Több mint egymilliárd rubel a kár, többszázezer embert kellett kiköltöztetni a hamis bombariadók miatt- panaszkodott Jurij Svitkin, a moszkvai Duma védelmi tanácsának alelnöke.
Szeptember 11-én kezdődött Omszk városában és még nincs vége: kedden Kazanyban, Tatárföld fővárosában és néhány moszkvai egyetemen hívta ismeretlen bejelentő a 112-es számot.
A fake bomb news ezúttal is elérte célját: a katasztrófavédők kiürítették a jelzett épületeket, melyekben semmilyen bombát sem találtak!
Jellemző Oroszországra, hogy sokan saját titkosszolgálatukat gyanúsították mondván, hogy így akar pánikot kelteni. Jövőre ugyanis választásokat tartanak és Putyin elnöknek jól jönne, ha ismét a nép biztonságának őrzőjeként tűnhetne fel. Ezért közölte a Duma védelmi bizottságának alelnöke, hogy “nem mi csináljuk ezt! Nem terrorelhárító gyakorlatról van szó!” Hanem miről ?
A moszkvai belügyminisztériumban tanácskozást tartottak, melyen természetesen részt vett az FSZB is. Putyin elnök kedvenc titkosszolgálata kezdetben az Iszlám államot gyanúsította, mert szeptember 11-én kezdődött a hamis bombariadók sorozata, mely eddig már több mint negyven orosz nagyvárost érintett. Nem találtak erre semmilyen bizonyítékot. Azonkívül, hogy az Iszlám állam vezére, Abubakr al Bagdadi nemrég három külföldi államot jelölt ki a terror célpontjának: az USA-t, Oroszországot és Iránt. Aztán jött a második számú gyanúsított Ukrajna, mellyel Oroszországgal nyílt konfliktusa van 2014 óta. Erre se gyűlt össze bizonyíték. A belügy végül nem közölt semmit!
A hírek szerint most a hacker problémát vizsgálják. Korábban Amerika vádolta azzal Oroszországot, hogy hackerei beavatkoztak a tavalyi választásokba. Moszkva visszautasította a vádat és utalt arra, hogy Edward Snowden nem véletlenül él Oroszországban. Az amerikai információs hírszerzés egykori ásza rengeteg dokumentumot szivárogtatott ki arról, hogy az NSA milyen módszerekkel figyeli meg a különböző államok vezetőit és miképp ellenőrzi az információk áramlását. Oroszország új washingtoni nagykövete, Anatolij Antonov első dolgának tartotta, hogy Trump elnöknek javasolja: a két nagyhatalom titkosszolgálatai vegyék fel újra a kapcsolatot egymással, mely az ukrajnai válság miatt szakadt meg.
A hamis bombariadók addigis frászban tartják az országot és elvonják a figyelmet arról, hogy az életszínvonal stagnál, és Putyin elnök csapata egyelőre nem tudja, hogy miképp lehetne beindítani az orosz gazdaság motorját, mely az olaj árának drámai csökkenése óta nem talál magára és mind jobban elmarad a világtól.
Olyan ellenőröket alkalmaztak az autók tesztelése során, akiknek ehhez nem volt meg a megfelelő képzettségük és jogosítványuk.
Ezt elismerte a cég főnöke is. Hiroto Szakava kijelentette: ”még az én pozíciómból sem lehet megítélni, hogy ez a hibás gyakorlat mikor kezdődött, de én utánajárok a dolgoknak!”
A Nissan 1,21 millió autót kénytelen visszahívni emiatt. Ez 25 milliárd jen (189 millió euró) kár.
Ez pénzben is sok, de még nagyobb a presztízsveszteség,
hiszen a közlekedési minisztérium vizsgálata egyértelműen kiderítette: azért alkalmaztak nem megfelelően képzett ellenőröket, hogy azok ne vegyék észre: az autók nem felelnek meg a környezetvédelmi előírásoknak.
Pedig ezek állítólag nagyon is a cég szívén fekszenek. Carlos Ghosn, a Renault-Nissan csoport feje (nemrég ide csatlakozott a Mitsubishi is) korábban bejelentette: 10 elektromos autótípust dobnak a piacra 2022-ig. A Renault-Nissan csoport jelenleg a világ egyik legnagyobb autós cége évi több, mint 10 millió kocsival. Öt év múlva 14 millióra akarják növelni ezt a számot, hogy tartsák a helyüket a világ élvonalában. A Nissan távolról sem az egyetlen nagy autógyár, mely csalt az autók környezetkárosító adatait illetően.
A legnagyobb botrány a Volkswagen körül robbant ki ilyen ügyben: a vezérkar lemondott. Nemrég derült ki: a Volkswagennek az egész kínos ügy 30 milliárd dollárjába kerül. Ehhez képest a Nissan 189 millió dollárja elhanyagolható veszteség …
Katalóniában nagyszabású sztrájkot tartottak, Barcelonában pedig 300 ezer ember vonult utcára kedden, hogy tiltakozzon az erőszakos rendőri beavatkozás ellen a múlt hét végi katalán függetlenségi népszavazáson, amelyet az alkotmánybíróság felfüggesztő határozata ellenére tartottak meg.
A városi önkormányzat tájékoztatása szerint 10 ezer alkalmazottjuk 80 százaléka csatlakozott munkabeszüntetéshez, míg az egészségügyi dolgozók körében 75 százalékos a sztrájk követése.
Az utcák azonban nem voltak üresek, tüntetők töltötték meg, akik egyebek mellett a Spanyolországot kormányzó konzervatív Néppárt (PP) barcelonai székházánál, és a belvárosi Ramon Llull iskolánál is tiltakoztak, ahol vasárnap a legerőszakosabb összecsapások voltak, és a rendőrök gumilövedéket használtak a tömegoszlatásnál.
Carles Puigdemont katalán elnök rövid Twitter-üzenetben arra szólította fel az embereket, hogy békésen tiltakozzanak a rendőri erőszak ellen.
„Ez a demokratikus, civilizált, méltó tiltakozás napja. Ne üljenek fel semmilyen provokációnak.
A világ már láthatta: mi békés emberek vagyunk”
– írta az autonóm régió vezetője a közösségi oldalon.
Sok hotel előtt már a népszavazás előtt is tiltakoztak a Spanyolország más részeiről átvezényelt 10 ezer rendfenntartó jelenléte miatt Katalóniában.Juan Ignacio Zoido, spanyol belügyminiszter délután bejelentette: a spanyol hatóságok nem hagyják el a hoteleket, és jelenlétüket október 11-ig meghosszabbítják.
Véleménye szerint Carles Puigdemont, katalán elnök az, aki utcai „lázadásra”, és a spanyol hatóságok elleni „gyűlöletre”, „zaklatásra” buzdít. Felidézte, hogy a katalán elnök hétfőn követelte a spanyol rendőrök és csendőrök távozását Katalóniából.
Egy jogállamban „elképzelhetetlen”, hogy „inzultálják” a rendfenntartókat,
akik a törvénynek akarnak érvényt szerezni – jelentette ki, hozzátéve, hogy a spanyol kormány pedig megvédi a spanyol rendőrök és csendőrök méltóságát, valamint garantálja jogaikat.
Miközben Barcelonában a spanyol rendfenntartók ellen tüntettek, addig Madridban épp mellettük. Mintegy 400-an gyűltek össze spanyol zászlókat lengetve a legnagyobb rendőrségi laktanyánál Mortalazban, továbbá a spanyol parlament védelmét ellátó rendőrök a kongresszus épülete előtt vonultak fel, hogy csendben tiltakozva kiálljanak Katalóniában lévő kollégáik mellett.
Ez derül ki a Deutsche Welle összeállításából, melynek apropóját az adta, hogy Németország ex kancellárja, a Rosznyeft igazgató tanácsának elnöke lett. Gerhard Schröder korábban a Gazprom vezérkarát erősítette.
Ez a két óriás adja Oroszország német beruházásainak a felét! A Gazprom intézte az Északi áramlat első és második vezetékének építését, melyek révén Németország az orosz földgáz európai elosztó központja lett. Az oroszok szeretnének még gázzal működő erőműveket is építeni Németországban, de ezt a szankciók eddig megakadályozták. A Rosznyeft viszont, melynek ura, Igor Szecsin Putyin elnök közeli barátja, nemrég megvett egy olajfinomítót Schwedtben és részesedést szerzett két kisebb finomítóban is. Szecsin meg is mondta a sajtónak: Németország egykori kancellárja segít bennünket a németországi terjeszkedésben!
Hogy lehet kikerülni a szankciókat, melyek amiatt sújtják Oroszországot, hogy 2014-ben annektálta a Krím félszigetet? Úgy ahogy ezt Mihail Friedman, a Putyin hű orosz oligarcha tette. Euró milliárdokért megvette a német DEA energia céget, mely az RWE leányvállalata volt. Hogy tudta ezt megtenni? Egyrészt arra hivatkozott, hogy a német kormány jóváhagyta a döntést még 2014-ben a szankciók előtt. Azonkívül nem orosz cégén keresztül vásárolta meg a német óriást hanem egy Luxemburgban bejegyzett vállakozás, a LetterOne nevében! Így Oroszország ugyan csak a 16-ik a beruházok sorában a hivatalos statisztikában Németországban, de a valóságos helyzet egészen más- utal rá finoman a Deutsche Welle.
Friedman, a hűséges oligarcha mennyire a saját szakállára vásárolt Németországban? A Putyin hű dollár milliárdos ott volt nemrég a Kremlben , ahol Putyin csapata az oligarchákkal vitatta meg Oroszország jövőjét. Mindenki ott volt, aki az orosz oligarchák közül szerepel a Forbes dollármilliárdosok listáján. Miről volt szó? Rejtély! De azért Oroszország kereskedelmi képviselője Németországban felvázolta az előrenyomulás új irányát. Régebben a gépeket kerestük, de most az információs technológia érdekel bennünket- nyilatkozta a Deutsche Wellenek. Amely fel is sorol számos start up-ot, ahol az oroszok már érintve vannak. Mindez nyugtalanítja az amerikai hírszerzést, amely korábban sem lelkesedett különösebben a német-orosz gazdasági idillért. A két állam komplementer jellegére már a vaskancellár, Bismarck is felhívta a figyelmet. Megkönnyíti az együttműködést, hogy Merkel kancellár tanult Szentpéterváron is még a kommunizmus építésének idején, Putyin elnök pedig az egykori Kelet Németországban erősítette a titkosszolgálatot. Ma is jól beszél németül. Úgyhogy Gerhard Schröder ex kancellár nem érezheti magányosnak magát amikor a német-orosz gazdasági együttműködés érdekében tesz lépteket, ezután mint a Rosznyeft igazgató tanácsának elnöke …
1989-ben dr. Khan, a pakisztáni atombomba atyja boldog-boldogtalannak kínálgatta azt a nukleáris technológiát, melyet Pakisztán valószínűleg Kínától kapott meg. Erre bizonyíték is van hiszen a CIA megszerezte azt a technológiai leírást, melyet Kadhafi emberei kaptak az ezredfordulón dr. Khantól.
Erre figyelmezteti a világot a New York Timesban Jeremy Bernstein professzor, aki korábban könyvet adott ki Nuclear Iran címen. Az atomfizikus szerint Irán már megszerezte a nukleáris bomba előállításának a technológiáját, de az egyezmény kizárja, hogy az ehhez szükséges urániumot vagy plutóniumot előállítsa. Donald Trump október 15-én jelenti be, hogy az Egyesült Államok továbbra is betartja a nukleáris egyezményt, melyet hat nagyhatalom kötött Iránnal vagy sem. Irán külügyminisztere már jelezte:
ha Amerika kilép az egyezményből, akkor ők is távoznak!
Bernstein professzor szerint ebben az esetben Irán pillanatok alatt atom hatalommá válhat! De hogyan és miért? Azért, mert 1989-ben dr. Khan, a pakisztáni atombomba atyja boldog-boldogtalannak kínálgatta azt a nukleáris technológiát, melyet Pakisztán valószínűleg Kínától kapott meg. Erre bizonyíték is van hiszen a CIA megszerezte azt a technológiai leírást, melyet Kadhafi emberei kaptak az ezredfordulón dr. Khantól. A pakisztáni atombomba atyja természetesen nem a saját számlájára játszott: mögötte állt a rettegett katonai hírszerzés. A tábornokok is szépen profitálhattak a nukleáris technológiákból, melyeket minden valószínűség szerint eladtak Iránnak is.
Észak Korea is kapott belőle …
Ha pedig megvan a technológia, akkor Iránnak nagyon gyorsan saját atombombája lehet. Épp ez az, amitől Izrael a legjobban tart. Ezért ellenzi Netanjahu miniszterelnök az Iránnal megkötött egyezményt. Csakhogy az egyezmény felmondásával felgyorsulna az iráni nukleáris program- állítja Bernstein professzor. Egy bombához 28 kiló 90%-os tisztaságú uránium kell vagy pedig 8 kiló plutónium. Jelenleg Irán nem állíthat elő ennyit, mert ezt tiltja az egyezmény. De hogyha a tilalom megszűnik és a bomba gyártásának technológiája kéznél van, akkor az iráni atombomba akár egy hónap alatt elkészülhetne! Akkor pedig főhetne a feje Izraelnek, az Egyesült Államoknak és Szaud Arábiának. Ez utóbbi csak azért nem fejleszt ki önálló atomfegyvert, mert Iránnak sincs. Az iráni atombombával felborulnának a stratégiai erőviszonyok az egész térségben. Ezért tanácsolja azt Jeremy Bernstein professzor a New York Timesban, hogy a hat nagyhatalom ragaszkodjon az Iránnal kötött egyezményhez, az USA pedig ne lépjen ki belőle- ahogy ezt Trump elnök sejtetni engedte…
Közben a migráns kérdés továbbra is megosztja azokat a pártokat, melyekkel Angela Merkel együtt kíván kormányozni. A bajor CSU továbbra sem lelkesedik a migránsokért, és felső határt szeretne míg a potenciális koalíció liberális tagjai: a zöldek és a liberális párt ezt elutasítják.
Több mint ezer mecset tárja ki a kapuit azzal a jelszóval, hogy „jó közösség jobb társadalom”. A muzulmán közösség igyekszik, hogy megismertesse a szokásait a más vallású polgárokkal. Ez különösen most fontos amikor az iszlamista merényletek miatt felerősödtek az előítéletek a muzulmánokkal szemben. A választásokon a harmadik helyen végzett az Alternative für Deutschland párt, mely nyíltan az iszlám ellen agitál.
A mecsetekben ezen a napon mindenkit szívesen látnak.
Például katolikus apácák is ellátogatnak ilyenkor a mecsetekbe,
hogy megismerjék azt a vallást, melynek egyre több híve él Németországban.
Duisburgban van Németország legnagyobb mecsetje, melyet 2008-ban építettek. Itt idegenvezető várják az érdeklődőket, akiket bevezetnek nemcsak a mecsetbe, de az iszlám gondolkodás néhány részletébe is. Drezdában is nyitottak a mecsetek pedig ott a Pegida nevű szélsőjobb szervezet gyakran lép fel a muzulmánokkal szemben.
Általában megfigyelhető, hogy a muzulmán ellenesség jóval nagyobb az ország keleti felében, mely egykor az NDK volt.
Itt az Aktetnative für Deutschland a második helyen végzett a választásokon.
Közben a migráns kérdés továbbra is megosztja azokat a pártokat, melyekkel Angela Merkel együtt kíván kormányozni. A bajor CSU továbbra sem lelkesedik a migránsokért, és felső határt szeretne míg a potenciális koalíció liberális tagjai: a zöldek és a liberális párt ezt elutasítják. A sajtó szerint még hetekig elhúzódhat a kormányalakítás Németországban. Hollandiában hat hónapja tartottak választást, melyen a liberálisok legyőzték a szélsőjobb iszlám ellenes pártot, de kormányt alakítani azóta sem sikerült …
Az egész világot bejárták azok a felvételek és fényképek, amelyek az október 1-jén tartott Katalónia függetlenségéről szóló népszavazáson készültek. A spanyol hatóságok által elkövetett atrocitások, valamint Mariano Rajoy miniszterelnök hozzáállása a referendumhoz általános döbbenetet váltottak ki Spanyolországon belül és kívül egyaránt. Habár még továbbra is élénk vita zajlik a népszavazás jogosságáról, mostanában a vita egy teljesen más irányba indult el: vajon nem került-e komoly válságba a spanyol demokrácia?
A spanyol demokrácia hajnala…
Spanyolország a történelemben egészen a XX. század második feléig várni kellett arra, hogy az ibériai országban megszilárduljon a demokrácia intézménye. Addig ugyanis a rövid időszakoktól eltekintve, mint az 1936-ban kirobbant spanyol polgárháború előtti évek, az országban monarchia, katonai diktatúra és fasiszta berendezkedés működött. Épp ezért Francisco Franco tábornok 1975-ben bekövetkezett halála után sem volt biztos, hogy egy demokratikus Spanyolország realitás vagy megvalósítatlan álom, mivel a régi rendszer hívei, leginkább az egykori tábornok elkötelezett követőiből szerveződő falangisták, előbb-utóbb átveszik majd hatalmat.
Épp ezért nem sokat kellett várni arra, hogy a spanyol rendszer átessen az első komoly tűzkeresztségen. 1981. február 23.-án a spanyol parlamentben a jobbközép Leopoldo Calvo Sotelo beiktatásáról és kormányprogramjáról tartottak szavazást. Az egész világ élőben láthatta, ahogyan a Guardía Civil (a spanyol katonai csendőrség) 200 tagja lerohanta a parlamentet, kizavarta az őröket, a képviselők egy részét túszul ejtették, másik részét pedig elkergették. A katonai akciót Antonio Tejero Molino ezredes vezette, de az egész puccs fő szervezője Alfonso Armada védelmi miniszter volt. Valenciában hadiállapotot hirdetettek, de több tartományban is kijárási tilalmat rendeltek el. Aznap este a spanyol társadalom és a világ lélegzetvisszafojtva várta az események további alakulását.
Az F-23-as hadműveletnek keresztelt akció célja egyértelműen a kormány leváltása és a falangista hatalomátvétel volt. A szervezők szerint János Károly (Juan Carlos) király által kinevezett korábbi kormányok, függetlenül attól, hogy bal vagy jobboldaliak voltak-e, csak rontottak az ország helyzetén: a gazdasági problémákat nem oldották meg, a baszk terrorista szervezettel, az ETA-val sikertelen harcot vívtak, napról-napra csökkent a befolyásuk. A spanyol tartományoknak való nagyobb autonómia biztosítása szintén komoly ellenérzéseket váltott ki a falangisták körében: nemrég derült ki, hogy Tejero a puccs előtti egyik levelében azt írta, hogy nem szabad nagyobb önrendelkezést adni Katalóniának, mert azzal csak Spanyolország felbomlását segítik elő, mivel a katalánok független államot akarnak majd.
Ügyelve a szimbólumok fontosságára János Károly egyenruhában jelenti be, hogy elítéli a puccsot. A kép forrása: Youtube.
Csakhogy a demokrácia váratlan győzelmet aratott. A puccsisták rossz szervezése miatt, az egységek között alig volt kommunikáció, teljesen irányítatlanul zajlott az államcsíny, s nem is sikerült maguk mellé állítani a hadsereg nagy részét. János Károly spanyol király éjszakai élő tv-adásban elítélte a puccsot és a spanyol demokratizálódás mellett foglalt állást. Ebből kifolyólag az akció kudarcra ítéltetett: Tejero megadta magát és a katonai rendőrök elhagyták az épületet. A fő szervezőket harminchárom évnyi börtönbüntetésre ítélték, de komolyabb tisztogatásokra nem került sor, mivel Madrid különösen ügyelt arra, hogy a jogállamiság és az emberi jogok kereteit ne lépje túl a retorziók során.
…a spanyol demokrácia zenitre ér…
Spanyolország és a nyugati világ egyként lélegzett fel: a spanyol demokrácia átvészelte a megpróbáltatásokat, és a hatalomátvételi kísérleteket a „nyugati demokrácia szellemiségéhez” megfelelően kezelte. A nyolcvanas években zajló spanyol demokratizálódást a NATO és az Európai Unió szintén pozitívnak ítélte, és a geopolitika-gazdasági okokon kívül Madrid politikai és ideológiai okokból is „érdemessé” vált arra, hogy a nyolcvanas évek második felére mindkét szervezet teljes jogú tagjává váljon. A spanyol – és ezzel párhuzamosan a portugál – demokratizálódás sokáig mintaként szolgált azon országok számára, amelyek több évtizednyi diktatúra után (függetlenül annak színezetétől) egy sokkal liberálisabb rendszert akartak bevezetni és csatlakozni szerettek volna a nyugati integrációs szervezetekhez. Tehát miután a kelet-közép-európai országok kiszakadtak a keleti tömbből és összeomlott a szocialista rendszer, a „spanyol tapasztalatokat” egyfajta követendő példaként állították eléjük.
Spanyolországban a mindennapi élet részét képzik a sztrájkok. A kép forrása: Wikimedia.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt húsz-harminc évben ne lettek volna mélypontok: kormányválságok, bal és jobboldali politikusok korrupciós botrányai, uniós támogatásokkal való visszaélés, diplomáciai viták, pénzügyi krízis, munkanélküliség növekedése, tüntetések és súlyos összecsapások a rendőrséggel. Ezek „megszokott” (de korántsem elfogadható) dolgok egy demokrácia történetében, de sohasem alakult ki olyan válság, amely közvetlenül magára a spanyol demokrácia intézményére jelentette volna veszélyt.
Ugyanúgy a mediterrán ország demokráciájának „érettségét” látták abban is, ahogyan az elmúlt évtizedekben a spanyol állam a terrorizmus ellen harcolt. Miközben a Franco-éra utolsó éveiben és az 1980-as években szinte mindennapossá váltak az összecsapások Baszkföldön, az ETA terrorista szervezet által elkövetett merényletek és a hatóságok erőszakos és véres fellépései, addig 1990-től fokozatos javulás következett be ezen a téren. A madridi kormányzat egyre inkább kiszélesítette az autonómiát és a tárgyalóasztal mellett próbált megegyezni az ETA-val. A lassú, de hatékony és türelmes politikának a gyümölcse 2006-ra érett meg, amikor az ETA vezetése fegyverszünetet jelentett be. Ezután a szervezet passzivitásba vonult és 2017 márciusában felszámolta utolsó titkos fegyverraktárait, és bejelentette megszűnését. Ezt pedig a spanyol kormány úgy értelmezte, mint
„demokrácia győzelmét a terrorizmus felett”.
Ugyanúgy sok elemző követendőnek ítélte azt is, ahogyan az elmúlt években Madrid a bevándorlás kérdését és az iszlamista terrorizmust kezelte. 2004. március 11-én az al-Kaida végrehajtotta a legnagyobb európai merényletét, amely során 191 ember vesztette életét és 1800-an megsérültek. Akkoriban elterjedt, hogy az Spanyolországban – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – emberi jogokat háttérbe szorító intézkedések veszik kezdetüket, sokkal keményebb fellépés várható az ibériai országban élő muszlimok ellen, csökkentik a bevándorlást és növelik a rendőrség, illetve a titkosszolgálat jogköreit.
Azonban nem így történt. A spanyol kormányok ismét helyén kezelték a történteket és nem estek túlzásokba, nem voltak központilag végrehajtott muszlim vagy bevándorló-ellenes intézkedések. Ez viszont nem jelentette azt, hogy a spanyol hatóságok tétlenek maradtak volna vagy alábecsülték volna az ebben rejlő veszélyt: Wágner Péter az egyik cikkében rámutatott arra, hogy tizenhárom éven át egyetlen dzsihadista terrortámadás sem történt Spanyolországban, miközben több merényletet meghiúsítottak: 2013 és 2016 között 200 embert tartóztattak le, akik terrorcselekményt készültek végrehajtani az ország területén.
Kétségtelen, hogy a 2017-ben augusztusában végrehajtott spanyol támadássorozatok, mint a barcelonai ámokfutás, amelyben 13-an vesztették életüket, sokkolta a spanyol lakosságot, államot és egyben az egész világot. Spanyolországban, akárcsak Franciaországba, Nagy-Britanniában vagy más nyugati országban, szintén fellángolt a vita az iszlamizmusról, a bevándorlásról és a muszlimok helyzetéről. Habár igaz, mindössze másfél hónap telt a terrortámadások óta, mégsem tűnik úgy, hogy a spanyol kormány szignifikánsan változtatni készülne a korábbi politikáján, a terrorizmus elleni harcában, vagy másképp állna hozzá a bevándorláshoz való kérdéshez. Ugyanúgy nem volt jele annak sem, hogy a spanyol rendőrség ezek után sokkal erőszakosabban lépne fel, teljesen figyelmen kívül hagyva az emberi jogokat, amelyekre különösen ügyelt. Ismét csak azt lehetett hallani, hogy a spanyol demokrácia már van annyira erős, hogy képes ezeket a kihívásokat megfelelően kezelni és továbbra sem fenyeget annak összeomlása.
… és alkonya?
Pont ezen példák tükrében érthetetlen a spanyol hatóságok és kormányzatok hétvégi viselkedése. Igazuk van azoknak, akik arról beszélnek, hogy 1981 óta nem volt ekkora válság a spanyol demokráciában. A világ október 1-jén olyan eseményeknek lehetett a tanúja, amelyek nem Nyugat-Európában számítanak megszokott jelenségnek, hanem például Egyiptomban, miután 2013-ban szétverték a Muszlim Testvériség tüntetéseit. A feltartott kezű demonstrálókat verő, az időseket cipelő, a nők haját tépő, a katalóniai szavazati irodákat ostromló és az újságírókat „szemkilövető” rendőrök akcióival volt tele a nemzetközi média és a szociális közösség.
Csak néhány felvétel október 1-jéről.
Természetesen nem lehet kizárólag csak az egyik oldalt vádolni a kialakult helyzetért, hiszen a katalán nacionalisták túlfűtött érzelmei vagy a helyi populista politikusok hatalmi játszmái szintén hozzájárultak az összecsapásokhoz. Ugyanakkor függetlenül attól, hogy az egész referendum mennyire ment szembe a spanyol alkotmánnyal vagy a nemzetközi joggal, nem elegendő magyarázat a spanyol rendőrök fellépésére és Rajoy reakcióira. Ezzel ugyanis komoly csorba esett a spanyol demokrácia hírnevén: már fogják Spanyolországot emlegetni, mint az európai demokratikus átalakulások mintaképe. Sőt, sokan – többek közt a cseh jobboldali politikusok – már arról beszéltek, hogy Madrid – Budapesthez és Varsóhoz hasonlóan – egy csapásra az Európai Unió fekete báránya lett és spanyol demokrácia már ugyanolyan uniós bírálatokat érdemel, mint a lengyel vagy a magyar.
Egyelőre még túl frissek az események, és nem tudni, hogy az október 1-jei események miképp fognak lecsapódni a jövőben. Egyelőre a nemzetközi közösség és az Európai Unió még mindig nehezen bírja megemészteni a történteket, és a harag sem hűlt ki teljesen a katalánok körében. Sok szakértő és újságíró megjegyezte, hogy a 90 százaléknyi igen annak köszönhető, hogy nagyon sokan dühből és „csak azért is alapon” adták le a voksukat a független Katalónia mellett. Annak ellenére, hogy a katalán lakosság mindössze 42 százaléka járult az urnához, vasárnap óta egy új fejezet kezdődött nemcsak a katalánok, hanem Spanyolország történelmében.
Egy olyan folyamat vette kezdetét, amely kimenetele még nem látható, de sejthető: ha Madrid nem kezeli helyén a dolgot, akkor annak nemcsak a spanyol állam integritása, hanem demokratikussága láthatja a kárát. A hatóságok agresszív cselekedetükkel megalapozzák egy helyi „katalán ETA” létrejöttét, amely akár fegyveresen is harcot hirdethet az önállóságért (Korábbi és napjaink példái is bizonyították, hogy nem kell a többség támogatása egy terrorcsoport létrejöttéhez, hanem elég hozzá egy csalódott, dühös és erőszakos megoldást előnybe részesítő csoport).
Ráadásul figyelembe véve a népszavazással párhuzamosan a Baszkföldön zajló szimpátia tüntetéseket és nyilatkozatokat, korántsem elképzelhetetlen, hogy a baszk ETA ismét felveszi a harcot a spanyol kormánnyal, amelyet már a katalóniai események után nem tart demokratikusnak és „nosztalgiázva a régi szép időkre” együtt szállnak szembe a „spanyol autokráciával, hadsereggel és fasizmussal”. A legrosszabb forgatókönyvet pedig az jelentené, hogy a spanyolokban megdől a demokráciába vetett hitük és egy pillanat alatt semmisé válhatnak az elmúlt harminc év eredményei. Ez pedig kétségkívül az hozhatja magával, hogy a hadsereg egyes tagjai vagy a régi rendszer hívei újra akcióba lendülnek a „spanyol állam védelme érdekében”, ahogyan egykoron Franco az 1936-os puccsát magyarázta a világ előtt.
Éppen ezért bizonyos, hogy a mostani történéseket a falangisták és az egykori 1981-es puccskísérlet végrehajtói (már, akik életben maradtak) szemlélték a legnagyobb kárörömmel és jópár üveg vörösbort kibontottak az elégedettségükben. Hiszen ők előre megmondták: ez lesz a spanyol demokratizálódás és a nagyobb autonómia biztosításának a vége. Remélhetőleg a spanyol kormány most már bölcsebb lesz és nem hagyja, hogy az alábbi mondás valósággá váljon: „Se repite la historia”.
Míg egyesek a fegyver eladások szűkítéséről álmodoznak a fegyvergyártó cégek extra profitot zsebelnek be.
Hét százalékkal ugrottak meg a fegyvergyártó cégek részvényei miután kiderült, hogy az Egyesült Államok legnagyobb vérfürdőjét okozta egy fegyver mániás nyugdíjas Las Vegasban. 60 halott és több mint 600 sebesült, ez rekord! Mint ahogy az is, hogy a rendőrség mennyi fegyvert talált még a gyilkos nyugger különböző raktáraiban. A Sturm Ruger és az American Outdoor Brands (ez utóbbi gyártja a legendás Smith&Wesson fegyvereket) talán kissé lejjebb csúsztak a New York-i tőzsdén, de végül a fegyvergyárosok dörzsölik a kezüket: a biznisz újra beindul!
Ugyanez történt2012-ben amikor gyerekek váltak a vérfürdő áldozatává egy elemi iskolában Newton városában Connecticutban. Húsz 6-7 éves gyerek és hat felnőtt halt meg akkor. Obama elnök megkísérelte elővezetni régi ötletét: korlátozzák a fegyverek eladását az Egyesült Államokban! Pillanatok alatt kiderült: erre semmi esély sincs! Miért? Mert sokan megrémülnek egy vérfürdő után, és maguk is szaladnak a fegyver boltba, hogy bevásároljanak. Az iszlamista terrorizmus csak ráerősít erre a hatásra. Ennél is fontosabb az, hogy a fegyvergyárosok lobbija hihetetlenül erős Washingtonban. Különösen sok republikánus honatya támogatja őket, de vannak szép számmal demokraták is. Most épp egy olyan törvényt készítenek elő, mely lehetővé teszi, hogy valaki legálisan viselhessen fegyvert olyan államban is, mint például Kalifornia, ahol a helyi törvények ezt tiltják. A republikánus többség keresztül fogja nyomni a törvényt annak ellenére, hogy a vérfürdő Las Vegasban mindenkit megrázott. Egy kis vita a Kongresszusban persze jót tesz az üzletnek: sokan megijednek, hogy a korlátozások jönnek és gyorsan bevásárolnak – „amíg még lehet!” Trump elnök ugyan azt mondta a vérfürdőről, hogy maga a gonosz munkálkodott ott. El is látogat szerdán Las Vegasba, de esze ágában sincs kiábrándítani hűséges szponzorait, a fegyvergyárosokat. Továbbra is kiáll amellett az USA elnöke, hogy a szabad amerikai ősi joga a fegyver, és ennek megszerzésében őt korlátozni nem szabad még akkor sem, ha Las Vegasban egy nyugdíjas 60 emberrel végzett és több mint hatszázan megsebesített.
A fegyvergyárosok tehát dörzsölhetik a markukat, de a kaszinók részvényeinek árfolyama esett a tőzsdén.
Visszaesésre számítanak a turizmusban is, hiszen végülis egy country koncert résztvevői váltak a vérfürdő áldozatává. Már annak idején is azért lett a kaszinó világ központja, mert Bugsy Siegel, aki New Yorkban Lucky Luciano és Meyer Lansky hűséges gengszter társa volt, felfedezte: Nevada államban mindent szabad!
Kaszinózni, vagy fegyvert tartani nem gond Nevadában, melyet a gyilkos nyugdíjas is ezért választott otthonául.
Las Vegas alapítóját Bugsy Siegelt is lelőtték, mert át akarta verni a maffiát, de a kaszinó város a vérfürdőig virágzott. Most azonban Las Vegasnak PR kampányt kell indítania, hogy ne mindenkinek a vérfürdő ugorjon be a város nevéről …
„Nem hangozhat el Franciaország utcáin a halál a zsidókra!- kiáltás!” Ezt hangsúlyozta Emmanuel Macron, Franciaország elnöke, aki a zsidó újév alkalmából ellátogatott Párizs egyik zsinagógájába, hogy a félmilliós zsidóság vezetőivel találkozzék.
Két miniszterelnököt is üdvözölhettek a zsidó vezetők,- Joël Mergui, a hitközség első embere és Haïm Korsia főrabbi – mert a jelenlegi kormányfőn kívül eljött Manuel Valls egykori szocialista miniszterelnök is. A nagy párizsi iszlamista merényletek idején ő jelentette ki, hogy „a zsidók nélkül Franciaország nem lenne Franciaország!”. Össze is különbözött Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, aki alijára, kivándorlásra buzdította Franciaország zsidóságát.
Megnövekedett az antiszemitizmus veszélye az iszlamista tendenciák miatt- ezt már Franciaország jelenlegi kormányfője mondta a zsinagógában. Edouard Philippe megerősítette, hogy folytatják az előző kormányok irányvonalát, melyek zeró toleranciát hirdettek az antiszemitizmussal szemben.
Franciaországban él Európa legnagyobb zsidó és muzulmán közössége,
és ez számos problémát felvet. Most folyik annak a francia állampolgárságú algériai dzsihád harcosnak a pere, aki Oszama bin Ladennek neveztette magát. Fivére egy zsidó iskola előtt megölt egy tanárt és két gyereket. Fivérével végeztek a csendőrök, a testvérnek most azért kell felelnie, mert támogatta az iszlamista terrorizmust Franciaországban, ahol legutóbb Marseilleben két fiatal lányt késelt meg egy dzsihád harcos.
Rendkívüli tévébeszédben szólalt meg VI. Fülöp spanyol király kedd este, és arról beszélt, hogy a katalán függetlenségi népszavazás illegális volt – írta a BBC.
Trónra lépése óta első televíziós üzenetében a spanyol néphez forduló király szerint a helyzet Spanyolországban „rendkívül komoly”, és az egység helyreállítására szólított fel.
Fülöp a referendumot megszervező katalán vezetést tette felelőssé a helyzetért, akik tiszteletlenséget mutattak az államhatalom iránt.
Megsértették a demokrácia alapelvét, a jog uralmát
– mondta a király.
A katalán társadalom megosztottságáról beszélt VI. Fülöp, arra figyelmeztetve, hogy a népszavazás veszélybe sodorja az autonóm tartomány és egész Spanyolország gazdaságát.
Mindazonáltal a spanyol király reméli, hogy Spanyolország legyőzi a nehéz időket.
A hét elején százezrek voltak az utcákon, megbénítva az életet Katalóniában.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
