60%-al lett olcsóbb a Diesel Phenjanban, ahol most csak 0,82 dollárt kell fizetni egy literért. A benzin ára 2 dollár, ami 25%-os csökkenést jelent a két hónappal ezelőtti árakhoz képest.
Természetesen jogosan merül fel a kérdés, hogy lehet erre képes Észak-Korea, melyet egyre-másra szankciókkal sújtanak a rakétakísérletei miatt. Ugyan olajembargót még nem rendeltek el a világtól elzárkózó nemzeti kommunista állam ellen, de Washington erre akarja rávenni Észak-Korea két megmaradt szövetségesét, Kínát és Oroszországot. Azonban mindkét ország jelezte, hogy ezt nem hajlandóak elfogadni.
Az Asia Press International Oszakában működő független hírügynökség szerint a csökkenő észak-koreai olajáraknak egyszerű oka van:
Árad az orosz olaj Észak-Koreába.
Moszkva nemhogy nem csökkentette vagy szüntette meg az olajszállítást, hanem épp ellenkezőleg: fokozta. Egyelőre még a szakértők is csak találgatnak a háttérben álló okokat illetően, hiszen Moszkva és Washington viszonya nagyon nehezen áttekinthető azóta, hogy Donald Trump került az elnöki székbe. A szakértők többsége úgy véli, hogy Oroszországnak és valószínűleg Kínának elege lett Trump Korea-politikájából. Mindkét nagyhatalom azt javasolta Amerikának, hogy tárgyaljon Kim Dzsongun diktátorral és ne pedig katonai akcióval fenyegessen. Erre most a Koreai-félszigeten minden idők legnagyobb közös amerikai-dél-koreai hadgyakorlata zajlik, miközben az amerikai gépek rendszeresen megsértik Észak-Korea légterét.
Ilyen körülmények között Moszkvában és Pekingben valószínűleg úgy határoztak: nem alkalmaznak olajembargót Észak-Koreával szemben annak ellenére, hogy az ifjú diktátor nemrég újabb sikeres rakétakísérletet hajtott végre. Sem Kína sem pedig Oroszország nem kívánja megfojtani Észak-Korea gazdaságát Donald Trump kedvéért.
A máltai hatóságok tíz embert tartóztattak le Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságírónő meggyilkolásának kapcsán. Ezt maga Joseph Muscat miniszterelnök közölte az újságírókkal. A kormány kiemelt ügyként kezeli az esetet, amit jól szimbolizál az is, hogy egymillió eurós jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek.
A három gyanúsított: George és Alfred Degiorgio, illetve Vincent Muscat. Mindhármuknál robbanószereket találtak. Máltán azt írja elő a törvény, hogy a letartóztatott gyanúsítottakat vagy bíróság elé kell állítani, vagy szabadon kell engedni 48 óra elteltével. Közben az uniós parlamenti honatyák jártak Máltán, ahol nemrég maffiamódszerekkel gyilkolták meg a kormányt bíráló újságírónőt.
Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke védelmet kért hét európai képviselő számára miután korábban életveszélyesen megfenyegették Málta egyik EP képviselőjét. Tajaninak nemrég hasonló levelet kellett küldenie Lengyelországba, ahol szimbolikusan felakasztottak egy szélsőjobboldali tüntetésen néhány olyan lengyel EP képviselőt, aki a populista varsói kormányt bírálta Brüsszelben.
Októberben Daphne Caruana Galizia autóját maffiamódszerekkel robbantották fel Máltán, ahol az oknyomozó újságírónő többször is életveszélyes fenyegetést kapott. Az Európai Parlament gyanúja az, hogy ezek a fenyegetések részben kormányzati körökből érkezhettek. Az oknyomozó újságíró ugyanis azt állította:
a kormányfő neje egymillió dollárt kapott Azerbajdzsán elnökének lányától.
Az európai sajtó nemrég leleplezte, hogy Azerbajdzsán mintegy 2,5 milliárd dollárt szánt arra, hogy európai vezetőket vesztegessen meg. Magyarországra is érkezett azeri pénz, a baltás gyilkos kiadatása környékén. Az Európai Parlament követelte Joseph Muscat máltai miniszterelnöktől, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a hatóságok fényt derítsenek az újságírónő meggyilkolásának körülményeire.
Természetesen nemcsak ezt akarták tudni az EP képviselők Máltán, hanem tisztázni akarták a kormányzat érintettségét egyéb korrupciós ügyekben is. A miniszterelnök kabinetfőnöke és néhány miniszter is belekerült abba a botrányba, amely Panama-papírok néven vált világhírűvé. A Panama-papírokból kiderült, hogy sok európai vezető offshore paradicsomokba menekíti pénzét.
Meg sem száradt a tinta Bohuslav Sobotka egykori csehországi miniszterelnök kedden benyújtott lemondói nyilatkozatán, Miloš Zeman cseh köztársasági elnök máris fogadta Andrej Babišt, az októberi választásokon legtöbb szavazatot begyűjtő ANO párt vezetőjét. A prágai várban hivatalosan is felkérte őt az államfő a kormányalakításra, de Babiš csak a jövő héten ismerteti majd a leendő kabinetjének a tagjait.
„Csak a magas fákba csap be a villám”
– ezekkel a kétértelmű szavakkal fogadta Miloš Zeman cseh köztársasági elnök Andrej Babišt, amikor a cseh kormány élére nevezte ki az ANO párt elnökét. További „intelmei” voltak még, hogy a leendő miniszterelnök ne törődjön a kritikákkal és a bírálatokkal, valamint „ne haragudjon meg a kerti törpékre, ha beléjük üti a térdét”.
Babiš megköszönte, és kijelentette, hogy a
„Cseh Köztársaság rászolgált arra, hogy visszakerüljön a csúcsra Európában”
Ezúttal megemlítette, hogy a jövő héten Brüsszelbe utazik és részt vesz az Európai Tanács ülésen, amelyen majd a Brexit és a migráció lesz a fő téma. A cseh kormányfő továbbra is kiemelte, hogy harcolni kell az embercsempészek és az illegális migráció ellen.
A Babiš-kormány tagjainak kinevezésére az államfő december 13-ig adott határidőt. Egyelőre annyit tudni, hogy az ANO párt tagjai és a független képviselők lesznek majd a miniszterek. Ugyanakkor Babiš leszögezte, hogy a politikai programját egyelőre még nem terjeszti a cseh parlament elé, és előreláthatólag csak januárban fognak szavazni róla a képviselőházban.
Az októberi elnökválasztásokon az ANO mozgalom 78 ülőhelyet szerzett a 200 fős csehországi parlamentben. Mivel a legtöbb csehországi forrás szerint az összes koalíciós tárgyalás kudarcba fulladt vagy elakadt, ezért Babiš kisebbségi kormányt fog alakítani. Ebben más, kormányon kívüli erőkre szintén támaszkodhat: sokan azt feltételezik, hogy a szélsőjobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) és a Csehország és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) nem fog akadályt gördíteni a Babiš-program útjába és hallgatólagos támogatják majd az ANO célkitűzéseit.
„Mint minden jó kapcsolat, ez is állandóan nagy figyelmet érdemel!”- mondta Rex Tillerson amerikai külügyminiszter azon a sajtóértekezleten, amelyet Federica Mogherini-vel, az Európai Unió diplomáciai főnökével együtt tartott Brüsszelben.
Az EU „külügyminisztere” fekete ruhában jelent meg, és az arckifejezése olyan volt mintha a fogorvosi székében ülne. Nem véletlenül: az USA és az EU viszonya mélyponton van, mióta Donald Trump van a Fehér Házban. A sajtóértekezleten az is kiderült, hogy Brüsszel és Washington teljesen eltérően vélekedik a nemzetközi helyzetről.
Mogherini leszögezte, hogy
az EU továbbra is támogatja azt, hogy két állam létezzen az egykori Palesztinában: Izrael és egy palesztin állam.
Csakhogy ezt az elképzelést Trump nemcsak elveti, de korábban már nyilvánosan bejelentette, hogy Jeruzsálembe helyezi át az USA nagykövetségét. Kitart a döntése mellett, vállalva ezzel a muzulmán világ dühét és felháborodását. Az európai vezetők élükön Macron francia elnökkel figyelmeztették Donald Trumpot, hogy ezzel a lépésével nagy vihart arathat, de ő nem törődött a figyelmeztetésekkel.
Így volt már ez az Iránnal kötött nagyhatalmi szerződés vagy a párizsi klíma egyezmény ügyében is. Ráadásul az is nyilvánvalóvá vált, hogy Rex Tillerson külügyminiszter szintén tisztában van főnöke diplomáciai korlátaival. Válaszul Washingtonban elterjedt a hír: Tillerson menni fog és a helyét Mike Pompeo, a CIA főnöke veszi át. Ő egy igazi héja, akivel Európának még nehezebb lesz zöld ágra vergődnie. Brüsszelben úgy érzik, hogy
Trump már teljesen leírta a kontinenst.
Sigmar Gabriel német külügyminiszter szintén ennek a vélekedésének hangot adott, mivel szerint Amerika önmagával van elfoglalva, így a nyugati világban a németek és a franciák által vezetett Európai Uniónak kell átvennie az irányítást.
Irán tűnik győztesnek a Szaúd-Arábiával a Közel-Kelet feletti hegemóniáért vívott csatában. Ebbe persze sokan nem akarnak belenyugodni, és megpróbálják Irán befolyását csökkenteni. Több országban Irán és Szaúd-Arábia közvetett háborút vív már egymással – vagyis egyelőre szövetségeseik csapnak össze, de sokan már azt találgatják, hogy lesz-e ebből nyílt háború a két ország között.
Haszan Róháni iráni elnök Fotó: MTI/EPA/Iráni elnök sajtóhivatala
Az amerikaiak iraki inváziója, majd az arab tavasz forradalmai teljesen megváltoztatták a Közel-Kelet képét. Ezt előbb az Iszlám Állam használta ki, majd a vereségek miatt új stratégiára kényszerülő terrorszervezet visszaszorulásával megnyílt az ajtó Iránnak – annak az országnak, amely mindig is az Öböl-régió feletti vezető szerepért küzdött az arab államokkal.
Nem mindig álltak persze nyerésre: a nyolcvanas években az iraki-iráni háború katasztrofális hatással volt Irán gazdaságára, majd az atomvita miatti gazdasági szankciók korlátozták erősen a gazdaságát. Ennek a 2015-ben megkötött alku vetett véget. Irán politikai befolyása már előtte is folyamatosan nőtt, de azóta ez gazdasági növekedéssel is párosul.
A Geopolitical Futures elemzése szerint Irán erejét nem kell túlbecsülni, de nem szabad alulbecsülni sem. Azt ugyanis ki lehet jelenteni, hogy
a Közel-Kelet romjain most gyakorlatilag háború zajlik, még ha nem is nyíltan, és ennek a háborúnak Irán eddig a nyertese a nagy ellenféllel, Szaúd-Arábiával szemben.
A két állam között a konfliktus nem újkeletű. A hatvanas években, amikor Iránban még a sah volt hatalmon, a két ország az ománi polgárháborúban már szembekerült egymással. A viszony azóta is feszült, ráadásul az 1979-es iszlám forradalom óta Irán rendszeresen fellép a térségben a síiták védelmezőjeként. A viszony tavaly év elején mélypontra került. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Szaúd-Arábiában kivégeztek egy síita papot, válaszul Iránban megtámadták a szaúdi konzulátust.
Az iráni Forradalmi Gárda felvonulása Forrás: Wikimedia Commons
Persze ez csak a szikra volt, ugyanis
az ellentét jóval mélyebb és több rétegű. Egyrészt etnikai: arab államok állnak szemben a perzsa Iránnal. Másrészt vallási: szunniták rivalizálnak síitákkal,
ez a konfliktus pedig közel 1400 évvel ezelőttre megy vissza.
Mohamed halála után ugyanis a muszlimok nem tudtak megegyezni, hogy ki vezesse a kalifátust: az első utód a próféta egyik legrégibb híve, egyben apósa lett, de sokan már ekkor azt mondták, hogy Mohamed legközelebbi férfi rokona, Ali a legitim kalifa, aki a próféta veje és unokatestvére volt. Az őt követőket nevezték el Ali pártjának – ebből jön a síita kifejezés.
Ali végül a negyedik kalifa lett, miután elődjét, Oszmánt megölték – emiatt azonban polgárháború is kitört, amely Ali meggyilkolásával ért véget, és az Omajjád-dinasztia került hatalomra. Ali fia, vagyis Mohamed unokája, Huszein még folytatta a háborút, de 680-ban meghalt a kerbalai csatában – a város azóta fontos síita zarándokhely, az iszlám pedig végérvényesen kettészakadt.
A síiták és a szunniták abban sem értenek egyet, hogy mi számít a vallás autentikus forrásának. Az iszlámban ugyanis a Koránon kívül a szunna, vagyis a próféta cselekedeteinek és tanításainak gyűjteménye is fontos, a két irányzat pedig eltér abban, hogy ezekből mit tekint hitelesnek. További eltérés, hogy a síitáknál az imámok, a vallási vezetők szerepe is nagyon fontos.
Ali Hamenei ajatollah, Irán legfõbb vallási és politikai vezetõje Fotó: MTI/EPA/Szajed Ali Hamenei ajatollah hivatalos honlapja
Az is fontos, hogy
a térségbeli országok egyáltalán nem homogénok, mindenhol jelen vannak síiták és szunniták is.
Irakban például sokáig a szunnita kisebbség nyomta el a többségi síitákat – ez Szaddám Huszein bukásával fordult meg. Szíriában viszont a diktátor, Bassár el-Aszad a síitákhoz sorolható alavita kisebbséghez tartozik.
Újabb feszültségforrásként pedig még ott az olaj is, amelynek kitermelését jórészt Szaúd-Arábia ellenőrzi.
Iránnak ugyan van választások útján hatalomra kerülő elnöke, de hatalmát a vallástudósokból álló Őrök Tanácsa korlátozza, az állam első embere pedig a legfőbb vallási vezető, az ajatollah: Ali Hámenei. Óriási a befolyása a névleg a hadsereghez tartozó, valójában teljesen önállóan működő Forradalmi Gárdának is. Ennek feladata a rendszer fenntartása, de hírszerzési tevékenységet is végez, valamint gazdasági ága is van. A gárda különleges egységének parancsnoka, Kászim Szulejmáni az egész Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb embere.
Az iraki-iráni háború óta Irán elkerülte a nyílt konfliktust másokkal, szövetségesekre támaszkodott inkább, hogy céljait elérje. Ez látható most is. Négy olyan országot kell kiemelni, ahol a két nagyhatalom, Irán és Szaúd-Arábia közvetlenül szembekerült egymással az utóbbi időben:
Libanont,
Szíriát,
Irakot,
Jement.
Libanonban Irán nyerő helyzetben van: a 2016 decemberében megalakult kormányban komoly a Hezbollah befolyása, amely a Reuters elemzése szerint soha nem volt olyan erős, mint most. A Hezbollah pedig Irán legfontosabb szövetségese, az iráni Forradalmi Gárda segítségével alakult meg 1982-ben, hogy harcoljon az izraeli-libanoni háborúban – és azóta is támogatja az irániak és a velük szövetséges szíriaiak érdekeit.
Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetõje Fotó: MTI/EPA/Nabil Mounzer
A jelenlegi elnök, Michel Aún az ő szövetségesüknek számít, Szaúd-Arábiának ráadásul Szaad Haríri miniszterelnök lemondatása sem sikerült – a kormányfő visszavonta korábbi lemondását.
A sok országban a terrorista szervezetek listáján szereplő Hezbollah segített több iraki síita milícia létrehozásában, valamint kulcsszerepe volt abban, hogy Aszad hatalmon tudott maradni Szíriában.
A szervezet 1500 embert veszített a harcokban, több fontos vezetőt is. Szíriában ölték meg például Musztafa Badreddint, a katonai főparancsnokot, aki bombaszakértő is volt, és sokan a modern terror atyjának tartották, az ő ötlete volt ugyanis, hogy terroristák egyszerre több helyszínen hajtsanak végre összehangolt merényleteket. Kulcsszerepe volt abban, hogy a szervezet jelentősége folyamatosan nőtt, emellett az ENSZ szerint ő koordinálta a Rafik Haríri libanoni miniszterelnök elleni 2005-ös merényletet, miközben gyakorlatilag szellemként élt.
Ugyanakkor a Hezbollah komoly harci tapasztalatokat szerzett Szíriában, hiszen nem csak az irániaktól, hanem az oroszoktól is tanulhattak.
A Hezbollah tüntetése Fotó: MTI/EPA
Szíriában ugyanúgy szembekerült egymással Irán és Szaúd-Arábia: utóbbi ugyanis a mérsékelt szunnita lázadókat támogatta, az utóbbi hónapokban azonban, az iráni és orosz támogatás miatt, nem tűnik úgy, hogy Aszad elvesztené a hatalmát.
Iránnak Irakban is komoly befolyása van:
egyrészt a síiták vezette kormány miatt, másrészt mert rengeteg a síita milícia, amelyek közül több a Forradalmi Gárda közvetlen irányítása alatt áll, és a hadseregben is sok az iráni tanácsadó, akik gyakorlatilag egész osztagokat irányítanak.
Jemenben az irániak a síita húszi lázadókat támogatják, akikkel nem bír a Szaúd-Arábia vezette koalíció. A húszik ugyan nem tudták elfoglalni az egész országot, de a lázadást sem sikerült leverni, sőt, néhány napja a húszik a rijádi repülőtérre lőttek ki rakétát – amiért a szaúdiak persze azonnal Iránt okolták.
Vagyis:
az irániak gyakorlatilag győztek Libanonban, győzelemre állnak Szíriában és Irakban, és lassan kivéreztetik a szaúdiakat Jemenben.
Ráadásul a Katar elleni bojkott aláásta az Öböl-menti Együttműködési Tanácsot – amiből megint csak Irán profitált.
Ráadásul esnek az olajárak, ez feszültséget is okoz Szaúd-Arábiában, amiből reformokkal próbál a vezetés menekülni. Csakhogy az új trónörökös, Mohamed bin Szalman lépései a Foreign Policyt egyenesen arra a leszámolássorozatra emlékeztették, amelyet Michael Corleone hajtott végre a Keresztapa első részében – kérdés, hogy ugyanannyira sikeres lesz-e.
Mohamed bin Szalman Forrás: kremlin.ru
Az viszont biztos, hogy Szaúd-Arábia rájött arra, hogy az irániak növekvő befolyásának megállításához külföldi segítségre lenne szüksége. Már csak azért is, mert a két ország most limitált, úgynevezett proxy-háborút vív egymással, és Szaúd-Arábia erejéből önállóan legfeljebb ennyire is futja, Jemenben is az derült ki, hogy nyílt háborúra nem lenne képes.
van esély arra, hogy nyílt háborúig erősödjön a konfliktus:
az irániak ugyanis mindenáron meg akarják védeni elért eredményeiket, Mohamed bin Szalman kiszámíthatatlan, és az iráni szövetségesek sem irányíthatók teljesen – a húszik és a Hezbollah is tehetnek olyat, amivel Irán amúgy nem értene egyet, és provokálhatnák Szaúd-Arábiát, ez is látszik a rakétatámadásból.
Szövetségesként Szaúd-Arábiának elsősorban Amerika és, még néhány éve is elképzelhetetlen módon, Izrael jöhet szóba. Az már nyílt titok, hogy
Szaúd-Arábia és Izrael között tárgyalások vannak
– de az eredmény kérdéses, a palesztin ügynek ugyanis szimbolikus jelentősége van, bármennyire is fontosabbnak tartják Szaúd-Arábiában a közös ellenség, Irán megállítását. Az izraeli vezérkari főnök, aki nemrég, korábban szintén elképzelhetetlen módon, nyilatkozott is egy szaúd-arábiai lapnak, a szaúdi kollégájával együtt vett részt egy washingtoni konferencián, ahol meg is beszélték, hogy meg kell állítani Irán előrenyomulását.
Az iráni Forradalmi Gárda tagjai Forrás: Wikimedia Commons
Az Izrael létét el nem ismerő Irán Szíriában nem csak urániumot akar bányászni, hanem támaszpontokat is létre akar hozni, Izrael viszont nagyon ellenzi, hogy Irán megvesse ott a lábát, néhány napja bombáztak is egy ott épülő iráni támaszpontot. Ha azonban tényleg ki akarják űzni őket az országból, az még komolyabb összecsapásokhoz vezethet.
Izraelnek ráadásul a Hezbollahhal is közvetlen konfliktusa van, a terrorszervezet többször támadott izraeli célpontokat vagy rabolt el izraeli állampolgárokat, és a céljai között szerepel, hogy megsemmisítse Izraelt: több ezer rakétát állomásoztat a déli határ közelében. Ugyanakkor vezető izraeli biztonsági források szerint
nem akarnak háborúba keveredni Libanonnal és a Hezbollahhal,
így az együttműködés a szaúdiakkal egyelőre inkább a hírszerzésre korlátozódik.
Azon is sok múlik, hogy az amerikaiak hogy állnak majd Iránhoz. Az biztos, hogy az USA hiába visel 2001 óta háborút, most sincs koherens közel-keleti stratégiája. Évekig túlságosan is el voltak foglalva Irán nukleáris terveivel, és nem foglalkoztak azzal, hogy az ország politikai befolyása egyre jobban nő.
Most viszont a Foreign Policy szerint már több jele van, hogy ők is hajlandóak tenni valamit: James Mattis védelmi miniszter bejelentette, hogy maradnak amerikai katonák Szíriában az Iszlám Állam visszaszorítása után is, Mike Pompeo CIA-igazgató pedig azt üzente, hogy ha Irakban amerikai érdekeltségeket támadás ér, azért Iránt fogják felelőssé tenni.
Szaúd-Arábia azt a stratégiát is választhatja, hogy egyesével gyengíti Irán szövetségeseit:
arra már ő és szövetségesei is felszólították állampolgáraikat, hogy hagyják el Libanont, ezt követhetik akár gazdasági szankciók, a végén esetleg bojkott Libanon ellen, plusz a nemzetközi nyomás növelése.
Csakhogy ez a stratégia már a szaúdiak szerint Iránnal túl jó viszonyt ápoló Katarral szemben sem jött be. A jemeni háború és az ottani humanitárius katasztrófa pedig pont a szaúdiak nemzetközi tekintélyét rombolja.
Jemeniek egy szaúdi bombázás után megsemmisült épület romjai között Fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab
Két tényezőről azonban nem szabad elfeledkezni a régióban: az egyik Törökország, amely szintén szeretne fontos szerepet magának. Most ugyan együttműködnek Iránnal a kurd függetlenségi törekvések miatt, de a Geopolitical Futures szerint a törököknek hamarosan választaniuk kell a kurd kérdés és a hosszabb távú stratégiai kérdések között.
Másrészt pedig ott vannak még mindig a szunnita dzsihádisták, akik a síita Iránt szintén ellenségnek tekintik.
Kínában és Indonéziában az emberek 90%-a, a Fülöp szigeteken valamivel több mint 50%-a véli úgy, hogy valamit tenni kell a társadalmi egy egyenlőtlenség fokozódása ellen – olvasható a Világbank friss jelentésében, mely a globális gazdaság legsikeresebb régiójával, Ázsia keleti részével foglalkozik.
Az elmúlt években a kelet-ázsiai térség, Kínával az élen, elképesztő eredményeket ért el, és ebből a lakosság jelentős része is sokat profitált. Valamivel több mint 500 millió ember vergődött ki a szegénységből és csatlakozott a korábban igen vékony középosztályhoz.
Ma már a lakosság 60%-a a szegénységi küszöb felett él
– ez óriási eredmény hiszen 2002-ben ez a szám még csak 20% volt.
Csakhogy ezzel párhuzamosan az elit elképesztő mértékben gazdagodott meg. A felső 5% évi 400 dollárral növelte meg a jövedelmét, miközben az alsó 20% esetében ez a mennyiség mindössze 30 dollár volt. Vagyis mindenki jól járt, de nagyon eltérő mértékben, ami nem kevés elégedetlenséget szült az országban.
Ez a vörös szem betegség, ahogyan Kínában az irigységet nevezik.
Ezért is indította meg a korrupció ellenes kampányát Hszi Csin-ping kínai elnök, aki nem kímélte a politikai elitet sem. Sőt, a kínai sajtó hozzátette: a legfelső vezetés egykori tagja, aki korábban a belügy főnöke volt, 90 milliárd jüanos (körülbelül 12,5 milliárd dollár) családi vagyonnal rendelkezett. Ez viszont egyáltalán nem tetszik a lakosság többségének, amelynek jelentős része még mindig nagyon szerény körülmények között él és gyakran a spórolást választja.
A kelet-ázsiai országokban fennáll az a veszély, hogy valaki előbb öregszik meg, minthogy annyi pénzt gyűjt össze amennyi a tisztes öregséghez kell. Ezekben az országokban a nyugdíj rendszer alig-alig működik, az egészségügyi szolgáltatások is hihetetlenül drágák a fizetésekhez képest. Ingyenes vagy olcsó állami egészségügy csak vágyálom ebben a régióban.
Ventura megyében már legalább másfélszáz épület vált a hétfőn felcsapott lángok martalékává. A tűz kedd délutánig 126 négyzetkilométernyi területet perzselt fel Los Angelestől 140 kilométerre északnyugatra. Több mint ezer tűzoltó próbálkozik az oltással, de egyelőre kevés sikerrel.
Los Angeleshez közelebb is tűz pusztít Lakeview Terrace területén. Ott 44 négyzetkilométeren emésztettek fel mindent a lángok, míg egy harmadik, jóval kisebb tűz Santa Clarita városának közelében 4 négyzetkilométert perzselt fel.
Kalifornia kormányzója, Jerry Brown szükségállapotot hirdetett ki Ventura megyére, a lakosságnak fel kel készülnie evakuálásra. A megyének 850 ezer lakosa van
Felrobbant egy föld alatti földgázvezeték az Egyesült Államokban egy illinois-i mezőn, Chicagótól 160 kilométerre nyugatra. A balesetben két ember meghalt, kettő súlyosan megsérült, egyikük állapota válságos.
A négy ember egy traktort próbált kivontatni a mező mély sarából, amikor bekövetkezett a robbanás. A baleset körülményeit vizsgálják. A földgázvezeték csöve 50 centiméter átmérőjű, és az ilyen vezetékeket legalább egy méter húsz centi mélyen fektetik a talajba.
Amióta Donald Trump amerikai elnök a múlt héten azt pedzegette, hogy ezen a héten elismeri Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát és átköltözteti oda az amerikai nagykövetséget, nem egy politikus, elemző és szakértő kongatta a vészharangot. Ugyanis ez a döntés alapjaiban rendezheti át az Egyesült Államok közel-keleti kapcsolatrendszerét, és jelentheti egyben a „tradicionális partnerek” elvesztését is.
Még mindig nem nyugodtak meg az Egyesült Államok arab szövetségesei a Közel-Keleten annak ellenére, hogy már lejárt a második határidő és jól láthatóan Donald Trump továbbra sem ismerte el Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát. Habár Bill Clinton óta szinte minden hatodik hónapban elhalasztják az 1995-ben hozott törvény alkalmazását, vagyis az amerikai nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe való áthelyezését, most még alaposan felborzolta a kedélyeket, amikor a múlt hétvégén a Fehér Házból olyan híresztelések láttak napvilágot, amelyek szerint Trump ezen a héten valóban eleget tesz a jogszabálynak.
Ez nem kevés dühödt, elképedést, és kritikát váltott ki nemcsak a közel-keleti országokból (Izrael kivételével), hanem például Franciaországból és Emmanuel Macronból is. A Palesztin Hatóság azonnal leszögezte, hogyha Trump valóban meglépi Jeruzsálem elismerését, akkor
ők kivonulnak minden amerikai békekezdeményezés mögül.
Mahmúd Abbász palesztin elnök figyelmeztette Washingtont, hogy egyetlen arab vezető sem fogadná el Jeruzsálem elismerését, mint Izrael fővárosa, mert az általános felháborodást és az amerikai diplomáciai létesítmények, illetve állampolgárok elleni támadást hozna magával. Ugyanúgy Washington veszélybe sodorná azt a 2017 szeptembere óta tartó megbékélési folyamatot, amely a ciszjordániai Fatah és a gázai Hamász között vette kezdetét. Ezzel párhuzamosan felrémlett egy újabb palesztin felkelés (intifáda) rémképe is.
Trump közel-keleti politikájának tükrében korántsem lenne meglepő, ha az elnök „veszni hagyná” az amerikai-palesztin kapcsolatokat, egyfajta járulékos veszteségként tekintve rá, hiszen számára sokkal fontosabb az Izraellel fenntartott viszony és az amerikai nagykövetség átköltöztetésével pedig képes lenne „bebetonozni” a két ország kapcsolatát. Ugyanakkor az már valóban rejtély, hogy vajon az Egyesült Államok elnöke tisztában van-e azzal, hogy Jeruzsálem elismerése elsősorban a legfontosabb amerikai szövetségesek körében érne fel egy (atom)bomba erejével és okozna – legrosszabb esetben akár visszafordíthatatlan – károkat a bilaterális kapcsolatokban.
„Bármiféle bejelentés a végleges álláspont ismertetése előtt determinisztikus hatással lenne a békefolyamatra és csak a regionális feszültséget szítaná fel”
– nyilatkozta a CNN-nek Háled bin Szalman, az USA-ban lévő szaúdi nagykövet. Nem véletlen, hogy Szaúd-Arábia fejezte ki leginkább aggodalmát az amerikai elnök esetleges döntését illetően.
Ugyanis Rijád könnyen két tűz közé kerülhet.
Amennyiben nem bírálja az amerikaiak lépését, azzal a muszlim világ haragjával, a vahabita papság felől érkező újabb kritikák özönével, illetve a saját lakossága felől érkező elégedetlenséggel, végső soron akár zavargásokkal kellene szembenéznie. A szaúdi uralkodócsaládot ugyanis még mindig lefoglalja a tisztogatás és az olyan nagyra törő tervek megvalósítása, mint a Neom, amellyel igyekszik javítani a körülette kialakult képen.
Viszont, ha nyíltan elítéli Washingtont, akkor annak könnyen katonai és gazdasági vonzatai lehetnek, csökkenhet az amerikai támogatás nagysága, amit most nagyon rosszul érintené Szaúd-Arábiát az olyan nagyszabású gazdasági programok megvalósítása során, mint a „Vísion 2030″, vagy kétségessé teheti az egyes fegyveres konfliktusok (például Jemen) kimenetelét is. Valószínűleg Trump is arra játszik rá, hogy mivel Rijád számára a legnagyobb geopolitikai és vallási ellenfelet továbbra is Teherán jelenti,ezért a szaúdi vezetés csendben marad. Ugyanis bár a háttérben és a helyetteseken (proxykon) keresztül már évek óta zajlik az „iráni-szaúdi hidegháború”, a Perzsa-öböl menti monarchia az Egyesült Államok – és feltehetőleg Izrael nélkül – sem lenne képes nyílt háborút vívni a perzsa országgal.
Szaúd-Arábiával való viszony megromlására figyelmeztetett a képen szereplő Jared Kushner – Trump veje és fő tanácsadója – is, aki Mohamed Bin Szalmánnal nagyon jó kapcsolatokat épített ki, s szerinte a Fehér Ház Jeruzsálem elismerésével pont a még trónra sem került esélyein rontana
Talán még Szalmán uralkodónál is rosszabb helyzetben találta most magát II.Abdullah jordán király.
„Egy ilyen lépés veszélybe sodorja a békét és csak dühödt vált ki az arab és a muszlim világba”
– olvasható a jordániai külügyminisztérium által közzétett nyilatkozatban, valamint hozzátéve, hogy Trump esetleges lépése esetleg kihathat az amerikai-jordán kapcsolatokra. II. Abdullah jordániai király az elmúlt 2-3 évben egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a gázai és a ciszjordániai övezetre, illetve az izraeli-palesztin békefolyamatra. Ebben az évben Ammán közbenjárásával sikerült például megoldani a legutóbbi, „intifádával” fenyegető lázongásokat is, amelyet a biztonsági kamerák és a fémdetektorok felszerelése váltott ki a jeruzsálemi muszlimok szent helyeinek és mecseteinek közelében.
Ammán ugyanis így akarja elterelni a figyelmet a több mint félmillió szíriai – főleg palesztin származású – menekültről, az ország rossz gazdasági helyzetéről és a társadalmon belüli feszültségekről. Ráadásul II. Abdullah ki akarja fogni a szelet az iszlamista pártok és csoportok vitorlájából, hiszen ők nagyon gyakran azt róják fel neki, hogy túlságosan Nyugat-és Izrael-barátságát. Viszont Jeruzsálem amerikai elismerése egy olyan kényszerhelyzetet teremthet a jordániai uralkodó számára, amely során engednie kellene az iszlamisták és az ország lakosságának majdnem egynegyedét kitevő palesztin menekültek Izrael-ellenes követeléseinek. Ez pedig a legrosszabb esetben
az 1994-ben kötött izraeli-jordán béke „felülvizsgálatával” fenyegethet
Mivel Jordánia tölti be most az Arab Liga soros elnökségét, ezért az arab ország már a hétvégén kezdeményezte egy Arab Liga összehívását. Bár tudvalevő, hogy általában semmi komolyabb következménye nincs az arab országok csúcstalálkozóinak, valószínűleg csak retorikában fogják elítélni az Egyesült Államokat, mégis Ammán tanúbizonyságot adhat arról, hogy új alapokra kívánja helyezni a Washingtonnal fenntartott kapcsolatait. Ez gyakorlatban azt jelentené, hogy nemcsak csökkenne az amerikai-jordániai kapcsolatok intenzitása, hanem az arab ország nyíltan elkezdene lavírozni Oroszország irányába.
Jordánia már 2015-ben megállapodást kötött Oroszországgal, hogy 10 milliárd dollár értékben megépítik az arab ország első atomerőművét. A kép illusztráció
Törökország szintén „katasztrófát” emleget, ha az Egyesült Államok elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Az amerikai-török – tágabb értelemben a nyugati-török – kapcsolatok eddig is szakadék szélén táncoltak, de Trump eme lépése után korábban soha nem látott mélységbe zuhanhatnak. Recep Tayyip Erdoğan török elnök eddig is szeretett úgy tetszelegni a nemzetközi közösség előtt, mint a „palesztin ügy szószólója”, ezért sem hagyná szó nélkül, ha az amerikai elnök beváltja az ígéretét.
A török elnök már a múlt héten felhívta Mahmúd Abbász palesztin elnököt, és mindketten leszögezték, hogy Jeruzsálem esetében nem fogadják el a „status quó” felrúgását. Ráadásul Ankara esetében ez azzal is járhat, hogy az amúgy is a tavaly óta döcögve haladó izraeli-török kibékülés ismét megszakadhat és török elnök viszonya Benjamin Netanjahuval ismét rendkívül feszültté válna. Valószínűleg visszaköszönne az az időszak, amikor Törökország nem kevés anyagi, diplomáciai és fegyvertámogatást nyújtott az olyan szélsőséges iszlamista csoportoknak, mint a gázai Hamász.
Erdoğan „vörös vonalat” emlegetett a december 5-i parlamenti beszédében.
Egyiptom szintén azok között van, akiknek nagyon nem lenne ínyére Trump döntése. Az igaz, hogy az amerikai-egyiptomi kapcsolatokat már aligha befolyásolná érdembe, ha a Fehér Ház áthelyezteti az amerikai nagykövetséget Jeruzsálemben. Ugyanis a két ország között már ismét feszültté vált a viszony, amikor a Trump-adminisztráció augusztusban váratlanul leállította a gazdasági és katonai segélyeket pont akkor, amikor Kairó éppen a Sínai-félszigeten folytatott terroristaellenes hadműveleteket.
Ugyanakkor az arab ország regionális politikája sokkal jelentősebb változáson mehet keresztül. Először is azért, mert az egyiptomi diplomáciának nem kis szerepe volt a Fatah és a Hamász megegyezés megszületésében, amelyet Abdel Fattah asz-Szíszi eddigi legnagyobb külpolitikai sikereként könyvelnek el. Csakhogy Trump lépésével egy csapásra semmisé válhat az eredmény, és Egyiptom elveszítheti minden korábbi befolyását nemcsak a gázai, hanem a legrosszabb esetben a ciszjordániai palesztinok körében is.
Egyiptom számára a legnagyobb kérdést azt jelentené, hogy ezután miképp viszonyuljon Izraelhez. A két ország 1979-ben különbékét kötött egymással, amelyet eddig mindegyik fél betartott, igaz, volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy ez valamelyik fél fel fogja mondani. Izraellel szomszédos összes állam közül Egyiptom nevezhető a „legstabilabban baráti államnak”, hiszen nagymértékben együttműködnek a terrorizmus elleni harcban, különösen a Sínai-félszigeten.
Szíszi és Netanjahu találkozója New Yorkban 2017. szeptember 18-án. A kép forrása: MEMO.
Viszont a lakosság és a politikai elit egy része még mindig nem törődött bele a különbékébe és az Izraellel való viszony javulását. Ezt jól mutatja az az eset, amikor tavaly az egyik egyiptomi törvényhozó meghívta ebédre az izraeli követet, de gyakorlatilag lincshangulat uralkodott el az országban. Ugyanúgy egyre többször bírálják Szíszit még a nacionalisták és a szekulárisok köréből is, mivel hosszas diplomáciai és bírósági huzavona után eladta az egyiptomi fennhatóság alá tartozó Tinar és Szanafir-szigeteket Szaúd-Arábiának, amelyet ők egyértelműen az egyiptomi állam részeként ismertek el. Egy újabb haraghullámot és tiltakozást pedig már az egyiptomi elnök sem hagyhat figyelmen kívül, mégha konkrétan az Egyesült Államok miatt törne ki az országban.
Tehát lehet az amerikaiak és az izraeliek számára jól hangozhat, ha Donald Trump elismeri Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát és oda költözteti át az amerikai nagykövetséget. Ez kétségtelenül, talán még Ronald Reagan idejét is felülmúlva erősítené meg a két ország kapcsolatát, jelentősen erősítené mind az amerikai elnök, mind az izraeli miniszterelnök pozícióját az országon belül. Csakhogy ezzel párhuzamosan mindkét ország gyakorlatilag semmissé teheti az elmúlt években, nem kevés erőfeszítések árán elért eredményeit és lenullázhatja az arab országokkal való kapcsolatokat is. Végső soron pedig pont az a két ország nyerne közép., de akár rövidtávon is, amelynek jelenleg az Egyesült Államok és Izrael is igyekszik visszaszorítani a befolyását a Közel-Keleten: Irán és Oroszország.
Az izraeli médiumok palesztin forrásokra hivatkozva jelentették a hírt. Abbasz válaszul azt mondta, ugyanezen források szerint, hogy ez a lépés aláássa a két-állam megoldást valamint erőszakot fog kiváltani a régióban.
A telefonbeszélgetés után Abbasz válságstábot hívott össze. Időközben az izraeli média, jordán forrásokra hivatkozva arról is beszámolt, hogy az amerikai elnök Abdullah jordán királlyal is beszélt a témáról.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Mahmúd Abbász palesztin elnök figyelmeztette Washingtont, hogy egyetlen arab vezető sem fogadná el Jeruzsálem elismerését, mint Izrael fővárosa, mert az általános felháborodást és az amerikai diplomáciai létesítmények, illetve állampolgárok elleni támadást hozna magával. Ugyanúgy Washington veszélybe sodorná azt a 2017 szeptembere óta tartó megbékélési folyamatot, amely 
