Featured Archives Page 698 of 755 › Független Hírügynökség

Megszűnnek az SOS gyerekfalvak Magyarországon?

-

2018-09-06

Megszűnnek az SOS gyerekfalvak Magyarországon?

Az első SOS falu 35 éve alakult Battonyán, majd újabb gyermekfalvak jöttek létre azzal a céllal, hogy az szülők nélkül maradt, veszélyeztetett sorsú, bántalmazott gyerekek emberhez méltó, családias környezetben nevelkedhessenek. A magyarországi gyermekjóléti hálózat az osztrák SOS Kinderdorf alapítvány támogatásával jött létre. Ilyen gyermekfalvak 135 országban működnek, de a hazai szervezet támogatása fokozatosan megszűnik, a külföldi alapítvány megszünteti támogatásukat. A hazai SOS falvak jelenleg évente másfél milliárd forintból gazdálkodnak, ezen összeg harmadát a nemzetközi alapítványok adják. A Független Hírügynökségnek az SOS Gyermekfalvak adománygyűjtési és kommunikációs igazgatója Romet-Balla Ágnes azt nyilatkozta, hogy a támogatás megvonásának nincs köze a civil szervezetekkel kapcsolatos hangulatkeltésnek.

A hazai SOS Gyermekfalvakra is rávetült a gyanú árnyéka, mert kötelező feltüntetni, hogy a gyermekintézményt külföldiek is támogatják. A megbélyegzésnek volt következménye?

Előfordul, hogy támogatóink olykor rákérdeznek, külföldről támogatott szervezet vagyunk-e, de eddig se nem vesztettünk, se nem nyertünk támogatót azért, mert a külföldről is kapunk pénzt, illetve amiért viseljük ezt a megkülönböztetést. Legtöbb segítőnk eddig is tudta, hogy az SOS egy nemzetközi szervezet.

Talán mert önöket nem Soros György pénzeli, ami Magyarországon ma nem lenne előnyös. Érzi ön is?

Csak azt érzem, hogy eddig sem pozitív, sem negatív elbírálás nem ért bennünket amiatt, hogy a külföldről támogatott alapítványok körébe tartozunk. A külföldi támogatások jelentős többsége kezdetektől az osztrák SOS Kinderdorf, vagyis a pénz az osztrák anyavállalaton keresztül kerül az országba.

Ha jól tudom, akkor a külföldi alapítvány a falvak működéséhez szükséges költségek közel felé adja, s ezt egészítik ki hazai forrásokból.

Valóban, az állam a fenntartási költségeink huszonegy százalékát fedezte 2017-ben, a többit pedig a hazai cégek és magánadományozók tették ki. A falvakban közel 400 gyerek ellátásáról gondoskodunk. Az állami és egyházi hálózatokkal együtt összesen 23 ezer gyermek szorul ellátásra.

Azt hallotta, hogy még az osztrák kancellár is méltatlankodott egy kicsit, amikor Orbán Viktorral tárgyalt, ugyanis az osztrák adományok miatt megbélyegzik az SOS Gyermekfalvakat Magyarországon?

A kormányfők tárgyalásán nem vettem részt, csak az osztrák államelnök facebook bejegyzéséből értesültem én is, hogy a két politikus között szóba került a hazai SOS Gyermekfalvak finanszírozása.

De azt nem értem, hogy ha a gyermekek gondozása, nevelése állami feladat, akkor önökre – akik a munkát átvállalják – miért terjesztik ki a civilekre érvényes megbélyegző törvényeket?

Ezt a jogalkotótól kell megkérdezni. Miután a hazai törvények természetesen az SOS magyar alapítványára is érvényesek, ezért jogtisztelő szervezetként a honlapunkon is megjelenítettük, hogy külföldi támogatásban részesülünk. Eddig sem állami pályázatot, sem céges adományokat nem vesztettünk emiatt. Tény, hogy bevételeink többsége a nemzetközi SOS hálózatból jön, ami azonban a 2020-as évek elejére teljes mértékben megszűnik majd!

Azért szüntetik meg a külföldi adományokat, mert az osztrák alapítvány kezelői a megkülönböztetés, és az előítéletek miatt berágtak a magyarokra?

Szó sincs erről. Azt, hogy a támogatásunkat a nemzetközi szervezet be fogja szüntetni, illetve radikálisan csökkenti fogja, már évekkel korábban közölték velünk. Ezért is kellett új stratégiát kidolgoznunk, amely segíti, hogy a saját lábunkra álljunk. Azon vagyunk, hogy költségeinket ésszerűen csökkentsük, ugyanakkor bevételeinket jelentősen növeljük, hiszen az osztrák alapítvány már csak két évig vállalja a támogatásunkat.

Viszont az alapító okiratban egyáltalán nem szerepel, hogy csak 2020-ig támogatják az SOS Gyermekfalvakat, s az sem, hogy saját lábra kell állni. Történt valami?

Az SOS hálózat 135 országban működik, vannak nagyon elmaradott térségek, igaz fejlett országok is akadnak, vagyis az SOS a szegény Dél-Afrikában épp úgy jelen van, mint a gazdag Norvégiában. Nemzetközi alapítványként azt szeretnénk, ha egyetlen gyerek sem nőne fel egyedül, valamint, hogy a magukra maradt gyerekeknek összegyűjtött pénzt a leghatékonyabban költenénk el. A nemzetközi támogatónk szerint Magyarország gazdasági szempontból áll olyan fejlett szinten, hogy meg tudja oldani az önálló működést. Az anyavállalat olyan országba csoportosítja energiáit, ahol jóval nagyobb szükség van a segítségre.

A magyar állam képes-e, illetve hajlandó-e a kiesett százmilliókat pótolni, vagy máshonnan kell a pénzt előállítani?

Folyamatosan próbálunk tárgyalni az állammal, hogy elnyerjük ugyanazt a támogatást, amihez a többi, gyermekvédelemmel foglalkozó egyházi szervezet is hozzájut. De biztosan továbbra is csak annyi pénzt kapunk, amennyit eddig. Igaz, előfordult egyedi, célzott állami támogatás is, de ez nem tekinthető automatizmusnak. Amikor csak tudunk, indulunk pályázatokon is, ezzel igyekezve extra forrásokat találni.

Önök éveken keresztül ellátták a menekült gyerekeket is. De egy idő óta ezt a tevékenységüket megszüntették, talán azért, mert az állami szervek inkább éheztetik a menekülteket a határon?

Mi elsősorban a 400 magyar SOS-ben nevelkedő gyerek ellátását végezzük, ők élnek az említett három faluban. Nekik ugyan sok esetben vannak szüleik, de legtöbbjüket elhagyták, elhanyagolták, vagy épp mélyszegénység miatt szorulnak gondozásra. 2015-ben nemzetközi alapítványi forrásból nyertünk pénzt, amelyből elsősorban kísérő nélkül érkezett gyerekeket segítettünk. A három éves program idén június 30-án ért véget.

Miért kellett lezárni a menekültprogramot, s mi történt azokkal a gyerekekkel, akiket korábban elláttak?

A menekültprogramra fordítandó összeghez pályázat útján jutottunk, a pénz külföldről, a nemzetközi SOS alapítványtól érkezett. A programunk elsősorban a kísérő nélkül érkező gyerekek támogatásával foglalkozott, de a tranzitzónában és a befogadó állomásokon nyújtottunk gyermekorvosi segítséget szülőkkel érkező gyerekeknek is. Adtunk nekik enni-inni, szállást és ruhaneműt, ezen kívül pszichés-, orvosi-vagy jogi segítségre is szükségük volt. A hazai gyermekvédelemben a menekült gyerekek ellátása állami feladat, mi legfeljebb kiegészítő szolgáltatásokat nyújtottunk. Ez a program néhány hete lezárult, a program folytatása a kísérő nélküli kiskorúak számának csökkenése miatt sem indokolt.

Ha véletlenül mégis kísérő nélkül érkezne ma egy kiskorú, vele mi történne?

A hazánkba érkező menekült gyerekekkel, ahogy eddig, továbbra is az állami fenntartású fóti gyermekotthon foglalkozik.

A gazdálkodási adataikból az derül ki, hogy pályázati pénzből, vállalati támogatásokból növekszik ugyan az adományok összege, de ez sem pótolja a külföldi támogatás kiesését.

Valóban, ezek a források nem pótolják azt a pénzt, amit a nemzetközi SOS megvont tőlünk, s más célra fordít. Ezért át kell alakítani az egész eddigi hálózatunkat. Mindez szakmai szempontból is fontos, mert a tapasztalatok szerint a gyerekek fejlődését jobban segíti, ha úgynevezett integrált környezetben nőnek fel. Ilyen feltételeket tudtunk teremteni Orosházán, ahol az elhagyott gyerekek épp olyan légkörben nevelkednek, mint azok, akiknek édes szülei vannak. Ezeket a feltételeket a jövőben sokkal kevesebb pénzből kell megteremteni, hisz bevételünk több száz millióval csökken.

Ez azt is jelenti, hogy meg kell majd szüntetni az SOS falvak némelyikét?

Nem. Mind a három falunál különböző koncepciót követünk. Alapvető célunk, hogy a három településen ezek után is jelen legyünk, de át akarjuk alakítani a gyermekfalvakat. Például több olyan nevelőszülőt keresünk, akik saját ingatlanjukban – vagyis immár nem a gyermekfalvak valamelyikében – vállalják a gyermekek nevelését. Az alaptevékenységünk megmarad, továbbra is közel 400 gyereket szeretnénk ellátni, de egy „családban” kevesebb gyereket szeretnénk. Ez azt is jelenti, hogy növelni kell a nevelőszülők számát.

Ha jól értem az lenne a koncepció, hogy ne a korábbi zárt faluban legyenek a gyerekek, hanem az eddigi lakhelytől távol, a nevelőszülők lakásaiban?

Valóban ez lenne a cél, Kecskeméten már ma is olyan nevelőszülőknél helyezzük el a legtöbb gyereket, akik nem az SOS faluban, hanem saját ingatlanjukban nevelik a gyerekeket. Ugyanez igaz az orosházi területen dolgozó nevelőszülők harmadára.

Ebből nem az következik, hogy az eddig népszerű SOS falvakat felszámolják?

A falvakat nem felszámoljuk, hanem átalakítjuk, mert a ránk bízott gyermekek érdeke az, hogy ne a világtól elszigetelten nőjenek fel. Kőszegen például 5 hektáron van a falu. A hatalmas terület fele kihasználatlan, ezért szükségtelen. Terveink szerint az üres területeket parcellázzuk, s eladjuk. S persze minden faluban igyekszünk értékesíteni a kihasználatlan épületeket is.

A falvakat nem akarják eladni?

Falvakat nem, de épületeket és területeket el fogunk adni. Jelenlétünket azonban megőrizzük Kecskeméten, Kőszegen és Orosházán is. Egyébként én a falvak alatt azt az emberi és szakmai közösséget értem, amit az SOS jelent, ezt a közösséget továbbra is fenn akarjuk tartani.

Igaz, hogy máris tucatszám küldik el a dolgozókat a falvak hálózatából, azt hallottam, hogy tíz emberből nyolcat?

Nem igaz. Nem küldtünk el még senkit sem. Bizonyos pozíciókat átgondolunk és adott esetben megszüntetünk, de erre még nem került sor. De azt is meg kell jegyezni, hogy a jövőben jóval több nevelőszülőt alkalmazunk, mint korábban.

Ha jól tudom, már 2012-ben is felmerült, hogy az SOS gyermekfalu hálózat önfenntartó legyen. Ez az alapító szervezet előírása?

Igen, 2012 óta dolgozunk azon, hogy két év múlva már önfenntartóak legyünk.

Előfordulhat, hogy ennek érdekében eddig létező „családokat” kell felrobbantani, szétszedni?

A változás biztosan hatással lesz a gyerekekre és a családokra is, de azon vagyunk, hogy hosszú távon ez csak jó legyen. Igyekszünk gondosan megtervezni az egész átalakítási folyamatot, minden családdal alaposan megbeszéljük a változás lényegét.

Tehát ha szükség lenne rá, valószínű, hogy nem tudják majd növelni a befogadott gyermekek létszámát. Ellátni csak azt a 400 gyereket tudják, akikről az SOS falvakban gondoskodnak?

Nem is akarjuk növelni. Ma az országban 23 ezer gyerek van állami gondoskodásban, a hozzánk hasonló fejlettségű országokban máshol is közel ennyien vannak. Kétségtelen, a veszélyeztetett fiatalkorúak száma folyamatosan nő, de a költségvetésünk nem teszi lehetővé, hogy a jelenleginél több gyerekről gondoskodjunk.

Az viszont már nem lesz az évtizedek óta ismert, elismert SOS gyerekfalu?

Mint hagyományos gyermekfalu, ahol egy körbezárt területen, egymás mellett él az SOS fenntartásában lévő ingatlanokban 8-10 család, feltehetően szép lassan megszűnik. Ennek viszont nem gazdasági, hanem szakmai okai vannak. De továbbra is gondoskodunk 400 gyerekről, s továbbra is jelen maradunk a három településen.

Agymosásból agyhalál

Bóta Gábor

-

2018-09-05

0

Magyar György ügyvéd szerint, ha nem jut megfelelő időben a szükséges vizsgálatokhoz a beteg és emiatt hatalmasodik el rajta úgy a kór, hogy meghal, akkor ez emberölés biztosan nem lesz, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés lehet. A közélettel is sokat foglalkozó jeles szakember úgy gondolja hogy, „az agymosásból sajnos agyhalál lesz! Ebbe az irányba mozdultunk el.”

Magyarországon a jogalkotás vált jogellenessé!
Nem vagyok optimista, csak szeretnék optimista lenni.
Az emberek különböző okokból félnek, nem merik a nevüket adni.
Ez a magyarországi „kásakeverés” sehová sem vezet.
Megtanultam a sportban, hogy kikapni lehet, de feladni soha.

Minden hangos most a Honvéd Kórház sürgősségi osztályának helyzetétől. De más kórházakból is hallunk olyan eseteket, hogy sürgősségi osztályon vagy akár máshol, mire sorra került volna a beteg, meghalt. Akár még egy érzéstelenítőt vagy nyugtatót sem kapott, ott dekkolt a folyosón. Ilyenkor általában a kórház bebizonyítja, hogy ha rögtön ellátták volna, akkor is meghal. Ha valakit egy sürgősségi osztályon 3-5 óra múlva lát csak orvos és tényleg kevés az orvos, akkor ki a felelős?

Ami a sürgősségi osztályokon történik, az nem a kórházak ügye, hanem véleményem szerint rendszerhiba. Az egészségügy felülről vezérelt. Nem feltétlenül arról van szó, hogy kevés a pénz, hanem hogy rosszul van szervezve az ellátás. Például a Honvéd Kórház egy kiemelt intézmény, úgy működik, hogy nem tudjuk igazán, ki a gazdája. Van a Honvédelmi Minisztérium felügyelete, van az Egészségügyi Minisztériumé, ami lényegében nincs is Magyarországon, de ezt a kérdéskört most nem nyitom meg, és van szakmai vezetése. Csak éppen ebben a kettősségben, hármasságban azt nem tudjuk, hol van a felelősség és mi is határozza meg pontosan a sürgősségi orvost. A sürgősségi orvos nem azt jelenti, hogy arra az osztályra majd odamegy egy orvos és megnézi a beteget. Az egy speciális szakma. És ebben az speciális szakmában biztos, hogy nincs elég szakember, aminek megint különféle okai vannak.

Van-e egyáltalán arra törvény, hogy egy sürgősségi osztályon mondjuk negyed órán belül kutya kötelessége megnézni egy orvosnak a beteget? Ha netán ez nem történik meg, akkor ettől kezdve logikus lenne, hogy máris hibáztatható a kórház, mert mulasztást követett el, függetlenül attól, hogy a beteg mennyire károsodott amiatt, hogy sokáig kellett várni. Sőt, akár ez már önmagában per tárgya lehet, hiszen például a beteg nyilván nem tudja eldönteni, hogy perforálhat-e hamarosan a vakbele és azonnali műtétre szorul-e. Ha ücsörögni kényszerül órákig, akkor életveszélybe is kerülhet ott, a kórházban.

Magyarországon önmagában azért, hogy egy sürgősségi osztályon valakit nem látnak el az osztály nevének megfelelően sürgősen, nem sok sikerrel indítható per. Nyugati, fejlett országokban ilyen mulasztásokért 100%-os sikerrel lehetne peres eljárásokat indítani vagy kártérítésért egyeztető tárgyalásokat kezdeményezni a kórházzal. De Magyarországon máshogyan működik ez, és az emberek találékonysága is belép a képbe. Azok is elmennek a sürgősségi ellátásra, akik egy-egy vizsgálatra, kezelésre csak igen kései időpontra kapnak beutalót. Azt mondják, hogy rosszul lettek és gyors ellátást igényelnek.

Természetesen a sürgősségi ellátásra is irányadóak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései, illetőleg ezen felül a szakmai protokollok. Amennyiben a sürgősségi ellátás elmaradása, késedelme, szakértői vizsgálatot követően a gyógyulási esély mérséklődését dokumentálja, akkor nagyobb esély mutatkozik egy sikeres kártérítési eljárásra, amikor az egészségügyi intézmény biztosítója is jó esetben helyt állhat.

Ha valaki például rákos és két hónapra rá kap ultrahangra, röntgenre beutalót, ami alatt a ráknak már simán lehet akár többszörös áttétje is, akkor ez minősülhet emberölésnek? Hiszen belehalhat abba az illető, ha nem végzik el szélsebesen a vizsgálatokat, és ha szükséges, nem műtik meg azon nyomban.

Azt gondolom, arra kell megtalálni a megfelelő módszereket és embereket, hogy egy előszűrést hajtsanak végre, hogy az illető csak szimuláns vagy tényleg életveszélyben van.

Hallani egy rakat történetet, hogy konkrétan megállapították valakiről, hogy rákos és tudható, hogy rögvest szüksége lenne jó néhány vizsgálatra és ilyen esetben is csak sokkal későbbre kap időpontokat. Ez bizony egyenlő lehet a gyilkossággal.

Ez egészen biztos, hogy nem Honvéd Kórház-i probléma.

Persze, szó sincs róla, hogy ez csak Honvéd Kórház-i ügy lenne.

Hallottunk például a Városmajor utcai érsebészetről, ahol nincs CT és azért az érsebészeten is adódnak jócskán életveszélyes helyzetek. Micsoda dolog, hogy így néz ki az eszközellátottság?!

Azt hiszem, hogy az országban az egészségügy a legbetegebb.

Ha nem jut megfelelő időben a szükséges vizsgálatokhoz a beteg és emiatt hatalmasodik el rajta úgy a kór, hogy meghal, akkor ez minősíthető emberölésnek?

Emberölés biztosan nem lesz, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés lehet, amit a Btk. bűnösség megállapítása esetén 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

De, ki a gondatlan veszélyeztető? Nyilván nem az, aki nem ad korábbi időpontot, mert valószínűleg nincs rá lehetősége. Leszámítva azt, hogy ugye tudjuk, hogy ezen a területen is működhet a kéz kezet mos elve, a lefizetés, a protekció.

Nem véletlen, hogy nálunk az egészségügy eltolódott a magánellátások irányába. Akár 50-60%-nyi beteg a TB befizetésén kívül a saját zsebéből magánellátásokat vesz igénybe, mert nincs bizalma az állami egészségügyhöz. Nagy baj van, ha a szakmai kamara és a hozzáértők nem emelik fel a hangjukat és nem verik a tamtamot, addig, amíg érdemi változás nem lesz. Hiszen ezt nem csak a betegek, hanem az orvosok is megsínylik.

Komoly problémát jelent megítélésem szerint az, hogy míg a régi Alkotmány egyértelműen biztosította egészségügyi ellátáshoz való jogát, addig a most hatályos Alaptörvény csak azt tartalmazza, hogy az állam „törekszik” erre, de nem biztosít semmit. Úgy gondolom ez nagyon komoly eszmei és jogi differenciát jelenít meg.

Másrészt azért a változatlanság másik oka lehet az, hogy az orvosok egy része is sütögeti a pecsenyéjét. Többen az állami rendszerben jelentkező betegnek azt mondják, hogy itt nincs megfelelő eszköz meg nagy a várakozási idő, de ha elmennek hozzá a magánrendelőbe, akkor minden megoldódik. Sokan pedig az állami ellátórendszerben kezelik a magánbetegeiket.

Jól mondod, azt hiszem, hogy nincs megfelelő válasz arra, hogy kinek jó ez a rendszer. Senkinek sem jó. Az lenne a megfelelő, ami számos országban működik is, ha lenne egy jó alapellátás, de lehetne kérni gyorsított eljárást, „extrákat”, amiknek viszont vannak plusz számlaköltségei. Ez ugyanolyan, mint egy biztosítás, lehet alacsonyabb és magasabb összeggel kötni. De ez a szocialista rendszerből átöröklött látszólagos ingyenesség, korrupció, hálapénz és azoknak az orvosoknak a kihasználása, akiktől a segítséget várjuk, és akik nincsenek megbecsülve, nem megoldás. Nem lehet véletlen, hogy elvágyódnak az országból.

Most nem mint jogászt, hanem mint politikával rendszeresen foglalkozó embert kérdezlek, hogy miért nem tette rendbe az egészségügyet az egyik kormány sem? Ez az, ami mindenkit érint, és éppen emiatt a választásoknál abszolút perdöntő lehet.

Azt gondolom, hogy ez Magyarországon mindig az ellenzék tematikája marad, mert nálunk sajnos az a társadalomellenes, politikai műhiba is előállt, hogy a kormányok négy éves ciklusokban gondolkoznak. Ez pedig kevés arra, hogy átfogó változás jöhessen létre akár az egészségügyben, akár az oktatásügyben. Őket támogató választókra van szükségük és gyors sikerekre, ezért inkább tűzoltások, látszatmegoldások vannak ezeken a területeken, nem pedig valódi, gyökeres megoldások, reformok.

Az oktatásügyben tényleg érdeke lehet bárkinek is, hogy ostobává tegyen embereket? Hiszen az az ország fejlődésének a gátjává válhat, ha sok szemszög, sokféle tankönyv helyett csak egyféle van és ugyanígy, ha sokféle tananyag helyett csak az előírtat preferálják. Miközben a pedagógia éppen hogy ellenkező irányba megy, azt mondja, hogy a gyerekből, a személyiségből kell kiindulni, ehhez kell igazodni és ebből megszámlálhatatlanul sokféle van. Így aztán esetleg egészen különböző módszerekre van szükség.

Azt kell mondanom neked, hogy ugyan Orbán Viktor elvitathatatlanul tehetséges politikus, de azért nem csak az ő kútfejében születik meg, hogyan kell bánni az állampolgárokkal, az oktatással, az egészségüggyel stb. Forgatókönyvekből dolgozik és ezek az úgynevezett nagy keleti sikerekből fakadnak. Valóban nem feltétlenül a társadalom érdekében történik a hatalomgyakorlás, nem a jövőre készülnek fel, hanem inkább arra, hogy az adott időszakban megfelelő mennyiségű választót tudjanak maguk mögé állítani.

Biztos vagyok benne, és nem akarok személyeskedni, hogy a mai pártvezetés és a hatalom reprezentánsai gyakran más képzésben részesítik a gyermekeiket, az unokáikat, mint az állampolgárokét.

Valóban cél az, hogy egy irányba gondolkozzanak, hogy a hatalmat tekintsék „cáratyuska”-szerűségnek. Olyan orientációt kapnak az emberek, hogy nem kell gondolkozniuk, hiszen majd megvédik őket az áltámadásokkal szemben.

De láthattuk, hogy például Finnország vagy Japán a legnagyobb bajban, a legnagyobb válság idején a kultúrára és az oktatásra tettek, éppen hogy nem ezeken spóroltak és ez be is jött nekik. Ha nem ez történik akkor ez hova vezet? Elhülyül akár az egész ország?

Igen. Az agymosásból sajnos agyhalál lesz! Ebbe az irányba mozdultunk el. Finnországban és Japánban, utóbbiban egyébként van császár is, az ottani vezetés nem biztos, hogy arra gondol, hogy évtizedekig kézben kell tartania minden ember sorsát a hatalom megtartása érdekében. Azokban az országokban, ahol a hatalmon lévők túl tudnak nézni a saját érdekeiken, történik érdemi változás. Belefognak nagy reformokba és a nagy reformok eredményességét a jövő megmutatja. Ezért a legjobb befektetés a gyermek, a tanulás, a tanítás.

Az, hogy képviselő-jelölt voltál, meg korábban főpolgármester-jelölt, összeegyeztethető a jogászi léttel?

Az ügyvéd hozzá van szokva ahhoz, hogy képvisel. Ügyeket visz, emberi érdekeket akar megjeleníteni. Büntetőügyben például fel kell mutatnia azt, ami a vádlott javára szolgál. A képviselet, az ügyvédi tevékenység alapvetése. Hol egyéni érdekeket, hol csoportérdekeket képviselünk, mi egy olyan ügyvédi iroda vagyunk, ahol nagyobb csoportok érdekeit is képviseljük, például nyugdíjasok, Questor károsultak, vörösiszap katasztrófa károsultjai, a hazai börtönben lévő emberek rossz életkörülményei miatti strasbourgi pereket is visszük, ehhez már csak egy lépés az esetleges képviselőség, hiszen ott is az a cél, hogy a képviselő bizonyos érdekeket megfelelő formában, szakmai tapasztalattal, hitelesen megjelenítsen. Nem látok nagy távolságot az ügyvédkedés és a közéleti szerepvállalás között.

Miközben meglehetősen népszerű emberré dolgoztad fel magad, miért nem tudtál nyerni a mostani választásokon?

Elsősorban azért, mert a hatalmon lévők nem tisztességes eszközökkel játsszák ezt a versenyt, olyan a választójogi rendszer, ami lejtős pályát jelent. Azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy megmutassák a társadalomnak, hogy nem csak Fidesz létezik, nem képesek koordinálni és együttműködni, az egyéni, a pénzügyi és a rosszul felfogott társadalmi érdekeik azt eredményezték, hogy nem összetartás, hanem széttartás zajlik. Még arra sem voltak képesek, hogy egy-egy helyen visszalépjenek a másik javára. Pedig a jelenlegi választási rendszerben csak úgy lehet győzni, ha az ellenzéknek egyetlen egy közös jelöltje van. Ha a Jobbik és az LMP együtt gondolkozott volna a többiekkel, nincs kétharmad és még azt is meg merem kockáztatni, hogy nagyon nehezen jöhetett volna össze a Fidesznek az 51% is. Ha állandóan kétharmadban akarunk élni, fékek és ellensúlyok nélkül, ha azt akarjuk, hogy ne legyen se gazdasági, se politikai, se jogi kontrollja a hatalomgyakorlásnak, akkor az ellenzéknek az eddigi módon kell tovább működnie, és viselnie ennek felelősségét…

Sokan sokféle dolog miatt félnek manapság, ami gátolja a cselekvést.

Az emberek különböző okokból félnek, nem merik a nevüket adni, aláírást nem mernek letenni az asztalra, féltik a munkahelyüket, az egzisztenciájukat. Szeretnek a hatalomhoz tartozni, szeretnek jól járni. A félelem beültetése az emberek lelkébe pont elég ahhoz, hogy ne merjenek mást választani.

Meg hát, ami most van, az sokak számára mégiscsak a tuti. Jó néhányan érzik azt, hogy folyamatosan növekszik kicsit az életszínvonaluk, és ezt nem akarják kockáztatni, mert nem tudják, ha nincs a Fidesz hatalmon, akkor mi következik utána.

Ezért mondom azt, és mások is mondanak hasonlókat, hogy először az ellenzéket kell leváltani, és csak utána lehet leváltani a hatalmat. Az ellenzék leváltásához pedig pártokon átívelő civil szerveződésekre, új mozgalmakra van szükség. Európai irányt kell felvenni, mert ez a magyarországi „kásakeverés” sehová sem vezet. Semmi előrelépés nem lesz attól, ha az egyik párt két százalékkal többet kap, mint a másik. Ha az ellenzéki szféra nem képes olyan alaptevékenységet végezni, mint annak idején a Fidesz, ami megalapította vidéken a polgári köröket, amíg legalább nem jönnek létre asztaltársaságok, ahol az együtt gondolkodók együttműködnek, addig semmiféle megoldás nem működhet.

Nincs arról szó, hogy a politika és maguk a politikusok annyira devalválódtak, hogy meglehetősen kevés épeszű ember akar politikussá válni? Ezért elég bajos leváltani a jelenlegi ellenzéket, mert nem látom, hogy a mostaniak helyére sokan aspirálnának. Egy csomó egyetemre jókora túljelentkezés van, de ezt a politika területén nem észlelem.

Azt kell mondanom neked, hogy ma Magyarország visszafelé fejlődik. Egy feudális hierarchiát építettek fel és ebben a kiskirályi, alattvalói, „cselédszolgálati” rendszerben valóban nagyon nehezen fognak kitermelődni olyanok, akik tevőlegesen érdekeltek lesznek a jelenlegi rendszer megváltoztatásában. A médiarendszer, a jelenlegi pártfinanszírozás mind-mind ellene szól annak, hogy sokan összeálljanak, és azt mondják, tegyünk valamit. Mégis meg kell próbálni, én magam is ezen vagyok. Szerveztem nem rég egy komoly konferenciát, amire meghívtam polgármestereket, értékes, gondolkodó, tenni merő és akaró embereket, akik csalódtak is meg aktívak is, és azt a körkérdést tettük fel, hogy szabad-e, lehet-e, kell-e valamit tenni. Szerintem van remény, csak szükség van hozzá gondolatokra és politikát kell hozzájuk társítani. Ehhez ki kell nyílni pénztárcáknak is, mert annyira lejt a pálya a jelenlegi hatalom irányában, hogy másként nincs esély.

Fontos megemlíteni, hogy a Fidesznek csak a parlamentben és nem a magyar társadalomban van kétharmados többsége.

Te összehoztad most ezt a konferenciát, meg alakulhatnak klubok, de az a tudás, ami ezekben kitermelődik, hogyan jut el a tömegekhez úgy, hogy a baloldali média még tovább csökken.

Fel is vásárolják ezeket.

De valahogy baloldalról a kutya sem vásárol föl semmiféle sajtóorgánumot. A jobboldal, még amikor ellenzékben volt, onnan felépítette a maga sajtóbirodalmát, míg a baloldal, amikor hatalmon volt, akkor is hagyta lepukkanni az övét. A baloldali milliárdosok is félnek?

Igen.

Ezt azt jelenti, hogy mindenki kicsinálható?

Igen.

Akkor te miért nem vagy kicsinálható?

Annyira nem vagyok érdekes. De valamit mégiscsak adni kell azoknak az embereknek, akik félnek, vagy azért nem mentek el szavazni, mert nem látnak alternatívát. Megtanultam a sportban, hogy kikapni lehet, de feladni soha, és szerencsére vannak erre jó példák is.

Nem válaszoltál igazán arra, hogy a baloldali médiát miért nem próbálja meg fejleszteni senki. Miért hagyják, hogy még tovább pusztuljon vagy éppen elbulvárosodjon?

Ebben közrejátszik a tehetetlenség, a félelem, a pénzhiány, a reménytelenség egyaránt miként az agresszív jogalkotás is, amely elveszi azoknak a kedvét, akik tenni akarnának.

De ha nem sikerül médiát szerezni, akkor csinálhatsz több konferenciát is, meg összegyűlhetnek az emberek stikában pincében, padláson, itt-ott-amott, gyárthatnak akár szamizdatokat is, ha ezekkel szemben szinte minden csatornán dől a kormánypropaganda. Nyilván ezért is van például Dankó Rádió, Nóta Tv, hogy azok, akik kis eséllyel nyitnak ki egy híradót, is megkapják két nóta között a „kiképzést”.

És tessék mondani, aki netán baloldali rádiót, tévét venne, hogyan szerezne frekvenciát egy olyan országban, ahol lebontották a jogállamot, és az intézmények jelentős része elvesztette a függetlenségét? Nincs intézmény, ahová valamiféle jogorvoslatért lehetne fordulni! Egy majdani változtatáskor a legfontosabb az egykor független intézmények függetlenségének visszaadása, az Alaptörvény vadhajtásainak lenyesegetése, a pártfinanszírozás és a választójogi törvény rendbetétele. Emiatt jelöltek parlamenti képviselőnek civilek és pártok, hogy szélesebb sávban küzdhessek ezekért az ügyekért, mint ahogy most küzdök egy-egy televízió műsorban, vagy interjúban, mint amit most adok éppen neked.

Már a bíróságok sem függetlenek?

Ezt még nem mondtam, de a tendencia megvan, hogy ők is legyenek beolvasztva a központi irányítás alá, megsértve ezzel a hatalommegosztás alapelvét. Az Akadémiát is központi irányítás alá akarják venni, ahogy az oktatásról, az egészségügyről már beszéltünk is.

Magyarországon a jogalkotás vált jogellenessé!

Jogot alkotnak, törvényt hoznak, törvénygyár van, és így mindenre rámondható, hogy ami történik, az törvényes, hiszen jogszabály van rá.

Akkor végképp föl kell hagyni azzal, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, tényleg inkább csak jogot szolgáltat, ami már egyre kevésbé azonos az igazsággal?

A legnagyobb sérelem, hogyha a törvény előtti egyenlőség megszűnik, ha az állampolgár nem jut hozzá törvényes bírójához, és elfogult, vagy túlzottan szervilis bírók hoznak ítéletet. A bírák néha fölemelik a szavukat, mi ügyvédek is írtunk alá petíciót, hogy el a kezekkel a bíróságoktól. Nem tudom, hogy lesz-e ennek a társadalmi nyomásnak valamilyen eredménye. Megmondom neked őszintén, hogy nem vagyok optimista, csak szeretnék optimista lenni. Az én tapasztalataim – és már közelebb vagyok a 70-hez, mint a 65-höz – azt jelzik, hogy ebben az országban az irány rossz és sajnos, amikor a mai hatalom példákat követ, akkor ez nem az emberek hasznára, hanem a kárára történik.

Vallomást tett a csengeri örökösnő

FüHü

-

2018-09-05

0

Vallomást tett Szabóné Marika, csengeri örökösnő a mai kihallgatásán, általánosságban tagadta a bűncselekmény elkövetését, közölte, hogy nem akart senki becsapni – tudtuk meg az ügyvédjétől. Helmeczy László hivatalosan kérte Kósa Lajos és Orendi Mihály kihallgatását, miután Szabóné közölte, ők is igazolni tudják, hogy az öröksége valóban létezik.

Igen részletes gyanúsítást közöltek a nyomozók a mai kihallgatáson, mondta el Helmeczy a Független Hírügynökségnek. Hozzátette: védence kifejtette, hogy a hagyaték édesapja után létezik, vannak is olyanok többen, akik igazolni tudják ezt az állítást, miután látták a dokumentumokat. A többi között ilyen Kósa Lajos és Orendi Mihály. Szabóné kérte a hatóságokat, hogy segítsenek hozzájutni az örökségéhez.

Védencét – aki éjjel került a Péterffy Sándor utca kórházba, rosszullét miatt – ma kiengedik a kórházból, és visszakerül az Aradi utcába. Szabóné igen rossz állapotban van, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy testsúlya negyedét elveszítette az elmúlt hónapokban – számolt be.

Kérdésünkre az ügyvéd elmondta, hogy pénteken Mátészalkán lesz az előzetes tárgyalás, amelyen dönteni kell a harminc napos letartóztatásról. Helmeczy László szerint ennek elrendelésére van esély.

Ezután tesz majd részletes vallomást védence.

Mint korábban megírtuk, nagy terjedelmű eddigi nyomozati anyag, amelyet egyébként Szabóné papíron, ügyvédje pedig CD formátumban kap meg. Arról portálunknak nincs tudomása, hogy Kósa Lajos, fideszes parlamenti képviselő bármilyen formában szerepel a nyomozati anyagban. Ha azonban Szabóné úgy dönt, hogy vallomást kíván tenni, ahogy ezt eddig is jelezte, mindent kitálalva, akkor ezt a hatóság nem tudja megakadályozni.

Szabóné ügyét a FüHü folyamatosan elsőkézből nyomon követte és követi a történéseket. Korábbi e témában készült írásainkat itt, itt, itt, itt olvashatják.

Morális válságban van az ország

Lendvai Péter

-

2018-09-05

0

Talán az lett volna a legjobb megoldás, ha nevetségessé tesszük Orbán rendszerét – ezt nyilatkozta Kálmán C. György irodalomtörténész, kritikus a Független Hírügynökségnek. Úgy gondolja, hogy a meghirdetett kultúrharc csak ijesztgetés, kísérlet arra, hogy figyelmeztetést küldjenek az érintetteknek, mi az, ami megengedhető és mi az, ami nem. De ha akarnak is lépni, a művelet nem végrehajtható.

Rajtuk van az állam szeme
A hatalom sáncai mögül támadnak
Dönteni kell, mennyire engednek a politikai nyomásnak
Esterházy nem volt baloldali, mégis…
Újra rejtett zsidózás folyik

Furcsa politikai mozgásokat érzékel az ember, Orbán Viktor be is ígérte a szeptemberi változásokat, el is indult egyfajta kultúrharc, de nem tudjuk ennek mi az igaz tétje. Te mit érzékelsz?

Nem tudom én sem, hogy miről is van szó. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen meg akarnak ijeszteni embereket, hogy úgy mondjam, megijedős hangulatot akarnak kelteni. Ezért aztán nem tudom, hogy lépnek-e, és ha igen az valójában mit is jelent. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy akarnak-e bármit lépni. Lehet, hogy csak egy rossz hangulatot akarnak elültetni a kulturális közvéleményben. Egyszerűen nem tudom, hogy mi történhetne. Azt látjuk, hogy a tudomány területén már léptek, pénzt vontak el, de a kultúra területén nem tudom, hogy mit tudnának csinálni.

Nem csak a vágyaidat vetíted ki, amikor azt hiszed, hogy nem tudnak mit lépni a művészvilág ellen?

Nem, tényleg nem tudom, mit léphetnének. Oké, a színházakat elfoglalják, szép lassan már el is foglaltak egy csomót, a zenei életen nincs mit elfoglalni, az nem egy tényező, a képzőművészetben…

Hadd állítsalak meg egy pillanatra, csak mert a zenei életet említetted: épp a napokban zajlott egy mesterségesen gerjesztett vita arról, hogy a könnyűzenében kit játszanak a rádióiban és kit nem, illetve hogyan nyomják el a nemzeti érzelmű énekeseket…

Hiába csinálják ezt, nem fog működni. Hidd el, hogy ez nem egy végrehajtható elképzelés, ezért is hiszem, hogy ez inkább ijesztgetés, mint operacionális intézkedés. Az irodalomban ugyanez a helyzet: nincs mit végrehajtani. Teljesen kizártnak tartom, hogy a zenei szerkesztők majd tollal a kezükben nézik a listákat, mit szabad, mit nem. Nem tudom elképzelni ezt a helyzetet. Nincsenek végrehajtói, nincsenek végrehajtható tervek, vagyis ez nem fog működni.

Akkor miről szól az ijesztgetés? Üzenet azoknak, akik pozícióban vannak, hogy kiket foglalkoztassanak? Adott esetben például, hogy nem közlik a te írásodat. Ezt jelenti?

Igen, ezt jelenti. Hogy, akik döntési helyzetben vannak, érezzék, rajtuk van az állam szeme, vagyis nem tehetnek meg akármit, mert pórul járnak. Mint ahogy már rálépett erre az útra a Prőhle Gergely, az Ókovács Szilveszter meg a Baán László; ők már megkapták az üzenetet: vigyázat. És persze vigyázzanak az alkotók, művészek is, ha előre akarnak jutni, igyekezzenek beállni a sorba. Más gyakorlati jelentőségét nem látom ennek a kultúrharcnak.

Csepeli György azt nyilatkozta a portálunknak, hogy ezt a kultúrharcot nem lehet megnyerni, mert az igaz művészek a kurzustól függetlenül alkotnak. Így látod te is?

Igen, ugyanígy látom. Csak a fenyegetés a dolog lényege.

Pesty László, a jobboldal egyik filmrendezője, megmondó embere, azt állította, hogy nagy a baj, mert a balliberális oldal művészeit komoly összegekkel támogatja a kormányzat, miközben pedig külföldön acsarkodnak a kormány ellen.

Ez pontosan az, amit Rényi Péter mondott Konrádról annak idején; ez a hetvenes évek elejének gondolkodása. Az állítás nem igaz; a magyar művészek jelentős része nyomorog, vagy nehezen él meg, nem jutnak komoly állami forrásokhoz. Az meg talán természetes, hogy elmondják, megírják a véleményüket, ettől ez még nem acsarkodás. Nevetséges.

Még mindig nehezen látom be, hogy sima ijesztgetésről lenne szó. Az egyetemek, a kancellárokon keresztül a kormány kezében vannak, a színházakat te magad is említetted, a könyvkiadók is meggondolják, hogy kit nyomtattatnak ki, szóval úgy tűnik, mint ha csak az internet maradna szabad felületként…

Igen. Valóban nincsenek ellenzéki lapok, a Népszavát leszámítva, de az internet tele van ellenzéki fórumokkal ahol bármit meg lehet írni. Nagyon van az internet; nem csak lesz, van is.

Szerinted mi a magyarázata az Esterházyval, vagy Parti Nagy Lajossal szembeni támadásoknak? Koncepció van mögötte, vagy csak egyes emberek megfelelni vágyása?

Szerintem ez az utóbbi. Nem hiszem, hogy lenne egy mesterterv arról, hogy mit kell kezdeni az irodalommal. Nem. Itt vannak sértett emberek, meg olyanok, akik másmilyen közeget szeretnének kialakítani, mint, ami van, és ennek megfelelően nyilatkoznak. Egyébként nem is lenne olyan nagy baj, hogy ezt teszik. Azt, hogy a nagy tekintélyű szerzőket megpróbálják lerántani a földre, abban van valami rokonszenves is. Normális körülmények között lehet ilyet csinálni. De nincsenek normális körülmények, teljesen hisztérikus a hangulat, ráadásul ezek az emberek a hatalom sáncai mögül beszélnek.

De mit találsz ebben rokonszenvesnek?

Pont azt mondom, hogy ha ezek az emberek nem a hatalommal a hátuk mögött akarnák megtámadni Esterházyt, abban volna valami bátorság, még ha némiképp nevetséges is. De így nem csak nevetséges, szánalmas is, mivel a hatalomnak akarnak kedveskedni, és ettől nem normális a dolog.

Mennyire határozza meg a mai magyar művészeti életet a pénz? Már úgy értem, hogy az a pénz, amit kormány tol bele, látjuk, hogy miként, milyen elvek mentén?

Nem hiszem, hogy meghatározza. Egyéni döntéseket határoz meg, azt például, hogy fordul-e valaki az MMA-hoz, vagy sem? Ez mindig a saját elhatározásodon múlik: kérsz-e pénzt egy ilyen, a hatalom által kitömött szervezettől, vagy sem. Ez külön kérdés, de az egész közeget nem határozza meg a pénz elosztása. Amíg a művészek meg tudják mutatni azt, amit alkotnak, addig ez elműködget.

Neked mi az egyéni döntésed?

Én eddig elkerültem; még nem fordult elő, hogy az MMA-hoz fordultam volna. Nem élek jól, de nem is szorultam rá, hogy kérjek.

Tehát egzisztenciálisan biztonságban vagy?

Igen.

Tudod vállalni a gondolataidat.

Így van, és ha nem publikálnak, akkor abba nem megyek tönkre, anyagilag sem. Az NKA-tól kértem már egy könyvhöz pénzt, nem kaptam meg, de vele nincs bajom, az NMA-hoz sose fordulnék. Ezzel együtt nem ítélem el azokat, akik ezt megteszik, hát Istenkém…

Megint Csepelire hivatkozom: azt mondta, hogy ma egyéni túlélési technikákra kell berendezkedni, mert kollektív erő nem mutatkozik…

Abszolút így van. És az előbbi válaszomban éppen arra utaltam, hogy ezeket az egyéni technikákat nagyon meg, vagy el lehetne ítélni morálisan. Én nem tenném, de, ha ő azt teszi, hát tegye. Az ember mindig csak magáról dönthet, másokat nem ítélhet meg.

Ez, amit mondasz, számomra azt jelenti, hogy morális válságban van az egész ország.

Biztos. Ezt sikerült elérni. Az emberek hihetetlenül gyanakodva néznek egymásra. És azzal, hogy lehetőségekhez lehet jutni, ha egy kicsit engedsz, valamit leadsz az elveidből, nem kell nagyon nagyot fordulni, ügyesen taktikázott a hatalom. Mondhatom: bejött. Szóval az embernek döntenie kell, hogy mennyire enged a politikai nyomásnak.

A valóságban létezik ez a felosztás, hogy vannak baloldali, liberális alkotók, meg nemzetiek?

Áh, dehogy. Vannak emberek, akik személyesen ilyen, meg olyan véleményeket vallanak, és ennek vannak, lehetnek távoli lenyomatai a műveikben, de ez alapján nevetséges őket ideológiailag besorolni.

Mégis létezik ez a besorolás…

Hát igen, igen. Mert ezzel éket lehet verni emberek közé. Így lehet az egyiket rendes konzervatívnak, a másikat liberális ellenségnek kinevezni. Esterházy jó példa erre. Ő sosem volt baloldali. Származását tekintve is egy igazi úr volt, egy arisztokrata, abszolút családcentrikus. De ő mondta azt is, hogy nem elég nemzetben gondolkodni, hanem alanyban és állítmányban kell. Ehhez képest ő egyébként mindig is nemzetben gondolkodott – alanyban és állítmányban -, a magyarságát sosem lehetett megkérdőjelezni, szóval éppen hogy Esterházy nagyon is fontos művésze lehetne a mai kormányzatnak. De ha egyszer kinevezték őt liberálisnak, akkor ez marad rajta. Vagy Parti Nagy, akit szintén liberálisnak tartanak. Hogy lehet egy vers liberális? Ez teljesen abszurd.

Te hova vagy sorolva?

Hát a liberálisokhoz. Jó, én irodalomtörténetet, meg kritikákat írok, az egy fokkal közelebb áll a politikai irányzatokhoz. Nálam tehát könnyebb megtalálni az ideológiai kapcsolatot, de egy irodalmi szövegben?

Ha már említetted az irodalomtörténetet: mintha ott is aktuálpolitikai megfontolások érvényesülnének – lásd Wass Albert kultusza. Lehet-e az irodalomtörténetet így megerőszakolni?

Mindig meg lehet erőszakolni. Ha nem hatalmi szóval történne az irodalom megvitatása, az számomra elfogadható volna. Egy normális közegben lehet vitatkozni azon, hogy Wass Albert jó volt-e vagy sem. Szóval, ha azon vitatkozhatunk, hogy miként néz ki a magyar irodalomtörténet, az rendben lenne. A hatalom oldaláról viszont elfogadhatatlan. Sajnos kétszáz éve mégis így van; az aktuális hatalom rendre kiemeli magának azokat, akiket a piedesztálra szán.

A mai felosztás hasonlítható a hajdani népi-urbánus vitához?

Sajnos ezt megint előszedték, pedig azt hittem, hogy a rendszerváltás környékén elhal a népiek és urbánusok szembeállítása. Csurka volt az utolsó, aki ezzel megpróbálkozott…

Mármint az urbánus, mint rejtett zsidózás megjelenítésével…

Igen, igen, de Csurkát már akkor sem vették komolyan; el is halt teljesen ez a vita. Most megint mintha erről lenne szó. Annak idején szociológiailag meg lehetett állapítani, hogy valaki urbánus, vagy népies, sok-sok idézőjellel persze, de azért értjük, hogy ez mit jelentett a harmincas-negyvenes években, de manapság ez már teljesen nevetséges. Azt, hogy kormányzati oldalról próbálják ezt megint előrángatni, semmiféle létjogosultsága, alapja nincsen. Kényelmes segédeszköz ahhoz, hogy megint le lehessen folytatni ugyanazokat a vitákat, amelyeket hajdanán.

Mégis: hova vezethet ez a meglehetősen anakronisztikus vita?

Sehova. Ékeket verni, táborokra osztani az irodalmat, ez bizonyos értelemben célja a hatalomnak. Célja, hogy a kulturális szereplők egy részét maguk mellé állítsák, hogy a másik fél ellenséggé válhasson. És ez is az eredmény: sikerül felparcellázni a művészvilágot.

Az irodalomtörténet mit mond erről? Meddig tartanak az ilyen időszakok?

Nem lehet megjósolni. Azt hiszem azonban, hogy van elég ellenálló erő a művészetekben, a kultúrában, hogy ezt lerázza magáról. Szerintem az alkotók sem veszik ezt komolyan. Oké, egyesek szépen kapnak pénzeket, meg kitüntetéseket, mások meg el vannak nyomva, de nem hiszem, hogy ez túl sokáig tartható. Ennek nincs hosszú távú kifutása.

Vajon azok az érvek, amelyeket a kultúrharc indoklásaként hallhatunk, hatnak-e a társadalomra?

Igen is, meg nem is. Bármily nevetséges érveket hoznak fel, mégis sokakat be tudnak etetni azzal, hogy rossz emberek vannak a kormány ellenes oldalon, ezek nem a mi kutyánk kölkei.

Te, mint irodalomtörténész a XX. század elejével foglalkozol leginkább; az a korszak is meglehetősen izgalmas volt politikai szempontból…

Mi tagadás, az alkotók zöme inkább baloldali volt. Ezért is tört ki a botrány a Kassák múzeum kiállítása miatt. Amikor ugyanis Kassákék megnyilatkoztak, az bizony baloldali volt. Mit lehet ezzel csinálni? A magyar avantgárd többé-kevésbé baloldali volt. Márpedig, ha valaki a magyar avantgardot akarja bemutatni, ott nem nagyon lehet ellensúlyt teremteni.

Mi lenne ma Ady sorsa? Ezt csak azért kérdezem, mert hogy elhangzanak olyanok, amit már idéztem: nem szabad az olyan művészeket támogatni, akik a magyar kormány ellen acsarkodnak.

Ez maga az őrület. Ha az állam támogatja a kultúrát, márpedig ez majd’ mindenütt így van, mivel olyan vak liberalizmus nincs, ahol az állam teljesen kivonul a művészetből, akkor az első alapelv az, hogy támogatni kell és nem megkérdezni, hogy mi a véleménye róluk. De, ha mégis megteszi, akkor méltányosnak kell lenni; oké, elfogadom, hogy az állam összevonja a szemöldökét, ha valaki őt piszkálja, de akkor is: a támogatás nem azért jár, mert valaki politizál, hanem mert az illető jókat alkot. Szóval az állam fogja be a száját és adjon pénzt.

De nem ez történik…

Magyarországon ritkán történt ez, talán a rendszerváltás után egy pár évig.

Visszatérve a kutatási területedre: a XX. század elején sem volt baloldali kormánya az országnak….

Nagyon nem. Nem is kaptak pénzt az alkotók, de hagyták őket dolgozni. És akadtak mecénások, akik támogatták a művészeket. Ma nincs ilyen.

Eltűnt az irodalmi mecenatúra?

A kormánytól független mecénások nincsenek.

Ebből a társadalmi apátiából hogyan lehet kimászni?

Fogalmam sincs. Teljesen tanácstalan vagyok. Talán, ha rosszabb lesz. De addig ez a már említett túlélési stratégia érvényesül. Mindenki próbál valamiből megélni, jellemzően nem abból, amiből szeretne.

És te?

Nekem van egy normális munkahelyem, kutatói állásom az Irodalomtudományi Intézetben…

Ami állami kézben van…

Igen.

És nem félsz attól, hogy kirúgnak, ha ilyen nyilatkozatokat bevállalsz?

Nem hinném. Az Akadémia azért elég normálisan működik, nincs ilyen közvetlen irányítás. Ha egyetemen dolgoznék, már nem lennék ilyen magabiztos. Egyébként folyamatosan közéletet élek, folyamatosan dühöngök és ezt a barátaim tudtára adom, de mást nem teszek.

Testvéreddel, Kálmán László nyelvésszel szoktál vitatkozni?

Nem nagyon, többé-kevésbé egyetértünk. Ő egy kicsit radikálisabb, mint én, ő aggálytalanabbul használja ezt a fasiszta mutáció kifejezést, én ettől egy kicsit félek. Ő hajlamos erősebben fogalmazni, én meg inkább várakozó állásponton vagyok. Egyszerűen nem szeretek gyors ítéleteket hozni, de lehet, hogy neki van igaza.

Ha ezt a nyolc és fél évet nézzük, akkor nem a gyorsan és határozottan ítélkezőknek volt igazuk?

De lehet, csak nem értek el vele semmit. Igen, igazuk volt, utólag sok mindent én is sokkal élesebben látok, meg azt hittem, hogy ez majd egy múló és mulatságos dolog lesz, elmúlik hamar, és röhögünk az egészen. Igen, igazuk volt, csak senki nem találta meg, hogy mi a megfelelő módszer, a megfelelő ellenszer. Talán az lett volna a legjobb megoldás, ha folyamatosan nevetségessé tesszük ezt a rendszert. Nem tettük, nem tették azzá.

Breaking: Szabónét hazaszállították!

FüHü

-

2018-09-04

0

A Független Hírügynökség értesülése szerint Szabóné Marikát, aki csengeri örökösnő néven híresült el, a mai nap folyamán hazaszállították Svájcból. A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai szerda reggel hallgatják ki.

Arról nem tudott tájékoztatást adni Szabóné ügyvédje, Helmeczy László, hogy ügyfele kíván-e vallomást tenni.

Az ügyvéd jelen lesz a kihallgatáson és szinte biztosra vehető, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda kezdeményezni fogja Szabóné előzetes letartóztatását.

A Független Hírügynökség információja szerint nagy terjedelmű az eddigi nyomozati anyag, amelyet Szabóné papíron, ügyvédje pedig CD formátumban kap meg.

Nincs tudomásunk arról, hogy Kósa Lajos, fideszes parlamenti képviselő bármilyen formában szerepel a nyomozati anyagban.

Amennyiben Szabóné úgy dönt, hogy vallomást kíván tenni, ahogy ezt eddig is jelezte, mindent kitálalva, akkor ezt a hatóság nem tudja megakadályozni.

A Független Hírügynökség szerdán beszámol a kihallgatás fejleményeiről.

Az utolsó előtti rigómezei csata

Bódis Gábor

-

2018-09-04

0

Döntő szakaszába érkezett a Koszovóról szóló tárgyalássorozat Belgrád és Pristina között. A tét, hogy a volt szerb tartomány végre normális állam, ENSZ tag lehessen, Szerbia pedig zöld fényt kapjon az EU-ba. A két államfő, Aleksandar Vučić és Hashim Thaci a hajrában bedobta az atombombát: a területcserét. Mindez tiszta blöff is lehetne, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mögé állt a kiszámíthatatlan Trump-csapat.

Hogy mi is történt a kilencvenes évek legvégén Rigómezőn azaz Koszovóban és milyen borzalmak előzték meg a NATO-bombázást, majd Milošević szerb diktátor trónfosztását, Koszovó önállósodását díjnyertes dokumentumfilm részlete szolgálhat illusztrációként.

„A különleges rendőrségi erők piroti osztagában volt az a rendőr, aki meglátott egyet az albán holttestek között, akinek néhány arany foga volt. Levágta a fejét, megfőzte, kivette az arany fogakat, megszárította, megnyúzta, majd kilakkozta. Hazavitte a fejet és asztali lámpát készített belőle. Utána azt mesélte, hogy egy halott albán nőnek a fejével is ezt tette, hogy a feleségének is legyen saját asztali lámpája.

Így esténként ő egy férfi lámpát gyújthatott meg, a felesége meg egy nőit.“

Ez nem egy horrorfilm nagyjelenete, hanem részlet egy szerb rendőr tanúvallomásából, amely a Tanúk (Svedoci) című, 2015-ben bemutatott szerb dokumentumfilmben szerepel. A Szabad Európa Rádió belgrádi szerkesztői által készített filmben három szerb rendőr meséli el a rémtetteket, amelyeket a Szerb Rendőrség Különleges Osztályának tagjai követtek el Koszovóban 1998-1999-ben. A „védett tanú“ státuszt kapott három rendőrtiszt már évek óta harcol azért, hogy ezek a háborús bűnök napvilágra kerüljenek és a bűnösök (szerintük minden rendőri egységben 4-5 ilyen bűnöző volt) elnyerjék méltó büntetésüket. A filmben a tanúk ennek az ellenkezőjéről számoltak be: a fegyvertelen civileket szenvtelenül gyilkolók egyre gyorsabban haladtak előre a rendőrségi szamárlétrán.

Ne gondoljuk, hogy a másik fél nem tudna ilyen dokumentumfilmet készíteni, csakhogy erre Koszovóban még nem érett meg a helyzet. A Koszovói Felszabadító Hadsereg rémtetteiről főleg a külföldi sajtó számolt a tömeggyilkosságoktól a drog- és szervkereskedelemig. Ennek a gerilla seregnek a vezetői töltik ma be Koszovó legfontosabb tisztségeit, élükön a volt parancsnokkal, Hashim Thacival. De nem marad le mögötte a miniszterelnök Ramush Haradinaj, akit Belgrád üldöztetett nemzetközileg az Interpollal.

Sikertelenül, akárcsak a horvátok Hernádi Zsoltot.

A szerb egyszemélyes tárgyalócsapatot pedig nem más mint az az Aleksandar Vučić vezeti, aki száz muszlimot akart egy szerbért megölni még a kilencvenes évek elején, majd a koszovói háború idején tájékoztatási miniszterként szorgalmas üldözte a „hazafiatlan” újságírókat.

Ez a két derék férfiú folytat évek óta Brüsszelben tárgyalásokat Mogherini EU biztos közvetítésével. És ők dobták be az eddig még mindig vérfürdőt okozó területcsere ötletét. Nem tudni részleteket, de mindenki úgy véli, hogy Koszovó északi, szerbek lakta részét cserélnék ki Dél-Szerbia néhány községével (Presevo völgye), ahol viszont az albánok vannak többségben.

Ezt eddig mindenki hevesen ellenezte: Európában főleg Merkel német kancellár volt többször is kategorikus, miszerint márpedig a Balkánon (is) a határok sérthetetlenek. Koszovóban és Szerbiában is nemcsak az ellenzékiek, hanem a civilektől kezdve az egyházakig mindenki, más más érdekből, a területcsere ádáz ellenfelei.

A két elnök (Vučić és Thaci), ha tényleg kirukkolnak egy ilyen tervvel, akár a saját bukásukat is okozhatják.

A régióban a következmények is súlyosak lehetnek: az összetákolt Bosznia-Hercegovinában a szerb rész soviniszta elnöke (Milorad Dodik) azonnal vérszemet kapna és csatlakoztatná fél Boszniát Szerbiához. Onnan is megindulhat a nem szerb lakosság menekülése. Nem beszélve Macedóniáról, ahol a lakosság harminc százaléka albán nemzetiségű. Vagy a szerbiai bosnyákokról. A Balkánon szinte nincs olyan terület (kivéve Szlovéniát), amely etnikailag „tiszta” lenne.

Ha már ekkora a nemzetközi és otthoni ellenállás és fegyveres konfliktusok valószínűsége is óriási (a Balkánon már nincsenek komoly hadseregek, de fegyverek dögivel), akkor mégis miért mernének egy ilyen lépést megtenni?

Nincs más magyarázat csak az, hogy Washingtonban (és Vučić Moszkvában is) zöld fényt kaptak.

Megváltozott az amerikai diplomácia nyelvezete. Most már az az alapállás, hogy mindent támogatnak, amiben a két fél megegyezik. Mindent. Hasonlóképpen reagált a hivatalos Moszkva is. Ők is minden megállapodást támogatnak, azzal, hogy hozzáteszik: ami a szerb érdekeket figyelembe veszi.

Mindent összevetve, úgy tűnik, több vesztenivalója a szerb elnöknek van, hiszen a területcsere ténye már azt jelenti, hogy de facto elismeri Koszovót, ami a szerbek Trianonja lesz. Vagy már régen az, csak nem vesznek róla tudomást.

Napokon belül Orbán-Cornstein találkozó a CEU-ról

FüHü

-

2018-09-04

0

Napokon belül Orbán-Cornstein találkozó a CEU-ról

Az amerikai nagykövet már világossá tette, hogy Washington azt szeretné, ha a CEU-nak nem kellene elköltöznie és véget érnének a támadások. Lehet, hogy Orbán lerázza az amerikai kívánságot, de Ignatieff rektor szerint az USA nyomása jelenti számukra az utolsó reménysugarat.

A Washington Post szerint a CEU azért küzd az illiberális forradalom közepette, hogy Magyarországon maradhasson, miután az ellenséges kormány nem adja jelét, hogy szó lehetne bármiféle haladékról. Michael Ignatieff rektor úgy fogalmaz, hogy túszul ejtették őket, és lehet, hogy minden szándékuk ellenére rákényszerülhetnek az emigrációra.

Egyetlen uniós tagállam esetében még volt példa arra, hogy egy egész egyetem kényszerüljön venni a kalapját. Ám a tanintézmény az első számú célponttá vált Orbán Viktor kampányában, amelynek célja, hogy véget vessen a multikulti, toleráns európai liberalizmusnak és bebetonozzon egy kérlelhetetlenül keresztény, konzervatív és nacionalista kultúrát. A kulturális ellenforradalom kiterjed a határon túlra is. A keresztes hadjárathoz szövetségest talált a szélsőséges mozgalomban, amely Putyin Oroszországától a Fehér Házig terjed.

Az egyetem sorsáról David B. Cornstein, az új amerikai nagykövet néhány napon belül egyeztet a miniszterelnökkel és ez kulcsfontosságú lehet. A diplomata már világossá tette, hogy Washington azt szeretné, ha a CEU-nak nem kellene elköltöznie és véget érnének a támadások. Lehet, hogy Orbán lerázza az amerikai kívánságot, de Ignatieff szerint az USA nyomása jelenti számukra az utolsó reménysugarat, bár megjegyzi, hogy ők tévedésből kerültek a kormányfő célkeresztjébe, mert egy egyetem nem tartozik a politikai ellenzékhez.

Palkovics László miniszter szerint ugyanakkor az igazgató csak blöfföl, amikor arról beszél, hogy kénytelenek lesznek hamarosan Bécsbe áttenni a székhelyüket, ha a hatalom nem írja alá a maradást lehetővé tevő megállapodást.

3 ezer körül vannak menekültek Szerbiában

FüHü

-

2018-09-04

0

3 ezer körül vannak menekültek Szerbiában

Ez a szám az utóbbi hónapokban alig változott, Bulgáriából tavasz óta többen jönnek, viszont az északi részeken, például a szabadkai táborban a számuk nem haladja meg az ötvenet. Itt várják, hogy Magyarországon keresztül Svájcba vagy Németországba jussanak.

A legtöbb menekült délről, Bulgária és Macedónia felől érkezik Szerbiába, méghozzá legtöbben Afganisztánból, majd Pakisztánból, Iránból és Irakból, míg Szíriából egyre kevesebben.

Az év eleje óta valamivel több mint 8500-an tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig az összesen 18 befogadó központban. Érdekes adat, hogy közülük több 3 ezren kifejezték megérkezésükkor, hogy Szerbiában kérnek menedékjogot, viszont csak 78-an fordultak hivatalosan is a hatóságokhoz.

A szerbiai menekültügyi szervek adatai szerint egy-egy menedékkérő volt olyan országokból is mint Ausztrália, Hollandia, Románia, Oroszország, Törökország stb.

Svetlana Palić, a szerb kormány képviselője több helyi lapnak úgy nyilatkozott, hogy 2015 óta a helyzet teljesen megváltozott: a befogadó központokban több idő van a menekültekkel való foglalkozásra. „Arra beszéljük rá őket, hogy türelmesen várják ki, amíg bejuthatnak Magyarországra, mert az illegális határátlépés nagy veszélyekkel jár.”

Valamivel összetettebb a helyzet Bosznia-Hercegovinában, ahol több mint 16 ezer menekült van és akiknek a „mozgatása” azaz az egyik területről a másikra szállítása komoly feszültségeket okoz. Ez azonban elsősorban az ország megoldatlan belső problémáiból és nem magukból a migránsokból fakad.

Egy viszonylag új útvonalon érkeznek a menekültek Bosznia-Hercegovinába: Görögország, Macedónia, Montenegró vagy Koszovó érintésével. A cél az EU tag Horvátország, majd a schengeni övezetbe tartozó Szlovénia.

Éljen az örök és megbonthatatlan türk-magyar nyelvi rokonság!

Föld S. Péter

-

2018-09-04

0

Éljen az örök és megbonthatatlan türk-magyar nyelvi rokonság!

„Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”. Magyarország miniszterelnöke mondta ezt Kirgizisztánban, a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának konferenciáján Cholpon-Atában.

Megint tanultunk valamit. Török nyelvű állam vagyunk. Magyarul: türkök. Nincs ebben semmi trükk, szokjunk a gondolathoz Béláim. El lehet dobni a régi telefonkönyveket, hogy klasszikust idézzünk. Mert már semmi sem az, ami volt. Nem a finn-ugor nyelvcsaládba tartozunk, hanem a türkök közé.

Mondhatták volna hamarabb, előbb megokosodhattunk volna. De talán még most sem késő, még most is fel tudjuk ismerni a nagy tanulságot. Hogy tényleg nem kellenek a tudományok, a kiművelt emberfők kora lejárt. Akadémikusok, filozófusok, megannyi fölösleges fazon.

A Kedves Vezető megmondja nekünk, hogy mi az irány. Most például azt, hogy nem a finn-ugorokkal rokon a nyelvünk, hanem a türkökével. Kitalálhattuk volna magunktól is. Ha máshonnan nem, hát onnan, hogy egyre több helyen hallani türk akcentussal beszélő magyarokat. Sejthettük volna, ha lett volna rá fülünk. Vagy szívünk.

Lehet, hogy jövőre ez is másképp lesz. Ha a Kedves Vezető úgy akarja, a japánokkal leszünk rokonok (bár, ha hihetünk Matolcsy Györgynek, akkor ez már tényként kijelenthető). Vagy a kenyaiakkal. Olyan országban, ahol bármi megtörténhet, ott többnyire minden meg is történik.

Mindenki nyugodjon le, mostantól a türkök rokonai vagyunk. Már évekkel ezelőtt megmondta a Kedves Vezető, hogy Keleten vagyunk otthon, Nyugaton idegenek vagyunk.

Most ne rúgózzunk azon, hogy ki beszélte be neki, hogy jó nekünk, ha azt mondja, hogy a magyar nyelv a türkkel rokon. Lehet, maga találta ki, megtetszett neki a gondolat, ilyet még sosem mondott, halljuk hát, hogyan hangzik. A vendéglátók is örülni fognak és miért ne szerezzen örömet az ember másoknak, főleg, ha ez nekünk nem kerül semmibe.

A bálnákkal is rokonok vagyunk, meg a koalákkal. Nem vicc, ugyanolyan komoly, mint amikor a királyi főtörténész azt mondja, hogy ami a zsidókkal Horthy alatt történt, az nem jogfosztás volt, hanem jogkorlátozás. Anyád, mondanám, ha lett volna neki ilyen.

Azt a finn-ugor marhaságot meg felejtsétek el szépen Béláim! Idáig hittünk benne, de most mondjátok meg őszintén: volt valami hasznunk belőle? Kaptunk a finn-ugoroktól gázt, olajat, vagy bármit? Mikor hívtak meg bennünket a Harmadik Finn-Ugor Nomád Világjátékokra?

Na ugye, hogy na ugye!

Izgalmas kísérlet indult Magyarországon

N. Vadász Zsuzsa

-

2018-09-03

0

Marketingfogásnak sem utolsó az Éjjeli Őrség nevet adni egy pártnak, amely nem csak névben szeretne kitűnni a mainstream politikai pártok közül. Célban, tartalomban, kommunikációban, eszközhasználatban is egyedülálló lehet – legalábbis ilyen úton látszik elindulni. Likvid demokráciában, azaz webes, közösségi döntéshozatali rendszerben gondolkodnak. Siewert András, a párt egyik alapítója, motorja szerint van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.

eddig mindig azt mondták, hogy álcivilek és politizálnak, most megfordítják a dolgot: felvállalják a politikát
az alapüzenet a testvériség, ebből vezetik le az összes programjukat, eleinte három nagy témában
egy nagyon jól kitalált fantáziafilmet néz megbabonázva a magyar társadalom
kommunikációjukban az egyik szál egy történet lesz, de lesznek racionálisan megfogalmazott projektjeik, témáik, üzeneteik is
céljuk a karrierpolitikusok számának a csökkentése, s hogy anyagi felelősséget is viseljenek tetteikért

Miért alakultak párttá? Csak amiatt, mert belépett a bevándorlási különadó?

A célunk a közéleti munka, s azért alakultunk párttá, mert a Fidesz a kétharmadával minden törvényt a saját szája íze szerint formálhat, mindenkit ellehetetleníthet – ahogy tette azt a civil szervezetekkel kapcsolatban is. A Fidesz is pártként működik, s

ha én bemegyek a ringbe, nekem is bokszkesztyűt kell húznom, nem léphetek be teniszütővel.

Tehát nekünk is pártként kell működnünk, mert így van némi védettségünk: pártként ugyanaz lesz a mozgásterünk, mint a Fidesznek, s ha miattunk törvényt akarnának változtatni, akkor az a Fidesz működésére is kihatna. Arról nem szólva, hogy eddig mindig azt mondták ránk, hogy álcivilek vagyunk és politizálunk, most megfordítjuk a dolgot: felvállaljuk a politikát.

Hogy állnak a pártépítéssel?

Két hét múlva tervezzük publikálni azt, hogy hol tartunk. Szeptember végén tartjuk a párt alakuló taggyűlését. A munkát elsősorban a Tervező csapat végzi – 25 tagjának 80 százalékával előtte soha nem is találkoztunk. Egyébként is érdekes dolgokat tapasztaltunk a pártépítés eddigi folyamatában. Például azt, hogy nem csak fiatalok jelentkeztek be nálunk, minden korosztály képviselteti magát – beleértve a nyugdíjasokat is. És minden parlamenti és számottevő Parlamenten kívüli párt volt tagja, híve is megtalálható sorainkban. Itthon a társadalmat bal- és jobboldalra szokás szétosztani, pedig ma már – a 89-es rendszerváltás óta többször 180 fokos fordulatot vevő politikai pártoknak köszönhetően –

értékrendek mentén nem lehet különbséget tenni az oldalak között.

Ezt egyébként az is mutatja, hogy – miként már említettem – a nálunk bejelentkezettek lefedik a teljes politikai spektrumot, között saját bevallásuk szerinti ex-Fideszest éppen úgy találunk, mint ex-DK-s, ex-MSZP-s vagy éppen ex-Jobbikost.

Ez nem okoz feszültséget közöttük?

Ezt mi úgy beszéltük meg egymás között, hogy az formaság, hogy ha valaki uniós vagy Árpád sávos zászló alatt menetel, az a lényeg, hogy valójában mi van a szívében és gondolataiban. A közös nevezőket keressük, erre fókuszálunk. Mert rengeteg olyan feladat van, amelyeket összefogás nélkül nehéz megoldani. És ez nem csak Magyarországra igaz.

„Kiterjesztjük a tevékenységeinket és más területeken is felvesszük a kesztyűt a kormány által terjesztett sötétséggel szemben.” – írták az Éjjeli Őrség megalakítását bejelentő közleményükben. Milyen területeken tervezik felvenni a kesztyűt?

Egyelőre még folyamatosan formálódik a koncepció, ugyanis nem az a cél, hogy egyedül találjuk ki, hogy pontosan milyen témákat vállaljon fel a párt. Az elképzelés az volt – és ezt ültetjük a gyakorlatba –, hogy teret adjunk azoknak, akik hozzánk hasonlóan gondolkodva szeretnének változásokat elérni. Ez eddig be is jött,

egy valóban alulról építkező folyamat indult el, a Tervező csoportban gyorsan ki is alakult, hogy mi legyen a központi témánk, az alapüzenetük, az, amiből levezetjük az összes programunkat. Ez pedig a testvériség.

Az összes témát, amivel foglalkozni fogunk, úgy fogjuk kibontani hogy vissza tudjunk nyúlni ehhez az alaphoz, hogy a döntések ennek szellemében szülessenek. A tevékenységet munkacsoportok köré szervezzük. Három fő témakörrel indulunk, ezeket három munkacsoport fogja össze: a Gondozók viszik az ember és környezete, azaz a környezetvédelmi vonalat; a Segítők a szociálpolitikai-társadalompolitikai vonalat, amely arra koncentrál, hogy miként lehetne hatékonyan működtetni a társadalmat. A Védelmezők pedig a biztonságpolitikai vonalat, a biztonságot ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a biztonság mindannyiunk elementáris érdeke, s

még ha nincsenek is olyan reális veszélyek, amelyeket a Fidesz vetít évek óta, a félelmek az emberekben valósak, tehát foglalkoznunk kell vele.

Ezek a témák több ponton összeérnek…

Ez az oka annak, hogy az Éjjeli Őrség komplexen foglalkozik a felvállalt témákkal, amelyeken markáns üzeneteket fogunk megfogalmazni. De nem csak elméleti síkon foglalkozunk ezekkel, például a humanitárius, szociális segítségnyújtást bevisszük a mindennapokba:

amit adományként kapunk, azt továbbra is szét fogjuk osztani idehaza.

A migrációt humanitárius és biztonsági szempontok mentén kezeljük. Be kell látni ugyanis hogy a világban zajló folyamatok egy komplex rendszeren belül zajlanak, amelyben minden mindennel összefügg és kölcsönhatásban van. A környezetvédelem, a háborúk összefüggnek a szegénységgel, az erőforrások hiányával, ez pedig a klímaváltozással. Azt tapasztaljuk, hogy a nyugati kultúra elkényelmesedett a nagy luxusban, s ez megbosszulhatja magát, mivel az emberek felkészületlenek a váltásra, ám ami ennél is nagyobb probléma, hogy a politikusok is felkészületlenek, pedig az ő feladatuk lenne, hogy túllépve a négyéves ciklusokon ma tegyenek a 10 év múlva bekövetkező problémák kezelhetősége érdekében. Biztos vagyok abban, hogy

eljön az pont, amikor a ma habzó szájjal migránsozók is rá fognak arra jönni, hogy perspektivikusan kell gondolkodni, s el kell fogadni, hogy miután mi nem vagyunk nagyhatalom, nem lehet különutas megoldásokkal boldogulni,

predesztinálva vagyunk az együttműködésre más népekkel.

Miben másban terveznek eltérni a mainstream politikától?

A kommunikációban. Az elmúlt három évben kialakult egy sajátos kommunikációs tér, amit a Fidesz fiktív elemekkel dominál. A film egyik szereplőjét úgy hívják, hogy migráns: az idegen, aki elveszi a kultúránkat, megerőszakolja a nőinket és káoszt hoz. A másik neve Soros, a főgonosz, akinek mindezt köszönhetjük; a harmadik pedig az álcivil, a rosszak és a szintén gonoszok, mindazoknak a magyaroknak az összessége, akik szembe mertek szállni a Fidesz véleményével.

És mint minden jó dramaturgiával rendelkező film esetében, ebben a vetítésben is van egy pozitív hős: ő Viktor, a megmentő. A szereplők valóságosak, de a hozzá kötött tartalom 90 százalékban fikció.

És ezt a nagyon jól kitalált fantáziafilmet nézi megbabonázva három éve a magyar társadalom.

Ennyire naiv, átverhető a társadalom? És az ellenzéki pártok?

Az ellenzéki pártok nagy problémája, hogy nem veszik észre: a magyar emberek nem képesek komplex üzenetek feldolgozására, ami annak az eredménye, hogy nagyon felkészületlenül érte a rendszerváltás óta végbement sok-sok változás, s ez egybeesett az információrobbanással.

A Fidesz nem csak azt ismerte fel azonban, hogy néhány szóra kell leredukálni az eljuttatandó üzeneteit, hanem azt is, hogy a magyarok sokkal inkább hajlamosak érzelem mentén szavazni, mint racionális érvek mentén.

A Fidesz fikciós filmje erről szól. Hozott is 3 millió szavazatot. Az ellenzéknek azt kell észrevennie, hogy stratégiát kell váltania, ha vissza akar foglalni területeket a kommunikációs térből, legalábbis akkor, ha nem csak egy szűk kisebbséget akar megszólítani.

És Önök is beszállnak a filmgyártásba?

Viszünk egy csavart a dologba valóban: az üzeneteink egy részét egy fiktív történetbe fogjuk beágyazni. Van egy kreatív csapatunk, amely ezen dolgozik. Hogy mennyire fontosnak tartjuk a kommunikációt:

legelőször a kreatív csapatot állítottuk fel, elsőként ők kezdtek el dolgozni, az ő munkájuk eredménye már maga a párt neve is.

Miért lett a nevük Éjjeli Őrség? Elég abszurd ez egy politikai párt neveként, ráadásul – a honlapjukról is kiderül – a különböző elnevezéseik is hasonlóképpen „abszurdak” ebben a közegben.

Mert az elmúlt két hétben mindenki, aki foglalkozott velünk, feltette ezt a kérdést. Ha normál elnevezéssel indulunk, az a kutyát nem érdekelte volna.

Azért én nem hinném, hogy ez ennyire felszínes és egyben hidegfejű döntés volt, pusztán behódolva a marketing szentségének…

Persze, hogy mélyebb ennél, de ami mélyebb, az már magához a sztorihoz kapcsolódik, amelyen még dolgozunk, s ezért egyelőre részleteket nem árulhatok el belőle. Az alaptörténet lesz meg először, s utána jönnek a kiegészítő történetek.

Azért pár gondolatot, talán elmondhatna.

A lényeg, hogy szeretnénk az általunk fókuszba állítandó problémákat beépíteni magába a nagy történebe, annak keretében beszélni róluk.

Ez persze azt is jelenti, hogy elsősorban azokat tudjuk majd elérni, akik nyitott fantáziával rendelkeznek.

Virtuális világot akarnak a földre hozni?

Az ősi Éjjeli Őrség történetét fogjuk elmesélni. Ők az elődeink, akiknek a hagyományait most újra felelevenítjük. Mert az Éjjeli Őrség ősidők óta harcol a Sötétség ellen.

Lesz egy történet, ami mentén politizálnak?

Lesz egy történet, az lesz az egyik kommunikációs szál. De lesznek racionálisan megfogalmazott projektek, témák, üzenetek. Bár még javában folyik a munka, már most látszik, hogy nagyon jó gondolatok, ötletek fogalmazódtak meg, s napról napra gyarapodik ezek száma.

Magából az elnevezésből is persze már az következik, hogy a fiatalokhoz akarnak szólni, nem?

A kezdetekben mi is így gondoltuk, de nagy meglepetésünkre láthatóan minden korosztályt elértünk, például sok nyugdíjas korú is jelentkezett nálunk.

Gondolom, az sem véletlen, hogy filmről beszél, olyanokat mond, mint „vetít a Fidesz”, stb.

Fogalmazzunk úgy: van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.

Ez lenne a céljuk?

Úgy látjuk, hogy a probléma maga a rendszer. Ami az elmúlt pár évtizedben kialakult Magyarországon demokrácia címszó alatt az az, hogy négy évente megválasztanak valakiket, akik utána azt csinálnak, amit akarnak. Ez napjainkban leginkább a szabadrabláshoz hasonlít.

Nonszensz, hogy ha egy ápolónő rossz gyógyszert ad be egy betegnek, azonnal felelősségre vonják, ám a politikusok következmény nélkül vidáman, felelősségvállalás nélkül nyomogathatják a gombokat, még ha milliók sorsáról és milliárdokról döntenek is.

Akkor politikus-ellenes fellépésekre számíthatunk az Önök részéről?

Célunk a karrierpolitikusok számának a csökkentése, s az, hogy anyagi felelősséget is viseljenek tetteikért. Magyarországon van tízezer politikus, s több mint kilenc millió ember. Nehogy a farok csóválja már a kutyát! A hatalom ma már egy buborék, a benne lévők pedig teljesen elszakadtak a valóságtól, attól, hogy milyen problémák jellemzik a többséget. Itt az ideje annak, hogy az emberek gondolkodásmódja megváltozzon – ez az első.

Nem tart attól, hogy robbanás lesz, ha társadalmi szinten is felismerik az emberek, hogy a kutyának kellene inkább a farkot csóválnia?

Pontosan ezért állítom, hogy a fenntartható társadalmi változások csak alulról tudnak elindulni. Bármennyire is jó a szándék, nem lehet hatalmi szóval ilyen változásokat elindítani.

Addig nem lehet változás, amíg a magyar táradalomban nem válik uralkodó nézetté, hogy nekem személyesen is felelősségem van abban, ami társadalmi szinten történik, s hogy ezt a felelősséget nem háríthatom át másokra.

Ha az emberek maguk működtetik a társadalmat, ha ehhez megfelelő struktúrákat tudnak kialakítani, akkor eljön az a pont, amikor már nincs szükség politikusokra. Az államigazgatás ugyanis politikusok nélkül is jól tud működni. Tegyük hozzá: a politikai hatalom elsődleges eszköze a pénz, s eljöhet az a pont, amikor ez kikerül a rendszerből, akkor, amikor mi magunkról gondoskodunk nem pedig az általunk lerótt adó elosztásából az állam rólunk, a politikusok közreműködésével.

Az adózás megtagadása lenne a megoldás része?

Ma még nem tartunk itt. Tégláról téglára kell építkezni, nagyon stabilan kell egymásra tenni ezeket a téglákat – ugyanis ha nem stabil az építmény, akkor akár egy tégla kirántása után minden összedől. S akkor tényleg jön az anarchia. Akkor működhet a rendszer, amikor már a közösségek között, beleértve a falu és a város szintjeit kialakul az együttműködés. Ennek a kialakítás lépéről lépésre halad, s

amikor már elértük az együttműködést a különböző szintek között, akkor lehet csak elgondolkozni majd azon, hogy szükség van-e a továbbiakban is a meglévő struktúrákra.

Milyen időtávban képzelik ezt el?

Nem tudok időtávot mondani. Ami biztos, hogy a környezeti tényezők változása gyors megoldások felkutatására fogja rákényszeríteni az embereket. Rá kell jönnünk, hogy vagy a fejünkre dől minden vagy megtanulunk összefogni, együttműködni legalább a mindenkit érintő problémákban. Ettől még gondolkozhatunk eltérően, de ki

kell alakulnia egy minimum konszenzusnak és megoldási törekvésnek az alapvető kérdésekben.

Ön optimista abban, hogy ez el fog jönni?

Én örök idealista vagyok. Optimista pedig a tapasztalataim miatt vagyok. A Migration Aid előtt nem hittem volna, főleg nem a magyar társadalom viszonylatában, hogy a magyarokban van elég együttérzés, szolidaritás és empátia vadidegen emberekkel szemben, miként azt sem, hogy magyar magánszemélyek adományaiból hosszan lehet működtetni egy ilyen rendszert. Magyarországon 2015. október 15-ig voltak volt menekültprobléma, mindenki azt gondolta, hogy azzal, hogy már nem jöttek ide a menekültek, a magyarok elfordulnak az ügytől, és ezzel vége a sem uniós, sem magyar állami pénzekre nem építő Migratona Aid-nek. Most augusztus 17-én bejelentettük a MA megszüntetését és az adományok fogadásának ideiglenes felfüggesztését, konkrétan azt, hogy már csak nyolc napon át (a bevándorlási különadó hatályba lépésének napjáig) gyűjtjük az adományokat, s ehhez képest augusztus 25-ig közel másfél millió forint érkezett több mint száz embertől.

Optimista vagyok tehát, mert látom, igenis létezik összefogás, akár vadidegenek érdekében is.

Az emberek igenis beállnak egy ügy mögé, ha tudnak vele azonosulni. Nem veszett ki az emberség a magyarokból. Talán emellett az is számított – mint már szó volt róla korábban –, hogy a magyarok hajlamosak érzelmeik mentén dönteni. A dolog pikantériája hogy ez adja a Fidesz sikerét is.

Azért az meglep, hogy ex-Jobbikosok is csatlakoztak az új párthoz, amely abból a Migration Aidből nőtt ki, amely menekülteket segítő civilek szimbólumává vált 2015-ben.

A magyar politikai rendszer sajátossága, hogy nem elvek mentén alakul, a politikai vezetők arra állnak rá, hogy megkaparintsák, majd megtartsák a hatalmat. Nem elvalapú, hanem sikeralapú a magyarországi politika.

Emiatt gerjeszt a Fidesz félelmet az idegenekkel szemben, erre ugyanis könnyű építeni.

De láttam sok olyan történetet, amikor eleinte a menekülteket határozottan elutasító emberek személyes találkozás nyomán rádöbbentek arra, hogy milyen tragikus a helyzetük, megértették, hogy mi elől menekültek, s végig gondolták, hogy adott esetben maguk sem tettek volna másként. És ekkor már a hozzáállás is megváltozott.

Ez persze így van, de hogyan találkozik egy menekülteket elutasító úgy a menekült-problémával, egy-egy menekülttel, hogy lehetősége legyen a fenti felismerésre?

Mondok konkrét példát. Tavaly nagy balhé volt abból, hogy megpróbáltunk Keszthely mellett három kölcsönkapott faházban menekülteket nyaraltatni. Akkor nagy hisztériát gerjesztettek fideszes politikusok, polgármesterek az ügy körül. Az idén is belefogtunk, s augusztus elején rendben le is zajlott nyaraltatás. Igaz, az idén nem övezte politikai hisztériakeltés a projektet, s tavaly óta többször jártunk a helyszínen, beszéltünk a helyiekkel. Mert az emberek ugyan alapvetően hallgatnak a vezetőikre, de csak addig, amíg nem szereznek tapasztalatot első kézből – az ugyanis felülírja a politika hatását. A józan paraszti ész vidéken is működik. Ez a példa azt is mutatja, mennyire fontos a beszélgetés, a kommunikáció és a példamutatás, no meg az, hogy lehetőséget teremtsünk az embereknek arra, hogy megtapasztaljanak dolgokat. Nem szabad semmit az emberekre erőltetni, nem szabad a mi elméletünket szembe állítani másokéval –

az emberekre kell bízni a következtetések levonását, nekünk az eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni. Ez persze jóval munkásabb feladat.

Az Éjjeli Őrség így tervez működni?

Nagyjából igen.

Egyik TV-nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „Unalmas, ami politika szinten történik, nevében és tartalmában is”. Miben tudnak olyan újat hozni, ami nem lesz ugyanilyen a rettenetesen fásult és gyanakvó választók szemében?

Ha unalmas lesz, akkor gyorsan hátat fognak nekünk is fordítani. De mi megpróbálunk nem unalmasak lenni. Nem véletlen, hogy a kreatív csapatunk nem a politikai üzenetek kiötlésével kezdte a munkát, hanem azzal, hogyan tudunk színes, érzelemdús, sok mindenkinek a gondolatait és fantáziáját megmozgató projekteket felépíteni.

Csak a különadó bevezetése miatt indították el a pártot?

Az már korábban az eszünkbe jutott, hogy jó lenne jobban belefolyni a társadalmi folyamatokba, és alulról jövő változásokat generálni. Én húsz éve foglalkozom közösségépítéssel, három éve pedig egy konszenzusos döntések alapján működő mikroközösségben tapasztalhatom meg, hogy így is lehet működtetni egy közösséget.

A bázisdemokráciának azonban megvannak a működési határai – ezt az LMP példája is mutatja –, a konszenzusos döntések rendszere csak akkor működik, ha megfelelő kommunikáció társul mellé.

Kérdés, a nagyobb közösség szintjein hogyan működik ez. És itt jön be a likvid demokrácia, azaz a webes, közösségi döntéshozatali rendszer koncepciója, amely arról is szól, hogy a technika adottságainak köszönhetően minél több embert bevonjunk a döntéshozatalba. Ehhez nem kell parlament sem. Nem egy elméleti dologról van szó – Svájcban és Tajvanon kormányzati szinten is támogatott projektek vannak már, bár arra még nincs tapasztalat, hogy a nagyobb közösségek hogyan működnek együtt e keretek között. Mi elsőként magunk szeretnénk kipróbálni, tapasztalatot szerezni ezen a téren: vagy keresünk egy települést, vagy ha nem találunk, alakítunk egyet, és az Éjjeli Őrség azzal fog pilot projektbe. Merthogy nem elvi-ideológiai alapon akarjuk ezt elfogadtatni másokkal, tapasztalati úton szeretnénk rávezetni az embereket ennek járható útjára. Mert meggyőződésünk, hogy

nem az a helyes, hogy négy évre választunk valakiket, akik bármit is tesznek, négy évig a helyükön maradnak, hanem az, hogy határozatlan időre adunk mandátumot, ami csak addig érvényes, amig a többség támogatását élvezi az illető.

A technika már adott akár arra is, hogy otthon szavazzon mindenki egy-egy kérdésben, most már „csak” az embereknek kell rájönniük arra, hogy felelősségteljes állampolgárként nem kell elvárnunk, hogy mások döntsenek helyettünk. De ma még ott tartunk, hogy a közvetlen demokrácia intézményét, a népszavazást is ellehetetleníti a kormány, amely döntéseinek a nagyobbik részét titkosítja – egyre kevésbé látunk tehát bele, hogyan döntenek a sorsunkról.

Indulnak a jövő évi választásokon?

Meglátjuk, hogyan reagál a magyar társadalom arra, amit kínálunk. Lehet, hogy magunk nem állítunk jelöltet, ha találunk olyanokat, akikről azt gondoljuk, hogy képesek azért dolgozni hogy leépüljön ez a rendszer. Mi nem szeretnénk bedarálódni, nem szeretnénk, hogy a politika mai szintjére degradálódjon az, amit mi fontosnak tartunk. De ezekről még nincs döntés – majd közösségi szinten születnek meg. Egy hónap múlva már többet is tudok erről mondani.

Featured

Kérdésünkre az ügyvéd elmondta, hogy pénteken Mátészalkán lesz az előzetes tárgyalás, amelyen dönteni kell a harminc napos letartóztatásról. Helmeczy László szerint ennek elrendelésére van esély.

A Független Hírügynökség értesülése szerint Szabóné Marikát, aki csengeri örökösnő néven híresült el, a mai nap folyamán hazaszállították Svájcból. A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai szerda reggel hallgatják ki.

Az amerikai nagykövet már világossá tette, hogy Washington azt szeretné, ha a CEU-nak nem kellene elköltöznie és véget érnének a támadások. Lehet, hogy Orbán lerázza az amerikai kívánságot, de Ignatieff rektor szerint az USA nyomása jelenti számukra az utolsó reménysugarat.

Ez a szám az utóbbi hónapokban alig változott, Bulgáriából tavasz óta többen jönnek, viszont az északi részeken, például a szabadkai táborban a számuk nem haladja meg az ötvenet. Itt várják, hogy Magyarországon keresztül Svájcba vagy Németországba jussanak.

egy valóban alulról építkező folyamat indult el, a Tervező csoportban gyorsan ki is alakult, hogy mi legyen a központi témánk, az alapüzenetük, az, amiből levezetjük az összes programunkat. Ez pedig a testvériség.

még ha nincsenek is olyan reális veszélyek, amelyeket a Fidesz vetít évek óta, a félelmek az emberekben valósak, tehát foglalkoznunk kell vele.

eljön az pont, amikor a ma habzó szájjal migránsozók is rá fognak arra jönni, hogy perspektivikusan kell gondolkodni, s el kell fogadni, hogy miután mi nem vagyunk nagyhatalom, nem lehet különutas megoldásokkal boldogulni,

És mint minden jó dramaturgiával rendelkező film esetében, ebben a vetítésben is van egy pozitív hős: ő Viktor, a megmentő. A szereplők valóságosak, de a hozzá kötött tartalom 90 százalékban fikció.

A Fidesz nem csak azt ismerte fel azonban, hogy néhány szóra kell leredukálni az eljuttatandó üzeneteit, hanem azt is, hogy a magyarok sokkal inkább hajlamosak érzelem mentén szavazni, mint racionális érvek mentén.

A lényeg, hogy szeretnénk az általunk fókuszba állítandó problémákat beépíteni magába a nagy történebe, annak keretében beszélni róluk.

Fogalmazzunk úgy: van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.

Nonszensz, hogy ha egy ápolónő rossz gyógyszert ad be egy betegnek, azonnal felelősségre vonják, ám a politikusok következmény nélkül vidáman, felelősségvállalás nélkül nyomogathatják a gombokat, még ha milliók sorsáról és milliárdokról döntenek is.

Addig nem lehet változás, amíg a magyar táradalomban nem válik uralkodó nézetté, hogy nekem személyesen is felelősségem van abban, ami társadalmi szinten történik, s hogy ezt a felelősséget nem háríthatom át másokra.

amikor már elértük az együttműködést a különböző szintek között, akkor lehet csak elgondolkozni majd azon, hogy szükség van-e a továbbiakban is a meglévő struktúrákra.

A bázisdemokráciának azonban megvannak a működési határai – ezt az LMP példája is mutatja –, a konszenzusos döntések rendszere csak akkor működik, ha megfelelő kommunikáció társul mellé.

nem az a helyes, hogy négy évre választunk valakiket, akik bármit is tesznek, négy évig a helyükön maradnak, hanem az, hogy határozatlan időre adunk mandátumot, ami csak addig érvényes, amig a többség támogatását élvezi az illető.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA