A következőt mondja a magyar miniszterelnökről Tamás Gáspár Mikós a fuhu.hu-nak adott interjújában: „Pontosan az történik Európában, amit Orbán Viktor helyesnek tart. Nem azért, mert ő kényszerítette Európára, ez nem így van persze, de kétségkívül azok a preferenciák érvényesülnek, amelyet ő helyesnek tart. Ő a kor embere”.
TGM nem beszél arról, hogy nem minden kornak van embere, viszont minden kornak van valamije, amiért az fontos. Arról hosszasan értekezik, mekkorát tévedtünk a rendszerváltás idején a kelet-közép európai liberális kapitalizmus távlatait illetően. Viszont semmit sem mond arról, hogy az az időszak épp oly fontos volt, mint a mai. Csak nem az emberek (ne adj isten: a vezetők), hanem az intézmények miatt. 1989-90-nek nem voltak ikonikus személyiségei – legalábbis itthon nem. Ha lettek volna (mint például a cseheknek Havel vagy a lengyeleknek Walesa), akkor az elmúlt évtizedre talán nem alakul ki az az iszonyú erejű vezető-éhség, ami végül is (túlmenően persze Orbán talentumán) megalapozta Orbán Viktor felemelkedését. A magyar demokratizálódásnak maga a demokrácia megteremtése volt a meghatározó eleme. Ha úgy tetszik: a demokrácia volt a „kor embere”. A demokrácia volt a korszellem.
Csakhogy nem ártana figyelembe vennünk, hogy a korszellem sosem állandó. Engem őszintén meglep, hogy miközben a világon oly sokat írnak a demokrácia sérülékenységéről (vagy finomabban: változékonyságáról), alig olvasni arról, hogy a sérülékenységbe bizony beletartozhat, hogy a korszellem radikálisan megváltozik, és akár odáig mehet, hogy a demokratikus intézmények helyett a demokratikus vezetők válnak fontosabbá. Ráadásul ez nem egyformán jelenik meg az EU fejlettebb és kevésbé fejlett országaiban. Egyszerűen szólva ott, ahol az intézményes fejlődés hosszas előzményekre támaszkodhat, jobban tudják kezelni, ha netán ott is eltolódás következik be a vezetők javára, mint ott, ahol ez az intézményes fejlődés is csökevényes.
Majdhogynem azt is mondhatjuk, hogy a mélyenszántó intézményes alapozáson át nem esett országoknak nemigen van más választásuk, mint hogy a vezetőket kezdik előtérbe tolni. Logikus? Nagyon is, hiszen egy ország mégis csak egy nemzetközi térben mozog, és ha egy erős vezetőtől egy ország jobban reméli, hogy a nemzetközi versenyben előbbre lép, akkor bízvást el fog tekinteni az intézményekkel való „pepecseléstől”. De megfordítva is igaz: ha a demokratikus intézmények önmagukban garantálnák a belső ellentmondások és egyenlőtlenségek enyhítését valamint javítanának a nemzetközi pozíción, sohanapján nem jönne (kortényezőként) a nagy politikai vezető.
Voltaképp ilyen egyszerű ez. A kort mindig kifejezi valami. Hol non-perszonális, hol pedig perszonális tényezők. Minél inkább terhelt egy ország az intézményes stabilitás hiányával, annál inkább számíthatunk rá, hogy a korszellemet valamiféle váltógazdálkodás fogja jellemezni, s e váltógazdálkodásban (minél több a megoldatlanság, annál inkább) előtérbe kerül az egyszemélyi konfliktuskiélező és –megoldó. Orbán Viktor tehát nemcsak a „kor embere”, hanem a természetesen változó kor „tünete” is.
Még valamit. TGM interjúja kapcsán azonnal eszembe jutott Lermontov híres műve: a Korunk hőse. Fel is lapoztam, és újra elolvastam előszavát. Van benne egy ide vágó gondolat. Amikor a szerző arról beszél, hogy miközben az olvasók a valóságban rengeteg rosszal és csúf dologgal találkoznak, az ő regényében, a főszereplő személyében nem tudják elfogadni a rosszat. „Nem azért, mert több igazság van benne, mint amennyit kívánnának?” – kérdezi a szerző, és éppen ez az. A rendszerváltás illúziói abból fakadtak, hogy voltaképp az egészről nem tudtunk semmit. Fogalmunk nem volt, mi a kapitalizmus és a demokrácia, de hinni akartunk benne. És joggal, mert a rendszerváltás voltaképp a legtöbb konfliktust elmosta. Az úgynevezett elitek közötti konszenzus se volt más, mint a konfliktusok jegelése az átmenet sikere érdekében. Később viszont minden jég megolvad, és a konfliktusok mára teljes pompájukban itt virítanak előttünk.
Nem arról van szó, hogy a mai kor egyszerűen „több igazságot” tartalmaz, mint amennyit „kívánunk” és amennyit föl tudunk dolgozni? Nekem nagyon úgy tűnik: a legnagyobb kihívás a demokratikus babusgatásra épülő pszichénket érte. Nevezhetjük ezt kiűzetésnek is a paradicsomból.
A koncepciós perek mai, és ’50-es évekbeli gyakorlatát és elméletét akarta összehasonlítani a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke, Donáth Ferenc, aki a szegedi börtönben interjút készített Czeglédy Csabával. Azzal a szombathelyi ügyvéddel, aki az ellenzék közös jogi képviselője volt. Czeglédyt ugyan márciusban egy napra szabadlábra helyezték, később éjszaka azonban ismét letartóztatták. Donáth Ferenc egyébként a legkisebb fia idősebb Donáth Ferencnek, aki az ’56-os forradalmat követő Nagy Imre per másodrendű vádlottja volt.
A szegedi fogház a legszigorúbb börtönök egyike, a büntetés-végrehajtás vezetői könnyen hozzájárultak, hogy ne csak látogassa, de interjút is készítsen Czeglédy Csabával?
Váratlanul könnyen. Kérelmemre azonnal válaszoltak, és még a jogszabályban előírt mérlegelési idő előtt engedélyezték a látogatást. Előtte rögzítették a feltételeket, vagyis meghatározták az időpontot, jelezték, hogy a fogolynak is vállalnia kellett a találkozót, saját ügyéről persze nem beszélhetett, illetve kikötötték, hogy az elkészült interjút be kellett mutatni az országos parancsnokságnak.
Lehet, hogy azért egyeztek bele gyorsan a látogatásba, mert ön ismert és tekintélyes ember, a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke. Ha megakadályozzák a börtönlátogatásban, az mégiscsak botrány, nem?
Nem hiszem. Ahol az engedélyt kiadták, nyilván tudják, hogy édesapámat, Donáth Ferencet ebben az országban kétszer is hamis vádak alapján ítélték el. De szerintem botránytól senki nem tart, a balhé az Orbán rezsim számára inkább kívánatos dolog.
Gondolja, hogy a büntetés végrehajtás vezetői döntöttek a börtönlátogatásáról vagy még feljebb?
Én a kérvényt az országos büntetés-végrehajtási intézet vezetőinek címeztem.
Ettől még születhetett döntés a politikai szférában, nem gondolja?
Nem tudom. Aligha Orbán Viktor engedélyezte a börtönlátogatásomat.
Az interjút kérő lapra ráírta, hogy azért keresi a börtönbe került képviselőt – aki az ellenzék közös jelöltje volt – mert a koncepciós perek mechanizmusát tanulmányozza?
Igen, egyértelműen jeleztem, hogy a Nagy Imre per hatvanadik évfordulója alkalmából szeretném összehasonlítani az egykori mártír miniszterelnök, és a mai koncepciós perek természetrajzát.
A hatóság ebben nem érezhetett némi kritikus felhangot?
Felhangról szó sem lehet. Egyértelműen kritikusan fogalmaztam, amikor levelemben a kommunista diktatúra, és mai koncepciós perek összehasonlításának lehetőségét kérvényeztem.
Ön tehát Ceglédy Csaba ügyét egyértelműen politikainak tekinti?
Igen! Feltétlen! Mégpedig koncepciós pernek tartom Czeglédy ügyét, mert épp úgy koholt vádak alapján indítottak eljárást ellene, mint annak idején az 50-es években, amikor a rendszer a politikai ellenfeleit a szocialista államrend megdöntésének szándékával gyanúsította meg. A különbség csak annyi, hogy ma Czeglédy ellen nem államellenes tevékenység, hanem gazdasági bűncselekmény a vád. Vádemelés nélkül lassan már több, mint egy éve tartják fogva, ami az előzetes fogva tartás törvényes indokain túl van. Fel sem merülhet a szökés, a bűnismétlés, vagy az összebeszélés lehetősége, hisz a munkatársait 12 hónap alatt számtalanszor kihallgathatták, a bizonyítékokat begyűjthették. A vád adócsalás, a gyanúsnak nevezett vállalkozások pedig már régen nem is működnek, a vádhatóság mégis indítványozta a további előzetes fogva tartást. Ez is igazolja, hogy az eljárás mögött politikai cél fogalmazódik meg.
Azt tudjuk, hogy ügyvédként Czeglédy sok borsot tört a regnáló kormány orra alá. Ő harcolta ki a trafik-akták nyilvánosságát, neki köszönhető, hogy a TAO pénzekről kimondták, hogy közpénz, tehát nyilvánosan kell kezelni. De Czeglédy képviselte az ellenzéket a választási irodánál kialakult „kopasz-botrányban”, ő védte a történelemhamísítónak tartott Szabadság téri emlékmű ellen tiltakozókat, s persze vezető ellenzéki politikusokat is. Gondolja, hogy ez az igazi bűne?
A kormányzati propaganda nem egyszerűen a szocialistáknak, vagy a baloldalnak nyújtott jogi tevékenységről ír. Sokkal inkább a Gyurcsány Ferenccel kialakult személyes kapcsolatát emlegeti, ezért kell tehát bűnhődnie. Olyan vallomást akarnak Czegléditől kicsikarni, amely terhelő adatokat tartalmaz az egykori miniszterelnökről. Vagyis Czeglédy Csaba hasonló helyzetbe került, mint korábban a Sukoró-ügyben Császy Zsolt, vagy Tátrai Miklós, akik elutasították a vádalkut, mert nem kívánták a hatalom Gyurcsányra vonatkozó igényét teljesíteni.
Tudja ezt az állítást bizonyítani is, vagy csak a kormányzatot szolgáló sajtó találgatásai alapján állítja?
Ez akkor válik teljesen bizonyossá, ha majd fordul a kocka, és Polt Péter a bíróságon tett vallomása is megerősíti a perbefogottakat. Addig csak azt tudjuk biztosan, hogy a három fogoly, tehát Czeglédy, Császy és Tátrai nyilvánosan kijelentették, hogy ajánlatot tettek nekik, s ha az egykori miniszterelnökre, Gyurcsány Ferencre terhelő vallomást tesznek, akkor az ő ügyüket a továbbiakban nem vizsgálják.
Mielőtt Czeglédy Csabát meglátogatta a szegedi börtönben, arra világosan felhívták a figyelmét, hogy a fogoly nem beszélhet saját ügyéről. Könnyű volt így összehasonlítani a mai koncepciós pereket az ’50-es években zajló kirakatperekkel?
Czeglédy ügyét a családomon belül megismert, illetve átélt büntetőperekkel hasonlítottam össze. Édesapám, Donáth Ferenc másodrendű vádlott volt a Kádár -, illetve a Nagy Imre perben is. Mind a kettőben az előzetes fogva tartás alaposan elhúzódott, a Kádár per előtt a vizsgálat ’50 decemberétől ’51 szeptemberéig tartott, a Nagy Imre per előtt 1957 április elejétől, 58 június közepéig húzódott. De még így sem mertek nyilvános tárgyalást tartani, mert féltek a blamázstól. Végül ezek zárt tárgyalások voltak, ugyanis többé már nem merték megismételni a Rajk per nyilvánosságát. Már ezekben a perekben is alkalmazták azt a módszert, hogy ha a vádlott nem ismerte el a bűnösségét, akkor bevitték a családját, Kádár- per előtt letartóztatták anyámat, és az ö szüleit, s fél éves gyereküket álnéven csecsemőotthonban eltüntették. Nagy Imre per előtt a határon túl tartott minket fogva a KGB; a feleséget, mind három gyereket, és apám anyját is. Ez a vádhatósági fogás visszaköszön Czeglédy ügyében is. Testvérét, és annak feleségét is előzetesbe zárták. A hozzátartozók jogtalan fogva tartásával nyilvánvalóan megtörni akarják a vádlottat, s ezzel akarnak tőle beismerő vallomást kicsikarni.
Nem érzi túlzásnak, hogy a rákosi rendszert, az 56-os kádári megtorlást próbálja hasonlítani Czeglédy ügyéhez, aminek talán vannak politikai felhangjai, de talán mégsem egy megtorló rendszer büntető akciója?
Azt nem állítom, hogy a mai koncepciós per ugyanaz, mint az ötvenes években volt, és az ügy kárvallottja, Czeglédy Csaba sem állítja ezt. A büntetés-végrehajtás például nem hozható közös nevezőre az ötvenes évekkel, amikor az elítéltet nemcsak őrizték, hanem gyűlölték is. Czeglédy szerint a jelenlegi őrzése rendkívül korrekt. Erre utal maga az is, hogy az interjú elkészülhetett.
Ugyanakkor az utóbbi években a demokráciából haladunk egy olyan autoriter – ha tetszik – illiberális társadalmi berendezkedés felé, amelyben a hatalmi ágak megosztása megszűnőben van. Egybefolyik a törvényhozó és a végrehajtó szerepe, s lassan a bírói szerep is. Ami lehetővé teszi, hogy egyes büntetőügyek a politika érdekeit szolgálják, független attól, hogy tudják-e bizonyítani a vádlott terhére rótt bűncselekményeket, vagy sem.
Az egyértelműen állítható, hogy az ügyészség mentalitása ma is hasonló, mint az ’50-es években. A vádhatóság személyi állománya évtizedekkel ezelőtt is vitatható színvonalon dolgozó, gyorstalpalón képzett, vagyis felkészületlen állomány volt. Akadtak régi, gyakorlott figurák is, akik a világháború alatt katonai eljárásokban vettek részt, később ügyészként mindent teljesítettek, amit elvártak tőlük. Az ügyészség állománya ma sem megfelelő, a bizonyítékok begyűjtése helyett igyekszik kikényszeríteni a vallomásokat. Mivel a testület hagyományosan parancsuralmi rendszerben működik, feltehető, hogy Polt Pétertől sem áll távol a vallomások kicsikarása.
Viszont rendkívül komoly a vád, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt nyomoznak. Biztos benne, hogy mindezt Czeglédy nem követte el?
A vád az egykori koncepciós perekben is egetverő volt. Ahogy az az ’50-es években, ma is változékony tartalommal. Ezért is gyanús az egész ügy! A Czeglédyvel szemben megfogalmazott, és publikált adócsalás olyan időszakra vonatkozik, amikor Czeglédy folyamatosan az adóhatóság ellenőrzése alatt állt. Viszont a nevezett időszakban az adóhivatalt nem jelzett semmilyen kivetnivalót.
De érdemes az ügy makói szálára is figyelni. A vádhatóság az ítélethozatali tárgyaláson – három év után! – ejtette a vádat a helyi iskolaszövetkezet vezetői ellen. Cserébe az egyikőjük Czeglédy ellen vallott! Nyilvánvaló vádalku jött létre. Sajnos a mai vádhatóság magatartása nagyon emlékeztet arra, ami az ’50-es évekbeli ügyészségen folyt.
Változtatgatott gyanúsítás alapján előzetes fogságba vétel, önkényesen elhúzódó vizsgálati fogság, a hozzátartozók letartóztatása, lakóhelytől távoli, önkényesen kijelölt ügyészséghez, illetve bírósághoz áthelyezés; a törvényes bírótól való ügy elvétel, a politikai érdekek kirajzolódása, utal az ügy koncepciós jellegére. Czeglédy Csaba eljárása nem az első eset. A Fidesz rezsim időszakában például a felmentéssel zárult a Hagyó, a tábornokok, a Szilvássy és a titkos szolgálati vezetők ügye, illetve Dávid Ibolya és Herényi Károly ügye, a moszkvai Kereskedelmi Kirendeltség ügy. De a Moszkva téri posta palota, tehát Szabó Pál és társai ügy; mind politikai igényre született eljárások voltak. Ezekből az leszűrhető, hogy maga a vizsgálat a meghurcolás, a büntetés.
Az ügyészség kérésre a bíróság a héten hosszabbította meg Czeglédy előzetesét. A bírói hatalmi ágról pedig maga az érintett mondja, hogy még tartja magát, tehát függetlennek tekinthető. Ön szerint nem?
Ne felejtse el, hogy a jogi végzettségű Czeglédy Csaba az egész bírói hatalmi ágról nyilatkozott pozitívan. Aki azonban kiadta az engedélyt az ő előzetes fogva tartásának meghosszabbítására, az egyetlen bíró. Nevezetesen a szegedi nyomozati bíró, aki már egy éve folyamatosan notóriusan meghosszabbítja a fogva tartást, „mindent a vádnak, semmit a védelemnek” címmel.
Normális körülmények között a bírónak azt kéne mérlegelni és elérni, hogy a nyomozás haladjon, tehát a vádhatóság operativitása fennmaradjon, tehát képes legyen az ügy szálait kibogozni. Másrészt pedig azt – ami az igazságszolgáltatás alapelve – hogy az ártatlanság vélelmét fenn kell tartani addig, amíg a bíróság el nem ítéli a gyanúsítottat. A mérleg két serpenyőjét kéne egyensúlyba hozni, ehelyett érzésem szerint csak az egyik oldalt engedik szélsőségesen érvényesülni.
Én hiszek Czeglédy Csaba ártatlanságában. De függetlenül az én szimpátiámtól, alapvető jogelv, hogy elmarasztaló bírói ítéletig mindenkit, aki nem tesz beismerő vallomást, megillet, hogy feltételezzék róla az ártatlanságát. Az ártatlanság vélelme alapvető jogelv, amit teljesen kiüresít, ha az előzetes fogva tartás, aránytalanul kínzó, és büntetés jellegű.
Annyi tudható, hogy Czeglédy mindeddig nem tett önmagára terhelő vallomást.
Sem önmagára, sem Gyurcsány Ferencre…
Czeglédy hogyan viseli a helyzetet, a tartós fogvatartást?
Lassan több, mint egy éve börtönben van. Az állapotát, lelki egyensúlyát jónak találtam. Tiszta gondolkodás jellemzi, átlátja a helyzetet, a részleteket is követi, stabil, érzelmileg is egyensúlyban van. Olvas, gondolkodik.
Ugye az minden előtanulmány nélkül állítható, hogy a politikai pereket koholt vádak alapján indítják. Az édesapja esetében évtizedes börtön lett a következmény, de mi lehet a kifutása a Ceglédy pernek?
Az édesapámat az 50-es években összesen a két perben 26 évre ítélték, és 7,5 évet ült, többnyire magánzárkában. Manapság az igazi büntetés az előzetes fogva tartás, amikor az áldozatokra lehet engedni a kormányzat kezében lévő sajtót. Így százszor el lehet mondani, hogy hat- milliárdos bűncselekményről van szó. Sőt, ezt évekig lehet ismételni. Addig szolgálja egy koncepciós ügy a politikát, amíg a kormányzati propagandának hasznos. Aztán a többi már kevéssé érdekes a hatalom számára. A büntetés pedig a lefolytatott eljárás. Így van ez Császy Zsolt, illetve Tátrai Miklós esetében is. Az ő ügyük 2010 táján kezdődött, évekig tartó eljárás után a másodfokú – tehát a jogerős bírói ítélet szerint – még felmentették őket, mert ártatlannak bizonyultak. A harmadfokú bírói eljárással sikerült két év körüli büntetést kiszabatni, de már mindketten otthon vannak. Tehát ma a hatalom nem nyugszik addig, amíg politikai célját el nem éri, s el nem jut a tárgyalásig. Maga az ítélet végrehajtás a rezsim számára már csak „ráadás.”
Czeglédy Csaba keserűen jegyzi meg az interjúban, hogy a történelmet a győztesek írják, vagyis ezzel mintha belenyugodott volna a sorsába, hisz a jelenlegi kurzus tartósnak látszik.
A jelenlegi rezsim egyáltalán nem annyira stabil, mint amennyire látszik, különben nem lennének koncepció perek. A politikai perekben az ítéletet végső soron nem a bíróság, hanem a történelem hozza meg.
Az ötvenes években is születtek ítéletek mindenféle vallomásokra alapozva, de Sztálin halála után a rezsim egy pillanat alatt meggyengült. A politikai perekre az jellemző, hogy a széljárás változtatásával a vádhatóság is megpróbálja a magatartását változtatni. A diktatúrák egyébként soha nem stabilak, csak annak látszanak. Ezt megtapasztaltuk az ötvenes években is, amikor a hatalmon lévők magatartása az egyik pillanatról a másikra megváltozott.
Habár a forint gyengülése az elmúlt hét második felében megállt, sőt, némi visszaerősödés is elkezdődött, szakértők egyetértenek abban, hogy búcsút mondhatunk a 220 alatti euróárfolyamnak. Ez óhatatlanul az importárak emelkedését, s az idén az eleve 3 százalék körülire tervezett infláció növekedését eredményezi majd.
A magyar jövedelmének jelentős hányadát költi élelmiszerre: a háztartások egy főre jutó havi kiadása – a Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai alapján – 82 900 forint volt 2017-ben. Ezen belül a legtöbbet, fejenként havonta 22 500 ezer forintot élelmiszerekre és alkohol-mentes italokra költöttünk.
Forrás: KSH
Ez az összeg, amelynek egy részét a nagy – hazai és külföldi tulajdonú – bolthálózatokban költjük el. Megkérdeztük tehát, ők hogyan látják a helyzetet, s mit lépnek, ha lépnek?
„Amennyiben a forint mostani gyengülése tartós marad, az óhatatlanul begyűrűzik majd az élelmiszerek árába”
– válaszolta megkeresésünkre Fodor Attila, a CBA kommunikációs igazgatója hozzátéve: egyelőre még túl rövid idő telt el ahhoz, hogy érződjenek a negatív hatások, pár napon belül a piac még nem reagálja le a változást. Már csak azért sem, mert a beszállítókkal kötött szerződések túlnyomó többsége az árváltozásoknak hosszabb határidőt szab; bár – természetesen – vannak termékek, amelyeknél sűrűbben módosulnak az árak.
Ugyanakkor abban biztos, hogy ha hetekig-hónapokig ilyen árfolyamszinten marad a forint, akkor annak már lesznek hatásai. Ebben az esetben arra lehet számítani, hogy
első körben az importtermékek, majd utána a hazai termékek árai is emelkedhetnek.
Ezen belül először az alapvető termékek drágulhatnak, mondta, hozzátéve: ezek ára akár nagyobb mértékben is emelkedhet. A magasabb feldolgozottságúak ára azért kevésbé, mert azok alapanyag igénye kisebb.
Elvben a határmenti üzletek forgalma erősödhet az olcsóbb forint hatására,
ám az elmúlt időszakok tapasztalatából kiindulva ő úgy látja, hogy a forgalomnövekedés ilyen esetekben a határmenti egységekben ugyan jelen van, de a kereslet megtöbbszöröződésére nem lehet számítani.
„A Spar pont nem az a kereskedelmi lánc, amelynek kínálatában túlnyomó többségében import termékek vannak, nálunk a kínálat 85 százalékát is meghaladja a magyarországi beszerzés részaránya” – mondta Maczelka Márk kommunikációs vezető.
A rendszerben amúgy is van egy puffer, egy-két hónapig kitart a „toleranciája”,
s így a jelenlegi helyzetben még nem áll úgy a helyzet, hogy valamilyen forgatókönyvet kellene készíteniük – magyarázta.
Emlékeztetett arra, hogy a forint gyengülésének hatásai többfélék. Egyrészt idővel, ha tartós marad, valóban eredményezheti az árak emelkedését, ugyanakkor van egy vásárlói oldal is, nevezetesen, hogy
megnő a bevásárlóturizmus azokon a szakaszokon (osztrák, szlovák), amelyeken az árfolyamingadozásoknak korábban is volt már érzékelhető – forgalomnövelő – hatása.
De egyelőre túl rövid az idő berminemű következtetés levonására – tette hozzá.
Ma kétféle magyar él idehaza: olyan, akinek már van és olyan, akinek még nincs rokona, barátja, ismerőse, aki külhonban próbál(t) szerencsét. Hallani persze mindenki hallott ilyen történeteket, s sokan meg is tapasztalták már a kivándorlást övező lelki szomorúságot. Most egy video mindennél plasztikusabban, szívbe markolóbban teszi ezt elénk. Elő könnyzacskókkal!
Farkasházy Tivadar humorista szerint, az a legszörnyűbb a mostani helyzetben, hogy a szétesett, egymással marakodó ellenzék tagjai, akiket igen sokan képességhiányosnak tartanak, még mindig intellektuálisan felette vannak a hatalmon lévőknek.
Humorral a hatalom fölé lehet kerülni.
Sok helyről kitiltanak minket.
Bosszantja őket, amit csinálunk.
Egy részüket megvásárolták, másik részük egymással marakodik.
Ez a gittegylet.
Eldurvultattak címmel pár hónapja volt egy írásod Orbánról. Eldurvulva maradtál?
Igen.
Ez azt jelenti, hogy keményebben beszélsz, egyfolytában dühös vagy, könnyebben felhúzod magad?
Egyáltalán nem vagyok dühös, mert az árt az írásnak. Ezt Megyesi Gusztávtól tanultam. Régóta vallom azt, ha demagóg és populista módon támadnak minket, engem, akkor nem lehet disztingváltan reagálni. Az óriási média- és a gazdasági fölényben lévőknek nehéz mindig úri módon válaszolni. Most nézem, sokakkal együtt a világbajnokságot.
Óránként kell hazug híreket hallgatnom az M4-esen. A világon nincs egyetlen olyan sportcsatorna, amelyik ezt meg meri tenni, még Észak-Koreában sem.
Nemcsak, hogy állandóan migráns híreket tesznek a sportadások közé, hanem azok többször még hazugok is. Akkor miért gondolkodjam azon, hogy a mondatom 100%-ig megfelel-e a gentlemen’ s agreement szabályainak. Erre céloztam az általad említett kis írásban. Nem helyes, amit ajánlok, de, ha néha az ember átlépi azokat a korlátokat, amiket korábban még nem lépett volna át, akkor azt igencsak bocsánatos dolognak látom és egyáltalán nem bűnnek.
Milyen korlátokat léptél át?
Például a demagógiát felhasználom a Hócipőben. Azok az emberek, akik megtipornak, kisemmiznek minket, akik, hogy magamról beszéljek, kinéztek a rádióból, ahol 33 évet húztam le, nem engednek be a tévébe, ahol szintén tettem egyet s mást, elzárnak mindentől, nem érdemelnek mást. Futballistaként például nem mehetek be különböző városokba, mert a polgármester letiltja a csapatot. Akik ezt csinálják velem, azokkal miért legyek mindig udvarias?
Nem hívnak az úgynevezett közszolgálatba?
Az úgynevezett ellenzéki televíziókba sem hívnak, amiket szintén megvett a Fidesz. El akarom kerülni, hogy panaszkodjam, de a saját dolgaimat jobban ismerem. Vagy itt van Havas Henrik és Nagy Bandó András meghurcolása. Vagy ahogy Schilling Árpád elment az országból. De nem akarom hozzájuk hasonlítani magamat, mert a humorista másként gondolkozik. Mi mindent fordítva látunk, ezért szoktam azt mondani, hogy ez egy ritka betegség. Emiatt kevesek szakmája ez. Ha támadják, attól a humorista kedvet kap, és ha valami baja van, akkor elkezd gondolkodni, hogy ennek mi az előnye. Ez az embernek megsokszorozza, a korára való tekintettel, már elég kevés erejét.
Milyen előnyöket látsz?
Hát például életemben ennyi barommal még nem volt dolgom. Pedig azért a szocializmusban is akadt belőlük.
Most a Hócipő dúskál a témákban, amíg teheti.
De akkor te kiugorhatnál a bőrödből a boldogságtól.
Kiugorhatnék, csak 2010 óta egy hirdetés nem volt a Hócipőben, és elő sem merik venni az emberek, sokan azért nem fizetnek elő rá, és az újságosnál veszik, mert már attól is félnek, ha bedobják a postaládájukba, s azt meglátják a szomszédok. Akkor hogyan ugorjak ki a bőrömből a boldogságtól? Ettől inkább most ordítani kéne! Ez ilyen kettős dolog, hogy jó is meg rossz is.
Miközben azért azt nem lehet mondani, hogy tobzódik a humor az országban.
Szerintem tobzódik, amikor nekem azt mondja valaki, hogy nincsenek manapság viccek, azt javaslom az illetőnek, hogy menjen fel az internetre és ha valaki csinál valami baromságot, akkor egy óra múlva huszonöt mémet láthat róla. Virágzik a politikai vicc, csak most az interneten és mémnek hívják. Nem beszélve Bödőcsről meg KAP-ról, Kovács András Péterről. Igenis van humor és azért dolgozom szívesen együtt azzal a néhány emberrel, akik még erre adják a fejüket a Hócipőben, mondhatni éhbérért, mert nagyon örülnek neki az olvasók. Egy pillanatra szabadnak érzik magukat. Humorral a hatalom fölé lehet kerülni. Ha beülsz a moziba, Chaplinnek drukkolsz és nem a két méteres, 120 kilós rendőrnek, aki megpróbál elbánni vele. Chaplin el is esik, megüti magát, de nem őt nevetjük ki, hanem neki drukkolunk. A humornak van egy ilyen, több évezrede ismert felszabadító hatása.
Félig-meddig Chaplinnek érzed magad?
Ez most nagyképűségnek hangzik, mert az egyik legnagyobbat hoztam példaként, de dramaturgiai szempontból annak érzem magam, ugyanis ezek ősi szabályok, azzal, hogy sok helyről kitiltanak minket, hogy lehetetlenné teszik a működésünket, pedig nem akkora a példányszámunk, hogy erre okot adna, ez igenis azt jelenti, hogy bosszantja őket, amit csinálunk.
Csak egy friss példa, az a néhány másodperces videó jelenet, amiben Orbán Viktor leporolja az öltönyét, megigazítja a nyakkendőjét és megpróbál beszédbe elegyedni a nevetgélő Merkellel és Macronnal, akik ügyet sem vetnek rá, és amikor azt látják, hogy ő megpróbál harmadikként ott állni, hátha jön valami udvari fotós, és akkor láthatjuk Európa három mai nagyhatalmát, német, francia és magyar urát. De ekkor a másik kettő ellép tőle, de nem mennek a dolgukra, hanem három méterrel odébb megállnak és tovább folytatják a beszélgetést, hát ebben a rövid videóban minden benne van.
Nem abnormális az, hogy minden tele van Orbán Viktorral? Rögtön a mi beszélgetésünk is, pedig nem is ezzel kezdtem. Szokták mondani, hogy vannak olyan boldog országok, amelyekben az emberek egy része azt sem tudja, hogy ki a miniszterelnök.
Bocsánat, de ezt nem mi csináljuk, ő telepedett ennyire ránk, mi ennek a kárvallottjai vagyunk, mi csak megpróbálunk néhány vidám percet okozni azoknak, akiknek a kezébe kerül a Hócipő.
Egy rakat pártpolitikus érezhetően direkt mond valami baromságot azért, hogy figyeljenek rá. És ilyenkor rendesen ugrik is a média, holott normál körülmények között ezek a blőd kijelentések akár mínuszos hírek sem kellene, hogy legyenek.
Nem, nem, most tévedsz. Nem direkt mondanak baromságokat, hanem olyanok. Az a legszörnyűbb a mostani helyzetben, hogy a szétesett, egymással marakodó ellenzék tagjai, akiket igen sokan képességhiányosnak tartanak, még mindig intellektuálisan felette vannak a hatalmon lévőknek. Ha megnézed a sokat emlegetett Bibó kollégiumot, akkor Kövér gyakorlatilag félre van állítva, Áder ki lett küldve Brüsszelbe, Deutsch egy Twitter-huszár lett, Szájer is kint van Brüsszelben. Jóformán Handó Tündén kívül senki nincsen döntési helyzetben, Stumpf, Navracsics, Pokorni már otthagyta Orbánt, most Budai Gyulák, Németh Szilárdok, Tállai Andrások, Semjén Zsoltok, Szijjártó Péterek veszik körül. Bármelyik ellenzéki párt kiállít egy ilyen csapatot.
Ha igaz, amit mondasz, akkor miért nem tudja őket könnyedén lesöpörni az ellenzék?
Miért?! Hát egy részüket megvásárolták, másik részük egymással marakodik, és őrzi a kis szemétdombját. Balatonszárszó egyik állandó témája az volt, amit összefogásnak neveznek. Tulajdonképpen nem a Fidesz csukta be a nálam nyaranta Balatonszárszón megszervezett rendezvényt, hanem az ellenzék. Azok a fiatal titánok, akik sorra gúnyolták ki az erőfeszítéseimet. Nem az volt a baj, hogy nekik nem tetszett, hanem hogy nem csináltak helyette másokat. Öt embert tudok mondani, akiknek nagyon figyelem az erőfeszítéseit, Gulyás Márton, Juhász Péter, Hadházy Ákos, Mellár Tamás és Márki-Zay Péter személyében. Külön-külön-külön, egy-egy ember.
De miért képtelen összefogásra az ellenzék, amikor a másik oldalon összezárt sorokat látunk?
Azért, mert az ellenzék tagjai a másikban rendszeresen azt nézik, mit követett el, ami miatt alkalmatlanná vált – nem mondom az összefogást, mert az már szitokszóvá vált – az együttműködésre. Hát nézd meg, mit csinál az LMP! Visszaminősíti kis betűvel írt nemecseknek Hadházy Ákost, az utóbbi évek leghatásosabb ellenzéki politikusát, az uniós pénzek lenyúlásának rendszeres feltáróját?! Hát van ilyen? Hát ezt olvastuk már Molnár Ferencnél A Pál utcai fiúkban, ez a gittegylet. Nemecsek csupa kis betűvel, hadházy ákos csupa kis betűvel. Hát ez egy vicc!
Van egy olyan mondatod, hogy „ a jövő befejeződött, a múlt meg elkezdődött”. Ez azt jelenti, hogy nekünk annyi, kampec, húzhatjuk le a rolót?
Nekem valószínűleg már igen! Persze nem adom fel, a választás után 101 pontban megpróbáltam összegyűjteni azokat a hibákat, amelyek a kétharmados többséghez vezettek, és azt a 48 teendőt, amik esetleg Orbán bukását, de legalábbis alapos gyengülését okozhatják. Most a Hócipőben 13 pontos tanácsokat adunk az ellenzék különböző csoportjainak, hogyan tehetik magukat még jobban tönkre. Visszavonultam oda, ez egy végvár. Aminek az a baja, hogy nem követheti az ellenséget, ha az odébb áll. Megjegyzem,
annak is utánanéztem, hogy mi lett az egri hősökkel. Dobót lecsukták, mert nem tudott elszámolni a lőszerekkel, Bornemissza Gergelyt elfogták, bezárták a Jedikulába, ott halt meg, Mekcseyt meg egy kocsmai verekedésben agyonverték. Tehát ez sem olyan szép, mint ahol Gárdonyi abbahagyta.
A Hócipő is egy végvár. Aki nagyon felmászik, azt megpróbáljuk lelökni Para-Kovács Imrével, Váncsa Istvánnal, Smuzewitz Ilonával, Marabuval. Remek kis csapat. Amíg csinálhatjuk, csináljuk.
Ma úgy tűnik: teljes egyetértés lesz az ellenzéki pártok között, hogy Németh Angélát jelöljék a XV. kerületi polgármesteri posztra, a szeptember 30-án esedékes időkőzi választáson. Németh Angéla a Független Hírügynökségnek elmondta: ha nyer, az egy év múlva esedékes választásokon is indulni szeretne.
Nem kedveli Fideszes ellenfelét
2010-ben hagyta ott az MSZP-t
Az LMP még meg akarja hallgatni
A Fidesz rátelepedik az önkormányzatokra is
Konfrontatívabb személyiség, mint Hajdu László
Nem ült át a korábbi polgármester szobájába?
Nem.
Miért nem?
Mert én polgármesteri jogkörben eljáró alpolgármester vagyok még.
És annak nem jár a polgármester szobája?
Szerintem nem. Tehát, amíg én alpolgármester vagyok, maradok a szobámban.
Szóval szerénységből nem tette.
Is. Meg úgy érzem, majd akkor dukál nekem az a helyiség, ha túl leszünk a választáson, és meg is nyerem azt. Akkor teljes joggal ülhetek át oda, abba az irodába.
Mennyi a bizonytalanság önben? Mármint arra nézve, hogy megnyerhető-e ez a választás?
Viszonylag szoros volt az országgyűlési választás is, bár azon elindult az LMP és a Jobbik is külön. A baloldal ugyanakkor egységes volt.
De ott a választó kerületi határ túllógott Rákospalotán…
Igen, Újpest egy része is ide tartozott, és azt a részt meg is nyerte a Fideszes jelölt. De most még nem tudjuk, hogy hány induló lesz, ezért is nehezebb beszélni az esélyekről.
Amit egyelőre tudni lehet, az az, hogy a Fidesz jelöltje, László Tamás, ugyan vesztett korábban Hajdu Lászlóval szemben, de most kapott még egy lehetőséget.
Mi is így tudjuk.
Az ő indítása gyengíti, vagy erősíti az ön esélyeit?
Erre nem tudok válaszolni, csak azt tudom mondani, hogy ő egy megosztó személyiség, akikkel én beszélek, azok vagy nagyon szeretik, vagy elviselhetetlennek tartják.
Ön az utóbbi kategóriába tartozik.
Igen, én nem kedvelem őt, bevallom, nem vagyok a lelkes rajongója. Ő nem egy közvetlen személyiség, ellentétben Hajdu Lászlóval, aki többek között a közvetlenségének is köszönhette a népszerűségét.
László Tamás egy mérnökember, aki nagyon szeret tervezni, hogy tud-e azt a választópolgárokra kell bízni.
Nagyon finoman fogalmaz, mert amit én tudok, vagy olvastam a múltról, a konfliktusok nem annyira mérnöki mivoltából fakadtak…
Engedje meg, hogy ne foglalkozzak különösebben László Tamás jellemrajzával, de még azzal sem, hogy milyen ellentéteket generált ő a Fideszen belül. Ez legyen az őr problémájuk, nem is szeretek más pártok belügyeibe beavatkozni. László Tamás 2006 óta van itt a kerületben, azóta egyszer fel is oszlatták a helyi pártot…
Ön emlékszik még a tizenkilenc éves önmagára?
Igen. Azt sem tudtam milyen bolygón vagyok.
Milyen ambíciókkal indult el ezen a pályán?
Úgy kezdődött, hogy az egyik jelölt visszalépett az indulástól. Akkoriban még MSZP-s voltam, és felajánlották a lehetőséget, hogy a fiatalítás jegyében én versenyezzek a képviselői helyért. Hogy én mennyire gondoltam akkor azt, hogy még húsz év múlva is az önkormányzatban leszek, nem tudom, nem is gondoltam bele. Családi indíttatásból már eleve valamelyest politikailag fertőzött voltam, hiszen édesapám is politizált, még az előző rendszerben, és noha később, a rendszerváltás után rendőr lett, és ezért nem is politizálhatott, de azért otthon csak megbeszéltük a dolgokat.
Az megfordult a fejében, hogy egyszer itt még polgármester is lehet?
Akkor biztos nem. Legfeljebb az, hogy ezért a kerületért szeretnék tenni. Kérdezték tőle, hogy nem akarok-e országgyűlési képviselő lenni, de nemet mondtam, mert engem tényleg a helyi ügyek, a helyi közösség érdekel. Itt akarok sikeres lenni, itt akarom, helyben segíteni az embereket.
Az, hogy polgármester lehet, változtat valamit az attitűdjén?
Szerintem nem. Sokan mondjak, hogy túlzottan engedékeny, vagy közvetlen vagyok, de nem szeretnék megváltozni.
Távol áll tőlem, hogy allűrjeim legyenek, hogy megköveteljen, hogy polgármester asszonynak szólítsanak. Maradok Angéla, aki eddig is.
Az előbb úgy fogalmazott, hogy amikor még MSZP-s voltam. Mióta nem az?
2010 óta.
És miért hagyta ott a szocialistákat?
Akkor volt egy pártszakadás. Hajdu László volt a polgármester és az országgyűlési képviselő is. Az országgyűlési választásnál vele kötöttek egy megállapodást, hogy noha képviselőnek nem őt fogják indítani, de polgármesternek igen, de nem tartották be a megállapodást, őszre elfelejtették, és valaki mást indított polgármesterként a helyi MSZP. Ezért úgy döntöttünk többen is, meg hát persze azért is, mert ennek voltak előzményei is, hogy kilépünk a pártszervezetből. Illetve azzal, hogy egy helyi egyesület, a RÁTE színeiben elindultunk a választáson, automatikusan kizárattuk magunkat.
És ez azóta is így van?
Igen, nem lettem sem DK-s, sem más pártnak a tagja.
Ez tulajdonképpen Hajdu László melletti kiállás volt?
Igen, teljes mértékben.
Hűségesek voltak hozzá…
Igen.
De a hűség addig nem terjedt, hogy kövessék őt a Demokratikus Koalícióba…
Nem. És nem is tervezem, hogy átlépjek másik pártba.
Azt sem, hogy vissza az MSZP-be?
Azt sem.
Mert mi a baja a mai MSZP-vel?
Nem látom, hogy jelentős változás következett volna be 2010 óta a szocialista pártban. Én tizennyolc évesen egy nagyon jó csapatba léptem be, mondhatni barátok közé, később azonban teljesen átalakult, megváltozott a helyi szervezet is, meg az országos vezetés is.
Ettől függetlenül az MSZP támogatja önt?
Igen. Meg a DK is, legalább is ez hangzott el a minap, a Párbeszéd is mellettem áll, mint ahogy a Liberálisok is.
Mi a helyzet az LMP-vel?
Az LMP azt kéri, hogy tegyek le eléjük egy programot, és azt vitassuk meg, annak mentén tudnak támogatni engem. Kaptam tőlük egy nyílt levelet, hogy zárt ülésen beszéljük meg a dolgot. Én egyébként elmondtam nekik, hogy nagyon mást, mint, ami a költségvetésben szerepel, vagy az elfogadott gazdaság programban, egy évre nem tudok ígérni. Ehhez túl rövid az idő. Azt meg lehet ígérni, hogy ha egy év múlva is megválasztanak polgármesternek, akkor annak az előkészítése belefér ebbe az egy esztendőbe. Űrállomást nem tervezek az elkövetkezendő egy év alatt ide építeni.
Ön szerint az utóbbi években távolodott, vagy még jobban rátelepedett a pártpolitika az önkormányzatokra?
Sajnos erősödött a befolyás.
Ezt úgy kell érteni, hogy a pártközpontok még erőteljesebben avatkoznak bele a helyi ügyekbe?
Egy pártközpont. A Fidesz.
Számára nem a helyi ügyek a döntőek?
Szerintem nem. Ezt a pártközpontos utasítás hál istennek nem látom sem a DK-nál, sem az MSZP-nél.
A Fidesznél egyértelmű a pártutasításos rendszer.
Az LMP elképzelhető, hogy önálló jelöltet állít?
Elképzelhető.
Kik, akik biztosan elindulnak?
László Tamáson és rajtam kívül egyelőre nem tudok másról. A múlt héten vált jogerőssé, hogy szeptember 30-án lesz a választás, addig még lehetnek változások.
Az, hogy ön független…
…Nem vagyok független. Én a RÁTE és a Szolidaritás mozgalom jelöltje vagyok.
A Szolidaritás kapcsolódik a DK-hoz. Akkor mégis csak benne van a pártpolitika?
Nem, csak egyszerűen nem akartam függetlenként indulni. A RÁTE az adott volt, a Szolidaritás mozgalommal meg nagyon jó a viszonyunk.
A RÁTE mit csinál?
Adományokat gyűjt és oszt. Rendszeresen osztunk ételt rászorulónak, hajléktalanoknak, valamint két hagyományos főzőversenye is van.
Önt nem éri olyan vád, mint a VIII. kerületi ellenzéki jelöltet, hogy – Kocsis Máté szerint -, ha Győri Péter nyeri ott a választásokat, akkor ellepik a kerületet a hajléktalanok?
Még nem ért ilyen vád.
Egy évről szól most a választás. Mit lehet erre az időre egyáltalán ígérni?
Ahogy már mondtam: űrállomást biztosan nem. Tartom magam a költségvetéshez, abban vannak fejlesztési elképzelések, azokat szeretném tető alá hozni.
Megfogalmazott-e önmagának olyasmit, hogy amennyiben megválasztják, másként fogja csinálni, mint Hajdu László?
A politizálást, illetve a kerületért való cselekvést nem. De én egy kicsit más habitusú vagyok, mint Hajdu László. Egyrészt eleve ugye én nőből vagyok, ami persze nem azt jelenti, hogy én itt szüfrazsettként fogok harcolni, csak annyira akarok jelezni, hogy konfrontatívabb személyiség vagyok, mint Hajdu László.
Azt is hallottam önről, hogy makacs.
Igen. És minél inkább erőltetnek valamit, annál inkább ellenállok. Aztán lehet, hogy belátom: igaza volt a másiknak.
De képesnek tartja magát a belátásra?
Igen, képesnek.
Kire haragszik ilyenkor: önmagára, vagy arra, kinek igaza volt.
Inkább önmagamra.
Sokkal több konfliktust vállalna fel, mint az elődje?
Igen vállaltam, és vállalok már most is.
Ma hány százalék esélyt ad önmagának a győzelemre?
Egy közvéleménykutatás eredménye azt mutatta, hogy a németek kevésbé vannak jó véleménnyel a magyarokról, mint fordítva. A két világháborús szövetség a jelenlegi generációk számára már aligha játszhat ebben szerepet, az újabbkori történések viszont igen. A német újraegyesüléshez való magyar hozzájárulást azóta már felülírta a második, harmadik és negyedik Orbán-kormány szembenállása a németek továbbra is legnépszerűbb politikusával, Angela Merkellel.
„Egyoldalú a szimpátia a németek és a magyarok között, mivel a magyarok sokkal jobb véleménnyel vannak Németországról, mint a németek hazánkról – derült ki a Nézőpont Intézet Magyar Idők számára készített közvélemény-kutatásából. Míg a magyarok háromötöde (59 százalék) nyilatkozott pozitívan Németországról, addig a németeknél közel ugyanekkora (55 százalék) arányban voltak negatív véleménnyel Magyarországról.”
Magyarázatként a Nézőpont/Magyar Idők szerint „a német sajtó 2010 óta tartó éles és sok esetben egyoldalú Magyarország-kritikája megtette hatását a német közvéleményre”. A Médianéző által készített kimutatás szerint, 2017-ben a Magyarországról szóló összes vizsgált németországi médiamegjelenés 70 százaléka volt negatív hangvételű. Ezzel szemben mindössze 1 százaléknyi pozitív és 29 százaléknyi semleges cikk jelent meg.
Nos, még talán tárgyilagos leírásnak is vehetnénk a fentebb leírtakat, ha nem nem csúszott volna be az „egyoldalú” minősítés,
ami, ugyebár, alaposan megkérdőjelezi a kutatás hitelességét, sőt a célját is. Mert: ha valami egyoldalú, akkor nem lehet tárgyilagos. Ergo a német sajtó (sok esetben) nem tájékoztatta objektívan a német közvéleményt a magyar eseményekről. Tehát (sok esetben) félrevezette azt. Nem azt írta meg, ami valójában Magyarországon történik, hanem csak annak az egyik oldalát. Feltételezhetően a „naiv” német újságírók többnyire csak az Orbán-kormánnyal szemben kritikus forrásokra alapozták beszámolóikat. Valójában mintha a jogállamiság lerombolása, a médiaszabadság hiánya vagy az államilag gerjesztett korrupció nem valós tények lennének, hanem csak egyoldalúan tálalt féligazságok, amelyek félrevezetik a német közvéleményt. Ezért nem szeretnék a magyarokat? Vagy azért, mert a müncheni sarki hentes is tudja, hogy az ő adójából épülnek a stadionok, kisvasutak, gyarapodnak a magyar oligarchák.
„A németek alig több, mint harmada (38 százalék) nyilatkozott pozitívan, míg 55 százalékuk negatívan hazánkról. Legkevésbé a legfiatalabb, 30 év alatti korosztály (32 százalék jó, 58 százalék rossz) és a fővárosiak (33 százalék jó, 56 százalék rossz) voltak jó véleménnyel Magyarországról. Nincs viszont olyan demográfiai kategória, ahol többségben lenne a hazánkról alkotott pozitív kép a németek körében.”
Hát hogyan is lehetne, amikor a Merkel vezette kormányról évek óta a legprimitívebb jelzős szerkezetek jelennek meg a fidesz-sajtóban?
„A magyarok ezzel szemben továbbra is pozitívan gondolnak Németországra. A megkérdezettek 59 százalékának van jó véleménye a régió legnépesebb és gazdasági szempontból legfontosabb országáról, szemben a negatívan nyilatkozó 28 százalékkal. A németbarát többség minden társadalmi csoportban kimutatható. A fiatal magyaroknak különösen jó a véleménye (76 százalék jó, 20 százalék rossz), de a leginkább elutasító 60 év felettieknek is a fele pozitívan nyilatkozott Németországról (49 százalék jó, 35 százalék rossz).”
A fiatal magyarok már évek óta folyamatosan igyekeznek Németországba munkát vállalni. A német autógyárak meg hatalmas lendületet adtak egy-egy magyarországi régió fejlődésének (pl.Kecskemét). Arról nem beszélve, hogy a két legsikeresebb kereskedelmi üzletlánc (Aldi, Lidl) olyan fizetéseket kínál (nagyon kemény munkáért), ami a magyarországi vadtőkéseket is jobb belátásra készteti.
A magyarok számára a németek egyfajta példaképet alkotnak. Fordítva viszont már az is kész csoda, hogy van még egyáltalán német, aki szimpatizál a magyarokkal. Jól jönne egy vasfüggöny, amit ismét át lehetne vágni.
Hosszú ideig csak választási szakértőként szólalt meg, aztán politikai pályára váltott Tóth Zoltán. A hajdani államtitkár elindult képviselőjelöltként a választásokon, a Demokratikus Koalíció színeiben, hogy aztán visszalépjen az ellenzék másik jelöltje javára. Most szakácskönyvet ír, és karitatív tevékenységet folytat – nyilatkozta Független Hírügynökségnek.
Példát akart mutatni a visszalépésével
Szakácsként tett európai vizsgát
Nem bánja, hogy elindult a választásokon
Az új választási törvény is a Fideszt segíti
A kormánypártnak már nincs szüksége újabb módosításokra
Mondhatjuk azt, hogy ezt jól kifőzte?
Köszönöm, én ezt bóknak tekintem, bár kétségkívül akadnak olyanok, akik szerint ez megaláztatás, ami velem most történik, hiszen sokszor voltam már államtitkár is, de én elégedett vagyok a jelenlegi státuszommal.
Voltaképpen most, mi a státusza? Szakács, vagy receptíró ?
Amiből megélek, az elsődlegesen a nyugdíjam, a feleségem szintén nyugdíjas, nincs is más jövedelmünk. De, szerencsére, hozzászoktunk ahhoz az életünk során, – ez három alkalommal is előfordult -, hogy mintegy ötven százalékkal csökkentsük az életszínvonalunkat. Most is ez történt, gyakorlott módon megtettük. Higgye el, ez nem olyan nagy probléma. Ugyanakkor társadalmilag, úgy érzem, hasznos tevékenységet folytatok. Megcsináltam a szakács európai uniós vizsgát letettem, ennek birtokában pedig tudok főzni a Heti betevő egyesület budaörsi csapatában. Minden negyedik vasárnapon 140 adag ételt főzünk gyermekeknek, amelyet aztán az egyesület egy másik csapata oszt szét a rászoruló gyerekeknek. Ezen kívül egy mozgássérült alapítvány számára rendszeresen főzök. Május 30-án kétszáz mozgássérült gyereknek adtunk enni.
Azt a poént akartam megengedni magamnak, hogy a jelenlegi helyzetében ez egy nagyon találó név, mármint a heti betevő, de rájöttem, hogy ez egy rossz vicc, ezért el is engedem, kiváltképp, hogy ilyen jótékony célú egyesületről van szó.
Nem kell elengedni… Egyébként van más is, a budaörsi olvasókör például, amelyet négy éve alapítottam, amikor kirúgtak az utolsó állami állásomból is. Ezt teljesen önerőből működtetjük, minden hónap második szerdáján találkozunk, illusztris vendégeink vannak; csak az jelenlegi időszak meghívottjait említve, Bolgár Györgyöt, Beer Miklós nyugalmazott püspököt, vagy Ráday Mihályt.
A névsorban ott lehetne ön is, nem?
Hát nem. Igaz, hogy írtam több könyvet is, de én itt a közösség szervezője vagyok, nem pedig vendég. Szóval távol áll tőlem az öntömjénezés. Ugyanakkor persze annak örülök, ha vannak újságírók, akik érdeklődnek az én másirányú tevékenységem iránt.
És a választási szakértői tevékenysége?
Most például az EBESZ végső jelentésébe bevontak, illetve a Tiszta voks elnevezésű alapítvány tevékenyégébe is. Amúgy pedig az egyik amerikai egyetem professzor asszonya, Scheppele asszony is kikérte a véleményem a választások értékeléséhez. Tehát most nem, mint a választási rendszer alakítója, hanem – ahogy az előző könyvem címe is szól -, a hatalom kritikusaként jelenek meg.
Próbálom a beszélgetésünket abba az irányba terelni, hogy kimondassam önnel: hibázott akkor, amikor a szakértői státuszát egy rövid időre feladva politikai szerepet vállalt azzal, hogy képviselő jelöltje lett a Demokratikus Koalíciónak. Szóval mai fejjel is megtenné, hogy elindul ezen a politikai úton?
Igen, megtenném.
Azzal a feltétellel indultam el, hogy az a párt, amely jelöl engem, legyen hajlandó a szövetségre. A DK ilyen pártnak bizonyult.
Úgy gondoltam, hogy az én személyes példámmal, azzal, hogy visszalépek más javára azért, hogy ezzel elindítsak egy folyamatot a közös ellenzéki jelöltségek kialakítására. Az volt a célom, hogy bebizonyítsam: összefogás nélkül nem megy. És sajnos be is igazolódott: összefogás nélkül tényleg nem megy.
Szívesen fűznék ehhez egy megjegyzést, illetve egy kérdőjelet. Már tudniillik ahhoz, hogy itt bárki bármit lát, vagy valóban levont megfelelő tanulságokat az április 8-i eredményekből. Az azóta eltelt időszak ugyanis – még akkor is, ha az időközi polgármester választások esetében vannak pozitív jelenségek is – inkább azt mutatja, hogy itt senki nem tanult semmit… Nem akarok intimpistáskodni, de muszáj megemlítenem: mi összefutottunk a választások előtt, és akkor éppen arra panaszkodott, nem kis kétségbeeséssel, hogy mennyire nem mozdulnak a dolgok abba az irányba, amelyet szeretett volna elérni, és amiről az előbb beszélt is. Akkor még képviselő jelölt volt, és ahogy mondta nekem, készen állt a visszalépésre, de arról beszélt, hogy elképesztő az a töketlenkedés, ami itt az ellenzéki oldalon folyik.
A gyakorlat valóban ezt mutatta. Viszont mögötte mégiscsak megjelent a tanulság: a következő választásokon csak akkor sikerülhet nyerni, ha vagy kétpárt-rendszert sikerül kialakítani, vagyis olyat, amilyenről Gyurcsány Ferenc is beszélt. Azaz: egy a Fidesszel szemben megjelenő alternatívát nyújtó baloldali liberális párt, vagy a jelenleg meglévő tagoltság szerint egy olyan ernyőszervezetet létrehozni, amely, ily módon, mégis egy egységes ellenzéki pártot jelenít meg, anélkül persze, hogy szervezetileg és ideológiailag egységes lenne. Jelen pillanatban egyik feltételt sem látom megvalósíthatónak. Annyi talán megtörténhet, hogy a 2012-es javaslatomhoz, az előválasztáshoz visszatérnek a pártok, és minimum a főpolgármestert ezzel a módszerrel választják ki.
Ha most tippelni kellene, hogy ez az előválasztás megvalósul-e jövő szeptember-októberre, akkor ma mit mondana?
Egyelőre úgy látom, hogy nem. Annak ellenére, hogy a választópolgárok döntő többsége már látja, hogy ez lenne a helyes út. A pártvezetőkkel sajnos ezt még nem sikerült megértetni. Tehát úgy állunk most, hogy néhány lúd legyőzi a választó polgárókat.
Lám, lám a szakács máris megszólalt önből… De azért ugye nevezhetem még önt választási szakértőnek?
Nyugodtan.
Akkor beszéljünk a választási törvényről, amelyhez máris hozzányúlt a Fidesz.
Igen, egy nyolcvan oldalas törvényjavaslatot készített, több, mint 120 paragrafussal. Nagyjából ennyi témát is próbál átölelni. Ebből én készítettem egy statisztikát, amely azt mutatja, hogy a szövegben körülbelül 120 olyan javaslat van, amely visz tovább bennünket a lenini úton… Bocsánat: azt akarom ezzel mondani, hogy
még lejtősebbé tette a pályát, könnyítette a Fidesz helyzetét. A törvénymódosítás lényegében egyfajta finomhangolás, a Fidesz előnyeit teszi egyértelműbbé.
Konkrétan?
Az egyéni választó kerületben például lehetővé teszi, hogy azok is szavazhassanak, akiknek sem magyarországi, sem külföldi lakóhelye nincsen. Ez egyértelműen a buszoztatást jelenti a környező országokból. A Fidesz ezt eddig is tette, de most legálissá változtatja. A másik ilyen nagyon fontos elem, hogy beengedi a kampányba, hogy amennyiben egy párt neve, vagy egy tagjának fényképe megjelenik az óriásplakáton, akkor ott ne kelljen feltüntetni az impresszumot, azaz ne lehessen tudni, ki helyezte ki az adott plakátot. Emlékszünk rá: a Fidesz az ellenzéki pártvezetőket kiplakatírozta, Soros-bérencekként tüntette fel őket. Ezt a módszert úgy akarja törvényessé tenni a Fidesz, hogy már nem kell a táblán feltüntetni a finanszírozó nevét.
Érdekes, amit mond, fel sem figyeltem ezekre változtatásokra…
Azért, mert
a törvény betűje mögé rejtik a szándékokat.
Ezek szerint minden egyes törvénynél betűről betűre kell haladni, hogy észrevegyük az esetleges trükköket.
Így van. Mondok egy harmadik példát is. Eddig volt az ellenzéknek lehetősége arra, hogy közösen delegáljanak választási közreműködőket, számláló bizottsági tagokat. Ez a jövőben megszűnik. A tizenegyezer szavazó körbe kizárólag a helyi lakosokat lehet delegálni. Politikailag és jogilag is ellehetetleníti a Fidesz-féle a törvény az együttműködést, a racionális összefogást. Ez azt jelenti, hogy az ellenzék, a jelenlegi helyzetében mintegy ötezer választó körbe nem fog tudni delegálni embert. Kivéve persze, hogy magukhoz térnek az ellenzéki pártok, de ennek ugyanúgy nem látom jelét, mint a Fidesz demokratizálódásának.
A határon túliak szavazásával kapcsolatos módosításokról mi a véleménye?
Velük kapcsolatban öt olyan módosítás született, amely tovább egyszerűsíti számukra a szavazást. Ezek a szándékok korábban is érvényesültek, de a Nemzeti Választási Iroda törvénysértő határozatainak köszönhetően. Az egyik ilyen: a határon túliaknak nem kell tudni magyarul, még a saját nevük leírásában sem. A másik ilyen: bárki beadhat kérelmet egy határon túli magyarnak arra, hogy regisztrálják a választói névjegyzékben. Törvényessé tették tehát, hogy különböző pártocskák, alapítványok, fejkvóta ellenében, gyűjtsék az aláírásokat.
És a kamupártokkal kapcsolatos ú törvény?
Ezzel felmenti a Fidesz, utólag, őket a törvénysértés vádja alól. Ugye a szöveg azt mondja, hogy a jövőre nézve nem kaphatnak állami támogatást azok a pártok, amelyek nem fizették vissza az állami támogatást. A Fidesz által uralt államgépezet semmit nem tett korábban annak érdekében, hogy az egy százalékot el nem érő pártok visszafizessék a támogatást. Ez a módosítás visszamenőleg mentesíti őket a visszafizetés terhe alól.
Mit gondol: hozzányúl-e a Fidesz az önkormányzati választások előtt újra a választási törvényhez?
Ma még nem tudjuk megmondani. Ez a mostani csomag nem rendelkezik ilyen típusú változtatásokról. Szaknyelven úgy fogalmazhatnék: ebben nincsenek még anyagi jogi, csak eljárásjogi változtatások- Ezek tehát egyelőre csak egyszerűsítik a Fidesz szándékait. Érdemi lépésről ma még nem tudni, sem a főpolgármester választásról, sem a kistelepülések önkormányzatának a megszüntetéséről.
Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy ezeken a területeken nem akarnak érdemi módosítást végrehajtani, de mint tudjuk: a Fidesz útjai kifürkészhetetlenek.
Mi az ön tippje?
Szerintem a Fidesznek már nincs szüksége az érdemi változtatásokra; olyan mértékben centralizált a polgármesterek személyét, és olyan mértékben tartják kezükben az önkormányzati képviselő testületeket a költségvetésen keresztül, hogy nincs szükségük arra, hogy fellázadjanak ezek az önkormányzatok. Legfeljebb majd tíz százalékkal megemelik a polgármesterek és a testületi tagok javadalmazását, és akkor már maximálisan hűségesek lesznek.
Mi szerepel most az ön névjegyén?
A facebook oldalamon az szerepel: jogász, közigazgatási szakértő, szakács, könyvmoly.
Egyetlen magyarként nyerte el a nemrég alapított Obama-ösztöndíjat Léderer Sándor, a korrupció ellen küzdő K-Monitor igazgatója. A Független Hírügynökségnek adott interjúban a Barack Obamával való találkozóról és a munkájukról is beszélt.
Azért ült Barack Obama mellett egy találkozón, mert kicsit elkésett
Az ösztöndíj-program a civil szféra erősítéséről szól
20 ezer jelentkezőből választottak ki 20 résztvevőt
Magyarországon borzasztó a civileket körülvevő légkör
Azért van szó Soros Györgyről, a menekültekről, hogy ne arról beszéljünk, Mészáros Lőrinc miből gazdagodott meg
Léderer Sándor Fotó: FüHü
Mit jelent pontosan ez az Obama-ösztöndíj?
Ez egy nemzetközi ösztöndíj-program, ami konkrét pénzzel nem jár. Az a célja, hogy olyan fiatal civileket támogasson, segítsen, akik a saját szakmájukban eljutottak valameddig, de nagyon hasznos lenne számukra, ha tovább tudnának fejlődni.
Azt nagyon fontos látni, hogy a civil szféra a világon sehol nem olyan, amit egyetemen tanítanak, vagy ha most már indultak is ilyen kurzusok, azért azok, akik a civil szférában dolgoznak, alapvetően lelkesedésből mennek oda. Van egy fontos ügy, amit képviselnek, van egy ötletük, egy kezdeményezés, amit elindítanak… Gyakran probléma, hogy
azoknak, akik ezt csinálják, mindent maguknak kell megtanulni.
Részben az én értelmezésen, hogy az ösztöndíjprogram résztvevőinek nagy része saját maga kezdett valamibe, és mindenki tud tanulni egymástól és a különböző szakértőktől, mentoroktól.
Az a célja a programnak, hogy mindenki abban, amivel foglalkozik, még jobb legyen, és hogy mindenki maradjon az országában, tehát nem az a lényeg, hogy onnan elhozzák az embereket.
Azt lehet tudni, hogy körülbelül hányan jelentkeztek? Hányan kerültek be közülük a programba?
Én úgy tudom, hogy az első körben 20 ezer jelentkező volt, és 20-an kerültünk be. Nagyjából a fele amerikai, a többiek a világ különböző pontjairól érkeztek.
Hogy kell elképzelni ezt a munkát?
Vannak rendszeres találkozók, volt egy Chicagóban és lesz valószínűleg ősszel is egy, azt még nem tudom, hogy hol. Tehát fizikailag is találkozunk, vannak műhelyfoglalkozások, előadások. Ezen túl év közben mindenkinek kell készítenie egy saját tervet, hogy mit szeretne elérni, és lényegében ezen dolgozik, ehhez kap segítséget. Emellett csoportokban is dolgoznak együtt azok, akik valamiért egy csoportban vannak.
A chicagói találkozón, amelyet említettél, készült egy kép, amelyen Barack Obama mellett ülsz. Hogy alakult ez így?
Forrás: Twitter / Obama Foundation
Lényegében ez egy véletlennek köszönhető. Előtte volt egy ebéd, amin részt vettünk, én ott még beszélgettem valakivel, és így utolsónak mentem be a terembe, és csak ott volt hely. Ekkor még nem volt Obama a teremben, leültünk, beszélgettünk, aztán bejött ő is. Tehát
azért ültem ott, mert más nem ült oda korábban.
Barack Obama mennyire volt tisztában a magyarországi helyzettel? Szóba került ez?
Nem, politikai dolgok nem kerültek szóba. Általában az egész beszélgetés a civilségről szólt, arról, hogy amikor ő fiatal volt, hogyan vett részt közösségszervezésben, emberi jogi ügyekben. Arról beszélgettünk, hogy milyen volt akkor és milyen most civilnek lenni, de abszolút nem napi politikai dolgokról.
És a többi résztvevő? Gondolom, szóba került a civilek magyarországi helyzete.
Mindenki érdeklődött, de ez egy kölcsönös érdeklődés volt. Voltak afrikaiak, délkelet-ázsiaiak, közép-amerikaiak, tehát a világ különböző izgalmas pontjairól jöttek emberek. Azt gondolom, hogy onnan nézve Magyarország nem kiemelkedő. Van, amiben különleges, de vannak, mondjuk úgy, durvább dolgok sok más helyen. És persze vannak olyan országok, ahol sokkal kellemesebb civilnek lenni.
Ezt a lehetőséget a munkád miatt kaptad. Az Obama Alapítvány a honlapján azt írja, hogy a K-Monitor célja olyan digitális eszközök létrehozása, amelyek segítik az embereket, hogy a kormányzat átlátható legyen. Mondanál erre példákat, hogy min dolgoztok?
Az egyik ilyen eszköz, amit néhány éve kezdtünk el a Transparency Internationallel közösen csinálni, az a Red Flags, a Piros Zászlók. Arról szól, hogy
algoritmusok segítségével ellenőrzünk közbeszerzési hirdetményeket.
Ennek a célcsoportja leginkább az újságírók, pont azért, hogy nekik ne kelljen naponta több száz dokumentumot kézzel végigböngészni, mert ez a program előszűri, hogy mik azok, amik problémásak lehetnek. Lehet témák szerint szűrni, cégekre szűrni, értesítéseket kérni.
Most azon dolgozunk, hogy hogy lehet az önkormányzatok költségvetését átláthatóbbá tenni. Azt gondolnánk, hogy alapvető dolog, hogy az állampolgárok tudják, mire költik az adóforintjaikat. Ehhez képest ezek a költségvetések, mint ahogy az állami is, törvényekbe, rendeletekbe vannak belekódolva, és
nagyon nehéz átlátni, hogy ez mennyi pénz,
főleg mondjuk, hogy az én saját vagyoni helyzetemhez mérve ez mennyi, mennyit költünk oktatásra, útfelújításra. Egy ingyenesen elérhető eszközt próbálunk az önkormányzatoknak készíteni, hogy ők ezeket az adatokat nagyon egyszerűen feltöltsék, az emberek pedig meg tudják nézni.
A célunk az, hogy Magyarországon is legyenek olyan példák, mint több más európai országban, hogy az emberek beleszólnak abba, hogy a költségvetés egy részét mire költik.
A Red Flagsnek volt már kézzelfogható eredménye, tehát készült ez alapján mondjuk cikksorozat?
Igen, több is. Ennek segítségével vettek észre ügyeket, de elemzések is épültek erre. Azért is érdekes, mert hosszabb távon is meg lehet nézni, hogy milyen cégeknél, intézményeknél milyen korrupciós kockázatok fordulnak rendszeresen elő. Összesen 40 indikátor dolgozik ebben a rendszerben.
Over the past few days, the first class of Obama Foundation Fellows gathered to get to know each other and share what…
Ha jól tudom, akkor a K-Monitort még egyetemistaként alapítottátok. Mi vitt rá, hogy ilyen témával foglalkozzatok?
Egyesületként működünk,
egy konkrét történet volt, ami minket erre sarkallt, ez pedig a belvárosi ingatlanpanamák ügye volt 2006-2007 táján.
Ugye itt a 6. és a 7. kerületben rengeteg szép, műemlék épületet bontottak el, akik ott laktak, azoknak el kellett innen költözni, és elég igénytelen épületeket húztak fel a helyükre. Minket, környéken lakóként, ez nagyon zavart. Valószínűleg, ha építészetet tanultunk volna, akkor valamilyen örökségvédő szervezetet hoztunk volna létre.
Amikor a meglevő információk alapján elkezdtünk utánanézni ezeknek az ügyeknek, akkor láttuk, hogy emögött minden bizonnyal korrupció van, fillérekért adják el az önkormányzatok ezeket az épületeket, nem igazán tesznek kikötéseket, hogy mit lehet oda építeni. Azt gondoltuk, hogy mi meg újra és újra megválasztjuk ezeket a politikusokat, és ehhez jó eséllyel köze van annak, hogy nem tudunk ezekről a dolgokról, tehát jó lenne egy adatbázist építeni azokról az ügyekről, amelyekben vitatható módon költenek el közpénzeket.
Lényegében a K-Monitor első projektje ez az adatbázis volt, ami most is működik, több mint 40 ezer újságcikk van benne, amelyek közpénzes, korrupciós ügyekkel foglalkoznak. Utána, ahogy elkezdtünk ezzel foglalkozni, jött egy csomó ötlet, és szakmailag is beleástuk magunkat a területbe.
A civilek elleni támadások hogy érintenek titeket? Ti is célponttá váltatok?
Azt mondom, hogy nem mi vagyunk a frontvonalban, mert azokkal a szervezetekkel foglalkoznak a legtöbbet, amelyek valamilyen módon a menekültkérdéshez kapcsolódnak. Mi inkább a másodvonalban vagyunk, mint azok a civil szervezetek, amelyek kritikusak a mindenkori kormánnyal.
Az egyik probléma, ami ezzel kapcsolatos, az a borzasztó légkör, amit teremtenek. Ennek következtében
lényegében lehetetlen állami intézményekkel együttműködni, mert meg vagyunk bélyegezve.
Ha kapnak egy levelet tőlünk, akkor arra nem válaszolnak, vagy csak nagyon lassan, barátságtalanul. Elkerülnek lehetőleg mindenféle interakciót, az állami, kormányközeli sajtóba nem kerülnek be azok az ügyek, amelyekkel foglalkozunk, ha bekerülünk, akkor mint külföldi ügynökök, akik Magyarország ellen dolgoznak.
Ezek a legközvetlenebb hatásai ennek. Ha összehasonlítjuk azzal, hogy más civil szervezeteknek milyen kapcsolataik vannak, vagy hogy akár nekünk is 7-8 évvel ezelőtt, tehát már a Fidesz-kormány idején, volt együttműködésünk, volt, hogy részt vettünk a kormány antikorrupciós munkacsoportjában, készítettünk kutatáshoz interjút állami intézmények vezetőivel, munkatársaival, tehát ott volt a példa, hogy lehet ilyet. Látjuk külföldi partnereinknél, hogy van, ahol rendszeresen együttműködnek civilek és kormányzati szereplők.
Az, hogy ez a munka ellehetetlenült, a légkör tipikus következménye. Még egy fontos dolog, hogy ennek van egy erős kommunikációs célja is. Azt gondoljuk, hogy
a kormány azért beszél ennyit a civilekről, a különböző ellenségekről, hogy ne a valódi problémákról kelljen beszélnie:
a korrupcióról, az egészségügy helyzetéről, az oktatásról. Sokszor nem arról beszélünk, amiről kellene, tehát az adott területünkről, hanem ezt kell elmagyarázni, hogy milyen nevetségesek ezek a vádak. Addig is le van kötve a civilek kapacitása, és nem a valódi munkájukat végzik.
Olvastam olyat valamelyik kormányközeli portálon, hogy az egyesület teljesen átláthatatlanul működik. Miből finanszírozzátok a munkát?
Valóban írtak ilyet, ez egy szemenszedett hazugság volt, az összes beszámolónk fel van töltve a honlapunkra. De még ha ezt nem is tennénk meg, a magyar civilek nyilvántartása önmagában átlátható, a cégbíróság honlapján van egy nagy adatbázis, ahol ott van az összes civil szervezet beszámolója.
A bevételeink nagy része különböző külföldi forrásokból, magánalapítványoktól jön, ezek közé tartozik a Nyílt Társadalom Intézet, ilyen volt a Norvég Civil Alap, de ide tartozik a Visegrádi Alap is, amit a visegrádi országok kormányai adtak össze. Kapunk európai uniós forrásokat is.
Pályázatok útján?
Igen, ezek mind pályázatok, amelyeken mindenki el tud indulni, tehát
ezeket nem csak úgy utánunk dobják.
Ezen kívül kapunk adományokat magánemberektől, adó egy százalékot, és van olyan, mondjuk úgy, szolgáltató tevékenységünk, amikor megkérnek minket, hogy valamilyen területen mi végezzünk el egy kutatást, mondjuk egy tanácsadó cégnek, ebből is van bevételünk.
Magyarországon elég régóta azt látjuk, hogy a korrupciós ügyeknek nincsen semmilyen következménye. Miért lehet ez így?
Szerintem van következménye, csak nem az, amit szeretnénk, hogy legyen, történetesen, hogy a korrupt politikusokat zárják rács mögé, vagy legalább történjen végre valamilyen elszámoltatás. Nagyon felháborítja a lakosság nagy részét, hogy a rendszerváltás óta, miközben mindenki tudná sorolni a korrupciós ügyeket, alig láttunk olyat, hogy politikusok ellen tényleg eljárás folyik.
A következménye az ezeknek az ügyeknek, hogy
az emberek bizalma a politika felé folyamatosan csökken,
kiábrándultak. De az is, hogy miután, azt gondolom, az ügyészség nem igazán végzi a dolgát a korrupciós ügyek feltárásában, ezt az újságírók teszik meg. Pont emiatt viszont tudunk rengeteg ügyről, és az emberek azt várják, hogy legyen egy valódi alternatíva. Folyamatosan látjuk ezeket az ügyeket és mégis ugyanazok a politikusok jönnek újra és újra, hiszen nem igazán van választási lehetőség.
A kormánykommunikáció meg nagyon ügyes ebben, direkt más ügyekről próbálnak beszélni:
azért van szó Soros Györgyről, a menekültekről, hogy ne arról beszéljünk, hogy Mészáros Lőrinc miből gazdagodott meg, vagy Tiborcz István hogy tudott trükkösen lámpákat építeni.
Ezek mind olyan ügyek, amelyek más európai országokban simán egy kormány bukásához vezetnének.
Van realitása az Európai Ügyészséghez való csatlakozásnak?
A kormány nagyon nem szeretné, mert akkor más nyomozhatna Polt Péter helyett, és azok az ügyek, amiket ők megvizsgálnak, közvetlenül a magyar bíróságokhoz kerülhetnének. Ezért is látszik, hogy most a bírósági rendszernek is nekimegy a kormány, mert annak van valamennyi függetlensége.
Azt gondolom, hogy a mostani kormány alatt nem igazán valószínű a csatlakozás, de persze lehet, hogy valamilyen alku során rákényszerítik a kormányt. Szerintem a kormány akkor is mindent meg fog tenni, hogy ez az ügyészség ne tudja elvégezni a munkáját, hiszen lételemük, hogy ne vizsgálják ezeket az ügyeket, ugyanis az egész kormány működése a korrupción alapszik.
Nem véletlenül mondta azt Lánczi András egy korábbi interjúban, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Amit ők végeznek, az állami vagyon újraosztása, annak az eszköze pedig a korrupció Magyarországon.
„Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni…” Szöllősi Györgyivel a HírTV, Duna TV, M1 majd ismét HírTV népszerű műsorvezetőjével már néhány héttel ezelőtt akart a Független Hírügynökség interjút készíteni. Amikor a HírTV-nél csoportos leépítést jelentettek be. Csak most nyilatkozhatott.
Elfogultan kezdem. Valamikor, amikor még együtt dolgoztunk a Duna TV-ben, a csatorna legfelkészültebb műsorvezetője voltál. Nem volt megoldhatatlan feladat, pedig, közelről láthattam, voltak lehetetlen helyzetek. Mi volt a Duna TV előtt?
Duna előtt a HírTV volt. Én 2004 végén a Hír-ből érkeztem a Dunához, ahol két évet dolgoztam. Előtte pedig 99-től 2002-ig a Satelit TV-nél. Az évszámokra már nem is emlékszem jól, olyan régen volt…Örülök, hogy úgy láttad, nem volt megoldhatatlan feladat. Két kis tv-nél kezdtem dolgozni, ráadásul mindkét helyen a nulladik naptól. Vagyis szerencsém volt végignézni és dolgozni egészen közelről azon, hogy hogyan épül fel egy televízió. Ez teljesen más, mint egy már meglévő struktúrába csatlakozni. Megvan a szépsége és megvannak az árnyoldalai is, de egy biztos, rengeteget lehet belőle tanulni, mert tényleg minden lehetetlennek tűnő feladatot meg kell oldani. Amikor még nincs archívum, amikor egyszerre szerkesztesz és vezetsz műsort és sorolhatnám. Ráadásul a feltételek sem arról szólnak ilyenkor, hogy na itt aztán minden megvan, pénz, paripa, fegyver. De ez a szépsége is. Szóval tényleg szerencsésnek mondhatom magam, hogy az első 4 évem a televíziózásban így telt el, nagyon sokat tanultam ebből. Hízelgő, hogy azt mondod én voltam a legfelkészültebb. Ez sok mindenből adódik. Alapvetően túlkészülős vagyok. Ez valószínűleg az elején egy biztonsági játék, félsz attól, hogy olyat válaszolnak, amiről fogalmad sincs, vagy egyszerűen élő adásban elveszted a fonalat, őszintén tényleg ez van. Ráadásul még nő is vagy, tele bizonytalansággal, hú nem jó kombináció. Én pedig egyszerűen nem akartam ezt megengedni magamnak. Aztán egy idő után rájössz, hogy tényleg nem engedheted meg magadnak, magaddal szemben sem, a vendéggel szemben sem. Ez az a munka, amit nem lehet, vagy én legalábbis nem tudok rutinból csinálni. Persze kialakul egyfajta rutin, meg lehet csinálni egy beszélgetést készülés nélkül, de szerintem ez azonnal meg is látszik. Szóval szerintem maximálisan koncentrálni kell minden egyes adásnál.
A közmédia 2010/2011-es átszervezése, téged is új feladatok elé állított. Új csapatban, új műsorokban szerepeltél. Itt hogy érezted magad?
Igazából az átszervezés már, vagy még nem érintett, mert akkor már az M1-nél dolgoztam, az Este című műsort vezettem. Aztán egyszer csak jöttek a régi kollégák, a dunások. Sajnos nem mindenki, de azért az elején még sokan voltak. A Duna Televízió egyébként mindig is előkelő helyet fog elfoglalni a szívemben, nagyon fájó szívvel jöttem el onnan. Nem csak azért, mert ott dolgoztam egyhuzamban a legtöbbet, 5 évet, hanem mert nagyon jó csapat volt. Egyszerűen jó volt ott dolgozni, mindennap kedvvel ment be az ember. Sok új kihívás volt, és folyamatos megújulás. Szerintem erről te is tudnál mesélni. Az M1 egy nagy váltás volt. Óriási szervezet, évek múlva is végig tudsz menni úgy a folyosón, hogy nem ismered, aki szembe jön. Itt Az Este című műsort vezettem és aztán a híradózáshoz is visszatértem. Azt kell mondjam, hogy az az „estés” csapat a mai napig együtt maradt.
Aztán vissza az „anyaegyesületbe”, a HírTV-be. Mivel várt vissza a régi „otthonod”?
Például egy régi M1-es kollégával, D. Bányász Gergővel. Aztán már mi vártuk Hajdú Gábort és Kovács Gábort. De nem szeretnék senkit kihagyni. Tényleg csak leg-ekben tudok beszélni arról a csapatról, ami itt kialakult. Igazi műhelymunka folyt, úgy dolgoztunk, ami minden újságíró álma, szóval nagyszerű két év volt. Indult a Magyarország Élőben-nel, aztán jött a NewsRoom és az Elmúlt8Év. Egyébként tényleg úgy jöttem vissza, mint a régi „otthonom”-ba, bár, azért az évek alatt kicserélődött a társaság, a legtöbb kollégával dolgoztunk együtt a kezdetek kezdetén. Mégis nagyon nehéz döntés volt, kaptam is hideget-meleget, de sok minden közrejátszott, hogy a HírTV-be visszajöttem; például, hogy teljesen átalakult az M1. Közben megszületett második kislányom és nem láttam már magam az új rendszerben.
Már jóval a 2018-as választások előtt érezhetővé vált egy hangsúlyváltás a HírTV-ben. Az általad vezetett műsorok mintha háttérbe szorultak volna. Jól érzékeltem?
Teljesen jól érzékelted. Azt kell mondjam, hogy a kampány előtt egy kicsivel megszűnt a napi háttérműsorunk. Először a Magyarország Élőben alakult át Newsroom-má, aztán szépen egyre rövidebb lett, míg a választásokra meg is szűnt. Nyilván érzékeltük, hogy valami nincs rendben, a kampány előtt megszüntetni egy politikai műsort érdekes, hogy mást ne mondjak.
Voltak-e belső feszültségek egyes szerkesztőségek között?
Voltak. Egyébként mindenhol vannak. De itt a legrosszabb az volt, hogy a HírTV-ben korábban nem voltak, én nem érzékeltem. A főszerkesztőnk villámhárítóként működött, legalábbis valahogy így képzelem el, ezért szerintem hozzánk nem is sok minden jutott el és egyáltalán nem foglalkoztam vele. Elég sok kritikát kapott úgyis az ember, de újságíróként a legjobb, ha mindenhonnan ütnek. Erre azért rájöttem az évek alatt, így ez sem bántott. Végeztem a dolgom és többé-kevésbé megpróbáltunk alkalmazkodni. Úgy tűnik nem sikerült. Úgy tűnik be kell látnom, hogy ez nekem nem annyira megy. Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni….
Meglepett-e, hogy ilyen tapasztalattal a hátad mögött te is listára kerültél?
Egyáltalán nem lepett meg. Ha csak 2 nevet kellett volna megtippelnem, hogy kit küldenek el, beletrafáltam volna. Így aztán, hogy a 40-ben benne voltam én is egyáltalán nem lepett meg. Azt is be kell látnom, hogy egyelőre arra a fajta munkára amit én végzek, ahogyan dolgozom, ahogyan működöm, nincs szükség. Mindenesetre óriási lecke volt és óriási csalódás. De ez nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem egy hosszabb folyamat volt. Azt mondod nagy tapasztalat van a hátam mögött. Hát az évek számát tekintve lehet, de ez a fajta tapasztalat kimaradt. Nem gondoltam, hogy 20 év után látok még újat ezen a pályán. Láttam. Úgy tűnik 20 év kevés volt, hogy a hihetetlen naivitás kiégjen belőlem. Sajnos ez most valószínűleg megtörtént.
Merre tovább?
Van már 1-2 munkám, dolgozom, de nem médiában. Egyelőre rendezvényeket vezetek, moderálok és a cégemmel szeretném folytatni a kommunikációs tanácsadást és tréningeket a kollégáimmal. Vannak távolabbi tervek is, de ezekről még nem szeretnénk beszélni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
