Úgy tűnik, hogy a mongol demokráciának mostanra sikerült átvészelnie egy különösen nehéz, politikai-gazdasági válságokkal teli időszakot. A demokrácia szó ebben az esetben nem holmi eufemizmust jelent: Mongólia a kelet-közép-európai államokat – különösen Magyarországot – megszégyenítő módon ért el sikereket a nyugati típusú demokráciaépítés és a külkapcsolatok kialakítása terén.
Korrupcióellenességből jeles
Hiába aratott tavaly elsöprő győzelmet a Mongol Néppárt, mintegy 65 helyet szerezve meg a 76 fős parlamentben, ez sem akadályozhatta meg a szeptemberi bukásukat. A mongol Nagy Állami Hurálban (mongol parlament) a Mongol Néppárt az ellenzékkel közösen (!) megszavazta a Dzsargaltulga Erdenebat miniszterelnök által felállított kabinet leváltását: 33 kormánypárti, 9 ellenzéki és 1 független képviselő a kormány kirúgása mellett voksolt. Habár ez a hír éppen csak elérte a nemzetközi lapok ingerküszöbét, az ország médiumai és lakossága nem kevés elégedettséggel fogadták a kabinet leváltását, és még a párt belső körében sem nagyon szólaltak fel Erdenebat védelmében.
A volt mongol vezetéssel szembeni ellenérzések hátterében egy óriási méretű korrupciós botrány állt:
a kormány három olyan helyi vállalattal kötött, összesen 85 milliárd forint értékű szerződést, amelyek valamilyen módon kormánytagokhoz voltak köthetőek. A bizalmatlansági indítvány megszavazása után kiderült, hogy a mongol igazságügyi miniszter a saját építési vállalatával írt alá egy egyezményt. Egy államtitkárhoz tartozó útépítőcéggel szerződött le a kormány, és tető alá hoztak egy megállapodást a munkaügyi miniszter klánja érdekeltségeibe tartozó bányavállalattal.
Erdenebat esetében pedig azt hozták fel, hogy elpazarolta a közpénzeket, amikor a gyerekes családoknak osztogatott pénzt, hogy a nyári elnökválasztáson Enkhboldra, a kormánypárt jelöltjére szavazzanak. Ám még így is alulmaradt a rivális, ellenzéki Kaltma Battulgával szemben.
Megtorpant fellendülés
A mongol társadalom érzékenysége a korrupciós ügyek vagy a gazdasági kérdések iránt korántsem meglepő, hiszen a kelet-ázsiai ország látványos fejlődést tudhat maga mögött. Mongóliában az ezredforduló után nem volt ritka a 15-16 százalékos GDP növekedés. A boltok az áruk mennyisége terén már bátran felvehetik a versenyt bármelyik nyugati szupermarkettel, a mongóliai pusztákat autóutak szelik át, egymás után épülnek a lakótelepek a városokban, és a középosztály szintén megerősödött. Habár a lakosság harmada továbbra is a nomád életmódot folytatja, ebben az esetben is modern, vagyis televízióval, mobillal és internettel felszerelt jurtákban laknak, miközben nem ritka, hogy 2-3 gépkocsit használnak fel a pusztában való vándorlásaik során.
Csakhogy 2016 nyarától gazdasági krízis bontakozott ki az országban,
mivel a réz és a szén – Mongólia két fő exportterméke – iránti kereslet rendkívül megcsappant. A hivatalos statisztikák szerint a deficit elérte az ország GDP-jének majdnem 21 százalékát. A nemzeti valuta (tugrik) értéke erre az évre már a negyedére csökkent. A külföldi – leginkább kínai -befektetők a kormánnyal való vitáik miatt folyamatosan kivonultak a piacról, és így 2016 végére mindössze 15 milliárd forint értékben fektettek be az országba, miközben évekkel korábban ez az összeg legalább tízszer akkora volt.
Ezért az ország vezetésének nem volt más alternatívája mint a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulni segítségért, akik végül úgy döntöttek, hogy 2020-ig évenként 400 milliárd forintnyi összegnek megfelelő mentőcsomagban részesítik az országot. Az IMF nem volt egyedül, mert a Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), Japán és más kelet-ázsiai országok szintén a mongol gazdaság támogatása mellett döntöttek.
Új seprű jól seper?
Épp ezért érthető, hogy miért volt ez a korrupciós ügy annyira vörös posztó a mongol társadalom szemében. Erdenebat leváltása után 45 nap állt a Nagy Állami Hurál rendelkezésére, hogy megtalálja a megfelelő utódot. Ám a politikai vákuum nem tartott sokáig, ugyanis október 4-én a Mongol Néppárt alelnökét Ukhná Kürelszükht nevezték ki Mongólia új miniszterelnökének. Ő már egy hónapja vezeti a kelet-ázsiai országot, de még mindig zajlik a kabinet tagjainak kinevezése, és folytatja az IMF-el korábban megkezdett tárgyalásokat is.
Támogatókat elsősorban a párt fiatalabb generációjából szerzett, de sok politikai elemzés és a mongol értelmiségi szerint Kürelszükh képes lesz összefogni a mongol reformista erőket. Ráadásul a mongol hadsereget is maga mellett tudhatja, mivel komoly katonai múlttal rendelkezik. Csakhogy sokan figyelmeztetnek: a miniszterelnök Mongol Néppártban lévő ellenzéke nagy és erős, hiszen Enkhbold és a hozzá hű emberek továbbra is a pártvezetésben maradtak. Jelentős átalakulást igazán csak majd a közelgő pártkongresszus hozhat, amelynek kimenetele egészen 2020-as parlamenti választásokig meg fogja határozni majd a kelet-ázsiai ország jövőjét.
Ugyanakkor már most elindultak a találgatások, hogy a válságos időszak után az új mongol vezetés milyen külpolitikát fog majd folytatni. Ugyanis az elmúlt években Ulánbátornak több érdekes húzása volt a külpolitika terén, hiszen mind a mai napig látványosan lavírozik a Kelet és a Nyugat között. (Erről a témáról vasárnapi elemzésünkben olvashatnak majd bővebben.)
