Ez néhány kézzelfogható, bár múló politikai győzelmet is hozott Orbán Viktornak, többek között azt, hogy
a Trump-kormányzat idején visszavonták a Külügyminisztériumtól a független magyarországi hírmédia támogatását,
valamint azt, hogy Orbán Viktornak 2019-ben egy régóta áhított találkozót biztosíthattak Donald J. Trump elnökkel az Ovális Irodában.
Sok minden, amit a magyar lobby tett, legális és szokásos működési eljárás Washingtonban. Néhány tevékenysége azonban szürke területeket érint,
beleértve a külföldi érdekek nevében eljárókra vonatkozó átláthatósági követelményeket, az elnökválasztási kampányok befolyásolására irányuló tengerentúli erőfeszítésekből eredő aggályokat, valamint a kormányoktól vagy azok megbízottjaitól pénzt elfogadó agytrösztök etikáját.
Tavaly két neves washingtoni külpolitikai agytröszt megszakította kapcsolatait a magyar kormány által finanszírozott Hungary Foundationnal, mivel aggályok merültek fel annak rejtett kapcsolatai miatt.
Ifjabb Joseph R. Biden elnökválasztási kampánya pedig elhatárolódott egy önkéntes politikai tanácsadójától, miután értesülések érkeztek arról, hogy kapcsolatban állt Orbán Viktorral.
A kampánystáb – a helyzetet ismerő személyek szerint – az FBI-hoz fordult az ügyben.
A hálózat törekvései 2011 környékére vezethetők vissza, egy évvel azután, hogy Orbán Viktor másodszor is miniszterelnök lett. Miközben azon dolgozott, hogy növelje globális ismertségét, a világ minden tájáról összehívta a Magyarországhoz kötődő embereket a Diaszpóra Tanácsba, részben azért, hogy „segítse a magyar álláspont és érdekek összehangolt képviseletének kialakítását a világban”. A tanács első ülésein a résztvevők listáján olyan amerikai szervezetek képviseltették magukat, amelyek nagy szerepet játszottak a befolyásolási hálózatban.
A tanácskozáson részt vevő egyik csoport vezetője, Maximilian N. Teleki évek óta aktívan tevékenykedik a demokrata politikában. Ő állt az élére egy informális Amerikai Magyarok Bidenért kezdeményezésnek, adományozott a kampánynak, és tagja volt az Európával foglalkozó önkéntes külpolitikai csoportnak.
2020 augusztusában azonban Brian P. McKeon, aki a Biden-kampány külpolitikai tanácsadójaként működött, jelenleg pedig a külügyminisztérium vezető tisztviselője, a The New York Times birtokába került e-mailek szerint arról tájékoztatta Telekit, hogy a kampányhoz
„több bejelentés és aggodalomra okot adó nyilatkozat érkezett arról, hogy önnek kapcsolatai vannak” Orbán Viktor kormányával és politikai pártjával, a Fidesz-szel.
McKeon azt írta, hogy a kampány „nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa e jelentések valóságtartalmát”, de hozzátette, hogy „a kampány érdekében úgy gondoljuk, hogy a legjobb, ha Ön visszalép a külpolitikai tanácsadói hálózatban való részvételétől”, amely egyébként több száz önkéntesből állt.
A figyelmeztetés akkor hangzott el, amikor Biden kampánya óvintézkedéseket tett annak érdekében, hogy elkerülje a 2016-os párhuzamokat, amikor is Oroszország beavatkozott, hogy megpróbálja segíteni Trumpot a választásokon.
„Egyértelműen kijelenthetem, hogy nem volt érdemi kapcsolatom a magyar kormány vagy a Fidesz SEMMILYEN tagjával, mióta a tanácsadó csoportban dolgozom” – válaszolta Teleki, elhatárolódva Orbántól. A helyzetet ismerő személyek szerint Teleki úr távozott a politikai csoportból, és a kampány tisztviselői jelentették az FBI-nak az aggályaikat. Nem világos, hogy folyamatban van-e még a vizsgálat.
Az epizód nem akadályozta meg Telekit abban, hogy időnként kapcsolatba lépjen a Biden-csapattal, többek között segített megszervezni egy kampánypolitikai tájékoztatót a Zoomról a közép- és kelet-európai országokhoz kötődő emberek számára.
A múlt hónapban Teleki csatlakozott egy, a Fehér Ház által szervezett, nem hivatalosan rögzített telefonbeszélgetéshez, amelynek során az ukrajnai etnikai kisebbségekkel való bánásmódról tett fel kérdést – egy olyan kérdésről, amelyet Orbán Viktor Ukrajna ellen használ már egy ideje.
A magyar diaszpóra egy másik prominens személyisége, ifjabb Frank Koszorus elmondta, hogy Biden alatt megbeszéléseket folytattak a kétoldalú kapcsolatok javítására irányuló erőfeszítésekről.
„Az emberek érdekeltek a demokratákkal és a republikánusokkal való kapcsolattartásban is” – mondta Koszorus, aki az 1990-es években és a 2000-es évek elején a magyar nagykövetség lobbizásáért regisztráltatta magát az Egyesült Államok hatóságainál. A közelmúltig az Amerikai Magyar Szövetség elnöki szerepét is betöltötte. A csoport nyomást gyakorolt Trump kormányára, hogy vizsgálja felül a magyarországi sajtószabadság előmozdítására szánt külügyminisztériumi támogatást. Orbán Viktor szövetségesei bírálták a támogatást, mint annak példáját, hogy Washington beavatkozik az ügyeikbe.
Az Egyesült Államokban tett erőfeszítések egy részének finanszírozására Orbán Viktor kormánya 2012-ben engedélyezte egy nonprofit csoport létrehozását és pénzelését, amely később Magyarország Alapítvány néven vált ismertté.
A tavalyi év végéig több mint 5,2 millió dollárt adományoztak agytrösztöknek, konzervatív csoportoknak, főiskoláknak és magyar-amerikai szervezeteknek – köztük 1,3 millió dollárt a korábban Teleki és Koszorus által vezetett csoportoknak – konferenciák, ösztöndíjak és kulturális programok finanszírozására.
2014-ben és 2015-ben az alapítvány néhány prominens igazgatósági tagja, köztük George E. Pataki volt New York-i kormányzó és Kurt D. Volker diplomata lemondott, mert felmerült annak lehetősége, hogy – a Foreign Agents Registration Act (FARA) értelmében – a csoportnak be kell majd jelentkeznie az alapítvány ügynökeként. A törvény a kormányzati dokumentumok szerint előírja az Egyesült Államokban bizonyos külföldi érdekek, külföldi médiumok és döntéshozók nevében folytatott lobbizási vagy PR-kampányok nyilvánosságra hozatalát”.
2015 végén az Igazságügyi Minisztérium tanácsadói véleményt adott ki, amely szerint az alapítvány mentesülhet a FARA szerinti nyilvántartásba vétel alól, amennyiben tevékenységei „jóhiszemű vallási, iskolai, tudományos, akadémiai vagy képzőművészeti tevékenységre” korlátozódnak, és nem folytat lobbitevékenységet vagy PR-tevékenységet.
Volker és Pataki 2016-ban visszatértek az igazgatótanácsba, és az alapítvány új ügyvezető igazgatót vett fel, Anna Smith Lacey-t, aki korábban a washingtoni magyar nagykövetség kongresszusi összekötője volt.
Az alapítvány és Smith Lacey hamarosan olyan módon kapcsolódott be az amerikai tisztviselőkkel folytatott politikai vitákba, hogy néha kifogásolta az igazságügyi minisztérium véleményének nyelvezetét.
Smith Lacey asszony, aki magyar állampolgár, és akinek az apja ottani kormánytisztviselő, részt vett a Külügyminisztériumban a Közép-Európáról szóló találkozók egyikén, amelyet egy Trump által kinevezett személy tartott a régióra összpontosító csoportok képviselőivel.
Megjelent a Közép-Európát felügyelő amerikai tisztviselőkkel tartott exkluzív összejöveteleken, amelyeket alapítványi támogatások kedvezményezettjei szerveztek, köztük az Atlantic Council és a Center for European Policy Analysis, amelyek mindegyike több mint 200 000 dollárt kapott a Hungary Foundationtől.
Az Atlantic Council által 2019-ben rendezett panelbeszélgetésen Smith Lacey asszony visszautasította azokat az állításokat, amelyek szerint Magyarországon erodálódik a demokratikus kormányzás, és képmutatással vádolta az Egyesült Államokat és más nyugati országokat.
Smith Lacey elmondta, hogy a külügyminisztériumi találkozón való részvétele nem függött össze az alapítványnál betöltött szerepével, és hogy pénzekkel nem támogatták az Atlanti Tanács konferenciáját. Az Atlantic Council (Atlanti Tanács) és a Magyarország Alapítvány azonban 2019-ben partnerséget kötött, hogy amerikai és magyar politikusok és szakértők részvételével zártkörű stratégiai megbeszéléseket tartsanak.
Az Atlanti Tanács küldöttsége néhány hónappal a konferencia után Budapestre utazott, hogy megvesse a közös projekt alapjait, mely közös nevezőre hozhatja a tanács és a magyar fél álláspontját olyan kérdésekben, mint a jogállamiság és a sajtószabadság eróziója. A magyar külügyminisztériumban tartott találkozó azonban konfrontációba torkollott, mivel a magyar diplomaták ragaszkodtak ahhoz, hogy a témák olyan kevésbé vitatott kérdésekre korlátozódjanak, mint a kereskedelem és az energia – írja az Atlanti Tanács.
„A tanácsunk úgy döntött, hogy a FARA megfontolások miatt a projekt nem volt megfelelő számunkra” – írta Smith Lacey a The Timesnak küldött e-mailben.
„A kérdés az, és ez egy jogos kérdés, hogy vajon a közép felé akartak-e elmozdulni, és mi segítettük volna ezt a fajta elmozdulást, vagy a kemény jobboldalon akartak maradni, és egyszerűen csak fedezékként akarták felhasználni Atlantic Tanácsot?” – mondta Daniel Fried, az USA korábbi lengyelországi nagyköveteegy interjúban.
„Ha Orbán érdekelt lett volna abban, hogy visszataláljon a jobbközéphez, akkor ez lett volna az egyik módja, hogy azt megtegye. De véleményem szerint nem érdekelte. Ő a szélsőjobboldalon akart mindent bevetni.”
Tavaly az Atlantic Tanács visszaadta a projekthez nyújtott 158 ezer dolláros támogatását, és megszüntette kapcsolatát a Magyarország Alapítvánnyal, amelyet a magyar és amerikai kormányzati dokumentumok szerint szinte teljes egészében a magyar kormány 21 millió dolláros támogatása finanszírozott.
Az Európai Politikai Elemzések Központja szintén megszakította kapcsolatát az alapítvánnyal, mivel aggályok merültek fel az alapítvány Orbán Viktor kormányához fűződő kapcsolatai, valamint Volkernak az alapítvány igazgatósági tagjaként és a központ ösztöndíjasaként betöltött szerepe közötti lehetséges konfliktus miatt – állítják a helyzetet ismerő személyek.
A New York Times cikke nyomán
