A Facebook decemberben indítja az álhírek ellen irányuló új szolgáltatását. Ennek lényege, hogy értesítést küld azoknak a felhasználóknak, akik olyan „külföldi szereplők” által alkotott oldalt „like-oltak”, akik a tavalyi amerikai elnökválasztás idején propagandát folytattak a világhálón.
Mint a BBC jelentése rámutat: a közösségi oldal korábban azt tudatta, hogy az elmúlt két évben összesen mintegy 26 millió amerikaihoz jutottak el oroszországi székhellyel dolgozó ügynökök által feltöltött anyagok. Ezeket az Internet Research Agency által készített oldalakat ugyan már törölték, de a Facebook azon dolgozik, hogy az emberek megtudják, az általuk gyártott anyagokat töltötték le.
Az Internet Research Agency állt egy sor Facebook, Instagram és Twitter fiók mögött, amelyek ezerszámra posztoltak politikai tartalmú üzeneteket. Közülük sok olyan oldal volt, amelyeket úgy alkottak meg, hogy amerikainak tűnjenek.
Legalábbis ez derül ki a Müncheni Biztonsági Konferencia jelentéséből, amelyből a brüsszeli Politico szerzett meg egy példányt. Eszerint a következő öt-hét évben az EU tagállamoknak évente plusz 41 milliárd eurót kell arra költeniük, hogy a hadseregeiknek korszerű informatikai rendszerei legyenek és ezek hatékonyan össze is kapcsolódjanak.
A jelentés hangsúlyozza, hogy különösen fontos az, hogy még a legtávolabbi területeken állomásozó katonai egységek is be legyenek kapcsolva az egységes informatikai rendszerbe. Erre a hardverre és szoftverre kellene költeni a legtöbbet. A másik nagy tétel az informatikai háborúra felkészült szakértők alkalmazása a hadseregben. Jelenleg ezek száma a 28 európai uniós tagállamban mindössze 2500-3500-ra tehető és ez nagyon kevés. Az USA hadseregében kétszer ennyien szolgálnak az informatikai parancsnokság állományában. Ezeknek a szakértőknek az alkalmazása bonyolult feladat, mert kevesen vannak és sok helyen igénylik a tudásukat.
Honnan lesz erre pénz? Plusz 97 milliárd euró állna rendelkezésre abban az esetben, ha az EU tagállamai betartanák a NATO-beli kötelezettségüket.. Ez azt jelentené, hogy a hadi költségvetés elérné mindenütt a GDP 2%-át. Ez bőven fedezné az informatikai korszerűsítés magas árát. A Müncheni Biztonsági Konferencia jelentése ebben a tekintetben meglehetősen szkeptikus: ígéretek ugyan vannak bőven, de aligha valószínű, hogy ezeket be is tartaná az EU 28 tagállama.
Nagyszabású terrorelhárító razzia során hat veszélyes szíriai terroristát fogtak el – jelentette a hét elején a német sajtó. Bizonyítékok híján azonban elengedték a gyanúsítottakat.
A hivatalos közlés szerint az Iszlám Állam hat fiatal terroristáját sikerült ártalmatlanná tennie a német rendőrségnek, mely kedd hajnalban nagy razziát rendezett Kasselben, Hannoverben, Essenben és Lipcsében. Mind a hat terroristagyanús személy szír állampolgár, akik 2014 és 2015-ben érkeztek Németországba. A Die Welt című lap értesülései szerint más bevándorlók adtak tippeket a német terrorelhárítóknak, hogy kik lehetnek veszélyesek Németország biztonságára.
Az elfogott szír fiatalembereket azzal gyanúsították, hogy az Iszlám Állam felhívására terrorakciót akarnak végrehajtani a karácsonyi vásáron, Essenben. Erre azonban végül nem találtak bizonyítékot, és elengedték a hat férfit, akik egyébként együttműködtek a hatóságokkal.
Elkobzott számítógépeiken találtak ugyan olyan adatokat, amelyek kapcsolatba hozhatóak az ISIS propagandájával, de nem mutatnak terrorakció előkészítésére. Ezeket továbbra is vizsgálják.
Martin Schulz, a szociáldemokraták vezére, aki korábban kizárta, hogy folytassák Merkel kancellárral a közös kormányzást, most úgy nyilatkozott: tisztában van történelmi felelősségével.
