Kérdés, hogy mi lesz a nehezen tető alá hozott német nagykoalícióval, miután a szociáldemokraták vezetője, Martin Schulz pártja nyomására úgy döntött, mégsem vállalja a külügyminiszterséget az új német kormányban.
Schulz azután döntött így, hogy a pártvezetésben elődje, illetve a posztról leköszönő pénzügyminiszter, Sigmar Gabriel élesen bírálta a pozíció elfogadását. A szociáldemokraták most kénytelenek új jelölt után nézni a szerdán elfogadott koalíciós egyezség értelmében. Schulzot egyébként csak Sigmar Gabriel támadta, hanem az egész párt részéről nagy nyomás nehezedett rá, hogy ne fogadja el a posztot – korábban ugyanis azt mondta, nem fog szolgálni Merkel alatt egy újabb nagykoalícióban.
Az a helyes, ha a személyes ambícióim háttérbe kerülnek a párt érdekei mögött
– indokolta Schulz a visszakozását. Egyébként Angela Merkel kancellárt is kritizálták az egyezség miatt, mert pártja szerint is túl sok kulcspozíciót engedett át az SPD-nek. A Bild is azzal a címmel írt a megállapodásról, hogy Merkel átengedte a kormányzást a szociáldemokratáknak. Úgy tűnik, a kancellár mindent megtenne, hogy a pozíciójában maradjon, miközben a sajtó már a vesztesek kormányaként emlegeti a koalíciót, hiszen a szeptemberi (!) választáson mind Merkel, mind Schulz pártja jelentősen rosszabbul szerepelt, mint legutóbb.
Martin Schulz öt évig volt az Európai Parlament elnöke. Miután lejárt a megbízása, tavaly márciusban került a válságban lévő SPD élére. A párt viszont a szeptemberi választáson története legrosszabb szereplését könyvelhette el, és Schulz bejelentette, nem folytatják a kormányzást Merkellel, az ellenzéki politizálást választják. Ehhez képest a párt vezetése mégis a nagykoalíció mellett döntött később, miután Merkel másirányú kormányalakítási tárgyalásai kútba estek. Schulz népszerűségének azonban nem tett jót a sok véleményváltoztatás, sokak szerint távoznia kellene a párt éléről.
Kérdés, hogy mit hoznak a jövő héten megrendezésre kerülő, hagyományos hamvazószerdai politikai nagygyűlések, amikor a német pártok a programjaikat szokták ismertetni.
Péntek este, néhány órával a phjongcshangi téli olimpia ünnepélyes megnyitója előtt Szöulba érkezett az észak-koreai küldöttség. Szombaton pedig Mun Dzse In csaknem három órán át tárgyalt az észak-koreai politikai küldöttség négy vezetőjével, és meghívást is kapott a kommunista országba.
A 22 fős phenjani delegációt, amely három napig tartózkodik Dél-Koreában, Kim Jong Nam, Észak-Korea hivatalos államfője vezeti, de vele utazott Kim Dzsong Un húga, Kim Jo Dzsong, aki a Koreai Munkapárt agitációs- és propaganda osztályának helyettes vezetője, illetve Ri Szon Kvon, a Korea-közi hivatal vezetője.
A megérkezésük után elutaztak Phjongcshangba, ahol megnézték az olimpia megnyitóját, de előtte még részt vettek egy fogadáson, amelyet Mun Dzse In dél-koreai elnök adott. A rendezvényen az amerikai alelnök is részt vett, de Mike Pence, aki Mun Dzse In társaságában egy asztalnál ült volna a névleges észak-koreai államfővel, a külföldi hírodalak tudósítása szerint még a vacsora előtt távozott. Mike Pence, aki a megnyitót is Kim Jong Nam és Kim Jo Dzsong közvetlen közeléből nézte, ülve maradt, amikor bevonult a két Korea közös olimpiai csapata.
A dél-koreai elnök és az északi politikai küldöttség szombat reggel tért vissza a fővárosba, 11-kor pedig újabb találkozó, majd ebéd következett. Három órán át tárgyaltak, Kim Jo Dzsong pedig a várakozásoknak megfelelően testvére nevében
meghívta Mun Dzse In dél-koreai elnököt Phenjanba.
Közölte, hogy a meghívás „a lehető leghamarabbi időpontra” szól. Ez azért különösen fontos, mert több mint tíz éve nem volt csúcstalálkozó a két Korea között.
Az északi delegáció látogatása pedig már önmagában is nagy jelentőségű, hiszen a koreai háború óta nem járt ilyen fontos állami pozíciókat betöltő küldöttség délen.
Kelet-Európában meghaladhatja a 40 százalékot azoknak a munkahelyeknek az aránya, amelyek kiválthatóvá válhatnak a 30-as évekre automatizálással. Hosszú távon leginkább a szigorú oktatási követelményeket támasztó országok munkavállalói élvezhetnek nagyobb védelmet. Növelni kell a beruházásokat az oktatásba – hívja fel a figyelmet a PwC most megjelent elemzése.
A tanulmányban a PwC elemzői a három egymást átfedő automatizálási hullám (az algoritmikus, a kiterjesztési és az autonómia hullám) 2030-as évekig terjedő hatásait vizsgálták nem, kor és képzettség szerint. 29 országból több mint 200 ezer munkahelyhez kapcsolódó feladatot és készséget elemeztek, s arra az eredményre jutottak, hogy a kutatásban részt vevő 29 országban (Magyarország sajnos nincs közöttük, miközben Csehország, Lengyelország, Litvánia, Oroszország Szlovákia és Szlovénia a régió országai közül igen) az automatizálás a munkahelyek átlagosan mindössze 3%-át veszélyezteti a 2020-as évek elejére, az évtized végére azonban ez az arány csaknem 20%-ra nő, a 2030-as évek közepére pedig 30% körüli lehet.
Az automatizálás növekedése eleinte főleg a nőket érintheti, míg a férfiak majd inkább a 2030-as évek közepén érzékelhetik azokat.
Országonként eltérő a kiváltható munkahelyek aránya: egyes kelet-ázsiai és észak-európai gazdaságokban, ahol magasabb a képzettségi szint, mindössze 20-25% körül lehet, míg Kelet-Európában, ahol a nagymértékben automatizálható ipari termelés részesedése az összfoglalkoztatottságból viszonylag magas,
meghaladhatja a 40%-ot a harmincas évekre.
Eltérő hatások várhatók az egyes iparágakban – a közlekedésben és a raktározásban számítanak a legnagyobb kiváltásokra (52%-osra).
Az elemzésnek talán a leginkább tanulságos része az, amely az oktatás-képzés-felkészítés fontosságát emeli ki. A magasan képzett (diplomával vagy magasabb végzettséggel rendelkező) munkavállalók kitettsége sokkal kisebb, mint a középfokú vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezőké, s hosszú távon ez utóbbiak különösen ki lesznek téve az automatizálásnak.
ezért fontos növelni az élethosszig tartó tanulásba és az átképzésbe történő beruházásokat
– hívja fel a figyelmet a PwC, rámutatva: a magasabban képzett munkavállalók jellemzően jobban tudnak alkalmazkodni a technológiai változásokhoz.
Hosszú távon leginkább azon országok munkavállalói élvezhetnek nagyobb védelmet az automatizálással szemben, amelyek szigorú oktatási követelményeket támasztanak – ilyen például Szingapúr vagy Dél-Korea. Ez azokra az országokra is érvényes (különösen Európában), ahol az oktatásra fordított kiadások a GDP százalékában kifejezve magasak.
Növelni kellene az oktatásra és a készségek fejlesztésére irányuló köz- és magánberuházásokat
annak érdekében, hogy a munkavállalók pályafutásuk során könnyebben alkalmazkodjanak a technológiai változásokhoz.
A kormányzatoknak, a vállalati szférának, a szakszervezeteknek és más szervezeteknek egyaránt hozzá kell járulniuk az új technológiákhoz való alkalmazkodás elősegítéséhez.
Életfogytiglanra ítéltek egy menekültet Németországban, amiért leszúrt egy nőt, mert az áttért a keresztény hitre. Mind a gyilkos, mind pedig az áldozata Afganisztánból érkezett Németországba.
A gyilkos, egy 30 éves afgán férfi egy bevásárló központ előtt végzett áldozatával Bajorországban. A bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a gyilkosság a 38 éves asszony két gyermekének a szeme láttára történt. Bár mind a gyilkos, mind az áldozata Afganisztánból érkezett, az életútjuk gyökeresen eltérő. A nő még Afganisztánban áttért a keresztény vallásra, és ezért kapott menedékjogot Németországban, ahol aktív szerepet játszott egy protestáns vallási közösségben.
Gyilkosa csak felületesen ismerte. Azt állította, hogy vallási okból követte el a gyilkosságot.
A bíróság ezt az érvelést elfogadta hiszen a Korán halálos bűnnek tartja az áttérést egy másik vallásra.
Az afgán férfi a 2015-ös nagy menekültinvázió idején érkezett Németországba, de nem tudta igazolni, hogy hazájában üldözték volna. Ezért nem kapta meg a menedékjogot Németországban.
A bíróság a gyilkost a legsúlyosabb büntetéssel sújtotta, életfogytiglannal – az Európai Unióban ugyanis nincs halálbüntetés. Elvben 15 év után felülvizsgálják az életfogytig tartó szabadságvesztést, és akkor a gyilkos szabadulhat, de ez nagyon ritkán fordul elő. Valószínűleg legkevesebb húsz évet kell ülnie.
Altermedia Deutschland – ez volt annak a neonáci portálnak a neve, amelyet betiltottak, vezetőjét és két munkatársát pedig most bíróság ítélte el.
Egy 29 éves informatikus irányította a portált, őt két és fél éves börtöbüntetésre ítéltek. Három nőre – akik a telefonhívásokat fogadták és a kapcsolatot tartották a közönséggel – felfüggesztettet rótt ki a stuttgarti bíróság.
„Megáll az ész! Maguk semmit sem tanultak?!”
– mondta a bíró az ítélethirdetéskor. Nem véletlenül: a portál ugyanis nyíltan uszított a zsidók és a külföldiek ellen, s tagadta a holocaustot. Ez pedig Németországban bűnténynek számít.
Németországban az elmúlt években megszaporodtak a neonáci bűncselekmények – részben a 2015-ös menekültáradat miatt. A tavalyi választáson bekerült a parlamentbe az Alternative für Deutschland párt, melynek sok neonáci tagja és követője is van. Bár most – a második világháború után először bekerült a Bundestagba egy szélsőjobboldali párt, ettől még a neonácik politikai befolyása továbbra is csekély Németországban, ahol a döntő többség levonta a tanulságokat az 1933-45 között tartó náci korszakból.
A két elnök francia-orosz együttműködésről tárgyalt, valamint arról, hogyan lehetne előre mozdítani a békefolyamatot és elkezdeni az ország újjáépítését.
Szíriában az oroszok által támogatott rezsim csapatai folyamatosan bombázzák a civil célpontokat is a lázadók által ellenőrzött területeken. Az USA és az ENSZ egyhónapos tűzszünetet javasolt a hét éve tartó háborúban.
Franciaország még nem kötelezte el magát a javaslat mellett,
mint ahogy azt sem jelentette még ki egyértelműen, hogy mindenképp távoznia kell Bassár el-Aszad elnöknek.
Az oroszok közben azért is lobbiznak, hogy megszűnjenek velük szemben a nyugati szankciók, amelyeket a Krím-félsziget annektálása miatt vezettek be. Valószínűleg ez is szóba került a két elnök tárgyalásán.
Macron és Putyin viszonya egyébként nem a legjobb, hiszen az oroszok a francia elnökválasztási kampányban nyíltak támogatták a szélsőjobboldali Marine Le Pent – hackeléssel és álhírekkel is.
Az amerikai alelnök nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni Észak-Korea parlamentjének az elnökével. Persze – téli olimpia ide, olimpiai eszme oda – erre senki nem is számított.
Mike Pence alelnök képviseli az Egyesült Államokat a phjongcshangi téli olimpiai játékokon, Dél-Koreában. A pénteki megnyitó előtt díszvacsorát rendeztek, amelyen részt vett Észak-Korea – hogy úgy mondjuk -parlamenti elnöke is. Ezért Pence lemondta a díszvacsorát. A két ország kapcsolatai ugyanis a végletekig feszültek, a két ország első számú vezetője között állandó és durva szócsaták dúlnak, Észak-Korea pedig rendszeresen atomháborúval fenyegeti az Egyesült Államokat.
Észak-Korea vezetői közül egyébként nem csak az ország – névleges, de valódi hatalmat kevésbé gyakorló – államfője utazott délre az olimpia apropóján: Kim Dzsongun vezér húga is képviseli hazáját.
Kim Jodzsong látogatása azért is váltott ki nagy figyelmet, mert ő a Kim dinasztia első olyan tagja, aki Dél-Korea földjére tette a lábát.
A dinasztia egyébként 1945 óta uralja Észak-Koreát. Az államalapító Kim Ir Szen szovjet századosi egyenruhában érkezett hazájába, amelyet vaskézzel irányított csaknem ötven éven át. A trónon fia, Kim Dzsongil követte. Halála után jött az unoka, az ifjú diktátor, Kim Dzsongun. Ő 2011 óta vezeti a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert, amely pénzének nagy részét fegyverkezésre költi. Épp az olimpia megnyitója előtt rendeztek újabb – igaz, megfigyelők által a szokásosnál visszafogottabbnak mondott – díszszemlét Phenjanban.
A téli olimpia alkalmából az ifjú diktátor mosolyoffenzívát folytat. Ezért is küldte a húgát Dél-Koreába. Kim Jodzsong fiatal kora ellenére már a Politikai Bizottság tagja és az agitáció és propaganda legfőbb felelőse Észak-Koreában. Bár nem ő az Észak-koreai küldöttség hivatalos vezetője (hanem az államfő), de a hatalma sokkal nagyobb, hiszen jóval közelebb áll az első számú vezetőhöz, Kim Dzsongunhoz.
A mosolyoffenzíva részeként egyébként újságírók népes csoportját is elküldte Phenjan Phjongcshangba.
Persze nem a zenészekről van szó, hanem az Iszlám Állam két brit tagjáról. Arról lettek ismertek, hogy ők voltak több európai és amerikai fogoly őrei és kínzói. Négyen voltak, a foglyok ezért nevezték el őket Beatlesnek. A legismertebb közülük Dzsihád John volt, aki több túszt maga fejezett le.
A kurdok vezette felkelőszervezet, a Szíriai Demokratikus Erők tagjai fogták el a két brit terroristát, El Shafee Elsheikhet és Alexanda Amon Koteyt, még január elején. Azóta már át is adták őket az amerikaiak vezette koalíciós erőknek.
Az elfogásukról először beszámoló New York Times szerint a szudáni származású Elsheikh 2012-ben ment Szíriába. Mint sokan mások is, először egy, az al-Kaidához tartozó csoporthoz csatlakozott, később viszont, az Iszlám Állam előretörése után, átállt hozzájuk. Tagja volt annak a négy tagú, britekből álló csoportnak, amely
hónapokig őrizte és kínozta a foglyokat.
Ehhez a csoporthoz tartozott a ghánai-ciprusi származású Kotey is, aki közben terroristákat is toborzott az Iszlám Államnak Nagy-Britanniában.
Dzsihád John volt a csoport hóhéra
A csoport azután lett hírhedt, hogy több túszt kiváltottak az Iszlám Állam fogságából, ők pedig meséltek a kínzóikról. Több mint 20 túszt tartottak fogva, egyikükről, a dán fotós Daniel Rye Ottosenről szabadulása után könyv is megjelent (Puk Damsgaard írta, Az Iszlám Állam fogságában címmel magyarul is olvasható).
Innen derült ki, hogy
a túszok nevezték el Beatlesnek a fogvatartóikat,
mivel négyen voltak és brit akcentusuk volt. Valódi nevüket persze nem tudták, a két, most elfogott terroristát Paul és Ringo néven emlegették egymás között.
Válogatott módszerekkel kínozták a túszokat, majd azokat, akikért nem fizetett a kormányuk vagy családjuk, 2014 augusztusában elkezdték kivégezni. Az első áldozatuk az amerikai újságíró, James Foley volt, akit lefejeztek, a kivégzésről készült videót pedig nyilvánosságra is hozták.
A csoport legismertebb és a túlélők beszámolói szerint legkegyetlenebb tagja a kuvaiti származású Dzsihád John, valódi nevén Mohamed Emwazi volt. Őt még 2015-ben, célzott dróntámadásban megölték Rakkában.
Dzsihád John volt a terrorszervezet hóhéra,
ő végezte ki Foley-t is. Az amerikaiak szerint összesen 27 túszt fejezett le.
A „Beatles” negyedik tagja Aine Davis volt (őt nevezték George-nak a túszok), őt Törökországban tartóztatták le korábban, állítólag ott akart merényletet elkövetni.
A CNN szerint az elfogott terroristák arról is beszéltek már, hogy hol lehetnek áldozataik földi maradványai. Az is kiderülhet, hogy mi történt John Cantlie-vel, az utolsó európai tússzal, akit még 2012-ben raboltak el, később feltűnt pár propagandavideóban, de a sorsáról évek óta nem lehet semmit tudni.
Több országban is értek már el sikereket viccpártok, a legkülönbözőbb kampányígéretekkel: volt, amelyik más országok lerohanását ígérte, egy másik kevesebb szexet a tanári szobákban, egy harmadik pedig eutanáziaosztályt a kórházban. Olyan is volt köztük, amelyik be is tartotta ígéretei egy részét.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt 2014-ben még nem tudott elindulni az önkormányzati választáson, most viszont azt tervezi, hogy országos listát is állít. A különböző felmérések általában két százalék körül mérik őket, persze ez a választásokig még változhat.
Nem lenne példátlan a világban, hogy egy viccpárt sikeresen szerepel egy választáson. Viccpártnak egyébként azokat a pártokat szokás nevezni, amelyeknek sem a programjuk, sem a kampányeszközeik nem komolyak.
Ennek alapján az első viccpártnak Kanada Rinocérosz Pártját (Rhinoceros Party of Canada) lehet tekinteni, amelyet Jacques Ferron alapított 1963-ban.
Legfőbb ígéretük az volt, hogy egyetlen ígéretüket sem tartják be.
Persze nehéz is lett volna betartani őket, hiszen olyanokat ígértek meg, hogy lottón sorsolják ki a szenátori helyeket, annektálják az USA-t és Nagy-Britanniát, betiltják a telet, papír zsebkendőkből építenek tetőt az Olimpiai Stadionra, vagy hogy eltörlik a gravitációt.
A Sörimádók Pártjának vezetői 1991-ben, jobbról a második Janusz Rewinski Forrás: Wikimedia Commons
Az első olyan viccpárt viszont, amely valódi sikert ért el, kelet-európai volt: a lengyel Sörimádók Pártja (Polska Partia Przyjaciół Piwa) 1991-ben, az első szabad választáson
bejutott a parlamentbe.
A pártot 1990-ben alapította Janusz Rewiński, eredetileg azzal a céllal, hogy az angol stílusú pubokban való kulturált sörfogyasztást népszerűsítsék a vodka helyett. Valószínűleg a párttagokat is meglepve három százalékot értek a választáson, amivel 16 helyet szereztek a parlamentben.
Ezután viszont hamar kettészakadt a párt, a képviselőik pedig egy idő után más pártok frakcióiban folytatták pályafutásukat.
Jakob Haugaard Forrás: Wikimedia Commons
Nem sokkal később, 1994-ben Dániában is bekerült a parlamentbe egy viccpárt. A Becsületes Munkakerülők Uniója (Sammenslutning af Bevidst Arbejdssky Elementer) nevű pártot még 1979-ben alapította Jacob Haugaard, többek között olyan ígéretekkel, hogy biztosítják az állandó hátszelet a bicikliutakon vagy bálnákat hoznak a randersi fjordokhoz. De azt is megígérték, hogy
több reneszánsz bútor lesz az IKEÁ-ban,
jobb lesz az időjárás, több kenyeret kapnak a kacsák a parkokban, és hogy kevesebb lesz a szex a tanári szobákban – ezt az ígéretet Haugaard később visszavonta.
1994-ben végül maga a pártalapító jutott be a parlamentbe, és ott komolyan is vette a feladatát. Elérte például, hogy a katonák ellátmányába bekerüljön a Nutella, és valóban több kenyeret kaptak a kacsák is. Mandátuma lejártával viszont nem indult újra a választáson, visszavonult a politikától.
A legnagyobb sikert a viccpártok közül eddig kétségkívül az izlandi Legjobb Párt (Besti flokkurinn) érte el, amelyet 2009-ben alapított Jón Gnarr. Neki is az volt a legfontosabb ígérete, hogy egyetlen ígéretét sem tartja majd be.
Jón Gnarr Forrás: Wikimedia Commons
De emellett megígérte azt is, hogy, mivel a többi párt korrupt, ezért ő legalább nyíltan lesz az, vagy hogy
a családok védelme érdekében minden háztartás köré falat építenek majd.
Megígérte azt is, hogy mindenki ingyen használhatja majd a buszokat és az uszodákat, ahol még ingyen törülközőket is osztogatnak majd. Emellett jegesmedvét vitt volna az állatkertbe, építtetett volna egy Disneylandet, és azt is megígérte, hogy 2020-ra teljesen kábítószermentessé teszi a parlamentet.
2010-ben aztán, nem függetlenül az izlandi gazdaság teljes összeomlásától,
Jón Gnarrt megválasztották Reykjavík polgármesterének.
A szavazatok 34,7 százalékát kapta, a párt pedig hat helyet szerzett a városi tanácsban a lehetséges 15-ből.
Gnarr a szociáldemokratákkal kötött koalíciót, és ő is komolyan vette feladatát, annyira, hogy még megszorításokat is bevezetett. 2012-ben aztán a párt tagjainak többsége átlépett a Fényes Jövő nevű, újonnan alapított pártba, amelynek a Legjobb Párt alelnöke, Heida Kristín Helgadottir lett a vezetője. A Legjobb Párt pedig azóta meg is szűnt.
A még létező viccpártok közül kettőt érdemes kiemelni. Az egyik a német Die Partei (Die Partei für Arbeit, Rechtstaat, Tierschutz, Elitenförderung und basisdemokratische Initiative), amelynek a neve nem csak simán azt jelenti, hogy A Párt, hanem egyben egy rövidítés is: A Párt a Munkáért, Jogállamért, Állatvédelemért, az Elit Támogatásáért és a Bázisdemokratikus Kezdeményezésekért.
Martin Sonneborn, mint „Supermartin” a kampányban Forrás: Wikimedia Commons
A pártot 2004-ben a Titanic című vicclap munkatársai alapították, az elnöke pedig Martin Sonneborn lett. Az ígéreteik között szerepelt, hogy
újraépítik a berlini falat,
körbefalazzák Svájcot, háborút indítanak Liechtenstein ellen, de az is, hogy átírják a német alkotmány emberi méltóságra vonatkozó részét, azzal, hogy bizonyos tévécsatornák vezérigazgatói nem rendelkeznek emberi méltósággal.
A párt végül 2014-ben az EP-választáson járt sikerrel: 180 ezer szavazatot kaptak, Sonneborn pedig
bejutott az Európai Parlamentbe,
ahol azóta rendszeresen fel is szólal, általában szatirikus hangnemben.
Luka Makszimovics az elnökválasztáson Fotó: MTI/EPA
Kifejezetten sikeresnek tekinthető egy szerbiai viccpárt is, a Még Nem Kóstoltál Szármát (Сарму пробо ниси). Ennek vezetője, Luka Makszimovics azután lett népszerű 2016-ban, hogy a YouTube-ra feltöltöttek egy videót, amelyen a képzeletbeli jelöltjüket, Ljubisa Preletacsevics Belit mutatják be – aki ő maga volt, fehér öltönyben. Ez annyira jól sikerült, hogy aztán valóban el is indultak az önkormányzati választáson Makszimovics szülővárosában, Mladenovacban, de mivel nincsenek bejegyezve, nem pártként, hanem független listán.
Egyik fő ígéretük az volt, hogy
eutanázia osztályt nyitnak a kórházban a nyugdíjasoknak,
hogy így spóroljanak a szociális ellátáson. Végül aztán a szavazatok 20 százalékával 12 helyet szereztek a közgyűlésben.
Makszimovics ezután az elnökválasztáson is elindult, és nem is szerepelt rosszul: 345 ezer szavazattal (9,44%) harmadik lett. Azóta viszont leginkább azért beszélnek róla, mert többször is nacionalista megjegyzéseket tett Koszovóval kapcsolatban.
Még egy pártot meg kell említeni, hiszen tulajdonképpen viccpártként indult Olaszországban a Beppe Grillo vezette Öt Csillag Mozgalom is. Kifejezetten sikeresek is voltak: 20 százalékot értek el az EP-választáson 2014-ben, Virginia Raggit pedig megválasztották Róma főpolgármesterének. Azóta viszont az Öt Csillagot már nem lehet viccpártnak tekinteni: átváltottak a populizmusra, és egyre több a kapcsolatuk az oroszokkal is.
Salah Abdeslam egy brüsszeli lövöldözés miatt áll most bíróság előtt. Ügyvédje eljárási hibákra hivatkozik.
2016 márciusában, néhány nappal a brüsszeli, a repülőtéren és a metrón végrehajtott terrortámadások előtt a rendőrök házkutatást tartottak egy lakásban a belga fővárosban. Itt három férfi tüzet nyitott rájuk – egyet közülük lelőttek, kettő elmenekült. Később derült ki, hogy egyikük Salah Abdeslam volt, akit egész Európában kerestek, ő volt ugyanis a 2015 novemberében, Párizsban elkövetett terrortámadás-sorozat egyetlen életben maradt merénylője. (A sejthez többen tartoztak még a párizsi merénylőkön kívül, közülük néhányan követték el aztán a brüsszeli terrortámadást.)
A lövöldözés miatt
Abdeslamot gyilkossági kísérlettel vádolják.
A párizsi terrortámadás miatt a belga hatóságok korábban kiadták az amúgy brüsszeli születésű, de francia állampolgár Abdeslamot Franciaországnak, ezért minden nap Párizs mellől vitték most át Belgiumba, a tárgyalásra. Abdeslam mindent tagadott, és azt is közölte, hogy nem válaszol a kérdésekre.
Abdeslam nem engedte, hogy felvétel készüljön róla a bíróságon (MTI/EPA/AFP pool/Emanuel Dunand)
Ügyvédje viszont eljárási hibákra hivatkozva a felmentését. Azt mondta: egyrészt nem is lőtt a rendőrökre, másrészt több ügyészségi dokumentum is franciául íródott, nem flamandul, így nem felel meg a Belgiumban hatályos nyelvhasználati törvényeknek.
Az ügyvéd azt is mondta: nem szabad összemosni ezt a pert a párizsi terrortámadások ügyével, amelyben külön ítélet fog születni.
2015. november 13-án
hét helyszínen támadtak Párizsban az Iszlám Állam terroristái:
egy csoport több kávézónál és étteremnél lövöldözött, egy másik tagjai a Stade de France-nál robbantották fel magukat, három merénylő pedig a Bataclan klubban, egy koncert közben kezdett mészárlásba.
Salah Abdeslamot az MTI ugyan a merényletek „feltételezett főszervezőjeként” emlegeti, ez azonban messze áll a valóságtól, hiszen
a támadást Szíriában, az Iszlám Állam központjában tervelték ki és szervezték meg
– ahol ő sose járt. Az összes, a terrortámadásban részt vett merénylő szerepelt egy, hónapokkal a merényletsorozat előtt felvett propagandavideón, kivéve őt. A videón, amelyet a támadás után hoztak nyilvánosságra, foglyokat fejeztek le.
Sokkal inkább lehetne őt a dzsihádisták sofőrjének nevezni. A terrortámadás előtti hetekben fél Európát bejárta bérelt autókkal – többször járt Magyarországon is. A terroristák egy része ugyanis, a menekülthullámot kihasználva, a menedékkérők közé vegyülve érkezett Európába (vagyis nem igaz az a kormánysajtóban emlegetett állítás, hogy „a migránsok között toborzott merénylőket”).
Brüsszelben rendőrökre lőttek, amikor rájuk találtak (MTI/EPA/Laurent Dubrule)
Abdeslam először augusztus 30-án járt Budapesten, ekkor két olyan terroristát vitt magával, akik közül az egyik a kávézókra támadó csoportban volt, a másik pedig a stadionnál robbantotta fel magát.
Szeptember elején újabb két embert vitt magával a Keleti pályaudvartól: Mohamed Belkaidot és Najim Laachraouit. Laachraoui lehetett a csoport bombaszakértője, ő a brüsszeli reptéren elkövetett terrortámadásban halt meg, 2016 márciusában. Belkaid pedig belga nyomozók szerint a sejt valódi parancsnoka volt. Őt lőtték le a brüsszeli lövöldözésben, ami miatt most Abdeslam bíróság előtt áll.
Pár nappal később Abdeslam ismét Magyarországon járt, ekkor a három, később a Bataclanban támadó terroristát vitte magával.
A terrortámadás előtt aztán ő bérelte azokat az autókat, amelyeket a merénylők használtak. Neki a stadionnál kellett volna felrobbantania magát, de ezt nem tette meg – a nyomozók azt valószínűsítik, hogy nem működött a bombamellénye. Ezután felhívta egy brüsszeli barátját, hogy jöjjön érte, majd eltűnt. 2016 márciusában bukkantak a nyomára, a lövöldözés után ugyan még elmenekült, de nem sokkal később elfogták.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
