Kezdőlap Világ Oldal 395

Világ

Duda: A németeknek kárpótlást kell fizetniük a második világháborúért!

0

Andzrej Duda elnök erről a Bild am Sonntag című német lapnak nyilatkozott. Megemlítette, hogy beszéltek erről Berlinben Frank-Walter Steinmeier államfővel is amikor nemrég ott járt. „Egyetlen német politikai erő sem tagadja, hogy a németek bűnöket követtek el a második világháború során! Ez jó alap a tárgyalásokra”- hangsúlyozta Andrzej Duda köztársasági elnök.

Lengyelország valódi vezetője, Jaroslaw Kaczynski időről időre visszatér a témára: Németországnak kárpótlást kell fizetnie azért, mert többmillió embert meggyilkolt lengyel terülteken és rengeteg értéket elpusztított. Németország hivatalos álláspontja az, hogy az ötvenes évek elején rendezték a kérdést. Ettől függetlenül a jövő héten erről is tárgyalnak Varsóban a német és a lengyel vezetők.

Lengyelország jelenlegi vezetői jelentős részben Németország bűntudatára építik uniós politikájukat. A nácik 1939 szeptemberében lerohanták Lengyelországot, melynek területét csak 1945-ben szabadították fel a szovjet csapatok. A holokauszt legnagyobb tömeggyilkosságait Lengyelország területén követték el. Ezekben a gyilkosságokban lengyelek is részt vettek, de a jelenlegi varsói kormányzat nemigen siet ezt elismerni. Emiatt a lengyel holokauszt törvényt komoly bírálatok érték Izraelben, Németországban és az Egyesült Államokban is.

A jelenlegi lengyel kormányzat egyértelműen épít a hagyományos német és oroszellenes nacionalizmusra miközben maximálisan támaszkodik az Egyesült Államokra. Varsó 2 milliárd dollárt ajánlott Trump elnöknek azért, hogy jelentős amerikai támaszpont épüljön Lengyelországban. Amikor Trump elnök Európában járt csakis Varsót kereste fel az egykori szocialista államok fővárosai közül, mert ott a népszerűsége töretlen, míg Európa más részein tömegek tiltakoznak az USA elnökének nacionalista politikája ellen.

Trump a piromán, aki most tűzoltót játszik

0

Az elnök nem tehet úgy, mintha a fejleményeknek semmi közük nem volna uszító szavaihoz. A pokolgépek gyártója a politikus lelkes hívének számít, a másik gyanúsítottról pedig tudni lehet, hogy a zsidók radikális, szélsőjobbos gyűlölője.

Ez a hét rettenetes volt Amerika számára – írja a Die Welt: először jöttek a csőbombák, majd a pittsburgh-i tömeggyilkosság, de voltaképpen csak annyi történt, hogy beérik a Trump által elvetett gyűlölet. Az elnök nem tehet úgy, mintha a fejleményeknek semmi közük nem volna uszító szavaihoz. A pokolgépek gyártója a politikus lelkes hívének számít, a másik gyanúsítottról pedig tudni lehet, hogy a zsidók radikális, szélsőjobbos gyűlölője. Ettől persze a Fehér Ház lakóját még nem lehet felelőssé tenni, ha egy zavarodott fejű figura fegyvert ragad. De Trump az a piromán, aki most cinikus módon a tűzoltót alakítja. Hiszen az utóbbi években szalonképessé tette az uszítást bizonyos népcsoportok, így a spanyolajkúak és a muzulmánok ellen. Zsidóellenes jelképekkel csak kódoltan élt a két évvel ezelőtti kampányban. Ám szakértők megállapították, hogy minden elődjénél jobban mozgósította és mozgósítja a szélsőségeseket. Nagyon jól látszik ez, ha megnézzük, miket mondott Soros Györgyre.

Nem kétséges, hogy az elnök megváltoztatta a társadalmi légkört és így már nem számít tabunak a gyűlölet bizonyos csoportokkal szemben, ami felvillanyozza a szélsőjobbot. Ily módon nem csoda, hogy az elmúlt években élesen emelkedett a zsidók és muzulmánok ellen elkövetett gyűlölet bűntettek száma. És akkor még nem beszéltünk a terrorcselekményekről. Kár volna a politikus részéről, ha másokra vagy a sajtóra próbálná meg rátolni a felelősséget, amiért a társadalomban elharapózott a gyűlölet. Érdemes volna inkább alaposabban a tükörbe néznie – mutat rá a konzervatív lap.

Die Welt/Szelestey

Hullahegy az amerikai lövöldözésekben

Legalább tizenegy ember meghalt a pittsburghi zsinagógában az antiszemita merényletben. A szabad fegyverhasználat jogával élve ötven év alatt másfél-millióan haltak meg. Többen, mint Amerika eddigi összes háborújában.

Egyelőre változóak a számok arról, hányan estek áldozatul a Pennsylvania állambeli Pittsburgh egyik zsinagógájában szombaton, itteni idő szerint délután. A CNN esti jelentése szerint hat embert ért találat, köztük négy rendőrt, legalább négyen meghaltak az antiszemita támadásban az Élet fája zsinagógában. Az elkövető is megsérült, kórházba szállították és őrizetbe vették.

A fegyverek tartása az amerikai alkotmányban rögzített alapjog, igaz, ezt még a függetlenségi háború után, 1791-ben, a második kiegészítésben nyilvánították ki. Azóta alapjaiban változtak meg a társadalmi viszonyok, de a szabad fegyvertartás ma is kettéválasztja a lakosságot, főleg az iskolai lövöldözések után izzanak fel az indulatok.

A legsúlyosabb tömegmészárlásokban kétszáznál többen haltak meg és csaknem nyolcszázan megsebesültek 1982 óta, ahogyan azt a statista.com összeállítása tartalmazza (áprilisi adatok alapján). Látható, hogy a legutóbbi két évben 124 halálos áldozata volt lövöldözéses merényleteknek.

Forrás: statista.com

Ami a legmegdöbbentőbb, az az, hogy csupán az elmúlt ötven évben több haláleset írható fegyverek számlájára, mint amennyien az Egyesült Államok 1775 óta viselt összes háborújában elestek.

Forrás: statista.com

A fegyverbirtoklás legalább némi korlátozásáért folytatott eddigi – demokrata párti – kísérleteinek kudarcában nem csak az emberek tudatába mélyen beleégett „alapjognak” van szerepe, hanem a fegyverlobbinak is. A Nemzeti Fegyverszövetség (NRA) évente dollármilliókat költ a korlátozás nélküli fegyvertartás támogatására. Az amerikai törvényhozásban bevallott lobbiösszeg tendenciájában egyre nő. A számok azt mutatják, hogy Donald Trump megválasztása óta óriásit ugrott a politikai lobbizásra fordított pénz.

Forrás: statista.com

Az USA 330 milliós lakosságának kezében nagyjából 400 millió (!) fegyver van, a Föld egészében civilek által birtokolt pisztolyok-puskák csaknem fele.

Amiből levonható az a cseppet se elhamarkodott következtetés, hogy a magánkézben lévő fegyverek általi hullahegy magassága csak nőni fog a következő években.

Szíria csúcs Isztambulban

0

Franciaország, Németország, Oroszország és Törökország vezetői tárgyalnak a politikai rendezésről Szíriában. Elsősorban Idlib tartományra koncentrálnak, mely határos Törökországgal. Asszad elnök nyerésre áll ugyan a polgárháborúban, de nagyon meggyengült, mert csak Oroszország és Irán támogatásával tudta megmenteni rendszerét. Franciaország és Németország vezetőit elsősorban az érdekli: ne induljon meg újabb menekült hullám Európa felé! Az Egyesült Államokat egyszerűen meg sem hívták meg az isztambuli csúcsra.

Jim Mattis amerikai hadügyminiszter viszont Bahreinben közölte: Oroszország nem léphet az USA helyébe a Közel Keleten! Mattis a szövetséges államok vezetőivel találkozott. Az Egyesült Államok hadügyminisztere két dologra célzott Moszkvával kapcsolatban. Egyrészt Szíriára: mondván senki se képzelje azt, hogy Asszad elnök katonai sikerei alapvetően módosíthatják a térség erőviszonyait. A hét éve tartó polgárháborúban Asszad elnök Oroszország és Irán támogatásával érte el rendszere megmentését.

A szaúdi újságíró meggyilkolása felboríthatja az erőviszonyokat a Közel Keleten. Erre figyelmeztetett a hadügyminiszter. Szembekerült egymással az USA két szövetségese Szaúd Arábia és Törökország. Szaúd Arábia trónörököse még odáig is elment, hogy egy bizalmas hívén keresztül megfenyegette Amerikát: ha nagyon forszírozza a Kashoggi ügyet, akkor átáll Oroszország oldalára! Katonai támaszpontot ad Putyin elnöknek! Erről szó sem lehet! – hangsúlyozta az Egyesült Államok hadügyminisztere hiszen az USA és Szaúd Arábia között stratégiai szövetség áll fenn évtizedek óta. Végül Jim Mattis sürgette Szaúd Arábiát: vessen véget az ellentéteknek Katarral! Az Egyesült Államok legnagyobb támaszpontja a Közel Keleten Katarban van, melynek emírjével összekapott Szaúd Arábia trónörököse. Katar emírje ugyanis együttműködik Iránnal a közös földgáz mező kiaknázásában. Törökország Katart támogatja a konfliktusban. Minthogy mindegyik állam az USA szövetségese, ezért Jim Mattis arra szólította fel őket: rendezzék ellentéteiket, mert különben felborulhat a helyzet a Közel Keleten.

Orosz megerősítés: háborúra készülünk az Egyesült Államok ellen!

0

Trump elnök felmondta azt a nukleáris rakéta egyezményt, melyet még Reagan elnök és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió első embere írt alá a hidegháború végén. Washington szerint erre azért van szükség, mert Oroszország megsérti az egyezményt. Válaszul az ENSZ-ben Andrej Belouszov külügyi főosztályvezető helyettes elmondta: készülünk a háborúra, mert az Egyesült Államok is arra készül! Szerinte az amerikai rakéták fenyegetik Oroszországot. Putyin elnök hangsúlyozta Trump döntésével kapcsolatban, hogy Oroszország célbaveszi azokat az európai államokat is, melyek területéről amerikai rakéták fenyegetik Moszkva biztonságát.

Trump célja nem más mint a katonai költségvetés folyamatos emelése az orosz veszélyre hivatkozva – állítja az Rt.com portál, mely általában hűségesen tolmácsolja Putyin elnök épp aktuális nézeteit. John Bolton, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója nemrég járt Moszkvában. Trump meghívta Vlagyimir Putyint Washingtonba. Az USA és Oroszország elnöke nemzetközi tanácskozások szünetében találkozhat egymással Párizsban és Argentínában is. Legutóbb Helsinkiben volt csúcstalálkozó az amerikai elnök és az orosz államfő között. Akkor még semmi sem utalt arra, hogy az Egyesült Államok hamarosan felmondja azt a stratégiai fontosságú nukleáris rakéta egyezményt, mely véget vetett a hidegháborúnak a nyolcvanas évek végén.

A GroKo vége(?)

Németországban GroKo-nak hívják a nagykoalíciót (Große Koalition). Ennek a végét jelentheti ha a most vasárnapi tartományi választáson Hessen-ben, a hatalmon lévő kereszténydemokraták (CDU) nem kapják meg a kormányzáshoz szükséges támogatást. Ez a gondolat már a október 14-i bajor helyhatósági választáskor is felmerült, előrevetítve, hogy Merkel kancellárnak és kormányának valószínűleg új (országos) választást kell tartania. Ez nem a merkeli politika kudarcát jelenti, hanem a politikai paletta átrendeződését. Mindenekelőtt a szociáldemokraták súlyos szavazatvesztését országosan és tartományi szinten egyaránt. Igen, a baloldal, és annak vezető ereje a szociáldemokraták, csúfos vereséget szenvedtek országszerte. Bajorországban például egyszámjegyű (9,7 %) lett a végeredmény, mely (Nyugat-)Németország fennállása óta ilyen alacsony még nem volt! Ez pedig a berlini, központi, szövetségi kormány működését is veszélybe sodorhatja.

Hogy érhető legyen. Németül „Volkspartei”-nek (magyarul, szabadon kb. tömegpártnak) nevezik azokat a stabil és erős pártokat, amelyek a választásokon rendszeresen(!) 30 százalék feletti eredményt érnek el. Két ilyen néppárt (Volkspartei) volt eddig Németországban: a baloldali (SPD = szociáldemokraták) és a jobboldali („uniós pártok” = CDU/CSU). Ez a két formátum uralta a nyugatnémet politikai életet a Szövetségi Köztársaság megalakulása óta. Az első tíz évben (1949-59) az Adenauer vezette „konzervatívok” irányították az országot, és teremtették meg azt a szociális jólétet, ami a „gazdasági csodához” vezetett, és, amelynek értelmi szerzője az ugyancsak jobboldali, szociálisan érzékeny Ludwig Erhard (CDU) közgazdász volt. Ő vezette be, hogy a legmagasabb állami fizetés nem lehet több a legalacsonyabb állami fizetés 10-szerésénél. Mint gazdasági miniszter 1949-63 között ő alapozta meg a szociális piacgazdaságot, mely napjainkban is a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági rendszere.

A szociáldemokratákat fenntartással fogadták a hidegháború idején, különösen az amerikai megszállási hatóság. Történelmi tény, hogy a szociáldemokraták hajlamosak kiegyezni a Lenin-féle kommunistákkal, annak ellenére, hogy a zimmerwaldi konferencia (1915) óta a Lenin, majd Sztálin vezette kommunisták (Komintern) „ősellenségnek” tekintették a marxista alapok követőik. Lásd az eszerek (SZR = szociálforradalmárok) szó szerinti likvidálása (1918 január), majd 1945-től Kelet-Európa szerte a szovjet fegyverek árnyékában egyesített két párt (szociáldemokraták és kommunisták) tagjai közül a szociáldemokraták ellehetetlenítését, részben fizikai megsemmisítését. Ennek ellenére, a (nyugatnémet) szociáldemokraták a „keleti nyitás” (Ostpolitik) hívei lettek, mondván, ha a (szélsőbaloldali) moszkoviták keményvonalasak, akkor (a jobboldali) szociáldemokratáknak kell engedniük, az elnyomott népek helyzetének javítása érdekében.

Ez a politikai elgondolás szimpatikus lett Nyugat-Németországban, és részben a KGST országaiban (ha még van, aki ismeri ezt a rövidítést). Tehát, két „néppárt” (tömegpárt) uralta a nyugatnémet politikát. Harmadikként ott voltak a szabaddemokraták (FDP), akik sohasem érték el a 30 százalékot, viszont időnként a mérleg nyelve szerepét töltötték be. Azaz mindkét nagy párttal (SPD, CDU/CSU) hajlandóak voltak koalícióra lépni a stabil, folyamatos kormányzás érdekében.

A 1968-as diáklázadások megmutatták, hogy a fiatal értelmiség kételkedik a fennálló demokráciában. A hidegháború idején új mozgalom indult a környezetvédelem, a béke, és a női egyenjogúság érdekében, ami 1980-ban szövetségi szinten új párt, a Zöldpárt, megalakulásához vezetett. Ez volt a világ (akkor még) egyetlen olyan pártja, melynek fő célja a környezet védelme lett. Az USA-ban ma sincs ilyen párt, igaz, ott a környezetvédelem (különösen Kaliforniában) a helyi hatóságok, minisztériumok feladata, nem pedig egy politikai tömörülésé. A nyugatnémet Zöldek a 80-es évekre lettek helyi, tartományi és országos szinten parlamenti tényezők, új színt hozva az addigi politikai életbe. A tornacipős (környezetvédelmi) miniszter, Joschka Fischer, a parlamentbe pulloverben megjelenő képviselők, a tanácskozás alatt horgoló, kötő képviselő asszonyok, akik az otthonosság kedvéért cserepes virágot is hoztak magukkal. Mind-mind egy új kor jellegzetes figurái. Politikailag a szociáldemokratákhoz álltak közelebb, atomellenesek voltak. Érdekes, a Zöldek az NDK-át nem bírálták, szinte nem is akartak róla tudomást venni. A (berlini) Fal lebontása után jelent meg az NDK kommunista utódpártja (a Baloldal = die Linke) a politikai színtéren, majd napjainkra az ugyancsak volt NDK területén népszerű szélsőjobboldali formáció, a migráns-ellenes Alternatíva Németországért (AfD).

A tavalyi országos választáson sok szavazatot vesztett a két „történelmi” néppárt, és szétaprózódva, de megerősödtek az önálló kormányalakításra alkalmatlan pártok. No, meg amelyekkel a parlamentáris pártok eleve nem voltak hajlandók koalícióra lépni (die Linke, AfD). A kormányalakításra felhatalmazást kapott addigi kancellár asszony, Angela Merkel, úgy látta, hogy az addigi jól működött nagykoalíció mentheti meg az országot egy újabb általános választástól, ami milliókba kerülne, és megnehezítené a gazdasági életet. Hiszen, amíg nincs elfogadott költségvetés, addig a vállalkozások nem tudnak tervezni, nem tudják, mekkorák lesznek az egyes adóterhek, és az esetleges adókedvezmények. Merkel úgy látta, hogy ismét a nagykoalíció lehetne a legelfogadhatóbb megoldás. Fél év kellett, hogy fedél alá hozza a két néppárt (SPD, CDU/CSU) közös kormányzását, a nagykoalíciót. Ez a hagyományos felállás, azonban lassan korrodál, egyre kevesebb szavazati bázisa van mindkét oldalnak. Berlinnek a vészjelzést a bajor választás adta. Ahol, az addig 50 % feletti eredményt produkáló jobboldal (CSU) mindössze 37 százalékot ért el. Önámító sovány vigasz, hogy továbbra is a CSU a jobboldal legerősebb pártja Bajorországban, hiszen egyedüli kormányzásra képtelen! Ugyanakkor a berlini, szövetségi koalíciós partner, az SPD, még a 10 százalékot sem érte el – (bajor) tartományi szinten. Merkel, és a központi (szövetségi) kormány, Berlin, utolsó reménye Hessen, ahol most vasárnap tartanak helyhatósági választást, és ahol az előrejelzések szerint a CDU 28%, az SPD és Zöldek 20-20 %, az AfD 12%, a die Linke és az FDP (szabaddemokraták) 8-8 százalék várományosa. Tehát, a hagyományos „néppárti” 30 százalékot egyik párt sem éri el. Ezt Berlinben is látják, és már az új országos választások kiírását latolgatják, ahol kérdéses Merkel indulása.

A számok és a tények fényében a szociáldemokraták (SPD) borzasztó gyenge szereplése minden bajok okozója. Ugyanakkor a bajor példa mutatja, hogy feltörekvőben vannak a Zöldek, akik újabban (két héttel ezelőtt Münchenben) a polgári, keresztény és liberális értékek követőinek tüntetik fel magukat. Mintha a Zöldek felismerték volna a globális változást, a „jobbratolódást”, és ezért a természetszeretetet, a környezetvédelmet (alternatív energiaforrások), valamint az elesettek, rászorulók megsegítését valódi alternatívának tekintik a baloldaltól elforduló tömegek számára.

Stephen Elekes

Az ellenségek szövetsége – Japán és kínai együtt az USA ellen?

0

Hét év után most először látogat el japán miniszterelnök Pekingbe, ahova több 500 üzletember kíséri el. A világ második és harmadik legnagyobb gazdaságának vezetői a két állam kapcsolatain túl a közös globális perspektívákat vizsgálják meg. Hszi Csinping és Abe Sinzo az elmúlt években gyakran találkozott egymással különböző nemzetközi fórumokon. Nemrég Brüsszelben tartottak Európa-Ázsia fórumot, melyen Japánt Abe Sinzo miniszterelnök, Kínát pedig Li Kocsiang kormányfő képviselte. Kína miniszterelnöke, aki a Mennyei Birodalom második számú vezetője, májusban tett látogatást Tokióban.

Belép-e Kína a csendes óceáni szabadkereskedelmi övezetbe?

Amint Trump beköltözött a Fehér Házba máris azt közölte: az USA kimarad a Csendes óceáni szabadkereskedelmi (TPP) övezetből. Japán vezetésével mégiscsak létrehozták azt. Olyannyira, hogy Japán miniszterelnöke felszólította Nagy Britanniát: a brexit után lépjen be hozzájuk! Hasonló felkérést az 1,4 milliárd lakosú Kína valószínűleg nem kap, de tárgyalások kezdődhetnek a tagságról. Japán és Kína kereskedelmi fogalma meghaladja a 300 milliárd dollárt! A huszadik században a két ázsiai óriás sokáig ellenségként állt szemben egymással. Most azonban mindkét fél a komplementer jelleget hangsúlyozza. A 125 milliós Japán technológiai nagyhatalom míg Kínát egyre inkább sújtja az amerikai diszkrimináció ezen a téren. Trump America First politikája mindkét ázsiai óriást irritálja. Ettől persze még nem fogják megszeretni egymást, de a közös érdekek alapján együttműködhetnek – akár Amerikával szemben is. Japán persze továbbra is számít arra, hogy Amerika megvédelmezi bármilyen kínai katonai fenyegetéssel szemben, de Trump mindezért egyre több pénzt kér! Így aztán olcsóbb kibékülni Kínával, amely most maga is épp bajban van – és épp az Egyesült Államok miatt?!…

Feszült helyzet a boszniai-horvát határon

0

Az év eleje óta a rendőrség hivatalos adatai szerint közel 20 ezer illegális bevándorló érkezett Bosznia-Hercegovinába, és 13 ezret tartóztattak fel a hatóságok. Jelenleg 4-5 ezren tartózkodhatnak az országban. Horvátországba, azaz az unióba akarnak bejutni.

Legkevesebb három menekült megsebesült a boszniai-horvát határon szerdán, a migránsok és a rendőrök összecsapásában. A tömeg két nap várakozás után törte át a határon álló kordont, abban a reményben, hogy így átjutnak az Európai Unió határán Nyugat-Európa felé, de a horvát rendőrök vízágyúval tartották vissza a köveket dobáló embereket, írja a euronews.com.

„Nincs más választásunk, nincs több pénzünk, mindenünk elveszett, és itt nem maradhatunk. Nincs meleg hely, ahol meghúzhatnánk magunkat, nincs ágyunk, napok óta nem aludtunk, hónapok óta nem aludtuk ki magunkat igazán” – mondta egy iráni férfi.

Az elmúlt időszakban egyre több menekülő balkáni útvonala keresztezte Boszniát. Idén ezidáig legkevesebb 16 ezren léptek be az országba. Közülük több ezren ott is rekedtek, elsősorban Bihaćon és környékén, mert Horvátország nem engedi be területére az illegális határátlépőket.

Az év eleje óta a rendőrség hivatalos adatai szerint közel 20 ezer illegális bevándorló érkezett Bosznia-Hercegovinába, és 13 ezret tartóztattak fel a hatóságok. Jelenleg 4-5 ezren tartózkodhatnak az országban. Többségükben az ország nyugati részében, a horvát határhoz közeli Bihać környékén zsúfolódtak össze, ahol parkokban és romos épületekben vertek tábort. A boszniai hatóságok szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szerb és a montenegrói rendőrök átengedik őket a határon.

Az úgynevezett nyugat-balkáni migránsútvonalat több mint két és fél évvel ezelőtt zárták le, azóta jelentősen csökkent az érintett országokon áthaladó menekültek száma. Macedónia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia jelenleg csak azokat engedi be, akik a jogszabályoknak megfelelően útlevéllel és vízummal rendelkeznek, s náluk akarnak menedéket kérni.

Az említett útvonal lezárása óta a bevándorlók új útvonalakon, többségében Bosznia-Hercegovinán keresztül érkeznek Horvátországba, majd onnét Szlovénián keresztül Nyugat-Európába próbálnak meg eljutni. A határsértések mindennaposak.

Amerika óva inti Közép-Európát

Nem elfogadható a kontinens középső övezetében, hogy a szövetségesek olyan terveket támogassanak, mint a Török Áramlat gázvezeték, vagy költséges nukleáris üzletekbe vágjanak bele, noha az még inkább kiszolgáltatottabbá teszi őket megint csak azzal a Moszkvával szemben, amely miatt annak idején csatlakoztak a NATO-hoz.

Napjainkban újraéledt a nagyhatalmi harc a világban, és ezt igen erősen érezni Közép- és Kelet-Európában. Erre figyelmeztetett Washingtonban az Atlanti Tanács konferenciáján a térségért felelős helyettes államtitkár. Wess Mitchell kiemelte: Oroszország ismét katonai tényezőnek számít a régióban. Messze túl a saját határain manipulatív célokból veti be energiát, korrumpál és hamis propagandát terjeszt, hogy belülről gyengítse meg a Nyugathoz tartozó nemzeteket és aláássa kapcsolatukat az Egyesült Államokkal. Emellett a történelemben először Kína is jelentős szereplővé lépett elő ezen a tájon. Politikájának fő eszköze a gazdasági hitel. Tavaly már 43 milliárd dollárt fektetett be a földrészen, 360 céget vett meg és a kikötői kapacitások csaknem egytizedét tartja kézben.

Az USA vetélytársai részben azért tudnak előretörni Közép- és Kelet-Európában, mert a Nyugat sokáig nem vette komolyan a versenyt. Nem figyelt fel arra, mennyire fontos a nemzetállam, a szuverenitás. A nemzetközi szervezetek pedig több esetben is már nem a biztonságot és a polgárok érdekeit szolgálják. Igencsak elmozdultak azok az alapok, amikre a 2. világháború utána rend épült. Ennélfogva sürgősen meg kell erősíteni a Nyugatot. A feladat Európa keleti határainál kezdődik, Ukrajnában és Grúziában, ahol létveszélyben van a függetlenség, mert egyfelől a függetlenségüket katonai fenyegetés éri, másfelől pedig külső erők megpróbálják bedönteni demokratikus intézményeiket. A kontinens középső részén már olyan szintet ért el a politikai és gazdasági behatolás, ami idővel megroppanthatja az érintett országok önállóságát és megoszthatja a NATO-t.

Amerikának abból kell kiindulnia, hogy bizonyos kormányok nem maradnak automatikusan az USA barátai, ám azt meg kell akadályozni, hogy a riválisok vegyék át az irányítást a régióban. Ehhez aktív diplomáciára van szükség, amibe beletartozik, hogy erőteljesen érvényesíteni kell az Egyesült Államok érdekeit. Ehhez olyan országokkal is együtt kell működni, amelyekkel egyébként nagyon élesek a nézetkülönbségek, ám a külső vetélytársak éppen ezeket az ellentéteket használhatják ki.  A befolyásért vívott küzdelem azt is igényli, hogy az eddiginél jobban oda kell figyelni a gazdasági szálakra. Ehhez a washingtoni kormányzat megkétszerezi az e célra szolgáló kölcsönkeretet, hogy a magáncégek vetélkedni tudjanak a kínaiakkal.

Ezzel párhuzamosan az USA elvárja, hogy ne ellenfeleit pártolják olyanok, akiknek az amerikaiak segítenek.

Nyugat-Európa az energiaellátásban nem kerülhet még inkább függő helyzetbe attól az Oroszországtól, amellyel szemben Amerika nyújt védelmet neki. Az sem elfogadható a kontinens középső övezetében, hogy a szövetségesek olyan terveket támogassanak, mint a Török Áramlat gázvezeték, vagy költséges nukleáris üzletekbe vágjanak bele, noha az még inkább kiszolgáltatottabbá teszi őket megint csak azzal a Moszkvával szemben, amely miatt annak idején csatlakoztak a NATO-hoz. Több kormány is olyan korrupciós hálózatot, illetve állami cégeket működtet továbbá, amelyek jogtalan előnyöket nyújtanak az orosz és kínai partnereknek, ezzel pedig eltorzítják a versenyt. Amerikai azonban csak azoknak kíván segíteni, akik a barátai. Ezért felszólítja az érintett kormányokat, hogy nemzetbiztonsági okokból tegyék átláthatóbbá a külföldi befektetéseket.

Az Egyesült Államok senkitől sem vitatja el a nemzeti szuverenitást, az azonban képtelenség, hogy az olyan tekintélyelvű hatalmak, mint Oroszország és Kína őszintén gondolnák mások szuverenitásának tiszteletben tartását. Mindkettő tekintélyelvű geopolitikai hagyományokra támaszkodik, és azok szembemennek a nemzetek szabadságával. Közép-Európában senkinek se legyen illúziója, hogy ezek a hatalmak a barátaik volnának. A Trump-adminisztráció azt is fontosnak tekinti, hogy az államok tiszteljék a szomszéd népek jogait, amibe beletartozik az Ukrajna elleni orosz agresszió, valamint Kínának az a politikája, hogy adósságba akarja hajtani a térség államait. Merthogy céljuk a függő viszony kialakítása.

Wess Mitchell egyértelművé tette, hogy az USA minden körülmények között ragaszkodik a NATO-alapokmány 5. cikkéhez, amely kölcsönös segítségnyújtást irányoz elő, ha bármely tagállamot külső támadás éri. Az előadás azzal zárult, hogy Washington erős, szabad, független és magabiztos szövetségeseket, illetve partnereket akar, amelyek képesek és hajlandóak a védelmi terhek megosztására. Mert csak ez esetben tudják szavatolni a szabadságot. És ha mindez teljesül, akkor a Nyugat megint felülkerekedik.

Atlantic Council/Szelestey Lajos

Habony burnuszban

A trónörökös média tanácsadója vezényelte le az ellenzéki újságíró meggyilkolását.
A 40 éves Szaud al Kahtani Skype-n irányította azt a 15 kommandóst, aki külön Dzsamal Khashoggi megölésére érkezett Isztambulba. A Reuters hírügynökség és az izraeli Haaretz szerint a trónörökös média tanácsadója ezt üvöltötte: hozzátok el nekem a kutya fejét! Elküldték neki Dzsamal Khashoggi levágott ujjait és lehet, hogy a fejét is. A kommandó tagja volt ugyanis egy kórboncnok, aki szétfűrészelte a szerencsétlen újságírót, akit állítólag csak kihallgatni akartak.

Kicsoda Szaud al Kahtani? A jogi egyetemen végzett és pilóta kiképzést is kapott. A légierőnél kapitányi rangot ért el. Szakterülete a média. Az interneten ő szervezi a kampányokat Mohamed bin Szalman trónörökös ellenségei ellen. Olykor ennél is többet tesz a trónörökösért: Libanonban Hariri miniszterelnök sokáig élvezte Szaúd Arábia támogatását, de elveszítette, amikor nem sikerült megállítania a siita Hezbollah előrenyomulását, melyet Szaúd Arábia ősi ellenfele, Irán támogatott. A média tanácsadó egy kémet telepített Libanon miniszterelnökének környezetébe. Majd a trónörökös Szaúd Arábiába hívta hivatalos látogatásra. Libanon miniszterelnöke meg is érkezett, de küldöttség helyett a média tanácsadó verő emberei vártak rá. Agyba-főbe verték míg alá nem írta: lemond Libanon kormányfői tisztéről! Életét is csak annak köszönhette, hogy Macron francia elnök közbelépett az érdekében.

Dzsamal Khashoggit hazahívta a média tanácsadó. Az ellenzéki újságíró csapdától tartott, és nem ment haza. Elment viszont Isztambulba, ahol már vártak rá a média tanácsadó gyilkosai. Szaúd al Kahtanit a botrány miatt állítólag félreállították, de nincs letartóztatta – közli a Haaretz.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK