Törvényjavaslat készül erről, amelyet Donald Trump is támogat, pedig ő eddig mindenfajta szigorítást ellenzett.
17 embert lőtt le a 19 éves merénylő a floridai iskolában. (MTI/EPA/Giorgio Viera)
A CNN idézi a Fehér Ház közleményét, amely szerint az elnök támogatja azt az, egy demokrata és egy republikánus szenátor által benyújtott tervezetet, amely szigorítja az ellenőrzési rendszert. Például azokat a kötelezettségeket, hogy milyen törvénysértéseket miatt tilthatják meg, hogy bizonyos emberek fegyvert vehessenek.
A fegyvertartásról szóló vita évtizedek óta tart Amerikában, és mindig egy-egy nagyobb merénylet után lángol fel igazán. Az elmúlt öt évben 290 iskolai lövöldözés volt az országban, múlt szerdán
egy 19 éves fiú 17 embert lőtt agyon egy floridai középiskolában.
A merénylő, Nikolas Cruz korábban az iskola diákja volt. Fajgyűlölő nézeteket vallott, egy fehér felsőbbrendűséget hirdető csoporttal is kapcsolatban volt.
A lövöldözés után a diákok képviselője bejelentette: tüntetést szerveznek Washingtonba, hogy végre történjen valami a fegyvertartás korlátozásának ügyében.
Trump viszont eddig nyíltak kiállt az eddigi szabályok mellett, és a kampányát is nagy összegekkel támogatta a Nemzeti Lőfegyver Szövetség. A tavalyi Las Vegas-i lövöldözés után sem ítélte el a fegyvertartást.
Az iráni befolyást akarják visszaszorítani. Az Aszad-rezsim sikerei és az amerikaiak csökkenő szerepvállalása miatt döntöttek így.
Harc a Golan-fennsíkon a felkelők és a kormányerők között. (MTI/EPA/Atef Szafadi)
A Háárec számolt be arról, hogy a szíriai háború fejleményei miatt Izrael úgy döntött, hogy változtat Szíria-politikáján. Az utóbbi idők ugyanis a kormánycsapatok sikereit hozták, amelyek leginkább Damaszkusz környékén és az északi Idlíb tartományban támadják a felkelőket. Emellett a rezsim egyre több katonát küld délre is, például a Golan-fennsík környékére.
Tavaly novemberben a mérsékelt felkelőket támogató Egyesült Államok, Jordánia, valamint a rezsimet segítő Oroszország aláírt egy megállapodást, amely szerint
nem engedik, hogy Dél-Szíriára is kiterjedjenek a harcok,
és távol tartják a szintén Aszadot támogató Iránt és a síita milíciákat a térségtől. Izrael azt szerette volna, ha az irániakat és az általuk támogatott csapatokat legalább 60 kilométeres távolságra tartják a frontvonaltól, de a többiek csak öt kilométert garantáltak.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az irániak már most akár 20 kilométerre is megközelíthetik az izraeli határt. Az izraeli hadsereg szerint a szíriai kormánycsapatok hamarosan az egész Golan-fennsíkot megpróbálják visszaszerezni a felkelőktől. Márpedig az egész térség feletti vezető szerepre törő
Iránt Izraelben a legnagyobb ellenségnek látják.
Már csak azért is, mert Irán nem csak a szíriai rezsimet támogatja, hanem a libanoni terrorszervezetet, a Hezbollahot is (amelynek katonái pedig Aszad oldalán harcolnak).
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök (akinek korrupciós ügyeiről itt olvashat) többször bejelentette már, hogy Izrael mindent megtesz azért, hogy Irán ne növelhesse a befolyását Szíriában. Ezért is kezdett Izrael szíriai kormánycsapatokat bombázni az elmúlt hetekben, amellett, hogy a Hezbollah fegyverszállítmányait már korábban is támadta.
Járőröző izraeli katonák a Golan-fennsíkon. (MTI/EPA/Atef Szafadi)
A Golan-fennsík izraeli határhoz közeli részeit hosszú ideje a mérsékelt lázadók tartják ellenőrzésük alatt. A konfliktust talán legjobban ismerő elemző, Elizabeth Tsurkov szerint
Izrael egyre nagyobb támogatást nyújt a felkelőknek.
Erről több milícia vezetője is beszélt neki. Legalább hét olyan, mérsékelt szunnita szervezetről tud, amelyek pénzt, fegyvert és lőszert kapnak Izraeltől. A folyamat egy éve kezdődött, amikor az USA jelentősen csökkentette szíriai aktivitását.
Izrael azonban nem csak fegyvereket ad: segélyszállítmányokat küld a lázadók által ellenőrzött területeken lévő falvaknak – élelmiszert, gyógyszereket és ruhákat. Ugyanakkor Tsurkov szerint a lázadók azt várnák, hogy Izrael segít nekik megdönteni az Aszad-rezsimet, míg az izraeliek csak fel akarják tartóztatni a kormánycsapatok előrenyomulását.
A Golan-fennsík egy részét továbbra is az Iszlám Állam uralja. Állítólag az izraeliek az ellenük való harcban is segítik a felkelőket, leginkább dróntámadásokkal.
Izrael egyébként nem most kezdte támogatni a szíriai felkelőket, erről itt írtunk bővebben.
Egy másfél évvel ezelőtti álhír terjedt el ismét a közösségi médiában.
Egyre többen osztják meg a magyar Facebook- és Twitter-felhasználók között is, általában sírós emojikkal kísérve, hogy prosztatarákban meghalt Sylvester Stallone.
Csakhogy ez egy álhír.
Méghozzá nem is mai, először 2016 szeptemberében terjedt el az interneten, most azonban valahogy újra előkerült. Az álhíreket és összeesküvés-elméleteket rendszeresen leleplező Snopes.com szerint eredetileg egy olyan kattintásvadász oldal terjesztette el, amely többször közölte sztárok hamis halálhírét: Vin Dieselét, Nicolas Cage-ét, Jim Carrey-ét vagy Angelina Jolie-ét. Az oldal ezzel rengeteg látogatót csal a honlapra, akiknek ahhoz, hogy el tudják olvasni a cikket,
rengeteg személyes adatot meg kell adniuk.
Sokan pedig ezt óvatlanul meg is teszik.
Stallone egyébként olyannyira nem halt meg, hogy szerepelni fog a Creed második részében.
Ezt a müncheni biztonságpolitikai konferencia elnöke, Wolfgang Ischinger mondta. Szerinte nincs bizalom a nagyhatalmak között, konfliktus viszont bőven van, Szíriától Ukrajnán át a Koreai-félszigetig.
Ischinger a Deutsche Wellének nyilatkozva beszélt arról, hogy Donald Trump rendszeresen katonai csapással fenyegeti Észak-Koreát, miközben Kim Dzsongun nukleáris háborúval fenyegeti az Egyesült Államokat. Kína és Oroszország tárgyalásokat sürget az USA és Észak-Korea között. Mike Pence alelnök legutóbb erről azt mondta, hogy nincs akadálya, de
semmi sem mutat a párbeszédre.
Ugyancsak a párbeszédet hiányolja Wolfgang Ischinger a Közel-Keleten, ahol Szíriában hetedik éve dúl a háború, melyben a nagyhatalmak a szembenálló feleket támogatják. Súlyosbítja a helyzetet Törökország aktív katonai beavatkozása Szíriában. Ráadásul Törökország NATO-tagállam, amely olyan erőket támad, melyeket az USA fegyverzett fel.
Ukrajnában az amerikaiak a kormány támogatják, míg Oroszország, amellett hogy erőszakkal elcsatolta a Krím-félszigetet, az ország keleti tartományaiban levő szakadároknak nyújt pénzügyi és katonai segítséget.
Ez is potenciális konfliktusveszély az USA és Oroszország között
Ischinger szerint.
A NATO-n belül az is ellentéteket szíthat, hogy néhány tagállam, például Magyarország nem foglalkozik az orosz fenyegetéssel, és ez a szankciók miatt is vitákhoz vezet. Erről egyébként szintén beszéltek a konferencián.
Razziát tartott a korrupcióellenes hivatal Lettország Nemzeti Bankjában és a jegybankelnök házában, Ilmars Rimsevicsot pedig őrizetbe is vették. A miniszterelnök rendkívüli kormányülést hívott össze, de közölte: nincs nemzetbiztonsági kockázat Lettország pénzügyi rendszere szilárd.
A korrupcióellenes hatóság csúszópénzkövetelés miatt vette őrizetbe a Nemzeti Bank elnökét.
A kis balti állam 2014 óta az euróövezet tagja. Nemzeti Bankjának elnöke értelemszerűen az Európai Központi Bank egyik alelnöke. Frankfurtban, az Európai Központi Bank székhelyén nem kommentálták a letartóztatást.
Az amerikaiak az elmúlt években sürgették a bankok alaposabb ellenőrzését Lettországban. Washingtonban ugyanis azt gyanítják, hogy Oroszország jelentős részben a lett bankok felhasználásával kerüli meg a pénzügyi szankciókat.
Ez nem lenne egyedülálló jelenség: Észak Korea is hasonlóképp cselekszik. Tavaly két lett bankról is kiderült, hogy rajtuk keresztül utaltak pénzt Észak-Koreából illetve oda, pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa tiltja ezt.
Lettországban erős az orosz maffiák befolyása is, már csak azért is, mert a lakosság több mint harmada orosz. A hírek szerint az orosz maffiák egy része is Lettországot használja fel tranzakciói lebonyolítására.
„Felhívjuk a figyelmet, hogy a Maldív-szigetek fővárosa, Malé, a „II. fokozott biztonsági kockázatot rejtő országok és térségek” kategóriába tartozik” – olvasható a Külgazdasági és Külügyminisztérium honlapján. A magyar turisták által is gyakran látogatott szigetországban ugyanis több mint egy hete belpolitikai válság tombol, amely egyszerre szól egy kiépülő diktatúra elleni harcról és a regionális nagyhatalmak közötti rivalizálásról.
Mohamed Nasíd. A kép forrása: Wikimedia Commons.
A mostani válság azzal kezdődött, hogy a Maldív-szigetek Legfelső Bírósága február 1-jén az alábbi döntést hozta: Mohamed Nasíd, az ország első demokratikusan megválasztott elnöke ellen három évvel ezelőtt indított eljárás teljesen alkotmányellenesnek számított. Már eleve a hatalomból való eltávolítása egészen puccsszerűen zajlott le 2012-ben, amikor a rendőrség letartóztatta és 2015-ben tizenhárom évnyi börtönre ítélte. Az ügy kapcsán a nemzetközi közösség és a civil szerveztek egyaránt felszólaltak, és kihasználva a gyógykezelését, Nasíd végül Nagy-Britanniában kapott menedékjogot.
Ezzel párhuzamosan a maldívi LB elrendelte a teljes, börtönben ülő politikai ellenzék szabadon engedését. Csakhogy ez egyáltalán nem tetszett a szigetországot 2013 óta irányító Jamín Gajúm elnöknek, aki ebben „nemzetbiztonsági kockázatot” látott. Valójában viszont arról volt szó, hogy a szabadon engedett 12 ellenzéki politikussal, a Maldív Demokrata Párt (MDP) képviselőivel, felborulhat a korábbi politikai status quó: a kormánypárt kisebbségbe kerülhet a helyi parlamentben. Ez pedig akadályozná az autoriter politikát folytató Gajúmot, aki már eddig is kezében tartotta a médiát, a rendőrséget és a bíróságokat (legalábbis eddig azt hitte, hogy így van). Ráadásul augusztusban választások tartanak Maldívon, s az ellenzéknek így sokkal nagyobb esélye (lett volna) a győzelemre.
Szabadítsátok ki Nasídot. Világszintű kampányt indítottak az egykori elnökért. Népszerűségét a klímaváltozás elleni harcnak köszönhette, többek közt azzal vált ismertté, hogy a tenger alatt tartott egy kormányülést. A kép forrása: Link
Ezért Gajúm nem hagyta annyiban a dolgot: február 5-én egy tizenöt napra szóló szükségállapotot rendelt el. Ezt úgy vezették be, hogy ne érintse túlságosan a Maldív-szigetek legfőbb bevételi forrásának számító turizmust: vagyis az üzletek és a turisztikai szolgáltatások zavartalanul működtek, s egyelőre csak a főváros, Malé, számít az események fő helyszínének. Így az éppen turistaszezonban lévő többi szigetet és tengerpartot nem érintik a történések, bár sokan tartanak attól, hogy a válság elhúzódásával jelentős kieséseket szenvedhetne el a bevételek.
Az elnök, érzékelve az egyre növekvő elégedetlenséget és a főváros utcáin szerveződő demonstrációkat, az utcára rendelte a katonaságot. A biztonsági erők tagjai betörtek a Legfelsőbb Bíróság épületébe és letartóztatták annak elnökét és bíróit. Közben a parlament felfüggesztette a működését. Az intézkedések még egyes kormánytagok tetszését sem nyerte el, az egészségügyi és az igazságügyi miniszter lemondott. A letartóztatottak között volt Jamín féltestvére és egykori elnök Maumún Abdul, aki nyíltan az ellenzék mellé állt. A düh pedig napról napra nő az autoriter rendszert kiépítő elnökkel szemben, ami nem meglepő, mivel a Maldív-szigeteken 2008-ban tartottak először szabad választásokat és vezettek be új, demokratikus alkotmányt.
Tiltakozó demonstráció Maléban. A kép forrása: Twitter.
A fojtogató „gyöngysor”
Az ellenzék azt kérte az Egyesült Államoktól és a nemzetközi közösségtől, hogy pénzügyi szankciókkal gyakoroljanak nyomást a kormányra. Egyelőre úgy tűnik, hogy Washingtonban vagy Brüsszelben egyelőre kevés figyelmet szentelnek a történéseknek, mindössze annyit közöltek a hivatalos nyilatkozataikban, hogy „a maldív emberekkel vannak” és Gajúm tartsa tiszteletben a jogállamiságot, meg a szólásszabadságot. Csakhogy a válság megoldása nem az Egyesült Államok vagy az Európai Unió kezében van, hanem két másik regionális nagyhataloméban: Indiáéban és Kínáéban. Habár viszonylag kevés figyelem hárul az Indiai-óceánon fekvő szigetországokra, mint Srí Lanka vagy Seychelle-szigetek, valójában ezekért az államokért már évek óta kiélezett verseny folyik Peking és Új-Delhi között.
Kína számára a térség ugyanis azért bír kiemelt jelentőséggel, mert ezen keresztül húzódna az Egy Övezet, Egy Út (OBOR), vagy ismertebb nevén az Új Selyemút tengeri útvonala. Ezért dollármilliárdokat fektetett be Srí Lankába, ahol a tavalyi év végén egy 99 éves lízingszerződést kötött a Hambantota üzemeltetésére és fejlesztésére. Természetesen Kínának nemcsak a kereskedelmi forgalom miatt fontos a térség: az Indiai-óceánon már egy ideje gyakran járőröznek a kínai hadihajók és tengeralattjárók, ami nem kevés aggodalmat szült az indiai vezetésben. Lényegében Peking a Ceylon szigetén lévő Hambantota és a pakisztáni Gvadar-kikötővel együtt képes „körbezárni” Indiát és szükség esetén katonai nyomás alatt tartani.
Az Indiai-óceánon igencsak sűrű a katonai forgalom.
Ezt India korántsem tűri csendben, ahol a 2014-ben megválasztott Narendra Modi sokkal konfrontatív politikát folytat elődjeinél, mint ahogyan a tavalyi Doklam fennsík hovatartozása körül kialakult bhutáni-kínai határviszály során kiderült, amelybe Új-Delhi szintén „belefolyt”. Miközben a kínaiak a „Gyöngysor-politika” keretében kikötőket „gyűjtenek”, addig az indiaiak szerte a térségben radarokat (Coastal Surveillance Networks, azaz Tengerparti Megfigyelő Hálózat) állítanak fel. Modi 2015-ben még egy körútat is tett, amelynek keretében az Indiával való együttműködés előnyeit ecsetelte, és fegyverszállítmányokról, illetve az indiai haditengerészettel történő közös járőrözésekről állapodott meg. Tehát India korántsem fogja hagyni, hogy Kína pont délen és az India-óceán felől „zárja őt karanténba”.
Harc a szigetekért
Pont ezért aligha meglepő, hogy mind Új-Delhiben, mind Pekingben elég nagy figyelmet szenteltek a Maldívra. Az 1192 szigetből álló ország tökéletesen alkalmas arra, hogy újabb bázisokat, repülőtereket és CSR-állomásokat építsenek ki, hiszen közel fekszenek az indiai partokhoz (de mégsem annyira, mint Ceylon), és innen ellenőrizhető a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala.
A Maldív-szigetekért folytatott versenyben 2018 elején Kína állt nyerésre. Ugyanis Gajúm a nyugati országokkal való ellentét miatt elsősorban Pekinghez fordult pénzért és támogatásért, de valójában már a hatalomra kerülése előtt szorosabbra fűződtek a kínai-maldívi kapcsolatok. 2009-ben nagykövetséget nyitottak egymás országában és megjelentek az első nagyobb kínai befektetések. 2014-ben Hszi Csin-ping kínai elnök volt az első kínai államfő, aki a diplomáciai kapcsolatok felvétele (1972) óta a Maldív-szigetekre látogatott.
Hszi Csin-ping kezet fog Jamín Gajúmmal, amikor 2014-ben megérkezett Maléba.
Ez az esemény pedig rendkívül felgyorsította a kínai befolyás növekedését. A kínai turisták száma már meghaladja az európaiakét; nagyszabású projekteket jelentettek be, mint a Malé és Hulhule szigeteket összekötő „Barátság-híd” megépítése vagy az 1000 apartman, valamint több tucat szálloda létrehozása. Elterjedt annak is a híre, hogy a kínaiak egy tengeralattjáró-bázist akarnak építeni Marao szigetén és egy katonai repteret az Akil Atollon, ami közel fekszik India és Srí Lanka partjaihoz. Habár ez nem történt meg, tavaly nyáron három kínai hadihajó kötött ki a fővárosnál, ami nem kevés nyugtalansággal töltötte el az indiai vezetést.
Egyes elemzők rámutatnak arra, hogy korántsem véletlen a válság kitörésének időpontja: 2017. december 8-án Malé és Peking szabadkereskedelmi egyezményt kötött, amikor Gajúm egy négy napos kelet-ázsiai körúton vett részt. Ez azért fontos, mert a Maldív-szigetek lett a második ország a régióban (Pakisztán után), amely ilyen jellegű megállapodást kötött Kínával. Ez, azonkívül, hogy eltörölte a vámok 95 százalékát, valójában kiszolgáltatja és kínai adósságba hajtja a szigetországot, amelynek törlesztéséért cserébe Kína előbb vagy utóbb egy „kikötőt” fog kérni.
Ez a szabadkereskedelmi szerződés pedig minden jel szerint megszólaltatta a vészcsengőket az indiai vezetés fejében. Új-Delhi favoritja Nasíd volt, aki széleskörben ismert az India iránti szimpátiájáról. Igazából már 1965, vagyis a Maldív-szigetek brit gyarmaturalom alól való felszabadulása óta, Malé leginkább Indiára hagyatkozott és őt tartotta a legfontosabb külföldi szövetségesének. Nasíd alatt ez a barátság rendkívül sokrétűvé és erőssé vált: a maldív haditengerészet közös járőrözést tartott az indiaiakkal, az indiai kormány jelentős pénzeket öltött a szigetország biztonsági erőinek felszerelésébe, maldív katonatisztek és rendőrök ösztöndíjakat kaptak az indiai egyetemeken.
Csakhogy Nasíd bukásával egy csapásra megromlott a viszony Indiával, és azóta az ellentét csak növekedett Gajúm és Modi között. Már eleve azzal komoly ellenszenvet vívott ki a maldív elnök az indiaiak körében, hogy törölte a főváros repülőtérének felújítására kötött korábbi megállapodást, és a fejlesztést egy kínai cégnek adták oda. A februári válság kirobbanása után Nasíd azonnal felszólította Új-Delhit, hogy adjon „katonai erőkkel megerősített diplomáciai segélynyújtást”. Az indiai vezetés már eddig is „aggodalmasnak” nevezte a Maldív-szigeteken uralkodó állapotokat (és a Kína-oreintációt), de a szükségállapot bevezetése óta állandóan bírálja a Gajúm-kormányt. Sőt, az indiai lapok értesülései szerint az indiai hadsereg egyes egységeit mozgósították és felkészültek egy esetleges katonai offenzívára is, ami nem lenne szokatlan a két ország kapcsolatának történetében.
1988-ban, a Kaktusz-hadművelet során az indiai hadsereg megakadályozta, hogy a Srí Lanka-i Tamil Tigrisek puccsal döntsék meg az akkori maldív vezetést. A kép forrása: Link
Vihar előtt?
Hamarosan lejár a Maldív-szigeteken bevezetett szükségállapot, de ez korántsem jelenti azt, hogy megnyugodnak a kedélyek a szigetországban, hiszen sokan nem szeretnének visszatérni a 2008 előtti autoriter időszakhoz. Ha Gajúmnak nem sikerül a lemondott miniszterek, letartóztatott bírák és az eltávolított rendőrök helyébe a saját embereit ültetni, azzal csak a saját hatalmát gyengíti. A helyzet rendezetlenségével pedig csökkenhet a külföldi turisták száma, amivel viszont Malé kevesebb bevételre tesz szert, így még inkább csökken Gajúm újraválasztásának esélye. Ám bátran állítható, hogy az elnök szempontjai és a helyiek igényei másodlagosak: a válságnak csak akkor lesz vége, ha Pekingben és Új-Delhiben így döntenek.
Az Európai Unió sem egységes Oroszország szerepének megítélésében, s ez meghatározhatja az EU jövőjét is. Hiszen az Unióban vezető szerepet vivő német-francia tandem békülni kíván Moszkvával, míg Lengyelország és a balti államok – az USA támogatásával – fegyverkeznek az általuk fenyegetőnek vélt Oroszországgal szemben.
A NATO és az EU exkluzív szervezet, mindkettő ki akarja zárni Oroszországot Európából, Oroszország azonban Európa – hangsúlyozta Konsztantyin Kozacsev, a moszkvai parlament külügyi bizottságának elnöke. Az orosz politikus egy müncheni biztonságpolitikai konferencián azt fejtegette, hogy a Nyugat nem tartja be a hidegháború utáni európai helyzetet szabályozni hivatott 1990-es párizsi egyezményt.
Az Eurasia csoport rendezte a vitanapot Münchenben, mégpedig azoknak a kis egykori szocialista államoknak, amelyek Oroszország és az EU között keresik a helyüket Európában.
Ezzel ellentétes véleményt fejtett ki Johannes Hahn, az EU bővítési biztosa. Egyrészt utalt arra, hogy mind a NATO, mind pedig az Európai Unió tett korábban ajánlatot Moszkvának a kapcsolataik rendezésére. Akkor az oroszok ezt elutasították, mert nem felelt meg a nagyhatalmi céljaiknak. Most pedig kívülről próbálják meg bomlasztani a NATO-t és az Európai Uniót.
Ebből a vetélkedésből semmi jó sem sül ki – hangsúlyozta az örmény elnöke. Szerzs Szargiszjan szerint csakis az együttműködés lehet a megoldás.
Meg kell nézni, hogy milyen területen esnek egybe az érdekek, és meg kell ragadni az alkalmat az együttműködésre.
Moldova miniszterelnöke ennél konkrétabb volt. Pavel Filip azt ecsetelte, hogy jó kapcsolatokra törekszenek Moszkvával, de ennek az az előfeltétele, hogy az oroszok vonják ki a fegyveres erőiket a Dnyeszteren túli területekről.
Persze az Európai Unió sem egységes Oroszország szerepének megítélésében – ez kiderült akkor is, amikor Angela Merkel német kancellár Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel tárgyalt.
Varsó – a balti államokhoz és az Egyesült Államokhoz hasonlóan – komolynak ítéli az orosz fenyegetést, míg Németország, Franciaország, Olaszország vagy Magyarország nem tart Moszkvától. Oroszország természetesen igyekszik kihasználni ezt a véleménykülönbséget a maga javára.
Mindez meghatározhatja az EU jövőjét is hiszen az Unióban vezető szerepet vivő német-francia tandem békülni kíván Moszkvával, míg Lengyelország és a balti államok – az USA támogatásával – fegyverkeznek az általuk fenyegetőnek vélt Oroszországgal szemben.
Befagyasztja az elkobzott zsidó javak visszaadásáról szóló törvényt Lengyelország, amely az egyetlen olyan állam, mely 73 évvel a második világháború lezárulta után még nem rendezte a holocaust idején elkobzott zsidó javak visszaadásának az ügyét. A II. Világháború előtt az akkori Lengyelország területén élt a világ legnagyobb zsidó közössége, amelynek tagjaiból csak nagyon kevesen maradtak életben.
A zsidó javak visszaadására vonatkozó törvényjavaslat tavaly októberben készült el, s széleskörű nemzetközi bírálatot váltott ki, mert korlátozta azoknak a zsidóknak a körét, akik valamiféle kárpótlásra számíthatnak. Előírta ugyanis, hogy csakis azok számíthatnak erre, akik lengyel állampolgárok voltak, illetve akiknek az utódai ma is Lengyelországban élnek. A holocaustot túlélő lengyel zsidóság döntő többsége azonban kivándorolt. A többi között így került az Egyesült Államokba a Kushner család is: Jared Kushner pedig Donald Trump elnök vejeként jelenleg a Fehér Ház elsőszámú közel-keleti tanácsadója. Így nem csoda, hogy Trump is tiltakozott a törvénytervezet ellen. Azután jött a botrány a holocaust törvény miatt, és így most jegelik a törvényt a zsidók javainak visszaadásáról Lengyelországban.
Ráadásul a kétértelmű holocaust törvény után rögtön jött a kóser vágás tilalma – figelmeztet a Yedioth Ahronoth című lap internetes oldala. Az állatok jólétével foglalkozó új lengyel törvénytervezet egy alpontja kizárja a kóser vágást, mivel az állatkínzásnak minősülhet. Ezért pedig akár négyéves börtönbüntetést indítványoz.
Mindez nemcsak erkölcsi problémákat vet fel Izraelben, de piaci aggodalmakat is. A kóser hús jelentős része ugyanis Lengyelországból érkezik Izraelbe. A kereskedők ilyen módon tudják lenyomni az árakat.
Ha nem jön kóser hús Lengyelországból, akkor elkerülhetetlen az áremelkedése a kóser hús piacán – figyelmeztet az izraeli lap.
Amely arra is rámutat: más államok zsidó közösségei is Lengyelországtól vettek eddig kóser húst.
A törvényjavaslat megtiltja a kóser vágást, ezért Izrael államnak tiltakoznia kell – követeli Menachem Margolin rabbi. Az Európai Zsidó Szövetség (European Jewish Association) vezetője Netanjahu miniszterelnökhöz fordult. Kérdés, hogy Izrael lép-e az ügyben, és ha igen, lesz-e foganatja.
A kétértelmű holocaust törvény esetében Netanjahu felhívta lengyel kollégáját telefonon, de semmilyen változást nem tudott elérni.
A törvényt elfogadták és hatályba is lépett, miután aláírta a köztársasági elnök.
Netanjahu tavaly Budapesten találkozott a négy visegrádi állam vezetőivel, akik szentül megígérték: elszántan küzdenek minden antiszemita megnyilvánulás ellen. Azután jött a Soros kampány erősödése Magyarországon, Lengyelországban a kétértelmű holocaust törvény és most a kóser vágás tilalma.
Angela Merkel német kancellár és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök alapvetően eltérően ítéli meg az Északi áramlat 2 orosz földgázvezeték jelentőségét, valamint a lengyel jgi reformokat. Ezzel együtt Morawiecki meghívta Merkelt, hogy vegyen részt a Lengyelország függetlenségének századik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken.
A németek szerint az Északi áramlat 2 gazdasági vállalkozás, amelynek semmilyen politikai vagy diplomáciai jelentősége nincs, Morawiecki szerint viszont a Balti tenger alatt húzódó orosz földgázvezeték egyoldalú függést jelent Oroszországtól.
Korábban Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó párt elnöke, Lengyelország tényleges vezetője a Molotov-Ribbentrop paktumhoz hasonlította az Északi áramlatot. Mint ismeretes, 1939-ben a náci Németország és a kommunista Szovjetunió paktumot kötött Lengyelország és általában Kelet Európa felosztásáról. Ennek eredményeképp Németország és a Szovjetunió megszállta Lengyelországot, mely akkor eltűnt a térképről.
Varsó pedig napjainkban orosz földgáz helyett cseppfolyósított amerikai földgázt vásárol. Morawiecki lengyel kormányfő sürgette is Németországot: növelje katonai költségvetését, hogy elérje a NATO által megkövetelt GDP-arányos 2%-ot. Lengyelország szerint erre az orosz fenyegetés miatt szükség van. Merkel szerint azonban távolról sem oly nagy az orosz fenyegetés mint ahogy azt az USA és Lengyelország állítja.
A német kancellár ugyanakkor bírálta Lengyelország jogi reformjait, melyek miatt az EU kötelességszegéssel vádolta meg Varsót.
A Sagrada Familia lehetett a fél éve, augusztus 17-én Barcelonában támadó terroristák eredeti célpontja. Öngyilkos robbantást terveztek, csakhogy felrobbant a bombagyáruk, így improvizálniuk kellett. A támadást szervező csoporthoz legalább 10-en tartoztak: a vezetőjük egy kisváros fiataljai közül toborozta őket.
Hat hónappal ezelőtt, augusztus 16-án, nem sokkal éjfél előtt hatalmas robbanás döntött romba egy házat a katalóniai Alcanarban. Két ember meghalt, egy harmadikat súlyos sérülésekkel vittek kórházba. A rendőrök akkor még nem gondolták, hogy terroristákhoz van köze a robbanásnak. Pedig a három ember egy támadásra készülő sejt tagja volt.
Másnap aztán néhány óra alatt két terrorakció is történt. Előbb az egyik merénylő fél ötkor egy furgonnal hajtott a gyalogosok közé Barcelona mindig zsúfolt, a turisták körében nagyon népszerű utcáján, a La Ramblán, majd elmenekült. Ezután hajnali negyed kettőkor öt terrorista a közeli üdülővárosban, Cambrilsban hajtott egy sétálóutcába, nekimentek egy rendőrautónak, kiugrottak a kocsijukból, majd késsel támadtak az emberekre. Őket lelőtték.
A merénylőkön kívül összesen 16-an haltak meg,
a sérültek száma 140 volt (egy magyar nő is megsérült). Ez volt a legsúlyosabb terrorakció Spanyolországban a 2004-es madridi vonatrobbantások óta.
A merénylet hátterét azóta sikerült nagyjából felderíteni. Erről két neves spanyolországi elemző, Fernando Reinares és Carola García-Calvo a West Point Katonai Akadémia Terrorellenes Központjának lapjában, a Sentinelben számolt be.
A sejtnek 10 tagja volt. A Ramblán az emberek közé hajtó furgont a 22 éves Younes Abouyaaqoub (Junesz Abujakub) vezette. A cambrilsi támadók között volt 19 éves öccse, Houssaine, unokatestvéreik, a Hychami-fivérek, a 24 éves Mohamed és a 21 éves Omar, valamint a 17 éves Moussa Oukabir és a 18 éves Said Aalla. Az ő bátyja, Mohammed bérelte a kocsit, a furgont pedig a legfiatalabb terrorista bátyja, Driss Oukabir. Őket letartóztatták, akárcsak egy Sahal el-Karib nevű férfit, valamint az alcanari házrobbanásban megsérült 20 éves Mohamed Houli Chemlalt. A robbanásban a harmadik Aalla-fivér, Youssef, valamint a csoport vezetője, Abdelbaki es-Satty halt meg.
A cambrilsi támadáshoz használt autó Fotó: MTI/EPA/Jaume Sellart
Érdemes megjegyezni, hogy Driss Oukabir eredetileg azt állította, az öccse ellopta a papírjait, és így bérelte a furgont, de aztán bevallotta, hogy ő maga ment el érte. Igaz, állítása szerint azt hitte, hogy költözéshez kell.
Az alcanari detonáció után a rendőrök először azt hitték, hogy egy gázpalack robbant fel, vagy egy droglaborban történt baleset. Valójában azonban
ez a ház volt a sejt központja,
itt rendezték be a bombagyárat, és a robbanóeszközök készítése közben történt baleset. Ennek következtében viszont a bombáik is megsemmisültek, így új tervet kellett készíteniük. Méghozzá gyorsan, hiszen számítaniuk kellett arra, hogy a nyomok alapján a rendőrök hamar eljutnak majd hozzájuk.
Ők ugyanis természetesen megpróbálták kideríteni, ki lehet a felrobbant ház előtt parkoló autó és motor tulajdonosa, kik használták őket, így jutottak el Younes Abouyaaqoubhoz, akit 17-én délután három körül hívtak fel. A terrorista ekkor a furgonban ült, nagyjából egy órányira útra a városközponttól.
Másfél órával később már a tömegbe hajtott.
Younes Abouyaaqoub
13 embert ölt meg, több mint 100-an megsérültek, ő maga viszont a közeli piacon keresztül elmenekült. Ezután elrabolt egy autót, megkéselte a sofőrjét, majd a kocsival áttört egy ellenőrzőponton és elmenekült.
Az autót később megtalálták a várostól délre. Néhány nappal később pedig valaki felhívta a rendőrököt, hogy látta az akkor már mindenhol keresett terroristát Subiratsban (Barcelonától nyugatra). Ezután a rendőrök bekerítették és lelőtték. Egy ál-bombamellény is volt rajta, valószínűleg azért, hogy elriassza, aki szembekerül vele, illetve, hogy a rendőrök mindenképp lelőjék és így „mártír” legyen.
A csoportnak volt még egy bérelt furgonja, valószínűleg azt akarták eredetileg Cambrilsban használni. Csakhogy a sofőr karambolozott vele az autópályán fél 4 előtt pár perccel, így végül egy kisebb, szintén bérelt autóval hajtották végre a támadást. Rajtuk is ugyanolyan ál-bombamellény volt, mint Abouyaaqoubon.
A nyomozás során kiderült, hogy
a csoport ennél jóval nagyobb merényletre készült.
Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy robbanóanyaggal és gázpalackokkal töltik meg a furgonokat. Az alcanari házban 120 gázpalackot találtak (vagyis inkább ezek maradványait), valamint rengeteg szöget, amelyek szintén óriási pusztítást végezhettek volna.
Robbanóanyagként triaceton-tiperoxidot, vagyis TATP-t használtak volna.
Ez a terroristák kedvenc robbanószere
az utóbbi időben. Először az al-Kaida használta, amikor 2001-ben Richard Reid megpróbált felrobbantani egy repülőt a cipőjébe rejtett TATP-vel. Az összetevőit könnyű beszerezni, magát a robbanóanyagot viszont nehéz összeállítani, mert nagyon instabil, könnyen felrobban. Ez történhetett Alcanarban is.
A nyomozók szerint 200-250 kilónyi TATP-re elegendő anyag volt a házban. Összehasonlításként: a 2016 márciusában, a brüsszeli repülőtéren végrehajtott terrortámadásban felhasznált két bomba egyenként kevesebb mint 20 kilós volt.
A csoport tagjai az alcanari robbanás előtti napokban vették meg a merénylet kellékeit és bérelték a furgonokat – vagyis, ha nem robban fel a bombagyár, akkor is néhány napon belül végrehajtották volna a támadást. Az autókat is csak egy hétre bérelték.
Az eredeti célpontok azonban mások voltak.
Az egyik lehetséges célpont, a Sagrada Família
A telefonjaikban talált nyomok alapján lehetséges célpontként felmerült az FC Barcelona stadionja (ahol néhány nappal később rendezték a Sevilla elleni meccset, közel százezer nézővel), illetve az Antoni Gaudí által tervezett bazilika, a Sagrada Família is.
Ez utóbbiról, mint célpontról, a sejt egyik életben maradt tagja, Mohamed Houli Chemlal beszélt is a bíróságon. Azt is mondta, hogy öngyilkos robbantást terveztek.
A csoport vezetője Abdelbaki es-Satty, a ripolli imám volt. Rajta kívül még 8-an laktak ebben a 11 ezres, a Pireneusok lábánál, a francia határhoz közel fekvő kisvárosban.
Es-Satty nem itt született, hanem Marokkóban (1973-ban), ugyanakkor már több mint egy évtizede a spanyolországi dzsihádisták köreiben mozgott. Amikor 2002-ben az országba költözött, egy olyan algériai férfi volt a lakótársa, aki egy évvel később öngyilkos merényletet követett el Irakban.
Es-Satty 2010 és 14 között
börtönben volt drogcsempészés miatt,
eközben összebarátkozott Rachid Agliffal, akit a madridi vonatrobbantásokban való szerepe miatt ítéltek el. Miután Es-Sattyt kiengedték, kiutasították az országból, de sikeresen fellebbezett a döntés ellen.
Abdelbaki Es-Satty
Két évvel később néhány hónapot a belgiumi Vilvoorde-ban töltött, vagyis egy olyan városban, ahol a radikális iszlám sok híve él. Miután hazatért, a Reuters információi szerint egy belga rendőr figyelmeztette is egy katalán kollégáját, akivel egy továbbképzésről ismerték egymást, hogy figyeljenek rá. Csakhogy ez a jelzés informálisan érkezett.
Es-Satty pedig imám lett Ripollban, és elkezdett fiatalokat beszervezni. A kisvárosban lakó, marokkói származású fiatalok általában ismerték egymást, egy iskolába jártak, ugyanoda jártak kikapcsolódni, a csoport kilenc későbbi tagjából többen rokonok voltak.
Mindannyian Spanyolországban születtek, ismerőseik szerint
mind beilleszkedtek a társadalomba,
nyolcan elvégezték a középiskolát (Moussa Oukabir még nem volt 18 éves), hatan szakmát is tanultak, volt állásuk. Egyikük sem volt különösen vallásos, a többi fiatalhoz hasonlóan jártak bulizni, ittak, füveztek is. Hárman közülük (Youseff Aalla, Houssain Abouyaaqoub és Driss Oukabir) kisebb bűncselekmények, leginkább marihuána-használat miatt voltak büntetve.
Minden megváltozott azonban, miután megismerték az imámot. Ő a New York Times szerint azért is próbált testvéreket vagy barátokat beszervezni, mert így nehezebb volt ott hagyni a csoportot. Végül hónapok alatt rávette őket a terrortámadás előkészítésére.
Azt egyelőre nem tudni, hogy az imám milyen szélsőséges csoportokkal állt közvetlen kapcsolatban.
Annyi biztos, hogy az alcanari ház romjai között találtak egy jegyzetfüzetet, amely az övé volt, és benne kézzel, arabul Al-Andalúz Iszlám Államának katonáiként írt a többiekről. A merényletek után pedig az Amák, az Iszlám Állam hírügynöksége ki is adott egy hasonló tartalmú közleményt.
A terrortámadásban használt furgon Fotó: MTI/EPA/Quique García
Egy héttel később egy másik ISIS-médium egy Szíriában felvett videót tett közzé, amelyen két, spanyolul beszélő dzsihadistát lehet látni és hallani: Tomasa Pérezt, aki hat gyerekével költözött Szíriába 2014-ben, és az egyik fiát. A videóban Spanyolországot fenyegették.
A hasonló fenyegetések azonban rendszeresek az ország ellen. Annak ellenére, hogy Spanyolországból viszonylag kevesen, összesen 200-an utaztak Szíriába és Irakba harcolni (még Ausztriából is többen mentek),
az ország központi helyen szerepel a dzsihádista propagandában.
Egyrészt az egykori észak-afrikai gyarmatok miatt él még az ellenszenv, de sokkal fontosabb a mór hódítás korszaka. Az Iszlám Állam (és korábban az al-Kaida) céljai között ugyanis az is szerepel, hogy visszaállítsák a történelmi kalifátust, amelynek a Pireneusi-félsziget is része volt. A különböző propagandakiadványokban ezért is hivatkoznak gyakran al-Andalúzra – vagyis a mai Spanyolországra.
Az utóbbi években egyre több dzsihádistát tartóztattak le az országban. A Foreign Affairs egyenesen egy szalafista folyosóról ír, ami Reustól és Tarragonától Lleidán keresztül a francia határig ér, és a szélsőséges ideológiát hirdető mecsetekből áll. Reinares és García-Calvo szerint 2016-ban Katalónia 256 iszlám imahelyének a harmada szalafista befolyás alatt állt.
Itt tartóztatták le annak idején az első dzsihádistát is Spanyolországban, 1995-ben, 2003-ban pedig itt sikerült még a merénylet előtt leleplezni egy vegyi támadásra készülő al-Kaida sejtet. 2008-ban is sikerült megakadályozni egy, a barcelonai metró ellen tervezett merényletet, és az elmúlt három évben is sorra jöttek a hasonló hírek.
Hatalmas tömeg emlékezett a merényletek áldozataira Fotó: MTI/EPA/Quique Garcia
2015 áprilisában például már egy, az Iszlám Államhoz kapcsolódó sejt tagjait fogták el, akik többsége, a mostani merénylőkhöz hasonlóan marokkói származású volt, de az iszlámra áttért spanyolok is voltak köztük.
A tervek központjában pedig a szintén marokkói származású Abdeljalil Ait el-Kaid állt. Ő 2014-ben csatlakozott Szíriában az Iszlám Államhoz, de ekkor már megfigyelés alatt tartották. Szíriából az interneten, a közösségi médián és különböző csevegőalkalmazásokon keresztül próbált fiatal, Barcelonában élő muszlimokat toborozni.
Aztán 2015 nyarán visszaküldték Európába. Nem egyedül, egy bizonyos Reda Hame-mal együtt jött. Mindkettőjüket figyelték: Hame-ot Párizsban letartóztatták. A CNN és a New York Times is megszerezte a kihallgatási jegyzőkönyvét, ebből derült ki, hogy őt alig néhány napos kiképzés után már küldték is vissza, hiszen az Iszlám Állam vezetőinek ekkor már az volt a legfontosabb,
hogy Európában hajtsanak végre minél nagyobb merényleteket.
Hame kiképzője nem más volt, mint Abdelhamid Abaaoud, a párizsi terrortámadás helyszíni parancsnoka, aki többek között azt is elmondta neki: a lényeg, hogy minél több civil áldozat legyen. (Abaaoud aztán nem sokkal később maga is visszatért Európába…)
El-Kaidot is letartóztatták, őt Varsóban fogták el, ahova Isztambulon keresztül érkezett, és kiadták Spanyolországnak. Vallomásából kiderült, hogy 2015 szeptemberére tervezett támadást, ami
a nyomozók szerint hasonló lehetett volna, mint a párizsi merényletsorozat.
Az biztos, hogy a meghiúsult tervek ellenére Barcelona továbbra is a célpontok között maradt, azt viszont nem tudni, hogy az imámnak volt-e kapcsolata a szíriai központtal, vagy az Iszlám Állam új taktikájának megfelelően, gyakorlatilag szabad kezet kapott, és a terrorszervezet ideológiája csak inspirációként szolgált.
Amerikai hírszerzők egyébként három hónappal a támadás előtt szóltak a spanyoloknak, hogy az Iszlám Állam terrortámadást tervez a nyáron a Ramblán. Tudni kell viszont, hogy hasonló figyelmeztetéseket gyakran kapnak a különböző országok. A spanyolok szerint ez a fenyegetés nem tűnt túl hitelesnek, így nem erősítették meg a biztonsági intézkedéseket.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
