Kezdőlap Világ Oldal 426

Világ

Elmélkedés Európáról, és helyéről a nagyvilágban

0

Úgy tűnik, Európában még mindig nem akarják észre venni, hogy vége a hidegháborúnak, és Amerika elengedi Európa kezét. 1945 óta most lett a jó öreg kontinens politikailag, katonailag és nem utolsósorban gazdaságilag független. Trump elnök világosan megmondta: „America first! ” Az európaiak mintha nehezen vennék észre, hogy a jelenlegi amerikai elnök hazája felvirágoztatását tűzte ki céljául. Hiszen erre kapott felhatalmazást az amerikai néptől, pontosabban ezt várják el tőle a reá szavazók, akiknek változást ígért. Igen, Amerika „belefáradt” eddigi nemzetközi szerepébe, miszerint a világ csendőre, azaz mindenki segítségére siet. Lásd Belgrád bombázása a dél-szláv háború idején, amikor az EU képtelen volt egy európai belügyet kezelni. Vegyük már észre, hogy lehullott a Vasfüggöny, nincs két egymásnak feszülő katonai (gazdasági, és politikai) tömb: a kapitalista alapon álló demokráciák (Szabadvilág) és a diktatúrán alapuló szovjetrendszer. A 90-es évek eleje óta Európában kitört a szabadság. Az európaiaknak maguknak kell megoldaniuk a térség (belső) konfliktusait, és megvédeniük a földrészt bármilyen külső támadással szemben.

Ennek hiányában Európa előbb – utóbb bajban lesz, és nem Orbán kereszteshadai fogják megmenteni. A valóságtól teljesen elrugaszkodó ilyen gondolatok csak a Kárpát-medence trianoni határain belül uralkodó nacionalisták agyában születhet meg.

Az államszövetségekre jellemző összefogás (központi irányítás) hiányzik Európából, amit a volt szocialista országok (és vezetőik) nem akarnak megérteni. Hiszen az EU még ma is csak egy gazdasági közösség (EGK), aminek csak a neve változott meg azzal, hogy politikai megfontolásból bebocsátást kaptak ezek a gazdaságilag elmaradott, egykori szovjet szatellit-államok. Befogadásukkor, a 90-es években, ezek az országok messze nem érték el az EGK akkori felvételi szintjét. A gazdag nyugat-európai országok nem véletlenül szabták feltételnek a volt szocialista országok gazdaságának átalakítását, és adtak hét évet a felzárkózás elkezdéséhez. (pl. moratórium a nyugat-európai munkapiacon, a szabad munkavállalás és szabad költözködés időszakos korlátozása, stb.)

A hátrányt azóta sem hozták be. Igaz, néhányan (a kisebbek) teljesítették az euró-zónához tartozást, de a nagyszájúak (Magyarország, Lengyelország) még azt sem.

Az Unió problémáit (a Brexit mellett) Trump hozta a felszínre, amikor az amerikai elnök az „America first!” jelszóval jelezte, valójában „bezárkózni”, izolálódni akar.  Nem érdekli a világ, ő az USA-val akar foglalkozni, azt akarja naggyá tenni.  A világpolitikában át akarja engedni a terepet a többi (nagy)hatalomnak, Kína, India, Oroszország, EU, stb. Boldoguljanak, ahogy tudnak.  A nemzetközi szerződések (legyen az gazdasági vagy katonai) nem érdeklik. Emiatt sok problémája lesz, neki is, meg a jelenlegi világnak is.
Előzmények (a XX. század rövid áttekintése)

A XX. század eleje óta a Szabadvilág két antikapitalista rendszer terjeszkedésének volt szemtanúja 1939-ig, amikor mindkettő (náci és szovjet) elérkezettnek látta az időt az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződések felrúgására, vagyis Közép-Európában az 1918-ban létrehozott nemzetállamok (Csehszlovákia, majd Lengyelország) megszűntetésére. 1939-től a Szovjetunió elégedetten szemlélte, hogy a nácik jóvoltából a jóöreg kontinensen rohamléptékben dől meg a kapitalizmus. 1939-1941-ben csak Nagy-Britannia volt képes ellenállni a német-náci hadigépezetnek. Az USA hadianyag szállítással segítette a szigetországot, a háborúba nem lépett be. A Szovjetunió elleni náci orvtámadás azonban új stratégiai helyzetet teremtett. Félő volt, ha a felkészületlen, harmatgyenge Szovjetunió hetek alatt elvérzik, akkor a másfél éve állandó mozgásban lévő náci hadigépezet Nagy-Britannia ellen fordul. Ez a lélektani pillanat késztette Churchillt, hogy a világot hatalma alá gyűrni akaró két antikapitalista ideológia (náci vs. szovjet) közül a szovjet mellé álljon, azt segítse meg. Az imperialista, monarchista (brit) gondolkodástól idegen volt a fajelméleten alapuló nemzeti nacionalista felsőbbrendűség. Churchillnek sikerült rávennie Roosevelt amerikai elnököt, hogy előbb a náci eszmét kell legyőzni Európában, csak azután fordulni a Távol-Keleten, Japán ellen.

A háború végére Churchill (láthatóan) kihátrált a harcokból, és átadta az európai terepet az amerikaiaknak, no meg a szovjetnek. Nagy-Britanniát ekkor már jobban érdekelte a brit (gyarmat)birodalom további sorsa, és világpolitikai helyzete. Fontosabb volt az Indián át Kínába vezető kereskedelmi vízi utak védelme, a Közel-Kelet (Palesztina és az arab olajmezők), de legfőképpen a Földközi-tengeri szorosok (Gibraltár, Boszporusz, Szuez) felügyelete, mint a stratégiailag fontos európai városok, területek megszállása, amiket előbb-utóbb úgyis vissza kell adni az ottélőknek.  Az Elba menti szovjet-amerikai találkozás jelzésértékű volt Európa sorsának várható alakulásához. Churchill híres fultoni beszéde a jelképes Vasfüggönyről már előrevetítette a valóban kettészakított (hidegháborús) Európát.  Németország nyugati fele jórészt amerikai megszállás alá került, ahol – tanulva a versailles-i szerződésből – nem a hadisarc, a büntetés, hanem az újjáépítés (és annak költsége) került előtérbe (Marshall-terv).  A fegyverkezés tabu maradt. Az első tíz évben csak rendőrsége volt Nyugat-Németországnak. A németek hallani sem akartak fegyverről, katonaságról. Elég volt két világháború, annak puszitásai, ráadásul országuk kettészakítása.  A NATO-tagsághoz viszont hadsereg kellett. A NATO-ba pedig azért kellett belépniük, mert így gondolták Amerikában az állandó kontrollt, hiszen a NATO főtitkár valamelyik tagország civil embere, a katonai parancsnok, pedig mindig amerikai.

Nyugat-Európa katonai védelmét az Atlanti Szövetség ernyője alatt az USA biztosította. Ez gyakorlatilag Nyugat-Európa korlátlan gazdasági fejlődését eredményezte, hiszen a honvédelem, és a honvédelmi kiadások nagy része az amerikai felet terhelte, akik megvédték a lakosságot az esetleges szovjet támadástól.

Az amerikaiak szerencsések voltak, amikor rátaláltak Köln egykori polgármesterére, Konrad Adenauerre, akit a lakosság is elfogadott kancellárnak.  Adenauer már a 20-as években úgy látta: az európai háborúk elkerülhetők, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú ország és nép (a németek és a franciák) hasonló életszínvonalon van, ergo nem lehet őket egymás ellen uszítani. Ez a gondolat lett a későbbi Közös Piac alapja. A német technika és ipar kiegészül a latinos szellemmel és a francia mezőgazdasággal. Évtizedek múltán ebből a gondolatból lett a mai EU. Nem véletlen, hogy Nagy Károly (lat. Carolus Magnus, franc./angol. Charlemagne) és a Frank Birodalom lett a történelmi példakép. Ettől függetlenül, a németek alaposan kiértékelték, vajon mi jutatta Hitlert hatalomra? Eszerint: a rossz gazdasági helyzet, a magas infláció és munkanélküliség, valamint a vesztes háború hadisarcainak feltétlen teljesítése. Ebből fakadóan 1945 után a német gondolkodás meghatározója lett, hogy a jólét és a békesség alapja az alacsony infláció és az alacsony munkanélküliség, melynek aztán az erős német márka (DM) lett a jelképe. Ez a gondolkodás vezeti ma is a német kormányzást: az erős euró, az euró-övezet mindenek feletti stabilizálása.

Napjainkban is világosan látszik, hogy az EU motorja (az adenaueri) Németország, a német gazdaság, amit leginkább a franciákkal kell egyeztetni.  Ezt a harmóniát, és elvet próbálják felrúgni a kapitalizmust és a demokráciát sohasem tapasztalt nacionalista kelet-európai populista szájhősök.

Az EU talán észbe kap, hogy a jelenlegi (túl) liberális rendszer helyett jobb és hatásosabb lenne a szövetségi rendszer, ahol központi kormány irányítja az Uniót, lásd Egyesült Államok, vagy Német Szövetségi Köztársaság. A cél az Európai Egyesült Államok lehetne, ahol alkotmány biztosítja az egyes tagállamok jogait és kötelességeit. Ehhez persze sok minden „közös” kellene: közös útlevél, közös állampolgárság, közös hadsereg, közös pénz, stb. és persze közös akarat! A legnagyobb probléma a közös nyelv hiánya, amire a Közös Európát megálmodók nem gondoltak. Vagy, ha igen, akkor két nagy nyelvcsaládra, a latinra (francia, olasz, spanyol, stb.) és germánra (német, angol, holland, skandináv, stb.) gondolhattak. Az angol, német, francia valójában prioritást élvező közvetítő nyelv. E három közül valamelyiket minden EU állampolgárnak értenie kellene anyanyelvén kívül. Nagy kihívás jelenleg a hivatalos 24 nyelv összehangolása, lefordítása, egy-egy nyomtatvány (pl. adásvételi szerződés) általánosítása.  Valami hasonlót Ausztráliában, Németországban már alkalmaznak a kormányhivatalokban. Vagy pl. az izraeli repülőtereken mindig kéznél van tolmács szinte valamennyi utas nyelvén.  A kétnyelvűség nem csak a helység névtáblákra vonatkozik, hanem az önkormányzatokra, a mindennapi életre is!  Szóval, kishazánk még nagyon messze van Európától, az európai gondolattól.

Vissza Trump-hoz és az EU-hoz!  1945-ben Amerika valami újat (pozitívumot) hozott Európába a katonai megszállással. Az „American way of Life” szabályosan megbolondította az akkori fiatalságot (rock-and-roll, coca-cola, jeans, stb.). Egy életérzést közvetített, ami teljesen idegen volt a náci és szovjet ideológiától. Egy szóval, a szabadságot. Ezt Adenauer is időben felismerte: nem a német egyesülést szorgalmazta, hanem az amerikai szabadságérzést. Mint reálpolitikus jól tudta, hogy amíg a szovjetrendszer fennáll, addig Kelet-Németországgal nem lehet egyesülni. Idővel feltűntek a „bomlás” jelei. Az amerikaiak ki akartak vonulni, legalábbis a rakéták árnyékában csökkenteni az US Army személyi állományát. A németek szinte könyörögtek, hogy maradjanak. Ekkor született meg Franz Josef Strauss védelmi miniszter híres „nadrág vs. szoknya” teóriája, azaz a „nadrág”, a hagyományos fegyverkezés szorgalmazása. Ha az olvasó, most de Gaulle Franciaországára mutat, mint ellenpélda, téved! A franciák csak nukleáris haderejüket vonták ki az amerikai parancsnokság alól, a NATO-nak, mint védelmi szervezetnek, továbbra is tagjai a mai napig.

Amerika csak lassan vette észre, hogy az EGK (Európai Gazdasági Közösség) esetleg konkurencia lehet.  Ez 1989-90-ben erősödött fel, amikor lehullott, a Vasfüggönyt  jelképező Berlini Fal. A kettészakított Európa fellélegezhetett, a Vasfüggöny nélküli kontinens (végre) egyesülhetett, és egyúttal Amerika gazdasági vetélytársának léphetett elő. Területre, népességre, gazdaságra tekintettel feltétlen. Az igazi probléma csak most, Trump-pal vált valóssá, amiről eddig nem beszéltek. Az amerikaiak úgy látják, hogy a szabadság mellé komoly gazdasági segítséget (Marshall-terv) is adtak az 1945 utáni újrakezdéshez, egy porig rombolt kontinens felépítésére. Míg épült, gazdaságilag erősödött a földrész, különösen a (berlini) Fal elbontása óta, a térség katonai védelmét teljesen elhanyagolták, a kiadások oroszlánrészét továbbra is az Egyesült Államok fedezi. A tengerentúlon olyan hangok is hallhatók, miszerint „felépítettük Európát, itt az ideje, hogy az ez idő alatt elhanyagolt útjainkat, infrastruktúránkat, gazdaságunkat fejlesszük, arra koncentráljuk.”  Ez a Trump-i terv, gondolat, amire nincs igazán válasz a nagyvilágban, sőt az amerikai ellenzék is tehetetlen. Nem hiába regélnek a demokraták új irányzatról a (Bernie Sanders féle) „demokratikus szocializmus”-ról.  Sajnos, ennek még nyoma sem látszik az európai gondolkodásban, politikában.

Valójában a republikánus Reagan indította el azt a folyamatot, ami a Szovjetunió megszűnéséhez vezetett. Reagan elnök újabb fegyverkezést hirdetett meg azzal a blöffel, hogy az Egyesült Államok olyan védelmi rendszert képes kiépíteni, mely mintegy védőernyőként fedi le Amerika területét, és a rendszer még az amerikai légtérbe érkezés előtt érzékeli, elfogja, és megsemmisíti a támadó szovjet (atom)rakétákat. Az atomtudós Teller Ede szavahihetően magyarázta el az új védelmi rendszert. A Szovjetunió anyagilag (gazdaságilag) nem bírta ezt az újfajta fegyverkezési versenyt, amibe valósággal beleroppant. Gorbacsov politikai könnyítésekkel próbált enyhíteni a diktatórikus rendszeren, mire az pillanatok alatt összeomlott. Ezt látva, Kohl (nyugatnémet) kancellár azonnal a két Németország egyesítését jelentette be. Ez olyan gyorsan történt, hogy egy ideig szovjet csapatok állomásoztak egy NATO ország területén. Vicces, de így volt.

Az USA  külsőszemlélőként figyelte, és követte a kelet-európai folyamatokat. A republikánusokat váltó demokraták úgy érezték, hogy ők hozták meg a szabadságot ezeknek a rabnépeknek. Clinton beiktatása után nem sokkal beszüntette a SZER Kelet-Európának szóló nyelvi adásait, elsőként a magyart. Ugyancsak jelzésértékű volt, hogy a rádióállomás központját (München) áthelyezték Prágába. Tipikus kapitalista gondolkodás! Gyakorlatilag a gazdag és szociálisan jól szervezett német városból a kb. kétezer fős személyzetet áthelyezték egy sokkal „olcsóbb” (volt szocialista) városba, ráadásul egy olyan országba, ahol a szakszervezeti mozgalom ereje meg sem közelítette a nyugatnémetet. A demokrata Clinton nem politikai, hanem gazdasági alapra helyezte a Rádióval szembeni döntését. Ez a gondolkodás rányomta bélyegét az egész Demokrata Pártra. Annyira belelkesültek, hogy meghirdették az „arab tavaszt”, ami talán a legnagyobb külföldi kudarca volt az amerikai demokratáknak. Nem vették észre, hogy csak ott tudtak a szabadság nevében „lázítani”, amely területek addig szovjet befolyás alatt álltak. Lásd Irak, Líbia, Tunézia, Algéria, stb. A „kapitalista” monarchiákban (Jordánia, Szaúd-Arábia, Marokkó, stb.) labdába nem rúgtak.  Hasonló hibát követtek el a volt Szovjetunió tagállamaival is.  Felheccelték az ukránokat, hogy hamarosan EU-tagok lesznek, amiből persze nem lett semmi. Viszont Putyin és Oroszországa nem nézhette tétlenül, hogy az egykori cári birodalom stratégiai fontosságú területét elveszítse.  A Krím-félsziget kikötőit és városait még Nagy Katalin alapította az Oszmán Birodalom elleni védelemként és tette meg a birodalom egyetlen meleg tengeri támaszpontjává. Hasonló megfontolásból nem adhatja fel Putyin a Földközi-tenger egyetlen orosz támaszpontját Szíriában.  Az igazi, komoly probléma és veszély azonban, hogy a nyugatiak, élükön az amerikai demokraták, szó, és retorzió nélkül hagyták Putyin magyarázatát: „Oroszországnak joga van a határain kívül élő orosz állampolgárok, ill. orosz anyanyelvűek megvédésére” Úgy tűnik, Putyin liberális bírálói elfogadták ezt a magyarázatot, pedig ez a gondolat, nemcsak veszélyes, de ragadós is lehet. Például a jelenlegi magyar vezetés számára. Különösen Trianon közelgő centenáriumára.

Elevenítsük fel, hogyan lett Magyarország NATO tag.

Már folyt a dél-szláv háború, Magyarországon pedig a NATO népszavazás előkészülete. A népszavazás sikere érdekében az akkori magyar média elhallgatta, hogy NATO-tagságunk már rég eldöntött, annak ellenére, hogy a felvételre kijelölt másik két országgal (Csehország és Lengyelország) ellentétben, hazánk nem volt határos egyetlen NATO országgal sem. Csehország és Lengyelország tagsága geopolitikailag és stratégiailag teljesen logikusnak tűnt, hiszen mindkettő határos (az újraegyesült) Németországgal. A NATO 1949-es megalakulásának ugyanis egyik legfontosabb célja Németország „semlegesítése” volt, hiszen területéről két világháború is kiindult a XX. században. Ha Németország szomszédjai NATO tagok, és az Észak-atlanti Szövetség katonai vezetése (állandóan) amerikai, akkor (Nyugat- és Közép-)Európa békéje biztosított.

Ebbe az „első körnek” is nevezett geopolitikai koncepcióba, vajon hogyan került be az egyetlen NATO országgal sem határos Magyarország? Akkoriban egy francia politikai elemző a dél-szláv helyzetet ecsetelte, majd kommentárja végén megjegyezte: „..amíg Nyugat-Európa népei, országai az egyesülésben érdekeltek (lásd EU), addig a (berlini) Fal és a Vasfüggöny lebontása óta Kelet-Európa népei a nemzetállamok kialakításán fáradoznak, lásd Csehszlovákia és a soknemzetiségű Szovjetunió megszűnését. Ebbe a folyamatba nagyon jól beleillik a dél-szláv háború, ahol az egykori Jugoszlávia népei küzdenek önállóságukért. A nemzetiségi harcok következő fázisa, újabb háborús gócpontja, Magyarország lehet, hiszen Európában ennek az országnak van a legnagyobb kisebbsége a határon túl, az összes vele szomszédos országban….”

Tehát, az Észak-atlanti Szövetség stratégiája már a múlt században (1999) az volt, hogy Magyarországot minél előbb fel kell venni a NATO-ba! Hiszen, ha az ország katonai vezetése Brüsszel alá van rendelve, akkor bármilyen (szélsőséges) kormánya is lesz az országnak, az fegyveres konfliktusba nem tud keveredni szomszédjaival. És ez fordítva is igaz. A szomszédos országok (szélsőségei) sem kísérelhetik meg Magyarország megtámadását, mert akkor a NATO-val találják szembe magukat. Igaz, volt már rá példa, hogy két NATO ország (görög és török) egy harmadik ország (Ciprus) védelméért egymásnak ugrott.

Drukkolok Trump-nak, vagy inkább nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog sikerülni az „America first” víziója, mert tényleg változtatni kell világunk  1945 óta kialakult helyzetén, melyben Európa még ma is abban a hiszemben van, hogy Amerika mindenkor és mindenben kisegíti. Ennek pedig, úgy tűnik, vége.  Valószínűleg társadalmi átalakulás is lesz, mert az (nyugati) európai szociális háló nem fogja tudni biztosítani azt a jólétet, amire létrehozták.  A populizmus, lehet, hogy káros (biztos!), de talán hozzásegíti a (nyugat-)európaiakat, valami hathatós populizmus elleni szerhez.

Stephen Elekes

Putyin meghívta Trumpot Moszkvába

0

Idén Dél-Afrikában rendezték meg a BRICS csúcstalálkozót, az orosz elnök Johannesburgban közölte az amerikai NBC televízióval, hogy Moszkvába várja amerikai kollégáját.

(Brics: Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél Afrika szövetsége.)

Putyin és Trump legutóbb Helsinkiben találkozott egymással. Nem sokkal azután, hogy a NATO-csúcson Trump az orosz fenyegetésre hivatkozva követelte a tagállamoktól, hogy emeljék a katonai költségvetésüket a GDP 4 százalékára. Jelenleg 2 százalék a norma, de a többség – köztük Magyarország – ezt sem teljesíti. Trump Helsinkiben arról a vizsgálatról is nyilatkozott, melyet Mueller különleges ügyész folytat orosz kapcsolatairól. Emiatt komoly bírálatok érték az Egyesült Államokban. Trump nemzetbiztonsági tanácsadója ezért közölte: bár az amerikai elnök meghívta Putyint Washingtonba, de ez idén nem aktuális, hanem csak jövőre, amikor lezárulhat a vizsgálat Trump orosz kapcsolatait illetően. Putyin tanácsadója, Usakov úgy nyilatkozott: semmi baj,

a két elnök találkozhat Argentínában is, a G20 csúcson novemberben.

Erre jött most Putyin meghívása Moszkvába. Az orosz elnök emlékeztette Trumpot, hogy van már korábbról meghívása.

Csakhogy Trumpot az amerikai kémelhárítás azzal gyanúsítja, hogy korábbi moszkvai útja során a KGB hálójába került. Trump a nyolcvanas években járt a Szovjetunióban, ahol tornyot akart építeni. Trump-torony azóta sincs sem Moszkvában, sem pedig Szentpéterváron, viszont az amerikai kémelhárítás gyanúja szerint a KGB-nek olyan dossziéja van Trumpról, mellyel zsarolhatja az amerikai elnököt.

Honey trap-nek nevezik hírszerzői körökben a csapdát, melybe Trump beleeshetett még a nyolcvanas években. Állítólag csinos, fiatal prostituáltakat ajánlottak neki a szállodában.

Majd a titkosszolgálat videófelvételt készített Trump nem épp ortodox szexuális aktivitásáról.

Trump természetesen tagad, de egy moszkvai meghívás semmiképp sem jön jól a novemberi választások előtt. Azon ugyanis az őt támogató republikánus párt elveszítheti többségét a washingtoni kongresszusban.

Erdogant meghívták Németországba

0

Hivatalosan még nem erősítették meg, de a Bild Zeitung úgy értesült, hogy államfői látogatásra hívták meg Törökország elnökét.

Németország és Törökország között számtalan ellentét feszül, ugyanakkor Merkel kancellár és Erdogan elnök paktuma egy újabb bevándorlási hullám megakadályozására továbbra is érvényben van.

Az Európai Unió évente 3 milliárd eurót fizet ezért Törökországnak,

amelynek jelenlegi helyzetében ugyancsak szüksége van a pénzre. A török líra mélyrepülésben, és Törökország egy gazdasági katasztrófa közelében van, miután Trump szankciókkal fenyegette meg Ankarát. A törökök ugyanis fogságban tartottak egy amerikai tiszteletest, akit azzal vádoltak, hogy részt vett az elbukott puccskísérletben 2016-ban. A tiszteletest az amerikai tiltakozások miatt házi őrizetbe helyezték, de Trump a szabadon bocsátását követeli Törökországtól.

Németországnak is több hasonló ügye van függőben, mert a puccs bukása óta ezerszámra tartóztatják le az embereket Törökországban.

Erdogan a választási győzelem következtében szinte teljhatalmat élvez. Ezt arra használja fel, hogy leszámoljon mindenféle ellenzékkel.

Emiatt Németországban sokan ellenzik, hogy leterítsék a vörös szőnyeget Erdogan elé.

A másik ok a Németországban élő törökök ügye. A több mint hárommillió török jórésze Erdoganra szavazott a legutóbbi választások alkalmából. Ezt azzal indokolták, hogy másodrendű polgároknak érzik magukat Németországban. Ugyanezzel indokolta kimaradását a német futball válogatottból Mesut Özil. A török származású sztár Gelsenkirchenben született, de azt állította, hogy faji és vallási megkülönböztetés áldozata Németországban. Közös választási plakáton szerepelt Erdogannal – emiatt rengetegen támadták, ezért mondta le a válogatottságot.

Tárgyalni tehát bőven lesz miről, ha Erdogan Németországba érkezik. Korábban Törökország arra törekedett, hogy bekerüljön az Európai Unióba, de ezt épp a németek akadályozták meg. Törökország lakossága nemrég meghaladta Németországét. Erdogan rendszere számtalan ponton sérti az Európai Unió alapelveit. Az együttműködés Törökországgal ugyanakkor már csak azért is létfontosságú az EU első számú hatalma számára, hogy ne induljon újabb bevándorlóhullám, mint 2015-ben, mely alapjaiban rengette meg Németország politikai rendszerét – meggyengítve Angela Merkel pozícióját.

Nézze nálunk élőben az évszázad jelenségét

0

Egy emberöltőnyi időközönként megismétlődő égi jelenség lesz ma este felettünk. Teljes Holdfogyatkozásban gyönyörködhet, aki olyan helyen tartózkodik, ahol tiszta az ég. Erre kevés esély van az ország nagy részében, ezért este fél kilenctől itt élőben közvetítjük a 103 perces jelenséget.

A Föld a Nap és a Hold között tölt el nem is kevés időt, 103 percet. Negyed nyolckor kerül a Hold félárnyékba, 20 óra 24-kor kezdődik a részleges, majd fél tízkor a teljes Holdfogyatkozás, amelynek befejezése éjjel negyed egy után pár perccel lesz.

Jó Holdfogyatkozás-nézést kíván a FüHü csapata:

Egyéb lehetőségek élő közvetítésre:

Galileo Webcast

Virtual Telescope

Royal Museums Greenwich

Bareket Observatory

Lopják a kétfarkúak ötletét Németországban

Különleges pocsolya Németországban: Maren Dörwaldt német művész az általa aszfaltburkolat kátyújában kialakított miniatűr tónál az észak-rajna-vesztfáliai Mönchengladbachban.

A városvezetés döntése nyomán epoxigyantával öntik ki a berendezett apró üreget, hogy fennmaradjon az utókor számára.

Magyarországon a Kétfarkú Kutya Párt aktivistái (vagy ahogy ők hívják: passzivistái) ellen több eljárás indult, amiért színesre festettek egy-egy összetöredezett járdaszakaszt. Volt, ahol szabálysértés miatt el is ítélték őket. Úgy látszik, a német hivatalosságoknak több eszük van…

Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach

Vita helyett kultúrveszély

0

„Olyan kormányok beszélnek európai és keresztény értékekről, melyeket leginkább maguk nem tartanak be. Olyan kultúrveszéllyel riogatnak, ami nem létezik; olyan erőket boronálnak össze összeesküvés-elméleteikben, amelyek érdekei – minden józan számítás szerint – messzebb esnek egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nincsenek birtokában a legelemibb, vitaképes tartalmaknak; legtöbbször nyilvánvalóan nem tudják, miről is beszélnek, vagy mondandójukat mindössze pillanatnyi provokációnak szánják.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Pinchas Goldschmidt, az Európai Rabbikonferencia (CER) feje a Politico európai kiadásának véleményrovatában fejtette ki álláspontját arról, hogy a kontinensre újabb sötét középkor vár, ha a nyugati kormányok továbbra is számon kérik a bevándorlóktól az európai – liberális, demokrata és a felvilágosodás eszméiből fakadó – értékeket és viselkedésmódot. A rabbi véleménye azért keltett feltűnést, mert egyértelműen

a messze többségében muszlim vallású egyénekkel szembeni európai elvárásokat kritizálta.

Megemlítette a dán kormány azon igyekezetét, hogy a bevándorlók gyermekeit külön tanórákon, dán közegben igyekeznek az ottani életformára megtanítani. Hogy több állam a tradicionális – leginkább a sária-törvénykezésnek megfelelő – ruhaviselettel szemben lépett fel.

A rabbi megszólalása lehet meglepő, de nem nélkülözi a logikát. Ha ugyanis valaki fellép a muszlim vallási szokások védelmében, ezzel – a jobbára már zsidó közegben sem gyakorolt – számos előírást is védi.

Finomítja azonban a párhuzamokat s egyben meg is zavarja azok logikáját, hogy Goldschmidt nem egyszerűen zsidó szokásokról beszél, hanem olyanokról, amelyek egyértelműen megkülönböztetik a szigorú és modern körülmények között nehezen betartható ortodox hitgyakorlatot a reformközösségekéitől. Vagyis

egy olyan tradicionális életvitel érdekében emel szót, amelyet számos zsidó közösség már elhagyott,

s az, hogy az európai zsidó közösségek olyannyira sikeresek tudtak és tudnak lenni, az épp annak köszönhető, hogy igazodtak a felvilágosodás utáni Európa azon elvárásához, hogy a vallás magánügy, annak semmi keresnivalója a közélet tágabb köreiben, nem is beszélve a politikáról. A rabbi által felvetett mentalitás egyébként Izraelben okozza a legtöbb vitát az ortodox és a modernista csoportok között.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Goldschmidt véleményét, melyet egy liberalizmustól mentes társadalomkép dominál, leginkább azok osztják, akik a legszélesebb jogok megadását, a szabadság teljes érvényre juttatását várják el a társadalmi rendszerektől. Akik úgy vélik: mindenki, akként élje meg vallási vagy másmilyen preferenciáit, azok előírásait, ahogyan akarja, s ahogyan szokásai azt megkívánják. Azok viszont, akik a nyugati típusú demokráciák védelme érekében követelnék meg a nyugati normarendszerek elsajátítását és gyakorlását a bevándorló muszlimoktól, hirtelen azok oldalán találják magukat, akik keresztény Európáért kiáltanak, miközben

valódi eszméik semmiben sem különböznek a 20. századi nacionalizmusok valamelyest szalonképesített variánsaitól.

Vonatkozik ez a francia Nemzeti Fronttól (FN), a német Alternatíva Németország számára nevű párton (AfD) és az Osztrák Szabadságpárton át (FPÖ) a magyar Fideszig. Igaz, nagy különbségekkel. Amíg Marine le Pen pártja következetes filoszemita politikát folytat, addig a Fidesz antiszemitizmusáról mára már köteteket írtak össze, Soros Györgytől akár függetlenül is.

Ám, ha egy kicsit hátrébb lépünk, a kép korántsem lesz annyira kusza, mint ahogy az az előbb elmondottak alapján tűnhet. Valóban értékek komoly vitájáról van szó, viszont ez a vita bizonyos értelemben már most olyan erővonalakat rajzolt ki, amelyek meg fogják határozni a jövendő Európa kultúráját és politikai intézményrendszerét. Bizonyos értelemben már most meg is határozzák azt.

Vegyük példának a francia Nemzeti Frontot: sok jót elmondani róla nem lehet, leginkább fogantatásának súlyos bűnei terhelik e pártot, de tény, hogy alapvetően megváltoztatta politikai karakterét és az általa megfogalmazott politikai érvek valósak, még ha az általa javasolt módszerek abszurdak, vagy elfogadhatatlanok is.

Franciaországban valóban komoly és tartalmas vita folyik a muszlim bevándorló vagy ott született muszlim fiatalok beilleszkedési nehézségeiről;

és emellett a felvilágosodás – konkrétabban a francia forradalom – törvényi, kulturális, politikai vívmányainak megtartásáról vagy feladásáról. Az állam küszködik a kérdéssel és küszködnek az elitek, valamint a pártok is. Születnek döntések, amelyek további vitákat generálnak, de ezek a döntések valós társadalmi hatással bírnak, a viták pedig nem légből kapottak. A francia hatóságok például, egy 1905-ben hozott törvényre utalva – vallás és közélet elválasztása! – már betiltották a burka viselését az oktatási intézményekben. A napokban pedig megtagadták egy algériai nőtől a francia állampolgárságot, mert az, amikor a hatóságoknál megjelent, hogy kérelmét előterjessze – vallási indokokra hivatkozva – elutasította, hogy az ügyében eljáró tisztviselővel kezet fogjon. Helyes volt a hatósági döntés vagy joga volt-e a nőnek, hogy egy Európában módfeletten kétséges szokásához ragaszkodjon? Folyik a vita, mely megszüli a jövőt. Mai ismereteink – és reményeink – szerint, aligha fog egy középkori szokás felülkerekedni az 1789-ben és a rákövetkező közel két évtizedben meghonosodott európai törvényeken.

Más kérdés, ami e párhuzam szempontjából Kelet-Európában zajlik: olyan kormányok beszélnek európai és keresztény értékekről, melyeket leginkább maguk nem tartanak be.

Olyan kultúrveszéllyel riogatnak, ami nem létezik;

olyan erőket boronálnak össze összeesküvés-elméleteikben, amelyek érdekei – minden józan számítás szerint – messzebb esnek egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nincsenek birtokában a legelemibb, vitaképes tartalmaknak; legtöbbször nyilvánvalóan nem tudják, miről is beszélnek, vagy mondandójukat mindössze pillanatnyi provokációnak szánják. Megnyilvánulásaik abszurditása egyszerre nevetséges, sértő és szégyenteljes. A román agrárminiszternek, Petre Daea-nak például, a kényszer-disznóvágásokról véletlenül Auschwitz jutott eszébe, miközben Tusványoson Orbán Viktornak évente ünnepélyesen visszavonja az emberi jogok globális érvényét.

Komoly vita nem folyhat e kérdésekről, s minthogy ilyen vita nincs, a jövő kulturális, jogi, politikai formálása sem megy általa végbe. Kelet-Európában minden marad a régiben, esetleg rosszabb lesz.

No, ez lesz aztán nagyon sötét korszak, nem pedig az, amit Pinchas Goldschmidt rabbi ortodoxiája vizionált.

A kínai recept vonzó lehet a Balkánon

0

A politikai diktatúra kombinációja a piacgazdasággal sok balkáni állam számára vonzó alternatíva lehet a liberális demokráciával szemben, különösen, ha a kínaiak nagy pénzekkel támogatják is előrenyomulásukat a Balkánon – mondta az egyik uniós biztos.

Johannes Hahn, az Európai Unió szomszédságpolitikáért és EU-csatlakozási tárgyalásokért felelős biztosa a Politicónak beszélt arról, hogy sok szó esik Oroszország balkáni nyomulásáról, de ez kevésbé veszélyes, mint a kínaiak térnyerése.

Oroszország ugyanis gazdaságilag sikertelen:

nem tud olyan modellt felmutatni, mint Kína, és nincsen pénze sem, hogy a diplomáciai elképzeléseket anyagilag támogassa. Kínának viszont van pénze az Új Selyemút program támogatására.

Hahn szerint jó példa erre Montenegro: az alig félmilliós állam nagy pénzt kapott autópályák építésére Kínától. A sztrádának sok értelme ugyan nincs, de látványos beruházás, amely a helyi elit meggazdagodását is elősegítheti, az államot pedig

pénzügyileg függővé teszi Kínától.

Montenegro és Szerbia 2025-ben szeretne az Európai Unió tagja lenni. Ez Johannes Hahn szerint kissé túl ambiciózus terv, de mindenképp jó, ha a balkáni államok az EU fele keresik a megoldást.

Csakhogy ebből is problémák adódhatnak: egyes balkáni államok, ha a kínaiak receptjét alkalmazzák, akkor Peking trójai falovának a szerepét játszhatják majd az Európai Unióban. Ezt meg kell akadályozni, de az osztrák biztos szerint nem úgy, ahogy Emmanuel Macron francia elnök teszi.

Macron szerint ugyanis sokkal inkább az eurozóna integrációja a kulcskérdés nem pedig a bővítés. Johannes Hahn szerint viszont folytatni kell a bővítési folyamatot. Abban bízik, hogy Montenegro és Szerbia mellett jövőre újra megkezdődhetnek a tárgyalások Albániával és Macedóniával, és még Bosznia-Hercegovinát és Koszovót sem tartja reménytelen esetnek, bár ott még sok mindent meg kellene változtatni ahhoz, hogy az uniós tagság komolyan felmerüljön.

A szerb parlament alelnöke aljasságért nem megy a szomszédba

0

A minap meghalt az 1995-ös srebrenicai szerb mészárlás muszlim áldozatai emlékére alapított Srebrenica Édesanyák Egyesületének elnöke, akinek a férjét és fiait is a Mladić-féle népirtásban végezték ki. Erre a szerb parlament alelnöke megeresztett egy Twitter-üzenetet. Aljasságban azonnal toplistára került.

“Olvasom, meghalt Hatidža Mehmetović a srebrenicai üzletasszonyok egyesületéből.

Ki fogja vajon eltemetni? A férje vagy a fiai?”

Ezt találta írni szerbiai képviselőház alelnöke, a Szerb Radikális Párt képviselője, Vjerica Radeta a minap Hatidža Mehmedović, a Srebrenica Édesanyák Egyesülete elnökének halála kapcsán.

Ezzel az üzenetével, amelyet azóta törölt, óriási felháborodást keltett kül- és belföldön egyaránt.

Zorana Mihajlović miniszterelnök-helyettes azt mondta a bejegyzés kapcsán, hogy a Szerb Radikális Párt képviselőjétől megszokták, hogy sértő megjegyzéseket tesz a politikai ellenfelek számlájára, de nem hitte, hogy a holtakat is képes sértegetni, írja a szerb N1 Televízió honlapja.

„Ez nem a radikálisok szégyene, mert ők nem is ismerik ezt az érzést. Ez mindazok szégyene, akik a radikálisoknak a szavazataikkal lehetővé tették, hogy tagjaik legyenek a szerb parlamentnek” – mondta Mihajlović.

A kijelentésről elítélően nyilatkoztak az újságíró és emberi jogvédő szervezetek, valamint a kormányfő másik helyettese, Rasim Ljaljić is.

Maja Videnović, a parlament emberi- és kisebbségi jogi bizottságának alelnöke bejelentette, hogy a bizottság következő ülésén mindenképpen téma lesz Vjerica Radeta üzenete, mert a bizottságnak el kell ítélnie az ilyen megnyilvánulásokat.

Videnović hozzátette, hogy ehhez a többségnek szavaznia kell az elítélés mellett, majd ennek kapcsán hozzátette, hogy

a Szerb Radikális Párt a Szerb Haladó Párt marionett pártja és bármit tesznek, azt a Szerb Haladó Párt figyelmen kívül hagyja és nem ítéli el. Ellenkezőleg.

Az üzenetet nem hagyták kommentár nélkül a szomszédos Bosznia és Hercegovinában sem.

Sadik Ahmetović független képviselő nyílt levélben arra kéri a boszniai parlamentet, hogy azonnal szakítson meg mindenféle együttműködést a szerb parlamenttel mindaddig, amíg valaki nyilvánosan bocsánatot nem kér.

A boszniai Naša stranka elnöke, Predrag Kojović nyílt levéllel fordult Szerbia boszniai nagykövetségéhez, amelyben kiemeli, hogy Vjerica Radeta üzenete mélyen érintette nem csak a bosnyákokat, hanem Bosznia és Hercegovina minden állampolgárát, és mivel Radeta komoly funkciót tölt be a szerbiai képviselőházban, elengedhetetlennek tartja, hogy a többiek elhatárolódjanak a kijelentésétől. Hozzátette, szeretné azt hinni, hogy Vjerica Radeta véleménye nem tükrözi Szerbia véleményét, de elvárja, hogy ezt nyilvánosan ki is mondják.

Drúzok bírálják Izrael új nemzetállami törvényét

0

Az izraeli kormánytöbbség a múlt héten fogadta el a törvényt, amely nemzetállamként definiálja Izraelt.

26 évig szolgáltam Izrael hadseregében – panaszkodik Amal Aszad tartalékos dandártábornok a Jediót Ahronótnak. Száz, a drúz kisebbséghez tartozó tiszt tiltakozik közösen az új nemzetállami törvény ellen.

A drúzok már Izrael függetlensége előtt is együtt harcoltak a zsidókkal: 1947-ben alakult meg a Kard zászlóalj. Ez azután Izrael hadseregének a része lett, és csak 2015-ben szűnt meg. A drúzok viszont most úgy érzik, hogy

Izrael cserbenhagyta őket.

Imád Faresz nyugdíjas dandártábornok szerint ez pontosan olyan mintha a temető árkába temetnék el őket. Pedig ő is sokáig szolgált a hadseregben, az egyik fia most is tiszt, egy másik pedig szintén katonának készül. Ehhez képest úgy érzik, hogy az új törvény sérti őket, mert másodrendű állampolgár lesz belőlük.

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi főképviselője is jelezte, hogy tanulmányozzák az új törvényt, főként abból a szempontból, hogy mennyire sérti a kisebbségek jogait. Az arab kisebbséget például nyelvhasználat tekintetében érte súlyos csapás:

eddig az arab is hivatalos nyelv volt Izraelben, most viszont már csak a héber az.

Az Európai Unió azzal sem ért egyet, hogy a törvény kimondja: az egységes Jeruzsálemet tekinti Izrael Állam fővárosának. Donald Trump az Egyesült Államok nevében múlt decemberben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, de ezt a palesztinok és a muszlim világ jelentős része máig nem fogadja el.

Az új izraeli törvényt hétéves vita után fogadta el a Knesszet, ahol a baloldal ellene szavazott, mert úgy érzi: ezzel sérült Izrael demokratikus jellege, amely pedig az ország alapítása (1948) óta alapvető értéknek számít.

Egy ország, ahol a korrupt kormányfőt börtönbe zárják

0

93 évesen tért vissza a miniszterelnöki székbe Malajziában Mahathir Mohamed, miután elődjét korrupcióval vádolják.

Mahathir Mohamed (MTI/EPA)

Nadzsib Razak nem pusztán az elődje volt Mahathir Mohamednek, hanem a mentoráltja is. A kormányfői posztra visszatérő politikus, a világ legidősebb hatalmon levő vezetője viszont most azt mondta a CNN-nek:

az egész kormányzati elit korrupt.

Mahathir Mohamed ezért tért vissza a nyugdíjból és indult el a választáson tavasszal. Ráadásul korábbi ellenfelével, Anvar Ibrahimmal kötött szövetséget – akit pedig még ő maga küldött börtönbe.

Nadzsib Razak (MTI/EPA/Wallace Woon)

A választást megnyerték, és most már Nadzsib Razak ül börtönben. Akár 20 év börtönt is kaphat. A házkutatáskor

több milliárdnyi készpénzt és luxuscikkgyűjteményt találtak nála.

Többek szerint a világ egyik legnagyobb korrupciós ügyéről van szó. Az állami befektetési alapból 4 és fél milliárd dollár tűnt el, Razak és családja pedig jachtokat, repülőket, amerikai szállodákat, festményeket vett.

Bukása után az is kiderült, hogy egy, kínaiak által szponzorált vasútépítési programban 20 milliárddal lépték túl az eredeti tervet – a szerződést azonnal felmondták.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK