Izrael nem cáfolja azt az állítást, hogy Irán fő nukleáris létesítménye elleni kibertámadást intéztek, amelyet Teherán atomenergia-főnöke terrorcselekménynek minősített. Szerinte ez indokolttá teszi Irán kemény válaszát az elkövetőkkel szemben.
A külső támadásra néhány órával azután került sor, hogy a natanzi reaktor tisztviselői újraindították a fejlett centrifugákat, amelyek felgyorsíthatják a dúsított urán termelését, az ország nukleáris programjának sarkalatos pontjaként.
Mivel az iráni hatóságok megküzdöttek egy nagyszabású áramszünettel Natanznál, amelyről az ország Atomenergia Ügynöksége elismerte, hogy a helyszínen megrongálódott az elektromos hálózat. Aviv Kochavi izraeli védelmi főnök szerint az ország „műveletei a Közel-Keleten nem rejtett cselekmények az ellenség szeme előtt”.
Izrael nem szabott cenzúra-korlátozásokat az eset nyilvánosságra kerülésével szemben, mint korábbi hasonló események után, és a támadást az izraeli média széles körben ismertette. A közrádió megtette azt a szokatlan lépést is, hogy a Moszad hírszerző ügynökség központi szerepét nyíltan elismerte.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök később, vasárnap kijelentette, hogy „az Irán elleni küzdelem és az iráni fegyverkezési erőfeszítések megakadályozása fontos eseménynek számítanak”.
„A ma létező helyzet nem feltétlenül az a helyzet, amely holnap lesz”
– tette hozzá részletezés nélkül.
A megmagyarázhatatlan leállásról azt gondolják, hogy ez a legújabb színtere a két főellenség közötti háborúnak, akik több mint egy évtizeden át kiterjedt és kiéleződött árnyékháborút vívtak a Közel-Keleten, amelynek középpontjában Irán nukleáris programja áll.
Összecsapásokat újabban a nyíltan vívtak, elzárásokkal a hajózás ellen, Irán nukleáris tudósának kivégzésével, Szíriában az iráni támogatással harcoló milíciákkal szemben több száz légicsapással, sőt Izrael északi részén rejtélyes olajszivárgással, amely az ottani tisztviselők szerint környezeti szabotázs volt.
A Natanz továbbra is az izraeli félelmek középpontjában állt: tavaly júliusban a centrifuga-összeszerelő üzemet rongálta egy robbanás, 2010-ben pedig a CIA és a Moszad együttes számítógépes támadása a Stuxnet nevű számítógépes vírus segítségével, amely széleskörű zavart okozott, és Irán nukleáris programját többször is késleltette.
Az iráni atomfőnök, Ali Akbar Salehi sürgette a nemzetközi közösséget és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ), hogy tegyen lépéseket a támadás elkövetői ellen. Megerősítette, hogy egy „terrortámadás” megrongálta a natanzi telep elektromos hálózatát. A NAÜ közölte, hogy tisztában van a jelentésekkel, de további kommentárokat nem hajlandó megtenni.
A támadást „az ország ipari és politikai fejlődésének ellenzői hajtották végre, akiknek célja egy virágzó nukleáris ipar fejlődésének megakadályozása”
– mondta Salehi.
Malek Chariati, az iráni parlament energetikai bizottságának szóvivője azt állította, hogy ez szabotázs volt.
A fejlemények akkor következtek be, amikor Joe Biden amerikai elnök felkészült egy vitatott megállapodás újbóli aktiválására, hogy szankciómentességet kínáljon cserébe Teherán számára, ha az korlátozza nukleáris programját, és nem folytatja az atomfegyver fejlesztését. A 2015-ös paktum Barack Obama adminisztrációjának külpolitikai központi eredménye volt, de utódja, Donald Trump gyorsan felmondta és inkább agresszív magatartásra váltott. mindent megtett azért, hogy megfojtsa Irán gazdaságát, közben pedig megerősítette annak regionális ellenségeit.
Az amerikai védelmi államtitkártitkár, Lloyd Austin vasárnap érkezett Tel-Avivba, részben azért, hogy elfogadtassa Washington új pozícióját a szkeptikus izraeli tisztviselőkkel, akik attól tartanak, hogy még egy kicsinyített iráni program is lehetőséget kínál a Földközi-tenger keleti részére eljutni képes atomfegyver építésére.
Miután találkozott Austinnal, Izrael védelmi minisztere, Benny Gantz elmondta:
„Szorosan együtt fogunk működni amerikai szövetségeseinkkel annak biztosítására, hogy az Iránnal kötött bármilyen új megállapodás biztosítsa a világ, az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit, megakadályozza a veszélyes fegyverkezési versenyt és védjük Izrael államát.”
A Natanz elleni támadás öt nappal azután következett be, hogy a Vörös-tengeren nyilvánvalóan izraeli aknatámadás történt egy iráni teherhajó ellen, amelyről a nyugati hírszerző tisztviselők régóta azt állították, hogy parancsnoki és ellenőrző hajó volt, amelyet a teheráni támogatású hutik támogatására használtak a jemeni háborúban.
Ezt egy sor szíriai izraeli légicsapás követte, amely megrongálta a Damaszkusz melletti katonai támaszpontot, amelyet állítólag Iránhoz hű milíciák használtak. A Hezbollah, melyet Izrael egyértelműen terrorszervezetnek minősít továbbra is az iráni külpolitika térségbeli legfőbb szövetségese.
Izrael tavaly megtörte a nyolcéves csendet és elismerte a szíriai légicsapásokban mintegy 1000 támadásért volt felelős. Állításuk szerint a légicsapások elsősorban annak megakadályozására irányultak, hogy a Hezbollah fejlett irányítási rendszerekkel szerelje fel a libanonban lévő kezdetleges rakétáit.
Szíriaban izraeli légicsapások jelentős károkat okoztak az ország katonai infrastruktúrájában, amelyet már amúgy is évtizedes felkelés és háború pusztított. Az Egyesült Arab Emírségek vezetésével diplomáciai erőfeszítéseket tettek anak az érdekében, hogy Bashar al-Assad szíriai elnök szakítson Iránnal, amely segítette hatalmon maradásában. Aszad elutasította a szakítást.
Az Irán nevében katonai erőt biztosító Hezbollah vezetői továbbra is hevesen ellenzik, hogy egy iráni újrapozícionálás során Irán nem, vagy csak kevésbé nyújtson támogatást a terrorszervezetnek.
