A címben is szereplő „első számú elvtárs” volt évtizedeken át José Edoardo dos Santos angolai elnök eposzi jelzője hazájában. A kormányzó párt elnöke minden hatalmat a kezében tartott – eddig. Most ugyanis különválik a két funkció. De azért az egyik az övé lesz.
Vissza kell egy kicsit menni az időben ahhoz, hogy megértsük az angolai helyzetet és a mostani változást. Dos Santos pártja, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) vezette a függetlenségi harcot Portugália ellen, majd fokozatosan a kezébe vette a teljes hatalmat. 27 évig tartó véres polgárháborút nyert meg a nyugati nagyhatalmak által támogatott milícia, a Nemzeti Egység a Teljes Felszabadításért (Unita) 2002-ben. A kitartás és a győzelem nem lett volna lehetséges a nagy Szovjetunió és Kuba támogatása nélkül. Maga dos Santos – nem váratlan módon – Bakuban végzett, olajmérnöki szakon. És az olaj adta dos Santos rendszerének erejét, de ez mutatja most a gyengeségét is.
Az a fránya olajár
2014-ben amikor egy hordó angolai olaj ára még száz dollár fölött volt, Angola GDP –jének az értéke meghaladta a 126 milliárd dollárt, több volt mint Magyarországé. Azóta az olaj ára lejtmenetbe került, és ennek következtében Angola permanens gazdasági válságba került. Hordónkénti legalább 82 dolláros nemzetközi nyersolajár kellene ahhoz, hogy az ország képes legyen normál üzemmódban működni – ezzel szemben jelenleg alig több mint 50 dollár.
Válságkezelés kell
A válsághelyzet megoldása már az utód dolga lesz. S bár elvben választás dönt az elnök személyéről, dos Santos és a mindenható pártvezetés már pontosan tudja, hogy Joao Lourenco hadügyminiszter lesz az utód. Az a miniszter, akinek a neje nemrég még a Világbanknál képviselte Angolát. A család persze nagyon fontos ebben a rendszerben is: dos Santos eredetileg a fiát szánta utódának, de a többi fontos elvtárs meggyőzte arról, hogy a trónörökös alkalmatlan a válsághelyzet megoldására. A gondos atya azért neki is szép jövőt szán: ő lett Angola szuverén befektetési alapjának a főnöke, vagyis csekély 5 milliárd dollár felett rendelkezik. Nővére, Isabel dos Santos pedig Afrika leggazdagabb asszonya, ő a nagy állami olajtársaság, a Sonangol, a főnöke.
Lesznek feszültségek
Szakértők szerint az új elnöknek valamit vissza kell szereznie azokból a pénzekből, melyeket dos Santos oly nagylelkűen osztogatott szét még akkor, amikor Angolában jól mentek a dolgok. Nem lesz könnyű dolga, hiszen az előd azért nem mond le mindenről: továbbra is első számú elvtárs kíván maradni, azaz a mindenható kormánypárt vezetője.
Melyik elnök lesz az igazi? És melyiküknek van elképzelése a válság menedzseléséről?
Hamarosan kiderül, hiszen Angola lakosságának a többsége 25 éven aluli fiatal, akit nem érdekelnek a múltbeli érdemek. Az viszont annál inkább, hogyan lehet boldogulni ma Angolában, ahol az alacsony olajárak miatt három éve a gazdasági válság az úr.
