Brooks szerint az orosz elnököt soha nem szabad lebecsülni. Jelen pillanatban a tekintélyuralmi rendszereknek áll a zászló. Amiatt is, mert van egy vezéralakjuk. Ha valaki megkérdezné, hogy ki a szabad világ vezetője, néma csend lenne a válasz.
A magába roskadt Kaczyński: „Nincs mára több találkozó, Basia. Egyedül akarok lenni, mint Lengyelország Európában.”
A titkárnője Basia Skrzypek: „Nem. Nem vagyunk egyedül. Hát Magyarország?”
Błaszczak, nemzetvédelmi miniszter: „Túlságosan felnéznek az oroszokra.”
Ez a befejező jelenete a 2017 eleje óta futó lengyel szatirikus sorozat (Ucho Prezesa, Az elnök füle) hatodik részének.
A jelenet előzménye, hogy a már mindenkivel összeveszett lengyel vezetés, Jaroslav Kaczyńskival az élén tanácskozást tart, amikor váratlanul betoppan a magyar miniszterelnök, akit egy tört magyarsággal beszélő színész alakít. A két jóbarát ezúttal is mindenben egyetért, tetőfokán a szerelem, amikor megcsörren OV telefonja. Ki más hívhatná, mint Vlagyimir (Putyin). A mézes mázos és benyali hangnem következtében egy világ omlik össze Kaczyńskiban és társaiban.
Vlagyimirnak van néhány trójai falova és a magyar miniszterelnök csak az egyik közülük.
Egy másik például a szerb államfő, aki a Nyugat és Moszkva közötti hintapolitikájával lophatta be magát Putyin szívébe. De vannak régebbi kliensei, még egy volt német kancellár is (Schröder).
A negyedik hatéves elnöki ciklusát kezdő, szinte örökösnek számító orosz vezető nemzetközi teljesítménye sem lebecsülendő.
2008 augusztusában, a pekingi olimpiai játékok ideje alatt Oroszország bevonult Grúziába.
2010 júniusában az FBI 10 „illegális” személyt tartóztatott le, akiket Moszkvából utasítottak, hogy „kapcsolatokat építsenek amerikai befolyásos körökkel”.
2012 októberében szintén az FBI 11 ember ellen emelt vádat, mert high-tech titkokkal láttak el orosz katonai és hírszerző ügynökségeket.
2014 márciusában Oroszország annektálta a Krím-félszigetet. Az ezt elítélő BT-határozatot Moszkva megvétózta.
Szintén ebben a hónapban Ukrajna felett lelőtték a malájziai légitársaság utasszállító gépét, 289 ember halálát okozva. A vizsgálat megállapította, hogy a gyilkos föld-levegő rakétát az ukrajnai oroszpárti szakadárok által ellenőrzött területről lőtték ki. A Biztonsági Tanácsban ismét orosz vétó volt.
2015 szeptemberében Putyin katonailag is – a saját népét vegyifegyverekkel is irtó – szíriai diktátor segítségére sietett.
2016 novemberében – az amerikai hírszerzés szerint – azzal, hogy ellenfele Hillary Clinton tekintélyét aláásta, Moszkva beavatkozott az elnökválasztásokba Donald Trumpot támogatva.
David Brooks, a New York Times publicistája szerint Vlagyimir Putyin a földkerekség legbefolyásosabb embere. „Azt mondják, hogy Putyin jól szkanderezik. De mindenki azt várja, hogy végül veszít, mert az orosz gazdaság gyenge. Az ő keze azonban nem az, mert a háttere nem gazdasági, hanem kulturális, ideológiai.”
Brooks úgy véli, hogy Putyinnak van néhány ütőkártyája a liberális demokráciákkal szemben. Ez utóbbiak a rendszerben és az intézményekben hisznek, az orosz elnök pedig a központosításban, a vezér eszméjében, aki vasakaratával irányítja a tömegeket.
Ezenkívül a liberális demokrácia alapja az egyéni kapacitásba vetett hit. A demokraták azt hiszik, hogy az emberek tudják irányítani az életüket.
A putyinizmus meg a trumpizmus a cinizmuson alapszik.
Végül a liberális demokrácia a másság tiszteletben tartását helyezi előtérbe. A putyinizmus pedig azt vallja, hogy a tőlünk különböző emberek káoszt teremtenek és veszélyeztetik az életvitelünket. Putyin ezért gyakran határolódik el melegektől, a muzulmánoktól és az ateistáktól.
Brooks szerint az orosz elnököt soha nem szabad lebecsülni. Jelen pillanatban a tekintélyuralmi rendszereknek áll a zászló. Amiatt is, mert van egy vezéralakjuk. Ha valaki megkérdezné, hogy ki a szabad világ vezetője, néma csend lenne a válasz.
534 millió – ilyen sok telefonbeszélgetést és SMS-t rögzítettek a hírszerzési szolgálatok tavaly az Egyesült Államokban. A megelőző évben ez a szám 151 millió volt, vagyis a növekedés több mint háromszoros.
A Nemzetbiztonsági Ügynökségnél érdeklődő újságíróknak azt mondták, hogy az NSA lehallgatási aktivitása hullámzó jellegű, vagyis hol több, hol kevesebb. A gyakorlatban persze állandóan növekszik, de ennek csak technikai okai vannak – mondta a szóvivő. Ha ugyanis egy számot gyakran hívnak és azt állandóan lehallgatják, akkor ez megnöveli a lehallgatott hívások számát, de valójában nem következett be jogsértés.
Az Egyesült Államokban az NSA a 2001. szeptember 11-ei merényletsorozat után kapott engedélyt arra, hogy amerikai polgárok telefonjait lehallgassa – bírói jóváhagyás nélkül. 2013-ban Edward Snowden, az NSA egyik munkatársa Hongkongban kitálalt: az informatikai hírszerzés milliószámra gyűjti az adatokat jogilag nem engedélyezett körülmények között az Egyesült Államokban és külföldön is.
A ma Oroszországban rejtőzködő Edward Snowden arról is beszámolt, hogy külföldi államférfiak telefonjait is rendszeresen lehallgatja a Nagy Testvér. Nemcsak ellenségesnek tekintett államok vezetőiről volt szó, mint Oroszország vagy Kína, hanem szövetségesekről is: Angela Merkel vagy a japán miniszterelnök is szerepelt az NSA listáján. Miután a botrány kitört, Barack Obama akkori elnök megígérte: a szövetségesek lehallgatása a jövőben már tiltott lesz. Sokan kételkednek abban, hogy ez valóban így történt-e.
Az NSA most nem közölte a külföldi lehallgatási adatokat, de arról beszámolt, hogy az Egyesült Államokban élő külföldiek lehallgatására több mint 129 ezer esetben sor került.
Edward Snowden leleplezéseiből az is kiderült:
az amerikaiak olyan fejlett lehallgatási technikával rendelkeztek már a nyolcvanas években is, hogy azt is hallották, amikor Brezsnyev, a Szovjetunió akkori vezetője fogat mos.
Amikor az Egyesült Államok megvádolta Oroszországot azzal, hogy befolyásolni próbálta a választásokat 2016-ban, akkor az oroszok a többi között azzal vágtak vissza, hogy az amerikai hírszerzés sokkal több információval rendelkezik az orosz politikáról, mint megfordítva. Az NSA lehallgatási botránya nem is csapta ki a biztosítékot sem Moszkvában sem pedig Pekingben, de annál inkább az európai jogállamokban. Különösen miután kiderült: az amerikaiak egymás ellen használták fel a szövetségeseiket. Merkelt Franciaországból figyelték, míg az Élysée-palota információihoz német segítséggel jutottak. Az amerikai ígéretek ellenére ezért az európai szövetségesek olyan információs védelmi rendszereket dolgoztak ki, melyek nemcsak az ellenségtől, de az amerikai Nagy Testvértől is óvja a fontos információkat.
Pénzügyi válság fenyegeti Latin Amerika egyik legnagyobb gazdaságát, ahol a Nemzeti Banknak naponta 1,5 milliárd dollárt kell költenie a peso védelmére, de egyelőre hiába.
Az elmúlt 12 hónapban a peso elveszítette az értéke egynegyedét, az infláció, mely régi betegsége az argentin gazdaságnak, újra beindult és mára már meghaladja az évi 25%-ot. A banki kamatláb immár 40%-ra emelkedett, miután rövid időn belül harmadszor is szigorításra kényszerült a Nemzeti Bank Buenos Airesben.
Mindez összefüggésben áll Mauricio Macri elnök gazdasági reformjaival. A szigorú neoliberális program nagy tetszést váltott ki a külföldi befektetők körében, de a lakosság mind kevésbé elégedett, mert az életszínvonal rohamosan csökken. Az állam korlátozza kiadásait, és a piacra bízza a gazdasági egyensúly kialakítását.
Argentínában gyakoriak a pénzügyi válságok, mert az állam rendszeresen túlköltekezik, hogy a szociális kiadásokkal megszerezze a lakosság bizalmát. A neoliberális reformok ezen akarnak változtatni, de nagy áldozatot várnak a lakosságtól. Ráadásul Argentínában hagyományosan általános a korrupció, és ezért a lakosság egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy a megszorítások a kívánt eredményt hozzák, és nemcsak a helyi elitet gazdagítják. Ebben a helyzetben Mauricio Macri elnök politikai jövője bizonytalan, mert egyáltalán nem kizárt, hogy belebukik a népszerűtlen reformokba Argentínában.
Még Nagy-Britanniát is maga mögött hagyta. Nem először, ilyen már megtörtént 2002-ben is. Előtte csak Japán, Kína, Németország és az egész Egyesült Államok áll.
A legnépesebb és leggazdagabb amerikai szövetségi állam GDP-je 2017-ben meghaladta a 2,7 billió dollárt. A kaliforniai pénzügyi hatóságok által közzétett adatok szerint szinte minden gazdasági szektorban rekord nagyságú növekedés tapasztalható: az ingatlanpiac 26 milliárdos, az informatika pedig 20 milliárdos pluszt könyvelhetett el.
Alekszej Navalnij a hatóságok által nem engedélyezett tüntetést szervezett Moszkva belvárosában két nappal Vlagyimir Putyin elnöki beiktatása előtt. Az ellenzéki politikus YouTube csatornáján ma közzétett videóban elmondta: az éjszakát egy konspirációs lakáson töltötte, hogy a tüntetés előtt ne kerüljön a hatóságok kezére. Egy másik felvételen látható volt, amint Navalnijt kezénél és lábánál fogva elrángatják a rendőrök a Puskin térről.
„Navalnij megjelent a Puskin téren, ahol gyorsan őrizetbe is vették. Ez teljesen törvénytelen” – sérelmezte Leonyid Volkov ellenzéki politikus.
Navalnij, akit korábban ismételten őrizetbe vettek hasonló tiltakozó akciók szervezéséért, több mint 90 orosz városban – így Moszkvában és Szentpéterváron is – hirdetett meg kormányellenes tüntetéseket.
Az ellenzéki politikus YouTube csatornáján ma közzétett videóban elmondta: az éjszakát egy konspirációs lakáson töltötte, hogy a tüntetés előtt ne kerüljön a hatóságok kezére. Egy másik felvételen látható volt, amint
Navalnijt kezénél és lábánál fogva elrángatják a rendőrök a Puskin térről.
A híradás időpontjában a rendőrség könnygázt vetett be a Moszkvában tüntetők ellen. Az orosz belügyminisztérium szerint mintegy 1500 aktivista vett részt a Puskin téren szervezett ellenzéki megmozduláson. Korábban a rendvédők hangszórókkal szólították fel a tüntetés helyszínén összegyűlt tüntetőket a távozásra, ellenkező esetben fizikai erőszakkal és különleges eszközök bevetésével fenyegettek.
Oroszország második legnagyobb városában, Szentpéterváron mintegy ezren vonultak fel a központi fekvésű Nyevszkij sugárúton akadályozva a forgalmat. A rendőrség a sugárút egy hosszabb szakaszát lezárta, s értesülések szerint itt is rendőri intézkedésekre került sor.
Az OVD Info jogvédő szervezet legfrissebb információi szerint eddig
az ország 19 városából összesen 1029 őrizetbe vételről kaptak jelentést.
Csak Moszkvában 475 embert állítottak elő, Cseljabinszkban 163-at, a szibériai Jakutszkban 74-et. A hatóságok egyelőre nem közöltek adatot. Több városban a tüntetéseket viszont előzetesen sikerült a szervezőknek egyeztetniük a hatóságokkal.
Az ellenzéki politikus Putyin kihívójaként akart indulni a márciusi elnökválasztáson, de kizárták büntetett előélete miatt a megmérettetésből.
„Ha úgy véled, hogy ő nem a cárunk, menj ki tüntetni városod utcáira.
Kényszeríteni fogjuk a csalókból és tolvajokból álló hatóságokat, hogy számoljanak a több millió állampolgárral, aki nem szavazott Putyinra” – bátorította az embereket utcákra vonulni Navalnij a tüntetéseket megelőzően.
A második flotta parancsnokságát beolvasztották a központi flottába, hogy így spóroljanak Amerikában. Ezt a 2011-es döntést most felülbírálták – közölte a Pentagon szóvivője Washingtonban. Az orosz fenyegetés miatt most újra aktív a második flotta, melynek új parancsnokságot hoznak létre Norfolk kikötőjében Virginia államban.
Ez a flotta a NATO amerikai és európai fele közötti kapcsolat biztonságát garantálja. Egyidejűleg a NATO létrehoz egy új logisztikai parancsnokságot is – valószínűleg Németországban.
Moszkvában úgy vélik, hogy a NATO elsősorban az északi vizeken akarja fokozni a tevékenységét. Oroszországban fenyegetésnek kezelik, hogy a NATO nagyszabású hadgyakorlatot rendezett Észtországban, mely egykor a Szovjetunió tagállama volt, és rendkívül közel van Szentpétervárhoz, Oroszország második legnagyobb városához.
A kínaiak elégedettek az amerikaiakkal folytatott kétnapos kereskedelmi tárgyalásokkal: fontos, hogy az egyenrangúság alapján tárgyaltunk – hangsúlyozza az államilag irányított sajtó Pekingben. Kína és az USA a kereskedelmi háború szélére került, és ezt sikerült elkerülni. Áttörés ugyanakkor nem történt…
Trump elnök legfontosabb gazdasági embereit küldte Pekingbe, hogy rávegyék a kínaiakat: exportáljanak kevesebbet Amerikába és ne kényszerítsék az amerikai cégeket arra, hogy átadják technológiájukat, ha Kínában akarnak működni.
Wilbur Ross kereskedelmi miniszter indulás előtt egyenesen „gonosz praktikákat” emlegetett a CNBC televízióban Kína kapcsán. Nem a kereskedelmi miniszter vezette a delegációt, hanem Steven Mnuchin pénzügyminiszter, aki a globalizáció elszánt híve Trump csapatában. A küldöttség tagja volt még Larry Kudlow, Trump új gazdasági főtanácsadója és még sokan az elnök gazdasági csapatából.
Örülünk, hogy Amerika tárgyalni akar – mondta Li Ko-csiang miniszterelnök a Hszinhua hírügynökségnek, miután fogadta Elaine Chao amerikai közlekedési minisztert Pekingben.
Arról persze szó sem volt, hogy Pekingben hasra estek volna a népes amerikai küldöttség láttán.
A New York Times tudósítójának magukat megnevezni nem kívánó magasrangú kormánytisztviselők elmondták: nem engednek a zsarolásnak. Nem hajlandóak arra, hogy csökkentsék az exportot Amerikába, arra pedig még kevésbé, hogy leállítsák az informatikai szektor bőkezű amerikai támogatását. Ezzel kapcsolatban a pekingi vezetés véleményét hűen tükröző Global Times vezércikkében megírja: megállíthatatlanul tör előre Kína az informatika terén.
Peking fair playt követel Amerikától, amely a maga részéről ugyanezt teszi. Közben mindkét fél tudja: egy kereskedelmi háború sokkal nagyobb kárt okozna mint valamiféle kompromisszum. Ezért miközben mindkét félnek meg kell mutatnia, hogy igen elszánt a nemzeti érdekek védelmében ki kell találnia valamilyen kölcsönösen elfogadható megoldást. A kínaiak előnyösebb pozícióban vannak, hiszen tavaly ősszel Hszi Csin-ping elnök megerősítette pozícióját a pártkongresszuson, és nyugodtan koncentrálhat arra a célra, hogy Kínát az USA-val egyenrangú szuperhatalommá tegye.
Trumpnak viszont gondolnia kell arra, hogy ősszel időközi választások lesznek az Egyesült Államokban,
ahol pártja elveszítheti a többséget a szenátusban és a képviselőházban. Ezért meg kell mutatnia a törzsszavazóinak, hogy mindent megtesz Amerika 375 milliárd dolláros kereskedelmi deficitjének csökkentésére, hiszen az elnök szerint a kínaiak amerikai munkahelyek millióit „rabolták el az elmúlt évtizedekben”.
Trump egy 50 milliárdos büntetőcsomag után újabb 100 milliárd dolláros „figyelmeztetést” akar Pekingnek küldeni. De ehelyett inkább magasrangú delegációt küldött, mely két napon át tárgyalt a kínai fővárosban. Ha ugyanis a kínaiak kemény választ adnak, mint ahogy eddig tették és a jövőben is ezt ígérik, akkor csakugyan veszélybe kerülhetnek amerikai munkahelyek és hatalmas profitok, melyeket amerikai cégek Kínában szereznek.
Trump azzal fenyegetőzik például, hogy büntetővámot ró ki a Kínából az USA-ba exportált mobil telefonokra és autókra. Mi lesz akkor az amerikai cégek Kínában működő gyáraival? Mi lesz, ha Kína válaszul részben kizárja az amerikaiakat a világ potenciálisan legnagyobb piacáról? Jelenleg körülbelül 400 millió olyan fogyasztó él Kínában, aki komoly vásárlóerővel rendelkezik. Ez több mint az USA lakossága. Ráadásul Kína szegényebb része, a maradék mintegy egymilliárd ember is rohamléptekkel zárkózik fel. Ilyen hatalmas piacnak egyetlen részét sem szívesen hagyná kiaknázatlanul egyetlen amerikai cég sem.
Trump nagyon téved, ha azt hiszi, hogy külön alkut kényszeríthet rá Kínára
– ezt a véleményt fogalmazták meg azok a szakértők, akik a China Dailynek nyilatkoztak. Peking kiáll a szabadkereskedelmi normák mellett, melyeket a WTO fogalmazott meg – mondják ezek a kínai gazdasági szakértők. Mindenki más elfogadja a Világkereskedelemi Szervezet normáit, az Egyesült Államok is tegye ezt – javasolják mosolyogva Pekingben, ahol a keményebb véleményeket nem az állami vezetőkkel, hanem a szakértőkkel mondatják ki. Vagyis Trumpnak azt javasolják, hogy mondjon búcsút az America First programnak, mellyel a választást megnyerte.
Trump gazdasági emberei a South China Morning Post szerint mindenekelőtt emlékeztették Kínát arra, hogy Hszi Csin-ping sok mindent megígért az első amerikai-kínai csúcstalálkozón, melyet Donald Trump floridai birtokán tartottak. A Hongkongban megjelenő angol nyelvű lap szerint Hszi Csin-ping állítólag megígérte: a jövőben nem kényszerítik az amerikai cégeket technológiájuk átadására, ha le akarnak telepedni illetve működni kívánnak Kínában. Ebből eddig semmi sem valósult meg.
Márpedig Kína 2025-re a nemzetközi élvonalba akar kerülni az informatikai ágazatban, a mesterséges intelligencia fejlesztésében és a robotok előállításában. Az amerikaiak semmiképp sem szeretnék feladni vezető szerepüket ezen a téren, és még kevésbé szeretnék, ha a kínaiak a saját fejlesztéseiket jelentős részben épp az amerikai technológia koppintása révén valósítanák meg.
A szellemi tulajdon jogi kezelése évtizedes probléma Kínában. Ezért is beszélt „gonosz praktikákról” Wilbur Ross kereskedelmi miniszter, akire a rossz rendőr szerepet osztotta ki Donald Trump. A jó rendőr a delegáció vezetője, Mnuchin pénzügyminiszter. Csodákat persze egyikük sem produkálhatott, hiszen Trump és Hszi Csin-ping találkozása sem hozott átütő eredményt, csak jó PR-t a két szuperhatalom első számú vezetőjének.
Eddig csak látványháború volt Trump beígért kereskedelmi háborúja Kína ellen, és a népes amerikai gazdasági küldöttségnek arra kellett törekednie, hogy ez így is maradjon hiszen az amerikai elnöknek több a vesztenivalója, Hszi Csin-pingnek ugyanis egyelőre nemigen kell töprengenie az újraválasztási esélyein.
A kampányfinanszírozást ellenőrző Center for Responsive Politics nevű intézet adatai szerint az NRA 55 millió dollárral támogatta Trumpot és más republikánus jelölteket a 2016-os elnök- és kongresszusi választásokon.
Alig három hónappal a parklandi iskolai vérengzés után Donald Trump amerikai elnök ismét feltétlen támogatásáról biztosította a fegyverlobbi legjelentősebb szervezetét annak éves kongresszusán pénteken Dallasban.
Noha az elnök a 17 halálos áldozatot követelő februári lőfegyveres ámokfutás hatására szemmel láthatóan hajlott arra, hogy kezdeményezze a fegyvertartási törvények szigorítását – például a fegyvervásárlási korhatár megemelését -, és hogy erről tárgyal a Nemzeti Fegyverszövetséggel (NRA), Trump a kongresszuson ígéretet tett arra, hogy amíg ő az államfő, megvédi a fegyvertartás jogát mostani formájában. Ismét felvetette azt a korábbi javaslatát, hogy fel kell fegyverezni a tanárokat, és még jobban meg kell erősíteni az iskolák biztonságát, hogy ne fordulhassanak elő a floridaihoz hasonló esetek. Az NRA támogatja Trump eme javaslatait, és semmilyen korlátozást nem akar, mert azt az alkotmány fegyvertartásra vonatkozó, második módosítása megsértésének tartja.
A kampányfinanszírozást ellenőrző Center for Responsive Politics nevű intézet adatai szerint az NRA 55 millió dollárral támogatta Trumpot és más republikánus jelölteket a 2016-os elnök- és kongresszusi választásokon.
Tekintettel az idén novemberi részleges kongresszusi választásokra Trump azzal a fenyegetéssel biztatta az NRA tagjait a republikánusokra való szavazásra, hogy ha a demokraták ellenőrzése alá kerül a szövetségi törvényhozás, akkor ők „el fogják venni az amerikaiak fegyvereit”. „Ha az ország meghozná ezt a drasztikus lépést, akkor akár a teherautókat is be lehetne tiltani, mert ezek a mániákus terroristák új fegyverei” – jelentette ki.
A fegyvertartás joga mellett azzal is érvelt az elnök, hogy a 130 halálos áldozatot követelő, 2015. november 13-i párizsi terrortámadás sokkal kevesebb áldozattal járt volna, ha nem csak a merénylőknek lett volna lőfegyvere, hanem bárkinek, aki jelen volt és visszalő.
A demokraták valóban szigorítani szeretnék a fegyvertartás szabályait, de ez nem ásná alá a második alkotmánymódosítást – jegyezték meg hírügynökségek.
Noha számos, sok halálos áldozattal járó lőfegyveres ámokfutás történt az Egyesült Államokban, a február 14-i parklandi tragédia hatására úgy tűnt, hogy fordulat történt a fegyvertartásról szóló társadalmi vitában.
Az NRA éves kongresszusán várhatóan több mint 70 ezer tag vesz részt a hétvégén. Az esemény ellen valószínűleg több tüntetést is lesz a fegyvertartást szigorítani akarók részéről.
Először még úgy tűnt, hogy az örményországi tüntetések sikerrel jártak: habár a kaukázusi országot több mint tíz éven át irányító elnök lemondott, továbbra sem sikerült megegyezni az új kormányfő személyéről. Csakhogy az elhúzódó instabilitás magában hordozza egy súlyos konfliktus lehetőséget, de jelenleg egyetlen nagyhatalomnak sem áll az érdekében, hogy ismét elharapózódjon az erőszak a térségben.
Az örmény forradalmi hangulatot az idézte elő, hogy Szerzs Szargszján egykori elnököt a parlament kormányfővé választotta, miután egy 2015-ben végrehajtott alkotmánymódosítással parlamenti rendszerré alakította át az országát. Mivel az ellenzék szerint Szargszján miniszterelnökké váló „megválasztása” gyakorlatban a hatalom átmentését jelentette, ezért tiltakozó demonstrációkat szerveztek az örmény fővárosban.
A tüntetők lezárták a legfőbb állami épületeket (adóhivatalt, külügyminisztériumot), összecsaptak a hatóságokkal, és mintegy 200 demonstrálót vettek őrizetbe. Ez azonban nem vetett véget a megmozdulásoknak, és április közepétől mintegy 160 ezer ember vonult fel Jereván legnagyobb terén, követelve a tíz éven keresztül elnöki székben ülő Szargszján minél előbbi és feltétel nélküli távozását. A helyzet súlyos összecsapással fenyegetett, miután katonák, köztük a Hegyi-Karabah háborút megjárt veteránok, átálltak a demonstrálók oldalára.
Katonák csatlakozása a tüntetőkhöz.
A 11 napig tartó tüntetéshullám április 23-án hozta meg a gyümölcsét, amikor Szargszján bejelentette a hatalomból való távozását. Ezt kitörő örömmel fogadták a főváros utcain. Több sem kellett az ellenzéknek és a demonstrálóknak, akik a “korrupciós összefonódások és a családi kapcsolatok” miatt követelni kezdték az egész kormány leváltását és egy új választások megtartását, amellyel végre
“egy új korszak veheti kezdetét Örményországban”.
Nikol Pasinján. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.
Nikol Pasinjánt, a Jelk (Kiút) pártszövetség vezetőjét és a tüntetések fő szervezőjét kérték fel, hogy induljon a május 1-én megrendezésre kerülő választásokon. Addig ideiglenesen Karen Karapetján egykori miniszterelnök és jereváni polgármester vezeti az országot, aki Szergszján egyik legfontosabb híve. Pasinján korántsem ismeretlen személy a kaukázusi országban, hiszen az újságíró végzettségű politikus korábban kiemelten támogatta Levon Ter-Petroszján egykori ellenzéki politikust és elnökjelöltet. Kulcsszereplője volt a tíz évvel ezelőtti örményországi tüntetéseknek. Ezeket akkoriban szintén Szergszján ellen tartották, de a megmozdulások végül tíz halálos áldozattal és letartóztatások sorozatával végződtek. Maga Pasinján szintén bujkálni kényszerült, majd feladta magát és csak a 2011-es amnesztiahullám után engedték szabadon őt. Azóta megállás nélkül politizált és bírálta a hatalmon lévő Örmény Köztársaság Pártot (RPA).
Az idei áprilisi tüntetéssorozat egy kiváló lehetőséget teremtett az örmény ellenzék számára. Megcsillant a remény, hogy megszabaduljanak a kaukázusi országot 1999 óta kormányzó RPA-tól, amely azonkívül, hogy több demonstrációt vert le (2008, 2013), folyamatosan korrupciós botrányba keveredett, mivel szoros üzleti kapcsolatokat ápolt az oligarchákkal, valamint a saját barátaiknak és rokonaiknak adták oda a legfontosabb pozíciókat. Ugyanúgy a mai napig tartja magát az a vélemény, hogy az 1999-es, nyolc halálos áldozattal járó parlamenti mészárlást az akkor még nemzetbiztonsági miniszteri poszton lévő Szergszján szervezte meg, hogy így akadályozza meg az azeri-örmény kibékülést.
Politikai cunami
Csakhogy az elemzők és a szakértők már korábban figyelmeztettek: hiába a kormányfő távozása, a PRA korántsem fogja megkönnyíteni Pasinján dolgát. Habár az ellenzék vezetője elérte, hogy csak egyetlen jelöltjeként induljon a keddi parlamenti szavazáson és a kormánypárt se indítson saját embert, azt már nem tudta elérni, hogy meg is válasszák őt. A majdnem kilenc órán át tartó ülésen csupán 45 képviselő támogatta Pasinjánt, de ahhoz, hogy kormányfő lehessen abszolút többségre, vagyis 53-ra lett volna szüksége a 105 fős jereváni parlamentben.
Ez nem kevés felháborodást váltott ki az országban. A miniszterelnök-jelölt aznap éjjel általános sztrájkra és útblokádra szólította fel a híveit, és így nemcsak Jerevánban, hanem más városokban (Gjumri, Maralik Vanadzorba) is csatlakoztak a tüntetőkhöz. Ismételten blokád alá vették a legfontosabb közintézményeket, de már a metróállamosokat, valamint a szomszédos Grúziába és Iránba tartó vasútvonalakat ugyanúgy elfoglalták. Továbbá Pasinján a rendőrséghez és a hadsereghez intézett beszédében arra kérte őket, hogy ne avatkozzanak be, sőt, ismételten álljanak a tiltakozók oldalára. Nincs kétsége afelől, hogy a RPA mindent megtesz majd a hatalom megtartása érdekében, de szerinte – ahogyan az elemzők szerint is – van egy bizonyos határ, ameddig el mernek menni.
Jereván, 2018. május 2. – Nikol Pasinján örmény ellenzéki vezető támogatói élőlánccal zárnak el egy utat a fővárosban. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.
Nyugtalan pillantások
Egy elhúzódó konfliktus nem érdeke sem a jelenlegi elitnek, sem pedig a környező országoknak, különösen Oroszországnak. Az orosz vezetés már eddig is viszonylagos csendben és kissé aggódva figyelte az örményországi eseményeket.
Ugyanis Szergszján Vlagyimir Putyin egyik legfontosabb külföldi szövetségesének számított.
Moszkva a kaukázusi államok közül Örményországgal ápolta a legszorosabb viszonyt. Az oroszok korábban már segítettek az örmény elnöknek a 2008-as és 2013-as megmozdulások leverésében. Oroszország két bázist üzemeltet az ország területén, valamint ő az örmény hadsereg legnagyobb fegyverellátója. Szergszján gazdasági téren szintúgy igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatait Moszkvával, ezért 2015-ben csatlakozott az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. Ebből egyelőre alig profitált az ország gazdasága, sőt, egészen furcsa helyzetet teremtett az azeriekkel mai napig fennálló hegyi- karabahi konfliktus miatt.
Mindezek ellenére úgy tűnik, mintha Moszkvába könnyen beletörődtek volna Szergszján távozásába. Múlt héten az orosz diplomácia jelezte, hogy
„Örményországban nem látnak olyanfajta destabilizációs folyamatokat ,mint 2014-ben Ukrajnában vagy 2008-ban Grúziában.”
Lényegében csak a „válság tárgyalásos megoldására” szólították fel a feleket, és igyekeznek elkerülni azt a vádat, miszerint beleavatkoznának az ország belpolitikájába. Igaz, Karapetján ideiglenes kormányfő egykoron a Gazprom fontos vezetője volt és mai napig Kreml (második) legfontosabb emberének tartják, de ha túlságosan elfajulnának az események, akkor Moszkva aligha gördítene nagyobb akadályt a távozása elé.
Nagyhatalmi jelenlét a Kaukázusban. A kép forrása: Link
Ennek oka, hogy Putyin most mindenáron nyugalmat és stabilitást akar a szomszédban: Oroszországot túlságosan leköti a szíriai beavatkozás, nem akar egy újabb “közelkülföldi” konfliktusba belekeveredni. Ugyanúgy azt sem szeretnék, ha ismét kiújulna az azeri-örmény ellentét, mivel 2016-ban a két ország egy rövid, de intenzív háborút vívott egymással a Hegyi-Karabah autonóm területért. Végül pedig egy súlyosbodó válság megterhelné Moszkva viszonyát az Örményországgal szomszédos Iránnal, illetve az Azerbajdzsánt támogató Törökországgal, miközben az orosz diplomácia a szíriai rendezésben leginkább az iráni és a török vezetőkre támaszkodik.
Kérdés marad viszont, hogy vajon Nikol Pasinján folytatná-e elődei Oroszország-politikáját. Természetesen az elmúlt napokban nem győzte hangsúlyozni, hogy „Örményországot közel tartja Moszkvához”, és csak a RPA korrupciója ellen harcol, valójában erre nincs egyértelmű garancia. Sőt, az esetleges kormányfő már hónapokkal korábban pedzegette, hogy itt az ideje javítani a nyugati-örmény kapcsolatokon. Megválasztásával elkezdené a tárgyalásokat az Európai Unióval, amelynek a fő célja a vízumrendszer eltörlése lenne, s egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésétől sem zárkózott el.
Tűkön ülve
Az örmény alkotmány értelmében amennyiben az új miniszterelnök személyének kiválasztása kudarccal végződik, akkor egy héten belül meg kell tartani a második fordulót. Ennek időpontját május 8-ra tűzték ki, s ha Pasinjánnak most sem sikerül megszereznie az abszolút többséget, akkor fel kell oszlatnia a parlamentet.
A hazai és a nemzetközi közösség lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi lesz a szavazás eredménye, hiszen ha bármelyik fél rosszul reagál az eredményre, akkor azzal egy igencsak zavaros időszak beköszöntét kockáztatja Örményországban.
A nacionalizmus és a populizmus elleni harc keretében az Európai Unió vasúti programot hirdetett 18 éves fiatalok számára. 15 ezer fiatal ingyen utazgathat négy országban, egy hónapon át.
Az Európai Unió állja az Interrail számlát, a szállásról, étkezésről és minden egyébről a fiataloknak maguknak kell gondoskodniuk. Júniusban itt lehet jelentkezni. A tagállamok fiataljai előre meghatározott kvóta alapján vehetnek részt a programban.
Az Európai Néppárttól származik a 12 millió eurós program, amelynek az a célja, hogy segítsen az Európai Unióban felerősödött nacionalizmus és populizmus ellen küzdelmet. Az Európai Néppárt azt szeretné, ha a fiatalokban kialakulna valamiféle európai identitás.
A Fidesz is Európai Néppártnak, az Európai Parlament legerősebb frakciójának a tagja. Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök a frakció vezetőivel vitatta meg az európai helyzetet Brüsszelben. Több néppárti képviselő javasolta már ugyan, hogy a Fideszt zárják ki a parlamenti frakcióból, de ennek csekély esélye van.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
