A rezsim katonái tartják ostrom alatt Kelet-Gútát. Az egyik légitámadás során klórgázt is használhattak.
Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet azt közölte, hogy a támadást követően 14 embert, főleg gyerekeket vittek légzési problémákkal kórházba, és
egy hároméves gyerek meg is halt.
A tüneteik arra utaltak, hogy klórgáztámadás történt.
Az Aszad-rezsim azt állítja, hogy nem használ vegyi fegyvereket, de korábban több példa is volt erre, néhány éve épp Gútában támadtak szaringázzal.
Gázmérgezést szenvedett gyerekek a támadás után. (MTI/EPA/Mohamed Badra)
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szombaton határozatot fogadott el, amelyben
30 napos tűzszünetet
követelt. Ennek ellenére a kormánycsapatok még ma is bombázták a felkelők uralta várost, a támadásban legalább tíz civil meghalt. Zeid Raad al-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, valamint António Guterres ENSZ-főtitkár a tűzszünetre vonatkozó határozat haladéktalan betartását követelte.
A 2011 óta tartó háborúban hivatalos adatok szerint 340 ezren haltak meg. Mások szerint az áldozatok száma félmilliónál is több lehet.
Valósággal sokkolta Szlovákiát, amikor hétfőn reggel közölték az egyik legismertebb szlovák oknyomozó újságíró halálát, akit a saját otthonában, feltehetőleg a tevékenysége miatt végezhettek ki a barátnőjével együtt.
„A (szlovák) Nemzeti Nyomozóhivatal különösen súlyos bűncselekmény, kettős gyilkosság ügyében kezdte meg a nyomozást”
– nyilatkozta a SME napilapnak a rendőrség szóvivője utalva arra a hírre, ami ma reggel megdöbbentette egész Szlovákiát. A Nagymácsédra (Veľká Mača) reggel megérkező rendőrök a földön fekve találták Ján Kuciakot és élettársát. A rendőrség szerint a férfit mellkason, a nőt pedig fejbe lőtték. A nő családja értesítette a rendőrséget, mivel egy hete nem hallottak a fiatal párról és képtelenek voltak őket elérni. A nyomozást a rendőrség kiemelten kezeli, a gyanú szerint mindenképp
a munkája miatt gyilkolhatták meg az újságírót.
Ján Kuciak korántsem volt ismeretlen a szlovák médiában: a mindössze 27 éves oknyomozó újságíró számos korrupciós dologgal kapcsolatban írt/kutatott. Az Aktuality.sk internetes weboldalnak dolgozó újságíró elsősorban a Smer kormánypárthoz közeli oligarchákról írt, és leginkább az adócsalással kapcsolatos ügyekre összpontosított, amelyek a leggyakoribb gazdasági bűncselekménynek számítanak az országban. Foglalkozott már a Panama Papírok szlovákiai aspektusaival, Robert Kaliňák szlovák belügyminiszterrel, vagy Ján Počiatka egykori pénzügyminiszterrel, de olyan helyi ügyekről is lerántotta a leplet, mint a Tiszta nap (Čistý deň) galántai nevelőintézet finanszírozásának kétséges háttere.
Az elmúlt években nem akárkiket sikerült magára haragítania. Az egyik Ladislav Bašternák szlovák oligarcha volt, akinek neve és tevékenysége teljesen összefonódott a szlovák kormánnyal, különösen Ficoval. Bašternák egy luxusnegyed miatt került a média bírálatainak kereszttüzébe, hiszen az ő cégei építették a pozsonyi Bonaparte-lakóparkot. Ezenfelül ők adták el vagy adták bérbe az itteni lakásokat olyan prominens szlovák politikusoknak, mint
Robert Fico.
A Bonaparte Lakópark. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Nem ő volt az egyetlen, akinek Kuciak rálépett a lábára. Bašternáknál sokkal „problémásabbnak” számít Marián Kočner, aki évek óta ismert a szoros alvilági kapcsolatairól. Kuciak február elején olyan cikkeket közölt, amelyekben szintén a luxuslakásokkal kapcsolatos tranzakciókkal foglalkozott. A Five Star Residence nevű lakóparkot Kočner cége, a Real Štúdio K.F.A. építette, és egy másik cége – az Inkasný Servis – ugyanebben a komplexumban 17 lakást vásárolt meg összesen 1 euróért, vagyis hat centet adott egy lakásért. Kuciak utolsó Facebook-posztja arról szólt, hogy a Five Star Residence-t építő Real Štúdio K.F.A valamikor az elkövetkezendő hetekben meg fog szűnni anélkül, hogy törlesztené a fennmaradó adósságait. A vállalkozó már korábban megfenyegette az újságírót, amikor Kuciak megkérdezte Kočnert, hogy az ellene folyó rendőrségi nyomozás miatt szabadult-e meg az ingatlanától. Erre a maffiakapcsolatokkal rendelkező üzletember megfenyegette:
„Keresni fogok bármilyen mocskot, és ha találok, akkor foglalkozni fogok Önnel, anyjával, apjával és rokonaival!”
Ján Kuciak erre tavaly szeptemberben büntetőfeljelentést tett, de a hatóságok nem foglalkoztak külön az üggyel, amit maga az újságíró is megjegyzett egy év végi posztjában. Most a rendőrség az Aktuality szerkesztőségével egyeztetve néhány újságírójuknak rendőri védelmet adott.
Az eset valósággal sokkolta Szlovákiát, ahol utoljára tíz évvel ezelőtt volt hasonló ügy, amikor a maffiával foglalkozó Pavol Rýpal oknyomozó riporter tűnt el. A szlovák politikai pártok szintén megszólaltak. Robert Fico a „demokrácia és a sajtószabadság elleni súlyos támadásnak” minősítette az esetet. Robert Kaliňák belügyminisztert megdöbbentette az eset és törölte a mai napi programját, a kulturális és az igazságügyi miniszter egyaránt elítélte a gyilkosságot. A Híd-Most párt szerint, ha valóban a munkája miatt gyilkolták meg Kuciakot, akkor az a szólásszabadság elleni támadást jelenti. Az ellenzék azt vetette a kormány szemére, hogy Máltához hasonlóan
„Szlovákia ma csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyekben az oknyomozó újságírókat halál fenyegeti”
és a belügyminiszter távozására szólítottak fel. Az Európai Parlament elnöke is megszólalt az ügyben:
The EU cannot accept that a journalist is killed for doing his job. I call on the Slovak authorities to launch a thorough investigation with international support if needed for Jan Kuciak. As with #DaphneCaruanaGalizia, the European Parliament will not rest until justice is done
Sokáig érinthetetlennek és elmozdíthatatlannak tűnt, de nemrég a dél-afrikai Jacob Zumát is utolérte a végzete: Valentin napra egy lemondó nyilatkozattal lepte meg a saját országát. A helyére kerülő új elnök előtt tornyosulnak a kihívások, hiszen nemcsak a gazdaságot kell rendbe tennie, de vissza kell állítania Nelson Mandela örökségének régi fényét, amely jelentősen megkopott az apartheid rendszer összeomlását követő több mint két évtizedben.
A korrupciós és egyéb (nemi erőszak, házasság kívüli gyerek, „különös oligarchákkal fenntartott kapcsolatok”) botrányok korántsem számítottak újdonságnak Jacob Zuma dél-afrikai elnök esetében. Amióta 2009-ben az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetőjét megválasztották – és 2014-ben újraválasztották – az ország elnökének, szinte nem telt el úgy év, hogy ne került volna valamilyen kényes ügybe, amely majdnem a bukásával járt. Legutóbb például akkor ingott meg alatta az elnöki szék, amikor 2016-ban a legfelsőbb bíróság ítélete ellenére
sem fizette vissza a saját otthona felújítására költött több millió dollárnyi közpénzt.
Viszont ez soha nem járt a hatalom éléről való távozással, mivel a 400 képviselőből álló dél-afrikai parlamentben, igaz, legtöbbször kis többséggel, de mindig elutasították a Zuma-elleni bizalmatlansági indítványokat.
Jacob Zuma dél-afrikai elnök bejelenti a lemondását. A legemlékezetesebb botránya, amikor az állítások szerint 2006-ban megerőszakolt egy AIDS-es nőt. A vádat végül ejtették, de Zuma azt mondta a bíróságon, hogy úgy védekezett az AIDS ellen, hogy az aktus után lezuhanyozott. A kép forrása:MTI/EPA/Kim Ludbrook
Csakhogy a folyamatos botrányok miatt nemcsak a dél-afrikai elnök népszerűsége, hanem az ANC iránti bizalom egyaránt megrendült. Korábbi koalíciós partnereik fordultak ellenük, tüntetések robbantak ki szerte az országban, valamint a párton belül is egyre kiélezettebbé vált a frakcióharc. Végül a helyi politikai elit úgy döntött, hogy megálljt parancsol a folyamatoknak: 2017 decemberében Zumát eltávolították a pártvezetői tisztségéből és helyére Cyril Ramaphosát nevezték ki.
Ettől kezdve már elemzések és cikkek tucatjai jelentek meg a helyi és a nemzetközi médiában, amelyek szerint Zuma „kilenc élete elfogyott”, már csupán idő kérdése a távozása. Erre végül 2018. február 13-án került sor: Zuma először ugyan visszakozott, de megfenyegették, hogy akkor két nap múlva bizalmatlansági indítványról fognak szavazni a parlamentben, de ezúttal a kormánypárt szintén igennel szavaz és akár bíróság elé is citálhatják őt a korrupciós ügyei miatt. Az új elnök pedig Ramaphosa lett, aki Nelson Mandela óta már az ötödik ANC vezető a Dél-afrikai Köztársaság élén.
Cyril Ramaphosa az utód, aki képen leteszi a hivatali esküjét. Ő sem mentes a botrányoktól: nevéhez kötik a 2012-es mészárlást, amikor a sztrájkoló bányászokra tüzet nyitottak a rendőrök és 34-en életüket vesztették. A kép forrása: MTI/EPApool/Mike Hutchings.
Kihívások sokasága
A legnagyobb kérdés most az országban, hogy vajon az ANC vissza tudja-e szerezni a belföldi és a nemzetközi bizalmat, hiszen Zuma majd tíz évnyi elnöksége tönkretette a „mandelai örökséget”. A Desmond Tutu Nobel-díjas püspök által megálmodott „szivárvány nemzet” elképzelés fénye már elhalványult, amit jól mutat, hogy 2017 első feléig fél millió fehér dél-afrikai állampolgár hagyta el az országot, és a további öt évben 112 000 készülnek emigrálni. Sőt, már más etnikai csoportok is a kivándorlást választják, de nem az etnikai feszültségek, hanem a gazdaság és a közbiztonság katasztrofális állapota miatt.
Ugyanis ezeken a területen Zuma elnökségének második ideje alatt lényeges visszaesések történtek. Az elmúlt években rendszeressé váltak a sztrájkok, különösen a bányászok és a munkások körében, ami miatt a nyersanyagkitermelés és ezzel párhuzamosan az export csökkent. Az átlagos munkanélküliség a helyi statisztikák szerint továbbra is 25 százalék feletti. Az elszegényedés szinte megállíthatatlanul terjed, sőt, már Fokvárosban sem ritka, hogy az úgynevezett townshipben (nyomornyedekben) fehérek laknak. 2017-re a nemzetközi hitelminősítők szinte mindegyike a bóvli vagy a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a dél-afrikai országot.
Az afrikánerek egyik politikai célja, hogy egy ,,fehér autonóm tartományt” hozzanak létre, azaz a „Volkstaat Afrikáner Népi Államot”. A térképen a sötét rész jelöli ezt. A kép forrása: Link.
megelőzve ezzel Argentínát és Egyiptomot. (A listavezető még mindig Venezuela). Ráadásul annak ellenére került ide, hogy 2017 második felétől pár dologban, mint a költségvetési egyensúly vagy az infláció visszaszorítása terén szép eredményeket ért el. Ezért sem véletlen, hogy Zuma távozását a piacok nagyon jól fogadták, mivel a helyére kerülő Ramaphosa, aki kiterjedt üzleti birodalommal és több mint fél milliárdos vagyonnal rendelkezik, jó gazdasági szakembernek számít. Egyik első lépése volt, hogy az ÁFÁ-t egy százalékkal megemelte és növelte az üzemanyag árát, valamint hozzálátott a költségvetési hiány csökkentéséhez.
Pedig eddig úgy tűnt, hogy a Dél-afrikai Köztársaság, ha nem is erős, de stabil gazdasággal rendelkezik, amit jól mutat, hogy tagja a világ egyik legnagyobb gazdasági csoportosulásának. Ugyanis 2011-ben Fokváros-Pretoria felvétele miatt változtatták meg a Jim O’Neill közgazdász által, Brazília, Kína, Oroszország és India angol kezdőbetűiből létrehozott BRIC csoport nevét BRICS-re. Ráadásul ebben az évben ők töltik be a soros elnökséget és Johannesburgban fogják rendezni nemcsak az államfői találkozót, hanem a 10. évfordulós ünnepségeket is.
Balról-jobbra: Michel Temer brazil, Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai, Jacob Zumba dél-afrikai elnök, Narendra Modi indiai miniszterelnök a BRICS-országok csúcstalálkozóján Hsziamenben 2017. szeptember 4-én. A kép forrása: MTI
Viszont az már kérdéses, hogy ebből eddig mennyit profitált ebből az ország. Habár sokáig ide áramlott a legtöbb kínai tőke, ennek az ára az volt, hogy a kínai import tönkretette a hagyományos ipart, illetve társadalmi szinten komoly feszültségeket generált a Kínához való közeledés miatt. Mindeközben pedig Oroszországhoz és részben Indiához köthető az ország történelmének egyik legnagyobb korrupciós botránya: a „helyi paksi ügy”, amikor
Zuba teljesen titokban akart megépíteni nyolc (!) atomerőművet
, de ezt tavaly a legfelsőbb bíróság megakadályozta.
„Kék Pólósok és Vörös Ingesek”
Az elkövetkezendő hónapokban a gazdasági-külpolitikai problémákon kívül Ramaphosának és az ANC-nek még egy újabb kihívással is szembe kell néznie. Ugyanis korántsem véletlen, hogy ilyen „sietősen” szabadultak meg Zubától, hiszen jövőre választásokat tartanak az országban és több felmérés szerint most először szorongathatják meg igazán az évtizedek óta kormányzó pártot. Két politikai erő érdemes a nagyobb figyelemre: a Demokratikus Szövetség (Democratic Alliance) és a Gazdasági Szabadságharcosok (Economic Freedom Fighters – EFF).
Eddig a DA volt az egyetlen olyan párt az országban, amely meg tudta közelíteni az ANC-t. A kezdettől fogva ők számítanak a legnagyobb ellenzéki csoportosulásnak és a legutóbbi választásokon pedig 22 százalékot értek el, ami az eddigi legjobb eredményüknek számít. A többnyire centralista politikát folytató DA eredetileg a „fehérek pártja” volt, de idővel a multikulturalizmust, megbékélést és az együttműködést kezdte el hirdetni. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen 2009-be megszerezték a Nyugat-Fokföld nevű tartományt, ahol a legnagyobb a „színesek” (coloured) és a polgárosodott feketék aránya. Különösen az „elveszett generáció(k)” körében népszerűek, akik kimaradtak az apartheid utáni politikából, gazdasági támogatásokból vagy oktatásokból, vagy szimplán megkérdőjelezték a „nagy öregek” és az ANC hatalmát.
A Demokratikus Szövetség egyik megmozdulása. A kép forrása: Link.
Ugyanakkor a DA legnagyobb hátránya, hogy egy-két kivétellel igazából csak regionális pártként funkcionál. Ráadásul vezetője, a fekete Mmusi Maimane pár napja jelezte, hogy pártja kész együttműködni az új ANC elnökkel, ha a dél-afrikai nép érdekében folytatja tevékenységét. Továbbá az sem erősíti a párt helyzetét, hogy mindig olyan botrányokba kerül, amiknek központi eleme nem a korrupció, hanem az apartheidi időkre való nosztalgiázás és rasszista kijelentések. A gyakran kétértelműen nyilatkozó vagy a Facebookra posztoló politikusokkal mindig kiemelten foglalkozik a helyi média, és emiatt gyakran kizárások történnek DA belül, de ez korántsem erősíti a helyzetüket és a bizalmat a társadalmon belül.
Az ANC számára viszont sokkal nagyobb fejtörést okoz az EFF. Ezt eredetileg a kormánypárt ifjúsági szervezetéből kiugrott vezetője, Julius Melama alapította meg 2013-ban. Igencsak harcias retorikát folytatnak, csak éppen a „másik irányba”: a gyűlöletük céltáblái a fehér dél-afrikaiak. Szélsőbaloldali pártnak állítják be magukat, akik az elmúlt években fokozatosan elorozzák az ANC elől a korábbi szavazóbázisaikat, vagyis a városi szegényeket, munkásokat, bányászokat és a 25 év alatti dél-afrikaiakat. Sok vidékit megnyertek maguknak, amikor bejelentették a „földreformot”, amely elsősorban a gazdag afrikáner (búrok leszármazottai) földbirtokainak elvételéről és felosztásáról szól.
Julius Malema és az EEF logója. 2016-ban kijelentette, hogy „Nem szólítunk fel a fehér férfiak lemészárlására… legalábbis egyenlőre.” A kép forrása: Youtube,
A folyamatos agresszív megnyilatkozások és a tüntetéseken kívül rendre felróják a párt „militarista struktúráját”, amely akár fél millió tagot is számlálhat. Sőt, néha már a terrorizmus határát súrolják: 2016-ban az keltett nagy felzúdulást, amikor a közösségi oldalakra feltették a bombagyártás receptjét és javasolták azok bevetését az egyetemeken tartott demonstrációkon.
A hírhedté váló dél-afrikai parlamenti verekedések szintén hozzájuk köthetőek, mivel ők kezdik vagy provokálják ki.
Legutóbb pedig akkor szereztek hírnevet, amikor 2018 elején a H&M üzletek „bojkottjára” szólítottak fel, de ez nagyon sokszor az üzletek kifosztásához vezetett, amit az EEF vezetése egyes esetekben maga szervezett meg. Szerintük ez volt ugyanis a „megfelelő válasz arra”, hogy az üzletlánc a „legvagányabb majom a dzsungelben” feliratú pulóverüket egy fekete gyerekkel reklámozta.
Amikor az istenek a fejükre estek
Az elmúlt fél évben egymás után távoztak azok az afrikai államfők, akik több éven, évtizedeken át irányították az országukat és hatalmuk megingathatatlannak tűnt. Erre a listára 2018 februárjában, José Eduardo dos Santos vagy Robert Mugabe neve mellé Jacob Zuma szintén felkerült. Azt egyelőre még korai állítani, hogy az elnök eltávolításával – Angolával vagy Zimbabwéval ellentétben – a Dél-afrikai Köztársaságban valóban egy új korszak vette volna kezdetét. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy a társadalom 1994 óta először készülhet fel olyan választásokra, amelyek valóban sorsdöntőek lehetnek az apartheid utáni politikai rendszer és a „szivárvány nemzet” elképzelés számára.
Újabb vádpontot fogalmazott meg Robert Mueller Paul Manafort, Donald Trump volt kampányfőnöke ellen: európai politikusokat fizetett le, hogy az akkori ukrán elnök, az oroszbarát Viktor Janukovics mellett lobbizzanak.
A bűnbánó Rick Gates Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds
A Robert Mueller vezette bizottság azt vizsgálja, hogy az oroszok mennyire avatkoztak be az amerikai elnökválasztásba. Több ember ellen már vádat emeltek, köztük van Rick Gates, Manafort korábbi helyettese és régi üzlettársa, aki
elismerte bűnösségét, és együttműködik a bizottsággal.
Elmondta, hogy több tízmillió dollárt mostak tisztára, és hazudtak az FBI-nak.
Így derült ki az is, hogy ő és Manafort 2012-ben és 2013-ban offshore-számlákról utalt át több mint kétmillió dollárt európai politikusoknak (az úgynevezett Habsburg-csoportnak), hogy lobbizzanak az akkori oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics mellett.
Janukovics nem sokkal később abba bukott bele, hogy nem írta alá az Európai Unióval a társulási szerződést 2013 végén, hanem végleg el akarta kötelezni Ukrajnát Oroszország mellett. Emiatt tömegtüntetések kezdődtek, főleg a kijevi Majdan téren, ahol a rendőrök mesterlövészei a tüntetők közé lőttek. Ezután a tüntetések még nagyobbak lettek, Janukovics elmenekült Kijevből, a parlament pedig megfosztotta hatalmától. A volt elnök Oroszországba menekült, a villáiról készült, hatalmas luxusról árulkodó képek pedig bejárták a világot: többek között arany vécékeféje és saját állatkertje volt. Bukása után annektálta Oroszország a Krím-félszigetet, és kezdődött a kelet-ukrajnai háború.
Készült egy feljegyzés is 2012 júniusában, amelyben Manafort rendkívül fontosnak nevezte a csoport tevékenységét, „rendkívül befolyásos politikusok” csoportjaként emlegette őket. A vádirat szerint
egy volt európai kancellár vezette őket.
A Deutsche Welle szerint ő a volt osztrák szociáldemokrata kancellár, Alfred Gusenbauer volt.
Manafort két washingtoni lobbicéget is felkért, hogy javítsák az Ukrajnáról, vagyis leginkább Janukovicsról alkotott képet. Az egyik vezetője Tony Podesta volt, Hillary Clinton volt kampányfőnökének a testvére.
Alfred Gusenbauer Fotó: MTI/EPA/Andreas Pessenlehner
Gusenbauer részt is vett egy találkozón 2013-ban, amelyen az amerikai képviselőház külügyi bizottságának akkori vezetője, Ed Royce mellett két republikánus képviselő, valamint mások mellett a lobbicégek munkatársai is részt vettek. Utóbbiak közül az egyik Romano Prodi volt olasz kormányfőt is elkísérte amerikai képviselőkkel tartott találkozóira.
Gusenbauer jelenleg egy berlini elemzőintézet tagja, amelynek alapítója, Vlagyimir Jakunyin, az orosz vasúttársaság volt vezetője, rákerült a Krím elcsatolása miatt szankciókkal sújtott oroszok listájára. Jakunyint az amerikaiak Vlagyimir Putyin bizalmasának tartják.
Nem ő amúgy az egyetlen volt kancellár, aki szoros kapcsolatban van az oroszokkal: Gerhard Schröder például tagja a Rosznyeft igazgatótanácsának. Oroszbarát politikusok Európában ugyanakkor a szélsőjobboldalon is gyakran találhatók: ilyen a francia Marine Le Pen és az olasz Északi Ligát vezető Matteo Salvini is.
Paul Manafort mindent tagad Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds
Manafort tagadta a vádakat. A New York Times szerint ugyanakkor Gates-szel közös cégük sok, az orosz kormánnyal jó viszonyban lévő emberrel kapcsolatban állt. Például a leggazdagabb oroszok közé tartozó Oleg Gyeripaszkával, aki Putyin közeli szövetségesének számít, akit a Washington Post szerint Manafort személyesen is tájékoztatott arról, hogy haladnak az elnökválasztási kampánnyal.
Mueller vizsgálata közben már arról is szól, hogy Trump akadályozta-e az igazságszolgáltatás működését. Ezzel kapcsolatban már volt tanácsadóját, Steve Bannont is meghallgatták.
Tanulmányozni kell azon német javaslatokat, amelyek értelmében az uniós támogatások elosztásában a szolidaritási és a jogállamisági elvek betartásának is tükröződnie kellene – közölte Mark Rutte holland kormányfő pénteken Brüsszelben az uniós vezetők csúcstalálkozójának kezdete előtt.
Rutte elmondta, lát előnyöket a nemrég bemutatott javaslatban, de alaposan meg kell vizsgálni a kérdést.
Hozzátette, kormánya elsősorban az alapján osztaná el a strukturális alapokból származó pénzeket, hogy a támogatásokkal elérhetőek-e a szükséges változások, a kívánt célok.
A német álláspont szerint a strukturális támogatások elosztási szempontjaiban annak is tükröződnie kellene a jövőben, hogy egyes tagországok mennyire veszik ki a részüket a menekültválság közös kezeléséből.
Az elmúlt 25 évben gazdaságunk nagyrészét eladtuk a külföldnek. Évente 75-80 milliárd zloty áramlik ki emiatt az országból – hangsúlyozta Mateusz Mazowiecki. A lengyel miniszterelnök a francia Piketty tanulmányára utalt, mely néhány munkatársával együtt azt vázolta fel, hogy a volt szocialista országokból óriási pénzek áramlanak ki a korábbi befektetés eredményeként.
Mit akar most Lengyelország nemrég kinevezett közgazdász miniszterelnöke? „Szubjektív gazdaságpolitikát”! Ez kevesebb külföldi beruházást jelent, és a hazai tőke előtérbe helyezését. Emiatt megállítanák a privatizációt. Növekedne az állam újraelosztó szerepe. Ez összefügg azzal, hogy a kormányzó párt jelentős összegű szociális támogatással kívánja növelni politikai tőkéjét. Ez eddig be is jött, mert a kormánypárt népszerűsége és elfogadottsága magas annak ellenére, hogy sok olyan új törvényt hoztak, melyek ellenérzéseket szültek Brüsszelben és másutt külföldön.
Egyelőre megy a szekér: tavaly a GDP 4,6%-al növekedett.
Az államadósságot sikerült lejjebb vinni a GDP 60%-ról 50%-ra. Csakhogy, mondják a kritikusok, mindez összefügg a jó európai konjunktúrával és az uniós pénzekkel, melyekből Lengyelország kap a legtöbbet. A következő években aligha érkezik ennyi uniós pénz hiszen a brexit miatt baj van az EU költségvetésével. Ezenkívül Varsó kötelezettségszegési eljárás alatt áll jogrendjének reformja miatt. A varsói kormány és Brüsszel viszonya pocsék, és ez nem bátorítja a külföldi befektetőket, akik a miniszterelnök szavaival ellentétben nélkülözhetetlenek Lengyelországban! Miért? Mert nincs hazai tőke! A lengyelek képtelenek pénzt félretenni, mert a fizetésük olyan alacsony, hogy a többség örül, ha megél! Ennek következtében pénz csakis külföldről jöhet. Illetve az államtól!
Mateusz Morawiecki miniszterelnök – valószínűleg a magyar példán felbuzdulva –
állami támogatással kíván megteremteni egy hazai tőkés osztályt.
Amely aztán nyilvánvalóan hűséges támasza lenne a kormánypártnak. A hazai vállalkozóknak eddig nem voltak meg az eszközeik a külföldi vetélytársakkal folyó versenyben – mondta a miniszterelnök. Ebből érthető meg a jogrend reformja is: a hatalom olyan jogot akar, mely előnyben részesíti a hazai vállalkozókat! Ezért megy szembe Brüsszellel! Sikerre vezethet-e a lengyel miniszterelnök „szubjektív gazdaságpolitikája”, mely sok tekintetben Matolcsy György nemortodox nézeteire emlékeztet? A liberális reformközgazdászok szerint a varsói kormány feléli a jövőt: olyan pénzeket oszt el politikai és szociális alapon, melyeket jelentős részben külföldről kap. És melyeket talán jobb lenne a versenyképesség javítására költeni hiszen például az informatikai forradalomban Lengyelország messze lemarad az uniós átlag mögött, és akkor még nem beszéltünk Észtországról, mely az egész államigazgatást átállította a digitális rendszerre…
Emmanuel Macron egyik tanácsadója az EU csúcstalálkozója előtt fejtette ki a hivatalosnak tekinthető álláspontot. A tisztségviselő nem rejtette véka alá, hogy elsősorban Lengyelországra és Magyarországra gondol, mert ez a két állam – amellett, hogy a legtöbbet veszi ki a közös alapból – rendszeresen megsérti az EU előírásait.
Angela Merkel kancellár hasonló gondolatokat fogalmazott meg az EU csúcs előtt, melynek fel kell vázolnia a következő költségvetést. Kínos a dilemma hiszen a brit kilépés 10-12 milliárd eurós veszteséget jelent miközben az EU fokozni szeretné kiadásait olyan fontos ügyekben, mint a migráció vagy a közös védelem. A szegényebb közép- és kelet-európai tagállamok Budapesten megígérték Oettinger költségvetési biztosnak, hogy hajlandók növelni a befizetésük mértékét, de ez viszonylag elhanyagolható tétel az EU össz költségvetésében.
Németország a legnagyobb befizető, már jelezte, hogy hajlandó növelni a hozzájárulását. Ugyanígy nyilatkozott Olaszország is, de Itáliában választások lesznek március elején, ezért semmit sem lehet biztosra venni a római kormány ígéretei közül.
Négy állam már egyértelműen jelezte: nem akar többet költeni az Európai Unióra!
Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország mind nettó befizető és a hazai költségvetés állapota miatt nem tud és nem is akar többet fizetni. Hajlik erre az álláspontra néhány más tagállam is: Belgium, Finnország vagy Luxemburg.
Angela Merkel kancellár nem sokkal az uniós csúcs előtt találkozott Mateusz Morawiecki lengyel kormányfővel. A hírek szerint megmondta neki, hogy
a jövőben Lengyelország kevesebb pénzre számíthat,
ha nem működik együtt Brüsszellel. Mindez nem hatotta meg a lengyel kormányfőt, aki kitartott korábbi álláspontja mellett. Sőt azzal lőtt vissza, hogy Németország jobban tenné, ha teljesítené a NATO előírását, mely a GDP 2%-át kívánja hadi célokra fordítani. Németország évtizedek óta nem teljesíti ezt – sok más európai tagállamhoz hasonlóan. Donald Trump amerikai elnök ezt nehezményezi is.
Lengyelország mint Trump fontos szövetségese, ezért bírálhatja Németországot.
Csaknem 2000 euró a luxemburgi minimálbér, a legkisebb a bolgároké, 261 euró. Az Eurostat friss listáján Magyarország változatlanul a legalsó harmadban van 445 euróval. A vásárlóerőben valamivel jobb a helyzetünk.
Csaknem nyolcszoros a különbség az Európai Unió tagországai között a legkisebb és a legnagyobb minimálbér összegében – olvasható az Eurostat pénteken közzétett jelentésében.
Mivel nem minden tagországban van jogszabályban előírt legkisebb kereset (Dániában, Cipruson, Olaszországban, Ausztriában, Finnországban és Svédországban nincs), az Eurostat 22 tagállam adatait gyűjtötte össze. Az adatok a teljes munkaidős foglalkoztatásra érvényesek és a bruttó összeget tartalmazzák.
Az 500 euró alatti minimálbérű országok: Bulgária (261), Litvánia (400), Románia (408), Lettország (430), Magyarország (445), Horvátország (462), Csehország (478), Szlovákia (480), Észtország (500) és Lengyelország (503).
Az 500 és 1000 euró közöttiek: Portugália (677), Görögország (684), Málta (748), Szlovénia (843) és Spanyolország (859).
Az 1000 euró fölöttiek: Nagy-Britannia (1401), Franciaország és Németország (1498), Belgium (1563), Hollandia (1578), Írország (1614) és Luxemburg (1999).
A magyar minimálbér a luxemburgi 22 százaléka.
Az Eurostat elkészítette az úgynevezett vásárlóerő-paritás alapján is az összevetést. Ez a tényleges értéket igyekszik bemutatni az egyes országok jövedelmei között, kiszűrve például az árak közti torzító hatást. Ennek alapján a két szélső érték (Luxemburg 1597 és Bulgária 546) közti differencia csak háromszoros.
Magyarországon 743 PPS (vásárlóerő-egység) értékű a minimálbér, amellyel az ország a 16. helyre került a vizsgált tagállamok között, és megelőzi a cseheket, szlovákokat és horvátokat, akiknek a nominális minimálbérük magasabb. Ebben a sorban a luxemburgi összeg 45 százalékát éri a magyar érték.
Hiába volt egy kirendelt seriffhelyettes a floridai Marjory Stoneman Douglas középiskolánál, nem ment be az épületbe, hogy megállítsa a vérengzést és ártalmatlanná tegye a támadót.
Ezt Scott Israel, Broward megye seriffje közölte. „Teljesen le vagyok sújtva … Egyáltalán nem ment be” – mondta a csütörtöki sajtótájékoztatón. Kiderült, hogy az egyenruhában lévő és felfegyverzett tiszt nagyjából másfél perccel azután ért a helyszínre, hogy az iskola volt diákja, Nicolas Cruz lövöldözni kezdett az épületben. A támadás körülbelül hat percig tartott, a maradék négy percig a seriffhelyettes az épületen kívül maradt. Arra a kérdésre, hogy mit kellett volna tennie, Israel azt mondta, hogy be kellett volna mennie és hatástalanítani a lövöldözőt.
A seriffhelyettes, aki egy olyan rendőrségi egységhez tartozott, amely kifejezetten az iskolák biztonságáért felel, nem adott magyarázatot arra, hogy miért nem ment be az épületbe. A BBC szerint 14 és 20 ezer között van azoknak a rendőröknek a száma az USA-ban, akik kifejezetten az iskolai bűnmegelőzésért felelnek. Az érintett seriffhelyettes 2009 óta volt kirendelve a Marjory Stoneman Douglas középiskolához.
Donald Trump amerikai elnök szerdán arról beszélt, hogy a tanárokat és az iskolai dolgozókat is fel kellene fegyverezni, hogy kezelni tudják a hasonló eseteket, csütörtökön pedig prémiumot is kilátásba helyezett azoknak, akik hajlandók erre. A javaslatát azonban az érintettek közül többen kritizálták, és a fegyveres erőszakkal foglalkozó szakértők között olyan is volt, aki egyenesen őrültségnek nevezte.
Nicolas Cruz 17 embert ölt meg az iskolában február 14-én, majd a menekülő diákok közé vegyült, de még aznap elfogták. Az iskolában jövő hét szerdán folytatódik az oktatás, hétvégén pedig tanácsadáson vehetnek részt a diákok és a tanárok.
A montenegrói rendőrség szerint egy szerb férfi, a 43 éves Dalibor Jauković volt az, aki csütörtökre virradóra kézigránátot dobott az Egyesült Államok nagykövetségi épületére a montenegrói fővárosban, Podgoricában, majd felrobbantotta magát és meghalt – jelentette a Vijesti.me podgoricai hírportál.
A robbanásokban senki más nem sérült meg, azonban azt még mindig nem lehet tudni, hogy mi lehetett a támadás indítéka.
Az információk szerint a férfi a közép-szerbiai Kraljevóból származott, de már hosszabb ideje Podgoricában élt. A közösségi médiában található képei szerint Jaukovićot 1999-ben katonai szolgálatáért kitüntették. Ebben az időszakban a szerb hadsereg és rendőrség irtóhadjáratba kezdett Koszovóban.
A rendőrség folytatja a nyomozást, a nagykövetség épületének környékén nem találtak további robbanószerkezeteket.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
.png){kind=link}