Kezdőlap Featured Oldal 719

Featured

Az autoriter rendszerek beszariak – Interjú dr. Fleck Zoltán jogásszal, szociológussal, az ELTE professzorával

Lendvai Péter
-
0
Az autoriter rendszerek beszariak – Interjú dr. Fleck Zoltán jogásszal, szociológussal, az ELTE professzorával

  • A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság lényegében állami felügyelet alá kerül

  •  Nincs szükség erre az új bíróságra

  • Akkor vezetik be, amikor virágzik a diktatúra

  • Politikailag szabad szöveg az alkotmány

  •  A hatalom bebetonozása a cél

   

Az a tapasztalatom, hogy az emberek nem nagyon értik, mi is az a legfelső közigazgatási bíróság, illetve miért is lenne baj nekik, ha ez létrejönne…

Ez szakmai kérdés, és azért nehéz megérteni, mert olyan jogintézmény, amely létezik a jogállamokban is, de a jogalkotó nem magyarázza el értelmesen miért van rá szükség ma Magyarországon. Ráadásul, amiről beszélünk, az nem teljesen új, közigazgatási bíráskodás természetesen létezik most is. Tudni kell, hogy szakmailag különválasztják a büntetőügyeket, a polgári ügyeket és a közigazgatási ügyeket. Jelenleg ez utóbbiak közé tartoznak szervezetileg a munkajogi ügyek. A  közigazgatási ügyek azok, amelyekben, az állami hatóság által hozott döntés jogszerűségét vizsgálja felül a bíróság.

Mondana példát?

Ha mondjuk adóügyben kiszabnak az állampolgárra egy bírságot, és azt ő jogszerűtlennek tartja, ezért bírósághoz fordul. Vagy például az építési hatóság elutasítja az engedély kiadását, de nagyon sok állami hatóság van, amely döntéseket hoz, piacfelügyelet, közpénzek feletti döntések, hogy csak egy-két példát említsek.

A közigazgatási bíróság már a nem jogállami rendszerekben is létezett, jogállamokban pedig azért kapott szerepet, mert elvi jelentősége van annak, hogy minden állami döntést független bíróságon lehessen megtámadni, nagyon kiterjedt a modern államok működése, életünk számos részét közvetlenül érinti.

De akkor mi ez a mostani terv?

Amíg nem áll fel a Legfőbb Közigazgatási Bíróság, addig a Kúriának egy erre szakosodott tanácsa dönt az ilyen ügyekben. Olyan tanács, amiben a Baka András elnököl, vagy éppen a Darák Péter. Ők például a közigazgatási kollégium tagjai, ismert személyiségek.

Ismert ellenségek…

Igen… Vagy inkább a politikai rezsim által teremtett ellenségek, bizonyos értelemben. De más értelemben nem azok. Egy bíró esetében különösen furcsa ilyesmiről beszélni,

a kormányzati tevékenység a folyamatos ellenséggyártásra épül.

Eddig tehát a rendes bíróságnak volt hatásköre, a Kúriának, és ezek a döntések jelentős méretékben befolyásolták a többi határozatot.

Még akkor is, ha Magyarországon nincs precedens jog?

Ténylegesen természetesen van. A Kúria döntése hat az egész szakmai területre. Most ezt a felső szintet, azaz a Kúriának a közigazgatással foglalkozó részétől veszik el a végső döntéseket hozó, meghatározó szerepet és cserélik ki egy külön bíróságra az említett ügyeket illetően. Ez a tétje ennek a tervnek. Olyan különbíróságra, amelynek a vezetőjét a mostani politikai rendszer vezetője fogja kiválasztani. Ismétlem: kiszedik a Kúria hatásköre alól, és adnak neki egy új profilt. És ezt

az új profilt, a felső bíróság esetében a mostani kétharmad közigazgatási főbírója fogja meghatározni. Nem lehet kétségünk arról, hogy itt milyen irányokat akarnak megszabni. Mert egy olyan esetben, ahol az egyik oldalon az állam van, a másikon pedig – a végső döntésre hivatott szerv – egy olyan testület, amelynek élén olyasvalaki áll, akit politikai szempontok alapján, nem tiszta szándékkal az állam nevez ki, nehéz elképzelni, hogy az állam ellen hozzanak ítéletet.

Minden ilyen átalakítás azzal az előnnyel jár a politikai döntéshozó számára, hogy szabadon megválaszthatja a személyzetet. Nem lehet szakmai szándékokat feltételezni, e döntés mögött tisztán politikai célok vannak.

Amúgy, feltételezve, hogy nincs hátsó politikai szándék, szükség van egy ilyen bíróságra?

Nem hiszem, hogy szükség lenne rá, legalább is szakmai indokok nincsenek. Még Handó Tünde is, egy őszinte pillanatában azt nyilatkozta, hogy nem látszik a szükségessége egy ilyen bíróságnak.

Azért gyanús a külön bíróság felállítása, mert a diktatúrák, vagy az autoriter rendszerek ezt egy nagyon jó eszközként tudják használni,

mégpedig két okból. Egyrészt akkor vezetik be, amikor már virágzik a diktatúra, jó nevezzük autoriter rendszernek, és nyugodtan kinevezheti a saját embereiket, vagyis megvannak már a rezsimhez hű káderek; így volt ez a Franco-rendszerben és a dél-amerikai katonai diktatúrákban, ide telepítették a kényes ügyeket. Másrészt ezzel a közhatalom működésének ellenőrzését hatékonyan semlegesítik, illetve ezeket a döntéseket saját politikai céljaik alá rendelik. 

Fogalmazhatunk akkor úgy is, hogy a hatalom nem hajlandó vesztesként levonulni semmilyen pályáról.

Ez minden szinten jól látszik. Például egy olyan ártalmatlan ügyben, amelyet a Kúria hozott az országgyűlési mandátumokkal kapcsolatban, a miniszterelnök úgy reagált, mint egy sértett egy kisgyerek, akinek elvették a labdáját. Egyszerűen képtelen elviselni a jogállami döntéseket.

A jelenlegi rezsim zsigerileg autokratikus.

A miniszterelnök kijelentésének, annak tudniillik, hogy a Kúria elvett a Fidesztől egy mandátumot, van a szervezetre hatása? Megjelenik a bírókban a félelem?

Hogy félnek, vagy sem, azt én innen nem tudom megítélni. Természetesen lehet ilyen hatása, hiszen soha nem történt meg az, hogy egy ilyen nyilatkozatra a szakma élesen reagált volna. Vagyis kiszolgáltatva érzik magukat, tegyük hozzá: teljesen jogosan.  Ezért nincs egy határozott fellépés az ellen, hogy a bírói hatalom függetlenségét nem lehet ilyen módon megtámadni.

Hasonló volt a helyzet, amikor a miniszterelnök a választási bizottság vezetőjének szólt be, mert megszavazta az óvodásokkal való kampányolás ügyében a büntetését.

Igen, hasonló  megalázás volt az is. A Kúria döntése kapcsán azt is mondta Orbán Viktor, hogy a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához, ez tiszta megalázás, ilyet nem mond egy európai politikus.

Nem miniszterelnök, politikus sem?

Politikus sem, mert a bírói autonómiának az a mentális értelme, ami nem pusztán intézményes garanciákból áll, hanem a tiszteletből. Vitathatjuk a döntést, de azt nem mondhatjuk, hogy hülyék vagytok. Mert, amit Orbán mondott lényegében azt jelenti, hogy nem értenek a dologhoz, csak én értek hozzá. Nem más ez, mint hatalmi arrogancia. Persze, hogy az ilyesminek az az üzenete, hogy félhetnek a bírók. Minden hatalmi arrogancia, olyan helyzetben különösen, amikor a hatalomnak megvan a lehetősége arra is, hogy megváltoztassa az alkotmányt egyik napról a másikra, az el is küldhet embereket, megváltoztathatja a bíróság működési feltételeinek az alapjait, hozzányúlhat bármihez, attól miért ne félnének az emberek? Dehát

az autokratáknak éppen az a célja, hogy féljenek, csak úgy tud működni.

Nem arról van szó, hogy ön, és mindazok, akik így gondolkodnak, ragadtak le egy romantikusan kezelt államszervezetnél, idillikus jogállami rendszernél, amelyet már rég túlhaladott az idő?

Persze, csak ezt a romantikus képzetet úgy hívják, hogy jogállam. Lehet azt mondani rá, hogy korszerűtlen, de azért a jogállamban bizonyos elvekhez tudjuk magunkat tartani.

Az autoriter rendszerek, és a Fidesz hatalom is ilyen, tudatosan leépítik a hatalommegosztás konstrukcióját és logikáját. Amikor ugyanis politikusok, akik éppen kiszolgálják a végrehajtó hatalmat, bárhol is üljenek éppen, azért panaszkodnak, mert a parlament szuverenitását féltik a bírókkal szemben, akkor nyilvánvalóan a kormányzati hatalmat akarják növelni.

Régen felbomlott az az egyensúly, amikor is a parlament ellenőrzi a kormányzat munkáját, egy kétharmados kormánypárti jelenléttel  ugyan mit ellenőriz az országgyűlés? De korábban is baj volt ezzel, korábban sem tudott a parlament jól működni, még a nem ilyen túlsúlyos politikai döntéshozó vezetés mellett sem. Ezért

sok országban igyekeztek a jogalkotást és az alkotmányozást elválasztani egymástól, hogy még egy kétharmados többséggel se lehessen össze-vissza rángatni az alkotmányt, legalább ez maradjon meg a növekvő kormányzati túlsúllyal szemben.

A magyar jogalkotó azonban elkövette azt a hibát, hogy meghagyta ennek lehetőségét a nagyarányú győzelem esetére. Emiatt teljesen sérülékennyé vált az alaptörvény szövege, bármikor hozzá lehet nyúlni, az alkotmánymódosításnak semmilyen jogi gátja nincsen, politikailag szabad szöveg.

Az tehát már régen nem működik, hogy a parlament ellenőrzi a kormányzati munkát, bizottságai és egyéni képviselőkön keresztül.

A harmadik hatalmi ág, vagyis a bíróság természetesen növelte jelentőségét ebben a helyzetben, hiszen nem maradt más érdemi ellensúly. Ezért autonómiája, függetlensége kulcskérdés a jogállamokban.

A legújabb alaptörvénymódosítás most azzal is korlátozni akarja ezt a hatalmat, hogy kötelezővé teszi a bírónak, hogy a politikai természetű és általában korlátozott látókörű indoklást tekintse magára nézve kötelezőnek.

A bírói hatalom autonómiájának alapja a jogértelmezés autonómiája.

Közhelyszerűen

azzal vádolják a bíróságokat, hogy bizonyos kérdésekben szabadon értelmezik a jogszabályokat. Ez sok ok miatt nagyon problémás, hiszen nyilván nem szabadon, hanem a jogi normához kötve, csakhogy a jog olyan szintjeit is figyelembe veszik, amelyek zavarják a kormányzatokat: alkotmányos elvek, európai bírói gyakorlat.

Persze nagyon álságos az az érv is, hogy a bírói hatalom átveszi a jogalkotás hatáskörét az alkotmánybíráskodás képében. Hiszen a Fidesz-uralom legelső közjogi ténykedése volt az alkotmánybíráskodás felszámolása. Hétköznapi nyelven szólva: elfoglalták azt az intézményt. A formálisan még létező Alkotmánybíróságtól ma már semmi olyan nem várható, ami szembe menne a kormányzat akaratával.

Szép lassan, de következetesen kiépült a lenini hatalom egységének elve.

A jogi tankönyveket is át kell írni?

Azokat nyilván nem lehet átírni, illetve persze mindent át lehet írni, azt azonban tudni kell, hogy ebben az elmúlt kétszáz évben, azaz a francia forradalom, vagy inkább a felvilágosodás óta eltelt, az a folyamatos jogkiterjesztésnek a folyamata. Ebben a folyamatban a második világháború fontos tanulság volt, főként Németországban, Ausztriában és Közép-Európának ebben a részében, és azt kell mondanom, hogy ezek a visszahajlások, amelyeket Magyarországon is látunk, csak átmenetiek. Ez az optimista forgatókönyv. A pesszimista az, hogy időlegesek ugyan, de a méretük jelentős. Az átmenetiség éveket, évtizedeket jelenthet.

Lehet akár negyven év is.

Lehet.  A demokráciákról szokták mondani, hogy sok sebből véreznek, de jobbat még nem találtak ki, és ez így van a jogállam, a hatalommegosztás esetében is; fékek és ellensúlyok, autonómiák, ezek együttesen egy kiegyensúlyozott rendszert alkotnak, aminek a felbomlasztása időlegesen mehet, de zsákutcát jelentenek.

Ez is az optimizmusát sugallja.

Igen azt, bár hosszú távú optimizmus. Ki fog ebből vergődni a világ, nagyon remélem, hogy nem az egész európai jogi kultúra kerül válságba. Sajnos ezek a modern politikai rendszerek tele vannak korrupcióval, hatalmi visszaéléssel, az Unió döntéshozói rendszere problémás, nem tud védekezni az autoriter belső erőkkel szemben.

Félnek a dominóelvtől, attól, hogy az orbánizmus terjed, ezért talán képesek lesznek felismerni és megelőzni egy újabb történelmi veszélyt.

Láthatóan a választók is meg vannak zavarodva, egy sor helyen – kivéve nálunk – olyan eredményt hoztak a választások, hogy szinte alig tudnak kormányt alakítani.

A válságok lehetnek termékenyek. Az európai politikai mezőben én látok most egy fordulópontot; kezdik felismerni, hogy azok a logikák, amelyek lehetővé teszik, hogy egy diktatórikus hajlamú tagállami vezetőt visszatereljék a helyes útra, hiszen az egész Európai Uniót veszélyeztetik nem járhatóak, mert alapvetően ott is a párt alapú megfontolások érvényesülnek. Az tehát, amíg szavazatot hoz, addig szükség van rá. Ezzel kezdeni kell valamit, például

válsághelyzetben képesnek kell lenni a partikuláris megosztottságok fölé emelkedni az európai értékek megőrzése céljából. 

 Miért van az, hogy az emberek alig-alig rezdülnek attól, ha demokratikus jogaikat csorbítják?

Nagyon sok tényezője van annak, hogy kulturálisan miért nem beágyazott a demokrácia, illetve a jogrendszer tisztelete.  Itt van például ez a Stop Soros törvénycsomag, amelyet valójában hiba így nevezni, mert láthatatlan módon alárendeljük magunkat egy primitív ideológia nyelvi uralmának. Azt látni kell, hogy ez egy politikai felület, a migráció kérdésének egydimenziós kezelése egy nagyobb politikai célt szolgál. Ez nagyon jól működik befelé, mert

az emberek félnek a változástól, félnek az idegenektől, el lehet velük hitetni, hogy ez veszélyes.

Nagyon könnyű tehát azt a médiafelületet létrehozni, amely bemutatja a terroristától való félelmet, az idegentől való félelmet, sőt a Nyugattól való félelmet. Ezekre az érzelmekre rá lehet játszani, de nem ez a hatalom lényege. Azt is megkockáztatom, hogy nem a “Stop Soros” az egésznek a lényege, hanem az ilyen típusú hatalomnak a hosszútávú bebetonozása. A média csaknem totális elfoglalása és elhülyítése után a civil szervezetek és a civil autonómiák felszámolása része a hatalom paranoid megerősítésének és terjeszkedésének. És ez az egyébként átlátszó logika működik, még a nyugati politikai mezőben is. Mi a probléma, kérdezik tanult európai politikusok, a keresztény Európával, hiszen egész Európa keresztény gyökerű, a liberális hegemónia, mint ideológia, tényleg sok kárt okozott, és ez ellen küzdeni kell, mi tehát a baj az orbáni érveléssel? És mi a baj a jurisztokráciával, hogy itt a bírók döntenek fontos kérdésekben. Csakhogy azt is érezzük, hogy a nyugat-európai akusztikája ezeknek a vitáknak más, mint a kelet-európai.

Ha egy kelet-európai autokrata beszél keresztény államról, akkor itt annak kirekesztő tartalma van: köznapi értelme szerint nem zsidó, a közjogi értelme szerint pedig az állam és egyház elválasztásának megkérdőjelezése; ha azt mondja egy kelet-európai autokrata, hogy a bíróságnak túl nagy a hatalma, akkor nem azt gondolja, hogy finomhangolásra van szükség a hatalmi ágak viszonyában, hanem azt, hogy tapossuk földbe az autonómiákat. Ha egy kelet-európai mondja azt, hogy liberális hegemónia van, akkor nem azt érti alatta, hogy ki kell egyensúlyozni a politikai erőviszonyokat és kezelni kell a neoliberális kapitalizmus következményeit, hanem azt, hogy liberális zsidó uralom van és ezt meg kell szüntetni, “őrségváltás” kell a kultúrában.

Nem tudom világos e: más nyelvet beszélünk. Mintha a nyugat-európai politikusok most kezdenék felismerni, hogy itt van két nyelvezet. És ez azért van így, mert eddig mintha nem értették volna ezeket a perifériákát, nem ismerték eléggé a történelmi, kulturális folyamatokat. Itt volt a héten Magyarországon egy amerikai professzor, Daniel Kelemen – az apukája magyar volt – , arról tartott előadást, hogy Európában van egy autoriter egyensúly, mégpedig azért, mert a brüsszeli politikai központnak szüksége van az autoriter rendszer szavazataira, ezért hagyja is létezni őket, ameddig pártpolitikai hasznot tudnak hajtani. Ez

az Európai Néppárt működési logikája, lehet, hogy undorodnak ettől a keleti bagázstól, de egyelőre hasznot hoznak. Ez az igazi gyarmati helyzet, nem annyira érdekes az itt élő európai polgárok szabadsága.

Akkor tehát van egy nemzetközi környezet, amely ezt hagyja működni, és ugyanakkor van itthon egy demokratikus gondolkodási deficit…

Hát igen, elég veszélyes elegy. De azt egyelőre nem lehet tudni, hogy hol van az a vörös vonal, amit már egy ilyen pártlogikában sem engednek átlépni.  Ilyen lehet például az igazságügy területe. Ez a külső vörös vonal, de van egy belső is; hogy melyik az a pont, amely már az itthoni társadalomnál is elfogadhatatlan, kiveri a biztosítékot. Ez a fontosabb, de még kevesebbet tudunk róla.

Azt valóban nem lehet látni, hogy mivel lehet megingatni ezt az autoriter rendszert.

Ezt sose lehet tudni.

Az autoriter rendszerek rugalmatlanok, rosszul reagálnak a konfliktusokra, nem szalonképes kifejezést fogok használni: beszariak.

Az ilyen rendszerek általában félnek, és van is mitől félniük. Azért, mert lényegében tudják, hogy az egész egy jogszerűtlen alapon áll, aki részt vesz benne gyakorlatilag fél lábbal a börtön szélén áll, tehát zsarolható… Így a rendszer reakciói kiszámíthatatlanok, a legkisebb ellenállásra is képes hisztérikusan reagálni. Ráadásul a magyar autoriter rendszer is olyan, amelyben a döntéseket egy személy hozza. És nincs törékenyebb dolog, mint az ember, aki hajlamos arra, hogy rosszul reagáljon, hibás döntéseket hozzon, előítéletei működtessék. Ráadásul, a rendszer természete olyan, hogy egyre inkább olyanokkal veszi körbe magát, akik nem mondanak ellent, mert nem tudnak vagy mernek, ezért az egész működési struktúra úgy épül fel, hogy mindenről a nagyfőnököt kell megkérdezni, de nem lehet neki megmondani, hogy valami nem jó. Ezért elképesztően nagy az esélye a hibázásnak, mert senki nem meri megmondani, hogy rossz a döntés. A szakirodalomban régóta ismert jelenségről van szó, borzasztó hibákat követhet el az a vezető, aki nem hajlandó meghallgatni az ellenérveket.

Az ön által elmondottaknak egyik szép példája az, amit a választási bizottság elnökének mondott…

Ráadásul azt a miniszterelnök maga tette fel a honlapjára. Nem véletlen volt, hogy beszólt Patyi Andrásnak, üzenni akart vele másoknak.

Mit taníthat mindezekből ? Mégis egy állami egyetem professzora…

 A történelmi példák nagyon jól működnek, többnyire értik a hallgatók a párhuzamokat. Hogy csak egy példát említsek: hogyan épült fel a kádárizmus döntési struktúrája…

Jósolni nehéz, de mégis: mikor állhat itt helyre valamelyest egy jogállam?

Azért is nehéz jósolni, mert a korábbi állapotokhoz képest is, amikor a nemzetállamok domináltak, most egy sokkal komplexebb térben élünk. Teljesen bizonytalan például, hogy az Európai Unió és a nemzetállamok struktúrája hogyan fog viszonyulni egymáshoz; lehet hogy ez sokkal inkább függ a francia-német politikától, mint a belpolitikától; lehet, hogy az olasz választások, vagy a görög helyzet sokkal meghatározóbbá válik a magyar demokrácia jövőjét illetően, mint a Fidesz ellenzékének a feléledése, de említhetném azt: miként dönt a Néppárt, miként döntenek az uniós pénzekről, vagy mi történik a civilekkel. Felébrednek-e, hogy azok után, hogy már az ügyvédi kart is megtámadták  a pártlapban, akkor most már muszáj valamit lépni. Ezek olyan folyamatok, amelyeket nagyon nehéz előre modellezni, és nem tudjuk milyen szikra lobbantja be őket. Van ennek egy mikro, azaz emberi része, aztán van egy makró, azaz az európai folyamatok, és van egy még nagyobb, hogy mindezt elsöpri egy új gazdasági világválság, amely hozhat egy újabb autoriter hullámot, nem pusztán Kelet-Európában.

Azt mondják, hogy az ilyen rendszereket nem lehet választásokon leváltani.

Akkor igen, ha előtte már megroppannak. A megroppanás nem mindig látványos. De ez még messze van. Megismétlem: az autoriter rendszerek beszariak, úgy tűnnek mintha erősek lennének, közben törékenyek.

Vagy az a következő fokozat, hogy inkább diktatúrába vált?

Ez a nagy kérdés. Azért, mert itt nem teljesen putyinizmus, vagy erdoganizmus van, kialakultak bizonyos lavírozási technikák. Az orbánizmus különbözik ezektől, itt nem lőnek le újságírót, nem börtönöznek be embereket, vagy legalábbis sokakat nem politikai okokból, az egyetemi oktatók sem veszítik el az állásukat, azért mert politikai véleményük van. Most az a tét, hogy melyik irányban indulunk el. Az első húsz év azt mutatta, hogy a nyugati civilizáció irányába megyünk, az orbáni rendszer ezt erősen megkérdőjelezte; történelmi szempontból elképesztően paradox a helyzet: Putyin és a Kínai Kommunista Párt a legfőbb barátja ennek a rendszernek, sok egyéb borzasztó és embertelen rezsim mellett.  Csakhogy ez az ország kulturálisan még sem teljesen Kelet-Európa. Mégis inkább állunk közelebb egy provinciális, féldemokratikus Ausztriához. A kulturális mintáink, az intézményes reakcióink, a társadalmi elvárások azért nem keletiek.

Az aspirációink nyugatiak, mentalitásunk a közép-európai bizonytalanság hagyományos elemeit hordozza.

Ezzel a kompország effektussal küzd az ország hosszú történelmi korszakokon át.

„Kósának lesznek még álmatlan éjszakái”

Kenderessy Milán
-
0
„Kósának lesznek még álmatlan éjszakái”

Helmeczy László, a „csengeri asszonyként” ismertté vált Szabó Gáborné ügyvédje a Független Hírügynökségnek nyilatkozott annak kapcsán, hogy Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője az ATV-ben az ellenzéket vádolta a választások előtt nagy port felvert ügy kirobbantásáért. Helmeczy el sem tudja képzelni, hogy Kósa miért nevezte hamisítványnak a politikus édesanyjának szánt nyolcszázmillió forintos összegről szóló dokumentumot, hiszen ez köziratként létezik.

Kósa az ATV-ben a következőket mondta az ügy tanulságára vonatkozó kérdésre: „A pénzért és hatalomért az ellenzék eszközben nem válogat, mindenre képes.” De hát Ön tett ígéretet ennek az asszonynak, hogy segít? – hangzott az ATV műsorvezetőjének a kérdése. Válasz:

„Semmilyen ígéretet nem tettem.”

ATV: „De erről közirat van.”

Kósa: „Ez csak arról szól, hogy azt mondtam neki, hogy ha valóban igaz, hogy ilyen rengeteg pénzt örökölt, ezt fektesse magyar állampapírba. Ezzel segítsünk a magyar államnak.”

Majd később ismét Kósa: „Az édesanyámnak semmilyen ajándékot nem adtak, ez az egész hamisítvány.”

Helmeczy László, Szabóné ügyvédje a Független Hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy

„már hogyan lehetne a Kósa édesanyjának szánt 800 milliós ajándékról szóló dokumentum hamisítvány, amikor erről hivatalos közjegyző által hitelesített közirat létezik.”

Helmeczy László

Helmeczy azt sem tudja felfogni, hogy Kósa miért az ellenzéket vádolja és gyanúsítja az üggyel kapcsolatban, hacsak nem az ő (mármint az ügyvéd) ellenzéki képviselőjelöltségére nem akart ezzel utalni. (Helmeczy a DK jelöltjeként indult a választáson.)

A Független Hírügynökség kérdésére, hogy kliensének mi a további sorsa, hiszen jelenleg is Svájcban tartózkodik és várja, hogy miként döntenek a hatóságok a kiadatási kérelemről, Helmeczy elmondta, hogy állandó kapcsolatban áll az ottani ügyvéddel. Még nem lehet tudni, hogy kiadják-e kliensét. És azt sem, hogy amennyiben ez megtörténik, akkor Szabóné mit határoz, azaz mit fog nyilvánosságra hozni. Ha mindent, akkor Kósának lesznek még álmatlan éjszakái – mondta Helmeczy László ügyvéd.

A vidéki és határon túli színházak lekörözték a budapestieket

Tasnadi Kata
-
0
A vidéki és határon túli színházak lekörözték a budapestieket

Csütörtökön kezdődik a 18. Pécsi Országos Színházi Találkozó: a fesztivál versenyprogramjában idén is tizennégy előadás szerepel, azonban a válogatók kifejezetten sok határon túli és vidéki produkciót válogattak be a versenybe. Az egyik válogató, Regős János szerint ennek egyszerűen az volt az oka, hogy idén Budapesten kívül találtak igazán erős előadásokat.

 

Új szabályokat vezettek be a POSZT versenyprogramjának kiválasztásában, ennek értelmében a színházaknak regisztrálniuk kellett, és a bemutatószámtól függően három, kettő vagy egy előadást ajánlhattak a válogatók figyelmébe megtekintésre – mondta a FüHü-nek Regős János, színpadi szerző, szakíró, színész, rendező, a Szkéné Színház korábbi igazgatója, aki Térey János író, költő, drámaíró és műfordító mellett a 2018-as POSZT válogatója volt.

Összesen 178 előadást láttak az évadban, tehát még többet is, mint amennyit a színházak neveztek. Térey Jánossal, illetve a tanácsadónak felkért Bazsányi Sándorral (a MASZK egyesület elnöke) és Balog Józseffel (a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkara esztétika szakának megbízott tanszékvezetője) a legtöbb darabot Budapesten nézték meg. Ennek ellenére tavalyhoz képest kevesebb fővárosi előadás került be a válogatásba, és feltűnően sok a határon túli produkció.

Regős János
MTI Fotó: Marjai János

Regős János ezt azzal magyarázta, hogy egyrészt megszűnt a korábban érvényben lévő korlátozás, hogy csak két határon túli előadás lehet a versenyben, másrészt pedig úgy alakult, hogy nagyon erős volt a vidéki, és különösen a határon túli színházak műsora.

„Meglepően érdekesebbek, izgalmasabbak a vidéki és határon túli színházak, mint úgy általában a budapestiek,

ami nem jelenti azt, hogy Budapesten ne lett volna jó néhány figyelemreméltó előadás” – mondta.

Budapesten körülbelül nyolcvan előadást láttak Regősék, tehát messze a legtöbbet, de a vidéki és a határon túli színházak esetében a kisebb merítésből is több produkciót válogattak ki.

„Ez mutatja azt is, hogy milyen korszerű, különleges színházi nyelvet használnak a határon túli színházak” – mondta Regős János. Hozzátette, hogy Térey Jánossal

igyekeztek az „érvényes, progresszív, mai” előadásokat beválogatni,

és az ország határain kívül nagyon sok ilyen erős előadást találtak.

Idén is hét nagyszínházi és hét kamaradarab került be a versenyprogramba, ezek között négy budapesti, öt vidéki és öt határon túli színház produkciója szerepel, amelyeket a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán és kamaraszínházban láthat a közönség június 7. és 16. között.

A szakmai zsűri tagja idén Szamosi Zsófia, Trokán Péter, Falussy Lilla, Csanádi Judit, Rockenbauer Zoltán, Bóta Gábor és Zsuráfszky Zoltán, a színészzsűri tagja Felföldi Anikó, Molnár Zsuzsa és Ungvári István lesz.

A fesztivál díszvendége Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató, rendező.

A 2018-as POSZT versenyprogramja:

  • Henrik Ibsen: Rosmersholm, Kolozsvári Állami Magyar Színház, rendezte: Andriy Zholdak
  • A. P. Csehov: Három nővér, Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen, rendező: Ilja Bocsarnikovsz
  • Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz, Katona József Színház, Budapest, rendező: Kovács D. Dániel
  • Henrik Ibsen: Hedda Gabler, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulat, rendezte: Keresztes Attila
  • Leo Stein – Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, Katona József Színház, Kecskemét, rendezte: Béres Attila
  • Bertolt Brecht – Paul Dessau: A kaukázusi krétakör, Szigligeti Színház, Nagyvárad, rendező: Anca Bradu
  • László Miklós: Illatszertár, Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza, rendező: Mohácsi János
  • Danilo Kiš: Borisz Davidovics síremléke, Újvidéki Színház, rendező: Alekszandar Popovszki
  • William Shakespeare: III. Richárd, Radnóti Színház, Budapest, rendező: Andrei Șerban
  • Matei Vișniec: Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk, Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely, rendező: Zakariás Zalán
  • Bertolt Brecht – Paul Dessau: A kaukázusi krétakör, Miskolci Nemzeti Színház, rendező: Szőcs Artur
  • Bertolt Brecht – Paul Dessau: A kaukázusi krétakör, Katona József Színház, Budapest, rendező: Székely Kriszta
  • Jon Fosse: Halál Thébában, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, rendező: Horváth Csaba
  • Forte Társulat / Thomas Bernhard: Vaterland, Forte Társulat, rendező: Horváth Csaba

 

 

Orbánnak nem érdeke a nyílt önkény…

Kardos Ernő
-
0
Orbánnak nem érdeke a nyílt önkény…

Az új országgyűlés megkezdte első vitáját a Stop Soros törvénycsomagról és az ehhez kapcsolódó hetedik Alaptörvény-módosításról. A civil szervezeteket ellehetetleníteni akaró előterjesztés büntetőjogi szankciókkal szeretné megállítani az „illegális migrációt”. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Bozóki András szerint az egész csak verbális petárda, mert senki sem akar illegálisan betelepíteni senkit Magyarországra. A CEU politológus professzora úgy látja, hogy a hatalomnak ma már nincs szüksége arra, hogy az uralkodó elit érdekeinek érvényre juttatása érdekében megverje, vagy bebörtönözze az embereket, elég, ha más módon megfélemlíteni a társadalmat.

 

A közelmúltban az nyilatkozta, hogy Orbán Viktor bármikor elindulhat egy nyíltabban elnyomó rendszer felé. Ez a folyamat elkezdődött már?

Eddig lopakodó lépések történtek a nyíltabban elnyomó rendszer felé. Kezdetben „többségi demokráciáról” volt szó, aztán jött az „illiberális demokrácia” fogalma – aminek szerintem nem sok értelme van – ma viszont már a versengő önkényuralmi rendszerben vagyunk. Mi, politológiával foglalkozók ezt az állapotot a demokrácia és a diktatúra között lévő úgynevezett hibrid rezsimnek hívjuk, ami már rég nem demokrácia, de még nem kifejezetten diktatúra. Elvileg Orbán Viktornak megvan a lehetősége, hogy újabb lépéseket tegyen a nyíltan elnyomó rendszer felé. Ugyanis mindezt megteheti, és nem az ország pillanatnyi érdeke dönti majd el, hogy élni fog-e vele, vagy sem.

A kormány megalakítása során tett a kormányfő újabb lépéseket az említett nyíltabb önkény irányába?

Születtek olyan döntések, amelyek demokráciában nem szokásosak. A honvédelmi miniszter katonatiszt lett, egy tábornok, amivel megszűnt a hadsereg feletti civil kontroll. A titkosszolgálatot pedig közvetlenül a miniszterelnökség alá helyezték, tehát a kormányfő mindenkiről mindent közvetlenül megtudhat. A hálózat felhasználható a saját, vagyis a Fideszhez kötődő emberek megfigyelésére, ellenőrzésére, ezzel megelőzhetőek a belső lázadások. De a hálózat embereivel ellenőrizni tudják a hatalomhoz kötődő kapcsolatrendszereket, s persze kézben tarthatják a gazdasági ügyleteket is. A szolgálat bevethető még az ellenzék meggyengítésére is, ámbár a mai parlamenti ellenzéket figyelve ez a folyamat már szinte be is fejeződött.

Az államvédelem mindezeken kívül bevethető bármilyen váratlan helyzet megoldására. Jelenleg nem tudhatjuk, hogy mennyire nyúltak bele a választásokba. Azt tudjuk, hogy nem volt tiszta, hiszen a Fidesz, mint párt, és mint állam, együttesen legalább ötször annyi pénzből kampányolt, mint az ellenzéki pártok összesen. De arra nincs független forrás, amely egyértelműen mutathatná a választás estéjén történt beavatkozás mértékét. Tudjuk, hogy volt egy háromórás „technikai szünet”, ezalatt az általuk kontrollált rendszerbe bármikor belenyúlhattak. Amikor az eredményeket a bezárt szavazókörzetekből a központokba akarták továbbítani, akkor azt átmenetileg leállították. Csak este tíz óra után gyűjtötték be, s kezdték nyilvánosságra hozni. Mindezt arra hivatkozva tették, hogy némelyik szavazókörzetben még áll a sor, holott részeredményeket ettől még lehetett volna közölni, ahogy ezt húsz éven keresztül megtették. De erről az ellenzék elég keveset beszélt.

Tehát vannak jelek, hogy az ellenzéket fel akarják használni a NER fenntartásához?

Számos ilyen jel van, ezek újra meg újra előkerülnek. Legutóbb Hadházy Ákos nyilatkozta, hogy az LMP-n belül arra kérték, ne hozza nyilvánosságra a hatalom szempontjából érzékenyebb korrupciós ügyeket, inkább csak szőrmentén kifogásoljon. Hasonló figyelmeztetésről négy éve Ron Werber is beszámolt. A kampánytanácsadó akkoriban az MSZP-nek dolgozott és meg akarta támadni Rogán Antal kétes ügyeit, de Molnár Zsolt a szocialista párt politikusa leállította. Botka László is utalt arra, hogy az ellenzéki pártokban lehetnek „téglák”. Nem tudom, hogy mi ebből az igazság, de már az is épp elég, hogy folyamatosan fennáll a gyanú, amely szerint az ellenzéki politikusok egy része anyagi függésben van a Fidesztől.

A kormányalakítás után a parlament azonnal elkezdte a Stop Soros tárgyalását. A civil társadalom megregulázása lehet a nyílt önkény része?

Ne felejtsük el, hogy a civilek megtámadására az Unió, illetve az Európai Néppárt is érzékenyen reagált, s kijelölte a vörös vonalat. Ezért lehetséges, hogy a tervezett törvény verbálisan ugyan erős lesz, de valójában a bíróságok előtt – már ha marad még független törvényszék – nehéz lesz érdemben fellépni a civil szervezetek ellen. Maradnak tehát a kemény szavak az „illegális betelepítés” ellen, holott valójában senki nem akar senkit illegálisan betelepíteni. A kvótarendszer sem illegális, ezen kívül a menekültek befogadását törvény szabályozza. Az „illegális betelepítés” kifejezés nincs kapcsolatban a realitással, elképzelhetőnek tartom tehát, hogy a jogszabály pusztán egy olyan retorikai petárda, amely elsősorban a választási ígéret betartását hivatott demonstrálni.

Az igazságügyi miniszter a választási ígéretek között említette a közigazgatási bíróság létrehozását. A bírói rendszer megtörése közelebb visz az önkényhez?

Kétségtelen, a bíróság valóban a társadalom utolsó védőbástyája maradt ebben a rendszerben. Ma ugyanis még lehet reménykedni, hogy a bírói döntések révén korrigálhatóak a politikai – mondjuk így – tévedések, vagy ferdítések. Például nemrég független bíróság állapította meg, hogy az 1956-os emlékév alkalmából felhasznált legendás plakáton nem a hatalomnak kedves Dózsa László gyerekkori fotója látható. Viszont ha már a politika által kinevezett ítészek miatt itthon képtelenség lesz a hatalom ellenében pert nyerni, akkor már csak a nemzetközi bírósághoz lehet fordulni, ami szinte a végletekig elhúzódhat. A strasbourgi bírósághoz már így is a magyarok nyújtják be a legtöbb keresetet. A tendencia tehát az, hogy az uralkodó politikai elit mindent megtesz hatalmának bebetonozása érdekében. El akarja érni, hogy az országban teljes legyen az apátia, s az emberek azt érezzék, hogy nincs értelme semmiféle ellenállásnak. Ennek példája az Alkotmánybíróság gyáva és cinikus döntése, amellyel „az európai alkotmányos párbeszéd jegyében” felfüggesztette az immár egy éve húzódó eljárását a felsőoktatási törvény és a civil törvény ügyében. Mintha az Európai Bíróság leendő döntésének bármilyen halasztó hatálya lehetne az AB határozatára.

Közben a parlamentben már tárgyalják a sokadik alkotmánymódosítást, ami szintén szűk hatalmi érdeket szolgál. A kormánypropagandának sikerülhet ezt úgy eladni, hogy tulajdonképpen a nép érdekében nem lehet majd tüntetni?

Nehéz lesz, eddig ugyanis a gyülekezéshez nem kellett engedélyt kérni a rendőrségtől, elég volt azt bejelenteni. Talán ezután sem kell, de a rendőrség majd betilthatja a tüntetést, ha az szerinte valakinek a személyes életét zavarja. Ad abszurdum elképzelhető, hogy a parlament közelében lévő Alkotmány út valamelyik lakója – mert utálja a zajt, vagy szereti a kormányt – megakadályozhatja, hogy az országház előtt demonstrálók jelenjenek meg, s alkotmányos joguknak megfelelően hangosan tiltakozzanak a kormány döntései ellen.  Azt mondják, hogy a jogszabályt elsősorban a politikusok háza előtti tüntetések miatt találták ki. A kormány azonban nem úgy járt el, ahogy azt az Alkotmánybíróság javasolta. A testület ugyanis mindössze azt kérte, hogy pontosítsák a tüntetések feltételeit. Ehelyett a magánélethez való jogot beemelték az alaptörvénybe, ami így összeütközésbe kerül a gyülekezési joggal. Az állampolgári jogok már amiatt szűkülnek, hogy a rendőrség ebben a kérdésben egyáltalán mérlegelhet. Azt azért nem hiszem, hogy emiatt nagy tüntetést be lehet majd tiltani. De mondjuk a miniszterelnök – vagy akár bármely vidéki fideszes potentát – háza előtt bizonyosan nem lehet majd demonstrálni.

Az ellenzék aligha készülhet a kormány ellenőrzésére, legfeljebb díszletként ücsörög a parlamentben, miután a pártok látszólag hülyeségből, esetleg némi pénz fejében elspórolták a választási együttműködést. Van más lehetőség?

Az ellenzéknek nincs döntési lehetősége. Módja az ellenőrzésre pedig minimális, mivel Magyarországon nincs demokrácia. Nem szeretnék az ellenzékre nézve általános morális megállapítást tenni: vannak, akik mindent megpróbálnak a kormányzat ellenőrzése érdekében, de vannak, akikről ez nem mondható el. A siker lehetősége minimális, de épp ezért az ellenzéknek össze kell fogni, különben a Fidesz pártonként szétszedni őket. Ezzel együtt be kellett menniük a parlamentbe, hogy kihasználják maradék megszólalási lehetőségeiket.

Ön felvetette, hogy az országházban folyamatosan működhetne az Ellenzéki Kerekasztal, amely összehangolná az ellenzéki álláspontokat. Gondolja, hogy képes erre a belső háborúskodással sújtott ellenzék, benne a széteső Jobbikkal?

Ideális lenne, ha valamennyi ellenzéki párt célnak tekintené az együttműködést, amit napi ügyekben is folytathatnának, továbbá nem egymás besározását, hanem a kormány kritikáját tekintenék feladatuknak. Ha valaki még mindig azt hiszi, hogy az egyes ellenzéki pártok közötti huzakodásból profitál, téved, ezt megmutatták a választások. Az együttműködés mellett fontos lenne, hogy a parlamenti ellenzék tudatosan hidat építsen a parlamenten kívüli erők felé. Ebből a szempontból a Momentum – amely viszonylag jól szerepelt a választásokon, de nem jutott be a parlamentbe – kulcsszerepet kaphat.  Egyelőre persze forrongás, átalakulás, helykeresés van az ellenzéki oldalon, ez azonban vesztes választások után természetes. Közben azért lehet figyelni, hogy párton belül ki az, aki szivárogtat, ez munka közben nagyon hamar kiderül.

Azt mondta, hogy Orbán Viktor pillanatnyi érdeke fogja eldönteni, hogy kész-e újabb lépéseket tenni a nyílt önkény felé. Az ország nyitott gazdasága viszont függ a nemzetközi helyzettől. A közgazdasági racionalitás sem képes a diktatúra építését lassítani, vagy megállítani?

Csak lassítja a folyamatot. Orbán nem véletlenül találta a ki a „pávatáncot”, a kormányfő ugyanis a világ felé eljátszotta, hogy demokrata, majd itthon folytatta a demokrácia rombolását. Őt azonban már megismerték Európában, és kevesen hiszik el neki, hogy az önkényuralom kiépítése közben a demokrácia fenntartására törekszik. Ezért Orbán célja ma már saját rendszerének exportálása, amint azt Szlovénia, Macedónia vagy Lengyelország esete mutatja. És ebben szövetségesre találhat az új olasz kormányban is. Sőt, a nemzeti össztermék jelentős részét előállító német autógyáraknak semmi baja nincs a hazai politikai rendszerrel, hiszen adókedvezményeket kapnak, és olcsó munkaerőért megkapják, amit akarnak. Tehát miközben a német politikai elit visszafogottan kritizálja a magyar kormány viselkedését, a német gazdasági elitnek nincs problémája vele.

Az uniós milliárdok elvonásának lehet valami hatása, vagy az Orbán Viktort diktátornak nevező, de vele aztán jópofáskodó bizottsági elnök, Juncker szigora csak látszólagos?

Ha a pénzt teljes mértékben megvonnák, akkor annak az egész ország inná meg a levét. Egyelőre azonban ennek a tervnek, a 7. cikkely életbe léptetésének sincs realitása, hiszen azt minden tagállamnak el kéne fogadni. Ha az uniós támogatásokat csökkentenék, akkor elképzelhető, hogy elégedetlen hangok bukkannának fel a Fideszen belül. Ha a kormánypárt tagjai sem jutnának feltétel nélkül a húsosfazék közelébe, akkor talán nem követnék fenntartás nélkül a vezért. Az ellenzéken persze ez sem segít, hisz ott mindenekelőtt olyan hiteles vezetőre lenne szükség, aki képes az ellenzék egységét megteremteni.

A napokban a Kötcsei pikniken a Fideszes nagyurak elképesztő arroganciával hajtották el az ellenzéki sajtót.  Az eseményen már készültek az uniós választásokra, aminek a szabályait nem Orbán emberei írták. Ez hozhat a tavaszi eredményektől lényegesen eltérő eredményt?

El tudom képzelni, hogy a Fidesz EP-képviselőnek száma csökken majd – ha a szavazatszámlálás megbízható kezekben lesz – talán a Jobbik képes lehet a tavaszinál jobb eredményre, ha addig nem verik szét. Nehéz úgy jósolni, hogy nem látjuk világosan, vajon az országgyűlési választások mennyiben tükrözik a valós viszonyokat. És egy év a politikában egyébként is nagyon hosszú idő.

Korábban azt nyilatkozta, hogy még soha nem fordult elő az unió történetében, hogy a demokratikus államok közössége tartósan megtűrjön a tagjai között egy antidemokratikus államot. Európa képes megakadályozni, hogy az Orbán rezsim nyílt autoriter rendszerré változzon?

Hosszabb távon feltétlenül, de úgy vélem, Orbánnak sem érdeke a nyílt diktatúra. Miért akarna elesni ezermilliárdos támogatástól, amit csak az Európai Uniótól kaphat meg? Orbán érdeke tehát, hogy az unión belül maradjon, vállalja, hogy a rendszer bomlasztója, átalakítója legyen, aki a „Nemzetek Európája” koncepcióra felfűzött új Európa-képhez próbál szövetségeseket találni. Ennek érdekében tehát formálisan hajlandó elfogadni bizonyos uniós játékszabályokat.

Ha mégsem, akkor elvileg előfordulhat, hogy a kormány kilép az Európai Unióból?

Miután népszavazás útján léptünk be, a kilépésről is csak népszavazás dönthet. Viszont az Európai Unió támogatottsága ma Magyarországon legalább 60 százalékos, vagyis a Fidesz választási győzelme még nem jelenti, hogy ki kéne lépni az unióból. Ilyen politikai döntésnek tehát nincs népi támogatása, komoly ellenállásra lehetne számítani vele szemben. Ne felejtse el, sok százezer magyar dolgozik külföldön, a hozzátartozók itthonról figyelik boldogulásukat, ők biztosan nem támogatnák az egyoldalú döntést. Tehát csak az eltökélt orbánista kisebbség szavazna a kilépés mellett, hiszen még a sokmilliárdos propagandával futtatott 2016-os „migránsügyben” rendezett népszavazás is érvénytelen lett. Újabb kudarcot aligha kockáztatnának meg, a legtöbb hasonló helyzetben – vasárnapi boltzár, olimpia – visszatáncoltak a népszavazás elől.

Ha ez a hatalom valami csoda folytán megbukna, akkor helyre lehetne állítani a demokratikus berendezkedést, a folyamatok, amelyek a nyílt diktatúra irányába elindultak, megfordíthatóak?

Ma nem az a fő veszély, hogy elmegyünk egy régi típusú diktatúra felé, mint amilyen Észak-Korea, Kuba, vagy Venezuela, de már olyan sem lesz, mint a kádári önkény. Ezek ódivatú diktatúrák. Viszont olyan rendszer még lehet, amiről észre sem vesszük, hogy valójában diktatúra, hiszen a határok nyitottak, lehet utazni, bizonyos körökben még beszélni is, de mégsem élünk szabadon. Heller Ágnes az illiberális rendszert egy írásában posztmodern zsarnokságnak nevezi. Úgy véli – és ebben egyetértek vele –, hogy már nincs szükség a régi módszerekre, egyéb módon is megvalósítható, hogy az uralkodó elit érdekei maradéktalanul érvényre jussanak.  Ehhez már nem kell mindenkit megverni, mert az rosszul mutat a tévében, nem is kell tömegeket bebörtönözni. Elég csak gyűlöletkampányokkal és egzisztenciális fenyegetésekkel befogni az emberek száját, ami miatt már érezhetik magunkat nagyon rosszul.

Ebből lehet még demokrácia, meg lehet tehát fordítani a folyamatot?

Azt gondolom, hogy ez a lefelé menő spirál egy idő után kritikus tömeget fog zavarni. Az elmúlt években bekövetkezett gazdasági növekedés és ennek politikailag gondosan kiporciózott hatása egyaránt a rendszer támogatóivá tette a leggazdagabbakat és a legszegényebbeket. A történelem tanúsága szerint a személyhez kötődő antidemokratikus rendszerek akár sokáig is fennmaradhatnak, de nagyon sérülékenyek. A politikai fordulatot soha nem lehet kizárni, lehet ez lassú erjedés, vagy felgyorsuló tiltakozás. A rendszer intézményei elbizonytalanodhatnak, ha a politikai vezetés egysége megtörik, ha az erőszakszervezetek között rivalizálás indul be, ha a bírák és az értelmiségi szakmák képviselői ellenállnak, ha az állampolgárok hajlandóak áldozatokat is hozni a változásért, miközben nemzetközileg is elszigetelődhet a hatalom. Egyelőre azonban nem ebbe az irányba megyünk, de ha úgy fogjuk fel, hogy most vagyunk a mélyponton, akkor lehetünk akár optimisták is, mert innen már csak felfelé vezethet az út.

Kósa az ellenzéket vádolja

Lendvai Péter
-
0
Kósa az ellenzéket vádolja

Egészen megdöbbentő nyilatkozatot Kósa Lajos az ATV reggeli műsorában. Túl azon, hogy az általuk – a Fidesz által – Soros-szervezeteknek titulált jogvédőket azzal vádolta, hogy tudatosan jogsértésre oktatják ki az illegális bevándorlókat, ilyen brosúrákat készítenek és osztanak ki a migránsoknak, beszélt saját ügyéről, a csengeri asszony által kínált 1300 milliárd forintos akcióról.

Az országgyűlési képviselő – büszkén hangsúlyozta: soha ennyien nem szavaztak rá – hangsúlyozta: semmilyen hibát, bűnt nem követett el, az akciót kifejezetten az ellenzék tervelte ki ellene, hiszen minden választás előtt kirobbantanak valamilyen hamis váddal egy botrányt. Kósa kijelentette:

semmi egyebet nem tett, mint elfogadta a felkérést Szabó Gábornétól,

hogy segít, az ország javára, állampapírba fektetni a mesés összeget. Az édesanyjának szánt nyolcszázmillió forintos összegről azt mondta: hamisítvány, ő sosem kért és kapott ilyen ajánlatot, az édesanyja adatait megszerezték, ellopták.  Szerinte az ügynek csak annyi a tanulsága, hogy az ellenzék mindenre képes.

A volt debreceni polgármester, Fidesz-frakcióvezető, miniszter arra a kérdésre, hogy mindezt mire alapozza, vagyis miből gondolja, hogy a történések mögött az ellenzék áll, határozottan közölte:

majd a rendőrség ki fogja deríteni.

Amivel ugye azt is állítja, hogy a hatóságok vizsgálódnak az ellenzék  háza táján, vagy ha nem is vizsgálódnak, ez lesz a feladatuk.

Az ügyben egyelőre egyébként csend van, a „csengeri asszony”, Szabó Gáborné változatlanul kiadatási őrizetben van Svájcban, még nem tudni, hogy mikor jön haza, illetve van-e esélye arra, hogy megússza az itthoni vizsgálatot. Az örökségről, illetve arról a vagyonról, amelyről a közjegyzői okirat – Kósa által is aláírt – szólt változatlanul nem tudni, hogy létezik-e, avagy tényleg egy csalóval állunk-e szemben. Helmeczy László ügyvéd, Szabóné védője ebben a kérdésben bizonytalanul nyilatkozott, miközben az a férfi, aki sokáig Svájcban segítette Szabónét azt nyilatkozta a fuhu.hu-nak, hogy a pénz létezik, csak a magyar eljárás elindítása miatt a svájci bank zárolta.

A rendőrségi vizsgálat kapcsán annyit lehetett tudni, hogy intenzíven keresték azokat az embereket, akiktől Szabóné kölcsönöket vett fel, és fedezetként az örökséget jelölte meg a hitelezőinek. Hogy hány feljelentés érkezett, arról a hatóság nem számolt be, mint ahogy az egész ügyről nem beszélt a nyilvánosság előtt a nyomozó szerv. Éppen ezért

különösen furcsa Kósának az a kijelentése, amely azt sugallja, hogy a rendőrség az ellenzék szerepét vizsgálja ebben az ügyben.

Abban az ügyben, amelyről sokak hitték Kósa Lajos politikai pályafutásának végét jelenti. Nem így történt, és bár komoly szerepe már nincs a politikusnak – a jövő évi önkormányzati választás kampányfőnöki címe egyelőre nem nevezhető komolynak -, de ez a mostani szerepvállalása egyfajta felmentésként is értelmezhető.

Simicska megszólalására várva

Lendvai Péter
-
0
Simicska megszólalására várva

  • még azt is terjesztik, hogy kiegyezett Orbánnal 

  • A konfliktus a két volt jó barát között már korábban is ismert volt

  • A Magyar Nemzet és a Lánchíd bezárását munkatársaira bízta

Belengette valamelyik kormánypárti orgánum – szinte mindegy is, hogy melyik, úgyis egymástól átveszik ezeket a híreket, lényegében változtatás nélkül -, hogy kikerült az Eladó tábla Hír tv-re. Természetesen valódi forrás nincs megjelölve, ami amúgy nem jelent semmit. Azért nem, mert az ilyen hír elsősorban abból táplálkozik, hogy lehet valóságalapja is.

Tudjuk, hogy Simicska Lajos, közvetlenül a választások (április 8.) után bejelentette, hogy bezárja média portfóliója két darabját, a Magyar Nemzetet és a Lánchíd rádiót. Ebből különösen a Magyar Nemzet megszűnése jelentett fájdalmat; 1938-ban alapította Pethő Sándor és azóta sajátos helyet foglalt el a magyar sajtótörténetben. Polgári lapként indult, és bár a pártállami idők nagy kilengéseket nem engedett, a lap mégis képes volt, főként a konszolidálódó Kádár-rendszerben –némi autonómiát kivívni és némiképp szabadabb hangot megütni, mint a több lap (Népszabadság, Népszava, 1968-tól Magyar Hírlap).

A rendszerváltás után időszaka már elég viharosra sikeredett; liberális és jobboldali csoportok küzdöttek érte, és ugyan az utóbbiak kezébe került az újság, nélkülözte a stabil anyagi alapokat. Olyannyira, hogy a kilencvenes évek közepére – a pénzhiány miatt – a megszűnés szélére sodródott a lap, amelyet végül – Horn Gyula közbenjárására – a Princz Gábor vezette Postabank mentett meg, és tartott életben. Az 1998-as kormányváltás után a Postabank lényegében az Orbán-kormány kezébe került, így a Magyar Nemzet is onnan kezdve a Fidesz szolgálatába állt. Így lett tulajdonosa a későbbiek során Simicska Lajos; a Magyar Nemzet a 2015 február 6.-i, úgynevezett G-napig híven szolgálta Orbán Viktort, a kormányt és a Fideszt. A konfliktus a két volt jóbarát között már korábban is ismert volt, de a teljes fordulat ekkor következett be („Orbán te geci”). A Magyar Nemzet onnan kezdve, jóllehet továbbra is jobboldaliként hirdette magát, de élesen Orbán-ellenes fordulatot vett, vezetése lecserélődött – Liszkay Gábor főszerkesztő, korábban Simicska leghűségesebb társa  távozott, és megmaradt Orbán szolgálatában -, munkatársi gárdája is jelentősen átalakult.

A Magyar Nemzet egyre kritikusabb és egyre élesebb hangra váltott a kormánnyal szemben, különösen a választások hajrájára vált kemény ellenzéki újsággá. Sorozatban jelentek meg a tényfeltáró írások, erősen éltetve a hitet: ennyi botrány nyomán megbukik Orbán és kormánya. Simicska maga a Jobbik győzelmét hitte, és mindent el is követett a szélsőjobb párt konszolidálása és győzelme érdekében.  Rossznyelvek szerint Simicska még fogadást hajlandó volt kötni arra, hogy a Fidesz elbukja a választást, és hogy áprilistól új világ jön Magyarországra.

Nem így történt. Ami alaposan megroppantotta a vállalkozót; korábban is alig-alig jelent meg, vagy nyilatkozott a nyilvánosság előtt, azóta viszont szinte teljesen háttérbe vonult. A két orgánum, tehát a Magyar Nemzet és a Lánchíd bezárását is munkatársaira bízta. Hogy miért nem ő maga vállalta ennek bejelentését, nem tudni, talán nem akart szembenézni a munkatársakkal, de az is lehet, hogy tartott a botránytól. Ami egyáltalán nem lett; a szakma még csak nem hüledezett különösebben, hogy ezt a nagymúltú, sokáig prezstizslapot kivezetik a piacról. A Népszabadság bezárása után úgy látszik már semmin sem lepődünk meg, kiváltképp, ha itt kétségkívül maga tulajdonos döntött a záróráról.

Akkor, amikor mindezt bejelentették azt is közölték: a Hír tv megmarad, ott csak létszámcsökkentést hajtanak végre. A csatorna közel negyven munkatárstól vált meg, köztük olyanoktól is, akik a televízió arcának számítottak – például Szöllősi Györgyi, vagy olyanoktól, akik szakmailag fémjelezték a Hír tv-t (például D.Bányász Gergő).

A kedélyek megnyugodni látszottak, egészen mostanáig, mikor is a Pesti Srácok bedobta a hírt, amit a bevezetőben jeleztünk, hogy tudniillik Simicska eladja a televíziót. A Független Hírügynökség igyekezett több forrásból visszaigazolást nyerni, de százszázalékos biztonsággal sem cáfolni, sem megerősíteni nem sikerült az értesülést. A Hír televízió munkatársai többnyire nem adnak hitelt a leírtaknak, többen úgy kommentálták portálunknak az információt: a kormányhoz kötődő médiumok rosszindulatú akciójáról van szó, semmi nem igaz az állításból. Mások óvatosabban fogalmaztak: szerintük az év végéig biztosan nem lesz változás, Simicska tartja magát ahhoz, hogy még fenntartja csatornát. Jól értesültek – nem Simicska köreiből – tudni vélik, hogy az oligarcha és Orbán Viktor kiegyezett egymással, eszerint Simicska otthagyja, vagy eladja a még meglévő sajtóbeli portékáit, cserében Orbán visszaengedi őt a közbeszerzés nyertesei közé. A Független Hírügynökség, annak fenntartásával, hogy a mai világban semmi sem lehetetlen, nem tartja valószínűnek ezt a variációt, inkább annak a véleménynek ad hitelt, hogy a kormánypárti sajtó felülről jövő utasítást hajt végre. Hatalomtechnikailag logikus lenne: a meggyengült – nekünk legyen mondva – és biztosan elkeseredett Simicskát, ismerve hirtelen indulatból bármire képes.

Mindenesetre a jobboldal keményen rámászott a Hír tv-re, az origo Kálmán Olga nézettségi adatait közli, hiszen június 1-től nyilvánosak ezek a számok. A hírportál azt írja, hogy az Egyenesen műsorát háromszor kevesebben nézik, mint az ATV Egyenes beszéd című produkcióját. amivel visszaigazolva látják, hogy Kálmán Olga lényegében megbukott. Igaz ugyan –és ezt az origo is elismeri -, hogy az ismertetett adat nem köthető Kálmán Olgához, hiszen aznap nem ő vezette a műsor, ez a tény azonban kevéssé zavarja a kormánybarát portált, hogy levonja a műsorvezetőnőre vonatkozó következtetéseit.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a csatorna munkatársai körében sikerült teljes bizonytalanságot elérni, és mindaddig, amíg maga tulajdonos meg nem szólal, ez így is marad.

Inotai: Orbán hazug kommunikációja

Bak Mihály
-
0
Inotai: Orbán hazug kommunikációja

Van valóságalapja az Orbán kiszivárgott kötcsei beszédében elhangzottaknak, de akkora világgazdasági válság nem várható, amiről szólt, inkább az elhibázott gazdaságpolitika felelősségét akarja eltolni magától – mondta Inotai András közgazdászprofesszor. Orbán a „kézifék behúzását” ecsetelte zárt körben.

Bár hivatalos információ nincs a vasárnapi kötcsei találkozón elhangzottakról, az atv.hu értesülése szerint Orbán Viktor arról beszélt, hogy újabb gazdasági válság jön kívülről, emiatt félre kell dobni az eddigi elképzeléseket.

A miniszterelnök szerint:

– újabb európai gazdasági válság jön,

– eltűnik az olcsó pénz a hitelpiacról,

– itt vannak az amerikai védővámok,

és ezek következtében:

– a 2022-ig tartó ciklusban megszűnik a pénzbőség a minisztériumokban, nem lehet dobálózni (tíz)milliárdokkal,

– Varga Mihály pénzügyminiszter „behúzta a kéziféket”,

– a demográfiai fordulat azért végrehajtható, amit a bankok és a multik finanszíroznak,

– a hiányt 3 százalék alatt kell tartani.

Kövér László pedig részletek említése nélkül arról beszélt, hogy a legnehezebb négy év jön, nem lehet a nagy ívű elképzeléseket végrehajtani.

Ez egybe vág a pénzügyminiszter múlt héten adott interjújában foglaltakkal, amely, ki nem mondva ugyan, de lényegében szakítás az eddigi (Kövért idézve) nagy ívű gazdasági tervekkel. És amellyel kapcsolatban az OECD figyelmeztette is a kormányt.

Mindazonáltal kérdés, hogy reális-e a szinte apokaliptikus helyzet, amely – ha a hiányt „kőbe vésettnek” feltételezzük –

jó eséllyel újabb megszorításhoz fog vezetni.

A témával egész életében foglalkozó Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet kutatóprofesszora (korábbi főigazgatója) szerint nem.

Természetesen van valóságalapja annak, amit Orbán mondott – fejtette ki Inotai. A német gazdaság némi lassulása érzékelhető jó fél éve, valóban kialakultak kapacitásfeleslegek a termelésben, s az is tény, hogy az amerikai protekcionista gazdaságpolitikának vannak súlyos veszélyei.

A közgazdászprofesszor szerint az acélra és az alumíniumra kivetett amerikai védővám nem fog abban a formában kiteljesedni, ahogyan ezt Donald Trump tervezi, de ezzel együtt ez ma az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező a világban. Ezt szemlélteti a statista.com grafikája, amely több érintett ország „megtorlási erejét” mutatja be: azt, hogy mekkora összeggel képesek visszavágni az Egyesült Államoknak.

Amerikának is fájhat. Forrás: statista.com

E kis kitérő után Inotai András arról beszélt, hogy a magyar gazdaságot nem a felsorolt körülmények fenyegetik elsősorban, hanem az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikája: a rossz hatékonysággal felhasznált, részben ellopott uniós támogatások (nem mellesleg utóbbit próbálja meg most visszaszerezni az EU). A betonba öntött ezermilliárdok, amelyek fenntartására nem lesz pénz. Ez kerül nekünk sokba, nem a most nulla kamatú olcsó hitel valamelyest drágulása lesz az – sorolta a közgazdász.

A professzor azokkal ért egyet, akik szerint Magyarországot komolyan fenyegeti a forint leértékelődése és a kamatok elkerülhetetlen emelkedése. Ez ugyanis együttesen a most zajló ingatlanboomban részt vevők között fog pusztítani, rengeteg hitel bedőlhet be – mondta. (Erről itt írtunk részletesebben.)

„Én úgy látom, hogy ezt a felismerést, illetve ennek következményeit próbálja meg nemzetközi körülményekre kivetíteni, mintegy áldozatként beállítani az országot, eltolni magától a felelősséget”

– állítja Inotai András.

Van tehát alapja annak, amiről beszél, de cinikus, hazug kommunikáció ez, ahogyan szerinte volt igazság a menekültválságról elhangzottakban is, de semmivel se igazolható több nemzedék gondolkodásának megmérgezése – mondta.

Visszakerülhet a lepel a Golgotára

Tasnadi Kata
-
0
Visszakerülhet a lepel a Golgotára

Pákh Imrét váratlanul érte, hogy a Kúria döntését mintegy figyelmen kívül hagyva új eljárást kezdeményezett az Örökségvédelmi Hatóság Munkácsy Golgotájának védetté nyilvánítására. A FüHü-nek elmondta, hogy azt tervezi, hogy emiatt újra letakartatja a Debrecenben látható festményt.

Néhány napja készítettünk interjút az Amerikában élő üzletember-műgyűjtővel annak kapcsán, hogy a Kúria az ő javára döntött a Golgota-ügyben és kimondta, hogy nem védett a festmény.

Pákh Imre azonban nem sokáig örülhetett a döntésnek, hétfőn vette kézhez a levelet, amelyben az újabb eljárás elindításáról tájékoztatták a tulajdonost. Erről az RTL Klub híradója számolt be először, és a műgyűjtő most a FüHü-nek is megerősítette, hogy az Örökségvédelmi Hatóság mintegy a Kúria döntését figyelmen kívül hagyva újra elindította a folyamatot.

Azt is elmondta, hogy a levélben az áll, hogy a kép jogi státusza ismét védett, azaz az eljárás indításával

mintegy megkerülték a Kúria döntését, amely hatályon kívül helyezte a kép védettségéről szóló korábbi határozatot.

Pedig korábban, még az előző eljárás kezdetén egy szakbizottság is megállapította, hogy nincs alapja a védetté nyilvánításnak.

A május 30-án kelt levél aláírója Buzinkay Péter főosztályvezető, aki írásban azt nyilatkozta az RTL Klubnak, hogy minden magyar ember érdeke a kép védetté nyilvánítása. Pákh Imre szerint azonban ez nonszensz. A FüHü-nek azt mondta, hogy minden magyar ember nevében utoljára talán Rákosi nyilatkoztatott ki így dolgokat.

Arról is beszélt, hogy most ügyvédei tanulmányozzák az ügyet, de úgy tűnik, hogy valóban jogában áll a hivatalnak újra elindítani a védettségi eljárást. A műgyűjtő szerint viszont Buzinkaynak és a hatóságnak nem azon kéne gondolkodnia, hogy a kép védett legyen, hanem azon, hogy látható. Pákh viszont az új eljárás miatt újra letakartatná a képet.

„Már többször kijelentettem, hogy lopott képet nem állítunk ki, és ezzel az eljárással részben ellopták a tulajdoni jogaim gyakorlását, így

a képre vissza fog szállni a lepel, amit most már csak úgy hívok, Buzinkay-lepel”

– mondta. Pákh ezzel arra utalt, hogy egy kép védettsége azt jelenti, hogy mozgatása, külföldre szállítása engedélyhez kötött.

Mi is kerestük az Örökségvédelmi Hatóságot és Buzinkay Pétert az ügyben, telefonon azonban senki nem nyilatkozott. Ha levélben feltett kérdéseinkre választ kapunk, frissítjük a cikket.

Százmilliárdos uniós pénz úszhat el

FüHü
-
0
Százmilliárdos uniós pénz úszhat el

Legalább 100-150 milliárd forint támogatási összeg megvonását eredményezheti az Európai Bizottság javaslata. Annyi hibát találtak a magyar a közbeszerzések ellenőrzésében, hogy emiatt átalány-hányadot, 10 százalék elvételét javasolják. Az eddigi kifizetések alapján ez akár duplázódhat is.

Éppen csak működőképes a magyar közbeszerzési ellenőrzési rendszer, emiatt az Európai Bizottság (EB) jelentéstervezete 10 százalékos átalánykorrekciót javasol – tudta meg a 24.hu.

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért (PM) európai parlamenti képviselője

Nem meglepő ez a javaslat, amiből az év végére lehet döntés – mondta a Független Hírügynökségnek Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője. Emlékeztetett arra, hogy már tavaly, az egyebek közt Mészáros Lőrincre kiírni tervezett 420 milliárdos keretű szennyvíz-beruházás esetén 25 százalékos pénzelvételt javasoltak az uniós auditban.

Jávor szerint egyértelmű az ítélet: lényegében nem működik a közbeszerzések ellenőrzése Magyarországon. Szerinte sokat mondó a javaslat azon része, amely szerint nem mennek végig tételesen az egyes szerződéseken, hanem átalányt javasolnak.

A szokásos ügymenet szerint ilyenkor kétoldalú egyeztetés következik az EB és a kormány között. Jávor szerint mindeddig volt mód konkrét részösszegeken vitatkozni, most mintha lejárt volna ennek ideje.

Ebből sokkal nehezebb lesz kijönnie a magyar kormánynak

– mondta Jávor -, néhány tízmilliárdot talán sikerül visszavenni.

Ha a kifizetett ezermilliárdokból ekkora tételt utólag visszafizettet a bizottság, az a magyar költségvetés hiányát fogja növelni.

Az EB értékelésében a közbeszerzési ellenőrzési rendszere hármas osztályzatot kapott a négyfokozatú skálán.

Ez azt jelenti, hogy éppen csak működik a rendszer.

A javaslat nem vesződik a vizsgált projektekkel egyenként, nem dekázza, hol, mekkora szabálytalanság történt, és a támogatásból hány százalék megvonását látja célszerűnek. Ennek alapján a 24.hu becslése szerint a (2017-es, közel 2500 milliárd forint itthoni pályázati kifizetések alapján) legalább 100-150 milliárd forint közötti támogatásról van szó.

Tavaly a 2015 és 2017 közötti szerződések közül vettek elő 34-t. Olyan infrastrukturális beruházásokat, amelyeknél a kifizetett ár 20-70 százalékkal nagyobb volt a tenderben megadott becsült összegnél. (Ilyen például a 3-as metró, a Budapest-Esztergom vasútvonal felújítása.)

Csakhogy idén még nagyobb lendületet vett a 2014-2020 közti uniós költségvetési ciklusban odaítélt támogatási keret lehívása és kifizetése. Áprilisi adatok alapján a meghirdetett pályázati keret közelít a 10 ezer milliárdhoz. Ennek bőven több, mintegy 90 százalékát, 8500 milliárd körüli összeget szerződéssel le is kötöttek a nyertesekkel. És ami még fontosabb, nagyjából 4500 milliárdot ki is fizettek. És nagy részét egyelőre a költségvetés terhére, mert Brüsszelből alig csordogál pénz. Az idei tényleges kifizetés nagyjából 900 milliárd, amivel szemben bőven százmilliárd forint alatti tételt egyenlítettek ki az unióból.

Vagyis ha a tavalyi viszonyítási arányokból indulunk ki,

az elbukható pénz összege elérheti a 200-300 milliárdot is.

Az Orbán-klón nyert, de a baloldal alakíthat kormányt

Bódis Gábor
-
0
Az Orbán-klón nyert, de a baloldal alakíthat kormányt

Janez Janša eszdéesze (SDS, Szlovén Demokrata Párt) nyerte a legtöbb mandátumot Szlovéniában a szavazatok mintegy negyedével, de aligha akad komolyabb koalíciós partnere. Az 5-12 százalékot szerzett baloldali, balközép pártoknak összességében sokkal több parlamenti helye lesz. Éppen ezért megdöbbentő, hogy a magyarországi portálok kritikátlanul átvették az MTI tudósítását, miszerint Exit poll: győzött a jobboldal.

Egy pici kis matematikai művelet elegendő lett volna, hogy a szerkesztők rájöjjenek: a szlovéniai jobboldal, dacára Janša „győzelmének” nem tud kormányzó többséget összehozni, hacsak nem sikerül átcsábítania több baloldali pártot. Ennek a feltételezésnek két dolog is ellent mond. Egy: miért társulnának Janšáékhoz, amikor maguk között is elintézhetik az új kormány megalakítását. Kettő: nem is a radikális jobboldalinak tartott SDS a vállalhatatlan a többi párt és a szlovén közvélemény háromnegyede számára, hanem maga a pártelnök személye. Janša ugyanis a nyolcvanas évek végén került, önhibáján kívül, reflektorfénybe, amikor a Mladina nevű, a volt Jugoszlávia legbátrabb hetilapjának külső munkatársaként a kommunista hatalom disszidensévé vált. Nem volt kevésbé ellentmondásos a szerepvállalása a 10 napos szlovéniai háború idején, amikor az akkori Jugoszláv Néphadsereg erőszakkal akarta megakadályozni a leggazdagabb tagköztársaság kiválását a föderációból. Kétszer is volt miniszterelnök, másodszorra igen rövid ideig, mert kenőpénz elfogadása miatt (Szlovénia finn páncélkocsikat vásárolt) került börtönközelbe. Azóta az országban aligha akad komolyabban vehető pártvezető, aki összekötné karrierjét a politikai szélhámosnak tartott Janšával.

Nem úgy a magyar miniszterelnök, akinek semmi sem drága, hogy a lengyelek mellett még egy hálás szövetségesre tegyen szert az unió legfelsőbb döntéshozó testületében.

Nem ártana Janšát maga mellett tudnia, amikor sorozatban indulnak az eljárások Magyarország ellen.

A következő napokban eldől, hogy érdemes volt-e a magyar előfizetők milliárdjait költeni a Janša körüli média felvásárlására/finanszírozására. Egy országos televízióról (Nova TV), egy politikai hetilapról (Demokracija), egy bulvár hetilapról (Ripost) és hét internetes portálról van szó. Amit eddig lehet tudni. És akkor még nem beszéltünk a Lendava Nafta nevű focicsapatról, amelyet a ZTE tulajdonosa vett meg és amelynek fociakadémiája a magyar államtól kap pénzügyi támogatást. A futballtörténelmet kevésbé ismerőknek eláruljuk azt is, hogy

a volt Jugoszláviában a leggyengébb focit éppen Szlovéniában játszották,

ahol egy Oblak nevű labdarugón kívül aligha akadt más, ismertebb focistája a szlovénoknak.

De hát nem erről van szó.

Az eredmények megjelenése után Janez Janša azt mondta, hogy ajtajuk nyitva áll a leendő koalíciós partnerek számára.

A második legnépszerűbb párt vezetője, Marjan Šarec viszont korábban azt írta Twitter-üzenetében, hogy

hogyan lenne elvárható a független kormányzás a Szlovén Demokrata Párttól, ha külföldről pénzelik a kampányát.

Hogy félreértés ne essék a külföldről való pénzelés az Orbán kormányra vonatkozik. Tiltott kampány finanszírozás miatt eljárás is indult közvetlen a választások előtt. Tegyük hozzá: Szlovéniában a független igazságszolgáltatás nem kelet-európai szinten van.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség