Featured

(Orbánnak) fontos dolgok – Déli Kávé Szele Tamással

Így kávé mellett beszéljünk most kicsit a fontos dolgokról. Csak hát mi a fontos? Ha a kollégáimat kérdezném, sokan a miniszterelnök tegnapi sajtótájékoztatóját találnák a legfontosabbnak, ha a szomszédomat, ő azt, hogy késnek a nyugdíjak egyelőre megfejthetetlen okokból, ha a pincért, szerinte a vendéglátóipari áremelések mindennél lényegesebbek.

És így tovább. Minden fontos, kérem – ne essünk abba a hibába, hogy ami minket nem érint személyesen, azt lényegtelennek tekintjük. Habár azon erősen mélázok, mi a fityfene volt fontos azon a tegnapi két órás sajtótájékoztatón?

Túl azon, persze, hogy minden volt, csak épp sajtótájékoztató nem. Kezdjük azon, hogy vagy hat médiumot be sem engedtek, a helyhiányra hivatkozva, ezek: a Magyar Hang, az Azonnali, a Klubrádió, a Mérce, a Direkt36 és az Alfahír. Az utóbbiért (szerintem) nem kár, de a másik öt épp nem agresszív vagy botrányos hangneméről, viselkedéséről nevezetes… persze, a szervezők azt mondták, „helyhiány miatt” nem mehetnek be. Valószínűleg az sem érti, miért pont ez a hat sajtótermék került feketelistára, aki oda tette őket, de ez egy ilyen rendszer, kérem.

Azután viszont nem tudtunk meg semmi újat. A miniszterelnök az alákérdezéseket értékelte, a valódi kérdésekre leginkább nem is válaszolt: mellébeszélt, körmondatokban halandzsázott mindenféle vízióiról, amiknek több helye volna egy harmadosztályú horrorfilmben, mint a közéletben, megtudhattuk, hogy nem foglalkozik üzleti ügyekkel (ezekben a pillanatokban riasztó hangok hallatszottak a födém irányából, de erős az épület, kibírta ezt is), két kultúra harcol Európában vagy Európáért (miért nem mindjárt hat?) és a sajtó a mi kis minielnökünk ellensége.

Ez utóbbit ékesebben magyarázta el a szokottnál, és ennek következtében a Napnál is világosabb, hogy álomvilágban, sőt, rémálomvilágban él. Persze, értem, honnét fakadnak a téveszméi, meg is fogom magyarázni, de előbb lássuk, mit mondott?

Azt, hogy „baloldali, liberális médiatöbbség van”. (Micsoda? Most sepertek egybe 476 kormánypárti orgánumot!) „Ahogy felkelek, tudom, hogy a mai napon is ellenszélben fogok dolgozni. Rögzíteni kell azt is, hogy többen vannak ellenem önök közül, mint velem.” (De a legtöbben a vízilovakkal vagyunk) „A médiaalapítvány azért lett nemzetstratégiai érdek, mert nonprofit. Ha a balliberális oldal ugyanezt az utat kívánja járni, ugyanezt a döntést fogom hozni.” Módszertani-műfajelméleti útmutatás: „az interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval.” (Kérem, tényleg nem élvezet, mikor mindenféle kellemetlen kérdéseket tesznek fel… esetleg tiltsuk be a kérdezést?) De a legszebbet szó szerint idézném:

„Az AP újságírója szembesítette Orbánt azzal, hogy Orbán szerint médiaellenszélben kell dolgoznia, és a reggeli sajtószemlékben nagyon sok kormánykritikus hang van, és szerinte többségben vannak az ilyen hangok. Erre az újságíró azt mondta, „ez lehet, hogy azért van, mert azok a kormánykritikus médiumok, akik függetlennek mondják magukat, mind a saját szempontjukból adják le a híreket. Azok meg, amik a kormányt támogatják, egyre összehangoltabban ugyanazt mondják, hiába vannak 476-an. Ha megnézzük a megyei lapokat, mindenhol ugyanaz az önnel készült interjú jelenik meg, mindenki ugyanazt a kormányt támogató mondatokat mondja.”

Ez utóbbi megyei lapos résznél Orbán a mellette álló Kovács Zoltán államtitkár felé fordulva azt mondta mosolyogva: Még szép!” (Index)

Na, akkor most jön a magyarázat

Miniszterelnökünk reggel felébred, kávéért nyúl, mint mindannyian és mellé előveszi a sajtószemlét. Abban pedig egyenként szerepelnek a független lapok kormánykritikus írásai, külön-külön, hiszen ezek nem központi utasítás alapján készülnek, ahány, annyiféle, nem is mindig ugyanarról szólnak. Ebből van tizen-huszon-valahány. Az elég soknak néz ki egy sajtószemlében, még kivonatolva is. Hogy ezek maximum tíz lapban jelennek meg összesen? Nem érdekes, soknak tűnnek. Ellenben ha a kormánymédia lapjait nézzük, azokban mind ugyanaz a híranyag szerepel, gyakran szó szerint is, tehát nem lehet többször berakni ugyanazt a szemlébe, nincs hogy – így aztán hiába áll a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány 476 tagból, ők csak ugyanannyi cikket termelnek, mintha egy lap volnának, maximum kettő. Hát ezért hiszi a minielnök, hogy balliberális médiatúlsúly van, és fogja is hinni, míg ki nem irtja a független sajtó írmagját is. Aztán meg majd azért nyavalyog, hogy nincs sajtó.

De mondott ő mást is, szebbet, ami különös aktualitást kapott mára, és fontosabb, mint a médiaügyi képzelgései.

„Én már elég sokat dolgoztam, sosem hagytam, hogy az elvégzett munkát ne fizessék ki.” – és ezzel arra utalt, hogy mindenki képes kikövetelni a járandóságának megfizetését. Sőt, jogában is áll.

Hogy mit dolgozott? Hát egész életében vagy képviselő volt, vagy kormányfő, emellett pártelnök, maximum ösztöndíjas, márpedig ezek nem produktív munkakörök, amikben mérni lehet a teljesítményt, sőt: ezek fix bérezésű állások, amelyek esetében bérvitának helye se nagyon lehet. No, micsoda még ilyen?

A nyugdíjak

És ezzel át is eveztünk a tegnapból a mába. Azt épelméjű ember nem vonhatja kétségbe, hogy a nyugdíj sok-sok év munkája után megérdemelten jár. Ma reggel azonban azt kellett tapasztalják a magyar nyugdíjasok, hogy nem érkezett meg a számlájukra a jog szerint járó összeg. Egyelőre zajlik a botrány, de már kezd körvonalazódni, mi történt: a tudomány mai állása szerint az, hogy új informatikai rendszerre álltak át az Államkincstárnál, ezért nem érkezhettek meg időben a nyugdíjak. Utoljára 40 napja kapták meg a pénzüket az idősek (a karácsony miatt előrehozták az utalást), és mintegy egymillió időst érinthet az elmaradt utalás.

Mármost a nyugdíj nem egészen olyasmi, mint egy munkabér, sokkal kényesebb helyzetben lévő embereknek jár. Aki nem tud határidős számlát, részletet, törlesztést fizetni, aki nem tudja kiváltani a gyógyszerét vagy akinek emiatt nem jut ételre, tüzelőre, az nincs abban a helyzetben, mint egy átlagos munkavállaló, aki ilyen esetben megpróbál megélni a tartalékaiból vagy kölcsön kér. A nyugdíjasoknak miből lennének tartalékai? És miért kérjenek kölcsön, ha járna nekik a pénz?

Az OTP egyelőre kiadott egy roppant szűkszavú tájékoztatót:

„Tájékoztatás
A nyugdíjak utalásáról

Az OTP Bank tájékoztatja ügyfeleit, hogy a 2019. január 11-én esedékes nyugdíjak átutalása várhatóan csak 2019. január 14-én hétfőn történik majd meg. A nyugdíjak utalása a bank rendszerétől független ok miatt csúszik.
Megértésüket köszönjük.”

Sejthető is, mi ez a „független ok” – 2017 novemberétől a járandóságokat az Országos Nyugdíj Főigazgatóság (ONYF) helyett már a Magyar Államkincstár (MÁK) fizeti ki. Az ám, csakhogy a MÁK-nál tavaly decemberben informatikai fejlesztés zajlott. És hát így sikerült. Valószínűleg ennek köszönhető a mostani csúszás, amit azonban a MÁK egészen más módon magyaráz ma délelőtti közleményében:

„Nincs fennakadás a nyugdíjak kifizetésénél! A Magyar Államkincstár felhívja a figyelmet, hogy nincs fennakadás a nyugdíjak kifizetésében. A bankszámlákra érkező nyugdíjak jóváírása technikai okok miatt napközbeni jóváírással történik meg. A bankszámlára érkező nyugdíjakat tehát az érintettek a mai nap folyamán megkapják. A postai kifizetések 2019. január 14-én indulnak el.”

