Kezdőlap Featured Oldal 656

Featured

A mi titkos venézeink – az őcsényi félsz

Bak Mihály
-
0
A mi titkos venézeink – az őcsényi félsz

Tényleg nehezen érthető a titkolózás a Venezuelából idemenekített „magyarjaink” ügyében, mert ezúttal nincs magyarázkodni valója a kormánynak. Aligha járok messze a valóságtól, ha úgy vélem, saját maga ásta csapdájukba estek bele, de legalábbis féltek attól, hogy beleesnek. És a kritikák jó része is ebből fakad, noha gyakran még tényszerűen is akadnak bennük tévedések.

Orbánék – a nem túl jó emlékezetű Balog Zoltán centralizációval kapcsolatos beismerő szavait felidézve – túltolták a bicajt. Iskolapéldája lehet annak, amikor a propaganda visszahull életre hívói fejére.

Mert miről is van szó? Arról, hogy a kormány háromnegyed év alatt nagyjából háromszáz szerencsétlent mentett ki Venezuelából, a reménytelen nyomorból és terrorból ide, onnan nézve, a béke szigetére.

Az Index beszámolójából is kiderül, a szerencsések (több ezerből) kiválasztásának alapja az volt, hogy magyar állampolgárok vagy arra jogosultak legyenek. Azon az alapon, hogy a 25 éves törvény szerint – mindeddig politikai konszenzussal övezve –

a leszármazás elve alapján jogosultak a magyar állampolgárságra.

Sok százezren vannak ők világszerte, akik maguk soha nem voltak azok, de felmenőik valamelyike jogán bármikor azzá válhatnak, ha kérik.

Abban tehát igaza van Gulyás Gergelynek, hogy „nincs itt semmi látnivaló”. Mert ebben az állampolgárság-szerzésben tényleg

nem feltétel, hogy az illető beszéljen magyarul,

és pláne nem szükséges a tranzitzóna megalázó kínzásán keresztülmenni, ahogyan néhány ellenzéki politikus számon kéri.

És bár valóban adja magát a párhuzam, ahogyan azt az Index is végig veszi, erősen sántít a Lex Soros „bevándorlástámogató” szégyenbélyegének ráütése akár a kormányra, akár a máltai szeretetszolgálatra. Morálisan persze teljesen igaz, hogy

a venezuelainál sokkal rémesebb körülmények elől menekülők ellen zajlik már évek óta alpári hangú és embertelen hadjárat.

És – azt hiszem – ez a magyarázata a kormány tőle szokatlan eddigi hallgatagságának és mostani szűkszavúságának. Hiszen emlékezhetünk, mekkora feneket kerítettek annak, amikor 2011 tavaszán kimenekítettek kéttucat magyart a polgárháborús Líbiából, még élő bejelentkezést is vállalt Orbán főtestőre (az ATV a videót azóta eltávolította).

A riportázsból kiderül, hogy a  venezuelaiak elmondták:

a program szervezői kérték őket, hogy ne beszéljenek befogadásukról,

amit a menekültek sem nagyon értik, hiszen ők valóban borzalmas körülmények közül érkeztek, így jogosnak és tisztelendőnek tartották a segítséget. A venezuelaiak arról beszéltek, hogy arra kérték őket, ne terjesszék itthon a program hírét.

A magyarázat kissé vérszegény, t.i. hogy a dolgot azért nem verte nagydobra a kormány, mert még további családokat szeretne Magyarországra hozni. A chavezi-madurói rezsim ugyanis az elnyomó rendszerek azon modern típusa, amely nem gátolja az elégedetlenek távozását, sőt, örülnek annak, hogy kevesebb az otthoni „bajkeverő”.

Gulyás nyilván nem véletlenül csak röviden adta az értetlent, amikor arról beszélt, hogy de hát Soltész Miklós korábban már beszámolt erről a menekítésről. Valóban, de a rezzenéstelen arcú cinizmusba gyorsan beletanult sima modorú politikus arra is emlékezhet, hogy ez azért nem volt valami sikertörténet. Ahogyan arról a Magyar Hang beszámolójában olvasható volt, tavaly – a parlamenti választás után pár nappal –

pánikszerűen vitték el a venezuelai menekülteket a Balaton partjáról.

Szó szerint migránspánik tört ki Balatonőszödön, ahol a helyiek „néger migránsokat” láttak a meglepetésszerűen újranyitott kormányüdülőben. Pedig azok a „mi venéz magyarjaink” voltak.

Akkor még csak pár tucatnyian.

De már túl voltunk Őcsényen,

ahol bő fél évvel korábban lincshangulat alakult ki néhány törvényesen itt tartózkodó menekült egy hétre tervezett panziós pihentetésének terve miatt. Amikor is Orbán maga kelt a kidagadt nyaki ütőérrel harsogók védelmére azzal, hogy

„nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”.

Mert „nem akarnak az emberek migránsokat befogadni, nem akarnak az országba és nem akarnak a falujukba”. (Amit aztán Gulyás elődje és immoralitásban tanítómestere azzal ütött el, hogy „eleve ilyen a magyar társadalom”.)

Hát igen, akkor aligha gondolta bárki a Habony-művekben, vagy akár maga Orbán, hogy az „annyit hazudtak már nekik migránsügyben” őcsényi mondat egyszer fékezhetetlenné válik akkor is, amikor egyébként teljesen vállalható döntést hoznak menekültügyben.

Lubjanka tér, Budapest – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Lubjanka tér, Budapest – Déli kávé Szele Tamással

Kávézgatunk, kávézgatunk, mert Pesten így szokás: de ne tessenek félni, fogunk mi teázgatni, csájázgatni is, ha kell. Márpedig lehet, hogy kelleni fog, ha nem is nekünk, de azoknak, akik kapcsolatba kerülnek a Nemzetközi Beruházási Bankkal: jobb is, ha elkezdik szokni az orosz teát, vodkácskát, uborkácskát, moszkvai modort, míg jó dolguk van.

A hír látszólag örvendetes, legalábbis a kormány annak látja:

„Budapest lesz a székhelye az eddig moszkvai központtal működő Nemzetközi Beruházási Banknak (NBB) – ismertette a Pénzügyminisztérium államtitkára az erről szóló előterjesztést.

Gion Gábor emlékeztetett: Magyarország négy éve újította meg tagságát a pénzintézetben, amely jelenleg egy modernizálás közepén halad. A bank mérlegfőösszege ezalatt másfélszeresére, fejlesztési hitelportfóliója a duplájára nőtt, működése megfelel a nemzetközi elvárásoknak. A magyar vállalkozások abból csaknem 100 millió eurónyi hitelhez jutottak – folytatta.

A közép-kelet-európai országok együttesen több mint 50 százalékos tulajdonnal rendelkeznek, így a régió a döntéshozatalban is megkerülhetetlenné vált, a székhely Budapestre költözésével pedig ez tovább erősödik.” (MTI)

Galambocskáim, ha csak ennyiről lenne szó, ám legyen, költözzenek hozzánk, sosem rossz az, ha gazdag szomszédja van az embernek, hozzák csak ide a pénzt, még ha nem is adják nekünk, már azzal jól járunk, ha nálunk vásárolnak. Én még azt is elviselem, hogy az ilyen pénzes népek, bojárok kicsit különcködnek, nem szeretik, ha beleütjük az orrunkat a dolgaikba – de az mindennek a teteje, hogy miféle jogokat és kedvezményeket kap ez a bank a magyar kormánytól.

Banktól ilyen igényeket én még nem láttam, galambocskáim, csak annyit mondok. Pedig hát törvény fogja garantálni a státusukat, már a Parlament előtt is van a javaslat, éspedig a T/4476 számon. Hát nézzünk bele, lássuk, mitől rökönyödtem én meg ennyire.

De kivonatoljuk, az Index nyomán, mert bizony bonyolult és hosszú – no, lássuk, mit biztosítunk nekik?

„A bank igényeinek megfelelő irodaépületeket („föld, épületek, épületrészek, ideértve a megközelítést szolgáló létesítményeket”),

A bankelnök hivatalos rezidenciáját,

Ezeknek az ingatlanoknak a „biztonságát és nyugalmát”, vagyis őrzését. Az épületek biztonsága és nyugalma eközben olyannyira teljes, hogy oda még a magyar állam sem teheti be a lábát, mert a diplomáciai képviseletekre vonatkozó védelem illeti meg őket. A bank bármilyen szabályt kialakíthat, ami ahhoz szükséges, hogy az irodaépületben a tevékenységét gyakorolja, és a nagykövetségekhez hasonlóan a rendőrök is csak akkor mehetnének be, ha a bank hívná őket, a bank ingóságait nem foglalhatja le, kobozhatja el, sajátíthatja ki sem végrehajtó, sem bíróság, sem törvényi úton bárki más.

A bank minden tulajdona és eszközei mentesülnek mindenféle korlátozás, szabályozás, ellenőrzés és moratórium alól. nem lenne alávetve pénzügyi vagy szabályozói felügyeletnek vagy ellenőrzésnek (ideértve a közzétételi vagy beszámolási kötelezettséget, tőkeszabályozási vagy tőkemegfelelőségi követelményeket vagy egyebeket),
Nem lenne kötelezve a számviteli szabványok bármely formában történő bevezetésére, sem arra, hogy megfeleljen az engedélyeztetési vagy regisztrációs kötelezettség bármely formájának.

Ha pedig kiderülne, hogy az ügyleteihez mégis szüksége van valamilyen speciális jogosítványra, engedélyre vagy jogszabályi jogállásra, a tervezet szerint úgy kell tekinteni, mintha már rendelkezne azokkal.

A bank valamennyi tulajdona és bárminemű tevékenysége, művelete mentességet kap „mindenféle jogi eljárás, közigazgatási vagy bírósági eljárás alól, kivéve, ha a bank lemondott mentességéről”.

Magyarországon található minden eszköze, jövedelme és tulajdona mentességet élvez minden adó- és egyéb közteher megfizetésétől, akár országos, akár helyi szinten, kivéve a szolgáltatási díjakat; mentes minden adófizetési, adóvisszatartási vagy adóbeszedési kötelezettségtől; mentességet élvez minden vám, adó vagy egyéb közteher megfizetésétől, vagy – a hivatali használatra szánt áruk tekintetében – bármely import- és exportkorlátozástól.

