Featured Archives Page 674 of 755 › Független Hírügynökség

Dübörög a magyar fegyverkezés, nem látszik az indok – FRISSÍTVE

-

2018-12-20

Dübörög a magyar fegyverkezés, nem látszik az indok – FRISSÍTVE

Csak az elmúlt hónapokban példátlan, a hivatalos stratégiával ellentétes komoly támadófegyverek vételéről döntött a kormány. Nehézpáncélos, önjáró üteg, kétféle harci helikopter. Csak ezek ára elérheti a 320 milliárdot, ami elviheti a fejlesztésre szánt pénz javát. Úgy fest, mindez a német és a francia politika jóindulatának megvásárlása.

Valóságos támadóarzenált vásárol a kormány a következő években az elmúlt napok, illetve fél év bejelentései alapján:

44 darab német Leopard 2 harckocsit
24 darab német PzH 2000 önjáró löveget
16 darab Airbus H225M közepes kategóriájú harci helikoptert
20 darab Airbus H145M könnyű harci helikoptert.

A forgószárnyasok beszerzése kapcsán állapodtak meg hétfőn a német-francia Airbus Helicoptersszel arról, hogy 2021-re helikopterekhez szükséges alkatrészeket gyártó üzem létesül Magyarországon. A kormány vissza nem térítendő támogatást ad ehhez is, mint minden nagy volumenű ipari beruházáshoz. A páncélosok és lövegek szerződését szerdán írták alá a gyártó Krauss-Maffei Wegmann ágazati vezetőivel.

Röviden a fegyverekről. A Leopard 2 igazi szörnyeteg: 62 tonnás nehézpáncélos, high tech kompozit páncélzattal, ami 50-60 centis hagyományos acéllal egyenértékű. Digitális tűzvezető rendszer, lézeres célkereső, lövegstabilizátor, géppuska és infravörös éjjellátó készülék a főbb felszerelések. Lövege 120 milliméteres.

Mint minden ehhez hasonló jószágnak, nincsenek listaárak, sőt, nyilvános összegek sincsenek hivatalosan, a magyar kormány pedig szokásának megfelelően titkolózik. Az ár nagyban függ a mennyiségtől és a hozzá kapcsolt szolgáltatásoktól.

A Leopard 2-nek jelenleg a 2A7 jelű változatát gyártják. Az interneten fellelt üzletkötések alapján az ár darabonként 7,5-9 millió dollárra rúg. Ez mostani árfolyamon 93-112 milliárd forint a 44 darab esetében.

A PzH 2000 önjáró löveg (tarack) a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselésben egyaránt alkalmazható. Lövege 155 milliméteres, súlya 55 tonna. Magas fokon automatizált, ami a tűzgyorsaságot is javítja. Lőtávolsága mintegy 30 kilométer. Fellelt ár nagyjából 6 millió dollár, a 24 darab átszámítva 41 milliárd forint.

A H225M, a Super Pumaként is ismert közepes kategóriájú, többcélú helikopter, kisebb egységek szállítására, ejtőernyős bevetésre is alkalmas. Ennél a beszerzésnél ismeretes, hogy 2023-tól kerülnek hadrendbe.

Két éve egy 30 darabos üzlet értéke 1,1 milliárd dollár volt, hasonló kondíciók esetén a magyar vásárlás a 16 darabra nagyjából 163 milliárd forint lenne. Hasonló összeg jött ki a három évvel ezelőtti lengyel beszerzéskor, de ott ezen felül 40 százaléknyi képzési és logisztikai felár is társult.

A H145M könnyű helikopterről talált pár éves vételárak 13 millió euró körüliek, ami a 20 darabnál 84 milliárd forintot tesznek ki. De a gyártó júniusi bejelentése tartalmazza azt is, hogy a felszerelés része a vadonatúj, tavaly óta szállított HForce moduláris fegyverrendszer, amely lehetővé teszi a különböző irányított és nem irányított fegyverzet alkalmazását. A rendszer tartalmaz levegő-levegő, levegő-föld, illetve lézervezérlésű irányított rakétákat, 20mm-es gépágyút, 12,7mm-es géppuskát, valamint 68 és 70mm-es nem irányított rakétákat egyaránt. Ez nyilván jelentősen megdobja az árat.

Jelenleg a Global Fire Power összegzése szerint egyébként 32 páncélosa (T-72) van a Magyar Honvédségnek, önjáró lövege viszont már nincs. Itt tehát jelentős erősödés következik be. Helikopterekből 15 van, régi szovjet korszakúak. Mindegyik esetében kérdéses azonban a ténylegesen rendelkezésre álló, működőképes mennyiség.

Óriási összegekről van szó, bőven a 320 milliárdot is meghaladhatja a vásárlás ebben a két eszközcsoportban. Igaz, azt nem tudjuk (az egyik helikopter kivételével), mennyi időn belül tervezik a megérkezést és kifizetést.

Annyival vagyunk beljebb, hogy az idei és a 2019-es költségvetésben összesen közel 100 milliárd forintot különítettek el katonai repülőgép beszerzésre, ez azonban valószínűleg az eddigi Airbus „csapatszállítók”, netán a Dassault Falcon „futárgépek” árát fedezi.

A Honvédelmi Minisztérium teljes idei költségvetése 427 milliárd forint, amiből 42 százalék megy bérekre, 36 százalék dologi kiadásokra, fejlesztésre mindössze 16 százalék (kevesebb, mint 70 milliárd). Jövőre 513 milliárdra nő a tárca kerete. Ha megvalósul a terv, a 20 százalékos fejlesztési hányad, az is éppen csak meghaladná a 100 milliárdot.

Ebből kellene fedezni az összes beszerzést, korszerűsítést.

Mindezekhez képest aprópénz, de ennyire kifeszített büdzsé mellett mégis tétel a kézifegyverek gyártására indított program. Ennek keretében tíz éves időtartamban 200 ezer gyalogsági kézi lőfegyvert Pisztoly, géppisztoly, gépkarabély) fog gyártani a HM Arzenál Zrt. a Ceská Zbrojovka Export nevű cég licensze alapján. Ez 200 munkahelyet teremt. A megállapodás értékét 100 millió euróban (32-33 milliárd forintban) jelölték meg akkor. (Ezeket az összes fegyveres testület meg fogja kapni, valószínű, hogy a kiadásokat is megosztják a többi minisztérium – belügy, pénzügy – között.)

Erősen kétséges, hogy a kormány fogja tudni tartani a HM költségvetésének ekkora növelését. Különösen úgy, hogy

a bejelentett tervek-ígéretek folyamatos illetményemelést és sok ezres létszámbővítést tartalmaznak.

Minden (nem kormányzati) elemzés a gazdaság bővülésének számottevő lassulását várja a következő években, s egy sor területen (egészségügy, oktatás, szociális ágazat) egyre szorítóbb a pénzhiány.

Békeidőben, amikor nem látszik ellenség, rendre a katonai kiadásokon spórolnak a kormányok. Ezzel szemben a magyar éppen fordítva tesz, most vág bele olyan fejlesztésekbe, amelyek jó eséllyel ezen a két területen fogja elvinni szinte az összes ilyen célú pénzt.

Van-e tehát bármi látható oka annak, hogy az Orbán-kormány feladja a hosszú ideje követett gyakorlatot, amely arra épül, hogy a környéken nincs olyan ellenség, amely miatt szükséges lenne komoly szárazföldi erőket (páncélosok, tüzérség) fenntartani. S amelyek erős támadópotenciáljuk miatt aggodalmat válthatnak ki a szomszédos országokban.

A megelőző másfél-két évtizedben a pénzszűke miatt is a kormányok a közeli veszély hiánya és a NATO védőernyője miatt a földrajzilag távoli válságok megoldásában vett részt kicsi, speciálisan kiképzett és könnyű felszereltségű alakulatokkal, egyidejűleg általában legfeljebb ezer fővel.

Ha ebben a célban nem akarnak változást, csak a közreműködés módjában, az komoly kihívás elé állítja a HM-et: 55-60 tonnás monstrumok szállítása ezer kilométerekre nem könnyű, és igen sokba kerül. A bevetés költségeiről nem is beszélve.

Ezeket a kérdéseket a Nemzeti Biztonsági Stratégia (NBS) válaszolja meg. Ennek legfrissebb, hatályos változatát 2012-ben, tehát a fideszes érában fogadták el (szakítva azzal a gyakorlattal, hogy a parlament szavazza meg, ezt kormányhatározat tartalmazza). Két éve ugyan felvetődött a felülvizsgálat de aztán folytatást nem találni.

Nos, a NBS mindjárt az elején leszögezi, hogy egy Magyarország, illetve szövetségesei ellen irányuló,

hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás veszélye jelenleg elenyésző mértékű.

A stratégia gondolati nyomvonala az eddigi gyakorlatot követi, nyoma sincs olyan veszélyforrásnak, amely az eszközökbeli változást, a nagyarányú felfegyverkezést indokolná.

Az NBS leszögezi, hogy Magyarország biztonságpolitikájának alapvető keretét a NATO- és EU-tagság adja. Az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke, a kollektív védelem Magyarország biztonságának sarokköve – olvasható. S Magyarország továbbra is aktív szerepet kíván vállalni a NATO és az EU válságkezelő tevékenységében, műveleteiben és misszióiban, valamint a hozzájuk szükséges képességek nemzeti és kollektív keretek között folytatott fejlesztésében.

A NBS végigveszi azokat a kríziseket, veszélyeket, amelyek minden ilyen stratégiaalkotás sarokpontja.

Regionális konfliktusok. Az instabil régiók, az államok közötti és államokon belüli konfliktusok, a gyenge vagy működésképtelen államok, valamint a világban zajló erőteljes fegyverkezés potenciális veszélyt jelentenek Magyarország és szövetségesei biztonságára. Az érintett térségekben tapasztalható instabilitás, a szegénység és a demokrácia-deficit, valamint a konfliktusok jellemzően etnikai és vallási háttere táptalajt jelentenek az országokon belüli erőszakhoz, fegyveres konfliktusokhoz, vagy az olyan, határokon átívelő fenyegetésekhez is, mint a szélsőségesség, a terrorizmus, vagy a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelem.

Ezek tehát a nem hagyományos (fél-)katonai fenyegetések, távol térségünktől.

Aztán következnek azok, amelyek az elmúlt 30 év minden stratégiai munkákban visszaköszönnek: tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése, terrorizmus, természeti és ipari katasztrófák, a nyersanyag- és természeti erőforrások kimerülése, a fogyó egészséges ivóvíz miatti élelmezési gondok, szervezett bűnözés, kábítószer-kereskedelem, migráció.

Megismerhetjük az elmúlt évtizedben felerősödött problémákat is: pénzügyi biztonság, a pénzügyi stabilitás kérdése a világgazdasági válság hatására, kiberbiztonság, a globális éghajlat- és környezetváltozás, a szélsőségesebbé váló időjárás hatásai. Magyarország számára pedig még az energiabiztonság.

Amikor aztán a végrehajtás eszközeit taglalja a NBS, a kifejezetten a honvédségre vonatkozóan is

csak az eddig megszokott általánosságokkal találkozhatunk.

Úgy, mint a Magyar Honvédség Magyarország szuverenitása szavatolásának alapvető intézménye, nemzetközi szerepvállalásait tekintve a külpolitika megvalósításának egyik meghatározó eszköze. A MH alapvető feladata, hogy az Alaptörvénnyel összhangban garantálja hazánk biztonságát, valamint hozzájáruljon szövetségeseink kollektív védelméhez.

A honvédségnek hazai és nemzetközi feladatai végrehajtása érdekében egyaránt rendelkeznie kell olyan korszerűen felszerelt és kiképzett erőkkel, továbbá rugalmas, hatékonyan alkalmazható, telepíthető és fenntartható képességekkel, amelyek lehetővé teszik az ország területének és szuverenitásának megvédését, továbbá a NATO keretei között folytatott kollektív védelemhez, valamint a nemzetközi béketámogató, stabilizációs vagy humanitárius műveletekhez történő hozzájárulást.

És így tovább.

Ezt a stratégiát eddig nem mondta fel a kormány, a most elindult erőteljes fegyverkezés ezzel nagyobb részben ellentétes.

Egyedül a helikopterek fogják erősíteni az expedíciós hadviselést,

még elviselhető keretek közt tartva a költségeket.

Mire hát akkor az, amit látunk. Az egyik magyarázat a magyar jobboldal évszázados álmának feléledése, a térségi szupremácia és kishatalmi törekvés. Ez eddig két világháborúba vitte be az országot.

Kétségtelen tény, hogy a közelünkben zajlik egy folyamatos háborús konfliktus. A 2014-ben történt ukrán forradalom, majd ennek nyomán a Krím egy részének Oroszország általi elcsatolásával végződő népszavazás.

A magyar kormány mégse látta szükségét módosítani környezetünk biztonsági megítélésén.

Noha felkelők és idegen csapatok léptek fel támadóan a törvényes hatalommal szemben, lőttek le személyszállító repülőgépet.

Talán nem véletlen, az elmúlt hónapokban nemzetközi bonyodalmakhoz vezető feszültség támadt Ukrajnával az oktatás nyelvhasználatának problémáját erősen túldimenzionálva. Most ehhez megérkezhetnek az új tankok is.

Az is feltűnő, hogy a kormány egyre-másra jelenti be a korábbit jelentősen meghaladó támogatásokat új nyugati (elsősorban német) ipari beruházásokhoz, most pedig itt a két katonai bevásárlás szintén német (és francia) érdekeltségektől. Éppen akkor, amikor a magyar kormány nemzetközi megítélése eddigi mélypontján van, a továbbiak az unióban és az Európai Néppártban nagyrészt a német, illetve a francia kormány döntésétől függ.

FRISS! Időközben a HM újabb szerződést kötött az Airbus védelmi és űripari üzletágával légvédelmi rakétavezetési rendszert (SAMOC – Surface-to-Air Missile Operations Center) telepítésére a magyar légierő számára. A létesítmény lehetővé teszi a földi telepítésű légvédelem (GBAD – Ground Based Air Defence) valós adatokon alapuló koordinációját az ország egész területén. Az árról most sincs adat.

Merengés a DK-ról – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2018-12-20

0

Merengés a DK-ról – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, lassan a végére érünk a magyar kormánnyal szemben álló politikai mozgalmakat bemutató sorozatunknak, mindenkiről beszéltünk már a déli kávé mellett, aki számít, kivéve egy erőt, és ez a Demokratikus Koalíció. Nem véletlenül hagytam őket a sorozat végére: talán nekik a legszélsőségesebben ingadozó, kétpólusú a társadalmi megítélésük.

Azt tudjuk, hogy a magyar politikai ló kétdimenziós, tehát nincs háta, csak két oldala, ezért megmaradni rajta nem is lehet, csak átesni egyik oldaláról a másikra és viszont. Bár valószínűleg akkor fognak ránk boldogabb idők köszönteni, mikor abbahagyjuk ezt a politikai libikókát és megpróbáljuk érzelmek helyett racionális alapon meghozni döntéseinket – messze még ez a kor. Egyelőre gyűlölünk és szeretünk, mint megannyi politizáló magyar Catullus, rajongunk vagy utálkozunk, indulatok vezetnek minket, többnyire az orrunknál fogva. A DK-nak is kétféle megítélésével találkozhatunk a közéletben: tagjai és szimpatizánsai feltétlen rajongáságával, és kritikusainak lesújtó véleményével. Mindkettő elfogultságot jelent, nekem magamnak is megvan a magam jól kialakult személyes véleményem, amelyet azonban itt és most nem fogok ismertetni. Nem ismertetem, ugyanis fontosabb lenne egy átfogó és tárgyilagos összképet mutatni a pártról, mint azt elmondani, én mit gondolok róluk és miért – megtettem már máskor, máshol, nekik is megmondtam, egyszóval mindenki tud róla, akit érdekel vagy akit illet.

Azonban most dobjunk félre minden véleményt, prekoncepciót és nézzük a tényeket, sine ira et studio

Mi a DK? Nem angyal és nem démon, hanem, saját meghatározásuk szerint balközép párt. A politikai centrumra nyitott, az európai polgári világ mellett elkötelezett demokrata szavazók pártja. Tagjai, támogatói között egyaránt vannak progresszív szociáldemokrata, liberális és konzervatív meggyőződésű emberek. Baloldaliak, de nem elsősorban a hagyományos szocialista-szociáldemokrata, munkásmozgalmi, hanem inkább az útkereső progresszív baloldali hagyomány folytatói. Emberi jogi és demokráciafelfogásuk liberális. Meggyőződésük, hogy morális és magánéleti kérdésekben, a kulturális ízlés terén hatalmi eszközöknek, állami beavatkozásnak nincs helye. Gazdaságpolitikai szempontból a közérdek által észszerűen szabályozott piac és verseny pártján állnak, céljuk, hogy a gazdaság ne csak hatékonyan, de tisztességesen is működjön, a sokak érdekét szolgálja, ne pedig a fent lévő kevesekét. A nagyvilág kultúrájának befogadása mellett tisztelik hagyományainkat, nemzeti örökségünket.

Jelezném, hogy ezek a mondatok a Sokak Magyarországa című pártprogramból származnak, nem tőlem.

Jól is hangzanak, minden pártprogram remekül hangzik, lássuk az alapító nyilatkozatukat!

„Mi, a Demokratikus Koalíció sokféle irányból jött alapítói modern demokráciát kívánunk, jogállammal, parlamentarizmussal, szociális piacgazdasággal és a szabadságjogok érvényesülésével.

A Demokratikus Koalíció progresszív, nyugatos, balközép polgári párt.

Elkötelezzük magunkat a nyugati világ szellemi hagyományának érvényessége mellett; a zsidó-keresztény tradíciót, a görög-római antikvitás örökségét és a felvilágosodás szellemiségét tekintjük az európai kultúra közös alapjának. A hatalom által elfojtott függetlenség- és szabadságvágy kifejezésének nagy közösségi megnyilvánulásaként tekintünk 1848-ra, 1918-ra, 1945-re, 1956-ra és 1989-re.

Értékeink, céljaink Európához kötnek bennünket; hisszük hogy a XXI. századi Magyarország csak az Európai Unió és a transzatlanti biztonsági együttműködés megbecsült tagjaként lehet sikeres. Tudjuk, hogy az európai integráció elmélyítése, a tagállamok szorosabb gazdasági együttműködése hazánknak is érdeke.

Azt valljuk, hogy a jog uralma, a jogbiztonság, az európai alkotmányos értékeknek megfelelő alkotmányos garanciákkal védett egyéni és közösségi szabadság, az egymásért viselt felelősség és szolidaritás, az igazságosságra törekvés, a kisebbségek jogainak tisztelete, valamint a köztársasági eszme képezik alkotmányos rendünk alapjait.

Az európai hagyományok szellemében elismerjük és védjük az egyének és közösségek polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogait. Hirdetjük, hogy a politikai szabadság elsősorban a szabad identitásválasztásban, a szabad gyülekezés, egyesülés, szólás és véleménynyilvánítás jogában, a szabad vallásgyakorlásban, a szabad választáson és versengő többpártrendszeren alapuló parlamentarizmusban nyilvánul meg. A gazdasági életben a szabadság teremti meg a garanciákkal védett tulajdont, a szabadság szüli a versenyt és a piacot.”

Ezzel sincs semmi baj, sőt. Igen helyes, magvas gondolatok. A szellemi alapok rendben vannak, de lássuk a párt történetét – az már kicsit mozgalmasabb lesz.

Elődje 2011 februárjában Demokrata Párt néven alakult egyes, az MSZP-ből korábban kilépett XVII. kerületi párttagokból, elnöke Takács István volt. Májusban a sajtóban nyilvánosságot kapott, hogy Gyurcsány hívei új pártot alapítottak. Erre ő ezután úgy reagált, hogy tudomása van erről, és úgy magyarázta a helyzetet, mintha az MSZP számára foglalták volna le a nevet, lehetőséget teremtve arra, hogy a párt átalakulása esetén nevében is jelezze az új politikai orientációt.

Az MSZP egyik platformjaként kezdték

A pártot létrehozó politikusok önálló irányvonaluk megfogalmazását az MSZP egyik platformjaként kezdték, amit 2010. október 22-én hívott életre Gyurcsány Ferenc, aki elnöke is lett. A platform megalakításával Gyurcsány célja az MSZP saját elképzelései szerinti átformálása volt, melynek lényege az lett volna, hogy a párt átalakul egy „Orbán-ellenes népfronttá”. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy nem csak azokat várnák a pártba, aki egyetért a hagyományos szocialista-szociáldemokrata értékrendszerrel, hanem minden olyan elszánt politikust, aki szemben áll a Nemzeti Együttműködés Kormányával. Mivel a politikai irányvonal megváltoztatására tett kísérletei rendre kudarcba fulladtak, több hónapnyi vitatkozás és egyeztetések után 2011 októberére Gyurcsány és a pártvezetés viszonya olyannyira megromlott, hogy a platform a kezdettől lebegtetett távozás mellett döntött, lehetőséget adva arra, hogy az általuk elképzelt átalakított MSZP-t egy önálló, a régi párttól független politikai szervezetben valósítsák meg. A platform önálló párttá alakulását Gyurcsány Ferenc a tömörülés egyéves ünnepi összejövetelén jelentette be, 2011. október 22-én. A párt Egyes számú tagkönyvét Vitányi Iván kapta. A párt elnöke Gyurcsány Ferenc, alelnökei Bauer Tamás közgazdász, Debreczeni József közíró, Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter és Niedermüller Péter etnográfus lettek.

2014. január 14-én több más szervezettel együtt a DK az Összefogás nevű pártszövetség tagja lett, melynek neve március 6-tól „Kormányváltás”-ra módosult a hasonló nevű Összefogás Párt miatt, a szövetség célja pedig a 2014-es magyarországi országgyűlési választáson – az új nevéből adódóan – a Fidesz kormány leváltása volt, ez azonban nem sikerült. A párt az Összefogás listájáról négy mandátumot szerzett, miután azonban minimum öt mandátum kell a frakcióalapításhoz a DK nem tudott frakciót alakítani, így a négy képviselő, köztük a pártelnök Gyurcsány Ferenc független képviselőként lettek az Országgyűlés tagjai. A pártszövetség felbomlása után a 2014-es európai parlamenti választásra a párt már külön készült, de Gyurcsány közölte, hogy listavezetőként akkor sem menne Brüsszelbe, ha a pártja mandátumokat kapna a választáson. A DK végül 9,76%-os támogatottságra tett szert, mellyel két képviselői mandátumot szerzett, amelyeket Gyurcsány visszalépésével a második helyezett Molnár Csaba és a harmadik helyezett Niedermüller Péter kapott meg.

Ebben az időben ez az eredmény egészen szépnek, komolynak számított, főleg, ha arra gondolunk, hogy maga a pár még csak három éves volt.

A 2018-as országgyűlési választáson a párt már önállóan indult, bár korábban felmerült, hogy megint pártszövetségbe tömörüljenek ellenzéki pártokkal, az MSZP-vel előző évben történt konfliktusok miatt ez végül nem valósult meg, ettől függetlenül választási szövetséget kötöttek a Szolidaritással. A választáson a szavazatok 5,41%-át sikerült megszerezni, ez a korábbi négyről kilencre emelte a képviselői mandátumaik számát.

Miért nem lett jobb az eredmény? Ennek taglalása már a vélemények és indulatok ingoványos vizeire vezetne, maradjunk annyiban, hogy a világon mindennek megvan a maga oka, legfeljebb nem tudjuk, mi az – vagy rosszul tudjuk. Általában véve, ha valaki a magyar belpolitikában tévedhetetlenül és cáfolhatatlanul állít valamit, ellentmondást nem tűrően, annak ritkán van igaza, én speciel fenntartom magamnak a tévedés jogát. Ez a választás most így sikerült. Volt olyan hiba, amit el lehetett volna kerülni – és erről ennyit.

Mi lesz a DK sorsa?

Fogós ravasz kérdés, elő sem vettem volna, ha más pártok esetében nem foglalkozom vele – de így most is meg kell tennem.

Kérem, ez hit kérdése. Vagy meghatározó ereje lesz a 2022-es Parlamentnek, vagy nem, hívei bíznak egy nagy, általános és elsöprő győzelemben, ellenfelei nem hisznek még az esélyeikben sem: azt mondanám, ha hideg fejjel gondolkodunk, számításba vesszük a Jobbik várható gyengülését, azt, hogy a Mi Hazánk négy év múlva még nem lesz abban az állapotban, hogy egyáltalán esélyei legyenek a bejutásra (lehet, hogy soha nem is lesznek), az újabb pártok bizonyos népszerűség-növekedését és a közelgő EP-választásokat, melyen viszont komoly esélyeik vannak, azt mondanám, hogy mostani súlyuknál komolyabb szereplés várható, de ez az addig kialakuló esetleges koalíciók függvénye is.

Elmondhatjuk, hogy hiba őket nem figyelembe venni.

A mai magyar politikai porondon megkerülhetetlenek.

De sem nem angyalok, sem nem démonok.

Sem nem Dan Brown írta őket.

Ők egy magyar politikai párt.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 2.

Lendvai Ildikó

-

2018-12-20

0

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 2.

Arról jutott eszembe, amit Csecsenföld idilli viszonyairól olvastam.

Ha lehet, ott még jobban virágzik a nemzeti együttműködés rendszere. Nem csoda: ott is Putyin egy kedvence uralkodik, ahogy nálunk. De sajnálattal kell megállapítanom, hogy együttműködésileg lepipáltak minket. Annyira dúl a csecsen polgárok között a szeretet és az összetartozás érzése, hogy amikor Ramzan Kadirov diktátor unokatestvére halálra gázolt egy három tagú családot, a rokonok maguk könyörögtek, nehogy a gázolónak bármi kellemetlensége legyen. Hiszen az egész Kadirov család annyi jót tesz a nemzetnek, isten ments, hogy valamelyiküknek bántódása essék. Majdhogynem megköszönték, hogy volt olyan kegyes a halálba küldeni az áldozatokat. Ez csecsenre fordítva kb. olyan, mintha nálunk az érintett városok lakói esdekelnének: hadd nyerjen még néhány pályázatot a miniszterelnök veje, ha nem világítanak a lámpák, hát nem világítanak, mi az a kis félhomály a fiatalember egyéb érdemeihez képest.

A nagyvonalúan megbocsátó csecsen rokonokat egyébként meg lehet érteni: Kadirovval ajánlatos jóba lenni. Gyanakodnak, hogy gyilkosságokat és emberrablásokat rendel meg. Nyíltan is vallja a kollektív családi büntetés elvét: ha valaki beáll az ellene harcolók közé, a hozzátartozói házát is lerombolják. Nemrég még Putyin, a nagy patrónus is szemére hányta: rosszul veszi ki magát, hogy koncentrációs táborba viteti és megöleti vagy megkínoztatja a melegeket. Kadirov viszont tökéletesen tisztázta magát, mondván, hogy országában egyáltalán nincsenek homoszexuálisok. Ami – könnyen lehet – áldásos közreműködése nyomán most már igaz is: élők nemigen maradtak.

Előbb-utóbb nálunk is…

Szóval az jutott eszembe, hogy előbb-utóbb nálunk is meg kell köszönni mindazt, amin normális körülmények között háborognánk. Legalábbis ez az elvárás. Szájunkba rágják, hogy az ilyesmi voltaképpen a mi javunkat szolgálja. Kár, hogy nem fér abba a buta fejünkbe. Kiderült, hogy a rabszolgatörvény a leendő rabszolgák, akarom mondani munkavállalók érdekét szolgálja. A szóvivő szerint eddig csak azért hagyták el százezrével az országot, mert itthon nem túlórázhattak eleget. (Aztán hogy csalódhattak szegények, hogy pl. Németországban évi 200 órában maximálták a többletmunkát!) De majd most! Az, hogy majd három év múlva kaphatnak fizetséget érte, nyilván szintén nekik lesz jó. Ha túl korán a zsebükben lenne, csak elszórnák butaságokra: ételre, rezsiszámlákra, a gyerek cipőjére. Aki úgyis hamar kinőné. Bezzeg milyen jól jön majd évek múlva: ki lehet fizetni a felgyűlt hátralékokat, aki sokat dolgozott, annak talán a kamatra is futja.

Az Állami Számvevőszéknek is csak a dolgozói jólétén jár az esze. Most karácsony előtt százat küldött el közülük, de csakis az ő érdekükben. Ezt hivatalos közleményben tudatták a közvéleménnyel: az elbocsátás „teljes mértékben figyelembe veszi az érintett munkatársak mentális és szalmai érdekeit, hozzájárul pl. a munkahelyi kiégés elkerüléséhez, valamint az új karrierlehetőségek megtalálásához.” Istenem, milyen figyelmesek. A kirúgottak nyilván hálásak is érte. El is szégyelltem magam, hogy milyen érzéketlen bunkó vagyok. Eddig nem sokat törődtem pl. a miniszterelnök és a kormánytagok munkahelyi kiégésének veszélyével. Pedig mintha látszanának is már a jelei.

Tényleg csak az ő mentális és szakmai érdekükben vetem fel: nem kellene nekik is új karrierlehetőségek után nézniük? Például Csecsenföldön. Bizonyára ösztönzőleg hatna a nemzet szolgálatában kimerült mentális energiáikra a környezettel való teljesebb harmónia. Hétszentség, hogy ott kevesebb merev szabály béklyózza a szabadon szárnyaló karriervágyat is. Fogadni mernék, hogy túlórázni is korlátok nélkül lehet.

Tordai Bence besétált az MTVA-ba

Bak Mihály

-

2018-12-19

0

Szerdán délután Tordai Bence (Párbeszéd) besétált az MTVA-, ahol pendrive-on átadta az ellenzékiek öt pontos követelését, aminek ismertetését eddig megtagadta az állami média. A Duna TV vezérigazgatója nem ígérte meg most se, mondván: ez a „szerkesztői szabadság”. Tordai pert helyezett kilátásba nemleges válasz esetére.

A Párbeszéd parlamenti képviselője Barabás Richárd szóvivővel és Murányi András kommunikációs igazgatóval együtt érkezett az MTVA Kunigunda utcai épülete elé, ahová már csak a politikust engedték be. Facebook-oldalán a képviselő élőben közvetítette az eseményt.

Itt mindjárt kiderült, hogy az MTVA vezérigazgatója (Papp Dániel) új utasítása értelmében a képviselők csak az archívumnak és a büfének helyet adó M-épületbe mehetnek be, tehát a stúdiókat nem tudják megközelíteni. Tordai mindjárt el is mondta a közvetítésben, hogy szerinte

ez a korlátozás ellentétes a képviselők jogait rögzítő (kétharmados) törvénnyel.

Tordai papír mellett ezúttal egy pendrive-on is elvitte az ellenzéki pártok közös álláspontját rögzítő öt pontot, amelynek ismertetésétől mindeddig elzárkózott az állami média, s amely miatt kitörtek az elmúlt napok demonstrációi az MTVA-nál és azon belül. Az öt pontot Barabás Richárd (eredetileg színész) mondta fel.

Az öt pont: a „rabszolgatörvény” visszavonása, kevesebb rendőri túlóra, független bíróságok és közmédia, csatlakozás az Európai Ügyészséghez.

Tordait Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója fogadta, aki mindenekelőtt közölte, hogy mivel nem közszereplő (?), nem járul hozzá arca mutatásához.

Ezután a politikus megkérdezte, hogy hajlandó-e bármelyik csatorna (Kossuth Rádió, M1 tévé) lejátszani a felvételt. Azok után, hogy az MTVA elleni tüntetésről nagy nehezen beszámoltak, csak annak okáról nem.

Dobos Menyhért közölte, hogy

ő (a vezérigazgató!) nem szólhat bele ebbe, ahogyan a híradások tartalmába se,

ez a „szerkesztői szabadság” része, legfeljebb továbbítani tudja az adathordozót. Ezután tájékoztatta Tordait arról, hogy elutasítás esetén bírósághoz fordulhatnak. Tisztázták, hogy a mai híradásokat kell figyelni, benne lesz-e bármelyikben a hír.

Kormányunk jövőképét az ellenzék nem érti

Stephen Elekes

-

2018-12-19

0

Kormányunk jövőképét az ellenzék nem érti

Egyre világosabb, hogy előrelátó pártunk és kormányunk mindent megtesz a hatalom jövőbeli megtartása érdekében. 2020 kritikus dátum az Orbán-kormány számára. Akkor lesz az EU nagy átalakítása, az eddigi gyakorlat megváltoztatása. Függetlenül, hogy mi lesz a jövő tavaszi (májusi) EP választás eredménye, a jelenlegi gyakorlat tovább nem folytatható. Az EU-tól nem lehet majd olyan könnyen pénzt „igényelni”, mint napjainkban. A populisták megerősödése nem fog több pénzt juttatni az egyes tagállamoknak a felzárkóztatásra, különösen az EU jelenlegi elosztási rendszerét bírálóknak.

Orbán jól látja, tudja és érzi, hogy az elkövetkező másfél év alatt új alapokra kell helyezni a magyar gazdaságot, annak jelenlegi EU-s támogatottságának elmaradása esetére. Az ugyanis könnyen szociális robbanáshoz vezethet. Az a bizonyos húr akkor szakad el, amikor romlik az életszínvonal, és az elégedetlen tömegek vezetőik ellen fordulnak. Orbán 2013-ben indiai látogatása során megjegyezte, hogy célja a hazai béreket alacsonyan tartani és ezzel vonzóvá tenni Magyarországot a külföldi tőke számára.

„….Magyarország sikerét az autógyártásban a jó helyi mérnökök és az alacsony munkabérek eredményezték, de a jövőben az ipari energiaár lesz a versenyképesség egyik legfontosabb feltétele….”

(Hungary’s success in vehicle manifacturing resulted from good local engineers and low labour costs but the companies’ energy costs will be in the future one of the most important conditions of competitiveness.).

Érdekes megfogalmazás ez az „autógyártás”, hiszen csak összeszerelés folyik Magyarországon, a német autóipar számára.

Mindezt öt évvel ezelőtt mondta, és jegyeztem le.

Hogy a bérek miatti esetleges elégedetlenséget (zavargást) megfékezze, és ugyanakkor szociális érzékenységét is kimutassa, kitalálta a rezsicsökkentést. Úgy képzelte, azzal tudja kompenzálni a külföld számára vonzóvá tett alacsony béreket, ha a mindennapi kiadások enyhítéséhez állami hozzájárulást ad. Az erős propaganda ellenére az ötlet nem vált be, nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket, hiába kellett például a társasházak hirdetőtábláján kifüggeszteni, hogy pártunk és kormányunk jóvoltából mennyivel olcsóbb a ház havi közvilágítása.

Orbán a hatalom megtartásához kialakított egy függőségi rendszert. Az állami beruházásokból csak baráti vagy családi cégek, vállalkozások részesülhetnek. Ebben különben nincs semmi új. Már első kormányzása idején a miniszterelnök apja kőbányáiból rendelték a közutak, autópályák építéséhez szükséges alapozó anyagokat. Második kormányzása alatt jött rá, hogy az EU csak a pályázatok tisztaságát ellenőrzi, azaz annak elbírálása pártatlan legyen. Az EU-nak arra már nincs ereje, apparátusa, hogy megvizsgálja a nyertes cég tulajdonosi körét, rokoni, baráti kapcsolatait. Így tudott kialakulni az a hűbéri, feudális viszonyokra emlékeztető államapparátusi rendszer, mely ma Magyarországot jellemzi.

Látva a közelgő veszélyt, az EU-s pénzek elmaradását, új források felé kellett fordulnia. Azzal mindenki tisztában van, hogy a kapitalizmus alapja a tőke szabad áramlása. A tőke pedig odamegy, ahol nagyobb a profit. Ez politikamentes. Az orbáni Magyarország ezt felismerte, és ezen a téren tette vonzóvá az országot. Az EU-ban Magyarországon a legalacsonyabb a társasági adó. Ehhez, most hozzá jött, a túlórák számának megemelése, miközben a kifizetéseket három évvel elhalasztották. Ez közel olyan felháborodást váltott ki a társadalomban, mint anno a tervezett internetadó.

A napokban elfogadott törvény részleteit nem igazán ismerjük. A nyugati világban alapszabály: szombaton a bér (órabér) másfélszeresének a megfizetése, vasárnap pedig a duplája. Természetesen egyes vállalatok maguk alakítják ki a túlóra bérezését. Például a tömegközlekedési vállalatok, a mentősök, az állandó üzemelést biztosító vállalatok, mint például az energia szektor (áramszolgáltatás).

A magyar Munka Törvénykönyvben eddig ez szerepelt

Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.

Ezt emelték most fel törvényileg 400 órára. A törvény érdekes mód meglehetősen „nagyvonalú”, pontosabban nem elég specifikus, a japán előírások szerint például

„a munkaadóknak még azelőtt meg kell állapodniuk a szakszervezeti képviselővel, mielőtt bármit aláírna a munkavállaló. Ebben a megállapodásban bele kell foglalni a munkaórák számát, mennyiségét, ami hetente nem lehet több, mint 15 óra, havonta 45 óra és évente 360 óra.”

(Employers must enter into an overtime agreement with a labour representative prior to any overtime work by employees, and this agreement must stipulate to the maximum number of overtime hours that an employee may work, which may be no more than 15 hours per week, 45 hours per month and 360 hours per year.)

Vajon a magyar előírások mennyire részletesen szabályozzák ezeket a túlórákat? A három éves kifizetésről nem is beszélve, hiszen van infláció, pénzromlás, stb., tehát a három év múlva kifizetésre kerülő túlórabér nem rövidítheti meg a munkavállalót! (aki közben meg is halhat)

Az elégedetlenség utcára vitte az embereket. Miután a Parlament elfogadta a fentebb ismertetett „rabszolgatörvényt”. Az ellenzék megzavarta a szavazást. A balkáni és kaukázusi parlamenti jeleneteknek lehettek tanúi a Facebook használói. Különösen érdekes volt látni a miniszterelnök arcát, tekintetét, melyben ott volt egy kifejezés: „..tiltakozhattok, akkor is megcsinálom! Elvégre többségem van, és az ország érdeke a munkát és megélhetést biztosító multik megjelenése…hiszen ez az ország jövőjének érdeke…”. Az orbáni gondolat, világos: alacsony adóval, és a gyenge forint miatt relatív olcsó munkabérrel, valamint a harmat gyenge szakszervezetekkel ide kell csábítani a külföldi tőkét, hogy az ország az EU pénzek nélkül is működni tudjon. Az új, zöldberuházások a feldolgozó és beszállító ágazatokra épülnek, elsősorban a német iparra, azon belül is az autó- és fegyvergyártásra. Ami pozitív: környezetkímélők. Ami negatív: az amúgyis exportra épülő német gazdaság függvénye.

Az MTVA székháznál történtek sok jogi és erkölcsi kérdést hoztak a felszínre. A 13 ellenzéki képviselő viselkedése, cselekedete vitatható. Mivel nem voltam jelen, és a megbízható közszolgálat hiánya miatt csak cyber-világunk vívmányaira, az okostelefonok közvetítésére voltam és vagyok rászorulva. Néha valami Jancsó-filmre emlékeztettek a képsorok, máskor meg valamiféle ördögűzésre, ahol kereszt helyett képviselői igazolvánnyal próbálták a gonoszt elűzni. Nem volt világos a parlamenti (ellenzéki) képviselők célja. Úgy tűnt a székházon kívül és körül tüntető fiatalok mellé állva próbáltak nekik segíteni, hogy a tüntetők ötpontos követelésének nagy nyilvánosságot adjanak. Szép, nemes cél, miközben cselekedetükkel politikai töltet is adtak a tüntetésnek. A parlamenti ellenzék egy kis csoportja (tizenhárman a 63 ellenzéki képviselő közül) élt képviselői jogával és a képviselői igazolvány segítségével bejutottak az MTVA székházba, elvégre jogosultságuk van bármely középületbe, állami, kormányzati intézménybe belépniük. Hogy bármit beolvashassanak egy hírközlőszervnél, már kétséges. Egy szerkesztőség munkáját nem zavarhatják meg. Pláne élőadást nem zavarhatnak meg. Mondjuk az egész cselekedet fonákja: ha egy köztudottan manipulált, notórius hazudozó hírközlőszervről van szó, akkor miért ott akarnak bármit is beolvasni az igazság bajnokai? Ugyancsak elgondolkoztató, hogy az éjszakázáshoz, virrasztáshoz a többi ellenzéki képviselő nem csatlakozott.

Nagyon nem tetszett, ahogy ezek a képviselők egymás közt beszéltek. Ez a bratyizó, tegeződő, egymást becenéven szólító társaság komolytalanná tette (számomra) fellépésüket. Hogy (régóta) ismerik egymást nem jogosítja fel őket, hogy azt a benyomást keltsék, mintha pártokon és ideológiákon átívelő puszipajtások lennének. Ha viszont így van, akkor meg mekkora színjáték zajlik az ország házában?

A biztonsági őrök viselkedése meglepett. Igaz, ne feledjük az MTVA, akárcsak a MTI, kiemelt fontosságú (állami) intézmény, hírközlőszerv. Az, hogy részrehajló, manipulatív kormánypropaganda szócső lett, nem hatalmaz fel senkit, hogy önkényesen „besétáljon” és világgá kürtölje sérelmét. Ezt sehol sem engedik meg. Viszont, nem igaz, hogy ez a fegyveres őrség nem tudott volna valami más módszert alkalmazni, mint a testi erőszakot, azaz fizikailag és látványosan kidobni bárkit is az utcára. A biztonsági őrök (legalábbis bankokban, bevásárló központokban, üzletekben) a rendbontót feltartóztatják, majd kihívják a rendőrséget és átadják az illetékes hatóságnak. Nem ismerem az MTVA „védőinek” státuszát, jogát, de amit, és ahogyan csináltak az megengedhetetlen.

Mindez a „rabszolgatörvény” elfogadásának és törvénybe iktatásának logikus következménye, aminek magyarázatával a hazai média adós maradt, hiszen az orbáni elképzelés, koncepció saját hatalma megerősítésén túl a lakosság életszínvonalának megóvását is célul tűzte ki.

Baloldali latolgatás

Szele Tamás

-

2018-12-19

0

Nincs könnyű dolga ezekben a napokban a krónikásnak, kérem szépen, tényleg nem egyszerű a feladat: ugyebár, be szeretnénk mutatni a honi, nem kormánypárti erőket, szép sorban, csak most igen nagy falat következik a mai kávé mellé: a Magyar Szocialista Párt. A legutóbbi események fényében csak jót tudnék róluk mondani, a korábbiakéban, hát, izé… volnának bizonyos kifogásaim.

Alapvetően el kéne fogadjuk tételnek, hogy amennyiben a létező magyar belpolitikát tesszük tanulmányunk tárgyává és nem egy elképzelt Meseországét, abban bizony nagyon komoly helye van és kell is legyen a baloldali gondolkodásnak. Egyszerűen enélkül nem létezne a politikánk, mégiscsak az elmúlt több, mint kétszáz év egyik legmeghatározóbb eszmerendszeréről van szó, ezt nem lehet kivarrni paszománnyal, eltakarni cifraszűrrel vagy betenni a tulipántos ládába. Baj akkor kezd lenni, mikor azon töprengünk, melyik párt is igazán baloldali. Mert hát Thürmer Gyula is azt kiabálja Budaházy árnyékából, hogy csak ők és senki más, mások is rendszeresen megtalálják a zsebükben a Bölcsek Kövét… ebben az országban kisebb üzemet lehetne nyitni Bölcsek Köve forgalmazása céljából.

Az MSZP úgy véli, ők képviselik Magyarországon a modern szociáldemokráciát. Meglehet, nem tagadom, habár mások maguknak vindikálják ezt a szerepet. Tőlük sem szabad megtagadni, legfeljebb Magyarországon lesz nyolcvanhárom modern szociáldemokrácia, pedig csak egyre volna szükség, de arra nagyon. Azonban lássuk a párt történetét!

Az MSZMP utolsó (XIV.) kongresszusa 1989. október 7-én zajlott le, ahol 28 alapító döntött egy új párt megalakításáról 1989.november 16-án adták be az MSZP bejegyzési kérelmét, nyilvántartásba pedig öt nappal később, november 21-én vették. Az MSZP az 1990. évi első szabad választás óta a többpárti országgyűlés egyik parlamenti pártja.

Az 1990-es szabad választás eredményeképpen ellenzékbe szorult. Az 1994–1998-as és 2002–2006-os ciklusban illetve 2006–2008 között koalícióban kormányzott az SZDSZ-szel. 2008. május 1-jétől 2010 májusáig egyedüli pártként, kisebbségben kormányozott az SZDSZ hallgatólagos, majd Gyurcsány Ferenc távozása után nyílt külső támogatásával.

Magyarországnak eddig négy MSZP-s miniszterelnöke volt. 1994-től 1998-ig Horn Gyula, 2002-től 2004-ig Medgyessy Péter, 2004-től 2009-ig Gyurcsány Ferenc, 2009-től 2010-ig pedig Bajnai Gordon. Ők összesen három parlamenti ciklusban, 12 éven át irányították az országot. Közülük Medgyessy és Bajnai pártonkívüliként töltötte be a tisztséget (bár Medgyessy 1989 előtt tagja volt az MSZMP-nek).

Ez így, ilyen formában szentigaz, de csupán írott malaszt. Magam azt mondanám, hogy az MSZP-nél jobb szándékú párt kevés van, csak hát a jó szándék nem mindig elegendő, és ha egyszerre negyvenen akarnak jót, negyvenfelé, abból inkább lesz hetivásár búcsúval, mint eredmény.

Pedig nem is vezették ők olyan rosszul az országot, a mostani állapotokhoz képest. Voltak hibák, hogyne lettek volna, de nem voltak elvakult, hataloméhes bolondok. Horn Gyulának a maga idejében bőven megvolt a parlamenti kétharmada (az SZDSZ-szel), mégsem ment el az esze és nem kezdte el bütykölgetni az Alkotmányt. Nem azért, mert balek lett volna, ellenkezőleg: azért, mert tudta, hogy ez semmi jóra nem vezetne. Neki is megvoltak a maga hibái, kinek nincsenek, mi, rosszmájú újságírók például tudtuk, hogy a kezét kell figyelni: ha gesztikulálás közben elkezdenek az ujjai közel kilencven fokot bezárni a tenyerével, akkor nem kell komolyan venni, amit mond, reggelre elmúlik neki, kialussza. Viszont nagy, komoly, kardinális politikai és diplomáciai tévedéseket nem követett el.

Arról nem tehetett, hogy az országot olyan gazdasági és társadalmi helyzetben kapta, amilyenben. Ez azóta sokat romlott. Érthető, hogy nem volt egyértelműen népszerű, de hát mégsem lehetett alul cséplőgép, felül békegalamb, középen Tudományos Akadémia. Sajnos utána már csak nehezebb idők jöttek.

Hiba, mint tudjuk, ott van, ahol keressük. Ott mindig fogunk is találni.

Lehetne mondani, hogy Medgyessy Péter miniszterelnökségének első periódusa a pazarlás kora volt, csak nem lenne maradéktalanul igaz. Ő ugyan betartotta az összes választási ígéretét, és sokan ennek – például a béremeléseknek – tudták be az államkassza siralmas állapotát, csak hát aki tud egy kicsit számolni, hamar rájöhet, hogy egy közalkalmazotti béremelés nem a legnagyobb tétel a költségvetésben. A nagy tételek a fejlesztések, a kölcsönök törlesztései, az állami befektetések. Medgyessy 2004-ben távozásra kényszerült, őt Gyurcsány Ferenc követte.

Vele bizony sok, nagyon sok dologban nem tudok és nem is vagyok hajlandó egyetérteni, de miniszterelnöknek ő sem volt a legrosszabb. Tudnék nála alkalmatlanabbakat mondani. Csak hát ő már egy megosztott országot kapott, amiben ezer szem leste, ki hibázik, hol hibázik, minden bolhából elefánt lett, minden elefántból bolha. Az a bizonyos őszödi beszéd nem egy cinikus beismerés volt, akárhogy is felfújták, azt ő a párt belső vezetésének mondta, fegyelmezési célzattal. Csak félreértették, mert félre akarták, legyünk komolyak: mostanság hetente derülnek ki ennél komolyabb horderejű disznóságok, mégsem égnek az autók Budapest belvárosában (és ne is égjenek). A Fidesz mesterien kihasználta az akkori kormányzat minden tévedését, és még így sem sikerült megdöntenie azt. Bajnai Gordon miniszterelnöksége pedig végső soron egészen jól sikerült, gazdasági szempontból főleg.

Jó, hát ezek tények, de akkor mégis, miért nem őket választották meg 2010-ben?

Ennek igen sok oka van. Az egyik az, hogy mintha nem is törekedtek volna erre. Mintha azt hitték volna, nekik jár a választási győzelem. Alig kampányoltak, amit mégis, azzal gyerekeket lehetett volna riogatni, a sajtót pedig egészen egyszerűen kidobták az ablakon.

Pedig kevés magyar pártnak volt olyan kedvező helyzete a médiában, mint nekik 2010-ben. Övék volt a Népszabadság, a Népszava, a Szabad Föld, a Vasárnapi Hírek, és még egy csomó orgánum. Ha Napóleonnak ilyen sajtóbirodalma lett volna Waterloonál, máig erősen vitatott lenne Wellington szerepe. Annyira nem használták ki a helyzeti előnyüket, hogy az említett, meghatározó lapok közül mára csak egy él, a többit elvitte a markoláb. Vagy elpuchhant, mint a buborék.

Azonban mostani, vert helyzetükben néhány szocialista politikus képes nagyon nagyot alakítani. Nem feledhetjük Lendvai Ildikó karcos humorát és elmeélét, Kovács László tapasztalatát, Korózs Lajos kiállását az elesettek mellett, Újhelyi István elkötelezett jóindulatát. Ha van remény a magyar baloldaliság számára, azt valahogy az ő példájuk mentén lehet elképzelni.

Hogy mi lesz az MSZP sorsa?

Hát, baljós jeleket lát a béljós, egymagukban nem fognak ők országot kormányozni a közeli jövőben, talán a távolabbiban is inkább koalíciósan, másokkal. De ez esetleg nem is baj: sokkal jobb lenne egy sokszínűbb, nyitott kormányzat, mint a mosatni, monolitikus. De hogy a magyar belpolitika meghatározó tényezői lesznek, az egészen bizonyos.

Persze, mindenki döntse el saját magának, mi a véleménye róluk – nekem az a nézetem, hogy egy jó és erős szocialista párt kicsit sem ártana nekünk.

Most már csak találni kéne egy ilyent.

Vagy csinálni.

Csak jó legyen.

Meg erős.

Meg szocialista.

Dragnea hattyúdala

FüHü

-

2018-12-19

0

A politikai mérlegelés és döntés, a politikai diskurzus általában, ha nélkülöz mindenféle morális meggondolást, éppen annyira félrehord, mintha minden racionális (politikusok sokszor pragmatizmusnak mondják) meggondolást mellőzne. A politika morális dimenziója az egyetemes, vagy legalábbis a partikularizmust szélesebb keretbe foglaló szempontot jelenti, az ahhoz való igazodást, hogy más is ember és a politikai cselekedetek következményei így vagy úgy őket is érinti, ezért az ők érvei, szempontjai és érdekei is figyelmet érdemelnek, integrálni kell őket is. Az amorális politika t.k. – a békasegge alatti nézőpontok, a gyűlölködés, a többes mérce propagálása – politika alatti, a mégoly szenvedélyes, viszont egyoldalú és kirekesztő diskurzusok különösképpen a demokratikus politizálás mércéjét nem érik el: diszkurzív értelemben antipolitikák. Persze az uszító, lejárató, gyűlöletkeltő, kirekesztő és intoleráns, alternatív tényekre és poszt-igazságokra, konteókra, magyarán szemenszedett hazugságokra, alapozott politikai diskurzusok hatnak, vagy még inkább fertőznek: a populizmus eléri és megerősíti közönségét, amikor minősít, ígérget, hiteget, kirekeszt és ajnároz.

Ezért is nehéz a PSD-vezér legutóbbi hosszú szövegelését valódi politikai előadásnak, különösen programatikus beszédnek tekinteni, egy sokszorosan meghasonult és rettegő politikai szereplő, önjelölt vezér, sőt diktátorjelölt, elkeseredett és cinikus, sőt szarkasztikus beszédét mondta vasárnap Liviu Dragnea. A király meztelen, hiszen ami két éve tudható, hogy a hatalmon levő párt(ok) egyetlen reális célja megvádolt, sőt elítélt vezéreinek (és egyéb korruptaknak) a fölmentése, minden eszközzel és minden áron, éppen beszédében vált egyértelművé. Az abszolút prioritás, minden kendőzés, ötölés-hatolás nélkül, az amnesztia és közkegyelem sürgősségi (sic!) kormányrendeletbe foglalása, mint utolsó lehetőség, hogy a vezérek megússzák a börtönt. Márpedig erre politikát, különösen racionális közpolitikákat építeni egyszerűen lehetetlen. Ezért történhetett meg két saját kormány elzavarása, a harmadik viszont fél éve nem képes semmiféle távlatos tervet kivitelezni, egyik napról a másikra sodródik, amint a pártvezér üzeneteit leső – illetve az itteni Habony, a szintén elítélt Darius Vâlcov “bölcs tanácsait” követő – báb-miniszterelnök asszony kormányon téblábol, sem autoritása, sem hozzáértése, biodíszlet.

Mit közvetít a pártnak és a “világnak” Dragnea pártvezér hosszas expózéjával? A pártvezér diskurzusa képtelen kontextust teremteni, ez a politikában – ezt Paretotól tudjuk – gyakran azt jelenti, hogy a politikus szenvedélyes lózungokkal elrejti valódi szándékait és érdekeit. Dragnea szarkazmusai mögül viszont minduntalan kilóg a lóláb, sőt már maga az egész lótetem. Mitől jobban fél, attól nagyobbakat mond, támad és lejáratni próbál mindent és mindenkit. Viszont az emlegetett – ügyészt fenyeget ezzel – megroggyanó térd éppen rá a jellemző, fél és félelmét igyekszik agresszív ellentámadásba csomagolni, hasztalan. De nemcsak logikus, vagy legalább követhető programot képtelen vázolni, hanem – bár az egész beszéde azt célozza, arra igyekszik – a fő ellenséget sem képes betájolni, és kétségbeesésében igencsak széles körben, egymásnak is ellentmondó részekből álló ellenség-felhőt vázol. Így lesz ellenség az EU-mellett az egész politikai nyugat, Soros, a multik, az ügyészek-bírák, és mindenekelőtt a “nem román” államelnök, akit hazaárulással vádol meg, sőt utasítja szárnysegédjeit, hogy mondvacsinált okokból konkrét vádemelést hoznának össze Johannis ellen. Beszédének egyetlen kötőeleme a szélsőséges etno-nacionalizmus (adott pillanatban a kormányról mondja, hogy “románnak kell lennie”, mintha a mostanit éppen harmadszorra és többszörös átalakítást követőn nem ő alakította volna olyanra, amilyen), amit viszont még “a köznapi értelmezhetőség” nyelvére sem képes lefordítani, beszéde szétesik, humorosnak vélt szarkasztikus megjegyzésekkel, vízkortyolgatásokkal és indokolatlanul kitartott sakállmosolyokkal igyekszik tagolni azt. Név szerint utasítgatja a kormánytagokat – mert a kormány a párt, mert maga a nép is a párt, ahogy azt a vranceai kisbáró szíves közléséből tudjuk –, mert miniszterelnök és miniszterek a PÁRT ÉS NEM AZ ORSZÁG “SZOLGÁI”, a PÁRT pedig DRAGNEA!

Más kérdés, hogy mitől virulensebb, parttalanabb és töredezettebb a beszéd annál nehezebb – illetve sok vonatkozásban egyértelműen abszurd és lehetetlen – gyakorlattá átfordítani, és minden valószínűség szerint gondot okoz majd kivitelezni. Ezt az (i)gazságügyminiszter máris jelzi, amikor az amnesztia és közkegyelemről hozandó sürgősségi kormányrendeletről mondja, hogy “utolsó megoldás” lehet, és egyelőre nincs is napirenden. De még kínosabb – nem is nyilatkozik a “kijelölt feladatokról” – az egyébként mindenben obediens miniszterelnök-asszony, számára vállalhatatlan a nyugatellenesség, amikor 2 hete maradt, hogy átvegye az “EU soros elnökségét”. Dragnea fenyegetései és etno-nacionalista kirohanásai megfejtésre várnak, ma még nem látható, hogy egyáltalán követi azt a pártapparátus – már a kötelező lojalitást fölmutató rituális gesztusokon és ismételgetésen kívül – vagy pusztába kiáltott szó marad. Ne feledjük a PSD a ceusescu-féle sajátos nacionál-kommunista párt örököse, hálózatai, egész beágyazottsága a régi párt modelljére épül, ezért a kettős beszéd (Orvell, na), a központi ukáz csendes elszabotálása és közben lojalitás mímelése a vérereiben van. Ami kívülállónak abszurdnak és lehetetlennek, ellentmondásosnak, illetve kognitív disszonanciát okozónak tűnik, azt a párt “alapsejtjei” simán megoldják képmutatással, mimézissel. Teszik ezt egyfelől a “fölfele nyalni, lefele rúgni” bizánci logikája szerint, másrészt viszont, néha fönt és a lent, a politikai karnevál groteszt szabályai szerint, megfordulnak, néha a vidék, a lent diktál. Nemcsak a vidéki szervezetek és potentátok, a megyei és városi kisbárók a foglyai Dragnea és társainak, hanem megfordítva a központ – végső soron, és a választási mobilizálásért cserében, a klienteláris viszonyok implicit szabályai szerint – is a párt alapsejtjeinek a foglya: róka fogta csuka.

Azután van egy másik körbefutó kisebb hálózat, egy egyre szoruló hurok, mely Dragneat és Tăriceanut, a kisebbik kormánypárt vezérét, összekapcsolja és a kölcsönös zsarolás helyzetébe hozza. A PSD azzal zsarolja a szenátus elnökét, hogy utat enged parlamenti szavazatával az ellene folyó újabb ügyészi kivizsgálás és esetleges megvádolásnak, ha nem támogatja az amnesztia és közkegyelem kihirdetését (már azon is túl, hogy maga is haszonélvezője lenne az intézkedésnek), amit megmaradt elveinek (még pontosabban az európai ALDE) nyomására nem szívesen támogat. Călin Popescu Tăriceanu, másfelől pedig arra akarja rávenni Dragneat, hogy ő maga legyen a PSD-ALDE közös államelnök jelöltje jövőre: csuka fogta róka.

És ha a központ és vidék, valamint a PSD és ALDE kölcsönösen zsaroló hálózatai, a román politikai mezőny struktúrájába illő hálózatok és hurkok, „hagyományos” politikai viszonyoknak mondhatók, a Fidesz itteni fiókpártjainak hatalmat, pontosabban Dragneat, támogató magatartása nem illik a képbe. Néhány körülmény van, ami minden valószínűség szerint – hiszen a titkolózás, a manipuláció, a sajtó megszállása, a cenzúra, a rommagyar egypártrendszer legfőbb jellemzői – motiválja a Dragnea-Tăriceanu-Kelemen trió szövetségét. Azt gondolom, hogy deduktív úton közelítve, elsősorban az orbáni illiberalizmus, játszik szerepet a trió fönntartásában, a fékek és ellensúlyok kiiktatásának, az (i)gazságszolgáltatás alávetésének a szándéka a közös. Azután az EU-ellenesség, mégpedig éppen azért, mert az bírálni merészeli a jogállamiság fenyegetettségét, számon kéri az európai normák betartását. De a Soros-konteó mantrázása, szintén közös, csak a rommagyar mainstream, érthető okokból, halkabban sorosozik. Végső soron pedig az orbáni etnonacionalizmus, a szélsőséges populizmus, pontosabban alt right-hoz való kapcsolódás a kötőanyag, aminek a kisebbség szempontjai szerinti újfradefiniálásával kapcsolatban adós még a rommagyar politikai spin doktorok hada.

Ott tartunk, hogy Dragnea nyugodt lélekkel támadhatja a visszaszolgáltatási folyamatot a Fidesz itteni fiókpártjai, egyetemben a folyamat fő haszonélvezőivel az egyházakkal, meg sem mukkan. Eddig úgy tudtuk, hogy az elkobzott javak visszaszolgáltatását (restitutio in integrum), illetve a kártérítést, ahol nem lehetséges, kezdeményezték, támogatták, sőt sürgették (még nemzetközi fórumokon is) a rommagyar politikai formációk és egyházak. Nos, mára már ezt is fölülírja az illiberalizmus, az alt right igenlése, az Orbán-imádat.
Meddig még?

Magyari Nándor László

Erőszak és béke

Szele Tamás

-

2018-12-18

0

Hogy a végén kezdjem: minden várakozás ellenére az elmúlt időszak legbékésebb tüntetései zajlottak tegnap – mármint az utcán. Az MTVA székházán belül viszont továbbra sem szabadult el a humanizmus szelleme és a tárgyalási készség, az öt pontot még mindig nem olvasták be az állami televíziók egyikében sem, sőt, további képviselőket bántalmaztak.

Egyszóval, volt miért tüntetni, és a demonstráció békésre, ötletesre, elegánsra sikeredett.

Tegnap ott hagytuk abba, hogy Szél Bernadettet és Hadházy Ákost kidobták a székházból, Varju Lászlót földre vitték, Kunhalmi Ágnesnek megsérült a lába. Innen folytatjuk.

Tehát, míg tegnap déltájban még semmit sem lehetett tudni a székházban tartózkodó képviselők állapotáról, beindult a propagandaüzem, és Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója bejelentést tett, miszerint „elfogadhatatlan, hogy politikusok erőszakkal akarnak beavatkozni egy szerkesztőség működésébe. Ezek a bevándorláspárti Soros-hálózat módszerei, így akarják megfélemlíteni azokat, akik nem értenek egyet velük.” Elfogadhatatlan is lenne, ha beavatkozni akartak volna: csakhogy az nem elfogadhatatlan, ha valaki be akar vinni egy rövid iratot és azt egy szerkesztő tulajdon kezébe akarja adni. Az inkább mindennapos gyakorlat. Az emberben feléled a gyanú: lehet, hogy azért nem találtak ennyi idő alatt sem egy ügyeletes szerkesztőt az MTVA székházában, mert adásaikat nem szerkeszti senki?

A rendőröket nem engedték be a biztonságiak

Időközben Tordai Bence kihívta a rendőrséget és a mentőket a földre tepert Varju László állapota miatt. A rendőrséget nem engedték be a biztonságiak – akiket állítólag egyenesen a Belügyminisztériumból irányítanak – a mentőket, jóval később, igen. A rendőrség részéről kevés ellenszenvet tapasztalhattunk tegnap a tüntetők iránt, de erről később.

Az épületben tartózkodó képviselők közül öten, úgymint Jakab Péter, Bősz Anett, Gréczy Zsolt, Bangóné Borbély Ildikó és Niedermüller Péter tiltakozásul a Varju Lászlót ért atrocitás miatt tarkójukra kulcsolt kézzel a földre feküdtek a biztonsági őrök előtt. Ezt a gesztust – mert gesztus volt, nem egyéb – az Origo úgy értékelte, hogy:

„Ismerős lehet ez a látványvilág azoknak, akik figyelemmel követték az arab tavaszt, de más forrongásnál, Soros-féle tiltakozásnál is előkerült a földre fekvés.”

Érdekelne, hogy a fenti sorok szerzője, az Origo munkatársa, az általunk már pertraktált Bordács Bálint képes-e akár minimális testi funkcióit is gyakorolni sorosozás nélkül, de van egy olyan érzésem, hogy nem: annyira rászokhatott már, hogy kialakult a függőség. Tessék vigyázni ezzel, ha szokássá válik, már majdnem képtelenség abbahagyni.

Azonban a III. kerület jegyzője időközben hiperűrsebességgel futtatta le a birtokvédelmi eljárást, minek következtében a már elkészült felszólítások alapján a rendőrök kivethették volna a képviselőket az épületből, mármint, ha beengedik őket. Meg ha sikerült volna kézbesíteni a felszólításokat. A hatalom ennen farkába harapott, teljesíthetetlen feladat elé állította saját magát.

Röviddel ezután dulakodás kíséretében kidobták az épületből Vadai Ágnest

Pont a kezdődő nemzetközi sajtótájékoztató előtt, egyszóval tudnak időzíteni a biztonságiak. Vadai feljelentést próbált tenni egy jelenlévő rendőrnél, ám az türelmet kért tőle. Vadai kompetens, intézkedni tudó rendőrt követelt.

A nemzetközi sajtótájékoztató úgy ért véget, hogy a rendőrök a sajtó képviselőit távozásra szólították fel, csak a képviselők maradhatnak ott. Önök az Országimázs Központ műsorát láthatták.

Vadaiék ellen is megpróbálták érvényesíteni a birtokvédelmi eljárást ezek után. Vadai nem vette át a papírt, amit egyébként Kunhalmi Ágnes és társai ellen fogalmaztak meg.

A rendőrség odament az épületen kívül, de a kerítésen belül tartózkodó országgyűlési képviselőkhöz, ismertetvén, hogy a III. kerületi jegyző határozata alapján el kell hagyniuk a területet, különben rendőri intézkedésre kerülhet sor.

Varju László lejutott az emeletről társaihoz, mentőt hívtak hozzá (aznap már sokadjára), csak ezúttal sikerült is bejussanak hozzá, a kórházban zúzódásokat állapítottak meg nála.

A többi képviselő úgy hitte, bezárták őket az udvarra, ám röviddel ezután mégis kinyitották nekik a kaput és távozhattak. Hadházy Ákosnak nem volt szerencséje, ő még a kapunyitás előtt távozott, létrán.

Egységben az erő, ha kell, akkor napokig, hetekig folytatják

Körülbelül ezek után, ezzel a háttérrel kezdődött a tüntetés, melyen nekem is volt szerencsém részt venni – a politikusok egy kis, kordonnal körülvett színpadon beszéltek, mely eléggé kiesett a figyelem középpontjából, és nem is mondtak semmi világrengetően újat vagy meglepőt, netán mulatságosat. Elhangzott az öt pont (mely azért lehetne hét is, ha belevennék a civiltörvény és a hajléktalan-törvény tarthatatlanságát is, hátha valakinek eszébe jut), Hadházy elmondta: szerinte az aljas, lejárató kormánypropaganda a legfontosabb bástyája a hatalomnak. Nem elfoglalni kell az MTVA-t, de elindult egy folyamat, amivel kikényszeríthetik, hogy leálljon a kormányzati propaganda.

Tóth Bertalan MSZP-elnök beszédében kiemelte, hogy múlt szerdán még nem gondolták volna, hogy az ellenzék együtt tud működni, és van értelme országgyűlési képviselőnek lenni. Azonban most megérezték, hogy egységben az erő, ezt az ellenállást pedig folytatni kell. Szabó Tímea azt mondta, hogy üzenik a közmédia vezetésének, Orbán Viktornak és Pintér Sándornak: hiába nem engedik be őket, nem engedik, hogy beolvashassák a követeléseket. „Nem fogunk elmenni, ha kell, akkor napokig, hetekig itt leszünk, amíg nem teljesítik a követeléseket” – mondta.

Szintet lépett az erőszak rendszere

„Szintet lépett az erőszak rendszere, tegnap valami megváltozott – mondta Szél Bernadett. A politikus azt mondta, hogy álmában sem gondolta volna tegnap, hogy ma „smasszerek fogják kidobni” a köztévé épületéből. Szél megköszönte a tüntetőknek a hősies kitartás, hogy tegnap éjszakába nyúlóan várták őket a mínuszokban.

Az volt az a pont, amikor Szél szerint átléptünk egy vörös vonalat, amikor rájött, hogy a köztévé épületében nem a rendőrség az úr. „Négyfajta egyenruhát tudtunk beazonosítani, és tele voltak fegyverrel”. Van egy ember, aki mindenért felel, ami ebben az országban zajlik – mondta Szél, aki szerint Orbán felel azért, hogy parlamenti képviselőket „ütnek-vernek” egy közintézményben.” (Index)

Lehetnek sztrájkok is

Fekete-Győr András után Kepli Lajos beszélt, majd meghallhattuk Székely Tamástól, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnökétől a nap egyik legfontosabb ígéretét: „Ha Áder aláírja a rabszolgatörvényt, akkor elindul a sztrájkok szervezése”. Beszélt még Hadházy Ákos (újból) és MárkiZay Péter is, majd bejelentették a hivatalos tüntetés végét.

Ez lehetett volna – az elmúlt hét tapasztalatai alapján – a legérzékenyebb és legveszélyesebb időszak, ugyanis az atrocitások kivétel nélkül a programok befejezése után szoktak történni. Csak épp most semmi ilyesmiről nem volt szó. A tömeg jelszavakat skandált, néha ugrált egy kicsit, hogy meg ne fagyjon, és igen civilizáltan figyelte a székházat, melynek tetején egyszer csak megjelent egy forgatócsoport, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felvételeket készítsen. Azonban erős fényű reflektorokat, valamint lézeres mutatópálcákat irányítottak rájuk és ezt nem tűrhették: a jelenlévő tüntetők szemlátomást nem kívántak biodíszletté válni egy propagandafilmben.

A rendőrség és a demonstrálók egyaránt roppant szelíden és udvariasan viselkedtek egymással

Ahangulatban nyoma sem volt erőszaknak. A karhatalom átvizsgálta az érkezők táskáit, de ezt mindenki természetesnek tekintette.

Kiváló szórakozásnak bizonyult a Magyar Kétfarkú Kutya Párt ötlete: rájöttek ugyanis, hogy az épület falának egy része nem üvegből van, így arra remekül lehet vetíteni: egy olyan Super Mario-játékot vetítettek ki, amelyben Mészáros Lőrinc alakítja a főszereplőt. Túlzás nélkül állítható, hogy az utóbbi idők egyik legjobb ötlete volt: ezrek kaptak röhögőgörcsöt.

Én magam körülbelül ekkor hagytam el a helyszínt, ám elhamarkodott lépés volt ez, ugyanis a vetítés után egy-két ezer ember propagandaturnéra indult, érintve a Hír TV székházát, a Ripost szerkesztőségének épületét, a Figyelőt, aztán a Mediaworks székházához is elmentek. Ez szimbolikus épület, a Népszabadság utolsó szerkesztősége volt, most már a Mészáros-lapok központja.

Külön hangsúlyoznunk kell, hogy az említett szerkesztőségekben és székházakban nem tettek kárt, az ott dolgozóknak hajuk szála sem görbült és munkájukat sem zavarták meg – azonban mindegyik állomáson felolvasták az öt pontot és jelszavakat skandáltak.

Itt azért el kéne gondolkodjunk azon, hogy a kormánymédia állandó és mélyen hazug propaganda-nyomása milyen mértékű ellenszenvet váltott ki – ahelyett, hogy elhitték volna a hazugságaikat, tüntetnek ellenük, voltaképpen tehát nem a sajtó ellen tüntetnek, hanem éppenséggel a sajtóért, azért, hogy az legyen hiteles és korrekt, szavahihető, független és szabad.

A vonulók visszatértek a székházhoz, és mintegy kétszáz fő kivételével mindenki hazament. Ez a csoport még meggyújtott egy tüzet, de azt a rendőrség atrocitás nélkül eloltotta, egyikük eldobott a rendőrök felé egy petárdát, de társai leállították, „ne dobáld a rendőrt!” kiáltásokkal – és mindenki hazament.

És így ért véget békében a békétlennek induló tegnapi nap.

Folytatása következik?

Mindenképpen: ha máskor nem, pénteken, mikor is a Kétfarkúak Nemzeti Összkarácsonyi Békemenetet hirdettek, ez 18 órakor indul, a Kossuth térről. És nem kétlem, hogy aki velük tart, pompásan fog szórakozni.

De van egy olyan érzésem, hogy lesz demonstráció addig is.

Hiszen lesz rá ok.

Van is.

Áldott karácsonyt

FüHü

-

2018-12-18

0

2012. novemberében keveredtem haza Afrikából. Amikor leszállt a gép, depressziós téli táj képe tárult elém a sok szín után. Téli cuccom nem volt, így vacogtam. A fákra néztem, sehol egy levél, egy banán, egy akármi, amit a természet kínál. Egykori lakásomba vánszorogtam, ahonnan rövid úton utcára tettek. Mit keresel itt? Menj vissza a kurváidhoz Afrikába! Elmondhatom, hogy már jóval a nagy népvándorlás előtt migráns lettem…

Fáztam. Menedéket, befogadást kerestem. Telefonálgattam, de csak negatív választ kaptam. Éppen elutazunk, jaj, most pont nem jó, phuuu, felújítunk stb. Maradt a Deák és Batthyány tér. Akkor még nem tudtam, hogy hetekig beragadok ebbe az állapotba. Nem az önsajnáltatás íratja velem ezeket a sorokat, inkább azt szeretném érzékeltetni, mi játszódik le az emberben, amikor ilyen helyzetbe kerül. Először is kerül minden ismerős, főleg rokoni tekintetet, kapcsolatot. Miért? Mert szégyelli az állapotát. Hiába utólag a kérdések, miért nem hívtál, miért nem jöttél? Akit hívni akartam úgyis hívtam, de negatív választ kaptam, innen már felfogható, hogy egy más kasztba sorolódtam, tehát nem a visszakapaszkodás, hanem az adott kasztba, annak hierarchiájába beilleszkedés a cél. Hogy miért? Mert az ember állat és hierarchiában él, akár akarjuk, akár nem. Ha lecsúszunk egy jó helyről, akkor még a nyomorultak sorában is az utolsó helyre kerülünk.

Miután hosszas veszekedés után sikerült helyet szorítanom magamnak az aluljáróban, elkezdtem a ki vagyok én sztorit a többi csöves előtt. Tudjátok ki vagyok és? Voltam ez, meg az, diplomata és vezérigazgató stb. Az egyik sorstársam megszólalt: hagyd abba! Itt minden második ember vezérigazgató volt. Abbahagytam. Kezdtem beérni a kicsivel. Ez nem az életben, hanem a létben maradást célozta. Egy nagy utazótáska volt nálam, ebben volt minden ruhám. Amit tudtam magamra öltöttem. A táskán ültem éjjel, nappal, hogy el ne vegyék mindenemet, ami maradt. Ezt cipeltem magammal mindenhova.

Közben elkezdődött az átalakulásom. Fizikai és lelki. Kiszőrösödtem, kezdtem bűzleni, de ezt csak mások érezték, a hajlatokban a bőr begyulladt, viszketett, áporodott lettem. Fáztam, de inkább arra vártam, hogy fagyjak meg, vagy legyek túl ezen az egészen. Már nem kommunikáltam, inkább a gondolatok terében éltem. Eszembe sem jutott emberi kapcsolatokat kialakítani. Olyan lettem, mint egy háziasítás előtti állat, aki kerüli az embert. Visszailleszkedni? Hova? Hiszen idegenné vált az a világ! Minden, amit kínál, csak egy újabb banánhéj, amin újabb csúszás vár! Hajléktalan szálló? Hogy még azt a keveset is elvegyék, amim van? Hiszen ők nem bajtársak, hanem konkurencia! Az életért küzdő versenytársak! Egy holtponton túl innen nincs visszaút. Legalábbis saját erőből nincs.

Egy napon, karácsony előtt egy ismerős arc szólított meg a Batthyány téren. Zoli volt. Ő ott volt elnök, ahol én vezérigazgató annak idején. Te vagy az? Én, mondtam. Amíg én élek, te utcán nem lehetsz, mondta. Házába vitt és helyet adott. Akkor még nem kommunikáltam emberként, fel sem fogtam mi történik velem.

Három dolgot kérek tőled, Balázs, mondta. Nekem te ne adj vissza semmit. Ha majd egyszer módodban áll, add vissza mindezt a rászorulóknak. A másik, hogy bocsáss meg nekem! Miiiiiii, kérdeztem? Miért kellene megbocsájtanom? Azért, mondta Zoli, mert általában azok szoktak velem legjobban kiszúrni, akiken segítek, ezért már most kérem bocsánatodat. Igen, bólintottam. Így már értem. És mi a harmadik? Most eszel, iszol, kipihened magad és nekiállsz megírni az életedet és gondolataidat. Amúgy meg itt a karácsony, csatlakozz hozzánk.

Két napig aludtam. Amikor felébredtem és láttam, hogy nem álmodtam csupán mindezt, nekiálltam írni. Azóta is ezt teszem.

Hát ilyen egy hajléktalan sors, amit én itt csak hetekig éltem meg. Akiket az utcán látunk, évekig, sőt évtizedekig élnek kivetettségben, többségük ott is hal meg. Igaz, Afrikában is éltem így, de ott más. Ott mindenki hajléktalan. A civilizált Európában mindez sokkal embertelenebb. Elnézem a sok majmot a Facebookon. Kocsi, jó cuccok, felhazudott életszituációk. Áhhhh! Darwin visszafelé is működik, higgyétek el. Az ember nem azon a szinten van, ahol magát mutogatja. Igaz ez egyénre és társadalomra egyaránt. Kirakat emberek között és kirakat társadalmakban élünk, ahol minden illúzió. Csak magunk vagyunk valóság, ami körbevesz, az hazugságözön. Köszönöm Istennek, hogy végül valós emberekkel hozott össze. Kívánom nektek ugyanezt. Áldott karácsonyt mindenkinek.

Mihálffy Balázs

Unokatestvérét korlátozza Matolcsy

Bak Mihály

-

2018-12-18

0

Kifizetési korlátozást rendelt el és felügyeleti biztost állított az NHB Bankhoz az MNB. A törpebank tulajdonosa, Szemerey Tamás Matolcsy György unokatestvére.

Azonnali intézkedéseket hozott az MNB a Növekedési Hitelbank (NHB Bank) Zrt. likviditási helyzetének orvoslása érdekében. Az intézkedések célja a likviditási helyzet romlásának megakadályozása és különösen a betétesek érdekeinek védelme – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) reggeli közleményében.

A kommünikéből kiderül, hogy

az NHB-nál megrendült a likviditás,

azaz a betéteseknek szükség esetén akár azonnal kifizethető pénzmennyiség rátája.

Az MNB ezért a mai naptól 30 napra elrendelte a 7 millió forint feletti betétek kifizetésének korlátozását, valamint megtiltotta a bank részére további kötelezettségek vállalását. Ezen kötelezések végrehajtásának biztosítására az MNB az NHB Bankhoz

felügyeleti biztost rendelt ki.

Az MNB egyidejűleg felszólította a bank vezetését és többségi tulajdonosát arra, hogy tegye meg a likviditási helyzet rendezéséhez szükséges intézkedéseket.

Hogy nem éppen óriásbankról van szó, azt szemlélteti az MNB adata, amely szerint összesen 28 olyan magánszemély és 83 vállalati betétese van a banknak, akit a 7 millió forintos betétkivételi korlát az ennél magasabb összegű betét miatt érint, közülük 8 magánszemély és 39 vállalati ügyfél rendelkezik az OBA kártalanítás összegét (azaz 100 ezer eurót) is meghaladó betéttel. A likviditási helyzet rendezése esetén OBA kártalanításra esetükben sem lesz szükség.

Az előírt intézkedések végrehajtásának technikai lebonyolítása érdekében az MNB a felügyeleti biztos kérelmére

a mai napra bankszünnapot rendelt el.

A bank a holnapi naptól tovább folytatja működését.

Az NHB részesedése a magyar hitelintézeti szektor összesített mérleg-főösszegének csupán 0,2 százalékát teszi ki, likviditásának megrendülése a magyar pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását semmilyen módon nem fenyegeti.

Az NHB Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére, Szemerey Tamás tulajdonában áll. Az NHB-t az MNB rengeteg pénzzel látta el az elmúlt években a vállalati hitelfinanszírozás érdekében.

Featured

Ebből kellene fedezni az összes beszerzést, korszerűsítést.

a bejelentett tervek-ígéretek folyamatos illetményemelést és sok ezres létszámbővítést tartalmaznak.

hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás veszélye jelenleg elenyésző mértékű.

Ezek tehát a nem hagyományos (fél-)katonai fenyegetések, távol térségünktől.

csak az eddig megszokott általánosságokkal találkozhatunk.

Egyedül a helikopterek fogják erősíteni az expedíciós hadviselést,

A magyar kormány mégse látta szükségét módosítani környezetünk biztonsági megítélésén.

Azonban most dobjunk félre minden véleményt, prekoncepciót és nézzük a tényeket, sine ira et studio

A Demokratikus Koalíció progresszív, nyugatos, balközép polgári párt.

Az MSZP egyik platformjaként kezdték

Mi lesz a DK sorsa?

Előbb-utóbb nálunk is…

ez a korlátozás ellentétes a képviselők jogait rögzítő (kétharmados) törvénnyel.

ő (a vezérigazgató!) nem szólhat bele ebbe, ahogyan a híradások tartalmába se,

A rendőröket nem engedték be a biztonságiak

Röviddel ezután dulakodás kíséretében kidobták az épületből Vadai Ágnest

Egységben az erő, ha kell, akkor napokig, hetekig folytatják

Szintet lépett az erőszak rendszere

Lehetnek sztrájkok is

A rendőrség és a demonstrálók egyaránt roppant szelíden és udvariasan viselkedtek egymással

Folytatása következik?

az NHB-nál megrendült a likviditás,

felügyeleti biztost rendelt ki.

a mai napra bankszünnapot rendelt el.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA