Tavaly szeptemberben Dohában végre megnyíltak a béketárgyalások a tálibok és az afgán kormány között, de csak azzal az eredménnyel jártak, hogy azonnal elakadtak.
A tárgyalók még a legalapvetőbb kérdésekig sem jutottak el, mondjuk még a tárgyalások menetrendjét sem sikerült egyeztetni. Nem is beszélve a fontos kérdésekről, elsősorban arról, hogy milyen típusú kormánya legyen az országnak.
Az Egyesült Államok a tálibokkal 2020 februárjában kötött egyezménynek megfelelően több ezer katonát vont ki az országból, biztonsági vákuumot hagyva hátra, amelyet a tálib fegyveresek azonnal kihasználtak. Az elmúlt fél évben a tálibok jelentős csatákat nyertek és nagy területeket visszafoglaltak, ami valószínűleg arra ösztönzi őket, hogy harcra induljanak és kerüljék a kompromisszumokat a tárgyalóasztalnál.
Miért vállalná el a hatalom megosztását, ha erőszakkal átveheti?
Április 14-én, szerdán Joe Biden amerikai elnök bejelentette, hogy az összes megmaradt amerikai csapat 2021 szeptember 11-ig távozik Afganisztánból. Adminisztrációja nehéz választás előtt áll. A helyzet romlása a békefolyamat rossz kilátásaival párosulva vonzóbbá tette az amerikaiak számára a kivonulást.
Függetlenül attól, hogy a Biden-kormány mit tesz, számíthat arra, hogy a tálibok ellenállnak a kompromisszumoknak, és hogy a háború továbbra is tombolni fog.
Területvesztés
Nem sokkal korábban a tálibok visszavonulóban voltak. Miután 2015-ben és 2016-ban elsöprő győzelmet arattak Kunduzban, Helmandban és másutt, három éven keresztül súlyos veszteségekkel és katonai kudarcokkal kellett szembenézniük az amerikai különleges műveleti erők, drónok és légicsapások miatt. A 2017 és 2019 közötti évek a legnagyobb veszteséggel járók voltak a tálibok számára. Egy őszinte pillanatban, 2019-ben, a csoport egyik dohai tárgyalója elismerte, hogy az amerikai légicsapások sok tálibot megöltek, és akadályozták területszerzési képességüket.
Az akkor a helyszínen tartózkodó 14 000 amerikai katona költséges patthelyzetet teremtett, és a dohai tálibok készségesen elismerték, hogy amíg az Egyesült Államok Afganisztánban marad, addig nem képesek katonai győzelmet elérni.
Ez a környezet legalább némi reményt adott arra, hogy a béketárgyalások kompromisszumhoz vezethetnek.
A helyzet 2020-ban jelentősen megváltozott. Ugyanezen év februárjában Donald Trump amerikai elnök megállapodást kötött a tálibokkal, hogy 2021. május 1-ig kivonja az összes amerikai és NATO-csapatot, cserébe bizonyos terrorizmusellenes garanciákért, az erőszak csökkentéséért és ígéret az afganisztáni béketárgyalások megkezdésére.
Az amerikai–tálib megállapodás megkövetelte az Egyesült Államoktól, hogy 135 napon belül 8600 katonát vonjon ki. A Trump-adminisztráció még túl is teljesített, ami lehetetlenné tette az Egyesült Államok számára az afgán erők hatékony tanácsadását és a folyamatos kemény légicsapásokkal való támogatását.
Kevesebb, mint egy hónap múlva az afganisztánon belüli tárgyalások szeptemberben megkezdődtek, és a további csapatkivonások megnyitották az ajtót a tálibok előretörése előtt.
A tálibok bevonulnak
Szinte azonnal, 2020 októberének elején a tálibok megtámadták Laskkar Gah-t, Helmand tartomány tartományi fővárosát, ezzel megfordítva az USA tengerészgyalogosok és az afgán erők által az elmúlt három évben elért eredményeket.
Ami ezután történt, az még ennél is rosszabb volt. Október 27-én, ezer vagy ennél is több tálib – afgán becslések szerint akár 3500-an is – megtámadták a Kandahar várost körülvevő gazdaságokat és vidékeket, átvéve az olyan régiók irányítását, mint Arghandab, Panjwai és Zharey. Az afgán katonák és rendőrtisztek elhagyták a számos biztonsági őrhelyet,
lehetővé téve a tálibok számára, hogy két nap alatt magukhoz ragadják azt, aminek védelméért az amerikai katonák évekig küzdöttek.
Az amerikai és az afgán erők különleges műveleti erők légicsapásokkal és ellentámadással válaszoltak a tálib offenzívára. „Ha nem lennének légicsapások” – mondta Niaz Mohammed, az argandabi rendőrfőkapitány a The Washington Postnak, „egyetlen tálib sem esett volna el. „Ennek ellenére továbbjutottak egészen Kandahar város széléig, amely stratégiai jelentőségű állomás Kabul előtt.
Tálibveszély terjedése
A tálibok csoportjai ma többen vannak és erősebbek, mint 2018-ban voltak,
amikor 60-80 ezer volt a létszámuk. Vezetőik hírek szerint Pakisztánból tértek vissza Afganisztánba. A csoportok harcosai jól felfegyverezettek, az afgán hadseregtől zsákmányoltak korszerű fegyvereket és felszerelés. A helyi káderek mellett a speciális „vörös egységek” vagy gyorsreagálású erők jól kiképzettek, gyakran még éjjellátót és optikát is felszereltek puskájukhoz.
Az afgán nemzeti hadseregnek, amely az ország védelmi gerincét hivatott szolgálni, és a kék egyenruhás rendőrségnek, amely általában a tálib támadások legnagyobb részét szenvedi meg és hivatalosan 352 ezer főből áll, mára hadereje csupán 50-70 százalékon képes működni. A leghatékonyabb afgán egységek a különleges műveleti erők, amelyek a fennmaradó amerikaiakkal együtt azért küzdenek, hogy az amerikai tanácsadók és légicsapások nélkül visszafogják a tálibokat. De a terrorista eszközöket is bevető ellenséggel szemben, akik öngyilkos autóbombákat és saját készítésű robbanószerkezeteket használnak, az afgán nemzeti hadsereg hatástalan.
A tálibok közelmúltbeli sikerei a csatatéren szinte biztosan további harcra fogják Motiválni őket.
A kormány fenntartja az irányítást az ország városai felett, de a tálib és az Iszlám Állam (vagy az ISIS) sejtjei beszivárogtak Kandaharba, Dzsalalábádba és Kabulba – utóbbiak egyre inkább megerősödtek. És e városok lakói fáradtak. A városlakók egy része hajlandó tolerálni a tálib uralmat, ha ez azt jelenti, hogy végre elérjék a békét. Ahogy az egyik magasan képzett békeaktivista nemrégiben elmondta:
„A háború folyamatosan megöli az emberek lelkét. Bármi is jön a tálibokkal, az nem lesz olyan rossz… Mint hetente meghalni afgánok százainak.”
A tálib parancsnokok úgy látják a csatatéren is megnyerhetik a háborút. Egyesek nyíltan azt állítják, hogy céljuk a teljes győzelem.
„a harcunk nem a hatalom megosztásáért folyik, hanem az iszlám kormány létrehozásáért és az iszlám törvények végrehajtása érdekében történik.”
– nyilatkozta egy tálib parancsnok.
A dohai béketárgyalásokban részt vevő tálib politikai bizottság tagjai körültekintőbbek voltak, de még kijelentéseik is makacsul és konstruktívan kétértelműek voltak. Tayeb Agha, aki 2009 és 2015 között vezette a tálib politikai bizottságot, azt állította, hogy azt tanácsolta a néhai tálib vezetőnek, Omar Mullának, hogy az iszlám emírség helyreállítására irányuló bármely kísérlet meghosszabbítja a háborút, de az alkotmány és a hatalom megosztása bármely választott kormánnyal megszégyeníti a tálibokat. Ugyanez az érzelem vezérli még az úgynevezett mérsékelt tálibokat is.
Az idő problémája
Ha a Biden-kormány követi az amerikai csapatok szeptemberre történő kivonásának bejelentett tervét, akkor a tálibok valószínűleg hónapok alatt elfogják az ország déli és keleti részét.
Ezt követően a kormány összeomolhat. Az is lehetséges, hogy a kormány, a különleges műveleti erői és a régi Északi Szövetség – a tadzsik, a hazara és az üzbég vezetők – elegendő egységet és erőt gyűjthettek össze, hogy megakadályozzák Kabul bukását. Valójában az Északi Szövetségről már úgy hírlik, hogy felkészültek a harcra.
Igazából az okoz majd problémát amikor amerikai tanácsadók nélkül az afgán felszerelések leromlanak, és az ország különleges műveleti erői megkopnak. Politikailag a jelenlegi kormány, a pasztun etnikai csoporthoz tartozó Ashraf Ghani elnök vezetésével küzdene azért, hogy igazolja uralmát azzal, hogy az északiak biztosítják a katonái nagy részét. Az elmúlt négy évben a tálibok északon győzelmet arattak, ami kérdéseket vet fel a régi északi szövetségesek harci akaratával kapcsolatban.
Végső soron nemcsak az afgánok és az amerikaiak fogják meghatározni a háború menetét. Kínának, Indiának, Iránnak és Oroszországnak egyaránt érdekei vannak Afganisztánban, és nem akarják, hogy egy tálib emirátus legyen.
Iránnak és Oroszországnak hosszú ideje fennáll érdekkapcsolata hazarasokkal, tádzsikokkal és üzbégekkel, akik ellenzik a tálibokat. Mindkét ország évek óta játszik mindkét féllel. Felfegyverzik vagy legalábbis finanszírozzák a tálibokat annak érdekében, hogy az Egyesült Államokat kiszorítsák a hattáraiktól, miközben nyilvánosan elutasítják a tálib emirátus gondolatát. Az érdekeik viszont az Egyesült Államok távozásával megváltoznak.
A konfliktus hasonlíthat a líbiai és a szíriai polgárháborúhoz, mivel különböző regionális hatalmak támogatják a különböző feleket.
Még ha egy ilyen regionális beavatkozás is elegendő a tálibok hatalom visszaszerzésének megakadályozásához, Ghani demokratikus kormányának kilátása nem lesz jó.
FÁJDALMAS IGAZSÁGOK
Lehet-e más az előrejelzés, ha a Biden-kormány úgy dönt, hogy marad? Igen, de az amerikai afganisztáni misszió meghosszabbítása valószínűleg nem hoz békét. Az Egyesült Államok megakadályozhatja Kabul bukását és 2500-3500 katonával biztosíthatja az Egyesült Államok terrorizmusellenes érdekeit. Tekintettel arra, hogy a tálibok ősszel területeket hódítottak, amikor még sok amerikai haderő tartózkodott az országban, a valószínűleg további területet foglal el még ebben az évben, függetlenül attól, hogy maradt-e egy kisebb amerikai terrorelhárítási kontingens. Az elért eredmények révén a táliboknak alig lesz oka kompromisszumokra a béketárgyalások során.
A fájdalmas igazság az, hogy az Egyesült Államok egy olyan háborút hagy maga után, amely most sokkal távolabb esik a tárgyalásos egyezségtől, mint egy évvel ezelőtt.
Ez megváltoztatta a valóságot – a fokozott Kínával folytatott versennyel, az éghajlatváltozással, a járvánnyal és egyéb otthoni ügyekkel együtt – még inkább meggyőzővé teszi Biden döntését az összes amerikai csapat kivonásáról.