Kérem, informatikai hiba vagy technikai hiba, ha nagyon szigorúan vesszük, lehetnek épp szinonimák, azonban az Államkincstár hatalmasat alakított valóságelhárítás terén – azt ugyan nem mondták, hogy egymillió ember hazudik, és már náluk is van a pénz, de azt állítani, hogy még ma megkapják, mikor az OTP csak hétfőn képes kifizetni, minimum egy Don Quijote bátorságára vall, aki hősiesen száll szembe a tényekkel és a szélmalmok is mind emberevő óriások.

De ahhoz is kellhetett némi bátorság, hogy egy nappal azután, hogy a miniszterelnök arra buzdít: mindenki álljon ki öntudatosan a pénzéért, ezt a hibát engedjék becsúszni. Mert ha tekintetbe veszem a lappangó összeg mértékét, ennek még a két napi kamata is akkora összeg, amennyiért érdemes stiklizni.

Hát, kérem, vagy megjön ma a pénz – ez esetben sem tiszta a helyzet, de legalább csak minimális lesz a csúszás, bár még így is okozhat károkat – vagy megjön hétfőn, mely esetben szigorú és nyilvános vizsgálat következne minden kultúrállamban.

Nálunk nem.

Vagy nem jön meg hétfőn sem, és akkor nincs más megoldás: hallgatni kell Orbán Viktorra.

Kiállni azért a pénzért.

Nem hagyni, hogy a járandóságot ne fizessék ki.

Ő mondta, kérem, hogy ez a teendő.

Ez most akkora tévedés volt, amit sokáig nem fog elfelejteni.

Ugyanis ezek a fontos dolgok.

Nem érkeztek meg a nyugdíjak – Frissítve!

Mindeddig nem érkeztek meg a számlákra a ma esedékes nyugdíjak, erről számoltak be érintettek tömegesen. Az esedékesség napján hajnalban szoktak értesítést küldeni a bankok.

Egyelőre nem világos, mi történt, az tudható, hogy nyugdíjasok tömegével számolnak be arról, hogy ma hajnalban nem kapták meg az értesítést bankjuktól arról, hogy megérkezett számlájukra az ellátás.

Idén 2,7 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, a bankszámlákra január 11-én érkezik a megemelt nyugdíj, a posta pedig január 16-án kezdi meg a kézbesítést – mondta egy hete Rétvári Bence.

Az esedékesség napján kora reggel szokott a számlán landolni a pénz. A szabály egyébként pontosa úgy szól, hogy a folyósítás napja minden hónap 12-e. Ha azonban ez hétvégére esik, a megelőző pénteken megy a pénz.

Különösen kellemetlen ez azért is, mert decemberben előbb utalták az ellátást a karácsony miatt, ezért azóta sokaknak nyilván elfogyott a pénzük.

Az átszervezések sorában most már nem a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, hanem a Magyar Államkincstár utalja az ellátásokat.

A bankok közölték: nem miattuk késik a pénz, ami csak hétfőn várható

Az OTP jelezte: „a 2019. január 11-én esedékes nyugdíjak átutalása várhatóan csak 2019. január 14-én, hétfőn történik majd meg. A nyugdíjak utalása a bank rendszerétől független ok miatt csúszik.”

A CIB Bank honlapján az áll: a mára várt nyugdíjak nem érkeztek meg a Magyar Államkincstártól.

Az Államkincstár szerint ma mégis megérkezik a nyugdíj

A bankszámlákra érkező nyugdíjakat a nap folyamán megkapják az érintettek – közölte a Magyar Államkincstár az MTI-vel.

Nincs fennakadás a kifizetésben, a jóváírás a bankoknál technikai okok miatt napközben történik meg – tették hozzá.

A postai kifizetések 2019. január 14-én indulnak.

A Giro Zrt. arról tájékoztatott, hogy az államkincstárral együttműködve intézkednek a januárban esedékes nyugdíjkifizetések jogszabály szerinti – azaz pénteken történő – kifizetéséről.

A Giro Zrt. által üzemeltetett, a nyugdíjak elszámolását is végző bankközi klíring rendszer hibamentesen működik, a beküldött tranzakciók feldolgozásában nem volt és jelenleg sincs fennakadás – tették hozzá.

Beszélgetés egy beszélgetésről – Déli Kávé Szele Tamással

Ha már így kávézgatunk delente, térjünk vissza egy régebbi témánkhoz, mert új fejleményekre derült fény vele kapcsolatban. Igen, a Szabad Föld és a Vasárnapi Hírek, közvetve pedig a teljes nyomtatott ellenzéki sajtó sorsáról van szó: ugyanis Puch László, akit nyugodtan nevezhetünk felelősnek az ügyben, egy órás beszélgetést folytatott többek között erről is Rangos Katalinnal a Spinoza Színházban.

Én magam nem voltam ott, aminek oka van: nem kedvelem, ha hülyének néznek. Az ilyen beszélgetések ugyan mindig tanulságosak, mindig kiderül belőlük valami az igazsággal kapcsolatban (most is így történt), de soha nem őszinték. Tény, hogy minden interjú ilyen, de az is tény, hogy ezt a sajtóműfajt még akkor találták ki, amikor az emberek nem hazudtak szemrebbenés nélkül, sőt, néha bele is pirultak, ha igaztalant mondtak. Ezt az állapotot modern korunk túlhaladta – de lássuk, mit mondott Puch László, mire következtethetünk ebből és mik lehetnek a következményei?

A beszélgetés mottójának is felfoghatjuk azt, amit magáról állít:

„Én már nem emlékszem semmire. Ha mindenre emlékeznék, már régen messze lennék.”

Hát, hogy mondjam, ez a legkényelmesebb álláspont. Csak Puch esetében az is fontos, hogy mire nem emlékszik.

Például arra a jelenetre, amikor Orbán Viktor állítólag lerendelte volna Hatvanpusztára tárgyalni a Népszaváról, na, arra egyáltalán nem. A magyar sajtótörténetnek erre az ikonikus epizódjára a hatvanpusztai majorságban került volna sor, ahová egy Volkswagen Transporterrel szállították le az egykori MSZP-pénztárnokot egy bicskei parkolóból. Kicsit kémfilmbe illik a dolog, de tudjuk: a magyar miniszterelnöktől nem idegenek a színpadias gesztusok.

Nos, erre a találkozóra Puch László kicsit sem nem emlékszik, sőt, városi legendának minősíti. Egy normális világban hinnék is neki, de annyi lehetetlen, ám valós esettel szembesültem már az utóbbi években, hogy csak csóválom a fejem – főleg a történtek fényében.

Ugyanis miről van szó?

Arról, hogy a baloldali papíralapú napilap-piac az elmúlt nyolc évben szó szerint eltűnt. A Népszabadságot eladták majd szétmachinálták, álnok módon megszervezett megszüntetésére az éji homályban még mindannyian emlékszünk, így a piacvezető a Népszava lett (nem kis részben különben a Népszabadság volt munkatársai segítségével). Ezt a Puch vezette „XXI. századi média Kft.” adja ki, több más lappal egyetemben, ide tartozott az eladott Szabad Föld és a megszüntetett, vagyis a Népszavába beolvasztott Vasárnapi Hírek is. Persze, hogy piacvezető a Népszava, ha egyszer nincs már Népszabadság… de nincs már Vasárnapi Hírek sem, a Szabad Föld meg maga sem tudja, mi lesz a sorsa. A munkatársak csak várják a döntést, azóta is várják, hogy a Közép-Európai Sajtó És Média Alapítvány megkapta őket – Puch Lászlótól, aki eladta a legolvasottabb magyar hetilapot.

Miért tette?

Saját állítása szerint nem megzsarolták, hanem egy korrekt vételi ajánlatot tettek neki, amit ő elfogadott. A későbbiekben ehhez hozzátette, hogy „megvezették”, ugyanis nem tudott a készülő kormánypárti médiaholdingról, és még a szerződéseket is úgy írták alá, hogy a hetilap eladása egybeessen az alapítvány létrehozásával, ezzel besározva őt. Csak ezt bánja, a lapot egyébként is eladta volna.

„Megtehettem volna, hogy nemet mondok, de nem biztos hogy racionális döntés lett volna, mert lehet rosszabbul járok.”

Így viszont csak a munkatársak és főként az olvasók jártak rosszul.

Azt viszont cáfolta, hogy a kormány kérésére vette volna meg a Népszavát. De hozzátette:

„Ha a kormány ellenezte volna, akkor azt mondjuk, köszönöm, nem.”

Jó uram, hogy is van ez? A kormánynak semmi köze a maga üzleti ügyeihez, kivéve, mikor igen, mert ha nem tetszenek neki, ugyanis akkor visszalép?

Ez a lóláb kilógásának tipikus esete.

Sőt, ennél többet is jelent. Éspedig azt, hogy a Népszava – számos laptársának élete árán – ugyan most piacvezető a saját kategóriájában (meg mert ebben a sportágban más nem is indul), ámde csak addig, amíg a létalapját képező több, mint ötven százaléknyi kormányhirdetés fenntartja. Magyarul: Puch addig tartja életben a Népszavát, míg Orbán Viktornak tetszik.

Nehéz lehet így ellenzéki napilapot írni, csak annyit mondanék.

Aztán meg van ám ennek egy belpolitikai vonzata is. Puch neve ugyanis évtizedeken át annyira összeforrott az MSZP-vel, hogy a mostani beszélgetés magát a pártot is képes hitelteleníteni, ha azonnal el nem határolódnak volt pénztárosuktól, mert kicsit különösen néz ki, ahogy indirekte bár, de nyíltan bevallja a kollaborációt a NER-rel.

És beismerte azt is, hogy a 2006-os kampány során a párt jóval több pénzt költött – egy pénztáros ebben a kérdésben valóban illetékes – mint azt a törvény megengedte volna. Ezt egy mondattal indokolta:

„Ha nem költöttünk volna többet, akkor nem nyerünk, köszönöm szépen.”

Ennek a mondatnak bizony következményei lehetnek.

Amennyiben van egy csepp esze a szocialista párt vezetésének, azonnal el kell határolódjanak tőle, de kétlem, hogy sor kerül erre – bár már most is késő volna, a beszélgetés vége után öt perccel lett volna helye ennek a lépésnek. És tudták, mikor van vége: hiszen jelen volt Mesterházy Attila volt pártelnök és Szakács László jelenlegi MSZP-elnökhelyettes is a Spinozában. Ők tudják mit tesznek – én azt tudom, mit kellett volna tenniük.

De lehet, hogy nekik már mindegy.

Végezetül: hogyan értékeli saját szerepét Puch László?

„Komoly érdemem van abban, hogy a Népszava a mai napig működik!”

És más lapok nem működésében szintén komoly érdemei vannak.

Egyszer majd, egy nyugodtabb érában érdemes lenne felkutatni összes érdemeit, mindenestől, mert nincs kizárva: rejtett összefüggések tömegére bukkannánk, amelyek a magyar belpolitika alakulásában komoly szerepet játszottak a színfalak mögött. Ezeket most kutatni roppant egészségtelen időtöltés volna, de eljön még az a kor, mikor minden kiderül majd.

De félek, akkor már senki sem fog emlékezni Puch Lászlóra – csak a Népszabadság, a Népszava, a Szabad Föld és a Vasárnapi Hírek sárguló lapjai tanúsítják majd, hogy volt ellenzéki nyomtatott sajtó is egy időben Magyarországon.

Volt, de egy rejtélyes kataklizma elpusztította.

Hát, azt hiszem, a kávé elfogyott és Puch sem érdemel több szót részünkről.

Orbán Viktor hosszú idő után először sajtótájékoztatót tartott

A kormányfő sajtótájékoztatóján egyebek között kiderült, hogy szerinte a magyarok többsége illiberális, a rabszolgatörvényt nem vonják vissza és újra Matolcsyt jelöli jegybankelnöknek. Azt persze megválogatták, hogy ki kérdezhet, az ellenzéki sajtó egy részét nem engedték be Orbán Viktor mai sajtótájékoztatójára. A Klubrádió, az Azonnali, a Mérce és a Magyar Hang sem mehetett be a Kormányinfóra.

A kormányfő a legutóbbi kormányülésről beszámolva a már megszokott fideszes lózungokkal kezdte, dicsekedett a gazdaság teljesítményével, mint mondta, Magyarország jobban teljesít, majd a családok ügyében folytatott nemzeti konzultációval folytatta.

Varga Mihály beszámolóját ismertetve a tavalyi költségvetésről többek között azt emelte ki, hogy az államadósság 71 százalék, a hiány pedig 2 százalék. A gazdaság stabil, és szerinte ez várható idén is.

A családügyi nemzeti konzultációról visszaküldött adatokból szerinte az derült ki, hogy a magyaroknak fontos ez a kérdés.

Ezután áttért az európai parlamenti választásra, ami szerinte a migrációról szól. Azt mondta, jól láthatóan minden liberális migrációpárti. Orbán szerint sorsdöntő lesz ez a választás, mert nagy lehetőség az európai választóknak, hogy mindenhol elmondják a véleményüket a bevándorlásról. Magyarország nemet mond migrációra. Orbán szerint az a cél, hogy az EU minden intézményében kerüljenek többségbe a bevándorlás ellenes erők. Trócsányi László vezeti majd a Fidesz EP listáját, őt jelölik a Bizottságba is.

A bevezető után jöttek a kérdések

Az köztévé Guy Verhofstadt véleményéről kérdezte Orbánt, amely szerint a magyar miniszterelnök „se nem demokrata, se nem keresztény”. Orbán azt válaszolta, hogy „a liberális gondolkodás oda jutott, hogy a liberálisok ma a szabadság ellenségei,” mert nem csak azt akarják megmondani, hogy ki demokrata, hanem azt is, hogy ki nem.

A Reuters munkatársa Matolcsy György jegybankelnök újrajelöléséről kérdezte, Orbán erre azt válaszolta, hogy „semmiféle meglepetés nem várható”.

Az Origo arról kérdezte, hogy változtat-e a Fidesz stratégiáján az ellenzék összeállása. Orbán szerint ezzel az ellenzék a saját sírját ássa, és neki nem kötelessége ebben megállítani őket. Arról, hogy a magyar ellenzék együtt tüntetett Brüsszelben Judith Sargentinivel, azt mondta: ez az újabb bizonyítéka annak, hogy az EP-választás tétje a bevándorlás lesz. Semmi különöset nem lát abban, hogy a magyar bevándorláspárti politikai erők egy holland bevándorláspártival tüntetnek.

A Bloomberg a túlóratörvényről kérdezte, Orbán szerint ez semmilyen összefüggésben nincs a munkaerőhiánnyal. Még a kérdés előtt arról beszélt, hogy hosszú távon 4,5-5 millió között lesz a munkát vállaló emberek száma Magyarországon, ez a teljes foglalkoztatottsághoz közelít. Ennél viszont több emberrel nem lehet számolni, ezért ennyi emberből kell kihozni a gazdasági növekedést. Nem akarunk se bevándorlást, se vendégmunkásokat.

Nemcsak az ellenfél nemzetközi, hanem mi is azok akarunk lenni, válaszolta a PestiSrácok.hu kérdésére. Vagyis vannak a bevándorláspárti nemzetközi erők, akik mindenhol tüntetnek Budapesttől Rómáig, és vannak a bevándorlásellenesek, aki szintén össze akarnak fogni. Éppen ezért üdvözölte is az új olasz-lengyel tengelyt.

Sok magyart, köztük a tüntetőket sokkal jobban érdekli például a korrupció, az egészségügy, a közmédia állapota, mint a migráció, ezzel miért nem foglalkoznak, kérdezte az AFP. Orbán azt mondja, a migráció lesz a következő 15-20 év sorskérdése. „Minden jó, ami a migráció megállítását szolgálja, minden rossz, ami magunkra húzza a migrációt.”
A többi témára nem reagált.

Mit gondol a korrupció magyarországi szintjéről – kérdezte az MFOR munkatársa, mire Orbán Viktor azt állította, hogy a magyar korrupciós viszonyok nem rosszabbak mint Európában, sőt.

A 444 arról kérdezte, mi a szerepe abban, hogy mostanra milliárdos lett a veje, Tiborcz István, az apja, Orbán Győző, a szomszédja, Mészáros Lőrinc, a volt kollégiumi szobatársa, Simicska Lajos és a kötéltársa, Garancsi István is. Erre azt válaszolta, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, ehhez tartja magát.

Az Euronews Brexittel kapcsolatos kérdésére válaszolva azt mondta, vizsgálták a Brexit magyarokra gyakorolt hatását, és úgy találták, hogy annak semmilyen súlyos következménye nem lesz Magyarországra, vagy a kint élő magyarokra.

Orbán: Magyarországon illiberális többség van

Milyen illiberális fordulatokat terveznek még 2030-ig? – kérdezte az Index. Orbán szerint a magyarok három kérdésben is illiberálisak: a bevándorlás kérdésében, abban, hogy házasság egy férfi és egy nő között lehetséges és abban az ügyben, hogy a keresztény kultúrát meg kell védeni. Magyarországon illiberális többség van, mondta.

Az Index másik kérdése, az volt, hogy az egyik oldal sorosozik, a másik a O1G kifejezéssel él, vagyis a közbeszéd leromlott, és ő felelősnek tartja-e magát ezért? Orbán szerint viszont senki sem háríthatja át a felelősséget azért, amilyen szavakat használ.

A 888 kérdésére Orbán elmondja, hogy nyílt sisakos harc zajlik Soros György ellen, aki a migrációt óriási erőforrásokkal befolyásolja. Megérti, hogy Sorosnak nem tetszik mindent, amit a magyar kormány mond, de ez nyílt harc. Szóba hozta az antiszemitizmus kérdését is, szerinte Soros bírálatában semmi antiszemitizmus nincs.

A Népszava kérdésére, hogy miért nem ad interjút egyes lapoknak, Orbán azt válaszolta, hogy bárki elé kiáll, de annak nem látja értelmét, hogy bikaviadalt vívjon újságírókkal. Azzal nincs értelme szóba állni, akin látszik, hogy rosszindulatú.

Marad a rabszolgatörvény

Egyelőre nincs napirenden a túlóratörvény módosítása – válaszolta az RTL Klub kérdésére, miszerint elképzelhető-e, hogy a kritikák miatt változtatnak rajta. Orbán szerint Magyarországon mindenkinek, aki elvégezte a munkáját, a következő hónapban meg kell kapnia a bérét. A törvény szerinte ebben semmilyen változást nem hoz.

Az ATV is megkérdezte, hogy a társadalom 80 százalékának elutasítása, a tüntetések, a szakszervezetek tiltakozása nem késztetik-e arra, hogy mérlegelje a rabszolgatörvény módosítását. Orbán szerint azonban a munka törvénykönyve jó törvény, senkire semmilyen kényszert nem ró, és nincs miért a visszavonását mérlegelnie.

A német ZDF ismét a korrupcióról kérdezte, Orbán vejét is megemlítve. Azt akarta hallani, mit tesz annak érdekében, hogy az uniós fejlesztési pénzek ne a családja zsebében végezzék. Orbán szerint senki sem áll a törvény fölött, az EU-nak beható vizsgálatokra van joga. Majd megismételte: üzleti ügyekkel nem foglalkozik.

Az EchoTV megkérdezte, mit gondol Sargentini azon kijelentéséről, hogy sok európai miniszterelnök számára kellemetlen egy asztalhoz ülni Orbánnal. Orbán röviden csak annyit válaszolt, hogy „minden botnak két vége van”.

A Le Monde tudósítójának azt felelte, hogy személyesen jó a kapcsolata Macron francia elnökkel, a migrációról vallott különböző elképzeléseik miatt azonban harcolnia kell ellene.

A hvg.hu munkatársa idézte Orbán korábbi állítását, hogy addig nem érdemes korrupcióról beszélni, amíg nincsenek fideszesek a leggazdagabbak között, majd hangsúlyozta, hogy most már vannak. Orbán azt válaszolta, hogy ezeken a listákon csak kuncogni szokott. Szerinte két okból fizetnek emberek, hogy rákerüljenek a listákra, vagy ne kerüljenek rá a listákra. Ezután megismételte, hogy üzleti kérdéseket továbbra se kommentál és nem engedi sem magát, sem a kormányt beleprovokálni ilyenekbe.

A BBC is a rabszolgatörvényről kérdezte Orbánt. A tudósító szerint, ha a „puding próbája az evés”, de ez a puding a tüntetések tükrében kifejezetten keserűnek bizonyult, felmerül, leveszi-e az asztalról. Orbán csak annyit válaszolt angolul: „Taste it!” (Kóstolja meg!)

Ma viszont nincs jó kapcsolat a németekkel, mert a németek nem tartják tiszteletben, hogy Magyarország nem akar bevándorlóország lenni – válaszolta a Die Welt-nek. Nyomást gyakorolnak ránk, hogy engedjük be a migránsokat, de ezt ő elutasítja – mondta Orbán.

Az Inforádió kérdésére Orbán azt mondta, hogy nem híve a nagy arányú kormányátalakításoknak. Magyarország az egyetlen olyan ország az EU-ban, ahol soha nem voltak előrehozott parlamenti választások, a stabilitást nagy értéknek nevezte, és szerinte ez a jövőben még inkább így lesz.

A 24.hu azt kérdezte: nem kompromittálja-e a kormányfőt, hogy üzletemberek magánrepülőin utazgat, mintegy szívességet véve igénybe. „Szuverén embernek tartom magam” – mondta Orbán, majd hozzátette: nem lát olyan jó példákat, ahol megérte volna nyomást gyakorolni személyére, így tehát mindenki megnyugodhat, ő maga és a kormány is a magyar emberek érdekeiben hozza a döntéseket.

A CEU a politika áldozata lett? – kérdezte az AP tudósítója, aki ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tevékenységének nagy részét helyezi át Bécsbe. Orbán erre rögtön lecsapott: akkor ezek szerint mégsem megy el teljesen, sőt, akkor igazából a CEU marad. Ő nem úgy ismeri Soros Györgyöt, mint aki elmenne.

A kormányinfó több mint két órán keresztül tartott, és ezúttal elhangzottak kritikus kérdések is. Orbán Viktor persze lerázta a környezetének gazdagodását firtató kérdéseket.

Válasz az EU-s választásokra vonatkozó közös ellenzéki lista javaslatára

Tegnap egy egész fejezetet szenteltem a májusi EP parlamenti választás elméletileg felállítandó közös ellenzéki listának. A hangsúly az „elméleti” szóra vezethető vissza, mert jelenleg, bár a baloldali központok felkészülhetnek egy ilyen listára, a Jobbikról nehéz elképzelni, hogy áldást adjon egy ilyen rendszerre. Azonban az MSZP elnöke, Tóth Bertalan ezt a javaslatot tette a szombati demonstráción.

Nem ismerem az MSZP vagy más baloldali központok belső működését, fogalmam sincs arról, hogy ezt az elképzelést valaha is formálisan megvitatták-e a pártvezetők között. Ha eddig nem, akkor már késő: már megvitatják mind a független, mind a kormányzati médiában.

A 2014. májusi EP-választásokon, amelyek szorosan követték a nemzeti választásokon a nagy Fidesz-győzelmet, a szavazási lelkesedés alacsony volt. Kevesebb, mint 2,4 millió ember szavazott. Bár a Fidesz-KDNP csak a szavazatok 51,48% -át nyerte , a párt a 21 EP parlamenti helyének 57,14% -át érte el. Nyolc párt versengett, közülük hat helyet szerzett. Magyarországon a választási küszöb 5%, és a mandátumokat az úgynevezett d’Hondt mátrix alapján osztják el, amint azt az Országos Választási Hivatal honlapja mutatja.

Egy közös lista lelkes támogatója Hargitai Miklós

A Magyar Újságírók Szövetségének elnöke a hirklikk.huban azzal érvelt, hogy egy közös lista „a legnagyobb lehetőség az Orbán politikai rendszerének elpusztítására”, mert ha csak két fél tartózkodik a versenyen, az elvesztett szavazatok száma minimális lenne. Számításaim alapján azonban viszonylag kevés szavazatot vesztettek el öt évvel ezelőtt. Mindenesetre a kérdést, hogy egy kétpárti rendszer hogyan játszhatna választási lehetőséggel, saját matematikusainkra hagyom, akik biztos vagyok benne, hogy rengeteget fognak gondolkodni.

Hargitai úgy véli, hogy egy lista, nevezzük az Egyesült ellenzéknek, több szavazatot kapna, mint az egyes felek önállóan. Még ha a Fidesz csak néhány helyet vesztene el, az is jel lenne az Európai Néppártnak, hogy a Fidesz végül nem annyira erőteljes, mint azt hitték, és ezért az EPP inkább hajlandó lenne kivágni a Fideszt. A legutóbbi közvélemény-kutatások azonban az MSZP és a Jobbik esetében két-három mandátumot és egy DK-st jeleznek. Momentum, ha szerencséje van, egy helyet kaphat. Az LMP minden szavazata elveszne. Még a legjobb esetben is, az ellenzék jelenlegi kilenc helyéből egy-két helyet veszítene el. A legrosszabb esetben 4 helyet veszítenek el. De folytatja Hargitai, a közös lista 10-11 helyet jelentene az ellenzék számára. „2010 óta nem volt ilyen lehetőség…. Itt az idő, most vagy soha – írta Hargitai, idézve Petőfi Sándor híres versét, amelyet az 1848-as forradalom kitörése előtt írtak.

