Stefano Bottoni, az MTA tudományos kutatója a minap megjósolta, hogy nem fog megalakulni a populista 5 Csillag Mozgalom és a szélsőjobboldali Liga koalíciós kormánya. Pedig a két pártnak van elegendő mandátuma a parlamentben. Közbeszólt a köztársasági elnök és a miniszterelnök-jelölt Giuseppe Conte miniszteri listájáról kihúzta az egyik csúcsminiszter (pénzügy és gazdaság) nevét. Ezzel a kormányalakítás elbukott.
Bottoni a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy Sergio Mattarella elnök lépése alkotmányjogi aggályokra ad okot, hiszen politikai nézetei miatt (euroszkeptikus) nem lehetne megakadályozni egy miniszterjelölt kinevezését. Ezt a lépést csak erkölcsi jellegű kifogások (büntetett előélet) miatt alkalmazhatta volna az államfő. A szakértő szerint azonban nem lesz Olaszországban impeachment vagyis az államfő visszahívása, ahogyan azt a média egy része írta.
Sergio Mattarella egyébként ma délelőtt ismét intézkedett és a 64 éves pénzügyi szakértőt („Mister Megszorítás”) Carlo Cottarellit bízta meg állítson fel szakértői kormányt.
Első sajtónyilatkozatában Cottarelli két forgatókönyvet vázolt fel; elmondta, hogy a héten ismerteti kormánya programját a parlamentben. Ha bizalmat kap, akkor a szakértői kormány 2018 végéig vezeti Olaszországot és a következő választások 2019 elején lehetnek. Ám ha kormányát leszavazza a törvényhozás, akkor augusztus után ismét általános választást tartanak Olaszországban.
Stefano Bottoni szerint számszerűleg a kormányalakítási kudarcra ítéltetett Öt Csillag Mozgalomnak és Ligának parlamenti többsége van, tehát simán bizalmatlanságot szavazhatnának ki a szakértői kormánnyal szemben, azonban nem lehet tudni, hogy hány képviselőt nyer meg az ellentábor, vagy hány közülük szavaz át félelemből.
Így aztán meg is alakulhat a Cottarelli-kormány.
Stefano Bottoni szerint nincs kizárva, hogy az államfő lépését (az euroszkeptikus koalíciós kormány megalakulásának megakadályozását) az olasz elit és a piac is kikényszeríthette. Olaszország ugyanis nehéz és sebezhető időszak előtt áll,
200-300 milliárd euró kölcsön törlesztése esedékes.
A kamatok viszont emelkednek.
Az olasz elit pártjai (balról a demokraták, jobbról Berlusconi Forzája) viszont egyre csak zsugorodnak és a választások óta, a kormányalakítási huzavona idején az Öt Csillag is erősödött, de különösen Mateo Salvini és a Liga, akik megerősödve kerülhetnek ki a következő választásokon.
Az olasz elit tehát néhány hónapot nyert, de ez az időhúzás még sokba kerülhet.
Bottoni úgy véli, hogy egy másik forgatókönyv (ez sem lett volna kockázatmentes) szerint, hagyni kellett volna megalakulni az EU-ellenes kormányt, amely megmérettethette volna magát Brüsszelben. Macronnal és Merkellel szemben.
Bottoni szerint Olaszországban nincs arra alkalmas személyiség és erős politikai háttér sem, hogy egy Orbán-féle kormányzás alakuljon ki. Másrészt kockázatvállalás sincsen, mert az olasz kormányok rendszerint meghátrálnak, amikor megfenyegetik őket. Nem úgy, mint Orbánék 2010-11-ben.
Viszont erősödik az EU ellenes trend.
Az olasz elit ugyanis mindig is mintakövető volt
és Olaszországban külső kormányzás zajlott 1945-től (előbb az amerikaiak majd Brüsszel). Most azonban feltörőben van a szuverenista vonal.
Az amerikai elnök Twitteren erősítette meg ezt a hírt alig három nappal azután, hogy lemondta a csúcstalálkozót Kim Dzsong Unnal. Egy napon Észak-Korea nagy nemzet lesz, ebben egyetértünk Kim Dzsong Un elnökkel – közölte Trump, aki még nemrég Dél-Koreába rendelte azt a gyilkos kommandót, mely 2011-ben megölte Oszama bin Ladent Pakisztánban. Változnak az idők …
Először a Washington Post közölte, hogy az USA manilai nagykövetének vezetésével amerikai küldöttség tárgyal Phenjanban. A Korea-szakértőkből álló küldöttséget Csoe Szonhuj külügyi államtitkár fogadta. Valószínűleg rá hivatkozva mondhatta le korábban Trump a csúcstalálkozót. Csoe Szonhuj külügyi államtitkár ugyanis kikérte magának, hogy Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton Líbiához és Irakhoz hasonlítsa Észak Koreát. Mindkét állam diktátora furcsán végezte be életét: Kadhafi elnököt széttépte a dühös tömeg, Szaddám Huszeint pedig felakasztották Irakban, melyet az amerikaiak elfoglaltak. Kim Dzsong Un számára nyilvánvalóan egyik megoldás sem különösebben vonzó…
Eredetileg június 12-re tűzték ki az amerikai-észak-koreai csúcstalálkozót, melyet Szingapúrban tartanának meg. Egy amerikai előkészítő csapat ott is munkálkodik vagyis Trump komolyan veszi a csúcstalálkozót. De vajon fel van-e rá készülve? Aligha…
„Kim Dzsong Un betéve ismeri az amerikai álláspontot és nyilvánvalóan pontosan tudja, hogy mit akar elérni. Trump viszont nem végezte el a házi feladatot.”- hangsúlyozta Michael Hayden ex CIA főnök, aki az ABC televíziónak nyilatkozott.
Találni olyan államokat is, amelyek rokonszenveznek Putyinnal: Magyarország, Olaszország, Ausztria, Görögország, Bulgária és Ciprus. A szakértők ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy nem szabad túlértékelni az orosz diverziós próbálkozásokat, mert a nyugati pánikreakciók sokkal veszélyesebbek, mint Moszkva akciói.
Burkhard Bischof (Die Presse) szerint Európában társadalmakat és pártokat oszt meg az ismét egyre élesebben felvetődő kérdés: miként kell Oroszországhoz viszonyulni. Moszkva támogatói, köztük az Osztrák Szabadságpárt, új „keleti politikát” sürgetnek, azaz hogy ismét párbeszédet kell kezdeni és fel kell oldani a szankciókat. A másik tábor ebbe bele is menne, ha Putyin felhagyna a gyakorlattal, mármint hogy stratégiai hazugságokkal próbálja meg megtéveszteni a partnereket. Az Európai Külkapcsolati Tanács most megjelent tanulmánya arra mutat rá, hogy egyfolytában harc folyik a nemzetközi magatartási szabályokról. Egyfelől van az EU által képviselt liberális univerzalizmus, benne az emberi jogokkal és demokráciával, valamint azzal, hogy az államoknak joguk van kiválasztani a szövetségeseiket. Másfelől ott az irányított orosz demokrácia, amely a külpolitikában még mindig befolyási övezetekben és nagyhatalmi játszmákban gondolkodik, a 19. század szellemi örökségeként.
Az elemzés az unión belüli orosz befolyásolási kísérleteket elemezve rámutat, hogy mivel Moszkvának nemigen vannak támogatói a tagállamok hivatalos köreiben, ezért felkarolja a rengeteg elitellenes mozgalmat. De azért találni olyan államokat is, amelyek rokonszenveznek Putyinnal: Magyarország, Olaszország, Ausztria, Görögország, Bulgária és Ciprus. A szakértők ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy nem szabad túlértékelni az orosz diverziós próbálkozásokat, mert a nyugati pánikreakciók sokkal veszélyesebbek, mint Moszkva akciói. És ha kormányok közben elhanyagolják, hogy foglalkozzanak a megosztottság belső okaival, akkor ez arra bátorítja a demagógokat, hogy opportunista módon játszanak az orosz veszéllyel.
Korántsem okozott meglepetést, hogy vasárnap Nicolas Maduro nyerte meg a venezuelai elnökválasztásokat. Az ellenzéki jelölteknek nem sok esélyük volt a győzelemre, mivel a pálya minden kétséget kizáróan az eddigi elnök felé lejtett. Azonban a választások után Maduro nem dőlhet hátra elégedetten a székében: Venezuela már csak árnyéka tíz évvel ezelőtti önmagának, s Caracas szinte megállíthatatlanul rohan a szakadék felé.
Szinte már általános trenddé vált májusban, hogy kevesen mentek el szavazni az ebben a hónapban tartott választásokra, mint az irakira vagy libanonira. Ez alól Venezuela sem kivétel: vasárnap a szavazóképes lakosság 46 százaléka (alig 9 millió ember) járult az urnákhoz, amely a messze legalacsonyabb adat 1958 óta, hiszen az elmúlt évtizedekben nem volt ritka a 90 százalékos részvételi arány sem. Sőt, az ellenzék azt pedzegeti, hogy ez a kormány által közzétett adat sem felel meg a valóságnak. Ugyanis a venezuelai hatóságoknak még plusz két órán át nyitva kellett tartaniuk a szavazóhelyiségeket, mert a részvételi arány este hatkor 30 százalék körül mozoghatott.
Nicolás Maduro venezuelai elnök caracasi kampánygyűlésén. Maduro ingén elődjének, Hugo Chávez néhai elnöknek a képe. A kép forrása: MTI/EPA/Cristian Hernández.
Azonban még ez az alacsony mutató sem akadályozhatta meg a 2013 óta hatalmon lévő, egykori buszsofőr Nicolas Madurót abban, hogy „történelmi rekordról” és „elképesztő aktivitásról” számoljon be a győzelmi beszédében. A 11 évvel ezelőtt alapított Venezuelai Egységes Szocialista Párt (spanyolos rövidítéssel PSUV) jelöltje gyűjtötte be a leadott szavazatok több mint kétharmadát, miközben előtte az összes idei, nem kormánypárti közvélemény-kutatás 20 és 30 százalék közötti támogatottságot mért. Maduro szinte mindent megígért a híveinek: egy új venezuelai gazdaság megteremtését, védelmet az Egyesült Államok és a latin-amerikai szövetségeseinek „ármánykodásától”, a szervezett bűnözés elleni harc fokozását, valamint a bolívár (Venezuela pénzneme) megerősödését. Sőt, igencsak elragadta őt a hév, amit jól mutat
„Baszd meg magad imperializmus” kijelentése is.
Bojkottra fel!
A vasárnapi választásokon Maduro semmit nem bízott a véletlenre. A „Köztársaság-hadművelet” keretében lezárták a határokat és közel 300 000 rendőrt, illetve katonát mozgósítottak, elsősorban az ellenzéki településeken és kerületetekben állomásoztatva őket. Országszerte Úgynevezett „vörös pontokat” állítottak fel: ezek olyan kormányzati sátrak voltak, ahol a választók beszkennelték a venezuelai állam által kibocsátott elektronikus kártyáikat, és a leadott PSUV szavazatokért cserébe ételcsomagokat vagy kupont kaptak. A kormány mintegy 13 000 ilyen pontot állított fel, ami azért jócskán kimeríti a „szavazatvásárlás” fogalmát.
Maduro mellett négy másik jelölt mérettette meg magát a választásokon. Ennél ugyan jóval többen voltak, de a legtöbbjüknek megtiltották az indulást. Ezért az ellenzéki pártok és jelöltek a bojkott mellett döntöttek, s mint ahogyan később látható volt, a venezuelai állampolgárok eleget is tettek a felhívásnak. Ezen a téren a Demokratikus Egység Asztala (MUD) töltötte be a vezető szerepet, amelyet hivatalosan kizártak és „újraregisztrációra” kényszerítettek a hatóságok. Ők eleve 2018 decemberére akarták átrakni a választások időpontját, de ezt a kormánypárt megakadályozta.
Henri Falcon venezuelai ellenzéki elnökjelölt támogatói egy választási kampányrendezvényen Caracasban 2018. május 14-én. A kép forrása: MTI/EPA/Cristian Hernández.
Korántsem véletlen, hogy az ellenzék ilyen követeléseket mert támasztani Caracassal szemben. Tavaly ugyanis Maduro azt tervezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság segítségével feloszlatja a parlamentet és korlátozni fogja a képviselők mentelmi jogát. Csakhogy ez korábban soha nem látott tiltakozási hullám kitöréséhez vezetett az országban, amelyben több tucatnyian vesztették életüket és a letartóztatottak száma elérte a 150-et. Habár a polgárháború-közeli állapotok miatt végül nem léptették hatályba a törvényt, Maduró elérte, hogy megválasztják az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjait, akikkel le akarta cseréltetni még az elődje, Hugo Chávez által 1999-ben bevezetett alkotmányt és átvenni az irányítást a parlament felett. Ez pedig újabb tüntetéseket váltott ki, s csak ebben az évben eddig 30 nagyobb demonstrációról és zavargásról van tudomásunk.
Henri Falcon venezuelai ellenzéki államfőjelölt sajtótájékoztatót tart Caracasban 2018. május 20-án, miután elvesztette az aznapi előrehozott elnökválasztást. MTI/EPA/Christian Hernández.
A második helyen Henri Falcón végzett, aki a leadott szavazatok 20 százalékát szerezte meg. A Lara nevű régió kormányzója egykoron még a PSUV színeiben politizált, de 2012-ben saját pártot alapított. Ez azonban nem oszlatta el a kételyeket vele kapcsolatban, hiszen az ellenzék soraiban sokan „a kormány ötödik hadoszlopának” tartják, még akkor is, ha nyitna Washington felé és átalakítaná az ország gazdasági rendszerét.
11 százaléknyi szavazatot kapott Javier Bertucci lelkipásztor, aki elsősorban a keresztény értékekhez való visszatérésre és a népszavazások kezdeményezésére (legyen szó az abortuszról vagy akár a homoszexuálisok örökbefogadásáról) helyezte a kampányát. Sem Falcón, sem Bertucci nem ismerte el Maduro „történelmi” győzelmét és mindketten a választások megismétlését követelik.
Szankciók szankció hátán
Az ellenzékhez hasonlóan vélekedtek a választás „tisztaságáról” és „demokratikusságáról” az országon kívül is. A választási rendszer és Maduro újraválasztása ellen tüntettek a külföldre menekült venezuelaiak, akiknek a száma 2015 és 2017 között majdnem 1,3 millió fővel nőtt. Az 14 amerikai és karibi országot magába foglaló úgynevezett Lima-csoport tisztességtelennek és áltathatatlannak minősítette az egész választási rendszert, diktátornak nevezve az államfőt. Többen visszahívták a nagyköveteiket, tiltakozó jegyzéket adtak át és a Caracasszal fenntartott diplomáciai kapcsolatok korlátozását hirdették meg. Ehhez még párosult az is, hogy mindent latba vetnek majd azért, hogy
” a nemzetközi hitel- és pénzintézetek ne adjanak többé kölcsönt a dél-amerikai országnak”
A bírálók közé tartozik az Európai Unió és az Egyesült Államok is. Washington egyáltalán nem habozott és egy nappal Maduro győzelme után újabb szankciókat lépetetett életbe Caracas ellen. Ezek négy venezuelai állampolgárt és három külföldi céget érintettek, mint a Noor Plantation Investments LLC és a SAI Advisors Inc. Kiutasítottak két venezuelai diplomatát az Egyesült Államok területéről, és egyes feltételezések szerint már a nagykövetség esetleges bezáratásárán gondolkodnak.
Országok, amelyek elismerték Maduro győzelmét. Pirossal vannak jelölve az elutasító, zölddel pedig a támogató államok. A fekete szín Venezuelát jelenti Kép forrása: Wikimedia Commons.
Bukott állam, romos gazdaság
A nagyfokú passzivitás nemcsak az ellenzék által meghirdetett bojkottban gyökeredzik: az alacsony részvételi arányhoz nagymértékben hozzájárult a dél-amerikai ország gazdasági és szociális mélyrepülése is. Már Hugo Chávez életének utolsó éveiben látszódott, hogy a „venezuelai modell” kimerülőben van, mivel a költségvetési deficit hirtelen a bruttó hazai termék közel 20 százalékát tette ki, miközben az államadósság a tízszeresére növekedett.
A viszonylagos jólét alapja a kőolaj volt, a latin-amerikai ország kivitelének több mint 90 százalékát ez az energiahordozó tette ki. Paradox módon mégis előfordult, hogy a benzin ugyanúgy hiánycikknek számított a lakosság körében, mint a cukor, a liszt vagy a tej. Caracas számára súlyos csapást jelentett, amikor a nemzetközi kőolajárak öt évvel ezelőtt hirtelen csökkenni kezdtek. Ennek következtében a termelés mára 1,4 millió hordó/napra esett vissza, ami a 2015-ös adatok felét jelenti. Év végéig legalább 15 százalékos GDP-esés várható, az államdósság elérheti az 50 milliárd dollárt.
Ám, amiben Caracasnak egyértelműen „sikerült” egy regionális rekordot felállítania, az a hiperinfláció. Egyes gazdasági elemzők szerint
a pénzromlás meghaladhatja a 16 000 (!) százalékot is.
Vagyis a latin-amerikai országban körülbelül minden huszadik napban megduplázódnak az árak, leginkább az élelmiszereké. Ezt az inflációt a Maduro-adminisztráció pénznyomtatással igyekszik ellensúlyozni. Ugyanúgy folyamatosan „emelik a fizetést”, például a minimálbér 2,5 millió bolívár, ami viszont csak 25 amerikai dollárnak felel meg. A lakosság gyakran már a rezsiszámlát sem tudja kifizetni, miközben csak májusig 700 000 áramkimaradást regisztráltak az országban. A korábban mintaként beállított egészségügyi rendszer teljes romokban hever, a maláriában vagy a tuberkulózisban elhunyt betegek sem számítanak ritka jelenségnek.
Ám még ha ez nem lenne elegendő, a venezuelai társadalmat rendkívül sok feszültség szabdalja belülről. Caracas ma a világ legélhetetlenebb városai közé tartozik, és az egész országban átlagosan 60-an vesztik életüket valamilyen erőszakos cselekményben. A bűnbandák rendes utcai háborúkat vívnak a hatóságokkal, miközben vidéken, főleg a határ menti szakaszokon szinte mindennaposak a gerillák által végrehajtott támadások. Emiatt a hadsereg szétesőben van, s a dezertálások száma – köztük a tiszteké is – a duplájára emelkedett az előző évhez képest.
Előttünk a vízözön
A „venezuelai álom” és a „chávizmus” már évekkel ezelőtt kipukkant. Maduro tisztában van azzal, hogy az újabb hat évig tartó elnöksége alatt a gazdaság rendbetételére kell a legtöbb energiát, időt és pénzt fordítania. Máskülönben még az év vége előtt egy nyílt forradalommal vagy polgárháborúval lesz kénytelen szembenézni. Ám a jelenlegi vezetés hatalmára nézve nem a politikai ellenzék vagy más térségbeli országok jelentik a legnagyobb veszélyforrást.
A venezuelai hadsereg okozhat komoly fejfását, mivel könnyen a saját kezébe veheti az irányítást. Igaz, az ország történelmében bőven akad példa a sikertelen puccskísérletekből, többek közt maga Hugo Chávez is megpróbálta magához ragadni a hatalmat 1992-ben, de már önmagában súlyos csapást mérne a PSUV befolyására és pozíciójára az, hogy ha a hadsereg egy katonai államcsínyt tervezne. Ezért korántsem hagyhatók figyelmen kívül Rex Tillerson korábbi amerikai külügyminiszter szavai, aki a dél-amerikai országgal kapcsolatban megjegyezte:
„Venezuelában és Latin-Amerikában gyakran előfordul, hogy a hadsereg számít a változás ügynökének akkor, amikor már olyan rossz a helyzet, hogy a vezetés többé már nem a népet szolgálja”
„Miről tárgyalt Trump ügyvédje Putyin kedvenc oligarchájával?” – ezt a kérdést feszegeti a New York Times, amely megírta, hogy Michael Cohen a Trump-toronyban tárgyalt Viktor Vekszelberggel méghozzá nem sokkal azelőtt, hogy Donald Trumpot beiktatták az Egyesült Államok elnökévé.
Robert Mueller különleges ügyész vizsgálja Trump orosz kapcsolatait, s ennek eredményeképp feketelistára tették Viktor Vekszelberget és néhány más Putyin-közeli oligarchát. Ez a többi között azt is jelenti, hogy befagyasztották az Egyesült Államokban vagyonukat. Persze mindent meg lehet kerülni, ezt is: Vekszelberg amerikai vagyonát nem ő, hanem az unokatestvére, Andrew Intrater kezeli, aki történetesen amerikai állampolgár. Egyébként ú is részt vett Cohen és Vekszelberg tárgyalásán a Trump-toronyban.
A New York Times érdeklődött az érintetteknél is, de egyikük sem égett a vágytól, hogy nyilatkozzon a találkozóról, melyet most vizsgál Robert Mueller különleges ügyész.
Arra a kellemetlen kérdésre is választ keres, hogy miért adott Vekszelberg cége 300 ezer dollárt a republikánus párt vezetésének a választási kampány idején.
De még csak nem ez a legkínosabb kérdés, hanem az, hogy a Vekszelberg amerikai unokatestvérének az irányítása alatt álló Columbus Nova cég, vajon miért szerződtette Trump ügyvédjét egymillió dollárért nem sokkal azután, hogy találkozott Vekszelberggel, Putyin egyik kedvenc oligarchájával.
Bizalmatlansági indítványt nyújtott be a szocialista párt vezére, Pedro Sanchez a kormány ellen, a korrupciós botrány miatt. A szocialistáké a második legerősebb parlamenti frakció, de többséget csak a katalán és a baszk nacionalisták támogatásával szerezhetnek. De vajon mi okozott kormányválságot Spanyolországban?
Egy befolyásos üzletember támogatásával Luis Barcenas kincstárnok olyan fekete kasszákat hozott létre, amelyekbe a vállalkozók pénzt tehettek be, ha cserébe a kormánypártból apró szívességet vártak. Az egész szervezet agya, Francisco Correa üzletember 52 éves börtönbüntetést kapott.
„Luis, légy erős!” – ez az SMS érkezett Luis Barcenas-hoz, a Néppárt ex-kincstárnokához a miniszterelnöktől. Mariano Rajoy spanyol kormányfő nemhiába aggódott: 33 éves börtönbüntetésre és 44 millió eurós pénzbüntetésre ítélte a bíróság a Néppárt egykori kincstárnokát. Magát a kormányfőt is meghallgatta a bíróság a fekete kassza ügyében, de Rajoy mindent tagadott. A kormányfő kijelentéseit, mint valószerűtlen állításokat elvetette a bíróság a korrupciós perben, amely földindulást hozhat Spanyolország amúgy is mozgalmas politikai életében.
Eddig Rajoy miniszterelnök legfőbb gondja Katalónia volt, ahol a függetlenség hívei mind nyíltabban szállnak szembe a központi kormánnyal. Most viszont itt a korrupciós botrány, amely a párt egész pénzügyi rendszerét érinti. A miniszterelnök persze sietett kijelenteni, hogy csak elszigetelt esetekről van szó, de miután Madridban történt az esetek jórésze, nemigen hihető, hogy ne a pártvezetés tudtával és jóváhagyásával intézte volna az ex-kincstárnok és csapata a pénzügyeket.
Nem kis pénzekről lehetett szó: 10 millió eurót hozott haza egy adóparadicsomból Valencia kormányzója, aki az Aznar kormány idején miniszter is volt. Persze Rajoy miniszterelnök sietve leszögezte: mindez az elődje idején történt. A dolog szépséghibája, hogy az is egy néppárti kormány volt.
Ami ennél kínosabb: kiderült, hogy a Néppárt „kettős könyvelést” vezetett, vagyis szisztematikusan meghamisította saját pénzügyi beszámolóit.
Emiatt újabb per várható Spanyolországban, ahol amúgy is inog a talaj Mariano Rajoy kormányfő lába alatt.
A párizsi Le Monde arról számolt be, hogy a kormányt eddig támogató liberális Ciudadanos mozgalom vezetői elhatárolták magukat a korrupciós botrányba nyakig belekeveredett néppárti miniszterelnöktől, ugyanakkor nem akarják megbuktatni őt. Az ország harmadik legnagyobb pártja, az ellenzéki Podemos, viszont sietett felajánlani az együttműködést a szocialista párttal.
Mind a Ciudadanos, mind a Podemos új párt, vagyis nem lehet érintett nagyszabású korrupciós ügyekben.
Igaz, a Podemos élén álló házaspárt épp mostanában érte bírálat, mert kissé túlságosan drága, több mint 600 ezer euróba kerülő villába költöztek Madrid határában.
Brüsszelben aggodalommal figyelik, hogy gyengülőben van Mariano Rajoy kormánya, amelynek a presztízsét már alaposan megtépázta a katalán válság. Spanyolország az eurozóna negyedik legerősebb gazdasága, és a kormányzat európai elkötelezettsége eddig vitán felül állt.
Az új pártok: a Ciudadanos és a Podemos ugyan távolról sem olyan euroszkeptikusak, mint az új olasz kormány két pártja, de az együttműködés velük nem lenne annyira problémamentes, mint a Rajoy-kormánnyal.
Emanuelle Macron francia elnök tervezett eurozóna reformja szempontjából pedig távolról sem mindegy a spanyol álláspont. A tervek szerint a június végi csúcstalálkozón terjesztik elő a közös francia-német javaslatot az eurozóna reformjára. Kérdés, hogy kitart-e addig Mariano Rajoy kormánya, amely még csak az első felvonáson van még túl.
„Oroszországnak Európában a helye” – hangsúlyozta Emmanuel Macron francia elnök, a szentpétervári gazdasági csúcstalálkozón. A kelet-nyugati gazdasági fórum résztvevőinek impozáns névsora is mutatja, hogy mennyire fontosnak tartja a világ a vendéglátó országot.
A világ GDP-jének az egyharmada képviseltette magát Szentpétervár– mondhatnánk némi képzavarral. Az immár hagyományos tanácskozás díszvendége ezúttal az Európát képviselő Franciaország és a világ harmadik legerősebb gazdasága, Japán volt. Rajtuk kívül jelen volt Vang Csiseng kínai alelnök is. Vlagyimir Putyin orosz elnök vezetésével tartották azt a kerekasztal-fórumot, amelyen részt vett a Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója is.
Emmanuel Macron hangsúlyozta: mindenképp fokozni kívánják a befektetéseket Oroszországban, és azt szeretnék, ha Franciaország az elsők közé kerülne ezen a téren.
Válaszul Putyin arra mutatott rá, hogy Európa és benne Franciaország sok szankciót alkalmaz Oroszországgal szemben.
Ennek eredményeképp az egykor évi 450 milliárd dolláros kereskedelem a felére csökkent. Ugyanakkor Kína lett Oroszország első számú külföldi partnere.
Putyin a közelmúltban Angela Merkel német kancellárt fogadta Szocsiban, hogy erősítse a két ország kapcsolatait, amelyekben fontos szerepet játszik a Nord Stream 2 földgázvezeték. Ez közvetlenül köti össze a Balti tenger alatt Oroszországot Németországgal. Gerhard Schröder, volt német kancellár most Szentpéterváron is elmondta, hogy mennyire előnyös ez a gázvezeték mind Oroszország, mind Európa számára. Mint ismert, Donald Trump amerikai elnök meg akarta fúrni a Nord Stream 2 gázvezetéket, mert Amerika a saját földgázát kívánja eladni Európának.
A gazdasági és stratégiai érdekek így gyakran keresztezik egymást.
Mindenesetre Szentpéterváron Putyin elnök azt kívánta bizonyítani, hogy a szankciók ellenére Oroszország nem szigetelődött el. Igaz, hogy a GDP-je alapján már nincs a világ TOP-tízében, de továbbra is nagyhatalomnak számít, hiszen megkerülhetetlen a kelet-nyugati kapcsolatokban.
Lehet, hogy csak taktikázás volt az amerikaiak részéről az Észak-Koreával június 12-ére tervezett csúcstalálkozó lemondása. Kim Dzsongun látszólag nagyon békülékeny napjait éli: annak ellenére is tudatta, hogy szeretné megtartani a tárgyalást Donald Trumppal, hogy az tweetben lemondta a találkozót miközben Észak-Korea megsemmisítette egy nukleáris bázisát. Az amerikai elnök most ismét hajlandónak mutatkozik részt venni a csúcson.
„Nagyon eredményes tárgyalásokat folytatunk Észak-Koreával a csúcstalálkozóról, amelynek a helyszíne – ha sorra kerül – Szingapúr lesz, s az eredetileg tervezett június 12-én; ha szükséges, akár később” – tweetelte Donald Trump amerikai elnök.
We are having very productive talks with North Korea about reinstating the Summit which, if it does happen, will likely remain in Singapore on the same date, June 12th., and, if necessary, will be extended beyond that date.
Tweetjével reményt adott a világ, elsősorban a Koreai-Félsziget és a környező országok számára. Később nyilatkozattal is megerősítette a mondandóját, amikor is a Fehér Házban leszögezte:
„Jelenleg is tárgyalunk. Ők nagyon szeretnék megtartani. Mi is szeretnénk, ha sor kerülne rá”.
A remény azt követően éledt újjá, hogy ugyan Trump lemondta a találkozót a koreai vezető „ellenséges” retorikája miatt, ám válaszként Kim Dzsongun kinyilvánította: továbbra is kész tárgyalni. Trump elégedett volt a koreai vezető reakciójával, ezért ismét belengette, hogy mégis hajlandó lenne részt venni a tervezett csúcstalálkozón.
Közben a találkozó előkészítése a színfalak mögött folyik. Legalábbis a Reuters meg nem nevezett forrásoktól szerzett értesülései szerint a héten több magas rangú Fehér-Házbeli tisztviselő (köztük Mira Ricardel helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó és Joseph Hagin helyettes vezérkari főnök) volt hivatott egyeztetni az észak-koreaiakkal a csúcstalálkozó logisztikai vetületeiről.
Az amerikai külügyi szóvivő, Katina Adams nem volt hajlandó részleteket elárulni, csupán annyit mondott: „ahogy az elnök Kim elnöknek küldött levelében fogalmazott: csakis a kettejük közötti párbeszéd fontos. Ha Észak-Korea komolyan veszi a dolgot, akkor a legmagasabb szinten várjuk a reakciót”.
Sarah Sanders, a Fehér Ház szóvivője pedig leszögezte, hogy Trump nem akar olyan találkozón részt venni amely csak politikai reklámfogás.
Ez persze még Trump tweetje előtt volt…
Ahogy a FüHü korábban megírta: Trump a hét közepén levélben mondta le a június 12-re Szingapúrba tervezett csúcstalálkozóját az észak-koreai vezetővel. Ez nem sokkal azután derült ki, hogy Észak-Koreában külföldi megfigyelők jelenlétében leromboltak egy atomlétesítményt, “Kim Dzsongun legutóbbi nyilatkozatában megnyilvánuló óriási düh és nyílt ellenségességre miatt”.
A szingapúri csúcs lett volna az első alkalom, hogy egy hivatalban lévő amerikai elnök találkozik az észak-koreai vezetővel.
A változást a Nemzetbiztonsági Tanácsban a múlt év végén döntötték el, mert úgy értékelték, hogy a korábbi kormányzatok erőfeszítései nem fizetődtek ki. Az új vonal részeként John Bolton, a testület elnöke márciusban találkozott Megyesy Jenővel, Orbán tanácsadójával. A jövő héten pedig Szijjártó Péter tárgyal amerikai kollégájával. Most már csak a Trumpnak kellene fogadnia a magyar vezetőt.
Az amerikai elnök kedveli az erős embereket, ezért kesztyűs kézzel bán Orbán Viktorral. Kezdetben ugyan a kezeit tördelte, de ma már a megbékélést keresi vele. Így mutatja be a helyzetet Charles Gati és szerzőtársa, Heather Conley, aki külügyminiszter-helyettes volt az ifjabb Bush kormányzatában a Washington Postban. Felidézik, hogy szerdán két fontos látogató is járt Budapesten a tengerentúlról: Steve Bannon, Trump korábbi fő stratégája, illetve Wes Mitchell, aki az európai ügyek felelőse a washingtoni külügyminisztériumban. Utóbbi azért jött, hogy új fejezetet nyisson a kétoldalú kapcsolatokban, mert a mostani adminisztráció azt hiszi, hogy a magas szintű kapcsolattartás és a bírálatok visszafogása képes hatni egy tekintélyelvű rendszerre. Akik ismerik a magyar politikát, azok tudják, hogy
a megbékítési kísérlet a remény győzelmét jelenti a több évszázados tapasztalattal szemben.
Orbán a maga javára formálta át a politikai viszonyokat, és változatlanul eszközként használja az antiszemitizmust, közhelyekkel úgy állítja be, hogy Soros György mozgatja kívülről a szálakat – állapítják meg a szerzők a Washington Postban.
Az Egyesült Államok korábban távolságot tartott az ilyen országokkal szemben. Trump alatt viszont barátságos és sűrű a kapcsolat, ami radikális változást jelent. Tétlenül nézi, amint a kormányfő lebontja a demokratikus intézményeket, ideértve a CEU bezáratásának szándékát. A State Department és a budapesti amerikai nagykövetség többnyire hallgat a fejlemények láttán. A változást a Nemzetbiztonsági Tanácsban a múlt év végén döntötték el, mert úgy értékelték, hogy a korábbi kormányzatok erőfeszítései nem fizetődtek ki. Az új vonal részeként Bolton, a testület elnöke márciusban találkozott Megyesy Jenővel, Orbán tanácsadójával. A jövő héten pedig Szijjártó Péter tárgyal amerikai kollégájával. Most már csak az kellene, hogy Trump fogadja a magyar vezetőt.
Hogy az USA mit kap cserében? Nagyjából semmit.
Viszont sok magyar értelmiségi hiába keresi a logikát az elnök hozzáállása mögött. Ám pár héten belül elfoglalja állomáshelyét az új amerikai nagykövet, aki szenátusi meghallgatása során arról beszélt, hogy az Egyesült Államok által vallott értékeket kívánja terjeszteni. De már késő. Orbán víziója nagy vonzerőt gyakorol egész Európában. 2014-ben, amikor meghirdette a liberalizmus végét, még páriának tekintették. Ma már viszont ő annak az idegengyűlölő, tekintélyelvű és gyakran Amerika-ellenes irányzatnak a vezére, amely kísérti a lengyeleket, osztrákokat és törököket. Az ugyanakkor ma is igaz, hogy nem válik be a megbékítés, azaz hogy ha feladják az értékeket, nehogy viszály támadjon az illiberalizmussal. Washington jelenlegi stratégiája nem sok jót ígér.
Esni kezdett az olaj ára, miután kiderült, hogy Oroszország és Szaúd-Arábia napi egymillió hordó olajjal többet akar kitermelni.
Az utóbbi hetekben 20 százalékkal emelkedett az olaj ára, ami jól jött az OPEC országoknak és Oroszországnak. A magas olajár annak az eredménye, hogy Oroszország és Szaúd-Arábia megállapodása alapján visszafogják az olajkitermelést a globális piacra.
Donald Trump amerikai elnök viszont nemrég a Twitteren arról írt, hogy ez OPEC manipulációi következtében túlságosan magas lett az olaj ára. Erre reagálva Szentpéterváron Oroszország és Szaúd-Arábia energiaügyi minisztere arról tárgyalt: napi egymillió hordóval megemelik a kitermelést.
A Reuters exkluzív értesülései szerint júniustól lehet ismét egyre több olaj lesz a piacon, de az emelést fokozatosan fogják végrehajtani, hogy ne okozzon sokkhatást.
Mindenesetre a bejelentés hatására máris 2 százalékkal csökkent az olaj világpiaci ára.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
