„Ami nem törvényes, az nem demokratikus” – fogalmazott Mariano Rajoy, aki nyilatkozatában többször hangsúlyozta: a katalán referendumot nem fogják megrendezni.
Az orosz államfő szerint 2005-ben már nagyon közel álltak a megoldáshoz a koreai válság ügyében, de végülis nem sikerült a hat résztvevőnek egyetértésre jutnia / a két Korea, Kína, Oroszország, az USA és Japán vett részt a tárgyalásokon Pekingben/. Jelenleg
Észak Korea az atombombát nemzetbiztonsági stratégiája kulcs elemének tartja,
ezért hiába fenyegetik újabb szankciókkal, akkor sem fog lemondani róla- hangsúlyozta Vlagyimir Putyin.
A Vlagyivosztoki tanácskozáson a két Korea diplomatái is részt vesznek. Ezért korábban Lavrov külügyminiszter utalt rá, hogy sor kerülhet valamiféle egyeztetésre is a válság ügyében. Vasárnap Észak Korea hidrogénbombát robbantott, és ez minden korábbinál hevesebb reakciókat váltott ki hiszen így egy nukleáris konfliktus valós veszéllyé vált a koreai félszigeten.
„Macron francia elnök aláássa az Európai Unió alapjait amikor korlátozni kívánja az áruk és emberek szabad áramlását az unión belül!”- hangsúlyozta Lengyelország miniszterelnök asszonya, aki a közszolgálati médiának nyilatkozott.
Beata Szydlo már korábban is igen kritikusan nyilatkozott Emmanuel Macron francia elnökről,
aki több ízben is bírálta Varsót a kihelyezett munkaerő szabályozásával kapcsolatban.
Jelenleg körülbelül 1,5 millió olyan munkavállaló dolgozik külföldön az Európai Unióban, akiket a kiküldő ország szabályai szerint fizetnek. Ez lényegében kelet-európai munkavállalókat jelent a gazdagabb uniós államokban. A legtöbb ilyen munkavállaló lengyel: a számuk meghaladja a 420 ezret.
Ez az úgynevezett „kihelyezett munkások” (travailleurs détachés) ügye. Ezt a kategóriát az unió egy 1996-os irányelve hívta életre. Nem egyszerűen a külföldön munkát vállalókról van szó, s nem is azokról a bevándorlókról, akik tartósan telepszenek le új országukban.
Ez olyan helyzet, amikor az uniós országban működő cég meghatározott időre (a mostani szabályozás szerint két évre) kihelyezi alkalmazottait egy másik országba, hogy ott végezzenek munkát. A munkavállalóra a fogadó ország munkaügyi szabályai vonatkoznak, az ottani minimálbért veszik figyelembe, az ott előírt munkafeltételeknek kell megfelelni, azonban a szociális járulékokat a dolgozó után a származási országban fizetik.
Macron szeretné csökkenteni az ilyen munkahelyek számát, mert ezt jogtalan konkurenciának tartja Franciaországban és a többi nyugati tagállamban. Ez a híres szociális dömping, mellyel Kelet Európát vádolja a gazdagabb nyugati oldal az EU-ban. Nemcsak ez állítja szembe Macron elnököt Lengyelországgal hanem a kamionos vita is: jelenleg a lengyelek kezében van ennek a szállítmányozási piacnak az egynegyede az EU-ban. Miért? Mert a lengyel kamionsofőr a töredékét keresi nyugati kollégáinak. Macron ezen is változtatni akar, de Varsó egy nemzetközileg jól ismert karjelzéssel válaszol.
A Franciaországban liberális forradalmat végrehajtó
A francia elnök amiatt is bírálta Varsót, mert jogi reformjai nem felelnek meg az EU előírásainak. Erre Lengyelország válasza az, hogy ez belügy. Brüsszel jelenleg kötelezettségszegési eljárást folytat Varsó ellen ebben az ügyben.
Beata Szydlo miniszterelnökasszony Németországnak is nekiment: újra követelte a kárpótlást a második világháborús rombolásért. Ezt Németországban régen lezárt ügynek tekintik, de Lengyelország ezzel kívánja nehéz hekyzetbe hozni Angela Merkelt a választási kampány kellős közepén. Németországban szeptember 24-én tartják a választásokat. Ha Angela Merkel nyer, akkor Emmanuel Macronnal együtt hozzáláthatnak az eurozóna reformjához és létrejöhet a kétsebességes Európa, mely a perifériára szorítja Lengyelországot és Magyarországot is…
A párizsi Figaro tudósítójának nyilatkozó izraeli katonai szakértők viszont egyértelműen állítják: Mesyafban olyan hadi üzem működik, melyben mérges gázokat állít elő a szíriai hadsereg. Asszad elnök rendszerét többször is érte olyan vád, hogy tiltott harci gázokat vet be a polgárháborúban, mely 2011 óta tart Szíriában. Ugyanitt nemrég működni kezdett
egy iráni gyár is, mely rakétákat készít a libanoni Hezbollah milícia számára.
Izrael hivatalosan nem erősítette meg a légicsapás hírét, de korábban légiereje támadta azokat a konvojokat Szíriában, melyek rakétákat vittek Iránból Libanonba a Hezbollah milíciának.
Amos Yadlin tábornok, aki nemrég még a katonai hírszerzést vezette Izraelben, most pedig egy stratégiai kutatóintézet igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Naszrallah sejk, a libanoni Hezbollah milícia vezére nemrég Damaszkuszban tárgyalt Asszad elnökkel. Minden bizonnyal akkor egyeztek meg arról, hogy a Szíriában működő iráni gyár rakétákat szállít Libanonba a Hezbollah számára.
mely egy feltételezett Hezbollah támadásra adott izraeli válaszcsapást gyakorol az ország libanoni határa mentén.
Netanjahu miniszterelnök amikor Szocsiban Putyin elnökkel találkozott, azt kérte az orosz államfőtől, hogy akadályozza meg Irán katonai jelenlétét Szíriában. Erre az orosz elnök nem tett ígéretet, de az orosz légvédelem nem akadályozta meg az izraeli légicsapást. Korábban az izraeli sajtó arról számolt be, hogy orosz rakéta egység települt az iráni gyár közelében Szíriában.
Júliusban Oroszország és Amerika megegyezett abban, hogy légierejük elkerül mindenfajta konfrontációt Szíria felett vagyis előzetesen tájékoztatják egymást az akciókról. Izrael mint az USA szövetségese eddig betartotta ezt az egyezményt és nem kizárt, hogy a légicsapásról az oroszok előzetesen értesültek.
Izraelben most valamiféle válasz csapásra számítanak a szíriai-iráni-Hezbollah hármasszövetség részéről- számol be a párizsiFigaro tudósítója a helyszínről.
Új oktatási törvényt fogadtak el Ukrajnában, amely előírja, hogy közép- és felsőfokon az oktatás nyelve kizárólag az ukrán lehet. sérti a Kárpátalján élő kisebbségek, köztük a magyar kisebbség anyanyelvhasználati jogát, ez pedig számos ponton nemzetközi szerződésekbe ütközik.
A Polgári Világ Pártja szerint Magyarország kormánya ismét
az erő és nem a diplomácia hangján igyekszik a nemzetközi vitás kérdéseket rendezni.
Ha a magyar kormány törekedne a jó szomszédi viszonyra, nem fordulhatna elő az sem, hogy Erdélyben magyar nyelvű iskolákat zárnak be. Az a harcias erőpolitika ugyanis, amely a magyar belpolitikában sikeresnek tűnik a FIDESZ céljainak elérésére, az nemzetközi szinten kifejezetten károsan hat, így
az élet minden területén, többek között a magyarságuk megélésében is.
A Polgári Világ Pártja felszólítja a magyar kormányt, hogy a határon túli magyarok érdekében haladéktalanul kezdeményezzen tárgyalásokat a magyarlakta területek nemzetiségi oktatásának nemzetünk számára optimális, békés rendezése érdekében, mert ez az egyetlen lehetséges útja a magyarság újraegyesítésének.
