A szociáldemokraták vasárnap szavaznak arról, hogy vállaljanak-e újabb nagykoalíciót a CDU-CSU-val. Bár Martin Schulz, aki korábban ellenezte, végül elfogadta a nagykoalíciót, mondván, Németországnak stabil kormányra van szüksége, de a szociáldemokraták igencsak megosztottak. A Jusok, a fiatalok szinte egy emberként ellenzik, hogy folytassák a nagykoalíciót Angela Merkel kancellárral.
Párizsban Angela Merkel megígérte Emmanuel Macron francia elnöknek, hogy Németországnak hamarosan stabil kormánya lesz. Ily módon Franciaország és Németország együtt irányíthatja a reformfolyamatot az Európai Unióban, és mindenekelőtt az eurozónán belül.
Németországban szeptemberben tartottak választásokat, és rekordidő alatt, azóta sem sikerült kormányt alakítani. Ehhez képest CDU egyik legtekintélyesebb politikusa, Wolfgang Schäuble nyugodt, hiszen a Focus magazinnak azt mondta:
nem katasztrófa, ha nem alakul új nagykoalíciós kormány.
Schäuble a korábbi kormányban pénzügyminiszter volt, jelenleg a parlament elnöke. Szerinte vannak más opciók is, igaz, nem fejtette ki, hogy mire gondol. Mint mondta,
Németország még mindig szenvedi a 2015-ös menekültválságot, amely a mostani politikai krízis egyik legfőbb oka. Leszögezte: Németország nem fogadhat be mindenkit!
A nagykoalíció újraalakításának az egyik legfőbb oka, hogy a CSU egészen másként ítéli meg a menekültügyet, mint a szociáldemokraták. Ez utóbbiak toleránsan kezelik az ügyet, miközben a keresztényszociális unió igyekszik a minimumra korlátozni a menekültek számát. Jellemző, hogy a CSU csúcstalálkozójának díszvendége január elején nem más volt, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
„Az Európai Bizottságnak nincs tudomása semmilyen Soros-tervről…tevékenységét a tények, nem pedig spekulációk alapján folytatja” – válaszolta Frans Timmermans, a Bizottság első alelnöke Molnár Csabának, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselőjének írásos kérdésére.
Fotó: Flickr.
Amikor Navracsics Tibor a Fidesz által delegált európai biztost Budapesten szembesítették Orbán Viktor kormányfő kijelentésével, miszerint „Junckerék”, azaz az Európai Bizottság „a Soros-tervet hajtják végre”, a biztos csak annyit mondott, hogy „Soros-terv mint ilyen nem szerepel a bizottság munkatervében”. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes erre válaszul gyakorlatilag lekorruptozta az egész Európai Bizottságot, azzal vádolva Navracsicsot, hogy erről neki legalábbis tudnia kell – emlékeztet a DK közleménye.
wikimedia
Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője írásban érdeklődött a Bizottságtól, hogy tudnak-e bármiféle Soros-tervről, és hogy kívánnak-e lépéseket tenni a Bizottságot korrupcióval megvádoló magyar kormánnyal szemben.
Érdemes lefordítani Frans Timmermans, a diplomácia virágnyelvében jártas korábbi holland külügyminiszter válaszát, „Az Európai Bizottságnak nincs tudomása semmilyen Soros-tervről…tevékenységét a tények, nem pedig spekulációk alapján folytatja” – magyarra lefordítva ugyanis így hangzik:
„Orbán Viktor hazudik, Semjén pedig hülyeségeket beszél”.
Az enyhén szólva ellentmondás megítélés alá eső Donald Trump elnöki poszton eltöltött első – nem kevésbé ellentmondásos – évében sem állt le a már korábban megkezdett csiriperélésről. Trump már 2009 augusztusában csatlakozott a Twitterhez.
Kérdéses, hogy egy amerikai elnök számára vajon valóban a Twitterezés a legmegfelelőbb eszköz üzenetei eljuttatására a világba, ám Trump ezen sem sokat filozofál – csiripel. S hogy mennyit? Nos, 2018 január 19-ig bezárólag tweetjeinek a száma 36 815 volt (a Statista infografikonjának elkészítése óta a szám véllhetően nőtt), üzeneteit pedig 46,9 millió emberhez tudja közvetlenül eljuttatni – ennyien követik ugyanis őt.
Öszehasonlításként: elődjét Barack Obamát 99,2 millióan követik – pedig ő soha nem tett közzé sokak által botrányosnak ítélt bejegyzést. Trumpról ugyanezt nehéz elmondani.
Fiókjára e cikk írása idején 2499 kép, illetve videó lett feltöltve.
A törökországi sajtó már napok óta a címlapokon, a televízió pedig főhírként számol be a szíriai-török határon zajló mozgósításokról. Épp ezért korántsem váratlan, hogy január 20-án hajnalban, egy ultimátum lejárása után elkezdődtek a hadműveletek az észak-szíriai területeken, amelynek célpontjai a helyi kurdok. Ám vajon milyen külső és belső kockázatokat rejtenek magukban ezek a török hadműveletek?
Végsőkig elszánva
Nurettin Canikli török védelmi miniszter a péntek esti interjújában közölte: a török tüzérség az elmúlt napokban folyamatosan lőtte az észak-szíriai kurd Népvédelmi Egységek (YPG) állásait.
„A határon átívelő bombázással de facto elkezdődött a török hadművelet Szíriában”
– jelentette ki Canikli, hozzátéve, hogy egyelőre a szárazföldi offenzívára várni kell, igaz, nem sokat, mert hamarosan „minden terrorista csoportot meg fognak semmisíteni Szíriában”, amelyek közé a YPG-t is sorolják.
Azóta pedig folyamatosan érkeznek – a gyakran egymásnak ellentmondó – hírek. Török különleges egységek csaptak össze a kurdokkal, amely során négy török katona vesztette életét. Al-Bab fölött török felségjelzésű gépeket észleltek.
Ankara-ellenes tüntetés Afrínban. A kép forrása: Youtube.
A törökök fedezőtüze alatt húsz-huszonöt busz indult el Azaz városa felé, amelyek a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) maradék, Ankara-hű egységeit szállították az összecsapások helyszínére Először a török média elterjesztette, hogy az oroszok kivonták 300 fős tanácsadói kontingensüket a térségből, később viszont ezt az értesülést Moszkva cáfolta. Damaszkusz pedig közölte, hogy a szíriai légvédelem készen áll bármiféle török behatoló célpont lelövésére. A Nyugat és a nemzetközi szervezetek eddig inkább a hallgatást választották. Az észak-szíriai kurd területeken központi szerepet betöltő Afrínba, amely az egész törökországi hadművelet fő célpontja pedig egyes források szerint közel 10 000 YPG-fegyveres felkészült arra, hogy „Erdogan temetőjévé változtatják a térséget„.
Eufrátesz Pajzsa
Ugyanakkor mi késztette arra Recep Tayyip Erdoğan török elnököt, hogy hirtelen ilyen lépésre szánja el magát?
Először is fontos rámutatni arra, hogy az egész szíriai-török határon nem csak most ilyen feszült a helyzet. A 2011-ben kirobbant szíriai válság, majd idővel polgárháborúvá és nagy, illetve középhatalmak helyettes (proxy) háborújává fajuló fegyveres konfliktusban több államközi incidensekre is sor került. 2012. június 22-én a szír légvédelem lelőtt egy török vadászgépet, majd ősszel az Akçakale nevű török településre, amely a szír-török határ mentén fekszik, Szíria felől tüzérségi töltetek hullottak, több embert is megölve. 2015. február 22-én a Szíriában található török emlékművet – Szulejmán Sáh sírját, amely hivatalosan a török állam részét képezte – egy katonai hadművelet keretében „áttelepítették”.
Török katonák tűzik ki a zászló az új sír helyszínénél. A kép forrása: Link.
Idővel viszont ezeknek a konfliktusoknak a jellege átalakult. A szíriai kormány gyakorlatilag „átadta” az irányítást a kurdoknak, akik azonnal kihasználták a helyzetet. Ezzel párhuzamosan egymás után jelentek meg a szélsőséges iszlamista terrorszervezetek, mint az Iszlám Állam (ISIS), amely a YPG-vel szintén kemény harcokat folytatott. Elég a 2014 végén kezdődő Kobáne ostromára gondolni, amelyet sok helyen a „kalifátus Sztálingrádjának” neveztek, hiszen a terrorszervezet annak ellenére nem tudta elfoglalni, hogy voltak „összejátszásai” a török hadsereggel.
A szíriai kurdok végül győzelmet arattak és az iraki testvéreik – vagyis a pesmergák -segítségével folyamatosan elkezdték kiszorítani az ISIS és a többi önmagát „mérsékelt ellenzéknek” nevező fegyveres csoportot a térségből. Akárcsak Irakban, hirtelen jelentősen megnövelték az általuk uralt területek nagyságát. Sőt, erőteljes amerikai támogatással 2015. októberében létrejött a Szíriai Demokratikus Erők (Syrian Democratic Forces – SDF), amelybe leginkább kurd fegyveresek csoportosulnak, de voltak közöttük szunnita és keresztény milíciák is. Ezek a csoportok ráadásul nyugati fegyvereket és tankelhárító eszközöket kaptak, amelyeket elsődlegesen az ISIS ellen használtak fel, de felmerült a lehetőség, hogy a törökök ellen is bevetik.
Hamarosan világossá vált a kurdok célja: az SDF erők átkelve az Eufrátesz folyón, teljesen elfoglalták a szíriai Manbidzs tartományt, hogy így egyesülhessenek az Afrínt uraló YPG csapatokkal, ezzel egybefüggő kurd fennhatóságot építve ki Törökország déli határán. Ez viszont egy Rubicon volt Ankara szemében. 2016 augusztus végén megindították az „Eufrátesz Pajzs” nevű hadműveletet Észak-Szíriában, hivatalosan azért, hogy „kiűzzék az ISIS-t a térségből”. Habár az igaz, hogy 2000 km2 területet foglalt vissza tőlük, azonban a valódi cél a kurd területek egyesítésének megakadályozása volt. A maradék FSA erőkkel és a helyi iszlamista csoportokat felhasználva a törökök bevonultak Al-Bab városába, ezáltal éket verve a két kurd kanton, Efrin és Kobáni közé.
Ugyanakkor a hadművelet nem volt totális siker: Ankara kiemelt célként tűzte ki Afrín és a másik „végen fekvő” Manbidzs elfoglalását, de ez végül nem történt meg. Nem mintha túl heves ellenállásba ütköztek volna: Manbidzsban amerikai, Afrínban pedig orosz csapatok jelentek meg, ezzel megakadályozva a török hadműveletek folytatását. Ugyanakkor a kurdokat is a visszavonulásra késztették, az Eufrátesz keleti oldalára, amit őt nagyon nem vettek jó néven. A török hadművelet hivatalosan március 31-én véget ért.
Vörös posztó
Azóta januárig újabb török hódításokra nem került sor, de helyzet korántsem volt békés. Tüzérségi párharcok, bombázások, merényletek és folyamatos fenyegetőzések szinte a mindennapi élet részeinek számítottak. Különösen azután nőtt meg ezeknek a száma, hogy 2017 októberében az SDF egységei elfoglalták az ISIS szíriai „fővárosát”, vagyis Rakkát.
Az Iszlám Állam vereséget szenvedett Szíriában és a maradék terrorista szervezetek, mint az an-Núszra Front a szíriai Idlíb-tartományba vonultak vissza. Ezért az SDF-be tartozó YPG milíciák hirtelen elkezdtek nagy számban megjelenni Arífban és annak környékén. Ezt Ankara egyáltalán nem nézte jó szemmel, mivel 2015-ben Törökországon belül fegyveres konfliktus robbant ki a Kurd Munkáspárttal (PKK), főleg délkelet-törökországi Diyarbakirban és környékén zajlott véres harcok. A török vezetés szerint pedig ezek a fegyveresek a „szíriai testvéreiktől” kaptak anyagi, propaganda- és fegyvertámogatást.
Erdoğan számára az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor január 14-én az Egyesült Államok közölte, hogy
a közel 30 000 fős SDF kurd erőit egyfajta határőrséggé alakítja át.
A YPG-ben szintén nagy számban képviseltették magukat női fegyveresek, akik elsősorban mesterlövészként jeleskedtek. A kép forrása: Flickr
Több sem kellett a török vezetésnek, amely számára ez a bejelentés egy „vörös vonal átlépését” jelentette. Ugyanis az amerikaiak ötletét úgy értelmezték Ankarában, mint egy nyugati erőfeszítést arra, hogy a „kurd határőrség” felállításával lényegében csak előkészítik a terepet egy kvázi független észak-iraki kurd állam számára. Ráadásul ez tökéletes „háttérbázisul” szolgálna a PKK és más törökországi kurd fegyveres csoportok számára, amelyek újult erővel folytatnák a harcot a török hatóságok ellen.
Épp ezért az amerikaiak bejelentése után a média és magas rangú török tisztségviselők „terroristák támogatásával” vádolta meg Washingtont. Recep Tayyip Erdoğan a január 17-én tartott beszédében már nyilvánvalóan leszögezte:
„Allah segítségével a török fegyveres erők hamarosan megoldják Afrín és Manbidzs ügyeket”
Hozzátette, hogy nem tesznek különbséget az „amerikai terrorhadsereg” között, vagyis a kurdok éppúgy célpontok, mint az amerikai kiképzők és szakértők. Ugyanezen a napon tartott nemzetbiztonsági gyűlésen ultimátumot adtak ki: ha január 20-ig nem vonulnak ki a YPG erők Afrín környékéről, akkor megindul a török hadsereg. Január 18-tól páratlan méretű mozgósítás vette kezdetét a törökországi Hatay tartományában. A nemzetközi médiumok elkezdték a visszaszámlálást, és mindenki arra volt kíváncsi, hogy vajon Erdoğan valóban beváltja-e a fenyegetéseit.
Növekvő csapatmozgások Törökország délkeleti részén. A kép forrása: Vice news.
Ugyanis látni lehetett, hogy a török elnökben minden kirohanása ellenére volt némi bizonytalanság. Nem azért, mintha tartana egy „kurd ellencsapástól”. A nyugati világ és az arab országok reakciója sem érdekli túlságosan. A NATO-val a 2016-os júliusi puccs óta nagyon rossz a viszonya. Az amerikai-török kapcsolatok szintén nagyon fagyosak, hiszen Washington több száz szállítógépnyi fegyverrel (köztük légvédelmi rakétákkal) látta el a kurdokat, amelyek közül nem egyet a török ellen használtak fel.
Az amerikai vezetésben érezték, hogy a határőrség létrehozásának kérdésében kicsit túllőttek a célon, és Ankara mindenképp meg fogja indítani az észak-szíriai hadműveleteit, nem törődve az ott lévő amerikai katonák biztonságával. Ezért január 17-én magas rangú amerikai parancsnokok biztosították Törökországot, hogy
„Afrín magára maradt” és „szíriai kurdok (YPG), akiket korábban támogattunk, többé nem tagjai az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíciónak”
Ezt a török vezetésben elégedettséggel nyugtázták, miközben a kurdok egy (újabb) nyugati árulásként értelmezték.
A Kremlre várva
Ám Erdoğan hezitálásának az oka Oroszország volt. Moszkva továbbra is Bassár el-Aszad szíriai elnök szövetségese, és kiáll az ország területi integritása mellett. Habár Vlagyimir Putyin december elején hivatalosan legyőzöttnek nyilvánította az ISIS-t Szíriában, a kivonulás csupán részleges (haditengerészet maradt), illetve most az utolsó nagyobb „mérsékelt ellenzék” ellenőrizte szíriai tartományra, vagyis Idlíbre koncentrálnak.
Orosz katonák Afrínban. A kép forrása: Youtube.
Épp ezért a törököknek óvatosan kell eljárniuk, nehogy (ismét) egy közvetlen konfrontációba keveredjenek a térségben állomásozó orosz erőkkel, amelyek gyakorlatilag a légtér ezen részét uralják. 2015 novemberében a török légierő egyik F–16-osa lelőtt egy orosz Szu-24 vadászbombázót, amely miatt majdnem háború tört ki a két ország között. Ez ugyan elmaradt, viszont a szankciók és a feszült viszony jelentős károkat okozott egymás gazdaságban.
A 2016-os puccs után azonban javulni kezdett az orosz-török viszony. Már Augusztusban találkozott egymással a két államfő, a kereskedelem helyreállt, energetikai megállapodásokat írtak alá, sőt, elterjedt a hír, miszerint Törökország Sz-400-as légvédelmi rakétákat vásárolt. Tavaly novemberben Szocsiban pedig azonkívül, hogy Putyin szerint az „orosz-török kapcsolatok” teljesen helyreálltak, egy megállapodást kötöttek egymással és Iránnal. Ezzel lényegében felosztották Szíriát és engedélyt adtak egymásnak, ha (korlátozott) hadműveleteket akartak végrehajtani az arab országban.
Haszan Róháni iráni elnök – Vlagyimir Putyin orosz elnök – Recep Tayyip Erdoğan törökországi elnök Szociban, amikor megkötötték a „feszültségcsökkenési” megállapodást. A kép forrása: Kremlin.ru.
Ezért Erdoğannak sokáig várni kellett Putyin zöld jelzésére. Azonban a mai napig nem egyértelmű, hogy ezt megkapta-e vagy sem. A török ultimátum után ugyan magas rangú török katonai vezetők utaztak Moszkvába, de ezeknek az egyeztetéseknek a sikeréről vagy kudarcáról semmit sem lehet tudni. A 300 orosz katona továbbra is ott van a térségben, tehát ismét megvan a kockázata annak, hogy a török fegyverek újra orosz katonákkal végeznek. Ez pedig megint lenullázhatja azokat az eredményeket, amelyeket 2016 közepe óta elértek a felek, miközben Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett egy újabb orosz-török konfliktus rémképe.
Törökország Vietnamja?
Alakuljon bárhogy is: Erdoğan rendkívül sokat kockáztatott azzal, hogy január 20-án egy kiterjedt szárazföldi hadműveletbe kezdett Szíriában. Mégha valamilyen csoda folytán sikerül is elkerülnie a konfrontációt Oroszországgal, továbbra is kérdéses, hogy a szíriai „mérsékelt ellenzékkel” közösen képes lesz-e rövid idő alatt győzelmet aratni. Ugyanis hiába Törökországé a NATO 2. legerősebb és legnagyobb hadserege, az YPG – és az esetleg hozzájuk csatlakozó más kurd csoportok – korántsem számítanak gyenge ellenfélnek, hiszen az elmúlt években komoly tapasztalatokra tettek szert az ISIS és a török hadsereg ellen vívott harcokban, miközben már modernebb nyugati fegyverekkel rendelkeznek.
Ugyanúgy kérdéses, hogy vajon a török hadsereg mennyire szenvedte meg a 2016-os puccskísérlet óta végrehajtott tisztogatásokat, milyen hatásfokkal lesznek képesek harcolni a Nyugaton tanult és NATO-párti vezetők nélkül, hiszen csak 2017. júliusáig 5266 katonatisztet tartóztattak le. A legrosszabb eshetőség pedig egy elhúzódó kurd-török háború Szíriában: ez azonkívül, hogy megterhelné a jelenleg is stagnáló török gazdaságot, jelentősen csökkentené Erdoğan esélyeit a 2019-es elnökválasztáson.
Németországban a zsidók jelentős része fél – idézte a kormányzó CDU a Frankfurter Allgemeine Zeitung felmérését a parlamentben, amikor megindokolták, hogy miért kell külön biztos az antiszemtizmus elleni harchoz.
A törvényjavaslatot a CDU-CSU, a szociáldemokraták, a szabaddemokraták és a zöldek terjesztették elő. A szélsőjobboldali Alternative für Deutschland megszavazta azt, de a szélsőbaloldali Die Linke tartózkodott, mert a törvényjavaslat elsősorban az iszlám vallású bevándorlókkal indokolta meg az új biztos szükségességét, pedig az antiszemitizmus távolról sem csak őket jellemzi. Németországban az antiszemita akciók 94%-át a hazai szélsőjobboldal követői hajtják végre – a belügyminisztérium hivatalos statisztikái szerint.
Az új biztos feladata mindenekelőtt az, hogy
összehangolja az antiszemitizmus elleni harcot Németországban.
Ezenkívül ő tartja majd a kapcsolatot a zsidó közösséggel, mely az utóbbi időben nyugtalansággal tapasztalja az antiszemita jelenségek elszaporodását Németországban. Amikor Donald Trump amerikai elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, több német városban is tüntetések voltak, melyeken elhangzottak antiszemita jelszavak is. Néhányan izraeli zászlókat is elégettek. Akkor merült fel a gondolat a Bundestagban, hogy szigorítani kell a törvényeket az antiszemita jelenségek visszaszorítására, és szükség van egy új parlamenti biztosra, aki összehangolja és irányítja az antiszemtizmus elleni harcot Németországban.
Autó hajtott a járókelők közé helyi idő szerint csütörtök este Rio de Janeiróban, a híres Copacabana strandnál futó sétálóutcában. Egy nyolchónapos csecsemő meghalt, és legalább 15 ember megsérült.
A rendőrség Twitter-oldalán megjelent információk szerint a sofőrt őrizetbe vették. A rendőrség közölte: nincs arra utaló nyom, hogy terrorcselekmény történt volna.
A sofőr, egy 41 éves férfi azt állította, hogy epilepsziában szenved. A hatóságok most vizsgálják, hogy nem volt-e ittas állapotban.
A rendőrség szerint a férfi azt vallotta, hogy nem ivott, de elvesztette irányítását a járműve felett.
Az autó a homokban állt meg a parton, miután áthajtott a széles sétálóutcán, amely egy forgalmas út és a strand között fut.
A Copacabana közkedvelt a brazil nagyvárosba látogató turisták körében. A napfényes órákat a város lakói és vendégei szívesen töltik a strandon, majd sötétedés után a sétálóutca vonzza az embereket kávézóival, és szuveníreket árusító piacaival.
Oroszország nem segít nekünk Észak-Koreával kapcsolatban – mondta az amerikai elnök a Reutersnek a Fehér Házban. Kínát pedig az amerikai szellemi tulajdon ellopásával vádolta meg Donald Trump.
Az amerikai elnök gazdasági főtanácsadója társaságában adott exkluzív interjút a Reuters hírügynökségnek. Ebből többek között kiderült, hogy a Fehér Ház nagy összegű bírságot kíván kiróni a kínaiakra, akik
„arra kényszerítettek amerikai vállalatokat, hogy magukkal vigyék az új technológiákat Kínába”.
Trump és tanácsadója, Gary Cohn szerint a kínaiak csak úgy engedélyeztek jelentős beruházásokat Kínában az amerikai információs technológia élvonalába tartozó cégeknek, ha magukkal hozzák a legkorszerűbb technológiát, ezzel pedig jelentős kár érte Amerikát hiszen a kínaiak nem fizettek ezért viszont hamar ki tudták fejleszteni a saját informatikai ágazatukat.
Trump vádja nem alaptalan. A kínaiak azt szeretik általában, ha a jelentős külföldi cégek vegyes vállalatokat hoznak létre Kínában. Ez a cégek számára a kínai adózás miatt előnyös, a kínaiak pedig le tudják másolni a legmodernebb technológiákat. Ezt mindkét fél régóta tudta, de az üzlet részének tekintették. Trump viszont arra törekszik, hogy megőrizze az USA vezető szerepét a globális gazdaságban, és a modern informatikai technológia terén. Arra a kérdésre, hogy nem robbant-e ki a bírsággal kereskedelmi háborút, az elnök azt válaszolta, hogy reméli, hogy nem. (A kínai külügy szóvivője Trump vádjaira csak annyit mondott, hogy Kína nem kényszerít egyetlen külföldi befektetőre sem különleges feltételeket.)
Donald Trump az oroszoknak is nekiment az interjúban. Arról beszélt, hogy egyáltalán nem segítenek az Észak-Koreai válság megoldásában. Elődeit, Bill Clintont, George W. Bush-t és Barack Obamát pedig azzal vádolta, hogy hibát követtek el azzal, hogy képtelenek voltak megoldani a krízist. Az elnök szerint
az Észak-Koreával fennálló ellentétet békés úton kellene megoldani, de nagyon valószínű, hogy ez nem fog sikerülni.
Dicsérte a kínaiak erőfeszítéseit ebben a tekintetben, de azért hozzátette, hogy ők is tehetnének többet azért, hogy gazdaságilag ellehetetlenítsék Észak-Koreát. Az oroszok szerepével kapcsolatban pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy amit Kína elvesz Észak-Koreától, azt az oroszok visszaadják.
Ali Khámenei ajatolláh külföldi vallási vezetőket és politikusokat fogadott, akiknek többek között arról beszélt, hogy Szaúd-Arábia együttműködése az Egyesült Államokkal és Izraellel árulás az iszlám ellen, és Jeruzsálem Palesztina fővárosa.
Az iráni vallási vezető kitért arra is, hogy az, hogy Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, az arculcsapását jelenti az iszlámnak. Trump döntésére válaszul Irán még decemberben Palesztina fővárosának ismerte el Jeruzsálemet. Az ajatolláh kedden a Twitteren is közzétett erről egy bejegyzést:
#Palestine is a collective, a country with a history. Palestine is from the river to the sea and #AlQuds is undoubtedly its capital.
Irán valójában Izrael létét sem ismeri el, válaszul Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök igyekszik Irán ellen hangolni az Egyesült Államokat és Szaúd-Arábiát. Nemrég az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke nyilatkozott egy lapnak Szaúd-Arábiában, amire korábban nem volt példa. Az izraeli tábornok közölte, hogy információkat cserélnek Szaúd-Arábiával Iránnal kapcsolatban.
Izrael és Szaúd-Arábia fokozódó együttműködésének a jele az is, hogy a jövőben az Indiából Izraelbe repülő gépek Szaúd-Arábián keresztül juthatnak el a zsidó államba. Ezzel két órával rövidülne a menetidő.
Öt embert tartóztattak le, azzal vádolják őket, hogy migránsokat csempésztek be Németországba a lengyel határon keresztül.
Egyedül Berlinben 14 razziát tartottak, hogy elfogjanak egy olyan embercsempész bandát, melyet egy szír-lengyel kettős állampolgárságú család irányított.
A banda egyik leleményes tagja elintézte, hogy a szír migránsok valamelyik törökországi menekülttáborban turistavízumot kapjanak egy arab államba. Onnan azután Lengyelországba mentek repülővel, innen pedig autóval szállították őket Németországba, ahol menekültstátuszért folyamodtak. Fejenként 8000 eurót kellett fizetnie minden egyes migránsnak azért, hogy ilyen módon bejuthasson Németországba. A banda így eddig több mint 300 ezer euróra tett szert – közölte a német rendőrség.
Tavaly egyébként csökkent a menedékkérők száma Németországban: 186 ezren folyamodtak menekültstátuszért. Ez százezerrel kevesebb, mint a megelőző évben.
Jelentősen megnőtt a háború kockázata – állapítja meg az a jelentés, melyet a davosi fórum előzeteseként adtak ki.
A több mint ezer politikai és gazdasági vezető január 23 és 26 között tanácskozik a svájci városban, ahol az utolsó napon beszédet mond Donald Trump is. Épp ő miatta gondolják úgy a jelentés készítői, hogy megnőtt egy háború veszélye a koreai félszigeten. Kim Dzsong Un korábban is fenyegetőzött már atomháborúval, de ezt akkor a Fehér Házban nyugodtabban fogadták. Obama diplomáciájával ellentétben Trump hajlik a katonai erő alkalmazására. Ez pedig láncreakciót indíthat el a koreai félszigeten.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a konfliktus potenciális résztvevői a világ legerősebb államai : az USA, Kína, Oroszország, Japán …
Trumpot nemcsak emiatt bírálja a jelentés, hanem amiatt is, hogy felmondta a párizsi nemzetközi klíma egyezményt és a szabadkereskedelmi egyezményt az ázsiai és csendes-óceáni államokkal. Klaus Schwab, a davosi világgazdasági fórum szervezője a jelentés kapcsán kijelentette : összeomolhatnak a nagy globális rendszerek!
Közben a Nobel díjas Stiglitz professzor, aki szintén ott lesz Davosban, arra hívta fel a figyelmet, hogy
ha az USA-nak nem lesz új költségvetése, akkor ez a legnagyobb politikai kihívás lehet a globális gazdaságnak.
Joseph Stiglitz, aki kutatásaiért korábban Nobel díjat kapott, komoly gazdasági kockázatot lát abban, hogy Washingtonban a republikánusok és a demokraták nem jutnak egyezségre a költségvetésről január 19-ig.
Ha ugyanis nem lesz költségvetése a világ első számú nagyhatalmának, akkor ez negatív üzenet mindenki számára. Holott a világ tőzsdéi az év eleje óta szárnyalnak : New Yorkban 17 százalékkal magasabb az árfolyamok átlaga mint január elsején. Joseph Stiglitz minderről beszélgethet majd Donald Trumppal Davosban.
Január 23-án kezdődik a svájci városban a szokásos világgazdasági fórum. Ezen- sokak számára kissé talán meglepő módon – az Egyesült Államok elnöke is részt vesz. Tavaly még a távollétével tüntetett. Dehát akkor még Trump főtanácsadója volt az a Steve Bannon, aki antiglobalista nézeteivel szavazók millióit állította a republikánus elnökjelölt mögé.
Steve Bannont időközben kitették a Fehér Házból. Válaszul egy könyvben kitálalt Trump belső ügyeiről. Ezzel véglegessé vált a szakítás. Kiderült az, amit sokan sejtettek korábban is, hogy
Donald Trump egyáltalán nem antiglobalista, csak a választások idején öltötte fel ezt a pózt, mert ez hozta a legtöbb szavazatot.
Pénzügyminiszterét már szokás szerint a New Yorki Goldman-Sachs tőzsdei óriástól választotta. Márpedig ez a cég a globalizáció egyik legfőbb haszonélvezője.
Joseph Stiglitz korábban a globalizáció ellenfelei közé tartozott, de álláspontja lassacskán változik. Ma már Davosban a világgazdasági fórum egyik meghívott szónoka. Tavaly Davosban Hszi Csinping kínai elnök képviselte a liberális gazdasági vonalat míg az Egyesült Államok antiglobalista húrokat pengetett. Ma már minden egy kicsit másképp fest hiszen kiderült : az antiglobalista húrokat pengető Donald Trump idején mind az amerikai mind pedig a globális gazdaság fellendült. Csak épp az amerikai költségvetés válsága nem oldódott meg. Az államadósság a csúcson, és ha nem lesz új költségvetés Washingtonban, akkor abba az egész globális gazdaság beleremeghet- figyelmeztetett a Nobel díjas Joseph Stiglitz professzor, aki a Bloomberg hírügynökségnek nyilatkozott.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