A Fidesz terve: az ellenzék bevándorlás párti

Echo TV oldalán megjelent egy hosszabb cikk, amely azt jelzi, hogy a Fidesz terve, egyelőre legalábbis, hogy az összes ellenzéki pártot, köztük a Jobbikot is, mint bevándorlást pártoló csoportnak állítsák be. Az ellenzéki pártok tagadják, hogy támogatnák a bevándorlást, de az EP választás jelöltjeinek egyesítésével igazán  sokszínű alapokról indulnak. Nagy országos demonstrációk szervezésével „meg akarják gyengíteni a bevándorlás elleni kormányzati pártok helyzetét”. Az EP választásainak egyesítésével „Soros listát” hoznak létre.

PestiSrácok üzenete talán a legnyilvánvalóbb: „Az EP-választások eredménye nagyobb, mint valaha, mivel a menekültválság teljesen átírta a kontinens politikai feltételeit. Ma már a migrációval szembeni attitűdünk van.” Az Emmanuel Macron által vezetett bevándorlási erőket csak a pártok támogatásával lehet megállítani, amelyek véget vetnek a status quo-nak.

Az idegengyűlölő magyar választóknak szóló üzenet az, hogy az ellenzéki szavazás, akár egyetlen listán, akár egyénileg, egy szavazás az ország elárasztására a közel-keleti és afrikai idegen migránsokkal. A Fidesz stratégiája, amely mindenben a Soros ellenes kártyára tesz, jól működött a múltban, és mivel a pártvezetés folytatja ezt a propagandát, feltételezem, hogy biztosak abban, hogy ez a továbbiakban is a legjobb stratégia marad. Felmerül a kérdés, hogy az elégedetlenség a rendszerrel felülbírálja-e a migrációs veszély kormány által ellenőrzött médiában terjesztett üzenetét.

Rettegni kell a bevándorlók „hordáinak” megérkezésétől

Számos „politikai tudós” tevékenykedik annak érdekében, hogy meggyőzze a választókat az EP választásának fontosságáról azoknak a magyaroknak, akik rettegnek a bevándorlók „hordáinak” megérkezésétől. Kiszelly Zoltán az egyik. December végén megosztotta gondolatait az MTV M1-csatornáján, ahol kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kormányzati pártok, amelyek a bevándorlás ellenesek rendelkeznek, az EP-választásokon számíthatnak az új szavazókra. Feltételezem, hogy ezek a hirelingek csak a párt propagandistái által táplált papagájok. Véleményem szerint nem kétséges, hogy ha a mai és május közötti időszakban nem lesz jelentős megrázkódtatás, a Fidesznek ez a kampánystratégiája megmarad az EP-választásokra.

A választópolgárok politikai szempontból kifinomultabb tagjai nem juthatnak át a propaganda primitívségén, és nehezen gondolják, hogy egy ilyen üzenet erőteljes hatást gyakorolhat a választókra. De mivel a kormány annyira könyörtelenül dobta Brüsszelt, mint a bogeyman, azt állítva, hogy megpróbálták aláásni a magyar nemzet szuverenitását, és Sorost, mint a keresztény Európába a muszlimokat behívó Sátánt, lehet, hogy könnyebb meggyőzni az embereket, álljanak Brüsszel és Soros ellen, mint arról, ami magában foglalja az európai projektet, annak ellenére, hogy a magyarok többsége az EU-t támogatja. Az ellenzéki pártoknak kényszerítő ellentmondást kell találniuk, és igen, lehetőleg egy üzenetet.

Balogh S. Éva

Der Standard: A magyarok dühe

Orbán Viktor kormánya erős nyomás alá került – írta a bécsi liberális lapban Csekő Balázs magyar származású osztrák újságíró „A magyarok dühe” című kommentárjában.

A túlórázásról és a közigazgatási bíróságok létrehozásáról szóló jogszabályok tiltakozási hullámot váltottak ki, de kérdés, hogy ez milyen hatást gyakorol Orbán Viktorra, aki 2010-es hatalomátvétele óta ritkán került utcai nyomás alá. Voltak ugyan nagyobb létszámú tüntetések, de a mostaniak sokkal eltökéltebbek, hangosabbak, elégedetlenebbek és dühösebbek. Pillanatok alatt Orbán-ellenes mozgalommá váltak, és már kiterjednek a magyar társadalom sok rétegére.

A teljes ellenzék, a szakszervezetek és sok más szerveződés jogállamiságot követel, demokráciát, szabad sajtót és független igazságszolgáltatást – vagyis mindazt, amit Orbán lebontott. A lakosság elégedetlenségének mértéke a legjobban az ellenzék egységében mutatkozik meg. Az ideológiai eltérések jelentőségüket vesztették, a jobb-bal séma a múlté. Együtt vonulnak fel az Orbán-rezsim tekintélyelvű kurzusa ellen. A kép bizarr, de ez a magyar valóság. Intő jel a kormány számára, hogy a tiltakozások nagyon gyorsan átterjedtek vidékre is. Soha nem látott létszámban mennek ki az emberek a kisebb és nagyobb városokban is az utcára.

A tüntetők és a rendőrök közötti tumultuózus jelenetek láttán felmerül azonban a kérdés, hogy Orbán meddig megy el a saját kurzusában. Aligha fog engedményeket tenni, és az elmúlt hetek eseményei semmi pozitívra nem engednek következtetni. Az MTVA-nál a „belügyminisztériumból irányított magán őrszolgálat [!]” fellépése a parlamenti képviselőkkel szemben azt mutatja, hogy Orbán jottányit sem fog feladni hatalmából.

A helyzet csillapítása helyett provokatívan „hisztérikus sikoltozásnak” nevezte a tüntetéseket. Kilenc éve kétharmaddal a hatalomban Orbán szilárdabban nyeregben érzi magát, mint bármikor. Ennek ellenére kockázatos lenne számára az ellenzék véleményét egyszerűen lesöpörni, mert ez fokozhatná a lakosság dühét. Donáth Anna, a Momentum alelnöke 2019-et „az ellenállás évének” kiáltotta ki, ez startlövésnek tűnik a magyar ellenzék új korszakához, és széleskörű támogatást élvez a kormány bírálói között. Már eddig is tízezrek vettek részt a tüntetéseken: Magyarország egy politikailag forró év, Orbán pályafutása legnehezebb időszaka előtt állhat – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila

Orbáni retorikával Varsóban Orbán nélkül

Lengyel-olasz-tengelyt hirdetett meg Matteo Salvini Varsóban. A két belügyminiszter az „új európai tavaszt” az Orbántól hallott szavakkal jellemezte, de a magyar miniszterelnökről szót se ejtettek az EU „reformját” ismertetve.

Lengyelország és Olaszország az új európai tavasz hősei lesznek, a májusi európai parlamenti (EP) választások után új európai egyensúly megteremtésére törekednek – jelentette ki szerdán Varsóban Matteo Salvini. Az olasz miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter Joachim Brudzinski lengyel belügyminiszter meghívására érkezett Varsóba.

Az MTI tudósítása alapján az Orbán Viktor által rendszeresen hallott tartalom és megfogalmazás, szófordulatok köszöntek vissza a sajtótájékoztatón.

– Európában éveken át a francia-német-tengely volt túlsúlyban, Varsó és Róma azonban „új európai egyensúly” megteremtésére törekszik.

– Ennek érdekében Salvini szeretné, ha létrejönne egy „lengyel-olasz-tengely”.

– Az „új európai tavasz” során „a valódi európai értékek reneszánsza jön”, „kevesebb lesz a pénzügy és a bürokrácia, több a munka és több a családügy, és mindenekelőtt több a biztonság”.

– A két ország közös tervet dolgoz ki, mely

„friss vérrel, új erővel, új energiával”

erősíti meg Európát.

– Salvini szerint a lengyelek többször arról beszéltek, hogy Európának vissza kell térnie identitásához, a zsidó-keresztény gyökereihez. Ezt Brüsszelben „őrült módon elutasítják, és elutasítják a család értékét is”.

– Az EP-választások után egy olyan európai közösség kezd formálódni, mely

„más ütemben, más irányba vezet mindnyájunkat, mint a ma a bürokraták által irányított Európa”.

