Megnéztem és meghallgattam Ferenc pápa húsvéti üzenetét a világnak, valamint urbi et orbi áldását.
A pápa ezúttal nem csupán Krisztus földi helytartójaként, az egyetemes keresztény egyház elöljárójaként, hanem hiteles humanistaként, felelős és bölcs államférfiként, a világ bajait jól ismerő gondolkodóként, minden embert szerető és tisztelő EMBERKÉNT szólt a világhoz – nemcsak a hívő, katolikus keresztényekhez, hanem minden jó szándékú emberhez!
Kétségtelen, hogy az egész világot fenyegető példátlan méretű és ismeretlen kimenetelű egészségügyi, gazdasági és humanitárius krízis már több felelős vezetőt sarkallt példamutató megszólalásra. (Gondoljunk csak Angela Merkel két parlamenti beszédére, II. Erzsébet királynő üzenetére, Conti olasz miniszterelnök drámai szavaira, vagy most a német szövetségi elnök húsvéti beszédére.)
Ferenc pápa egész világnak szóló üzenete több volt ezeknél: egyetemes érvényű, mindenki számára érthető, követhető útmutatás volt.
Megpróbálom röviden összefoglalni a beszéd legfontosabb világi elemeit.
1./ A világ méretű krízis a kiszolgáltatott, szegény, eladósodott országokat sújtja legjobban. Itt az ideje, hogy a gazdag hitelezők felfüggesszék, vagy akár el is engedjék ezen országok fojtogató tartozásait
2./ Európának a válság hatására minél előbb vissza kell térnie a II. világháborút követő, tartós békét eredményező összefogáshoz, szolidaritáshoz, a kölcsönös támogatás politikájához. Ma nincs helye az elzárkózó nacionalizmusnak, a másik felet legyőző, mindent uraló versenynek, a széthúzásnak, a gyanakvásnak és a békétlenségnek.
3./ Eljött az ideje a hatalmas erőforrásokat felemésztő fegyverkezési verseny befejezésének, de legalább is felfüggesztésének. A fegyverkezésre fordított gigantikus eszközöket a járvány és pusztító következményeinek leküzdésére, az egyetemes közjóra kellene fordítani.
4./ A humanitárius katasztrófa sújtotta térségekből menekülőket be kell fogadni, támogatni és nem megbélyegezni, tovább üldözni a háborúk, az éhínség és az üldözés elől menekülőket. Külön is kiemelte Görögországot, Törökországot és a Földközi tenger térségét.
5./ A ma is dúló háborúknak, fegyveres konfliktusoknak véget kell vetni. Kiemelte Szíriát, Líbiát, az izraeli-palesztin konfliktust, Irán, délkelet Ukrajnát és Venezuelát. A terrorizmusnak nemzetközi összefogással kellene megálljt parancsolni.
6./ Úgyszólván tételesen felsorolta a járvány leküzdésében és az élet fenntartásában legnagyobb terheket vállaló, sokszor saját életüket is veszélyeztető orvosokat, ápolókat, kamionsofőröket, bolti eladókat, az alapvető szolgáltatásokat biztosító munkásokat, a rendet fenntartó katonákat és rendőröket – megköszönve áldozatos munkájukat és hangsúlyozva kiemelt megbecsülésüket.
Bizonyára sokan naiv álmodozásnak minősítik a pápa intelmeit, javaslatait. Az u.n. reálpolitika szemüvegén keresztül nézve néhány gondolata talán illuzórikusnak tűnik. Közgazdászként magam is sok ellenérvet tudnék felsorakoztatni – akár a hasznosság elvét, akár az erőforrások optimális elosztását szem előtt tartva, netán a gazdaság mozgatórugóinak tiszteletben tartását igényelve – több gondolata ellen.
Most még sem ezek a racionális megfontolások fontosak: a világ már soha sem lesz olyan, mint a járvány előtt volt. Itt az ideje, hogy felismerjük ezt és változtassunk világunkon, mindenek előtt saját eddigi felfogásunkon és gyakorlatunkon.
A pápa üzenete ezt ismerte fel, erre biztat mindannyiunkat, ezért egyetemes és progresszív!
Csendesen eltöprengtem azon, hogy vajon hallották és főképp megértették e a pápai üzenetet kis hazánk magabiztos, magukat csalhatatlannak hitt vezetői?!
Békesi László
