Featured Archives Page 677 of 755 › Független Hírügynökség

Trump és a demokraták

Stephen Elekes

-

2018-12-11

Nehezen szánom magam (erre) az írásra, mert tudom, hogy Trump nem népszerű Magyarországon, különösen az ellenzék körében. Ugyanakkor úgy látom, nem érzik a magyar megmondó emberek, hogy mekkora szakadék van Amerikában a két nagy párt között (demokrata (D) vs. republikánus (R) )

Egyre jobban kirajzolódik az az iszonyatos ellenszenv, düh, amit a demokraták (nevezzük Clinton clan-nak) művelnek, és amit készpénznek vesz a magyar „baloldal”. A demokrata szócső CNN nézhetetlen, ahogy szinte óráról órára figyeli és adja a fikázó, cikiző Trump ellenes híreket, témákat. Teljesen egyértelmű: nem tudnak belenyugodni, hogy Hillary veszített Donald ellen !!! Lassan az a gyanúm, hogy ezt az egész Putyin-féle mesterkedést is a demokraták fújták fel, hogy legyen valaki, akire rá lehet fogni a vereséget. Az, hogy Trump populista, és kilóg az eddigi amerikai elnökök sorából, az egyértelmű. Elődei (mindkét oldalon) nagyon jól ismerték az amerikai közigazgatást. Legtöbbjük valamelyik szövetségi tagállam, köztársaság első embere (kormányzó = governor) volt, tehát kisujjában volt a kormányzás. Lásd Clinton (D) = Arkansas, Reagan ( R ) = California, Carter (D) = Georgia, stb. Ilyen szempontból Trump nem egy tapasztalt, sokat átélt politikus. Egy tipikus populista, aki azt mondja, amit a nép hallani akar. Ezért választották meg. Egy (jómódú) üzletember, aki, mint tv műsorvezető lett népszerű. Nem pedig egy rafinált, minden hájjal megkent politikus, aki diplomatikusan próbálja kifejezni magát és hallgatóságát meggyőzni, ami az eddigi elnökökre jellemző volt. Szókimondó, sokszor meggondolatlan, aztán – ahogy az üzleti életben – megpróbálja kimagyarázni magát és a saját oldalára állítani a tárgyalás menetét.

Választási ígéreteit megpróbálja betartani, még akkor is, ha az lehetetlen, hiszen ebből áll populizmusa. A demokraták meg keresik rajta a fogásokat. Nem nehéz! A magyar „baloldal” pedig csak Trump kritikáját harsogja, amikben a CNN és a New York Times jár az élen. Az a New York Times, mely lemondásra kényszerítette a republikánus Nixon elnököt. Érdekes, a magyar médiában mintha a többi amerikai újság nem is létezne. Európában pedig mintha csak a brit Guardian, és a német Spiegel hírei (kommentárai) lennének a mérvadók. Ezek pedig csámcsognak Trump mindenegyes botlásán. Rossz nézni, ahogy az amerikai média „baloldali” pártosságát a magyar „baloldal” felnagyítva közvetíti.

Nyílt titok, hogy az amerikai demokrata párt (D) és hívei szociálisan sokkal érzékenyebbek és liberálisabbak, mint a republikánusok (R). Elnökségük alatt inkább a megbékülésre törekedtek a hidegháború idején is, mintsem a konfrontációra. Így került a Szent Korona Jimmy Carter (D) elnöksége alatt 1978-ban Magyarországra, annak ellenére, hogy a republikánusok és az amerikai magyarok is tiltakoztak az átadás ellen, mint ahogy 14 évvel korábban (1964) a budapesti amerikai nagykövetségen önkéntes száműzetésben élő Mindszenty bíboros is arra kérte Kennedy, majd Johnson elnököt, hogy „sem a szovjet, sem a magyar bolsevikok kezei közé nem kerülhet, mert az példátlan botrány lenne.…”

A közel múltban elhunyt George H. W. Bush egykori elnök sajtótitkára (Press Secretary Fitzwater) 1992 augusztusában közölte, hogy az elnök kívánsága a külföldre sugárzó amerikai (állami) rádiók és televíziók működésének biztosítása, mert az igazság közvetítése nagyon fontos, hiszen a diktatúrák és az elnyomás Kelet-Európában nem fognak egyik napról a másikra eltűnni, azok továbbra is fenn fognak maradni.

Rá egy évre, 1993 nyarán a demokrata Bill Clinton a hidegháború végeként, mint a szabadság elérkezésének szimbólumaként, elrendelte a SZER (Szabad Európa Rádió = Radio Free Europe) adásainak beszűntetését.

A 20. század legnagyobb és legjobb elnökének tartott F.D. Roosevelt (D) elnök, pont úgy az izoláció híve volt, mint napjainkban Trump (R). Az 1929-es gazdasági világválság után „saját erőből” akarta újjá szervezni Amerikát gazdaságilag éppúgy, mint társadalmilag. A mélyen konzervatív katonaember, McArthur tábornok „kommunistának” tartotta az 1932-ben megválasztott új elnököt (FDR) és inkább leszerelt, mintsem szolgálatában maradjon. Csak 1941-ben, a pearl harbor-i japán támadás után tért vissza az US hadseregbe Roosevelt elnök személyes kérésére.

A New Deal sikerének kulcsa a befelé fordulás volt. Pont akkor, amikor (1933) Európában Hitler jutott hatalomra. FDR Európa problémájának tartotta a feltörekvő jobboldali diktatúrákat, amivel az európainak kell megbirkózniuk. Roosevelt kijelentette, hogy külföldre nem küld amerikai katonát. 1938-ban, habár kezdeményezte az evian-ikonferenciát, az üldözött zsidókat nagyszámban nem fogadta be. Hiába ajánlotta fel Hitler luxushajóit, hogy elszállítsák „ezeket a bűnözőket”. Nem egy történet van ezeknek a kivándorlókat szállító hajók visszafordításáról. A demokraták csak anyagi támogatást (kölcsönbérleti szerződés = lend lease) voltak hajlandók adni a konzervatív Churchill-nek. A demokrata Roosevelt csak az (állítólag kikényszerített) japán támadás után volt képes közölni az amerikai néppel, hogy belép a II. világháborúba, hogy Churchill-t, valamint Európát megsegítse.

A demokraták – Hillary Clinton külügyminisztersége idején – álltak az „arab tavasz” mögé, de csak a volt szovjet befolyás alatt álló Földközi-tenger menti országokban tudtak fegyveres felkelést kirobbantani. A kapitalista monarchiákban (Szaúd-Arábia, Jordánia, Marokkó, stb.) nem. Egyes vélemények szerint Kadhafi meggyilkolása indította el a fekete-afrikai emberáradatot Olaszország felé. Közben Ukrajnában is megerősödött az amerikai demokrata párt befolyása. Joe Biden alelnök fia, Hunter, a legnagyobb ukrán gáztermelő magáncég, a Burisma Holding, igazgatótanácsának tagja.

Szóval, a demokraták sem olyan ártatlan bárányok, mint azt Magyarországon képzelik. Trump, igazi populista, aki azt mondja, ami az eszébe jut, és úgy gondolja hallgatóságának tetszeni fog. Aztán a demokrata párti újságírók pillanatok alatt kiderítik, hogy az „nem egészen úgy van”. Lásd, amikor a médiát a „nép ellenségének” („the enemy of the people”) nevezte.

Vajon hányan emlékeznek arra, hogy a Time Magazine 2016 decemberében az „Év emberének” nevezte a frissen megválasztott Trump-ot. A Forbes pedig ugyanekkor a világ második legbefolyásosabb emberének nevezte Trump-ot, – Putyin után. Nem egy olyan „ügyet” akarnak a nyakában varrni, amihez elnökségének vajmi kevés köze van. Előszeretettel hozzák fel „nő ügyeit”. Csak arról nem szólnak, hogy azok elnökké választása előtti történetek, és azért fizetett, hogy a hölgyek „ne zavarják meg” választási kampányát. A hangoskodó demokraták, mintha elfelejtenék, hogy elnöküknek, Bill Clinton-nak, elnöksége alatt volt nőügye. Ugyancsak a demokraták szedték elő Trump főbíró jelöltjének, Brett Kavanaugh-nak a múltját. Jelentkezett egy hölgy, aki állította, hogy a 17 éves Kavanaugh egy házibulin fogdosta, ezért főbírónak nem való. A CNN fehér házi tudósítójától Trump meg akarta vonni a sajtóigazolványát, mert (szerinte) tiszteletlenül beszélt sajtófőnökével. Az eset nagy felháborodást váltott ki, a CNN perrel fenyegetett. Az igazolványt visszaadták, mire mindkét oldal (demokrata, republikánus) a sajtószabadság nevében örömmel üdvözölte a Fehér Ház döntését.

Különben, már Trump elnöksége első rendelete is balul sült el. Hat muszlim ország állampolgárait nem engedte be az USA-ba. Az aláírt rendeletet büszkén mutatta a tv kamerák előtt, csak a határőrséggel elfelejtette közölni a hírt. Így az ellenőrző hatóság nem tudta, hogy kit szabad, ill. lehet beengedni. Akinek már rég megvolt a vízuma, és úgy szállt ki a repülőgépből, esetleg „green card”-dal rendelkezett, vagy aki megérkezésekor kért belépő vízumot.

Egy biztos, Trump nagyon gyorsan tud alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Talán még nem volt olyan elnöke az Egyesült Államoknak, aki ennyi „kormányátalakítást” végzett volna. Ilyen rövid idő alatt (két esztendő) ennyi kirúgás, új arc ritkán tapasztalható a tengerentúlon. Viszont id. Bush elnök temetésén jól látszott az a tipikus női haragtartás, ami a választást elvesztett Hillary arcán kiült két évvel a vesztés után.

Trump megmozgatta a világot. Sikerült a két Korea vezetőit rávenni egy közös (téli) olimpia megrendezésére. Elindított egy folyamatot, mely Tel-Avivból az izraeli fővárosba, Jeruzsálembe, tette át jó néhány ország külképviseletét. Olyan emberről van szó, akinek lánya hozzáment egy vallásos zsidó fiatalemberhez, sőt férje iránti tiszteletből felvette az izraelita vallást. Kevés szó esik, hogy felesége Melania, az első kelet-európai (szlovén) származású First Lady, aki (enyhe) akcentussal beszéli az (amerikai) angolt, és szülei nemrég kapták meg az amerikai állampolgárságot! Kivárták sorukat, mint minden bevándorló, aki gyermeke után igényli az állampolgárságot.

Sokan szidják, hogy felmondta a párizsi éghajlatvédelmi (klíma) szerződést. Csak arról nem beszélnek, hogy a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb környezetvédelme az USA-ban van! (lásd mekkora botrányt kerekedett a német autógyáraknak a kipufogó gázok manipulált computeres csalásából). Igen, Amerikában minden sokkal jobban ellenőrzött, mint bárhol a világban. „Nálunk a levegő és a víz tiszta” – dicsekedett nemrégiben Trump, és nagyot nem tévedett a populista elnök. Amíg az USA rengeteg pénzt költ a szigorú előírások betartására, addig a többi szerződő fél az aláíráson kívül nem sokat tett és tesz hazája környezete érdekében, lásd pl. India vagy Kína. Miközben légkondicionáló berendezéseikkel elárasztják a világot.

A demokrata pártot hatalmas adományokkal támogató George Soros Györgynek igaza van: a „fékek és egyensúlyok” (hál’ Istennek!) működnek az Egyesült Államokban. A jövőre nézve pedig egy aktuális kérdésfelvetés: vajon a következő (2020) elnökválasztást a nép vagy a média fogja eldönteni?

Jókor, jó helyen – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2018-12-11

0

Jókor, jó helyen – Déli kávé Szele Tamással

Mai kávénk mellett elmélkedjünk kicsit a sors forgandóságáról. Hány karrier indult el azért, mert valaki vagy valakik jókor voltak jó helyen! És hány bukott el az ellenkezője miatt… a magyar belpolitikában különösen érvényes a tétel, hogy szerencsére szükség van, és mindig ki kell használni a kínálkozó alkalmat. A szerencse ahhoz kell, hogy kínálkozzon az alkalom.

A Momentum Mozgalomnak megadatott egy ilyen lehetőség. Valóságos politikai ászpókert osztott nekik a sors a budapesti olimpia lehetőségével. Már abból a szempontból, hogy ez ellen kiválóan lehetett tiltakozni, és valósággal kódolva volt a tiltakozás sikere. A Momentum egyszerűen meghallotta az idők szavát és cselekedett.

Pedig a programjuk elég semmitmondóan kezdődik:

„A Momentumot az első szabad magyar generáció tagjaiként alapítottuk 2015 tavaszán, hogy tegyünk Magyarország rendszerszintű problémáinak megoldásáért. Egyenként tehetetlennek éreztük magunkat, de mertünk nagyot álmodni. Az vezérelt minket, hogy egy új politikai közösséget hozzunk létre és meggyőzzük az embereket, hogy van még értelme politizálni Magyarországon. Szeretnénk végre a 21. századba vezetni Magyarországot és olyan országot építeni, melyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem közös célok tartanak össze.”

Hát ezt akárki mondhatta volna, mutassunk már egy embert, aki nem szeretné a hazáját a fényes jövőbe vezetni vagy kedvelné a politikai csatározásokat… de várjunk csak egy kicsit! 2015-ben alakultak volna? Akkor mit műveltek 2017-ig?

Készülődtek, gondolkodtak. Sok kis kör létezik mostanság is, amiket nem is annyira a közös politikai program, mint inkább a barátság, ismeretség, azonos generációhoz tartozás fog össze, a legtöbbjéből nem is lesz mozgalom – ebből lett.

2017 januárjában a Momentum még egyesület volt, mikor benyújtotta a 2024. évi nyári olimpiai játékok budapesti megrendezéséről szóló népszavazási kezdeményezést. Illetve, a megrendezésük elleni tiltakozásról szólt a kezdeményezés, a NOlimpia, amit 266 151 budapesti írt alá. El is maradnak a játékok, már a rendezési jogért sem pályázunk, és a Momentum valósággal berobbant a politikai köztudatba.

Az olimpiarendezés sajnos valóban irreális ötlet volt. Én akkoriban – egészen tegnapig, különben – egy kis sportlapnak (is) dolgoztam, és a kollégákkal sokat gondolkodtunk a dolgon. Össze nem vesztünk, még a közelében sem jártunk, de ha valaki, mi épp eléggé ismertük a témakört ahhoz, hogy nagyon csóváljuk a fejünket… Először is, tudni kell, hogy olimpiát nem ország rendez, hanem város, tehát a költségvetése is a várost terheli. Ebbe azért az állami költségvetés mindig be szokott segíteni, de amióta én élek, és már ötven éves vagyok, csak két anyagilag kifizetődő olimpiát rendeztek, az 1984-est Los Angelesben és a 2012-est Londonban. De mindkettő alig volt rentábilis: a londoni adatai itt vannak előttem, ezek szerint az harminc millió font nyereséggel zárult, oly módon, hogy a megrendezésének költségei 2,38 milliárd fontra rúgtak, míg a teljes bevétel 2,41 milliárd volt. Tehát még egy százaléknyi haszonnal sem járt – és ez is úgy volt lehetséges, hogy a városban nem kellett fejleszteni semmit, rendelkezésre állt minden, a sportlétesítményektől az infrastruktúráig, közlekedésig, szállásokig, még a hírközlési vonalakig is.

Ellenben lássuk a riói mérleget. Az olimpia összesen mintegy 12 milliárd dollárjába került Brazíliának. Ebből 3 milliárdot fizetett az állam. Természetesen az olimpiát Rio de Janeiro városa rendezte, ám az állam támogatásával. A riói létesítmények eladhatatlanok, a város adósságai miatt helyettük a városi vízműveket kellett privatizálni, minek következtében az egekbe ugrott az ivóvíz ára a trópusi metropolisban. Állandósultak a tüntetések, a rendőrség azonban sztrájkol, a hadsereg próbálja fenntartani a rendet úgy-ahogy. Inkább úgy, mint ahogy. Brazília 48 nagyobb városában tavaly anyagi keret hiányában elmarad a karnevál is. A közbiztonság fogalma nagyjából megszűnt.

Tehát: szakmailag, merőben szakmailag nekünk, újságíróknak ugyan egy élet álma volna olimpiáról tudósítani, főleg, ha villamossal mehetünk az eseményekre repülőgép helyett (bár az nem bizonyos, hogy be is engednének: a vizes VB-n sem osztottak ám sajtóbelépőt a hazai orgánumok mindegyikének…). Azonban a magyar gazdaság mostani állapotában jobban megszenvedné a költségeket még a brazilnál is, felelős ember nem támogathatott egy budapesti olimpiát.

Szerencsére ezt a budapestiek többsége is így látta, és sokan írták alá a Momentum épp a legjobbkor eléjük tett íveit – tehát az „olimpiai álom” elbukott, ami járt némi nyereségkieséssel a különböző baráti építési vállalkozók számára (a vizes VB végső költségvetését nem is ismerjük, 24,5 milliárd forintról indult, és vagy 180-200 milliárdig lehetett követni, a végösszeg bizonyára több, de ezt már egyszerűen nem lehet bizonyítani, mert sok adat titkos), viszont legalább nem kerültek zálogba a zálogcéduláink is.

És ez hozta el a Momentum első nagy sikerét, amit azóta sem képes megismételni. Illetve, azt nevezhetjük épp sikernek, hogy a NOlimpia népszerűsége folytán gyors növekedésnek indult a mozgalom, kiépítették az országos hálózatukat, minden megyében van alapszervezetük, és körülbelül négyezren léptek be ezekbe.

Igen ám, csakhogy a politika és az újságírás az a két műfaj, amiben minden nap nagyot kell alakítani a valódi sikerhez: és ekkora ötlete a Momentumnak már régóta nem volt.

Hol helyezkednek el a politikai palettán?

A párt alapvetően centrista nézeteket képvisel, elutasítja a jobb-bal és liberális-konzervatív besorolásokat, magát egyszerre nemzeti és liberális, valamint konzervatív beállítottságúnak tartja és tagságáról azt mondja:„ideológiailag sokszínű, de meggyőzhető, vitaképes emberekből áll”. A Momentum egyaránt fontosnak tartja nemzeti értékeink védelmét és Magyarország európai egység iránti elkötelezettségét, illetve a nyugatias berendezkedésű államokhoz való közeledést a keleti típusú diktatúrák felé való nyitás helyett, támogatja a globális piacot és a szegénypárti adózási rendszert, csökkentené az ÁFA mértékét, erősítené az integrált oktatást, lazítaná a terhességmegszakítás szabályozását, egyértelműen kiáll a homoszexuálisok jogaiért, valamint enyhítené a könnyű drogok orvosi célú használatának szabályozását. A párt megalakulása óta azt vallja, hogy a teljes jelenlegi politikai elitet le kell váltani és Magyarországon egy új politikai generációnak és vele együtt egy új politikai kultúrának kell teret adni.

Hát, erre mondjuk azt, hogy jó lenne, ha jó lenne. Csupa szép és okos dolog van ebben a programban, tagadhatatlan, bár a generációs váltást kicsit értelmetlennek érzem: nincs annyi okos emberünk ebben a kis országban, hogy az életkoruk miatt lehessenek kifogásaink ellenük, hadd ne legyen ez szempont.

De ne kukacoskodjunk: nagyobb baj, hogy azzal a mondattal sem lehet sokat kezdeni, miszerint „Mindezt úgy tekintik megvalósíthatónak, hogy a magyar társadalom megszabadul az ideológiai harcoktól és a jobb-bal megosztottság helyett a közös célokra koncentrálva indul el a fejlődés útján.” Természetesen! Szabaduljunk, koncentráljunk és induljunk is, csak éppen pont az az ideológia a dologban, hogy miket tekintünk közös céloknak… Ilyenformán ez fából vaskarika.

Mi lesz a sorsa a Momentumnak?

Magukat a legerősebb Parlamenten kívüli pártnak szokták nevezni, és tény, hogy már sem nem kicsik, sem nem jelentéktelenek, de az idei választásokon 3,06%-ot értek el, tehát nem ugrották meg a parlamenti küszöböt. Talán 2022-ben – azért akkor nagyon érdekes választások lesznek (már, ha egyáltalán lesznek, mert addig sok minden megtörténhet). Valószínűleg egészen váratlan lesz a Parlament összetétele, abban például majdnem biztosak lehetünk, hogy a Kétfarkúak bejutnak és nem kizárt a Momentum sikere sem. Kövér László pedig valószínűleg előnyugdíjaztatását kéri majd tekintettel a Házban eluralkodó lazaságokra.

De elsöprő sikert nem várhatunk. Esetleg egy-egy önálló képviselőcsoportot, frakciót adhat mindkét párt, ha nem változik a házszabály, ugyanis ehhez most öt fő elegendő, és így növekedne a befolyásuk is.

Persze, ehhez az kell, hogy jöjjön még egy olimpiai méretű tévedés, ami ellen lehetne tiltakozni: nem akarok súgni, de ha csak a sport világában maradunk, lehetne ilyen a 2023-ban rendezendő atlétikai világbajnokság, melynek rendezési jogát úgy nyertük el, hogy még a stadion alapköve sincs letéve – de pénzt szóró kormányprogramban nálunk sosem volt hiány, mindenképpen lesz mi ellen fellépni, mármint, ha a Momentum megmarad régi, jól bevált taktikája mellett.

Akkorát azonban már nem fognak tudni alakítani, mint a NOlimpia esetében.

Olyan esély egyszer jut az életben.

Mindenképpen tényezői lesznek a magyar belpolitikának – de egyelőre semmiképp sem meghatározó tényezői.

Ahhoz még sokszor kellene jókor lenniük, jó helyen.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata fényének árnyékában

Adorján György

-

2018-12-11

0

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata fényének árnyékában

Megjegyzem, több száz munkakörről tudok, ahonnan nem lehet, vagy legalábbis nem illik elkésni. A parlament elnökéé lám nem ilyen! Ő késhet, akár fél órát is. Büntetést érte nem kap. Következmények nélkül teheti mindezt. Még elnézést sem kell kérnie. Követői is vannak szép számmal, elnézve kormánypárti padsorok foghíjasságát a kezdéskor. Izomból mindent lehet.

A későn érkező házelnök feddő replikáiról most nem szólnék, elégedjen csak meg mindenki azzal, hogy amikor végre jócskán késve megérkezett, a képviselők szokás szerint felállva köszöntötték! Legfontosabb szereplése ez volt tegnap! Gondolhatják, akkor vajon milyen lehetett a többi. „Fejezze be az óbégatást”- mondta, miközben a parlament méltóságáról éppen ő beszélt.

A Fidesz-KDNP pártszövetség tegnap a parlamentben jóformán meg sem nyikkant az emberi jogok világnapjáról. Nem mintha ellenzékiek annyira megerőltették volna magukat a témában. 13 óra 50 perckor Szabó Tímea egy mondat erejéig azért az un. „rabszolgatörvényt” elemezve tett róla említést a napirend előttijében, igaz erős felindulásból éppen csak valamicskét.

14.30-kor egy kormánytisztviselő ugyan megemlítette az Emberi Jogok napját, de csak az ENSZ kihirdetéssel kapcsolatban, azt a küszöbönálló migráns tervezetével összehasonlítva, de az ember jogi napot nem méltatta! 14.55- kor aztán a kormánypárti képviselők már felzárkóztak teljes létszámban, mivel az ellenzék közösen előterjesztett 2925 módosítóját külön-külön nem voltak hajlandók megszavazni. Arra már nem lett volna elegendő az általuk favorizált túlórakeret.

Káosz alakult ki, a parlamenti zsibvásár folytatódott. Az emberi jogok világnapján nem átallottak őrséget állítani a kapukhoz, a bejáratokhoz. Ellenzéki képviselőket tiltottak ki az ülésről, mert az ülést vezető elnököt nem lehet bírálni, még ügyrendi hozzászólásban sem. 15 óra 15 perckor az interpellációk megszakadtak az ellenzék részéről, mivel azok képviselői megelégelve az egyoldalú vircsaftot, elhagyták az üléstermet. Nem is jöttek már vissza.

Botrány, ami ezekben a percekben az ország házában folyt. Fütyülés, hangoskodás az ellenzék részéről, amiatt, hogy a kormánypártiak mindent izomból próbáltak megoldani. Pedig az emberi jogok világnapja volt! Csak a Fidesz-KDNP méltatása maradt el erről a napról! Beszédes ez is, nem gondoljátok magyarok?

Vacsoraidőben a bolgár nemzeti szószóló mentette meg a helyzetet. Öt perces mondandójában lazán körbejárta a hetven éves évforduló emberjogi vonatkozásait. Őt követte egy kormánypárti képviselő, aki hasonló módon említést tett a fogyatékosokat érintő állapotokról. Csak a kormány képviseletében nem szólalt meg senki. A pártszövetség frakcióképviseletének vezetői is csatlakoztak ebben hozzájuk. Bizonyára mindnyájuknak jó okuk volt arra, hogy hallgattak!

Tegnap az emberi jogok világnapján, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (Universal Declaration of Human Rights) elfogadásának 70. évfordulója tiszteletére Bródy János a Budapest Kongresszusi Központban nagy sikerű koncertet adott. Mint a Népszava írta: Bródy János a hatvanas évek óta képviseli az ENSZ dokumentumában foglalt alapvető értékeket, és sokszínű művészetében jelentős szerepet játszik az egyetemes emberi jogok tisztelete és védelme. Az Illés zenekar 1971- ben oratóriumot írt Human Rights címmel.

Civilek a pályán Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2018-12-10

0

Civilek a pályán Déli kávé Szele Tamással

Kérem, a mai kávét már nem szélsőjobb-keserűen isszuk, hanem édesebben, tejjel, habbal: most kivételesen még csak nem is egy pártról vagy mozgalomról lesz szó, meg kell ejtsünk egy ilyen általánosabb jellegű kitérőt a sorozatunkban, ugyanis nagyon komoly fejezethez érkeztünk: a civil politizáláshoz. Ami a kormánnyal szemben álló mozgalmak gerincét adja.

A civilség, az aktivizmus nagyon markáns, sőt, meghatározó eleme az általános magyar ellenzékiségnek: ez az a fajta politizálás, ami nem sorolható be a pártrendszerbe, és elvileg nem is az a célja, hogy a politikai hatalmat megszerezze. Gyakorlatilag azonban minden hivatásos politikus gyanakodva nézi a civil mozgalmakat (amennyiben azok nem fogadják el őt, és csakis őt Megváltónak), mert mind úgy érzik: a mozgalom terjed, gyarapodik, párttá alakul, indul a választásokon – és már konkurenciát is jelent nekik. A magyar politikai piac kicsi, a választó kevés, így a „főállású” politika üzenete a civil mozgalmaknak mindig az lesz: „Állj be a zászlóm alá vagy pusztulj”.

Ezek a civilek meg nem akarnak beállni. Ezek olyanok. Nem pártkatonák ugyanis, hanem civilek.

Az elmúlt nyolc év – hehe, urak, most már én is mondhatom! – szóval, a 2010 óta elmúlt nyolc év első komoly civil tömegmozgalma a Milla volt. 2010. december 21-én jött létre egy nyilvános kommunikációs hálózaton (interneten) azzal a céllal, „hogy a sajtószabadságért és a szabad sajtót korlátozó médiatörvény ellen küzdjön, illetve nyilvánosságot biztosítson a szabadságjogokért és esélyegyenlőségért harcoló szervezetek, aktivisták számára”. Annyian léptek be az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” Facebook-csoportba, hogy a közösségi oldal először letiltotta azt, mert átlépték a beállított taglétszám-limitet. Ekkor még nem volt elterjedt a Facebook-os politikai szervezkedés Magyarországon, és külön-külön el kellett magyarázni a Facebook adminisztrátorainak, hogy mi ez a csoport, miről szól, és miért akarnak minél több szimpatizáns profilt összegyűjteni.

Aztán jöttek a tüntetések, 2011 januárjától, hatalmasnak mondható megmozdulásokat láttunk eleinte, aztán már kevesebb demonstráló érkezett… no, igen, valamiért nálunk azt hiszik az emberek, hogy a társadalmi változásokat egy nap alatt meg lehet oldani, mint Petőfiék tették 1848. március 15-én – akkor ez sikerült, de egy átalakulás rendszerint mégis évekig tartó folyamat. És ezt nincs mindenkinek türelme kivárni.

A változás késett, a mozgalom növekedése lelassult, 2011 októberében 87 610 tagja volt, ami azért sokszorosa a legtöbb parlamenti párténak, de a lendület kifulladni látszott, később hivatalosan is egyesületté, politikai mozgalommá alakultak, aztán beléptek az Együtt 2014-be, amiből a mostani Együtt lett… és végül megszűntek. Mint búcsúközleményük mondta:

„…Miután a Milla mozgalmi szerepet már több mint egy éve nem játszik és a belőle kinövő egyesületben pedig már közel egy éve nem zajlik valós tevékenység, annak a látszatnak a fenntartása, hogy a Milla még létező entitás, vagy annak a hamis látszatnak a táplálása, hogy a Milla az ellenzéki összefogás CÖF-je nemcsak alaptalan, hanem méltatlan is. […] A Milla már nyilvánvalóan nem létezik, az Egyesület további működésének pedig nincs létjogosultsága.”

Pedig a Milla volt a civil mozgalmak iskolapéldája és őstípusa. Sok volt Milla-tag vett részt a Hallgatói Hálózat megszervezésében (még több pedig nem), és ők voltak a második jelentős civil mozgalom, ami tömegeket volt képes az utcára vinni. A csoport eredetileg a Budapesti Corvinus Egyetem tervezett átalakítása ellen tiltakozott, később országos szinten kezdett el foglalkozni a felsőoktatást érintő problémákkal. Szerepük volt a 2012-13-as diáktüntetések megszervezésében és a „Hallgatók 6 pontjának” terjesztésében.

Tömegeket vittek az utcára a HaHások, és kétségtelen, hogy minden döntésüket bázisdemokratikus alapon, szavazással hozták meg, ami néha érdekes eredményekkel járt. Egy alkalommal, mint tudósító, részt vettem egy demonstrációjukon, ahol más szervezetekkel együtt a szegregált oktatás ellen tiltakoztak (joggal), utána kisebb konferencia következett a témáról a Wesley János Főiskolán, végül meg kívántak fogalmazni egy közös nyilatkozatot. Itt kezdődött a baj. Az első mondat első szava ugyanis az lett volna: „Hazafiak!” No igen, jegyezte meg valaki, de mi lesz a honleányokkal? Jó, akkor legyen: „Hazafiak, honleányok!” Miért kerülnek második helyre a honleányok? Rendben: „Honlányok, hazafiak!” Ez meg süketen hangzik. Mármost minden javaslatot vita követett, minden vitát szavazás, minden szavazást újabb módosító javaslat, tehát olyan két órán át ment a harc az első szón, míg végre valaki közbeszólt: „Legyen polgártársak, és kész!” Megszavazták, következhetett a második szó… a nyilatkozatot nem vártam meg, szerintem még most is szerkesztik, pedig ez hat éve volt. De hát jó munkához idő kell.

Mint láthatjuk, a bázisdemokrácia csodálatos dolog, ám vannak némi hátrányai is.

2014 tavaszán és nyarán civil mozgalom tiltakozott a Szabadság téri öntvény (hivatalos nevén német megszállási emlékmű) ellen is, 114 napon keresztül, eleinte pár ezer, később már csak pár száz fő részvételével – ehhez nekem magamnak is volt némi közöm, pontosabban annyi, hogy az én azon év január elsején megjelent írásom indította el a tiltakozási hullámot, és természetesen mindvégig figyelemmel kísértem személyesen is az eseményeket. Kérem, így jár az, aki szilveszterkor bulizás helyett Magyar Közlönyt olvas…

De folytassuk utunkat: a legközelebbi tömeges mozgalmat a netadó ellen tiltakozó „Százezren az internetadó ellen” közösség szervezte. Ők speciel tényleg nem hazudtak: egy nap alatt kilencvenezren lájkolták az oldalukat, tényleg voltak másnapra százezren. A Reuters szerint kétszázezren is. És a megmozdulásaik is nagyszabásúak voltak: nem megyek bele a számháborúba, de tekintve a korabeli – 2014 októbere – fotókat, azokon nem pár ezer ember tölti be teljesen a hidat.

A netadó elleni tiltakozás hamar lecsengett, ugyanis a kormány visszakozott. Illetve… nem győzöm elégszer mondani, a netadót sosem törölték el, csak elhalasztották, bármelyik pillanatban újra elővehetik, megszavazhatják. De a pillanatnyi célt a mozgalom elérte, más célja pedig – hát, izé ha volt is, az már nem volt olyan népszerű,

És jöttek utánuk mozgalmak számosan, szinte állandóan feltűnik a közéletben egy-egy ügyeletes instant Messiás, akihez csak némi meleg vizet kell adni, és azonnal megváltja a magyar népet ilyen vagy amolyan alapon, jött 2015-ben Sándor Mária, a Fekete Nővér, akiről sok szépet lehet elmondani, de azt nem állíthatjuk, hogy a higgadt és megfontolt, hideg fejű tervezés embere lett volna, jöttek a kockás inges tanárok és diákok 2016-ban, jöttek olyanok is, akiket még említeni sem érdemes a jószándékú eddig felsoroltak mellett, önjelölt nagyhangúak pár százas táborral, akik ki akarták sajátítani a civil politizálást és kizárólagos népvezérnek nevezték magukat, holott három sátruk, ha volt… jött itt már mindenki. És kudarcot is vallott mindenki.

A legutolsó nagy mérvű, széles körű civil mozgalom kétségtelenül Gulyás Mártonhoz és a Közös Országhoz kapcsolódik: a 2017-es KOM vezetője valóban nevezhető vitatott, megosztó személyiségnek, de alapötlete, miszerint a tömegeknek azt kéne elérni, hogy változzon meg a valóban rossz és ezer csalásra lehetőséget nyújtó választási törvény, mindenképpen jó.

Volt.

Sőt, kiváló: csak éppen ezt a törvényt fogják utoljára megváltoztatni, sokaság ide vagy oda, hiszen ez biztosítja a kormány hatalmát, míg csak lehet.

És lassan elérkeztünk a mába. Pillanatnyilag az egyetlen, még aktív civil mozgalomnak a Ligetvédőket nevezhetjük, bár ők is erősen fragmentáltak, és akkor finoman fogalmaztam: de mindennek nevezném ezt az alapvetően környezetvédő mozgalmat, csak politikainak nem.

Nagyon nagy vonalakban vázoltam a történteket, elnézést is kérek mindenkitől, akit terjedelmi okokból kihagytam: ez sajnos egy jegyzet, újságcikk, nem átfogó tanulmány, nem fér bele nyolc év összes mozgalma és történése.

Akkor összegezzünk: mik a civil mozgalmak ma és Magyarországon?

Az állampolgári politizálás, öntudat és civil kurázsi fórumai, melyekben a törvények tiszteletben tartása mellett szervezett formában folyik a tiltakozás a kormány károsnak ítélt intézkedései, határozatai ellen. A civil mozgalom jellemzően nem elvi alapon tiltakozik, hanem adott cél elérése érdekében (egészségügy, oktatás rendbehozatala például) vagy valami ellen (Városliget tönkretétele, környezetszennyezés, fairtás, történelemhamisítás). A civil mozgalmak akár Magyarországon, akár külföldön – itt főleg a romániai korrupcióellenes demonstrációkra gondolok – jellemzően nagyságrendekkel több embert tudnak megmozgatni, mint a hivatalos pártpolitika, főleg, mert nem elvi, ideológiai kifogásokat emelnek, hanem konkrét célt mutatnak a résztvevőknek. De ez a gyenge pontjuk is: egyrészt a konkrét cél olyanokat is összehozhat, akik más kérdésekben homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak, és egymás társaságát sem vállalják egyébként, másrészt – mi van, ha történetesen elérik céljukat?

Akkor mindenki iszik egy sört és hazamegy.

Ebből következően civil mozgalmak sosem fognak forradalmat vívni, főleg nem mások, még inkább nem politikusok helyett. De az őket kényelmes fotelből buzdítók – vagy uszítók? – helyett sem.

A civilek maradnak, akik voltak: a hivatásos politikusok mumusai, tömegek mozgatói rövid ideig – fel-felragyogó üstökösök, bolidák a magyar belpolitika egén.

The Guardian a CEU-ról

FüHü

-

2018-12-09

0

A Soros György alapította CEU elűzése siker volt Orbán Viktornak, de kudarc az amerikai nagykövet, egy 80 éves ékszerkereskedő és egyben Donald Trump régi barátja számára, aki missziójává tette a CEU megmentését – írta a brit liberális lap az Egyesült Államok európai nagyköveteiről szóló cikkében.

A szerző ismertette Cornstein nagykövet magyarországi politikai helyzettel kapcsolatban tett meglepő kijelentéseit, majd megállapította: Cornstein a Trump által kinevezett nagykövetek közül egyike azoknak, akik a jelek szerint készek eltérni a diplomáciai protokolltól, hogy olyan nacionalista, populista kormányokat támogassanak, amelyek esetleg hasonlatosságokat mutatnak az amerikai elnökkel. A megközelítés azonban eddig nemigen hozott külpolitikai hasznot, de legalább annyi kárt okozott a hagyományos szövetségesek körében, mint amennyi sértődöttséget idézett elő a külügyminisztériumban.

A továbbiakban a cikk felhozta Richard Grenell berlini nagykövet tévelygéseit, aki egyebek között az európai konzervatívok támogatását helyezte kilátásba, és a július 4-i amerikai ünnepségre meghívta a szélsőjobb AfD képviselőit. Mindennek persze nem örült a német politikai osztály, és Martin Schulz egyenesen azt mondta: „Grennel nem úgy viselkedik, mint egy diplomata, hanem mint egy szélsőjobboldali gyarmati tiszt”. Problémái támadtak az Egyesült Államok hollandiai nagykövetének is. Mindhárom diplomata politikai kinevezett, egy régi gyakorlat képviselője, amely szerint az elnök híveit, vagy nagy adományozóit nagyköveti kinevezésekkel jutalmazzák.

A korábbiakhoz képest azonban nagy különbség, hogy most olyan amerikai elnök van hivatalban, akinek hazai retorikája gyakran emlékeztet a közép-kelet-európai nacionalista, populista rezsimekére.

A karrierdiplomaták úgy tesznek, mintha Trump elnök nem is létezne

Azokon a helyeken, ahol karrierdiplomaták maradtak hivatalban az amerikai nagykövetségeken, azt az egyszerű receptet követik, hogy úgy tesznek, mintha Trump elnök nem létezne. Nehéz egy olyan elnököt képviselni, aki számos olyan dolgot tesz, amiket az amerikai diplomaták korábban bíráltak. Ha létezik egyáltalán központi irányvonal a térségben folytatandó amerikai politikát illetően, az Wess Mitchelltől, az Európáért felelős külügyminiszter-helyettestől van, akinek van közép-európai tapasztalata, és pragmatista a problémás szövetségesekkel való bánásmódban. Mitchell nemrég azt mondta, az Egyesült Államoknak fel kell emelnie a szavát, vagy arra kell számítania, hogy veszíteni fog.

A CEU ügyében azonban Washington felemelte a szavát, és mégis vesztett. Cornstein viselkedése kiszámított volt, és Amerika visszavonta még a vidéki sajtó támogatására felajánlott 700 ezer dolláros programot is. Orbán azonban simán zsebre tette a szóbeli támogatást, és figyelmen kívül hagyta az egyetemmel kapcsolatos követeléseket.

Végül a szerző Krekó Pétert idézte, aki azt mondta: „Minden jel arra utal, hogy az amerikai érdekeket szisztematikusan figyelmen kívül hagyják. Orbán az illiberális példakép, így mások most azt figyelik, hogy lesznek-e eljárásának következményei”.

Ara-Kovács Attila

Magyarok, ki a gyepükre! – És a múlt nem múlik

Majláth Mikes László

-

2018-12-09

0

Magyarok, ki a gyepükre! – És a múlt nem múlik

A nemzetstratégiainak minősített, Liszkay Gábor vezette „Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány” nem újdonság a magyar sajtótörténetben. Korábban is voltak már hatalmas médiabirodalmak.

1918-ban alakult meg a több újságot is birtokló katolikus sajtókonszern, a Központi Sajtóvállalat, amely állandó harcban állt a „destruktív” sajtóval. A sajtókonszernt a katolikus újságírás szellemi atyja, Bangha Béla jezsuita szerzetes, író és szerkesztő alapította. Bangha nagyon erősnek tekintette az általa „zsidó” ideológiának látott „destruktív” irányzatok – polgári radikalizmus, liberalizmus, szociáldemokrácia, kommunizmus – befolyását, ezért határozott nemzetvédelmet akart, a katolikus sajtó harcát a „bankokrácia és az elzsidósodás” ellen. A katolikus sajtókonszern 1944-ben kimúlt.

1921-ben alakult a Stádium Sajtóvállalat, melynek bevallott célja volt a jobboldali eszmék terjesztése, ennek szolgálatába állította lapjait és a vállalat által kiadott könyveket. (Liszkay úr, itt a nagy ötlet!) Az alakulásnál ott bábáskodott az akkor még fajvédő Zsilinszky Endre – Bajcsy nélkül – aki később a magyar antifasiszta ellenállás mártírja lett.

A kormánytámogatást élvező konszern a ’30-as évek végén az egyik legnagyobb magyar sajtóvállalatává vált, munkásságát Dövényi Nagy Lajos szimbolizálta. (Dövényi jobboldali újságíró és író volt, a hírhedt „Tarnopolból indult el…” című antiszemita regény szerzője, a Népbíróság 1945-ben halálra ítélte, majd az ítéletet Veres Péter közbenjárására életfogytiglani börtönre változtatta. Dövényi 1964-ben gégerákban halt meg a „zsidókórházban”.)

A Stádiumhoz tartozó lapok névleg megtartották önállóságukat, ilyen volt például a Nemzeti Sport. (Liszkay úr, utánlövés!) A Stádium a legtöbb állami támogatást kapta, a konszernnél nyomták a MÁV menetrendkönyveit, vasúti nyomtatványait, a Magyar Királyi Posta csekkjeit, űrlapjait, de a Belügy- és a Honvédelmi Minisztériumtól is gyakran kaptak megbízásokat. A Stádium erőteljes fejlődése összefonódott az ország jobbratolódásával, Gömbös Gyula miniszterelnök például korábban a Stádium igazgatósági tagja volt. A kormány anyagi és erkölcsi támogatása, valamint a ’30-as évek végén a liberális és baloldali sajtó visszaszorítása kedvezett a Stádiumnak. A Stádium 1936-ban megszerezte az egyik legjelentősebb nyomda és kiadó, a Pallas tulajdonjogát (a Pallas a ’20-as évek elején még a katolikus Központi Sajtóvállalat tulajdonában volt), közösen adták ki az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) nyomtatványait. A Stádium 1944-ben kimúlt.

1945-ben, a Stádium és a Pallas felszámolása után a kommunisták által alapított Szikra Lap- és Könyvkiadó lett a jogutód. A Szikra első vezetője Vas Zoltán volt, első tematikus tervét Révai József készítette. A Szikra 1956-ban kimúlt.

És a múlt nem múlik.

Élő közvetítés – A rabszolgatörvény ellen tüntettek Budapesten

FüHü

-

2018-12-08

0

Élő közvetítés – A rabszolgatörvény ellen tüntettek Budapesten

A szervezet tüntetés végén néhány száz tüntető betört a Kossuth térre, dulakodtak a rendőrökkel, többen a földre kerültek. A rendőrök egy idő után visszavonultak. Több száz tüntető az Országgyűlés épülete előtt skandálta, hogy „mocskos Fidesz”.

Az éhség menetéről ismert Komjáthy szólította fel a tömeget, hogy törjön be a Kossuth térre. A lökdösődésben azonban megsérült, végül szocialista politikusok kísérték le a térről. Az MSZP alelnöke térdsérüléssel került a baleseti intézetbe. Fél három körül a tömeg szétszéledt.

Szakszervezeti vezetők mondtak beszédeket

Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek nyújtanak igazi védelmet a dolgozóknak. „A mi kollégáink korán halnak meg, nem úgy mint a benzinkártyás, közpénzen élő politikus urak!” Székely Tamás felszólította a képviselőket, hogy ne szavazzák meg a törvényjavaslatot.

Mezei Tibor, a külügyminisztériumi dolgozók képviselője arról beszélt, hogy az állami szféra és a versenyszféra dolgozóinak össze kell fogniuk, mert csak így érhetnek el közös eredményt. Azt mondta még, hogy „Az államtitkárok kapnak 21 milliót, az alkalmazottak meg plusz tíz forintot.”

Eörs Nóra a Hallagatói Szakszervezet részéről arról beszélt, hogy fontos a diákok és a munkások szövetsége. Ez már a sokadik alkalom, hogy összegyűlik a tömeg, de mindeddig tehetetlenek voltak a tiltakozók, a hatalom nem hallotta meg a kritikát.

Dr. Szilágyi József, Liga Szakszervezetek társelnöke, az EVDSZ elnöke elmondta, tiltakoznak az ellen, hogy a munka világát a kormány érdemi szociális párbeszéd megkerülésével terjessze az Országgyűlés elé.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke arról beszélt, hogy Magyarországon „mi viseljük a legnagyobb terhet, közben pedig Európa legkisebb bérét kapjuk.” Felidézte: a kormány elvette a nyugdíjpénztárakat, a cafeteriát, most pedig még több munkára, rabszolgamunkára kötelezik a magyart. Ebből elég volt! – tette hozzá, és európai béreket követelt a magyar dolgozóknak.

A tüntetők előzőleg a Jászai Mari térről vonultak az Alkotmány utcába

A rabszolgatörvény ellen tüntetők a Jászai Mari térről az Alkotmány utcába vonultak, a szervezők szerint valamivel több mint tízezren voltak. A Magyar Szakszervezeti Szövetség molinóját vitték elől. Az Alkotmány utca Kossuth tér felőli végéhez vonultak, de nem mentek be a Kossuth térre. Tegnap ugyanis a rendőrség közölte, hogy lezárják a Kossuth teret a tüntetés alatt. Ezt azzal indokolták, hogy nemzetközileg védett személy – a lengyel parlament alsóházának elnöke – érkezik a parlamentbe.

A tüntetők a Szent István körúton vonultak. A DK-sok egy rövid időre elállták a 6-os villamos útját is, de a rendőrök és a demonstráció szervezői kérésére felhagytak ezzel.

Évi 250-ről 400 órára nőhet a ledolgozandó túlórák száma, fizetni meg csak három év után kell, ha szerdán elfogadja a parlament a törvénytervezetet. Több ellenzéki párt és szakszervezet is támogatja a tüntetést.

A Mérce élő közvetítése a tüntetésről:

Álságos és nagyon átlátszó, ahogy a kormányzat a rabszolgatörvény elleni tüntetést igyekszik megakadályozni – írta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a Facebook oldalán. A szervezők tudomásul vették a rendőrség döntését, a vonulás végállomása az Alkotmány utca Kossuth tér felőli vége lesz, a színpadot is ott állítják fel.

Kálmán Olga a Kossuth térről jelentkezett be élőben, ahol a szakszervezeti képviselőkkel beszélget. Elsőként a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökét, Kordás Lászlót kérdezte a rabszolgatörvényről.

Kordás elmondta, felmérésük szerint a munkavállalók 83%-a nem kér a rabszolgatörvényből. Úgy véli, a béreket kellene emelni, nem a túlórákat: a kormány által emlegetett „önkéntes túlmunka” egy kamu.

Az MSZP azt tervezi, ha mégis átmegy a hatnapos munkahét, népszavazást kezdeményeznek ellene.

Ellenzéki politikusok is ott voltak a tüntetésen,

többen a Facebookon osztottak meg erről videókat. Az MSZP-ből Ujhelyi István EP-képviselő, Molnár Zsolt országgyűlési képviselő és Tóth Bertalan pártelnök jelentkezett sárga mellényben. Tóth Bertalan azt mondta: „Baloldali pártként, szociáldemokrata pártként kötelességünk itt lenni”. Szél Bernadett az LMP volt társelnöke pedig úgy fogalmazott, hogy „a magyar ember nem hülye, pontosan tudjuk, hogy mit akarnak tőlünk, szét akarnak minket dolgoztatni”. A tömegben feltűnt többek között Gyurcsány Ferenc, Hiller István, Molnár Gyula, Kunhalmi Ágnes, Karácsony Gergely és Mesterházy Attila is. Az LMP, a Momentum és a Jobbik is részt vesz a tüntetésen.

A mentősök is tüntetnek, mert már most is sokat dolgoznak, a munkaerőhiányt pedig nem lehet a munkaidőkeret kitolásával megoldani, ráadásul a fizetésük is alacsony. A mentődolgozók másodállásban is dolgoznak, a túlórák emelésével ezeket a munkákat és az ezzel járó fizetést fogják elveszíteni.

A Város Mindenkié mozgalom és a Hallgatói Szakszervezet is szolidaritását fejezte ki. A tüntetésen megjelenő diákok arról beszéltek, hogy szabad egyetemet tartanak.

Már tegnap elkezdődtek a tüntetések a rabszolgatörvény ellen, a veszprémi vasasok tiltakoztak figyelmeztető útlezárással. Ma nem csak a fővárosban tiltakoznak a dolgozókat kizsigerelő törvénymódosítás ellen, Debrecenben is demonstrációt tartanak. A jövő héten Pécsen és Győrben is félpályás útlezárások várhatók.

Országos sztrájk kellene

Az Audi Hungária Független Szakszervezetének egyik képviselője elmondta, már most minden szombaton dolgoznak, úgy játszanak a munkáltatók a munkaidőkerettel, hogy már nincs hétvégéje az embereknek. Ha elfogadják a törvényt, szerinte országos sztrájkba kellene kezdeni.

A parlament szerdán szavaz a rabszolgatörvényről, a fideszes többség nyilván elfogadja majd.

Egyik egyház, másik nem

Adorján György

-

2018-12-08

0

A politika mai hatalmi vámszedői és szerencselovagjai fenntartják maguknak azt az abszurd jogot, hogy ők mondják meg, mi egyház és mi nem. A vallási tevékenység ismérveinek létén, vagy nem létén vitatkoznak azok, akik a keresztény erkölcsre való hivatkozással döntenek az egyházként való bejegyzésről, ezzel támogatva, vagy megfosztva szociális, karitatív intézményeket az állami támogatástól.

Így lett a Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház bejegyzett, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség meg nem. Pedig annak oktatási intézményeiben, idősek otthonaiban és hajléktalan szállóin, könyvesházában és karitatív egyesületében, de még üdülőjében is a hitélet ott van, egyházközségeiről nem is beszélve. A vallási tevékenység tehát egyértelmű.

Bezzeg az említett Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház már messze nem rendelkezik ilyen mutatókkal, vallási tevékenységéről pedig annyit csak, amennyit Márfi Gyula érsek említett egy levelében: „Anglikán egyházból egyet ismerünk, ez Szent Margit Anglikán / Episzkopális Egyház néven található a régi jegyzékben. Nevéből ítélve a katolikusbarát High Church irányzathoz tartozik. Lelkészük Dunakeszin lakik, ahol semmiféle anglikán közösség nincs. A tiszteletes úr elsősorban a budapesti Angol Nagykövetség alkalmazottait pasztorálja.” Ez legalább korrekt közlés a levélben, ha a többi már messze nem is az. Az Episzkopális mégis bejegyzésre került, a Testvérközösség meg nem.

A Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület egyházként történő elismeréséről is tárgyalt a nagyérdemű ház. Tartok tőle, hogy hitéleti mutatókban az említett anglikánokkal egy szinten állnak a rózsakeresztesek is, és az anglikánokkal együtt bizonyítják a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel szembeni politikai előítéletességet. Vérforraló ez mindenféleképpen! Skandalum azért, mert az utóbbi nem csak nevében hordozza magyarságát a másik kettővel szemben, de hitéletének gyakorlata is bizonyítottabban hazafiasabb a másik kettőnél.

A parlamenti többség politikai döntést hoz

Ha már az MTA elnöke korábban leszögezte, a vallási tevékenység vizsgálatával kapcsolatban, hogy „meggyőződésem szerint tudománytalanul járnék el, és félrevezetném az Országgyűlést, ha egy, az adott fogalmi keretek között tudományos megalapozottsággal és hitelességgel meg nem ítélhető kérdésben iránymutató tudományos állásfoglalást adnék” – akkor azt hiszem világos, hogy a kétharmados fölény birtokában a parlamenti többség politikai döntést hoz, amikor megmondja mi egyház és mi nem!

Saját törvényét szegi meg az Országgyűlés, amikor nem hajlandó dönteni a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jogállásáról – így döntött az Alkotmánybíróság, erről október 5-én beszámolt a hvg.hu.

A hatalom szeretete győzött a szeretet hatalma felett!

Egyedülálló mutatvány a világban! Bohóckodás a keresztényi tanítással! Szégyenteljes farizeus magatartás ez! Pártérdekeiknek megfelelően, hatalomban való maradásuk szempontjainak mindenáron való figyelembevételével döntenek arról, amihez semmi közük sincsen!

Sanyargatnak bennünket, pedig mi csak szolgálni szeretnénk – hangsúlyozta Iványi. A hatalomnak hálásnak kellene lennie, amiért valaki őszintén elmondja a véleményét. Mást nem is tehetünk – jegyezte meg. A Bibliában nincs benne, hogyan lehet elvtelen kompromisszumokat kötni, és arra sem kapunk bátorítást, hogy megalkuvók legyünk. Az egyház nem hagyományőrző klub, kötelessége reagálni a napjainkban tapasztalható jelenségekre. Ha nem beszélhetünk szabadon arról, hogy a társadalomban és a közéletben hol sérülnek a bibliai tanítások, akkor – állapította meg Iványi Gábor – elveszítjük egyházi jellegünket!

Helyszíni tudósítás Párizsból

FüHü

-

2018-12-08

0

2016 és 2018 tavaszi mozgalmai után teljesen váratlanul Párizsban, sőt egész Franciaországban ismét harcol a nép a kormány politikája ellen.

A Champs Elysée-n felgyújtott, lángoló gépkocsik, páncélba öltözött, pajzzsal felszerelt rendőrök, halálos sebesültek, letartóztatott sárga mellényesek képével és számával van tele a világsajtó. A szálloda-tulajdonosoknak és alkalmazottaiknak, a turista iparnak rosszul jönnek ezek a november közepe óta nem lankadó szombati erőszakos összetűzések a rendőrség és a sárga mellényesek között.

Az öt hónapja lecsillapodott sztrájkmozgalom és tüntetések után mindenkinek meglepetést okozott a sárga mellényesek haragja a benzin és dízel árának januárra ígért felemelése miatt. Ez a Facebook-on és a Tweet-en napok alatt vezetők, szóvívők nélkül összeverbuválódott tömeg Franciaországban elszórtan de egyemberként követelte, hogy a kormány azonnal vonja vissza ezt az új anyagi megterhelést, ellenkező esetben a következő szombaton, november 17-ikén, blokád alá veszik az autópályákat. A kormánynak hideg zuhany volt ez a semmiből felbukkant apolitikus, haragos tömeg. Úgy vélte, hogy a tavasz-nyár elejei mozgalom nem teljes de lényegi sikertelensége után nincs mitől tartania, folytathatja az anyagilag amúgy is nehéz körülmények között élők további megsarcolását

A pártok nehezen értelmezik a helyzetet

A baloldali ellenzék, a szakszervezetek óvakodva nézték ezt a nehezen behatárolható mozgalmat. A jobboldalon a három számításba jövő párt közül csak a Rassemblement national, Le Pen újra keresztelt pártja karolta fel azonnal a megmozdulást, a másik kettő nem túl aktívan, de a kormány mellett állt. A Zöldpárt pedig határozottan ellenségesen fogadta a sárga mellényesek követelését, mert a kormányintézkedéstől a környezetre káros benzin- és főleg dízelfogyasztás, a CO2-kibocsátás csökkenését remélték.

A baloldali France Insoumise-on belül egyedül Francois Ruffin képviselő jelentette be az első megmozdulás előtt, hogy észak-franciaországi körzetében magánemberként ő részt fog venni a sárga mellényesek blokád-akciójában. Ezt egy az interneten november 14-ike óta óriási számban keringő 10 perces videón meg is indokolta. A videó elején rövid, mindössze kétperces parlamenti felszólalását halljuk-látjuk, amely vádbeszéd a kormány ellen. Emlékeztet Macron első intézkedésére, a választási kampányát anyagilag finanszírozó milliomosok, milliárdosok szolidaritási vagyonadójának (francia rövidítése: ISF) eltörlésére, majd részletezi, hogy ez az új intézkedés hogyan csökkenti tovább a munkájukhoz autójukat használni kényszerülő bérből élő dolgozók, munkások, kisiparosok, kiskereskedők, kamionosok, mezőgazdák jövedelmét. A rövid beszéd végén követeli, amiből azóta jelmondat lett a tüntetéseken: „Rendez-nous l’ISF d’abord!”, magyarul „Előbb adjátok vissza nekünk az ISF-et!”.

A kormány kezdettől fogva tehetetlen a sárga mellényesekkel szemben

A mainstream sajtó szokásához híven a vidéki baleseteket, gyújtogatásokat, a rendőrökkel való összetűzéseket ecsetelte, de meglepő módon ezúttal a várt hatás elmaradt, a mozgalmat támogatók magas aránya nem csökkent. A támogatottsági arány november közepén társadalmi kategóriáktól függően átlagosan 65 % volt, ma 63 %. Az államfő, mint a nyári Benalla-botrány idején, az eseményeket látva megnémult. A miniszterelnök reagált, de a sárga mellényesek őt statisztának tekintik, azt követelték, hogy az elnök nézzen a szemükbe. Ezért a második szombaton már Párizsban, a Concorde téren, az Elysée palotához közel követeltek találkozót. Ezt a prefektus nem engedélyezte, így a tüntetők a Champs Elysée-n és környékén fejezték ki haragjukat. Az elnök továbbra is hallgatásba burkolózott. Némaságát az elemzők előbb azzal indokolták, hogy hajlandó lenne, de nem tud tárgyalni egy olyan mozgalommal, amelynek nincs vezetője, szóvivője, márpedig ez az, ami valóban (egyenlőre) a sárga mellényesek leglényegesebb jellemzője. Majd miután ez a magyarázat elkopott, csak az általános értetlenség maradt. Népszerűsége ennek megfelelően tovább zuhant.

Kéthetes hallgatás után megszólalt Macron

Végül, a tanácsadók és a sajtó sürgetésére, kéthetes hallgatás után, november 27-ikén nyilatkozott az elnök. Tudatában van, mondta, hogy oda kell figyelni a társadalmi tiltakozásra, de ugyanakkor (ez még mindig egyik kedvenc szavajárása) nem adhatja fel a mával és holnappal szembeni felelősségét. Kötelességének érzi, hogy válaszoljon a környezeti vészcsengő hangjára. (A környezetvédők különösen pikánsnak érzik Macron hirtelen támadt elkötelezettségét a környezeti vészcsengővel szemben. November 27-ikég inkább súlyosan nagyothallónak mutatkozott, amikor a környezetvédő egyesületek, írók, újságírók, filmesek és nem utolsó sorban a nyáron lemondott ökológia-minisztere nyomták neki a vészcsengőt.)

A latolgató baloldali ellenzéket Ruffin állásfoglalása mozdította ki holtpontjáról. November 28-ikán egy a Köztársaság-téren tartott nagygyűlésen ő és mások, párizsiak, üzemi szakszervetek, migránsok, bevándorlók, munkanélküliek, hajléktalanok jogait védő szervezetek, környezetvédő egyesületek képviselői, magánemberek, köztük sok nő mondták el, hogy miért érdekük nekik és az országnak a sárga mellényesek mozgalmának, követeléseinek támogatása. Ekkorra már hosszú listát tett ki a követelések száma, amelyben a benzin- és dízelár felemelésének visszavonása csak egy volt a sok közül. December 6-kán a Cnews France internet újság egy 41 követelésből álló listát tett közzé.

A 41 követelésből csak az első ötöt idézem:

nulla-számú hajléktalan
progreszivebb jövedelem-adókulcs
a minimálbér nettó 1300 euróra emelése
a kiskereskedelem fejlesztése szemben a bevásárló-központokéval
országos program beindítása a lakások hőszigetelésére, a környezetvédelem összekapcsolása a háztartások jövedelmének növekedésével

A december 1-ei nagyon kemény incidensek hatására végül válaszolt a kormány. 4-ikén a miniszterelnök bejelentette: az áremelést januárról márciusra halasztotta el a kormány. A várt fellélegzés helyett a közlemény mindenkit, a tüntetőket és támogatóikat még jobban felbőszítette. Másnap maga az elnök vette kezébe a mikrofont, hogy közölje a hírt, a kormány lemondott az áremelésről. Ezt sem fogadták kedvezően az érintettek. Mindenki érzékelte a káoszt az ország vezetésében, de ami fontosabb, Párizsban és az országban számosan hangsúlyozták, ezt az engedményt november 17-én várták, a kormány le van maradva egy brossúrával. December 5-ikén már

azt követelik, hogy Macron mondjon le.

A mai, december 8-ikai tüntetésnek ez a meghirdetett célja.

A kormány válasza: „kivételes” biztonsági rendszert léptet életbe. Tegnap, december 7-ikén 94 ezer rendőr bevetését rendelte el az országban, megerősítve őket katonai erőkkel. A kormányszóvivő és a miniszterek kánonban meleg hangon kérik, szigorúan figyelmeztetik az embereket, hogy maradjanak otthon. A politikai pártok is – változó intenzitással – csatlakoztak a felhíváshoz. Az interneten a tüntetés fontosságában, fent említett céljában hívők gyakorlati tanácsokkal látják el nézőiket, hogy hogyan öltözzenek fel, milyen biztonsági kellékeket vigyenek magukkal szombaton a tüntetésre.

A gimnazisták sztrájkolnak

A Ouest-France regionális napilap az AFP-re hivatkozva december 6-ikai számában jelzi, hogy a „kormány fél a növekvő erőszak perspektívájától”. A sárga mellényesek mellett más okai is vannak az aggodalomra. A gimnáziumok is, mint tavasszal, hetek óta megint fel vannak bolydulva, a diákok sztrájkolnak, barikádokkal védik magukat a rendőri erőszak ellen. Az utolsó epizód a rendőrség Mikulás-napi brutális fellépése a Mantes-la-Jolie Jean Rostand gimnáziumát blokád alatt tartó diákok ellen. A rendőr-akciót és a 151 gimnazista letartóztatását dokumentáló videó péntekre bejárta az országot, és azon nyomban 280 gimnázium diákjai léptek sztrájkba. Ezekben sem ritkák az erőszakos összetűzések a gimnazisták és a rendőrök között. Több gimnázium bejelentette, hogy szombaton a sárga mellényesekkel karöltve tüntetni fognak.

A rendőrök is elégedetlenek

Egy másik figyelemre méltó oka a kormány aggodalmának: a rendőrségen belüli nyilvánossá vált elégedetlenség. A héten két különböző sajtó fórumon két különböző rendőrosztag képviselője nyilatkozott a sárga mellényesekkel való érdekazonosságukról. Az egyik interjút a MédiaTV készítette december 6-ikán a rendőrség Technikai Osztagának szakszervezeti titkárával, aki elmondta, hogy a szakszervezet szombatra sztrájkot hirdetett meg – a rendőrségen belül egyedül ennek az osztagnak van sztrájkjoga. Az ok: az osztag személyzete, adminisztratívok, technikusok és tudományos munkatársak egyetértenek a tüntetőkkel, támogatják őket, hozzájuk hasonló követeléseik vannak, ezért nem akarnak résztvenni a nagyon sok erőszakcselekményt ígérő december 8-ika logisztikájában. Ő maga, mondta, Bretagne-ba utazik, ott fog részt venni a sárga mellényesek helyi akciójában. A többi hozzá hasonlóan érző, sztrájkjoggal nem rendelkező rendőrtársának pedig azt ajánlotta, hogy orvostól kérjenek betegszabadságot a hétvégére.

A másik interjú az Ile-de-France autonóm kollektívájának egyik tagjával készült a La bas si j’y suis nevű internet-rádió. A megszólaltatott rendőr elmondta, hogy osztaga a mozgalom elejétől tüntetően viselte a rendőrségi sárga mellényt addig, amíg meg nem tiltották nekik feletteseik, és azóta kabátjuk alá rejtik. Elégedetlenségük oka a nehéz munkakörülmények: a 15-20 órás munkanapok,a hónapok óta ki nem fizetett túlórák. Országos szinten 25 ezer túlóra (!) bérével tartozik a belügyminisztérium a rendőröknek. Különösen megalázónak tartják az elnök alamizsnáját: a szombati tüntetés előkészítésére 100 euros prémiumot ígért a rendőröknek. „Ha mi, rendőrök leállnánk, mondta, a kormány egyből megbukna.” Az interjúban „lázadás”» szóval jelölte meg azt, ami most Franciaországban zajlik.

Lehet, hogy ez már forradalom

A december 1-i tüntetésen egy sárga mellényes 40 év körüli nő a Champs Elysée-n könnygázbombák füstjében, lángoló autókkal a háttérben mondta egy újságírónő mikrofonjába: „Ez itt most nem lázadás, ez forradalom. Követeléseinket ez a kormány nem fogja, nem tudja kielégíteni. Vagy mi győzünk, vagy Macron”.

Körösi Zsuzsa

Magyarok, ki a gyepűkre! – Sajtókamera – Sajtókamara

Majláth Mikes László

-

2018-12-08

1

Magyarok, ki a gyepűkre! – Sajtókamera – Sajtókamara

2018. Orbán Viktor miniszterelnök nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a Liszkay vezette „Közép-európai Sajtó és Média Alapítványt”. A vonatkozó törvény lehetőséget biztosít a kormánynak arra, hogy közérdekből nemzetstratégiainak minősítsen egyes vállalati összefonódásokat. A Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTP) szerint az intézkedés kiemelt indoka, hogy közérdek fűződik Magyarországon a print és a nyomtatott – tautológia (!) – médiakultúra megmentéséhez, és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megtartásához. Ezt a célt tűzte ki alapító okiratában az alapítvány és külön támogatandó, hogy nem profitszerzési céllal, hanem nonprofit alapon kívánja megvalósítani. Boross Péter – ex-belügyér – örömmel üdvözölte a magyar szellemi ébredést, és a szellemi szféra megújulását. Ugyanezen a napon Trócsányi igazságügyminiszter Izraelben azt nyilatkozta, hogy vannak neki zsidó barátai. (Horthy Miklósnak is voltak. Sőt, Kolosváry-Borcsa – akiről a továbbiakban szó lesz – 1946-os perében azt állította, hogy ő számtalan zsidót megmentett és udvariatlan szóval nem bánt a zsidókkal.)

2019. Nyolcvan éve jelent meg a XV. törvénycikk, amely elrendelte a Magyar Központi Sajtókamara megalapítását. Az intézkedés csak 1939 júniusában lépett életbe, amely kezdetben 20, majd 6 százalékban korlátozta a zsidó újságírók számát. A Sajtókamara az egykori Schanzer-villában működött, amely a későbbiekben – nagy részben a szocializmus éveiben – a Magyar Sajtó Háza lett, azaz a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) székhelye. Az épületet néhány éve eladták. A Sajtóház szép emlékeket kelt, ahogyan az Andrássy út 60. is, amely a nyilasok után az ÁVH székhelye lett. (Ma Schmidt Terror Háza.)

A Magyar Országos Sajtókamara vezetője Kolosváry-Borcsa Mihály volt, turáni(?) származású derék katona, Szegedtől Horthy és Gömbös bizalmasa, a fajvédő Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) és a szélsőjobboldali Etelközi Szövetség (EX) tagja, 1926-tól vitéz, újságíró, különféle nacionalista-fajvédő lapok főszerkesztője, 1935-től miniszteri tanácsos és a Miniszterelnökség sajtóosztályának munkatársa, 1938-tól az Imrédy-kormány sajtóreferense, 1939-től az Országos Magyar Sajtókamara elnöke. A Sztójay-kormány államtitkár-kormánybiztossá nevezte ki, feladata volt a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgáltatás felügyelete, az egész magyar média feletti hatalmat arra használta, hogy a háború legfőbb propagátora és a zsidó újságírók, írók, könyvkiadók kérlelhetetlen ellenfele, azaz a totális zsidótlanítás vezetője legyen.

1944 júniusában részt vett a zsidó szerzők könyveinek megsemmisítésében, 120 zsidó származású magyar és 35 külföldi író műveit küldte zúzdába, összesen 447672 darabot, 22 vagonnyi könyvet, olyan írók alkotásait, mint Bródy Sándor, Erdős Renée, Gellért Oszkár, Ignotus, Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Várnai Zseni, Zsolt Béla és mások Az akció során Kolosváry-Borcsa felolvasta Kiss József költő egyik versét, majd a zúzdába dobta Franz Werfel Musza Dagh negyven napja című munkájával együtt. (A zsidók mellett az örmény keresztényeket sem szerette?) Kolosváry-Borcsát Lakatos Géza miniszterelnök félreállította, de Szálasi nemzetvezető újra sajtófőnökké és kormánybiztossá nevezte ki. 1945 elején a Sajtókamara pénztárával és irattárával Németországba szökött, de Himler Márton, az amerikai OSS szervezet (a CIA elődje) kelet-európai részlegének vezetője elfogta és kiadták Magyarországnak, ahol háborús bűneiért halálra ítélték. (Egy kis kuriózum: Himler Márton Királyhegyi Pál humorista unokatestvére volt.)

Hála a Kurucinfónak, felidézhetjük Kolosváry-Borcsa egyik, 1944-es rádióbeszédét, melyben azzal dicsekszik, hogy az Imrédy-kormány alatt, 1938 végén 410, közötte 230 zsidó sajtóterméket betiltottak, közte 8 fővárosi és 7 vidéki napilapot. A lapbezárások során megszüntették a liberális szellemű, népfront-agitációt űző politikai napilapokat és a „jampec”, lélekromboló színházi lapokat. A Sajtókamarának 1234 tagja volt, 1800 kérelmet visszautasítottak, Az említett rádióbeszédben Kolosváry-Borcsa kifejtette – Prohászka Ottokár, a nagy antiszemita püspök nézeteire is hivatkozva – hogy a zsidóság a magyar lélek megfertőzője, és a magyar társadalom bomlását idézte elő. Szerinte a magyar író, a magyar újságíró nem lesz többé a megaláztatások, megalkuvások, a háttérbe szoríttatás, a szellemi és gazdasági kizsákmányolás alanya, egy összetartó, reklámmal és pénzzel győzedelmes, idegen kisebbséggel szemben.

No comment! Éljen a magyar vérrögvalóság!

Featured

A karrierdiplomaták úgy tesznek, mintha Trump elnök nem is létezne

Szakszervezeti vezetők mondtak beszédeket

A tüntetők előzőleg a Jászai Mari térről vonultak az Alkotmány utcába

Ellenzéki politikusok is ott voltak a tüntetésen,

Országos sztrájk kellene

A parlamenti többség politikai döntést hoz

A hatalom szeretete győzött a szeretet hatalma felett!

A pártok nehezen értelmezik a helyzetet

A kormány kezdettől fogva tehetetlen a sárga mellényesekkel szemben

Kéthetes hallgatás után megszólalt Macron

A 41 követelésből csak az első ötöt idézem:

azt követelik, hogy Macron mondjon le.

A gimnazisták sztrájkolnak

A rendőrök is elégedetlenek

Lehet, hogy ez már forradalom

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA