Megkezdődtek a 2 milliárd eurósra tervezett projekt munkálatai a világ második legkisebb államában, Monacóban: a Francia Riviéra partjain elterülő miniország 15 hektárnyi területet hasít ki magának a Földközi Tengerből. 2025-re fejeződnek be a munkálatok.
A világ egyik leggazdagabb államaként Monaco megengedheti magának ezt a projektet, amely némileg enyhítheti majd a zsúfoltságot. Jelenleg 38 ezer lakosa 2,02 négyzetkilométernyi területen (ami kisebb, mint a New-York-i Central Park) kénytelen boldogulni, mégpedig úgy, hogy naponta további 40 ezer ember lép be az országba – sorolja a tényeket a CNN jelentése, amely megjegyzi azt is, hogy a lakosoknak közel a harmada milliomos, és hetven százalékuk külföldön született. Monaco kifejezetten vonzó hely, hiszen már 1869 óta nem kell személyi jövedelemadót fizetnie a polgárainak.
Nem először növeli szárazföldi területét az ország: a 19. század eleje óta 100 hektárral, azaz területének mintegy ötödével lett már nagyobb. A mostani területnagyobbítás eredményeként dombot és rendezett parkot is kap, továbbá egy parti korzót és egy kis kikötőt.
A fejlesztőknek is megéri a projekt: ugyanis Monacóban csillagászati összegekért kelnek el az ingatlanok. Egymillió dollárért összességében 17 négyzetméternyi ingatlant lehet vásárolni. Összehasonlításként: New-Yokban ugyanezért az összegért 26, Londonban pedig 30 négyzetmétert.
Dolgoznak és mosolyognak; az utcán megszólítanak és segíteni akarnak; egészen Záhonyból jött a barátjához, akivel szakított, de Glasgow-t már nem hagyja ott. Nem skótokról van szó, hanem magyarokról.
Óriási tömeg a Liszt Ferenc repülőtéren, méghozzá a biztonsági (vetkőztetős) kapuk előtt, kígyózik a sor. A fapadosok furcsa szokása, hogy vagy tízen reggel hat felé indulnak. A repülőtéri szolgálatokat ez meglepetésként éri. Nem csoda, hiszen csak évek óta van így. Akárcsak Röszkénél a határőröket a karácsonyi (és minden más) ünnepek előtt. Az országból kimenet (!) az idei csúcs 7 órás várakozás volt. Az előírás, az előírás. Elvégre kifelé is csempészhetnek migránsokat a hazatérő, elvetemült vendégmunkások.
A repülőn kizárólag magyar szó hallatszik, visszatérőben a skót munkahelyekre. A glasgow-i reptéren nincs tolongás, pedig a személyit is fel kell mutatni. A taxis előzékeny, de csak businesslike szinten. Viszont teljesen érthetetlen nyelven beszél, néha felsejlik egy-két angol szó. Később az ottani magyarok mesélték, hogy a glasgow-i nyelvjárást nagyon nehéz megszokni, sőt van, hogy egymást sem értik néha. Bezzeg Edinburgh-ben.
A magyar turista, szokása szerint, hangosan tanakodik az utcán, hogy merre is lehet az éppen kipipált célpont (esetünkben People’s Palace). Egy sapkás fiatalember megtorpan, felderül az arca:
„Hova akarnak menni? Majd én eligazítom magukat!”
– mondja készségesen és máris mutatja az irányt. Budapesti, már négy éve van kint. Nagyon jól érzi magát. És már rohan is tovább.
Útközben megvan az első kötelező fish and chips is egy olyan rózsaszín árnyalatú étkezdében, ahol körhintaszerű ülőkékbe préselik be a kuncsaftokat. Viszont ez a brit egyenkaja ízletes. Közben jönnek a zöld sálas, mezes, kabátos Celtic drukkerek. Nagy nap volt az a szombati, a helyi rangadó, a Celtic-Rangers összecsapás napja.
A bulinegyed (főleg csak egy utca, de ilyenből több van) közelében egy profi olasz étterem. A duci pincérnő azt mondja, nincs wifi kód, mert csak a staff használhatja. A másik pincér megkérdezi honnan jöttünk, és máris hívja a ducit. Merthogy szombathelyi. Már több éve van kint. Jól érzi magát. Glasgow előtt Aberdeenban dolgozott, északon. Ott van egy kis idegengyűlölet, az emberek kisebb közösségekben élnek, nem jó szemmel nézik a bevándorlót. Itt erről szó sincs. De wifi azért nem lett.
Az edinburgh-i Rózsa utca lehet, hogy középkori vallásháborúkat idéz, de a vendéglői sem megvetendők. Mit ad isten, ismét egy olasz. A fish and chips nem szokott maradandó élményeket nyújtani. A hangos belépéskor már harsány köszöntés a pultból:
Boldog Új Évet!
Utóbb kiderül, hogy a vidéki fiú nincs egyedül. Habár a krétai pincér utánozhatatlan görög akcentussal tolja az angolt, jobbnak látja átadni a helyét a budapestinek. Aki pörög, kiszolgál, mesél. A brexittől nem tart. A szülei ugyan féltették a kelet-európaiak ellenes hangulat miatt, de ilyet nem tapasztalt. Még nem tudja meddig marad.
Január elsején Glasgow-ban sincs minden sarkon terülj asztalkám. A ritka menhelyek egyikén a csinos fiatal hölgy asztalhoz invitál bennünket. Ismét megdobban a szív: közülünk a legbátrabb rákérdez. Talált. A messzi Záhonyból jött ide, a fiújához. Azóta a kapcsolat megszakadt, de ő maradt. Feltalálta magát: a pultban is dolgozik, fel is szolgál. A pincérek mind külföldiek: lengyelek, ciprusiak, koszovóiak. A skótok nem nagyon vesznek a részt ebben a rohammunkában. Más munkahelyén látta, hogy már egy kis megfázás miatt szabadnapot kérnek. Sőt, még egy komolyabb ivászat (Skóciában is nemzeti sport) másnapján sem restellnek órákat késni.
K. azt mondja, sokat kell dolgozni, pláne ünnepnapokon és hétvégeken, de a fizetés tisztességes, simán meglehet belőle élni. A borravalót osztják. Egyetemre is gondolt, habár otthon már diplomázott. Nagyon nehéz ösztöndíjhoz jutni, egyébként meg méreg drága.
Nemcsak a kelet-európai vendégmunkások jönnek Skóciába: K. éttermében minden kis- és nagyfőnök koszovói. Csak a névleges tulaj skót: az ő Mészáros Lőrincük.
Tavaly sorrendben a második éve csökkent az Európába érkező menekültek száma, köszönhetően annak, hogy kevesebben jutottak be Olaszországba és Görögországba. Az előzetes adatok alapján összesen 204 300 illegális határátlépés volt 2017-ben, 60 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban.
Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) jelentése szerint az egyes országokat érintő trendek eltérőek: Spanyolországban több mint megduplázódott a menekültek száma, ami a legmagasabb volt tavaly azóta, hogy a Frontex 2009-ben elkezdte szisztematikusan gyűjteni az adatokat.
A jelentés külön részletezi a Közép-, a Kelet- és a Nyugat-Mediterrán térségben tapasztaltakat, a többi között megállapítva:
az Olaszországba érkező menekültek számának tavaly nyáron bekövetkezett hirtelen bezuhanása az EU külső határainak legjelentősebb fejleménye volt azóta, hogy 2016 márciusában hatályba lépett az EU-török egyezmény.
A Közép-Mediterrán térségbe érkező menekültek mintegy hetede nigériai volt, utánuk a guineaiak, majd az elefántcsontpartiak következtek.
A török határokon át a Kelet-Mediterrán térségbe bejutó menekültek között a legtöbb szíriai és iraki volt, míg a Nyugat-Mediterrán régióba bejutók közel 40 százaléka algériai és marokkói, a többiek Nyugat-Afrikából érkeztek.
Több mint húsz halottja és számtalan sebesültje volt a tüntetéssorozatnak Iránban. Ali Hamenei ajatollah, az ország valódi vezetője korábban is külföldi szálakat vélt felfedezni a megmozdulások mögött, az iráni főügyész most sokkal konkrétabb volt.
Mohammad Dzsafar Montazeri szerint egy Michael Andrea nevű CIA-ügynök szervezte a tüntetéseket, egy másik, meg nem nevezett férfi társaságában, aki szerinte az izraeli Moszad embere. A főügyész szerint egy kis csoportot hoztak létre ők ketten, és azután ez a csoport szervezte meg a tüntetéseket Irán nagyvárosaiban. A főügyész le is vonta a következtetést: az USA, Izrael és Szaúd Arábia áll emögött.
Irán háborúja az USA és Izrael ellen régóta folyik.
Az iszlám forradalom idején elfoglalták az USA teheráni nagykövetségét is. Hetekig fogva tartottak amerikai diplomatákat. Ami Izraelt illeti: az iráni rendszer nem ismeri el a létét sem. Amikor Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, akkor az iráni parlament egy olyan határozatot fogadott el, mely szerint Jeruzsálem Palesztina fővárosa. Egyidejűleg az izraeli kémelhárítás jelezte: az iráni titkosszolgálat befészkelte magát a palesztinok közé Ciszjordániában.
Irán számára Szaúd-Arábia is komoly ellenfélnek számít a térségbeli vezető szerepért vívott harcban: erről itt írtunk bővebben.
Tíz állam szerepel a listán, de Pakisztán különleges megfigyelés alatt áll – közölte a külügy szóvivője Washingtonban. Donald Trump épp most döntött úgy, hogy megvonja annak a segélynek a nagy részét, amelyet eddig Pakisztán a terrorizmus elleni harcra kapott Amerikától.
Pakisztánban a vallási fanatizmus elsősorban a keresztény kisebbséget sújtja, de nincsenek biztonságban a síiták sem, akik a szunnita muszlim többség szemében eretneknek számítanak. Pakisztánon kívül Kína, Eritrea, Irán, Mianmar, Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Szudán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán szerepel a listán.
A vallásüldözés megítélése nem egyértelmű Washingtonban, hiszen Szaúd-Arábia az USA egyik fő szövetségese a Közel-Keleten. Ugyanakkor
a vallásszabadságot az Egyesült Államokban komolyan veszik,
mert nem feledkeznek meg arról, hogy az alapító atyák ősei elsősorban azért vándoroltak ki Európából, mert ott üldözték őket a vallásuk miatt.
A vallási tolerancia ügye egyébként a világban rosszul áll, hiszen Afrikában, a Közel-Keleten vagy Ázsia nagy részén egyre kevésbé tolerálja a többség a kisebbség jogát arra, hogy más vallást kövessen. Ferenc pápa, aki nemrég a listán szereplő Mianmarban járt, is felemelte már a szavát mindenfajta vallásüldözéssel szemben.
A magyar miniszterelnök részt vesz a bajor CSU konferenciáján, amelyet két nappal azelőtt tartanak, hogy újra kezdődnének a koalíciós tárgyalások Berlinben a CSU testvérpártja, a CDU és a szociáldemokraták között.
Orbán és Schulz MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Botár Gergely
A Bild Zeitung arról kérdezte a szociáldemokraták vezetőjét, hogy mit gondol Orbán meghívásáról a CSU-konferenciára? Szerinte Horst Seehofernek, a CSU vezetőjének
emlékeztetnie kellene Orbán Viktort arra, hogy az Európai Uniónak vannak törvényei, amiket be kell tartani.
Schulz szerint a menekültkvóta ügyében Orbán szembe megy az Unióval, pedig csak 1920 menekültet kellene Magyarországnak befogadnia. Azt mondta: Orbán Viktor veszélyes logikát követ.
A CSU persze nem véletlenül hívta meg Orbán Viktort a csúcstalálkozóra, mert jelezni kívánta mind a szociáldemokratáknak, mind pedig Angela Merkelnek, hogy a menedékkérők ügyében a nézetei radikálisan különböznek a másik két párt elképzeléseitől. A CSU ragaszkodik ahhoz, hogy maximum évi 200 ezer menedékkérőt engedjenek be Németországba, és meg akarják akadályozni a családegyesítés tilalmát.
A szocdemek viszont megengedőbbek, és elítélik a magyar és a lengyel kormány magatartását, akik Schulz szerint úgy tesznek, mintha a menekültek ügye csakis Németország problémája volna. Schulz azt mondta:
„Az EU nem szupermarket, ahol mindenki csak azt veszi el, ami neki tetszik.”
Schulz elvárja Horst Seehofertől, hogy Orbán Viktornak világosan megmutassa, hol húzódnak a határok a menekültek ügyében, valamint a sajtó- és a véleményszabadság területén.
A CSU másik meghívott vendégét egyébként jóval elfogadhatóbbnak tartják: ő az egykori boksz-világbajnok Vitalij Klicsko, aki Kijev polgármestere és elszánt híve annak, hogy Ukrajna ne Oroszország, hanem az Európai Unió felé közelítsen.
Michael Wolff írt könyvet Tűz és düh: Trump Fehér Háza belülről címmel. Trump megpróbálta megakadályozni, hogy megjelenjen, de nem sikerült neki.
Fotó: MTI/EPApool/Ota Kijosi
A New York Magazine már szerdán közölt egy, a könyvön alapuló hosszú elemzést, ami után Trump azt mondta volt főtanácsadójáról, az eltávolítása után a szélsőjobboldali Breitbart portálhoz visszatérő Steve Bannonról:
„elvesztette az eszét”.
Az elnök ügyvédje pedig levélben fordult Michael Wolff íróhoz és a kiadóhoz, kérve a könyv forgalmazásának letiltását. Nem járt sikerrel: a könyvet négy nappal a tervezett előtt, már mától meg lehet venni.
A könyv másfél év alatt készült, Wolff sokat beszélgetett hozzá magával Trumppal, részt vehetett fontos megbeszéléseken, és több mint 200 interjút készített. Többek között Steve Bannonnal, aki szerint Trump fia, ifjabb Donald Trump oroszokkal tartott találkozói az elnökválasztási kampány alatt árulással értek fel.
Bannon szerint
Trump egyáltalán nem számított arra, hogy megnyeri a választást,
de teljesen megrészegedett tőle.
Steve Bannon Forrás: Wikimedia Commons
Wolff a könyvben az MTI szerint az is írja: „Trump nem élvezte a beiktatási ünnepséget. Dühös volt, hogy a legismertebb sztárok visszautasították a részvételt, háborgott a Blair House (a kormányzati vendégház) berendezésén, és láthatóan veszekedett a feleségével, aki a könnyeivel küszködött. Egész nap olyan volt az arca, amiről a hozzá közelállók azt szokták mondani: golfozó arc. Vagyis haragvó és dühös, a vállát behúzta, a karjával állandóan hadonászott, a szemöldökét összevonta, az ajkát harapdálta.
A könyv szerint
Trumpot megrémisztette a Fehér Ház.
Kulcsot kért a hálószobájához, miközben a titkosszolgálat szerint ez biztonsági okokból nem lehetséges. Wolff arról is ír, hogy Ivanka Trump, az elnök lány abban bízik, hogy ő lehet majd az USA első női elnöke, és ebben férje, Jared Kushner is támogatja.
A könyv szerint Donald Trumpnak van egy másik nagy támogatója a milliárdos Sheldon Adelson mellett: az elnök csodálja Rupert Murdoch médiacézárt, és szinte naponta beszél vele telefonon.
Steve Bannonra viszont most dühösek a republikánusok. A Mercer-család, amelynek egyik tagja kisebbségi tulajdonos a Breitbartban, közleményben jelentette be, hogy már hónapok óta nem beszélnek vele, és a jövőben nem támogatják.
Az izraeli belső elhárítás főnöke ezzel az érvvel akarta meggyőzni Benjamin Netanjahu miniszterelnököt arról, hogy nem lenne jó a halálbüntetés törvényének a módosítása. Jelenleg ugyanis csakis akkor lehet halálra ítélni egy terroristát, ha a hadbíróság minden tagja megszavazza azt.
Avigdor Lieberman hadügyminiszter új törvényjavaslata szerint viszont elég lenne a többségi szavazat, vagyis könnyebb lenne halálra ítélni egy terroristát. Netanjahu támogatja ezt az álláspontot mondván „ha valaki nevet, miután embereket gyilkolt, akkor őt is meg kell ölni!”
Mi lesz ennek a következménye? – tette fel a kérdést Nadav Argaman, a Shin Bet főnöke. Meg is adta a választ: zsidókat fognak elrabolni és nemcsak a muszlim államokban, de szerte a világon. Ezért kérte Netanjahut és a Knesszetet, hogy fontolják meg az új halálbüntetési törvényt.
Izraelben csakis a hadbíróság mondhat ki halálbüntetést, de a terrorizmus minden ügye automatikusan ide kerül. Ezért terjesztette elő az új törvényjavaslatot a hadügyminiszter. Más államokban ez az igazságügyi miniszter feladata lett volna. A Knesszet előzetesen megszavazta az új halálbüntetési törvényt, de végső döntés még nincs.
68 dollárba kerül egy hordó Brent olaj a tőzsdén Szingapúrban, ahol két és fél éve nem tapasztaltak ilyen magas olajárat. Akkor indult meg az olajár lefelé, és a világméretű rezsicsökkenés kedvezően befolyásolta a fogyasztó országok gazdaságát. Most azonban a fejlett államokban a konjunktúra kedvező, az olajfogyasztás szintje magas és a készletek kifogyóban. Aztán pedig itt a válsághelyzet Iránban, mely a világ harmadik legfontosabb olajtermelő állama.
A legfrissebb hírek szerint a hadsereg parancsnoka is felajánlotta a segítségét a tüntetések és a lázongások elfojtására. Ez azért figyelemreméltó hír, mert a forradalmi gárda parancsnoka nemrég közölte: a forrongásnak vége. Legkevesebb 24 halottja van már a lázongásnak, mely kezdetben az életszínvonal csökkenése miatt indult el, de később politikai tiltakozás formáját öltötte.
Iránban ugyanis- a többi olajtermelő országhoz hasonlóan – gazdasági vészhelyzetet okozott az olaj és a földgáz árának a csökkenése. Iránban, Szaúd-Arábiában és Oroszországban vészforgatókönyvet írtak, Venezuelában pedig összeomlott a gazdaság. Most viszont a Moszkva nézeteit sugárzó RT 100 dolláros olajárat vizionál. Ez komoly csapás lenne a fogyasztóknak – mint az EU államai – de mennyei manna a termelőknek. Sőt, az RT tovább megy: ha háború törne ki Szaúd-Arábia és Irán között, akkor az olaj ára világrekordot dönthet, mert elérheti a 300 dolláros árat hordónként.
Ezek persze csak a moszkvai álmok, de kétségtelen tény, hogy a Közel-Kelet bizonytalan helyzete miatt az idei évkezdet reménykeltő az olajtermelők számára, akik számára mindenfajta válság kiutat jelent a zsákutcából. Jelenleg ugyanis az OPEC visszafogja termelését, hogy elérje az árak emelését. Így magasabb áron kevesebb olajat ad el, a bevétel ugyanannyi marad. Az iráni válsághelyzet talán változtat ezen.
Az Új Kína hírügynökség azt követően bírálta Donald Trump amerikai elnök politikáját, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonsági okokból megtiltotta egy amerikai cég felvásárlását. A MoneyGram 1,2 milliárd dollárért a kínaiak tulajdonába ment volna át, de az Ant Financial akcióját Washington megvétózta.
A pénzátutalással foglalkozó vállalkozást ketten akarták megszerezni. Egyikük Jack Ma volt, Kína második leggazdagabb embere, aki előbb találkozott az elnökké választott Donald Trumppal a Trump toronyban New Yorkban, mint Kína első embere, Hszi Csin-ping elnök. Mi ketten nagy dolgokat viszünk majd végbe együtt – írta akkor Donald Trump a Twitteren.
Jack Ma, az Alibaba alapító atyja, egymillió új munkahelyet ígért Trumpnak az Egyesült Államokban. Most azért akarta megvásárolni a MoneyGram-et, mert le akarta főzni kínai vetélytársát, a Tencetet. Ehelyett most fizethet 30 millió dollárt a bukott üzletért az amerikai cégnek.
A Reuters utal rá, hogy két másik amerikai cég felvásárlását sem engedélyezte a kínaiaknak Washington – nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Egyébként Jack Ma vetélytársa, az Euronet is erre hivatkozott, amikor pályázott az amerikai cégre. A Euronet tulajdonképp feljelentette a kínaiakat, mondván, hogy ők stratégiai ellenfélnek számítanak Washingtonban, míg a Euronet mégiscsak szövetséges. Az Amerikában bejegyzett cég gyorsan reagált is a friss döntésre – meglehetősen kétértelműen: „érdeklődtünk az üzlet iránt, de nem biztos, hogy új ajánlatot teszünk” – ez derült ki a diplomáciai homályossággal megfogalmazott első állásfoglalásból.
A gazdasági diplomácia minden bizonnyal nagy szerepet játszott a döntésben, hogy Jack Ma, „Trump elnök nagy kínai barátja” nem kapta meg kedvenc amerikai játékszerét. Az amerikai elnök az elmúlt napokban többször bírálta Pekinget, mondván: nem tartja be az olajembargót Észak-Koreával szemben. A kínaiak meglehetősen nyersen azt válaszolták: mi betartjuk a Biztonsági Tanács szankcióit, az USA pedig jobban tenné, ha tárgyalna Észak-Koreával, minthogy állandóan katonai megoldással fenyegetőzik.
Pekingben tragikomikusnak tartják Trump és Kim Dzsongun párbeszédét arról, hogy kinek van nagyobb atombombája. Most az elbukott üzlet kapcsán a külügyi szóvivő csak annyit mondott, hogy Kína az együttműködés híve. A hivatalos hírügynökség viszont szókimondóbb volt: az USA szerint a kereskedelem zéró összegű játszma. Szerintük viszont nem az. Azt is írták: az amerikaiak nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, mi is felkészültünk: összeállítottuk a dossziékat és visszavágunk, ha kell.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