Donald Trump amerikai elnök szerda este telefonon egyeztetett Florida, Puerto Rico és az amerikai Virgin-szigetek kormányzójával is a természeti katasztrófáról. A Fehér Ház közölte: a szövetségi katasztrófa-elhárítási ügynökség (FEMA) és a segélyszervezetek felkészültek a segítségnyújtásra.
Florida déli szigetein szerda estére csaknem teljesen befejeződött a lakosság kiköltöztetése,
már 25 ezer ember hagyta el otthonát.
Miamiban és Fort Lauderdale-ben tart az evakuálás, Cape Canaveral rakétaindító bázisát lezárták. Csütörtökön lezárják Floridának azt a két atomerőművét is, amely a hurrikán valószínű útvonalában van, és valószínűleg Key West repülőterét is.
Rick Scott kormányzó ismét felhívta a floridaiak figyelmét, hogy minél előbb távozzanak onnan is, ahol nem kötelező az evakuálás, például a Miaminál lévő South Beachből. „Most azonnal induljanak útnak!” – fogalmazott felhívásában a kormányzó, hangsúlyozva, hogy a hurrikán „életveszélyes vihar lesz”. A nagy televíziós csatornák folyamatosan tanácsokkal és tudnivalókkal látják el a vihar útjában lévő területek lakóit, a dél-floridai élelmiszer-üzletekben a polcok már kiürültek. Az országutak zsúfolásig telve, a menekülők észak felé igyekeznek. A benzinkutak kiürülőben vannak, Florida Georgiától és Alabamától kért segítséget, ahonnan már útnak is indultak az üzemanyag-szállító teherautók. Florida északi vidékein és a szomszédos Georgiában már felállították az első menedékhelyeket is.
A parányi karibi szigetország,
az 1700 lelket számláló Barbudán a házak 90 százalékát a földdel tette egyenlővé a vihar. A karibi szigetvilágban Irma eddig 4 halálos áldozatot követelt. A hurrikánt csaknem 300 kilométer/órás széllökések kísérik. Szerdán két másik trópusi vihar is hurrikánná erősödött: a mexikói partoknál a Katia, az Atlanti-óceán fölött a José pusztít. Az utóbbi a Kis-Antilláktól mintegy 1600 kilométernyire alakult ki, és a meteorológusok arra számítanak, hogy nem éri el a szárazföldet.
Közben Texasban és Louisianában tart a Harvey hurrikán pusztítása nyomán keletkezett romok és törmelékek eltakarítása. Greg Abbott kormányzó bejelentette: a vihar halálos áldozatainak száma elérte a 70-et.
szerdán késő este Barcelonában – jelentette az MTI. Tette ezt azután, hogy előtte a 135 fős törvényhozásban az autonómiát zászlajára tűző Junts pel Sí (Együtt az igenért) pártszövetség és a nacionalista baloldali Népi Egység (CUP) 72 képviselője támogatta a javaslatot, amelyet ők terjesztettek be a parlamentnek. A szavazásnál három ellenzéki párt, a Spanyolországban kormányzó konzervatív Néppárt, a katalán szocialista párt és a Ciudadanos (Állampolgárok) nevű liberális középutas párt képviselői elhagyták az üléstermet.
A törvényhozási kezdeményezést, ahogyan magát a katalán függetlenséget a spanyol kormány hevesen ellenzi. Katalónia kormánya nem először készül függetlenségi referendumra. A spanyol alkotmánybíróság felfüggesztő határozata ellenére 2014. november 9-én „alternatív népszavazás” címen rendezett népszavazást, hogy megtudja, mennyien támogatják a történelmi régió elszakadását Spanyolországtól.