– Lengyelország és Olaszország semmiképpen sem készül az EU elhagyására. „Akik abban reménykednek, hogy szélsőséges, Európa-ellenes pozícióba szorítanak bennünket, csak annyit mondhatunk: ez lehetetlen vállalkozás” – mondta Salvini.

– „Olyan reformot akarunk, hogy az EU az állampolgárokhoz álljon közelebb, és kevésbé az elithez”.

– Gondoskodni kell Európa „széles értelemben vett belső és külső” biztonságáról, mindkét ország az EU határországának számít, e téren hasonló problémáik és tapasztalataik vannak „a nyilvánvaló különbségek mellett” (Olaszországban Lengyelországban éppúgy nincsenek menekültek, mint Magyarországon).

– Salvini soha nem egyezik bele újabb migránsok befogadásába, majd aláhúzta: fel kell gyorsítani a bevándorlók már folyamatban lévő visszatoloncolását Európából.

A magyar állami hírügynökség tudósítása alapján a két politikus egyetlen szót se ejtett arról, hogy ebben az „uniós reformban” szerepet szánnak a magyar kormánynak is.

Ebben szerepe lehet annak, hogy a lengyel kormánypárt (PiS) és a Salvini-féle Északi Liga az Európai Parlament két erősen euroszkeptikus pártcsaládjának, az Európai Konzervatívok és Reformerek, illetve a Nemzetek és Szabadság Európája frakciónak tagja, a Fidesz pedig az Európai Néppárténak.

A magyar miniszterelnököt az ellenzéki Polgári Platform (PO) képviselője, Mariusz Witczak
hozta szóba. Szerinte az egyeztetés célja „az EU szétverése”, és a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt „kétségtelenül újabb egzotikus szövetséget épít”. A PiS szövetségesei közé sorolta többek között a Brexitre készülő Egyesült Királyságot, a „Putyin-párti Orbán Viktort”, valamint a francia Nemzeti Tömörülés (korábbi nevén Nemzeti Front) élén álló Marine Le Pent.

Az Év Embere

Hát, azért erre senki sem számított. Mármint arra, hogy a Figyelő szerint Szijjártó Péter a tavalyi Év Embere. Én magam sok különöset tudnék mondani erről az úrról, aki pillanatnyilag a magyar külügyminiszter hivatalát látja el, fogok is, de az még soha eszembe nem jutott, hogy az Év Emberének tekintsem.

 

Nem baj, azért van a Figyelő.

Legyünk rövidek, pontosak, vegyük a puszta hírt: Szijjártó Pétert választotta 2018-ban az év emberének a Figyelő szerkesztősége. A külgazdasági és külügyminiszter ellentmondást nem tűrő kiállásának köszönhetően jelentősen nőtt Magyarország külpolitikai mozgástere, a magyar modell a világ számára is érthetővé vált, ráadásul egyre többen csatlakoznak a magyar állásponthoz – áll az indoklásban. Hiába, ami szép, az szép, ami okos, az okos – ez speciel igen nagy szamárság, és ronda is.

De az indoklással elég később foglalkoznunk: előbb lássuk, mit is jelent maga az elnyert cím?

Nem sokat. A Figyelő négy éve osztja ezt a titulust, az értékéről annyit, hogy tavaly Matolcsy György részesült benne, ő „a 2010 és 2014 között megteremtett politikai és gazdasági stabilitás” miatt. Maga az ötlet viszont nem magyar, nagyon nem az: ugyanis amerikai. A Time magazin választja meg az Év Emberét, éspedig 1927 óta – lássuk, ők kiket érdemesítettek erre a rangra?

Elég sokféle figura volt már náluk az Év Embere, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a Time nem a kedvenceit „tünteti ki” ezzel a címmel, hanem azokat, akik a szerkesztőség szerint az adott évben a legnagyobb hatással voltak az emberiségre. Az első Charles Lindbergh volt, 1927-ben, utána sokan következtek, Gandhitól Wallis Simpsonig, 1938-tól 1941-ig egymást követte Hitler, Sztálin, Churchill és Roosevelt, őket 1956-ban a magyar szabadságharcos, aztán J. F. Kennedy, az Apollo-8 legénysége, Henry Kissinger, Teng Hsziao-ping, Khomeini, Lech Wałęsa, a személyi számítógép úgy általában, Gorbacsov, George H. W. Bush, Ted Turner, az olvasó általában (a címlapra egy tükröződő felületet raktak, hogy mindenki magát lássa), Obama, Zuckerberg, Merkel, Trump, tavaly a #metoo-kampány résztvevői.

Idén meg az áldozattá vált újságírók, pontosabban, az eredetit idézve: „Az Őrzők az Igazság Háborújában”.

Nem véletlenül szedtem össze a hosszú listát, aminek a végén ők szerepelnek. Láthatjuk, nem okvetlenül a legrokonszenvesebb figurák vannak rajta, ahogy nem is a leggonoszabbak – nem az számít, ki mennyire szereti őket. Vagy ha nem, hát miért nem: az számít ezen a listán, más névsoroktól eltérően, gyakoroltak-e hatást a világra, és ez azért mindegyikükről kétségtelenül elmondható.

Hát a Figyelő ezek szerint más szempontok alapján értékel. Ugyanis Szijjártó Péter valószínűleg kevesebb mérhető hatást gyakorolt a világ folyására, mint az én Spárga nevű kandúrmacskám, pedig Spárga sem nevezhető világpolitikai faktornak. Mivel érdemelte ki a külügyminiszter ezt?

Magyarország külpolitikai mozgástere nem sokat nőtt, az Unión kívül maximum arról lehet beszámolni, hogy Petike végighaknizta a harmadik világot és mindenhol aláírt néhány teljesen értelmetlen egyezményt, amiket soha, senki nem fog betartani. Bár… volt már példa ennek az ellenkezőjére is.

Szíjjártó mester utazik, szerte és szét a nagyvilágban, mindenhol aláírja a protokolláris államközi szerződéseket, melyeknek mindig van egészségügyi, vízügyi és kulturális cikkelye. Rendszerint arról, hogy a szerződött másik fél valamely, ezeket az ügyeket érintő projektjébe beszállunk – ez természetesen nem jelent semmit, a másik fél is tudja, hogy nem szállunk be, nincs is nekünk mivel, csak ígérgetünk a levegőbe, aláírják udvariasságból, aztán, mikor elment végre Szíjjártó, megszámolják az ezüstneműt, és ha kezet fogtak vele, az ujjaikat is.

Ha minden megvan, nem üzennek hadat.

Egyszer volt csak olyan eset, mikor szavunkon fogtak. Igen röhejes helyzetbe lavírozta saját magát a magyar diplomácia. Történt pedig, hogy a magyar kormány 20 millió eurós támogatást ajánlott fel a Fülöp-szigetek kormányának a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására. Ennek van némi szimbolikus jelentősége is, hiszen a Duterte-rezsim tömegmészárlásai után az áldozatok tetemeit ezekbe a vizekbe hajigálták (és hajigálják). Mi valami olyasmit gondolhattunk, hogy ez is ugyanolyan írott malaszt marad, mint azok a vízügyi szerződések, amiket korábban Indonéziával, Malajziával, Vietnammal vagy Mongóliával kötöttünk, különösebb tekintet nélkül a Valóságnak nevezett ténykörülményekre, és arra, hogy az illető államokban van-e egyáltalán víz, valamint ha van, akkor mennyi.

Hanem Duterte komolyan vette a szerződést, tehát egyszer csak, 2017 májusában megjelent Budapesten a mezőgazdasági államtitkára, bizonyos Emmanuel Pinol, és – kérte a pénzt. Azt, ami erre fel a Külügyben kitört, nehezen nevezhetnénk másnak, mint sikítozós körberohangálásnak, hajtépéssel egybekötve. Arra hivatkoztak, hogy szó sem volt támogatásról, főleg nem államiról – „a találkozón arról esett szó, hogy az Eximbank az 510 millió eurós országlimit terhére tudna finanszírozást nyújtani többek között a cikkben is szereplő projektekhez, amennyiben azok magyar vállalatok bevonásával valósulnak meg”. Az országlimit pedig nem hitelkeret, hanem kockázati besorolás, így az ügyön csak az Eximbank veszíthet, nem ér a nevünk, káposzta a fejünk!

A diplomáciai botrány valahogy elsimult, mindenki életben maradt, pedig Pinol államtitkár esetében erre nem kötöttem volna nagyobb összegű fogadást – de azért az eset minimum pikáns. És bőven akad párja, például a tavaly decemberben megkötött mexikói templomrekonstrukciós szerződés vagy a vietnami Can Thoban, a Mekong deltájában már másodszor meg nem épülő ötszáz ágyas onkológiai kórház esete.

Nyugalom, ezeket sem fogják soha kifizetni, ezek a példák csak azt mutatják, milyen is az a megerősödött magyar külpolitika, aminek megnőtt a mozgástere.

Unión belül meg még kevésbé növekedett a befolyásunk, sőt, maga a Figyelő is azt írja:

„2019 minden bizonnyal újabb külpolitikai csatározásokat hoz, az európai parlamenti választást követően pedig hazánknak és szövetségeseinek kiemelt szerepe lesz az átalakuló brüsszeli politikában, amelyhez elengedhetetlen az eddigi külpolitikai irányvonal folytatása.”

Már, ha átalakul a brüsszeli politika.

Mert ha nem alakul át, akkor meg nem kiemelt, hanem statiszta-szerepünk lesz, mint eddig is.

Egy eredményt látok, amivel más magyar külügyminiszter nem dicsekedhet el, lehet, ez tette Péterünket különlegessé: még októberben díszdoktori címet kapott a kazah Kazguu Egyetemen, a címet Talgat Narikbajev, az egyetem rektora adta át neki Asztanában.

Ez lehet a titok nyitja, semmi más.

Még egyetlen másik külügyminiszterünk sem volt kazah díszdoktor.

Ez a külpolitikai mozgásterünknek az a bizonyos növekedése.

Másra ugyanis nem lehet gondolni.

Az Orbán rendszerrel való elégedetlenség egyre erősödik

Bár a pesszimisták biztosak voltak abban, hogy az utcai tüntetések iránti lelkesedést nem lehetett fenntartani, bár az ünnepek miatt a fővárosban a tüntetések között majdnem két hét telt el, és bár az időjárás rossz volt, ismét nagy tömeg gyűlt össze, hogy kifejezze elégedetlenségét az Orbán-rezsimmel. A tömeg lelkes volt, készen áll a harc folytatására.

A korábbiakhoz képest az elmúlt napokban Budapesten kívül más városokban is összegyűltek jelentősnek nevezhető tömegek. Szegeden január 3-án 2000 ember vett részt egy vonulásos tüntetésen; Pécsett, január 1-jén, 1500-ra tehető azok száma akik részt vettek a kormányellenes demonstráción. Mielőtt ezeket a számokat gyengítenénk, szem előtt kell tartanunk, hogy a szegedi és a pécsi lakosság körülbelül 10% -a a főváros népességének. Tehát ezek az arányok meggyőzőek. Talán még inkább lenyűgöző volt Tapolca (16.000 lakos) demonstrációja, ahol 400 ember jelentkezett be. Több mint 500 ember gyűlt össze Szolnokon, Hódmezővásárhelyen és Békéscsabán. Ez az utóbbi három város olyan terület, ahol a Fidesz az elmúlt évtizedben, jelentős erőfölényben van.

A korábban elrejtett elégedetlenség mára mindenki számára látható. Még azok a kommentárok is, akik a múltban azt mondták, hogy nincs remény arra, hogy Orbán Viktor rezsimjét a közeljövőben legyőzhetik, ma sokkal optimistábbnak tűnnek.

A budapesti tüntetésen számtalan beszédet mondtak különböző a szakszervezeti vezetők. Kordás László, a Magyar Szakszervezetek Szövetsége (MASZSZ) elnöke megismételte a szakszervezetek követeléseit, beleértve a „rabszolgatörvény” megszüntetését, a magasabb béreket, a jelenlegi „sztrájkjog” módosítását és a rugalmasabb nyugdíjba vonulás lehetőségét. Ami a szakszervezetek igényeit nyomatékossá tette, az ultimátumuk volt Orbán kormányához. Öt napot adtak a kormánynak, hogy felállítsanak egy delegációt, akik tárgyalhatnak a megoldás feltételeiről szakszervezeti vezetőkkel. Ha a kormány nem tesz eleget a követelésnek, országos figyelmeztető sztrájkot hirdetnek, mely január 19-én kerül megrendezésre. „A munkahelyeket, utakat és hidakat lezárjuk. Az ország működése megbénul, amelyért egyedül Orbán Viktor lesz felelős. ”Lehet, hogy ez nem az Orbán-kormány kedvére lesz, de így vagy úgy a kormánynak reagálnia kell a szakszervezetek igényeire.”

A szakszervezetek jelenléte a tüntetéseken egy bizonyos gravitációt kölcsönöz ezeknek az ellenzéki megmozdulásoknak, de kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a tüntetések sokkal többet jelentenek, mint a munkajog módosítása. Ők Orbán Viktorról és Fideszről szólnak. A tömeg tapsolt a szakszervezetek beszédeire, de a demonstráció valóban akkor éledt fel, amikor a későbbi felszólalók beszéltek a jelenlegi politikai rendszer eltávolításáról és a demokrácia és a köztársaság helyreállításáról.

A civil szervezetek képviselőiként Misetics Bálint és Udvarhelyi Tessza  közös beszéde következett. Fel kell lépni a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen, amelyek „az Orbán-rezsim alapját képezik. „A polgári engedetlenségért, a sztrájkhoz, a köztársasághoz!”

Végül a politikusok következtek. Molnár Csaba a DK-tól egyértelművé tette, hogy a végső cél az egész rendszer elleni küzdelem. Szerinte néhány másik fél, úgy gondolom, itt kifejezetten az LMP-re, és bizonyos mértékig a Jobbikra gondolt, kevésbé elkötelezett az ügyben. Csárdi Antal (LMP) például nem lépne túl a munkajog módosításainak hatályon kívül helyezésére és a szakszervezetek által támasztott egyéb igények megerősítésére. Ráadásul tegnap hallottam, hogy az LMP együttműködése a többi féllel nem teljesen átfogó. Az együttműködés szelektív lesz. Jakab Péter (Jobbik) erőteljes beszédet mondott, amelyben Orbán Viktort nevezte lókereskedőnek, aki piszkos üzletét az országa kárára vezeti, de gondosan elkerülte a rendszerváltás kérdését.

Tóth Bertalan (MSZP) talán a legjelentősebb bejelentést tette, ami arra enged következtetni, hogy most, hogy sikerült egységesíteniük a parlamenti pártok és az utcai emberek közötti egységet, itt az ideje, hogy „egységet hozzunk létre az Európai Parlamentben és a helyi választásokon. ”Ez a javaslat határozott ellenérzést válthat ki, és valószínűleg csupán az októberi önkormányzati választásokon fog megvalósulni. Az elmúlt napokban sokat hallottunk ezekről a tárgyalásokról a különböző pártok vezetőitől.

A Jobbik, az MSZP, a DK, a Momentum, az LMP és a Párbeszéd EP közös pártlistát nyilvánvalóan nehéz elképzelni, még akkor is, ha egy ilyen közös listának sok értelme lenne. Magyarországon, amely az Európai Unióban az egyik legmagasabb választási küszöböt jelenti (5%), hihetetlen számú szavazat veszne el, ha az összes közepes és a kis ellenzéki párt külön-külön futna az EP-választásokon. Megértem, hogy a pártok az EP-választásokat fontos lakmusz tesztnek tekintenék, mivel a választási eredmények bizonyítják pártjuk erősségét. Ha azonban nincs közös lista, akkor az eddigiekben többé-kevésbé elért egység elpárolog, amint megkezdődik az EP-választások kampánya.

Ha a jelenlegi hangulat még néhány hónapig lendületben marad, az egyesült ellenzék meglehetősen gyengítheti a Fidesz és a KDNP jelenlegi 12 tagú képviseleti arányát Magyarország 21-ből fős képviseletében. De az út hosszú és kemény lesz, és vannak olyan figyelmeztető jelek, amelyek a kis pártok, mint az LMP és a Kétfarkú Kutyapárt, nem fognak együttműködni.

Tudom, hogy bizonyos körökben a Kétfarkú Kutyapárt nagyon népszerű, főleg a tagok gonosz humorérzéke miatt. Kovács Gergely azonban az észszerű politika szempontjából veszélyes ember. Egy közelmúltbeli interjúban azt mondta, hogy nem fog együttműködni a meglévő pártokkal, mert úgy véli, hogy addig, amíg léteznek, a Fidesz továbbra is hatalomban marad. Természetesen ez értelmetlen demagógia. Meggyőződése, hogy bár ezek a tüntetések gyengíthetik a Fideszt és az Orbán-kormányt, hosszú távon nem lesznek sikeresek. Ezzel a hozzáállással csak segíti a jelenlegi rendszert. Egyes közvélemény-kutatások szerint ez a „viccpárt” jelentősen csökkenti az ellenzéki pártok szavazatait. Ez a párt már nem vicc; komoly kárt okozhat.

Balogh S. Éva

Étlap a Várból – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, hogy én milyen figyelmetlen vagyok, ide járunk már mióta ebbe a kávéházba, és lám, a legkézenfekvőbb téma eszembe sem jutott. Az étlap. Mondjuk még nem a kezemen fekszik, csak az asztalon, és nem is hasonlítható a várbéli étlaphoz, az is biztos – de adja magát, hogy erről beszélgessünk. Bizony, az étlap fontos dolog.

Ráadásul az egyetlen írott sajtótermék, amit a közönség szerkeszt, ugyanis ha nem az van benne, ami a nagyérdeműnek tetszik, hát nem eszik meg, nem is fizetnek érte, és csődbe megy a vendéglő, a menza: épp ezért étlap szerkesztésekor a tulajdonos és a séf a legnagyobb körültekintéssel jár el.

Mint most a Gundel, például.

Még tán kicsit sokallom is a körültekintésüket.

Ugyebár, közhelynek számít a kormányzati kommunikációban, hogy Orbán Viktor hivatalának Várba költöztetése egyáltalán nem pazarlás, ellenkezőleg, nagymérvű takarékoskodás, hiszen a bútorok használtak, Tisza Istvántól örökölték őket, a szőnyegeket az Iparművészeti Múzeum török szőnyeggyűjteményéből szedték, egyedül a Lotz Károly-festmények kerültek egy kis pénzbe, meg az épület maga, de hát ennyi csak jár.

Már várom, mikor mutatnak ki valamennyi szerény bevételt is, ami a költözés folyományaként megjelenik az államkasszában.

Mondjuk az sincs magánál, aki elhiszi, hogy ez takarékoskodás, de a miniszterelnök és környezete esküszik, hogy aki még ennél is puritánabb, az lop, csal, hazudik és festi is magát.

Hát, mint tegnap kiderült, a legpuritánabb maga a menza lesz

Az étkezés. Az olyan egyszerű, hogy az épület eredeti tulajdonosai, a kolduló kármelita szerzetesek is megirigyelhetnék. Vagy nem – lássuk, mivel eteti a Gundel, ez a patinás cég, melynek már a neve is a minőség garanciája a mi miniszterelnökünket – és főleg, mennyiért?

Először is, van menü.

„A” menü: Füstölt csülkös bableves és káposztás tészta, 850 rénusi forintokért, vagy „B” menü, úgymint Cézár saláta pirított jércemellel és rántott pulykamell sült burgonyával, ugyanennyiért. Én az „A” menüt választanám, ugyanis étkezés terén kissé konzervatív vagyok. De ennyiért? Nincs az a pályaudvari szakadt negyedosztályú büfé, ami ilyen olcsó lenne!

Viszont lehet á la carte is rendelni, lássuk, nagyjából mit, és mennyibe kerül?

Saláta:
Friss kevert saláta öntettel, magvakkal, aszalt gyümölccsel – 240 Ft
Káposztasaláta – 240 Ft
Uborkasaláta – 390 Ft
Majonézes burgonyasaláta – 390 Ft
Savanyúság – 390 Ft
Cézársaláta – 290 Ft

Levesek:
Húsleves benne főtt zöldségekkel, házi tésztával – 300 Ft
Füstölt csülkös bableves – 300 Ft
Zöldborsó leves galuskával – 300 Ft

Főételek:
Roston sült csirkemell pikáns brokkolival, sajt alatt sütve – 900 Ft
Sertéssült mustármártással – 800 Ft
Rántott pulykamell – 900 Ft
Tojással töltött vagdalt – 700 Ft

Desszertek:
Almás rácsos – 290 Ft
Somlói galuska – 260 Ft
Gyümölcsrizs – 450 Ft
Rákóczi túrós lepény – 650 Ft

Fotó: miniszterelnökség

Kérem, ez a Gundel egy vendéglátóipari zseni. Nem elég, hogy híresen kiváló a konyhája, de még mesebelien olcsó is! Ellenben mindig és mindenhol ennyire olcsó?

Fájdalom: nem. Ha betérnénk a városligeti étterembe, ott kicsit más árak fogadnának. Például a Várban egységesen 850 forint a menü, az étteremben többféle is akad: van degusztációs menü potom 19 800 forintokért, „Meglepetés” degusztációs menü 28 500-ért, Városligeti Ebéd 6 500-ért, Déli Csábítás 7 900-ért, Pezsgő Vasárnap 14 900-ért fejenként. Gyermekeknek 12 éves korig ez utóbbi 6 900 forint, 4 éves korig ingyenes. Tekintve a gyermekek alacsony pezsgőfogyasztását, ez valahol gazdaságos.

A 300 forintos húsleves a vendéglőben 2 700 forintos Újházi tyúklevessé nemesedik, és a többi étel is más nevet, de főleg más árat kap. Érdekes, hogy tegnap óta a menzán szereplő ételek – talán az összehasonlítás lehetetlenné tétele miatt – lekerültek a vendéglő á la carte étlapjáról.

Ez tényleg takarékoskodás…

Hát kérem, ha úgy vesszük, ez tényleg takarékoskodás, hiszen a miniszterelnök egy Városligeti Ebéd árából egy hétig ehet, egy „Meglepetés” degusztációs menü árából meg több, mint egy hónapig, és ugyanannál a Gundelnél!

Nyilván a kereskedelmi árképzés és a catering-pályázat ügyes manipulációja révén jöttek ki ezek a kilencvenes évekbeli árak, és az is világos, hogy a Gundelnek nem a miniszterelnöki menza üzemeltetése éri meg, az maga a tiszta ráfizetés, hanem az ezzel járó további megbízások, fogadások, díszebédek, díszvacsorák.

De ha nem fogja érteni a miniszterelnök, mi a bajunk az életszínvonallal, ne csodálkozzunk: olyan ez a várbeli étlap, a maga mesés áraival, mint Vilmos császár külön napilapja, amit állítólag egyetlen példányban nyomtattak, csak neki, és csak jó hírek voltak benne, azok is fehér alapon arany betűkkel, hogy nehéz legyen olvasni. Talán ennek is lehetett némi szerepe az első világháború elvesztésében.

És azért az sem lenne nagy szamárság, ha a magyar kormányfő időnként kipróbálná, miféle meleg ebédet kap ő Budapest utcáin nyolcszázötven forintokból – még kínait se nagyon. De az ötlet jó, pártolni való: kapjon naponta ennyi ebédpénzt.

Csak ne a Gundel menzáján költse el, hanem bárhol máshol.

Ej, minek is szaporítom a szót: aljas, cinikus hazugságot látunk, mint már annyiszor. Dőzsöl a miniszterelnök, csak épp az árakat vitette le, de a konyha mégis az ország legjobbja – és csak neki ilyen olcsó.

Eszembe jut egy régi, tizenöt évvel ezelőtti eset. Akkor a söjtöri kihelyezett kormányülésre az MSZP a Mágnáskert étteremből vitetett ebédet, 734 ezer (akkori) forintért, mintegy százan ettek ebből – az is igaz, hogy mandulával töltött angolnát, pácolt fogasfilét és fokhagymás parajjal tekert harcsát, magyaros erdei gombalevest kakukkfüves vadhúsgombóccal, házias borjúsültet pirított borjúmájjal és sonkás tört burgonyával, valamint egyéb finomságokat, desszertnek. Akkor a Fidesz azonnal nekitámadt a „luxusbaloldalnak” emiatt az egy ebéd miatt, de az MSZP is meglepően reagált: bocsánatot kért. Pulay Gyula, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára az alábbi közleményt adta ki:

„Személyesen szeretném megkövetni a söjtöri ünnepi rendezvény meghívottjait, hogy a díszebéd, amellyel a kormány a község és a megye vezetőit szerette volna megtisztelni – részben a saját hibámból is – a kormány által a gondosságról és takarékosságról vallott felfogással ellentétesen, jogos kritikák tárgyává válhatott.”

Az akkor ellenzékben politizáló Fidesz ennek dacára még évekig emlegette a söjtöri ebédet. A képviselőik még évekig nem mertek a különben szintén mesterségesen olcsó árszinten tartott parlamenti büfében a sajtó előtt mást enni, mint virslit…

Az MSZP akkor bocsánatot kért.

A Fidesz soha nem is fog.

Az MSZP-nek egy söjtöri ebédje volt.

A Fidesznek minden nap van ilyen.

Lesz is még.

Buda várában így esik a híres lakoma.

De a végén mindenképpen jön a feketeleves.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK