Featured Archives Page 687 of 755 › Független Hírügynökség

A GroKo vége(?)

FüHü

-

2018-10-27

Németországban GroKo-nak hívják a nagykoalíciót (Große Koalition). Ennek a végét jelentheti ha a most vasárnapi tartományi választáson Hessen-ben, a hatalmon lévő kereszténydemokraták (CDU) nem kapják meg a kormányzáshoz szükséges támogatást. Ez a gondolat már a október 14-i bajor helyhatósági választáskor is felmerült, előrevetítve, hogy Merkel kancellárnak és kormányának valószínűleg új (országos) választást kell tartania. Ez nem a merkeli politika kudarcát jelenti, hanem a politikai paletta átrendeződését. Mindenekelőtt a szociáldemokraták súlyos szavazatvesztését országosan és tartományi szinten egyaránt. Igen, a baloldal, és annak vezető ereje a szociáldemokraták, csúfos vereséget szenvedtek országszerte. Bajorországban például egyszámjegyű (9,7 %) lett a végeredmény, mely (Nyugat-)Németország fennállása óta ilyen alacsony még nem volt! Ez pedig a berlini, központi, szövetségi kormány működését is veszélybe sodorhatja.

Hogy érhető legyen. Németül „Volkspartei”-nek (magyarul, szabadon kb. tömegpártnak) nevezik azokat a stabil és erős pártokat, amelyek a választásokon rendszeresen(!) 30 százalék feletti eredményt érnek el. Két ilyen néppárt (Volkspartei) volt eddig Németországban: a baloldali (SPD = szociáldemokraták) és a jobboldali („uniós pártok” = CDU/CSU). Ez a két formátum uralta a nyugatnémet politikai életet a Szövetségi Köztársaság megalakulása óta. Az első tíz évben (1949-59) az Adenauer vezette „konzervatívok” irányították az országot, és teremtették meg azt a szociális jólétet, ami a „gazdasági csodához” vezetett, és, amelynek értelmi szerzője az ugyancsak jobboldali, szociálisan érzékeny Ludwig Erhard (CDU) közgazdász volt. Ő vezette be, hogy a legmagasabb állami fizetés nem lehet több a legalacsonyabb állami fizetés 10-szerésénél. Mint gazdasági miniszter 1949-63 között ő alapozta meg a szociális piacgazdaságot, mely napjainkban is a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági rendszere.

A szociáldemokratákat fenntartással fogadták a hidegháború idején, különösen az amerikai megszállási hatóság. Történelmi tény, hogy a szociáldemokraták hajlamosak kiegyezni a Lenin-féle kommunistákkal, annak ellenére, hogy a zimmerwaldi konferencia (1915) óta a Lenin, majd Sztálin vezette kommunisták (Komintern) „ősellenségnek” tekintették a marxista alapok követőik. Lásd az eszerek (SZR = szociálforradalmárok) szó szerinti likvidálása (1918 január), majd 1945-től Kelet-Európa szerte a szovjet fegyverek árnyékában egyesített két párt (szociáldemokraták és kommunisták) tagjai közül a szociáldemokraták ellehetetlenítését, részben fizikai megsemmisítését. Ennek ellenére, a (nyugatnémet) szociáldemokraták a „keleti nyitás” (Ostpolitik) hívei lettek, mondván, ha a (szélsőbaloldali) moszkoviták keményvonalasak, akkor (a jobboldali) szociáldemokratáknak kell engedniük, az elnyomott népek helyzetének javítása érdekében.

Ez a politikai elgondolás szimpatikus lett Nyugat-Németországban, és részben a KGST országaiban (ha még van, aki ismeri ezt a rövidítést). Tehát, két „néppárt” (tömegpárt) uralta a nyugatnémet politikát. Harmadikként ott voltak a szabaddemokraták (FDP), akik sohasem érték el a 30 százalékot, viszont időnként a mérleg nyelve szerepét töltötték be. Azaz mindkét nagy párttal (SPD, CDU/CSU) hajlandóak voltak koalícióra lépni a stabil, folyamatos kormányzás érdekében.

A 1968-as diáklázadások megmutatták, hogy a fiatal értelmiség kételkedik a fennálló demokráciában. A hidegháború idején új mozgalom indult a környezetvédelem, a béke, és a női egyenjogúság érdekében, ami 1980-ban szövetségi szinten új párt, a Zöldpárt, megalakulásához vezetett. Ez volt a világ (akkor még) egyetlen olyan pártja, melynek fő célja a környezet védelme lett. Az USA-ban ma sincs ilyen párt, igaz, ott a környezetvédelem (különösen Kaliforniában) a helyi hatóságok, minisztériumok feladata, nem pedig egy politikai tömörülésé. A nyugatnémet Zöldek a 80-es évekre lettek helyi, tartományi és országos szinten parlamenti tényezők, új színt hozva az addigi politikai életbe. A tornacipős (környezetvédelmi) miniszter, Joschka Fischer, a parlamentbe pulloverben megjelenő képviselők, a tanácskozás alatt horgoló, kötő képviselő asszonyok, akik az otthonosság kedvéért cserepes virágot is hoztak magukkal. Mind-mind egy új kor jellegzetes figurái. Politikailag a szociáldemokratákhoz álltak közelebb, atomellenesek voltak. Érdekes, a Zöldek az NDK-át nem bírálták, szinte nem is akartak róla tudomást venni. A (berlini) Fal lebontása után jelent meg az NDK kommunista utódpártja (a Baloldal = die Linke) a politikai színtéren, majd napjainkra az ugyancsak volt NDK területén népszerű szélsőjobboldali formáció, a migráns-ellenes Alternatíva Németországért (AfD).

A tavalyi országos választáson sok szavazatot vesztett a két „történelmi” néppárt, és szétaprózódva, de megerősödtek az önálló kormányalakításra alkalmatlan pártok. No, meg amelyekkel a parlamentáris pártok eleve nem voltak hajlandók koalícióra lépni (die Linke, AfD). A kormányalakításra felhatalmazást kapott addigi kancellár asszony, Angela Merkel, úgy látta, hogy az addigi jól működött nagykoalíció mentheti meg az országot egy újabb általános választástól, ami milliókba kerülne, és megnehezítené a gazdasági életet. Hiszen, amíg nincs elfogadott költségvetés, addig a vállalkozások nem tudnak tervezni, nem tudják, mekkorák lesznek az egyes adóterhek, és az esetleges adókedvezmények. Merkel úgy látta, hogy ismét a nagykoalíció lehetne a legelfogadhatóbb megoldás. Fél év kellett, hogy fedél alá hozza a két néppárt (SPD, CDU/CSU) közös kormányzását, a nagykoalíciót. Ez a hagyományos felállás, azonban lassan korrodál, egyre kevesebb szavazati bázisa van mindkét oldalnak. Berlinnek a vészjelzést a bajor választás adta. Ahol, az addig 50 % feletti eredményt produkáló jobboldal (CSU) mindössze 37 százalékot ért el. Önámító sovány vigasz, hogy továbbra is a CSU a jobboldal legerősebb pártja Bajorországban, hiszen egyedüli kormányzásra képtelen! Ugyanakkor a berlini, szövetségi koalíciós partner, az SPD, még a 10 százalékot sem érte el – (bajor) tartományi szinten. Merkel, és a központi (szövetségi) kormány, Berlin, utolsó reménye Hessen, ahol most vasárnap tartanak helyhatósági választást, és ahol az előrejelzések szerint a CDU 28%, az SPD és Zöldek 20-20 %, az AfD 12%, a die Linke és az FDP (szabaddemokraták) 8-8 százalék várományosa. Tehát, a hagyományos „néppárti” 30 százalékot egyik párt sem éri el. Ezt Berlinben is látják, és már az új országos választások kiírását latolgatják, ahol kérdéses Merkel indulása.

A számok és a tények fényében a szociáldemokraták (SPD) borzasztó gyenge szereplése minden bajok okozója. Ugyanakkor a bajor példa mutatja, hogy feltörekvőben vannak a Zöldek, akik újabban (két héttel ezelőtt Münchenben) a polgári, keresztény és liberális értékek követőinek tüntetik fel magukat. Mintha a Zöldek felismerték volna a globális változást, a „jobbratolódást”, és ezért a természetszeretetet, a környezetvédelmet (alternatív energiaforrások), valamint az elesettek, rászorulók megsegítését valódi alternatívának tekintik a baloldaltól elforduló tömegek számára.

Stephen Elekes

Pécsen felmentették a hajléktalant

FüHü

-

2018-10-26

0

A szabadpecs.hu információja szerint Pécsen megszüntették az eljárást azzal az idős férfival szemben, akit hajléktalansága miatt vontak szabálysértési eljárás alá. A rendőrség nem fellebbezett, a férfi szabadon távozhatott.

Az eljárást lefolytató bírósági titkár azzal indokolta döntését, hogy kiforratlan a jogszabály alkalmazása. Például, nem tisztázott a rendőrség mivel igazolja a három felszólítást a hajléktalan jogszabályba ütköző cselekedetéről.
Figyelembe vette továbbá, hogy a férfi kijelentette: időközben megoldottá vált az éjszakai szállása.

Amerika óva inti Közép-Európát

FüHü

-

2018-10-26

0

Nem elfogadható a kontinens középső övezetében, hogy a szövetségesek olyan terveket támogassanak, mint a Török Áramlat gázvezeték, vagy költséges nukleáris üzletekbe vágjanak bele, noha az még inkább kiszolgáltatottabbá teszi őket megint csak azzal a Moszkvával szemben, amely miatt annak idején csatlakoztak a NATO-hoz.

Napjainkban újraéledt a nagyhatalmi harc a világban, és ezt igen erősen érezni Közép- és Kelet-Európában. Erre figyelmeztetett Washingtonban az Atlanti Tanács konferenciáján a térségért felelős helyettes államtitkár. Wess Mitchell kiemelte: Oroszország ismét katonai tényezőnek számít a régióban. Messze túl a saját határain manipulatív célokból veti be energiát, korrumpál és hamis propagandát terjeszt, hogy belülről gyengítse meg a Nyugathoz tartozó nemzeteket és aláássa kapcsolatukat az Egyesült Államokkal. Emellett a történelemben először Kína is jelentős szereplővé lépett elő ezen a tájon. Politikájának fő eszköze a gazdasági hitel. Tavaly már 43 milliárd dollárt fektetett be a földrészen, 360 céget vett meg és a kikötői kapacitások csaknem egytizedét tartja kézben.

Az USA vetélytársai részben azért tudnak előretörni Közép- és Kelet-Európában, mert a Nyugat sokáig nem vette komolyan a versenyt. Nem figyelt fel arra, mennyire fontos a nemzetállam, a szuverenitás. A nemzetközi szervezetek pedig több esetben is már nem a biztonságot és a polgárok érdekeit szolgálják. Igencsak elmozdultak azok az alapok, amikre a 2. világháború utána rend épült. Ennélfogva sürgősen meg kell erősíteni a Nyugatot. A feladat Európa keleti határainál kezdődik, Ukrajnában és Grúziában, ahol létveszélyben van a függetlenség, mert egyfelől a függetlenségüket katonai fenyegetés éri, másfelől pedig külső erők megpróbálják bedönteni demokratikus intézményeiket. A kontinens középső részén már olyan szintet ért el a politikai és gazdasági behatolás, ami idővel megroppanthatja az érintett országok önállóságát és megoszthatja a NATO-t.

Amerikának abból kell kiindulnia, hogy bizonyos kormányok nem maradnak automatikusan az USA barátai, ám azt meg kell akadályozni, hogy a riválisok vegyék át az irányítást a régióban. Ehhez aktív diplomáciára van szükség, amibe beletartozik, hogy erőteljesen érvényesíteni kell az Egyesült Államok érdekeit. Ehhez olyan országokkal is együtt kell működni, amelyekkel egyébként nagyon élesek a nézetkülönbségek, ám a külső vetélytársak éppen ezeket az ellentéteket használhatják ki. A befolyásért vívott küzdelem azt is igényli, hogy az eddiginél jobban oda kell figyelni a gazdasági szálakra. Ehhez a washingtoni kormányzat megkétszerezi az e célra szolgáló kölcsönkeretet, hogy a magáncégek vetélkedni tudjanak a kínaiakkal.

Ezzel párhuzamosan az USA elvárja, hogy ne ellenfeleit pártolják olyanok, akiknek az amerikaiak segítenek.

Nyugat-Európa az energiaellátásban nem kerülhet még inkább függő helyzetbe attól az Oroszországtól, amellyel szemben Amerika nyújt védelmet neki. Az sem elfogadható a kontinens középső övezetében, hogy a szövetségesek olyan terveket támogassanak, mint a Török Áramlat gázvezeték, vagy költséges nukleáris üzletekbe vágjanak bele, noha az még inkább kiszolgáltatottabbá teszi őket megint csak azzal a Moszkvával szemben, amely miatt annak idején csatlakoztak a NATO-hoz. Több kormány is olyan korrupciós hálózatot, illetve állami cégeket működtet továbbá, amelyek jogtalan előnyöket nyújtanak az orosz és kínai partnereknek, ezzel pedig eltorzítják a versenyt. Amerikai azonban csak azoknak kíván segíteni, akik a barátai. Ezért felszólítja az érintett kormányokat, hogy nemzetbiztonsági okokból tegyék átláthatóbbá a külföldi befektetéseket.

Az Egyesült Államok senkitől sem vitatja el a nemzeti szuverenitást, az azonban képtelenség, hogy az olyan tekintélyelvű hatalmak, mint Oroszország és Kína őszintén gondolnák mások szuverenitásának tiszteletben tartását. Mindkettő tekintélyelvű geopolitikai hagyományokra támaszkodik, és azok szembemennek a nemzetek szabadságával. Közép-Európában senkinek se legyen illúziója, hogy ezek a hatalmak a barátaik volnának. A Trump-adminisztráció azt is fontosnak tekinti, hogy az államok tiszteljék a szomszéd népek jogait, amibe beletartozik az Ukrajna elleni orosz agresszió, valamint Kínának az a politikája, hogy adósságba akarja hajtani a térség államait. Merthogy céljuk a függő viszony kialakítása.

Wess Mitchell egyértelművé tette, hogy az USA minden körülmények között ragaszkodik a NATO-alapokmány 5. cikkéhez, amely kölcsönös segítségnyújtást irányoz elő, ha bármely tagállamot külső támadás éri. Az előadás azzal zárult, hogy Washington erős, szabad, független és magabiztos szövetségeseket, illetve partnereket akar, amelyek képesek és hajlandóak a védelmi terhek megosztására. Mert csak ez esetben tudják szavatolni a szabadságot. És ha mindez teljesül, akkor a Nyugat megint felülkerekedik.

Atlantic Council/Szelestey Lajos

Kannibalizmus az egészségügyben

Bak Mihály

-

2018-10-26

0

Maradékait rabolja ki saját maga az egészségügy, amikor három-négyszeres jövedelmet lehetővé tevő „bérszakembereket” alkalmaznak kórházakban. De rákényszerülnek, akkora a hiány. Legutóbb a Péterfy kórház műtőibe „beszervezett” aneszteziológusok és műtősök ügye vált ismertté.

Színtiszta kannibalizmus – ért egyet a felvetéssel László Imre, a DK szakpolitikusa, egykori kórházigazgató annak kapcsán, hogy a többedik hasonló eset került be a nyilvánosságba. A Péterfy utcai kórház egy éve kötött szerződést egy Wigwam Bau nevű céggel arról, hogy az négy év alatt folyamatosan rendelkezésére bocsát hat aneszteziológus orvost, 8-8 aneszteziológus szakasszisztenst, műtős szakasszisztenst és műtőssegédet, ahogyan ezt a 24.hu megírta.

A Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelentek értelmében a szerződés értéke 1,032 milliárd forint. A Wigwam és a Péterfy kórház szerződése azt is tartalmazza, hogy az

orvosok után nettó 7 ezer, a szakasszisztensek után 3300, a műtőssegédekért 2300 forintot

számláz ki fejenként a szolgáltató. A szakemberek ebből részesülnek aztán javadalmazásban.

Ez egyáltalán nem eget verő összeg, a Honvéd Kórházban ennél is többet kénytelenek fizetni a közelmúltbeli (egyik) botrány kimeneteleképpen. A közalkalmazotti bértábla alapján foglalkoztatottak ennek harmadát-negyedét kapják kézhez, tehát azért van látható különbség – derül ki László Imre szavaiból.

Ezek az esetek bizonyítják, hogy nem mondanak igazat a kormányban arról, hogy a szükséges személyi állomány rendelkezésre áll a kórházakban – mondta a Szent Imre kórházat sokáig igazgató szakember. Ráadásul éppen az aneszteziológia és intenzív terápia az a terület, ami nélkül nincs fekvőbeteg-ellátás, és kórház sincs.

Az altatóorvosokat aranyáron „veszik”, ezért vannak ezek a többszörös díjak, amiket a kórházak kénytelenek kifizetni, noha a „normál” működéshez szükséges pénz sincs meg náluk.

A kereslet-kínálat kőkemény törvénye érvényesül.

Ennek egyik következménye lehet, hogy egyre nagyobb számban fognak felmondani egészségügyiek, aztán közvetlenül vagy ilyen közvetítő cégen keresztül elmennek dolgozni. És így szépen felzabálja magát az egészségügy.

László Imre szerint ennél rosszabba a helyzet, ha végrehajtják, amit Orbán Viktor akar: szétválasztani az állami és magán-egészségügyet. Amelynek keretében tilos lenne bármilyen fizető szolgáltatás az állami finanszírozás mellett (például egy ágyas szoba, tévé bérbeadása).

Ha az orvosoknak, ápolóknak választaniuk kell, vajon hová mennek? – tette fel a kérdést László Imre. Persze, hogy a gomba mód létrejövő magánintézményekbe – válaszolta meg. Nem kevesen, a páciensek fele magánellátást is igénybe vesz, még ha sokan – az irdatlan várólistákat látva – csak egy-egy vizsgálat erejéig. De rengetegen inkább vagyontárgyaikat adják el, csak hogy időben megműtsék őket, tehát nem véletlen, hogy Csányi Sándor is fantáziát lát magánkórházba fektetni – mondta László Imre. Mint mondja, csak ápolóból 9500-an hiányoznak, tehát két kézzel kapkodnak a kórházak minden egészségügyis után.

Akár kannibalizmus árán is.

CEU: lehet egy egyetemmel kevesebb?

Föld S. Péter

-

2018-10-25

0

Néhány évvel ezelőtt a legtöbb magyar azt sem tudta, hogy létezik a Közép-Európai Egyetem, a CEU, amely magyar és amerikai diplomát ad az oda beiratkozó hallgatóknak. Maga a kormány tette fel a politikai térképre a CEU-t azzal, hogy mintegy negyedszázados működése után hirtelen rájött, hogy az egyetem papírjai nincsenek rendben, s működése nem felel meg a hatályos magyar törvényeknek.

Az egyetem amint tehette, intézkedett, hogy megfeleljen minden előírásnak. – nem mellesleg, ezeknek korábban is megfelelt, ám a magyar kormány utólag változtatott a működéshez szükséges követelményeken. Ám az ügy még így sem oldódott meg, mert Orbán Viktor kormánya nem hajlandó aláírni az amerikaiakkal már jó ideje előkészített szerződést. Indokot nem mondanak, az ezzel kapcsolatos kérdésekre homályos, semmitmondó utalásokkal válaszolnak. Az egyetem működik, így az egyik válasz, míg a másik így hangzik: a törvények mindenkire vonatkoznak.

Michael Ignatieff, a CEU rektora csütörtökön sajtótájékoztatón jelentette be, amit már egy ideje sejteni lehetett: a CEU elköltözik Bécsbe. Hogy ez kinek jó – mármint az osztrákokat leszámítva, akik ingyen és bérmentve kapnak tőlünk egy nagyszerű egyetemet – nem tudni. Néhány hónappal ezelőtt nagy vihart kavart, amikor az új amerikai nagykövet, David B. Cornstein Orbán Viktorral történő találkozása után úgy nyilatkozott: Magyarországon sajtó- és szólásszabadság van, az emberek pedig, akikkel találkozott, elégedettek és boldogok. A CEU jövőjével kapcsolatban többször is kijelentette, hogy mennyire fontos neki és az amerikai kormánynak, és reményét fejezte ki, hogy minden akadály elhárul a további magyarországi működés elől.

Az máig nem világos, hogy Orbán Viktornak – mert hát nyilvánvaló, hogy az ő tudta nélkül kormányzati döntés nem születik ebben az országban – miért érdeke, hogy egy nemzetközi hírű, jól működő egyetem elköltözzön Magyarországról. Túl azon, hogy Orbánék nem túlzottan lelkesednek a tudásért, ezt látjuk a többi magyarországi egyetem, valamint az MTA-hoz való hozzáállásban, de önmagában ez nem indokolja, hogy egy jó nevű és sikeres egyetemet elüldözzenek az országból.

Sokáig azt lehetett gondolni – és ez még ma sincs másként – hogy a CEU adu ász Orbán kezében. A magyar miniszterelnök ugyanis emberemlékezet óta pedálozik, hogy valamelyik amerikai elnök fogadja őt, ám az amerikaiak, akiknek több okuk is van nem kedvelni őt, idáig nem tették meg neki ezt a szívességet. Donald Trump megválasztásával felcsillant egy reménysugár Orbán számára, hiszen az elnök mind politikájában, mind habitusában sokban hasonlít hozzá, ám egyelőre kevés jele látszik annak hogy Trump hajlandó lenn fogadni Orbánt.

A CEU tehát megkezdte a költözést Bécsbe, de még nem intett végleg búcsút Budapestnek. Mint mondják, a magyar főváros az otthonuk, ezért adnak még egy bő hónapot Orbán Viktornak és kormányának, hogy aláírja az amerikaiakkal az egyetem működését biztosító megállapodást. A labda tehát, ahogyan eddig is, a magyar kormány, illetve Orbán Viktor térfelén pattog. Hogy a magyar miniszterelnök mit lép, nem tudni. Lehet, hogy még reménykedik abban, hogy Trump hajlandó lesz találkozni vele, de az sem kizárt, hogy lemondott már erről.

Utóbbi esetben a CEU magyarországi sorsa megpecsételődött. Ha így lesz, annak nem az egyetem, és nem az amerikaiak, hanem a magyar emberek lesznek a valódi vesztesei.

David B. Cornstein: „folytatódjanak a tárgyalások”

FüHü

-

2018-10-25

0

David B. Cornstein: „folytatódjanak a tárgyalások”

Az USA nagykövetének közleménye a CEU mai bejelentésére reagálva:
David B. Cornstein nagykövet kijelentette, hogy „a CEU prioritás az USA kormánya számára, és elsöprő kétpárti támogatást élvez az Egyesült Államokban. Megértem a CEU álláspontját – a hosszantartó bizonytalanság nem fenntartható állapot egy oktatási intézmény esetében. Azonban még mindig lehetséges megoldást találni. Még mindig van egy apró esély arra, hogy az ügy rendeződjék, de gyorsan kell cselekedni. Mindkét féllel együtt dolgozom azon, hogy folytatódjanak a tárgyalások, és elfogadható megoldást találjunk december 1-e előtt.”

Költözik a CEU – közlemény

FüHü

-

2018-10-25

0

A CEU kampuszt nyit Bécsben, hogy 2019-től is biztosítva legyenek amerikai diplomát adó képzései. Az egyetem megőrzi tanszabadságát.

A Közép-európai Egyetem (CEU) kuratóriuma ma bejelentette, hogy az amerikai akkreditációjú mester és doktori programjaira jelentkező új évfolyam hallgatói a 2019-20-as tanévtől a CEU új bécsi kampuszán fognak tanulni. A Kuratórium 2018. december elsejével hagyta jóvá a költözést. A döntés oka az, hogy a magyar kormány eddig nem írt alá olyan nemzetközi egyezményt, amely lehetővé tenné, hogy a CEU New York-ban akkreditált amerikai intézményként szabadon működhessen Budapesten.

„Minden szükséges lépést megtettünk, hogy megfeleljünk a lex CEU-nak. Számos alkalommal jeleztük, hogy nyitottak vagyunk minden olyan megoldásra, amely garantálja intézményünk integritását és tanszabadságát. Addig vártunk, amíg lehetséges volt.” – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. „Felelőtlenek lennénk, ha nem készültünk volna fel a CEU hosszútávú működésének biztosítására. Sajnálatos módon a magyar kormányzat elzárkózása attól, hogy egy számunkra is elfogadható megoldást kínáljon, erre a döntésre kényszerített minket.”

A döntést megelőzően a magyar kormányzat tovább szűkítette a tanszabadságot, törölte a társadalmi nemek tanulmánya szakot, és büntetőadók kilátásba helyezésével korlátozta a migrációval kapcsolatos kutatásokat.

A CEU szándéka mindig is az volt, hogy Budapesten maradjon, ahol több mint 25 éve van az otthona. A magyar kormányzat azonban 2017. áprilisa óta jogi bizonytalanságban tartja az intézményt.

„18 hónapig védelmeztük a jogunkat ahhoz, hogy amerikai diplomákat adó intézményként Budapesten maradjunk, de nem sikerült olyan garanciákat kapnunk a magyar kormányzattól, amelyek biztosítanák tanszabadságunkat.” – mondta Ignatieff.

„A CEU elkötelezett marad Budapest mellett, és továbbra is gazdagítani fogja a város szellemi és kulturális életét.” – mondta Ignatieff. „A lehető legtöbb kutatási és oktatási tevékenységünket Budapesten tartjuk.”

A lex CEU benyújtása óta az egyetem azon dolgozott, hogy olyan megoldást találjon, amely biztosítja az intézmény tanszabadságát. New York állam sikeres tárgyalások során olyan megállapodástervezetet véglegesített Magyarországgal, amely lehetővé tenné, hogy a CEU megőrizze amerikai akkreditációját. A CEU teljes mértékben megfelel a magyar kormányzat által meghatározott feltételeknek.

A CEU oktatási programokat indított partnerintézményével, a Bard College-dzsal. A megállapodástervezet értelmében a magyar hatóságok megvizsgálták ezeket a programokat, New York Állam Oktatási Hivatala pedig megerősítette a magyar hatóságok részére, hogy a CEU New York államban végzett oktatási tevékenysége tökéletesen megfelel a megállapodástervezet feltételeinek.

Ennek ellenére a magyar hatóságok jelezték, hogy nem fogják aláírni a New York állammal kötendő megállapodást. Minden erőfeszítés, amely megoldást keresett arra, hogy a CEU amerikai diplomákat kiadó intézményként Budapesten működhessen, meghiúsult.

„A CEU-t örömmel fogadja mind Bécs városa, mind Ausztria kormánya. Ezért őszintén hálásak vagyunk.” – mondta Leon Botstein, a CEU Kuratóriumának elnöke. „Örömmel várjuk, hogy a világ több mint 90 országából érkező diákunknak lehetőséget biztosítsunk arra, hogy egy másik jelentős közép-európai fővárosban tanulhassanak.”

„A költözés azt is jelenti, hogy visszatérünk a CEU eredeti, több kampuszt is magába foglaló tervéhez.” – mondta Botstein, aki azóta vesz részt az intézmény életében, amióta az egyetem ötlete felmerült 1990-ben.

A CEU Kuratóriuma és Michael Ignatieff, az intézmény elnök-rektora nagyra becsüli az Egyesült Államok budapesti nagykövete, David Cornstein erőfeszítéseit. „Hálásak vagyunk Cornstein nagykövetnek a CEU védelmében tett kivételes erőfeszítéseiért. Köszönettel tartozunk az Egyesült Államok Külügyminisztériumának, az Egyesült Államok Kongresszusának, New York Állam Kormányzói Irodájának, és New York Állam Oktatási Hivatalának az érdekünkben tett erőfeszítéseikért.”

„Köszönjük továbbá a világ minden tájáról származó sok tízezer támogatónknak, így több tucat Nobel-díjasnak, a nemrég elhunyt Kofi Annannak, és számos egyetem, így az Oxford, Columbia és Stanford egyetemek vezetőségének, és sokezer magyar tudósnak és állampolgárnak, hogy kiálltak a CEU mellett. Soha nem felejtjük el támogatásukat és barátságukat!” – mondta Ignatieff.

A 2019-20-as tanév elsőéves hallgatói Bécsben kezdik meg tanulmányaikat, és ott kapják meg amerikai akkreditációjú diplomájukat. A már korábban beiratkozott diákok Budapesten fejezhetik be tanulmányaikat. Arról, hogy a CEU oktatói és dolgozói hol végzik majd munkájukat, a CEU közösségével folytatott konzultáció során döntenek majd.

Habony burnuszban

ki

-

2018-10-25

0

A trónörökös média tanácsadója vezényelte le az ellenzéki újságíró meggyilkolását.
A 40 éves Szaud al Kahtani Skype-n irányította azt a 15 kommandóst, aki külön Dzsamal Khashoggi megölésére érkezett Isztambulba. A Reuters hírügynökség és az izraeli Haaretz szerint a trónörökös média tanácsadója ezt üvöltötte: hozzátok el nekem a kutya fejét! Elküldték neki Dzsamal Khashoggi levágott ujjait és lehet, hogy a fejét is. A kommandó tagja volt ugyanis egy kórboncnok, aki szétfűrészelte a szerencsétlen újságírót, akit állítólag csak kihallgatni akartak.

Kicsoda Szaud al Kahtani? A jogi egyetemen végzett és pilóta kiképzést is kapott. A légierőnél kapitányi rangot ért el. Szakterülete a média. Az interneten ő szervezi a kampányokat Mohamed bin Szalman trónörökös ellenségei ellen. Olykor ennél is többet tesz a trónörökösért: Libanonban Hariri miniszterelnök sokáig élvezte Szaúd Arábia támogatását, de elveszítette, amikor nem sikerült megállítania a siita Hezbollah előrenyomulását, melyet Szaúd Arábia ősi ellenfele, Irán támogatott. A média tanácsadó egy kémet telepített Libanon miniszterelnökének környezetébe. Majd a trónörökös Szaúd Arábiába hívta hivatalos látogatásra. Libanon miniszterelnöke meg is érkezett, de küldöttség helyett a média tanácsadó verő emberei vártak rá. Agyba-főbe verték míg alá nem írta: lemond Libanon kormányfői tisztéről! Életét is csak annak köszönhette, hogy Macron francia elnök közbelépett az érdekében.

Dzsamal Khashoggit hazahívta a média tanácsadó. Az ellenzéki újságíró csapdától tartott, és nem ment haza. Elment viszont Isztambulba, ahol már vártak rá a média tanácsadó gyilkosai. Szaúd al Kahtanit a botrány miatt állítólag félreállították, de nincs letartóztatta – közli a Haaretz.

A magányos periféria

FüHü

-

2018-10-25

0

Ha nem lépnek be az euróövezetbe, akkor a magyarok, lengyelek és a csehek kirekesztik magukat a legfőbb politikai döntésekből. Budapest és Varsó már így is oly mértékben elszigetelődik, amire nem volt példa a 14 évvel ezelőtti uniós csatlakozásuk óta.

Két elemző szerint Magyarország és Lengyelország a saját akaratából helyezkedett az unió perifériájára, bármennyire is elutasítja a kétsebességes földrészt. Az egyik szerző, Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute kutatója, a másik Martin Miszerak, a varsói kormány korábbi privatizációs tanácsadója, azt hangsúlyozza, hogy a két állam bebetonozta magát a mag-Európán kívül, hiszen támadja a jogállamot, elutasít bármiféle kompromisszumot a menedékpolitika ügyében és nem érdekli az euró. Ily módon azonban csak magukat okolhatják, habár a döntés az övék, ám számot kell vetniük a következményekkel is. Így azzal, hogy a monetáris unió az EU legeslegfontosabb politikai terve. És aki kívül marad, az kirekeszti magát sok minden másból is, bár az is igaz, hogy a magyar és a lengyel vezetés aligha menne bele olyasmibe, amit a Bizottság Bulgáriától követel a tagságért cserébe: az igazságszolgáltatás reformját és harcot a korrupcióval, illetve a szervezett bűnözéssel szemben.

Közben a periféria egyre magányosabb, furább helynek tűnik. De ha nem lépnek be az euróövezetbe, akkor a magyarok, lengyelek és a csehek kirekesztik magukat a legfőbb politikai döntésekből. Budapest és Varsó már így is oly mértékben elszigetelődik, amire nem volt példa a 14 évvel ezelőtti uniós csatlakozásuk óta. Orbán persze tudatosan választotta ezt az utat, amikor a putyini tekintélyelvűség oldalára állt és mindenütt kiépíti a kapcsolatokat az autoriter rezsimekkel. A helyzet még tragikusabb Lengyelország esetében, mert méreténél fogva az ország nagyon is bele tudna szólni az eurózóna jövőjébe. Viszont óriási mértékben árt a saját nemzeti érdekeinek, amikor elvágja a szálakat az unió magjához. Bízzunk abban, hogy még nem késő megfordítani a folyamatot.

Politico/Szelestey Lajos

A helytartó és a zsidó főpap

Bóta Gábor

-

2018-10-25

0

Megdöbbenve egymásra néznek, fel-felszisszennek a nézők, hogy hűha, mi hangzik el, ilyet ki lehet mondani!? Székely János mindinkább remekműnek tűnő Caligula helytartója című darabját, amit Ceausescu diktatúrája idején írt Erdélyben, adják a Nemzeti Színházban. A mű mellbevágóan aktuális, Szász János rendezése ütősen erőteljes.

A Nemzeti Gobbi Hilda Színpadán két oldalról fogja közre a nézőtér a pást jellegű, hosszúkás színpadot, amin nejlonba és papírba csomagolt emberformájú, óriási monstrum nehezedik el. Akik ismerik a drámát, kapásból kitalálhatják, hogy ez a római császárt dicsőítő szobor, amit Petroniusnak, Caligula szíriai helytartójának, határozott parancsra, Jeruzsálemben muszáj bevitetnie a zsidók templomába, akiknél ugye nincs semmiféle bálványimádás. Ezért aztán, a szoborbevitel egyenlő lenne az ő identitásuk eltörlésével, amit semmiképpen nem akarnak, inkább a nemzethalált választanák.

A darab valahogyan benne van a levegőben. Az évad elején a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház vendégszerepelt vele a Pesti Magyar Színházban. Abban a produkcióban igazi katonai dzsip, jókora puskacsővel volt a fő díszletelem, a ridegen fenyegető hatalom megtestesülése. Ezúttal az ormótlan szobor az, Vereckei Rita díszlet és jelmeztervező telitalálata. Betölti a színpad jelentős részét, de hatalmas köteleken, a szereplők nagy erőfeszítésével, a magasba is lehet húzni, amikor megmozdul ez a monstrum, vagy éppen az emberek feje fölé kerül, és akár bármikor agyonnyomhatja őket, még hideglelősebb. Egyértelmű jelképe az elnyomásnak.

A mű arról regél, hogy Petronius be akarja cipeltetni a szobrot, de a zsidók persze nem akarják, és a helytartó vitába keveredik a jeruzsálemi templom főpapjával, Barakiással. Ugyanis ez a katona nem a parancs az parancs típusú, totálisan fafejű ítélet végrehajtó, nem szeretne tömeggyilkossá válni, hiszen ott ülő sztrájkol a templom előtt 40 ezer zsidó. Mögötte pedig ott van több légió, temérdek felfegyverzett katonája. Hát ez patthelyzet. Ki lehet-e valahogyan mászni ebből? Erről regél ez az alapvetően vitadráma, amiben a két főszereplő között leginkább szócsata zajlik, és ismét kiderül, hogy a szó is lehet hathatós fegyver. De ehhez az kell, mint ebben az esetben, hogy két homlokegyenest más nézetű ember hajlandó legyen meghallgatni egymást, kíváncsi legyen a másikra és az érveire, amiket képes legyen átszűrni magán, és akár meg is fontolni. Lehetetlenség? Manapság eléggé annak tűnik, de ez az I. században játszódó, állítólag valós eseményeken is alapuló történet mégis döbbenetesen rímel a XXI. századra és Magyarországra, anélkül, hogy Szász csipetnyit is aktualizálna.

A darabot annak idején nem engedték Romániában bemutatni, így a legendás ősbemutatóját a Gyulai Várszínházban tartották negyven évvel ezelőtt, a nagy erdélyi rendező, Harag György elgondolásai szerint, Lukács Sándor és Őze Lajos főszereplésével. Ebben a produkcióban különben az ifjú Szász kellékesként, és a statisztéria tagjaként, az egyik zsidóként működött közre, nyilatkozta is, hogy ez mekkora hatást gyakorolt rá, egyetemi kurzussal ért fel számára. A művet aztán vagy tizenöt produkcióban játszották nálunk, igencsak emlékezetes például a szolnoki, amit szintén jeles, erdélyi származású rendező, Taub János vitt színre, Fodor Tamás és Kézdy György elementáris alakításával. Érdekesség, hogy Fodor hét év óta megint játszik a darabban, ami méltán levehetetlen a Szkéné Színház műsoráról, csak valaha a helytartó volt, most pedig a főpap, és a kiváló Nagypál Gábor Petronius, Szikszai Rémusz első, és máris remekbe sikerült rendezésében.

A negyven éves jubileum alkalmából nyáron a Gyulai Várszínházban bemutatott, és most a Nemzetibe bekerült produkcióban Trill Zsolt Petronius és Horváth Lajos Ottó Barakiás. Pokolian tudják egymást fürkészni, a másik szemébe mélyen belenézni, Székely gyönyörűséges, mégis vaskosan életszagú nyelvezetén szóáradatot, érvek zuhatagát ömleszteni a másikra. Trill a megszokottnál játékosabb helytartó. Olykor szinte incselkedik a helyzettel, kedvtelve eldilemmázgat azon, mi mindent megtehetne, amit más akár nyugodtan meg is tenne, de benne, bár abszolút a hatalom képviselője, mégiscsak van egy gát, mindinkább fölpislákol a humánum. Miközben elég világosan látja, hogy Caligula tébolyba hajló kényuralma, amikor már a hozzá közelállókat is szinte szórakozásból, rútul lemészárolja, hová vezet. Nyughatatlanságában oda-vissza nyargalászik a deszkákon.

A két főszereplő nem csupán egymást, hanem a közönséget is fürkészi. Nem csak végig pásztáznak a sorokon, hanem gyakran valakinek a szemébe behatóan belenéznek. Lesik a hatást. Arckifejezésünkről akarják leolvasni a véleményünket. Mivel velünk szemben ül a közönség fele, és egyáltalán nincs sötét a nézőtéren, mi is látjuk a társainkat. A feszült figyelmet ugyanúgy, mint a megrökönyödést, az összenézéseket, vagy a mosolyra húzódó szájat, hiszen annyira abszurdak a szituációk, hogy ennek humora van, szerintem akár több is lehetne. Szász anélkül, hogy bármit is becsempészne a mai politikából, agorává teszi a színházat. Megteremti a félelem légkörét, amikor már mindenki tart mindenkitől, mindenki figyel mindenkit, retteg akkor is, amikor tán éppen nincs rá oka, de hát egyre inkább úgy állnak a dolgok, hogy van rá ok unos-untalan. Bodrogi Gyula a zsidók királyaként rafinált, bölcs öregurat ad, aki sokat látott, sokat tud, de már nincs ereje a cselekvésre. Kristán Attila és Bordás Roland Petronius rengeteget próbált segédtisztjei, akik talpat is nyalnak neki, de foglalkoztatja őket az elárulásának a gondolata. Nem teszik meg, mégis ezzel a váddal végezteti ki őket Petronius, Deciusnak, Caligula követének a javaslatára. Ő, Rácz József megformálásában, hajlik az ésszerű alkura, csak baj ne legyen belőle, óvatos alapon. Bölkény Balázs Júdás, zsidó politikus, a saját vesztébe is rohanva, még inkább elmérgesítené a helyzetet. Jó színészcsapat ez így együtt, hozzájuk társulnak még mindkét oldalon, katonákat, illetve zsidókat ábrázoló hiteles statiszták.

Decius legvégül azzal a hírrel érkezik, hogy Caligulát leszúrták a saját testőrei. A mégoly végtelennek látszó diktatúra sem örök. És szinte mellesleg azt is kiböki a követ, hogy nem is Petronius segédtisztjei közül került ki az áruló, hanem az ő kíséretéből. A helytartót tőrdöfésként éri az utóbbi hír, így nem tud örülni az előbbinek sem. Amúgy is már halni készült, hiszen elhatározta, hogy megszegi a parancsot, mert megértette a zsidók igazát. Szép jelenet, amikor ezért a főpap megöleli. Petronius pedig kannából olajjal locsolja le magát, hiszen rájön, azzal, hogy igaztalanul öletett le két embert, maga is zsarnokká lett. A zsarnokság igen gyakran újra teremti magát. Azt még látjuk, ahogy gyújtani készül a gyufát. Ekkor totál sötét lesz, csak a robbanás hangját halljuk. Bevégeztetett.

Húsba vágó kérdésekről, érzékletesen, elgondolkodtatva, és aktualizálás nélkül is riasztóan aktuálisan beszél a Caligula helytartója a múltban gyökeredző jelenről.

Featured

orvosok után nettó 7 ezer, a szakasszisztensek után 3300, a műtőssegédekért 2300 forintot

A kereslet-kínálat kőkemény törvénye érvényesül.

Ha nem lépnek be az euróövezetbe, akkor a magyarok, lengyelek és a csehek kirekesztik magukat a legfőbb politikai döntésekből. Budapest és Varsó már így is oly mértékben elszigetelődik, amire nem volt példa a 14 évvel ezelőtti uniós csatlakozásuk óta.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA