Nem dolgozhat többé a vezető divatmagazinoknak, például a Vogue-nak és a Glamournak a szexuális zaklatással vádolt sztárfotós, Terry Richardson, miután a Condé Nast International amerikai médiacsoport megszakított vele minden kapcsolatot.
A csoport 143 magazint ad ki, köztük a Vogue-ot, a Glamourt, a GQ-t, a Vanity Fairt és a Wiredöt.
Terry Richardson számos sztárral készített erotikus tartalmú fotókat, ő rendezte Miley Cyrus Wrecking Ball és Beyonce XO című videoklipjét is. Miley Cyrus, aki meztelenül is feltűnt a klipben, később arról beszélt, már megbánta, hogy ebbe belement.
Több modell panaszkodott arra, hogy a fotós szexuálisan zaklatta őket: volt, akit fogdosott, mások előtt meztelenre vetkőzött. 2014-ben például Emma Appleton brit modell írt arról, hogy
Richardson szexért cserébe kínált Vogue-fotózást.
Az eset után petíció indult annak érdekében, hogy a vezető magazinok ne alkalmazzák a fotóst. A vádak miatt az amerikai Vogue egyébként már 2010 óta nem dolgozott vele.
Richardson mindig tagadta, hogy bárkit szexuálisan zaklatott volna. Most kiadott közleményében, melyet a BBC idéz, azt írja: köztudott volt, hogy erotikus töltetű képeket készít, de azt állította, hogy modelljei akarata ellenére sohasem tett semmit, szerinte közös megegyezéssel vettek részt a munkában.
A Condé Nast elnökhelyettese, James Woolhouse most körlevélben tájékoztatta a magazinokat a fotós menesztéséről. Azt írta, hogy a Richardsontól megrendelt és elkészített fotók, amelyeket még nem publikáltak,
már nem kerülhetnek bele a lapokba,
más képekkel kell azokat helyettesíteni.
A lépésre azt követően került sor, hogy a Weinstein-ügy nyomán rengeteg szexuális zaklatási botrány derül ki, így előtérbe kerültek a fotós ügyei is. A magyar fejleményekről többek között itt és itt olvashat.
Most ért véget a Kínai Kommunista Párt XIX. kongresszusa, amelynek az egyik fő kérdése az volt, hogy Hszi Csin-ping pártfőtitkár merre vezesse Kínát. Persze nem feltétlenül kell magának kormányoznia, irányíthatja a háttérből is a birodalmat, amelyet ma a 90 milliós párt vezet.
Habár a mostani kongresszuson nem volt nagy változás Kína kül-és belpolitikáját illetően, Hszi Csin-pingnek sikerült megerősítette pozícióját az országon belül: a kongresszus deklarálta, hogy eszméi immáron a Kínát vezető kommunista párt ideológiájának alapját képezik.
Most már csak azt kellene megtudni, hogy mik is ezek az eszmék.
Korábban Mao Ce-tung, illetve Teng Hsziao-ping eszméi jelentették a kínai kommunista párt gondolkodásának alapját. Mindkettő alatt sok mindent lehetett érteni, de a lényeget lehetett tudni: Mao bármilyen áron egyfajta kínai kommunizmust akart megvalósítani, miközben Teng Hsziao-ping egy modern nagyhatalmat kívánt létrehozni, és ezt gazdasági reformok révén próbálta megvalósítani.
Teng Hsziao-ping sikerére építhet Hszi Csin-ping, aki a világpolitika kulcsfigurájává kíván válni. A kínai pártfőtitkár nagy álmát az Új Selyemút program jelenti, melynek révén
Kína a globális gazdaság vezető hatalma lehetne.
Vajon öt év múlva visszavonul-e Hszi Csin-ping, ahogyan azt az íratlan szabályok megkövetelik Pekingben? Ez korántsem biztos. Utódjelölt ugyanis egyelőre nincs, bár voltak olyan szóbeszédek Csen Mi-nerről, a Csungking-tartomány jelenlegi vezetőjéről, hogy esetleg a jövőben átvenné a mentora helyét.
Azonban a mostani kongresszus azt mutatja, hogy Hszi még nem akarja átadni a trónját. Korábban az volt a szokás, hogy a KKP központi bizottságának tagja lett egy hatvan év alatti – vagyis az ország politikai életében fiatalnak számító – vezető, akiből aztán a következő pártkongresszuson Kína első embere lett. Most viszont a központi bizottság minden tagja túl van a hatvanon. Maga Hszi Csin-ping 63 éves és a következő pártkongresszusig még van ideje kijelölnie az utódját, mert a vezető pártfunkcionáriusok körében a korhatár 68 év.
„Akarsz harminc eurót keresni? Egy nőt kell megdugni ennyiért, de lehet az 40 euró is” – ezt mondogatják a biztonsági őrök a menekültszállásokon Németországban.
A ZDF riportfilmje szerint néhány biztonsági őr a strici szerepet is felvállalja a kiszolgáltatott fiatal menekült futtatására.
Mindkét nemből toboroznak prostituáltakat.
Főként olyanokat céloznak meg, akiknek a menedékkérelmét a hatóságok elutasították, vagyis teljesen bizonytalan a jogi helyzetük Németországban.
Az ENSZ már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatal menedékkérők nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek a befogadó országokban, különösen akkor, ha egyedül vannak és nincsen pénzük.
Németországba több mint egymillió menedékkérő érkezett 2015-ben. Jelentős részük nem kapott menedékjogot, mert nem tudta bizonyítani, hogy azért jött el otthonról, mert ott üldözték. Nagy részük gazdagsági okból vágott neki az útnak, nem akar hazatérni a szegénységbe. Őket szervezik be a biztonsági őrök a prostitúciós hálózatokba.
Gyakran egészen fiatalok is vannak közöttük.
Minél fiatalabb, annál jobb árat kapunk érte – mondta egy biztonsági őr a ZDF-nek.
Michael Bloomberg amerikai üzletember, volt New York-i polgármester mondta ezt.
A Guardian beszámolója szerint Bloomberg erről egy bostoni üzleti fórumon beszélt először, majd egy franciaországi rendezvényen is megismételte. Azt mondta,
„nagyon nehéz megérteni, hogy egy ilyen jól teljesítő ország miért akar mindent lerombolni.”
Bloomberg már sajnálja, hogy Londonba telepítette cége európai központját. Azt mondta, hogy ha tudott volna előre arról, hogy Nagy-Britannia kilép az EU-ból, akkor máshogy döntött volna. Ahogy fogalmazott:
„Az volt a létező legostobább döntés, amelyet egy ország valaha meghozott, de aztán megválasztottuk Trumpot.”
Szerinte a kilépés az Európai Unióból nagyon nehéz és nagyon fájdalmas folyamat lesz, a brit gazdaság különböző ágazatai meg fogják szenvedni, és sokan máris más európai városokban keresnek irodahelyeket.
Például a Goldman Sachs is, amelynek vezetője Frankfurtban tárgyalt, de a JP Morgan is munkahelyeket telepíthet át. Hasonló tervei vannak a Deutsche Banknak, a Morgan Stanley-nek, a Citigroupnak, de például az Európai Gyógyszerügynökségnek is.
Vagyis a Brexit miatt munkahelyek tízezrei szűnnek meg Nagy-Britanniában.
Párizs környékén a zsidó családok egy része nem érzi biztonságban magát, és inkább elköltözik.
„Betörtek hozzánk, kifosztottak! Az autónk gumiját kiszúrták. A kocsira pedig ráírták: ‘zsidók, takarodjatok’, és odarajzoltak egy Dávid-csillagot” – panaszkodott egy családfő a rendőrségen Romainville-ben. A rendőrség szerint „célba vették” a családot, és
azt tanácsolták nekik, hogy költözzenek el.
A család így is tett.
Franciaországban él ma Európa legnagyobb zsidó közössége, amelynek védelmét a francia állam garantálja. Ezt minden nagyobb iszlamista merénylet után megismétli a francia elnök vagy épp a kormányfő. Csakhogy a hétköznapokban ez kevés.
2016-ban ugyan
csökkent az antiszemita cselekmények száma Franciaországban,
de a zsidó közösség biztonságérzete nem növekedett.
2015-ben a párizsi terrortámadások után Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Franciaországba érkezett és azt mondta: a franciaországi zsidók költözzenek Izraelbe. Francois Hollande akkori francia elnök ezt kikérte magának, mondván: meg tudják védeni a zsidó közösséget. Ez jogi értelemben mindenképp igaz, de a családok biztonságérzetét hétköznapi apróságok rombolják, különösen Párizs környékén.
Franciaországban jelenleg több, mint ötmillió muszlim él, többnyire nagyvárosokban
és azok környékén. Ugyan
csak az 1-2%-uk hajlik a szélsőséges antiszemita nézetekre, de sokan elnézőek az Izrael ellenességgel szemben.
Az elmúlt évtizedben 4095 volt az antiszemita bűncselekmények száma Franciaországban – a legtöbb Európában. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy ott él a legnagyobb zsidó és muszlim közösség, akkor ezen nem nagyon lehet csodálkozni.
2012-ben egy iszlamista terrorista, Mohamed Merah zsidó gyerekeket és tanárokat gyilkolt Toulouse-ban. Bátyjának pere most folyik. Ő nem ölt, de támogatta gyilkos testvérét és Oszama bin Ladennek nevezte magát.
Sok zsidó család az ilyen jelek miatt azon gondolkodik, hogy igaza volt Netanjahunak, és a kivándorlás jelentheti a megoldást, csakhogy a Közel-Keletről érkező hírek sem bizalomkeltőek.
Csehország Magyarországhoz és Lengyelországhoz közeledik, amely már jó ideje az új (vagy régi) nacionalizmus útján halad. Így Közép-Európában kialakul „az illiberális demokráciák” tömbje. A kelet-európai kivétel azzal fenyeget, hogy kelet-európai szabállyá válik.
Még nem tudni, hogy Andrej Babiš azt az EU- és idegenellenes politikát folytatja-e majd, amelyet a kampányban ígért, de annyi bizonyos: a választásokat nem annak ellenére, hanem éppen azért nyerte meg, mert eltökélt amellett, hogy nem fogad be egyetlen menekültet sem. Ha Babiš eredményéhez hozzászámítjuk azt a 10 százalékot, amelyet egy nyíltan szélsőjobboldali párt ért el, akkor ez azt jelenti, hogy
a szavazók 40 százaléka elutasítja a bevándorlást.
Csehország ezzel Magyarországhoz és Lengyelországhoz közeledik, amely már jó ideje az új (vagy régi) nacionalizmus útján halad. Így Közép-Európában kialakul „az illiberális demokráciák” tömbje. A kelet-európai kivétel azzal fenyeget, hogy kelet-európai szabállyá válik. Nem csak Törökországra és Oroszországra érvényes: a demokratikus választások nem garantálnak automatikusan demokráciát. Az ilyen választásokat fel lehet használni arra is, hogy kárt tegyenek a hatalmi ágak megosztásában és a jog uralmában, vagy egyenesen felszámolják mindezeket. Beláthatatlanok a következmények, amelyek ebből az Európai Unióra származhatnak.
A csehországi választásnak még csak nem is az a legfontosabb aspektusa, hogy egy milliárdos vállalkozó győzött, aki Berlusconihoz és Trumphoz hasonlóan az ország vállalatként való vezetését és gazdagságot ígér mindenkinek. Sokkal inkább kell aggódni amiatt, hogy
Magyarország, Lengyelország és Ausztria után most egy újabb uniós tagállam választott etnikai alapon.
„Aki alapvetően elutasítja a menekültek befogadását, az ezzel elutasítja a liberális demokráciát. Az ugyanis nem állhat etnikai, azaz völkisch-népnemzeti alapon, hanem az alkotmányon, a szabályokon kell nyugodnia. Ez vonatkozik az EU-ra is, amelynek szerződéseiben az van benne, hogy csatlakozhat minden állam, amely követi a megfogalmazott szabályokat.
Az illiberális demokráciák tömbje frontális támadás lenne az Európai Unió, mint jogi közösség ellen.
Hogy már majdnem ott tartunk, azt bizonyítja, hogy az EU keleti bővítését elsiették. Az EU ma sokkal mélyebben megosztott Kelet és Nyugat, mint Észak és Dél között. Nem lehet eléggé hálásnak lenni azért, hogy Franciaország élén most olyan államfő áll, aki nagy energiával fog neki az EU nagyjavításának. Németországnak ebben szenvedélyesen részt kell vennie. Szenvedélyesebben, mint eddig Angela Merkel hiper-pragmatikus és empátiamentes irányítása alatt tette” – írta a jobboldali konzervatív lap.
„A kérdés az, hogy várhatunk-e jót egy olyan embertől, aki a kommunista párt tagja volt, a pártállami titkosszolgálat ügynöke, vagyonának alapjait a Mečiar-korszak privatizációja során alapozta meg, ahogy akkor a többség, csalással.”
A pozsonyi Új Szóban Gál Zsolt rajzolta meg a győztes cseh párt elnökének portéját:
„Többszörös összeférhetetlenség áll fenn az esetében, mint nagyvállalkozó (Csehország második leggazdagabb embere) és politikus (pénzügyminiszter, és ezentúl alighanem kormányfő), és mint politikus és médiamágnás között. Pártja első kongresszusán a küldöttek 99%-a szavazott arra, hogy ő legyen a pártvezér. ANO nevű mozgalma valójában a korábban a közvetlenül tulajdonában álló cégre (Agrofert holding) emlékeztet, nem egy politikai pártra, és így is kezeli. Több céges alkalmazottja rendre feltűnt pártjában, a (cégei és a közszféra közötti) forgóajtó miniszterelnöksége esetén alighanem rakétarajtot vesz. Csalás (az ún. Gólyafészek-ügy) miatt nyomoz ellene a cseh ügyészség és vizsgálódik az unió csalásellenes hivatala (OLAF) is. Szóval mi jót várhatunk egy ilyen politikus-nagyvállalkozótól? Alighanem semmit.”
A pozsonyi lap publicistája szerint Babiš valószínűleg populista társai példáját fogj követni:
„Paranoid világképében hasonlít az összes többi térségbeli populista, autoritatív hajlamokkal rendelkező vezetőre. Valószínűleg pontosan azt próbálja majd tenni, amit ők. Megpróbál leszámolni ellenfeleivel, leállítani az ellene folyó vizsgálatokat, büntetlenséget biztosítani magának, kiiktatni a vele szemben kritikus újságírókat. Ugyanúgy, mint a többiek, az igazságszolgáltatás, a közmédia és a független médiák elfoglalásával, ellehetetlenítésével. És ezzel ugyanúgy alááshatja a demokrácia alapjait Csehországban, mint történt a többi szomszédos országban. Hogy ez mennyire sikerül, az nem az ő akaratától függ, hanem az ellenállás (koalíciós partnerek, ellenzék, intézmények, civil társadalom) erejétől.”
Viktor Baloga befolyásos kárpátaljai politikus egy tv-interjúban elárulta, hogy szerinte hány magyar állampolgár él Kárpátalján. Hozzáfűzte: Kárpátalján nem volt, nincs és nem is lesz szeparatista hangulat.
A politikus úgy számol, hogy 90 ezer olyan ukrán állampolgár lehet a vidéken, akik rendelkeznek magyar állampolgársággal is. Pesszimistább becslések szerint is minimum 70 ezren lehetnek, tette hozzá. Kifejtette, a kárpátaljai magyarok döntő többsége már felvette az anyaországának az állampolgárságát. Hozzátettet azt is, hogy a magyar kormány azzal érvel a jelenség kapcsán, hogy a Kárpátalján élő, magyar gyökerekkel rendelkezők folyamodtak állampolgárságért, és azt nem a magyar állam osztogatta csak úgy.
Beszélt arról is, hogy Kárpátalján nem volt, nincs és nem is lesz szeparatista hangulat. Ilyentől senkinek sem kell félnie, az biztos, mondotta a parlamenti képviselő, aki korábban szinte teljhatalommal rendelkezett Kárpátalján, de amióta Petro Porosenko az elnök, meggyengült a befolyása, bár az is igaz, minden egyes önkormányzatban ott vannak a hozzá hű képviselők, csak jelenleg nincsenek helyzetbe hozva, de ismerve az ukrajnai, kárpátaljai viszonyokat, ez bármikor megváltozhat.
A Legfelső vezér alászáll: ő lesz a miniszterelnök – ezzel az ironikus címmel közölt cikket a kormánypárti Sieci Prawdy. A lap szerint a váltásra november közepén kerül majd sor amikor Beata Szydlo kormánya második évfordulóját ünnepli.
Jaroslaw Gowin miniszterelnök-helyettes a közszolgálati televíziónak nyilatkozva megerősítette: lesz kormányátalakítás. Azt azonban nem mondta, hogy új miniszterelnöke is lesz Lengyelországnak.
Jaroslaw Kaczynski nincs kényszerhelyzetben hiszen
a kormánypárt népszerűsége töretlen: mintegy 40 százalékos támogatottságra számíthat
annak ellenére, hogy éppoly elszántan csatázik Brüsszellel mint a magyar kormány.
Mi lesz Beata Szydlóval, akit Kaczynski a mélyből emelt fel, és aki mindig elszántan és hűen szolgálta Lengyelország legfelső vezérét? A hírek szerint Brüsszelbe készül, az Európai Parlamentben folytatná pályafutását.
Ő lesz a kormánypárt listavezetője a 2019-es európai választásokon. A hírek szerint gőzerővel tanul angolul. Változik-e valami Varsóban, ha Kaczynski átveszi a miniszterelnöki posztot? Aligha. Eddigis az volt a helyzet , hogy Beata Szydlo csak azután foglalt állást bármilyen fontos kérdésben, hogy előtte kikérte a legfelső vezér, Kaczynski véleményét Varsóban.
A világ vezető politikusait dróton rángató, ördögi tervvel rendelkező milliárdos tőzsdespekuláns – Soros Györgyről az utóbbi időben nem csak a magyar kormány sulykolja ezt a képet. A magyar származású befektető, aki alapítványai keresztül régóta támogatja a szabadságjogokért küzdő szervezeteket, az „illiberális” rezsimek kedvenc ellensége lett, az ellene folytatott kampány antiszemita felhangoktól sem mentes.
Forrás: Flickr / Heinrich Böll Stiftung
A kormányzati propagandamédiát olvasva és az óriásplakátokat látva az embernek könnyen az az érzése támad, hogy Soros György maga az Ernst Blofeldbe oltott Palpatine szenátor, a Lex Luthorral és Moriartyval kevert Szauron, aki gonosz tervével Magyarország romlására tör. Aradszki András államtitkár pedig egyenesen Sátánnak nevezte, aki ellen rózsafüzérrel kell küzdeni (később módosított, hogy valójában „csak” a tervét gondolja sátáninak).
Soros György sokak számára egyszerűen csak egy gazdag ember, aki olyan ügyeket támogat, amelyek elsősorban a liberálisoknak fontosak.
A szélsőjobboldaliaknak viszont egy, már-már természetfeletti képességekkel rendelkező veszélyes figura,
aki dróton rángatja a fél világot.
A Financial Times gyűjtése szerint csak 2017-ben kitalált egy hamis vegyifegyver-támadást Szíriában, Trump-ellenes tüntetőknek fizetett Washingtonban, megpróbálja végrehajtani a Soros-tervet Magyarországon, kormányváltást kényszerített ki Macedóniában, aláásta az izraeli miniszterelnök tekintélyét, és kirúgatott több Fehér Ház-i tanácsadót.
Van, aki szerint egymaga kreálta az európai menekültválságot, az alt-right kedvenc propagandaoldala, a Breitbart szerint pedig azért támogatta a Black Lives Matter nevű, a feketéket ért rendőri erőszak ellen küzdő mozgalmat, hogy befolyásolja az amerikai elnökválasztást. Alex Jones álhíreket terjesztő, Donald Trump által kedvelt oldala, az Infowars szerint Soros György áll amögött is, hogy „a muszlimok egyre inkább átveszik az uralmat Nyugaton”.
De persze olyan elmélet is van, hogy összeesküvést szőtt a világelittel (bármit is jelentsen ez), hogy tönkre tegye a nemzeti valutákat. Mások szerint meg nem kevesebbet akar, mint világuralmat, hogy aztán liberálisabbá tegye a világot.
Soros György az új generációs nacionalisták számára a tökéletes ellenség:
internacionalista, támogatja az egyéni szabadságjogokat, a szabad sajtót, a korrupcióellenes kezdeményezéseket, ő a világ 29. leggazdagabb embere a Forbes szerint, és zsidó származású. Azért ő az egyes számú közellenség az új jobboldaliak körében, mert ők egyszer és mindenkorra le akarnak számolni azzal a gondolattal, hogy a liberális értékek, vagyis az emberi jogok és a demokrácia jó dolog.
Ahogy a Guardian írja: Soros György annyira tökéletes ellenség, hogy
ha nem lenne, akkor ki kellene találni
– de mivel az a Soros György, aki a propagandában él, a valóságban tényleg nem létezik, ezért ki is találták.
De hogy lett a 87 éves, magyar-amerikai üzletember a világ első számú főgonosza, a mumus, akivel nem csak Magyarországon rémisztgetik a gyerekeket, hanem Lengyelországtól Románián és Macedónián át az Egyesült Államokig és Izraelig számos országban?
A korai évek
Soros György 1930-ban született Budapesten, Schvartz György néven, a család hat évvel később változtatta a nevét Sorosra. Hamis papírokkal élte túl a Holocaustot, majd a háború után a kommunizmus elől Londonba ment.
A London School of Economicsban tanult, többek között Karl Poppertől, a nyílt társadalom filozófusától, aki azt vallotta: a társadalmak akkor virágoznak, ha demokratikus a kormányzás, szólásszabadság van és tiszteletben tartják az emberi jogokat.
Soros György 1956-ban költözött Amerikába, ahol pénzügyi területen kezdett dolgozni, befektetésekkel szerzett vagyont. Jótékonysági tevékenységét Dél-Afrikában kezdte 1979-ben: feketéknek adott ösztöndíjat, hogy egyetemre mehessenek.
1984-ben hozta létre a Nyílt Társadalom Alapítványt Magyarországon,
saját bevallása szerint azzal a céllal, hogy „alternatívát mutasson a hamis állami dogmával”, vagyis a kommunizmussal szemben. Többek között fénymásoló berendezéseket adott kulturális és tudományos intézeteknek, ami hozzájárult ahhoz, hogy a párt egyre kevésbé tudja kontrollálni az információáramlást.
Soros György az Európai Roma Mûvészeti és Kulturális Intézet megalapításának alkalmából rendezett ünnepségen Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
Egyre több országban hozta létre a helyi Nyílt Társadalom Alapítványt, amellyel két célja volt: elterjeszteni a szabadságjogok eszméjét a diktatúrákban, és az, hogy a fiatal értelmiségiek ne érezzék úgy, hogy el kell hagyniuk az országukat. De Paul Stubbs Horvátországban élő brit kutató szerint Soros Györgyöt hamar megvádolták, hogy politikai szerepre tör, és ezért ad pénzt.
A rendszerváltás idején és az utána következő években még népszerű volt Magyarországon: civil szervezeteket támogatott, ösztöndíjakat osztott.
Nagyon sokan, például Orbán Viktor is, az ő ösztöndíjának segítségével jutottak ki külföldre,
hogy olyan dolgokról tanulhassanak, amelyekről korábban soha nem hallottak.
De közben olyan pénzügyi ügyletei is voltak, amelyek miatt joggal érte kritika. Az 1990-es évek elején a font ellen kötött üzleteket, amellyel több mint egymilliárd dollárt keresett, az angol pénzügyi rendszer viszont összeomlott. Néhány évvel később ugyanezt játszotta el az ázsiai pénzügyi válság idején. Az érintett országokban természetesen nem pozitív szereplőként jelent meg.
A CNN szerint a Soros-ellenesség a ’90-es évek végén érkezett meg Amerikába, Lyndon LaRouche, a Munkáspárt meglehetősen furcsa nézeteket valló elnöke által, aki saját „újságjában” olyanokkal vádolta meg, hogy ki akarja robbantani a harmadik világháborút, és ő vezeti II. Erzsébet királynő drogkartelljét.
2004-ben aztán Soros György azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy olyan csoportokat támogatott, amelyek Bush újraválasztását akarták megakadályozni, ráadásul felszólalt az iraki háború ellen. Michael Vachon, a Soros Fund Management szóvivője szerint ekkor került a „konzervatív propagandagépezet kereszttüzébe”.
Befolyásos konzervatív magazinok is
elkezdték átvenni az összeesküvés-elméleteket.
Bill O’Reilly, a Fox News egyik műsorvezetője (Donald Trump régi barátja) arról beszélt, hogy Soros veszélyes, szélsőséges, aki nyitott határokat akar, legalizálni akarja a drogokat és az eutanáziát, sőt, meg akarja szüntetni a karácsonyt.
Glenn Beck konzervatív tévés kommentátor pedig a „Soros-terv” egyik korai verzióját vázolta fel: eszerint humanitárius segély álcájával árnyékkormányt kell létrehozni, át kell venni a hatalmat a médiában, kormányellenes érzelmek keltésével kell destabilizálni az államot és felforgatni az amerikai választási rendszert, aztán jöhet a világuralom.
Glenn Becket egyébként nem sokkal a „Soros-terv” felvázolása előtt választották meg a második legnépszerűbb tévés személyiségnek Oprah Winfrey mögött.
Forrás: Wikimedia Commons
Aztán jött a 2008-as gazdasági válság: az érintett országok közül több-ben is elkezdték megkérdőjelezni, hogy jó-e az EU tagjának lenni,
a pénzügyi válság több helyen elkezdte aláásni a demokratikus intézményrendszert,
ráadásul arra is jó volt, hogy ellenszenvessé váljon mindenki, akinek pénze van.
Soros György ekkor egyébként 100 millió dollárt költött arra, hogy enyhítse a válság tüneteit Közép- és Kelet-Európában. A Financial Times-nak ennek okáról azt mondta: „nagyon komoly a politikai veszély, és a soviniszta, idegengyűlölő szélsőjobboldal felemelkedése zavaró fejlemény”.
2012-ben aztán az Open Society Foundations úgy döntött, hogy nem finanszírozza tovább közvetlenül az alapítványait Közép- és Kelet-Európában, mert megítélése szerint elérték a célt: EU-tagok lettek az országok.
De ez már egy másik világ volt.
Egyre több országban törtek előre a populista pártok: 2010-ben Magyarországon Orbán Viktor, 2012-ben Szlovákiában Robert Fico került újra hatalomra, majd 2015-ben Romániában a Liviu Dragnea vezette szociáldemokraták alakíthattak kormányt, és Lengyelországban is megnyerte a választást Jaroslav Kaczynski pártja. Tavaly pedig jött Donald Trump.
Jan Orlovsky, a szlovákiai Nyílt Társadalom Alapítvány vezetője szerint ezeket a pártokat a válság segítette abban, hogy hatalomra kerüljenek. Szerinte sokan azt kezdték gondolni, hogy az EU nem arról szól, amit korábban ígértek, néhányan egyenesen fenyegetésnek kezdték érezni az Uniót. A „liberális demokrácia” pedig szitokszóvá vált.
Chris Stone, az Open Society Foundations elnöke a Politicónak márciusban azt mondta, hogy
„a ma illiberálisnak nevezett autoriter vezetők régóta küzdenek Soros György és a nyílt társadalom eszméje ellen, és Trump győzelme felbátorította őket, hogy még messzebb menjenek el”.
És mivel Soros rendszeresen felszólal az autokratikus rezsimek és a korrupció ellen, egyre több országban kezdték ellenségnek kezelni.
A mumus
Soros szóvivője, Laura Silber a Foreign Policynek azt mondta: Magyarországon Orbán Viktor személyes kampányt indított Soros ellen – előkerültek az összeesküvés-elméletekbe átcsapó vádak arról, hogy le akarja bontani a kerítést, egymillió bevándorlót akar betelepíteni, ráadásul egész hálózatot épített, és még a „brüsszeli bürokraták” is a zsebében vannak.
Forrás: Wikimedia Commons
Romániában Dragnea és pártja okolja minden bajért Sorost. Télen, amikor tömegek tüntettek a korrupció ellen, egy, a kormányhoz közel álló tévében azzal vádolták meg a demonstrálókat, hogy Soros fizette őket: a felnőtteknek 100, a gyerekeknek 50 lejt adott, de még a kutyák is kaptak 30-at (egy lej kb. 67 forint).
Emlékezhetünk rá,
hasonlóan bizarr vádak a magyar kormánymédiában is előkerültek,
amikor arról írtak, hogy Soros György repülővel hozott embereket a Lex CEU elleni tüntetésre. Ahogy Magyarországon, úgy Romániában is viccel válaszoltak: volt, aki pénzt dugott a kutyája ruhájába, más meg olyan transzparenst kötözött rá, amelyen azt kérdezte: „Ki tud 30 lejt euróra váltani?”
A különbség az volt, hogy a nyilvánvaló hazugságért Romániában megbüntették a tévét.
Korrupcióellenes tüntetés Romániában Fotó: MTI/EPA/Dan Balanescu
Egyes csoportok ezen kívül még Sorost vádolják azzal is, hogy miatta tanulnak a melegek jogairól Romániában a középiskolások.
Gabriel Petrescu, a Serendinno Alapítvány vezetője szerint Dragneáék számára is egyértelmű, hogy Soros György nem jelent fenyegetést, de az ellenzék gyengén szerepelt a választáson, és nem akarják őket erősebbé tenni azzal, hogy őket támadják és őket kezelik ellenségként. Ezért vették elő Sorost, de
valójában nem a 87 éves milliárdos a célpont, inkább egy mítoszt építettek köré.
Ez a mítosz sok országban terjed. Az összeesküvés-elméletek szerint Soros György manipulálta a szlovákiai korrupcióellenes tüntetőket, Bulgáriában egy lap liberális terroristának nevezte, Szerbiában a szélsőjobboldali és a oroszbarát médiumokban a Rotschildokhoz kötik, és azt is hangsúlyozzák, hogy zsidó származású, Lengyelországban pedig a kormányzó PiS egyik képviselője a „világ legveszélyesebb emberének” nevezte az ultrakonzervatív Maryja rádióban. Kaczynski pedig egyenesen arról beszélt, hogy a Soros által támogatott szervezetek „identitás nélküli társadalmakat” akarnak.
A „sorosozás” Magyarország mellett Macedóniában a legerősebb.
Itt Nikola Gruevszki bukott miniszterelnök szerint egyenesen „Soros-talanítani” kellene a társadalmat.
Az Oroszország által erősen támogatott Gruevszki azért bukott meg, mert felvételek kerültek nyilvánosságra, amelyekből kiderült, hogy kormányhivatalnokok visszaéltek hatalmukkal. Az is kiderült, hogy illegálisan újságírókat és ellenzéki politikusokat hallgattak le, ő maga pedig arra biztatta a választási bizottság tagjait, hogy csaljanak a választáson.
Ezek után az orosz propaganda kezdte el azt terjeszteni, hogy Soros beavatkozott a macedón választásokba – ezt pedig átvette az amerikai szélsőjobboldal, majd persze többek között a magyar kormánymédia is. Még egy szervezetet is létrehoztak Macedóniában, „Stop Operation Soros” néven, természetesen orosz támogatással.
Soros Györgyöt ugyanis Putyinék sem szeretik.
Többek között azért támadják, mert terjeszti a szabadságjogok eszméjét a volt szovjet tagállamokban. Ez egyébként nagyjából egybeesik a republikánusok külpolitikai elképzeléseivel, márciusban hat amerikai szenátor mégis a külügyminisztériumhoz fordult, hogy nézzék meg, a szövetségi kormány milyen Soroshoz köthető szervezeteket támogat.
Fotó: MTI/EPA/Andreas Gebert
És sorra jönnek Amerikában is a furcsa elméletek. Szélsőjobboldali médiumok, mint például Trump egyik kedvence, a Breitbart, azt állítják, hogy Soros fizette a Nők Menetén vagy a Séta a Tudományért felvonuláson résztvevőket. Sőt, a Foreign Policy szerint még az is felmerült, hogy Sorosnak köze van Colin Kaepernick NFL-játékoshoz – ő volt az, aki a feketék elleni rendőri erőszak miatti tiltakozásként letérdelt a himnusz alatt, amellyel tüntetéshullámot indított el.
Soros György még Izraelben is ellenségnek számít bizonyos körökben. Egyrészt azért, mert támogatja az Izraelt rendszeresen kritizáló Human Rights Watchot, valamint palesztin és izraeli, a békéért küzdő szervezeteket is. Benjamin Netanjahu miniszterelnök viszont, a többi autoriter vezetőhöz hasonlóan, nem szereti a civil szervezeteket.
De egy másik oka is van annak, hogy Netanjahu Sorosnak támadt, méghozzá egy másik amerikai milliárdos, Sheldon Adelson.
Ő Soros György egyik nagy ellenfele Amerikában,
rengeteg pénzzel támogatja a republikánusokat.
És erősen támogatja Netanjahut is, az utóbbi időben viszont voltak jelei annak, hogy elfordul a miniszterelnöktől és a még tőle is jobbra álló Naftali Bennett mellé áll. Netanjahu a Háárec szerint azért is támadhatott Sorosnak, hogy jó pontokat szerezzen Adelsonnál. (Fia pedig egészen szórakoztató módon nyilvánult meg a témában.)
Akár Soros Györgyről is beszélgethettek MTI Fotó: Mohai Balázs
Tehát Soros György abban, hogy pénzét politikai célokra is költi és politikai csoportokat is támogat,
nem különbözik más milliárdosoktól:
Adelson mellett meg lehet említeni a jobboldali Koch-testvéreket, vagy épp Robert Mercert, aki milliókkal támogatta Trump kampányát.
A Soros elleni támadások azonban különböznek az őket érő esetleges bírálatoktól. Mark Fenster, a Floridai Egyetem professzora szerint a Soros-ellenes összeesküvés-elméletek hasonlóak azokhoz, amelyekkel korábban a Rotschildokat vádolták, és amely elméletek mögé az antiszemitizmust próbálták elrejteni. A Breitbart például a nácik által is használt retorikával támadta: világot átszövő polipnak nevezték, ugyanúgy, ahogy a nácik a zsidókat a 30-as, 40-es években.
Közép- és Kelet-Európában még hangsúlyosabb ez a párhuzam. Jacek Kucharczyk lengyel szociológus szerint
Soros György ellen modern boszorkányüldözés folyik,
ráadásul olyan országokban, ahol az antiszemitizmusnak komoly hagyományai vannak. Rafal Pankowski, a Never Again antirasszista szervezet vezetője pedig a Háárecnek azt mondta: az, hogy Sorost egy összeesküvéseket irányító központi figurának ábrázolják, beleillik abba a tendenciába, hogy nő az idegengyűlölet, és egyre több a gyűlöletbeszéd. A már idézett Paul Stubbs is egyetért ezzel, a Soros elleni kampányok őt is az antiszemita összeesküvés-elméletekre emlékeztetik.
A magyarországi Soros-ellenes kampánnyal kapcsolatban az izraeli nagykövet is tiltakozó közleményt adott ki, mondván, az
„nemcsak szomorú emlékeket idéz fel, de gyűlöletet és félelmet szít”.
Netanjahu kormánya azonban visszavonatta a bírálatot.
Soros György egyébként saját bevallása szerint a náci uralom alatt átéltek miatt küzd az átláthatóságért, a szólás- és sajtószabadságért, valamint a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. Az pedig, hogy az alapítványai mire költenek pénzt, itt böngészhető.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
