Szombaton hajnalban az izraeli légierő az Al Kiswa katonai támaszpontot támadta Damaszkusz közelében. A szíriai légvédelem rakétákat lőtt ki és két izraeli rakétát megsemmisített. Néhány napja a BBC riportot közölt arról, hogy Irán berendezkedik az Al Kiswa támaszponton, amely mindössze 13 kilométerre van Damaszkusztól.
A BBC ma délelőtt a szíriai állami televízióra hivatkozva jelentette, hogy föld-föld rakétákkal lőtték éjszaka az izraeliek a Damaszkusz-közeli katonai bázist. Nagy károkat nem okozott a támadás, de két rakétát megsemmisítettek. Az izraeli hadsereg nem erősítette meg a támadás hírét, de az Egyesült Királyságbeli központtal működő sziriai megfigyelő csoport (Syrian Observatory for Human Rights) azt jelentette, hogy robbanások hallatszottak a szír főváros közelében, gyaníthatóan rakétatámadások következtében – írta a BBC.
Forás: Google Maps
Korábban Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Avigdor Lieberman hadügyminiszter többször is megerősítette: nem tűrik el, hogy Irán katonailag berendezkedjen Szíriában, amely szomszédos Izraellel. Irán nem ismeri el a zsidó állam létét sem, ezért stratégiai ellenségnek tartják Jeruzsálemben. Korábban Netanjahu Szocsiban, Vlagyimir Putyin elnöknél megpróbálta elérni, hogy Oroszország tartsa távol Iránt Szíriától, de Moszkva nem tett eleget Izrael kérésének. Mihail Lavrov orosz külügyminiszter nemrég pedig azt közölte, hogy Oroszország szerint Iránnak joga van katonailag berendezkedni Szíriában.
Ennek most azért van különleges jelentősége, mert a szír főváros rakétavédelmét az oroszok látják el. Izraeli akciók idején előzetes egyeztetésre van szükség nehogy közvetlen katonai konfliktus alakuljon ki a két állam között.
Ebből háború is lehet Izrael és Irán között – írja az ellenzéki Haaretz. Az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke nemrég – a történelem során először – hosszú interjút adott egy lapnak Szaúd-Arábiában. Ebben kifejtette: a két állam közös ellensége Irán.
Ezért Izrael kész arra, hogy megossza az Iránnal kapcsolatos információit Szaúd-Arábiával.
Az izraeli vezérkari főnök utalt arra, hogy az Egyesült Államok támogatásával Izrael és Szaúd-Arábia elég erős lehet ahhoz, hogy szembe szálljon Iránnal. A probléma csak az, hogy Irán rendszeresen egyezteti terveit Oroszországgal és Törökországgal.
A növekvő feszültséget jelzi, hogy a hidegháború vége óta először szólaltak meg a nukleáris támadást jelző szirénák az Egyesült Államokhoz tartozó Hawai-on. Mostantól havonta próbajelzést adnak – jelentett a BBC. Mint a Fühü is folyamatosanbeszámol róla: egyre feszültebbé válik a helyzet az észak-koreai nukleáris kísérletek nyomán.
Észak-Korea a héten újabb interkontinentális ballisztikus rakétát lőtt ki, amellyel állítása szerint eléri az Egyesült Államok bármely városát. Phenjan – az ellene sorozatban hozott nemzetközi retorziók ellenére – nyár óta folyamatosan végzi az ilyen rakétakísérleteket, szeptemberben pedig egy földalatti nukleáris kísérletet is végrehajtott.
Utoljára 1980-ban próbálták ki a nukleáris támadást jelző szirénákat Hawai-on. Ezek egy támadás veszélyére figyelmeztetik a lakosságot, felszólítva őket arra, hogy további utasításokig maradjanak az otthonukban. Mostantól minden hónap első munkanapján meg fognak szólalni.
A hírügynökség idézi a véleményt, amely szerint egy Észak-Koreából kilőtt interkontinentális ballisztikus rakéta 20 perc alatt képes elérni Hawai-t. Hawai-on található egyébként az Egyesült Államok ázsiai-csendes-óceáni seregének a központja.
Szakértők szerint a Hwasong-15 – amellyel Phenjan kísérletezett – alkalmas nukleáris töltet szállítására is, habár azt szakértők sem tudják biztosan, vajon Észak-Korea képes-e a szállításhoz eléggé kis méretű nukleáris robbanófejet készíteni
Legalábbis így értesült az ynetnews izraeli portál. Mike Pence alelnök nemrég kijelentette: Trump fontolgatja, hogy az amerikai nagykövetséget áthelyezze Tel Avivból Jeruzsálembe. Ezt Donald Trump a választási kampány hevében meg is ígérte, de azóta sem váltotta be ezt, mert rájött arra: sok muzulmán államot megsértene ezzel.
Izrael az 1967-es háborúban foglalta el Jeruzsálemet teljes egészében, de a külvilág nagyrésze ezt nem ismeri el, és továbbra is Tel Avivot tekinti Izrael fővárosának. Trump tett egy gesztust májusban amikor Jeruzsálemben járt: ellátogatott a siratófalhoz. Így ő lett az első amerikai elnök, aki megtette ezt. Az ynetnews értesülése szerint most Trump komoly nyomás alá került Amerikában: nemcsak a zsidó közösségek, de a keresztény felekezetek egy része is sürgeti, hogy az USA ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának. A republikánus párt is mindinkább szorgalmazza ezt, úgyhogy Donald Trump napokon belül bejelentheti, legalábbis a ynetnews szerint: az USA ezentúl Jeruzsálemet tekinti Izrael fővárosának.
Vádat emeltek hamis tanúzás miatt Michael Flynn, Donald Trump amerikai elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója ellen – derült ki a tavalyi amerikai elnökválasztásba történt állítólagos orosz beavatkozás kivizsgálásával megbízott Robert Mueller különleges ügyész hivatalának pénteken nyilvánosságra hozott vádiratból. Meghallgatása még pénteken megtörténik és AP információja szerint beismerő vallomást tesz.
Flynnt azzal gyanúsítják, hogy hazudott az amerikai Szövetségi Nyomozó Irodának (FBI) Szergej Kiszljakkal, a Washingtonban akkreditált volt orosz nagykövettel fenntartott kapcsolatairól. A vádirat szerint szándékosan tett hamis tanúvallomást az FBI-nak január 24-én azt állítva akkor, hogy Kiszljakkal nem egyeztetett az Oroszország ellen elrendelt szankciókról 2016 decemberi találkozójuk alkalmával.
A volt nemzetbiztonsági tanácsadó első bírósági meghallgatása még pénteken délután esedékes, ezen eldöntheti ártatlannak vallja-e magát vagy sem.
A bírósági iratokba betekintést nyert AP amerikai hírügynökség szerint Flynn beismerő vallomást tesz.
A múlt héten olyan értesülések jelentek meg az amerikai sajtóban, miszerint
Flynn hajlandó lehet együttműködni a különleges ügyész csapatával.
Robert Mueller javaslatára a múlt hónapban már vádat emeltek Paul Manafort, a Trump-kampány volt igazgatója, az egyik volt munkatársa, Richard Gates és a kampány egyik volt önkéntese, George Papadopoulos külpolitikai tanácsadó ellen.
Michael Flynnt a tavalyi elnökválasztási folyamatba történt esetleges orosz beavatkozásról folyó vizsgálat egyik központi alakjaként tartják számon. Kinevezése után alig 23 nappal mondatta le őt Donald Trump, miután kiderült, találkozott és megbeszélést folytatott a Washingtonban akkreditált akkori orosz nagykövettel, de erről nem számolt be sem az elnöknek, sem Mike Pence alelnöknek.
A Wiesenthal Központ és néhány más zsidó intézmény Andrzej Duda lengyel elnökhöz fordult, hogy tisztázzon egy kínos helyzetet: egy lengyel rendező Fogócska című filmjében ugyanis nem másutt, hanem egy gázkamrában fogócskáznak.
Artur Zmijewski filmje még 1999-ben készült, és azonnal tiltakozást váltott ki Izraelben. Németországban és Észtországban betiltották a filmet kegyeletsértés miatt. A lengyelországi Krakkóban még 2015-ben is szerepelt egy rendezvényen.
Történelmi tény, hogy Lengyelország területén ölték meg a legtöbb zsidót a holocaust idején.
Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ vezetője elmondta a BBC-nek: azért fordultak most Duda köztársasági elnökhöz, mert kiderült, hogy a Fogócska a Stutthof koncentrációs tábor területén játszódik! Ebben a táborban több mint 65 ezer embert öltek meg a nácik a holocaust idején. Ezt a tábort szabadították fel utolsóként, 1945 május elején a szovjet csapatok.
A Wiesenthal központ most azt szeretné tudni:
hogyan kaphatott forgatási engedélyt Lengyelországban egy ilyen film?
Miért csak most tiltakoznak, hiszen a film csaknem húszéves? Azért, mert csak most derült ki, hogy a film a Stutthof lágerben készült. Korábban sokan filmgyári konstrukcióra gondoltak.
Lengyelországban a jobboldali populista kormányzat olykor igen elnézően kezeli az antiszemita jelenségeket. Ez a film jóval azelőtt készült, hogy a Kaczynski rendszer megkezdte működését Lengyelországban.
Hét évvel ezelőtt Sepp Blatter, a FIFA akkor még örökösnek látszó vezére elcsukló hangon jelentette be, hogy új országok kapják a világbajnokság rendezési jogát: 2018-ban Oroszország és 2022-ben Katar.
Azóta a FIFA teljes vezérkara – élén Blatterrel – belebukott az ügybe. A svájci rendőrség 180 korrupciós ügyet vizsgál. A FIFA székhelye Lausanne-ban van, ezért ők az első számú érintettek, de vizsgálódik New Yorkban a nemzetközi korrupcióellenes ügyészség, a francia, a brazil rendőrség stb. A korrupciós vádak zöme Katart érinti.
Legutóbb a brazil labdarúgó szövetség ex-elnökét vádolták meg azzal, hogy 22 millió dollár érkezett a számlájára
rögtön azután, hogy megszavazta: Oroszországban és Katarban legyen a világbajnokság! A gyanú szerint a brazil ex-foci főnök tovább osztott a 22 millióból másoknak is. A döntést a FIFA 22 tagú vezérkara hozta meg- közülük 13-at felfüggesztettek!
A FIFA saját etikai bizottsága egy García nevű amerikai ügyész vezetésével készített egy jelentést, mely tisztára mosta Oroszországot. Ez vicc – mondta New Yorkban a korrupcióellenes ügyészség, melynek kérésére a FIFA vezérkar hét tagját ülésezés közben csípte el a svájci rendőrség. Erre újabb FIFA jelentés készült: Cornel Borbely svájci ügyvéd vezetésével. Ebben megfogalmazódtak bizonyos kétségek. Ez kevés volt a korrupcióellenes ügyészségnek New Yorkban, de túl sok a FIFA-nak. Cornel Borbelyt nem választották újra az etikai bizottság élére .
Ebben a kissé morózus légkörben rendezik meg a világbajnokság sorsolását a Kremlben, melynek ura apait-anyait beleadott a szervezésbe. Az aranylabdás brit Gary Lineker a műsorvezető, a kupát Miroslav Klose, a lengyel-német világbajnok (2014) mutatja be a közönségnek. „Sajnos mi vagyunk az esélyesek!”- nyilatkozta Joachim Löw, aki világbajnoki győzelemhez vezette csapatát. A brazilok fölényes legyőzése a saját otthonukban különösen emlékezetes fegyvertény marad. Mégis sokan úgy látják, hogy Németország mellett ők az esélyesek. Legalábbis Neymarnak, a 25 éves brazil csodacsatárnak ez a véleménye.
A sorsolást hét olyan „nagykövet” végzi, akinek annak idején döntő szerep jutott a világbajnokság megnyerésében. Közülük csak egyetlen legendás név: Diego Maradona (Argentina). A sorsolást végző nyolcadik futballista nem nyert világbajnokságot, de ő képviseli a rendező országot: a 91 éves Nyikita Szimonjan a szovjet futball válogatottat erősítette még 1958-ban…
Brazíliában a költségvetés beleroppant a futball világbajnokság és az olimpia rendezésébe. Az egész politikai vezetés belebukott: még elnököket is vádolnak korrupcióval Brazíliában. Ez aligha fordul elő Putyin Oroszországában. Minden oroszok ura jövőre újra kívánja választtatni magát. Ezért a nagy felhajtás a Kremlben, ahol pénteken kiderül : a 32 csapat kivel kerül egy csoportba a futball világbajnokságon jövő nyáron június 14 után Oroszországban.
Már véget ért a hivatalos nemzeti gyász Egyiptomban, de továbbra sem sikerült napirendre térni a Bir el-Abdan mecset ellen, több mint 300 életet követelő támadás felett, amely a legsúlyosabb merénylet volt az ország történelmében. Habár egyelőre még senki nem vállalta magára a támadást, az Iszlám Állam (ISIS) valamelyik „leányvállalatát” sejtik a háttérben, ami egyben azt feltételezi, hogy az ISIS ellen folytatott harcnak még koránt sincs vége.
Fattáh asz-Szíszi egyiptomi elnök a Bir el-Abdan ellen elkövetett merényletek után felszólította a vezérkari főnököt és a belügyminisztériumot, hogy az elkövetkező három hónap során stabilizálják a Sínai-félszigetet. Ehhez pedig, ahogyan az arab vezető mondta
„Brutális erőt is bevethetnek”
Azóta az egyiptomi légierő pár tucat légitámadást intézett a térségben, de egyelőre az elemzők és a szakértők találgatják, hogy milyen módszerekkel lehetne még fokozni Kairó terrorizmus elleni háborúját. Hiszen Egyiptom évek óta pénzt, erőforrást és emberéletet nem kímélve próbálta meg „pacifikálni” a Sínai-félszigetet. A Szíszi által támasztott „szoros határidő” pedig még keményebb fellépésekre sarkalhatja az egyiptomi hadvezetést, amely eddig sem bánt kesztyűs kézzel a helyiekkel. Idén áprilisban nagy felzúdulást keltett a nemzetközi médiumokban egy olyan kiszivárgott videó, amelyen az egyiptomi katonák fegyvertelen embereket végeznek ki valahol a Sínai-félsziget környékén.
Nem az egész Sínai-félszigetre terjed ki a terrorizmus. A déli területeken – már csak a turistaparadicsomok miatt is – sokkal nagyobb a kontroll. Elsősorban a félsziget északi részén, a Gázával határos környéken összpontosul. A kép forrása: brit külügyminisztérium.
Sokkal kiterjedtebbé válhatnak a harcok, a nehéz gazdasági helyzetben lévő arab ország több fegyvert vásárolhat, illetve Egyiptom más országokkal is szorosabban együttműködhet.
Csakhogy már elsősorban nem azokkal, akikkel korábban szokott:
amióta 2017. augusztus 23-án a Trump-adminisztráció törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer-) -segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást, Kairo azóta ismét Oroszország felé kezdett el lavírozni, amit jól szimbolizált az ed-Dabaa mellett tervezett atomerőmű megépítéséről szóló szerződés aláírása.
Viszont a két ország közötti együttműködést és a terrorizmus elleni harc újabb szintjét jelentené az a megállapodás, amelyet a héten kötöttek a felek. Vagyis ezentúl, ha az orosz légierő akarja, akkor használhatja az arab ország légibázisait a szíriai, de akár a Sínai-félszigeten zajló bombázásokhoz is. Ugyanúgy feltételezhető, hogy Egyiptom a többi Perzsa-öböl menti monarchiától (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek) szintén több anyagi támogatást fog kérni (az emírségek esetében katonai segítséget, ez egyáltalán nem számítana újdonságnak), s nem elképzelhetetlen Izraellel és akár a szíriai Bassár el-Aszad-dal való szorosabb kooperáció sem.
Törvényen kívül
Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés:
Egyiptom a még nagyobb nemzetközi együttműködéssel és erőteljesebb katonai fellépéssel képes lesz-e hosszabb távon stabilizálni a Síniai-félsziget?
Ugyanis a Sínai-félsziget nem az elmúlt két-három évben lett Egyiptom egyik legveszélyesebb, legforrongóbb és legkaotikusabb régiója. Igazából már évszázadok óta egy olyan területnek számított, ahol a törvény és az államhatalom nehezen vagy egyáltalán nem érvényesült, rendszeresen törtek ki felkelések és zavargások, a beduin törzsek hol egymással, hol az egyiptomi monarchiával, hol pedig a külföldi megszállókkal (az Oszmán-Török Birodalomtól kezdve, Franciaországon át, egészen a Brit Birodalomig bezárólag) viseltettek hadat. Ezzel párhuzamosan pedig virágzott a feketekereskedelem, a legjelentősebb csempészútvonalak ezen a területen vonultak át és leghírhedtebb útonállók is itt tevékenykedtek. Végül pedig az sem véletlen, hogy a november 24-i támadás célpontjai a szúfik – az iszlám vallás egyik békésebb és misztikusabb irányzata – voltak, akik közül sokan az üldöztetések vagy a pogromok elől a Sínai-félszigetre is vándoroltak.
Egy szúfi ünnepség Kairóban. A kép forrása: Flickr. com
Lényegében a Sínai-félsziget volt – a Gázai-övezet és Golán-fennsík mellett – az olyan nagyobb terület, amely a leginkább megszenvedte az összes arab-izraeli háborút, hiszen hol Egyiptom, hol Izrael fennhatósága alá tartozott, a legnagyobb és legvéresebb ütközetek pedig rendre itt zajlottak. Mivel az 1979-es egyiptomi-izraeli különbéke megkötése után egyszer sem cserélt gazdát terület, és ez lehetőséget adott arra, hogy komoly befektetéseket hajtsanak végre a régióban. Hamarosan ez lett a legfontosabb kőolajtermelővé – az Egyiptom számára az össztermelés körülbelül harmadát biztosította -, és a turizmus terén is a Vörös-tengeri partvidék, illetve a déli területek váltak az egyik legkedveltebb célterületté.
Hoszni Mubárak egyiptomi elnök hivatali idejének egyik legjelentősebb eredménye volt, hogy jól tudott egyensúlyozni a helyi törzsek között, akik közül nem egyet sikerült a kormány mellé állítania vagy legalábbis megvesztegetéssel megakadályozni a lázadást. Ugyanúgy jelentős szerepet játszott a nemzetközi közösség is: a Többnemzeti Erők és Megfigyelők (MFO) békefenntartó misszió őrizte a békét, pénzügyi segélyprogramokat és fejlesztési terveket valósítottak meg a környéken.
Magyar katonák is részt vettek a MFO-ban: A Magyar Honvédség 1995-2015 között szintén jelen volt a régióban. Az utolsó váltás után 42 békefenntartó tért vissza Magyarországra. A kép forrása: Link.
Egyszer véget ér…
Ezért a 2011-ben bekövetkezett egyiptomi események nemcsak Mubárak „uralkodásának”, hanem a Sínai-félszigeten lévő törékeny békéjének a végét is jelentették. A korábban kormányhoz közel álló törzsek elvesztették támogatásukat vagy éppen hitelüket a helyiek előtt, akik ehelyett – nemcsak ideológiai, hanem megélhetési gondok miatt is – a szélsőséges iszlamista eszmékben keresetek megnyugvást. Emiatt gyakorlatilag gomba módra szaporodni kezdtek a különböző szélsőséges iszlamista csoportok. Sokáig az al-Kaidához tartozó Egyiptomi Iszlám Dzsihád – az ő tagjai követték el az Anvár Szadat elleni 1981-es merényletet – volt a legjelentősebb ilyen csoportosulás, de 2011-ben hirtelen több versenytársuk is akadt, mint az Anszár Beit al-Makdisz (Jeruzsálem Partizánjai) vagy az Anszár as-Saría (Iszlám Törvénykezés Hívei) helyi ága.
Lángoló gázvezeték és olajkutak. 2011 után ugrásszerűen megnőtt a közös egyiptomi-izraeli vezetékek elleni támadások száma. Kép forrása: Link
Ezekben a csoportokban rendszerint az volt a közös, hogy szorosabb-lazább viszonyt ápoltak az al-Kaida nemzetközi hálózatával, elutasították a korruptnak tekintett egyiptomi kormány hatalmát, és dzsihádot folytattak egy iszlám állam megteremtése érdekében. Nagyon jó kapcsolatokat építettek ki a gázai (Hamász) és a 2011 utáni líbiai militánsokkal, és az anyagi – főleg fegyver – támogatások is tőlük érkeztek. Ezek a csoportok nem válogattak, mivel ha nem a katonák ellen követtek el merényleteket, akkor gyakran egymás ellen harcoltak.
A Sínai-félszigeten dúló harcok pedig még kiélezettebbé váltak Mohamed Murszi, iszlamista elnök és a Muszlim Testvériség vezetőjének 2012-ben történt megválasztását követően. Murszi azonban egyáltalán nem sietett megoldani a kérdést: nemcsak azért, mert ideológiailag a Muszlim Testvériség egyes vezető tagjai „ideológiai rokonságot” véltek felfedezni a helyi csoportokkal, hanem közvetve hozzájárultak az elnök hatalmának megszilárdításában. Például a rá nézve veszélyesnek gondolt katonai vezetőket rendszerint ide küldte, és a folyamatosan növekvő áldozatok száma – 2011 és 2013 között 971-en vesztették életüket az összecsapásokban – lehetőséget teremtett a tisztogatásokra és kényszernyugdíjazásra.
Ilyen volt például a 2012-es „Sas-hadművelet”, amely egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és ez újabb tisztogatásokhoz vezetett.
Olaj a tűzre
Murszi 2013-ban történt megbuktatása után a harcok még jobban kiéleződtek. A Muszlim Testvériséget és a hozzá hasonló csoportokat terrorszervezetekké nyilvánították, betiltották és üldözni kezdték. Habár több ezer tagját és vezetőjét állították bíróság elé – több százukat halálra ítélve – elég sokaknak sikerült elmenekülniük a szomszédos Líbiába vagy a Sínai-félszigetre, ahol azonnal csatlakoztak valamelyik szélsőséges csoporthoz. Így pár hónap alatt több mint százra emelkedett a támadások száma és a mai napig nem tudni, hogy pontosan mennyien vesztették életüket ebben az időszakban.
Miután 2014-ben Fattáh asz-Szíszi lett Egyiptom elnöke, ígéretet tett a rendteremtésre és a terrorizmus megszüntetésére, de az országban azóta sem változott érdemben a helyzet. Habár a támadások nagy részét a Sínai-félszigeten hajtották végre, nem kizárólag oda koncentrálódott: Kairóban és más egyiptomi nagyvárosban szintén sokan haltak meg, de például a szomszédos Líbiában is már több tucatra tehető azoknak az egyiptomiaknak száma, akikkel a helyi militáns csoportok végeztek.
2015. februárjában 21 egyiptomi kopt keresztény vendégmunkást fejezett le Líbiában. A kép forrása: Youtube.
A diplomáciai képviseletek (például az olasz konzulátus) és a külföldiek szintén kedvelt célpontnak számítottak. Ezen a téren a legsúlyosabb merénylet kétségkívül az volt, amikor 2015. október 31-én Sarm es-Sejkből felszállt Metrojet Flight 9268-as repülőgépet a Sínai-félszigeten felrobbantották: a 224 halálos áldozatból 212-en orosz állampolgárok voltak, ezért Moszkva szinte azonnal hozzálátott a mintegy nyolcvanezer orosz turista hazamenekítéséhez. A Vörös-tenger térségében lévő üdülők szinte teljesen kiürültek, mivel az ott nyaralók több mint 70 százalékát oroszok tették ki. Az orosz légitársaságok – a britekkel és a franciákkal együtt – törölték az egyiptomi járataikat. Ezt súlyosan megszenvedte az egyiptomi turizmus, amely 2016-ban már csak 5,2 millió látogatót fogadott, miközben 2010-ben ez a szám tíz millióval több volt.
Az ilyen merényleteket rendre megtorlás, bombázás, kiterjedt katonai hadművelet, vagy szigorú katonai intézkedések követték. Például 2014-ben elrendelték egy „pufferzóna” (ütközőterület) létrehozását a gázai-egyiptomi határon, balamint Rafah város keleti részének az evakuálását. Egyiptomi források szerint mintegy 800 házból költöztették ki az embereket és legalább 10 000 lakost evakuáltak a térségből. Ezzel párhuzamosan rendkívül megszigorodtak a határátlépések, és gyakorlatilag az összes csempészalagutat berobbantották az egyiptomi-izraeli határon.
A pufferzónát pont októberben bővítették ki, így 13 kilométer hosszúságú és 1500 méter mélységű lett.
Hidrával küzdve
Csakhogy, mint a Bir el-Abdan elleni támadás mutatja ezek sem vezettek eredményre. Igaz, egyelőre senki nem vállalta magára a támadást, csupán annyit tudni, hogy a körülbelül 40 fős csoport az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet zászlaját lengetve, több járművel közelítette meg a helyszínt. A mecset környékén pokolgépeket robbantottak fel és a menekülőkre kézifegyverekkel nyitottak tüzet. (A merénylet részletesebb leírása: itt olvasható) Sokan a korábban említett Anszár Beit al-Makdiszt sejtik a merénylet mögött, akik 2014-ben hűséget esküdtek az ISIS-nek és felvették a Sínai Vilajetet nevet. Idővel ők lettek a legaktívabb terrorcsoport a környéken, az általuk meggyilkoltak száma pedig meghaladhatja a több mint 1000 főt, állításaik szerint ők a felelősek az orosz gép felrobbantásáért.
De ha valóban ők állnak a merénylet hátterében, az igencsak rossz hír lenne nemcsak Egyiptom, hanem az egész nemzetközi közösség számára. Tavaly ugyanis úgy tűnt, hogy legyőzték és felbomlasztották a Sínai Vilajetet. Ám hamarosan új vezetőjük akadt a Szíriát megjárt Abu Oszama al-Maszri személyében, akinek sikerült újraszerveznie a csoportot. Ráadásul ő ennél többet is tett: amikor már látható volt, hogy Irakban és Szíriában már az ISIS képtelen megtartani a területeit, ezért igyekezett minél több fegyverest átcsoportosítani más térségekbe, elsősorban Észak-Afrikába.
Sínai Vilajet tagjai.
Ezért a Sínai-félsziget a terroristák számára egy kiemelt menedékhelyként kezdett el funkcionálni, amely tökéletes a gerilla hadviselésre, a terrorizmusra, az „üss és fuss” jellegű akciókra. Ezzel párhuzamosan maguk mögött tudhatják több beduin törzs támogatását is, és képesek soraikat feltölteni az itt élő, szélsőséges nézeteket valló és a kormányzatban csalódott emberekkel. Lényegében az már csak hab a tortán, hogy a Sínai-félsziget északi részén húzódó csempészútvonalakat és megmaradt alagutakat tökéletesen kihasználják a fegyver- és lőszer-utánpótlásra.
Ez pedig csak tovább erősíti azokat az aggodalmakat, amelyek szerint hiába űzték ki az ISIS-t a „magterületekről”, vagy Irakból és Szíriából (egy bizonyos mértékig Líbiából), a terrorszervezet ellen folytatott háború még korántsem ért véget. Sőt, egy az területre kiterjedő és rendkívül sok áldozattal járó harc igencsak nagy veszély jelentene a globális gazdaságra nézve: a Sínai-félsziget mellett helyezkedik el a Szuezi-csatorna és a Vörös-tenger, amely a világgazdaság egyik legfontosabb ütőere.
A magyar közvélemény nem kis részének a szemében – köszönhetően az Orbán-kormány kitartó, szisztematikus, alaposan átgondolt és a maga módján zseniális kampányának – az ördögi spekuláns megtestesítője Soros György, akit ugyan nem a meggazdagodásának a módjáért támadnak, de akivel kapcsolatban mindig felemlegetik „hírhedt tőzsdespekuláns” mivoltát. De ki is valójában Soros, az üzletember?
Ami tény: Soros György a világ egyik legjobb befektetőjeként számon tartott, sikeres üzletember. Aki – tegyük hozzá – nem mellesleg közgazdász, filozófus, akinek szerte a világon, a legmagasabb politikai és üzleti körökben is kikérik véleményét, mert kíváncsiak a tapasztalataira és a meglátásaira. S aki nem mellesleg a világ egyik legnagyobb filantrópja: a közelmúltban 18 milliárd dollárnyi vagyonát helyezte át az általa 1984-ben létrehozott Nyílt Társadalom Alapítványba, ezzel a The Wall Street írása szerint a második legnagyobb amerikai alapítvánnyá téve azt (csak a Bill és Melinda Gates alapítvány vagyonosabb ennél Amerikában). Eddig amúgy az alapítványain keresztül – számítások szerint – mintegy 14 milliárd dollárt költött.
De vajon miből és hogyan gazdagodott meg ez a ma már 87 éves, Magyarországról kivándorolt üzletember, aki a Forbes 400-as listáján a 29. leggazdagabb milliárdos, az Egyesült Államokban pedig a 19., akinek a vagyona október végén 8 milliárd dollár volt.
Ő maga – 2003-ban a Fortune magazinnak – a következőt mondta:
„Az én világlátásomat a második világháború tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy ami Magyarországon folyik, az nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól.
És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve.”
Soros a II. világháború zsidóüldöztetését követően 1947-ben vándorolt ki Angliába, ahol elvégezte a világ egyik legjobb egyetemét, a London School of Economics-ot, majd 1956-ban az Egyesült Államokba költözött, ahol először alkuszként és értékpapír-elemzőként dolgozott egy tőzsdei cégnél, majd 1969-ben belefogott saját bizniszébe, útjára indította – eredetileg egy társával közös – alapját, a Quantum néven ismert hedge fundot (ami nem más, mint egy zárt körű, magánbefektetők számára fenntartott alap, amely a gazdag ügyfelek rábízott pénzét forgatja).
Az alap évről évreelképesztő eredményeket produkált: volt olyan esztendő, amikor 122 százalékos éves hozamot termelt ki befektetőinek.
A sikereket és a hihetetlen meggazdagodását nem pusztán az a néhány, őt világszerte igazán ismertté tett „húzásának” köszönheti, bár tény, azok nélkül pár milliárddal szegényebb lenne. Több tényezőnek tudható ez be, nem utolsó sorban az általa kidolgozott, az egyszerű halandó számára érthetetlen elmélet alkalmazásának. Az úgynevezett reflexivitás elmélet szerint a globális pénzpiacokon az egyensúly a piaci szereplők szubjektív döntései és a piaci fundamentumok egymást folyamatosan befolyásoló kölcsönhatása útján alakul ki, amely tagadja, hogy a piacok az egyensúlyi helyzet felé tartanának. A CEU-n néhány éve tartott előadásáról készült – videót tudjuk ajánlani azoknak, akiket mélyebben is érdekel az elmélet.
Éppen ennyire támaszkodott a tudományos módszerekre, az ösztöneire, s talán furcsának tűnhet, de – mint írják róla – a megérzéseire, sőt, különféle „jelekre” is (az Investopedia említi például, hogy nem egyszer jelet látva egy hátfájásban vagy egy fejgörcsben, inkább letett az éppen fontolgatott befektetésről). S még egy dolgot emlegetnek a befektetési döntéseinek a meghozatalával kapcsolatban:
mindig meghallgatja tanácsadói, elemzői véleményét, s igyekszik legalább egy olyat találni, aki nem ért egyet az elképzelésével, mert ez lehetővé teszi a számára, hogy utánamenjen és még egyszer alaposan elgondolkozzon, mielőtt belevágna.
Nem volt ez másként vélhetően akkor sem, amikor azokba az ellentmondásos üzleti húzásaiba fogott, amelyek miatt máig sokan támadják és devizapiaci spekulánsnak kiáltják ki Sorost. Köztük a legismertebb az angol font elleni támadása volt 1992-ben, amely az összeomlásba vitte a brit fizetőeszközt, s gátat emelt a brit euróövezethez való csatlakozás útjában. A britek is beléptek az euró bevezetésére készülő országok Európai Árfolyamrendszerébe, csak éppen jelentősen felértékelték a font árfolyamát, és ahhoz, hogy London tudja tartani az árfolyamot, pumpálnia kellett a pénzt, de ezt nem lehetett a végletekig megtenni – Soros ebben látta meg a lehetőséget, s nagy tételben sortolt a font ellen, aminek eredményeként a font utóbb összeomlott (Nagy Britannia kilépett az ERM-ből), Soros viszont legalább egymilliárd dollárt nyert az üzleten – ahogy azt több helyen, a többi között az alábbi BBC-filmben is – lenyilatkozta.
Hasonló ügyleteket hajtott végre a magyar származású üzletember 1997-ben Délkelet-Ázsiában, akkor elsősorban a maláj és a thai devizát shortolta. Utóbb ezt egyébként tagadta – az 1998-ban megjelent könyvében leszögezte, hogy a válság alatt és a megelőző hónapokban nem adott el maláj ringgit, sőt, vásárolt.
Volt egy magyar vonatkozású – ha úgy tetszik – spekulációja is az alapjának: ez 2008. októberében történt. A kereskedési nap végén az OTP részvényeivel hajtottak végre short ügyletet, az árfolyam (egyébként sikeresnek bizonyult) leszorításának a céljával. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete durván 500 millió forintos bírságot szabott ki az alapra.
Soros azonban utóbb úgy nyilatkozott, hogy az alap működését már nem ő felügyeli, ő személy szerint nem játszott volna az OTP ellen.
Volt még néhány, a fentiekhez hasonló ügylete a Soros-féle alapnak, ám – még ha jól is hoztak – nem ezek alapozták meg, kétségtelen gyarapították a világ egyik legsikeresebb üzletemberének a vagyonát.
Lehet utána csinálni, ő legalábbis nem titkolja a módszerét, amiről előadásainak sora is tanúskodik.
Jelentősen csökkentheti a migrénrohamok gyakoriságát és súlyosságát egy antitestalapú új terápia, amelyet a világon elsőként kifejezetten a migrénrohamok megelőzésére fejlesztettek ki.
A világon minden hetedik ember rendszeresen küzd migrénnel, amely a nőknél háromszor nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint a férfiaknál – írta a BBC.
A korábbi vizsgálatokból már kiderült, hogy az idegrendszer szabályozásában szerepet játszó egyik fehérje, a CGRP neuropeptid – amely a kalcitonin génhez kapcsolódik –
közrejátszik a migrénes fejfájás súlyosságában, valamint a rohamot kísérő fény és hangérzékenység jelentkezésében.
Jelenleg négy vállalat is olyan ellenanyag kifejlesztésén dolgozik, amely képes semlegesíteni a CGRP-t. Az antitestek egy része hozzátapad a fehérjéhez, másik részük blokkolja az agysejt azon részét, amellyel a CGRP interakcióba lép.
A New England Journal of Medicine című folyóiratban közölt tanulmányaikban a londoni King’s College Hospital szakemberei az ellenanyagok közül kettőt teszteltek klinikai körülmények között.
Mindkettő hatásosnak tűnik.
Nem az ellenanyagok jelentik ugyanakkor az egyetlen megelőző módszert: a korábban epilepszia és szívbetegség kezelésére használt pirulák, valamint a botulinum toxin – vagyis a botox – injekció is segíthet a megelőzésében. A Migraine Action nevű jótékonysági szervezet vezetője, Simon Evans szerint azonban ezek sok mellékhatással járnak és nem is működnek mindenkinél.
A kutatók reményei szerint a CGRP-t célzó ellenanyagok bevetése kevesebb mellékhatással fog járni, ám további tanulmányokra lesz szükség a módszer hosszú távú hatásainak megállapításához.
Tyihon püspök ezt egy tanácskozáson mondta el, melyet az utolsó Romanov cár és családjának meggyilkolása emlékére rendeztek. A moszkvai főügyészség különleges vizsgáló bizottsága – mely a Kreml kinyújtott karja- máris jelezte: megvizsgálják a rituális gyilkosság lehetőségét is a cári család halálával kapcsolatban.
Marina Moladcova, ennek a különleges vizsgáló bizottságnak egyik fejese szerint „figyelemreméltó, hogy a cári család tagjait a kivégzés után lefejezték, testüket elégették és savval öntötték le! Ennek okát vizsgáljuk – beleértve a rituális gyilkosságot is!”
Korábban a rituális gyilkosság teóriáját az orosz ortodox egyház legreakciósabb része terjesztette: ennek a lényege az, hogy bolsevik zsidók ölték meg a cárt és családját.
Azért végeztek a cáreviccsel és a négy lánnyal, hogy a vérüket felhasználják szimbolikus zsidó ételek készítéséhez. Ez a régi antiszemita vád számtalan pogromra szolgáltatott okot a cári Oroszországban. A cár titkosszolgálata, az Ohrana készítette el a Cion jegyzőkönyvet, mely világuralmi törekvésekkel vádolja meg a zsidókat. A vérvád előkerülése természetesen felháborította a zsidó kisebbséget. Boruch Gorin rabbi, a moszkvai hitközség vezetője azonnal tiltakozott, hogy „ilyen középkori tudatlanságról árulkodó nézetek előkerülhettek a huszonegyedik században Oroszországban!”
A cárt és családját 1918 nyarán ölték meg Lenin parancsára.
A körzet bolsevik főnöke ebben az időben a zsidó Jakov Szverdlov volt. Jekatyerinburg városát, ahol a gyilkosság történt, a szovjet időkben Szverdlovszknak hívták. Szverdlov egy másik bolsevik zsidónak, Jakov Jurovszkijnak adott utasítást a cári család kivégzésére. „A bolsevikok ismerték a rituális szimbólumok jelentőségét!”- mondta Tyihon püspök, Putyin gyóntatója a tanácskozáson.
Komoly történészek Oroszországban sem adnak hitelt ezeknek az ősrégi antiszemita mítoszoknak, melyet az orosz ortodox egyház mindinkább alkalmaz. A jónevű történész, Andrej Zubov a Novaja Gazeta című ellenzéki lapban cáfolja az egész rituális gyilkosság teóriát. Hangsúlyozza: a zsidók sohasem öltek keresztény gyermekeket, hogy a vérüket szimbolikusan felhasználják! Ezt kizárólag az ortodox egyház egyes képviselői terjesztették főként akkor amikor pogromokat készítettek elő a zsidó kisebbséggel szemben.
A cári Oroszországban élt a világ legnagyobb zsidó kisebbsége- szinte teljesen jogfosztottan. Ezért vált viszonylag sok zsidó forradalmárrá. Erről épp az imént említett Boruch Gorin rabbi rendezett kiállítást Moszkvában, ahol olykor igen furcsán emlékeznek a 100 évvel ezelőtti forradalmi eseményekre.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
