Legalábbis ezt állítja egy izraeli tudós, Smuel Avukia, aki egy Zsidó-Roma Fórumot is létrehozott.
Avukia évek óta kutatja a zsidók és romák rokonságát, és úgy véli: az Ószövetségben megtalálta azt. Most készíti elő az erről szóló összefoglaló dokumentumot, melyet hamarosan bemutat a rabbitanácsnak.
A Jediót Ahronótnak azt mondta, Ézsau egyik mondása is arra utal, hogy a romák valamikor rokonságban álltak a zsidókkal, és később Simeon törzsével azonosították őket.
Tudományos bizonyíték egyelőre nem sok van,
de romák körében máris igen népszerű ez az elmélet.
Éppen ezért az Avukia által létrehozott Fórum néhány hónapja már egy konferenciát is szervezett, amelyre főleg Franciaországból és Spanyolországból érkeztek romák Izraelbe, de voltak érdeklődők az Egyesült Államokból is.
Avukia szerint „a romák tudatában vannak ennek az ősi rokonságnak, de elveszítették a kapcsolatot. Ezért ezt a homályos tudást kell most megerősíteni”. Azt is mondta: csak idő kérdése, hogy ezt be is bizonyítsa.
Emmanuel Macron francia elnök egységes költségvetést és közös pénzügyminisztert szeretne az eurozónában, de Németország ezt egyelőre nem támogatja. Ez derült ki Angela Merkel kancellár parlamenti beszédéből.
Ebben Merkel támogatásáról biztosította Olaf Scholz német pénzügyminiszter sokkal óvatosabb reformtervét, mely az Európai Stabilitási Mechanizmus rendszerének átalakítását célozza. A németek elképzelése szerint ez a rendszer, amelyet eredetileg a görög adósságválság miatt hoztak létre, úgy változna meg, hogy a nehézségekkel küzdő bankok adósságproblémáit próbálná meg rendezni.
„Ez egy lépés lehet az Európai Valutaalap felé”
– mondta Angela Merkel, utalva Emmanuel Macron ötletére, miszerint Európának függetleníteni kellene magát az IMF-től, és helyette az Európai Stabilitási Mechanizmust kellene átalakítani úgy, hogy az európaiaknak saját valutaalapja legyen.
A vita tétje az, hogy ki vállaljon garanciát az eurozóna súlyosan eladósodott államainak pénzügyi stabilitására. Macron azt szeretné, hogyha Németország felvállalná ezt a szerepet. Csakhogy
az eurozónának túlságosan sok rossz adósa van:
maga Franciaország is ilyen, de Görögország és Olaszország jelenti az igazán súlyos problémát. Ezért Németország nem akar felelősséget vállalni. Ezt beszédében Angela Merkel is megerősítette, mondván: minden tagállamnak előbb rendbe kell hoznia a saját pénzügyeit.
Ugyanakkor mind Merkel, mind pedig Macron megígérte, hogy az Európai Unió következő csúcstalálkozóján előállnak egy közös javaslattal. Már a tavaszi csúcsra ígértek egy ilyet, de a németek kérésére ezt lemondták. Berlinben arra hivatkoztak, hogy túlságosan elhúzódott a kormányalakítási folyamat, ezért még nincsenek készen.
A következő uniós csúcs június végén lesz, addigra el kellene készülnie a közös javaslatnak.
Német támogatás híján viszont Franciaország nem képes reformot véghezvinni.
Nehezíti a helyzetet, hogy az eurozóna harmadik nagyhatalma, Olaszország, valóságos adósságbombán üldögél, és továbbra sem tud megalakulni a kormány. A választások nyertesének tekinthető protesztpártok bírálatai elsősorban Brüsszel és az eurozóna ellen irányulnak. Ilyen körülmények között az esetleges közös francia-német tervnek kevés esélye van a sikerre.
Biskopsgården, a Volvo gyárról is ismert svédországi Göteborg szegénynegyede, ahol a legtöbb betelepülő lakik. Rendőrségi besorolás szerint ez az egyike az ország több tucat sebezhető vagy válság negyedeinek. Az utóbbi években egy kézigránátos merénylet és egy lövöldözéses leszámolás miatt került a világsajtóba. Mindkét eset halálos kimenetelű és bandaháború jellegű volt, egy-egy ártatlan áldozattal, akik szintén bevándoroltak voltak.
Vasárnap késő délután hajtunk be Biskopsgårdenbe, stílusosan Volvoval. A magyarországi panel épületeknél gondozottabb, tisztább épületek, rendezettebb környék. Jól észrevehetően szegényesebb azonban mint a belváros vagy az itteni jobb lakótelepek.
A szokatlan májusi meleg miatt talán eseménytelenebb napot fogtunk ki. Több a nem svéd kinézetű ember, de vannak idevalósiak is. Egy idősebb hölgy például, aki békésen baktatott egy bevásárló zacskóval a kezében.
Egy Q8-as benzinkútra megyünk. Állítólag a helyi bandák itt gyülekeznek. Tényleg csak bevándorlókat látunk. Ha lenne előítéletünk, akkor most nagyon megzavarodnánk, hiszen a pultnál egy fiatal, hirtelen szőke, nagyon csinos hölgy szolgál ki. Éjszakánként is. De lehet, hogy csak azért nem fél, mert veszély esetén átváltozik kérlelhetetlen amazonná és lesújt minden garázdálkodó migránsra. Vagy egyszerűen csak Soros-bérenc.
Az önkiszolgáló mosoda megtelt. Úgy tűnik a bevándorlók is hétvégeken mossák a gépkocsijukat. A legtöbb itt is Volvo.
Odébb egy asztalnál és padnál néhány marcona arc. Dohányoznak veszettül. De rám se hederítenek. Pedig biztosan valami bandaháborút szerveznek.
Közben az eladókisasszonyhoz odamegy fizetni egy nem hirtelen szőke alak, aki azelőtt a gépkocsija (Volvo) abroncsának nyomását ellenőrizte. Kedélyesen elbeszélgetnek. Jellemző, hogy svédül, nehogy megértsem. Lehet, hogy az álcázott amazon is a banda tagja. A multikulturalizmus szellemében.
Nehéz szívvel távozunk Biskopsgårdenből. Még az is bosszúság, hogy egyetlen egy rendőrautót sem láttunk. No-go zóna Polis nélkül?
Útközben a közeli parkba is bemerészkedünk. Itt is vegyes a társaság, nem ritka a közel-keleti öltözék. Egy szerelmes pár bámul a távolba.
Nem kis hiányérzettel megyünk a lakóhelyünkre, Eriksbergbe. Az egykori hajógyár helyén néhány éve alatt egy luxusnegyed épült ki. A luxust nem a szó dubai értelmében kell érteni, hanem a visszafogott, kötelezően szerény, de a végsőkig funkcionális skandináv értelmében.
A valóban szokatlanul meleg májusi estét hangos ordibálás zavarja meg. A helyi homokos röplabda pályán nyolc lebarnult fiatalember kiabálja túl egymást. Na végre, migránsokra akadtunk, akik megzavarják a vasárnap este szent keresztényi csendjét. A fehérek lakta üvegpaloták közvetlen közelében! Aki ilyen helyen csendet háborít, az minden másra is képes. Sajnos, közelebb lépve ismét csalódni kellett. A lármagerjesztő társaság nem arabul vagy más érthetetlen afrikai nyelven hablatyolt, hanem szerbhorvátul (avagy: szerbül, horvátul, bosnyákul stb.). Sovány vigasz, hogy ők is migránsok, de hát nem az igaziak. Mellesleg a leghíresebb svéd, Zlatan Ibrahimović is egy „no-go zónában” nőtt fel, a malmői Rosengårdban.
A barangolást a helyi boltban fejezzük be, ahol az iráni tulajdonos apja szolgál ki (csak vasárnaponként!). Azonnal szóba elegyedik, Budapestet Bukaresttel csak egyszer keveri össze, de azonnal javít is: Ja, az Románia! Nem tetszik neki a svéd időjárás és úgy általában Európa sem. Ezért inkább Amerikában, San Diegoban él. És Las Vegasról mesél elragadtatva.
Németországban sokan bírálják Mesut Özilt és Ilkay Gündogant, a két török származású futballsztárt, akik részt vállaltak Erdogan török elnök választási kampányában. Mindkét játékos a németek futballválogatottját erősíti, ezért Németországban őket már saját polgáruknak tekintik. Különösen azt nehezményezi a német közvélemény, hogy Erdogan autokratikus rendszere mellett kampányolnak a török származású sztárok.
A német közvéleményt egy másik ügy is izgatja Erdogannal kapcsolatban, mert a Süddeutsche Zeitung megírta: német kémprogrammal figyeltette az ellenzéket a hatalom Törökországban. Az elmúlt hetekben sok ellenzékit ítéltek hosszú börtönbüntetésre Törökországban, ahol Erdogan mindenkivel brutálisan leszámol, aki megkérdőjelezi a hatalmát. Az EU gyakran bírálja Erdogan rendszerét és a csatlakozási tárgyalások a holtpontra jutottak.
De akkor miért ad el kémprogramokat a török titkosszolgálatnak a Finfisher nevű német cég, melynek a székhelye Münchenben van? – kérdezi a Süddeutsche Zeitung. Arra utalva, hogy a cég kizárólag állami megrendelésre dolgozhat, vagyis kémprogramjait nem értékesítheti a szabad piacon. Vizsgálat indult, hogy kiderítsék, ki adott engedélyt arra, hogy a törökök megszerezhessék a kémprogramokat, amely sok ellenzéki vesztét okozta Erdogan önkényuralmi rendszerében. A német törvények tiltják a kémprogramok eladását autokrata rendszereknek.
Az amúgy is feszült német-török viszonyt tovább terheli ez a két ügy, de ami ennél sokkal fontosabb: a német-török menekültegyezményt mindkét fél betartja. Vagyis évi 3 milliárd euróért Törökország megakadályozza az újabb menekültáradatot az EU irányába. Erdogan brutális rendszere erre a célra pompásan meg is felel.
Júniusban döntenek arról, hogy a brüsszeli bizottság tovább lép-e a hetes cikkely alkalmazásával Lengyelországgal szemben – mondta Frans Timmermans.
Az Európai Bizottság alelnöke sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az EU egyik alapelve, az igazságszolgáltatás függetlensége még mindig nem garantált Lengyelországban. Mint mondta, van előrelépés, de kifogásolta a bírák kinevezési eljárását, mert ezzel a módszerrel
a végrehajtó hatalom befolyásolhatja az igazságszolgáltatást.
A hetes cikkelyt még soha, egyetlen állam ellen sem alkalmazta az Európai Unió. Ez azt jelenti, hogy felfüggeszthetik az érintett tagállam szavazati jogát illetve az uniós pénzes átutalását.
Lengyelország kapja a legtöbb pénzt az uniós alapokból. Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnöke, az ország valódi irányítója nemrég azt mondta: 80%-ban biztos abban, hogy nem kerül sor a hetes cikkely alkalmazására Lengyelországgal szemben. Orbán Viktor is többször jelezte, nem szavaz meg ilyen szankciót Lengyelországgal szemben – hasonló szankció Magyarországot is fenyegeti.
Június 21-én amikor az Általános Ügyek Tanácsa, vagyis az uniós tagállamok külügyminiszterei megvitatják a lengyel kérdést, még nem a szankciókról döntenek, hanem csak
arról, hogy folytatni kell-e az eljárást Lengyelországgal szemben.
Mind az Európai Bizottság, mind Lengyelország kifejtheti az álláspontját. A szavazás csak később következik.
Így kommentálta a Die Weltben Boris Kálnoky Orbán Viktor varsói látogatását, amely egybeesett azzal, hogy Brüsszel a lengyel jogállamiságról vitázik. Budapesten viszont hirtelen felértékelődött Navracsics Tibor.
Kálnoky szerint a magyar és a lengyel kormány egy követ fúj a menekültpolitika ügyében. De a magyar politikus részéről arról is szó van, hogy ő a visegrádi keretekben szeretné elmélyíteni az együttműködést, nem az EU-n belül. A V4-eket „életbiztosításnak” tekinti a nyugatiak esetleges kísérletével szemben, nehogy azok bármire is rákényszerítsék az egykori keleti tömb tagjait, kezdve a kvótáktól egészen a bírói függetlenség „hamis értelmezéséig”.
Így logikus, hogy Orbán elment Varsóba – vonja le a következtetést a Die Welt kommentátora. Mindkét állam úgy gondolja, hogy a Bizottság visszaélhet a következő költségvetéssel, amellyel meg akarja rendszabályozni az olyan kormányokat, mint a lengyel és a magyar. Arra hivatkoznak, hogy az unió nem határozta meg pontosan, mi is jelenti a jogállam megsértését. Azonos véleményen vannak a migráció kérdésében is, mármint, hogy itt a nemzeti szuverenitás forog kockán.
Lengyelország újfent jó egy hónapnyi időt kapott Brüsszeltől, hogy módosítsa a vitatott igazságszolgáltatási reformot. A frontok meglehetősen jól láthatóak – egyik oldalon a fenyegető, de erőtlen unió, a másik oldalon a kicsi, de öntudatos V4-ek, ám a kulisszák mögött a viszonyok sokkal bonyolultabbak. A lényeget tekintve sem Morawiecki, sem Orbán nem kíván engedni. Legalábbis így látszik kifelé.
A jelek szerint azonban a magyar politikus kész differenciáltabban tárgyalni az EU-partnerekkel, ha nincsenek jelen a kamerák. Erre utal, hogy Budapesten hirtelen felértékelődött Navracsics Tibor, aki arról nyilatkozott, hogy nincs semmi gond a magyar jogállammal. Beszélt arról is, hogy a keleti tagok mintaszerűen végrehajtják az Európai Bíróság ítéleteit, míg a régi tagállamokról ez nem mondható el egyértelműen.
1954-ben a New York Times a napelemes technológiában elért áttörésről számolt be, amely „a nap majdnem határtalan energiájának” kihasználásához vezethet. Az amerikai kutatók ugyanis felfedezték, hogy a szilícium tranzisztorok, vagyis, a számítógépek építőkövei, napfény hatására áramot generálhatnak.
Ugyanebben az évben azonban Lewis Strauss, az Amerikai Atomenergia Bizottságának elnöke előrejelzést készített arról, hogy az atomenergia hamarosan „nagyon olcsó lesz”. Az 1950-es évek atomos őrületében Amerika hatalmas pénzeket szabadított fel az atomenergia támogatására,
a szilícium-napelem így azután évtizedekig a nukleáris energia árnyékban pihent.
Mostantól viszont számos új könyv ünnepli a szoláris reneszánszot, hiszen kiderült, hogy a szilícium által termelt villamosenergia versenyképes a fosszilis tüzelőanyagokkal, és olcsóbb, mint a nukleáris energia.
Újabban a napelemek költségeinek folyamatos csökkenését Kína tömegtermelése okozta; de ez fokozatos volt, és nem ez jelentette a forradalmi változást.
A megoldás: az új technológiák és üzleti modellek, Az űrkutatásban és néhány más területen mindez még szokatlan lehet, de egyre több, a témával foglalkozó tudós meggyőződése, hogy a jövő a napenergiáé.
Az új katalán elnök ügyvéd és író, a tavaly december 21-i katalán parlamenti választásokon szerzett képviselői parlamenti mandátumot, korábban az Ómnium Cultural politikai és kulturális civil mozgalom elnöke is volt. Carles Puigdemont közeli barátja, akinél jóval radikálisabb elszakadáspártinak tartják. Egyes ellenzéki vélemények szerint valójában a volt elnök bábja lesz, Puigdemont Berlinből irányítja majd, ahol kiadatási eljárásának végét várja.
Katalónia elnökévé választotta a függetlenségpárti Quim Torrát a barcelonai parlament. Az Együtt Katalóniáért (Junts pel Catalunya) párt jelöltjére 66 képviselő szavazott igennel, 65 nemmel, és négyen tartózkodtak a név szerinti nyilvános voksolásnál.
Az 55 éves politikus a szavazás második körében, egyszerű többséggel nyerte el az elnökséget, miután a szombati első szavazáson nem kapta meg a 135 tagú parlament abszolút többségének, azaz 68 képviselőnek a támogatását.
Quim Torra a szavazás előtt elmondott beszédében kinyilvánította, hogy
Carles Puigdemont leváltott vezetőt tartja Katalónia legitim elnökének.
Hangsúlyozta, hogy célja az október 1-i függetlenségi népszavazáson kapott felhatalmazás alapján az önálló katalán köztársaság építése, amely szavai szerint az Európa és a világ felé tekintést, a haladást jelenti.
Torra megválasztását saját pártja mellett a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) támogatta, míg a katalán parlament legkisebb függetlenségi ereje, a baloldali Népi Egység (CUP) tartózkodott, mivel ők a spanyol állammal szembeni nyílt ellenállást és a köztársaság egyoldalú kinyilvánítását szorgalmazzák.
Quim Torra ellen voksoltak a spanyol egységet támogató pártok, amelyek vezérszónokai közül többen is felidézték, hogy Torra az elmúlt években spanyolellenes újságcikkeket és Twitter-bejegyzéseket tett közzé.
Inés Arrimadas, az Állampolgárok (Ciudadanos) liberális középpárt politikusa hatalmas szomorúságának adott hangot amiatt, hogy
olyan ember kerül Katalónia élére, aki írásai alapján az idegenellenességet és a populizmust védi.
A katalán parlament legnagyobb ellenzéki erejének számító frakció vezetője hangsúlyozta: a XXI. századi Európában a nacionalizmus ellen küzdeni kötelesség.
Miquel Iceta, a Katalán Szocialista Párt (PSC) vezetője felszólította Quim Torrát, hogy ne provokálja az alkotmány 155-ös cikkének újbóli alkalmazását; a spanyol állam októberben ez alapján avatkozott be Katalónia irányításába.
A spanyol parlament felsőháza, a szenátus tavaly október 27-én adott felhatalmazást a spanyol kormánynak, hogy ideiglenesen átvegye az irányítást Katalónia felett a tavaly október 1-jén alkotmányellenesen megtartott függetlenségi népszavazás megrendezését és a katalán függetlenségi nyilatkozat elfogadását követően.
Ez alapján a spanyol miniszterelnök menesztette az előző katalán kormányt, feloszlatta a katalán parlamentet és kiírta az előrehozott választásokat Katalóniában.
Quim Torra elnökjelölti programbeszédében a 155-ös cikk előtti állapot visszaállítását ígérte, valamint egy bizottság létrehozását, amely felülvizsgálja, hogy mindez milyen „károkat” okozott Katalóniának.
Hazugsággal vádolta Vlagyimir Putyin orosz elnököt a Szkripal-ügyben az MI 5 főnöke. Andrew Parker Berlinben beszélt arról, hogy „Oroszország agresszívan nyomul az egész kontinensen”.
A 2013 óta a brit katonai titkosszolgálat élén álló Parker külön kitért a Szkripal ügyre is, s gengszterizmussal vádolta Oroszországot, amiért idegméreggel próbálta meg eltenni láb alól az orosz katonai hírszerzés árulóját, Szkripal ezredest. Parker szerint nem férhet hozzá kétség, hogy a támadás mögött az oroszok álltak.
Szergej Szkripal az orosz katonai hírszerzés, a GRU személyzeti osztályát vezette, s – állítólag 100 ezer dollárért – átadta a briteknek és az amerikaiaknak a kémek listáját. Oroszországban lecsukták, de később kicserélték olyan orosz kémekre, akiket ő buktatott le.
Az ellene és a lánya elkövetett merényletre az összes NATO-tagállam orosz diplomaták kiutasításával reagált. szerint ez a reakció nem volt véletlen:
Szkripal ugyanis sok NATO-tagállam illetékeseit személyesen is tájékoztatta a náluk működő orosz kémhálózatról. Szkripal egyébként Prágában is járt.
Parker a Brexit utáni titkosszolgálati helyzetre is kitért, s maximális együttműködést sürgetett a terrorizmus és persze az oroszok terjeszkedésével szemben. Arról persze említést sem tett, hogy a brit titkosszolgálat sokkal szorosabb kapcsolatot tart fenn a CIA-val, mint európai szövetségeseinek titkosszolgálataival.
Egyre jobban terjed a világban a Putyin-féle, tekintélyelvű modell. A mélyen illiberális Orbán Viktor csaknem 50%-ot kapott és választásra készül Erdogan. Ám hiba volna azt gondolni, hogy ezeken az erőpróbákon minden előre le van/volt vajazva, lásd a malajziai meglepetést.
A fasizmusra utaló figyelmeztetések csupán elvonják a figyelmet a demokráciát fenyegető veszélytől, mármint hogy a szavazópolgárok a jövőben nem tudnak beleszólni a dolgokba. Így látja a Guardian kommentárja, amely megállapítja, hogy egyre jobban terjed a világban a Putyin-féle, tekintélyelvű modell. A mélyen illiberális Orbán Viktor csaknem 50%-ot kapott, és választásra készül Erdogan. Ám hiba volna azt gondolni, hogy ezeken az erőpróbákon minden előre le van/volt vajazva, lásd a malajziai meglepetést. Bármilyen könyörtelen is a hatalmon lévő rezsim, semmi sem biztos előre. De épp ez adja a leghatékonyabb eszközt az érintett kormányok kezébe: egyesítik a népi részvétel demokratikus energiáját az új alternatíva hiányával. Ugyanakkor Olaszországban azt látni, hogy ha újból az urnákhoz szólítanák az embereket, az csak még bizonytalanabbá tenné az ország irányítását. Vagyis amíg a világ egy részében azzal kísérleteznek, hogy
igazi demokrácia nélkül tartanak választásokat, másutt működik a demokrácia választások nélkül is.
Németországban az bizonyosodott be, mennyire megosztott a lakosság, hogy és emiatt még nehezebb volt közös alapot találni a kormányzáshoz. De szinte senki sem akart új politikai erőpróbát, annál is kevésbé, mivel Nagy-Britanniában megosztottságot és gyengeséget eredményezett, amikor May a Brexithez igyekezett támogatást szerezni a választással. De egyébként is, az orosz beavatkozás gyanúja Trump győzelme, illetve a brit népszavazás kapcsán jó időre aláásta a bizalmat a választások iránt.
Ha így megy tovább, elég megkérni a Facebookot, hogy intézze a dolgokat
és nincs több gond a polgárok megkérdezésével. A tekintélyelvűek számára a választás egyre inkább a politikai eszköztár része. Putyin és a többiek a nép bevonásának szükségességét szajkózzák, de a feltételeket a saját érdekeik szerint alakítják, így egyre kevésbé tudnak ütközni az alternatívák. Szóval nem attól kell félni, hogy visszatérnek a múlt démonai. A nagy kérdés az, hogy szétesik-e a demokrácia, és észrevesszük-e, ha ez már megtörtént.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
