Roppant izgalmasnak nevezte, hogy a konzervatívok miként voksolnak majd a Magyarországról szóló jelentés ügyében. Reméli, hogy a Bizottság vezetője kritikus lesz Orbánnal, hiszen neki a tisztségéből következően a közös jogot és értékeket kell védelmeznie. Márpedig a magyar kormányfő megszegi azokat.
A zöldek strasbourgi társelnöke reméli, hogy Juncker a jövő héten, az unió helyzetéről tartandó értékelésében kitér a magyar, a lengyel, sőt esetleg a román jogállam helyzetére is, mert hogy itt jelenleg alapkérdésről van szó. Ska Keller rámutatott:
az EU a demokráciára épül, és az veszélyben van több tagállamban is.
Nagy kérdés, hogy Európa miként reagáljon rá. A politikus külön is roppant izgalmasnak nevezte, hogy a konzervatívok miként voksolnak majd a Magyarországról szóló jelentés ügyében. Reméli, hogy a Bizottság vezetője kritikus lesz Orbánnal, hiszen neki a tisztségéből következően a közös jogot és értékeket kell védelmeznie. Márpedig a magyar kormányfő megszegi azokat.
Keller úgy érzékeli, hogy mind inkább kiszivárog: az európai konzervatívok mennyire dühösek a magyar miniszterelnökre. Mint mondta, valóban itt az ideje, hogy tisztázzák a viszonyukat vele. Ha nem teszik, abból gondok lesznek az EP-választás kampányában, hiszen a választóik felteszik nekik a kérdést, hogy miként közösködhetnek olyasvalakivel, mint Orbán? Továbbá ha Weber a jogállami eljárás megindítása ellen szavaz, akkor onnantól kezdve aligha képes meggyőzni bárkit a középbalon, hogy támogassa a Bizottság elnöki teendőiért folyó versenyben. A kellő többség még messze van számára, ráadásul nem zárta ki, hogy nem pályázik a szélsőjobb voksaira.
Pedig a zöld EP-képviselő szerint a konzervatívoknak rá kellene döbbenniük, mennyit veszítenek, ha egyre jobbra tolódnak.
Parlamenti választások kezdődnek ma Svédországban. Még soha nem volt ennyire kiszámíthatatlan voksolás az ország történetében, ezért még a szakértők sem vállalkoznak arra, hogy megjósolják, mi lesz a vasárnapi svédországi parlamenti választások kimenetele.
A választások esélyesei a jelenleg kormányzó szociáldemokraták, ám elemzők azt valószínűsítik, hogy kisebbségi kormányzás jöhet létre, mert a bevándorlásellenes Svéd Demokraták és a jobboldali, centrista Mérsékelt Párt is kizárja, hogy koalícióra lépjen a szociáldemokratákkal.
A választás fő témája nem a migráció, hanem a svéd jóléti társadalom előtt álló kihívások. A szociáldemokraták arról próbálják meggyőzni a svédeket, hogy ha rájuk szavaznak, a hagyományos, több évtizede létező jóléti állam működése folytatódik, igaz, komoly reformokkal, mert ezt is szeretnék a svédek.
A svéd választóknak sokat számít, hogy melyik párt ígér kiszámíthatóságot, jólétet, stabilitást, ezért is nem a migráció volt a legfontosabb kampánytéma, hanem az adóügyi, szociális és családügyi kérdések.
A Realitatea TV a március 15-re feldíszített sepsiszentgyörgyi Főteret a csíkszeredai főtérrel hasonlította össze: míg Sepsiszentgyörgyön magyar zászlók díszelegtek, a másik fotó alapján a román zászlók állítólag hiányoztak a december 1-i díszletből.
A román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) 30.000 lejes (2 millió forint) pénzbüntetésben részesítette a Realitatea TV-t a Jocuri de putere című, 2018. január 31-én, február 22-én, február 28-án, március 10-én, március 13-án, és május 5-én sugárzott műsorában elhangzott magyarellenes megnyilvánulások miatt.
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat áltat tett panasz leszögezi, hogy a Realitatea TV Jocuri de putere című adása 2018. március 13-án hamis párhuzamba helyezte azt, ahogyan Sepsiszentgyörgyön ünnepelték a magyarok március 15-ét és ahogyan – állítólag – ünnepelték a december 1-i román nemzeti ünnepet, immár román zászlók hiányában. Amint a fotóból kiderül, a Realitatea TV a március 15-re feldíszített sepsiszentgyörgyi Főteret a csíkszeredai főtérrel hasonlította össze: míg Sepsiszentgyörgyön magyar zászlók díszelegtek, a másik fotó alapján a román zászlók állítólag hiányoztak a december 1-i díszletből.
A román audiovizuális tartalmakról szóló törvény rendelkezései szerint a médiaszolgáltatók kötelesek objektív módon informálni a közönséget, a tényeket korrekt módon kell közvetíteniük. Ez ebben az esetben sem történt meg, hiszen különböző városokat hasonlítottak össze. Ugyanakkor a panasz azt is megemlíti, hogy Sepsiszentgyörgy Főtere, és nemcsak, a román nemzeti ünnep alkalmával igenis fel volt díszítve román zászlókkal, tiszteletben tartva az állam ünnepét. Benkő Erika, a szolgálat vezetője elmondta, ez már a sokadik alkalom, amikor jogos büntetést szabtak ki a szóban forgó műsorban elhangzottak miatt, melyek a magyar közösség elleni uszításként hatottak. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat minden olyan esetben feljelentést tesz a Országos Audiovizuális Tanácsnál, amikor a magyarokat érintő, negatív tartalmakat sugároznak a hazai televíziók és rádiók.
Az elmúlt néhány évben sok ország erős konzervatív pártja lépett veszélyes szövetségre a szélsőjobbal, így Ausztriában is. De az utóbbi napok leginkább sokkoló híre az, hogy Angela Merkel taktikai politikai szövetséget kovácsol a liberális demokrácia legfőbb európai ellenségével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.
Az európai konzervatívok kudarcot vallanak a jobboldali tekintélyelvűség terjedésének feltartóztatásában, és Angela Merkel a jelek szerint megbukott kora legfontosabb vizsgáján – írta Yasha Munk, a Harvard egyetem német származású politológus tanára a Slate Magazine-ban. Amikor a demokráciákat jobboldali veszély fenyegeti, a védelemben különösen jelentős szerep jut a konzervatív mozgalmaknak: ha a demokrácia védelmére sietnek, akkor a rendszer többnyire túléli a támadást. Ha közösködnek a demokrácia ellenségeivel, vagy előnyben részesítik a rövid távú előnyöket a demokratikus intézmények hosszú távú megőrzésével szemben, akkor nyitva áll az ajtó a mindenféle autokraták számára.
Mounk megállapítására – amelyet részben Daniel Ziblatt neves politológustól idéz – történelmi példákat hoz fel cikkében a 19. századi Nagy-Britanniától – ahol sikerült a margóra szorítani a szélsőségeseket – egészen a 20. századig, amikor a hagyományos jobboldali pártok Németországban és Olaszországban átadták a hatalom gyeplőit a fasisztáknak. Majd felhozza napjaink Egyesült Államát, ahol a republikánusok mélységesen aggasztó módon nem teljesítik legalapvetőbb történelmi kötelezettségüket Trump elnökkel kapcsolatban.
Az elmúlt néhány évben sok ország erős konzervatív pártja lépett veszélyes szövetségre a szélsőjobbal, így Ausztriában is. De az utóbbi napok leginkább sokkoló híre az, hogy Angela Merkel taktikai politikai szövetséget kovácsol a liberális demokrácia legfőbb európai ellenségével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Orbán az elmúlt nyolc évben kvázi diktatórikus ellenőrzése alá vonta az országát, és annak, hogy ezt megtehette anélkül, hogy nagy ellenállásba ütközött volna az EU intézményei részről, az az egyik fő oka, hogy mindig kapcsolatokat tartott fenn a fősodor konzervatív európai pártjaival. Ennek legfontosabb kifejeződése az, hogy a Fidesz még mindig az Európai Néppártban (EPP) foglal helyet, és tagsága legfőbb védelmezője a középjobb EPP frakcióvezetője, a német Manfred Weber – írta Mounk, és felidézte Weber Orbánnal kapcsolatos állásfoglalásait. Nem világos, hogy taktikai megfontolások, valós ideológiai affinitás, vagy ezek valamely keveréke a motiváció, de Weber mélységesen cinikusan védelmezi a magyar kormányt a felelősségrevonástól.
Daniel Kelemen, a Rutgers egyetem politológus professzora úgy látja, hogy Weber magatartása végzetesen aláásta Európa képességét arra, hogy kordában tartsa Orbánt. Mivel az Európai Parlament legnagyobb frakciója nem szakított a Fidesszel, lehetetlen volt kiépíteni egy pártokon átívelő konszenzust Orbán szankcionálására. Mindez felbátorított más országokat is. Weber tehát alapvető szerepet töltött be abban, hogy Orbán lerombolhatta a magyar demokráciát, Angela Merkel mégis támogatásáról biztosította abban, hogy Weber induljon a jövő évi európai választásokon az EPP csúcsjelöltségéért. Ezeknek a fejleményeknek a jelentősége messzemenően nem tudatosodott. Nem titok, hogy Merkel nem lelkesedik Orbánért. A jelek szerint azonban úgy látja, hogy szüksége van rá a többsége megőrzéséhez az Európai Parlamentben, és ahhoz, hogy a hazai koalíciója békéjét fenntartsa. Az elvi álláspont nagy árat követelne, és ezért alighanem úgy döntött, hogy békét köt a nem demokratikus jobboldallal. Ez hatalmas kihatással van az európai politikára. Egyrészt minden eddiginél világosabbá vált, hogy az Európai Unió kész tolerálni a mélységesen illiberális és nem demokratikus államokat tagjai sorában. Ez súlyosan károsítani fogja az unió legitimációját.
Másrészt leomlott az a bástya, amelyet a jobb- és baloldali fősodor pártjai a demokrácia ellenségeivel szemben egykor alkottak. Ha Merkel és Weber el tudja árulni elveit annak érdekében, hogy megtartsa a többséget a viszonylag kevéssé fontos Európai Parlamentben, akkor nemigen várható el, hogy ellenállást tanúsítson az AfD szélsőjobb párttal kötendő szövetséggel szemben, ha majd egyszer ez lesz az ára annak, hogy megtartsa a hatalmat Berlinben. Merkelben sok éven át a liberális demokrácia értékeinek hősies védelmezőjét látták.
Az utóbbi néhány nap azonban karrierje sokkal sivárabb értékelését hozta: amennyiben a történelem valóban a konzervatív politikusokon múlik, akkor Merkelre alighanem úgy fognak emlékezni, hogy megbukott kora legfontosabb vizsgáján, és nem szállt szembe a demokráciaellenes jobboldallal.
75 évvel ezelőtt fejezték be a nácik a 150 ezres zsidó közösség meggyilkolását az ukrajnai Lvivben.
A várost az Osztrák-Magyar Monarchia idején Lembergnek, később Lvovnak hívták. A második világháború idején a nácik által megszállt Lengyelországhoz tartozott. Varsó és Lodz után itt élt a legtöbb zsidó.
A 150 ezres közösségnek mindössze az egy százaléka élte túl a holokausztot.
A túlélők zöme emigrált. Így már csak nagyon kevesen maradtak, akik fenntartják az egykor virágzó zsidó közösség emlékét.
Ők kaptak most üvegkulcsokat a város polgármesterétől: összesen 75-öt. Andrij Szadovij azt mondta: Isten óvja a várost hasonló szörnyűségtől, mint ami a huszadik században megtörtént.
A holokauszt idején a helyi milíciák, ahogy máshol is, itt is aktívan közreműködtek a zsidók lemészárlásában. Most először emlékeztek meg a zsidók kiirtásáról. A megemlékezést a zsinagógák romjai között rendezték meg.
Az üvegkulcs szimbólum:
egy régi zsinagóga fémkulcsáról mintázták őket, amelyet a lvivi piacon találtak.
Az alkotójuk egy amerikai művész, aki Új-Mexikóban él. Rachel Stevens az izraeli Jediót Ahronótnak elmondta: számára misztikus érzés volt megalkotni az üvegkulcsokat, amelyek olyan zsinagógák ajtaját nyithatnák ki, amelyek már nincsenek. Azért készítette őket üvegből, mert a zsidó hagyomány szerint az üveg az élet törékenységének a szimbóluma.
Jövő héten vitatja meg az Európai Parlament a Sargentini-jelentést, Orbán is felszólal majd.
Magyar ügyben kemény próba vár az Európai Néppártra a jövő szerdán, mert szavazni kell, hogy meginduljon-e a jogállami eljárás az Orbán-kormány ellen. Maga a miniszterelnök is Strasbourgba utazik, hogy a kellő irányban tartsa az EPP-t – írja a Die Presse.
A frakcióban, ha valaki kifogásolja a durva magyar fellépést az ellenzék, illetve a civil társadalom ellen, mindig felhozzák, hogy az ország sokat szenvedett a szocialista kormányok rossz gazdaságpolitikájától. Azon kívül igen fontos a 12 magyar EP-képviselő, amikor szavazni kell az Európai Parlamentben és rájuk Manfred Weber EPP-frakcióvezető a jövőben is számít. Ugyanakkor
egyre több kereszténydemokrata számára látványosan kellemetlen,
amilyen durván a hatalom átalakítja a magyar igazságszolgáltatást, sajtót, közigazgatást, illetve választási rendszert. Vagyis a szavazás vizsga lesz a konzervatívok demokráciafelfogása szempontjából.
Orbán kedden hét percen át fejtheti ki védekezését, a válaszokra azonban már nem reagálhat. De ennél fontosabb, hogy előzőleg a néppárti frakcióban egységre szólítja fel a többieket, és azzal fenyegetőzik, hogy máskülönben a Fidesz kilép a pártcsaládból. A Néppártban nagy az idegesség, bár a Die Presse szerint nem valószínű, hogy meglesz a Sargentini-jelentés elfogadásához szükséges kétharmad. De már az egyszerű többség is nagy adut adna az európai politikai vetélytársak kezébe.
A belügyminiszter elítélte a neonáci tüntetőket Chemnitzben, de továbbra is a bevándorlást nevezte a legfontosabb politikai problémának Németországban.
Egy utcai összetűzés után két menedékkérő megkéselt egy férfit, aki belehalt a sérüléseibe. Ezután a szélsőjobboldal az utcára vonult a keletnémet városban, több ezren érkeztek az egész országból, sokan közülük neonáci karlendítésekkel vonultak és Hitlert éltették.
Horst Seehofer belügyminiszter, a CSU (a CDU bajor testvérpártja) elnöke most azt mondta a Rhein-Zeitung című lapnak: ő maga is az utcára vonult volna, ha nem lenne miniszter. A neonáci tüntetőket viszont elítélte, azt mondta a bíróság majd elítéli őket. Németországban ugyanis a második világháború vége óta tilos az ilyen náci szimbólumok használata.
Seehofer szerint a bevándorlás a legfontosabb politikai probléma ma Németországban.
A CSU eddig minden választást megnyert Bajorországban, de a közelgő újabb szavazáson megszoríthatja őt az Altetnative für Deutschland szélsőjobboldali párt. Seehofer szerint a hagyományos pártok népszerűsége tovább csökkenhet, ha nem változtatnak a bevándorláspolitikájukon.
Emiatt kezdett hetekig tartó koalíciós vitát is Angela Merkellel, amiből viszont
Seehofer jött ki sokkal rosszabbul:
ugyan a két jobboldali párt népszerűsége történelmi mélypontot ért el, de így is Merkel a második legnépszerűbb német politikus, míg Seehofer kedveltsége nagyot zuhant.
Angela Merkel egyébként Seehofernél jóval határozottabban ítélte el a chemnitzi szélsőjobboldali tüntetéseket.
Elég nagy felfordulást okozott a Brexit körül topogó Angliában, hogy az ellenzéki Munkáspárt nem tud vagy nem akar szabadulni az antiszemita vádaktól. Miután a napokban a párt vezető testülete ímmel-ámmal és egy kiegészítéssel elfogadta a Nemzetközi Holokauszt-emlékbizottság 11 pontos antiszemitizmus definícióját, a magukat elárulva érző palesztinpártiak London központjában 6 buszmegállóban ragasztották ki, hogy „Izrael egy rasszista kísérlet”. Az Egyesült Királyságban élő zsidók 40 százaléka kiköltözne, ha Jeremy Corbyn és a Munkáspárt hatalomra kerülne.
Azért ezt az idézetet választották a Londoni Palesztin Akció aktivistái, mert a Holokauszt-emlékbizottság egyik tétele ez. Vagyis azt állítani, hogy Izrael állam egy rasszista kísérlet antiszemita megnyilvánulásnak számít. Ebbe egyezett bele a Corbyn vezette párt vezetősége, igaz a párthatározatba egy kiegészítést is begyömöszöltek, miszerint mindez nem csorbíthatja azt a jogot, hogy szabadon lehessen véleményt mondani Izraelről és a palesztinok jogairól. Mintha ezt bárki is követelte volna.
A 2015-ben váratlanul, ám nagy többséggel megválasztott most 69 éves Corbyn a blairista hagyományokat (a volt munkáspárti miniszterelnök Tony Blair középutasságát, neoliberális gazdaságpolitikját, feltétlen Amerika-barátságát) teljesen felrúgva szerzett népszerűséget az egyre balabbra tolódó tagság körében. Ennek az újbalos irányultságnak ez egyik mozgatórugója, lételeme az Amerika-ellenesség. Ami, tekintettel a jelenlegi amerikai elnökre, nem is annyira kirívó.
Nos, Európában az Amerika-ellenesség a legtöbb esetben rejtett vagy kevésbé titkolt antiszemitizmusra utal (New York mint Tel-Aviv a Hudson folyón).
A jelen esetben ez szintén egy magas labda, hiszen Donald Trump (vejileg is felfegyverkezve) olyan egyoldalú Izrael-barát politikát folytat, hogy azt már nehéz lenne felülmúlni. Másrészt Netanjahu izraeli miniszterelnök belpolitikája is összefonódik a koalíciójában levő szélsőségesek eszméivel. Ott sem nézik jó szemmel a „Soros-bérenceket”. Külpolitikában pedig olyan államokkal barátkozik, amelyekre gyakran rávetül az antiszemitizmus gyanúja. Azt is mondhatnánk, hogy Izraelben egy szélsőjobb felé sodródó jobboldali hatalom kormányoz.
Mindezt lehet, sőt kell is kritizálni. Csakhogy a brit Munkáspárt és Corbyn esetében ettől sokkal többről van szó.
A Labour vezetője régi motoros és 1982 óta parlamenti képviselő. Mint olyan, sokszor találkozott szélsőséges palesztin szervezet képviselőivel. Vagy olyan eseményeken vett részt, ahol ilyen közönség jött össze. Többször tett Izrael-ellenes nyilatkozatokat.
Legutóbb a Daily Mail hozott nyilvánosságra egy 2014-ben Tunéziában készült képet, amelyen Corbyn is látható amint annak a Salah Khalaf sírjánál áll, akit a Moszad 1992-ben ölt meg Tuniszban, és aki a müncheni támadás egyik kitervelője volt. Mint emlékezetes 1972-ben a Müncheni Olimpián a palesztin Fekete Szeptember terroristái 11 izraeli sportolót mészároltak le. Utóbb Corbyn magyarázkodott, hogy ugyan ott volt, de nem koszorúzott és ha koszorúzott is, a közös főhajtásnak nem volt a részese. Vagy mégis.
A Munkáspárt vezetése már aligha tudja lemosni magáról az antiszemitizmus vádját bármennyire is „toryzzák” a Corbyn-hívek azokat, akik a vezérüket bírálni merészelik. Erre a sorsra jutott a BBC is.
A helyzet komolyságára utal, hogy a legújabb felmérések szerint a brit zsidók majdnem negyven százaléka komolyan fontolóra venné, hogy távozzon az országból, amennyiben Corbynék kerülnének kormányra. 2015-ben, tehát mielőtt Corbyn a Munkáspárt vezére lett volna, ez a szám 11 százalék volt.
Lord Sacks, Nagy Britannia egykori főrabbija szerint „Corbyn felemelkedésével a zsidók egzisztenciális veszedelemmel néznek szembe”.
„A zsidók 1656 élnek ebben az országban és az elmúlt 362 év alatt egyetlen egyszer sem merült fel a zsidók többségében a kérdés, hogy biztonságos-e ez az ország gyermekeink felnevelésére” – mondta a lord a BBC-nek.
Corbyn egyik különös mondatára, miszerint a „brit cionisták nem értik az angol humort” a népszerű televíziós sorozatok (Igenis, Miniszter úr!, Igenis, miniszterelnök úr!) zsidó származású szerzője Jonathan Lynn a Timesnak írt levelében így ironizált: „Zsidó vagyok. Habár én írtam az Igenis, Miniszter urat! és az Igenis, Miniszterelnök urat! Corbyn azt mondja, hogy nem értem az angol iróniát. Szerzőtársam Tony Jay csak félzsidó, ő talán félig értette az iróniát és szolgált néhánnyal.”
A Munkáspárt következetesen cáfolja a Corbynt érő antiszemita vádakat. Éljünk hát Sir Humphreynak, az említett sorozatok főhősének szavaival:
„Soha nem higgy el semmit, amíg hivatalosan meg nem cáfolják!”
Az EU költségvetési biztosa, Günther Oettinger szerint egyes tagállamok belülről rombolják az Európai Uniót. Magyarország mellett Lengyelországra, Romániára és Olaszországra gondolt.
Günther Oettinger szerint halálos veszély fenyegeti az Európai Uniót, erről egy brüsszeli rendezvényen beszélt a Politico tudósítása szerint. Mint mondta, azért is kétségbe van esve, mert az uniós költségvetéssel kapcsolatban még a németek sem mutatnak igazi hajlandóságot arra, hogy áldozatot hozzanak Európáért. Pedig
ha az uniós vezetők gyorsan jóváhagynák a költségvetést, meg tudnák mutatni, hogy az EU cselekvőképes maradt.
Az Uniót közben külső és belső erők is gyengítik szerinte. A belső fenyegetések között a lengyel, a magyar, a román és az olasz kormányt említette. A külsők közé pedig az agresszív autokratákat sorolja: Vlagyimir Putyint, Recep Tayip Erdogant és a „ravasz kínaiakat”.
Günther Oettinger ugyanakkor nem beszélt Emmanuel Macron francia elnök reformprogramjáról, amelyet pedig korábban nagy várakozás előzött meg. Régebben legalább vitatkoztak erről, de ma már ezt sem. Mindez nem a legjobb előjel a jövő évi uniós választások előtt.
Legalábbis ezt írja a Libération című francia lap, amely szerint a francia elnök jól járt azzal, hogy a magyar kormányfő a bevándorláspárti erők vezetőjének nevezte.
A Libération szerint a populistákkal szemben Emmanuel Macron francia elnök az Európai Unió bajnoka akar lenni, és a belpolitikai problémák miatti nehéz szezonkezdésben elégedetten könyvelheti el, hogy a magyar miniszterelnök őt jelölte meg ellenfeleként.
A lap úgy fogalmaz:
„Emmanuel Macron nem remélhetett volna jobb reklámot a hosszú és nehéz harchoz, amelyet irányítani szeretne a nacionalisták ellen.”
Az Ifop közvélemény-kutatóintézet felmérése szerint 7 százalékkal csökkent május óta a kormányzó Köztársaság Lendületben párt támogatása, de még így is Macron pártja a legnépszerűbb Franciaországban, a szavazatok 20 százalékára számíthat.
A lap szerint Macron ezért is idézi gyakran Orbán vádját, a francia elnöki hivatal pedig azt hangsúlyozza, hogy azért lesz sorsdöntő a májusi választás, mert
„a populisták által megrengetett EU jövője múlik rajta”.
A Libération azt írja: Macron számára „a választás kivételes alkalom lesz arra, hogy bebizonyítsa: a progresszív erők összefogásának köszönhetően a hagyományos jobb- és baloldali törésvonal meghaladottsága nem lejáratott délibáb”.
A francia elnök azt a földrengésszerű változást akarja megismételni az Európai Parlamentben, amelyet tavaly júniusban a francia nemzetgyűlésben előidézett. Ez pedig a jobboldal szétrobbantásával történhet, amelyet mindenhol az Európa-barát liberális szárny és az euroszkeptikus retorikára fogékonyabb szuverenista, nem ritkán populista mozgalmak közti széthúzás jellemez – írja a lap.
Macron dolgát a Libération szerint megnehezíti, hogy ez a helyzet Angela Merkelnek megfelel, és a francia elnök kényelmetlen helyzetbe kerül, ha a haladáspártiak táborát a német kancellárral szemben kell létrehoznia, akit a legfőbb szövetségesének szeretne tudni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.