Hamarosan megvalósulhat a régen dédelgetett terv: Szerbiában a közeljövőben nemzeti stadion épülhet, tudatja az N1 televízió (a CNN nyugat-balkáni leányvállalata). Csak 80, esetleg 130 milliárd forintba kerülne. Az ebben a szakmában kezdő szerbek a befektetés megtérülését vitatják.
A nemzeti stadion építéséről szóló ötletelések még 2013-ban kezdődtek, jövő szeptemberben pedig már a munkálatok is megkezdődhetnek.
„Mondok egy hírt: ha minden rendben lesz, ha minden úgy megy, ahogyan kell az Európai Labdarúgó Szövetséggel is, meg mindenki mással is, már jövő év szeptemberében hozzákezdhetünk az építéshez.
Ha pedig elkezdjük az építést, gyorsan el is készülünk. Valódi szépség lesz.“
– mondta a minap Aleksandar Vučić szerb államfő.
Arról viszont, hogy ez a fociszépség mibe fog kerülni, mindmáig nem lehet tudni konkrétumokat. A nyilvánosság az illetékesektől többféle összeget hallott, amelyek között akár 100 millió eurós eltérések is vannak. Ez arra utal, hogy nem készültek szakmai számítások, tekintettel arra, hogy már nincsenek szakemberek, akik képesek lennének ezt a feladatot elvégezni, állítják a közgazdászok.
„Ha valaki most azt hiszi, hogy az objektum 250 millióból (80 milliárd forintból) kijön, akkor a végösszeg olyan 400 millió (130 milliárd forint) lesz. Ezek szinte elképzelhetetlen számok. Nem vagyok biztos benne, hogy bárki készített volna olyan költségelemzést, amely figyelembe vette volna a megtérülést is, márpedig nem lenne szabad olyan objektumokat építeni, amelyek nem képesek visszaforgatni a befektetési költségeiket.“ – állítja Mahmud Bušatlija közgazdász.
Slobodan Georgiev újságíró szerint a nemzeti stadion építése teljes képtelenség, amelyet kommentálni sem érdemes, hiszen semmi sem indokolja gazdaságilag a projektot, tekintettel arra, hogy
Szerbiának ezernyi más, fontosabb gondja van, ráadásul a legszegényebb európai országok közé tartozik.
„Itt nincs annyi lehetőség, hogy azt a stadiont minden héten megtöltsék az emberek, pedig valamilyen haszon belőle csak ebben az esetben lenne. Most építsünk valamit, amire egyrészt nincs pénzünk, másrészt nincs pénzünk arra sem, hogy fenntartsuk, harmadrészt nincsenek meg a feltételek, hogy hetente feltöltsük és a jegyeladásból fenntartsuk, teljes értelmetlenség, nyári szórakozás, aminek reális alapja nincs“ – mondta Georgijev.
A korábbi elképzelésekkel ellentétben pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a nemzeti stadion Surčin mellett épülne fel, a kivitelező pedig egy spanyol cég lehet.
A Sunday Times szerzője Niall Ferguson (Nyugalom. Donald Trump nem a demokrácia végét jelenti) óv attól, hogy Trump miatt bárki máris temesse az amerikai demokráciát, mert bár a politikus sok mindenben hasonlít Orbán Viktorra, a tengerentúlon az alkotmányos rendszert annak idején úgy alkották meg, hogy a legnehezebb időkben is kitartson.
Ráadásul a statisztikák azt igazolják, hogy nem igaz a tétel, miszerint világszerte erősödne az illiberalizmus. Azonkívül ha az Egyesült Államokban valóban annyira rosszul mennének a dolgok, akkor miért akarna kivándorolni oda 147 millió ember, szerte a világból, amint azt a Gallup egyik felmérése igazolja. Az viszont igaz, hogy a migrációs hullám populista visszacsapáshoz vezetett. De Európában ilyen erők csupán 6 országban vannak hatalmon: az osztrákoknál, cseheknél, görögöknél, magyaroknál, olaszoknál és a lengyeleknél. De csupán 11 párt élvez 20 százaléknál nagyobb támogatást. És ezek a tömörülések mindössze Magyarországon és Lengyelországban korlátozták érdemben az egyéni szabadságjogokat.
Mindebből azonban nem következik, hogy Trump lenne az USA Orbán Viktorja, bár a két politikus sok mindenben azonos véleményen van a politikában. Az Egyesült Államok nem Magyarország. Pontosan azért, mert az alapító atyák egykor előre látták, hogy egy nap jöhet egy populista demagóg, ezért az alkotmányba beépítették a fékeket és ellensúlyokat. A fő erőssége az, hogy decentralizált, arról nem beszélve, hogy a rendszer képes önmagát korrigálni. Az amerikaiak 53 százaléka nem ért egyet az elnök ténykedésével, ők majd ellene voksolnak a novemberi időközi törvényhozási választásokon, nem beszélve arról, hogy két év múlva a további sorsáról döntenek. Elképzelhető persze, hogy Amerika azért sikeres, mert mindig vannak károgók, akik a köztársaság és a demokrácia hanyatlása, illetve közelgő bukása miatt aggódnak.
Folytatódik a Donald Trump-LeBron James mérkőzés – immár beszállt az amerikai elnök felesége, Melania is, s ennek nem feltétlenül örül a férje. Hasonlóan nagy PR-értékű – s nem tesz jót az elnöknek –, hogy kiállt James mellett a népszerűségben legnagyobb ellenfele, a másik legendás kosaras, Michael Jordan is
LeBron James – aki Jordannal a legnépszerűbb sportolók Amerikában – a CNN-es Don Lemonnal beszélgetett legújabb jótékonykodásáról, egy a szülővárosában nyitott speciális iskolai projektről, s azt mondta, hogy a sport soha sem volt egy olyan terület, amely megosztotta az embereket. A sport mindig összehozta az embereket” – szögezte le. S ennek kapcsán került szóba Trump is akit megosztónak és rasszistának nevezett, olyannak aki már többször is fekete sportolókra támadt.
Trump rögvest tweetelt is egyet, leszögezve:
Lebron James was just interviewed by the dumbest man on television, Don Lemon. He made Lebron look smart, which isn’t easy to do. I like Mike!
„Lebron Jamest éppen most interjúvolta meg a legbénább televíziós, Don Lemon, aki okosnak tüntette fe Lebront, ami nem kis teljesítmény Szeretem Mike-ot!”
Fotó: Wikimedia Commons
Ez utóbbi mondta lehetett az, ami mellett – érintettként – végképp nem tudott elmenni Michael Jordan leszögezte:
„Támogatom LeBron Jamest. Fantasztikus munkát végez a közösség számára”
– tudatta szóvivőjén keresztül.
Fotó: Wikimedia Commons
S nem tudott elmenni az ügy mellett Melania Trump sem, aki szintén szóvivője útján tudatta, hogy James „jó ügyön dolgozik” az ohioi szülővárosában. Az elnök felesége – szögezte le szóvivője a kosárlabdasztárnak a sportra tett utalásai kapcsán –
„nyílt dialógust szeretne a gyerekekkel kapcsolatos problémákról”.
S azt is kinyilvánította, hogy fel szeretné keresni a James által most megnyitott iskolát.
LeBron James azonban arról is beszélt ebben az interjúban (amelynek mondandóját tehát megvédte az elnök felesége is), hogy
„Trump megoszt minket, és az elmúlt hónapokban azt érzékeltem, hogy a sportot használta fel erre – ezzel pedig nem tudok azonosulni, mivel tudom, hogy a sport révén kerültem egyáltalán kapcsolatba fehérekkel”.
Arról is beszélt, hogy az elnök szavai biztatást adtak a rasszistáknak; „A rasszizmus mindig is jelen volt. De úgy gondolom, hogy a hivatalban lévő elnök üzenete miatt az emberek nem törődnek vele, s ezt a képedbe is vágják”.
LeBron James, amellett, hogy a világ talán legjobb kosárlabdázója, vállalkozó is, aki hatalmas vagyon felett rendelkezik. Reklámbevételei nem publikusak, de a sportsajtó szerint vagyona megközelíti az egy milliárd dollárt.
Alapítványa ingyenes tanulási lehetőséget biztosít 240 gyereknek Akron városában. Itt született Lebron James, aki elmondta: jól ismeri a hátrányos helyzetű gyerekek problémáit hiszen annak idején maga is közéjük tartozott. Most viszont megengedheti magának, hogy támogassa azokat, akik nem tudnának fizetni az iskolának.
The jitters before the first day of school are real right now!!! Tomorrow is going to be one of the greatest moments (if not the greatest) of my life when we open the #IPROMISE School. This skinny kid from Akron who missed 83 days of school in the 4th grade had big dreams… https://t.co/PwmRaHRfng
„Ez életem legnagyobb tette, írta a Twitteren LeBron James, ki ezt amolyan búcsúajándéknak is szánta Ohio állam számára, mert a következő szezonra átigazolt a Los Angeles Lakersbe.
James többször összekülönbözött Trump elnökkel, akit azzal vádolt, hogy elhanyagolja a szegények ügyét és a faji ellentétek esetében régi világbeli nézeteket vall.
A szólásszabadság mártírjaként akarja beállítani a magyar kormánypropaganda Tommy Robinsont, a futballhuligánból lett erőszakos muszlimellenes aktivistát, aki ült már börtönben garázdaságért és csalásért is.
Ha az ember a kormánypropagandát olvassa, akkor az utóbbi hetekben feltűnhetett, hogy egyre többet foglalkoznak egy bizonyos Tommy Robinsonnal, akit valóságos mártírként jelenítenek meg:
„Robinson azzal szerzett magának hírnevet világszerte, hogy rendszeresen szót emelt a liberális véleményterror ellen Nagy-Britanniában, illetve több riportmunkájában a radikális iszlamizmus veszélyeire igyekezett felhívni a figyelmet.” (Magyar Idők és Figyelő)
„Tommy Robinson szimbolizálja tehát a szólásszabadságot, hiszen számos erőszakos cselekményről lerántotta a leplet, amit a nyugati sajtó csak a szokásos mély hallgatással nyugtázott volna. Ezzel kivívta a muszlimok és nyugati haladók haragját.” (Origo)
„Az ügyek, amelyeket felderített, önmagukban megérnének egy hosszú és sok részből álló publicisztika-sorozatot, abban bízom, hogy az alábbiakban ismertetett felfoghatatlan eset sok kedves olvasót fog arra sarkallni, hogy magától nézzen utána Tommy munkásságának és a vérlázító bűncselekményeknek, amelyeket hihetetlen ellenszélben tárt fel ez a bátor, fiatal brit állampolgár.” (Pesti Srácok)
„Tommy Robinsont 13 hónapra leültetik, pedig csak tudósítani akart muzulmán erőszakoló bandák tárgyalásáról. Az elmúlt időszakban ez a legnagyobb támadás a sajtó-, a szólás- és a véleményszabadság ellen.” (888)
De ki is valójában az alternatív valóságban előszeretettel csak az angol jobboldal fenegyerekeként emlegetett Tommy Robinson, aki az egész világon a rasszista szélsőjobboldal hősévé, és az ő bizarr világnézetük szerint a „liberális elnyomás” jelképévé vált?
Eredetileg nem is így hívták, valódi neve Stephen Christopher Yaxley-Lennon. Lutonban született, ír bevándorló anya és angol apa fiaként. 16 évesen kimaradt az iskolából, szerelőnek tanult a lutoni repülőtéren, majd ott is dolgozott. 2005-ben azonban kirúgták, miután
részegen megtámadott egy szolgálaton kívül lévő rendőrt,
és ezért 10 hónap börtönt kapott.
Politikai „karrierjét” egyszerű futballhuligánként kezdte, a Tommy Robinson nevet akkor vette fel, amikor 2009-ben megalapította a szélsőjobboldali Angol Védelmi Ligát (English Defence League, EDL). Közben ráadásul egy ideig a Paul Harris és az Andrew McMaster neveket is használta.
Az EDL tüntetéseket szervezett szélsőséges muszlim prédikátorok ellen, de közben Robinson ellen sorra indultak az eljárások: egyszer futballhuligánok között provokált verekedést, majd összevert egy másik EDL-tagot, utána pedig az Andrew McMaster nevet használva hamis útlevéllel akart Amerikába utazni. Ezért is 10 hónapot kapott.
2013-ban végül otthagyta az EDL-t, de közben még egy ügyben elítélték:
lakáshitellel kapcsolatos csalás miatt másfél évet kapott.
2014 kiengedték a börtönből, ezután Németországba utazott, hogy az ottani rasszista mozgalmat, a Pegidát Angliában is meghonosítsa. Elkezdett dolgozni egy kanadai, szélsőjobboldali portálnak, majd saját YouTube-csatornát indított, ahol összeesküvés-elméleteit és nem ritkán erőszakos akcióit közvetítette, többször is verekedésbe keveredett. A Twitterről is kitiltották, rasszista bejegyzései miatt.
Forrás: Wikimedia Commons
Ő maga egyébként tiltakozik az ellen, hogy rasszista lenne. Nem meglepő: a szélsőjobboldal számára a szólásszabadság azt jelenti, hogy nyugodtan uszíthatnak bárki ellen, ugyanakkor az övékével ellentétes véleményeket nem tűrik. Robinson hívei például a Guardian róla író publicistáját is megfenyegették, olyan üzeneteket kapott, hogy „megkapod, ami jár neked, te p*cs”, „egyszer valamelyikünk úgyis összefut veled”, „emlékszünk az árulók arcaira, fizetni fogsz a bűneidért”.
A legutóbbi, a magyar kormánypropagandában is kiemelt figyelmet kapott eljárás azért indult ellene, mert élő közvetítést indított a Facebookon egy leedsi tárgyalásról, amelyen egy banda tagjait gyerekmolesztálással és nemi erőszakkal vádoltak. Robinson egy órán keresztül videózott, majd elvitték a rendőrök. Ugyanis
az angol törvények szerint tilos közvetíteni a tárgyalásokról,
méghozzá azért, hogy ezzel ne befolyásolják az esküdtszéket.
A hírt gyorsan felkapta a rasszista szélsőjobboldal. A muszlimellenességéről hírhedt holland politikus, a Magyarországra is rendszeresen járó Geert Wilders a Twitteren szégyennek nevezte Robinson letartóztatását, és a rasszista tweetjeibe belebukó Roseanne Barr is kiállt mellette. De támogatta Steve Bannon, Donald Trump Európában turnézó bukott főtanácsadója is.
Tommy Robinson ugyanakkor elismerte bűnösségét. A bíró szerint azzal, amit tett, a szexuális erőszak miatti tárgyalás sikerességét kockáztatta, valamint azt is, hogy az ügyben új eljárást kell folytatni, amely rengeteg pénzébe kerülne az adófizetőknek, ráadásul az áldozatoknak is újra vallomást kellene tenniük.
13 hónap börtönt kapott. Az ítélet azért ilyen súlyos, mert
egy ugyanilyen ügye miatt próbaidőn volt:
tavaly Canterburyben is élő videóközvetítést adott egy tárgyalásról. Akkor próbaidőre bocsátották, de a bíró figyelmeztette, hogy legközelebb már börtönbe kerül.
Az ítélet miatt több országban is tüntettek, Londonban a legnagyobb, júniusi demonstráción 10 ezernél többen voltak. A tüntetéseket egyébként egy szélsőjobboldali think-tank, az amerikai Middle East Forum finanszírozta. A Vice beszámolója szerint a júliusi, londoni felvonuláson magyar zászlók is feltűntek.
Végül a héten Robinsont fellebbezés után óvadék ellenében kiengedték, eljárási hibák miatt újraindul az ügye. Addig is valószínűleg újabb akciókat tervez.
Dániában megbírságoltak egy muszlim nőt, aki a hagyományos, az arcot teljesen elfedő nikábot viselt. Nem kellett sokáig várni a reakcióra. Többszáz, az arcát elfedő nő gyűlt össze Koppenhágában tiltakozásképpen az ítélet ellen.
Egy 28 éves nő azután került a rendőrség látókörébe, hogy összeakaszkodott egy másik nővel egy bevásárlóközpontban. Az intézkedő rendőr kérte, hogy távolítsa el az arcát fedő fátylat, ám anem tett ennek eleget – ezután bírságolták meg. Tették ezt annak az új törvénynek a nevében, amely tiltja az arc elfedését a nyilvános helyeken.
A hét közepén hatályba lépett jogszabály nem nevezi néven sem a burkát, sem a nikábot, ennek ellenére emberi jogi csoportok tiltakoztak a hatályba léptetése ellen.
Hasonló teljes vagy részleges tilalom van érvényben Belgiumban, Franciaországban, Ausztriában, Bulgáriában és Bajorországban – emlékeztet a BBC.
Oszama bin Laden édesanyjával, Alia Ghanemmel, valamint mostohaapjával és két mostohatestvérével készített – hosszas előkészületek és a szaúdi vezetés engedélyével – interjút Dzsiddában a brit The Guardian napilap újságírója. Ha más nem, de az egyértelműen kiderül, hogy az anyja nem őt hibáztatja a történtek miatt.
Oszamát hároméves korától mostohaapja nevelte; anyja elvált ugyanis apjától, akinek azóta 11 feleségétől 54 gyermeke született. Családja máig Szaúd Arábia egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családja, amely hosszú évek óta igyekszik tisztára mosni a nevét, amit napjainkban akadályozni látszik, hogy Oszama legkisebb fia, nagyanyja és annak családja ellenkezése ellenére apja nyomdokaiba lépett, s ma már globális terroristaként tartják nyilván.
Az édesanya máig rajongásig szereti fiát, Oszama bin Ladent, akit – s erről már a még életben lévő két fia közül az egyik beszél, amikor Alia Ghanem egy időre elhagyja a szobát – 17 évvel 9/11 után sem igazán vádol:
„Annyira szerette, hogy nem hajlandó őt hibáztatni, a körülötte lévőket teszi felelőssé.”
Alia Ghanem szerint ugyanis Oszama valahol eltévedt. „Nagyon jó gyerek volt és nagyon szeretett engem” – mondja többször is a hetvenes éveinek közepén lévő anya elsőszülöttjéről, akit szégyenlős és nagyon okos gyerekként ír le. A húszas évei elején került szerinte rossz társaságba, a dzsiddai King Abdulaziz Egyetemen, ahol radikalizálódott. „Teljesen megváltoztatták, más emberré lett, átmosták az agyát” – mondja. Azok között, akik hatottak rá
ott volt Abdullah Azzam, a Muszlim Testvériség tagja, akit utóbb kiutasítottak Szaúd Arábiából, s aki Oszama spirituális tanácsadója lett.
Beszélt arról is, hogy a nyolcvanas évek elején utazott fia Afganisztánba, először a szaúdi vezetés tudtával és támogatásával, majd ott lett dzsihadista, ami ellen családja is fellépett.
Családja utoljára 1999-ben találkozott vele, kétszer is meglátogatták őt Afganisztánban, hadiszállásán, Kandaharban. Édesanyja ezekről a látogatásokról is szép emlékeket őriz.
A féltestvérek beszámolója szerint 9/11-ről azonnal tudták, hogy Oszama csinálta, de nagyon ledöbbentek tőle.
Nagyon szégyelték magukat, s tisztában voltak azzal, hogy mint családnak, szörnyű következményekkel kell szembesülniük.
A család minden tagja visszautazott Szaúd-Arábiába, majd szétszóródtak Szíriában, Libanonban, Egyiptomban és Európába. Szaúd-Arábiában utazási tilalommal sújtották őket, s igyekeztek ellenőrzés alatt tartani a családot. Ma már szabadon utazhatnak országon belül és kívül egyaránt.
A Guardian újságírója találkozott Turki al-Fajszál herceggel is, aki tíz nappal 9/11 előtt vonult vissza a szaúdi hírszerzés éléről – a posztot előtte 24 évig töltötte be. A most a hetvenes éveinek a közepét taposó szakember szerint
két Oszama bin Laden volt,
az egyik Afganisztán szovjet megszállása előtti idealista mudzsahid, aki – saját bevallása szerint – elájult egy csatában.
Turki al-Fajszál többször is megpróbálta jobb belátásra bírni – közvetítőkön keresztül is – Afganisztánban, ám később már nem tudta megtalálni.
Érdekesnek mondta, hogy családjának ez kétszer sem okozott nehézséget, miközben a szaúdi titkosszolgálat nem bukkant a nyomára.
Legyen legális a prostitúció és a marihuána – követelte kormányzói választási kampányában Kirstin Davis, a korábbi Manhattan Madám, az egykor a legfelkapottabb New York-i prostitúciós lánc volt működtetője.
Manhattan Madámot most kihallgatta Robert Mueller különleges ügyész csapata, mégpedig annak a vizsgálatnak a keretében, amelynek célja hivatalosan Donald Trump amerikai elnök orosz kapcsolatainak a tisztázása. S hogy mi köze van ehhez Manhattan Madámnak? Netán Trump is ügyfél volt? Egy nyilvános házban találkozgatott orosz partnereivel? Ez sem kizárt, de Mueller különleges ügyész emberei most nem Trumpra vadásztak hanem bizalmas tanácsadójára, Roger Stonera, aki tanácsokat adott Donald Trumpnak és Manhattan Madámnak, akinek a kormányzói kampányát egy ideig vezette, s az ügyész gyanúja szerint az ő kétéves kisfiának a papája is.
Felmerül persze a kérdés, hogy mennyiben érintheti az erkölcs botrány Donald Trumpot?
Mueller ügyész Trump bizalmi embereit próbálja levadászni, majd pedig sarokba szorítani, hogy vádalkut kössön velük, felajánlva: futni hagyja őket, ha a főnökükre vallanak.
Michael Cohen, Trump egykori ügyvédje már beleesett ebbe a csapdába, miként Paul Manafort, Trump egykori kampányfőnöke is, akinek a pere most kezdődött el. Ha sikerül Roger Stone-t is sarokba szorítani, akkor Robert Mueller különleges ügyész újabb adut szerezhet a Trumppal folyó játszmában.
Manhattan Madámnak pedig jó hírverés, hogy nevét újra emlegeti az amerikai sajtó méghozzá az elnökkel, Donald Trumppal kapcsolatban.
Újabb nemzetközi blamázst könyvelhet el Szlovákia, egyre több jel utal ugyanis arra, hogy az állami szervek valóban részt vettek a vietnámi Trinh Xuan Thanh Németországból való elrablásában – számol be a pozsonyi Új Szó. A pozsonyi repülőtéren összeverve és bedrogozva tették fel a szlovák kormánygépre. Az ügyben érintettek tagadják a vádakat, az ellenzék a kormány lemondását és Robert Kaliňák volt belügyminiszter előzetes letartóztatását követeli.
Trinh Xuan Thanht 2017 júliusában rabolták el, amikor vietnami delegáció járt Pozsonyban, és a férfit is erőszakkal magukkal vitték. Az akcióban részt vevő rendőrök és a szlovák közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal munkatársai adtak erről új információkat a Denník N napilapnak. A kormánypártok közül, már hagyományosan, az SNS hallgat, a Híd súlyosnak nevezte az információkat. Peter Pellegrini kormányfő Denisa Saková (Smer) belügyminisztert, Milan Lučanský rendőrfőkapitányt és a Főügyészség képviselőjét Németországba küldi, hogy tárgyaljanak német kollégáikkal az emberrablással kapcsolatos gyanúról. A kormányhivatal nem válaszolt az Új Szó kérdésére, hogy a kormányfő támogatja-e a Híd követeléseit: speciális nyomozócsoportot kell létrehozni, fel kell függeszteni a közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal igazgatóját, valamint védelmet kell biztosítani azoknak a rendőröknek, akik részletesen vázolták az elrablás pozsonyi részleteit a sajtónak. Kaliňák sci-finek nevezte a Denník N állításait. „Kész vagyok hazugságvizsgálatra menni” – mondta a volt belügyminiszter.
A leleplező cikk szerzője, Monika Tódová közölte a Speciális Ügyészséggel, hogy az eddig nyilvánosságra hozottaknál jóval több információ van a birtokában,
és kész megosztani azokat a hatóságokkal, hogy vizsgálat induljon a szlovák kormánygéppel elrabolt vietnámi férfi ügyében. Erre ugyanis a főügyészség még mindig nem látott okot. Andrea Predajňová, a Főügyészség szóvivője elmondta, Tódovát már tegnap kihallgatta a helyettes főügyész, és addig nem fognak tájékoztatni az ügyről, amíg nem vizsgálják meg a cikkben szereplő állításokat. Andrej Kiska államfő szerint nem engedhetjük meg, hogy Szlovákia visszatérjen a mečiarizmus korszakába, amikor az állami szervek emberrablásban vettek részt. Kiska a botrány miatt hétfőn találkozik a kormányfővel.
Az ellenzék az egész kormány lemondását követeli, több párt szerint indokolt Robert Kaliňák és Radovan Čulák, a belügy protokollfőnökének előzetes letartóztatásba helyezése, mert módjukban áll befolyásolni az ügy kivizsgálását.
A Denník N a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) német napilappal rekonstruálta Trinh Xuan Thanh vietnámi férfi tavalyi elrablását. Tették mindezt a német hatóságok nyomozásának eredményei és a közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal rendőreinek elbeszélése alapján. A lapnak több rendőr is beszámolt az előre nem tervezett diplomáciai látogatásról. Szerintük Thanht ugyanis
a vietnámi belügyminiszter, To Lam látogatása alkalmával ültették fel a szlovák kormánygépre, és szállították Oroszországba.
A szlovák belügyminisztérium kezdetben azt állította, hogy Thanh nem is járt Szlovákia területén. A Frankfurter Allgemeine Zeitung viszont nemrég arról tájékozatott, hogy a német hatóságok már biztosak abban, hogy a vietnámi férfi elrablásában Szlovákia is részt vett.
Az elrablás kronológiája
július 23.
Trinh Xuan Thanh Berlin utcáin sétál, amikor egy prágai rendszámú furgon lefékez mellette, és két férfi berángatja őt a járműbe.
július 25.
A közjogi méltóságokat védő hivatal váratlanul több munkatársát is berendeli a vietnámi delegáció érkezése miatt.
július 26.
13:07: A vietnámi delegációt szállító szlovák kormánygép landol a pozsonyi repülőtéren.
13:35: A delegációt szállító konvoj megérkezik a Bôrik Szálló elé. A Robert Kaliňákkal folytatott tárgyalások 40 percig tartanak.
14:29: A delegáció visszatér a reptérre, az elrabolt Trinh Xuan Thanht egy rendőrségi autóval szállították a konvojban.
14:46: A repülőgép felszáll a pozsonyi reptérről, s megkezdi Moszkvába tartó útját.
17:12: A gép Moszkvában landol.
július 30. A német nyomozók arra a következtetésre jutnak, hogy Szlovákia érintett lehet Trinh Xuan Thanh elrablásában.
augusztus 1. Jaromír Čižnár főügyész nem indít vizsgálatot az ügyben. Elmondása szerint a nyomozás a német hatóságok hatáskörébe tartozik.
augusztus 2. A Denník N lap nyilvánosságra hozza az elrablásnál jelen levő rendőrök részletes beszámolóját.
augusztus 3. A kormányfő Berlinbe küldi a német nyomozókkal való konzultációra a belügyminisztert és a Főügyészség képviselőjét.
A Die Press populista vakításnak nevezi azt az állítást, hogy Európát lerohanják a migránsok: az egész EU-ban kevesebb menekült, illetve menedékkérő van, mint Törökországban.
A harmadik világban talált oltalomra annak a csaknem 70 millió embernek a 85 százaléka, aki valamilyen okból menekülni kényszerült. Vagyis olyan helyen fogadták be, amely a szegénység és az éhség miatt maga is segítségre szorul. A téma azonban három éve uralja az uniót, noha látnivaló, hogy az öreg kontinensre csupán az érintettek töredéke jutott el. Az adatokat az ENSZ szakosított szervezete, az UNHCR hozta nyilvánosságra. A jelentésből kiderül, hogy egy év alatt hárommillióval nőtt a menekültek száma világszerte.
Európában ez alatt az idő alatt nem egészen 650 ezren adtak be menedékkérelmet. A kontinens mégis igen megosztott az ügyben, mitévő legyen az összesen 3,7 millió emberrel. Közülük 1,4 millió német földön él, míg Törökországban 3,8 millióan vannak, ami a lakosság 4,7 százalékának felel meg. De nem sokkal marad el tőle Jordánia (2,9 millió), illetve Libanon (1,5 millió) sem. Ehhez képest a főbb tavalyi európai számok: Görögország: 83 ezer, Olaszország: 355 ezer, Spanyolország: 54 ezer. A statisztika Ausztriában és Svédországban sem igazolja a közvéleményben élő képet. Magyarországon mindössze 6500 a menekültek és menedékkérők száma.
Esdve kérünk benneteket: ne legyetek már ilyen embertelenek. A szűkszavú hírre reagálva, miszerint megöltek két migránst a Vajdaságban, ne keveselljétek az áldozatok számát. Hacsak mód van rá, és a szóra hallgattok még, kommentjeitekben tartózkodjatok attól, hogy hajtóvadászatra buzdítsatok embertársaitok ellen.
Kérve kérünk benneteket: ne legyetek már ilyen vérszomjasak.
Nem mondja itt már senki, hogy minden rászorulót közénk kellene fogadnunk, és lehetőség szerint segítenünk. Letett itt már mindenki arról, hogy a legnagyobb veszélyből menekülők mindegyikének hajlékot adjunk, hogy megszánjuk őket néhány falattal, hogy érdemesítsük őket pár békés szóra. Nem célja itt már senkinek sem, hogy megnyugtató megoldást találjunk a világraszóló botrányra – ezrek vízbefúlására, gyermekek eltűnésére, fiatalkorúak és asszonyok prostitúcióra kényszerítésére, az emberkereskedőknek történő kiszolgáltatottságra, a mostoha körülmények okozta összetűzésekre, az éhezésre, a nyomorra és az erőszakra…
Vagy legalábbis aki mondaná, hangosan már nem meri mondani. Aki segíteni próbálna, nyilvánosan már nincs mersze tenni. Akiben az emberség mégis megszólal, és szégyenérzete vagy fásultsága nem némítja el, annak lejáratás, szitok, megfélemlítés és üldöztetés a része.
Nagyon szépen kérünk benneteket, ne röhögjetek a szenvedésen. Ne tapsoljatok olyan lelkesen a halálnak.
Ne követeljétek, hogy a lezáródó határokon még keményebben csattanjanak a hátakon és fejeken a gumibotok. Ne kívánjátok, hogy a Bosznián át menekülők aknamezőre tévedjenek vagy megfúljanak a bozóttüzekben. Ne éljenezzetek, amikor újabb és újabb menekülttáborok ellen történnek támadások, amikor menekültszállásokat gyújtanak fel, amikor szervezett csoportok merényletet követnek el menekültek és nem csak menekültek, hanem romák, hajléktalanok és más kisebbségi csoportok ellen. Vigyorgó hangulatjelekkel ne osszátok meg a határokon egymástól elszakított családtagok képét. Ne áhítozzatok még több katonára, a célt biztosabban találó golyókra, a testbe mélyebben vágó pengékre a szögesdrótkerítésen. Ne óhajtsatok még keményebb teleket és tikkasztóbb nyarakat, pusztító viharokat, hogy mind többen forduljanak föl az országutak mentén, az árokba fordulva, az erdőszélen, hűtőkocsik rakterében, levegőtlen konténerekben.
Ha már az oltalomkeresőkbe semmiképpen sem sikerülhet a ránk is következhető jövő képét belelátni, a legnagyobb erőfeszítés sem eredményezheti, hogy közös törekvésekhez társakat lássunk bennük valami küzdelemhez, amely révén magunk is felemelkedhetnénk, régi terheinket lerázva magunkról, kiegyenesedhetnénk végre – akkor legalább azt tegyétek meg, alázatosan kérünk benneteket, hogy nem kívánjátok embertársaink mihamarabbi és szenvedésteli pusztulását.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
