Featured

Kamuszavazók és kamuszavaztatók? Néhány furcsa szám

A külképviseleti szavazásra bejelentkezettek adatai között néhány érdekes számra bukkantunk. Kiugróan sokan fognak voksolni olyan, szomszédos magyarlakta városokban, mint Beregszász, Ungvár, Csíkszereda, Kolozsvár és Szabadka. Vajon magyarok látogatnak tömegesen pont április 8-án ezekbe a városokba? Vagy lehet, hogy a Magyarországon bejelentett lakcímmel rendelkező kettős állampolgárok nem jönnek el a magyar lakcímük szerinti szavazókörzetbe? Sok ezer szavazatról van szó, amelyek sorsdöntőek lehetnek a Fidesz számára abban a körzetben, ahol amúgy a Jobbik igen komoly ellenfele a kormánypártoknak.

Ez utóbbit persze határozottan állítani nem lehet, de benne van a pakliban, hiszen a levélben szavazókkal ellentétben a magyarországi lakcímmel rendelkező kettős állampolgárok nemcsak pártlistára, hanem egyéni jelöltekre is szavazhatnak. Így könnyen győztessé tehetik a Fideszt egy olyan térségben, ahol egyes településeken nagyobb a bejelentett kettős ukrán-magyar állampolgárok száma, mint a valóban ott is élő őslakosoké.

Már csak azért is, mert ahogy több korábbi oknyomozó riportól kiderül, akár írásban is kiadják nekik, hogy kire kell ikszelniük, ezzel

törvénytelen állampolgárság-bizniszbe kényszerítve őket.

A regisztrációs adatokat bogarászva szembeötlőek néhány szomszédos országbeli magyarlakta település kiugró számai. Elsősorban ukrajnai városokról van szó, de néhány romániai is ide sorolható.

Vajon mivel magyarázható például, hogy a kárpátukrajnai Beregszászon több mint kétezren regisztráltak az ottani külképviseleti szavazásra?

Hiszen tudjuk, nem a külképviseleteken (s nem is hazai szavazókörzetekben), hanem levélben szavaznak azok a kettős állampolgárok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel – ők tehát nem ebben a körben jelentkeznek be a választói névjegyzékbe.

Nehezen hihető, hogy olyan magyarországi magyar állampolgárok fognak április 8-án Beregszászon – és több más városban – szavazni tömegesen, akik valamilyen okból pont azon a hétvégén, pont ott fognak tartózkodni, akár turistaként, akár hivatalos ügyben.

Forrás: NVI

Érdekes módon Ukrajnára és Erdélyre, s kevésbé, de azért a Vajdaságra is jellemző a kiugróan magas szám, miközben a kettős állampolgárságot tiltó Szlovákiában egyáltalán, és Szlovéniában sem figyelhető meg ez a jelenség.

Forrás: NVI

Az embernek óhatatlanul azok a történetek jutnak az eszébe, amelyek arról szólnak, hogy a határ innenső oldalához közel fekvő egyes településeken hirtelen megugrott az ottani lakcímre bejelentett ukrajnai kettős állampolgárok száma. Mint mi is megírtuk, évek óta beszédtéma, hogy az ukrán határ menti településeken sokan csak azért jelentkeztek be, hogy magyarországi nyugdíjat kaphassanak. A hírek szerint meglehetősen magas nyugdíjhoz lehet hozzájutni, vannak olyan ukrán állampolgárok, akiknek havonta több százezer forint üti a markukat. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke helyszínen készített kampányvideója szerint

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagyjából 26 ezer olyan ukrán állampolgár lehet, aki csak azért jelentkezett be Magyarországra, hogy az itteni nyugdíjat, szociális ellátást, gyermekvédelmi és csecsemővédelmi ellátást megkaphassa.

Az egyik falu esetében a választói névjegyzékben az Ukrajnából bejelentkezettek többen voltak, mint a helyiek a kvótanépszavazás idején. Ezen állampolgárok egy része Gyurcsány elmondása alapján meglehetősen aktív a választáson.

De nem Gyurcsány volt az első, aki foglalkozott a témával. Már tavaly télen oknyomozó riportot közölt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből a Hír TV Célpont című műsora, amely arra a furcsa (persze a kamuszavazó- és szociális ellátásért, nyugdíjért megvalósuló biznisszel végül is megmagyarázható) jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy az unió egyik legszegényebb régiójában, Szabolcs-Szatmár-Beregben valamilyen „rejtélyes” okból rohamosan nő a lakosság száma. Lónyán például a kettős állampolgárság bevezetése óta 70 százalékkal, Beregsurányon 111, Botpaládon pedig 67 százalékkal.

A lónyai polgármester maga is elismerte, hogy a bejelentkezők közül valójában csak 4-5 család lakik életvitelszerűen a településen, a többiek bejelentkeztek valahova, vagy romos épületet vettek meg.

Ha valóban szavazási bizniszről van szó, ez egy nagyon okos húzás volt a Fidesz részéről: jól járnak vele az érintett kettős állampolgárok, akik hozzájutnak a magyar szociális ellátáshoz (az iskolakezdési támogatástól kezdve a hazai egészségügyi ellátásig), és egy még mindig érvényben lévő 1963-as szovjet-magyar egyezmény alapján ma akár a háromszázezer forintot is meghaladó nyugdíjat kaphatnak Magyarországon.

A kormánypártoknak pedig biztosítva van sok tízezer plusz szavazat (köztük akár olyan ukránoké, akik még magyarul sem tudnak, de ki tudja, honnan és hogyan szerzett papírok alapján megkapták a kettős állampolgárságot). S anyagi szempontból legalábbis jól jár az is, aki akár századikként is befogadja házikójába az ukrán-magyar állampolgárt, hiszen ennek fejében közmunkát és így megélhetést ígérnek neki a munkanélküliség által súlyosan sújtott térségben.

A helyzet a riport elkészülte óta semmit sem változott – mint az kiderült az RTL Klub Házon kívül egyik márciusi műsorából. A riporter hasonlókat tapasztalt a helyszínen: azt, hogy az elmúlt nyolc évben például Kispaládon megháromszorozódott a lakosok száma. Van olyan család  – s ezt névvel, képpel vállalta a nyilatkozó –, amely tömegesen fogadott be kamuszavazóként illetett kettős-magyar állampolgárokat, akiket ő soha nem látott.

A bejelentést is elintézték helyette, és a polgármester-asszony biztosította őket arról, hogy egyeztetett a rendőrséggel, és minden rendben van.

Adorján Béla jobbikos képviselőjelölt nem volt rest, kikérte a körzet teljes választói névsorát. A 88, zömében kistelepülésből álló választókerületben minimum hatvan ember érintett a fiktív bejelentésben.

A lélekszámot és az utcát, házszámokat összevetve talált olyat, ahol lakatlan a ház, s mégis több mint negyvenen vannak bejelentve, még a ravatalozóban és a bezárt orvosi rendelőben is van bejelentett kettős állampolgár.

A választói névjegyzékben szerepeltek halott emberek is…

Ezek alapján, habár határozottan állítani nem lehet, de benne van a pakliban, hogy azért szavaznak olyan sokan most vasárnap Beregszászon, Ungváron, Csíkszeredán, Kolozsvárott és Szabadkán, mert a kettős állampolgárságért a nyugdíj és a szociális ellátás miatt magyar lakcímre bejelentkezettek még annyi fáradságot sem vesznek, és annyi költséget sem vállalnak fel, hogy átjöjjenek a lakhelyük szerinti szavazókörzetbe, hogy ott adják le a voksukat – a levélben szavazó, lakcímmel nem rendelkezőkkel ellentétben nem csak pártlistára, hanem egyéni jelöltekre is.

Így könnyen győztessé lehet tenni a Fideszt egy olyan térségben, ahol a valóban a településeken lakók párpreferenciái alapján a Jobbik komoly ellenfele lenne a kormánynak.

Összeszerelő ország nem ország

Közel tizedakkora az egy autóra jutó üzemi eredmény (a gyártás közvetlen haszna) a Mercedesnél Magyarországon, mint az egész anyavállalatnál. A kutató szerint ugyan önmagában nem zsákutca ez a jelenség, de az összeszerelő üzemek nagy támogatású erőltetése mögött „beteg logikájú” gazdaságirányítás áll.

Ahogyan az eddig is tudható volt, óriási szórást mutatnak a nagy európai autógyártóknál elért eredmények. A tényleges gazdálkodást leginkább szemléltető üzemi eredmény egy autóra jutó összege nyugat-európai gyártóknál 408 euró (Seat) és 16 234 euró (Porsche) között szóródik – derül ki a Portfolio minapi gyűjtéséből. (Érdekesség, hogy a legmagasabb „polcon” lévő Bentley darabonkénti előállítási nyeresége csak ötezer euró.)

Ebben a sorban a felső-középrégióban található a Mercedes-Benz Cars, a Mercedest és a Smartot, valamint a Maybach luxusmárkát is magában foglaló személyautó-üzletág, ahol 3878 euró volt tavaly az egy járművön elért üzemi (üzleti) eredmény.

A német óriás hazai, kecskeméti leányvállalatának 2017-es adatai még nem ismeretesek a nyilvánosság előtt, de összevetésre alkalmasak az egy évvel korábbi összegek is. Üzleti beszámolója alapján a „közel 190 ezer” Mercin számításunk szerint az árbevétel-arányos üzemi eredmény (marzs) nagyjából negyede az egész anyacég tavalyi értékének, az egy autóra jutó átlagos üzemi profit viszont ennél is alacsonyabb hányadú, 420 euró.

Nem csodálkozott el a számokon a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője. Némethné dr. Pál Katalin szerint ez is alátámasztja azt a megállapítást, hogy

az összeszerelő üzemek alacsony hozzáadott-értékű termelést folytatnak,

sokkal kevesbé járulnak hozzá a gazdaság növekedéséhez, mint az anyacégek eredményei.

A kép persze ennél összetettebb, mert az ilyen üzemek (amellett, hogy nem kevés adót fizetnek) sose csak maguk érkeznek, hozzák magukkal teljes beszállítói hátországukat, s jellemzően lépésről lépésre keresik a hazai partnereket. Egyre több más iparágat (autóknál például textil-, üveggyártást) vonzanak magukhoz – mondta a kutató.

Önmagában tehát ez nem zsákutca, tőkehiányos országban normális fejlődési folyamat ez, de

az erre és ennek kiszolgálására épülő magyar kormányzati gazdaságpolitika nem egészséges

– mondta Némethné Pál Katalin. Ami pedig emögött meghúzódik, nevezetesen az azonnal használható és bármikor eldobható munkaerő képzése, „beteg logikájú” gazdaságirányítást és -felfogást mutat, ami leragadt valahol az 1920-as években.

Nagyon káros változások indultak el az elmúlt években:

az egyszerű, lebutított tevékenységet igénylő feldolgozóiparba áramlik a tőke, a nagyobb hozzáadott értéket elérni képes szolgáltatószektorból pedig távozik.

Ezt egyébként az egyik nagy, multinacionális tanácsadó cég hazai vezetője is megerősítette a Független Hírügynökségnek. A „munkaállam” koncepciója, az „értelmiségi okoskodás” elutasítása, és ennek jegyében az oktatás elbutítása rendkívül messze vezetően okoz óriási kárt az országnak – derül ki Pál Katalin szavaiból. Szerinte „ezerrel” kellene pénzt költeni a közoktatásra, ezen belül is az általános iskolákra, hogy legyőzhetők legyenek az otthonról hozott hátrányok.

A bugrissá lett elit

Volt, aki dührohamot kapott az Örkény Színház A hattyú előadásától, és felháborodottan ecsetelte nekem, hogy az milyen borzadályos. Ki volt akadva, hogy a Molnár Ferenc darabokhoz elengedhetetlen elegáns szalon helyett, lepukkant, málló vakolatú szobát lát, finom ruhák, pompázatos nagyestélyik, feszülő frakkok helyett, pedig rikító színű, tiritarka viseleteket, amikben tán csak valami maszkabálon lehetne büszkén virítani. És közben, a fura külsőségek dacára, ha nem viselünk szemellenzőt, az előadás mégiscsak meglehetősen jó, amit értékel is a publikum zöme.

 

Fotó: Horváth Judit

Tény, ami tény, amikor felmegy a függöny, és meglátjuk Izsák Lili díszleteit, jelmezeit, igencsak elbizonytalanodhatunk, hogy esetleg elnéztük a napot és nem is A hattyú megy ma, rosszkor jöttünk. Igen, Molnár Ferencnél valami olyat várunk, mint amit a Játék a kastély előadása esetében kapunk a Vígben, abszolút first class, luxus környezetet, és drága, pompázatos öltözékű, parádézó hölgyeket meg urakat. A nemrég a Centrálban bemutatott, ugyancsak Molnár vígjátékban, a Delilában még a vidéki csárda csapszéke is úgy néz ki, mintha a Gundel exkluzív különtermében lennénk, és a szereplők viselete irigylésre méltóan kifogástalan, naná, hogy még a csóró vőlegényé is.

Az Örkényben akkor mi a fene ez a téboly? Kapásból nehéz mire vélni. Molnár bombabiztos, hajszálpontosan szerkesztett drámai szerkezeteket írt, amikhez hozzátartozik az általa elképzelt megfelelő miliő, a rendező, a tervező csak ne nagyon ugrabugráljon, ne rukkoljon elő, hű, de egyéni elképzelésekkel, mert abból ennek a szerzőnek az esetében rendszerint üzemzavar támad. Mint például, amikor a Kamrában egykor a Játék a kastélyban előadásával próbálkoztak, amúgy fölöttébb tehetséges művészek.

Fotó: Horváth Judit

De itt most valahogy nem támad üzemzavar. Nem mondom, hogy nem kell szokni a látványt. Hogy a mondatok és a külcsín között nem támad akár feszélyező ellentét. Na, de valószínűleg éppen ez a cél. Mára sok tekintetben oda az ízlés, a stílus, a formátum. Az elit tagjai közé is sok bugris került. A hatalomban lévők között is jócskán akad faragatlan fickó vagy éppen némber, ahogy a hatalomba felkapaszkodni akarók között szintén. Márpedig A hattyú alapszituációja éppen az, hogy az özveggyé vált, lecsúszott Beatrix hercegnő a lányát, Alexandrát mindenáron Albert trónörökösre akarja tukmálni, aki édeskevés érdeklődést mutat iránta. Ahogy egyébként Ficza István játssza, más iránti különösebb érdeklődés sem fedezhető fel ebben a kényeskedő, önimádó, némiképp tökkelütött alakban, aki légyegében egy pojáca. A háttérből nyilván a szintén elözvegyült anyja, Mária Dominika hercegnő vezérli.

A trónörökös párjának szánt lány viszont belehabarodik a képességes, érzékeny tanárába, akit ez az egész arisztokrata sereglet magas lóról alaposan lenéz, pedig többet ér mindannyiuknál. Csak hát a szemükben ő a plebs, alantas kiszolgáló személyzetnek tekintik fene nagy korlátolt gőgjükben. Emiatt fuccsá válhat Beatrix terve. No, de valóságos felmentősereggel is felérve megérkezik a harmadik felvonásban Mária Dominika. Ez a darab ziccerszerepe, akár el lehet vinni vele a tejfölt. És ugyanebben az épületben, amikor még javában Madách Kamarának hívták, Tolnay Klári méltán el is vitte. Eljátszott egy igazi, tetőtől talpig a lehető legtermészetesebb módon elegáns, lefegyverzően okos nagyasszonyt, aki végtelen szellemességgel, de azért parancsoló módon, a fia felé tessékelte Alexandrát, így biztosította a hatalom zavartalan átmentését. Takáts Kati az Új Színházban, ugyanezt a hercegnőt, körülbelül tíz éve, sokkal kevésbé kifinomultnak, sőt már-már butának ábrázolta, de olyannak, aki érti a csíziót. Ja kérem, megyünk és megyünk egyre lejjebb a hatalom színvonalában. Most ugyancsak ebben a szerepben Für Anikó végtelenül cinikus embert mutat, aki nem hiszi, amit mond, mégis abszolút magabiztos. Meg van győződve róla, hogy ő nem járhat pórul, nem kerülhet lejjebb a társadalmi ranglétrán, bárkire átviszi az akaratát. És tényleg.

Fotó: Horváth Judit

Pedig Tenki Réka Alexandraként érzékeny, a tanár eszméire, tanaira és nagy lelkére fogékony lányt játszik, csaknem a határán van annak, hogy elszökjön vele. A Nagy Zsolt megformálta tanár művelt, nyitott, mégis menthetetlenül naiv, igazán szerethető. Némiképp a mind lejjebb tolt, ellehetetlenített értelmiség megtestesülése. Jácint atya, Beatrix bátyja, Mácsai Pál megszemélyesítésében, az egyetlen ember, aki tökéletesen tisztán lát. Hajszálpontosan látja a tanár értékeit, és méltányolja is ezeket. De, ahogy ránéz a szerelmesekre, és villámgyors határozottsággal, azt mondja, hogy ebből nem lehet semmi, egyértelművé teszi, hogy kinek a malmára hajtja a vizet. Beatrix Csákányi Eszter,  aki érzékelteti a nemesi vért is, de azt is, hogy ebből a nőből teljesen eltűnt a tartás, a méltóság, ügyeskedővé, simlissé, olykor már-már tenyerestalpasan durvává vált. A húga, Takács Nóra Diána képében, minden pillanatnyi helyzethez nyugtalanul próbál alkalmazkodni. Beatrix fiai, és Albert kíséretében egy ezredes, illetve az udvarmester, tulajdonképpen vizesnyolcasok, nem rúgnak érdemben labdába. Jéger Zsombor, Novkov Máté, Dóra Béla, Máthé Zsolt állják a sarat nem túl hálás szerepeikben.

Fotó: Horváth Judit

Polgár Csaba Hamletként évek óta játssza, hogy mennyire kétségbeesetten dühös a világra. Most ezt a dühöt kivetíti rendezőként, A hattyú előadására is. Amikor már világossá válik, hogy nincs apelláta, Alexandra, akarja, nem akarja, hozzámegy a trónörököshöz, a színpad jobboldalán csoportba rendeződnek a győztes hatalmasok. Mintha fotózkodnának, önelégülten vigyorognak. Baloldalon a kisemmizett, munkáját vesztett, lógó orrú tanár. Keserű végkifejlet, riasztó helyzetkép. Mégis lehet nevetni rajta. Polgár nem vágta sutba Molnár humorát. Csak szalonvígjáték helyett kicsit a groteszk, sőt, az abszurd irányába vitte a produkciót, És ezzel csupán leképezi a valóságot, hiszen mindinkább azt érezzük, hogy Abszurdisztánban vagyunk kénytelenek élni.

Szaúd-Arábia erős embere: Izraelnek joga van saját államhoz!

Mohamed bin Szalman herceg, aki idős édesapja helyett kormányozza Szaúd-Arábiát, elsőként ismerte el az ország vezetői közül Izrael jogát a létezésre. 2002 óta ugyan Szaúd-Arábia támogatta egy palesztin állam létrehozását Izrael mellett, és ezzel tulajdonképp elismerte a zsidó állam létét, de nem mondta ki ezt.

Most a 32 éves trónörökös, aki meg akarja reformálni Szaúd-Arábiát, magára vállalta ezt a nem könnyű feladatot. Szaúd-Arábia ugyanis Mekka és Medina őrzője, a zarándoklatok helyszíne. Ezért különösen nehéz számukra Izrael elismerése – elsősorban Jeruzsálem miatt. A zsidók szent városa ugyanis a muszlimok harmadik számú szent helye Mekka és Medina után.

Mohamed bin Szalman herceg most is hangsúlyozta: a zsidó államnak

biztosítani kell a hívők bejutását az Al Aksza mecsetbe, mely épp a Siratófal felett áll.

Izrael hamarosan ünnepli fennállásának hetvenedik évfordulóját, melyet Trump elnök azzal tisztelt meg, hogy elismerte Jeruzsálemet az ország fővárosának. Az amerikai elnöknek ez a döntése nagyon sok muszlim országban visszatetszést keltett.

Szaúd-Arábia nemrég hozzájárult ahhoz, hogy Izrael polgári repülőgépjei átrepüljenek a sivatagi ország felett. Ezzel jelentősen meg rövidült az út Izraelből Ázsia felé. A herceget meg is hívták Izraelbe.

A közeledés oka, hogy Szaúd-Arábia stratégiai szövetséget kíván létrehozni Iránnal szemben. Irán nem ismeri el Izrael létét, és a síiták vezető hatalma a Közel-Keleten, ahol Szaúd-Arábia a szunnita koalíció élén áll. Mind Szíriában mind pedig Jemenben a két tábor farkasszemet néz egymással. A szíriai rendezés ügyében Putyin hamarosan találkozik a török és az iráni államfővel.

Ebben a helyzetben született meg a történelmi nyilatkozat Szaúd-Arábia trónörökösétől, hogy Izrael államnak joga van a létezéshez. Ezt akár születésnapi ajándéknak is lehet tekinteni.

Plakát úr

Tele van vele a város, ha akarnám, akkor sem tudnám kikerülni. Lenéz rám a messzi magasból, gyarló választópolgárra. Nem akarom tudni, hogy mit gondol rólam valójában, miközben azt ígéri, hogy megvédi Magyarországot.

Nem leszünk sem gyarmat, sem bevándorlóország.

Ha rájuk szavazok. Mert különben megnézhetem magam. Ha balga módon rossz helyre ikszelek, netán otthon maradok április 8-án, esetleg kirándulni megyek a családommal, vagy otthon bambulok a tévé előtt, akkor majd meglátom, milyen rút jövő vár rám.

Nem fogok gyarapodni, felemelkedni, nem leszek erős. Lebontják a határzárat. Tuggyukkik.

Magamra vessek, ha nem Plakát urat választom. Csak benne bízhatok elejitől fogva. Ő az, aki megvéd mindentől: világpiactól, idegen hatalmak ügynökeitől, áremelkedéstől, munkanélküliségtől, Soros mesterkedéseitől. Azoktól a bajoktól, amelyeket nem kis mértékben ő hozott rám.

Nézem Plakát urat, és szeretnék hinni neki. Jó lenne, ha hihetnék, mert hinni mindig jobb, mint tudni. Amit látok, az nem biztos, hogy úgy van – csak az a biztos, amit elhiszek neki.

Rá kell szavazni, különben megáll az élet. Emelkedik az áram és a gáz ára, többet kell fizetni a kéményseprésért, a szemét elszállításáért, és jönnek az idegenek, akiket még annyira sem tudunk majd integrálni, mint a cigányokat.
Bevándorlóország leszünk.

Tegye fel a kezét, aki bevándorlóország akar lenni! Na ugye!

Adják ide a lóvét a brüsszeli bürokraták, ne kérdezzék, mire költjük, aztán akkor lássuk egymást, amikor a hátunk közepét.

Értem én a rám magasról lenéző szempár üzenetét, fel bírom fogni, nem vagyok annyira agyatlan, mint amilyennek Plakát úr néz engem. Csak még azon gondolkodom, hogyha ilyen jól tudja, hogy nekem mi a jó, akkor miért nem hozta el már korábban is a Kánaánt? Miért várakoztatott engem és a többi magyar embert ilyen végeláthatatlanul sokáig?

Miért csak ígéri mindig, hogy egyszer majd jobb lesz?

Mikor lesz már egyszer most is jó?

Az LMP kulcsszerepben – túllépnek-e a szavazók a pártvezetőkön?

Az esélyes ellenzéki jelölt győzelme olyan, mint a 3:1-ben instant kávé: minden benne van; a fővárosban és a megyei jogú városok többségében a szélesen értelmezett baloldalnak az LMP-vel karöltve van esélye, hogy legyőzze a Fidesz-jelöltjét; a Jobbik relatív erősödése arra elég, hogy a listás biztosan megszerezze a második helyezést. Interjú Szabó Andrea választási szakértővel.

Elképzelhető, hogy húsvét után a demokratikus ellenzék vezetői bejelentik: számos helyen visszaléptetik jelöltjeiket a legesélyesebbek javára. Változtatna ez valamit az esélyeken?

Minden egyes visszalépés, amely a demokratikus ellenzéki oldalon történik, javítja annak az esélyét, hogy az értintett körzetben nem a Fidesz–KDNP nyeri meg az egyéni mandátumot. Nem mindegy azonban, hogy kik lépnek vissza. Legtöbbet az változtatna az erőviszonyokon, ha az LMP és az MSZP–P/DK állapodna meg egymással. 3 körzetben (Csepel, XVI. kerület és IX. kerület) ugyanakkor az Együtt és a baloldali pártok kölcsönös előnyökön alapuló megállapodása is mandátumokat eredményezhet.

A választási szakértők ugyanis nem győzik hangsúlyozni, hogy az egyéni mandátumgyőzelem rendkívül sokat hoz a konyhára. Nem elég, hogy ad egy mandátumot az adott pártnak, töredékszavazatokkal emeli a párt országos listájára jutó szavazatokat, és egyben csökkenti a kormányzópárt erejét. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az esélyes ellenzéki jelölt győzelme olyan, mint a 3:1-ben instant kávé: minden benne van.

Számos olyan véleményt hallani, hogy a Lehet Más a Politika szerepe kulcsfontosságú, sokkal meghatározóbb, mint négy évvel ezelőtt. Miért?

A centrális erőtér logikája a gyakorlatban azt jelenti, hogy

ha van egy közepesen erős (mintegy 30–40 százalék körüli támogatottságú) Fidesz–KDNP-jelölt és az ellenzék megosztott, akkor mindig a kormánypárti jelölt fog győzni.

Ezt a mesterségesen kialakított helyzetet látják az ellenzéki pártok is, ezért elemi érdekük, hogy vagy létrehozzák az egy az egy ellen választási szituációt, vagy megtanítsák a választópolgárokat, hogy az esélyes egyéni jelöltre szavazzanak függetlenül – vagy részben függetlenül – saját pártszimpátiájuktól. Gyakran az elemzők is elfelejtkeznek arról, hogy 1998-ban a 2. fordulóban, 2002-ben és 2006-ban is bizonyíthatóan működött az átszavazás, a taktikai szavazás elsősorban Budapesten és a nagyobb városokban. Az akkori MSZP, illetve néhány helyen SZDSZ egyéni jelöltjére (mai szóhasználattal élve, az esélyes jelöltre) olyan szavazók is szavaztak, akik egyébként megyei listán más pártra adták le szavazatukat.

Jelenleg minden vizsgálat, elemzés azt mutatja, hogy a fővárosban és a megyei jogú városok többségében a szélesen értelmezett baloldalnak az LMP-vel karöltve van esélye, hogy legyőzze a Fidesz-jelöltjét. Ehhez viszont szükséges a jelzett pártok közötti együttműködés. Ebben a folyamatban az LMP kiemelkedő szerepe két tényezőnek köszönhető. Egyrészt, az elmúlt hónapokban – különösen az MSZP körüli botrányok időszakában – emelkedett a párt támogatottsága, a baloldali pártoké ugyanakkor alacsonyabb mint 4 évvel korábban. Másodszor, miután a baloldali pártok nem egységesen, tehát nem egy listán és egy egyéni jelölttel indulnak a választáson, mint 2014-ben, hanem legalább 3 különböző lista (MSZP–P, DK, Együtt) és több baloldali jelölt versenyez egymással, így külön-külön kevéssé erősek, mint 4 évvel ezelőtt. Ez pedig megemeli az LMP relatív súlyát.

Ennek viszont az az ára, hogy a Lehet Más a Politika felelőssége is jelentősen megnőtt.

Az elmúlt hetekben az LMP kompromisszumképességét hangoztatta, amikor leült tárgyalni Gyurcsány Ferenccel éppúgy, mint Vona Gáborral, ugyanakkor, mintha túl nagy lett volna a csatazaj és túl kevés az eredmény ezeken a találkozókon. Kérdés, hogy a pártvezetőkön nem lépnek-e túl a szavazók, és maguk nem választanak-e olyan alternatívát, amely nem feltétlenül felel meg az ellenzéki pártok szándékainak.

A demokratikus ellenzék szemmel láthatólag nem tud mit kezdeni a Jobbikkal való együttműködéssel. A Jobbik viszont, úgy tűnik, nem is hajlandó ilyesmire. Ki fog ebből profitálni?

Választói magatartás szempontjából akkor beszélünk néppárti jellegű támogatási szerkezetről, ha egy párt támogatottsága nagyjából hasonlóan magas a különböző társadalmi rétegekben, csoportokban. A Jobbik több közvélemény-kutatás szerint is erősödött a kisebb településeken, ugyanakkor Budapesten, valamint a megyei jogú városok többségében továbbra sem képes érdemi alternatívát mutatni a Fidesszel szemben. Tehát etekintetben a néppárti stratégiának van korlátja. Kétségtelen azonban, hogy

a demokratikus ellenzéki pártok közötti megállapodás hiánya a Jobbik malmára hajtja a vizet.

A Jobbik senki javára sem lép vissza, érdemben senkivel sem egyezkedik, önmagát erősnek és kormányzóképesnek mutatja. Budapestet elárasztották a Jobbikot hirdető plakátok, ami erős láthatóságot nyújt a párt számára. Önmaga azonban, legalábbis a jelenlegi adatok alapján, nem képes leváltani a Fideszt. Így relatív erősödése – ha a közvélemény-kutatási adatok hitelesen mutatják az erőviszonyokat – arra elég, hogy a listás szavazáson biztosan megszerezze a második helyezést.

Elképzelhető-e egy olyan választási végkifejlet, amelynek következtében a bal-liberális oldal kiszorul a politikai színtérről?

A szakértők egy dologban értenek egyet egy héttel a 2018-as országgyűlési választásokat megelőzően:

ennyire bizonytalan végkimenetelű választás még nem volt Magyarországon.

Bármi és annak az ellenkezője is előfordulhat, így elméletileg az is, hogy a bal liberális oldal kiszorul a parlamentből. Ez azonban csak rendkívül szélsőséges esetben, több balszerencsés momentum együttes fennállása esetén alakulhat így. Ennek esélye rendkívül csekély. Ha a bal liberális oldal pártjai külön-külön ötnél kevesebb egyéni mandátumot gyűjtenek, és semelyik párt nem éri el a palamenti belépési küszöböt, akkor 2018. április 8-a után nem lenne bal liberális frakció a magyar palamentben. Hangsúlyozom azonban, hogy elméletileg ilyen forgatókönyv lehetséges, gyakorlatban azonban nagyon pici az esélye.

Orbán a hazárdjátékos – Új Trianon fenyeget bennünket

Jobboldali érzelmű politikusok a Fidesz elleni szavazásra buzdítják az országot. Az interneten ma is megtalálható kampányvideóban egykori Fidesz-támogatók: Jeszenszky Géza, egykori külügyminiszter, nagykövet, Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke, Lukácsi Katalin, a KDNP kilépett tagja és Márki-Zay Péter Hódmezővásárhely frissen megválasztott polgármestere is az ellenzék támogatására szólította fel a konzervatív liberális szavazókat. Az indokokról Jeszenszky Géza történészt kérdeztük.

 

A közelmúltban ön is szerepelt egy kampányvideóban, Bod Péter Ákos, Márki-Zay Péter és a KDNP-ből kilépett Lukácsi Katalin társaságában. Ebben azt üzenik a választóknak, hogy a konzervatív és keresztény emberek szavazzanak a Fidesz ellen. Miért vett részt ebben az akcióban?

Elsősorban erkölcsi megfontolás vezérelt, mert a jelenlegi kormány félrevezeti a szavazókat, a hazugságok özönét terjeszti, ami súlyos kárt okoz mind az országnak, mind a társadalom gondolkodásának. Ezért biztatom honfitársaimat a Fidesz elleni szavazásra, elsősorban azokat a szabadelvű, konzervatív polgártársaimat, akik a rendszerváltozás idején az Antall-kormány hívei voltak. Ugyanis sokakkal együtt én is úgy látom, hogy nagy a baj Magyarországon! Szükség lenne egy jobb, tisztességes kormányra, amely valóban a nemzet érdekeit szolgálja.

Ebben a pillanatban ugyanis nem látok arra esélyt, hogy Orbán Viktor és társai megjavulnak, vagy a tisztesség útjára lépnek a választások után.

Pedig korábban azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor céljaival egyetért, annak megvalósítását azonban elveti. Mit fogad el, s mi zavarja leginkább?

Ez nagyon általános megfogalmazás: természetesen azt szeretném – sokakkal együtt -, hogy Magyarország egy jól működő, erős, sikeres, megbecsült ország legyen. Ha Orbán eszközei összhangban lettek volna a demokrácia normáival, akkor ma is támogatnám.

Ez a kormánnyal szembeforduló konzervatív, liberális csoport korábban a Fidesz támogatója volt. Ön például első Orbán kormány alatt amerikai nagyköveti posztot is vállalt, nemrég pedig Norvégiában képviselte az országot, Bod Péter Ákos még miniszterelnök-jelölt is volt. Önök változtak inkább, vagy a Fidesz?

Számomra evidens, hogy ez a Fidesz már nem a korábbi értékeket valló párt. Ha megnézi valaki Orbán Viktor beszédeit, látja, hogy ma már szöges ellentéte korábbi önmagának.  Csak egyetlen dolgot említek példaként:

a mai kormányfő orosz kapcsolataiért 2007-ben még élesen bírálta a Gyurcsány-kormányt, ám miután Orbán hatalomra került, sokkal tovább ment a Putyinnal kötött kapcsolatok mélyítésében, mint korábban a szocialisták.

Titkos szerződés alapján bővítik a Paksi atomerőművet, miközben az általa termelt áram drága és eladhatatlan lesz. Nem beszélve az előnytelen orosz giga-hitelről, amelyet a magyar államnak fel kell venni.

Van-e bármilyen politikai racionalitás az orosz kapcsolatban, vagy ennek híján valóban felvetődhet a miniszterelnök zsarolhatósága, vagy bármilyen más ok?

Lehetnek olyan szubjektív okok, amelyek Orbán sértődékeny személyiségéből fakadnak. Washingtoni nagykövetként láttam a csalódottságát, amikor amerikai díszdoktorrá avatása után nem jutott be az elnökhöz a Fehér Házba. Ennek száz oka volt ugyan, de mégis nagyon sértette a hiúságát. Ugyanezt érezhette, amikor kormányra kerülve nem kapta meg a nyugati vezetők részéről azt a támogatást, amire számított. Orbán ugyanis 2010-ben olyan gazdasági programmal került hatalomra, amely az államháztartás deficitjét növelte volna. De ezt nem támogatta az akkori Európai Bizottság elnöke, amire a magyar kormányfő megsértődött, s bevezette az unortodox gazdaságpolitikát. Ennek ugyan csekély eredményei vannak, sőt, a szomszédjainkhoz képest is egyre jobban lemaradunk a gazdasági versenyben. Nyilván sértődöttségében fordult az unió ellen is, hisz korábban, 1994-től négy éven át elnöke volt a magyar parlament uniós bizottságának. Vagyis egykor a legnagyobb híve volt az európai csatlakozásnak, most pedig kártékony kampányt folytat Brüsszellel, illetve az Európai Unióval szemben.

Ennél nagyobb fordulatot nehéz elképzelni, amelynek a mélyebb okai nem ismertek.

Mindenesetre Orbán egész politikai pályafutása során hazárdjátékosnak mutatkozott. Ez néhányszor bejött, de azért azt józan ember nem gondolhatja, hogy a Nyugat megállíthatatlanul hanyatlik. Ha mégis így lenne, akkor sem feltételezhető, hogy Magyarország képes lenne az „eliszlámosodó és erkölcsi fertőbe süllyedő Európa közepén a lezüllés” folyamatát megállítani, miközben az ország gazdasága a nyugat-európai exportra épül.

Csak feltételezni lehet, hogy Orbán Viktor azért lett az orosz, a kínai, a török, valamint az azeri politika feltétlen híve és támogatója, mert vonzotta, hogy a liberális váltógazdasággal szemben nem négy, vagy nyolc évet kapna elgondolásai megvalósítására, hanem ennél sokkal hosszabb időt.

Felvillant előtte a Horthy korszak példája, amelyben egy irányvonal hívei jó húsz évig birtokolták a hatalmat, amíg a háború a rendszert szét nem verte.

Bizonyos jelekből feltételezhető, hogy ebben a törekvésében az egykori kormányfő, Boros Péter is támogatja Orbán céljait, sőt, eszközeit is. A rendszerváltás kormányából ön állt legközelebb Antall Józsefhez, ön szerint az egykori kormányfő hogyan vélekedne a Fidesz elnökének törekvéseiről.

A rendszerváltozás idején Antal József még becsülte a Fidesz radikalizmusát,

de az nem igaz – amit sokan hisznek, Orbán minderről pedig sejtelmesen hallgat – hogy Antall Orbánra bízta volna az országot.

Igaz, Boros Péterre sem bízta. Tanúsíthatom, hogy Antall József azt mondta: én személyesen senkit nem akarok utódnak kinevezni, ezt majd nektek kell eldönteni, ha én elmegyek! Azt nem akarom, nem is tudom határozottan állítani, hogy mi lenne Antall József véleménye Orbán Viktor hatalom-gyakorlásáról, de ha összehasonlítjuk kettejük tevékenységét, akkor azt látjuk, hogy a mai politikai gyakorlat szöges ellentéte a rendszerváltozás elveinek és gyakorlatának. Néhány példa. A parlament intézményét végtelenül tisztelő Antall a fontos parlamenti bizottságok vezetését ellenzéki politikusra bízta. Pl. a külügyi bizottság elnöki teendőit az MDF kormány kritikusa, Horn Gyula látta el, de minden bizottságban erős ellenőrző szerepet biztosított az ellenzéknek. Ezen kívül Antall igyekezett minden parlamenti ülésen részt venni, s még nagybetegen is felszólalt, komolyan vette az ellenzéki interpellációkat, ha tehette, személyesen válaszolt.

Tehát élénk parlamenti élet volt akkoriban, ma ennek nyoma sincs, ahogy nem cél már a pártsemleges közszolgálat sem.

A külpolitikában Antall sürgette az uniós csatlakozást, és a belépést a NATO-ba. Az orosz gazdasági kapcsolatokat fenntartotta, de óvatosságra intett, tisztában volt az orosz imperializmus feléledésének a veszélyével.

Vagyis nem annyira a pártok között van ma a törésvonal, hanem a demokrácia és a diktatúra áll szemben egymással?

Kétségtelen, Orbán maga hirdette meg, hogy ő nem liberális demokráciát akar. Pedig tudjuk jól, a liberalizmus a szabadság ideológiája, jómagam egy XIX. századi liberális vagyok, folytatója a magyar hagyománynak. Mi már a rendszerváltáskor bejelentettük: a jelző nélküli demokráciában hiszünk, amiben természeténél fogva benne volt a szabadság; a verseny, a nézetek szabad ütköztetése, a szólás lehetősége. Az illiberális demokrácia lényegében a demokrácia tagadása, vagy a csorbítása.

Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy Magyarországon diktatúra van, de azt sem, hogy igazi demokrácia lenne.

Ma ugyanis nincs teljes sajtószabadság, nem lehet következmények nélkül bírálni a kormányt, az állami posztok betöltésének legfontosabb feltétele a párthűség. Már rég felszámolták a súlyok és ellensúlyok bonyolult rendszerét. Ezért is gondolom, hogy kívánatos volna a Fidesz leváltása. Különben politikusai tovább csorbítják a demokráciát, megszűnhet a bíróság függetlensége, s az ország vezetőinek magatartása miatt Magyarországot ki is tessékelhetik az unióból, ahol már így sem tudjuk érdekeinket megfelelően képviselni.  A NATO-t ugyan nem támadjuk, de már ott is megrendült irántunk a bizalom a Putyin-barátság, illetve Paks II. miatt.

Az már egy további kérdés lesz, hogy ha az ellenzéki erők kerülnek hatalomra, akkor képesek lesznek-e felülemelkedni a pártérdekeiken, illetve egy új kormány képes lesz-e lebontani a mai rendszert, amit a Fidesz nyolc éven át szisztematikusan épített.

A kampányba beszállva azt vállalta, hogy a Fidesz melletti kiállásról lebeszéli a konzervatív, liberális szavazókat, de nem mondta meg, hogy kit lenne érdemes támogatni. Miért?

Ezt majd eldöntik a választók, nyilván megtalálják a legesélyesebb jelöltet, ebben segítenek a civilek is. A mi kiállásunk arra példa, hogy bár korábban támogattuk ezt a hatalmat, de miután letért a demokratikus útról, ellene fordultunk. Nem elhallgatunk, ahogy sokszor előfordul, hanem tiltakozunk. Nem vagyunk megvehetőek, sem megfélemlíthetőek. Fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon rossz irányban mennek a dolgok.

Az a szerencséje a kormánypártnak, de abban talán a Fidesz is aktívan közreműködött, hogy az ellenzéknek nincs elismert, hiteles vezére.

Csak remélni lehet, hogy az ellenzék pártvezetői között találnak majd arra érdemes, rátermett vezetőt, aki megbirkózhat a feladattal. Ha a mai kormány megmarad, tehát Orbán Viktor marad a miniszterelnök, akkor a világ fokozott figyelemmel fog figyelni, hogy folytatódik-e a romlás, a demokrácia csorbítása, vagy esetleg javul a helyzet. Ez utóbbiban nem hiszek.

Történészként írt egy könyvet, amely Magyarország elveszett presztízséről szólt. Az elmúlt nyolc évben mennyire romlott az ország megítélése külföldön?

Ha valaki figyeli a nemzetközi sajtót, látja, hogy rendkívül sokat romlott Magyarország nemzetközi megítélése. A történelem bizonyos fokig ismétli önmagát. Magyarország ugyanis az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal egy nagyon kedvező megítélést szerzett a világban, amit aztán a XX. század elején elrontott. Magunk ellen fordítottunk olyan nemzeteket, embereket, akik korábban a barátaink voltak.

Amit ma a magyar kormány elkövet, az ennél is súlyosabb, szembefordul Európa nyugati felével, a szövetségeseivel.

Pedig Trianon a száz évvel ezelőtti presztízsvesztésnek is a következménye volt. Azt nem akarom sugallni, hogy ezek után egy új Trianon vár reánk, hisz területi veszteség ma már nem fenyegeti az országot. De a jól működő gazdaság kialakításához, a magyar külpolitikai törekvések érvényesítéséhez szükségünk lenne az Európai Unió vezetői, illetve az európai intézmények támogatására.  Most ezt a támogatást veszítjük el, és ennek már Trianonhoz mérhető következményei is lehetnek.

Honnan ered a húsvét?

Jézus feltámadását ünneplik a keresztények húsvétkor, maga az ünnep viszont régebbi ennél: kapcsolódik hozzá a zsidó pészah és különböző, a tavaszi napéjegyenlőség kapcsán tartott termékenységi ünnepek is, amelyeknek szintén központi eleme a feltámadás.

Forrás: Pixabay

A húsvét a keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe, a hívők ilyenkor Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékeznek. Az ünnep több mint egy hétig tart, hiszen virágvasárnap kezdődik: a hagyomány szerint Jézus ekkor vonult be Jeruzsálembe. Nagypénteken ítélték halálra és feszítették keresztre, majd a Biblia szerint vasárnap támadt fel.

A Biblia által leírt eseménysor egybeesett a zsidók egyik legnagyobb ünnepével, a pészahhal:

Jézus utolsó vacsorája például egy szédereste volt.

Érdekesség, hogy mozgó, tehát nem naptári naphoz kötött ünnepekről van szó, de a kettő idén is gyakorlatilag egybeesik. Ez egyébként a 325-ben tartott niceai zsinatig mindig így is volt, ott azonban megváltoztatták a húsvét időpontját: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra tették.

Istár és Tammuz esküvője egy sumer táblán
Forrás: Wikimedia Commons

A legtöbb történész ugyanakkor egyetért abban, hogy a húsvét eredete jóval régebbi. Többek szerint egy sumer (de az akkádok és az asszírok között is népszerű) mítosz az alapja: a pásztoristen Tammúz (Dumuzi) és felesége,

a termékenység-istennő Istár (más néven Inanna) története,

amelyet már i.e. 2100 körül keletkezett agyagtáblákon is lehet olvasni.

Eszerint, amikor Tammúz meghalt, Istár annyira gyászolta, hogy utána ment az alvilágba (más verzió szerint meg akarta hódítani az alvilágot), ki is szabadította, őt viszont megfosztották isteni erejétől és ruháitól is, majd karóba húzták. Mivel azonban nélküle terméketlen lett a föld, egy másik isten, Enki segített rajta: két követet küldött, akik feltámasztották. Az alvilágból azonban csak úgy térhetett vissza, ha valaki ott marad: mivel Tammúz közben megcsalta, ezért Istár őt küldte maga helyett. Ettől kezdve a mítosz szerint fél évet Tammúz, fél évet Istár töltött az alvilágban.

Istárnak megfelelő isten több más mitológiában is megjelent: a kánaánitáknál ő volt Astarte, a görögöknél és a rómaiaknál pedig Aphrodité, illetve Vénusz.

Az Istár-kapu a berlini Pergamon Múzeumban
Forrás: Wikimedia Commons

Talán véletlen egybeesés, talán nem, hogy amikor a 4. században a keresztények Jézus sírját keresték, egy olyan helyet választottak, ahol Aphrodité temploma állt. Ennek helyén épült a ma is álló Szent Sír Templom Jeruzsálemben.

Hasonló meghaló és feltámadó istenek persze más vallásokban is megjelentek, amelyek szintén hatottak a kereszténységre. Ilyen volt például Mitrász, vagy az egyiptomi Hórusz is. Ami mindegyik mítosznál közös:

a feltámadást a termékenységgel, a fénnyel, vagyis a tavasszal kapcsolták össze.

A húsvét mai változatának kialakulására egy európai ünnep is hathatott: Eostre / Ostara, az angolszász tavaszistennő ünnepe (nem nehéz észrevenni a szó hasonlóságát az angol Easter, vagy a német Ostern szóhoz). Ezt a tavaszi napéjegyenlőségkor tartották, és Jacob Grimm Német Mitológiája szerint ez is termékenységünnep volt.

A húsvét magyar nevének eredete ennél prózaibb: a hús magunkhoz vételére utal. Ilyenkor ugyanis véget ér a húshagyó kedden kezdődött 40 napos böjt, vagyis az ezt betartók innentől kezdve ehetnek újra húst.

A húsvét jelképei

Az egyik legrégibb húsvéti jelkép a bárány. Ez a Bibliához kapcsolódik: a zsidók fogságban tartása miatt Egyiptomot sújtó tíz csapás közül az utolsó az elsőszülöttek halála volt. A zsidó családok viszont előtte bárányt áldoztak, és megjelölték a vérével az ajtajukat. Az áldozati bárány helyébe később Jézus lépett, aki az Újtestamentum szerint halálával megváltotta az emberiséget: ő lett „Isten báránya”.

MTI Fotó: Vajda János

A húsvéti nyúl eredete ennél bonyolultabb, valószínűleg a termékenységhez kapcsolódik, hiszen nagyon szapora. A nyúl megjelent Eostre már említett ünnepén: ez volt az istennő szimbóluma, gyakran vele együtt ábrázolták. A gyerekeket megajándékozó nyúl viszont csak 16. században került elő, konkrétan a húsvéti nyulat pedig egy német tudós, Georg Franck von Franckenau 1722-ben megjelent könyvében említik először, ott arról ír, hogy a nyulak rejtik el a színes tojásokat, amelyeket gyerekeknek kell megkeresniük.

A tojás maga viszont jóval régebbi termékenységi szimbólum, már az ókori egyiptomiak és perzsák is annak tartották. Utóbbiaknál a tavaszi napéjegyenlőség volt az év első napja, ezt többek között tojások díszítésével, ajándékozásával és elfogyasztásával ünnepelték.

MTI Fotó: Komka Péter

A Bibliában keveset írnak a tojásról, egy ortodox keresztény legenda szerint viszont Mária Magdolna főtt tojásokat vitt Jézus sírjához, amelyek vörössé változtak, amikor észrevette, hogy Jézus nincs ott. Egy másik változat szerint amikor a császárnak, Tiberiusnak mondták azt, hogy Jézus feltámadt, azt válaszolta: annyira támadt fel, mint amennyire ez a tojás piros, mire az vörössé változott.

Végül pedig a húsvéti locsolkodás alapja az a hit, hogy a víz tisztít és termékenységet biztosít – persze itt nem nehéz észrevenni a szexuális utalásokat sem, amelyek egy termékenységünnepnél nem is meglepőek.

Hogy oda ne pisiljünk – kampányhét (6.)

Minden idők legfurcsább kampányának végéhez közeledünk; egy héttel a választások előtt a közvélemény-kutatók is teljesen tanácstalanok. Fogalmuk sincs az egyik legfontosabb adatról: vajon hányan mennek el majd szavazni. Ettől ugyanis, szakértők szerint, alapvetően függ minden; magas részvétel esetén búcsúzhat a hatalomból a Fidesz, de ez veszélyezteti a kisebb pártokat, azokat, amelyeknél a parlamentbe jutás a tét. De furcsa volt ez a kampány azért is, mert minden hétre jutott olyan esemény, botrány, amellyel előre nem lehetett kalkulálni, és amely – normális esetben – döntően befolyásolhatná a végeredményt. De ez Magyarország, itt lábon kihordhatóak a botrányok, nem buknak bele politikusok nyilvánvaló korrupciókba és látványos hazugságokba sem.

 

Az utolsó hét következik, és mi hatodszor rugaszkodunk neki, hogy összeállítsuk az aktuális, éppen magunk mögött hagyott hét furcsaságait, és megpróbáljuk felmutatni azt a görbe tükröt, amely talán nem is annyira görbén tükrözi a magyar politikai valóságot.  Nézzük az e heti, szubjektív, toplistánkat.

  1. 2000 Soros-ügynök Orbán listáján
  2. Mészáros Lőrinc hazaküldi a külföldi tudósítót
  3. Lázár cigányozásban felveszi a versenyt
  4. Hollik a riogatás csúcsára ér
  5. Elbocsájtják a pécsi biztonsági őrt, Kósa miatt

Orbánnak 2000-es listája van

A miniszterelnök, szokásos péntek reggeli, az állami rádió mikrofonállványa előtti nyilatkozatában bejelentette: Soros Györgynek 2000 ügynöke dolgozik Magyarországon azért, hogy a választások után az ellenzék hatalomra kerülése esetén, már júniusban betelepítsen tízezer migránst. A kérdés: vajon ki állította össze ezt a listát, milyen felhatalmazás alapján, és mit akarnak vele kezdeni?  Vagy csak blöfföl Orbán Viktor, mint azt sokan hiszik? És, ha igen, akkor ezt megengedheti magának egy ország vezetője? De, ha nem, ha valóságos a kétezres lista, vajon miért nem tud róla a nemzetbiztonsági bizottság? És miért nem tud róla a belügyminiszter?  Vajon mi lehetett a szelekció alapja? Hogyan figyelték meg ezeket az embereket? Hol van rögzítve a nevük? Mi lesz velük, ha nyer a Fidesz? Elítélik őket hazaárulásért?  Mi tagadás, nehéz már fokozni azt az őrületet, amit a Fidesz, a kormányfő vezérletével migráns-ügyben művel. De, ha a lista vége-felé érünk, láthatják, olvashatják, még Orbán Viktort is felül lehet írni. De most még maradjunk itt: ugye most mindenkit az izgat, hogy – a lista létezése esetén – rákerült-e a neve vagy sem?  Én mindenestre, itt és most, önként jelentkezem, ugyan nem tudom még mit követtem el, de valahol ezt már úgy is megszövegezték. Bacsó Péter, gyere vissza közénk, filmet kellene forgatnod…

 

Mészáros Lőrinc lenni magyar polgármester

Híre ment, hogy a kormányfő pénztárcájaként is aposztrofált felcsúti polgármester – igazán szerény módon, társadalmi munkában, térítés nélkül látja el a tisztséget – testületi ülést tart szűkebb pátriájában, ami ugye – a törvények szerint, már ha ez számít valamit – nyilvános. Ezért aztán a személyes találkozóra esélyt nem adó gázszerelő oligarcha – gázszerelőknek, tetőfedőknek áll a világ – vö: Németh Szilárd – odavonzotta a magyar és nemzetközi sajtó munkatársait. Akik persze nem átallottak kérdéseket feltenni a mi Mészárosunknak, aki pedig derekul helytállt: nem válaszolt semmire és senkinek. És bírta Lőrinc, bírta, ameddig csak bírhatta, de egy ponton túl elszakadt a cérna. Amikor az egyik külföldi tudósító angolul sorozta meg kérdéseivel, kifakadt, és határozottan odavágott az okvetetlenkedő újságírónak: „Menjen haza a saját országába kérdezősködni” – vágta oda a frappáns válaszok mestere, persze magyarul. És igaza van: mit gondol ez a tudósító? Majd pont neki fog válaszolni, ha még a magyar újságíróknak sem felel a kérdéseikre?  Bár, ne legyünk igazságtalanok, távoztában, amint beült a szolgálati, ha jól láttam Mercedesébe, a sofőr mellé, már humoros válaszra is futotta neki: amikor azt firtatták, hogy ha ellenzékbe szorul a Fidesz, akkor is sikeres lesz-e, azt választ adta, hogy még ennél is sikeresebb. Tényleg ne mondja senki, hogy az, akinek így vág az esze, az csak a miniszterelnök strómanja…

 

Lázár cigányozik egyet

Illetve kettőt. Már egyszer ugyanis megtette a miniszterelnökséget vezető miniszter, mégpedig akkor amikor a közmunkások tolvajlásáról nyilatkozott. Emlékeznek ugye? Azt találta mondani, akkor, hogy a közmunkában annyira elfáradnak – nem mondta, hogy a cigányok, csak hát tudunk mi a sorok között olvasni -, hogy mire végeznek, már nincs kedvük lopni. Nemrégiben Orbán Viktor cigányozott egyet Miskolcon, az a szándék már kevésbé maradt rejtve; úgy beszélt belső bevándorlókról, hogy az utalás egyértelmű volt.  De, hogy minden kétséget kizárjunk a kormány szándékait, és gondolatait illetően, Lázár János a héten megkönnyítette az elemzők dolgát: úgy fogalmazott, hogy azt még véletlenül se lehessen félreérteni, vagy más magyarázattal új értelmet adni neki. Azt mondta: képzeljék, mi lenne, ha az országra szabadulna sok ezer migráns, amikor még a cigányokat se tudtuk integrálni, pedig hatszáz éve itt élnek közöttünk. Azt persze nem tudom konkrétan kikre gondolt a miniszter, még az is lehet, hogy párttársára gondolt, aki ugyan ott ül a parlamentben…De nem, jut is eszembe, nem lehet, hogy rá gondolt, hiszen Farkas Flóriánt tökéletesen sikerült integrálni a Fideszbe: az ő kezei közül is milliárdok tűntek el.

 

Hollik a csúcson

A szóvivő –  hirtelen nem is tudom, hogy fideszes, vagy kereszténydemokrata -, aki most egyéni képviselőjelöltként erős kampányban van Budapesten, tényleg a csúcsra jutott. Ahogy azt az első helyen álló miniszterelnök leírásánál jeleztem, még Orbán Viktort is megelőzte a riogatásban. Természetesen nem tudhatjuk, hogy Hollik szóvivő saját kútfejéből származik a gondolat, vagy idegen tollakkal ékeskedik, de akár így, akár úgy: emlékezeteset nyújtott szombati rendezvényén. Tényfeltáró újságírókat megszégyenítően nyomozta ki, hogy a Helsinki Bizottság titokban azon dolgozik, hogy megszerezze a fővárosban üresen álló lakások listáját. És mit gondolnak miért? Naná, hogy azért: oda telepítse be azokat a migránsokat, akik az ellenzék győzelme esetén bevándorló országgá teszik hazánkat. Ők ugye, Orbán szíves közlése szerint, júniusban érkeznek, tehát valahol már a közelben kell várakozniuk. Nyilván feszült figyelemmel követik az április 8-i választásokat – biztos a HírTV-én követik az eseményeket -, és ha megfelelően alakulnak a dolgok, már jöhetnek is; a Helsinki Bizottság jóvoltából kész lakások várják őket. Idegeskedniük nem kell, Hollik szóvivő arról is beszámolt, hogy lesznek olyanok, akiket kiköltöztetnek otthonukból. Elsősorban azok aggódhatnak, akik a Fideszre szavaznak…

 

A biztonsági őr bukása

Kósa Lajos, még azokban a napokban, amikor kimerészkedett otthonából, de már nem mindenütt volt szívesen látott vendég, Pécsre látogatván – mit tesz Isten – egy sor újságíróba botlott, akik ugye a mesés 1300 milliárdról akarták őt faggatni. A tárca nélküli miniszter azonban menekülőre fogta, pontosabban fogatta sofőrjét, aki viszont nem tudta bevenni az éles kanyart, és meghúzta a szolgálati autót. A végeredmény egészen nyilvánvaló: kirúgták az önkormányzat által alkalmazott biztonsági őrt. Tudniillik neki kellett volna szabaddá tenni az utat – értsd: megtisztítani az újságíróktól – ő azonban, mivel késett a miniszter, elszaladt pisilni, ami 73 éves korban nem olyan meglepő szükség. A rossz időzítés viszont, így, az állásába került; az igazság lesújtott rá. De mert Kósában van emberség – látjuk a feleségéről, majd utóbb az édesanyjáról is gondoskodni akart potom nyolcszázmillióval – , ezért arra kérte a pécsieket: vegyék vissza a biztonsági őrt. A szigorú vezetés azonban egyelőre hajthatatlan, nem foglalkoztatja tovább. Annyi humanitás, remélem, azért mégis szorult beléjük, hogy az őrnek biztosítanak legalább egy jó urológust.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK