Featured Archives Page 704 of 755 › Független Hírügynökség

Czeglédy-ügy: nem engedik csorbulni a védelem jogát

FüHü

-

2018-08-10

Czeglédy-ügy: nem engedik csorbulni a védelem jogát

Nem járul hozzá a védelem jogának csorbításához Czeglédy Csaba ügyvédje, élni fognak a harminc napi iratbetekintési idő lehetőségével – mondta Hankó Faragó Miklós. A vádemelés rövidesen megtörténhet, az első tárgyalás viszont idén nem várható. Rövidesen kiderül, marad-e előzetesben.

Czeglédy Csaba ügyvédje is megkapta csütörtökön a NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatóságától azt a levelet (más gyanúsítottak már korábban), amelyben arról értesítik, hogy a nyomozás lezárását tervezik az egykori szombathelyi önkormányzati képviselő elleni büntetőeljárásban.

Ez elég kétértelmű megfogalmazás, de úgy értelmeztük, hogy valóban a végéhez értek a nyomozásnak, mert jó ideje semmilyen nyomozati cselekmény se történt – mondta a Független Hírügynökségnek Hankó Faragó Miklós.

Az ügyvéd azt is elmondta, hogy a formanyomtatvány-szöveg tartalmazza azt a kérdést is, hogy élni kívánnak-e azzal a törvényi jogukkal, hogy

a vádemelés előtt egy hónapig megismerhetik a keletkezett iratokat,

vagy beleegyeznek a 30 nap lerövidítésébe. Ezt a „felmentést” nyilván nem fogják megadni, mert ha 2015 júliusa, az eljárás kezdete óta nem volt probléma az idő múlása, akkor most nem fognak hozzájárulni a védelem jogának csorbításához – tette egyértelművé Hankó Faragó. Az erről szóló levelet a jövő héten fogja elküldeni.

E pillanatban azt se tudják, mennyi és milyen tartalmú iratot fognak a vádemeléshez csatolni az annak idején lefoglalt több tízezer oldalnyi dokumentumból. Ezt akkor fogják látni, amikor megnézhetik a „pakkot”, amelyből már másolatot kell kapniuk a tárgyalásra felkészülés érdekében.

Így aztán akkor fog kiderülni az is, hogy

pontosan mely bizonyítékokra épül a gyanú,

illetve a majdani vád.

Az ügyvéd nem vállalkozott annak megbecsülésére, hogy a vádirat bíróságra küldése után mikor kezdődhet a per. De úgy látja, hogy idén nem fog sorra kerülni az első tárgyalási napra, amely ráadásul várhatóan a vádirat ismertetésére szorítkozik.

Czeglédy Csaba és társai ellen bűnszervezetben, üzletszerűen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt folyik büntetőeljárás. Azzal gyanúsítják, hogy vezetésével egy bűnszervezet 2011 és 2017 között olyan céghálózatot alakított ki, amely diákmunka-közvetítéssel foglalkozott, és 6,294 milliárd forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek. Mégpedig azzal, hogy az általános forgalmi adót és a személyi jövedelemadót nem vallották be, vagy ha be is vallották, azt nem fizették meg.

Az ügyvéd elmondta, hogy tudomásuk szerint 21 gyanúsítottja van az ügynek, s

közülük már mindenki szabadlábon vagy enyhébb kényszerintézkedés

korlátjával készülhet a továbbiakra. Czeglédy az egyetlen, aki előzetes letartóztatásban van. Ennek aktuális határideje szeptember 5-én jár le, és az ügyészségnek kell indítványoznia, ha ezt hosszabbítani kívánja. Legutóbb, a hónap elején a nyomozásra hivatkozással utasították el az előzetes megszüntetésére vonatkozó fellebbezést.

Teljesülnek Bayer Zsolt vágyai

Lendvai Péter

-

2018-08-10

0

Jó kis találós kérdést adott fel nekünk Tusnádfürdőn a miniszterelnök, hiába no, ahogy ezt belga rajongóinak mondta, a politika egy kicsit showműsor is. Ő ennek igyekszik mindig eleget tenni; beszédeit, felszólalásait még évek múlva is elemzik. De persze nem úgy, Arany János módjára – „gondolta a fene”, az ő beszédeiről lehet bármit gondolni. És gondolnak is; ki így, ki úgy interpretálja. Hívei feltöltődnek általa, megtanulják a következő hónapok kötelező leckéit, ellenfelei viszont különböző megfejtésekkel szolgálnak, többnyire olyannal, amelyek rávilágítanak Orbán Viktor gonosz terveire.

Most nagyjából itt tartunk, már ami az ellenzék értelmezését illeti; az Orbán-pártiak – tekintve, hogy ők sem tudják pontosan mit is akar az ő főnökük, kimerülnek abban, hogy a nagyszerűségét dicsérik. Tényleg: mit is harangozott be Székelyföldön Orbán Viktor? Mit üzent haza, amikor a szeptemberi nagy változásokat jövendölte? Hogy nem viccelődött – mint a belga fiatalokkal – az egészen biztos. Hogy készül valamire, az is biztos. De mire, mely területeken? Mit akar még elfoglalni? Hol talál még olyan területet, amelyet még nem vett birtokba? Mi innen úgy látjuk, hogy sehol. Ő – és vele együtt ők – úgy, hogy még van bőven mit meghódítani. Mi innen úgy látjuk, hogy – például – a média 90-95 százaléka már az övék, és ami nem szinte az is; csak elhatározás kérdése, mikor teszik a földdel egyenlővé, vagy domesztikálják, ő – ők úgy látják, hogy fele-fele arányban van elosztva. És az így igazságtalan. (Az 50-50 százalékot Stefka Istvántól hallottam; szerinte a kilencvenes évek elején 95 százalék balliberális volt, mostanra egyenlítődtek ki az erőviszonyok. Azt persze nem mondanám, hogy Stefka egy orákulum, de arra mindenképpen jó, hogy a hatalomnak tetszőt mondjon. Akkor van bajban, ha a hatalomnak ez a fele-fele nem tetszik… Szurkoljunk neki.)

Lépjünk el egy kicsit a médiától – hogy aztán visszatérhessünk oda -, és próbáljuk megfejteni a találós kérdést. Mit akar még uralma alá vonni a kormányfő? Azt tudjuk, hogy a bírósággal elégedetlen; kész a terv a bekebelezésére. A civileket már maga alá gyűrte, az országgyűlés, a Fidesz, vagy a KDNP – mindegyik az ő játékszere. Ha így megy, lassan nem lesz mire törvényt hozni, minden az ő képét és hasonlatosságát mutatja.

Akkor térjünk tényleg vissza a sajtóhoz. Kétségkívül vannak még szabad szájak. Stefkának, Bencsiknek, Bayernek és többinek túl sok is van belőlük. Szerintük tökéletes a sajtó szabadásga, hiszen – lám – én is itt azt írok, amit akarok, nem fog holnap elvinni a fekete autó. És valóban: senki meg nem tudj akadályozni, hogy ide írjam a gondolataimat, akár azt is, hogy szerintem nincs sajtószabadság. Kétségtelen, hogy az állapotok nem diktatórikusak, csakhogy a sajtószabadság fogalma is másként értelmezendő egy kvázi demokráciában. Itt fontosak a demokratikus paravánok, a látszatok, és ezek talán szeptember után is megmaradnak. Pénz ugyanúgy nem fog jutni a „szabadszájúaknak”, bátor hirdető sem akad, olykor a terjesztés sem meg zökkenőmentesen, de abban a rezervátumban, ami kiszabatott nekik ellehetnek. Adatokhoz nem jutnak hozzá, tényfeltárásra nem nagyon lesz módjuk, de a véleményüket – mint most én – bátran közreadhatják. Tudom, soha nem fogom meggyőzni a jobboldaliakat arról, hogy ez nem egyenlő a sajtószabadsággal, legfeljebb akkor, ha ők maguk kerülnének hasonló helyzetbe.

A kérdés továbbra is él bennem: mit tehet még Orbán annak érdekében, hogy még jobban maga alá húzza a médiát? Mire számíthatunk?

Mindenek előtt talán a Sajtókamara felállítására. Volt már ilyen, működését 1939-ben kezdte meg, és tudjuk: a Horthy-korszak restaurációja nem csak a Szabadság téren kívánatos. Van ugyan most is érdekvédelmi szervezet a szakmának, a MÚOSZ, de azt, mint kommunista csökevényt sikerült teljesen szétzilálni, és egyszerű civilszervezet státuszba gyömöszölni. Félreértés ne essék: nem kívánom vissza azt az időt, amikor a hatalom része volt a MÚOSZ – épp úgy, mint a sajtókamara- azt azonban igen, hogy a hatalomtól függetlenül, de a szakmára mégis erős befolyással bírva végezze a munkáját. Ilyen helyzetben sosem volt az újságírók szervezete; vagy kiszolgálta a hatalmat, vagy légneművé vált. Olyanná, mint mostanság. Orbán nem ilyet akar. Azt akarja, hogy olyan szervezet jöjjön létre, amelyet az ő emberei irányítanak – lásd mint Szöllősi György, hajdani felcsúti alkalmazottja – és olyan jogosítványokkal rendelkezzenek, amelyekkel képesek megrendszabályozni az ideológiailag tévelygőket, sőt adott esetben megvonni tőlük a megszólalás lehetőségét is. A kamara, amelynek ötlete valamikor az év elején bukkant fel, egyértelmű céllal jön létre: karámba szorítani a nyomtatott sajtó munkatársai mellett immár interneten működőket, a blogolókat, tehát mindenkit, aki befolyásolhatja a nyilvánosságot. Az irány, mondják, egyértelműen a fehérorosz rendszer, ahol mindezt már meg is valósították. (Ez az orbáni rezsimben nem ijesztő hivatkozási alap, ellenkezőleg: ki lehet jelenteni, hogy van hely Európában, ahol ilyen módszert alkalmaznak.)

Mondanám: a szakmának ellen kellene állnia, de már a gondolat is naiv, hiszen az újságírást ma – mint fentebb említettem már – több mint kilencven százalékban – nem fele-fele! – a kormányhoz hű emberek képviselik, így illúzió arra gondolni, hogy bármilyen állami akaratot meg lehetne fékezni. Vagyis, ha a hatalomban lévők megpróbálják bedarálni az RTL-t – egyesek szerint a német tulajdon miatt ez nem fog sikerülni, -, vagy az indexet átállítani – Simicskától ez megtörténhet -, akkor ezt simán keresztül tudják vinni, nem fognak semmilyen ellenerőbe ütközni. Az újságírás olyan állapotban van ma Magyarországon, ahol nincs semmiféle szakmai összetartás, nincsenek etikai szabályok. A szakmának nincs egyetlen közös ügye sem, a politika végtelenül megosztotta őket; a többség a túlélésre játszik. Azok az orgánumok, amelyek politikailag semlegesnek mondják magukat, igyekeznek távolt tartani magukat minden esetleges megmozdulástól, nehogy baj legyen. A kormányhoz húzók – á lá Bayer Zsolt – legszívesebben a szakadékba löknék azokat, akik a rezsim ellen írnak, a többiek, pedig megélhetésük érdekében igazodnak. Azt is mondhatnánk: nincs hova alámerülniük, ha meg akarnak élni. Ebben pedig nem fog nekik segíteni a sajtókamara, sőt: minden esetleges kilengésüket meg fogja torolni. És ehhez lesz felhatalmazása is. Nem az ősz lesz nehéz tehát számunkra; a jövőnk.

Nem a kancellária felállítása a legnagyobb változtatás amire készül a kormány

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-08-10

0

Nem a kancellária felállítása a legnagyobb változtatás amire készül a kormány

„A jelek arra utalnak, hogy a kormány szisztematikusan, előre eltervezett módon dramatizálni akarja az egészségügyi intézmények helyzetét, hogy politikai szempontból megússza az eltervezett változások végrehajtásának kedvezőtlen következményeit úgy, hogy akár megváltóként tekinthessen rá a lakosság” – szögezte le az elmúlt időszak egészségügyet érintő kormányzati kommunikációról László Imre, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője, a párt egészségügyi kabinetjének a vezetője.

Az egészségpolitikai szakember a Független Hírügynökség felvetésére reagálva leszögezte: a kormány több lépése (így legutóbb Domokos László ÁSZ-elnöknek az egészségügyi intézmények elleni támadása, hogy három szóval jellemezte a rendszert: botrány, káosz és korrupció), nem csak a kancellári rendszert igyekszik előkészíteni, hanem ennél komplexebb változtatásokat is. „Bele akarnak nyúlni az egészségügy struktúrájába, ám miután az politikailag kényes és helyi szinten könnyen visszaüthet a legközelebbi választásokon, ezért hangulatkeltéssel próbálják előkészíteni azt” – szögezte le.

Magyarországon több mint 100 fekvőbeteg gyógyintézmény finanszírozásában vesz részt az állam, s emellett több száz járóbeteg-szakellátót finanszíroz – emlékeztetett, hozzátéve: ennek fényében végképp nem érti, hogy az Állami Számvevőszék 14 intézetnél végzett (ráadásul nem is most, hanem két éve) vizsgálata alapján hogyan állhatott most elő azzal Domokos a Magyar Időknek adott interjújában azzal, hogy anarchia és évek óta tartó szabálytalanságok jellemzik az egészségügyi intézmények gazdálkodását. Pedig az ÁSZ elnökének állítólag megvan a képzettsége és hozzáértése – mondja László Imre, aki ezért Domokos Lászlót a mutatottnál okosabbnak tartja, így biztos abban, hogy

„a rendkívül visszataszító, otromba, a betegek bizalmát megingató támadása koncepciózus jellegű és egy komolyabb dolognak az előkészítése”.

Ezt támasztja alá az is, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter korábban kijelentette, hogy pénzügyi felügyeletet szeretne a kórházakhoz rendelni; három irányban gondolkodnak, vagy minden kórházhoz, vagy régiós szinten vagy csak a komoly adósságokat felhalmozókhoz.

László emlékeztetett arra, hogy sorra jönnek a negatív hírek az egészségügyről a kormányzat részéről. Például a kórházi adósságokról, amelyek valójában nem is a kórházak adóssága, hiszen azért halmozódik fel, mert az állam nem fizeti ki a beavatkozások valós árát az intézményeknek, amelyek így kénytelen többet fordítani azokra, mint amennyit kapnak érte. Felmelegítették a hálapénz kérdését is a utóbbi időben – mondott még egy példát arra, hogyan vezetik fel azt, hogy a kormány ugyan nem akarja de kénytelen belenyúlni az egészségügy szervezetébe. Így majd azt tudják kommunikálni, hogy teszik ezt a lakosság érdekében. Ezzel is megpróbálják kivédeni a lakossági felháborodást – hiszen például ha egy helyi kórházat bezárnak, akkor az biztos, hogy a következő választásokon a város Fideszes országgyűlési képviselőjét nem fogják újraválasztani

„Ezért kell dramatizálni a helyzetet jó előre, s ennek a része az ÁSZ-elnök támadása is.”

De hiába próbálják az egészségügyre tolni felelősséget, ettől a tény még tény marad: forráshiányos a terület, nem is kicsit. Csak egy adat erre:

Magyarországon az uniós átlagnak még a felét sem költik egészségügyre: az EU átlaga 2700 euró/év/fő, Magyarországon 1300.

Kérdésünkre, hogy mit szól ahhoz, hogy Kórozs Lajos szocialista képviselő, az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának elnöke feljelentést tett ismeretlen tettes ellen az ügyészségen bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás, hivatali visszaélés, hűtlen és hanyag kezelés miatt, a DK egészségpolitikai szakértője leszögezte: semmi más nem történt, mint hogy Kórozs lecsapott egy magas labdát lecsapott.

„Ha ennyire súlyos a helyzet, illetve a tapasztalt visszaélések, akkor illik is büntetőügyet csinálni belőle. Persze ezt az ÁSZ-nak kellett volna meglépnie, de ugye ők ezt nem tették meg” – szögezte le

Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr!Alulírott Korózs Lajos országgyűlési képviselő (értesítési postacím: Országgyűlés…

Közzétette: Korózs Lajos – 2018. augusztus 9., csütörtök

Kórozs egyébként a feljelentésről beszámoló sajtótájékoztatóján leszögezte: szeretnénk megtudni, ki a hunyó, a Fideszes állami vezetők vagy Fidesz által kinevezett kórház- és intézményvezetők. Hozzáfűzte: Polt Péternek könnyű dolga van, iratokat, dokumentumokat lefoglalni, kihallgatásokat elrendelni és később vádemelési javaslattal a bíróságnak átadni – mondta el a képviselő.

Oszló homály a Dagály körül

Kardos Ernő

-

2018-08-10

0

A strandszezon kezdetére, május elejére ígérték, ám ha minden igaz, akkor augusztus 17-re már tényleg átadják a fürdőzőknek a Dagály fürdőt. Sokan emlékezhetnek rá, hogy a vizes világbajnokságra készülő Duna Aréna építése előtt felbőgtek a fűrészgépek az ország legszebb strandján és elkezdték kivágni a gyönyörű platánfákat, s igyekeztek eltüntetni a kedvelt medencéket. Csak a fővárosiak felháborodását látva ígérték meg, hogy a világverseny után teljesen felújítják a Dagályt. A fürdő első tervezett nyitása előtt, tavasszal próbáltunk érdeklődni, hogy sikerül-e tartani a határidőt, ám a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központjának vezetője Fürjes Balázs sajtóosztálya csak annyit közölt, hogy a beruházás ütemesen halad. Az építők ezekben a napokban már tényleg tempósan dolgoznak, korábban azt hitték, hogy a fürödni vágyok már mától is birtokba vehetik a Dagályt. Kiderült azonban, hogy annyira mégsem haladtak olyan tempósan, ahogy remélték, tehát hivatalos nyitás csak a jövő héten, 17-én!

Pár nappal a fürdő hivatalos megnyitója előtt biztató, hogy már elkezdődött a medencék feltöltése. Aki a Duna parton sétál, jól látja, hogy a munkások folyamatosan dolgoznak, a háttérben pedig folytatódnak a tárgyalások az üzemeltetőről, illetve a jegyárakról A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy a korszerűsített Dagály továbbra sem tartozik majd a drága strandok közé, a tervek szerint közepes budapesti jegyárakra lehet számítani.

Technikai részletnek látszik, hogy a Budapest 2017 Kft., amely egyelőre a Duna Aréna és a Dagály üzemeltetője is, tárgyalásokat folytat a fürdő üzemeltetéséről a Budapest Gyógyfürdő és Hévizei Zrt vezetőivel. Ennek azért van jelentősége, mert a Duna Aréna és a Dagály Fürdő külön egységként működik majd. Tervezték, de információink szerint összevont jegyek ebben az évben biztosan nem lesznek. Úgy tudjuk, hogy bár az üzemeltetés feltételeiről egy napja megállapodtak a felek – az esetleges kudarc sem lett volna akadálya a strandnyitásnak – de részleteket mindeddig nem hoztak nyilvánosságra. Mindenesetre: amint a jegyárakat nyilvánosságra hozzák, frissítjük a cikkünket.

A versenyuszoda vezetői korábban ígéretet tettek arra, hogy a sportolók nem veszik majd igénybe a strand medencéit, a vízfelületet tehát kizárólag az úszni, sportolni vágyó civileknek tartják majd fenn. Az intézmény vezetői megígérték azt is, hogy az Arénában megrendezett versenyek nem zavarják majd a strand normális működését. Zavartalanul szuperál majd a megújult wellness szolgáltatás, tehát a szauna, gőz is, amit kiegészítettek korszerű merülő medencével. Ezekkel a szolgáltatásokkal egyébként az Aréna is rendelkezik. Meglepetés, hogy a két épületet összekötötték, de a átjárás a nagyközönség számára továbbra sem megoldott.

A Dagály korszerűsítése azt is jelenti, hogy teljesen megújult a fővárosiak által kedvelt 50 méteres medence. A korábbit elbontották, s a helyére újat építettek, a medence mellett közösségi teret alakítottak ki, a közelben van büfé, illetve füves napozóterasz is. Miután a versenyzésre is alkalmas medencét kicsit megemelték, ezért úszás közben rálátás nyílik a dunai panorámára. Ugyancsak teljesen megújult a 25 méteres úszó medence, ami a korábbi helyére került, s a kornak megfelelően akadálymentesített felületet alakítottak ki.

Két medencével kevesebb lesz a Dagályban, megszűnik az egyébként népszerű Gomba – amit a tervekben nem szereplő módon lebontottak – és a hullámmedence is. A télen is használható meleg vizes medencét – amit a világverseny idején lefedtek – felújították, lecsempézték. Még a strand megnyitása előtt elkészül a pancsoló medence. Lassan befejeződik a parkosítás, már csak az Aréna közelében végeznek földmunkát. Az ország legszebb strandjának zöldfelülete sokak fájdalmára kisebb lett, viszont elkészült egy játszótér, amelyet nemcsak a strand látogatói vehetek igénybe. A lakók nagy örömére – és persze követelésére – közterületen újjáépült a Béke kút is, ahonnan sokan vételezhetnek a gyógyító hatású termálvízből.

Megkezdődött a Duna Aréna népszerűsítése is a fővárosiak körében, korábban ugyanis csak versenyzők használhatták az uszodát. Pár napja viszont már civil úszni vágyókat is fogadnak, mégpedig igen kedvezményesen. A felnőtt jegy 800, az ifjúsági 500 forint, a nyugdíjasok ugyanennyiért juthatnak be a versenymedencébe, vagy vehetik igénybe a jakuzzit. Igaz, csak 10 és 14 óra között, hisz kora reggel és késő este továbbra is sportolók használják majd a Duna Aréna medencéit.

Tisztelt Strandlátogatók!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Dagály Strandfürdőt az előzetesen jelzett augusztus 10-e helyett augusztus 17-én nyitjuk meg.
Az augusztus 10-ei dátum egy előzetesen kalkulált időpont volt, amit a műszaki átadás-átvétel és a birtokba adás-átvétel lezárásától tettünk függővé. Az átvétel folyamata a jövő héten fejeződik be, ezért a nyitás időpontját augusztus 17-re tettük át. A tervek szerint augusztus 17-e előtt limitált létszámmal próbaüzemet tartunk a Strandon. A próbaüzem pontos dátumáról honlapunkon tájékoztatjuk a nagyközönséget.
Az átadó ünnepség időpontja nem változott, a látványos és családbarát rendezvényt augusztus 17-én tartjuk meg.

Amikor a „jobboldal” kinyírja a jobboldali médiákat

FüHü

-

2018-08-09

0

Amikor a „jobboldal” kinyírja a jobboldali médiákat

Magyarországon a nyomtatott sajtó tekintetében megszűnt a sajtószabadság, az elektronikus médiáknál pedig egy lépésre vagyunk ettől – írja Gál Zsolt a Paraméter nevű felvidéki portálon: „Vagyis gyakorlatilag elég kinyírni az RTL Klubot, és Magyarországon általában véve vége a sajtószabadságnak!”

A szerző megállapítja, hogy Magyarországon az elmúlt években egy olyan szerkezetű média-világ alakult ki, amely nem a nyugati demokratikus, hanem a keleti diktatórikus mintákat követi. Ami kialakult, az nem „jobboldali média túlsúly”, hanem a fideszes lakájmédia/propagandamédia túlsúlya, aminek köze sincs a sajtószabadsághoz.

Gál Zsolt szerint a Fidesz vagy netalán Orbán Viktor bírálata ismeretlen az olyan fideszes médiáknál, mint a TV2, az Echo TV, a Ripost, a 888.hu, a Magyar Idők, stb. Röhejes, hogy lassan már kilenc éven vannak hatalmon, de ezek a médiák még mindig az ellenzéket támadják, meg Sorost, az EU-t, stb., szóval mindenkit, csak az Orbán-pártot nem. Pedig lett volna miért bírálni a 2010 utáni Orbán-kormányokat jobboldalról, főleg gazdasági intézkedéseik, a jogállam és a demokrácia leépítése meg a hatalmas korrupció miatt is.

A hírhedt 2015-ös „G-nap” után, Simicska Lajos médiabirodalma pontosan erre állt át, de Orbánék idei újabb választási győzelme után az oligarcha végleg bedobta a törülközőt. A Magyar Nemzet és a Heti Válasz megszűnt, a Hír TV meg visszakerült fideszes kezekbe és újra az állami propagandagépezet részévé vált. Ezzel paradox módon a Magyarországon jobboldalnak tartott Fidesz (valójában nem az) nyírta ki a valódi jobboldali média maradékát.

Másodszor, elmondhatjuk, hogy ezzel a lépéssel a hatalmas túlsúlyba került fideszes médiának esze ágában sincs ellenőrző szerepet betöltenie, lépjen bármit is Orbán, mindig mellette állnak, legyenek akármilyen korruptak, semmi következménye nem lesz, be sem kerül a hírekbe.

Harmadszor, újabb abszurdumként egy olyan médiabirodalom alakult, amelynek nincs szüksége előfizetőkre, olvasókra, nézőkre, hallgatókra. Persze nem árt, ha vannak, de a fő bevételi forrást az állami pénzek jelentik, közvetve vagy közvetlenül. Közvetlenül úgy, hogy Magyarországon a régióban egyedülálló hatalmas állami hirdetési piac alakult ki, adófizetői pénzből „állami hirdetés” vagy a „tájékoztató kampány” gyanánt jórészt fideszes pártpropagandát tolnak és jól megpakolják vele a lakájmédiáikat. Ehhez járul az is, hogy az összes közintézmény kötelezően előfizet a kormánypárti médiára és kötelezően lemondja a független, ellenzéki termékek előfizetését. Közvetve meg úgy, hogy ezeket a médiákat kizárólag fideszes oligarchák és strómanok birtokolják, akik az állammal üzletelve gazdagodtak meg, többnyire uniós pénzből finanszírozott közbeszerzéseket „elnyerve”, így hálából tolhatnak némi pénzt a mellékzsebből vett médiáikba szerezve pár jó pontot a kedves vezetőnél. Emellett a Fidesz-közeli üzleti világ persze nagyon jól tudja, hogy milyen médiákban illik hirdetni és milyenekben nem. De ennél is tovább mennek, a saját holdudvaron kívüli magánszférát is bezsarolják, tudtukra adva, hol illik és hol nem hirdetni. Ellenkező esetben ne számítsanak állami megrendelésre, és a szabályozási környezeten is tud a kormány csavarni…

És végül, negyedszer, a lakájmédiánál dolgozókat nehéz újságírónak nevezni, mert a tartalomról nem szabadon döntenek, hanem a pártközpontból ukázba kapják (gyakran a médiák vezetőin keresztül), sőt sokszor már a cikkek is a kormány propaganda osztályáról jönnek, az „újságíró” így nem is írja őket, csak az adott formátumhoz szerkeszti – tartalmilag nem nyúlhat bele – írja Gál Zsolt a Paraméteren, aki felsorolja mi tartozik a fideszes propagandagépezethez:

Ami a nyomtatott sajtót illeti, itt mára teljes a dominancia a közéleti napilapok piacán egyetlen egy sajtótermék, a Népszava nem része a fideszes médiabirodalomnak. De ez sem nevezhető teljesen függetlennek, mert a tulajdonos, az egykori MSZP-pénztárnok, Puch László egyik cége, aki piaci pletykák szerint fideszes segítséggel vette vissza a lap kiadóját. (2010 előtt Magyarországon Puch-Simicska tengelyről beszéltek az MSZP-s és FIDESZ-es pártpénztárnokokról elnevezve, az elv az volt, hogy 70:30 arányban osztoznak a pártok az állami pénzeken attól függően, ki van épp kormányon és ellenzékben). A Fidesznek is érdeke lehet fenntartani a sajtószabadság látszatát, ennek lehet része a Népszava a rendszeren belül, és pár hetilap: HVG, 168 óra, ÉS, Magyar Narancs – ez utóbbiak nem részei a rendszernek, de úgyis csak elzárt nagyvárosi értelmiségi katakombákban olvassák őket a fogyatkozó előfizetők, akik a büdös életben nem fognak a Fideszre szavazni. Még Putyin Oroszországában is vannak független médiák (Novaja Gazeta, Echo Moszkvi rádió, Dozsgy TV) éppen azért, hogy kitehessék őket a kirakatba, lám nálunk sajtószabadság van, nincs itt semmi probléma…

De akkor nézzük a napilapok piacán mi áll szemben a kérdésesen független Népszavával.

Mivel a Népszabadság és a Magyar Nemzet megszűnt, ezért kizárólag fideszes lapok fideszes oligarchák és strómanok kezén. Az összes megyei, regionális napilap, főleg Orbán legfontosabb strómanja, Mészáros Lőrinc birtokában. Az ő Opimus részvénytársasága által megvett Mediaworks birtokolt a 19 magyarországi regionális napilapból 14-et, továbbá Orbán kedvenc lapját az országos Nemzeti Sportot, a Világgazdaságot, meg közben még Mészáros megvette az Echo Tv-t is. A TV2-tulajdonos Andy Vajnánál van a Kisalföld és a Délmagyarország, de az egyik legnagyobb bulvárlap a Bors is. A maradék három vidéki napilap (Észak-Magyarország, Kelet-Magyarország, Hajdú-Bihari Napló) az osztrák Heinrich Pecina érdekeltsége, korábban ő zárta be a Népszabadságot és ő adta el a Mediaworks-öt Mészáros Lőrincnek… A megyei lapok esetében nem árt megjegyezni, hogy gyakran 30 ezer feletti példányszámban keltek el, sőt a legolvasottabb Kisalföld 50 ezer fölötti olvasottságával már évek óta a legnagyobb közéleti napilap volt az országos politikai napilapokat is megelőzve.

Az elektronikus médiák piacán sem sokkal jobb a helyzet. Országos lefedettségű független rádió jelenleg nincs.

A televíziók piacán a német tulajdonú RTL Klub az utolsó független bástya országos lefedettséggel, és kritikus (nagyon népszerű) híradókkal. Ott van még az ATV is, csakhogy kevesebb fogyasztóhoz jut el és 2003 óta a protestáns pünkösdista-karizmatikus Hit Gyülekezete mozgalom tulajdonában van, amelyhez az Orbán kormány mindig meg tudta találni az utat, ha akarta. Ezért az ATV az egyház állami támogatásával, az állami hirdetések megjelenésével stb. a rendszer részévé tehető, még ha maradnak is kritikus műsorai és műsorvezetői. Vagy ki lehet szorítani őket a különböző televíziós csomagokból, azok egy részéből. Szemben meg ott áll a teljes „közszolgálati” média (így idézőjelben, mert kormányzati propaganda médiáról van szó), a TV2, az Echo TV és most már újra a Hír TV is. Vagyis gyakorlatilag elég kinyírni az RTL Klubot, és Magyarországon általában véve vége a sajtószabadságnak!

Hiába ömlik a kormánypropaganda, a közönség inkább a valódi hírekre kíváncsi

Kenderessy Milán

-

2018-08-09

2

Hiába ömlik a kormánypropaganda, a közönség inkább a valódi hírekre kíváncsi

A Hír TV visszafoglalása után újraindulhat a Magyar Nemzet, vagyis újabb csatorna öntheti majd a kormánypropagandát. A hír kapcsán megnéztük, hogy különböző médiumokra hitelesített számok alapján mennyien kíváncsiak, hányan kapcsolnak vagy kattintanak oda.

Kezdjük a tévékkel. A fő célcsoportnak tekintett 18-49 éves korosztályban az RTL Klub évek óta tartó stabil fölénye továbbra is megvan, az egész napos nézettségi átlagot tekintve 5-7 százalékkal vezet a TV2 előtt.

Ha csak a hírműsorokat nézzük: a TV2 szinte mindig kiad egy büszke közleményt, amennyiben valamelyik nap a Tényeket esetleg többen nézik, mint az RTL Klub Híradóját.

Túl sok örömre azonban nincs okuk:

az RTL néhány héttel ezelőtti közleményéből ugyanis az derült ki, hogy az idei év első felében 181 napból az RTL Híradó 164, míg a Tények csupán 17 napon nyert. A teljes nézettséget tekintve ez a szám 123 és 58 – amit az magyaráz, hogy a Tényeket többen nézik az idősek közül.

De nem csak a relatív, hanem az abszolút adatokra is kíváncsiak voltunk, ezért megnéztük, hogy egy, random módon kiválasztott héten, mennyien nézték a két hírműsor legnézettebb heti adását.

A 29. héten alig volt különbség a legnézettebb heti adások között (a teljes lakosságot tekintve): mindkét csatornán a július 18-ai adás volt a legnézettebb, az RTL Híradóra 665 623-an, a Tényekre 664 328-an voltak kíváncsiak. A többi hét adatait is megnézve, a legnézettebb adások általában 650-750 ezer nézőt vonzottak.

De mi a helyzet a kisebb csatornákkal? A TV2 piaci körképe alapján általánosságban azt lehet elmondani, hogy

a két nagy kereskedelmi csatornát az ugyanezen két cégcsoport tulajdonában tartozó egyéb tévék követik a nézettségi rangsorban:

a Film+, a Mozi+, a Cool, a Super TV2 és az RTL II közé csak az M4 Sport tud beférkőzni, majd őket követi a Comedy Central, a Viasat3 és az AXN. Ezután jön csak a közmédia hírcsatornája, az M1, az ATV és a Hír TV pedig ennél is jóval hátrébb van a rangsorban a 18-59 éveseket nézve (a TV2 Csoport őket tekinti célcsoportnak, így a körképet is ez alapján készítik el), nem beszélve az Echo TV-ről. A teljes lakosságot tekintve jobban szerepel a Duna TV és az ATV.

Ezeknél a csatornáknál néhány tízezer, a nézettebb műsoroknál 100 és 200 ezer közötti nézőszámról beszélhetünk, a 300 ezres szám túllépése már kiemelkedő sikernek számít. (Ez egyébként az ATV magazinműsorainak többször is sikerült idén.)

És hogy a Hír TV visszafideszesítése mennyi nézőt is érint? Az Index konkrét számokat is szerzett: három napot néztek meg, június 6-ot, 13-at és augusztus elsejét (vagyis a hatalomátvétel napját). Ezek szerint a fél hetes Híradót nagyjából 20 ezren, Kálmán Olga Egyenesen című műsorát pedig 56402-en illetve 51953-an nézték, a helyére lépő Magyarország Élőbent 39640-en. A nyolc órás Híradó nézettsége is 50 ezer körül volt.

Nézzük, mi a helyzet a hírportáloknál – fontos megjegyezni, hogy

csak az országos híroldalakat néztük meg,

a regionálisakat, amelyek túlnyomó többsége szintén kormányközeli, nem. Itt auditált adatokra tudunk támaszkodni. Négy, szintén random módon kiválasztott napot néztünk meg, az egyszerűség kedvéért táblázatba foglaltuk a számokat.

Két alapfogalmat azért érdemes tisztázni: a valós felhasználó (real user, RU) azokat jelenti, akik odakattintanak az oldalra, az oldalletöltés (page impression, PI) pedig az oldalon végrehajtott összes kattintást. Utóbbi szám azért jóval magasabb, mert egy-egy felhasználó akár naponta többször is ellátogathat egy oldalra, illetve egy-egy alkalommal több cikket is elolvashat.

	augusztus 7.		augusztus 6.		július 27.		július 17.
	RU	PI	RU	PI	RU	PI	RU	PI
Index	721378	6331611	727601	6294049	699791	5749179	684063	6594884
Origo	634765	4798455	668040	4914898	620520	4953796	615295	4162017
24	600546	2105958	634593	2219459	723995	2336589	649966	2255602
HVG	333675	1176608	304377	1105493	442701	1438810	321975	1173355
444	298157	1199015	277057	1099656	252982	1005773	262865	1050012
Zoom	106569	216594	102233	195448	144861	251625	153868	235624
Pesti Srácok	31708	101726	34100	96726	37649	114251	23828	83851
888	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.
Ripost	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.
Blikk	481465	2688130	489854	2827648	415562	2263395	470478	2420957
Bors	107049	388461	107030	393986	83749	364001	113413	441387

Vagyis

a legnépszerűbb online újság továbbra is nagy fölénnyel az Index,

amelyet az Origo követ – már ha az oldalletöltések számát nézzük, az egyedi látogatókat tekintve ugyanis szoros versenyben vannak a folyamatosan fejlődő 24-gyel. Utánuk a Blikk, majd a hvg.hu (náluk hozzá lehet még tenni, hogy a hetilap 30 ezer fölötti példányszámban fogy) és a 444 következik. Leszakadva követi őket a Zoom és az erősen ingadozó számokat mutató Bors, a Pesti Srácokat pedig már közepes méretű oldalnak is nehezen lehetne nevezni.

Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy hányan nézik meg egy-egy nap a Ripost vagy a 888 oldalát, az ő adataik azonban nem szerepelnek a listában. A Ripostról néhány hónappal ezelőtti adatokat találtunk, azok alapján a Borshoz hasonló számokat produkált. A 888 néhány hónapja azt írta, 70-80 ezer egyedi látogatójuk van egy nap – de bizonyítékkal nem szolgáltak.

A nyomtatott napilapoknál a MATESZ adataira lehet támaszkodni. Az elérhető legfrissebb számok ugyan hónapokkal ezelőttiek, akkor a Népszavából nagyjából 20 ezer, a Magyar Nemzetből 13 ezer példányt adtak el. A Magyar Idők nem auditáltatja magát, de szakmai becslések szerint 10 ezernél kevesebbet adhatnak el belőle. Nem véletlen tehát, hogy a hírek szerint meg is szüntethetik, ha újraindul a Magyar Nemzet.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy

a bulvárlapok közül jóval több fogy:

A Blikk 96 ezer, a Bors 53 ezer fölötti példányszámot produkált. A Ripostról itt sem voltak adatok.

A haza sólymai: nemzetállam az óvodában

FüHü

-

2018-08-08

0

A Haza Sólymai intézményt 1976-ban, Orbán Viktor előtt 42 évvel hozta létre a Román Kommunista Párt főtitkára. És olyannyira komolyan vette a feladatot, hogy a szervezetalapítás után egy évvel leszámolt az Arici pogonici (Tüskés hátú csorda hajtó) című gyermeklappal, és helyét a Haza Sólymai című kiadvány vette át 1977-től.

Nemzeti nevelés lesz Magyarországon az óvodákban. Végre, micsoda bűnös mulasztásnak, a legfiatalabb nemzedékkel szembeni nemtörődömségnek teszünk így végre büszke, öntudatos nemzethez méltón pontot a végére! Megkönnyebbült és hálatelt szívvel vesszük ezt így, a határon túli nemzettest részeként tudomásul. Nem is értem, hol késlekedett ezzel az ötlettel pártunk és ormányunk, amikor a szomszédos baráti országok ezt már évtizedekkel ezelőtt – a sötétnek nevezett nyolcvanas években bevezették, és ahhoz (forradalom, rendszerváltás ide vagy oda) azóta is következetesen ragaszkodnak. Sajnos a románok – amilyen sunyi, szőröstalpú, stréber egy népség – ebben is elöl járnak. Ott ugyanis nemcsak valami himi-humi pedagógiai programot vezettek be, nemcsak nemzeti identitás erősítő meséket, nemzettudatú altatókat, nemzetileg tiszta rágókákat és partedliket adtak a tejfogú generáció kezébe. Hanem tetőtől talpig trikolórba öltöztették az összes óvodást. Piros-sárga-kékben jártak akkor a „haza sólymai”, ahogy az óvodás és kisiskolás őrsöket, csoportokat nevezték.

Igen, jól látod kedves olvasó, sajnos a turul márkanév sem eredeti, a románok (Nicolae Ceausescu elvtárs) már azelőtt ellopták, mielőtt azt Mészáros Lőrinc kitalálhatta volna.

Ilyen lopósok a románok, tudjuk, min csodálkozunk? A Haza Sólymai intézményt 1976-ban, Orbán Viktor előtt 42 évvel hozta létre a Román Kommunista Párt főtitkára. És olyannyira komolyan vette a feladatot, hogy a szervezetalapítás után egy évvel leszámolt az Arici pogonici (Tüskés hátú csorda hajtó) című gyermeklappal, és helyét a Haza Sólymai című kiadvány vette át 1977-től. Előtte még azért hosszan nyilatkozott arról, hogy az Arici Pogonici ideológiailag túl könnyű és alkalmatlan arra a nevelő feladatra, amelyre a haza reménységeinek szüksége van. A szerkesztőség megszüntetése, átszervezése kísértetiesen hasonlít a Magyar Nemzet leépítésére, illetve arra, ahogy a Magyar Idők szerkesztőit csatornázzák át pártfeladatok elvégzésére. A Magyar Nemzet mellett én most nem lennék nyugodt a Tappancs Magazin szerkesztőségében sem.

A haza solymai óvodások és kisiskolások talpig piros sárga kékbe öltözve tanulták a nemzeti identitást, az ünnepi rendezvényeken való felvonulást, a politikusok óvodai látogatásakor illő viselkedést, a dáko-román kontinuitás elméletet, a zászlólobogtatást, illetve a hazafias énekek és gyermekjátékok éneklését 1989-ig. A forradalom után eltűnt ugyan a piros sárga kék egyenruha, de nem tűntek el a politikusok az óvodából (sőt megszaporodtak), a felvonulások és a zászlólobogtatás sem. Az egyenruhát a – kínai exportáruból népviseletté barkácsolt ruhák váltották fel. Ilyen kínairomán ruhatára majdnem minden romániai óvodának van. Székelyföldön van kínaiszékely változat is – javára legyen mondva a román nemzetállamnak, hogy teret ad a viselésének, vagy inkább a román nemzetállami oktatásnak ellenálló pedagógusoknak és szülőknek. Nagyon aranyosak a kissrácok, ahogy felvonulnak a fehér műszálas, fenékbetéses harisnyájukban, amelyet természetesen vitézkötés dúsít – hiszen ők székelyek. Van is némi feszkó, amikor a fenékbetésesek farkasszemet néznek a piros-sárga-kék szalaggal átkötött ujjasokban felsorakozó román csoportosokkal.

A nemzeti nevelés egy többnemzetiségű államban kicsit problémás, de vannak áthidaló megoldások. December elsején például a román csoportosok piros-sárga-kék gyurmából Románia, sőt Nagy-Románia térképét markolásszák ki apró kis nemzetileg fejlesztett kezecskéikkel. Az üres wc papír gurigákat is piros-sárga-kékre festik, és abból fűznek fel trikolóros wc-papír girlandot, hogy mindenkinek kellően eltöltse a nemzeti érzés a szívét, ha belép az óvodába. A magyar szülők és óvodások lehajtott fejjel vonulnak be a saját csoportjukba a folyosói nemzeti szín wc papír girlandok alatt, és veszik tudomásul, hogy nemzeti ünnep van. Mi mást tehetnének? Válaszul pedig papírból kis ellenálló mikulásokat készítenek és állítanak ki, hatalmas nagy, egészségügyi vattából formált szakállakkal. Ott állnak merőn a Mikulások szemben a piros sárga kék lobogókkal. Ennyi jutott nekünk. December elején a nemzetileg nem eléggé fejlett erdélyi magyar óvodások azért is a Mikulást várták eddig, akármennyire is a Román egyesülést ünnepli a román nemzet állam.

Nem tudom, most, hogy a magyar ormány is megpróbál a román nemzetállam nyomába iszkolni, és határon innen, határon túl 42 év késéssel megpróbálja bepótolni a nemzeti óvodapedagógiát, mi lesz? Félretesszük a vattaszakállas Mikulásokat, és átprofilozzuk magunkat a piros-fehér-zöld wc guriga festésre? És mikor jelenik majd meg a nemzetileg öntudatos óvodás magazin – mint Magyar Idők melléklet? Esetleg a pestisrácok oldalán egy interaktív mesefelület a pestibilinülők.hu?

Eljön az idő, az biztos, mert el kell jönnie végre! És lesz nemzeti feltámadás, és akkor majd összecsapnak a kis sólymok a kis turulokkal. És visszaveszik, ami jár nekik. A homokozó lapátot is, meg Erdélyt is. Isten őket úgy segélje!

Parászka Boróka (Éljen Eduárd!)

Badarságokkal nem szabad harcolni

Lendvai Péter

-

2018-08-08

0

Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője a Független Hírügynökségnek nyilatkozva azt mondja: a miniszterelnök által meghirdetett kultúrharc igazában lehetséges, hogy a jobboldalon zajlik. Persze hozhatnak ellenzékinek minősített műhelyeket nehéz helyzetbe, de a háború megnyerhetetlen. Ráadásul a kormányoldal nem tud felmutatni olyan művészeket, mint például Esterházy Péter volt.

A jobboldal sem látja mi is ez a kultúrharc
Nincsenek a kormányoldalnak megfelelő művészei
A civil élet az állampolgári szabadság terepe
Az alkotásokat nem lehet betiltani
Nem tart a rendszer a végtelenségig

Azt gondolnám, hogy az Élet és Irodalomnak, illetve neked személyesen, mint a lap főszerkesztőjének különleges szerep juthat, ha az a kultúrharc, amiről a miniszterelnök beszélt, és aminek a mibenlétét nem is merjük, bekövetkezik. Elfogadod ennek a felelősségét, illetve érzed-e ennek a súlyát?

Érzem a súlyát, csak éppen nem látom, hogy egészen pontosan meddig megy, mire tejed ki ez a kultúrharc. Azt látom, hogy a jobboldal rettenetes erővel megindította, ám mintha ők maguk sem látnák a tartalmát. Az, hogy ilyen-olyan csatornákon keresztül több pénzt kapnak a jobboldali művészek, meg a kulturális terület idesorolt intézményei, az önmagában nem elegendő, hogy megnyerjék a háborút. Már csak azért sem, mert eddig is ez történt, nyolc éve megy az egyoldalú támogatás. Attól, hogy még inkább meghirdetik a harcot, erősebbé nem válik, legfeljebb látványosabb. Azt viszont szerintem mindeddig nem tudták felmutatni, hogy mivel is akarnak nyerni.

Szerinted nyerni akarnak, vagy uralni, és végképp a margóra szorítani az általuk balosnak, liberálisnak tartott művészvilágot?

Ahhoz, hogy uralni tudjanak valamit, ahhoz először nyerni kell. A választásokat megnyerték, de ezt az nyerési arányt nem lehet csak úgy tengelyesen beforgatni a kulturális életbe. Sem az irodalomban, sem a képzőművészetben, sem a filozófiában. Sehol. Ilyen a magyar szellemi életben sosem sikerült. Sem a nyugatosok ellenében, sem a két háború között, sem pedig a Rákosi- vagy Kádár-rendszerben. Pedig ott is volt pénz, paripa meg fegyver. De az meg nincs kitalálva, hogy mit kellene megnyerni. a kulturális szférát parancsszóval nem lehet uralni, az úgy nem működik. A nyeréshez az kellene, hogy a társadalom még érdeklődő részének olyan választási lehetőséget ajánljon fel a kurzus, ami tartalmas, érdekes, revelatív. Nemigen van ilyen a jelenben sem, és a múltból elővett figurák sem alkalmasak erre. Például Wass Albertet lobogtatják tizenöt éve. Szűk, mondjuk úgy, világnézetileg erősen elkötelezett irodalmi körökön kívül beszél valaki róla? Kiadták nagy példányszámban, művei könnyen hozzáférhetőek, mégsem olvassák tömegesen, sőt. Azok sem igazán, akik zászlóra tűzték a nevét, legföljebb hőzöngés szintjén. Olyanokkal nem lehet nyerni, akiket kevesen olvasnak akkor sem, ha rengeteg pénzt ölnek bele. Az irodalomnak megvannak azok a figurái, akik nagyon népszerűek. Nem szeretnék csapatot hirdetni, de Závadát, Nádast, Darvasit, Grecsót említhetem, akikkel szemben a jobboldal nem tud állítani senkit. Nem beszélve Esterházyról, aki ilyen szempontból egészen kivételes személyiség volt. Nem akarom a jobboldalt bántani, nagyon derék emberek vannak közöttük, de az világosan látható, hogy nincsenek ilyen figurái. Egyelőre nem tudnak olyan érvényes művészt megemlíteni, akiket tömegek olvasnának. Ha elmegyünk egy Esterházy emlékestre, tömegek vannak jelen. Ilyen a jobboldalon nincsen. Ha vele, velük szembe akartak állítani valakit, az soha nem sikerült. Mondok példát: 1993-ban, amikor a Magyar Rádiót elfoglalta a jobboldal, Csúcs Lászlóval az élen, akkor is gyorsan átalakítottak műsorokat, például a Mindennapi Irodalmunkat, a Gondolat – jelet, Varga Lajos Márton, Szénási, Győrfi helyére beültettek különböző embereket. Alig várták, hogy elfoglalhassák azt a helyet, amelyt, szerintük nekik járt. Emlékszem olyan Gondolatjelre, amikor bent ült a stúdióban P. Szabó József, Döbrentei Kornél és talán Rapcsányi László. A negyvenöt perces műsor alatt semmi másról nem beszéltek, mint hogy végre ott ülhetnek, ahol nekik ülniük kell.

Miközben korábban is ott ültek…

Így van, ugyanott ültek, ugyanabban a stúdióban. Ez a negyvenöt perc így telt el, teljesen tartalmatlanul. Egyszerűen nem volt mit mondaniuk. Azon örömködtek, hogy ők csinálják a műsort és nem a Szénási meg a Győrfi. Persze lehet erről beszélni, mondjuk öt percig. De a hatodikban már kellene valami mást is mondani. Egyáltalán: valamit mondani. De nem mondtak. Valami hasonlót látok most is: rengeteg pénzt beleölnek, amivel nagyon sok embert jó helyzetbe hoznak anyagilag, de ez önmagában kevés. Amíg nincsenek személyiségek a művészetben, addig szinte felesleges pénzkidobás. Emlékezzünk: amikor lecserélték a Nemzeti Színház éléről Alföldi Róbertet, úgy viselkedtek, mintha elfoglaltak volna valami hadállást. És történt valami? Nem mondom, olykor a Nemzeti megtelik emberekkel, de én láttam olyat is, amikor le kellett takarni a nézőtér egy részét, hogy ne látszódjon a kiáltó üresség.

Hadd idézzek Csepeli Györgytől egy gondolatot: azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy ezt a kultúrharcot nem lehet megnyerni…

Így gondolom én is, már csak azért sem, mert nincs valódi mércéje ennek. Melyik az az állapot, amikor ki lehet jelenteni: nyertünk. Ha elfoglaltuk a színházakat?

Akkor viszont mi indokolja, hogy a miniszterelnök meghirdette ezt a harcot?

Nézd, ez a kormány sok mindent meg tud csinálni, elfoglalja az intézményeket, a színházakat, átalakíthatta – és meg is tette – az egész intézményrendszert, de az állampolgárokat, a civileket, a szellemi élet iránt fogékony embereket nem tudja elfoglalni. A civileket sem csak azért támadja, mert segítenek három migránst, hanem mert a civil élet az állampolgári szabadság terepe. A kultúrharcot is azért hirdette meg Orbán, mert az a magánélet része. Ha ezeket nem foglalják el, olyan mintha üres épületekben ődöngenének. Pillanatnyilag azt is teszik. Tudom, hogy nem lesz könnyű; a pénzeket olyan művészeknek folyósítják majd, akik lojálisak hozzájuk, de ezzel még nyerni nem lehet.

Erre mondta Hofi: tud úszni? – Nem. – És, ha megfizetem?

Így van. Ráadásul egyre inkább azt látom, hogy ezt a kultúrharcot mintha egymás között vívná a jobboldal. Csepelire reagálva: szerintem ezt a harcot úgy fogja elveszíteni a jobboldal, hogy a baloldal, vagy nevezzük ellenzéki oldalnak, az be se száll. Persze: a Magyar Idők leírja, hogy Esterházy Péter nem is olyan nagy író, Bencsik András eszmetársai közötti beszélgetésekben– ahol ugye nincs aki ellenvessen bármit – azt mondja, hogy az utókor talán majd eldönti, hogy Döbrentei Kornél jobb költő volt, mint amilyen író Esterházy. Ezek üres, tartalmatlan mondatok. Értelmetlenek. Komoly ember nem beszél arról, hogy ki a nagyobb kortárs költő.

Csepeli György azt is mondja, hogy a kollektív fellépések nem működnek, az egyéni túlélési technikák dominálnak. És ez valóban így van; mintha – Antall József kifejezésével élve – alámerülnének a nem kormánypárti művészek. Csak hát Antall ezt a diktatúra éveire mondta…

Az alámerüléstől függetlenül: a művészek dolgoznak. És ha dolgoznak, akkor ott művek születnek. Még akkor is, ha rosszabbak a körülményeik, mint azoknak, akiknek a zsebeit teletömködik pénzzel. És itt megint bejön a Hofi-féle gondolat: nem lesz attól valaki jobb író, mert több pénzt kap az államtól. Természetesen, nem attól lesz valaki jó író, mert nincs elég pénze, de önmagában attól sem lesz jó, ha sok van, mert sokat kap az államtól. Az a fontos, hogy a művészek dolgozzanak. Tudom, hogy bizonyos művészeti ágakban – filmművészetben, operában, – ez pénz nélkül nem megy, de abban nagyon hiszek, hogy a tehetség valamiképp utat tör magának. Az alkotásaikat nem tudják betiltani, valahol megjelennek; ez nyilván nehezebb helyzetet teremt azok számára, akik nem hajlandóak beállni a hatalom által elvárt sorba, és lehet, hogy hosszabb időt kell így eltölteniük, de mondjuk Nádler István nem fog mást festeni és mondani, mert kialakult egy ilyen abnormális helyzet. Lesznek azért olyanok is, ilyen-olyan okoknál fogva, meggyőződésük ellenére belépnek mondjuk, a Magyar Művészeti Akadémiába, de egy csomóan meg kilépnek, ahogy ez eddig is megtörtént már. A jobboldal kulturális agitátorai nem véletlenül egerésznek itt, az ellenzéki sorokban, azt vizslatva, kiket lehetne megnyerni; tudom hány embert keresnek meg, hogy lépjenek be. Ha az a szervezet például egy komoly és erős kulturális intézmény lenne, nem lenne szükség arra, hogy folyamatosan keressenek az ellenzéki oldalon fölvehető tagokat. Látható, hogy baj van: mesterségesen akarnak létrehozni olyan irodalmi közeget, amilyen igazából nincs. Ráadásul az ÉS foglalkozik az úgynevezett jobboldali szerzőkkel.

Itt térnék vissza az elején firtatott kérdéshez: lehetségesnek tartod, hogy az ÉS az élére álljon a kultúrharc elleni fellépésnek? Van ilyen felelősségetek?

A mi alapfelelősségünk az, hogy értelmes, jó színvonalú szövegeket közöljünk. Engem mindig zavarba ejt, amikor valaminek az élére kellene állni. Az ÉS-nek mindig sajátos szerepe volt; a Kádár-rendszerben is megjelentek benne olyan szövegek, amelyek máshol nem jelenhettek meg, ezért aztán valamilyen sajátos felelősségünk van. Ez azonban nem fogalmazható meg napi szinten, inkább annyiban, hogy fórumot ad olyan írásoknak, amelyek színvonalasok és fontosak. De hogy mi hogyan tudnánk ennek háborúnak az élére állni, arról egyelőre fogalmam sincs, mivel még az sem biztos, hogy az ellenzéki kulturális szféra akar-e egyáltalán ezzel az őrültséggel kezdeni valamit. Badarságokkal nem szabad hadakozni. Ha a Magyar Időkben azt írják, hogy elég az Esterházyból, akkor erre nem kell válaszolni.

Lehet, hogy nem kell foglalkozni, de a Magyar Idők – felfoghatjuk a párt öklének – írásából következik az állami mecenatúra megváltozása; nem jutnak pénzhez kiadók például, ha nem azt a könyvet favorizáljak, amelyet a hatalom támogat…

Igen, ebből a szempontból van jelentősége, de hát ez a rendszer nem tart a végtelenségig. Sajnos, annyi pénzt osztanak szét egymás között, amennyit csak akarnak. A kultúrharc alapjában nem kulturális kérdés, hanem politikai játszma.

Könnyen elképzelhető, hogy a színházi világot is beszorítják ebbe.

Bár a színházak nem csak állami pénzekből élnek, könnyen el tudom képzelni, hogy a tao-forintok is oda mennek majd, ahova ők akarják, ahogy ez például az ugyancsak kudarc-ágazatban a magyar futballban történik. Szóval el tudom képzelni, hogy sok művészt, független vagy nem független, de nekik nem tetsző embert hoznak nehéz helyzetbe – ehhez egyébként ez a kurzus állatira ért -, de az ellenzéki kultúrát nem tudják kivéreztetni. Az ugyanis, ha tetszik, ha nem, az az egész nemzet része. Még akkor sem hiszem, ha tudom, hogy például a könyvkiadóknak mekkora szükségük van az állami támogatásra, így igaz, hogy azok a kiadók, amelyek ellenzékinek minősített írókat preferálnak, előbb-utóbb hátrányba kerülnek. Ennek ellenére állítom, hogy érték igenis születik, az ellenzéki kultúra mindig túlélte ezeket a nehéz éveket.

Kerülhet-e az ÉS nehéz helyzetbe?

Mit értünk nehéz helyzet alatt?

Tudom, hogy mindig nehéz helyzetben voltatok, de mégis: kialakítottál egy élési technikát, bele tudnak-e ebbe lépni?

Akkor, ha hozzányúlnak a magántulajdonhoz, a lap ugyanis a lapnál dolgozók eszmei tulajdona. Ezt elképzelhetetlennek tartom. Tudom, hogy a Népszabadságot is – amely látszólag magánkézben volt – üzleti szempontokra hivatkozva zárták be. De azt tudni kell, hogy az ÉS megvalósítja azt, amit Orbán Viktor szeretne: legyen százszázalékos magyar tulajdonban a sajtó. Ez természetesen úgy hülyeség, ahogy van, de ha már. Azt, hogy nekünk nem jut állami, kormányzati hirdetés, azt tudomásul vettük. Nem is pályázunk ilyenre, el sem fogadnánk. Mi megtanultuk, hogy olyan költségvetéssel dolgozzunk, amennyit a bevételünk megenged. Szerény körülmények között létezünk. De egy rosszemlékű, lassan harmincéves kaland ráébresztett bennünket arra, hogy nem engedünk be rajtunk kívül más tulajdonost, akár egy százalék erejéig sem, mert tudtuk, hogy azon keresztül el lehet foglalni az egész szerkesztőséget. Ha tehát a kormány betartja a saját maga alkotta jogszabályokat, akkor nem tudnak eltaposni bennünket.

Szerintem pedig fel is fog értékelődni a lap, ha bekövetkezik ez a kultúrharc.

Igen, az már önmagában megnöveli azoknak a lapoknak az értékét, amelyek életben tudnak maradni, kiváltképp mostanában, amikor sorra szűnnek meg, vagy alakulnak át műhelyek. Az olyanok meg különösen, amelyek szuverén módon szerkesztődnek. Örülnék egyébként, ha a jobboldalon is születnének ilyenek, nem csak kormánypárti agitpropkák, azokból amúgy is annyi van már, hogy kiigazodni is nehéz köztük, igaz nem is nagyon érdemes. És talán, ha a jobboldal nem azzal lenne elfoglalva, hogy kulturharcot hirdet, meg szapul mindenkit, aki másképp látja a világot, hanem megbecsülné a saját értékeit. Esterházy Péter például kifejezetten kereste a minőségi jobboldali alkotásokat és alkotókat, szívesen írt róluk. Rubin Szilárdról például, többet írt az ÉS, mint bárki más: a kormánypárti harcosok talán jobban is körül nézhetnének saját soraikban: ez mindenkinek jót tenne.

BMW Debrecenben: jól járhatnak a lakás- és telekspekulánsok

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-08-08

0

BMW Debrecenben: jól járhatnak a lakás- és telekspekulánsok

Többszörös csereügylet eredményeként kerül majd a BMW-hez az a földterület, amelyen egymilliárd forintos zöldmezős beruházással megvalósul Magyarország ötödik autógyára, ezúttal Debrecenben. Ami pedig az állami támogatást illeti – a kormány kénytelen lesz nyilvánosságra hozni, hogy mennyit kap egyedi kormánydöntéssel (EKD) a német autógyár, de azt már legfeljebb kiperelni lehet, hogy milyen adókedvezményekben részesíti a zöldmezős beruházást. Az idén volt már olyan autóipari beruházás, amelyhez csak EKD formájában munkahelyenként közel 39 millió forintot adtak.

A Független Hírügynökség információi szerint többszörös csereügyletre van/lesz szükség a BMW debreceni gyárához szükséges terület biztosítására. A németek nem akartak bajlódni a jelenleg mezőgazdasági terület ipari területté nyilvánításának hosszadalmas és bonyolult procedúrájával, ragaszkodtak a „kész” területhez, s ezért első lépésként a helyi önkormányzat vásárolja fel a szükséges 400 hektárnyi földet. A terület nagyját egy agrárvállalkozótól, a többit több kisebb tulajdonostól veszik meg – mondták debreceni forrásaink, hozzátéve: a föld korábban a még akkor különálló Debreceni Agrártudományi Egyetem tulajdona volt, majd privatizálták, s ma már a környéken a legdrágábbak közé tartozik, negyven aranykoronásként van nyilvántartva. Úgy tudjuk, hogy az egyetemnek (amely ma már a Debreceni Egyetem egyik kara) még mindig vannak földterületei, amelyet szintén átad, ám cserébe földet kap másutt. Ezért is állítják a forrásaink, hogy bonyolult, többszörös föld-adásvételek, -cserék zajlanak le addig, mire elkezdődik a BMW gyár építése.

Azt közölték, hogy 400 hektár területről van szó, de az árat – érthető módon – nem lehet tudni, bár támpontok azért akadnak a piaci árra: az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjának tavalyi összesítése szerint (amelyet a Világgazdaság ismertetett) a Debrecen melletti Ebes határában volt a legdrágább a föld, egy hektárjáért átlagban 5,1 millió forintot adtak. Ebes pedig 14 kilométerre fekszik Kismacstól és 19 kilométerre Nagymacstól, azaz attól a területtől, amelyen – mint a dehir.hu írta – a gyárnak otthont adó ipari park létesül. Az új ipari park infrastruktúráját a város alakítja ki – a földvásárlásra és erre a fejlesztésre 44 milliárd forintos kormánygaranciával megerősített hitelt vesz fel. Amint kész lesz az infrastruktúra, a város beruházását megtéríti a BMW – írta portál, amely azonban nem tér ki arra, hogy a területet utóbb – legalábbis a FüHü debreceni forrásai szerint – a németek megvásárolják.

Többet lehet majd minderről persze tudni, miután megköttetnek az adás-vételi szerződések, hiszen azok elvben nyilvánosak.

A tűzhöz közelieknek már a bejelentés előtt lehetett információjuk a BMW tervéről, s akár akkori – még nem felhajtott – áron megvásárolhattak földterületeket

(és egyébként a kiszámíthatóan bekövetkező, szakértők által 30-40 százalékosra várt egyéb lakáspiaci és –bérbeadási fellendülésre tekintettel lakóingatlanokat is). Mint forrásaink ezzel kapcsolatban megjegyezték:

korábban is voltak befektetésekkel kapcsolatos svindlik Debrecenben.

A mintegy 1 milliárd eurós zöldmezős beruházással létesítendő gyár – miként az a bejelentésből és a máris működő honlapjáról is kiderül – évente 150 000 (hagyományos és elektromos hajtású járművet) gyárt fog gyártani, több mint 1000 új munkahelyet teremtve. Ennek fényében érthető, hogy – a Suzuki, az Opel, az Audi és a Mercedes után – az ötödik nagy autógyár létesítéséhez a BMW jelentős állami támogatást kap, a fentiek mellett is. Azt majd csak hetek-hónapok múlva, a kötelező nyilvánosságra hozatal után tudjuk meg, hogy pontosan mennyi és konkrétan milyen formájú támogatást kínált a magyar állam, legalábbis az egyedi kormánydöntéssel odaítélt támogatási rendszeren (EKD) belül annak érdekében, hogy a BMW Magyarországot válassza. (A BMW idetelepülésének a története egyébként mintegy egy évtizedre nyúlik vissza, a Mercedes kecskeméti beruházását megelőzően is volt már BMW-gyárról szó szakmai és befektetésösztönzési berkekben, ám a projekt csak most válik valóra.)

Annyi kockázat nélkül megállapítható, hogy a támogatás jócskán meghaladja majd akár a Daimlernek nyújtott, akár a GM vagy az Audi számára a komoly fejlesztésekhez biztosított támogatást. Ez azért is nyilvánvaló, mert a kormány által rendszeresen (legutóbb egyébként egy hónapja) közzétett EKD-listából is látszik, hogy

az idő előre haladtával egyre többet kell költeni arra, hogy idejöjjenek a komoly befektetők.

Talán legobjektívabb mutató az összehasonlításra az egy munkahelyre jutó támogatás összege, amellyel kapcsolatban – mint a FüHü télen megírta – a GKI-nál az egyedi kormánydöntéssel születő állami támogatásokat vizsgálva is az derült ki, hogy míg 2006 és 2010 között egy munkahelyhez átlag 4, 2017-ben már 12 millió forintot adott az állam, illetve, hogy „a támogatott beruházások összegének 2008 és 2013 között mintegy az 5 százalékát finanszírozták támogatásból, ez 2015–16-ra 20 százalék körülire ugrott”.

A fent említett ennél frissebb adatokat tartalmazó listából sok érdekesség is kiderül.

Például az, hogy a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. 200 munkahelyenként 8,86 millió forint EKD-t kapott, 2016-ban a fejlesztéséhez már 12,9 milliót; az Audi 2011-ben 8,3, az idén júniusban pedig közel 39 millió forintot kapott.

Ám mint korábban mi is megírtuk, nem csak EKD formában kapnak támogatást a befektetéseikhez a külföldi és a magyar cégek. Az LMP perelte ki, s kapta meg még tavaly az adatokat, amelyekből az derült ki, hogy

a Fidesz-kormány 2012 és 2014 között összesen 80 milliárd forint értékben biztosított adókedvezményt.

A legnagyobb kedvezményt ebben az időszakban az Audi kapta, 40 milliárd forintot, őt követte a Hankook több mint 1,7 milliárddal, majd a Hamburger Hungária erőmű 9, a Bridgestone pedig 6,6 milliárddal.

Mint a kormány befektetési ügynökségének, a HIPA-nak a külfödiek számára készített egyik kiadványában olvasható – „Az adókedvezmény Magyarország versenyelőnye a térség többi országához képest, amely mutatja a kormány elkötelezettségét az üzleti folyamatok akadálymentesítése és a Magyarországon működő kkv-k és nagy cégek versenyképességének a növelése mellett”. Ösztönzők széles skáláját használják – köztük vissza nem térítendő és visszatérítő fajtákat is. A leggyakoribbak a készpénz jellegű támogatások (akár magyar akár uniós forrásból), adóösztönzők, alacsony kamatozású hitelek és ingyen vagy áron alul kínált telkek. És tegyük hozzá: egyéb a befektetések számára fontos egyéb „ösztönzők”, mint bekötő utak építése a sztrádáról a gyárig, helyi rendeletek a befektető számára kedvező módosítása, stb.

Távoznia kell Demján emberének

FüHü

-

2018-08-07

0

A Független Hírügynökség információi szerint távozik posztjáról Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkár. Úgy tudjuk, szeptembertől válik meg a főtitkári poszttól.

Információink szerint a szövetség új vezetősége olyan helyzetet teremtett, hogy Dávid Ferenc rákényszerül a távozásra, pedig a Független Hírügynökségnek nemrég a hosszú távú céljairól beszélt egy interjúban – ezt ide kattintva olvashatja el.

FRISSÍTÉS:

Sikerült beszélnünk Dávid Ferenccel, aki megerősítette információnkat. Elmondta: ő kezdeményezte távozását, de közös megegyezéssel távozik. Nem akarta nyilvánosságra hozni amíg az új főtitkárt nem választják meg, de ha már kiszivárgott megerősíti a hírt. Szeptember harmincadikával válik meg posztjától.

Featured

a vádemelés előtt egy hónapig megismerhetik a keletkezett iratokat,

pontosan mely bizonyítékokra épül a gyanú,

közülük már mindenki szabadlábon vagy enyhébb kényszerintézkedés

„a rendkívül visszataszító, otromba, a betegek bizalmát megingató támadása koncepciózus jellegű és egy komolyabb dolognak az előkészítése”.

Magyarországon az uniós átlagnak még a felét sem költik egészségügyre: az EU átlaga 2700 euró/év/fő, Magyarországon 1300.

„Ha ennyire súlyos a helyzet, illetve a tapasztalt visszaélések, akkor illik is büntetőügyet csinálni belőle. Persze ezt az ÁSZ-nak kellett volna meglépnie, de ugye ők ezt nem tették meg” – szögezte le

A Hír TV visszafoglalása után újraindulhat a Magyar Nemzet, vagyis újabb csatorna öntheti majd a kormánypropagandát. A hír kapcsán megnéztük, hogy különböző médiumokra hitelesített számok alapján mennyien kíváncsiak, hányan kapcsolnak vagy kattintanak oda.

Túl sok örömre azonban nincs okuk:

a két nagy kereskedelmi csatornát az ugyanezen két cégcsoport tulajdonában tartozó egyéb tévék követik a nézettségi rangsorban:

csak az országos híroldalakat néztük meg,

a legnépszerűbb online újság továbbra is nagy fölénnyel az Index,

a bulvárlapok közül jóval több fogy:

A tűzhöz közelieknek már a bejelentés előtt lehetett információjuk a BMW tervéről, s akár akkori – még nem felhajtott – áron megvásárolhattak földterületeket

Például az, hogy a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. 200 munkahelyenként 8,86 millió forint EKD-t kapott, 2016-ban a fejlesztéséhez már 12,9 milliót; az Audi 2011-ben 8,3, az idén júniusban pedig közel 39 millió forintot kapott.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA