Az Egyesült Államok Javelin tipusú tankelhárító rakétákat szállít Ukrajnának, és ezzel szakít az Obama-korszakkal, amikor nem engedélyezték ilyen fegyverek eladását.
Attól tartottak, hogy fegyverkezési verseny alakul ki az ukrán hadsereg és a kelet-ukrajnai lázadók között, akiket Oroszország támogat. Az oroszok egyébként máris tiltakoztak. Az amerikaiak azt mondták: a tankelhárító rakéták védelmi célokat szolgálnak.
Idén sokkal több civil halt meg a kelet-ukrajnai harcokban.
Rex Tillerson amerikai külügyminiszter már az EBESZ bécsi konferenciáján jelezte december hetedikén, hogy a Trump-kormány fokozza Ukrajna támogatását. Azt is mondta: mindenki számára világos, hogy a lázadókat Oroszország támogatja.
A Trump-kormány kezdetben azért tartózkodott az ukrán hadsereg felfegyverzésétől, mert meg akart egyezni Oroszországgal, ennek az esélye viszont eltűnt. Tillerson azt is mondta:
szó sem lehet róla, hogy mérsékeljék az Oroszország elleni szankciókat.
Az Európai Unió is nemrég döntött úgy, hogy meghosszabbítja a szankciókat. Ezeket azért vezették be, mert 2014-ben az oroszok annektálták az Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet.
A beutazás korlátozásáról szóló rendeletébe tett így egy amerikai fellebbviteli bíróság szerint. A beutazási tilalom nem vonatkozhat olyan emberekre, akiknek erős kötődésük van az Egyesült Államokhoz.
Az elnöki rendelet Iránból, Szíriából, Jemenből, Líbiából, Szomáliából, Csádból, valamint Észak-Koreából és Venezuelából korlátozta volna a beutazást addig, amíg szigorúbb ellenőrzési rendszert vezetnek be.
Korábban Trump két elnöki rendeletet is hozott erről, de a bíróságon mindkettő elbukott.
A harmadik változatot jóváhagyta a szövetségi legfelsőbb bíróság, de októberben két szövetségi bíró is felfüggesztette az elnök rendeletét. A kormány emiatt a 9. kerületi fellebbviteli bírósághoz fordult, amelynek az illetékességi köre több tagállamra kiterjed.
Ez a fellebbviteli bíróság most úgy döntött: a beutazási tilalom nem vonatkozhat olyanokra, akiknek „igazolhatóan jóhiszemű viszonya van az Egyesült Államokkal”. A döntés szerint az elnöknek joga van szabályozni a bevándorlók belépését az országba, de ez a jog nem korlátlan, és Trump
„ezúttal ismét túllépte a ráruházott hatalmi jogkört”.
A bíróság döntése addig nem lép érvénybe, amíg a valószínűsíthető fellebbezésről nem dönt a Legfelsőbb Bíróság.
Donald Trump amerikai elnök a washingtoni Fehér Házban helyi idő szerint pénteken délelőtt aláírta a törvényhozás által a héten elfogadott adótörvényt, amely Trump legnagyobb törvényhozási győzelme elnöksége első évében.
Az elnök a Fehér Ház Ovális Irodájában, újságírók jelenlétében szignálta a másfélezer milliárd dolláros adócsökkentést előirányzó törvényt.
„Nagyon, nagyon büszke vagyok rá” – mondta az újságíróknak, és hozzátette, hogy a törvényben „fantasztikus dolgok” vannak a vállalkozások, a dolgozó emberek, a középosztály és mindazok számára, akik munkahelyeket teremtenek. Úgy fogalmazott: a vállalatok „megőrülnek majd” ezért a törvényért.
Trump ezzel egyidejűleg aláírta azt a kongresszus által csütörtök este elfogadott törvényt, amely biztosítja a szövetségi kormányzat finanszírozását január közepéig, majd floridai birtokára indult, ahol a karácsonyi ünnepeket tölti.
A hozzá hasonló milliárdosokat jutalmazza Donald Trump adócsomagja. A közel negyven éve tartó elképesztő vagyoni egyenlőtlenség tovább fog nőni az Egyesült Államokban. A vesztesek azok lesznek, aki Trumpra szavaztak nagy számban.
Noha mindenki tud(hat)ta, mi várható, mégis nagy számban szavaztak tavaly Donald Trumpra azok az alsó középosztálybeli amerikaiak, akik már eddig is vesztesei voltak a 80-as évek eleje óta növekvő jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségnek. Trump első elnöki sikere, a nagy arányú adócsomag most rátesz egy lapáttal erre. A vállalati és a személyi jövedelem adójának megvágása ismét a felső jövedelmi ezreléknek kedvez.
Trump megígérte és megcsinálta.(Az adócsomag egyéb részei komoly vitákat gerjesztenek Európával is.) A becslések szerint másfélezer milliárd dollár költségvetési bevételkiesést eredményező adócsökkentés jövedelmekre vonatkozó részének főbb tételei:
a cégek nyeresége után 35 helyett 21 százalékot kell fizetni, az ottani szja legfelső kulcsa pedig 39,6-ról 37 százalékra csökken.
Előbbitől azt várják, hogy sok amerikai cég külföldön, alacsony adójú országokban tartott nyeresége hazavándorol. Ezt a sok elemző kétli, de idővel kiderül, kiknek lesz igazuk.
Az szja-kulcs változása pedig együtt jár a jövedelmi határ emelésével: a maximális ráta az eddigi 418 ezer helyett 500 ezer dollárnál lép be.
Számítások szerint a szűk legfelső jövedelmi réteg akár 200 ezer dollárt is nyerhet évente, az alsó 50 százalék ennek csak negyedét. Vagyis a megmaradó jövedelem eloszlása ismét a milliárdosok felé tereli a nagyobb tételt. Emellett az örökösödési adó mentességi küszöbét is megemelte a törvény duplájára. Ennek azért van jelentősége, mert az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb a súlya az öröklésnek a vagyonok növekedésében, nem mindegy tehát, hogy 11 vagy 22 millió dollárig adómentes.
Az egyenlőtlenség eddig is az USA-ban volt a legnagyobb. A Ronald Reagan elnökké választása után elkezdődött folyamat oda vezetett, hogy 1980 és 2010 között
a nemzeti jövedelem 15 százaléka az alsó 90 százaléktól a felső tizedhez vándorolt,
a növekedés háromnegyede került a felső tízhez, ezen belül az egy ezrelékhez 60 százaléka – olvasható a világhírű közgazdász, Thomas Piketty A tőke a 21. században című bestsellerré vált könyvében. Az adatsorokat vizsgálva a francia tudós azt is kimutatta, hogy ebben a harminc évben az alsó 90 százalék jövedelme évente alig fél százalékkal, három évtized alatt kumuláltan mindössze 20 százalékkal nőtt.
Ennek következtében a felső 1 százalék és az alsó 50 százalék részesedése a jövedelmekből elképesztő mértékben távolodott el egymástól az Egyesült Államokban.
Forrás: http://wir2018.wid.world/
Ugyanez Nyugat-Európában nagyon másképpen alakult.
Forrás: http://wir2018.wid.world/
A látványos különbség magyarázata az lehet, hogy – Piketty következtetése szerint – a valódi középosztály létrejötte Nyugat-Európában a jövedelmi top 10 (és ezen belül a top 1) százalék vagyonának „újraosztásával” történt meg a második világháború után, ahol sok helyütt megmaradtak a viszonylag magas adókulcsok, ezzel szemben az USA-ban a korábban szintén nagy (80 százalék körüli!) elvonás a csúcsjövedelmekre és öröklésre fokozatosan esett. Vagyis ott a közép- és alsó réteg jövedelmét áramoltatták felfelé. (Ha valakinek ez nálunk ismerős mostanában, az nem téved.)
A komoly lecsúszást elszenvedő közép- és alsó középosztály elégedetlensége az elnökválasztás idején abban csúcsosodott ki, hogy a „hagyományos” elitet kiszavazva Trumpba helyezték bizalmukat. Aki eddig is a nagy nyertesek közé tartozott, és ez a jövőben is így lesz.
Ha folytatódik a felmelegedés, akkor egymillió migráns is érkezhet évente az Európai Unióba 2100-ra.
A felmelegedés katasztrófát okoz a mezőgazdaságban a szegény afrikai és ázsiai országokban, és ennek következtében tömeges migráció indulhat meg a gazdag Európa felé – jósolja két amerikai tudós, akik a Science című tudományos szaklapban tették közzé a kutatásaik eredményét. Az Európai Unióba 2000 és 2014 között átlagosan 350 ezer migráns érkezett a 128 vizsgált államból, és ez a szám évi egymillióra növekedhet 2100-ra, ha ilyen ütemben folytatódik tovább bolygónk felmelegedése.
Ha 4,5-5 Celsius fokkal lesz melegebb mint jelenleg, akkor a bevándorlók száma 188 százalékkal növekszik majd.
Ha viszont a nemzetközi klímaegyezményt betartanák, és csak 2 Celsius fok lenne a hőmérséklet növekedése, akkor a bevándorlók száma is kevésbé nőne: 28 százalékkal lennének többen, akik az Európai Unióban jelentkeznek munkáért és élet lehetőségért.
Viszont aligha valószínű, hogy a nemzetközi klímaegyezmény előírásai teljesülnek, hiszen az USA kilépett belőle. Ez pedig azt is jelenti, hogy Amerika nem finanszírozza azokat az erőfeszítéseket, melyek az üvegházhatás csökkentésére irányulnak. Így Afrika és Ázsia szegény államai magukra maradnának a problémával, és ez elkerülhetetlenül tömeges migrációhoz vezet – hangsúlyozza a New Yorki Columbia egyetem két kutatója.
Ha meg kellene választani 2017 legügyetlenebb kormányát, akkor ezt a büszke titulust a spanyol vinné el, hiszen sorozatos ostoba lépéseivel helyzetbe hozta a katalán szakadárokat. Rendőröket küldött az amúgy törvénytelen, de senkire nézve se kötelező katalán népszavazásra, feloszlatta a tartomány parlamentjét, bezáratta a függetlenségpárti vezetőket. Kíváncsian várjuk, hogyan lehetne ezt még fokozni.
A tegnapi, a Madrid által kierőszakolt választásokon a függetlenségpártiak abszolút többséget szereztek, de két mandátummal kevesebb van a tarsolyukban. Ellenfelük a Ciudadanos (Állampolgárok), egy nacionalizmus-ellenes liberális alakulat lett a legerősebb párt, de nem kormányzóképes.
A választások legnagyobb vesztese a spanyol konzervatív kormányfő, Mariano Rajoy, akinek a keménykedései miatt fajult el a helyzet Barcelonában és a többi katalán városban. Tulajdonképpen a helyi választások kiírása csak akkor lett volna Madrid számára politikailag hasznos, ha bebizonyosodott volna, hogy a függetlenségpártiak kisebbségben vannak Katalóniában. Ergo: felejtsük el a szeparatizmust. Csakhogy pont az ellenkezője történt:
a nacionalisták nem veszítettek, sőt nyertek, habár egy picit meggyengültek.
Sőt, a spanyol kormányfő konzervatív pártjának helyi szervezete alaposan leégett a mostani megmérettetésen. Ennek visszaható ereje is lesz és országos szinten is meggyengítheti Rajoyt.
Az ügy legnagyobb pikantériája a Brüsszelbe menekült, korábban menesztett katalán elnök, Carles Puigdemont esete. Ellene tovább is elfogatóparancs van érvényben. Emiatt a választási kimenetel tudatában már úgy nyilatkozott, hogy kész találkozni Mariano Rajoy spanyol kormányfővel Spanyolországon kívül az Európai Unió bármelyik tagállamában.
Brüsszeli sajtótájékoztatóján Puigdemont elmondta, egykori kormányának négy, ugyancsak Belgiumban tartózkodó tagjával együtt vissza fog térni Spanyolországba, ha megkapják a megfelelő garanciákat a helyi hatóságoktól.
Puigdemont egyébként ismét a függetlenségi pártok elnökjelöltje lehet,
ami újabb bonyodalmakat okozhat Madrid és Barcelona amúgy is bonyolult viszonyában.
Ami a központi kormány szempontjából pozitív lehet, az az a tény, hogy a függetlenségi pártok csupán a katalán választók alig felét tudhatják maguk mögött. Tehát a megosztottság szinte teljes. Ilyen körülmények között még egyszer aligha lehet elhamarkodottan függetlenséget kikiáltani. De ha Madrid továbbra is a keménykedést választja a már ismét legitim partnerekké előre lépett Puigdemont-csapattal szemben a párbeszéd helyett, akkor Katalónia előbb-utóbb független lesz.
Csaknem a felére csökkent az önként hazatérő migránsok száma az idén – írja a Die Welt, mely hozzáteszi: mindez annak ellenére történt, hogy a kormány jelentősen megemelte a juttatásokat azoknak, akik vállalják, hogy önként hazatérnek.
Tavaly több mint 50 ezer migráns távozott önként német földről, azok közül, akiknek elutasították a menedékkérelmét. Idén ez a szám nem éri el a 28 ezret. Pedig a német kormány mindent megtesz azért, hogy felgyorsítsa ezt a folyamatot. Thomas de Maiziere belügyminiszter bejelentette: 3000 eurót kap az a család, amely önként távozik. 1000 eurót pedig az, aki egyedül jött Németországba, de nem kapta meg a menedékjogot. Ez nem kevés összeg, de a migránsok átlagosan 6-7000 eurót fizettek ki azért, hogy Németországba jussanak, vagyis számukra mindenképp anyagi veszteség is a hazatérés.
Közben a migránskérdés egyre jobban megosztja a közvéleményt és a pártokat Németországban. Angela Merkelnek még mindig nem sikerült kormányt alakítania annak ellenére, hogy a választásokat szeptemberben megnyerte. Az egyik legfőbb vitakérdés a migránsok ügye: míg a bajor CSU igyekszik a minimumra csökkenteni az érkező és maximumra növelni a távozó migránsok számát, addig a baloldali pártok a befogadás fontosságát hangsúlyozzák.
Angela Merkel jelezte:
a koalíciós tárgyalásokat az ünnepek után folytatják és legkorábban január közepén lehet eredmény.
Addig pedig állnak az ügyek és nemcsak Berlinben. Az Európai Unióban sem képzelhető el semmiféle komoly változás vagy reform Németország nélkül.
Miközben Theresa May miniszterelnök közös védelmi egyezményt ír alá Lengyelországgal, Boris Johnson brit külügyminiszter Moszkvában tárgyal. Öt év óta ez az első ilyen látogatás az orosz fővárosban.
Londonban nemcsak gazdaságilag, de a diplomáciában is készülnek a brexitre. Mit jelent a független brit diplomácia?
Például azt, hogy miközben az Európai Unió brüsszeli bizottsága beindítja a jogi atombombát a lengyel kormánnyal szemben, Theresa May miniszterelnök nyugodtan Varsóba megy és ott tárgyal a lengyel vezetőkkel. Közös védelmi egyezményt ír alá a lengyelekkel akkor, amikor az EU épp azt ünnepli, hogy végre sikerült közös védelmi stratégiát megalkotnia. Varsóban, ahol mindinkább a lengyel szuverenitást hangsúlyozzák az uniós érdekekkel szemben, örömmel fogadnak minden hasonló kísérletet.
Moszkvát és Londont pedig sok minden szembeállította egymással az elmúlt öt évben. Európában elsősorban Ukrajna volt a vízválasztó: Nagy-Britannia sem fogadta el a Krím annektálását, a másik forró pont pedig Szíria volt: míg az oroszok jelentős katonai erőkkel támogatták Bassár-el Aszad elnököt, addig Nagy-Britannia az USA-hoz hasonlóan a másik oldalon állt. Van tehát miről tárgyalnia Boris Johnson brit külügyminiszternek Moszkvában, ahol örülnek annak, hogy az USA egyik fontos szövetségese náluk vendégeskedik miközben, miközben az amerikaiakkal több szempontból is feszült az oroszok kapcsolata.
A liberálisok és a függetlenségi pártok is győzelmüket ünneplik Barcelonában a katalán parlamenti választások után. Az eredmény nagy csapást jelent a spanyol kormánynak.
A csütörtökön megtartott régiós választás eredményeképpen a függetlenséget támogató pártok megőrizték abszolút többségüket Katalóniában. A három szeparatista párt 70 helyet kap a 135 fős katalán parlamentben. Carles Puigdemont pártja, az Együtt Katalóniáért 34, a Katalán Köztársasági Baloldal 32, a Nép Egység pedig 4 képviselőt küldhet.
Közben viszont a szavazatok 98 százalékos feldolgozottságánál a 37, tehát a legtöbb mandátumot nyerő Ciudadanos is ünnepel: Inés Arrimadas a párt listavezetője úgy értkelte az eredményt, hogy megnyerték a választásokat. Szerint ma még nyilvánvalóbb, hogy a függetlenségi folyamat nem jelent jövőt minden katalán számára, hiszen most először a párbeszédet támogató párt tudott nyerni.
Miquel Iceta, a Katalán Szocialista Párt (PSC) vezetője viszont csalódottságának adott hangot, amiért az egység pártjainak nem sikerült megszerezniük a többséget a függetlenségi pártokkal szemben.
A katalán válság miatt kiemelten fontos választáson 80 százalékos rekordrészvételt mértek – írja a Guardian. Az eredmények tovább élezik a katalán megosztottságot, a spanyol kormány számára pedig fájó lehet a függetlenségpártiak jó szereplése.
A függetlenségi mozgalom vezéralakja, Carles Puigdemont korábbi katalán elnök viszont továbbra sem léphet be az országba, ahol letartóztatnák. Ő úgy értékelte az eredményt, hogy a választások megmutatták a katalán emberek erejét.
Az Állampolgárok (Ciudadanos) nevű liberális, középutas párt győzelmét, de a függetlenségi pártok lehetséges parlamenti többségét mutatja a katalán választásokon az exit poll felmérés, amelyet La Vanguardia című napilap tett közzé az urnazárást követően.
A GAD3 közvélemény-kutató cég 3200 ember megkérdezésével a nap folyamán végzett felmérése szerint a függetlenségi pártok – a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC), az Együtt Katalóniáért (Junts pel Sí) és Népi Egység (CUP) – közösen 67-71 mandátumra számíthatnak a katalán törvényhozásban.
(MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
Carles Puigdemont leváltott katalán elnök Brüsszelben kisérte figyelemmel az elõrehozott parlamenti választások eredményét.
A kormányzóképes többséghez 68 mandátum szükséges a 135 fős parlamentben.
A Ciudadanos, a Katalán Szocialista Párt (PSC) és a konzervatív Néppárt (PP) közösen 55-62 képviselői helyhez juthat a felmérés szerint.
A szavazatok 26 százalékának elnyerésével a Ciudadanos lehet a választások győztese, második helyen 22,5 százalékkal a függetlenségi ERC juthat be az új törvényhozásba, harmadikként a függetlenségi Junts pel Sí végezhet 19 százalékos támogatottsággal az exit poll szerint.
A GAD3 felmérésében őket követik a katalán szocialisták 15 százalékkal, majd a baloldali Katalónia közösen (Catalunya en común) 7 százalékkal, és a függetlenségi CUP következik 5 százalékkal.
Utolsó lehet a választásokon a Spanyolországban kormányzó konzervatív Néppárt 4,5 százalékos támogatottsággal.
A felmérés a választási részvételt 84 százalékra tette.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