A bank dolgozói és elsősorban vezetősége – elnöke, igazgatói és kormányzói, valamint az ő családtagjaik – diplomáciai mentességben részesülnek.

Korlátozás nélkül, állampolgárságtól függetlenül jöhetnek Magyarországra azon szakértők és tanácsadók is, akik a Bank érdekében helyszíni látogatásokon vesznek részt.

És jöhet még mindenki más, akiket az NBB meghív.

A bank elnökének és családjának még a háztartási célú bevásárlásait is érdemes lesz Magyarországon intézni, miután megkapják a mentességet a személyes vagy családi használatra szánt importált árukkal kapcsolatban fizetendő vámok, adók, vagy egyéb közterhek alól.

Jár nekik a mentesség a Bank által számukra kifizetett illetmény vagy egyéb díjazás után fizetendő adók valamint társadalombiztosítási hozzájárulások alól.” (Index)

Hát, ennyi még pirogból is sok, elvtársaim.

Jól olvastuk, bizony ám: lesz Magyarországon egy orosz tulajdonú, nemzetközi intézmény, megjósolhatatlan létszámú, főként orosz alkalmazottal, akiknek mozgását tilos ellenőrizni, az épületbe magyar szerv a lábát be nem teheti, az is titok, hányan lesznek, az is, miért, ha kérdezzük, közünk nincs hozzá, adómentességet és állami védelmet élveznek, ingyen jár nekik akárhány és akármilyen ingatlan, amire csak rávetik fényes tekintetüket, akárkit behozhatnak az országba vagy kivihetnek belőle, ha engedélyre van szükségük bármihez, autóvezetéstől horgászáson keresztül kínvallatásig, azt már meg is kapták, ne kelljen avval bajmolódniuk, és mindegyiküket védi a diplomáciai mentesség.

Biztos, hogy egy bank működéséhez ez mind elengedhetetlenül szükséges?

Vagy inkább fordítva kérdem: minek ehhez még bank is?

Hogy neve legyen a gyereknek?

Tényleg furcsán venné ki magát, ha azt írnák ki az épület főkapujára: „Az Oroszországi Föderáció Titkosszolgálatainak Egyesített Európai Parancsnoksága”. Alatta, kisebb betűkkel: „Mit tehetünk, galambocskáim, kinőttük a követséget”.

Esetleg egyszerűen: „Központi Főrezidentúra”.

Azt azért mégsem illene.

Ami a bankot illeti: az tényleg egy létező pénzintézet, korábban a KGST bankja volt, 2000-ben még az első Orbán-kormány lépett ki belőle. 2012-ben élesztették újjá, 2015-ben léptünk be megint, és lám, most már nálunk lesz a centrum is: a nemzetközi pénzügyi köröknek ugyan az a véleménye, hogy ez a bank kizárólag az orosz befolyás terjesztését szolgálja világszerte, de Magyarország nem hisz a nemzetközi pénzügyi köröknek, Moszkva meg a könnyeknek.

Az is kétségbevonhatatlan, hogy ez a bank éppúgy képes lesz majd hatalmas hiteleket adni arra érdemesnek talált magyar vállalkozóknak (oligarcháknak), mint más pénzintézetek, de az is, hogy ezek a hitelek nem fogják kiváltani az elapadó uniós forrásokat, főként azért nem, mert meg kell adni őket, ha a felvevőnek a szeme is guvad ki beléje. Én legalábbis mindent megtennék annak érdekében, hogy ne tartozzak orosz hitelezőnek, mert ha megszorulok és nem fizetek, lehet, az első útja nem a bíróságra vagy a moderátorhoz vezet, hanem egyszerűbb megoldást választ majd, és az nekem nagyon fájna. Esetleg maradandó károsodásokkal is járhat. No, de én nem vagyok oligarcha, nincs értelme ettől tartanom.

Hanem hát mit is beszélek: az ugyan halálbiztos, hogy a kiválasztott épület(ek)ben valóban működni fog a Nemzetközi Befektetési Bank, hogyne működne, de az is biztos, hogy – téesznyelven fogalmazva – csak egy melléküzemág lesz. Hej, galambocskáim, mi minden lesz még ott mellette! Ha én azt el tudnám vagy el merném mondani…

De nem merem, mert nem csak behozhatnak majd akárkit az országba, hanem ki is vihetnek belőle, és Szibéria gyönyörű ugyan ebben az évszakban, de általában véve mégis kissé fagyos az éghajlata. Nekem meg gyönge a tüdőm, se Szibériát, se a hideg ólmot nem kedveli.

Azért óva inteném a honi hatóságokat a túlzásba vitt lojalitástól.

Mert légyen bár akárhol is majd a „bank” központi székháza, majdhogynem indiszkréció lenne annyira udvariasnak lenni velük, hogy a helyet átnevezzük.

Mondjuk Lubjanka térnek.

Nem mondom, az alkalmazottakban otthonos érzést keltene, de ez már talán kicsit túlzás lenne.

Ja, hogy mi van a Lubjanka téren, Moszkvában?

A KGB legendás székháza.

Orbán, a közellenség

FüHü
-
0
Orbán, a közellenség

„A nagy stratégia mögött – önmagát nem is rejtegetve – felsejlik Steve Bannon kampányterve, arról nem is beszélve, hogy Putyinnak is megéri némi aprópénzt halmozni a vállalkozás mögé.” – kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

A – Soros György mellett – immáron Jean-Claude Juncker ellen is folyó magyar propagandaháború egy logikus folyamat újabb állomása. A kérdés csak az, vajon Nyugaton is felismerték-e már annak tényleges okait és következményeit. Hogy a szemünk előtt kibontakozó stratégia mélyére láthassunk, kicsit vissza kell mennünk az időben.

Pont egy félévvel ezelőtt indította el – az úgynevezett Sargentini-jelentés elfogadása nyomán – az Európai Parlament a 7-es cikkely szerinti eljárást a magyar kormány ellen. Ennek előzményeként az Európai Néppárt (EPP) igyekezett mindent megmozgatni, hogy a szükséges többség ne jöjjön össze a szavazáskor, vagyis hogy Orbánnak úgy szűkítsék a mozgásterét, hogy ezzel végzetes lépésre, a Néppárt esetleges elhagyására ne teremtsenek számára ürügyet. Épp ezért egy nappal a szavazás előtt az EPP zárt frakcióülést rendezett; annak vezetése – Manfred Weber meggyőző háttármunkája következtében – azt tervezte, hogy a legbarátságosabb arcát mutatja majd Orbán felé, óvva őt, hogy tovább vigye a Fideszt Európában teljesen elszigetelő politikáját.

Ám Orbán ezt másként gondolta, s a zárt ülésen minősíthetetlen módon esett neki épp a Néppártnak, vádolván azt, hogy „liberális vádaknak dőlt be” s „ezzel szétszakíthatja a pártcsaládot”. Erre egyébként épp törekszik. A hangvétel megtette a maga hatását: a másnapi szavazáson a Sargentini-jelentést több, mint meggyőző fölénnyel fogadták el.

Az esetnek egyetlen magyarázata volt: Orbán úgy akar távozni a Néppártból, hogy onnan kizárják, és ne neki kelljen onnan kilépnie.

Weber még felháborodásának adott hangot közvetlenül a botrányos frakcióülés után, meg is szavazta a 7-es cikkelyben foglalt eljárás megindítását, de azóta ismét rendkívül visszafogott, s inkább kerüli, hogy bírálnia kelljen Orbánt vagy a magyar kormányt. Minden jel arra mutat, hogy Weberre ráég a Fidesz-diktálta dramolett (drámai operett), s a végén bukott politikus lesz belőle. Mondjuk, kevesen fognak könnyeket ontani miatta.

A legújabb kormány-plakát: egyszerre Európa-ellenes és antiszemita.

Azt már leírtam többször – egyebek között itt –, hogy az EPP taktikája mindazonáltal racionális: ha kizárják soraikból a Fideszt, Orbán az európai választás egész kampányát nem a baloldal, hanem a konzervatív Európai Néppárt ellen viszi majd, abban a reményben, hogy onnan minél több jövendő brüsszeli képviselőt tudjon átcsábítani szélsőjobbos táborába.

Egyes kalkulációk szerint, ha az EPP április közepéig-végéig el tudja húzni a Fidesz eltávolítását, akkor a fennmaradó három-négy hét Orbánnak nem lesz elég, hogy EPP-ellenes átfogó kampányt indítson.

Persze a legkényelmesebb megoldás az lenne, ha a választások után vennének búcsút a Fidesztől, bár ennek a verziónak is megvan a maga kockázata: mi lesz, ha a Fidesz tovább növeli európai mandátumainak számát?

Egyes becslések szerint van esélye a mai 12 mandátum helyet akár 15-öt is szerezni, különösen, ha ismét elcsalják a választást, némi határon túli segédlettel.

Vagy a szavazócédulák manipulálásával, hisz az ellenzék csak nehezen fog tudni minden szavazókörbe számlálóbiztost küldeni, így könnyen megismétlődhet a tavalyi áprilisi eset.

Viszont ha Orbán fel kívánja borítani a vele kapcsolatos EPP-kalkulációkat – amit nyilvánvalóan nagyon kíván –, akkor már most lépnie kell. Azzal, hogy rátámadt Junckerre, formálisan ugyan még nem az EPP ellen visel kampányháborút, de lényegét tekintve mégiscsak egy ilyen háborút folytat. Ha az EPP vezetése ez utóbbit vetné Orbán szemére – ez már megtörtént –, ő majd kijelenti: nem az EPP-t támadja, hanem egy olyan vezetőjét, aki méltatlan a tisztség betöltésére. Hogy ezt Európában senki sem fogja elhinni, az mellékes; a fontos az, hogy a Fidesz kemény magja s a határon túliak ezt elhiggyék.

Mindazonáltal nem teljesen igaz, hogy Európában ennek a lépésnek ne lenne Orbán számára előnyös következménye. Itthoni táborán túl jól jön a Juncker elleni támadás a kelet-európai kormányok többségének és a nyugati neonáciknak. Ennyiben Orbán okkal feltételezheti, hogy olyasmit lépett meg Junckerrel és az EPP-vel szemben, ami se Le Pennek, se Salvininak, de még a leggátlástalanabb kelet-európai vezetőknek sem jutott eddig eszébe. Vagy, ha mégis, úgy a kockázat árát nem voltak hajlandóak megfizetni.

Másrészt Orbán komolyan reméli, hogy agresszív fellépése – ami egy sorozat mindössze első eleme – végül is meghozza számára a szabadulását az EPP-ből. Akkor indul csak meg igazán a gőzhenger a nyugati kereszténydemokraták-konzervatívok ellen, s akkor gyorsul fel az a – magyar diplomácia segítségével is csúcsra járatott – folyamat, melynek eredményeként az európai szélsőjobb, egyeztetett stratégiával, megpróbálja majd elfoglalni a teljes jobboldalt, de legalábbis annyit abból, amennyit csak lehet.

A nagy stratégia mögött – önmagát nem is rejtegetve – felsejlik Steve Bannon kampányterve, arról nem is beszélve, hogy Putyinnak is megéri némi aprópénzt halmozni a vállalkozás mögé.

Mindebből látszólag az következik, hogy az Európai Néppárt – épp a halogató taktika és a körülményes egyezkedések miatt – most már csak rossz és még rosszabb opciók között választhat. De ez nincs így.

Ha felveszi a kesztyűt, s Orbánban jelöli meg az Európai Unióra törő moszkvai szándékok ügynökét, ha őt nevezi meg közellenségnek – Weber még mindig ódzkodik ettől, de érthető módon Juncker már hajlik rá –, akkor az EPP kiragadhatja a kezdeményezést Orbán kezéből.

Hazugok, zsarolók, csalók

Szele Tamás
-
0
Hazugok, zsarolók, csalók

Kérem, olyan jól élünk, mint még soha, és ez nem szóbeszéd, ez már hivatalos. Mármint hivatalos szóbeszéd, az a mi hibánk, hogy nem tapasztaljuk a már-már elviselhetetlen jólétet, sőt, mintha jelentősen hígulna a pénz, emelkednének az árak, a bérektől teljesen elszakadva – de mit tehetünk, a Magyar Nemzetnél ezt mondják a számok.

Sőt.

Sőt, az anyagi helyzetünkről a Hír TV már azzal a címmel számolt be – a Magyar Nemzetre hivatkozva – miszerint:

„A lakosság nem tud mit kezdeni a felhalmozódó vagyonnal”

Erre csakis egy magyarázat létezik: a népesség nagyobbik része nem tartozik a lakossághoz, ugyanis szerintem igen kevesen élnek ebben a kis drótoktól öleltben, akik ne tudnának mit kezdeni némi vagyonnal. Ha jobban megnézzük a számokat, persze kiviláglik, miről van szó.

Arról, hogy a múlt év végére 53 788 milliárd forintra nőtt a háztartások pénzügyi vagyona, ami 1212 milliárd forintos emelkedés az előző negyedévhez képest, éves alapon pedig 4420 milliárd a gyarapodás. Ezt nem én mondom, hanem a Magyar Nemzet, ők is a Magyar Nemzeti Bank adatközlésére hivatkoznak. Ezek így csillagászati számok, de ha úgy fejezzük ki, hogy a lakossági megtakarítás egy negyedév alatt a teljesnek az 1/44-ed részével nőtt, mindjárt a helyére kerül minden. Mert hát hányszor is van meg 53 788-ban az 1212? Na, ugye. De még az éves növekedés sem több 1/12-nél. Szó sincs arról, hogy arannyal patkolnánk a lovainkat, vagy papírbankókkal gyújtanánk szivarra. Egyszerűen csak némi, átlagosnál valamivel magasabb megtakarítás-növekményről van szó, amit nyugodtan írhatunk pár jobban sikerült üzlet strómanjainak számlájára – aminthogy azokra is van írva.

Kár. Pedig már kezdtem olajsejknek és/vagy nagyhercegnek érezni magamat, esetleg maharadzsának. Akkor egyelőre nem rendelem meg a Tadzs Mahal terveit sem a Mészáros valamelyik cégétől. Pedig már úgy elterveztem.

Szóval, a számokat értem, azokat csak át kell gondolni, hogy lássuk, miről van szó, de az nem megy a fejembe, mit ünnepel ezen ilyen hurráoptimista címmel a Hír TV? Mondjuk nem is velük van bajom, hogy úgy mondjam, nekik muszáj, hanem azokkal volt, van és lesz, akik ezt elhiszik. És fennen állítják is, minden fórumon. Akik inkább hisznek a propagandának, mint a szemüknek vagy a gyomruknak. Rajtuk kéne segíteni, csak hát pont rajtuk nem lehet.

De azért lehet abban valami, hogy egyesek jól élnek és tényleg marhaságokra költik a pénzüket. Vagy nem is élnek olyan jól, de ettől még marhaságokra költenek… Most olvasom a 444-en, miszerint:

„Dombrádi Katalin álnéven álprofilt hoztak létre, rávettek egy férfit, hogy intim fotókat küldjön, majd azokkal zsarolták.

Zsarolás miatt emeltek vádat Keszthelyen egy nyírségi pár ellen, mert egy zalai férfitól több mint egymillió forintot zsaroltak ki azzal fenyegetőzve, hogy nyilvánosságra hozzák az általa küldött szexképeket – közölte a Zala Megyei Főügyészség.

Egy 39 éves nyíregyházi férfi és 48 éves nyírbogdányi élettársa 2017 augusztusában hamis fényképek felhasználásával, Dombrádi Katalin álnéven álprofilt hozott létre egy internetes szexoldalon, majd kapcsolatba léptek egy zalaszentgróti férfival, akivel a nyírbogdányi nő beszélt telefonon, a szöveges üzeneteket pedig a nyíregyházi férfi telefonján bonyolították.

A szinte napi beszélgetések, üzenetváltások során a nyírségi pár rávette a zalai férfit, hogy küldjön magáról intim fényképeket. A pár ezután különböző indokokkal pénzt kért a férfitól, aki először erre nem volt hajlandó. Zsarolói ezért fenyegető üzeneteket küldtek neki azzal, hogy a fényképeket elküldik az ismerőseinek.

A sértett nem egészen négy hónap alatt 52 alkalommal utalt 2000 és 80 ezer forint közötti összegeket, de öt esetben mobiltelefon-egyenleg feltöltésére is rákényszerítették. Összesen több mint 1,1 millió forintot csalt ki a zsaroló pár a férfitól, aki 2018 januárjában rendőrségi feljelentést tett.”

Mindezt az összeget miért fizette ki a megzsarolt? Hogy ne lássák, miszerint van neki másodlagos nemi jellege? Vagy, hogy ne lássák, milyen? Nyilván csakis az lehet a háttérben, hogy családos férfi az illető, és a feleségétől tartott. Hát, az már biztos, hogy ha valaki szereti, nem az eszéért habarodott bele… de lám, egymillió forintot így is ki lehet dobni az ablakon, ráadásul még öröme sem volt benne – hiszen csak fényképek cseréltek helyet.

De ha megfordítjuk a dolgot, lám csak: milyen könnyen lehet egy milliót keresni! Ilyen könnyű még sosem volt.

Egymilliót… Bagatell! Háromszáz millió, az már láthatóbb összeg.

Ennyit akart lehúzni valaki egy felszámolás alatt álló cégtől, méghozzá csalhatatlan módszerrel: ugyanis Tállai Andrásra, a NAV elnökére hivatkozott. Arról van szó, hogy a felszámolás alatt álló cég adó-visszaigénylésre nyújtott be kérelmet a NAV-hoz. A kérelem teljesítése előtt a NAV ellenőrizte a céget, és jelentős fizetési kötelezettséget állapított meg adóhiány, bírság és pótlék jogcímén. A tájékoztatás szerint a 46 éves vádlott felvette a kapcsolatot a cég egyik tulajdonosával, akivel 2016. március elsején találkozott Budapesten. A férfi a találkozón valótlanul azt állította magáról, hogy az adóhatóság elnökének „jobbkeze”, és el tudja intézni, hogy a felszámolás alatt álló cég fizetési kötelezettségét töröljék, és az adó-visszaigénylést jóváhagyják, ezért pedig 300 millió forintot kért.

Márpedig ennyije nem volt a cégtulajdonosnak, nem is fizetett. Az már csak a hosszadalmas eljárás egy későbbi szakaszában derült ki, hogy a mostani vádlottnak semmi köze nincs sem Tállaihoz, sem a jobbkezéhez, sem egyéb testrészéhez – szimpla csaló.

Ha kevesebbet kér, valószínűleg meg is kapja, és a cég is megkapta volna ettől függetlenül a bírságait.

De legyünk realisták: ha nekem valaki azt mondja, hogy a Tállai kér tőlem háromszáz milliót, én elhittem volna.

Miért, maguk nem?

Nahát… és miért nem?

Nem olyannak ismerik?

Hát így élünk mi itt, ebben a tejjel-mézzel folyó kis Kánaánban a Duna-Tisza közén: hazudunk, zsarolunk, csalunk.

Soha még ilyen jól nem éltünk.

Bár – ez is hazugság. Sőt, csalás is. Öncsalás.

Egyre közelebb a szakításhoz a Fidesz az EPP-ben

Bak Mihály
-
0
Egyre közelebb a szakításhoz a Fidesz az EPP-ben

Nem tartható fenn a Fidesz néppárti tagsága a szakértő szerint. Hegedűs István úgy látja, hogy az EP-választás után ki fogják zárni Orbánékat, s ez a „matekot” is felülírhatja.

A számtalan „vörös vonal” után minden eddiginél messzebb ment a Fidesz, valójában Orbán Viktor azzal, hogy személyesen Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság (EB) elnökének ment neki, aki az Európai Néppárt (EPP) egyik vezető politikusa is – mondta a Magyarországi Európa Társaság (MET) elnöke. Hegedűs István szerint a legújabb kormányzati plakátkampány ismét botrányt váltott ki az EPP-ben.

Erre vall egyébként, hogy szintén az eddigi gyakorlattal szemben az EB órákon belül ugyancsak plakáttal válaszolt a szerintük valótlan magyar állításokra. A testület szóvivője „sokkolónak” és nevetséges összeesküvés-elméletnek nevezte a magyar állításokat.

Sőt, Joseph Daul, az EPP elnöke hosszú Twitter-írásban szintén hamisnak és megtévesztőnek minősítette a kormány állításait, és az EB-hez hasonlóan arra emlékezteti a magyar kormányt, hogy a döntéseket közösen hozzák meg a tagországok.

Azzal, hogy most már „anyapártját”, az EPP-t is így bírálja a Fidesz, sokáig nem fenntartható helyzet állott elő, lélektanilag nem lehet ezt sokáig csinálni – fogalmazott Hegedűs István.

Nagyon úgy látszik, hogy

a Fidesz, illetve Orbán elszabadult hajóágyú lett az EPP-ben,

azután, hogy eddig is világos volt, nem tudnak mit kezdeni vele – mondta MET elnöke.

Ebben a helyzetben legkésőbb a május végi európai parlamenti választás után döntésre kell vinni ezt az állapotot, ami már magának az EPP-nek is túl sokat árt a szakértő szerint.

Az EP-választás azért fontos, mert jelentősen átalakulhatnak az erőviszonyok. Az EP elkészítette első mandátumbecslését, ami a két legnagyobb frakció, az EPP és a szocialisták (S&D) jelentős térvesztését vetíti előre a radikális, populista, részben EU-ellenes erőkkel szemben. (Azt hozzá kell tenni, hogy a számítás a britek kilépése utáni, 751 helyett 705-ös létszámot veszi alapul, noha egyelőre bizonytalan, hogy a szigetország valóban távozik március végén. Ha nem, akkor nekik is meg kell tartaniuk az EP-választást.)

Ebben a helyzetben még nagyobb lehet a Fidesz súlya az EPP-n belül. Legalábbis matematikailag. Hegedűs István szerint azonban a helyzet annyira elmérgesedett, hogy ez felülírhatja a „matekot”.

Nem minden az, hogy az EPP-ben 13-14-gyel többen lesznek-e

– fogalmazott.

A szakértő azt se zárja ki, hogy még a választásig is emelni fogja ezt a hangot a Fidesz, mert az már most látszik, hogy egyéb mondanivaló híján javarészt a migránstémáról fog szólni a kampány. Ez pedig előre is hozhatja a szakítást az EPP-ben.

Érdemes felidézni, hogy nem oly régen, december utolsó napjaiban Juncker egy német lapinterjúban azt mondta, hogy szerinte az EPP alapját alkotó kereszténydemokrata értékeket már nem lehet összeegyeztetni a Fidesz politikájával. Elmondta azt is, hogy az EPP-ben kezdeményezte a Fidesz kizárását, de az elutasította ezt. Akkor.

A hazugság ellen – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
A hazugság ellen – Déli kávé Szele Tamással

Hát, kérem, nehéz idők járnak, még nehezebbek jönnek, amint elnézem, a déli kávéra ma még jut hab, de később már ki tudja, lesz-e. Közelednek az uniós választások, és most – a korábbiakkal ellentétben – tétjük is van. A magyar kormány számára épp úgy, mint az Unió számára. Más kérdés, hogy a magyar kormány meg kívánná változtatni az Uniót, melyhez az utóbbinak semmi kedve.

És hát ismerjük azt a régi, aljasul hazug idézetet, mely szerint szerelemben és háborúban mindent szabad. Magyarország elhálta már a mézesheteit az Unióval, ettől még szeretni lehetne, ha már a tagjai vagyunk, de sajnos mostani pártunk és kormányunk mintegy kilenc éve háborúzik vele. Változó intenzitással, de mindig az ő pénzükön, szerelemnek nyoma sincs, azonban az Unió most kezdi egyáltalán észrevenni ezt a háborút, most is abból, hogy a magyar kormány azt hiszi, neki mindent szabad.

Például hazudni is.

Azzal kezdődött az egész, hogy közzétették az új „tájékoztató plakát” tervét, a falragaszon Soros György és Jean-Claude Juncker látható egymás mellé montírozva, a szövege pedig a következő:

„Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel!
Be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát.
Gyengíteni akarják a tagállamok határvédelmi jogait.
Migránsvízummal könnyítenék a bevándorlást.”

Ja, hogy egy szó sem igaz ebből?

Hát mióta hír az minálunk, hogy a kormány hazudik? Mondták ők már azt is, hogy Brüsszel gyarmatosítani akar minket, azt is, hogy a Norvég Királyság megtámadta Magyarországot, az is ugyanennyire volt igaz.

Most csak az a baj, hogy a többivel ellentétben ezt Brüsszelben észrevették. Elérte az ingerküszöböt. Éspedig több okból is: egyrészt, alig pár napja járt Budapesten Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke, amiről lapunk be is számolt, másrészt Manfred Weber is elmélázott a Fidesz szerepéről az Európai Néppártban, ő nemrég még arra jutott, hogy bent kell tartani őket, ne gyengítsük az Uniót a mostani, válságos helyzetében. De kétségtelen, hogy mostanság az átlagosnál több figyelem összpontosul Budapestre.

Most át kellett volna gondolni a plakátkampányt. Is.

Az történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság, ez a szelíd óriás, akit a magyar kormány hülyének, de legalábbis mulyának néz, hiszen eddig válaszreakció nélkül hagyta magát csipkedni, engedte, hogy szívják a vérét, most véletlenül odanézett, és meglátta a szemtelenül orrát szurkáló szúnyogot. Le nem ütötte, mert vigyáz a saját orrára, de válaszolt.

Éspedig ezt

„A magyar kormány kampányára válaszolva:

– Itt nincsenek „ők” – csak az Európai Unió, és az asztalnál ott ül Magyarország is.
– Az EU támogatja, nem gyengíti a tagállamok határvédelmét.
– Az EU nem tervezi ún. humanitárius vízumok bevezetését.
– A tagállamok döntenek arról, milyen mértékben kívánják elfogadni a jogszerű migrációt.

Önnek is joga van tudni, mi a TÉNY, és mi a FIKCIÓ.”

A Facebook-oldalukra kitettek egy válaszplakátot is, ami jó ötlet, bár tették volna korábban. Sőt, bár tennék ki minden sarokra ők is, a Soros-Juncker plakát mellé – csak hát nem tehetik, ugyanis kis hazánkban a teljes hirdetési piac és minden plakáthely kormányközeli kezekben van, nem kapnak ők egy négyzetcentiméter hirdetési felületet sem. (Különben: ez a monopólium nem ellentétes pár uniós irányelvvel? Ja, de…)

Egyébként is általános a felháborodás a nyílt hazugság miatt. Jean-Claude Juncker, úgy is, mint érintett, első megdöbbenésében csak annyit mondott:

„A hazugságok ellen nem lehet mit tenni”

de azután – a Die Presse tudósítása szerint – mégis kitért pár részletre. Elég fontos részletekre, ami azt illeti.

Elsősorban is arra, hogy Orbánnak nincs helye az Európai Néppártban, mert semmiképpen sem képviseli a kereszténydemokrata értékeket. Hozzátette, hogy semmi közös nincs benne és Orbánban. Az Európai Néppárt csúcsjelöltjére utalva megjegyezte azt is, hogy

„Manfred Weber barátom is fel fogja tenni magának a kérdést, hogy szüksége van-e erre a hangra”.

A májusi EP-választások után ugyanis Webernek van a legnagyobb esélye, hogy ő legyen az Európai Bizottság új elnöke. Bár Weber még a minap békülékenyen mondta, hogy meg kell tűrni a Fideszt a pártcsoport kebelén belül, a felsőbb jó érdekében – nos, nem biztos, hogy ezt ebben a pillanatban is így gondolja.

Juncker elismételte egy októberi kijelentését is, miszerint a Fidesznek ki kellene lépnie a jobbközép Európai Néppártból. Sőt, megszólalt Joseph Daul, a Néppárt elnöke is. Ő a kampány állításait „hamisnak, félrevezetőnek és nem tényeken alapulónak” nevezte.

„Erősen kifogásolom Magyarország támadásait és alaptalan összeesküvés-elméleteit Juncker elnök ellen, aki igaz kereszténydemokrata és valódi európai vezető. Egy vezető, aki küzdött az európai egységért, szolidaritásért és virágzásért, amely az egész EU-nak, benne Magyarországnak is nagy hasznára vált. Szeretném emlékeztetni Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy a brüsszeli döntéseket, a bevándorlásról szólóakat is, közösen hozza az uniós tagországokat tömörítő tanács és az Európai Parlament, s mindkettőben ott vannak Magyarország képviselői is” – írta Daul a Twitteren.

Frans Timmermansnak sem kellett sokat gondolkodnia ahhoz, hogy ironikusan és nyomdakészen fogalmazzon:

„Szinte Monty Python-szerű abszurd a magyar kormányzat újabb tájékoztató kampánya, az abban szereplő állításoknak nincs semmi közük a valósághoz, az igazsághoz. Eléggé ironikus, hogy aznap, amikor a tanács megvitatja a dezinformáció elleni közös harc ügyét, az egyik EU-tagállam kormányának hivatalos honlapjára felkerül egy fénykép a bizottság elnökéről egy magánszeméllyel, olyan állításokkal, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Ha nem lenne ilyen komoly az ügy, akkor jó vicc lenne. bárki láthatta, aki követte az eseményeket, hogy az Európai Bizottság éjt nappallá téve a külső határok megerősítésén dolgozott, ahogy arról sincs szó, hogy vízumokat adnának ki menedékkérők millióknak, ez nem is a az EB hatásköre.

Csodálatos lenne, ha Magyarország úgy döntene, hogy bevezeti a humanitárius vízumokat, de ennek nincs köze hozzánk, kizárólagos tagállami kompetencia.
Tudják, a politika, az politika, időnként becsomagolják az igazságot vagy rosszabbként tüntetik fel, azonban ez már teljesen más univerzumba tartozik”.

Hát, ezt se nekem mondták… A magyar kormány hatalmas stratégiai hibát követett el, és nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem volt-é ez szándékos. Ugyanis egyszerre veszett össze az Európai Parlamenten belüli barátaival és ellenségeivel, szándékosan, nyílt hazugság útján, tudván tudhatta volna, hogy ebből orbitális méretű botrány lesz.

Lehet, hogy tudta is, és ez egy provokáció

Azt a legendát hivatott erősíteni, miszerint nekünk Európában csak ellenségeink vannak, barátunk egy sem, azokat orosz és ázsiai földön kell keresni – épp ezért még véletlenül se voksoljon a magyar szavazó másra az EP-választásokon, mint a kormány jelöltjére, mert lám, mennyire nem szeretnek minket Brüsszelben.

Ezt a gondolatmenetet sikeresen cáfolná az Európai Bizottság ellenplakátjának utolsó mondata:

„Önnek is joga van tudni, mi a TÉNY, és mi a FIKCIÓ.”

ha ez a választás arról szólna, hogy ki beszél igazat és ki nem. Azonban a magyar választások már régóta nem erről szólnak: ha így lenne, egyetlen dologban biztos vagyok, és ez az, hogy nem Orbán Viktornak hívnák a miniszterelnököt. Hogy ezzel szemben mi volna a neve, azt ki-ki döntse el magának, de ha a tisztesség magyar földön szempont volna, Orbán már nagyon régóta szóba sem kerülhetne.

Elképzelhető, miszerint a nyílt konfrontáció azt a célt szolgálja, hogy a Fidesz egy, a választások után esetleg megerősödő új, szélsőjobboldali EP-frakció élére kerüljön, bár szerintem ehhez az AfD-nek és Salvininek is lenne pár szava. De ez amúgy is csak a választások után dől el. Ha erről van szó, ennél ön- és országgyilkosabb kamikaze-akciót rég láttam.

Ej, száz szónak is egy a vége.

Polgártársak, itt a magyar kormány a mi nevünkben vész össze Európával.

A mi engedélyünk vagy megkérdezésünk nélkül.

A fejünk fölött intézi a sorsunkat, de még a gyermekeink, unokáink sorsát is.

Én csak egyet kérdeznék: hagyjuk mi ezt?

Ha hagyjuk, nem szóltam.

Ha nem hagyjuk: májusban lesz a szavazás, kifejezhetjük a magyar választók valódi véleményét.

Lehet, hogy ez a plakátterv nagyon improduktív lesz. Lehet, hogy ezzel lövi lábon magát és európai ambícióit Orbán Viktor.

Meg az is lehet, hogy nem.

Rajtunk áll.

Köztes vagy fél-Európa?

FüHü
-
0
Köztes vagy fél-Európa?

Hat hete nem történik semmi figyelemre méltó a román ET-elnökség alatt, hacsak nem az, ami várható volt, vagyis a belpolitikai csaták Európa-szintű kiterjesztése, magyarán a botrányok sorozata.

Amennyiben a hatalmon levőknek köszönhetően a belpolitika napirendje egyre inkább az orosz-magyar modellre hajazó, illiberális berendezkedés meghonosítása, az (i)gazságszolgáltatás alárendelési kísérletének fordulatokban gazdag forgatókönyve, ez immár az EU-s kirakatban zajlik. S, mint lenni szokott az EU ismét csak béna kacsa, tehetetlen, hiszen egyfelől ott vannak a közelgő EP választások, másfelől meg a Brexit-végjátéka. Mindkét folyamat sötét fellegek alatt és baljós előjelek mellett zajlik. A brexit-folyamatról itt és most csak annyit, hogy stagnál, nem látszik a vége, a labda látszólag brit térfélen pattog, de ez sok szempontból csak eltakarja az EU tehetetlenségét és azokat a veszteségeket, melyeket kénytelen lesz elkönyvelni a folyamat végén.

Az EP választások tétje az euroszkeptikus, szuverenista, populista és alt right politikai formációk előretörésének, és a hagyományos politikai pártok térvesztésének a mértéke, hiszen ma a leginkább e két fél – és már messze nem a hagyományos pártcsaládok egymás közötti versengése – a meghatározó az európai politikai mezőnyben (is). Két körülmény bonyolítja a dolgokat és ez egyrészt az, hogy a hagyományos pártcsaládok, ha nem akarnak bizonyos mértékű veszteségeket elkönyvelni, a magyarországi és a romániai hatalmon levő és a közvélemény-kutatások szerint, országaikban, májusban is többséget szerző pártok kirúgása miatt, hát lényegében foglyai ezen pártoknak, kénytelenek elviselni azok pártcsaládjuktól eltérő – magyarán illiberális és populista – álláspontjait, kilengéseit.
Ez komoly dilemmát okoz, mind az EPP-nek, mind az S&D-nek, mind az ALDE-nak. Ha most zárják ki a putyini-orbáni modell szerint működő k-európai populista és euroszkeptikus pártokat, akkor majd a frakciójuk lesz kisebb, hiszen ezen pártok (a Fidesz, a PSD és a Tăriceanu-féle ALDE), a szélsőségesek közé fognak besorolni. Radikalizálódnak, rágalomhadjáratot indítanak volt pártcsaládjuk ellen, gyengítve azok pozícióját, éppen a kampány idején. Ha eltűrik azok „garázdálkodását”, akkor viszont – és itt csak a választási logikára utalok – komoly presztízs-veszteségeket könyvelhetnek el, és esetleges szavazatvesztést azokban az országokban, ahol tagpártjaik és szavazóik határozottan ellenzik a frigyet. És persze 22-es csapdája működik, amennyiben a választásokat követően mégiscsak kénytelenek lesznek kizárni, illetve maguktól távoznak a jelzett populista pártok. Az EPP esetében a veszteség – az előrejelzések szerint – 13 Fideszes képviselőt, és amennyiben a határon túli csatolt részei egyáltalán bejutnak az EP-be (és ez meglátásom, és a közvélemény-kutatások szerint ma nem valószínű, illetve kétséges), és szinte biztosan követik majd vezérüket, még 3 mandátum veszteséget jelent(het). Az S&D, a román kormányt adó PSD tíz mandátumát veszít(het)i el, míg a liberálisok az előrejelzés szerint elveszít(het)ik ugyan a Tăriceanu-féle ALDE 3 mandátumát, viszont elnyerhetik az új formációk, az USR és a PLUS, 5 mandátumát. Ez a fejlemény egyébként Európa-szinten (amennyiben a Macron-pártja is az ALDE-be ül be) jellemző, vagyis a liberális párt-frakció megnövekedésével kell számolni az új EP-ben. Úgyhogy a választási kalkulus önmagában nem magyarázza a pártcsaládok hezitálás-t, hiszen a jelzett pártok elvben már átsoroltak az EU-ellenes csoportokba, csak idő kérdése, hogy mikor következik be a formális átülés. Inkább arról van szó, hogy a klasszikus pártok szélsőségeseit szeretnék egyelőre benntartani – politikai meggondolásokból – a pártcsaládokban, attól tartva, hogy időnap előtti eltávolításuk, esetleg további képviselők átülését is elindíthatja, viszont ezek a mozgások MÉG NEM billenthetik a nem reguláris pártok javára a mérleget, az arány várhatóan kétharmad/egyharmad lesz.
A román kormány mindenekelőtt inkompetenciája – a miniszterek EU-s bemutatkozása közröhejbe, nálunk oly kedves, Caragiale-féle humoreszkbe, illetve Ionesco-s abszurdba fulladt –, de nem kevésbé, illiberális belpolitikai napirendje okán, rá sem figyel a kontinens dolgaira. Egyféle párhuzamos világban él, ha egyáltalán érti az európai politizálás logikáját, akkor mellébeszél és sehogyan sem cselekszik. Meghirdetett politikai célkitűzéseinek még a körvonalai sem látszódnak, méretes bukta körvonalazódik, de ezt majd csak elfedi a média, amely az EP választás eredményeinek értelmezésével lesz elfoglalva a román soros elnökség végére. (Talán az államelnök által patronált Szebeni informális miniszter- illetve államelnökök közötti találkozó, melyet május 9-re terveznek, hoz majd valami színt és tartalmat a román elnökség alatt, de az is kétséges, hiszen a belpolitikai feszültségek szétnyilatkozás, stb., tompítja a lehetséges egységes üzenetet, elhomályosít(hat)ja a rendezvény jelentőségét.)
Ha van valamiféle mozgás, téma és napirend, ami a román kormányt ma az EU-val kapcsolatosan érdekli az Laura Codruta Kövesi, volt DNA (Korrupcióellenes Ügyészség) vezetőjének megakadályozása abban, hogy az újonnan létrehozandó Európai Ügyészség (EPPO) főügyészének válasszák. Nehéz összefoglalni azt a szerteágazó sokszor megtévesztő hadműveletekre és zsarolásokra épülő, eljárás-sorozatot, melynek eredője, hogy miután szabálytalannak tűnő eljárás során – amely egyelőre a CEDO látókörébe került – a korrupcióellenes főügyészt eltávolították székéből, és ezzel lényegében beszüntették a DNA tevékenységét, föladták az eddigi korrupció-ellenes politikát, sőt. A román hatalom és a Fidesz itteni fiókpártjai korrupció-párti politizálásba kezdtek, mentendő korrupt politikusaikat, illetve ezt az illiberális állam, fékeket és ellensúlyokat lebontó keretébe ágyazták. Az átpolitizált Alkotmánybíróság segítségével, megnyirbálták az államelnök jogköreit, a főügyészek kinevezést és visszahívását illetően, megerősítve az igazságügyi miniszter hatalmát. Először a DNA főnökét sikerült eltávolítani, mondvacsinált ürügyekkel, állítólagos „átvilágítással”, a Bírói és Ügyészi testületek és az államelnök tiltakozása ellenére. Most meg az újonnan, létrehozott, aligha legitim (mind a Velencei Bizottság, mind a GRECO által fölöslegesnek, sőt károsnak tartott) bírákat és ügyészeket vizsgáló szuperügyészég segítségével, melynek élére a hatalom emberét nevezték ki, próbálják Kövesi további karrierútját elvágni. Történt, hogy a tavaly ősszel az EP Romániát elmarasztaló jelentésének megszavazását követően a kormányfő és a hatalmon levő pártok román-ellenességgel, már-már árulással, az ország lejáratásával vádolták a megszavazó román EP-képviselőket. Most viszont maguk fordulnak egy nagy presztízsű román ügyész európai intézmény élére való kinevezése ellen. Persze semmi meglepő nincs ebben a populista politika szempontjából, annál inkább kelt megrökönyödést akkor, amikor mindenik hagyományos EP pártfrakció a jelöltet támogatja, így a hatalmi pártok (PSD, ALDE) ismét csak pártcsaládjuk ellenében pozicionálnak.
Most a volt DNA főügyészt az új szuperügynökség vette célba gyanúsítottként – mintha ugyan véletlen egybeesésről lenne szó, hangoztatják a „párhuzamos állam” kontóját hirdető hatalmon levő populista pártok – így aztán Kövesit, egy szökésben levő, bizonyítottan korrupt, volt román parlamenti képviselő (egyszer egyébként már elutasított) régebbi följelentése alapján vádolják, horribile dictu, éppen korrupcióval. És nemcsak a DNA volt vezetőjének, hanem a legfőbb Ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének leváltása is napirenden van, állandó támadások, mondvacsinált ürügyek és lejáratási kísérletek kereszttüzében lehetetlenítik el munkájukat.
Két éve kísérleteznek a korruptakat fölmentő Sürgősségi Kormányrendelet(ek) elfogadásával, illetve amnesztiát és közkegyelmet próbálnak statuálni. Egész politikát építettek a PSD elnök és további korrupt politikusok fölmentésének ügye köré, amit ismételten az (i)gazságszolgáltatás politikai kiszolgáltatásának útján próbálnak érvényesíteni. Ez az orbáni illiberális politikai berendezkedés – melynek közvetítője, román hangja a Fidesz itteni fiókpártjai – román változata, nincs kétharmada a kormánypártoknak; az alkotmányt módosítani szinte lehetetlen, és elhúzódó (többek között népszavazást is implikáló) vállalkozás; az államelnök ellensúlyt képez, a halovány ellenzékkel együtt, a hatalmi politizáláshoz, ezért maradt az INTÉZMÉNYEK MEGSZÁLLÁSA, az (i)gazságszolgáltatás politikai alárendelése.
A játszma több fordulós és még nem ért véget, az EP választás viszont döntő lehet, ha a hatalmon levő pártok nem nyerik a választást, a folyamat még mindig visszafordítható, de ára, komoly ára van az elhajlásnak. Ez hitelvesztésben, bizalmatlanságban, a politikától való elfordulásban mérhető első sorban és ez nagyon alacsony részvételt jósol az EP választásokra. Ha a Fidesz itteni fiókpártjai nem veszik az akadályt – és nemcsak a mérések, hanem a belső széthúzást, az acsarkodást erősítő jelölt-verseny és széttartó kampányolás is erősíti ezt a gyanút, hogy nem lesz meg a szükséges 5% – akkor komoly változások indulhatnak be a rommagyar társadalomban is.
Magyari Nándor László

Stadionok világa – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Stadionok világa – Déli kávé Szele Tamással

Hát kérem, e mellett a kávé mellett be kell ismernünk, hogy nem telik el nap meglepetés nélkül. Ma pár sporttal kapcsolatos történetről lesz szó, melyekből a legfőbb tanulság az, hogy a kormány igenis képes tanulni a tapasztalataiból – csak legfeljebb semmi kedve hozzá. És még ha le is vonja a következtetéseket, abban sincs köszönet.

Az általánosan világos tény például, hogy annyi futballstadionra, amennyi nálunk épült, száz év alatt se volna szükségünk. Ha ehhez hozzávesszük a magyar labdarúgás jelenlegi, rémálomszerű állapotát, elmondhatjuk, hogy a befektetés teljesen és tökéletesen felesleges volt, csak éppen elkerülhetetlen. Nem azért volt elkerülhetetlen, mert ezek a létesítmények annyira kellenének, hanem azért, mert nagyon jó üzlet megépíteni őket. Jövedelmező. Jól lehet keresni a tervezésükkel, építésükkel, majd jól lehet az átépítésükkel is, mert egyikben sem lehet nemzetközi mérkőzéseket játszani, mindegyiket gondosan elméretezték – sebaj, szükség és igény esetén az építő cég segít a gondon, bontunk, építünk megint, jó pénzért!

Mindeközben a labdarúgósport eredményei olyanok, amilyenek. Inkább nem is részletezném őket, nem akarom kínozni a valódi sportbarátokat.

Tehát, agyontámogattuk a focit (most az egyesületek, klubok támogatásáról nem beszéltem), építettünk nekik sok szépet, nem hálálták meg. Kilenc év alatt sem javult a színvonal.

Az illetékesek levonták a megfelelő következtetést, de ez nem az, hogy ezentúl nem lapátoljuk ki az ablakon a pénzt értelmetlenül – a számukra megfelelő következtetés az, hogy más sportágakba is bele kell ölni számolatlanul a milliárdokat.

wikipedia

Nem csak a fociba.

Az épülni készülő atlétikai stadion ügyeivel már foglalkoztam lapunk hasábjain, a Velodrommal és a Fradivárossal is – most lássuk az UTE jégcsarnokát!

Igen szép lesz, nem is kétlem, ennyiért már lehet is szép. Csak kicsit furán épül: ugyanis – mint az Átlátszó megtudta – a ZÁÉV az eredetileg tervezettnél kétszer drágábban, nettó 2,1 milliárd forint helyett 4,6 milliárdért húzza fel a létesítményt.

Az igény már régen felmerült, mint Dr. Zsigmond Barna Pál a Jégkorong Szakosztály elnöke is elmondta az UTE hivatalos honlapján, tavaly december 12-én:

„Az UTE Jégkorong Szakosztálya kinőtte a Megyeri úti jégcsarnokot. Az ország egyik legeredményesebb jégkorongszakosztályánál annyira sok a gyerek, hogy nem lehet már megfelelő mennyiségű edzésidőt biztosítani egy jégpályán. Elengedhetetlen, hogy legyen egy második jégpályánk, mert egyszerűen nem tudunk fejlődni, a csapatoknak nincsen elég jégidejük. Az új pálya a XXI. századnak megfelelő edzőpálya lesz, komoly infrastruktúrával, öltözőkkel, modern helyiségekkel. Ami azonban újdonság, hogy a jégkorong mellett lesz egy curling pálya is, hiszen Magyarországon ezt a sportágat is egyre többen űzik. Reményeink szerint 2020-ban birtokba vehetjük az új létesítményt, ami egy nagyon stabil és kiszámítható munkát tesz lehetővé számunkra!”

Rendben, a szándék nemes, méltányolandó. De hogy ment fel a jégcsarnok ára menet közben? Úgy hogy előirányozták rá a 2,1 milliárdot, megpályáztatták, és, mint az uniós közbeszerzési értesítő, a TED legfrissebb számából megtudhatjuk: öt ajánlat érkezett a munkára, a nyertes a ZÁÉV Zrt. lett. Ez eddig érthető. Az nem érthető, hogy miért kétszer annyiért, mint eredetileg tervezték?

Talán azért, mert január hónap folyamán a ZÁÉV Zrt. és építőipari tevékenységet folytató leányvállalatai Mészáros Lőrinc érdekeltségeivé váltak. Minek következtében jelentős áremelést eszközöltek a már aláírt szerződéseik esetében is, mert egy Mészáros-cég már nem lehet olcsójános, az nem dolgozhat fityingekért: például Zalaegerszeg új fedett uszodáját a becsült 5,6 milliárd forint helyett 8,8 milliárdért húzzák fel.

Szép ez, csak kissé szomorú. Mintha kérnék egy kávét, és mire lefő, felmenne az ára: azért ilyen rövid idő alatt ennyit csak nem romlott a forint!

Tetszik látni, létesítményt fejleszteni így kell. Hogy mindenki jól járjon. Jaj, bocsánat, most csak a kivitelező járt jól… de Magyarországon így kell, sőt, így kötelező.

Nos, de ne ragadjunk le a jégcsarnoknál. Ott van például a tenisz.

Az tán csak nem kerül sok pénzbe?

Csak de. Mint hivatalosan bejelentették: a kormány szeretné, ha Magyarországon valósulna meg 2019–2023 között a Hungarian Grand Prix WTA International női szabadtéri tenisztorna. Ha ezt sikerül elnyerni, négy éven át évi 900 000 dollárt (azaz kb. 250 millió forintot) szánnának rá. A helyszín a Budapest III. kerület, Királyok útja 105. alatt található Római Teniszakadémia lenne.

Azért az is egymilliárd a végén, akárhogy számolom. De ez még csak a kezdete a kiadásoknak: a rendelet szerint Kásler Miklós miniszternek emellett tárgyalnia kell az ATP World Tour férfi tenisztorna magyarországi megrendezésének megvalósítása érdekében is. A 2019. évi ATP 250 férfi tenisztornát a XI. kerület, Kánai út 2. szám alatt található Sport11 Sport-, Szabadidő- és Rendezvényközpontban tartanák meg, az ehhez szükséges fejlesztésekre az Emberi Erőforrások Minisztériumának saját költségvetéséből 370 millió forintot kell átcsoportosítania.

Az is pénzecske, nem mondom: és még lesz költség?

Hogyne lenne!

Létesítményt is kéne fejleszteni, mert nálunk nincsen a nemzetközi versenyek követelményeinek (WTA, ATP) megfelelő teniszstadion, így eddig is ideiglenes helyszíneken bonyolítottuk le az ilyen nemzetközi versenyeket, bizonyára most is mobil lelátók kerülnek a fönt említett létesítményekhez. (HVG)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is lesz teniszstadion: törvény már van rá, éspedig tavaly hozták, az a címe, hogy „a Budapesten megrendezendő Hungarian Open ATP World Tour tenisztorna megvalósításához szükséges létesítményfejlesztésről”. Eszerint a teniszstadion a Margitszigeten kéne megépüljön, tavaly már ki is vágták a fákat a megcélzott területen, csak azóta sem történt semmi.

Fogadjunk, hogy nemsokára fog.

Arra nem fogadnék nagyobb összegben, hogy pont a ZÁÉV fogja építeni, de hát van Mészáros barátunknak más építkezési cége is, akad nála a sifonérban minden, takarékos ember az, van annak, aki el nem issza.

És a már meglévő létesítményekkel mi lesz? Sportesemény híján mit tartanak majd bennük? Bálás ruhavásárt?

Azt is lehet, de első a kultúra.

Indul a „Sportlétesítmények a kultúra szolgálatában” program!

Ennek célja a meghatározás szerint:

„a hazai sportlétesítmények és a nemzeti kultúra összekapcsolása, ezáltal a magyar történelmi és irodalmi örökséget bemutató nagyprodukciók létrehozása érdekében.”

Költségvetése idén 10 milliárd, a következő években folyamatosan évi több mint 7 milliárd forint. Hogy igen szép lesz, abban nem kételkedem, azt nem értem, miket fognak előadni?

Romániában, Ceausescu idejében volt valami hasonló, akkor és ott egyfajta ultranacionalista rockzenével haknizott a Flacara Irodalmi Kör nevű kultúrbrigád, de ahol csak felléptek, kötelező volt a helyi iskolák kórusainak is énekelni, amely tanulóknak nem volt hangja, azok tömegjeleneteket adtak elő a pályán, kissé észak-koreai stílusban, a közönséget pedig kötelezték a megtekintésre, nem ritkán egyenesen a munkahelyükről vitték őket „művelődni”, ha tetszett nekik, ha nem. Az volt ennek a programsorozatnak a címe, hogy „Megéneklünk, Románia”.

Aztán addig énekelték meg, hogy a végén Ceausescunak is alaposan elhúzták a nótáját, ha nem is hegedűn, hanem davajgitáron.

Szóval, lehet éppen ilyen politikai propagandaműsorokkal is haknizni majd a meglévő stadionokban, ha már focizni amúgy sem érdemes bennük – nincs ki játsszon. Aki van, az nem futballt játszik, mert ezt nem nevezném annak. Mondom, lehet éppen ál-kultúrműsorokat is tartani a sportlétesítményekben, ha mér felépültek drága pénzen, csak az ilyennek egyszer már lett rossz vége, és nem is messze tőlünk.

Akkor már jobb a kirakodóvásár.

Ha már használni kell valamire azokat a stadionokat.

RAMIL SAFAROV (a baltás gyilkos) MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE – IV. rész

Yugovich Robert
-
0
RAMIL SAFAROV (a baltás gyilkos) MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE – IV. rész

Ramilnak két levelébe került, hogy az azeriek nagy számban Wolf Katira adják le a voksukat az Eurovíziós Dalfesztiválon. A tüntetések intenzitásának és számainak radikális csökkenésében már sokkal több levélre volt szükség, de a végén abban is nagy eredményt értünk el. Már csak itt-ott pár diák gyülekezett, néha kormányellenes jelszavakat skandáltak, de ennek már szinte semmi jelentősége nem volt. Sőt, az azeri kormány hagyta őket még a tévében is szerepelni, hogy kifejtsék álláspontjukat és nemtetszésüket, hogy ezzel is mutathassák nyugat felé, hogy Azerbajdzsán egy ízig-vérig demokratikus ország, mely európai eszméket képvisel.

A stratégia fontos része volt az is, hogy Ramil magyar szerzők könyveit fordította azeri nyelvre, amelyeket aztán nagy csinnadratta közepette, óriási propaganda mellett, az azeri értelmiség részvételével Bakuban bemutattak, majd elárasztották vele a könyvesboltokat. Mindegyik könyv előszavában azeri szövegírók írtak magyarokat és Magyarországot istenítő szöveget, amelyet úgy tüntettek fel, mintha azt Ramil írta volna, mintha az ő előszava lett volna, az ő gondolataival és érzéseivel.

Ramil egyszer azt mondta, amikor megkapta „A Pál utcai fiúk” azeri kiadását, és olvasta az előszót, hogy minden egyes betű elolvasásánál úgy érzi, mintha szemközt köpné magát. Évekig megalázták, most meg úgy beszél róluk, mintha tejben-vajban-mézben fürdették volna. Ismerős volt az érzés, és teljesen együtt tudtam érezni vele, főleg, hogy számtalanszor voltam szemtanúja, miként alázták meg. Ramil egyáltalán nem volt azonos azzal, amit az előszavakban írtak az ő nevében.

Persze a magyar kormány sem tétlenkedett, gyorsan telepakolta az általa uralt médiát és sajtót, hogy Ramil Safarov magyar könyveket fordít azeri nyelvre. A Magyar Hírlap óriási kétoldalas interjút készített vele, melyben már egészen másképpen mutatta be, mint sok éven keresztül, amikor elvetemült gyilkosnak, barbárnak tüntette fel. Ramilt folyamatosan biztatni kellett, hogy csak a célra összpontosítson, és tegye félre a büszkeségét. Nem volt könnyű, mert egy igazi férfiről volt szó, aki a velejéig meggyűlölte a magyarokat, azért, amit tettek vele, és ahogy éveken át bántak vele.

– Arkadas, ugye egyszer megírod a valóságban hogyan zajlott ez az egész?
– Igen, meg fogom, Arkadas. – válaszoltam.
– Ígérd meg!
– Ígérem.

A magyar sajtó úgy tálalta, hogy Ramil már olyan jól megtanult magyarul, hogy kiválóan fordít. Az igazság az volt, hogy Ramil úgy beszélt magyarul, mint egy apacs indián angolul: „Én lenni rézbőrű főnök, te lenni sápadtarcú halott.”

Ramil olyan magyar szerzők alkotásait fordította azerire, amelyek már megjelentek törökül, és törökből fordította azerira. Ami olyan, mintha szlovákról fordítanának csehre, vagy szerbről horvátra, ukránról oroszra. Majdnem, hogy ugyanaz a nyelv, csak keveset kellett változtatnia a szövegen, de a nép hülyítéséhez teljesen megfelelt.

Ettől függetlenül Ramil valójában átírta azeri nyelvre, szinte szóról-szóra, A/4 lapokra, ha netán valakiben kétségek merülnének fel, hogy át akarják verni a népet, fel tudja mutatni a kéziratokat. (Később laptopjában tette ezt.)

Idővel, ahogy egyre jobban kezdett a propagandagépezet hatékonnyá válni, Ramil újabb kiváltságban részesült.

A magyar történelemben elsőként kapott a börtönben saját laptopot! Miniszteri engedéllyel. Egyértelművé vált számunkra, hogy a magyar kormány céljai nagymértékben Ramil Safarovra épülnek, ami a „keleti nyitás” programjukat jelenti. Jól látható volt, hogy azt az antieurópai politikát, amit folytat, részben azért engedi meg magának, mert bízik a keletre tartó ideológiájában, de ehhez elengedhetetlen volt Ramil. Több olyan e-mailt is kapott, amelyekben a magyar kormánypárti politikusok döntései és feltételei voltak olvashatóak.
A keleti piac rohamos növekedést mutatott az európaihoz képest, és azzal együtt is kecsegtető volt, hogy ez a növekedés valójában a nyugati befektetőknek volt köszönhető, hiszen a tőke jelentős részét ők biztosították.

Magyarországnak nem sok esélye lett volna bejutni a keleti piacra, ott barátja nem volt, főleg nem ennek a kormánynak, aki még ellenzékbe keményen szapulta Oroszországot. Persze pénze sincs, ami alapfeltétel lenne. Viszont okosan felismerték a Ramilban rejlő felbecsülhetetlen értékű kincset. Ramil volt a kulcs a keletre vezető kapu zárjába Azerbajdzsánból Törökországon keresztül.

Azerbajdzsán hatalmas kőolaj- és földgázkészletének, valamint a nagy testvérének is tartott Törökországnak köszönhetően a keleti gazdasági piac prominens tagjává vált. Viszont ezt a felbecsülhetetlen státuszt csak akkor tudja megőrizni és megerősíteni, ha az egész országban rend és béke van. Ehhez viszont már Ramil nélkül egyre kisebb az esély, mint ahogy Magyarországnak is, hogy Azerbajdzsán nélkül kinyílik a keletre nyíló kapu. Ramil nemcsak Azerbajdzsánban örvendett óriási népszerűségnek, hanem Törökországban is.
(Most, amikor írom ezt a fejezetet (2014. január 13.), véletlen egybeesés, hogy pont egy másik botrányos kiadatás vette éppen kezdetét.

A fülkeforradalmárok igazságügyi minisztere kicsattanó örömmel turbékolja tele a médiát, hogy győztünk! Valójában magára gondol és a többi fülkésekre, de úgy tesz, mintha a magyarok összességére gondolna. Győztünk, mert 14 év után egy kétszeres gyerekgyilkos, Francis Ciaran Tobin hajlandó volt börtönbe vonulni, megalázó feltételekkel. Mármint megalázó, Magyarországra nézve! Az a nagy igazságosztó kormány, amely bevezette a három csapást, megalkotta Európa messze legszigorúbb Btk-ját, aki kriminalizálta a 12-13 éves gyerekeket, a hajléktalanokat, térdre borult egy kétszeres gyerekgyilkos előtt, és gyáva módon megalázkodva, soha nem tapasztalt egyezkedésbe kezdett. Az egyezkedés vége az lett, hogy győzedelmeskedett a kétszeres gyilkos, és ő szabta meg a feltételeket, amelyek szerint hajlandó megkezdeni jogerős börtönbüntetését. A gyilkos győzött!
Hétfőn (2014. január 13.) jött, pénteken (2014. január 17.) már ment is. De az öt nap alatt is felesége minden nap 40 percre meglátogathatta. Ennyi idő, 5 nap kellett, hogy a két rugalmas kormány elintézzék egy kétszeres gyerekgyilkos kiadatását!)

Ha összevetjük Ramillal, láthatjuk az óriási különbséget. Neki másfél évet kellett várnia a kiadatására attól a perctől kezdve, hogy a magyar kormány meghozta a döntést, hogy hazaengedik. (2011 első negyedétől 2012 harmadik negyedévéig.)

Persze Magyarország nem szándékozott nyugat Európa felé terjeszkedni, nem is alázta meg éveken keresztül az ír kétszeres gyerekgyilkost, hogy vaskos propaganda hadjáratot kelljen indítania, hogy az ír nép enyhítve gyűlöletét a magyarok iránt, kormányközeli cégek és egyéb kormányzati érdekek a lincselést elkerülve megjelenhessenek az országban, mint azt meg kellett tennie Azerbajdzsán felé.

A TV2 reggeli műsorában a győztesek kidüllesztett mellel pöffeszkednek a kanapén, Papp Gergely, a halálra gázolt két kisgyermek családjának ügyvédje, és az apa. Vigyorognak, nevetgélnek, jól láthatóan jól érzik magukat. Még az apa is megkönnyebbült, „már megbocsátottam”, mondja.

Nekem meg egyre jobban rándul görcsbe a gyomrom, szorul ökölbe a kezem és fokozódik a hányingerem. Ünnepeltetik magukat, ünneplik a győzelmet a kétszeres gyerekgyilkos győzelmét. Már nem szánalmas, hanem egyenesen undorító, amit művelnek. Nem csak ők, az egész magyar média, a politikusok és úgy egyben a komplett társadalom.

Navracsics nem ír felháborodva levelet a legfelsőbb ügyésznek, hogy mégiscsak felháborító, hogy csak 3 évet kapott egy kétszeres gyerekgyilkos. Azért sem lázad, hogy 14 évig szökésben volt és ezért minimum a kedvezményt el kellene tőle venni, hogy legalább ne másfél év után szabaduljon, hanem ülje le azt a szégyenletes 3 évet!

Rogán Antal sem posztol videoüzenetet, hogy tiltakozzon, ahogy azt tette a Rezesova ügyben, holott a két ügy nem is hasonlítható össze még akkor sem, ha mindkét esetben ártatlan emberek veszítették életüket. Egy többszörös gyerekgyilkos a gyilkosok közt is a legalja, de ez Magyarországon jól láthatóan senkit sem zavar. A fülkeforradalmárokat a legkevésbé.

Orbán Viktor sem fenyegeti a bíróságot. Persze, hogy nem, hiszen ismét győzelmet arattak. Újabb győzelem egy nem létező ellenféllel szemben, egy győzhetetlen csatában.

A Jobbik sem krákogja tele a sajtót habzó szájjal, pedig pont a napokban fröcskölték mindenfelé, hogy „halálbüntetést a gyerekgyilkosokra”. Most ők is sunyítanak. Ez az igazi magyar virtus, a sunyiság, a meghunyászkodás és a néphülyítés.

A magát demokratikus ellenzéknek tartó szövetséget sem lehetett hallani, hogy valami gondja lett volna azzal, hogy egy kétszeres gyerekgyilkos szab feltételeket Magyarországnak. Nem lepte el Magyarországot plakáterdő, hogy: „Több tiszteletet a magyaroknak!”)

Barátom, Ramil, nem egyezkedett, nem kérte, hogy kiváltságos helyzetbe kerüljön. Akkor sem, amikor teljesen világossá vált számára, hogy bármit kérhet, nincs olyan, amit ne adnának meg neki. Sőt, naponta elmondta – miután a fülkeforradalmárok kedvezményekkel kezdték elhalmozni –, hogy milyen rohadtul kellemetlen ez számára. Évekig harcoltunk szinte vállvetve a jelvényesek önkényessége és brutalitásai ellen, most meg úgy érzi, hogy elárult. Elárult engem, és elárulta azokat, akikért harcoltunk. Persze, én egyáltalán nem így gondoltam és éreztem, de jólesett, hogy ő igen. Ez is azt bizonyította, milyen ember ő valójában.

Ramil férfihoz méltóan vállalta tettét és sorsát akkor is, amikor napjában többször is megalázták gyáva emberek tucatjai. Ahogy az apja is. Kiállt fia mellett, ahogy az egy igazi apához méltó, de elítélte fia tettét, és nyilvánosan bocsánatot kért. Nem celebeskedett, holott fia hős a szülőhazájában, még ha ő nem is tartja magát annak.
Utolsó beszélgetésünk alkalmával Ramil erősen megszorította a kezem, ezzel is nyomatékossá téve, hogy amit mond, azt mennyire komolyan gondolja és mennyire fontos számára, hogy én mit gondolok.

– Arkadas, ugye tudod, hogy ezt az egész szarságot nem magam miatt teszem, és egyáltalán nem így érzek! Soha a büdös életben nem fogom megbocsátani, amit Magyarországon műveltek velem, a vallásommal és az országommal. Sem én, sem a gyerekeim, és azok gyermekei sem! Ugye tudod?”
– Tudom, Arkadas, másképpen nem lennél a barátom!

Egy férfi nem bosszúálló, de soha nem felejt!

Ramil Safarov végül hazatért és ezzel egyidejűleg a Magyarország keleti nyitás stratégiája is beindult. Ha valójában sikeres lesz, akkor elmondhatjuk, hogy a „baltás gyilkos” Magyarország megmentője lett!

De ha Magyarországé nem is, jó pár fülkeforradalmáré igen! Sokan megtollasodtak azon, hogy eladták Ramilt saját hazájának. Sok kormányközeli cég és kormánytag tömte tele a zsebeit ropogós dollárral, köszönhetően Ramilnak és annak, amit tett, mert ha Ramil anno nem öli meg azt az örmény katonát, akkor a magyar államnak 2011-ben nem lett volna kit eladnia, és manapság Azerbajdzsánban egyetlen magyar cég sem tevékenykedhetne degeszre keresve magát.
Azt hiszem, ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy vajon hol is van Magyarországon az a bizonyos erkölcsi mérce.

Folytatjuk

Ramil Safarov  I. rész

Ramil Safarov II. rész

Ramil Safarov III. rész

Brexit: készíti a törülközőt a brit autóipar

Bak Mihály
-
0
Brexit: készíti a törülközőt a brit autóipar

A Honda bezárja angliai üzemét, a Nissan még csak új modellt visz máshová. Minden második britanniai exportkocsi megszenvedheti a Brexitet, a beruházás, a kivitel és az eladás zuhan.

Brit médiainformáció szerint 2022-ben bezárja angliai üzemét a japán Honda, s ezt kedden be is jelenti. Mint az alábbi ábrán látható, a márka (3500 alkalmazottal) tavaly 160 ezer autót gyártott a szigetországban, kevesebbet, mint egy évvel korábban – ahogyan az egész britanniai ágazat igen sanyarú eredményeket produkál.

Forrás: SMMT

A Honda a Brexittel kapcsolatos parlamenti alsóházi meghallgatáson közölte, hogy az egy napnyi raktárkészlettel dolgozó üzembe

hétpercenként (!) érkeznek a kamionok az uniós beszállítóktól

származó részegységekkel.

Legutóbb a szintén japán

a Nissan azt jelentette be, hogy nem sunderlandi üzemében

fogja készíteni új X-Trail modelljét.

Súlyosan érintheti a Brexit a Fordot is,

amelynek részesedése a brit értékesítésben mintegy 8 százalék, és az amerikai központú cégnek nincs gyára az országban. Vagyis amíg a japánok esetében a kiviteli, addig a Fordnál az importvám tenné versenyképtelenné a most eladott 160-170 ezer autót.

A brit autógyártók és -kereskedők szövetsége (SMMT) januárban „vörös riasztást” bocsátott ki a 2018-as adatok ismertetése során a megegyezés nélküli Brexit esetére.

A számok lesújtók. A belső piac (új autó értékesítése) 6,8 százalékkal 2,36 millióra csökkent, a szigetországban előállított személykocsik 1,52 milliója csaknem egytizednyi zuhanás. A vámok visszaállítása rémének súlyosságát jellemzi az, hogy

a náluk gyártott autók 81 százaléka exportra megy,

ezen belül több, mint minden második az EU-ba (plusz 18 százalék az Egyesült Államokba, amellyel kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás csak a Brexit után lenne megköthető). Vagyis a vámokkal lehetetlenné tett export az 1,24 milliós export kétharmadát érintené.

S ha ez nem lenne elég,

az ágazat beruházásai 46 százalékkal a kút mélyére ugrottak.

Ami azt jelenti, hogy a versenyképesség fenntartásához nélkülözhetetlen fejlesztések sora maradt el.

Tavaly 9,1 százalékkal ötévi mélypontra zuhant a Nagy-Britanniában gyártott személyautók száma, a brit autóipari beruházások értéke pedig 46,5 százalékkal esett vissza 2018-ban az előző évi szintről, egyértelműen a Brexit-folyamat teremtette bizonytalanság miatt.

Az autóipar az egyik olyan ágazat, amelyben a gyártásszervezés teljes egészében ki van szolgáltatva a több száz beszállító szinte percre pontos ütemezésének (just in time logisztika). A költségtakarékosságban fontos egy-két napos készletezés legfeljebb apróbb akadozásokat bír el (a győri Audi-sztrájk ebbéli hatását nemrégiben megtapasztalhatta az óriásvállalat).

Egy brit hatástanulmány

hat napos torlódást számolt ki a legforgalmasabb angliai kompkikötőbe, Doverbe vezető utakon

már arra az esetre is, ha egy percnél alig hosszabb ideig tartó vámvizsgálatnak vetnék alá a kamionokat.

A jelenlegi legnagyobb valószínűség szerint Nagy-Britannia megállapodás nélkül lép ki az EU-ból március 29-én. Ennek teljes elkerülésérére újabb népszavazás kellene, de ezt nem támogatja a kormány, mondván a többség (52 százalék) már döntött erről. Megoldás lehetne a kilépést elindító bejelentés visszavonása a kormány részéről, de Theresa May erre  se hajlandó, mondván a nép döntött. Ahogyan – egyelőre – arra se, hogy átmeneti halasztást és a tárgyalások folytatását kérje az uniótól; erre ráadásul a hátra lévő bő öt hétben mind a 27 tag kormányának áldása kellene.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség