A Fidesz egyfajta karantént épített maga köré saját választóiból, akikhez a rossz hírek nem, vagy alig-alig jutnak el – nyilatkozza Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezető igazgatója a Független Hírügynökségnek adott interjúban. Ezek az emberek nem tartják korruptnak a pártjukat, vagy ha igen – legfeljebb öt százalékuk –, akkor sem szavaznak másra. Pulai szerint Finkelstein halála óta a Fideszből hiányzik a politikai innováció, ezért megelégszik a régi sémákkal, és arra törekszik, hogy a saját táborát, azt a 2,2 millió szavazót mindenképpen elvigye szavazni. A végeredménnyel kapcsolatban Pulai is megállapítja: ma szinte lehetetlen megjósolni, pontosan felmérni, mi lesz a végeredmény, de csekély az esély, hogy az ellenzék alakítson koalíciós kormányt.
Ez az interjú pénteken jelenik meg, de amikor beszélgetünk, még csak kedd dél van…
Ez nem teszi könnyűvé a helyzetemet…
Hát nem, mert nem tudjuk, milyen visszalépések lesznek még a hátralévő napokban. De ezek a visszalépések döntő módon képesek befolyásolni az eredményt? Egyáltalán: eljutnak a választókig?
Igen, ha okosan lépnek vissza, és ezt egymást segítve teszik meg – hozzáteszem, eddig így volt -, akkor érdemben befolyásolhatják az eredményeket. Ma azt számoljuk, hogy, visszalépések nélkül, tíz-húsz helyen tud egyéniben nyerni a baloldali ellenzék, de ezt jó taktikával, vagyis ügyes visszalépésekkel, meg lehet duplázni. Sőt, magas részvétel esetén még tovább nőhet a szám. Ha így lesz, akkor a legvalószínűbb végeredmény patthelyzetet jelent.
Csak az olvasók kedvéért: péntekig még aktualizáljuk a beszélgetésünket…
Azért is fontos ez, mert
a mi szakmánk szempontjából ez a legbonyolultabb, legkiszámíthatatlanabb választás a rendszerváltás óta.
Szinte az összes kutató ezt mondja, és azt is, hogy az egyik legfontosabb tényezőt, a választáson való részvételi hajlandóságot sem lehet pontosan felmérni…
Így van, mint ahogy azt sem, hogy melyik párt hány embert tud még elvinni, hány választót tud mozgósítani. Fontos látni, hogy
van nagyjából egymillió aktív bizonytalan szavazó, akiknek a kétharmada elmenne ugyan szavazni, de kérdés, hogy talál-e magának olyan válasz pártot, amelyikre szívesen szavazna.
És mi van, ha nem talál: otthon marad, vagy a többségük elmegy, de szétszavaznak.
Az is fontos kérdés, amit ön firtatott, hogy az egymás javára történő visszalépések híre, hangja, eljut-e az állampolgárokig. A múlt hétvégén történt mozgásokról az emberek többsége hallott, tudott, de azért ne felejtsük, hogy az Budapest 1-es választókörzetét érintette, azaz a Belvárost, márpedig ez a körzet az országos érdeklődés középpontjában áll. De ha hasonló visszalépés történik, mondjuk Borsodban, vagy Somogy megyében, arról értesülnek-e egyáltalán az ott lakók. Biztos vagyok abbn, hogy sokan csak a szavazófülkében fognak szembesülni azzal, hogy ki van húzva egy ember, és akkor kell eldönteniük, hogy mit csináljanak. Valószínűleg az ellenzéknek ez a fajta késlekedése rontja a saját esélyeit is.
Vidéken azért is nehéz lehet a helyzet, mert egy-egy választókörzet hatalmas területen nyúlik el, és biztos vagyok benne, hogy az egymástól távol eső falvak, városok lakói semmit nem tudnak a másikról.
A Fidesz úgy rajzolta meg a választókörzeteket, hogy a saját pillanatnyi érdekeit tartotta szem előtt, nem pedig az adott körzet szociológiai alapvetéseit. Igen, így aztán vannak olyan kacskaringós, tóval, mocsaras vidékkel elválasztott választókerületek, például Heves, vagy Jász-Nagykun megyében, ahol a választókerület két felének semmi köze nincs egymáshoz.
Tovább megyek: Nógrádban hosszában van kettévágva a megye, az egyiknek Balassagyarmat, a másiknak Salgótarján a központja;
olyan területek vannak összerakva, amelyeknek soha nem volt egymáshoz közük,
és a két végpont között 130 kilométer a távolság. Biztos vagyok abban, hogy élnek ott olyanok, akik még soha nem jártak a másik településen. Tehát rettentő távol állnak egymástól, és nem csak fizikailag, gondolatilag is.
Engedjen meg néhány szakmai kérdést. Azt mondják, hogy manapság sokkal több embert kell megkérdezniük ahhoz, hogy megbízható adathoz jussanak.
Ez csak részben van így. A választásokat megelőző egy hónapig lényegében nem tapasztaltunk ilyet. Mostanság igen, de kizárólag a nagyvárosokban, illetve azokban a nagyvárosokban, ahol komoly verseny van, éles politikai verseny a Fidesz és az ellenzék között. Érthető: ezeken a helyeken éri több impulzus a választókat, mind a kutatók, mind a politikai marketing részéről, hiszen itt van érdemi küzdelem, míg például Csornán, ahol senki sem számít ellenzéki győzelemre, ott a kampány hevessége is jóval alacsonyabb.
Arra van-e válaszuk a kutatóknak, hogy miközben szinte szőnyegbombázás-szerűen érték az elmúlt időszakban a Fideszt a botrányos ügyek, a támogatottsága mégsem változott egy jottányit sem.
Az egyik magyarázat az, hogy a Fidesz nagyon erős brandet, nagyon erős elkötelezettségű pártot épített fel, olyan szavazókkal, akiket a nem kormánypárti forrásokból származó hírek nem érdekelnek,
az ellenzéki sajtóból érkező információkat gonosz, ördögi ármánykodásként fogják fel,
ami pedig a saját médiájukból érkezik, azt fenntartás nélkül elfogadják. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Fidesz egyfajta karantént épített a saját választói köré. A másik magyarázat pedig az, hogy olyan erős érzelmi elkötelezettséget alakított ki a választói körében, ami két márkát jelent, mégpedig magát a Fideszt és Orbán Viktort, amelyen szinte lehetetlen áthatolni.
Mondok erre konkrét kutatási adatot is. Rendszeresen vizsgáljuk a pártok imidzsét, hogy az emberek mit gondolnak az egyes pártokról. Ebből tudjuk, hogy
a Fideszt a szavazói nem tartják korruptnak.
Mindössze öt százalékuk gondolja úgy, hogy létezik ilyen jelenség, de ők is felmentik őket, mondván Orbán biztos nem tud róla, amúgy pedig, mondják, mindenhol vannak korrupt képviselők. Sőt, nem gondolják a Fideszt hazugnak, vagyis nagyjából abban a Fidesz-buborékban élnek, ami egy, a világban nyitott szemmel járó ember számára elképzelhetetlen. Ennek pedig az a következménye, hogy a Fidesz felülről és alulról is korlátos.
Ez mit jelent?
A felülről való korlátot a Fidesz a menekültkérdéssel és magának a miniszterelnöknek a személyével próbálja oldani, mert úgy gondolják, hogy a menekült-ügy minden frontvonalon átcsap, és hatékony is abból a szempontból, hogy az emberek már lassan megijednek minden sálban megjelenő nőtől.
És ez valóban eredményes?
Abból a szempontból nem, hogy a pártpreferenciákat nem alakítja át. Vagyis attól, hogyan értékeli valaki Orbán Viktor szerepét a menekültkérdésben, nem fog átszavazni a Fideszre. Ebből a szempontból totális kudarc a sorosozós, migránsozós, brüsszelezős, CEU-bezárós radikális történet. Vagyis a Fidesz a felülről korlátosságát ezekkel az ügyekkel nem tudta oldani. Az alulról korlátosság pedig ott nyilvánul meg, hogy van ugyan egy tíz-tizenöt százaléknyi tábora, amelynek nem tetszenek a párt dolgai, nem elégedett a kormányzással, eljutottak hozzájuk korrupciós ügyek, az is, hogy maga Orbán Viktor családilag is érintett, de nem fog átszavazni másra. Vagyis
a kiábrándult Fidesz-szavazó lényegében nem létezik, az viszont valós veszély a párt számára, hogy ezek az emberek otthon maradnak.
A Fidesz most azon dolgozik, hogy őket mindenképpen elvigye szavazni. Ha megfigyelte, a kormánypárt kommunikációja az utóbbi hónapokban másról sem szól, csak arról, hogy azt a stabilnak vélt táborát, azt a 2,2 milliónyi embert elvigye szavazni.
A kérdésem továbbra is az, hogy a szélsőséges migránsozás, plusz Orbán Viktor elegendő-e ahhoz, hogy a Fidesz elvigye a táborát szavazni?
A Fidesz abban bízik, hogy ez elegendő. Volt több próbálkozása is a pártnak; Hódmezővásárhely után meg akarták támadni az ENSZ-t, de a szövegkönyvükben ez már nincs benne. Bevezették az oltalmazott fogalmát a politikai kommunikációban, de rájöttek, hogy nem működik, mivel két éven keresztül csak migráns létezett. Próbálkoztak a rezsicsökkentéssel, de egyrészt ezt nehéz kétszer eljátszani, másrészt azért sokak számára kiderült, hogy az, amit ők rezsicsökkentésnek neveztek, az valójában nem az. Az az igazság, hogy
amióta nincs Finkelstein, azóta nincs politikai innováció, és amióta nincs innováció, azóta a Fidesz csak a régi, bevált receptekhez tud visszanyúlni; békemenet, rezsicsökkentés, szociális populizmus, a menekültezés, a sorosozás, meg hát Orbán Viktor.
Bár, ha azt is megfigyeljük, hogy miként pakolgatja a Fidesz az utolsó hetekben a plakátokat, akkor azt is látjuk, hogy az Orbán-plakátok jó részét lecserélték migránsozóra. Szerintem nem ez volt a terv. Feltehetően bemérték, és rájöttek, hogy már Orbán sem működik eléggé. A helyére náci képszerkesztéses, csúsztató plakátok kerültek.
Azt mondja, hogy az Orbán-nimbusz némiképp megrendült?
A Fidesz-szavazók körében stabil a bázisa, az ellenzék körében nyilvánvalóan nagy az elutasítottsága, viszont van egy magas alkalmassági értéke. Azt még az ellenzéki szavazók is elismerik, hogy valamelyest tud kormányozni, legalább nem vezeti falnak az országot. Ezért is volt mindenhol az ő plakátja. De úgy látszik, hogy a népszerűségi hátrány annyira szembe megy az alkalmassági előnnyel, hogy maga a brand már nem működik, vagyis nem hozza azokat a számokat, amelyeket vártak tőle. Ezért cserélik le a plakátjait, persze nyilván nem mindet, mert az már ártana Orbánnak.
Még mindig, vagy megint a szakmáról: az ember azt gondolná, hogy közvélemény csak egy van, csak egy lehet, itt azonban ahány intézet, annyi eredmény, ráadásul nagyon eltérőek, méghozzá politikailag is eléggé meghatározható eltérésekkel. Ez hogy lehet?
A közvélemény-kutatás nagyon trükkös szakma. Többnyire ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, csak más módon. Mi például telefonon kutatunk, nagyjából ugyanazon típusú szavazókat érjük el, mint bárki más. A legrosszabb és a legjobb vagyoni helyzetben lévőket semmilyen módszerrel nem lehet elérni, ezt csak azért mondom, hogy itt sem mutatható ki különbség az intézetek között. A választ megtagadók többsége nem politikai okokra hivatkozik, hanem azt mondja, hogy éppen valami mással van elfoglalva. De sokféle ok van még, amiről érdemes beszélni.
Kétségtelen, létezik az a jelenség, amely szerint a Fideszt-túlmérik, még mi is, a másik jelenség pedig, hogy a baloldalt alulmérik. Mindkettőnek megvan az oka. A túlmérésnek az, hogy a Fidesz nagyon erős brand, ezen felül főként kistelepüléseken éri fenyegetés is a választókat. Ugyanez a fenyegetettség magyarázza a baloldal alulmértségét, illetve az a tény, hogy a baloldaliság vállalása nem túl népszerű.
Ma büszkén lehet fideszesnek, jobbikosnak lenni, de nem az baloldalinak lenni.
És persze magyarázatul szolgálhat az is, hogy a baloldal pártjai a legsérültebb brandek. Ez igaz az MSZP-re is, és a DK-ra is. Ezt a két jelenséget kell kezelni az adatfelvétel során, és mi ezt úgy tesszük, hogy nyitott kérdésekkel fordulunk a válaszadókhoz, tehát nem adjuk meg a válaszlehetőségeket. A múltban is beigazolódott, hogy akkor tudunk a legpontosabban mérni, ha így kutatunk.
És ez elég magyarázat ahhoz, hogy ilyen különbségek legyenek?
Talán igen, de más cégek munkáját nem akarom kommentálni.
Ha most jósolni kellene vasárnapra, mit tippelne, részvételre, eredményre?
Kevés ennél keresztre feszítőbb kérdés lehet egy kutatóhoz, mintsem hogy jósoljon, már csak azért is, mert az egy másik szakma. De, ha mégis valamit jósolni kell, akkor a mostani állapotról tudok beszélni. Azt nagyjából borítékolni lehet, hogy
a részvétel magasabb lesz, mint négy éve, akkor 62 százalék volt.
Viszont nem is az a kérdés, hogy mennyien mennek el szavazni, hanem hogy melyik párt tudja jobban mozgósítani a választókat. 65 százalék környékén nem tudjuk, hogy ki mozgósított; ha ez a Fidesznek sikerült jobban, akkor nem kizárható a kétharmados győzelme. Ebben az esetben bejut a parlamentbe a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, az LMP, és a DK, a többieknek nincs esélyük. Ha a részvétel 65-70 százalék között lesz, akkor elmondhatjuk, hogy a Fidesz elvitt mindenkit, akit lehet, mert mint mondtuk: felülről korlátos, tehát nem tud növekedni a szavazóbázisa. Amennyiben az ellenzéki és a bizonytalan szavazók megtalálnak egy esélyes jelöltet, akkor az a párt, vagy szövetség nagyot tud nyerni, és ki tud emelkedni. Ha nem lesz ilyen esélyes, akkor
a bizonytalanok szét fognak szavazni; ma ezt tartom a legvalószínűbb szcenáriónak.
Ebben az esetben az ellenzéki oldalról a Jobbik kapja a legtöbb listás szavazatot, körülbelül annyit, mint négy éve, húsz százalék körül, a második helyre az MSZP-Párbeszéd jön be, 18-20 százalék körüli eredménnyel, őt az LMP, majd a DK követi. Az LMP azért, mert elasztikusabb, kevésbé elutasított, mint a DK, így több is a tartaléka a bizonytalanok között, és a belső tartaléka is magasabb. Az MSZP-Párbeszéd és a DK több egyéni mandátumot fog szerezni, mint a Jobbik, ezért a mandátumszámok közelíteni fognak egymáshoz. Hogyha a részvétel 70 százalék fölött van, akkor lehet a Fidesznek kényelmes többsége, de kialakulhat az a helyzet is, hogy senkinek sincs többsége. Ha a részvétel 72-73 százalék körül alakul, akkor a DK elkezdhet aggódni, könnyen kieshet a parlamentből, mert felülről korlátos, nincs sem belső, sem külső tartaléka. Ez viszont azt eredményezné, hogy a Fidesz nyerne azon, ha kiesne ez a közel öt százalék, és így a patthelyzetet is elkerülné.
Ma tehát annak van a legkisebb esélye, hogy egy olyan koalíciós kormányt kelljen létrehozni, amelynek tagja a Jobbik is?
Én nem látom, hogy ilyen helyzet kialakulna.
„Mindenkinek alapvetően a saját értékrendjéből kiindulva kell eldöntenie, hogy meddig képes kompromisszumot kötni a taktikai szavazás megvalósítása érdekében” – szögezte le Somogyi Zoltán. A Független Hírügynökségnek kifejtette: ehhez nem csak önvizsgálatot kell tartani arról, hogy mit gondolunk a világról, hanem alaposan fel kell mérni azt is, hogy milyen politika várható az elkövetkező négy évben attól a párttól, amelyikre leadnánk a voksunkat. Meg kell vizsgálni, hogy az vállalható-e a számunkra. 
