Kezdőlap Világ Oldal 397

Világ

Ahol a pénz a fontos, ott nincs hely se Isten, se ember számára

0

Soha sem tekinthető véletlennek, hogy a katolikus egyház egy adott korban, egy sajátos történelmi helyzetben kiket avat boldoggá vagy szentté. Minden időben üzenni akar a gondokkal küzdő világnak, az oltárra emelt személyek példamutatásával.  Október 14-én is ez a gondolat vezérelte a Vatikánt, amikor szenteket és boldogokat avattak.

Szolidaritáshiányos korunkban különös jelentősége van annak, hogy a minap Ferenc pápa a szeretet civilizációját hirdető VI. Pált, a katonai junta ellen küzdő Oscar Romero salvadori érseket szentté avatta. De az öt boldoggá avatott személy életében is egyaránt fellelhető a szegények és a társadalmi perifériára kerültek iránti szolidaritás.

Francesco Spinelli atya (+1913) életrajzában olvasható, hogy a „Bergamóhoz közeli Rivoltában működő közössége a szegények, a kirekesztettek között kereste Krisztust, itt és a világban másutt is, olyan szolgálatokat hoztak létre, amelyekre nagy szükség volt:

iskolákat, oratóriumokat, betegellátót, magányos idősek gondozását végezték.

A másik boldoggá avatott, Vincenzo Romano plébános (+1831), aki a természeti katasztrófa, a Vezúv kitörése következtében lerombolt város lakóinak vigasztalásának és támogatásának szentelte az életét.

A két, ugyancsak boldoggá avatott apáca – a német Katharina Kasper (+1898) és a spanyol származású  Nazaria Ignacia (+1943) – életét is

a kiszolgáltatott és elhagyott embertársaik áldozatvállaló megsegítése jellemezte.

A korábban földművesként és szövőnőként dolgozó Katharina a Jézus Krisztus Szegény Szolgálóleányai Kongregációt alapította, háza nyitva állt a falu szegényei előtt. Később új házakat is megnyitott külföldön, hogy a német bevándorlókat segítse. A másik apáca, Nazaria Ignacia számos latin-amerikai országban tevékenykedett: Bolíviában a nők társadalmi helyzetéért, munkavállalásukért folytatott küzdelemben vállalt szerepet, Argentínában számos intézményt hozott létre a rászoruló fiatalok és a szegények szolgálatára.

Sokat mondhat nemcsak a hívő emberek számára, hogy az egyházi személyek mellett egy abruzzói munkás, Nunzio Sulprizio (+1836) boldoggá avatása is megtörtént. Ő 19 esztendős korában hunyt el, halálát az embertelen munkakörülmények okozták.

A szentté avatott San Saldor-i érseket, Óscar Romerót (+1980) bizonyára jobban ismerhetjük. A katonai junta terrorja ellen lépett fel és levelet írt az akkori amerikai elnöknek, Carternek, hogy az elnyomó rezsimet ne támogassa. Egy kórházban bemutatott mise közben gyilkolták meg. Személye az úgynevezett felszabadítási teológia jelképévé vált:

az egyház társadalmi küldetésének és a szociális igazságosság apostola volt.

Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódott Ferenc pápának a Márk evangéliumában olvasható, a gazdag ifjúról szóló (10,17-22) történetét felidéző homíliája: „Nem követhetjük igazán Jézust, ha a dolgok ballasztja terhel minket. Mivel

ha a szívet javak népesítik be, akkor nincs ott hely az Úr számára, aki végül maga is csak egy lesz a sok dolog közül. Ezért veszélyes a gazdagság,

és – Jézus szava szerint – még azt is nehézzé teszi, hogy üdvözüljünk. Ennek nem az az oka, hogy Isten szigorú, nem! A mi térfelünkön van a hiba: a túl sok birtoklás, a túl sokat akarás megfojtja a szívet, és képtelenné tesz minket a szeretetre. Ezért emlékeztet Szent Pál, hogy „minden bajnak gyökere a kapzsiság” (1Tim 6,10). Látjuk is ezt: ahol a pénz kerül a középpontba, nincs hely Isten számára, és nincs hely az ember számára sem.”

A több mint fél évszázaddal ezelőtti, 2-ik Vatikáni Egyetemes Zsinat befejezőjének, VI. Pál pápának a szentté avatása jelzi, hogy a zsinati tanítás mind a mai napig időszerű és célkitűzéseiben a világegyház elvégzendő feladata maradt.

A szentté avatási szertartáson, illetve szentmisén a Ferenc pápával koncelebráló Erdő Péter bíborosnak az „Új Ember” című katolikus hetilapnak adott interjújából idézünk, aki arra kérdésre, hogy mit tanulhatunk VI. Pál pápától, a többek között ezt válaszolta:

„Elsősorban azt, hogy a keresztény ember nem egy önmaga megszentelődésével foglalkozó, zárt rendszerben mozgó lény, hanem olyan személy, akinek küldetése van a világ iránt. Ezt a küldetést Jézus Krisztustól kaptuk. Tőle kapjuk a mintát, az Ő nevében, az Ő tanítása és szentségi gazdagsága alapján kell az emberekhez fordulnunk. Ezt nem tehetjük sematikusan, a másik emberre minden tudásunk felhasználásával kell figyelnünk. VI. Pál pápa életében a főparancs teljesítését láthatjuk: szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, és így fordulj a többi ember felé. VI. Pál a többiek tevékenységét szervezve, annak irányt mutatva szolgálta ezt a tanúságtételt.”

Giczy György

EU biztos: Matteo Salvini hazudik!

„Csakis olasz élelmiszert veszek és eszem! Nem pedig azt a szemetet, amit az Európai Unió külföldről beenged hozzánk!”- harsogta Itália belügyminisztere egy agrár tanácskozáson a Como-i tó partján, Cernobbioban. A tanácskozást a legnagyobb olasz agrár lobby szervezte, mely a hazai piac védelmét létérdeknek tekinti. Matteo Salvini a Liga vezére és Olaszország belügyminisztere, aki nacionalista fellépésével többször kiváltotta Brüsszel bírálatát. Ennek ellenére Salvini továbbra is kitart az Európai Unió bírálata mellett.
Sőt kijelentette: a brüsszeli bizottság elnöke szeretne lenni a jövő évi uniós választások után.

Vytenis Andriukaitis uniós biztos is részt vett az olasz tanácskozáson és tényekkel cáfolta Matteo Salvini állításait. Az Európai Unió egészségügyi biztosa hangsúlyozta: minden élelmiszert szigorúan ellenőriznek, és ezért a piacok és a boltok kínálata biztonságos!

„Mi egymásért és nem egymás ellen dolgozunk! Sajnos ma már a tények nem sokat számítanak. Ezt mutatja a brexit is.”- írta Twitteren az Európai Unió egészségügyi és élelmiszer-biztonsági biztosa, aki óriási hazugságokkal vádolta meg Twitteren is Matteo Salvinit, a szélsőjobboldali populista Liga vezérét.

Újabb súlyos magyarellenes provokáció Kárpátalján

0

Kárpátaljai magyar vezetők ellen uszító óriásplakátok jelentek meg október 20-ra virradóra a megye több pontján.

Az “Állítsuk meg a szeparatistákat” jelmondattal fémjelzett bannereken Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének, Barta József, a KMKSZ alelnökének, valamint Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorának, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökének neve és fotója van feltüntetve.

Nem ez az első eset, hogy ismeretlenek uszító táblákkal támadják a kárpátaljai magyarságot. 2017 májusában helyesírási hibáktól hemzsegő provokatív bannereket helyeztek ki Kárpátalján a “magyar nyelv védelme érdekében”. (Kárpátalja.ma)

Bécs – magyar kémfészek is

0

A semleges Ausztriában a hidegháború idején grasszáltak a két világrendszer kémjei és szép számmal voltak közöttük a szocialista Magyarország ügynökei is. Éppen az ő szerepükre igyekszik fényt deríteni egy magyar-osztrák kutatási program.

Hogy a keleti hírszerzések milyen sikerrel működtek, az kiderül abból, hogy a cseh elvtársak annak idején be tudták szervezni még Helmut Zilket, a bécsi polgármestert, a szocialisták befolyásos véleményformálóját is. De hogy magyar kollégáik mire jutottak, azt kívánja feltárni a háború utáni időszakkal foglalkozó gráci Ludwig Boltzmann Intézet, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárának egy éve zajló közös kutatása, amihez az osztrák tudományügyi tárca, a Nemzeti Alap, valamint több cég ad anyagi támogatást.

A Der Standard beszámolója szerint nemrégiben, Budapesten konferencián ismertették a kutatás első eredményeit, így azt, hogy mi volt a magyarok fő törekvése a régi, szép időkben: a határ, tehát a Vasfüggöny biztosítása, a menekültek szemmel tartása, valamint a nyugati titkosszolgálati akciók elhárítása – már osztrák földön. Ausztriában a háború után 22 ezer magyar menekültet tartottak nyilván, újabb bevándorlási hullámot váltott ki 1948-ban a kommunista hatalomátvétel, majd a forradalom leverésekor 200 ezren lépték át a nyugati határt. A magyar hatóságok feltételezték, hogy ezek az emberek segítik majd a rendszerellenes propagandát, illetve közülük toboroznak majd munkatársakat a nyugati szolgálatok. Utóbbiak viszont azokat próbálták kiszűrni, akiket a keleti konkurencia akart Nyugatra telepíteni az áradatot kihasználva. Vagyis valóságos ügynökháború zajlott ekkortájt.

A kutatást vezető osztrák történész úgy fogalmaz, hogy a kémkedés szempontjából akkortájt olyan volt Ausztria, mint manapság egy zsúfolt autópálya, méghozzá mindkét irányban. Keletiek ott alakították ki az első védelmi vonalat, és igaz, ami igaz: nagyon eredményesek voltak a nyugati akciók meghiúsításában. Az már nehezebbnek bizonyult, hogy titkos munkatársakat toborozzanak a migránsok körében, de még az is előfordult, hogy elraboltak és visszahurcoltak Magyarországra olyanokat, akiket veszélyesnek minősítettek az óhaza szempontjából.  Másfelől viszont az itthon maradt rokonságon keresztül sokakra nyomást tudtak gyakorolni a kintiek közül. A nyugatiak ugyanakkor nehezen tudtak felsorakoztatni magyar származású ügynököket, ezért a szóba jöhető osztrákok közül igyekeztek többeket beszervezni.

A dokumentumok arra utalnak, hogy a magyarok is verbuváltak megbízottakat az osztrák államapparátusban, természetesen ezeket a bizonyítékokat oda-vissza, számtalanszor ellenőrizni kell, hogy ki nyugodt szívvel lehessen mondani róluk: megfelelnek a valóságnak. Hiszen az akta léte még messze nem bizonyítja, hogy az illető valóban tudatosan dolgozott Magyarország számára, és nem csupán arról van szó, hogy a másik oldal felhasználta az általa elpöttyintett értesüléseket.

Az eredményeket jövőre könyv formájában teszik közzé, de nem az egyes esetekre összpontosítanak majd, hanem arra, hogy miként épültek ki ezek a hálózatok, milyen rendszerben, miként működtek.  Az azonban már most látható, hogy a titkosszolgálatok egykor ugyanazzal a módszerrel éltek, mint mai utódaik a terror elleni harcban, igaz napjainkban jóval magasabb műszaki színvonalon: be kell gyűjteni az információt, majd ellenőrizni, elemezni kell azokat és a végére marad az értékelés. Ehhez egyáltalán nem elegendő az világháló, a legtöbb fontos értesülést ma is az illetékesekből lehet kicsalogatni.

Der Standard/Szelestey Lajos

Az üzlet mindent felülír

0

Moszkvába látogat Trump nemzetbiztonsági tanácsadója – közölte Putyin szóvivője Dmitrij Peskov a Ria hírügynökséggel. Részleteket nem mondott, de nagyon valószínű, hogy az egyik legfőbb téma Szaúd Arábia lesz. A meggyilkolt újságíró ügyében ugyanis a sivatagi királyság kijátszotta az orosz kártyát: azzal fenyegeti Washingtont, hogyha túlságosan feszegeti a meggyilkolt ellenzéki újságíró ügyét, akkor átáll a másik oldalra, vagyis lepaktál Oroszországgal.

 

Trump azt írta Twitteren, hogy ha a Nyugat szakítana Szaúd Arábiával, akkor jönnének az oroszok és a kínaiak. 

Miért rontanánk el a kapcsolatunkat Szaúd Arábiával egy olyan ügy miatt, melynek a részleteit nem ismerjük? – tette fel a korántsem költői kérdést Vlagyimir Putyin, aki az idei Valdaj konferencián Szocsiban erről is beszélt. Az eltűnt szaúdi újságíró és Szkripal ezredes ügye között sietett párhuzamot vonni mondván ott is sok vád hangzott el, de kevés bizonyítékot mutattak fel. A párhuzam bizonyos értelemben jogos: mindkét titkosszolgálati akció csúfos kudarcba fulladt. Az oroszoknak nem sikerült meggyilkolniuk a katonai hírszerzés híres árulóját Nagy Britanniában viszont sok GRU ügynök lebukott.
Szaúd Arábia kommandós gyilkosai megölték ugyan a kijelölt célszemélyt, de ezt olyan ügyetlenül tették, hogy világbotrány lett belőle. Olyannyira, hogy már Trump elnök sem hiszi azt, hogy életben lenne a rendszert bíráló szaúdi újságíró, aki október másodikán ment be hazája konzulátusára Isztambulban, de azóta sem jött ki. Illetve a feltételezések szerint darabokra vágva kihozta onnan egy 15 tagú szaúdi kommandó. Furcsa véletlen, hogy az osztag parancsnokát „véletlenül” autóbaleset érte hazájában. Szaúd Arábia isztambuli főkonzulja pedig hazaszökött a kihallgatás elől.

Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter nem megy Szaúd Arábiába inkább lemondott posztjáról, így csatlakozott a Világbank és az IMF vezetőihez meg egy tucat fontos üzletemberhez, akik mind meghívót kaptak arra a gazdasági tanácskozásra, melyet a sajtó „Davos a sivatagban” csúcsnak keresztelt el, ám a fentiek fényében kissé foghíjas csúcs lenne. Eddig.

De az oroszok ott lesznek!

Az oroszok mindent megtesznek, hogy borsot törjenek az amerikaiak orra alá: 1 milliárd dolláros közös alapot hoztak létre a szaúdi olajtröszttel, amely eddig az amerikaiak kizárólagos barátja volt. Előkészületben van egy 10 milliárd dolláros orosz-szaúdi közös vállalkozás is  – közölte Kirill Dmitrijev -, aki elsősorban forszírozza az előrenyomulást Szaúd Arábia irányában. Az Orosz Direkt Befektetési Alap elnöke nyilatkozta az Rt.com-nak, hogy egy orosz-kínai közös vállalatnak nagy tervei vannak Szaúd Arábiában. Ugyancsak az Rt.com volt, mely lelkendezve számolt be arról, hogy Szaúd Arábia kész szakítani a Nyugattal és átállni Oroszország és Kína oldalára. Ezt a trónörökös egyik bizalmasa, az Al Arabija kormánypárti televízió vezére  írta, aki egészen odáig elment, hogy az oroszok katonai támaszpontot is kaphatnának Szaúd Arábiában!
Ha a Nyugat kivonul, akkor az oroszok és a kínaiak bevonulnak Szaúd Arábiába. Mindez nagy diplomáciai győzelem lenne Vlagyimir Putyinnak – nyilatkozta a Carnegie Alapítvány moszkvai szakértője a New York-i Bloomberg portálnak.
Kirill Dmitrijev, Putyin egyik pénzügyi alvezére, kifejezetten buzdítja arra az orosz üzletembereket, hogy menjenek el Szaúd Arábiába. Töltsék be a nyugatiak helyét! Persze vízum problémák egyelőre akadnak, mert sok Putyin közeli oligarcha szerepel az USA feketelistáján és ezért Szaúd Arábiába sem hívták meg őket. Eddig.

Mi lesz az olajjal?

A futball világbajnokság nyitó mérkőzésén Oroszország és Szaúd Arábia válogatottja találkozott egymással. A sivatagi királyság csapata megalázó vereséget szenvedett, de a díszpáholyban csupa mosoly volt mindenki. Vlagyimir Putyin és Mohamed bin Szalman trónörökös épp megállapodásra jutott az olaj ügyekben. Mindkét ország számára nagy csapás volt amikor 2014-ben összeomlottak az olajárak. A világméretű rezsi csökkentést jót tett a konjunktúrának minden olajfogyasztó országban, de nagy csapást jelentett szinte mindenkinek, aki az olaj exportjából élt. Mint Oroszország és Szaúd Arábia. A két állam ideológiai alapon gyűlölte egymást. Eddig.

Oszama bin Laden nem véletlenül harcolt az oroszok ellen Afganisztánban – saját királyának maximális támogatásával. Aztán Oszama bin Laden kiábrándult az USA-ból. Az olajáresés sokakat kiábrándított Szaúd Arábiában is. Az új király, Szalman 1500 főnyi kísérettel Moszkvába látogatott! Megkezdődött az enyhülés a két olaj óriás között, amely azután Putyin és Mohamed bin Szalman trónörökös között érdekszövetséggé is vált. Magasabb olajár mindkettőjüket örömmel töltötte volna el.
Dehát Donald Trump kérte az olajár csökkentését és Szaúd Arábia engedett. Eddig.

A neofasiszták tökéletes helyszíne a – stadion

0

Az Independent Orbán Viktor fényképét mellékeli írásához, amely azzal foglalkozik, hogy újhullámos, gátlástalan populisták a futballt használják fel hatalmuk megerősítésére. Hozzáteszi, hogy a stadionok világa tökéletes helyszín a neofasiszták új nemzedéke számára a macho, nacionalista álmok kiélésére.

A lap felidézi, hogy a magyar miniszterelnök és népes kísérete két külön géppel érkezett a minap Londonba, hogy ott lehessen a Vidi mérkőzésén. Úgy gondolja, hogy magyar részről túl nagy volt a felhajtás a meccs körül, mégis a történtek segítenek megérteni, milyen szerepet tölt be a labdarúgás abban a rendszerben, amelyet gyakran írnak le veszedelmesen tekintélyelvűként – erős fasiszta beütéssel.

Orbán a szenvedélyéből a puha hatalom különleges és enyhén baljós formáját állította elő. Az  tükrözi, és talán előre is jelzi, milyen fontos a foci a szélsőséges populizmus felemelkedésében – világszerte. Az biztos, hogy a politikus teletömte saját oligarcháival a klubokat. Továbbá az állam nagy pénzeket öl az akadémiákba és a stadionokba. A miniszterelnök a saját bázisát építi ily módon.

A szélsőjobbos Bolsonaro Brazíliában megnyerte rémséges terveihez a legmenőbb játékosokat. Az olasz Salvini a válogatott kudarcának megmagyarázásához ugyanahhoz folyamodott, mint általában az újfasiszták: az identitás alapú kultúrához, mondván, túl sok az idegen az első osztályban. Közben Orbán ott tart, hogy immár a labdarúgás révén akarja kiterjeszteni befolyását Horvátországban, illetve Romániában.

The Independent/Szelestey Lajos

 

 

Merkel nem engedi el Orbán kezét

0

A Néppárt brüsszeli tanácskozásán még a legélesebb bírálók is visszafogták magukat. A finn Stubb, aki indulni akar Juncker megüresedő posztjáért, úgy fogalmazott, hogy folytatják a párbeszédet, és nem volna jó a kizárás.

Az Európai Néppárt félreteszi bármiféle szankció lehetőségét a tekintélyelvűséggel vádolt Orbán Viktor ellen és nem akarja kizárni a politikust. Ezt az EPP főtitkára közölte Brüsszelben a tömörülés mini csúcsértekezlete után. Vagyis a kormányfő maradhat a konzervatívok soraiban. Ebből az következik, hogy a magyarok erős embere a jobboldal színeiben kampányol majd az EP-választás előtt, noha bírálói szerint fenyegeti az igazságszolgáltatás, a civil szervezetek és az egyetemek függetlenségét, miközben a szélsőjobb bálványozza a földrészen. A jó egy hónapja született strasbourgi elmarasztaló döntés óta ugyan a Benelux-tagpártok vagy a svéd jobboldal, de még Juncker is a politikus eltávolítását sürgette, a Néppárt azonban, Merkellel az élen, most másként határozott.

Joseph Daul, az EPP elnöke elárulta, hogy igen nyílt vita zajlott, de semmiféle büntető eljárás nem került szóba. Orbánnak még az olyan kifogásokra sem kellett reagálnia, mint hogy be akarja záratni a CEU-t. Idáig a frakció azt remélte, hogy visszakozik ebben a kérdésben és ezáltal igazolni lehet, hogy miért tarthatja meg tagságát. Daul szerint ez ügyben a Bizottságnak válaszol majd.  A tanácskozáson még a legélesebb bírálók is visszafogták magukat. A finn Stubb, aki indulni akar Juncker megüresedő posztjáért, úgy fogalmazott, hogy folytatják a párbeszédet, és nem volna jó a kizárás. Bejelentette, hogy Helsinkiben, a közelgő néppárti csúcson nyilatkozatot adnak majd ki az értékekről és azt Orbánnal is alá akarják íratni. Már csak azt kellene tudni, mi lesz a dokumentumban.

Le Monde/Szelestey Lajos

 

Most jó diktátornak lenni

0

A Washington Post szerkesztőségi véleménycikkében megállapítja, hogy a tekintélyelvű, vagyis a populista és nacionalista politikusok időszaka köszöntött be, Trump pedig felhatalmazást adott a világ minden despotájának a gyilkolásra.

A liberálisok az egyéni szabadságjogok hirdetőiként szinte pontosan olyan bajba kerültek, mint annak idején a 30-as években. Mindenütt azt tapasztalni, hogy illiberális vezetők kerülnek hatalomra és jogkörükkel kíméletlenül és nyersen élnek is. Elég csak megnézni Putyint, Hszi Csin-pinget, Asszadot, Dutertét, vagy azokat, akik aláássák a demokráciát Magyarországon, Lengyelországban és Nicaraguában. De idetartozik a szaúdi koronaherceg is, aki állítólag meggyilkoltatta és lefejeztette a Washington Post vendégszerkesztőjét.

Az elnyomó hullám összefügg azzal, hogy az amerikai elnök minden jel szerint nem annyira a szabadságért, hanem sokkal inkább az ellen harcol. Neki csak az a fontos, hogy más vezetők miként viszonyulnak hozzá, az nem érdekes, hogyan bánnak a saját népükkel vagy a szomszédjaikkal. Ha a szaúdiak legfelső szintű jóváhagyással ölték meg Kashoggit, akkor azt legalábbis részben azért tették, mert úgy vélték, hogy Trumpot nem foglalkoztatja, ha eltűnik egy újabb „népellenség”. Így most jó diktátornak lenni, viszont annál veszélyesebb ez az időszak az ellenzékiek számára. Washington engedélyt adott az önkényuraknak, és azok megölhetnek bárkit, mert valószínűleg elmarad az amerikai reakció.

Trump szaúdi gyöngeségének oka: a pénz

0

Az amerikai elnök a stratégiai kapcsolat és személyes üzleti érdekeltségei között őrlődik a szaúdi újságíró vélhető megölése ügyében. Üzlet és zsarolások kísérik az amerikai vizsgálatot.

Donald Trump elnök elküldte a helyszínre külügyminiszterét, hogy tisztázza: mi lett a két hete eltűnt szaúdi ellenzéki újságíró sorsa. Senki sem látta Dzsamal Kasoggit azóta, hogy október másodikán besétált hazája konzulátusára Isztambulban.

Mike Pompeonak mind Szaúd-Arábia királya, mind a trónörökös megesküdött: semmit sem tudnak az ügyről. Recep Tayyip Erdogan török elnöknek viszont állítólag bizonyítékai vannak az ellenzéki újságíró meggyilkolására. Eszerint Dzsamal Kasoggi okosórája rögzítette még a hét perces haláltusát is. (Ezt sokan kétkedve hallják, mondván: műszakilag nem stimmel a történet.)

Trump azonnal elfogadta a szaúdi magyarázatot azzal, hogy nincs üzleti kapcsolata Szaúd-Arábiával. Az ellenzéki sajtó ugyanis azzal gyanúsítja: azért oly elnéző a sivatagi királysággal szemben,

mert ehhez komoly anyagi érdekei fűződnek.

Ráadásul a Washington Post megírta, hogy a törökök tájékoztatták a CIA-t arról, bizonyítékaik vannak: egy szaúdi kommandó végzett a rezsimmel kritikus újságíróval. A New York Times azt is megírta: a 15 főnyi szaúdi kommandóban ott volt Mohamed bin Szalman trónörökös egyik bizalmi embere is.

Trump elnéző hozzállásának szentelt hosszú elemző cikket a Haarec című izraeli baloldali lap. Ebből kiderül, hogy Trump meglehetősen megengedően bánt az igazsággal, amikor arról írt, hogy nincsen pénzügyi kapcsolata Szaúd-Arábiával. Trumpot még 1991-ben Alvalid bin Talal szaúdi herceg mentette meg a csődtől, megvette Trump jachtját, a Princesst, olcsóbban, mint ahogy azt maga Trump korábban vásárolta. Utána viszont a nagyvonalú herceg befektetett 325 millió dollárt Trump Plaza Hoteljébe, mely jelentős veszteséggel küzdött. Később a New Yorkban lévő Trump torony teljes 45-ik emeletét megvette Szaúd-Arábia királyi családja.

A szaúdiak öntik a pénzt Trump zsebébe

– nyilatkozta a közélet etikai tisztaságát felügyelő hivatal ex-elnöke az izraeli lapnak. Walter Shaub nyíltan utalt arra, hogy a szaúdiak – az oroszokhoz hasonlóan – felfuttatták Trumpot, hogy aztán stratégiai szövetséget kössenek vele, ha a Fehér Házba kerül.

Trump első elnöki útja Szaúd-Arábiába vezetett, ahol megkötött egy 110 milliárd dolláros fegyver üzletet, ami része egy nagyobb, 350 milliárdos csomagnak.

Esetleges amerikai szankciók esetére az Al Arabija kormánypárti televízió főnöke megüzente, kilépnek az amerikai-izraeli szövetségből és

a királyság átáll Oroszország és Irán oldalára.

Putyin még katonai támaszpontot is kaphat Szaúd-Arábiában. Arról nem is szólva, hogy egy táborba kerülne a világ három legnagyobb olajtermelője, Szaúd-Arábia, Oroszország és Irán. Nem beszélve a legnagyobb vásárlóról, Kínáról. Trump játéktere tehát elég szűk.

Az „aranyútlevél” az EU biztonságát fenyegeti

0

Változtatnának az EU-ban a biztonságot veszélyeztető, kétes elemeknek is szabad mozgást nyújtó „aranyútlevelek” rendszerén. Az igazságügyi biztos a letelepedési kötvényes okmányokról nem beszélt.

Az Európai Unió biztonságát veszélyezteti a pénzért árusított úgynevezett „aranyútlevél” gyakorlata – hangsúlyozta Vera Jourová uniós igazságügyi biztos, amikor az OECD új feketelistájáról beszélt. A Párizsban működő nemzetközi szervezet, melynek Magyarország is tagja, 21 államot helyezett feketelistára amiatt, mert kétes külföldi személyeknek adtak „aranyútlevelet”, vagyis olyan úti okmányt, amellyel szabadon utazhatnak a világban.

Különösen az aggasztja az EU biztosát, hogy a feketelistán két uniós tagállam is szerepel: Ciprus és Málta. Mindkét állam pénzért ad útlevelet olykor kétes személyeknek, akik elsősorban Kínából, Oroszországból és a Közel-Keletről érkeznek egy nagy zsák tisztázatlan eredetű pénzzel.

Ezek az országok a pénzt a biztonság elé helyezik

– hangsúlyozta Vera Jourová, aki elmondta: Brüsszelben gondolkodnak a változtatás lehetőségén.

Egyelőre ugyanis nemzeti hatáskörben van az útlevelek kiadása, miközben azok tulajdonosai szabadon mozoghatnak az unió egész területén. A biztonság mind több tagállamban vált prioritássá, ezért az „aranyútlevelek” ügye mindinkább uniós probléma. A másik ok,

ami miatt problematikus ezek ügye, az a korrupció

– mutatott rá az uniós biztos.

Vera Jourová emlékeztetett arra, hogy Málta szigetén napra pontosan egy éve robbantották fel az oknyomozó újságíró autóját. Daphne Caruana Galizia azt állította: Málta miniszterelnöke is benne van egy hálózatban, mely gazdag külföldieknek „aranyútlevelet” nyújt anélkül, hogy meggyőződne arról: jelent-e az illető biztonsági kockázatot az országnak és az Európai Uniónak. (A máltai okmány ára egymillió dollár.)

Az „aranyútlevelek” tulajdonosai általában

nem kívánnak letelepedni a szóban forgó államban,

de szabadon akarnak mozogni mind az Európai Unióban, mind pedig azokban az országokban, ahová az uniós útlevél automatikus belépést tesz lehetővé.

Jourová szavaiból úgy tűnik, hogy az állampolgársággal együtt járó útlevelek gyakorlata aggasztja az EU-t. A biztos nem beszélt azon esetekről, amelyekben állampolgársággal nem együtt járó letelepedési engedélyt adnak. Ezekkel az okmányokkal ugyanúgy szabad mozgás joga jár a közösségen belül. Magyarországgal szemben ugyanaz a fenntartás fogalmazódik meg: lényegében ellenőrzés nélkül ad ki nagy mennyiségben letelepedési engedélyt kétes EU-n kívüli figuráknak.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK