Kezdőlap Featured Oldal 697

Featured

Keményen beleszálltak Orbánba az Európai Parlamentben

FüHü
-
1
Keményen beleszálltak Orbánba az Európai Parlamentben

A Sargentini-jelentés vitáján szóba került a korrupció, a szabadságjogok korlátozása, a CEU elleni hadjárat, a tudomány és a sajtó szabadságának korlátozása. Orbánt csak a szélsőjobboldali képviselők védték meg, még a néppártiaktól is komoly bírálatot kapott. Volt, aki szektavezérnek nevezte.

17:46 Vége a vitának

Holnap jön a szavazás.

17:45 Zárszó

Az Unió osztrák elnökségét képviselő Karoline Edtstadler azt mondta: a jogállamiság tisztelete az Unió alapköve, ezek az értékek nagyon fontosak. Azt ígérte, az elnökség közvetíteni fog, minden véleményt figyelembe vesz, de a demokráciáról, jogállamiságról, emberi jogokról nincs kompromisszum.

Utolsó felszólalóként Judith Sargentini azt mondta: minden tagállam jogállami kérdéseivel foglalkozik, de valaki más hibája nem kompenzálja egy másik ország tévedéseit. Szerinte a nagy kormánytöbbség hatalmas felelősséggel is jár, minden emberi jogot tisztelni kell, a nepotizmus viszont nem európai érték.

17:42 Timmermans gyávának nevezte Orbánt

Frans Timmermans EB-alelnök szerint az EU nemzetállamok által aláírt szerződések alapján működik, aki ezeket aláírta, azoknak be kell tartani. Az ügyek a magyar kormánnyal szemben merültek fel, mert nem tartja be a szabályokat, amelyekről közösen megállapodtak. Szerinte gyávaság azt mondani, hogy aki a kormányt bírálja, az a népét támadja.

17:35 Orbán is válaszolhatott

Orbán Viktor is lehetőséget kapott egy kétperces válaszra. Verhofstadt szerinte gyűlöli a konzervatív keresztényeket, a „Magyarország ellen szavazó magyarok” szerinte jobban gyűlölik őt, mint amennyire szeretik a hazájukat, szerinte nincs korrupció, a CEU-val kapcsolatban szerinte Manfred Weber téved, az egyetem honlapjáról azt idézte, hogy biztosított a működésük. Beszélt a migrációról, és az antiszemitizmusról, amely Közép-Európában nő, Nyugaton csökken. Szerinte a Néppárt gyenge, nem elég erős ahhoz, hogy a saját útját járja, úgy táncolnak, ahogy a liberálisok és a szocialisták fütyülnek. Szerinte Magyarországot akarják elítélni, nem a kormányt.

17:25 Van, aki undorodik Orbántól

Az utolsó felszólalók arról beszéltek, hogy a jelentés nem Magyarországról, hanem a magyar kormányról szól. Egy másik képviselő azt mondta: nem nagy barátja az EU-nak, de Orbántól undorodik. Ugyanakkor van, akit Orbán küzdelme 1956-ra emlékeztet. Volt viszont olyan néppárti képviselő, akit a vita győzött meg arról, hogy van ok az aggodalomra, de szerinte egyelőre párbeszédre van szükség, nem a hetes cikkely alkalmazására.

17:18 Kósa Ádám jelbeszéddel szólalt fel

Jelbeszéddel elmondott beszédében Kósa kijátszotta a kártyát: a Fidesz az egyedüli párt, amely egy roma és egy fogyatékkal élő politikust küldött az Európai Parlamentbe. 2010-től kezdve érzékelhetők voltak a Fidesz elleni támadások. Kimondjuk: nem kérünk kioktatást azokban a kérdésekben, amelyek csak ránk tartoznak, szögezte le. Önök akarnak kioktatni minket a demokráciából? – tette fel a kérdést. Beszédét Orbán jelbeszéddel tapsolta meg.

Anna ZÁBORSKÁ, az Európai Néppárt szlovák tagja kifejtette, hogy a korrupció probléma mindegyik új tagállamban, s ez a folyamat nem oldja meg a problémát. A jelentés tovább polarizál Európában, az EU-nak vannak más eszközei, hogy megkövetelje a problémák korrigálását. A 7. Cikkely szerinti eljárásnak nem ez a célja, s ezt nem tudja támogatni.

Michał BONI, az Európai Néppárt lengyel  tagja arról beszélt, hogy Európa jövőjét keressük. A magyarok mindig nagyra értékelték a szabadságot, de ezt Orbánék most fenyegetik. Kommunista időket idéző módon fenyegetnek egyes civileket. Ijesztő a nyelvezet, amely egyszerűsíti a dolgokat. A választott kormánynak a kisebbségeivel is kell törődnie, de az illiberális demokrácia, amit Orbánék a zászlajukra tűztek. Önmagával való szembenézésre szólította fel Orbánt.

17:15 Niedermüller Péter szerint is Európa jövőjéről van szó

A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport kincstárnoka, a DK politikusa emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a politikai ellenzéket hazaárulónak mondják. A jelentés célja, hogy visszahozzuk Magyarországot az európai családba. Igaza van Orbánnak, hogy valóban Európa jövőjéről van szó – szögezte le.

17:10 A fideszes Járóka Lívia a roma integrációról beszél

A fideszes Járóka Lívia szerint meg kell állítani a jelentést. Ő úgy hallotta a Bizottságtól, hogy nem veszélyezteti semmi a jogállamiságot. Fontosnak tartja, hogy romaként a Fidesz delegálta az EP-be, szerinte megvezették a képviselőket, és ezt fájlalja, főleg a németek részéről. Szerinte Magyarország mindent elkövet a roma gyerekek iskolai szegregációja ellen. Azt mondta, aláássa az EP és az Európai Bizottság hitelét a vádaskodás.

17:01 A korrupció mellett az is szóba kerül, hogy Orbán Oroszországot követi és szektavezérként viselkedik

Cécile Kashetu Kyenge szociáldemokrata képviselő szerint a vita nem Magyarországról szól, hanem a kormány jogsértéseiről. Az euroszkeptikusok között ülő Monica Macovei szerint „egy nemzetet nem lehet sokáig manipulálni” – szerinte Orbán egyre inkább Oroszországot követi. Beszél ő is a korrupcióról, valamint arról, hogy a külső fenyegetés álcájával szabadságjogokat épít le.

A néppárti Frank Engel felemlegette Orbánnak, hogy a Facebookon azt mondta, Brüsszelbe megy, pedig Strasbourg-ban vannak, de hát „Brüsszel testesíti meg az ördögi befolyásolást Magyarországon”. Azt mondta, nagyon unja, hogy évi ötmilliárd euró megy el arra, hogy Orbán környezete gazdagodjon. Beszél arról is, hogy 700 ezer magyar hagyta el az országot. Szerinte Orbán egyre inkább szektavezérként viselkedik.

A szocialista Iratxe García Pérez a genderszakok betiltásáról beszél, pedig a társadalmi nemek tudománya fontos eszköz az egyenlőséghez. Ő is elmondja, hogy nem a magyar népet támadják, csak a kormányt, mert nem tartja magát az uniós alapelvekhez.

Anders Primdahl Vistisen euroszkeptikus képviselő szerint tragikomikus, ami zajlik, a „támadások” eredménye az lehet, hogy az európaiak az egész integrációs folyamatot kérdőjelezik meg. A néppárti Seán Kellyt sok minden aggasztja Magyarországgal kapcsolatban, mint mondja, „túl sokszor kellett már a jogok korlátozásáról beszélnünk”. Orbán szemére veti az unióellenes kampányt, a sajtószabadság korlátozását és a CEU elleni hadjáratot. Megkérdőjelezi, hogy a Fidesznek van-e helye a Néppártban.

A szocialista Christine Revault D’Allones Bonnefoy szerint az uniós alapelvek változatlanok, a magyar politikai elit változott meg, aktiválni kell a hetes cikkely, a magyar polgárok jogainak megvédése miatt. Az Európai Konzervatívok és Reformerek között ülő Peter Lundgren számára az iskolai időket idézi a jelentés, ami szerinte egy összeollózott anyag.

16:53 Gál Kinga szerint meg akarják osztani az Európai Néppártot

Jussi Halla-Aho euroszkeptikus képviselő szerint a magyar kormány bűne az, hogy meg akarja védeni az országot a bevándorlástól. A szélsőjobboldali Bernard Monot globalistázik és sorosozik egyet, szerinte Orbán patrióta. A szintén szélsőjobboldali Harald Vilimsky szerint Orbán európai hős.

A fideszes Gál Kinga arról beszélt, hogy a magyar nők felháborodtak. Szerinte több tízezer jól működő civil szervezet van Magyarországon. Szerinte is a migráció van a háttérben, és meg akarják osztani az Európai Néppártot.

16:45 Ujhelyi István visszavette a kokárdát

A szocialista képviselőcsoport tagja leszögezte, hogy hazudik Orbán Viktor, Strasbourgban és Magyarországon is. Mit akar megvédeni? – tette fel a kérdést, s meg is válaszolta: azért csinálja ezt a politikát, mert meg akarja védeni a rezsimjét az európai jogtól és szabályoktól. Orbán legnagyobb bűnének azt mondta, hogy elvette a hitet, hogy mindannyian magyarok vagyunk. Majd egy látványos mozdulattal szimbolikusan visszavette a kokárdát.

16:35 Balczó Zoltán tartózkodni fog

A függetlenek között ülő  jobbikos képviselő arról beszélt, hogy már 2015-ben vádként hangzott el Magyarországgal szemben, hogy a kerítéssel álljuk az útját a migrációnak. Balczó visszautasította a jelentés egy jó részét, például az antiszemitizmusét, ugyanakkor elismerte, hogy vannak igaz megállapítások is benne. És felvetette, mennyire szabad ország ma Magyarország. Tartózkodni fog, mert nem támogatja a migráció-párti jelentést, s nem fogadja le a 7. cikkely szerinti eljárást, mert egy egész országot sújtana.

Tanja FAJON, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport szlovén alelnöke hangsúlyozta, hogy nem Magyarország ellen irányul a jelentés. A jelentés sérti a magyarokat, de a kampány pedig minden európait sért.

Branislav ŠKRIPEK, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport szlovák elnökségi tagja hangsúlyozta, hogy nem egy nemzetről, hanem Európa jövőjéről van szó. Egyesek közös szabályok ürügyén beavatkoznak  belügyekbe. Szerinte Európa rossz irányba ment el, s Orbán kisebb fenyegetés Európára, mint  a baloldaliak vagy a populisták.

Nadja HIRSCH, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport német tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán egyedül képviseli azokat, akik a totalitarizmus felé vezető úton élen járnak. Azt várja, hogy nemet mond az illiberális demokráciára.

Eva JOLY, a zöldek francia tagja, nem akarta támadni Orbánt, de az emberi méltóságot és szabadságot meg kell védeni. A magyarok érdekében kell megvédeni. Nem egy országot, hanem az Orbán-kormány bizonyos gyakorlatait ítéli el. Ön nem a szabadságot védelmezi és nem a saját országát szolgája. Megváltozott nagyon – szögezte le.

16:22 Sorra jönnek a felszólalók a különböző frakciókból

Josef Weidenholzer a szocialistáktól egyetért a jelentés megállapításaival, az euroszkeptikusok képviselője, Marek Jurek a képviselők meg akarják osztani Európát, ahelyett, hogy összefognák.

A liberális Sophie In’t Veld azt mondta: Magyarország az elsők között ratifikálta a lisszaboni szerződést, és csak annyit kérnek, hogy Orbán tartsa ehhez magát. Nem érti, miért kap a magyar kormány heti 87 millió eurót, miközben ezt a szabályok lebontására használja fel. Szerinte az EP erőteljes üzenete, hogy nem akar lemondani Magyarországról.

Romeo Franz a Zöldektől arról beszélt, hogy a kisebbségekkel való bánásmódról lehet felismerni, hogy egy kormány mit gondol a jogállamról. Az Északi Baloldalt képviselő Malin Björk szerint a demokrácia nem olyan, hogy néha választjuk, néha meg nem. Orbán álláspontját rasszistának nevezte.

Az utána következő két szélsőjobboldali képviselő megvédte a magyar kormányt, Jörg Meuthen szerint hanyatlik a kereszténydemokrácia és a szociáldemokrácia. Auke Zijlstra szerint Magyarország tiszteletben tartja az európai értékeket.

16:15 Szájer kommunistázik egyet

A függetlenként felszólaló Morvai Krisztina is megvédi a magyar kormányt, két értékrend közötti választásról beszél. Szájer József azzal kezdte, hogy lekommunistázta a korábban felszólaló Marie-Christine Vergiat-t, majd arról beszélt, hogy a magyar kormány nem veszélyezteti az Uniót. Szerinte szégyen, hogy Orbán csak öt percet beszélhet (gyér taps). „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” – még ez is elhangzik.

15:45  Jönnek az egyes frakciók vezetői

Az Európai Néppárt este dönt – jelentette be Manfred WEBER, Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport elnöke, aki a többi között arra hívta fel a figyelmet, hogy a politikai vezetők vádjait tegyük félre. Vissza kellene térni a tartalmi kérdésekhez. Olyan dologról beszélünk, amelynek sok köze van a szabadsághoz. A frakció nem érti, hogyan lehet, hogy a CEU kritikus helyzetbe került Budapesten, alapvető érték a tudományos élet szabadsága. Második megjegyzéseként elmondta, hogy a demokráciában  többség irányít, de  megfelelően működő civil társadalom is fontos – átláthatóság fontos, de nem szabad ellehetetleníteni. Harmadikként , migrációs kérdés kacsán: nem lehet általánosságban támadni a migránsokat és egy vallást, akkor a dzsihadisták útjára lépünk. Vitát mindig támogattuk, múltban Magyarország mindig kész volt kompromisszumra, még  az alkotmányt is megváltoztatta – emlékeztett. Európának meg kell védenie saját értékeiket, csak összefogással van jövőnk.

Udo BULLMANN, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport német elnökét erőteljesen irritálja, mikor hallgatta az Orbán Viktor által mondottakat. Ez a vita azért van, mert az EP védi  a magyar polgárok szabadságjogait, mivel a magyarok az EU-ban vannak. Nem támadjuk meg a magyar embereket. Miért sérti meg folyamatosan a magyar polgárok jogait? Szimbóluma a legkorruptabb rendszernek az EU-n belül – hangsúlyozta. Ennek véget kell vetni. Elég az OLAF jelentéseit elolvasni. Orbán úr veje igen profitál ebből  a rendszerből. A sajtó- és  véleménynyilvánítás szabadsága nem nyomható el tovább. A Néppártot kérte, döntsenek Európa és nem Orbán korrupt rendszere mellett.

Ryszard Antoni LEGUTKO, az euroszkeptikusokat is tömörítő Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport lengyel társelnöke arra mutatott rá, hogy egy demokratikus kormányt ismét támadunk. Fidesz-kormány masszív támogatást élvezett az elmúlt években, tehát valaki megválasztotta a kormányt. Ha ez nem tetszik, akkor jelöljenek ki valakit, ki vezeti Magyarországot. Ugyanez a helyzet Lengyelországban, ez minden problémát megoldana. Az állásfoglalás elfogult, ez az anti-Fidesz csoportoktól származó információra épül, s ez itt általános gyakorlat. A CEU-val kapcsolatban azt állította, hogy  kormány nem akar mást, mint az előjogokat korlátozni, ennek semmi köze a tudományos élet szabadságához, a szólásszabadsághoz. Sok helyen sokkal jobban korlátozottak ezek. Miért tolerálunk bizonyos gyakorlatot egyes országokba, másutt nem. Ez elfogadhatatlan. Az egész jó oldala, hogy ez nem produktív, mert minden ilyen látványos előadás, amikor Lengyelországot támogatják, a kormány támogatottsága megugrik.

Guy VERHOFSTADT, a liberálisok frakcióelnöke arról beszélt, hogy kényelmetlen az igazság, de ilyen körülmények között lehetetlen lenne Magyarország számára az EU-hoz csatlakozni. Ön nem Magyarország, Magyarország sokkal több, mint Ön. Az EU túléléséről van szó. Orbán és barátai az európai projektünk életképességeit akarják kérdőre vonni és ezt nem engedhetjük meg. Nem gyakori, de elismerte, hogy az EU kereszténydemokrata értékekre alapul. Schumanntól idézett, hogy minden ember egyenlő, rassz, bőrszín, osztály szerint. Mindenkinek joga van megvédeni a jogait. Ezt az elvet kell elismerni. Orbán a megosztottságot próbálja erőltetni körünkben.

Philippe LAMBERTS, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport társelnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy az EU értékközösség. Nem Magyarországról és a magyar népről van szó, hanem olyan fellépésekről, amellyel nem értenek egyet a magyarok. Beszélt az igazságszolgáltatás korlátozása, a tudományos szabadság korlátozása, stb. nem egyeztethető össze az uniós értékekkel. Ha Ön keresztény, ellentmondásban van az evangélium üzenetéve, hogy nem segíti a menekülteket – szögezte le. Most nem fogadhatnánk be Magyarországot az EU-ba. Kikérte az EU nevében, hogy Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t. A EU-hoz tartozás nem csak jog, hanem kötelességekkel is jár. A szélsőjobbal akarnak kormányozni? – tette fel a kérdést Orbánnak.

Marie-Christine VERGIAT, az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport francia elnökségi tagja szerint a korábbi liberális Orbán számára ma már a liberális értékek nem számítanak. A gazdaság területén féktelen liberalizmus uralkodik, az Orbánhoz közel állók számára.

Nigel FARAGE, a Brexitben „elévülhetetlen érdemeket” szerzett brit európai parlamenti képviselő teljes mellszélességgel kiállt Orbán mellett,  hálát adott istennek, hogy Orbán „itt van velünk”. Hogy mi történik itt? – tett fel a kérdést. A limitált brezsnyevi doktrínát próbálják feléleszteni – válaszolta meg. Csak mert volt mersze kiállni Soros Györggyel szemben. Nem az országát sértették meg, hanem Önt, s felkérte Orbánt, hogy csatlakozzon a Brexit klubjához.

15:38 Orbán: A jelentés sértő és tévedéseket tartalmaz

Orbán szerint már mindenki kialakította álláspontját, és a többség meg fogja szavazni a jelentést. Szerinte „nem egy kormányt ítélnek el”, hanem egy országot, egy népet – ezt a mondatot fújolás fogadta.

Orbán szerint Magyarország sokáig megvédte Európát, és ha kellett, megnyitotta a határait a keletnémetek előtt (ezt megtapsolták). Szerinte azok vádolják Magyarországot, akiknek nem kellett kockázatot vállalni a szabadságért. Azt mondta: a magyarok számára a szabadság és a demokrácia becsület kérdése, a jelentés sérti Magyarország becsületét.

Arról beszélt, hogy a magyarok választásokon hoznak döntéseket, és a jelentés nem adja meg a tiszteletet, visszaér a hatalommal. Szerinte Magyarországon a szabadság erkölcsi kérdés, nem politikai, az EP-képviselők súlyos felelősséget vesznek magukra, amikor megfosztanák Magyarországot attól, hogy képviselhesse érdekeit.

Szerinte lesznek még viták, Európa keresztény szerepéről, a családokról, a migrációról, de a különbségek nem adhatnak okot a megbélyegzésre. Azt állította, hogy ő sose vetemedne arra, hogy elhallgattassa a vele nem egyező véleményeket – ezt többen hangos nevetéssel, más Liar (Hazug) bekiabálással fogadta.

Szerinte a jelentés nem tisztességes, alapvető tényekkel nincs tisztában, 37 súlyos ténybeli tévedés van benne, és felrúgja az évekkel korábban megkötött megállapodásokat. Ezzel szerinte csapást mér a párbeszédre.

Orbán azt mondta: minden nemzet joga, hogyan rendezi be az országát, a magyarok kerítést építettek, megvédték Európát. Szerinte azért akarják Magyarországot elítélni, mert „a magyarok úgy döntöttek, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország”, ezért a „migránspártiak” zsarolják. Ezt megint „Hazug” bekiabálás, de taps is fogadta.

A végén a jövő évi választásról beszélt, ahol szerinte vissza lehet hozni a demokráciát az európai politikába.

15:30 Alapértékekről nincs kompromisszum

Az osztrák elnökség képviseletében Karoline Edtstadler azt mondta: az alapértékek esetében nincs kompromisszum, figyelemmel hallgatják a vitát.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke arról beszélt: az EU nem létezhet az alapjogok tisztelete nélkül. A Bizottság egyetért a jelentés aggályaival. A civilek támadásával a magyar kormány a demokrácia kereteit szűkíti. Beszélt az OLAF által indított vizsgálatokról és a kötelezettségszegési eljárásokról (például a roma gyerekek szegregálása miatt indítottról) is, és arról, hogy többet kellene tenni a bíróságok függetlenségéért.

15:21 Több bizottság vezetője is a magyar helyzetet bírálja

A költségvetési ellenőrző bizottság elnöke, Ingeborg Grässle arról beszélt, hogy tovább romlott a helyzet az uniós források felhasználása terén. Sok uniós pénzt kap az ország, de nem megfelelően használják ezeket fel. A bizottság is a hetes cikkely szerinti eljárás megindítását javasolja.

A kulturális bizottság elnöke, Petra Kammerevert a kutatás és az egyetemek szabadságáról beszélt, valamint a médiaszabadság kiüresítéséről. Ők is támogatják a hetes cikkely szerinti eljárást.

Az alkotmányügyi bizottság, a nőjogi bizottság is a magyarországi helyzetet bírálta. Utóbbi vezetője szerint Orbánnak a nőket kellene védenie, és nem a tetteseket.

Nicolas BAY, a szélsőjobb Nemzetek és Szabadság Európája képviselőcsoport francia társelnöke boszorkányüldözésnek mondta az eljárást. Csak az Ön kormány konzultált az emberekkel – dicsérte tovább Orbánt. A civilizáció valódi védelmezőinek mondta, s nekiment az Európai Néppártnak is, s felhozta a Macron kontra Salvini kérdést.

15:17 Sargentini az uniós alapértékekről beszélt

Judith Sargentini alighogy elkezdte beszédét, megérkezett Orbán Viktor is. A képviselőnő ezért újrakezdte felszólalását. Azt mondta: az Unió alapértéke az emberi méltóság, a jogállamiság, az emberi jogok tisztelete, ez az alapszerződésekben is szerepel. A szerződések aláírása kötelezettséget is jelent az értékek tiszteletben tartására, a magyar kormány viszont elnémította a független médiát, korlátozza a kritikus gondolkodást, a bíróságok függetlenségét, ellehetetleníti a civileket, akik másoknak segítenek. Semmi nem javult június óta, amikor a bizottságban szavaztak a jelentésről, sőt, újabb kritikus médium váltott tulajdonost, nőtt a nyomás a civileken. Sargentini szerint fontos döntést kell hozni: megengedik-e, hogy következmények nélkül meg lehessen sérteni az uniós alapértékeket.

15:06 Késés

Elvileg háromkor kellett volna kezdődnie a vitának, de az EP-képviselők jobbára még csak egymással beszélgetnek. Orbán Viktort sem látni még az ülésteremben. Judith Sargentini viszont már ott van.

14:55 A vitát itt követheti élőben:

Az „Original” gombra kattintva magyar tolmácsolás is választható.

14:54 Mi kell ahhoz, hogy elfogadják a jelentést?

Ahhoz, hogy a jelentést elfogadják, az kell, hogy az összes képviselő több mint fele, a szavazatukat leadóknak pedig több mint kétharmada igennel szavazzon. Az már korábban kiderült, hogy az MSZP, a Párbeszéd és a DK képviselői megszavazzák a jelentést, míg a jobbikosok nem. A Fideszt is tagjai között tudó Európai Néppárt tagszervezetei közül többen valószínűleg igennel szavaznak, a szélsőjobboldali frakciók viszont nemmel.

14:50 Orbán a Facebookon hangolt

Orbán Viktor a Facebookra feltöltött videójában arról beszélt, hogy „a többségben lévő, bevándorláspárti EU-s képviselők készülnek bosszúra Magyarország ellen”, szerinte „koncepciós perről” van szó, és „az ítéletet már megírták”, de ő „megvédi Magyarországot”. Orbán a vitában hét percig beszélhet majd. Érdekesség, hogy a vitát Strasbourg-ban tartják, a Facebookra is Strasbourg előtt címmel töltötték fel a videót, Orbán mégis arról beszél, hogy Brüsszelbe megy.

14:48 A jelentés a jogállamiság magyarországi helyzetéről szól

Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata – ezt állapította meg a Judith Sargentini által készített jelentés, amelynek elkészítését még tavaly rendelte el az Európai Parlament.

A jelentéstervezetet ide kattintva teljes egészében elolvashatja.

Borítókép: MTI/EPA/Patrick Seeger

Tovább ketyeg Ráhel órája

Lendvai Péter
-
0
Tovább ketyeg Ráhel órája

A Fidesz kötcsei piknikjének egyik  szenzációja– használjuk a jobboldal terminológiáját – a balliberális média szempontjai alapján az volt, hogy a rendezvényen megjelent a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel is, mégpedig egymilliós ruhában és tízmilliós órával a karján. Hogy a sajtó mindezt kiemelte, érthető, hiszen ez látható volt, míg a tartalmi részekről jobbára csak találgatni lehetett. Mindenestre az, hogy a turisztikában érdekelt Orbán-lány megjelent Kötcsén némiképp azokat erősíti, akik azt mondják, jósolják – belekeverve elemzésükbe Orbán Gáspár Felházban betöltött szerepét, illetve a gyülekezet feltételezett ambícióját -, hogy itt már láthatóan dinasztikus alapon képzelik el Magyarország irányítását. Ami persze még a jelenlegi választási rendszerben is lehetetlen volna, de tényleg nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Nem tudhatjuk, hiszen – ugyancsak sajtóhírek szerint a miniszterelnök arról is beszélt a pikniken, hogy lesznek változások az alaptörvénybe, arról azonban nem jött értesülés, hogy mely területeken nyúlnak majd hozzá az alkotmányhoz.

Az is lehet, hogy Orbán az övéinek sem beszélt erről, csak jelezte, hogy lesz majd dolguk, például a kétharmados parlamenti erő kihasználásával megszavazni az új jogszabályt. Azt is el tudom képzelni, hogy a jelenlévők nem is akarták megkérdezni, nehogy magukra haragítsák a Főnököt; a felesleges okvetetlenkedés kellemetlen következményekkel járna.

Amúgy pedig, egy pillanatra visszatérve a dinasztikus gondolkodásra: hétfőn Orbán Viktor a Vietnami Kommunista Párt főtitkárával tárgyal Budapesten, és a tárgyalás után arról nyilatkozott, hogy bár a két ország alkotmánya alapvetően eltér egymástól, de mindkét helyen saját népük legfontosabb vezetői irányítják az országot.  Hogy ez pontosan mit is jelent, nehéz megfejteni. Illetve, ha pszichológiai szempontból közelítjük a mondatot, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, Orbán, saját maga értékelésében már nagyon messze van attól az önmagától, akit valaha megismertünk. Figyelem: nem azt írtam, hogy aki volt, hanem azt,akit megismertünk.

Mindezt azért fontos előrebocsátani, mert a magyar kormányfő nagyon fontos fellépésre készül: kedden Strasbourgban kell megvédeni álláspontját, bebizonyítani azt, hogy az uniós képviselők többsége – akik éppen megszavazni készülnek a Sragentini-jelentést – súlyosan tévednek, Magyarország egy igazi demokrácia, és valójában a bevándorlás-párti erők, valamint az egyéb gyanús terveket szövögető francia elnök, akik rossz színben akarják feltüntetni hazánkat, az illegális migráció leghatározottabb és legádázabb ellenfelét.

Nem tudni pontosan azt sem, hogy ezzel kapcsolatban mire készített fel kötcsei közönségét, elmondta-e mire használja majd azt a hét percet, amit az Európai Parlamentben hozzászólásként felhasználhat, legfeljebb elképzeléseink lehetne róla. Annyi tudunk, ezt nyilatkozta a kormányfő, hogy a jelentés készítője elfogult és tájékozatlan, Magyarországon járva nem is találkozott az kormány tagjaival, ráadásul magyarul sem tud. Hogy ez miben akadályozza meg a képviselő hölgyet, illetve a magyar nyelvtudás hiánya miért csak megalapozatlan következtetésekkel jár együtt, erre nem vesztegetett szót a miniszterelnök. Hogy aztán Strasbourgban már vállalkozik arra, hogy a megválaszolja a tartalmi bírálatokat is, nem tudni. Felettébb valószínű, hogy nem, hiszen ideje sem engedi, feltételezésem szerint megelégszik azzal, hogy felkészítői egy-egy félreérthető, vagy kevésbé pontos megállapítás cáfolatával akarják majd nevetségessé, használhatatlanná, elfogulttá tenni a jelentést. Orbánnak ugyanis változatlanul a migráció ellenes retorika a legfontosabb; maga mögé emelni mindazon populista vezetőket, akik hasonlóan gondolkodnak a menekültekről.

Orbán azonban nyitott egy új frontot is, mégpedig a francia elnök elleni támadás-sorozattal. Azzal természetesen pontosan tisztában van, hogy Macron és ő nincsenek egy súlycsoportban, a két ország politikai súlya miatt nem is lehetnek. Éppen ezért fordított egyet Orbán a vele szembeni retorikáján; a vita súlypontját áthelyezte a Néppártra. Vagyis azt a fordulatát találta ki és tálalta, hogy Macronnak a Néppárt szétverése a célja, hogy aztán egy új pártcsaládot alapítva ő legyen a legfontosabb európai vezető. Nem tudom, hogy a német politikusok felülnek-e egy ilyen, egyébként átlátszónak tűnő trükknek, vagy éppenséggel e mögé a magyarázat mögé bújva akarják bebiztosítani aa jövő évi EP választás néppárti fölényét. Orbánnak ez a fordulata nagyban emlékeztet a belpolitikai csatáira, ahol a Sargentini-jelentés megszavazását, illetve elutasítását a haza védelmére versus elárulására egyszerűsítette le. Ez néppárti szétverés is egy erős leegyszerűsítés, biztos vagyok benne, hogy Merkel nem ad neki hitelt, de az már kevésbé bizonyos, hogy a néppárti bizonytalanok nem találnak a kijelentésben megfelelő argumentációt a jelentés elutasításához.

Strasbourg és Kötcse elég messze vannak egymástól, a magyar alkotmányos helyzetet megvitató közönség viszont fényévnyire. Kötcsén nem akadt senki, aki akár egy gondolat erejéig is vitába szállt volna a Fidesz elnökével, Strasbourgban több lesz a kritikus hangot megütő, mint az egyetértő. Ugyanakkor az is biztos, annyi a hasonlóság a két tábor között, hogy nem pusztán a tények számítanak, hanem a pillanatnyi politikai érdekek. Kötcsén az érdek az, hogy Orbán Viktorral senki ne merjen szembeszállni, Strasbourgban pedig a többség érdeke az, hogy kiiktassák azt a fertőző gócot, amit Magyarország és annak miniszterelnöke jelent az Unió egésze számára. De akad egy kisebbség is, akinek ez a pillanatnyi érdek egészen más, mégpedig az, hogy megőrizze a Néppárt hegemóniáját, bármi áron. És a bármi ár most az, hogy Orbánt – és ezzel a Fideszt – benntartsák a pártcsaládban. Még akkor is, ha hosszú távon ezen csak veszíteni lehet. Humánumot, szolidaritást, jogállamot, demokráciát.

A szavazás eldönti, hogy ütött-e az óra. Nem Orbán Ráhelé; az finoman ketyeg tovább. Itthon vagyunk.

Gyűlölet, melyet kikapcsolni nem lehet?

Eugenia S. Lee
-
0
Gyűlölet, melyet kikapcsolni nem lehet?

Tudnivaló tény, hogy Korea, és Japán kapcsolata több mint kényes, mondhatni kifejezetten rossz a viszony a két ország között. Ez azért van így, mert Japán több alkalommal lerohanta Koreát, legutóbb a XX. század elején, amikor is szisztematikus népirtást hajtottak végre a koreai civilek között, a nők egy részét prostituált szigetekre hurcolták, a maradék lakosságnak csak japán nyelven volt szabad beszélnie, és japán neveket kellett viselnie, gyakorlatilag Japán részévé kívánták tenni a Koreai-félszigetet. Szerencsére nem sikerült, a II. Világháború végével egyidőben kénytelenek voltak elhagyni Koreát a megszállók, de azóta sem megnyugtatóan rendeződött a két ország kapcsolata. Viták vannak Dokto sziget körül, A történelemhamisítást a Japánok továbbra is űzik, ezért nemigen van koreai, aki jó szemmel nézne a japánokra, ámbár ebből keveset venni észre ha ember az emberrel találkozik, jellemzően kormányzati szinten folyik az ellenségeskedés. A fiatalok mindkét országban hagynák már ezt, nekik szomorú történelem csupán, nem értik, hogy miért megy az adok-kapok ma is. Ugyanakkor Japán ahányszor csak komolyabb gazdasági krízisbe kerül, vagy korrupciós botrányba a vezetői, azonnal előhúzza a nacionalista kártyát, és Korea „visszafoglalásáról” ábrándozik, de legalábbis Dokto az övék jelszóval uszít. Dokto egy pici, és lakhatatlan szikladarab a Csendes Óceán koreai partjainál, nem jó semmire, bár van alatta olaj állítólag. Valamikor Japánhoz tartozott, aztán Koreához került adásvétel útján, most is koreai tulajdonban van, jelentősége csupán szimbolikus, de remek felület a kölcsönös gyűlölet életben tartására.

Tegnap este focimeccs volt, az Ázsia játékok döntője. Olyan ez, mint az európaiaknak az EB, fontos. Sok sportágban megrendezik, így futballban is. A döntőt Korea, és Japán vívta. Természetesen mindenki azt nézte, nyitva voltak az ablakok, kellemes nyárutó van, esténként az emberek szellőztetnek, a lakópark egy nagy család annak ellenére, hogy Szedzsong város kiváltképp szellős, az épületek nagy távolságra vannak egymástól. Minden Korea által lőtt gólnál, vagy helyzetnél, egy emberként üvöltött a sok lakás sok lakója, egész komoly élmény volt ennek része lenni, másrészt elgondolkodtam, hogy ha nem egy semleges, vagy nem egy „jó” cél mentén kiabálnának ennyire egyhangúan, vajon nem lenne-e nagyon félelmetes.

Korea győzött, két gólt lőttek, egyet kaptak. A meccs rendkívül sportszerű volt, még annál is sportszerűbb, mint amilyen az északkelet-ázsiaiak játéka általában. Gyanús is lett egy kicsit nekem ez a nagy udvariasság, mígnem rájöttem, hogy nem csupán a győzelem számít, sőt, elsősorban nem az, hanem a morális győzelem, a sportszerűség, ami ebben a kultúrkörben jóval nagyobb érték, mint egy bármi áron kierőszakolt végeredmény.

Hümmögtem egy sort, és persze elindult az agyam, hogy is megy ez a gyűlölet dolog, miért kell, és meddig kezelhető.

Rájöttem, figyelembe véve sűrűre sikerült életem eddigi tapasztalásait, hogy gyakorlatilag minden országnak, illetve azon belül, kisebb közösségnek van ellenségképe, még a homogén társadalmakban is.

Úgy tűnik, az emberi psziché igényli az indulatainak ilyen jellegű levezetési lehetőségét, azaz utálni kell valakit, valamit, máskülönben nem tudunk megszabadulni a felesleges feszültségtől.

Idáig a dolog nem más, mint tudomásul veendő tény. A probléma a mértékkel, és a mikénttel van.

Itt ugyan nagyon utálják Japánt, és Japánban nagyon utálják Koreát, de az egyik legnagyobb turista és gazdasági forgalmat bonyolítja a két ország egymás között, és ha segíteni kell egy japánnak, mert nem talál valamit, természetesen ugyanúgy segítenek neki, mint bármely más külföldinek segítenének. Japánban ez pontosan ugyanígy van, a gyűlölet eszköz, Japán részről eszköze a súlyos társadalmi, és kormányválság elfedésének, megerősíti az összetartozást, ami egy természet katasztrófákkal igen gyakran sújtott sziget esetében növeli az összetartást, a harci szellemet, ami szükséges ott a mindennapok túléléséhez.

Korea esetében egy kis önsajnálat amit a koreaiak amúgy sem vetnek meg, némi áldozat szerep, amit szintén kedvelnek tudat alatt, valamiért a koreaiak szeretnek egy kicsit szenvedni, ha épp nincs miért, akkor még mindig ott van a japán megszállás emléke, és az úton, útfélen látható széken ülő lány szobra, ami az elhurcolt, megerőszakolt, prostituálttá tett nők emlékére készült, azon lehet siránkozni, meg elemezni a japán történelem tankönyveket, hogy lám, még mindig hazudnak éjjel, nappal.

No nem mintha ez nem lenne igaz, de akkor is van a valós tartalom mögött egy látens pszichés igény a szenvedés legalizálására, mert a koreaiak titkon azt hiszik, hogy nem érdemlik meg azt, amiben élnek, ezért szenvedtetik magukat, hogy „kiérdemeljék”. Mindazonáltal a jelenség bőven a tűréshatáron belül van Koreában, és mintha Japánban is csak időnként lángolna fel, a nacionalizmus többi jelképével együtt.

Németország lakossága esetében ez megint másképp jelenik meg. Ott már óvodás korban arra nevelik a gyermekeket, hogy szégyellniük kell magukat a náci Németország által elkövetett bűnökért, és emiatt muszáj abszolút liberálisnak lenni, mindent és mindenkit el, és befogadni, mert fizetni kell a bűnökért. Ugyanakkor a német is csak ember, és mint ilyen, egy időzített bomba, nem véletlen, hogy a kiszámítható, kellemes jólét ellenére annyit isznak, mint a gödény, szorongók, stresszesek, kényelmetlenül, a komfortzónájukon kívül érzik magukat a saját országukban, mert az utcán, az orvosnál, a boltban és mindenhol rengeteg a külföldi, illetve rengeteg az olyan külföldi, aki magasról tesz a német viselkedési normákra, szemetel, hangos, udvariatlan, koszos, szabályszegő, csaló, bűnöző. De a németek emiatt nem szólnak, meghúzzák magukat ha egy népes család megszállja az orvosi rendelő váróját, és úgy ülnek le, hogy nyolcan elfoglalnak minimum tizenöt széket, kiabálnak egymással, míg a helyi lakosság suttog, vagy újságot olvas, mert a kultúrájában modortalanság hangoskodni, és másokat nem figyelembe véve viselkedni.

Felnőtt egy generáció idő közben, akik már nem feltétlenül érzik, hogy felelősek lennének a II.Világháborúban történtekért, és nem tetszik nekik, hogy kilopták alóluk az országukat, veszélyben a „tea und kuchen”, a közbiztonság, a nyugalom.

Az ablakomból láttam tizenéves gyerekeket menni hazafelé egy, egy átmulatott éjszaka után. Bizony előfordult, hogy valamelyik elhányta magát. Kivétel nélkül minden alkalommal feltakarították közösen, náluk ez a minimum. Ebbe pedig nagyon nem illik bele a kocsi ablakán kihajított műanyagpohár, és cigarettacsikk, hogy csak egy felszínes példát mondjak a különböző kultúrák együttélésének problémájáról.

A növekvő feszültség Németországban már akkor érezhető volt, amikor hat évvel ezelőtt odaköltöztünk, és azóta ez csak fokozódott.

A mi környékünkön a sützenfest elnevezésű attrakció adott lehetőséget az idősebb generációnak némi militáns viselkedésre, amit ők nagyon kedvelnek, bárki bármit mond. Ez gyakorlatilag agyaggalamb lövészeti verseny, de az a legelhanyagolhatóbb része, fontosabb ilyenkor a talpig katonásba öltözött kardcsörtetős tűzoltózenekari felvonulás, és a mértéktelen mennyiségű alkohol fogyasztásával együtt egyre furcsább dalok közös éneklése, ami egy idő után kimondottan félelmetes tud lenni olyan gazdasági bevándorlók számára, mint amilyenek mi is voltunk. Ezekre az eseményekre persze nem hívnak külföldit, a dorfhausban zajlanak, másnapra el is van takarítva, csak a rossz szájíz marad az idegenben, bennük meg a megkönnyebbülés, kiengedték, aminek ki kellett jönnie. A fiatalok azonban nem járnak sützenfestre, ciki. Nekik az iváson kívül nemigen van más, ahol levezessék a feszültségüket, az ellenségkép nem megengedett, ezért biztos vagyok benne, hogy rövidesen, igen nehezen kezelhető feszültségekkel kell majd az országnak megküzdenie.

Ugyanez a probléma kisebb Hollandiában, mert bár a „néger” szóért bevisz a rendőr, de a társadalom mégis hangot adhat az elégedetlenségének a közel-keleti bevándorlók kapcsán, kedvére utálhatja a németeket, és a flamandokat is, van is bennük jó adag felsőbbrendűségű érzés a II. Világháborúban játszott szerepük miatt, ráadásul azzal is tisztában vannak, hogy részben a gyarmatosításuk levét isszák, és különben is vikingek, az európaiak közül egyik olyan nép, amely kevéssé veszi komolyan az életet, még akkor is, ha ők is imádják kockásra nyírni a bokrokat, és szinte ehetetlenek az ételeik, vagy talán épp ezért. Ráadásul, mivel a kultúrájuk olyan vegyes, amilyen a gyarmatbirodalmuk volt, alapvetően toleránsabbak másokkal szemben, bár ennek a toleranciának azért mostanság feszegetik a határait a Németországba kontroll nélkül beengedett tömegek, akik a Schengeni zónán belül természetesen szabadon mozognak.

Félreértések elkerülése végett az írásom nem menekült, és nem is migrációellenes, magam is gazdasági migránsként élek jó ideje.

Az ellenségkép szükségességét, annak kezelését vélem fontos szempontnak egy társadalom egészségét megítélendő, sok egyéb faktor mellett, mint például, hogy bánnak a haszonállatokkal? Hogy bánnak a fogyatékos embertársaikkal? A gyerekekkel? Az idősekkel? A hajléktalanokkal? Ezer és egy olyan terület, ahol minden propaganda ellenére azonnal látszik az igazság.

Mikor én kisgyermek voltam, a magyarok nagyon utálták a románokat, és rendre megsértődtek, ha a külföldiek összekeverték Budapestet Bukaresttel, ma már sokan örülnének neki, mert már ott is jobb. De nem ez az oka annak, hogy alábbhagyott a két nép közti gyűlölet. Naiv módon arra számítottam anno, hogy Románia EU tagságával Trianon, mint olyan majdnem megszűnik problémának lenni, hiszen jövünk, megyünk szabadon, Erdély Erdély, nem lesz határ, és különben is aki magyar, az magyar, ezen a határok átrajzolása nem változtat, ámbár magyarnak lenni nem érdem, nem is átok, szimplán egy állapot, elkerülhetetlen következményekkel, mint amilyen a kovászos uborka bárhol való elkészítésének képessége, és az idegbaj, ha a skót ismerős a gulyást a sütőbe teszi, négy doboz sűrített paradicsomkonzerv kíséretében, utána még meg is dicséri amit alkotott, és elmeséli, hogy tudtam-e, hogy Ez magyar….

Ehhez képest van határ, de nem annyira a románok és a magyarok között, sokkal inkább az anyaországi magyarok, és az erdélyi magyarok közt. Ezt a feszültséget természetesen a mindenkori hatalom szította, és nem feltétlen a Fidesz kizárólagos felelőssége, de ők is lapátoltak arra a máglyára rendesen.

Másrészt azért nincs szüksége külső ellenségre a magyaroknak, mert kitűnően megtalálják azt országon belül. A minap olvastam egy rövid kis írást Esterházyval kapcsolatban, akit a kulturkampf egyik fő áldozatának szán a hatalom, Parti Nagy Lajos mellett például, akinek az írásait személy szerint én igen, igen kedvelem, a diktatúrák pedig nem szeretik a humort, és a fákat, ezt tudjuk jól.

Ez az írás egy Fideszes tollából került ki, nemzetellenes, liberális koszoszsidónak titulálva a neves írót, amire a rokon lelkek megpróbálták az eredeti írást überelni, és olyan válogatott átkokat szórtak az elhunyt íróra, aztán már mindenkire, hogy úgy éreztem, nyilván egy zárt intézet honlapján járok, de nem, ez egy volt a millió Facebook bejegyzésből, amin volt több száz kedvelés, halomnyi hozzászólás.

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az úri közönség valaha, egy sort is olvasott volna Esterházytól, de ez láthatóan senkit sem zavart.

Ahogy a másik oldalon sem egyszer fordul elő Orbán cigányzsidózása, vagy a katolikus papság úgy általában pedofillá nyilvánítása, és egyéb finomságok.

Persze ez aztán nem áll meg itt, nem kell ma már különböző politikai térfélen állni ahhoz, hogy az emberek gyűlölni kezdjenek, elég hozzá egy picit felfelé ívelő ismertség az online világban, de sokszor az sem kell, elég online lenni, hogy az embert minden ok nélkül elküldjék melegebb éghajlatra, vagy vitassák a nemzeti hovatartozását, a tehetségét, bármit.

Olvastam, hogy egy híres toxikológus felmondott lelkiismereti okokra hivatkozva egy nagy kórház sürgősségi osztályának éléről, mert sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem felelnek meg a betegellátás minimumának sem. Másnap az aktuális miniszter azonnali hatállyal kirúgta. Én kilépek, mert nem tudom tovább nézni, hogy emberek halnak meg a sürgősségin, ahol főnök vagyok, másnap kirúgnak. Vicces.

A reakciók meglepőek. Egyetlen olyan hozzászólást sem olvastam, hogy igen, ideje volt, másoknak is ezt kéne tenni, jobb későn, mint soha, mindenki álljon fel, akit lehetetlen munkakörülmények között köteleznek munkavégzésre, akik emberéletekért felelnek, de bárki, aki nem tudja ellátni a feladatát, mert nem biztosítja hozzá az állam vagy a munkáltató a szükséges feltételeket.

Ellenben rengeteg olyat olvastam, hogy késő, meg, hogy te ilyen, olyan, hány embert öltél meg, és azt követően elszabadultak az indulatok, az orvos lett a felelős Magyarország minden egészségügyi problémájáért, három perc alatt döntött a sorsa felől a nép, aki valamikor csüngött a szavain, na ezért veszélyesek a rajongók.

A gyűlölet egy finomabb megnyilvánulása, a barátnő. Az online barátnő, vagy barát, aki kezdetben lájkol, figyel, dőlnek a szívecskék, majd egy picit kritikusabbá válik, aztán egy picit még, aztán már süt a rosszindulat minden megnyilvánulásából, de nehéz tőle megszabadulni, ha megteszed, despota vagy, és olyan ember, aki csak a téged tömjénezőket hajlandó maga körül elviselni.

Számos sikeres ismerősöm vergődik, hogy online engedje, vagy ne engedje az őt utálók jelenlétét, félreértve a szólásszabadságot, és a liberalizmust, ami nem egyenlő azzal, hogy hagyom tönkretenni a magánéletem álbarátok irigy, buta és gyűlölködő magatartása által.

Látszólag apró dolgok ezek, és én ki tudom kapcsolni Magyarországot, csak egy gomb a számítógépemen, és kész. De mi van azokkal, akik 24/7 ebben élnek? Akiknek a boltban nem köszönnek, akik órákig állnak sorban a postán, hogy aztán egy frusztrált alkalmazott megsértse őket, netán a lehúzhatatlan ablakú, ám nem klimatizált tömegközlekedés résztvevői, vagy kerülgetik a mozgássérült helyeken keresztbe parkoló drága autókat, mert azoknak szabad, elmennek a rendelőbe a megadott időpontra, hogy aztán 8-1o órát még várjanak, végül egy agyonhajszolt orvos valahogy ellássa őket, és még hosszan, hosszan sorolhatnám minek van kitéve ma majd minden Magyarországon élő középosztálybeli ember. Ezek után ne lennének feszültek, idegesek, frusztráltak, és ezek után ne ugranának egymás torkának a Facebookon? Ugyan kit érdekel, hogy aznap Mészáros Lőrinc mennyit lopott a főnökének, ha ott van az ellenség, aki az orvos, a boltos, a postás, a kalauz, a biztonsági őr, a parkolóőr, a kolléga, a másik szülő, a szomszéd meg a kutyája, a migránsok, de kiváltképp a pirézek, mert róluk tudni való, hogy igen veszélyesek…

Magyarország, a felsorolt példákkal szemben egyre inkább önmagát gyűlöli, ellenségképe a másik magyar, a zsidó magyar, a cigány magyar, a tehetséges magyar, a sikeres magyar, a határon túli magyar, a külföldön élő magyar, a magyar.

Ebből az következik, hogy Magyarország mentális állapota alig lehet már ennél is rosszabb, bár ezt mondjuk lassan tíz éve, aztán mégis csak van lejjebb.

A jó hír, hogy mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer, a tragédia egy idő után tragikomédiába, majd komédiába fordul, azt a pillanatot kell kivárni, míg ez megtörténik, míg az emberek elkezdenek magukon nevetni, mikor már akkora lesz a gyűlölet, hogy bekapcsol a védekező ösztön, és viccet csinál a katasztrófából. Akárhogy is, nagy jövőt jósolok a Kétfarkú Kutya pártnak, vélhetőleg ők azok, akik hamarabb átélték ezt a katartikus élményt, mint a társadalom többi tagja.

Ha a humor erőre kap, a diktatúra megtörik, a diktátorok sajátja a humorra való képtelenség, a nagy, sík terek, a monumentális építészet, az önirónia teljes hiánya.

Ha van fegyver, amivel legyőzhetőek, akkor az mindenképp itt keresendő, és az összekapaszkodó kevesekben, akik nem adják fel a mások iránti lojalitást akkor sem, ha ez ma már törvényszegés.

Nem csodálkoznék, ha hamarosan a nevetés is az lenne.

Ami most van, végig hazugságokon alapszik

Bóta Gábor
-
0
Ami most van, végig hazugságokon alapszik

Rajk László Kossuth-díjas építész szerint Nemes Jeles László Napszállta című új filmje a civilizáció veszélybe kerüléséről szól. Aktuális vetületei is lehetnek, például az, hogy teljesen eltervezett a rombolás stratégiája. Az autokratikus hatalmak mindig is féltek a kultúrától.

  • Kizárólag a haszonelvűség dolgozik sokakban.
  • Most sok 15 perces sztár nyomul.
  • Számukra tök normális történet, hogy kurválkodom és közben színészkedem.
  • A diktatórikus rendszereknek irracionális a működésük.
  • Ha nem a szemünk előtt játszódna, akkor nem hinnénk el, hogy ilyen őrületeket lehet csinálni.

Óriási a várakozás előzi meg Nemes Jeles László Napszállta című új filmjét, aminek szintén te tervezted a díszleteit. A napokban jöttél haza a velencei fesztiválról, tehát már be tudsz számolni a fogadtatásáról.

Ráadásul Velencében az Anons című török nagyjátékfilmben is érdekelt voltam. Mahmut Fazin Coskun csinálta, akinek szerintem érdemes lesz a nevét megjegyezni, mert ez is egy nagyon fura film. Nemes Jeles Napszállta című filmjéről azt gondolom, hogy igen bátor. Egészen más irányban indult el, mint a Saul fia. Erdély Mátyás operatőr művészete filmnyelvvé változott. Azt gondolom, hogy Nemes Jeles filmjeit ugyanúgy meg lehet majd ismerni, mint egy Jancsó vagy Tarkovszkij alkotást. Saját stílust teremtett.

A bátorsága nyilván nem csak a formanyelvében mutatkozik meg.

Abban is, hogy nem történetmesélő film, ami manapság eléggé kivételes. Meg meri csinálni ezt a saga-szerű, két és fél órás hömpölygő filmet.

A Saul fia, kicsit tán Kertész Imre írásaihoz közelítve, a holokausztot szárazan, ridegen, lelkizés nélkül, logikusan levezetve az eseményeket, mutatja be. Ezért is volt annyira mellbevágó. A Napszállta esetében miről van szó?

Sokkal tágabb a horizontja. Egészen új megvilágításba helyezi 1913, az utolsó békeév történetét. A civilizáció veszélybe kerüléséről szól. Proust nagy könyvsorozatának éppen 1913-ban jelenik meg az első kötete. Sokan mondják róla, hogy egy civilizációt mutat be, amelyik éppen az elpusztulás szélén van. Ez a film is egy olyan világot mutat be, amiről nekünk eddig egészen más elképzeléseink voltak. Egy titokzatos, sötét világot, amiben nem igazán ismerjük ki magunkat. Szintén egy ember cselekedetein keresztül látjuk ezt a világot, 1913 Budapestjét, mint a Saul fiában.

Beleláthatjuk a filmbe, hogy most is sok érték pusztul el?

Akár ezt is beleláthatjuk. Mindenkinek meg lehet a maga interpretációja. Nekem valami ilyesmi az olvasatom. Proust Az eltűnt idő nyomában című művét is úgy használtam mint egy kézikönyvet, ami, ha Párizsban is, de erről szól. Ez nekem sokat segített a tervezésben is.

Számodra mi pusztul?

Ezzel az erővel akár aktualizálhatjuk is már ezt a történetet. Nagyon furcsa, változó világban vagyunk, és ezt nem csak Magyarországra, hanem Európára is értem. Ha csak azt hallom, hogy pusztuljanak a 68-asok, akkor mondtam egy civilizációs elemet, amire éppen nálunk most különböző emberek fenekednek, teljesen érthetetlen módon. Nem akarom a magam generációját piedesztálra emelni, de, ha ránk valaki azt mondja, hogy nekünk el kell tűnnünk, azért ez egy kicsit húzós.

Bennetek mi testesül meg, ami esetleg a hatalom számára nem kívánatos? Netán az akkori reformhullám?

’68 az egy világjelenség. Mexikótól kezdve az Egyesült Államokig, Németországig, még Kínát is beleértve. Pozitív és negatív jelenségeket egyaránt tartalmaz, de azért döntően pozitívakat. A beatzenét, a rockzenét, a színházi, a filmes megújulást, a csehszlovák új hullámot. Majdnem végtelen ez a lista. Ilyen típusú civilizációs elemek például veszélyben vannak vagy eltűnnek.

A tudománytól a kultúráig, ma sok minden veszélyben van nálunk.

Igen. És ez oly mértékben irracionális, ha nem a szemünk előtt játszódna, akkor nem hinnénk el, hogy ilyen őrületeket lehet csinálni. Ez a teljes irracionalitás benne van a filmben. Nincs aktualizálva, nincs nevesítve, ez nem politikai, hanem művészfilm, de az ebből adódó szorongást azt magával hordozza.

Ezt irracionálisnak tartod? Nincs ebben végig gondoltság?

Mondjuk azt, hogy számomra irracionális, hogyan lehet ekkora hülye valaki? Egyébként pedig teljesen eltervezett a rombolásnak ez a stratégiája. Nem értem, hogy lehet ezt csinálni!? Számomra fölfoghatatlan, hogy valaki ilyesmire vetemedik, a kultúrával, a tudománnyal, a művészettel kapcsolatban.

Hová vezethet ez?

Remélem, hogy oda, hogy egyszerre csak eltűnnek, el lesznek zavarva. Gondolom, hogy éppen ideje volna már.

Ennek nem sok jelét látom. Nem úgy néz ki Magyarország, ahol a kultúra, a tudomány miatt kiszaladnak az utcára a tömegek. Sőt, maguk a kultúra emberei és a tudósok is eléggé behúzzák fülüket, farkukat.

Hát azért mégiscsak születnek olyan alkotások, mint ez a film. És mellette még sok minden más születik. Persze, hogy lehet kultúrharcot hirdetni, de a minőséget nem lehet bedarálni. Azért is nagyon örülök ennek a filmnek, mert én azt gondolom, hogy az igazi pozitív változások a kultúrával kezdődnek, egyszerre csak ott mondatnak ki bizonyos dolgok.

Ez akkor azt jelenti, hogy a kultúrától nem véletlenül fél a hatalom? Foglalkoztál szamizdatok kiadásával, terjesztésével. Szamizdatokkal rendszert lehet buktatni, vagy azért ez illúzió?

Részük volt a bukási folyamatban. Az autokratikus hatalmak, a diktátorok mindig is féltek a kultúrától, mind a mai napig féltek. Az elmúlt nyolc évben furasága ennek a rendszernek, hogy nem akart saját kultúrát teremteni. Ez lehet, hogy most indul el. Nincs szoc. reál, nincs Fidesz reál, lehet, hogy most kezdődik éppen. Adja Isten, hogy ne így legyen.

Azért láttunk már ilyen törekvéseket, például, amikor Kerényi Imre megrendelésére dicsőítő festmények születtek. Ezek tán a szoc. reálhoz közelítettek a sematizmusukkal és a dicshimnusz jellegükkel.

Nem tudom megjósolni, hogy az új Zsdanov, vagy éppen nem tudom kicsoda, mit talál ki, lehet, hogy a sport lesz a központi téma. A másik, amiben nagyobb tételben mernék fogadni, az a történelem, lesz nekünk Búvár Kundunk és Pozsonyi csatánk művészetben megörökítve. Nem beszélve a Hunyadiakról. Azt is meg lehet jósolni, hogy Nándorfehérvár és a kereszténység védelme meg a déli harangszó is szerephez jutnak.

Vagyis előkerül a nem túl sok győztes csata, vagy netán a vesztesek is kicsit átheroizálva?

Igen, a hősiesség. Ha elindul egy ilyen nem rombolásból, hanem szerintük pozitív állításból létrejövő kultúra, akkor a történelem biztosan benne lesz. Ha a sport is benne lenne, mulatságos lenne, ha csupa hős focistát, meg Aranycsapatot festenének le. Biztos, hogy ezen igen sokat nevetnénk, és sok jó kabarétréfa születne.

Csak ezek már nem jutnának el a tévécsatornákig.

Persze, minden ellenőrizve van, de meg fogja találni az útját az emberekhez az, aminek meg kell találnia. Én még mindig nem vagyok pesszimista, optimista vagyok, azt gondolom, hogy ez nem tarthat örökké.

Az építészetben ez mit hozhat? Mondjuk például a felépült stadionok tükrözik ezt a heroizálást?

Én inkább azt mondanám, hogy a debrecenit kivéve, elég rossz minőségűek. Az elmúlt harminc, negyven év stadionjainak a versenyében nem ütik meg a csúcskategóriát.

Kinézetben vagy a beton minőségében?

A beton minőségét nem tudom. De az is lehet, hogy egyszer csak kiderül, nincs bennük megfelelő beton. A Papp László Sportarénáról ránézésre mindenki érzi, hogy az egy minőség, a Fradi stadionra ezt viszont nem mondanám. Azt látom, hogy itt nem az volt a cél, hogy valami új típusú dolgot csináljanak, hanem, hogy legyenek túl azon, hogy megvan a stadion. Legendáriumok vannak az MTK stadionról, hogy micsoda őrület van a pálya végén, ahol a játékos nekifut egy betonfalnak. Tehát lehet, hogy csúcsra van járatva a stadionok építése, de, hogy ezek milyenek lesznek, az már nem nagyon érdekli a megbízót.

Az építészet meghatározó módon függ a megrendelőtől, sokkal inkább, mint a többi művészet. Szoktad emlegetni, hogy kell tudni nemet mondani, például, hogy vágóhidat nem vállalnál, meg, hogy az auswitchi haláltábort is építészek csinálták és pontosan tudták, mit vállalnak. Itt jön be az írástudók felelőssége vagy éppen felelőtlensége.

Persze. Az az ideológia és filozófia nélküli, csak haszonelvű politizálás, napi élet, ami Magyarországon van, nagyon aggasztó. Kizárólag a haszonelvűség dolgozik sokakban. Nincs eszmei alapú nemet mondás. Elterjedt mondás, hogy Orbán Viktor a liberalizmustól eljutott a nem tudom hova, ekkor én azt szoktam mondani, hogy ti biztosak vagytok benne, hogy valaha is liberális volt, és nem az történt, hogy akkor is hazudott, akkor is a haszonelvűség vezérelte? Szerintem sose volt liberális.

Hát ez már tényleg nagyon vitatható. Nem hiszem, hogy ebben igazad van.

Jó, én vállalom, hogy azt gondolom, nem valami indíttatása volt, hanem haszonelvűségből mondta azt, amit mondott. Most pedig borzalmas, amit művel Európával kapcsolatban. Ez számomra megint irracionális. Meg tudom magyarázni, hogy nem érdekli semmi, csak a maga kis klánja.

Erre kérdezhetem azt, miért hagytátok, hogy így legyen? Hogyan jutottunk el a rendszerváltás eufóriájától a mostani helyzetig? Nincs SZDSZ. Az értelmiség gyakorlatilag kiszállt a politikából és nem képviselteti magát. A környező országokhoz képest is hátrébb sasszézunk, pedig mi számítottunk a legvidámabb barakknak, vagyis ebben a régióban a legkedvezőbb pozícióból indultunk.

A legnagyobb hiba, hogy nem tudtuk elérni, hogy az emberek ne higgyenek el hazugságokat. Ami most van, végig hazugságokon alapszik. És ez nem csak a Fideszre vonatkozik, sokkal szélesebb értelemben mondom. Hogyan lehet például, hogy nálunk elhiszik, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj baromi jó, és miért nem azt mondják, hogy tessék felemelni a havi nyugdíjat. Az összes demagóg hazugság átment, ami sajnos világjelenség. Tehát, ha azt kérdezed, mi volt a 68-as generációnak a nagyon nagy bűne, akkor ez.

Nem voltatok ti a „köznépnek” kicsit lilák, elefántcsont toronyban ülő értelmiségiek, akiket nem értenek? Nem lehet, hogy nem tanultatok meg alacsony iskolázottságúak, vagy éppen vidékiek nyelvén beszélni?

Sartre se tudott a nép nyelvén beszélni, attól még baromi nagy sztár volt. Az igen jelentős különbség, hogy celebek a celebek vagy filozófusok.

Miért maradtatok ti rétegértelmiségiek?

Azt gondolom, hogy nem rétegértelmiségiek vagyunk, hanem bebizonyosodott Andy Warhol mondása, hogy 15 percre mindenki lehet sztár. Most sok 15 perces sztár nyomul. És ezek mellé a hazugságok mellé odaállnak a tévék játékmesterei, akik lehet, hogy közben meglehetősen jó filmeket csinálnak. Engem kicsit zavar, hogy ezt elintézik azzal, hogy igen jó pénzkereset. A diákjaimon azt látom, hogy számukra tök normális történet, hogy kurválkodom és közben színészkedem. Az nem csak politikus hiba, hogy nem tudtuk az emberek fejébe elültetni, hogy hazugságoknak ne higgyenek. Mindegy, hogy baloldali vagy jobboldali hazugságról van szó. És mindig is megvolt az értelmiségi udvar. Erre mondtam, hogy kell tudni nemet mondani. Néhányszor végigéltem, amikor valaki rájön, hogy igen nagyot hibázott. Ezt nyilvánosan bevallja, majd ellene fordul. Ez a legnehezebb lépéssorozat mindenki életében. Egyszer végigéltem azt, amikor édesanyám kiszabadult a börtönből, és elkezdtek hozzá jönni újságírók, és azt mondták, „Júlia kedves, én megírtam azt a cikket, de hát értse meg…’

Gondolom mártírhalált halt édesapádról volt szó.

-Igen, és az újságírók hozzátették, „én nem gondoltam volna, hogy föl fogják akasztani.” Ezt kiskölyökként megéltem. ’68 körül megint anyámhoz jöttek különböző emberek, és azt mondták, hogy „Júlia, maguknak volt igaza ’56-ban. Nem lehet ezt a rendszert humanizálni, emberarcúvá tenni.” A saját életemben pedig természetesen a rendszerváltás után szintén megtapasztaltam ezt. Ezeknek az embereknek a kínlódásából tudom, hogy iszonyatosan nehéz megtenni ezt a lépést. Igen nehéz lesz a most Fideszt támogató szakértelmiségnek azt mondani, hogy nagyot hibáztak. De meg fog történni. Szerintem ez fog először megtörténni.

Nem elképzelhető, hogy a többségük hisz abban, amit most csinál?

Én nem hiszem, hogy bármelyik értelmiségi kolléga hinne abban, hogy 4000 fős faluba stadiont kell építeni. A racionális szakmákat űző emberek azért látják, ami itt folyik. Mi, akik valamifajta technokrata foglalkozást űzünk, azt a végtelen korrupciót, ami ebben az országban van, abszolút látjuk. Már föl van függesztve az építésziroda, mert annyira államfüggő az egész.

Mármint, hogy az irodád nem vállalhat munkát?

Hát, hogy finoman fogalmazzak, a Fidesz győzelme után eltűntek a munkák, és, ha beadnék egy engedélyezési tervet, igen hosszú idő után kapnám meg nem az engedélyt, hanem a hiánypótlást, amikor újra elkezd ketyegni az óra. Nekem több volt a magánberuházóm, mint az állami vagy önkormányzati megbízás. Egy magánberuházóval nem lehet ezt megcsinálni, mert, ha valaki engedélyezési tervet rendel, azt jelenti, hogy már megvan a pénze az építkezéshez.

Díszletet ezért könnyebb neked most tervezni?

Igen, de díszletből is elég sokat külföldön tervezek. Egy nagyon kedves kollégám tanácsolta nekem, hogy „hát add be más néven!” Mire én azt válaszoltam, hogy ezt már én megtapasztaltam, elég volt nekem 15 éven keresztül, a daliás időkben. Nem akarnám újra ezt csinálni. De hát a diktatórikus rendszereknek irracionális a működésük. Én például nem értettem azt, hogy színházban miért voltam totál letiltva, miközben a tévében néha dolgozhattam álnéven, és a mozifilmekben pedig simán dolgozhattam álnéven. Mindenki tudta, hogy én csinálom, míg a színházban teljes tiltás volt. Sosem értettem, hogy ebben mi a logika.

Ha a sorsodat végig vesszük, olyan szempontból elég szörnyű a pályaív, hogy mártír fiaként indultál el, majd harcoltál a kommunista rendszer ellen, és majdnem ugyanott tartasz, mint akkor. Jó, utazhatsz, meg nyilván több a pénzed, de a szituáció meglehetősen hasonló. Föl lehet tenni a kérdést, hogy akkor ezért harcoltál?

Azért olyan környezetben nőttem föl, ahol ez természetes volt. Első világháború, második világháború, Rákosi rendszer, ’56, börtön, és aztán rendszerváltás, majd még jön ez is. Én gyenge kezdő vagyok ezekhez az emberekhez képest.

Azt lehetne gondolni, hogy ezzel a múlttal és szakmai teljesítménnyel piedesztálra kellene emelni, bár valószínűleg nem vágysz erre. De pont az ellenkezője történik. Ez nem csak rád nézve rossz, hanem egy országkép.

Igen is, meg nem is, mert én azt gondolom, hiába van ellenőrizve a rádió, az újság, minden, a különböző értékek mégiscsak valahogy eljutnak az emberekhez.

Egy körhöz igen, de az ország csücskébe már nem biztos.

Azért, ha megkérdezünk 100 embert, legalább 50 tudja, hogy én csináltam a Lehel téri piacot. A karakószörcsögi asszony is tudja.

De, hogy mit mondtál a rendszerről, azt már nem tudja.

Azt nem tudja.

A Fidesz viszont módszeresen kiépítette a polgári köreit és a legkisebb falvakban is ott van. Az ellenzéknek ez nem sikerül.

Az elképesztő korrupcióról igenis tudnak Karakószörcsögön is. Ezt jobban tudják helyben, mint a városokban.

Akik tudják, azok közül is sokan Fidesz szavazók, mert kicsit növekedett az életszínvonaluk, és nem tudják, mi lenne, ha jönne az ellenzék, félnek tőle, hogy esetleg még rosszabb lesz.

Most ez történt, én csak azt mondom, nem igaz az, hogy sehova semmi nem jut el. Eljut a szavazóhoz, hogy korrupció van, hogy ez rettenetes, eljut, hogy pénzt kell leadni, hogy a közmunka kizsákmányolás, mégis rászavaz. Ezt nem tudom megmagyarázni neked. Erre semmi mást nem lehet mondani, minthogy egy országnak olyan kormánya van, amilyet megszavaz.

Megmagyarázható, mert szemben vele érdemben nincs más.

Te a pozitív szavazatot kéred számon, de van azért proteszt szavazat, ezt tudjuk. Ebbe nem akarok belemenni, mert a korrupció nem csak egy pártra jellemző. És én még nem halottam senkit azt mondani, hogy álljon meg a korrupció, és tényleg csak arról beszélni.

Mindez hová vezet?

A párhuzamos kulturális lehetőségeknek a megteremtése, és ez úgy érzem, hogy zajlik, engem nagy optimizmussal tölt el. Azt is gondolom, hogy az Unió lépni fog, és nem fogja ezt tovább tűrni. Lehet azt mondani, hogy a külföldi beruházók szeretik a diktatúrákat, féldiktatúrákat, mert akkor csak egy emberrel kell valamit megbeszélni, és, ha ő ki van elégítve, akkor jó. De ez sem tart örökké. A párhuzamos kultúrák kiépítése pedig a szemünk előtt zajlik, most beszélgetünk éppen erről.

És nem a közszolgálati rádióban, tévében tesszük.

Nem. Nem. Nem. De azért hozzátenném, mert én ültem a tévé kuratóriumban, hogyha a nézettségi adatokat vesszük, akkor emiatt én nem vagyok annyira elkeseredve. Ekkora beruházással ilyen kicsi eredményt elérni, teljesen irracionális. Tátott szájjal figyelem az ár-érték arányt az ellenőrzött médiumokban.

Az is irracionális, hogy az ellenzéknek már ennyire nincs sajtója. A jobboldal még ellenzékből ütőképes sajtóbirodalmat épített ki, a baloldal már hatalmon engedte pusztulásnak indulni az ő oldalán lévő sajtót, ami még tovább pusztul. Lehet azt mondani, hogy akkor ott van az internet, de gyaníthatóan már azt is figyelik. Ahogy a munkahelyek egy része is megteszi ezt, és emiatt sokan már ott is igencsak megnézik mit posztolnak, kikkel leveleznek.

Törökországból ezt nagyon tudom. Az az ember, aki még mindig Fidesz szavazó, és töröl valakit az ismerősei közül, mert mások a nézetei, egyszer csak elgondolkodik, hogy ekkora barom, és ennyit hazudik ő is másoknak. Azért nem lehet mindig másokat hibáztatni egy olyan országban, ahol lehetne szabadon szavazni. Ne csináljuk már azt, hogy senkinek semmi felelőssége nincsen, aki elment szavazni. Például az is lehet egy nagy hiba, hogy a rendszerváltó értelmiség nem tanította meg a szavazókat, az új generációt, hogy bizony, a szavazás, az felelősség. És, hogy azért ez nem csak úgy van, hogy azt mondom, hú, én most nagyon be vagyok szarva, és ezért a Fideszre szavazok. Nyugodtan lehetne ellene szavazni. A proteszt szavazást nagyon ismerjük. Majdnem azt lehetne mondani, hogy Magyarországon szinte minden választás proteszt szavazás volt, nem valakire szavaztak, hanem valaki ellen. És ez most nem valósul meg.

Ismét lebukott a köztelevízió

FüHü
-
0
Ismét lebukott a köztelevízió

Ismét lebukott közszolgálati televízió: egy olyan, egyszerű tüntetőként beállított riportalanyt szólaltatott meg, akiről némi utánakaparással kiderül, hogy egy náci pártnak volt korábban a képviselőjelöltje. Nem először követ el ilyen „bakit” az MTV.

Az M1 esti 19:30-as híradójának második blokkjában – a kötcsei találkozó és a Sargentini jelentés után – foglalkozott a németországi, ezen belül is a chemnitzi helyzettel, nekimenve Angela Merkel német kancellárnak.

Nagyvonalakban végig vette az augusztus 26-i késelés után a szászországi városban kialakult eseményeket, beleértve a kérdést üldöztek-e – ahogy a többi között Merkel állítja – bevándorlónak kinéző embereket a város utcáin, s a tömegek törtek-zúztak, avagy nem – ahogy egyebek közt a titkosszolgálat vezetője véli.

Ezzel kapcsolatban szólaltat meg egy tüntetőnek beállított férfit, Rico Ladwigot, aki arról beszélt, hogy általában is szabályosan megvezetik az embereket. Szerinte nem voltak igazak az állítások, melyek szerint a tömegek áttörték volna a rendőrségi zárlatot. Hozzátette: több riporter is készített a helyszínen interjút, de egyet sem látott ezek közül még.

A dolog szépséghibája, hogy a nyilatkozó, Rico Ladwig nem egyszerű tüntető:

ő annak a náci pártnak, az NPD-nek (Német Nemzeti Demokrata Párt) volt a képviselőjelöltje a 2009-es önkormányzati választásokon, amelyet be akartak tiltani, ám ezt az Alkotmánybíróság utóbb megakadályozta.

A volt kelet-német területen a párt 2004-ben 9,2 százalékot ért el a  tartományi választásokon.

Nem először bukik le a köztelevízió. Nem egészen egy hónapja írta meg a német sajtó, hogy az NPD-alapon álló, szintén radikálisan bevándorlóellenes AfD-nek szintén a helyi politikusait szólaltatták meg migrációellenes kontextusban.

Börtönbe azért csak nem csukják…

Lendvai Péter
-
0
Börtönbe azért csak nem csukják…

Néhány hónappal ezelőtt nyilatkozott Dr.Dávid Ferenc, a Vállalkozók Országos Szövetségének főtitkára a Független Hírügynökségnek; akkor arról beszélt, hogy miként tervezik a szervezet működését továbbvinni, az elnök, Demján Sándor halála után. Aztán Dávid váratlanul felállt, és leköszönt a posztjáról. Vajon miért tette, mi lesz a VOSZ-szal – erről beszélgettünk vele.

  • Demján egyenrangúnak tekintette
  • Befelé is hadakoznia kellett
  • A kommunikációját bírálták
  • Az örökséget tovább kell vinni
  • A kamara az állam megnyújtott keze

 

Szókimondó, őszinte emberként ismertelek meg, és ezt azért bocsátom előre, mert ennek a beszélgetésnek is csak akkor van értelme, ha őszintén válaszolsz a kérdésekre… Nem reagálsz…

Sokszor tiltakoztam az ellen, hogy az ellenzéki pártok a belső ügyeiket a nyilvánosság előtt vitatják meg, és ezen, úgy látom, nem is nagyon változtatnak, én viszont azt mondom, hogy vannak dolgok, amelyek nem tartoznak a nagyközönségre. Ha tehát a kérdéseid olyanok lesznek, hogy a VOSZ belső ügyeire vonatkoznak, akkor azokról nem fogok beszélni. Tizenkét évet dolgoztam itt, mindig szerettem a munkámat, nyilván ennyi idő alatt voltak viták gondok is, de ezekről tényleg nem akarok beszélni.

De kérdezni lehet, nem?

Annyi kiegészítést még hadd tegyek az előzőhöz, hogy ha az ember egy hosszú házasságban elválik, akkor nézzen előre, és a múltból próbáljon meg a szép évekre visszaemlékezni.

Nem olyan régen találkoztunk…

Megnéztem, május 25-én.

Azaz három hónappal ezelőtt, és akkor kiegyensúlyozott voltál, a jövőt tervezted, nem a sajátodat, a VOSZ-ét, beszéltünk a Demján Sándor halálával beállt űrről, és arról, hogy azt miként lehet egyáltalán kezelni. Én jelét nem láttam annak, hogy hamarosan távozni fogsz a főtitkári székből.

Akkor még nem született meg bennem a döntés, de a gondolat már ott volt a fejemben. Március 26-án távozott az Elnök úr, április 10-én temettük, és május 15-én volt a VOSZ küldöttgyűlése. Akkor még nem tudtunk új elnököt választani, viszont egy sor olyan dolog volt, amely az előző esztendő lezárásáról szólt.

Én határozottan emlékszem, hogy a találkozásunkkor a tervekről beszéltél. Most viszont azt látom, hogy te ebbe a három hónapba tényleg, a szó szoros értelmében belefogytál.

Ez egy véletlen… is lehet,egyébként 82 kg vagyok. A VOSZ az életem egyik legfontosabb és legjobb munkahelye volt. Rendkívül jó munkakapcsolatban voltam az Elnök úrral, nem baráti, de bizalmi kapcsolat volt. Ő volt a munkáltatóm, de nagyon egy húron pendültünk. Olyan főnök volt, akinek lehetett nemet is mondani; egyenrangú kapcsolat volt. Hagyta, miután ő annyira nem szerette a nyilvánosságot, hogy én legyek a VOSZ arca, azt mondta nekem, hogy ezt a cuccot én elég jól el tudom adni. Amikor tehát lezártuk a küldöttgyűléssel  az évet, elgondolkodtam rajta…

Ne szaladjunk ennyire előre.

De annyit még muszáj mondanom, hogy kerek egész zárult le.

Nekem nem úgy tűnik.

Ehhez jogod van.

Azt gondolom, hogy neked komoly elképzeléseid voltak a VOSZ szerepéről, de erről talán majd később beszélünk.

Beszéljünk. Mindenről.

Tudod-e, hogy mi volt Dávid Ferenc sorsa?

A sorsa, ha Dávid Ferenc püspökre gondolsz, a végén szomorú volt. Ami pozitív volt, szinte egyedüliként a világon nemzeti vallásalapító volt a XVI. században.

Amikor a király, János Zsigmond meghalt, elvesztette a fő támaszát, fogházba vetették, és ott meg is halt.

Azt azért remélem, hogy a börtönt el tudom kerülni…

Ugye pontosan érted, hogy miért hoztam szóba ezt a példát?

Igen, pontosan. Én remélem, hogy

soha nem éltem vissza azzal, hogy csaknem bármit mondhatok, mert mögöttem van az ország egyik legtekintélyesebb vállalkozója.

Nem, módosítok: a legtekintélyesebb. Nem a leggazdagabb, de a legtekintélyesebb. Ez nyilvánvalóan nagyon komoly erőt ad az embernek. Vagyis, azt akarom mondani, hogy itt sok dolog játszott össze. Az egyik az, hogy Ő elment, a másik az, hogy nélküle, 63 évesen, egy új kormányzati ciklusban négy évet végig bokszolni, úgy éreztem, hogy nem biztos, hogy van hozzá elég erőm. Az új elnöknek, aki július 2-a óta Tolnay Tibor, nyilván új főtitkárra lesz szüksége. Nekem Tolnay Tiborral kiváló a kapcsolatom, örülök a megválasztásának, annak különösen, hogy belülről jött, pedig volt nyomás a tagságon, hogy külső embert válasszon. Tolnay Tibornak van tekintélye, ő évtizedekig volt az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke, ráadásul ő is kötődött érzelmileg Demján Sándorhoz. Nem mondom, hogy könnyen hoztam meg a döntést, de mégis: olyan helyzet adódott, amikor lépni kellett. Fontos tudni, nem pusztán a sajtónak szólt, hogy a váltást én kezdeményeztem.

Azért azt ne mondd nekem, hogy ez egy logikus döntés volt másfél hónappal a nyugdíjazásod előtt…

Tíz hónappal…

Pláne.

Megrágtam. Logikus a kérdésed, de most volt időszerű. Nem pénz kérdése, mert már negyvennégy éve dolgozom.

Beszélgettem a kialakult helyzetről másokkal, rólad is. Azt mondták, többen is, hogy az Elnök úr számodra egy olyan hinterlandot jelentett…

Így van.

Hogy nyugodtan vállalhattad az arcodat, a véleményedet, tudták, hogy mögötted ott áll Demján Sándor…

…És a VOSZ közössége.

Az én információim szerint a VOSZ közössége már nem annyira… Szóval az az attitűd, amivel az ügyeket képviselted, és ahogy nem a kormánynak akartál megfelelni, erre már a szövetségen belül nem volt mindenki vevő… Akik Demján miatt hallgattak és úgy tűnt, hogy tisztelik a véleményedet, az elnök halála után már nem fogadták el az önállóságodat.

Erre válaszolni kell. Ügyesen körbeírtad a helyzetet. Én az utolsó pillanatig titokban akartam tartani a főtitkár váltást, mert azt gondoltam, hogy az a jó, ha végig tudom vinni az ügyeket, amíg funkcióban vagyok. Engem azért hoztak ide – az szinte mindegy is, hogy mi van leírva a munkaszerződésemben -, egész életemben az volt a feladatom, hogy kormányok jönnek, kormányok mennek, de a munkaadói oldalon legyen egy olyan pali, akit valamelyest jegyeznek közgazdászként, tud beszélni és írni, és nem is fél, nem ijed meg attól, ha egy államtitkárral találkozik. Nekem tehát az volt a dolgom, hogy egyezkedjek és vitázzak. És igen, amikor már az derül ki, a legkisebb mértékben is ez derül ki, hogy nekem befelé is hadakoznom kell, akkor arra már nemet mondok. Ennek természetesen lehet az az oka, amit te említettél. És ha így van, akkor az már nem az én lelkem. Az én fő területem itt azért – a főtitkári teendőkön kívül – a médiában való jelenlét volt. És ha ott, nem mondom, hogy megrendült a bizalom, de észlelnem kellett azt, hogy az általam vitt kommunikáció már nem mindenkinek tetszik. És az ugye elég nyilvánvaló, hogy az ember nem hatvanhárom éves korában kezd el változni. Két lelkem nincs. Én nem tudok úgy váltani, hogy innen kezdve egy-egy televíziós szereplés alkalmával azon törjem a fejem, hogy amit mondok átmegy-e vagy sem. A rendszer maga természetesen hordozza a hiba lehetőségét. Itt nagyon széles társadalmi közösségről beszélünk, már, ami a VOSZ-t illeti, és ez azt jelenti, hogy lehetetlen folyamatosan egyeztetni egy-egy nyilatkozatomat.  Voltak, akik az egyeztetett nyilatkozat hiányát említették bírálatként. Ez biztos, hogy nem megy. A demjáni korszakban ez úgy működött, hogy közösen meghatároztuk a fő csapásirányokat, és ahhoz tartottam magam, de nagy szabadsággal.

Zárjuk focihasonlattal: azt még el lehet viselni, ha az embert rugdossa az ellenfele, még azt is, hogy a bíró károdra ítél, de azt már nem, amikor a saját csapatod tagjai fordulnak ellened és szegik meg a fair play szabályait. Természetesen az előbbi mondatom általános érvényű és tartalmát nem lenne szerencsés a közeli múlt történéseihez kötni…

Az, hogy egyesek bírálják a te médiaszereplésedet, nem jelenti-e azt egyben, hogy maga a szervezet jobban akar idomulni a kormányhoz?

Logikus kérdésedre az a válaszom, hogy remélem nem, de ezt már nem az én tisztem megítélni. Nem akarom kikerülni a választ, amikor azt mondom, hogy az könnyen előfordulhat, hogy a jövőben a VOSZ más hangot üt meg, mint amit én képviseltem: jöhet más stílus, más tartalom, más szókészlet. Számomra az a fontos, hogy szakmai véleményt fogalmazzanak meg; mint például a vasárnapi zárva tartás ügyében: akkor mi úgy döntöttünk, hogy mindenkivel szembe megyünk az álláspontunkat védendő, annak ellenére, hogy senki sem segített bennünket.

Nagy vehemenciával harcoltunk, de kizárólag szakmai alapon.

Lehet, hogy az utódok nem lesznek olyan hevesek, mint én, a lényeg azonban az, hogy szakmailag tudják-e képviselni a VOSZ álláspontját, vagy sem. Mondok példát is: tudja-e a szervezet kellő erővel képviselni azt, hogy ezt a közszolgálati szférát nem tudja a versenyszektor eltartani, vagy a társadalmi párbeszéd fontossága. Ki kell mondani, hogy aki velünk nem áll szóba, az nagyon rosszul teszi. Nos, ezek el fognak dőlni egy, másfél éven belül.

Eddig az volt rólatok a kép, hogy Demján Sándor és te is önálló entitásként működtetek…

Mindketten a bika jegyében születtünk, és ez általában rosszat jelent, ám ebben az esetben tökéletes volt az összhang közöttünk. Igen, mindketten eléggé szuverén egyéniségek voltunk. Demján Sándor nem volt olyan hangos, mint én, de ő is ki tudta nyitni a száját. Ez egy olyan tandem volt, amely nagyon jó szinkronizált váltóval működött.

De az Elnök halála után azt a szereplőt, aki az arca és hangja volt a szervezetnek, elkezdik támadni, bírálni…

Nem támadni, azt nem…

Akkor bírálni.

Persze ez is kicsit furcsa tizenkét év egyetértés után, de bírálni nyilvánvalóan lehet.

Amiről én beszélek az elsősorban az, hogy ezeknek a bírálatoknak a hegye arra irányul, hogy túlságosan a kormánnyal szemben fogalmazódik meg a főtitkár véleménye…

Ennek a kicsúcsosodása a tusványosi reakcióm volt; akkor ugye azt kifogásoltam, hogy miért ott fogalmazódott meg kormányzati bírálat a  hazai kisvállalkozókkal szemben, és az is megemlítettem, hogy nem kellene őket kicsit pökhendi módon kezelni. Nos, ezt a véleményemet kifogásolták néhányan; azt mondták, hogy a távozóban lévő főtitkár ne nyilatkozzon ilyeneket. Igen, ez volt a hegye a dolognak. Ezzel együtt fontos ismételnem: én döntöttem úgy, hogy felállok.

Ez biztos így van, de ismétlem: valaki tíz hónappal a nyugdíj előtt és tizenkét év munka után felálljon, ahhoz nagyon sok olyan impulzus kell, hogy érje, amelyek szinte beletaszítják ebbe a döntésbe.

Kétségtelenül így van, sokat is rágódtam, de aztán döntöttem. Az új elnök egyébként felajánlotta, és őszintén tette, hogy maradjak; ez erkölcsileg nagyon fontos számomra, de persze nem változtatott az elhatározásomon.

Ezt a tíz hónapot hogyan hidalod át?

Ebbe nem mennék bele.

De nem otthon fogsz üldögélni.

Annak nagyon kicsi a valószínűsége. Most viszont még, szeptember végéig itt vagyok hivatalvezető, és nem akarom megsérteni az itteni szabályokat.

Lelkileg elengedted a VOSZ-t?

Ezt sosem lehet elengedni. Ez olyan, mint a futball: attól, hogy a Vasas kiesett az NB II-be, még piros-kék az Isten. Az, hogy a VOSZ és közöttem milyen kapcsolat lesz, az azon fog múlni, hogy a szervezet mennyire enged magához közel. Mivel én bontottam a szerződést, azzal kimondtam egy döntést. Aztán az élet nagyon sokféle dolgot hozhat.

Személyes ellenséged volt a VOSZ-on belül?

Én ezt a kérdést nem tudom értelmezni.

Olyan személyre gondolok, akiről érezted, hogy nehezen tud elviselni.

Nekem az ellenfél, nemes ellenfél, a mindenkori kormány, meg a szakszervezetek. Persze szövetségeseink is lehetnének. Azokkal, akikkel nem volt személyes szimpátiám, azokkal elkerültük egymást. Ha azt kérdezed, hogy utált-e valaki, akkor azt mondom: meg is lennék sértődve, ha nem. Miután én itt a VOSZ-on belül lényegében „pénzügyminiszter” is voltam, márpedig azt nem szokták szeretni, kiváltképp, ha szigorú költségvetést visz. Egyébként meg annyit erről az elengedésről, még ha azt mondod, hogy érzelmes pali vagyok akkor is: mit szólna Demján elnök úr az „égi vállalkozói klubból”, ha én erre képes lennék.

Éppen ezért kérdezem, hogy tartasz-e attól, hogy a VOSZ esetleg légneművé válik?

Attól nem. Nem, mert ennek a közösségnek van egy olyan feladata, amely szerint a demjáni örökséget vinni kell. Márpedig az nem a hallgatásról szól. És nem a szolgalelkűségről. Ezért nem jó az a kérdés, amit feltettél. Ennek a közösségnek politikailag semlegesnek kell lennie, középen kell állnia. Demján Sándor  erre mindig nagyon ügyelt, és azt is bírni kell, hogy lehet, hogy nem törődnek a véleményünkkel, de tudniuk kell: kormányok jönnek és mennek, de mi maradunk. Ha az bekövetkezne, amiről kérdeztél, akkor az már nem a VOSZ lesz. Annyi érdekképviselet van ebben az országban, nézd meg, milyen szépen hallgatnak. Mi nem tehetjük ezt. És nekem személyes felelősségem is Demján Sándor emlékének ápolása.

Úgy is, hogy nem fogod be pörös szájad…

Nem fogom be. Otthon a fürdőszobában kiállni a gondolataink mellett nem nagy dolog  és nincs is sok értelme. Azt remélem, hogy annyi lehetőségem mindig lesz, hogy írjak, beszéljek, megszólaljak, hallassam a hangomat. Ha normális lesz a világ, akkor nem lesz nekem semmi problémám. Hihetetlenül fontos fenntartani bizonyos témákat, főként az egészségügyet, az oktatást és a munkaügyet; három olyan alapvető terület, ahol nélkülözhetetlen a társadalmi párbeszéd, miközben még önálló minisztériumuk sincs ezeknek az ügyeknek. Ezeknek a szervezeteknek, mint például a VOSZ is, bármilyen takarékon ég is az érdekegyeztetés lángja, minden intézményes fórumon ott kell lenniük , még akkor is, hogy ha nem törődnek a véleményünkkel. Mert azt is tudni kell, hogy a köztestületi kamarák nem jelentenek érdekképviseletet. Én nem vagyok kamaraellenes, de azzal tisztában kell lenni, hogy a gazdasági önkormányzatként működő kamara lényegében az állam megnyújtott keze. A kamara megrendelést teljesít, azért kap  különleges jogosítványokat és állami pénzt. Nem véletlen, hogy a pedagógusoknál is a Pedagógus Kar elnöke nyilatkozik először, és nem a szakszervezet. És ez lesz nálatok, újságíróknál is, ha létrejön a kamarátok. Az lesz a mese, hogy az újságírók akaratát teljesíti a kormány. Ezért is vinni kell a VOSZ örökségét, hiszen a játékteret úgy is ők festik fel, a szabályokat, úgy is ők alkotják. De nem vonulhatsz le a pályáról.

Ahogy Demján Sándor mondta: a tárgyalóasztaltól sosem állunk fel.

Merkel szégyenletes hibája

FüHü
-
1
Merkel szégyenletes hibája

Az elmúlt néhány évben sok ország erős konzervatív pártja lépett veszélyes szövetségre a szélsőjobbal, így Ausztriában is. De az utóbbi napok leginkább sokkoló híre az, hogy Angela Merkel taktikai politikai szövetséget kovácsol a liberális demokrácia legfőbb európai ellenségével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.

Az európai konzervatívok kudarcot vallanak a jobboldali tekintélyelvűség terjedésének feltartóztatásában, és Angela Merkel a jelek szerint megbukott kora legfontosabb vizsgáján – írta Yasha Munk, a Harvard egyetem német származású politológus tanára a Slate Magazine-ban. Amikor a demokráciákat jobboldali veszély fenyegeti, a védelemben különösen jelentős szerep jut a konzervatív mozgalmaknak: ha a demokrácia védelmére sietnek, akkor a rendszer többnyire túléli a támadást. Ha közösködnek a demokrácia ellenségeivel, vagy előnyben részesítik a rövid távú előnyöket a demokratikus intézmények hosszú távú megőrzésével szemben, akkor nyitva áll az ajtó a mindenféle autokraták számára.

Mounk megállapítására – amelyet részben Daniel Ziblatt neves politológustól idéz – történelmi példákat hoz fel cikkében a 19. századi Nagy-Britanniától – ahol sikerült a margóra szorítani a szélsőségeseket – egészen a 20. századig, amikor a hagyományos jobboldali pártok Németországban és Olaszországban átadták a hatalom gyeplőit a fasisztáknak. Majd felhozza napjaink Egyesült Államát, ahol a republikánusok mélységesen aggasztó módon nem teljesítik legalapvetőbb történelmi kötelezettségüket Trump elnökkel kapcsolatban.

Az elmúlt néhány évben sok ország erős konzervatív pártja lépett veszélyes szövetségre a szélsőjobbal, így Ausztriában is. De az utóbbi napok leginkább sokkoló híre az, hogy Angela Merkel taktikai politikai szövetséget kovácsol a liberális demokrácia legfőbb európai ellenségével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Orbán az elmúlt nyolc évben kvázi diktatórikus ellenőrzése alá vonta az országát, és annak, hogy ezt megtehette anélkül, hogy nagy ellenállásba ütközött volna az EU intézményei részről, az az egyik fő oka, hogy mindig kapcsolatokat tartott fenn a fősodor konzervatív európai pártjaival. Ennek legfontosabb kifejeződése az, hogy a Fidesz még mindig az Európai Néppártban (EPP) foglal helyet, és tagsága legfőbb védelmezője a középjobb EPP frakcióvezetője, a német Manfred Weber – írta Mounk, és felidézte Weber Orbánnal kapcsolatos állásfoglalásait. Nem világos, hogy taktikai megfontolások, valós ideológiai affinitás, vagy ezek valamely keveréke a motiváció, de Weber mélységesen cinikusan védelmezi a magyar kormányt a felelősségrevonástól.

Daniel Kelemen, a Rutgers egyetem politológus professzora úgy látja, hogy Weber magatartása végzetesen aláásta Európa képességét arra, hogy kordában tartsa Orbánt. Mivel az Európai Parlament legnagyobb frakciója nem szakított a Fidesszel, lehetetlen volt kiépíteni egy pártokon átívelő konszenzust Orbán szankcionálására. Mindez felbátorított más országokat is. Weber tehát alapvető szerepet töltött be abban, hogy Orbán lerombolhatta a magyar demokráciát, Angela Merkel mégis támogatásáról biztosította abban, hogy Weber induljon a jövő évi európai választásokon az EPP csúcsjelöltségéért. Ezeknek a fejleményeknek a jelentősége messzemenően nem tudatosodott. Nem titok, hogy Merkel nem lelkesedik Orbánért. A jelek szerint azonban úgy látja, hogy szüksége van rá a többsége megőrzéséhez az Európai Parlamentben, és ahhoz, hogy a hazai koalíciója békéjét fenntartsa. Az elvi álláspont nagy árat követelne, és ezért alighanem úgy döntött, hogy békét köt a nem demokratikus jobboldallal. Ez hatalmas kihatással van az európai politikára. Egyrészt minden eddiginél világosabbá vált, hogy az Európai Unió kész tolerálni a mélységesen illiberális és nem demokratikus államokat tagjai sorában. Ez súlyosan károsítani fogja az unió legitimációját.

Másrészt leomlott az a bástya, amelyet a jobb- és baloldali fősodor pártjai a demokrácia ellenségeivel szemben egykor alkottak. Ha Merkel és Weber el tudja árulni elveit annak érdekében, hogy megtartsa a többséget a viszonylag kevéssé fontos Európai Parlamentben, akkor nemigen várható el, hogy ellenállást tanúsítson az AfD szélsőjobb párttal kötendő szövetséggel szemben, ha majd egyszer ez lesz az ára annak, hogy megtartsa a hatalmat Berlinben. Merkelben sok éven át a liberális demokrácia értékeinek hősies védelmezőjét látták.

Az utóbbi néhány nap azonban karrierje sokkal sivárabb értékelését hozta: amennyiben a történelem valóban a konzervatív politikusokon múlik, akkor Merkelre alighanem úgy fognak emlékezni, hogy megbukott kora legfontosabb vizsgáján, és nem szállt szembe a demokráciaellenes jobboldallal.

Csak az anya biztos?

Kardos Ernő
-
0
Csak az anya biztos?

Egy ma is érvényben lévő kormányrendelet szerint a diákhitelek szüneteltetése és elengedése a nők számára lehetséges, miközben a férfiaknak nincs joguk erre.  Arról a kedvezményről van szó, amely lehetővé teszi, hogy a második és a harmadik gyerek születésekor az anya részlegesen, illetve teljesen mentesüljön a diákhitel hátralékának visszafizetésétől, miközben az apák nem élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ezt a kormányzati szabályozást vizsgálta és kritizálta a közelmúltban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Az intézmény főosztályvezető-helyettese, Szajbély Katalin azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy a kifogásolt gyakorlat elsősorban azért sért alkotmányos elveket, mert nemcsak személyek, hanem családok között is indokolatlan módon tesz különbséget.

Az alapvető jogok biztosa szerint még az állam sem tehet különbséget az anyák és apák között. Ha megteszi, akkor maga az állam diszkriminál?

Nem feltétlenül. Ugyanis még az Alaptörvény is módot ad arra, hogy az állam a nőket előnyben részesítse, ahogyan előnyben részesítésre alkotmányos lehetőség van a családok védelme érdekében is. Mindössze arra kell figyelni, hogy a különbségtétel ne önkényes legyen, tehát ha az állam bárkit előnyben részesít, annak legyen ésszerű oka.

Ésszerű oknak számít az, hogy januártól bizonyos feltételek esetén a nők diákhitel tartozását elengedheti az állam, a férfiakét viszont nem? Ez tényleg nem diszkrimináció?

Jogos kérdés, több édesapa fordult hozzánk hasonlóval. Előfordul ugyanis, hogy bizonyos családokban az édesanyáknak nem volt diákhitele, vagy azt már törlesztette, a férfiaknak viszont még van visszafizetni valója. A januártól életbe lépett törvény azonban csak a nők diákhitelét engedi el, a férfiakét nem. Ez felveti a családok közötti különbségtétel lehetőségét is, mert a harmadik gyermek megszületése esetén, ha a nő volt az adós, akkor elengedték a tartozást, ha viszont a férj, abban az esetben továbbra is fizetni kell, annak ellenére, hogy semmilyen más különbség nincs e családok helyzetében.

Vagyis a különbségtétel úgy jelentkezik, hogy van olyan család, amely tényleg viseli a diákhitel korábbi terheit, a másik viszont nem? Ez lenne a különbségtétel? 

A gyakorlatban azt látjuk, hogy megvalósul az édesapák és az édesanyák között a különbségtétel, aminek ez esetben nincs ésszerű oka. Ha ugyanis a szülők együtt nevelik a gyerekeket, akkor a hitel törlesztése az egész család költségvetésében jelentkezik. A hitel elengedése tehát az egész család számára előnyös, fennmaradása pedig az egész család számára hátrányos. Ebben az összefüggésben nem lehet ésszerűnek tekinteni a különbségtételt, tehát az egyenlő bánásmód szempontjából visszás helyzet alakul ki.  Emellett, habár alkotmányjogi értelemben csak személyek között lehetne különbséget tenni, családok között viszont nem, lényegében erről is van szó. Egy hasonló intézkedést példaként hozva: a családi adókedvezménnyel a család egészének terhein könnyít az állam, gazdasági egységként kezeli a családot, ezért azt bármelyik szülő igénybe veheti.

Vagyis azt mondja, hogy az intézkedés ugyan nem alaptörvény-ellenes, de ütközik az alkotmányos jogelvekkel.  Tehát legyen érvényes a férfiakra is? 

Konkrét javaslatot erre nézve nem fogalmazunk meg, a jelentésben részletesen kifejtett elvek figyelembe vételére kérte a jogalkotót az ombudsman. Azt tudni kell, hogy az állami juttatások odaítélésénél széles a jogalkotó mérlegelési lehetősége, s ugye – mint említettem – a nők előnyben részesítése elvi szinten alkotmányjogilag is elfogadható. De a biztos azt is elfogadhatónak tartaná, ha egy családban, ahol az édesanyának nincs diákhitel tartozása, de az édesapának viszont igen, akkor neki ne kelljen a hiteleket visszafizetni.

Emellett fontos, hogy a szabályozás a várandósság harmadik hónapjától kezdve már az első gyermek esetén is lehetővé teszi az édesanya számára a törlesztés szünetelését három évre, és fontos lenne, hogy – amennyiben a családban az apának van diákhitel-tartozása – az apa vehesse igénybe ezt a kedvezményt, hiszen a fizetési kötelezettség átmeneti megszűnése is nagy segítség a családoknak.

A közös kassza szempontjából mindegy, hogy a nő, vagy a férfi nem fizeti a tartozást. Van adat arról, hogy ez hány férfit érint? 

Nincs, eddig hozzánk több ilyen panasz érkezett, de mi már egyetlen felvetés esetén is megvizsgáljuk az ügyet, hisz itt elsősorban a jogelvek érvényesüléséről van szó. Ugyanakkor vélhetően ma közel annyi férfinak lehet diákhitele, mint nőnek, s ha a jelenlegi jogi helyzet fennmarad, az az érintett családok számára jelent relatív hátrányt.

Mi történik válás esetén? Akkor a gyerekeit egyedül nevelő férfi komoly hátrányba kerül? 

Az nem valószínű, hogy épp gyerekszülés után – a hitel elengedése két, illetve három gyermek után jár – válnának el a felek, olyan módon, hogy a gyermekek az édesapánál maradnak, de ha mégis erre kerülne sor, vagy abban az esetben, ha bármilyen okból az édesanya kiesik a családból, az édesapa akkor sem részesülhet a kedvezményben. Erre semmiféle ésszerű ok nincs! Ha ugyanis gyermekeiket egyedül nevelő szülőket hasonlítunk össze, akkor az édesanya miért, az édesapa miért nem részesülhet kedvezményben? Ugyanez vonatkozik a szünetelés lehetőségére is.

Azt pedig kifejezetten diszkriminatív, hogy örökbefogadás esetén – férfiak és nők egyaránt fogadatnak egyedülállóként örökbe – csak a nők részesülhetnek hitel-visszafizetési kedvezményben, illetve a gyermekvállalásra tekintettel a törlesztés három éves szünetelésének a lehetőségében.

Miután az állam figyelmét az ombudsman felhívta a problémákra, lehet, hogy a nőktől is megvonják a szóban forgó kedvezményt?

A mi célunk inkább a segítő szándék volt, az, hogy az ellentmondásokra felhívjuk a figyelmet.

Elképzelhető, hogy az alkotmánysértő helyzet miatt ezek után a férfiak is megkapják a kedvezményes lehetőséget? 

A jogalkotó még nem válaszolt a felvetéseinkre.

Ha jól értettem, a minisztérium eddigi reakciója leegyszerűsítve úgy szól, hogy csak az anya biztos, tehát ezt a családi kedvezményt az édesanyákhoz kell kötni. Ez jó megközelítés?

Ez válasz akkor született, amikor a vizsgálat során először felvetettük a problémát. A szakminisztérium mindenekelőtt az anyák terheit akarta csökkenteni, a család anyagi helyzetének javítása csak másodlagos cél volt. vizsgálatunk során a tárca valóban azt mondta, hogy az adminisztráció, az anyaság tényének megállapítása az anyák esetében egyszerűbb.

Az interjú itt nem ért véget. Ugyanis szerettünk volna arra is választ kérni az Alapvető Jogok Biztosának alkotmányjogászától – amit egyébként az interjú előtt jeleztünk is -, hogy mi a magyarázata annak a megkülönböztetésnek, amely szerint a nők negyven év munkaviszony után elmehetnek nyugdíjba, a férfiak viszont nem. Korábban ugyan olvashattunk arról, hogy a nők számára a sokszoros túlterhelés miatt tették lehetővé – igaz, nem kötelezővé – a korai nyugdíjazást, miközben persze statisztikai tény, hogy a férfiak átlagéletkora alacsonyabb, mint a nőké. Kíváncsiak voltunk, hogy ha apák és anyák között nem lehet különbséget tenni, lehet-e férfiak és nők között ugyanezt megtenni.

A hivatal osztályvezető-helyettese, Szajbély Katalin először precíz jogi magyarázatot adott a kérdésre, de az interjú megjelenése előtt  azt kérte, hogy a választ ne közöljük, mert az ügyben az Ombudsmani Hivatalnak nincs még kiérlelt álláspontja. Annyit ígérhetünk, hogy ha majd megszületik a hivatal ma még hiányzó álláspontja, akkor szerkesztőségünk azt is szívesen közli. Ugyanis a tisztánlátás nyugdíjak esetén legalább annyira fontos, mint a diákhitel visszafizetésének ügyében.   

Labour recept: Hogyan kell zsidózni a baloldalon?

Bódis Gábor
-
0
Labour recept: Hogyan kell zsidózni a baloldalon?

Elég nagy felfordulást okozott a Brexit körül topogó Angliában, hogy az ellenzéki Munkáspárt nem tud vagy nem akar szabadulni az antiszemita vádaktól. Miután a napokban a párt vezető testülete ímmel-ámmal és egy kiegészítéssel elfogadta a Nemzetközi Holokauszt-emlékbizottság 11 pontos antiszemitizmus definícióját, a magukat elárulva érző palesztinpártiak London központjában 6 buszmegállóban ragasztották ki, hogy „Izrael egy rasszista kísérlet”. Az Egyesült Királyságban élő zsidók 40 százaléka kiköltözne, ha Jeremy Corbyn és a Munkáspárt hatalomra kerülne.

Azért ezt az idézetet választották a Londoni Palesztin Akció aktivistái, mert a Holokauszt-emlékbizottság egyik tétele ez. Vagyis azt állítani, hogy Izrael állam egy rasszista kísérlet antiszemita megnyilvánulásnak számít. Ebbe egyezett bele a Corbyn vezette párt vezetősége, igaz a párthatározatba egy kiegészítést is begyömöszöltek, miszerint mindez nem csorbíthatja azt a jogot, hogy szabadon lehessen véleményt mondani Izraelről és a palesztinok jogairól. Mintha ezt bárki is követelte volna.

A 2015-ben váratlanul, ám nagy többséggel megválasztott most 69 éves Corbyn a blairista hagyományokat (a volt munkáspárti miniszterelnök Tony Blair középutasságát, neoliberális gazdaságpolitikját, feltétlen Amerika-barátságát) teljesen felrúgva szerzett népszerűséget az egyre balabbra tolódó tagság körében. Ennek az újbalos irányultságnak ez egyik mozgatórugója, lételeme az Amerika-ellenesség. Ami, tekintettel a jelenlegi amerikai elnökre, nem is annyira kirívó.

Nos, Európában az Amerika-ellenesség a legtöbb esetben rejtett vagy kevésbé titkolt antiszemitizmusra utal (New York mint Tel-Aviv a Hudson folyón).

A jelen esetben ez szintén egy magas labda, hiszen Donald Trump (vejileg is felfegyverkezve) olyan egyoldalú Izrael-barát politikát folytat, hogy azt már nehéz lenne felülmúlni. Másrészt Netanjahu izraeli miniszterelnök belpolitikája is összefonódik a koalíciójában levő szélsőségesek eszméivel. Ott sem nézik jó szemmel a „Soros-bérenceket”. Külpolitikában pedig olyan államokkal barátkozik, amelyekre gyakran rávetül az antiszemitizmus gyanúja. Azt is mondhatnánk, hogy Izraelben egy szélsőjobb felé sodródó jobboldali hatalom kormányoz.

Mindezt lehet, sőt kell is kritizálni. Csakhogy a brit Munkáspárt és Corbyn esetében ettől sokkal többről van szó.

A Labour vezetője régi motoros és 1982 óta parlamenti képviselő. Mint olyan, sokszor találkozott szélsőséges palesztin szervezet képviselőivel. Vagy olyan eseményeken vett részt, ahol ilyen közönség jött össze. Többször tett Izrael-ellenes nyilatkozatokat.

Legutóbb a Daily Mail hozott nyilvánosságra egy 2014-ben Tunéziában készült képet, amelyen Corbyn is látható amint annak a Salah Khalaf sírjánál áll, akit a Moszad 1992-ben ölt meg Tuniszban, és aki a müncheni támadás egyik kitervelője volt. Mint emlékezetes 1972-ben a Müncheni Olimpián a palesztin Fekete Szeptember terroristái 11 izraeli sportolót mészároltak le. Utóbb Corbyn magyarázkodott, hogy ugyan ott volt, de nem koszorúzott és ha koszorúzott is, a közös főhajtásnak nem volt a részese. Vagy mégis.

A Munkáspárt vezetése már aligha tudja lemosni magáról az antiszemitizmus vádját bármennyire is „toryzzák” a Corbyn-hívek azokat, akik a vezérüket bírálni merészelik. Erre a sorsra jutott a BBC is.

A helyzet komolyságára utal, hogy a legújabb felmérések szerint a brit zsidók majdnem negyven százaléka komolyan fontolóra venné, hogy távozzon az országból, amennyiben Corbynék kerülnének kormányra. 2015-ben, tehát mielőtt Corbyn a Munkáspárt vezére lett volna, ez a szám 11 százalék volt.

Lord Sacks, Nagy Britannia egykori főrabbija szerint „Corbyn felemelkedésével a zsidók egzisztenciális veszedelemmel néznek szembe”.

„A zsidók 1656 élnek ebben az országban és az elmúlt 362 év alatt egyetlen egyszer sem merült fel a zsidók többségében a kérdés, hogy biztonságos-e ez az ország gyermekeink felnevelésére” – mondta a lord a BBC-nek.

Corbyn egyik különös mondatára, miszerint a „brit cionisták nem értik az angol humort” a népszerű televíziós sorozatok (Igenis, Miniszter úr!, Igenis, miniszterelnök úr!) zsidó származású szerzője Jonathan Lynn a Timesnak írt levelében így ironizált: „Zsidó vagyok. Habár én írtam az Igenis, Miniszter urat! és az Igenis, Miniszterelnök urat! Corbyn azt mondja, hogy nem értem az angol iróniát. Szerzőtársam Tony Jay csak félzsidó, ő talán félig értette az iróniát és szolgált néhánnyal.”

A Munkáspárt következetesen cáfolja a Corbynt érő antiszemita vádakat. Éljünk hát Sir Humphreynak, az említett sorozatok főhősének szavaival:

„Soha nem higgy el semmit, amíg hivatalosan meg nem cáfolják!”

Matolcsy: Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek

FüHü
-
0
Matolcsy: Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek

Nem meglepő módon ismét víziót rajzolt fel Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Debrecenben az 56. Közgazdasági Vándorgyűlés nyitónapján elhangzott előadásában. Túllépve Magyarország határain az általa visegrádinak nevezett térség felemelkedésének lehetőségeit ecsetelte, természetesen „sikerre ítélve” megközelítésben. „Voltunk már egyszer nagyon gazdagok. Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek. Életminőségben azonos vagy fejlettebb szinten leszünk, mint Közép-Európa fejlett országai vagy egyes nyugati országok” – szögezte le.

Ahogy korábban azzal, hogy az Audi Győrbe ment eldőlt, hogy Magyarország a nyugathoz tartozik, most azzal, hogy a BMW Debrecent választotta, az dőlt el, hogy Magyarország keleti fővárosa egy hárommilliós régiónak a gazdasági, pénzügyi és geopolitikai régiója lesz – így kezdte Matolcsy György az előadását, amelyen végigvonult a városi, mikrorégiós szintről kiinduló, Magyarországon, a Kárpát Medencén át egészen Közép-Európa keleti részéig terjedő közös felzárkózás, felemelkedés gondolata.

„Magyarország az elmúlt nyolc év jelentős gazdaságtörténeti fordulatokat hajtott végre, s tavaly fogott bele a 13. ilyen fordulatba, a növekedésibe”

– mondta, hozzátéve: „mindennek a célja beteljesíteni a történelmi felelősségünket, hogy a régió nemzeti felzárkózzanak a nyugathoz életszínvonalban és életminőségben is.

Orbán Viktor vezetésével 2010 után reális a kivételes lehetőségünk van arra, hogy Magyarország az öt nagy geopolitikai erőközpont – Berlin, Washington, Isztambul, Moszkva és Peking – közepén fenntarthat felzárkózást tudjon végrehajtani.

Ennek érdekében már rá is léptünk az okos geopolitikai ihletésű fejlesztéspolitika útjára léptünk.

Az öt nagy geopolitikai erőközpont mellett öt olyan várospárról beszélt, amelyek fejlődése jelentősen hozzájárulhat a felzárkózáshoz; ezek Budapest-Debrecen, Varsó-Krakkó, Pozsony-Kassa, Ljubljana-Zágráb és Prága-Brno. Ezt az alkalmat ragadta meg, hogy méltassa Debrecent – amely „kakukktojásnak tűnhet a felsorolásban”, ám amely négy makrorégió metszőpontjában fekszik. A térség kiváló gazdasági integrációs területtel rendelkezik – szögezte le. Ezeknek az erőközpontoknak az együttműködése kulcsfontosságú lesz – fejtette ki.

Ennek a szellemében beszélt a Visegrádi csoportról, amelynek teljesítményét a dél-európai országokéval hasonlította össze, ebből az összehasonlításból – nem meglepő módon – az előbbiek kerültek ki győztesként. A visegrádiak 700-800 éve indultak el a siker útján, s  a jövő is fényesnek tűnik számár, hiszen leszögezte:

„Voltunk már egyszer nagyon gazdagok. Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek. Életminőségben azonos vagy fejlettebb szinten leszünk, mint Közép-Európa fejlett országai vagy egyes nyugati országok”.

A visegrádi országok története sikertörténet, ez a csoport az EU növekedésének a motorja, szögezte le Matolcsy, ábrákkal végig sorolva a legfontosabb makromutatókat, kimutatva, hogy miben fejlődünk gyorsabban, mint a ClubMed országok.

„Üzenni szeretném, amit már tavaly és tavalyelőtt is rögzítettünk: rajta vagyunk a felzárkózási pályán, a fordulat már megtörtént”

– mondta, majd sorolta az egyes mutatókat, közte a GDP-dinamikát, az uniós belüli gazdasági súly növekedését, a növekedés szerkezetének egészséges voltát, azt, hogy nem eladósodásból finanszírozott a felzárkózás.

„Habár hosszú ideig helytelen módon sokkterápiát alkalmaztunk, de mégis nyerésre állunk, mi visegrádiak” – szögezte le Matolcsy, aki ezeken túl is hosszan sorolta az egyes mutatókat és elemeket, s mondandóját rendre látványos grafikonokkal szemléltette. A válságkezelést nevezte a legszemléletesebb eredményünknek, „hiszen a V4 gazdasági teljesítménye az egymást követő válságok közegében 25%-kal haladja meg a válság előtt szintet” – mondta, miközben a dél-európai országok még nem érték azt el. Ez annak is köszönhető – tette hozzá –, hogy nem követtük az ajánlott válságkezelési módokat.

Matolcsy ennél a pontnál – mint ahogy mindvégig – mellőzte az egyes visegrádi országok teljesítményének a bemutatását, említését – talán nem véletlenül –, hanem csak az átlagos mutatókat hozta fel.

A sok-sok jó hír után 10 olyan tételt sorolt fel, amelyet kihívásnak szoktak mondani, ám amelynek kezelésében

„a kormánynak, elsősorban a felkent minisztériumoknak” van feladata és stratégiája”.

Ez tíz elmaradás, ismerte el, ám leszögezte, hogy egyben felzárkózási tartalék is. Ezek a következők:

  1. A technológiai vívmányok meghonosítása, alkalmazása
  2. Gyors robotizáció
  3. A lakosság képzési szintje
  4. A felsőoktatásban végzettek alacsony száma
  5. A TOP egyetemek száma
  6. Rendkívül alacsony tőkeállomány
  7. Az alacsony termelékenység
  8. Az export alacsony hozzáadott értéke
  9. Kellenek még vállalati sikertörténetek
  10. A versenyképesség egyes területein meglévő elmaradás

Előadását Matolcsy még szélesebb földrajzi kitekintéssel zárt, mint amilyennel kezdte: az egyik legnagyobb lehetőségnek egy új Euróázsia kialakítását nevezte.

Az elmúlt 500 évben hátrányos volt a történelmi helyzetünk, de az előnyünkre fordulhat az új selyemutak kiépülésével, ha rájuk csatlakozunk.

Ez kelet-nyugati és nyugat-keleti integrációt hozhat magával, s Közép-Európa keleti része híd térséggé válhat, mondta, nagyon nagy lehetőségnek nevezve a közlekedési infrastuktúra kiépítését Lengyelországtól kezdve a Baltikumon át le egészen a Balkánig.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség