Tegnap és ma, sok érdekes dolog történt a Koreai-félsziget békefolyamatának történetében.
Először is, Trump elnök, egy roppant sárga fotelban, körbevéve újságírókkal, tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy semmiféle John Bolton által emlegetett líbiai modellről nincs szó, ez Trump-féle egyezség lesz, illetve ígéretet tett arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok megvédi és hatalmon tartja Kim Dzsong Unt, nem úgy, mint annak idején Kadhafit, akinek senki sem tett ilyen ígéretet szerinte.
Ez idő alatt az elnök társaságában, ám a sarokban igencsak duzzogva állt John Bolton, aki legalább akkora ellensége a Koreai-félszigeten kötendő teljes békének, mint amennyire a főnöke Béke Nobel díjának. A jogvédő szervezetek azonnal megtámadták Trumpot, hogy ígéretet tett egy diktátor hatalomban tartására, ámbár nem tudom, nekik vajon jobban megfelelne e egy háború a térségben, megspékelve némi atomfegyverrel, ami ha jól tudjuk, bizony képes elérni mainland Amerikát is akár.
Tegnap Dél-Korea jelezte, hogy akkor küldenék azt az öt újságírót Északra az atomfegyver kísérleti telep robbantására akiket Észak meghívott. Ehhez a hivatalos út az, hogy az újságíróknak vízumot kell kérniük a Kína területén található Észak-Koreai nagykövetségen, nem lévén ilyen intézmény Délen. A vízumkérelmüket beadták, de arra nem kaptak választ, se igent, se nemet. A többi ország képviselőinek kérelmét, akik hivatalosak az eseményre, már elbírálták, pozitívan.
Ennek okán Dél-Korea kezdeményezte, hogy függesszék fel a folyamatban lévő amerikai-dél-koreai hadgyakorlatot, csökkentendő a Félszigeten lévő feszültséget. Kétségtelen ugyanis, hogy Mun elnök valóban aláírt egy béke szerződést Kim Dzsong Unnal a nagy találkozás napján Pánmundzsamban, amiben szerepel, hogy mindkét fél tartózkodik a jövőben a másik katonai provokációjától, azonban az is igaz, hogy Kim Dzsong Un akkor azt mondta, bizonyos mértékben megérti és elfogadja a hadgyakorlatok szükséges voltát. Csakhogy a folyamatban lévő attrakcióra az amerikaiak 8 darab Raptort és 2 darab B52-es bombázót hoztak, amivel durván két óra alatt porig lehetne bombázni Északot. A legfeszültebb helyzetben sem volt Délen több, mint 6 darab raptor, ez valóban nem egy visszafogott és védelmi jellegű hadgyakorlat, mint amilyen volt az előző, és amire Kim áldását adta. Tehát éjjel elrepültek a bombázók Japánba, a raptorokkal nem tudni mi lesz, de a hadgyakorlat erősen mérsékelt jelleget ölt, így a vége felé.
Kim Dzsong Un elsõszámú észak-koreai vezetõ, a Koreai Munkapárt elsõ titkára, a Nemzetvédelmi Bizottság elsõ elnöke a Koreai Munkapárt központi katonai bizottságának kibõvített ülését vezeti Phenjanban 2018. május 18-án. (MTI/EPA/KCNA)
Eközben, koreai idő szerint ma hajnalban, egy északi hadihajóról levált egy kisebb hajó a Nyugat-tengeren, abban egy katonatiszt és egy civil tartózkodott, akik átlépték a két ország közti tengeri határt, és menedékjogot kértek Dél-Koreában. Katonatiszt ilyet utoljára 2008-ban tett, azóta ez az első eset. Erről az esetről semmi egyebet nem tudni, a két embert vizsgálati fogságba helyezték, ahogy azt ilyenkor szokásos. A katonatiszt máris jelezte, hogy Dél-Koreában szeretne élni. Nem tudni, vajon ez az eset milyen hatással lesz Észak és Dél viszonyára, de Dél-Korea az eddigi protokoll szerint jár el az északi menekültekkel, azaz ha a vizsgálat azt támasztja alá, hogy ők valóban azok, akkor déli állampolgárságot és letelepedési segítséget kapnak.
A marionett figurákat mozgató másik kéz, Si Dzsin Pin pedig ajánlatot tett Trump elnöknek a köztük folyó külkereskedelmi háborúban, miszerint elősegítené az amerikai befektetéseket az országában, ha Amerika cserébe eltekint a kínai befektetések bizonyos területeken történő megtiltásától. Trump szeret alkudozni, nem volt elutasító Sivel szemben, mi több, még az is lehet, hogy megegyeznek, pláne, hogy Trump is tisztában van azzal, hogy a Nobel díja azért mégiscsak Kína örökös párttitkárának kezében van.
Észak-Korea még nem békül velünk, de ma már olyasmit mondtak, hogy figyelemmel kísérik erőfeszítéseinket a hibáink helyrehozására.
Megkérdeztem ismerős koreait, aki tájékozott, művelt, középkorú férfi, vajon mi a véleménye a történtekről. Ő reprezentálja az átlag középosztálybéli férfiakat itt. Azt mondta, hogy Észak-Korea külpolitikája sok tekintetben sokkal sikeresebb és okosabb, mint Dél-Koreáé. Nem engedik senkinek, hogy alábecsüljék őket, lám kivívták azt a tárgyalási pozíciót, amit szerettek volna, déllel szemben pedig belföldnek mutatják, hogy erős a hatalmunk, velünk nem szórakozik senki.
Magát a békefolyamatot az illető nem érzi veszélyben, hiszen ez Észak-Korea és Kim Dzsong Un érdeke is, de egyértelműnek véli, hogy Észak-Korea függ Kínától, Kína semmilyen Marshall-tervben nem érdekelt, majd ad ő beruházást, Amerika csak pénzt adjon, de ne tegye be Északra a lábát, továbbá véleménye szerint abban a tempóban, amelyben közeledik Észak, Kína felé, ugyanúgy fog Dél is közeledni, ha valóban nyitott határokat és gazdasági beruházásokat szeretne véghezvinni Észak-Koreában.
A dél-koreai elemzők meglepően hasonló véleményen vannak, így most már egészen pontos értelmet nyert Mun Dzse In elnök korábbi kijelentése, miszerint úgy érzi, hogy tojásokon egyensúlyoz, egy törékeny kristály tállal a kezében.
Minden szakértő egyetértett abban, hogy Harry herceg és Meghan Markle esküvője volt eddig a legmodernebb, amelyet valaha látott a brit királyi család. Harry herceg karikagyűrűjétől kezdve az eskü szövegének megváltoztatásán át számos újítás volt. A vendégsereg celebek által dominált összetétele is szokatlan volt, de azért a legfontosabb tradíciókhoz is hű maradt az ifjú pár, amely az esküvő után a Sussex hercege és hercegnője címet kapta meg.
A hagyományok és a modernsége keveréke – már az előkészületek idején így jellemezték Harry herceg és az amerikai sorozatszínész, Meghan Markle házasságkötését, amelyet a windsori kastély mellett található Szent György-kápolnában tartottak.
A meghívott hatszáz vendég között a királyi család tagjain kívül nem voltak jelen más európai uralkodóházak arisztokratái, és politikusokat sem hívtak meg, viszont jópár sztárt lehetett látni Harry herceg és Meghan Markle baráti köréből. Részt vett többek között az esküvőn
Serena Williams, George és Amal Clooney, David és Victoria Beckham, James Corden, Idris Elba, Carey Mulligan és Elton John is.
Meghan Markle családjából egyedül az édesanyja vett részt az esküvőn.
Hónapokig tartó spekulációnak vetett véget, amikor a szertartásra utolsónak érkező menyasszony kilépett a kápolna előtt az 1950-ben készült Rolls-Royce-ból, és láthatóvá vált egyszerűségében modern, de klasszikus vonalú ruhája. Az öltözék összességében szinte teljesen dísztelen volt a hosszú, arcot is takaró fátyoltól, illetve a gyémántokkal kirakott tiarától eltekintve. Ez utóbbi különös jelentősségel bír a királyi családban: V. György felesége, Mária királyné vásárolta még 1925-ben, és II. Erzsébet ékszergyűjteményének darabja – írja a People magazin.
A ruhát a híres brit divattervező, Clare Waight Keller tervezte, akit tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy az első művészeti vezetője lett a francia Givenchy divatháznak.
Úgy tűnik, ez a döntés mindenkit meglepett, a protokollszakértőket és a divatipart is. A különleges fátylat a Brit Nemzetközösséget szimbolizáló hímzett virágok díszítették. A menyasszony csokrát pedig olyan virágokból kötötték, amelyeket maga Harry herceg szedett a londoni Kensington palota kertjében, derült ki a Guardian közvetítéséből. Összességében az egyszerű frizurával és a sminkkel Meghan Markle természetességet sugárzott, és valószínűleg ezt a hatást akarta elérni.
Harry herceg és Vilmos herceg érkezik (MTI/EPApool/Neil Hall)
Harry herceg uniformisban vett részt az esküvőn csakúgy, mint testvére, Vilmos herceg, aki a tanúja volt. Az egyik legfeltűnőbb és legvidámabb öltözék meglepő módon a 92 éves királynőé volt, aki lime színű kabátban és lila virágmintás ruhában érkezett.
A szertartás pontosan kezdődött, és az egész esemény szelleméhez híven Harry herceg és Meghan Markle nem volt annyira komoly a házasságkötéskor, mint annak idején Vilmos herceg és Katalin hercegné.
Rendhagyó volt az is, hogy a menyasszony egyedül lépett be a kápolnába, mögötte haladtak a fiatal koszorús fiúk és lányok, köztük Vilmos herceg két idősebb gyereke. Egészségi állapota miatt távol lévő édesapja helyett
Meghan Markle-t Károly herceg kísérte az oltárig tartó útja utolsó szakaszán.
A menyasszonyi esküből kimaradt az engedelmeskedés kitétel, és ugyanazt a szöveget mondta a menyasszony, mint a vőlegény. Harry herceg pedig azzal teremtett precedenst, hogy ő is kapott egy gyűrűt, amelyet viselni fog, ami ellentétes a korábbi szokásokkal.
A szertartáson Diana hercegnő testvére is beszélt, illetve az anglikán világunióba tartozozó amerikai episzkopális egyház első fekete püspöke, Michael Curry prédikált. Ez szintén elég szokatlanul érzelemdús volt egy brit, pláne egy királyi esküvőhöz mérten, és még a Facebook és az Instagram is szóba került a szeretet erejéről szóló beszédben. Az esketést Justin Welby, canterbury érseke végezte.
A ceremónián nagyon fontos szerepe volt a zenének: a hagyományos énekeken kívül elhangzott például a Standy by Me is egy gospelkórustól, és amíg az újdonsült házastársak aláírták a házassági anyakönyvi kivonatot, a fiatal tehetség, Sheku Kanneh-Mason csellista játszott a vendégeknek.
A templomi rész után a királyi pár nyitott hintóban körbekocsikázott Windsorban, hogy az esküvő miatt a városba gyűlő tömeg is láthassa őket.
A szertartást a hivatalos program szerint fogadás követi a windsori kastély Szent György termében a királynő vendéglátásával. Utána egy kötetlenebb, szűkebb körű, kétszáz fős ünneplés is lesz Frogmore House-ban, melynek házigazdája Károly herceg.
Diplomáciai nagyüzem volt Oroszországban: ugyan a világsajtó elsősorban a Putyin-Merkel találkozóra figyelt, de volt ott több más érdekes egyeztetés is. S ezeknek érdekes implikációjuk van.
A szíriai helyzet kibontakozása állt Vlagyimir Putyin orosz elnök és Bassár el-Aszad szíriai államfő találkozójának a középpontjában. A két tárgyalópartner viszonya jó, Putyin a polgárháború kezdete, 2011 óta támogatja Bassár el-Aszadot. Szíriában egy 150 tagú alkotmányozó bizottságot szándékoznak létrehozni, amelyben minden politikai erő szerepet kaphatna, persze a terroristák kivételével.
Ezen a ponton ütközik a szír-orosz tandem és a Nyugat véleménye hiszen sok szír szervezetet Asszad és Putyin terroristának minősít, miközben a nyugat szerint ők a demokratikus kibontakozás hívei.
Asszad – az oroszok és Irán segítségével – fölénybe került hazai fronton, de továbbra is harcban áll az Iszlám állammal és a nyugatiak által támogatott néhány szervezettel. Jarmukban, Damaszkusz közvetlen közelében még heves harcok dúlnak: az Iszlám állam fegyveresei bevették magukat az egykori palesztin menekült táborba, és ott elszánt ellenállást fejtenek ki. Több mint kétezer dzsihád harcos áll még szemben Asszad elnök csapataival a városban.
Asszad látogatásának valószínűleg az volt a fő célja, hogy tárgyaljon az oroszok által már régebben megígért, de máig le nem szállított S 300-as rakétarendszerek kérdéséről.
Peskov orosz szóvivő erről egy mukkot sem mondott, de korábban Putyin egyik tanácsadója a Kommerszant moszkvai újságnak ezt azzal indokolta, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök erre kérte Putyint.
Netanjahu is tárgyalt most az orosz elnökkel, nem sokkal Asszad előtt. Mint ismert, az izraeli légierő rendszeresen támadja az iráni katonai célpontokat Szíriában. Ezeket is védelmezte volna az S 300-as orosz rakéta rendszer, amelyet Moszkva a jelek szerint egyelőre megtagad Asszad elnöktől.
A szír elnök tehát hoppon maradt, mert Moszkva számára fontosabb a jó kapcsolat Izraellel, amely megnyithatja az utat az Egyesült Államok felé is.
Putyin szeretné elérni, hogy a Nyugat enyhítsen a szankciókon Oroszországgal szemben. Ezért is fogadta örömmel pénteken Szocsiban Merkel német kancellárt, aki az oroszok érdekében lobbizik az Európai Unióban és a NATO-ban.
Lengyelországban olyan csoportot működtetett az orosz hírszerzés, amely hibrid háborút folytatott a kormány politikája ellen – közölte az ABW alkotmányvédő hivatal szóvivője az AFP francia hírügynökség tudósítójával. Emiatt egy Jevgenyija C. nevű orosz nőt kiutasítanak Lengyelországból, a csoport másik négy tagját pedig tiltólistára teszik, ők nem léphetnek be az ország területére. De vajon mi volt a célja az orosz csoportnak Lengyelországban?
Az orosz csoport célja az volt, hogy megrontsa Varsó és Kijev kapcsolatát azzal, hogy mindkét oldalon a nacionalista emlékeket hangsúlyozták.
A hibrid háború, melyet az orosz hírszerzés előszeretettel űz azt jelenti, hogy propagandamódszerekkel próbálnak zűrzavart kelteni az érintett országban.
Az utóbbi időben több uniós tagállam is megvádolta ezzel Moszkvát. Talán a leghíresebb eset Macron francia elnöké: az ő kampányát tavaly az orosz hírszerzés igyekezett megzavarni úgy, hogy nyíltan támogatta az ellenfelét, Marine Le Pen szélsőjobboldali jelöltet, akit nem sokkal korábban Putyin elnök fogadott a Kremlben.
A második világháború idején a németek által elfoglalt Ukrajnában a nacionalista milíciák írtó háborút folytattak a nemzeti és vallási kisebbségek ellen. A fő célpontot a zsidók jelentették, de az ukrán milíciák a lengyel kisebbséget sem kímélték. A második világháború után milliószámra telepítettek át lengyeleket Ukrajnából Lengyelországba. Ma a varsói kormány az egyik legfőbb támogatója Porosenko nyugatbarát rendszerének, amely gyakorlatilag háborúban áll Oroszországgal. Több mint egymillió ukrán vendégmunkás dolgozik Lengyelországban.
A két nép közötti ellentét szítása érdekében állhat Moszkvának, hiszen mind Varsóban, mind pedig Kijevben határozottan oroszellenes politikát folytat a kormányzat.
Aligha kétséges, hogy Moszkvában cáfolni fogják a hibrid hadviselést Lengyelország, illetve Ukrajna ellen. Varsóban viszont nagyon komolyan veszik az orosz fenyegetést: hatalmas pénzekért vásárolnak fegyvereket az Egyesült Államoktól. Egyidejűleg támaszpont épül, amely a NATO haderőinek előretolt bázisa lesz az orosz fenyegetéssel szemben.
Miközben Lengyelország Amerikára támaszkodva határozottan szembenáll Moszkvával, Németország szívesen lepaktál Putyinnal.
Most pénteken Angela Merkel Vlagyimir Putyin vendége Szocsiban.
A magyar-horvát kapcsolatokat évek óta beárnyékoló INA-MOL ügy jelenleg Horvátországban csak azért nem vezető sztori, mert a déli szomszédnak sokkal nagyobb gondja van: a régió legnagyobb vállalatának, az Agrokornak a megmentése. Szinte minden áron.
Milan Gavrović, az egyik legismertebb horvát gazdasági szakértő a Független Hírügynökségnek kifejtette, hogy mostanság a közbeszédből kimarad az INA rendezetlen helyzete. Az előzményekről azt kell tudni, hogy a jobboldali Plenković-kormány úgy gondolta megoldani a horvátok számára tarthatatlan helyzetet, miszerint a MOL irányítja a horvát olajvállalatot, hogy ki akarta vásárolni a magyar részvényeket. Gavrović szerint ez az ötlet eleve komolytalan volt: semmilyen elemzés nem előzte meg és mindenki tudta, hogy nincs erre pénz. Akkor a kormány előállt a horvát villamosipar (Elektroprivreda) egy részének eladásával, de nem volt mersze meglépni ezt a lépést. Utána már arról kezdtek cikkezni, hogy tulajdonképpen minek ez a nagy felhajtás az INA körül, megéri-e ennyit vesződni vele.
Az INA benzinkutak hálózatává süllyedt
Gavrović emlékeztet arra, hogy a független Horvátországban az INA-t szinte szétlopták és természetesen semmit sem fektettek be, nemhogy a korszerűsítésbe nem, hanem a karbantartásba sem. Ennek súlyos következményei voltak. A kiutat egy stratégiai partnerben kezdték el keresni és a MOL-ban meg is találták. Hernádiék átvették a részvények irányító többségét. És a volt Jugoszlávia legnagyobb vállalata benzinkutak hálózatává süllyedt – mondja Gavrović, aki szerint ezt már kár visszavásárolni.
Most éppen új stratégiai partner után kutatnak (aki kivásárolná a MOL részvényeit). Az oroszok már ajánlatot is tettek, de a horvát kormány ettől ódzkodik az amerikaiak miatt.
Hernádi egyre szabadabb
Időközben kiderült, hogy az Európai Bíróság sem foglalkozik Hernádi Zsolt elfogásával. Az Európai Bíróságnak nincs mozgástere, ha egy tagállami hatóság megtagadja az európai elfogatóparancs végrehajtását – erre az ítéletre tett javaslatot a luxemburgi testület főtanácsnoka.
A horvát hatóságok előbb 2013-ban, majd két évvel később adtak ki elfogatóparancsot Hernádi Zsolt Mol-vezér ellen a Mol–INA-ügyben, a magyar hatóságok mindkét esetben megtagadták ennek végrehajtását.
Hernádi Zsoltot azzal gyanúsították meg a horvát hatóságok, hogy pénzzel megvesztegette Ivo Sanader horvát exkormányfőt annak érdekében, hogy a Mol meghatározó befolyást szerezzen a Mol–INA vállalat irányításában. A letartóztatási parancsot 2013-ban szökés veszélye miatt adták ki, mert a horvátok már akkor úgy látják, hogy a Mol-vezér nem akar megjelenni az ottani igazságszolgáltatás előtt.
A horvátok 2016 decemberében fordultak az Európai Bírósághoz – nem sokkal azután, hogy a Mol-vezér lekerült az Interpol körözési listájáról.
Agrokor
Vissza Horvátországba. Aki az Adrián nyaralt, bizonyosan vásárolt már a Konzum áruházlánc valamelyik üzletében, vagy ha csak Vajdaságba ruccant át ott is betérhetett az IDEA-ba, amely a Konzum szerbiai neve. De a legnagyobb horvát vállalatnak, az Agrokornak Szlovéniától kezdve Macedóniáig vannak érdekeltségei.
A független Horvátország első elnöke Franjo Tuđman idejében lett a ma 67 éves Ivica Todorić és az Agrokor igazi nagyhatalom nemcsak Horvátországban, hanem a Balkán jelentős részén is. Fénykorában csaknem 60 ezer alkalmazottja volt.
2016-17-ben az Agrokor csőd közelébe került és megtalálták a hamisított számlákat is. A horvát kormány megszavaztatta a parlamenttel a Lex Agrokort, amely elvben lehetővé tette, hogy állami pénzből mentsék meg a süllyedő zászlóshajót. Azóta már az óriásvállalat élére kinevezett kormánybiztos, majd egy miniszter is lemondott. A fényűző életmódhoz szokott Todorić pedig Londonban várja a kiadatását. Ha visszaküldik hazájába, valószínűleg börtönben végzi.
Milan Gavrović azt mondja, hogy amikor egy nagy vad esik áldozatul, akkor rendre megjelennek a hiénák is. Az ügy megoldására azonnal felajánlotta segítségét egy amerikai alapítvány (Knighthead).
A horvát kormány azonban nem akar külföldről több hitelt, saját tartalékai meg nincsenek. Nem marad más hátra – véli a horvát gazdasági szakértő – minthogy a vállalat vagyonából kártérítsék a külföldi hitelezőket, a hazaiak meg vessenek magukra.
Gavrović szerint úgy tűnik, hogy az amerikaiak és az oroszok (ők a legnagyobb hitelezők) megállapodtak egymás között; ki mit vesz magához. Az Agrokor tehát tovább fog működni, csak már nem lesz horvát tulajdonban.
Az EU európai perspektívát igen, de tagságot nem kínál annak a hat balkáni államnak, Albániának, Bosznia-Hercegovinának, Koszovónak, Macedóniának, Montenegrónak és Szerbiának, melyek vezetőivel Szófiában találkoznak.
A Deutsche Welle megszerezte a szófiai csúcstalálkozó hivatalos dokumentumát, amely szerint a ahhoz, hogy ezek az országok csatlakozni tudjanak az Unióhoz, reformokat kell végrehajtaniuk a jogállamiság területén. Pedig korábban még arról volt szó, hogy Szerbia és Montenegro hét év múlva akár már uniós tag is lehet.
A balkáni országok vezetői azonban azt látják, hogy egyes uniós tagállamok sem jeleskednek ezen a téren. Itt van Magyarország, amelyről épp most menekül el Soros György alapítványa – írja a Politicón Szrdan Cvijics, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet vezető elemzője.
Magyarország az „illiberális demokrácia” szimbóluma lett,
és ezt sokan lelkesen követik a Balkánon. Alekszandar Vucsics szerb elnök például kiváló kapcsolatot ápol nem csak Orbánnal, hanem Recep Tayyip Erdogan török elnökkel is. Olyannyira, hogy Ankarában nemrég kijelentette: Törökország a Balkán vezető hatalma.
Emmanuel Macron francia elnök viszont arról beszélt: nem akarja, hogy a Balkán Oroszország vagy Törökország felé forduljon, ugyanakkor nem biztatta őket a bővítés lehetőségével sem.
A Balkánon pedig
az oroszok mellett a törökök is nagyon aktívak.
Erdogan május 20-án választási nagygyűlést akar rendezni Szarajevóban. Törökország rengeteg pénzt ad azoknak a balkáni államoknak, ahol muszlim a lakosság többsége. Ebből a pénzből mecseteket építenek és egyetemeket hoznak létre – éppúgy, mint az Oszmán Birodalom idejében.
A mind szorosabbá váló kapcsolatnak persze vannak árnyoldalai is: a török titkosszolgálat úgy működik itt, mint otthon: Koszovóból például elraboltak hat helyi vallási vezetőt mondván, hogy Fetullah Gülen követői. Gülen gyakorlatilag Erdogan Soros Györgye: azzal vádolják, hogy ő állt a bukott törökországi puccskísérlet mögött, de úgy általában is ő minden baj okozója Törökországban. A koszovói miniszterelnök amúgy nem tudott az akcióról, rögtön ki is rúgta a belügyminisztert és a titkosszolgálat vezetőjét.
Szrdan Cvijics szerint az „illiberális demokrácia” azért vonzó több államnak is, mert
nem igényel saját ideológiát, csak tagadásból áll.
Bírálja Brüsszelt és a nyugati világot, de nem nemzeti vagy vallási alapon, mint mondjuk Törökország. Majdnem minden balkáni államban rendkívül kevert a lakosság: a vallási és nemzeti kisebbségek nehezen viselnének el egy olyan autokratikus rendszert, amely a maga igazát akarja rákényszeríteni a többiekre. A külvilág bírálata viszont mindenkinek jól jöhet, és egyesítheti a vallási és nemzeti közösségeket.
Az EU-nak ebben a helyzetben kell versengeni Oroszországgal és Törökországgal – ráadásul olyan körülmények között, amikor komoly pénzt egyik tagállam sem akar adni a balkáni államoknak. Befolyást viszont mindenki szeretne. A helyzet érdekessége ugyanakkor, hogy Erdogan Putyinnal ellentétben támogatja a balkáni országok uniós tagságát – hiszen Törökország is szívesebben kereskedne EU-tagokkal.
A szófiai, a nyugat-balkáni országok és az EU-s tagok vezetői között tartott csúcstalálkozó zárónyilatkozatában végül azt írták: az Európai Unió egyértelműen támogatja a Nyugat-Balkán európai integrációs perspektíváját, eltökélt szándéka, hogy a régió politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatása érdekében minden szinten megerősítse és növelje szerepvállalását. A nyugat-balkáni partnerek pedig ismételten elkötelezik magukat a határozott stratégiai döntéseiket tükröző európai integráció mellett.
A nyilatkozat szerint az EU egyebek mellett olyan fokozott segítségnyújtással kívánja segíteni a térség integrációs törekvéseit, amely a nyugat-balkáni partnerek által a jogállamiság, valamint a társadalmi-gazdasági reformok terén tett kézzelfogható előrelépésen alapul. Az EU támogatja a nyugat-balkáni partnerek azon kötelezettségvállalását is, hogy folytatják a jószomszédi viszony, a regionális stabilitás és a kölcsönös együttműködés megerősítését. A nyilatkozat kitért a migráció kezelésére irányuló és a határigazgatás területén megvalósuló együttműködés elmélyítésére is.
Pavla Holcová a barátnőjével együtt kivégzett szlovák Ján Kuciakkal dolgozott együtt. Most őt hallgatták ki a rendőrök, és még a telefonját is elkobozták.
A fiatal Ján Kuciakot februárban végezték ki, miután a maffia és a legfelsőbb szlovák politikai körök összefonódásait vizsgálta. Kuciak többek között annak az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) nevű, nemzetközi újságíró szervezetnek dolgozott, amelynek a magyar Átlátszó és a Direkt36 is a tagja.
Kuciak együtt dolgozott a Prágában élő Pavla Holcovával, akit a szlovák rendőrség „baráti beszélgetésre” hívott Pozsonyba. Csakhogy
a baráti beszélgetésből nyolcórás kihallgatás lett.
A rendőrök leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy meddig jutottak el a tények feltárásában az újságírók – sokkal kevésbé érdekelte őket, hogy kik lehettek a gyilkosok és a megbízóik.
Leginkább Holcová mobiltelefonjának információira voltak kíváncsiak. Ő ezt megtagadta, hiába fenyegették 1650 eurós büntetéssel a nyomozás akadályozása miatt. Csakhogy az ügyészség kiadott egy felhatalmazást, ami alapján
a rendőrök elkobozták az újságírónő telefonját.
A nyolcórás kihallgatás végén Holcovát elengedték, de a telefonját nem kapta vissza. Ahogy az OCCRP közleménye fogalmaz: az ilyen viselkedésnek nincs helye Európában, ilyet csak autokratikus rezsimekben lehetett korábban látni.
Visszafogott, hatszáz fős szertartáson házasodik össze II. Erzsébet unokája, Harry herceg és az amerikai sorozatszínész, Meghan Markle. A szombati esküvő több korábbi hagyománnyal is szakít, bár Harry herceg párválasztása is szokatlannak számít a királyi családban. Ott lesz-e a menyasszony apja az esküvőn? Milyen ruhát visel majd Meghan Markle? Meghívták-e Donald Trumpot? Összeszedtünk mindent, amit tudni érdemes a nagy nap előtt.
A legutóbbi nagyszabású királyi esküvő, azaz Vilmos herceg és Katalin hercegné 2011-es egybekelése előtt még arról beszélt mindenki, hogy milyen nagy dolog, hogy egy közember kerül a királyi családba. Nos, Harry herceg jóval messzebbre ment, mint bátyja. Az ő választottja nemcsak közember, hanem egy sorozatszínész, aki idősebb a hercegnél, amerikai, elvált, színes bőrű és még a rokonsága is balhés.
Ehhez érdemes felidézni, hogy amikor a brit királyi család egy magas rangú tagja utoljára arra vetemedett, hogy elvegyen feleségül egy elvált amerikai nőt, története egyik legnagyobb válságával kellett szembenéznie a monarchiának. VIII. Edward 1936-ban kénytelen volt lemondani a trónról, hogy házasságra léphessen Wallis Simpsonnal. Ehhez képest hatalmas előrelépés, hogy Harry herceg minden további nélkül megteheti szombaton ugyanezt, ráadásul egy fényes ünnepség keretében, még akkor is, ha csak hatodik a trónutódlási sorban.
Érdekesség, hogy épp a hatodik helyen álló trónörökösig van arra szükség, hogy az uralkodó, azaz jelen esetben II. Erzsébet hivatalosan is áldását adja a királyi család tagjainak házasságkötésére. A királynő a hétvégén alá is írta az ehhez szükséges dokumentumot (Instrument of Consent), tehát semmi akadálya nincs, hogy szombaton megtartsák az esküvőt.
Az eljegyzés
Harry herceg és Meghan Markle 2016 nyarán jöttek össze, a Buckingham palota pedig 2016 novemberében közleményben erősítette meg, hogy néhány hónapja egy párt alkotnak, egyben a herceg arra kérte a médiát, hogy fejezze be kedvese és családja zaklatását. Hivatalosan viszont csak 2017 szeptemberében mutatkoztak először együtt a háborús veteránoknak rendezett, és Harry herceg által életre hívott Invictus Games-en, Torontóban.
Harry herceg, a brit trónörökös másodszülött fia és jegyese, Meghan Markle amerikai színésznõ a londoni Kensington-palota kertjében 2017. november 27-én (MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga)
November 27-án pedig már be is jelentették az eljegyzést. Annak idején Vilmos herceg anyja, Diana hercegnő gyűrűjével jegyezte el Katalint, Harry pedig egy olyan gyűrűt csináltatott Meghan Markle-nek, amelybe
két gyémántot is belefoglaltak Diana ékszergyűjteményéből.
A legnagyobb gyémánt viszont Botswanából származik, ahol sok időt töltött együtt a pár, elrejtőzve a nyilvánosság elől. A lánykérés maga viszont egyszerűen történt: az eljegyzés után adott interjújukban Meghan Markle elárulta, hogy egy csöndes estén kérte meg a kezét Harry, miközben csirkét sütögettek otthon. Ebből ugye nyilvánvaló, hogy a herceg és Markle már az eljegyzés előtt is együtt éltek, ami egy átlagos párnál nem lenne nagy dolog, de a királyi család esetében már ez is elég merésznek számít. Igaz, ebben már bátyja is úttörő volt: Vilmos és Katalin volt az első királyi páros, akik együtt éltek a házasság előtt.
A menyasszony
Mikor kiderült, hogy Harry herceg új párja Meghan Markle, hirtelen az egész világot elkezdte érdekelni, hogy ki is ez a szerencsés nő. Ez nem csak feltételezés: a 2017-es összesítéséből kiderül, hogy amikor személyekre kerestek rá az emberek a Google-ban, a második legtöbbször Meghan Markle nevét írták be a szexuális zaklatási botrányba keveredett Harvey Weinstein után.
A 36 éves Rachel Meghan Markle három évvel idősebb Harry-nél, és egy közös barátjuk mutatta be őket egymásnak Londonban. Markle Los Angelesben született, és a Vanity Fair portréja szerint igazi kaliforniai lány, aki számára a jótékonykodás mindig kiemelten fontos volt a munkája mellett. Harryvel való kapcsolata előtt a világ nagy részének ismeretlen volt,
legsikeresebb szerepe 2011 és 2018 között a Suits című drámasorozatban volt
(Magyarországon Briliáns elmék néven ment egy darabig a TV2-n), amelyben egy Rachel nevű ügyvédnőt alakított. Előtte csak kisebb epizódszerepekben tűnt fel a tévében, és színházban is játszott.
Harryvel való eljegyzése után bejelentette, hogy visszavonul a színészettől, és a hetedik évad végeztével befejezte munkáját a Suits-ban is. Érdekesség, hogy utolsó jelentében éppen férjhez megy sorozatbeli szerelméhez. Ez az epizód április 25-én került adásba Amerikában.
Markle családi háttere egyébként közemberségétől eltekintve sem éppen kifogástalan, hiszen szülei is elváltak hatéves korában. Anyja, Doria Loyce Ragland szociális munkás és jógaoktató, apja Thomas Markle viszont szintén tévésorozatokon dolgozott fővilágosítóként, de már visszavonult, és Mexikóban él.
Meghan Markle-nak apja révén két féltestvére is van, akik közül az egyik, az 51 éves Thomas Markle Jr a család fekete báránya. Egyszer már le is tartóztatták, mert pisztolyt tartott exbarátnője fejéhez egy vita során.
A két féltestvért, habár együtt nőttek fel a menyasszonnyal, nem hívták meg az esküvőre.
Erről Thomas Markle Jr a Mirorr-nak azt mondta, hogy nem esett jól neki, hogy húga megfeledkezett saját húsáról és véréről. Később viszont a Daily Mail által közzétett levél szerint már könyörgött azért, hogy hívják meg az esküvőre, és elnézést kért, amiért korábban azt nyilatkozta, hogy Harry ne vegye el a húgát… Egyébként Meghan Markle másik féltestvére, Samantha Grant is többször kifakadt húgára, muníciót szolgáltatva ezzel a bulvárlapoknak.
Meghan Markle számára afroamerikai édesanyja a legfontosabb családtag, aki az esküvői előkészületekben is fontos szerepet vállalt. Doria Ragland, és így Meghan Markle felmenői között egyébként még rabszolgák is voltak. A királyi frigy szempontjából az is érdekes, hogy Markle egyszer már volt férjnél: 2011-ben hozzáment egy kollégájához, Trevor Engelsonhoz. A házasságuk két évig tartott.
Azt még nem lehet tudni, hogy a házasság után mi lesz Meghan Markle hivatalos rangja, de valószínűleg Katalinéhoz hasonló hercegnői rangot kap majd. Ezt angolul duchess-nek hívják, ami nem ugyanaz, mint a princess, ami mondjuk Diana hercegnő rangja is volt. A legtöbben arra tippelnek, hogy a pár a Duke és Duchess of Sussex rangot kapja majd, amelyet jelenleg senki sem visel.
Harry herceg és Meghan Markle fotójával díszített emléktárgyak egy windsori ajándéküzletben 2018. május 16-án (MTI/EPA/Andy Rain)
Meghan Markle-t egyébként még márciusban, titokban megkeresztelte canterbury érseke az anglikán egyház szertartása szerint, amelyet úgy értkeltek, hogy egy fontos gesztus II. Erzsébet felé, aki királynőként az anglikán egyház feje is.
Zűrös családi háttere egyébként nem akadályozza meg a briteket abban, hogy kedveljék a herceg választottját, és sokan már most úgy látják, hogy Meghan Markle jó hatással van a korábban elég zabolátlan Harryre.
Az esküvő menete és a helyszínek
Harry herceg és Meghan Markle május 19-én házasodnak össze, ami már eleve megtöri a protokollt, hiszen hétvégére esik, míg korábban a királyi esküvőket hétköznapokon tartották. Erre az lehet a magyarázat, hogy a kormány úgy döntött az eljegyzés bejelentése után, hogy az esküvő napját nem nyilvánítják szabadnapnak, de a szombati dátum miatt így is sokan követhetik az eseményeket.
A ceremónia helyi idő szerint pontban délben kezdődik a windsori kastély gótikus Szent György kápolnájában,
tehát nem a londoni Westminister apátságban, ahol Vilmos hercegék esküvőjét is tartották. A kápolnában 800 vendégnek van hely, míg az apátságban kétezren is elférnek. Több királyi esküvőt tartották már egyébként ezen a meghittebb helyszínen is: utoljára éppen Harry apja, Károly herceg és második felesége, Kamilla kapott itt áldást a frigyére, habár maga az esketés nem itt volt. Illetve fontos kiemelni, hogy Harry herceget ebben a kápolnában keresztelték meg, és több korábbi uralkodó, köztük VIII. Henrik sírja is itt található.
Az emberek már gyülekeznek a windsori kastély közelében az esküvőre várva (MTI/EPA/Andy Rain)
A kápolnabeli szertartás után Harry herceg és Meghan Markle a tervek szerint áthajtatnak Windsoron, majd a kastély Szent György termében csatlakoznak a vendégeikhez. Ez a bizonyos kocsikázás az, amikor a köznép is láthatja és üdvözölheti a párt.
Az első vendéglátás után, amelynek házigazdája maga II. Erzsébet, egy másik, szűkkörű fogadást is tartanak, vagyis inkább bulit.
Ennek a házigazdája Harry apja, Károly herceg lesz, és a 17. században épült Frogmore House nevű udvarházban tartják, amely a Korona birtokában van, de jelenleg senki sem lakja, és fogadásokra használják elsősorban. Itt a Mirror szerint egy karneváli témájú, kötetlenebb partit tartanak majd, és a pletykák szerint a Spice Girls is felléphet a bulin, más források pedig a Coldplay-t és Ed Sheerant is emlegetik, de valószínűleg Elton John is játszani fog valamikor az esküvőn.
A vendégek
Az esküvői meghívókat március közepén küldték ki, és körülbelül hatszáz vendéget várnak, akik közül kétszázan hivatalosak Frogmore House-ba is. Európai királyi családok tagjai Vilmos herceg esküvőjétől eltérően várhatóan nem lesznek jelen, de celebekben biztos nem lesz hiány, hiszen Harry hercegnek jó pár híres barátja van. Meghan Markle vendégei között is biztosan lesznek sztárok, jó barátnője például a 39-szeres Grand Slam győztes teniszező, Serena Williams.
Az viszont biztos, hogy az esküvő politikusmentes lesz:
így az amerikai elnök, Donald Trump (aki ellen Meghan Markle korábban szót emelt) és a brit miniszterelnök, Theresa May sincs a vendégek között, és áprilisban kiderült, hogy a korábbi pletykákkal ellentétben az Obama-házaspárt sem hívták meg, akikkel egyébként Harry herceg jóban van. Összességében tehát ebből a szempontból is viszonylag visszafogott lesz az esküvő, a hatszázfős vendéglistát a család és a barátok teszik ki.
A meghívók a londoni Barnard and Westwood nyomda és könyvkötõ mûhelyben 2018. március 22-én (MTI/EPA/PA/Victoria Jones)
Eredetileg úgy volt, hogy Meghan Markle-t apja, Thomas Markle fogja az oltárhoz kísérni, de ekörül már eddig is számos bonyodalom adódott. A bulvárlapok nem túl előnyösen mutatták be a menyasszony apját, amit paparazzinak beállított, de megrendezett fotókkal akart orvosolni Samantha Grant, akit zavart, hogy miket írnak az apjáról. Mikor ezzel lebuktak, Thomas Markle azt nyilatkozta, hogy inkább mégsem megy el az esküvőre, mert nem akarja kínos helyzetbe hozni a lányát és a királyi családot. Ez volt hétfőn. Kedden pedig kiderült, hogy mégis szeretne elmenni, ha egészsége engedni. Viszont most úgy tűnik, szívműtéte miatt egyáltalán nem lehet ott az esküvőn. De mivel még csak csütörtök van, bármi lehet szombatig.
Harry herceg tanúja testvére, Vilmos lesz, ahogy korábban, Vilmos esküvőjén pedig ő volt a tanú. Katalin hercegné viszont várhatóan háttérbe vonul majd, annál is inkább, mert nemrég adott életet harmadik gyereküknek.
Felnőtt koszorúslányok nem lesznek a szertartáson, de Vilmos hercegék két idősebb gyereke, György és Charlotte szerepet kapnak majd. Az ifjú koszorúslányok között vannak Meghan Markle és Harry keresztlányai is, illetve „koszorús fiúk” is lesznek Györgyön kívül, a vőlegény keresztfiai.
Érdekesség, hogy
a pár több mint 2600 „normális” embert, azaz nem hírességet, barátot és családtagot is meghívott,
hogy ugyan a kápolnán kívül, a parkban, de részei lehessen az esküvőnek, és figyelhesse a vendégek érkezését. Őket speciális kritériumok alapján választották ki több régióból, köztük iskolás gyerekek és jótékonysági szervezetek dolgozói is vannak, illetve a királyi „háztartás” alkalmazottai.
A ruha
A királyi esküvőknek (is) kardinális kérdése a menyasszony ruhája, amelynek csakúgy, mint a helyszínnek és a vendéglistának, mindig üzenetértéke van. A legtöbben azt várják, hogy Meghan Markle egy brit tervező ruháját viselje a nagy napon, és a szakértők szerint valószínűleg a Ralph & Russo divatházat kérhették fel a feladatra. A Harper’s Bazaar informátorai szerint
a ruha 100 ezer font körüli összegbe (több mint 36 millió forint) kerül, de máshol ennek a kétszeresét is lehet olvasni.
A költségeket jelentősen megnöveli, hogy a teljes ruha kézzel készült.
Meghan Markle egyébként az eljegyzési fotókon is a londoni székhelyű márka egyik darabját viselte, amely 75 ezer fontba került.
A brit állami postaszolgálat, a Royal Mail 2018. május 15-én közreadott, bélyegei a jegyesfotókkal (MTI/EPA/Royal Mail)
Elképzelhető, hogy a menyasszonynak lesz egy másik ruhája is, amelyet a magazin szerint a szűkkörű fogadáson, Frogmore House-ban visel majd. Markle korábban arról beszélt, hogy alapvetően a klasszikus menyasszonyi ruhák tetszenek neki, amelyekben mégis van valami különlegesség, egyediség, tehát valószínűleg ilyesmire lehet számítani, de nagy a titkolózás.
Az egész esküvő költségét a hozzáértők egyébként 1 millió fontra (körülbelül 360 millió forint), vagy még annál is nagyobb összegre becsülik, amelyet a királyi család áll.
Habár a windsori esküvő jobban el lesz zárva az utca embere elől, mint Vilmos és Katalin házasságkötése, az eseményt ugyanúgy élőben közvetíti majd a tévé. (Azt az esküvőt annak idején több mint 35 millió ember nézte élőben Nagy-Britanniában.) Magyarországon az ATV közvetíti majd élőben a hercegi esküvőt.
Ezen a héten Donald Trump amerikai elnök beváltotta az egyik legtöbb nemzetközi vitát kavaró ígéretét: az amerikai nagykövetség átköltöztetését Tel-Avivból Jeruzsálembe. Az Egyesült Államokon kívül más – főleg latin-amerikai országok – is jelezték ebbéli szándékukat, amely leginkább abból fakadt, hogy már a hidegháború óta szoros kapcsolatot ápoltak Izraellel.
Miután Donald Trump amerikai elnök tavaly december 6-án aláírta a Jeruzsálemet Izrael fővárosaként elismerő dekrétumot, az ENSZ Közgyűlésén szavazásra bocsátottak egy olyan határozatot, amely felszólította az Egyesült Államokat, hogy vonja vissza a döntését. Erre 128 ország igennel szavazott, 35 távol maradt, 21 pedig nem adta le a voksát. Ellenben kilenc állam kiállt Washington döntése mellett: Guatemala, Honduras, Izrael, Marshall-szigetek Mikronézia, Nauru, Palau és Togo. Ezzel együtt egy tucatnyi ország – köztük a Magyarországgal szomszédos Románia és Csehország – jelezte, hogy a nagykövetség kérdését illetően az amerikaiak hasonlóan lépésre szánták el magukat. Ezzel együtt pedig az izraeli kormány azt ígérte, hogy az első tíz „költöző ország” kedvező adminisztratív és jogi kedvezményekben fog részesülni.
Donald Trump amerikai elnök videoüzenetben szól a résztvevőkhöz a Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztetett amerikai nagykövetség megnyitóünnepségén 2018. május 14-én. A kép forrása: MTI/EPA/Abir Szultan.
Habár egyes országokban ez a döntés elég nagy belpolitikai feszültséget – például Romániában, de erről lásd majd bővebben a következő cikkünket – generált, mások már jelezték, hogy május végére megtörténik a „jeruzsálemi átállás”. További érdekesség, hogy Közép- és Dél-Amerikában található országok döntöttek így:
Honduras, Guatemala és Paraguay
Elsőre úgy tűnhet, hogy ezek az országok az Egyesült Államok miatt döntöttek így, hiszen a hidegháború óta (nagyrészt) Washingtonhoz igazították a külpolitikájukat, s ha ezekben az államokban veszélybe kerültek az amerikai érdekek vagy szimplán csak „túl cikivé” váltak az amerikai elnökök számára, akkor egy puccsal/katonai hadművelettel buktatták meg őket (pl. Guatemala 1954-ben, Panama 1989-ben). Csakhogy a valóság ennél sokkal árnyaltabb:
ezek a latin-amerikai országok a mai napig szoros viszonyt ápolnak Izraellel.
Leghűségesebb partner
Jorge Gracia Granados guatemalai nagykövet. A kép forrása Wikimedia Commons.
Guatemala volt az első dél-amerikai ország, amely 1948. május 19-én elismerte az önálló Izraelt. Ám már előtte is különösen szoros kapcsolatot tartott fenn a zsidó szervezetekkel és korántsem elhanyagolható szerepet töltött be az önálló zsidó állam megteremtésében. Ugyanis Guatemala tagja volt a 1947. május 15-én megalakult „Egyesült Nemzetek Szervezetének Palesztinai Különleges Bizottságának” (United Nations Special Committee on Palestine – UNSCOP), amely megvizsgálta Izrael létrehozásának jogi kérdéseit és felmérte annak esetleges következményeit. Jorge Garcia Granados ENSZ nagykövetük bejárta Palesztinát és a többi latin-amerikai országot, meggyőzve őket Izrael létrehozásának szükségességéről. Egyike volt azoknak, akik 1947. november 29-án megszavazták a Palesztina gazdasági egységgel egybekötött felosztási tervét. A guatemalaiak pozitív Izrael-képe elsősorban vallási okokból fakadt:
a lakosság egynegyede evangélikus volt, akiknek befolyása nagy a politikai és üzleti életre. Ők pedig kiemelten támogatták egy zsidó állam létrejöttét a Szentföldön.
Ugyanúgy Guatemala volt az első ország, amely 1955-ben Jeruzsálembe költöztette át a nagykövetségét, igaz, az ENSZ 478. számú határozata és a helyi farmerek nyomására – akik elsősorban arab piacra termeltek – visszatértek Tel-Avivba. Ennek ellenére ez az esemény sem befolyásolta negatívan a két ország közötti együttműködését, mert Guatemalában a hatóságok erőszakos spanyolosításba kezdtek a maják körében (több száz tiszta maja települést romboltak le, betiltották a nyelvhasználatot stb.), miközben egy rendkívül véres polgárháború zajlott az országban. Mindezek miatt a guatemalai kormányok egyre inkább elszigetelődtek a világban, s a hetvenes évektől már az Egyesült Államok is megvonta a segélyek átutalását.
Így latin-amerikai állam vezetése számára hamarosan Izrael lett a legfontosabb fegyverellátó, az IDF (Israel Defense Force) kiképzői oktatták a helyi katonai és a rendőri erőket (számukat 300-ra becsülik), valamint a két ország titkosszolgálata számos közös akciót hajtott végre. Ugyan a polgárháború 1996-os befejezésével és a belpolitika demokratizálódásával Guatemala elszigeteltsége csökkent, ez sem vetett véget a két fél közötti szoros együttműködésnek.
Sőt, 2015-től egy teljesen új szintre léptek a kapcsolatok. Ebben az évben megválasztott Jimmy Morales, egy egykori színész-humorista, akit „Guatemala Donald Trumpjának” hívnak, Washington legszorosabb partnerévé vált a térségben. Évenkénti 500 millió dollárnyi támogatást kapnak az Egyesült Államoktól, amiért cserébe a guatemalai vezetés szinte minden téren támogatja az amerikai elnököt, legyen szó Izraelről vagy az amerikai-mexikói határon lévő fal felépítéséről.
A guatemalai zászló már több hete kitűzték Jeruzsálemben. A kép forrása: Twitter.
2016-ban Izrael volt az első régión kívüli ország, ahova Morales ellátogatott. Az útja során számos mezőgazdasági, tudományos és műszaki egyezményt írtak alá, a guatemalaiakat leginkább az izraeliek vízgazdálkodás felhasználása terén elért eredményei érdekelték. Tavaly Morales egyfajta „karácsonyi ajándékként” közölte, hogy Guatemala az Egyesült Államok után szintén Jeruzsálembe fogja költöztetni a nagykövetségét.
Azóta pedig nem telt el úgy hét, hogy az izraeli kormány valamelyik prominens tagja ne fejezte volna ki háláját, és rendre felemlegetik a guatemalai döntéshozók „bátorságát”. Morales márciusban tartott amerikai zsidó lobbiszervezet, az AIPAC, éves konferenciáján tűzte ki a költözés pontos dátumát:
„Két nappal az amerikaiak után, vagyis május 16-tól már Jeruzsálemben fog működni az guatemalai nagykövetség is”
Mintakövetők
Az izraeli vezetésben sokan bíznak abban, hogy miképp 1948-ban, ugyanúgy most 2018-ban is Guatemala jelenti a „vízválasztó vonalat” a térségben, s hamarosan a többi régióbeli állam szintúgy követi a példáját. Már egy ország jelezte, hogy bár tavaly decemberben nem jelentette be, de idén május végére szintén átköltözteti a nagykövetségét. Ez az ország pedig Paraguay. A megnyitó ünnepségen pedig lehet számolni a paraguayi elnök, Horacio Cartes részvételére, mivel május 21-én és 22-én egy izraeli körúton vesz részt.
Ám ennél többet nem nagyon tudni Paraguay szerepéről vagy arról, hogy Asunciónban miért döntöttek a költözés mellett. Eddig ugyanis viszonylag kevés figyelmet fordítottak az izraeli-paraguayi kapcsolatok történetére, mivel sokkal kevesebb eredményt mutathatnak fel, mint például Guatemala esetében. Sőt, 2002-ben „költségvetési megfontolások” miatt bezárták a diplomáciai képviseleti irodákat egymás országaiban.
Annyi bizonyos, hogy Cartes személye jelentősen hozzájárult a két ország közötti viszony rendezéséhez. Az ő győzelmében nem kis szerepe volt a közel-keleti országnak, mert a paraguayi elnökválasztási kampányának tanácsadói és szakértői között szép számmal akadtak izraeliek. Hálából a segítségért, Cartes a 2013-as megválasztása óta nem egyszer maradt távol vagy vétózott az Izraelt elítélő vagy valamire kényszerítő (például a nukleáris létesítmények megnyitása a nemzetközi ellenőrök előtt) határozatok ellen. 2015-re újranyitották a nagykövetségüket, s azóta a bilaterális kereskedelmük nagysága 200-250 millió között mozog. További érdekesség, hogy a két állam titkosszolgálata együttműködik egymással a Hezbollah ellen, amely komoly kapcsolatokkal és üzleti hálózattal rendelkezik a dél-amerikai országban.
Az egyik Paraguayba utazott tanácsadó például a képen Netanjahu mellett álló Ali Harov volt. Ő egykoron az izraei miniszterelnök kabinetfőnöke volt, aki tavaly vádalkut kötött és átadta az összes miniszterelnök korrupciójáról szóló anyagot.
Guatemalán és Paraguayon kívül még egy latin-amerikai ország jelezte, hogy Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztetné át a nagykövetségét, ám pontos időpontot még nem közöltek. Hondurasban Orlando Hernandez elnök tavaly decemberben még Panamával együtt jelentette be ezt a szándékát. Ez korántsem keltett meglepetést, hiszen ő a MASHAV, vagyis az Izraeli Külügyminisztérium Nemzetközi Együttműködés által indított oktatási programon belül és ösztöndíjából érettségizett le, azóta pedig rendre felemlegeti Izrael-barátságát. Ezt bizonyítva tavaly decemberben vétózott az Egyesült Államokat és Izraelt elítélő határozat ellen, ahogyan azt megelőző években is távol maradt vagy nemmel szavazott, ha a zsidó államról volt szó.
Márciusban a hondurasi parlament elfogadta az átköltöztetésre vonatkozó határozatot, s az izraeli kormány is felkészült az elnök fogadására. Csakhogy Hernandez izraeli útja
nagy belpolitikai vihart kavart Izraelben.
Az izraeli baloldal és ellenzék a hondurasi vezetés korrupciója, a bűnszervezetekkel való együttműködése, és emberjogi helyzet miatt utasították el a hondurasi elnök érkezését. Az ellenállás miatt végül Hernandez április végén lemondta az ünnepségen való részvételt. Azóta pedig hirtelen megszakadt mindenféle kommunikáció a felek között, semmi konkrétumot nem tudni azzal kapcsolatban, hogy a közép-amerikai ország vajon tényleg kitart-e a korábbi döntése mellett vagy inkább visszakozik.
Hondurason kívül Panama esetleges költözése szintén bizonytalan. A Palesztin Hatóság tavaly decemberben terjesztette el, hogy ez az ország szintén csatlakozik Trump döntéséhez. Azóta viszont ezt az információt a hivatalos panamai csatornák nem erősítették meg, igaz, nem is cáfolták érdemben. Ez annak tükrében furcsa, hogy Isabel Saint Malo de Alvarado elnökasszony szintén széles körben ismert az Izrael-iránti barátságról, de még ő sem említette adta jelét annak, hogy valóban átköltöztetné a követséget.
Isabel Saint Malo de Alvarado panamai elnökasszony és Reuvén Rivlin izraeli államfő találkozója 2015-ben. A kép forrása: Wikimedia Commons
Dominóeffektus vagy elszigetelt esetek?
Természetesen nem mindegyik latin-amerikai ország viszonyult pozitívan Trump döntéséhez és többször leszögezték, hogy továbbra sem lesznek hajlandóak elismerni Jeruzsálemet Izrael fővárosának, s nem fogják átköltöztetni a nagykövetségüket sem. Az elmúlt napokban Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke Venezuelában járt, ahol felszólította a térség államait, hogy ne kövessék Guatemala és Paraguay példáját. Egyes országok a „tradicionális Amerika-ellenességük”, mások ellenben az arab országokkal való szoros kapcsolataik miatt mindenképp a palesztin elnök felszólításának fognak eleget tenni.
Ráadásul az egész költözés paradoxona, hogy amikor tavaly szeptemberben Benjamin Netanjahu – az első izraeli miniszterelnökként – egy történelmi látogatást tett Latin-Amerikába, akkor nem kereste fel Guatemalát, Hondurast és Paraguayt. Ellenben az izraeli miniszterelnök által meglátogatott Argentína, Kolumbia, Mexikó mindössze annyit tettek, hogy távol maradtak a tavaly decemberben tartott ENSZ Közgyűlés szavazásán, de a költözés kérdése fel sem merült az esetükben. Ez pedig alighanem arra készteti a mostani izraeli vezetést, hogy újragondolja az ország közép-és dél-amerikai politikájának prioritásait.
Mi a szabad sajtó szerepe az álhírek uralta demokráciákban – erről beszélt a New York Times magyar származású munkatársa, Lipták Ádám Budapesten. Ugyan Amerikáról beszélt, de nagyon sok párhuzamot lehetett felfedezni a magyar helyzettel.
Lipták Ádám Fotó: CEU
A második generációs amerikai, magyarul kitűnően beszélő Adam Liptak, vagyis Lipták Ádám a Yale-en végzett, majd 14 éven keresztül jogászként dolgozott Amerikában, elsősorban a sajtószabadsággal foglalkozó ügyekre specializálódott. 16 éve dolgozik a világ egyik legtekintélyesebb újságjánál, a New York Times-nál. Újságírói munkájáért több kitüntetést is kapott, mellette a University of Chicagón, a New York Universityn és a Yale-en is tart, illetve tartott órákat.
Most a CEU-n tartott előadásában arról beszélt, hogy Amerikában a sajtó korábban hihetetlenül erős volt, komoly gazdasági háttérrel,
most viszont támadás alatt áll.
Donald Trump ugyanis folyamatosan kirohanásokat intéz a sajtó ellen, leginkább azzal a céllal, hogy hiteltelenítse: ezért hívja fake news-nak vagy a nép ellenségének az őt kritizáló, vagy épp róla kínos tényeket közlő médiumokat, és ezért támad személyében is bizonyos újságírókat.
Itt kell megjegyezni: Lipták kijelentette, hogy nem ismeri a magyar belpolitikát, de az előadásában nagyon sok párhuzamot lehetett felfedezni a mai magyar valósággal.
Az újságíró azt is mondta, hogy Trump többször is „a hanyatló New York Times-nak” nevezte munkahelyét. Ő erre csak annyit reagált: „köszönjük, remekül vagyunk”,
az ilyen támadásokra színvonalas munkával igyekeznek válaszolni, és nem ijednek meg.
Sőt, ahogy fogalmazott, Trump bizonyos szempontból még segítséget is jelent nekik: az embereket ugyanis kifejezetten érdeklik a róla szóló hírek. Más szempontból viszont komoly kihívásokat jelent az új korszak: a folyamatos támadások és sértések miatt is ugyanis jelentősen csökkent a sajtóba vetett bizalom.
Trump ráadásul azt is megígérte, hogy szigorítani fogja a rágalmazásokról szóló törvényt, igaz, ezt nem igazán tudja megtenni. Egyrészt azért, mert ez nem szövetségi, hanem állami hatáskör, másrészt pedig azért, mert
az amerikai alkotmány kifejezetten védi a szólás- és sajtószabadságot,
az alkotmányt pedig az elnök nem tudja megváltoztatni.
Trump egyébként elnöksége előtt is hírhedt volt arról, hogy rengeteg rágalmazási pert indított róla szóló cikkek miatt – igaz, ezek túlnyomó többségét el is vesztette.
Lipták Ádám megfogalmazása szerint a jog továbbra is védi az amerikai sajtót – erre az is bizonyíték, hogy bármelyik elnök is támadta meg a médiát azért, mert az újságírók a munkájukat végezték, bíróságra egyik ügy sem jutott.
Annyiban viszont nehezebb lett a sajtó dolga, hogy
sokkal nehezebb lett információkat szerezni.
Itt Lipták nem a kiszivárogtatásokra gondolt, mert, mint mondta, azok a Trump-féle Fehér Házban példa nélkül, a média sokszor szinte valós időben kapja értesül bizalmas dolgokról, hanem olyan információkra, amelyet például az állami hivataloknak kellene kiadniuk. Hiába tartoznak ezek az információszabadságról szóló törvény hatálya alá, sokszor csak perrel lehet megszerezni őket, ezek viszont drágák, így sok kisebb médium nem engedheti ezeket meg magának.
Emellett az is fontos, hogy az állandó fenyegetések, még ha többnyire üresek is, a kisebb újságokat elriaszthatják attól, hogy komoly oknyomozó munkát végezzenek. Pedig, ahogy mondta, a sajtó ezt nem magért teszi, vagy kellene megtennie, hanem azért, mert a nyilvánosság, az emberek számára ők juttatják el az információkat.
Igaz, ez is változik valamennyire. Felmérések szerint ugyanis az amerikaiak többsége már nem elsősorban a sajtóból szerzi a híreket, hanem például blogokról vagy különféle „alternatív” médiumokból. És ez legalább annyira veszélyes, mint a fenyegetések, vagy ahogy Lipták fogalmazott:
„a kapuőr funkció elvesztése azt jelenti, hogy nagyon sokat vesztettünk”.
Pedig szavai szerint „tényleg szükség van az újságírásra, hogy elszámoltassák a politikusokat”. Éppen ezért, hiába kell egyre növekvő nyomás alatt dolgozniuk, mint mondta, ez nem igazán érdekli őket, ők folytatják a munkájukat.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Hernádi egyre szabadabb
A független Horvátország első elnöke Franjo Tuđman idejében lett a ma 67 éves Ivica Todorić és az Agrokor igazi nagyhatalom nemcsak Horvátországban, hanem a Balkán jelentős részén is. Fénykorában csaknem 60 ezer alkalmazottja volt.