A 7,5 milliós lakosú Katalóniában akkor az 5,4 millió választásra jogosult kevesebb, mint fele, 2,3 millió szavazó vett részt a voksoláson. A függetlenséget és az elszakadást közülük mintegy 1,8 millióan (80 százalék) támogatták. A katalán kormány
A népszavazás kiírásáról szóló dokumentum aláírását követő sajtótájékoztatón Carles Puigdemont hangsúlyozta: senkinek sincs hatalma, hogy elvegye a döntés jogát. „Nem hagyjuk magunkat megfosztani a demokráciától. Nem hagyjuk megsemmisíteni emberi jogainkat” – mondta.
Carles Puigdemont kormánya annak ellenére készül a népszavazás megrendezésére, hogy a spanyol alkotmánybíróság korábban az erre irányuló törekvést alkotmányellenesnek nyilvánította. A spanyol kormány szerint Katalónia
Inés Arrimadas, a katalán parlamentben legnagyobb ellenzéki pártnak számító Ciudadanos helyi szervezetének elnöke a szavazás után bejelentette: bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Carles Puigdemont katalán elnök ellen.
„Rúgás a demokráciába” – értékelte a katalán parlamentben zajló eseményeket Soraya Sáenz de Santamaría spanyol miniszterelnök-helyettes. Úgy vélte, hogy a népszavazás kezdeményezői már-már a diktatórikus és autokrata rezsimekre jellemző magatartást tanúsítanak.
A spanyol kormány az alkotmánybírósághoz fordul, mert szerinte már a jogszabálytervezet parlamenti eljárásba vétele is jogellenes. A spanyol alkotmánybíróság ugyanis egy korábbi határozatában alkotmányellenesnek ítélt minden, a függetlenségi népszavazás megrendezésére irányuló lépést.
A függetlenségpártiak azzal is kampányoltak, hogy az önálló Katalónia automatikusan tagja marad az EU-nak. Ezt az érvelést uniós szakértők is cáfolták (új államnak elölről kell kezdenie a belépést), a madridi kormány is kilátásba helyezte a vétót. Katalónia az egyik legnagyobb nettó befizetője a spanyol államkasszának, sokak szerint ettől szeretnének megszabadulni.
Trump augusztus 21-én elmondott Afganisztán-stratégia egy újabb érdekes és kevésbé vizsgált részlete az volt, amikor az amerikai elnök többször tett említést Indiáról és Pakisztánról. Miközben az amerikai elnök Új-Delhi szerepéről pozitívan nyilatkozott, addig Iszlámábádot nagyon kemény szavakkal illette.
Az amerikai elnök augusztus 21-én lényegében „meghívta” Új-Delhit Afganisztánba, hogy vállaljon nagyobb szerepet az ország stabilizálódásában és gazdasági fellendítésében. Habár szó szerint nem tett róla említést, a sorok között kiolvasható, hogy Washington úgy tekint Indiára, mint akivel tökéletesen ellensúlyozhatja a kínai-orosz-pakisztáni együttműködést. Ugyanakkor India egyáltalán nem számít új jelenségnek Afganisztánban: igazából a háttérben eddig is komolyan hozzájárult az ország biztonságpolitikai és gazdasági megerősödésében.
Az indiaiak építették meg az afganisztáni parlament épületét, amely mintegy 90 millió dollárba került. Ma már az afgán exportoldalon India a második legfontosabb ország, és a két állam kereskedelmi volumene elérte a 700 millió dollárt. Kabul és Új-Delhi között pedig már biztonságpolitikai téren is jó együttműködés alakult ki: indiai kiképzők oktatnak afganisztáni katonákat és rendőröket, és orosz gyártmányú Mi-25 helikopterekkel látják el a helyi haderőt.
India számára ugyanis korántsem számít lényegtelennek, ami Afganisztánban történik: már négy konzulátusuk működik az országban, egyre több indiai üzletember és állampolgár van jelen, akik könnyen áldozatul eshetnek egy terrorista merényletnek. A másik ok, hogy Afganisztánon keresztül vezetne a TAPI (Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India) gázvezeték, amely az indiai gazdaság energiahordozók iránti éhségét csökkentené, mert amennyiben elkészülne, akkor 33 millió köbméternyi földgázzal látná el a dél-ázsiai országot.
Tehát India számára egy amerikai meghívás és hátszél nagy előnyökkel járhat. Ezzel nemcsak borsot törhetne az örök riválisnak számító Pakisztán orra alá, mivel így annak „hátába kerülne”, hanem ellensúlyozhatja az egyre nagyobbá váló kínai jelenlétet is. Idén már egyszer Új-Delhinek sikerült Pekinggel összerúgnia a port: nyáron ismét fellángolt az ellentét a két ország között a Doklam fennsík hovatartozása miatt, ami eredetileg Kína és Bhután között zajlott, de India, mint a himalájai ország egyetlen komolyabb szövetségese, szintén belefolyt a vitába. Bár úgy tűnik, hogy augusztus végére már véget ért a viszály, de a feszültség izzó parazsa korántsem hunyt még ki, ami bármikor kiújulhat a jövőben India és Kína között. Végül pedig India számára az amerikai elnök kijelentései lehetőséget kínálnak az Egyesült Államokkal való viszony javítására is, hiszen már júniusban tartott Modi-Trump találkozón megállapodtak arról, hogy közösen szállnának szembe a dél-ázsiai és közép-ázsiai térségben észlelt erőteljes kínai expanzióval szemben. Ha ezt az indiai Modi-kormány elfogadja, akkor Új-Delhi szakít a korábbi külpolitikai gyakorlatokkal:
Miközben egy júniusi kongresszusi jelentés úgy emlegette Indiát, mint „Afganisztán legmegbízhatóbb és legkifizetődőbb partnerét”, addig Pakisztánt egy olyan államnak nevezte, amely megfolytja és kihasználja szomszédját, jelentősen hozzájárulva az országban évtizedek óta tomboló kaotikus állapotokhoz. Pakisztán már a (fiatalabb) Bush-adminisztráció óta az amerikai bírálatok kereszttüzében van, mivel Washington szerint a pakisztáni kormány folyamatosan beleszól a szomszédos ország politikájába, a titkosszolgálatán (ISI) keresztül aktív kapcsolatokat tart fenn az afgán militánsokkal és folyamatosan fegyverrel látja el őket. Ugyanúgy ezek a vádak gyakran kitérnek arra a kellemetlen tényre is, hogy
Ezért az Obama-adminisztráció alatt is a Pentagon számtalan dróntámadást (pilóta nélküli gépek) hajtott végre a közép-ázsiai ország területén, amelynek pakisztáni civilek is áldozatul estek. Ez pedig csak tovább szította a feszültséget az országon belül, számtalan Amerika-ellenes tüntetést robbantva ki az országban, amely miatt Iszlámábád is Washington között is hűvösebbé vált a viszony. Ezután pedig csak hab volt a tortán, hogy a pakisztáni kormány – mintegy válaszlépésként – mindig szorosabbra fűzte a kapcsolatait Kínával: nemcsak szignifikánsan megnövekedett a Pekingből érkező segélyek és üzletemberek száma, hanem egyre intenzívebb volt a katonai és titkosszolgálati együttműködés a két ország között.
Miközben az előző amerikai elnökök még azért viszonylag óvatosak voltak a Pakisztánnal kapcsolatos kritikák terén, és vigyáztak arra nehogy túlságosan megromoljon a viszonyuk egy nukleáris hatalommal, addig úgy tűnik, hogy Trump esetében ez már a múlté. Az amerikai elnök nem rejtette el véka alá a véleményét, amikor kijelentette: „az Egyesült Államok többé nem hallgathat arról, hogy Pakisztán teret enged és menedéket biztosít a káosz, az erőszak és a terror erői számára”. Kifogásolta, hogy Pakisztán túlságosan beleszól a szomszédos országb működésébe és sok olyan tálibot és militáns csoportot támogat, amellyel az amerikai és más nemzetközi erők harcolnak. Ugyanúgy felvetette, hogy nemcsak Afganisztán, hanem Pakisztán esetében is alaposan megvágja majd a pénzügyi forrásokat.
Pár nappal később Rex Tillerson amerikai külügyminiszter megismételte Trump állításait. Sőt, azt is elismerte, hogy
Természetesen emellett a pakisztáni vezetés nem ment el szó nélkül, és tiltakoztak a Fehér Házból érkező bírálatok ellen. Kiemelték, hogy ők is harcolnak a terrorizmus ellen, amelytől az országuk szintén szenved. Azonban a pakisztáni kormányt még nagyobb nyugtalansággal tölti el Trump indiai kormánynak intézett szavai. India már az 1947-es függetlensége óta „természetes ellenfele” Pakisztánnak, amellyel három háborút vívott egymással a Kasmír nevű tartományért. Iszlámábád és Peking aktívan együttműködött azért, hogy „bezárják” Dél-Ázsiába az országot és csökkentsék Új-Delhi világban betöltött szerepét. Ám egy intenzívebb Afganisztán-politikával India kitörhet ebből az izolációs törekvésekből, ráadásul megnyílhat az út Közép-Ázsia és a Közel-Keleti országok felé, ami még nagyobb aggodalommal töltheti a kínai és pakisztáni döntéshozókat.
Ha még ez nem lenne elég, még két olyan rivális állam is versenyzik Afganisztánért, amelyeket ugyan Trump nem említett, de befolyásuk a közép-ázsiai országra megkérdőjelezhetetlen és nem éppen pozitív értelemben. Ez a két ország pedig Irán és Szaúd-Arábia. Tudvalevő, hogy a két közel-keleti ország már évek óta vívja a maga kis hidegháborúját a térségben, amelynek geopolitikai, gazdasági és vallási (szunnita-síta ellentét) okai vannak. Akárcsak egykoron az Egyesült Államok és a Szovjetunió, Rijád és Teherán nem közvetlenül háborúzik egymással, hanem úgynevezett proxykon (helyetteseken) keresztül harcolnak Irakban, Jemenben és Szíriában. Afganisztán sem volt kivétel, igaz, itt kevésbé volt „látványos” az iráni-szaúdi párharc, mint az előbb említett országok esetében.
Az ma már közismert tény, hogy Szaúd-Arábia pénzelte azokat a mudzsahedín (szent harcosokat), akik a Szovjetunió ellen harcoltak még a hidegháború utolsó évtizedében. A szoros anyagi és személyes kapcsolatok azóta is fennálltak egyes szaúdi üzletemberek és a tálibok között, elég csak Oszama Bin Láden szaúdi származására gondolni. Rijád ma is dollármilliárdokkal szponzorálja az afganisztáni (szunnita) mecsetek, kulturális központok és szervezeteket, de néha a szélsőséges nézeteikről ismert prédikátorokat és tálibokat is. A szaúdi vezetés a diplomáciai téren mindig maga mellé akarja állítani a kabuli kormányt, mint ahogyan a 2015-ös Jemen elleni intervenció során tette. Ugyanúgy mivel Pakisztán szoros szövetségese Szaúd-Arábiának, ezért a két ország Afganisztán esetében is együttműködik egymással. Csakhogy mindketten olyan tálibokat és militáns csoportokat (is) szponzorálnak, amely ellen az amerikaiak ellen harcolnak. Az „afgán szálak” pedig eddig is nehéz árnyékot vetettek az amerikai-szaúdi kapcsolatokra. Valószínűleg Trump – vagy inkább annak külpolitikai tanácsadói – is úgy ítélték meg, hogy India preferálása sokkal kevésbé lenne kockázatos vagy „ütne vissza”, mintha engednék azt, hogy Szaúd-Arábia nagyobb szeletet hasítson ki magának Afganisztánból.
Ezzel párhuzamosan Irán is jelen van a közép-ázsiai országban, igaz, az eddigiektől eltérően sokkal kisebb mértékben. Habár a becslések szerint Afganisztánban mindössze 15 százalék körüli a síiták aránya, mégis Teherán kiemelten figyelemmel követi a sorsukat. Mivel a közép-ázsiai országban nemcsak a kormányerők és a külföldi állampolgárok ellen követnek el merényleteket, hanem más vallási kisebbségek ellen is, ezért Irán igyekszik a védőszárnyai alá helyezni őket. Amióta pedig az ISIS is felbukkant, az emberrablások, a síita mecsetek elleni támadások és gyilkosság száma jelentősen megugrott.
Az iráni vezetésnek azonban nemcsak emiatt lényeges Afganisztán, hanem azért is, mert 900 kilométer hosszú közös határon osztozkodnak. Ennél sokkal égetőbb az afgán menekültek száma:Iránban még a legszerényebb becslések szerint is 2,5 millió afgán menekült lakik, ebből 1 millió menekült-táborokban, és vannak olyanok, akik az 1979-es szovjet invázió óta a perzsa országban élnek. Habár az iráni kormány többször próbálta megoldani a helyzetüket, továbbra is attól tartanak, hogy az afgán állam totális összeomlása vagy a polgárháborúk eszkalálódása esetén a harcok átterjednek egész Nyugat-Iránra. Éppen ezért Teherán szintén igyekszik beleszólni a kabuli kül- és belpolitikába, de ezt sokkal kevesebb eredménnyel és sikerrel járt, mint Szaúd-Arábia esetében, nem is beszélve arról, hogy a helyi afgán síiták sem feltétlenül örültek mindig az iráni védernyőnek.
Tehát a közép-ázsiai államért egy olyan intenzív verseny folyik, amely a háttérben évek óta zajlott, de Trump-beszéd után ez sokkal intenzívebbé és látványosabbá válhat. Az országgal kapcsolatban gyakran megjegyzik, hogy „Afganisztán a birodalmak temetője”, de a kétrészes elemzés szerző véleménye szerint ezzel együtt a „nagyhatalmak geopolitikai játszmáinak a bölcsője is”.
Németország valamennyi európai partnertől elvárja, hogy betartsa az Európai Bíróság ítéletét a menedékkérők uniós tagállamok közötti elosztását szolgáló mechanizmusról – közölte Berlinben a német külügyminiszter.
A szociáldemokrata (SPD) politikus hozzátette: „mindig is azt mondtam kelet-európai partnereinknek, hogy
helyes, ha kétség esetén bíróság előtt tisztázzuk a kérdéseket”,
most azonban „elvárhatjuk, és el is várjuk, hogy valamennyi európai partner tartsa be az ítéletet, és további késlekedés nélkül hajtsa végre a döntést” a menedékkérők elosztásáról.
Az Európai Unió erejét a jog ereje adja, az uniós partnerek közötti megbízhatóság pedig nehéz döntéseknél is elengedhetetlen. Ez érvényes volt a múltban, most pedig az aktuális kihívások miatt még inkább érvényes – fejtette ki közleményében a német külügyminiszter, aláhúzva, hogy
„a szolidaritás nem egyirányú utca”.
Sigmar Gabriel sajtónyilatkozatot is tett az ügyben, kiemelte, hogy a jogállamiság része, de a jogbiztonság és az európai igazságszolgáltatás iránti bizalom fenntartása érdekében is fontos, hogy az Európai Bírósághoz forduló országok betartsák a testület ítéletét.
A menedékkérők magyarországi helyzetével kapcsolatban újságírói kérdésre azt mondta,
gondoskodni kell az „emberhez méltó” és a menedékkérők jogainak védelmét biztosító elhelyezésről.
Ellenkező esetben uniós kötelezettségszegési eljárás fenyeget, amely „viszonylag sok pénzbe kerül”.
„Az ugyanis nem lehet, hogy az európai adófizetők pénzt bocsátanak rendelkezésre, de nem várhatják el az európai jog érvényesítését” – mondta az SPD-s politikus. Hozzátette:
„Európában nem megy, hogy valaki pénzt kap, de megsérti a jogállamiságot”.
Az SPD elnök-kancellárjelöltje, Martin Schulz az ítélet kihirdetése után Twitter-oldalán Horst Seehofer bajor kormányfőre, a bajor jobbközép CSU elnökére utalva azt írta: vajon „mikor határolódik el már végre Seehofer a barátjától, Orbántól”?
Az SPD koalíciós társa, a CDU/CSU pártszövetség részéről Thomas de Maiziere belügyminiszter sajtónyilatkozatában kiemelte: a bírósági döntés „jó és fontos jel”, azt mutatja, hogy
„a menekültek nagy témáját csak európai szolidaritással lehet megoldani”,
ami a harmadik országokkal folytatott együttműködésre, a külső határok védelmére és a legális úton érkező menekültkontingesek ügyére is vonatkozik.
Az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa hozzátette: elvárja, hogy az érintett országok teljes mértékben eleget tegyenek kötelezettségeiknek, elfogadják az ítéletet, befogadják a megfelelő számú, védelemre szoruló menekültet és gondoskodjanak arról, hogy ott is maradjanak.
A szélsőjobboldali, Bundestagon kívüli Alternatíva Németországnak (AfD) részéről az egyik csúcsjelölt, Alexander Gauland hangsúlyozta, hogy Magyarországnak és Szlovákiának „állhatatosnak kell maradnia, és nem szabad meghajolnia a brüsszeli diktátum előtt”.
A szlovák kormány tudomásul veszi, tiszteletben tartja, részleteiben áttanulmányozza az Európai Bíróság ítéletét, s ezt követően foglal állást – közölte Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter szerdán Pozsonyban a bíróságnak a menedékkérők tagállamok közötti elosztását előíró uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák kereset ügyében hozott elutasító döntésére reagálva.
A szlovák diplomácia vezetője kijelentette:
a kvótaperben hozott döntésből Szlovákia számára semmilyen szankció és semmilyen új kötelezettség nem keletkezik,
ugyanakkor elképzelhetetlennek nevezte, hogy Pozsony ne fogadná el a luxemburgi bíróság döntését.
Miroslav Lajčák megismételte a pozsonyi kormány korábban többször hangoztatott álláspontját a kvóták működésképtelenségéről, majd hozzáfűzte: a további lépésekről a kormánynak kell döntést hoznia.
„A kvótákkal kapcsolatos álláspontunk olyan politikai álláspont, amelyben osztozik az egész politikai színtér, és a lakosság is támogatja. Ráadásul az elmúlt két év választ adott arra a kérdésre is, hogy működnek-e a kvóták vagy sem” – idézte a szlovák külügyminiszter szavait a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség.
Szlovákia tiszteletben tartja az Európai Bíróság kvótaügyben hozott döntését, de a kormány nem változtat eddigi álláspontján, és tovább
munkálkodik majd azon, hogy a tőle elvárt szolidaritás ne a migránsok kényszerű befogadásában öltsön testet
– jelentette ki Robert Fico szlovák miniszterelnök.
A szlovák kormányfő elmondta: a luxembourgi bíróság döntése „nem hozott új minőséget” a kvóták megítélésébe, csak azt mutatta meg, hogy a bíróság másképpen látja azt a döntéshozatali mechanizmust, amelyet Szlovákia a most elutasított keresetben megtámadott.
Hangsúlyozta: a bírósági döntés semmit nem változtat a kormánynak a kvótákkal és a migránsokkal kapcsolatos politikai álláspontján.
Szlovákia továbbra is elutasítja a kötelező kvóták rendszerét
– szögezte le. Megjegyezte: a bíróság döntése alapján a kötelező kvótákról hozott döntés érvényben marad, de szeptember 26-án lejár.
A belügyminiszter, Robert Kalinák reakciójában azt mondta: a luxemburgi testület kvótaperben hozott döntése semmit sem változtatott azon a tényen, hogy a kötelező kvótákról hozott döntés helytelen volt, hiszen a tapasztalat megmutatta, hogy a kötelező kvóták rendszere működésképtelen, ellentétben a „határok kemény védelmével”, amelyről bebizonyosodott, hogy helyes és a leghatékonyabb megoldás.