Jó megoldást találunk – hangsúlyozta Schulz, akit egy évvel ezelőtt egyhangúlag választottak meg a szociáldemokraták vezérévé, hogy aztán minden idők legrosszabb választási eredményét produkálja. Sokan a szociáldemokraták közül úgy látják: a közös kormányzás Merkel kancellárral az oka, hogy ilyen csúfos eredményt értek el a választásokon.
Közben azonban megbukott az alternatív megoldás: a Jamaica-koalíció, mely a CDU-CSU-FDP-zöldek szövetségét jelentette volna. Mi lettünk volna a hasznos hülyék a koalícióban – nyilatkozta a liberálisok vezetője, aki megfúrta a koalíciós tárgyalásokat. A szélsőjobboldali Alternative für Deutschland máris temetni kezdte Merkelt. A kancellárasszony viszont kijelentette: az új választás is jobb mint a kisebbségi kormányzás. Az új választás viszont helyzetbe hozhatná a szélsőjobboldali AfD-t, mely így is a harmadik erő a parlamentben. Ezért a szociáldemokrata államfő, Steinmeier mindenképp szeretné elkerülni az új választásokat. Ma találkozik Martin Schulz-cal. Ez után kiderül: lesz-e újra nagykoalíció Berlinben és Merkel kancellár marad-e továbbra is Európa legfontosabb vezetője?!…
Hivatalában marad a román kormány, mivel a parlament nem fogadta el az ellenzék által beterjesztett bizalmatlansági indítványt. Közben a törvényhozás épülete előtt mintegy 5 ezer ember tüntetett a kormány ellen.
Az indítvány elfogadása mellett a Mediafax és az Agerpres hírügynökségek értesülése szerint 156 törvényhozó szavazott, a kormány megbuktatásához 233 voksra lett volna szükség. Az ellenzék főleg az adótörvény január 1-jétől történő átfogó módosítása miatt kezdeményezett bizalmi szavazást a kabinet ellen.
Mihai Tudose miniszterelnök szerint az ellenzék hamis hírekkel riogatja a lakosságot, hiszen Romániának stabil gazdasága van, a bérek és a nyugdíjak nőttek.
A törvényhozás épülete előtt mintegy 5 ezer ember tüntetett a kormány ellen, ők a bizalmi szavazást kezdeményező ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) felhívására vonultak utcára.
Nyolcadik éve tart Nigéria északkeleti részén a Boko Haram elleni háború. Még vége sincs az évnek, de 2017-ben eddig kétszer annyi öngyilkos merényletet követett el a terrorszervezet, mint tavaly, a héten például több mint ötven embert ölt meg egy mecsetben egy tinédzser merénylő. Az Unicef szerint több mint 110 gyerekből csinált öngyilkos terroristát idén a Boko Haram, többségében kislányokból, akiket elraboltak otthonaikból.
Ahogy veszít területeiből, a visszaszoruló terrorszervezet egyre gyakrabban küld ki öngyilkos merénylőket, akiknek zsúfolt célpontokon, piacokon, mecsetekben vagy éppen katonai ellenőrzőpontoknál kell robbantaniuk – legtöbbször akaratuk ellenére. A szélsőséges iszlamista Boko Haram bázisa Nigéria északkeleti részén van, de Kamerunban, Csádban és Nigerben is aktív a szervezet, amely 15 éve jött létre.
Habár az elmúlt években a nyugati híradások leginkább az Iszlám Állam rémtetteivel foglalkoztak, a Boko Haram a leggyilkosabb terrorszervezet a világon, amely 2009 óta ugyanúgy egy szélsőségesen iszlamista állam megteremtéséért küzd, mint az ISIS. Ennek a harcnak eddig több tízezren estek áldozatuk, és millióknak kellett elmenekülniük otthonaikból Nigériában. 2014-ben például 276 iskoláslányt raboltak el, akik közül 113-ról még mindig nem tudják, hol lehetnek.
2017-ben pedig az öngyilkos gyerekmerénylők száma is riasztó növekedésnek indult.
A nigériai kormány által közreadott képen a Chibokból elrabolt lányokat fogadja Muhammadu Buhari nigériai elnök, miután a Boko Haram 2017 májusában fogolycsere keretében szabadon engedett 82 iskolás lányt. 2014 áprilisában 276, többségében keresztény iskolás lányt raboltak el Chibokból. (MTI/EPA/Nigériai kormány)
A New York Times nemrég 18 olyan fiatal lánnyal készített interjút, akik megmenekültek a Boko Haram fogságából annak ellenére, hogy fel kellett volna robbantaniuk magukat, lehetőleg minél több ember halálát okozva. A cikkben az írják, hogy a nigériai kormány igyekszik úgy beállítani a gyerekterroristákat, mint akiket családjaik önként adtak a Boko Haram kezére, vagy agymosás áldozatai lettek, valójában azonban ennél árnyaltabb a kép.
A lányokat legtöbbször otthonaikból rabolják el, sokszor családtagjaikat is megölve,
majd pedig erőszakkal erősítenek rájuk bombát, és küldik ki őket az emberek közé, hogy hajtsák végre a támadást. Sokan ezt meg is teszik, mert úgy gondolják, nincs más választásuk, vagy ez a vallási kötelességük (a terrorszervezet is ezt mondja nekik), mások azonban ellenállnak, és megpróbálnak a hatóságoktól vagy civilektől segítséget kérni.
A 15 éves Aishát 10 éves fiútestvérével együtt rabolták el, és először a kisfiút kényszerítették merényletre, aki katonákat robbantott fel. Ugyanez lett volna a feladata Aishának is, azonban ő – sok más társához hasonlóan – arra gondolt, hogy egy elhagyatott helyre megy majd, és ott robbantja fel magát, hogy legalább másoknak ne ártson. Végül azonban inkább a katonák segítségét kérte, és elmondta nekik, hogy a testvére volt az, aki nem sokkal korábban felrobbantotta magát, de nem önszántából, hanem kényszerből cselekedett. A katonák hittek neki, és levették róla a bombát.
A 16 éves Aminának egy mecsetben kellett volna robbantania, de meglátta a nagybátyját, és ő segített neki megszabadulni a bombaövtől. A többi megmenekült lány is hasonló történetekről számolt be, de a hatóságoktól segítséget kérni is veszélyes számukra. A katonák – és már a civilek is – kifejezetten figyelnek a potenciális veszélyt jelentő, teljes testet takaró ruhában közlekedő nőkre. Az ENSZ 2016-os év végi adatai szerint
három hónap alatt tizenhárom 11 és 17 közötti fiatalt öltek meg a hatóságok, mert tévesen merénylőnek hitték őket.
A lányok nagy részét egyébként azért kényszerítik merényletre, mert nem hajlandóak hozzámenni a Boko Haram harcosaihoz. A 16 éves Hadizát például 12 éves társával küldték öngyilkos misszióra, miután visszautasította a neki szánt férfit. A derekára bombaövet erősítettek, hogy olyan nigériai civileket öljön meg egy menekülttáborban, akik éppen a Boko Haram miatt hagyták el otthonaikat.
2015. június 2-án készült kép, miután egy öngyilkos merénylő pokolgépet robbantott az észak-nigériai Maiduguriban (MTI/EPA)
Egy augusztusi antiterrorista jelentés szerint soha nem használt még terrorszervezet annyi női bombamerénylőt, mint a Boko Haram. Nem csoda, ha a katonák és a civil lakosság is elkezdett tartani az utcán sétáló nőktől, akik viszont emiatt már félnek nyilvános helyen mutatkozni, attól tartva, hogy terroristának nézik őket.
Ez olyan stigmát jelent, hogy sok lány, akit a Boko Haram elrabolt, de a hatóságok segítségét kérve sikerült elmenekülnie, még a saját családjának sem mondta el, hogy mi történt. Attól félnek, ha kiderülne, hogy fel kellett volna robbantaniuk magukat, a Boko Haram támogatójának tartanák és kiközösítenék őket.
Azok a gyerekek ugyanis, akik kiszabadulnak a szervezet fogságából, általában nem tudnak visszailleszkedni a társadalomba, mert a közösségeiktől és a családjaiktól elkülönítve, megbélyegezve kell élniük, sokszor embertelen körülmények között.
Sokan attól tartanak, hogy egy esetleges új választásokon még a mostaninál is több szavazatot szerez a szélsőjobb, és hogy olyan új vezetők jelennek meg, akik nem akarnak kockázatokat vállalni, és nem akarják követni Merkelt a menekültek kérdésében. És ott van még az a lehetőség is, hogy Merkel megerősödve kerül ki az ismeretlennel való találkozásból. Most fenntartja jellemző pragmatizmusát, és azt ígéri, hogy „megtesz minden lehetségest, hogy biztosítsa: az országot jól kormányozzák a következő nehéz hetekben”.
A német koalíciós tárgyalások összeomlása nem csupán a németek számára politikai probléma, hanem súlyos bizonytalanság időszakát ígéri egész Európának és a Nyugatnak. Angela Merkel Németországát a prosperitás és a stabilitás világítótornyának, a liberális nemzetközi rend megingathatatlan védelmezőjének tekintették Európában, amelyet megrázott a Brexit, Donald Trump megválasztása, a demokrácia visszaesése Lengyelországban és Magyarországon, az orosz beavatkozás és sok minden más. Most egyszerre csak új választások kiírásáról van szó, esetleg a Merkel utáni korszak kezdetéről. A szeptemberi választások megmutatták, hogy Németország minden gazdasági ereje ellenére szintén sebezhető a nyugaton végig söprő, megosztó szociális erőktől. A szavazati arányokat különösen az egykori Kelet-Németországban a szélsőjobb AfD felé mozdította a 2015-ös menekültválság is, amikor Merkel nagy kurázsival megnyitotta Németországot egymillió menekült számára. Merkel konzervatív kereszténydemokratái nyerték ugyan a legtöbb szavazatot, de koalíciós partnerük, a szociáldemokraták visszaestek. Ezért hátat fordítottak a koalíciónak, és emiatt Merkel két kisebb párttal – a zöldekkel és a liberálisokkal – kényszerült egyezkedni. Christian Lindner, a liberálisok vezetője állt fel azzal, hogy „Jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni”. A szociáldemokraták még nem mutattak készséget arra, hogy újra szövetkezzenek az uniós pártokkal. Akárhogyan is van, Németországra és a Nyugatra a súlyos bizonytalanság időszaka vár számos fronton, ahol Berlin 12 éven át vezető szerepet töltött be: a menekültek kérdésében, a brexit-tárgyalásokon, Emanuel Macron ambiciózus elképzeléseivel kapcsolatban, az Amerikához, Törökországhoz, Oroszországhoz és Kínához fűződő kapcsolatok és a görög államadósság terén. A derűlátók Németországban és az EU-ban az esetleges új választásokban esélyt látnak arra, hogy színre lépjen a vezetők egy új generációja, amely friss dinamizmussal tölti fel Németországot. Mások attól tartanak, hogy még a mostaninál is több szavazatot szerez a szélsőjobb, és hogy olyan új vezetők jelennek meg, akik nem akarnak kockázatokat vállalni, és nem akarják követni Merkelt a menekültek kérdésében. És ott van még az a lehetőség is, hogy Merkel megerősödve kerül ki az ismeretlennel való találkozásból. Most fenntartja jellemző pragmatizmusát, és azt ígéri, hogy „megtesz minden lehetségest, hogy biztosítsa: az országot jól kormányozzák a következő nehéz hetekben”.
A Fidesz a legnépszerűbb magyarországi párt a szlovákiai magyarok körében, jó részük szimpatizál a magyar kormánnyal, sőt Orbánék támogatottsága közel azonos az MKP és a Híd választói körében.
Bár a magyarországi politikai történések nagy hatással vannak a szlovákiai magyarság életére is, a felvidéki magyarok nem mutatnak túlzott érdeklődést az iránt, mi történik Budapesten. A Focus ügynökség az Új Szó és a Vasárnap számára készített átfogó, 722 fős szeptemberi reprezentatív felmérésének eredményei szerint a válaszadók mindössze 37 százaléka nyilatkozta, hogy érdekli a magyarországi politika.
Különösen a 18–24 évesek és a diákok csoportjában nagy az érdektelenség: egyformán 84 százalékuk nem érdeklődik az anyaországi politika iránt. Az érdeklődés a magasabb végzettséggel emelkedik: míg az alapiskolát végzettek csupán negyedét, addig a diplomával rendelkezők 58 százalékát érdekli a magyarországi politikai helyzet.
Orbán Viktor kormányának alapvetően pozitív a megítélése a szlovákiai magyarok körében, a válaszadók 49 százaléka viszonyul hozzá nagyon pozitívan vagy inkább pozitívan. A negatívan viszonyulók aránya 30 százalék, viszont egy nagy, 20 százalékos csoport nem tud véleményt mondani a jelenlegi magyar kormányról.
Arra a kérdésre, hogyan értékelik Orbánéknak a szlovákiai magyarokért végzett munkáját, nagyon hasonló válaszok születtek, mint a magyar kormány munkájának általános értékelésénél. Az arányok ugyanakkor kicsit negatív irányba csúsztak. 33 százalék a magyar kormány felvidéki magyarokért végzett munkáját negatívan értékeli, 46 százalék pozitívan, 21 százalék pedig nem tud válaszolni a kérdésre. Kifejezetten érdekes, hogy bár az Orbán-kormány rendszeresen negatívan nyilvánul meg a Híddal kapcsolatban, a Híd pedig az Orbán-kormánnyal kapcsolatban, míg az MKP a Fidesz stratégiai partnere, a választók körében ez egyáltalán nem hangsúlyos választóvonal: a két párt szimpatizánsai közel egyformán viszonyulnak a magyar kormányhoz – sőt, a Híd-szimpatizánsok néhol kicsit pozitívabban is. A Híd szimpatizánsainak 62 százaléka, míg az MKP-szavazók 57 százaléka szerint pozitív Orbánék tevékenysége, a szlovákiai magyarságért végzett munkával kapcsolatban pedig a hidasok 57, míg az MKP-szavazók 49 százaléka nyilatkozott pozitívan. (…)
Nincs fontosabb és jelentősebb nap annál, mint Vajdaság Szerbiához való csatolásának a dátuma, jelentette ki Újvidéken Aleksandar Vučić szerb államfő.
Vučić a tartományi vezetőkkel folytatott megbeszélésen elmondta, hogy jövőre ennek az eseménynek a századik évfordulóját méltóképpen fogják megünnepelni, a központi ünnepség pedig Belgrádban lesz.
„Ily módon mutatjuk meg azt, hogy Szerbia számára nincs fontosabb dátum annál, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Vajdaságot csatolják Szerbiához”,
nyilatkozta Vučić.
Ezzel megmutatjuk, hogy közösségünket nem lehet semmivel sem megtörni, és hogy mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek, „akik békében élnek itt és a hazájuknak tekintik ezt az országot”.
Azok pedig, akik megpróbálták tönkretenni az országunkat, akik lángba borították városainkat és épületeinket, ezzel csak egyetlen dolgot értek el, mégpedig azt, hogy még ellenállóbbá és szilárdabbá váltunk, és mindennél jobban szeretjük a szabad és független Szerbiát.
„Szerbia polgárai ma is emelt fővel járhatnak, szabadon élhetnek a független, szuverén Szerbiában, amely senkinek sem engedi meg, hogy megalázza, amely megteremti és védelmezi saját jövőjét”, üzente az államfő a polgároknak a Tanjug jelentése szerint.
A Zürichben lévő városi tanács úgy döntött, hogy kilakoltatják azt a 132 milliomost, akiknek lakbérét alacsonyan tartja Svájc leggazdagabb városának vezetése.
Egyáltalán hogy juthattak szociális bérlakáshoz a gazdagok?
A Neueu Zürcher Zeitung szerint úgy, hogy a városi tanács elrendelte: minden harmadik új lakás legyen szociális bérlakás. Ily módon 9000 szociális bérlakás áll a 400 ezres város szegényeinek rendelkezésére. Csakhogy a szegények jelentős része nem jogosult szociális bérlakásra, mert nincsenek rendben a papírjaik. Ezt kihasználva a gazdag svájciak, akik nagyon szeretnek spórolni, beköltöznek a lakásokba annak ellenére, hogy sem a vagyonuk, sem a keresetük nem teszi indokolttá.
Akinek évi 200 ezer eurónál nagyobb a keresete az húzzon el a szociális bérlakásból!
– olvasható a zürichi városi tanács által kiadott rendeletből.
Továbbá előírja, hogy csakis az jogosult szociális bérlakásra, akinek a jövedelme nem haladja meg a lakbér négyszeresét. Ugyanakkor átmenetileg az is elfogadható, ha valaki hatszor annyit keres, mint amennyit lakbérre kifizet egy hónapban. De akinek a vagyona meghaladja az egymillió svájci frankot, annak mindenképp el kell hagynia a szociális bérlakásokat, és mást sem ajánlanak fel helyette. Így a 132 milliomosnak most új lakás után kell néznie, ahol az ingatlanok a legdrágábbak nemcsak Svájcban, hanem gyakorlatilag egész Európában.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
