Featured Archives Page 652 of 755 › Független Hírügynökség

Ha átlép, átrendezi a szélsőjobbot Orbán

Bak Mihály

-

2019-03-07

Ha átlép, átrendezi a szélsőjobbot Orbán

Az ukázban felhívott három párttal együtt nem alakíthat frakciót a Fidesz az EP-ben, ráadásul ehhez legalább két képviselőcsoportot kellene szétverni. Friss német hír szerint a CDU-CSU-ban döntöttek: Orbánéknak menniük kell.

A daliás időket idézően az egyesített kormánylap kiadta az ukázt/elkezdte a hangulati előkészítést arra, ha a Fidesz kilép az Európai Néppártból (EPP). A Magyar Nemzet megadta a „vonalat” is: lengyel eszmetársával, a Jaroslaw Kaczynskí vezette Jog és Igazságossággal (PiS), az olasz Matteo Salvini Ligájával és a kisebb osztrák kormányerővel, a Heinz-Christian Strache elnökölte Szabadságpárttal (FPÖ) alkosson egy frakciót az Európai Parlamentben. Nyilván a május végi választás után, az általuk remélt széljobb előretörés után az immár egységesen „Soros-bérenccé” és „bevándorláspártivá” vált EPP rovására.

Lehet persze, hogy a kilépésben versenyfutás kezdődik, ugyanis a legújabb németországi értesülés szerint

a CDU-ban és a CSU-ban már eldöntötték: kizárják a Fideszt az EPP-ből.

Talán már a szűk két hét múlva sorra kerülő küldöttgyűlésükön. Legalábbis erről beszélt a Klubrádióban a Német Külügyi Intézet egyik szakértője, Milan Nic.

Ennek szerintük az az oka, hogy Orbán elkalkulálta magát, és nem vette észre a helyzet átalakulását. A CSU-ból kikerültek azok a korábbi vezetők (élükön Horst Seehofer elnökkel), akik védték Orbán pozícióját. Az új vezető, Markus Söder pedig be akarja fejezni a CDU ekézését, a jó koalíciós viszony a legfontosabb számára. A CDU-t ugyancsak nemrégiben átvevő Annegret Kramp-Karrenbauer pedig le akarja zárni a régi vitákat, „tiszta lappal” folytatni a kormányzást. Ebbe pedig nem fér bele a Fidesszel folytatott örökös kötélhúzás. És emellett a migránskérdés erősen kijjebb szorult a német belpolitika tématérképén.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter kijelentette, hogy a Fidesz az EPP-ben akar maradni. Orbán pedig a kormánylap felszólítására reagált ekképpen: csigavér, higgadtság!

A visszavonulás első jele, hogy Gulyás azt is bejelentette: március 15-től mégse Frans Timmermans (és Soros) plakátjai kerülnek az utcákra, hanem a családvédelmi akciótervet fogják reklámozni.

Eddig tucatnyi EPP-tag kezdeményezte a Fidesz kizárását, de feltűnően hallgatnak erről a nagyobb országok kereszténydemokrata pártjai, például a németek (17 delegátusuk van az EPP-ben, a különféle tisztségviselők további személyekkel képviseltetik magukat a 260 fő körüli politikai gyűlésben/közgyűlésben.)

De vissza a jövőbe. A kormánylap felszólítása tehát négy tagú koalíciót akar. Csakhogy az EP házszabálya értelmében

képviselőcsoport létrehozásához legalább 25 képviselő szükséges, amelyeknek a tagállamok legalább egynegyedét kell képviselniük. Ez hét ország,

s akkor is annyi lesz, ha Nagy-Britannia március végén távozik az EU-ból.

Vagyis egy ilyen új széljobb pártnak további országok szervezeteit is fel kellene vennie soraiba. Jelenleg a centrumtól jobbra három nagyobb alakulat található. A legnépesebb (74 fő) az Európai Konzervatívok és Reformerek, amely alaposan meggyengülhet, mert náluk található a brit toryk zöme, 19 képviselő. Itt ülnek Kaczynskí legényei, a Svéd Demokraták és a flamand Geert Wilders emberei.

A jelenleg 43 tagú Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) a brit UKIP bázisa az EP-ben, az ő távozásukkal szintén 19 ember menne el. Itt ülnek az inkább szélbal, de euroszkeptikus másik olasz kormánypárt, az 5 Csillag képviselői és az egyre inkább a neonácik gyülekezőhelyévé váló német AfD-sek.

A harmadik nagyobb ilyen frakció a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF), 34 taggal, ahol az olasz Liga, az osztrák FPÖ alkot egy csapatot a francia Le Pen-féle Nemzetgyűléssel.

Látható tehát, hogy a „kijelölt szövetségesek”, jelenleg hazájukban kormánypozíciót viselők mellé néhány kisebb (például Wildersé) és veszélyes (AfD) pártot is össze kellene szedni ahhoz, hogy frakciót alakíthassanak. Ez legalább kettő, de

lehet, hogy mindhárom frakció átszabásával, netán szétcincálásával járna.

Ezzel a Fidesz és Orbán egy csapásra kikerülne az EP és az EU döntéshozatali főirányából, amely jelenleg (és valószínűleg júniustól is) az EPP többségén és a szocialisták eseti együttműködésén alapul. Bármennyire is erősödjön meg a jobbszél, valószínű, hogy a 751 helyett 705 fős EP-ben legfeljebb a blokkoló kisebbség helyzetét érheti el.

És ha igaz a németek döntéséről szóló értesülés, az azt tükrözheti, hogy úgy számolnak: a Fidesz maradása az EPP-ben már többet visz el társadalmi támogatásban, mint amennyit hoz a tizenvalahány jövendőbeli Fidesz-képviselő szavazata a 180 körüli majdani EPP-frakcióban. Az mindenesetre ismert, hogy a Fidesz kizárását elsők között követelő belga CDH elnöke a héten bejelentette: otthagyják az EPP-t, ha március 20-a után a Fidesz tag marad.

Kultúránk a szemétdombon – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-07

0

Kultúránk a szemétdombon – Déli kávé Szele Tamással

Egyre kesernyésebbek ezek a déli kávék, kérem tisztelettel, de hát mit tehetünk? Nincsenek jó hírek, nincs mi megédesítse őket. Most például az a hír, hogy ki fogjuk dobni az ablakon a teljes magyar irodalmat, mindenestől, a Tihanyi Alapítólevéltől és a Pray-kódextől Spiró Györgyig vagy Esterházy Péterig. De mindent ám, egy tételben, úgy a szép.

Még, ha programszerű volna, lehetne érteni, elvégre már 2010-ben megjelent a Demokratában Pozsonyi Ádám tekintetes úr mondókája, miszerint „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok”, habár ő a korábbi szerzőket, felteszem, hogy terjedelem hiányában, de kihagyta – nem, most az Országos Széchényi Könyvtár esetében valószínűleg harmadlagosak a kultúrpolitikai szempontok. De hát akkor mi a kacskaringós fityfene lehet még szempont egy nemzeti könyvtár esetében?

Mondjuk az, hogy a Vár minden négyzetcentimétere a kormányzaté legyen.

De fontolva haladjunk: lássuk előbb, mire használatos a magyar nemzeti könyvtár?

Feladata a magyar és magyar vonatkozású írott kulturális örökség gyűjtése, feldolgozása, megőrzése és hozzáférhetővé tétele a kéziratos kódexektől a nyomtatott dokumentumokon keresztül az elektronikus kiadványokig. A kötelespéldány-rendszer lehetővé teszi a könyvtár számára, hogy rendelkezésére álljon a magyar kiadványok legteljesebb gyűjteménye. A kiadókat utasítás kötelezi arra, hogy a megjelentetett műveikből ingyenes példányt bocsássanak a nemzeti könyvtár rendelkezésére. Az OSZK tehát minden Magyarországon megjelent nyomtatványból két kötelespéldányt kap, de gyűjt nem nyomtatott dokumentumokat is (kéziratok, hangzó anyag, floppylemez stb.), mindig szem előtt tartva speciális gyűjtőkörét.

A könyvtár 2006-ban nyolcmillió egységgel rendelkezett, ezekből több mint kétmillió a könyv, 300 000 az időszaki kiadvány (újságok és periodikumok), és csaknem egymillió a kéziratok száma. A térképek száma körülbelül 200 000, a képek és metszetek száma 270 870, a hangzó anyagok száma pedig 16 000. Ezen kívül körülbelül 2,5 millió plakát és aprónyomtatvány található a könyvtárban. Az állományban helyet kapott még 220 000 dokumentum mikrofilmmásolata is.

Egyszóval: a magyar írott kultúra teljessége megvan benne, azonban ennyire teljesen sehol máshol nem találhatjuk meg.

Nos, ezt az Országos Széchényi Könyvtárat akarják most a Várból a Nagykörút és az Üllői út sarkán álló valamikori Kilián laktanya épületébe költöztetni. Legalábbis az Átlátszó megalapozott információi szerint, és én magam meg nem hinném, hogy Rádi Antónia leírna életében bármit, amiben nem biztos. De hát miért baj ez, kérdezné a naiv szavazópolgár, oda tán még a közlekedés is jobb?

Azért, mert a Kilián laktanya enyhén szólva is kicsi.

Az az állomány, ami a budavári palotában épp, hogy elfér – és a logika szerint csak bővülésére számíthatunk – itt még szűkösen sem volna elhelyezhető. Igaz, terveznek egy archívum-épületet Piliscsabára, ahová már nem olyan jó a tömegközlekedés, csakhogy annak az épületnek még az alapjai sincsenek kiásva. Egyelőre a jelek szerint minden menne a Kilián laktanyába, ha ömlesztve, hát ömlesztve, ha a pincébe, hát a pincébe.

Kell a hely a Várban a királyi udvarnak.

Nagyobb baj, miszerint a Kilián épülete vizes.

Amint az Átlátszó írja:

„De mi is a gond a Kilián laktanyával? Például, hogy – lévén a Nagykörút valaha Duna-mellékág volt, ez a része ráadásul alacsonyabban fekszik a város többi területénél – az épület vizesedhet, ami nem kifejezetten tesz jót a közgyűjteménynek. Az OSZK-sok szerint ráadásul az épület csak bajosan bővíthető, márpedig a Piliscsabára ígért új archívumépület továbbra sem készült el.”

Ha tönkremegy a Képes Krónika vagy a Pray-kódex a vizes, penészes, salétromos alagsorban, az nyilván az aljas brüsszeliták aknamunkájának köszönhető, kérem, semmiképpen sem annak, hogy egy analfabéta kör bitorolja a hatalmat és lassan a Várnegyedet is, előbb vagy utóbb teljesen. Különben nagyon jól teszik, hogy mindenüket, ami fontos a Várba költöztetik: ez ugyanis Budapest egyetlen része, ami szükség és igény esetén tökéletesen körülzárható, elvágható minden ellátástól, legyen az gáz, víz vagy áram és ráadásul – mivel magaslaton áll – kiváló célpontot is mutat. De ezt csak mellékesen jegyeztem meg, a tragédia valóban az, hogy a magyar nemzeti jellegére oly látványosan büszke magyar kormány pont nemzeti kultúránk legfontosabb kincseit készül megsemmisíteni.

Persze, inkább örüljünk, hogy nem égetik fel az egészet,

mint Omár kalifa az alexandriai könyvtárat, mert mostani, rájuk ruházott hatalmuknál fogva azt is megtehetnék. De amit el nem végez a tűz, elvégzi majd a víz. Az is halálos ellensége mindennek, ami kézirat vagy nyomtatvány.

Újraíratják az 1956-2018 közötti korszak magyar irodalomtörténetét

Ha meg még maradna is valami más könyvtárakban, azt meg kell zabolázni. Lehetne mondani, hogy az Országos Széchényi Könyvtár költöztetésének inkább van köze az ingatlanügyletekhez, mint a kultúrpolitikához, de az, hogy újraíratják az 1956-2018 közötti korszak magyar irodalomtörténetét, már valóban kultúrpolitikai hír. Márpedig Kásler Miklós pont ezzel bízta meg Domonkos Lászlót, a Magyar Hírlap munkatársát.

Hatmillió forintos honoráriumért, ami ugyan szép pénz, de tudok a sokszorosáról is a magyar sajtótörténet folyamán, egyszer például Csurka István vett fel pár flekkért tizennégymilliót, és soha nem is folytatta a megkezdett munkát. No, de ha már Csurkánál tartunk, Domonkosnak van köze hozzá, ugyanis nagy tisztelője volt életében, de az halálában is.

Ejnye. Hát ki ez a Domonkos László egyáltalán?

Szegedi születésű (1951- ) író, újságíró, televíziós szerkesztő. Manapság a Magyar Hírlapnál rontja a betűt, meg Raffay Ernő szerkesztőtársa a Trianoni Szemlénél (no, ez is sokat elmond róla), a Magyar Nemzet díszének, Szakács Árpádnak jó barátja (vagy, mivel ezekben a körökben sosem lehet tudni, ki, mikor, kit szúr hátba és mivel, mondjuk úgy: most nem ellensége), de ami ennél is több: Héjjas Iván életrajzírója.

Igen, a „Héjjas nyárfa árnyékában” című könyv szerzője, aki az 1919-es fehérterror egyik hírhedt alakjának, Héjjas Ivánnak állított emléket az említett kötetben. Márpedig Héjjas adott parancsot az orgoványi mészárlásra is.

Hogy milyen ember Domonkos László, az elkötelezett kultúrharcos, mi is az ő irodalmi ars poeticája, azt a legjobban egy pár sora világítja meg. Történt pedig, hogy egy könyvfesztiválon együtt látta az általa az ellenoldalhoz sorolt Spiró Györgyöt, Vámos Miklóst, Ungvári Tamást, Dragomán Györgyöt és másokat, akikről azt írta:

„Nem igazán jellemző, hogy népben-nemzetben, hanem sokkal inkább köztudottan alanyban-állítmányban gondolkodnak, ebben a szellemben alkotnak.”

Szánalmas figura az, embernek, magyarnak egyaránt, akinél a nép és nemzet szemben áll az alannyal-állítmánnyal, annyit mondhatok. Képzelhetjük, miféle kortárs irodalomtörténetet fog ez elkövetni.

Igen, olyant.

De legalább hatmillió forintért.

Csurka István szellemében.

Marad a mennyei segítség?

Az írott múltunkat megeszi majd a talajvíz, az írott jelenünket a Domonkos László, a jövőnket most dobják ki az ablakon a Magyar Tudományos Akadémiával együtt – maximum a mennyei segítségben reménykedhetünk.

Ugyanis március 24-én közbenjáró szentmisét tartanak a Magyar Tudományos Akadémiáért és a magyar egyetemekért, az akadémiai és egyetemi dolgozókért és családjaikért, a magyar tudományos kutatásért és felsőoktatásért. A mise a Budapest-Belváros Nagyboldogasszony plébániatemplomban lesz vasárnap délelőtt 10 órakor.

Nem tudom, mennyit fog segíteni, ismereteim szerint ez az első eset, hogy akadémiáért mondanak misét, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy elvi vitát folytassunk az ügyben, ártani biztos nem árt, bár a hasznával kapcsolatban vannak kétségeim.

Ha mégis segít valamit, magam gyújtok gyertyát Szent Ritának, a reménytelen ügyek szentjének.

Csak sajnos az az érzésem, kismise, nagymise, nem segít már semmise…

Új szövetséget, irány a szélsőjobb!

Sas István

-

2019-03-07

0

A fideszes Magyar Nemzet szerkesztőségi cikkben szólította fel a Fideszt, hogy lépjen ki az Európai Néppártból. Azt ugye a mai Magyarországon senki sem gondolja, hogy nem a Pártközpontból érkezett utasításra született a cikk, amelynek a címe is beszédes: Új szövetséget!

Megvan az új ellenség: a Soros-bérenc Európai Néppárt

A lap szerint a Néppárt megtagadta Helmut Kohl örökségét, hogy megvalósítsa Soros György lázálmát, és már meg sem különböztethető a szocialistáktól, a liberálisoktól…

„Elérkezett az idő egy új szövetség megkötésére. Új szövetséget pedig csak úgy lehet kötni, ha a régit felbontjuk. Elérkezett az idő, hogy a Fidesz befejezze a megalázó egyezkedést az Európai Néppárttal” – írja a Magyar Nemzet.

„A Fidesznek egy útja maradt: az új szövetség útja. Orbán Viktor és a Fidesz lépjen ki az Európai Néppártból, és kössön szövetséget Matteo Salvinivel, az osztrák Szabadságpárttal, valamint a lengyel kormánypárttal! Ez ma Európa és a magyarság érdeke.

Nincs mire várni tovább – pontosabban fogalmazva: tilos tovább várni! Így, és csak így lehet élére állni a bevándorlás elleni harcnak, megvédeni a nemzetek Európáját és benne Magyarországot. A magyar miniszterelnöknek muszáj lesz e harc élére állnia. Ez következik mindabból, amit eddig képviselt” – olvasható a cikkben.

„A néppárt már nem védelmezi sem a nemzetet, sem a kereszténységet, sem a hagyományos családmodellt, sem bármely, néven nevezhető európai hagyományt. A néppárt mára a beteg liberalizmus kiszolgálója lett. Félelemből, pénzért, meggyőződésből, a nyugati sajtó agresszív nyomása miatt – mindegy.

A liberalizmus mára hadat üzent az ember mindhárom meghatározó identitásának.

Felszámolta az európai, a nyugati ember vallási identitását, felszámolja az európai, nyugati ember nemzeti identitását és készül felszámolni az európai, nyugati ember nemi identitását” – írja a Magyar Nemzet.

Juncker szerintük Soros bábja

A kormánypárti lap szerint Jean-Claude Juncker, „Európa első embere egy mentálisan és morálisan is válságban lévő báb, aki Soros kitartottja. Ha anyagilag talán nem is, de szellemi értelemben mindenképpen. S immáron a néppárt vezetője, Joseph Daul és Manfred Weber is világossá tette, hogy kizárólag ezt az irányvonalat támogatja. Weber ultimátuma bebizonyította, hogy az egyezkedésnek nincs értelme.”

Beindult tehát a kilépést előkészítő kampány

Ezek után várhatjuk az újabb cikkeket és plakátokat. Sorossal és Junckerrel, Weberrel, Merkellel, az egész konzervatív Néppárttal. És persze előbb-utóbb bekövetkezik a kilépés is, majd a nyilvános összeborulás az európai értékeket megtagadó szélsőjobbal. Végső soron ez logikus is, a Fidesz soha nem is volt európai értelemben vett konzervatív párt, és jó ideje sodródik a szélsőségesek közelébe. Orbán barátja már Salvini, ő maga meg arról álmodozik, hogy az újabb váltással európai vezető lehet.

Kezdődhet a Corvinus átszabása, kérdőjelekkel

Bak Mihály

-

2019-03-06

0

Kezdődhet a Corvinus átszabása, kérdőjelekkel

Megalakulhatnak a vagyonkezelő alapítványok, amelyek egyik formáját a Corvinus Egyetem fenntartásához fognak alkalmazni a nyártól. Ez megnyitja az utat az MTA intézeteinek elvétele előtt is, az egyetem kapcsán azonban vannak alapvető kérdések a jövőről. Például a finanszírozás bizonytalanságai.

A parlament szerda délutáni döntésével megalakulhatnak a vagyonkezelő alapítványok, amelyek elsődlegesen a hatalmas (legalább 600 milliós) családi vagyonok egyben tartására szolgáltak volna, de beleillesztették a közcélú formát is. Ennek kinyilvánított célja a Covinus Egyetem működésének átalakítása júliustól, a célul kitűzött „elitegyetem” létrehozása. (Ennek egyik következménye az állami fenntartású helyek drasztikus visszavágása lesz a fizetősök javára.)

Az persze kérdés, hogy az ország romló híre, a tudományellenes kormányzati politika mennyire teszi vonzóvá a Corvinust a jól fizető hazai és külföldi diákok előtt. Merthogy a törvényjavaslat szavazás előtti sub rosa kiegészítése a kutatási közérdekű feladat lehetőségével megnyitja az utat a Magyar Tudományos Akadémia ötezer fős intézeti hálózatának elvétele és állami vagyonkezelő alapítványba vitele előtt. Az MTA próbál ellenállni ennek.

De vissza a Corvinushoz. Több részlet nem ismert, csak a főbb keret. A kormány szándéka az, hogy

az egyetemet kiveszi a költségvetési finanszírozás köréből, és a vagyonkezelő alapítvány rendelkezésre bocsátja az állam tulajdonában – az MNV-nél – lévő Mol és Richter Gedeon tőzsdei részvénytársaságok 10-10 százalékos pakettjét.

(A két cégben egyaránt kicsivel több, mint 25 százaléka van az államnak.)

Ezen részvénycsomagok (most mintegy 380 milliárdra becsült) értékének hozamából, a kifizetett osztalékból működne a Corvinus. Ezek az értékpapírok mozdíthatatlanok, az egyetem nem adhatja el, tehát, ha jól értjük, más részvényt se vásárolhat helyettük, vagyis a szó szoros értelmében vagyongazdálkodást nem folytathat.

Ez persze nem lenne baj, ha nem olyan cégekről van szó, amelyek

erősen ki vannak téve a környezet nem befolyásolható folyamatainak, illetve a normál üzletmenet kockázatainak.

Ezek alaposan felforgathatják a nyereséget, vagy/és az osztalékot.

Egyelőre az se egyértelmű, hogy az alapítvány lesz-e a részvénycsomagok tulajdonosa vagy az marad az államnál. Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy ki képviseli a 10 százalékokat a cégek igazgatóságaiban.

Ennél fontosabb azonban, hogy a Richter üzleti eredménye meglehetősen nagy mozgásokat mutat. Csak az elmúlt két lezárt évben (2016-17-ben)

több, mint hatszoros (!) volt a különbség az eredményben,

Az egy részvényre jutó konszolidált eredmény 2016-ban hét és félszerese volt tavalyinak. (A gyógyszergyárnak az elmúlt években több olyan terméke volt, amelyek piacra vezetése nem úgy vagy késve sikerült, ami a nyereségen is meglátszott.)

A gyógyszerkutatások kockázatossága pedig a jövőben se fog mérséklődni. Kérdés, hogy szabad-e kitenni az ország egyik legnagyobb egyetemének napi gazdálkodását annak, hogy egy ekkora társaság mekkora hasznot termel.

És ha van haszon, még nem biztos, hogy van osztalék is.

Akár terjeszkedés, felvásárlás, termékfejlesztés céljára vagy piaci nehézségek miatt gyakran élnek azzal az eszközzel tőzsdei társaságok, hogy nem fizetnek osztalékot (vagy csak csökkentett összeget), és az eredménytartalékba teszik a pénzt.

Ez történt a Mol esetében tíz évvel ezelőtt. Akkoriban, 2008 elején adta el hirtelen az osztrák OMV olajcég a Molban lévő bő 21 százalékos részét (miután sikertelen volt az úgynevezett ellenséges felvásárlás kísérlete) az orosz Szurgutnyeftyegaznak. Ezután pár héttel az éves rendes közgyűlés (egyéb kiszorító alapszabály-módosítások mellett) úgy döntött, hogy nem fizet osztalékot a részvényeseknek. És aztán ez így történt még két évben.

A Mol ma már „nem kispályás játékos” a térségben, ennek minden előnyével és rizikójával. Ismert a horvát INA-ban lévő relatív többségi részesedése és irányítási joga miatt hosszú évek óta tartó komoly vitája a horvát kormányokkal. Ennek kimenetele hatással lehet a Mol jövőbeni eredményességére, osztalékfizetési gyakorlatára.

Weber feltételek elutasítva

FüHü

-

2019-03-06

0

A Fidesz számára az európai keresztény értékek védelme és a migráció megállítása fontosabb a pártfegyelemnél. Ebben nem engedünk! – közölte Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója újságírók kérdésére válaszolva.

Hidvéghi Balázs reagált arra, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője kedden három feltételt – a magyar kormány Brüsszel elleni kampányának leállítását, az EPP tagpártjaitól való bocsánatkérést, és a Közép-európai Egyetem (CEU) budapesti megmaradásának biztosítását – nevezett meg, amelynek teljesülése esetén elkerülheti a Fidesz EPP-tagságának megszüntetése.

Az Európai Néppárton belül a vita a bevándorlásról szól, a Fidesz pedig mindenkinek, így Manfred Webernek a véleményét is meghallgatja.

„Az európai keresztény értékek védelme és a migráció megállítása a Fidesznek, ugyanakkor fontosabb a pártfegyelemnél. Ebben nem tudunk engedni” – jelentette ki a szóvivő, azt nem fejtve ki, hogy mi köze a keresztény kultúrához és a migráció megállításához Weber három konkrét kérésének.

A CEU-ra vonatkozó kérdésre válaszolva a Fidesz kommunikációs igazgatója hangsúlyozta: a „Soros-hálózat minden követ megmozgat a saját érdekeinek a képviseletében”. Hozzátette: Budapesten működik a Közép-európai Egyetem, megfelelően a magyar törvényeknek, az oktatás pedig nemzeti hatáskörben eldöntendő téma, így az ezzel kapcsolatos kritika nem megalapozott.

Weber a korábbiakhoz képest most egy kicsit konkrétabb feltételeket szabott, ám ezek közül kettőre Orbán már az ultimátum előtt is választ adott.

A Néppárt és a Fidesz konfliktusában a legutóbbi fejlemény, hogy a Néppárt szerdai frakcióülésén nem került napirendre a Fidesz kizárásának ügye, mert Manfred Weber nem tudott jelen lenni, és a frakcióvezető azt kérte, hogy a jelenléte nélkül ne tárgyaljanak erről. A hírek szerint március 20-án fognak a Fidesz kizárásáról tárgyalni a Néppártban.

Pávatánc szélsőjobbra

Szele Tamás

-

2019-03-06

0

Hölgyeim és uraim, új fejezetéhez érkezett a Fidesz brüsszeli tragikomédiája, bár inkább az az érzésem, hogy szappanopera lesz ebből: már nem csak latolgatják, hova üljenek, ha tényleg kizárnák őket az Európai Néppártból, már tárgyalnak is a különböző frakciókkal – bár az is lehet, a végeredmény mindenkit meglep majd, mert ellent fog mondani minden valószínűségnek és logikának.

Persze, ez a magyar kormánypárt történetében nem volna az első eset: gondoljunk csak a garabonciás 1998-as évre, mikor a választások után Orbán Viktor nyilvánosan megesküdött, hogy mindenkivel hajlandó koalícióra lépni, csak a Független Kisgazdapárttal nem, aztán három nap múlva már együtt kanalazta a jóféle csülkös bablevest Torgyán Józseffel és b. nejével. Vannak ilyen pillanatok a politikában, szó se róla, csak később ne állította volna, hogy ő még életében sohasem hazudott – bár nincs kizárva, hogy mielőtt ezt kimondta, megerősíttette a födémet, rá ne szakadjon a plafon véletlenül.

Most is arról van szó, hogy elvileg fel sem merül a néppárti frakció elhagyása, ugyan már, legfeljebb ha kizárják őket (mint tegnapi írásomban jeleztem, az egy elég hosszadalmas és távolról sem előre eldöntött eredményű folyamat lenne), és nem kacsintgatnak sehová sem. Hát nem, ha nem: bombaként robbant a hír, hogy a Politico információi szerint az ENF-frakcióval már tárgyalásokat is folytatnak.

Nocsak. Hát ennyit ér a szavuk?

Ennyit, mi már tudjuk, Brüsszelben még nem tudja mindenki. Most majd megtudják ők is.

De mi az az ENF-frakció?

Az, kérem, a „Nemzet és Szabadság Európája” angol rövidítése, kicsiny frakció, de nem a legkisebb: ennek tagjai közé tartozik:

az Osztrák Szabadságpárt,
a lengyel Új Jobboldali Kongresszus
a Matteo Salvini vezette olasz Északi Liga
a német Alternatíva Németországért
és természetesen a francia Nemzeti Gyűlés, melyet mindenki korábbi nevén, Nemzeti Frontként ismer, ők adják a frakció elnökét is, Marine le Pent.

Díszes társaság, nem mondom, egyiket sem hívná meg teázni Erzsébet királynő a Buckingham palotába. Ezek bizony Európa legszélsőbb jobboldalát képviselik. Van náluk szélsőségesebb erő is, de az már minden parlamenten és magán kívül. Nem biztos, hogy jó lesz ezekkel egy tálból cseresznyézni: könnyen kirakhatják miattuk a magyar képviselőket is azokból a befolyásos körökből, úri szalonokból, ahová eddig még úgy-ahogy, de bejáratosak voltak.

De honnan tudjuk mi ezt? Bizonyos ez?

Onnan, hogy a mértékadónak számító Politico című lap elemzést közölt a Fidesz esélyeiről egy kizárás után (és ha a Politico már ezt elemzi, azt úgy veheti az ember, mintha a helyszínelők már körbe is rajzolták volna a magyar kormánypárt helyét a Néppártban), latolgatnak, csak hát ők helyszíni, brüsszeli, parlamenti információk alapján spekulálnak, nincsenek a puszta logikájukra és pár kiszivárogtatott háttérdokumentumra utalva, mint mi itt, Pesten.

Nos, nekik állította az ENF-frakció egy névtelenséget kérő tagja, miszerint már tárgyalásokban is állnak a Fidesszel.

Más lenne a helyzet, ha a Fidesz-frakció valamelyik tagja állította volna ezt, akkor rögtön arra kéne gondolnunk: miért mondja, mit lepleznek ezzel, miféle hátsó szándék hajtja ezt a szivárogtatást? Így azonban elhihetjük: az ENF-frakció tagjának nincs miért hazudnia. A Politicónak sem, egyszóval bizony, ha indirekte is, de Orbán Viktor Európa szélsőjobbjával cimborál. Ami nem újdonság – bár a magyar miniszterelnök egyáltalán nem az elvek embere, olyan politikai oldal talán nincs is, ahol meg ne fordult volna, de ez a széljobb kacérkodás még illene is az alaptermészetéhez.

És tragédiát jelentene Magyarország számára. Még egy független Fidesz-frakció is elfogadhatóbb volna mindenki számára az Európa Parlamentben, mint egy szélsőjobboldali, és természetesen több befolyása is lehetne függetlenként a dolgok menetére, mint Marine le Pen pincsikutyájaként.

Mondjuk nem ez az egyetlen lehetőség. A lengyel kormánypárt például jobban szeretné, ha a Fidesz az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójába ülne át, ugyanis annak a fő erejét a brit konzervatívok adták, és hát rövidesen szembe kell nézzünk egy Brexit nevű jelenséggel… márpedig ez a frakció mindenképpen szalonképesebb volna, ezt legalább szégyellni nem kéne. Meg hát lengyel–magyar két jó barát, ebből lesz majd a jobbra át.

Az ENF-frakcióhoz csatlakozni már csak azért sem lenne túlzottan bölcs lépés, mert a Fidesz már többször utalt rá, hogy a választások után számít egy nagy, erős, populista frakció létrejöttére (ez nem az ENF, bár egyes tagjai benne volnának), így Orbán elbúcsúzhatna legszebb álmától, nem vehetne részt az Európai Unió megtorpedózásában.

A legjobban persze az hasonlítana a Fideszre, ha kivárná a végeredményt – és utána hízelegné be magát annál, aki a legerősebb lett, légyen az bárki is.

Mármint, ha egyáltalán kizárják a Néppártból, mert még az sincs kőbe vésve. Bár komoly esélye van.

Sokan nehezményezik Magyarországon, hogy Manfred Weber miért pont ezt a három feltételt szabta Orbán Viktornak, hiszen millió más, nagyobb, súlyosabb bajunk is van, elég csak belenézni a Sargentini-jelentésbe.

Szerintem azért, mert Webernek momentán ez jutott az eszébe és mert nem igazán járatos a magyar belügyekben. Azért mégis, európai politikus, nem magyar. És azt se feledjük, hogy ő ezeket nem hivatalosan mondta, hanem egy interjúban – egy hivatalos állásfoglalásban, amit kellő körültekintéssel készítenek, bizonyára jóval több pont lenne.

Különben tökéletesen mindegy is, hány pontot nem fog betartani Orbán Viktor, akiről egyet elmondhatunk: soha életében még nem kért bocsánatot és soha még tévedését nem ismerte be. Mikor 2002-ben elvesztette a választásokat, azt is „felsőbb erők közbelépésének” tulajdonította. Azt is szokta mondani, mint korábban említettem, hogy még sosem hazudott, azt láthattuk, mennyire lehet elhinni – de az halálbiztos, hogy bocsánatot soha nem fog kérni.

Inkább tárgyal akár még a szélsőjobboldallal is.

Hát itt tartunk egyelőre, tűkön ülve várjuk a szappanopera folytatásait, fordulatos cselekmény ígérkezik a továbbiakban is.

Kár, hogy a mi bőrünket viszik a vásárra a történetben.

Kastélytúra – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-06

0

Kávé mellé most kellemetlen, kínos témával szolgálhatok, mert senki sem örül annak, ha gyermekeknek esik baja, kerülnek kellemetlen helyzetbe: na jó, kivéve azokat, akiknek ez valamiképpen kifizetődik. Hogy kinek lesz jó, miszerint kiköltöztetik még idén nyáron a fóti Károlyi István Gyermekközpont lakóit, arról csak sejtéseink vannak – a gyermekeknek biztos nem.

Először idézzünk egy beszélgetést, ami a 444 tanúsága szerint tegnap hangzott el Szél Bernadett és a fóti gyermekotthonért felelős államtitkár, Fülöp Attila között. Fülöp épp nagyon diskurált valami mérhetetlenül fontosról, éspedig Vécsey László képviselővel, Szél minden áron kérdőre szerette vonni a gyermekotthon sorsával kapcsolatban, de a társalkodóknak nagyon nem akaródzott erről beszélni. Végül Szél Bernadett odaszólt, kissé élesebben:

„Szeretném, ha válaszolna! A gyerekek fontosabbak, mint az urak, akikkel most ön van, azt gondolom.” Mire egyikük, Gödöllő és környéke fideszes országgyűlési képviselője, Vécsey László azt felelte: „Ezt kikérjük magunknak!”

Hát lám, mindjárt kiderül, kinek kicsoda, micsoda a fontos: nekem mondjuk a gyermekek előrébb valók volnának, mint a politikusok, éspedig azért, mert belőlük még lehet ember, de amazokból már csak maximum miniszter, az is minek. De hát mi a helyzet a fóti gyermekotthonnal?

Hivatalosan az, hogy a kormány úgy döntött – a hivatalos verzió szerint – miszerint:

„A Károlyi István Gyermekközpontban biztosított ellátásokat a jövőben más helyszíneken nyújtja a rászoruló gyermekek számára – tudta meg lapunk. A gyermekeket Kalocsán, Aszódon, Zalaegerszegen és Budapesten helyezik el.

Várhatóan az év első felében bezárja a kapuit a fóti Károlyi István Gyermekközpont, az ott gondozott gyermekeket négy településen helyezik el. Zalaegerszegen és Kalocsán európai uniós forrásból megvalósuló új, korszerű férőhelyek garantálják majd a gyermekotthoni ellátás minőségének javulását. A tárca hangsúlyozta, Zalaegerszegen és Kalocsán a központi speciális gyermekotthon vezetése, szervezete és szakmai irányítása is megújult, így az ombudsman által megállapított korábbi hiányosságok megszűntek. E két helyszín mellett Aszódon és Budapesten helyezik el a most még Fóton gondozott gyermekeket.”

Igen szépen hangzik, hiszem majd, ha látom. Mármint az ellátás minőségének javulása hangzik szépen. Azonban kilóg a lóláb: szó nincs a gyermekotthoni ellátásról. Ingatlanról van szó. Ugyanis a gyermekek lakói nem a kastélyban laknak, hanem annak kertjében kialakított, nyolc-tíz fős otthonokban vannak elhelyezve, ezzel megdől az az érv, miszerint a kormány csak a „tömegszerű” szociális intézményeket szünteti meg. Sőt, annyira nincs szó „tömegszerűségről”, hogy jelenleg összesen 62 gyermeket látnak el a kastélyparkban kialakított lakóotthonokban. Közülük 32 speciális-, 24 különleges szükségletű, további 6 gondozott pedig kísérő nélküli menekült gyermek. Csak hát a kastély parkja része az ingatlannak, igen értékes része: így hát nem csak ezeknek az otthonoknak kell menniük, mégpedig idén nyár körül, hanem az ugyancsak ott működő Fóti Szabad Waldorf Iskolának és a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnáziumnak is. Ezt Tuzson Bence, a térség fideszes országgyűlési képviselője jelentette be a városvezetésnek.

Ingatlanszagot érzek, akármi legyek, méghozzá ingatlanpanama-szagot. Szép kifejezés egy gyermekotthon megszüntetésére, hogy „kitagolják”, de attól még ugyanazt jelenti – szétosztják a gyermekeket máshová. Hová? Aszódra, de főleg Zalaegerszegre… ahol, mint láthattuk, a kormány szerint megújult a vezetés, a szervezet és a szakmai irányítás, így nyoma sincs a korábbi problémáknak.

No, ha nyoma sincs, az igen jó, de lássuk Székely László ombudsman nemrég, március elsején született utójelentését arról, milyen változásokat tapasztalt az új vezetésnek köszönhetően?

Nem sokat. Az utóvizsgálat a 2016-os megállapításokhoz képest nem tapasztalt érdemi előrelépést az otthonban élő gyermekek oktatásának kérdésében. Továbbra sem biztosított, hogy a 8. évfolyamot befejező tanulók a képességeiknek megfelelően tudjanak továbbtanulni. A korábbi jelentés aggályosnak találta annak gyakorlatát, ahogyan a gyermekek automatikusan magántanulóvá válnak. Ezen a területen azóta sincs kedvező változás.

Az étkeztetési normatíva az ebéd költségein kívül csupán fejenként 486 forintot irányoz elő további napi négy étkezésre. Ez bizony nagyon kevés, megkockáztatnám, szánalmasan az.

A bútorok és a vizesblokkok állapota nyomorúságos, igaz, ez a romgálásoknak is köszönhető, az agresszió ugyanis általános. Mármint nem is annyira a nevelők részéről, inkább úgynevezett „kortárs agresszióról” van szó, a gyermekek bántják egymást.

Különben a zalaegerszegi gyermekotthon engedélyezett létszáma összesen 48 fő, ebből a vizsgálat idején ott voltak negyvenöten, nyolcan szökésben voltak épp, öt fő javítóintézetben volt, nyolc fő pedig várólistán. Ez összesen sem negyvennyolc, hanem hatvanhat, és erre jönnének még a fóti gyermekek…

A dohányzás és a kábítószerfogyasztás is általános, a gondozottak leginkább „a patkányméreggel cseppentett dohányból sodort cigarettát szívják, amivel akár napokra kiütik magukat.” Drogambulanciára egy gyerek jár. Ugyanakkor az alkoholfogyasztás nem jellemző. Mivel a gondozott gyerekek nagy rész már eleve dohányosként érkezik,
ezért a dohányzásra vonatkozó tilalmat nem tudják tartani. Ezért a dohányzást úgy szabályozzák, hogy napi három szál cigit szívhatnak el öt részletben az étkezés után.

És ez az az otthon, amiről a minisztérium még azt állította, hogy az ombudsman által megállapított korábbi hiányosságok megszűntek!

Érthető a felháborodás az ügyben, pláne most, mikor épp

állnak le az SOS-gyermekfalvak is, mivel megszűnik a külföldi támogatásuk (a civiltörvény miatt),

így vagy befejezik működésüket, vagy teljesen átalakulnak. Konkrétan, mint az SOS Gyermekfalvak Alapítvány február elején kiadott közleményében olvashatjuk:

„A jövőben olyan nevelőszülőket keresünk, akik saját ingatlanukban gondoskodnának az SOS-be került gyerekekről. Az SOS ingatlanjaiban jelenleg lakó nevelőszülői családok saját házukba/lakásukba költöznek, vagy saját döntésük alapján akár az SOS ingatlanjait is bérelhetik. Az alacsony kihasználtságú, költséges ingatlanokat és használaton kívüli telkeket a közeljövőben értékesíteni fogjuk, az így befolyt összeget teljes egészében közvetlenül a magyar SOS-ben élő gyerekekre fordítjuk. A családok továbbra is megkapják ugyanazt a szakmai segítséget, amit eddig, csak területileg nem lesznek közvetlenül egymás mellett.”

Magyarul: mivel külföldről már nem nagyon fogadhatnak el támogatást, a működésüket úgy próbálják finanszírozni, hogy eladják vagy bérbe adják az összes nélkülözhető ingatlanjukat, tart a befolyó összeg, ameddig tart. Persze, ezt hivatalosan bevallani öngyilkosság lenne, tehát úgy fogalmaznak: „a magyar SOS Gyermekfalvak a jövőben fokozottabban számít adományozóira, az SOS nemzetközi szervezete 2020-tól ugyanis olyan országok megsegítésére csoportosítja át a forrásokat, melyek nálunk lényegesen rosszabb gazdasági-társadalmi, egészségügyi helyzetben vannak. Magyarországon hozzájuk viszonyítva kedvezőbbek a körülmények, így több lehetőség van adománygyűjtésre.”

Hát ja, kérem, mégsem mondhatják, hogy a civiltörvény miatt nem fogadhatják el az eddigi pénzt külföldről, mert még lesorosistázzák őket…

Visszatérve Fótra: az épülettel kapcsolatban nem új a hír, hogy a kormány a gondjaiba kívánja venni, egészen pontosan két éve hallhattunk róla először: akkor már közölték volt, miszerint „Kastélyként üzemel tovább a fóti gyermekváros”. Hát a gyermekváros épp nem, ugyanis az a parkban van, az épület meg eddig sem volt hangár vagy piramis, szóval az nagy felfedezés, hogy egy kastély kastélyként fog üzemelni. De Tuzson Bence annak idején maradandót alakított az ügyben megszólalva:

„Az a feladat áll előttünk, hogy ebben a másfél évben megtaláljuk azt a funkciót, amelyik kapcsolódni fog a kastélyhoz. Egy gyönyörű kastélyról beszélünk, és Magyarország kormánya elkötelezett a tekintetben, hogy a magyarországi kastélyok, várak visszanyerjék korábbi méltó fényüket, és olyan funkcióval egészüljenek ki, amelyek a 21. századi feladatoknak megfelelnek. Azaz minden ilyen kastély mint kastély, mint vár létezzen.”

Értem. A kastély legyen kastély, a krumplileves pedig krumplileves.

Hát én azt mondom, ebből a Károlyi-kastélyból most parkostól szálloda lesz, más nem nagyon lehet, éspedig kormányközeli kezekben.

Az otthon gyermekei meg mehetnek a viszonylag kellemes és nyugodt környezetből a túlzsúfolt, erőszakban tobzódó, kábítószerekkel teletömött többi intézetbe.

Az államtitkár urak joggal kérik ki maguknak a zavarást, a mellékelt ábra is mutatja: ők fontosabbak a gyermekeknél.

Hölgyeim és uraim, kastélytúránkon vettek részt.

Nyugati és keleti antiszemiták

FüHü

-

2019-03-06

0

„Hogy Kelet-Európa populista vagy épp szélsőjobbra tartó politikai erői kiváló kapcsolatokat ápolnak Izraellel, ez csak ráerősít arra, hogy nem egy vélt vagy valós palesztin cél melletti kiállás tüzeli antiszemitizmusukat, mint a nyugati baloldal esetében, hanem apáik és nagyapáik oly jól ismert rasszizmusa, mely kevesebb, mint száz évvel korábban elvezetett a holokausztig.” – mai Diplomáciai jegyzetét kezdi ezzel Ara-Kovács Attila.

Pár napja Alain Finkelkrautot, egy neves francia filozófust az utcán komoly antiszemita inzultus ért. Nem egyedi eset, ritkának sem mondható. Mindazonáltal tanulságos s érdemes újra számba venni: merre tart a nyugat-európai zsidóellenesség, és miben különbözik az a kelet-európaitól.

Már a kezdet kezdetén érdemes tisztázni, hogy a Finkelkrautot inzultáló személy egy 36 éves, muszlim férfi volt, aki a lázadók ma oly divatos sárga mellényét viselte. Szavai nem arra utalnak, hogy rasszizmusból tette volna, amit tett, sokkal inkább az antiszemitizmus egy másik formája ösztökélte arra, hogy Tel Avivba küldje „haza” a filozófust – és ez az anticionizmus. A rasszista indulatok nem egészen múltak ki Nyugat-Európában sem, Franciaországban is mély gyökerekkel bírnak, visszamenőleg a Dreyfus-ügyig, illetve a Vichy rezsim rasszista indíttatású buzgó kollaborálásáig. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a rasszizmus már csak árnyéka egykori önmagának, különösen, ha az anticionizmus formájában történt újjáélesztett antiszemitizmushoz mérjük. Márpedig ez az antiszemitizmus – eddig legalábbis – nem is annyira a jobboldalhoz, mint inkább a francia baloldalhoz kötődött. De így van ezzel egész Nyugat-Európa, ahol a hatvanas-hetvenes esztendők újbaloldali mozgalmai büszkén hirdették, hogy ők nem a zsidókat, hanem Izrael államot gyűlölik, hogy aztán nagyon gyorsan kiderüljön, mégsem valami magasztos erkölcsiségről van itt szó, csak újracsomagolt antiszemitizmusról. Elég ennek a gyűlöletnek a baloldali terrorizmusban betöltött szerepét ideidézni, vagy a brit munkáspárt vezetőjének, Jeremy Corbynnak e témában tett számos önleleplező megnyilatkozását.

Egyébként Finkelkraut esete után a radikális baloldal vezére, Jean-Luc Mélanchon tett arról, hogy erről az apróságról ne feledkezzen meg a világ. Rögtön kijelentette, hogy ami a filozófussal történt, az merő színjáték, s egyetlen értelme volt csak, hogy vele a sárgamellényesek mozgalmát lejárassák. Az, hogy a két, jelentéktelen populista párttal a háta mögött Mélanchon miket mond, az politikailag lehet feltűnő, de mégsem az ő személye a fontos, amikor a franciaországi antiszemitizmusról beszélünk, hanem sokkal inkább Marine le Pen mozgalma az. Bár a baloldal igyekezett odatülekedni a Párizst felbolygató sárgamellényes zavargók mögé, de igazi erőt az aktuális zsidóellenességnek – és egyáltalán a romboló szándéknak – a szélsőjobb befolyásának megerősödése adott a legalacsonyabb és legképzetlenebb munkás és alkalmazotti csoportok körében. Nem is beszélve számos, identitásproblémákkal küszködő franciáról, akik hol a radikális iszlámban, hogy Putyinnál keresnek a demokráciával szemben alternatívát. A francia sajtó sorozatban leplezte le azokat, akiket a sárgamellényes zavargások élvonalában lehetett látni, miközben egy-másfél évvel korábban még az orosz csapatok oldalán harcoltak Kelet-Ukrajna elszakításáért.

A sárgamellényesek élén vonuló, Donyeckből visszatért francia önkéntesek, akik az oroszok oldalán harcoltak Kelet-Ukrajna elszakításáért.

Ez rendkívül érdekes fejlemény, de Marine le Pen Nemzeti Tömörülése – elnevezésben ez lépett a Nemzeti Front örökébe – nem most kísérletezik azzal, hogy megbékítse a tüzet a vízzel, a muszlimellenességet és az antiszemitizmust. Az nem állítható, hogy Marine le Pen antiszemita lenne, apja, a pártalapító, Jeran-Marie le Pen viszont bizonyíthatóan az. Ám ennek dacára, épp az ő pártelnöksége alatt, még a kilencvenes években, a Nemzeti Front számos zsidó támogatását élvezte, épp a párt bevándorlás- és muszlimellenes retorikája miatt. Most ennek a megtett útnak épp az ellenkezőjét látjuk, hisz a Nemzeti Tömörülés épp azoknak tesz most politikai gesztusokat, akik úgy érzik, a sárga mellény esélyt ad számukra, hogy meg nem oldott szociális gondjaiktól és az etnikai vagy vallási hovatartozásuk miatti elutasítottságuktól megszabadulhassanak, vagy mindezekért elégtételt vegyenek.

A jelek szerint tehát Le Pen politikai stratégiája sem képes ellenállni annak a nyugati hagyománynak, ami eddig elsősorban a baloldal sajátja volt, vagyis hogy palesztin prizmán – és csak azon – keresztül szemlélje és ítélje meg Izrael létét vagy nem létét. Kelet-Európában viszont valami egészen más alakítja a politikai célokat, elvégre itt a legcsekélyebb mértékben sincs jelen olyan bevándorló réteg, ami befolyásolhatná a trendeket.

A sorosozás persze nem egyedül az Orbán-kormány sajátja, még ha ez a legocsmányabb formája is az uszításnak, hisz egyrészt Soros György magyar ember, másrészt az eset morálisan is visszataszító voltát növeli, hogy a milliárdos milyen nagyvonalú támogatásokkal segítette a Fidesz létrejöttét. De talán épp nem egyedülálló volta világít rá legjobban arra, hogy mindez milyen hagyományosan és velejéig rasszista. Hogy Kelet-Európa populista, adott esetben szélsőjobbra tartó politikai erői eközben kiváló kapcsolatokat ápolnak Izraellel, ez csak ráerősít arra, hogy nem egy vélt vagy valós palesztin cél melletti kiállás tüzeli antiszemitizmusukat, mint a nyugati baloldal esetében, hanem apáik és nagyapáik oly jól ismert rasszizmusa, mely elvezetett a holokausztig. És ennek nincs még száz éve sem.

Tényleg nem lesz szükség migránsokra Magyarországon?

Béndek Péter

-

2019-03-06

0

Tényleg nem lesz szükség migránsokra Magyarországon?

Aszongya valamelyik ügyeletes gazember, hogy a kormány – az EU-bizottsággal szemben – előrelátó, ezért harcol a migráció ellen. Értem. Hadd ne firtassam most, hogyan értelmezhető az előrelátás a legtöbb releváns statisztika szerint leszakadó, néhány szempontból pedig stagnáló ország kormánya esetében, mert nem akarom legitimálni az propagandát azzal, hogy vitatkozom vele. Aki nem akarja, ne olvassa tovább a cikket, de e cikk alapvetése bizony az, hogy ez a rendszerváltás történetének legsilányabb kormánya, az elért pürrhoszi sikereinek költségét a jövő generációi fogják megfizetni, egyébként meg semmi máshoz nem ért, mint a szellemi és anyagi nyomor visszafogottan is csak aljasnak nevezhető kihasználásához.

Hogy a címben feltett kérdésről is essen szó, a trendek – akár a születések számát, akár a halálozások számát, akár a nettó elvándorlást, akár a munkaerőpiac minőségi romlását és szűkösségét nézzük – nem azt mutatják, hogy ebbe az országba boldog-boldogtalan be akarná fektetni az életét. Ellenkezőleg, a racionalitás amellett szól, hogy az ember minél kisebb kockázattal vészelje át e kártékony senkiháziak tobzódását. Mármost tegyük fel, hogy a 6-8 éves trend az erőforrásvesztésben a következő tíz évben stabil marad (ami szerény becslés, gondoljunk a nemzeti romlás még megfizetendő költségeire!) és 2030 körül – amikor éppen Ausztriát kéne utolérnünk (drámai, hogy valakik pironkodás nélkül ki tudnak ejteni egy ilyen mondatot a szájukon, persze miért ne, ha van az a közönség) – a mainál további félmillióval kevesebb munkavállaló áll majd rendelkezésre (és nem azért, mert ezek mind szülni fognak), akkor milyen objektív lehetőségek állnak majd rendelkezésre a munkahelyek betöltésére? (A miheztartás végett, a nem jegyzett, a Nyugaton feketén foglalkoztatott munkavállalóink száma jóval megdobná a hivatalos statisztikát.)

A lehetséges stratégiák tehát:

Egy, Rogán Antal és Deutsch Tamás dolgozni fog. Máris kettővel kevesebb produktív állás miatt fájhat a fejünk. De ez még így se tűnik elég robusztus stratégiának, habár azt a pillanatot azért megnézném, amikor a magyar dolgozók túlórára vonatkozó preferenciáiról első kézből tájékozott MEP Deutsch bekerül egy öltözőbe a békéscsabai öntöde délutános műszakával – amelynek egy része jó eséllyel már ma is ukrán. Tolmácsot fog kérni. Miként sok helyen már ma is tolmácsot kérnek a munkaterületeken.

Kettő, robotizáció. Ez lesz, de előbb fog a felére zuhanni az egyáltalán robotizálható KKV-k száma, egyszerűen mert a mai tőkeellátottságuk és versenyképességük mellett nem tudnak fejleszteni, hiába kap egy kis részük hozomra EU-s forrásokat (amelyek szűkülni fognak), nem tudják értelmesen befektetni ezeket, úgy mármint, hogy képesek legyenek kitermelni legalább a költségüket. A befektetés csak versenyképesség mellett járható út – erről azonban fogalma sincs a kormánynak, se – túl gyakran – a cégvezetőknek. Ez a problémahalmaz mind abba a rubrikába tartozik, amit az orbánista tobzódás elhalasztott költségeként jellemeztem korábban.

Három, jól képzett, tömegesen rendelkezésre álló, piaci alapon foglalkoztatott magyar munkaerő. Ja, ilyen egyre kevésbé van és ez kb. húsz évig így is marad. Nézze meg az olvasó még egyszer ez a komplex jelzős szerkezetet, vajon melyik jelző az a felsoroltak közül, amelynek realitása van a hazai Matolcsy-Varga-Parragh univerzumban?!

Bingó, marad a migráns mint olcsó munkaerő

Per miraculum, a magyar gazdaság éppen abban a trackben mozog – olcsó bérek, közepes szakképzettség, közepes életszínvonal-igények – amely a keleti és déli migránstömegeket fel tudja szívni, miközben a magyarok újabb része áll odébb egy házzal. Nem mellesleg ez a nemzetközi tendencia a fejlett világban akár ha a svéd orvosok Amerikába áramlását, a magyar lakatosok németországi munkavállalását, vagy az ukrán munkások magyarországi karrierjét nézzük. Drang nach Westen.

Érdekli e trendet az, hogy a kormányunk 2019-ben mit hazudozik a kereszténydemokráciáról? (Édes Istenem, Németh Szilárd és a kereszténydemokrácia! Kövér László és a kereszténydemokrácia! Usw. Belegondolt már valaki ebbe?) De tovább megyek, érdekelni fogja ezt a kormány 2025-ben, hogy mit hazudozott a kereszténydemokráciáról 2019-ben (és ante)? A migráció a (jelenleg még elhanyagolható) reális problémáknál nagyságrendekkel erősebb politikai eszköz az EU-n belüli erőviszonyok átalakítására, amelynek legközelebbi próbája természetesen az EP-választások lesznek.

Közben megnyugtatom az etnonacionalista, most kereszténydemokratának hazudott olvasót is, rokonszenvezem a nehézségeivel (hacsak nem érdekelvű etnonaci, akkor persze a rokonszenv nem vonatkozik rá), Magyarországon nagyjából száz éve, de talán még korábban, befellegzett a civilizatorikus igényeknek, a demokrácia, szocializmus és a nacionalizmus ellenben olyan nyelv, amelyen az artikulálatlan szó is anyanyelvi közegben érzi magát. A tisztelt etnonacionalista olvasó miért állna ellent ennek a kísértésnek? Könnyebb, mint angolul megtanulni. Nem beszélve a latinról. Meg a programozásról.

Nem, nem szeretném a migrációt, de a migrációt ez a legkevésbé sem érdekli

Nem vonz a multikulti, de a multikultit se érdekli ez. És a migráció érdeke találkozni fog az országéval, ami egy röpke, odavetett miniszterelnöki fordulattal válik majd nyilvánvalóvá az MTV nézőinek („mi sosem tagadtuk, hogy eljön az idő, amikor ki kell nyitnunk az ajtókat az arra érdemesek előtt”, something like that), akik ezért alkalmasint feltételes reflexként a miniszterelnöki bölcsesség magasztalásába fognak. Az elkerülhetetlen majdani hatását éppen a kormány erősíti azzal, hogy most gyengíti a magyar társadalmat. Én ellenben azt mondom, addig kellene felkészülni a migrációra – nem mellesleg azért, hogy el lehessen kerülni a dezintegratív erejű multikultit -, felkészülni (hogy is mondják?) úgy társadalomstratégiailag, mint a nyilvános WC-k számában, ameddig még van idő. Nem megkésve bámulni, hogy a NER-t heveny utazási iroda-alapítási láz veszi birtokba afrikai relációban, a mai ellenzék pedig kivonul a Duna-partra és szimbolikusan megszáll egy szárnyashajót. Vagy lehegeszt egy csatornafedelet. Vagy mindegy.

Felkészülni most. Nem verni a palávert. Nem rombolni az ország forrásait. Nem gyilkolni a népét. Tudom, lehetetlen. De ennyi időt mégis megért nekem.

Kidobják? Nem dobják ki? Esélylatolgatás – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-05

0

Kidobják? Nem dobják ki? Esélylatolgatás – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, hosszú kávét kérek, habbal, ma viszonylag hosszas fejtörés következik, tartson ki a végéig… szóval, beszéljünk a tegnap este híréről, mely szerint még e hónap folyamán szakíthat az Európai Néppárt a Fidesszel, pontosabban fogalmazva: Joseph Daul, a párt elnöke bejelentette, hogy megindítja a kizárási vagy felfüggesztési eljárást a magyar kormánypárt ellen.

Itt, az első pillanat mámorában két apróság kerülte el sokak figyelmét. Az első: a feltételes mód. Nem okvetlenül kizárják vagy felfüggesztik, hanem kizárhatják, felfüggeszthetik a Fidesz néppárti tagságát. A másik fontos momentum, hogy két lehetőség van, és ezek közül csak az egyik a kizárás, a másik a felfüggesztés, ami azonban további tagsággal jár. De bárhogy is döntsenek, ez nem jelenti azt, hogy holnap megjön Brüsszelből egy úriember, és a Kossuth tér kellős közepén alfelén billenti a Fidesz valamely politikusát.

Sőt, az a helyzet, hogy hosszú, bonyolult eljárás következik, ami elképzelhető ugyan, hogy lezajlik a választások előtt, de még elképzelhetőbb, hogy nem. Egyszóval, egy ilyen procedúrának vannak bizonyos alapfeltételei. Az első és legfontosabb az, hogy legalább öt különböző országból hét különböző párt indítványozza a kizárást vagy felfüggesztést. Ez bőségesen teljesült, ugyanis tizenkét indítványozó van, éspedig

a svéd Mérsékelt Párt
a svéd kereszténydemokraták
a finn Nemzeti Koalíció Pártja (Kokoomus)
a luxemburgi Keresztényszocialista Párt
a flamand kereszténydemokraták
a vallon Humanista Demokratikus Középpárt
a portugál Néppárt
a portugál Szociáldemokrata Párt
a holland Kereszténydemokrata Tömörülés
a görög Új Demokrácia
a litván kereszténydemokraták
és a norvég konzervatívok.

Akkor ezzel nincs baj, ez szabályszerű. Csakhogy… hány tagja is van a Néppártnak? Nyilván tagpártokról van szó, nem azok tagságáról, mert ha azt is figyelembe kéne vennünk, beleőszülnénk, de szerencsére nem rendeznek világszerte szavazást a Fidesz ügyében. Hát kérem, ez a pártcsalád hetvenkilenc tagot számlál, ebből huszonnyolc Unión kívüli, de némelyiknek van szavazati joga a választmányi ülésen, ahol eldől a magyar kormánypárt sorsa. Persze nem elvárható, hogy mondjuk az albán, örmény, ukrán, moldovai vagy libanoni tagpárt küldöttei ismerjék a magyar viszonyokat, ők tehát valószínűleg a Néppárt általuk vélt érdekei mentén szavaznak majd. Az viszont jó kérdés, ki mit vél a Néppárt érdekének, ugyanis egy ekkora és ilyen sok tagú pártcsaládban nem úgy működik a frakciófegyelem, pártfegyelem, mint a magyar Országgyűlésben, itt a küldöttek – elképzelni is különös – a saját fejük után szavaznak. A pártvezetés adhat ugyan tanácsot, de azt ők döntik el, megfogadják-e.

Akkor tehát ott tartunk, hogy tizenkét biztos szavazat van a Fidesz szankcionálása mellett, és hatvanhét bizonytalan, ami még nem dőlt el. Ugyanakkor nagy népszerűséget nem szerzett magának Orbán Viktor pártja a Juncker-plakátkampánnyal, így pillanatnyilag szó szerint bármi elképzelhető.

De ha azt hisszük, hogy ennyin dől el a voksolás, tévedünk. Azon a bizonyos választmányi ülésen szavazhat még (a HVG nyomán):

a Néppárt elnöke és alelnökei,
a Néppárt EP-frakcióvezetője (Manfred Weber, aki a párt csúcsjelöltje is az Európai Bizottság elnöki posztjára) és helyettesei,
a tagpártok elnökei,
a pártok európai parlamenti nemzeti küldöttségeinek vezetői,
az Európai Parlament néppárti elnöke (Antonio Tajani) és alelnökei (a 14 alelnök közül négy az EPP tagja, köztük Járóka Lívia fideszes politikus),
a néppárti uniós biztosok (köztük Jean-Claude Juncker, a bizottság elnöke),
az Európa Tanács, az EBESZ, a NATO, a Régiók Bizottsága közgyűlésének néppárti vagy Néppárttal szövetséges frakcióvezetői.

Így aztán elég népes társaság fog dönteni, a legutóbbi ilyesféle ülésen például kétszázhatvanan vettek részt. Ehhez vegyük, hogy a tizenkét indítványozó pártnak eddig kevesebb, mint ötven voksa van, és megláthatjuk, milyen bizonytalan is ez a kizárás vagy felfüggesztés.

Ráadásul az Európai Néppárt egy demokratikus szervezet, melynek szabályzata előírja, hogy a vitatott, kizárásra javasolt párt képviselőit is meg kell hallgatni a szavazás előtt, és azt is, hogy a szankcióról csak az abszolút többség dönthet. Ha a Fidesz képviselői ügyesen forgatják a szót a meghallgatáson, és legalábbis sikerül elbizonytalanítaniuk a szavazók egyharmadánál kicsit többeket: egyáltalán nem történik semmi.

Nyilván a legnagyobb létszámú német pártoké lesz a döntő szó, a CDU és a CSU nélkül nincs határozat, azonban sajnos Orbán és pártja őket is alaposan össze-vissza sértegette már, tehát innentől kezdve minden lehetséges, az is, hogy a sértett indulat dönt az ügyben, az is, hogy a racionális, stratégiai megfontolás.

Az ész azt mondaná a Néppártnak, hogy mivel európai eszközökkel kezelhetetlen politikai alakulatról van szó, mindenképpen semlegesíteni kell őket, mert többet ártanak, mint használnak, de azt is mondja, hogy nem kéne őket egy esetleges ellentáborba üldözni. Főleg azért sem, mert mintha épp ez lenne a céljuk: elérni egy látványos kizárást, hogy aztán a többi populistával végre közös platformot alakíthassanak. Ez egyelőre még nem létezik, de ha létrejön, magva lehet akár az Unió felbomlásának is.

Tehát jobb lenne a Néppártnak, ha bent tudná a Fideszt a családban, mint ha kitagadná, ugyanakkor arról is gondoskodni kéne, hogy ne művelhessenek mindenféle őrültséget a pártcsalád nevében, ne okozhassanak több kárt. Tehát büntetni, semlegesíteni igenis szükséges a pártot, de csak óvatosan, nehogy ellenséggé váljon.

Erre pedig a legjobb módszer – ha európai fejjel gondolkodunk – nem a kizárás, hanem a felfüggesztés.

Magyar fejjel, indulatból gondolkodva persze a felfüggesztés is örök haraggal és számtalan huszáros visszavágással jár, számtalan nyilatkozat átkozza majd az álnok Néppártot, de ezekkel óvatosan kell majd bánni – ha a magyar kormánynak van még egy csepp esze, tudja, hogy a hetes cikkely alkalmazásáról döntő szavazáson komolyan esik a latba, hova áll a Néppárt.

Száz szónak is egy a vége: nekem az a magánvéleményem, hogy a legnagyobb esély a Fidesz felfüggesztésére van március huszadikán, a második legnagyobb arra, hogy a szavazás érvénytelen lesz, a legkisebb pedig arra, hogy egyhangúan kizárják a Néppártból ezt a különös társaságot.

Természetesen most rengeteget számít az is, mit művel huszadikáig a Fidesz: ez a bő két hét sok mindent eldönt majd.

És most nagyon sok szem szegeződik Budapestre, most minden lépésünket látja Európa.

Az is sokat számít, mit akar igazából elérni a Fidesz – de ezt rövidesen meglátjuk. Ha három napon belül hangos és agresszív Unió- és Néppárt-ellenes kampány indul, akkor bizonyos, hogy a kizárásra és egy jövendő, populista frakcióbéli tagságra játszanak.

Ami egyenlő lesz azzal, hogy kizárják magukat az aktív uniós politizálásból.

No, nemsokára meglátjuk.

Figyeljük a jeleket!

Featured

Az ukázban felhívott három párttal együtt nem alakíthat frakciót a Fidesz az EP-ben, ráadásul ehhez legalább két képviselőcsoportot kellene szétverni. Friss német hír szerint a CDU-CSU-ban döntöttek: Orbánéknak menniük kell.

a CDU-ban és a CSU-ban már eldöntötték: kizárják a Fideszt az EPP-ből.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter kijelentette, hogy a Fidesz az EPP-ben akar maradni. Orbán pedig a kormánylap felszólítására reagált ekképpen: csigavér, higgadtság!

képviselőcsoport létrehozásához legalább 25 képviselő szükséges, amelyeknek a tagállamok legalább egynegyedét kell képviselniük. Ez hét ország,

lehet, hogy mindhárom frakció átszabásával, netán szétcincálásával járna.

Mondjuk az, hogy a Vár minden négyzetcentimétere a kormányzaté legyen.

Azért, mert a Kilián laktanya enyhén szólva is kicsi.

Nagyobb baj, miszerint a Kilián épülete vizes.

Persze, inkább örüljünk, hogy nem égetik fel az egészet,

Újraíratják az 1956-2018 közötti korszak magyar irodalomtörténetét

Ejnye. Hát ki ez a Domonkos László egyáltalán?

Marad a mennyei segítség?

Megvan az új ellenség: a Soros-bérenc Európai Néppárt

Juncker szerintük Soros bábja

Beindult tehát a kilépést előkészítő kampány

az egyetemet kiveszi a költségvetési finanszírozás köréből, és a vagyonkezelő alapítvány rendelkezésre bocsátja az állam tulajdonában – az MNV-nél – lévő Mol és Richter Gedeon tőzsdei részvénytársaságok 10-10 százalékos pakettjét.

erősen ki vannak téve a környezet nem befolyásolható folyamatainak, illetve a normál üzletmenet kockázatainak.

több, mint hatszoros (!) volt a különbség az eredményben,

És ha van haszon, még nem biztos, hogy van osztalék is.

A Fidesz számára az európai keresztény értékek védelme és a migráció megállítása fontosabb a pártfegyelemnél. Ebben nem engedünk! – közölte Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója újságírók kérdésére válaszolva.

De honnan tudjuk mi ezt? Bizonyos ez?

Nos, nekik állította az ENF-frakció egy névtelenséget kérő tagja, miszerint már tárgyalásokban is állnak a Fidesszel.

A lehetséges stratégiák tehát:

Bingó, marad a migráns mint olcsó munkaerő

Nem, nem szeretném a migrációt, de a migrációt ez a legkevésbé sem érdekli

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA