Featured

Felfüggesztették a Fidesz tagságát az EPP-ben

Óriási, feszült vita után nagy többséggel felfüggesztette az Európai Néppárt a Fidesz tagságát. Az információk szerint az EPP és a Fidesz közös javaslataként került sor erre. Orbán azzal fenyegetőzött, hogy távozik és új frakciót alkot, ha felfüggesztik őket.

Joseph Daul néppárti elnök a Twitteren jelentette be, hogy azonnali hatállyal határozatlan időre felfüggesztik a Fidesz tagságát. Mellette 190-en, ellene 3-an szavaztak.

Pária-sors

A felfüggesztés alapján a Fidesz nem vehet részt az EPP ülésein, nem szavazhat és jelölteket sem állíthat tisztségekre.

Az ülés előtt Gulyás Gergely bejelentette, hogy

ha felfüggesztés lesz a verdikt, akkor ők azonnal kilépnek az EPP-ből.

A szavazást megelőzően heves, indulatos vita zajlott az Európai Parlament Antall József szárnyában lévő ülésteremben.

Puhítás és gyámság

Később kiderült, hogy Orbán Viktor azt szerette volna elérni, hogy ne az EPP függessze fel a Fidesz tagságát, hanem a párt a maga feltételei szerint tehesse meg ezt. Ezt az EPP elnöksége elutasította.

Ezt Manfred Weber, az EPP európai parlamenti frakciójának vezetője azzal utasította el, hogy az elnökség javaslatának része egy amolyan „felügyelő bizottság” létrehozása, amely a felfüggesztés idején vizsgálja a magyarországi jogállami folyamatok alakulását, és jelentése alapján döntenek a tagság visszaállításáról.

A testület vezetője Herman Van Rompuy, az Európai Tanács korábbi elnöke lenne, tagja az egykori osztrák kancellár, Wolfgang Schüssel és Hans-Gert Pöttering, valamikori európai parlamenti elnök.

Az ülésen

Orbán fake newsnak minősítette a velük szemben felhozott vádakat.

Egy finn képviselő szerint Orbán azt mondta, a Fidesz konzervatív párt, amelynek csak azokkal a pártokkal van vitája, amelyek kizárását követelik.

Az is kiszivárgott, hogy

Orbán azzal fenyegetőzött, a Fidesz távozik az EPP-ből és új frakciót alakít, ha felfüggesztik őket.

Az ülésen a Fidesz segítségére sietett több párt. A Euronews tudósítása szerint a szlovén SDS után a szlovákiai magyar MKP, és a romániai RMDSZ jelentette be, hogy kilépnek az EPP-ből, ha kizárják a Fideszt.

A választmányi ülés vége felé arról érkeztek hírek, hogy változtatnának az eredeti javaslattervezeten. Eszerint ezt úgy írnák át, hogy az Európai Néppárt és a Fidesz egyetért a Fidesz tagságának felfüggesztésével, amíg az ellenőrző bizottság elkészül jelentésével.

Rövidesen döntenek a Fideszről – felfüggesztés várható

Rövid időn belül dönt az Európai Néppárt (EPP) választmányi ülése, amelyen valószínűleg határozatlan fogják felfüggeszteni a Fidesz tagságát. Előtte lehet még szavazás a kizárási javaslatról is.

A sorsdöntőnek ígérkező EPP-választmányi ülés (politikai gyűlés) 262 tagja (illetve a megjelentek) elé az előzetes várakozás és információk szerint az kerül, hogyhatározatlan időre függesszék fel a Fidesz tagságát.

Korábban emellé állt Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke, de Sebastian Kurz osztrák kancellár fél év időtartamot javasolt. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke viszont a kizárást pártolja.

Két szavazás is lehetséges

A Bruxinfo úgy értesült, hogy először utóbbiról, a 13 párt által beadott kizárási indítványról szavaznak, méghozzá titkosan. Ez a tény még akár meglepetést is eredményezhet. Ha végül kisebbségbe szorulna ez a javaslat, akkor következne az EPP elnöksége által tett indítvány. A felfüggesztés alighanem azt jelentené, hogy a Fidesz nem vehetne részt a párt ülésein és egyéb rendezvényein, így nem is szavazhatna és a párton belüli posztokon is „befagyasztanák” részvételüket.

Az ülést egyébként – minő szimbólum – az Európai Parlament Antall József szárnyában tartják.

A Fidesz alelnöke, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter már kora délután bejelentette, hogy már a felfüggesztés is elfogadhatatlan számukra. Ebben az esetben azonnal kilépnek az EPP-ből. Az még kérdés, hogy a két KDNP-s képviselő is velük tart-e, vagy ők még maradnak. Az előzetes információ alapján rájuk nem vonatkozik egyik EPP-beli javaslat se.

„Gyámokat” kaphat Orbán

Az EPP felfüggesztési javaslata azt is tartalmazza, hogy amolyan „felügyelőbizottságot”, „bölcsek tanácsát” rendelnének a Fidesz mellé, amelynek feladata lenne a tagság szünetelése idején nyomon követni a magyarországi fejleményeket.

Ennek a testületnek a tagja lenne Herman Van Rompuy, az Európai Tanács korábbi elnöke mint vezető, a korábbi szlovák miniszterelnök Mikulás Dzurinda, az egykori osztrák kancellár, Wolfgang Schüssel és Hans-Gert Pöttering, valamikori európai parlamenti elnök.

Bréking: a kilépés küszöbén a Fidesz

Felfüggesztés esetén a Fidesz azonnal elhagyja az Európai Néppártot – nyilatkozta Gulyás Gergely. Szerinte „a Fidesz és az ország méltóságáról van szó”.

A Fidesz akkor tud az Európai Néppártban (EPP) maradni, ha szerdán nem csupán a párt kizárására, hanem tagságának felfüggesztésére sem kerül sor – mondta az MTI-nek a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a párt alelnöke Brüsszelben. Gulyás Gergely hozzátette: a Fidesz

a felfüggesztést nem tudja tudomásul venni, ilyen döntés esetén azonnal elhagyja az EPP-t.

Hozzátette: ha a kizárás alaposságának vizsgálatára létrejön egy „három bölcsből” álló bizottság, a Fidesz önkéntes döntéssel azt vállalja, hogy a testület munkájának lezárultáig nem vesz részt a Néppárt testületeinek munkájában.

„A Fidesz és az ország méltóságáról is szó van” – fogalmazott a miniszter. Hozzáfűzte: „olyan kompromisszumot nem tudunk kötni, amely korlátoz bennünket a szabadságunkban és abban a politikában, amellyel elutasítjuk a bevándorlást”.  Közölte azt is: a Fidesz a keresztény Európa megvédését is a legfontosabb politikai célok között tartja számon.

Az elmúlt hetekben a Fidesz mindent megtett a kompromisszum érdekében, az EPP csúcsjelöltje, Manfred Weber által szabott feltételeket teljesítette – jelentette ki a politikus. Gulyás Gergely emlékeztetett: a kizárást a pártcsaládból tizenhárom bevándorláspárti tagpárt kezdeményezte, amelyeknek együttesen 34 mandátumuk van a 217 fős frakcióban.

A délután háromkor kezdődő EPP-választmányi gyűlés előtt ismertté vált, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke a felfüggesztést támogatja. „Amíg a Fidesz nem állítja helyre teljes mértékben a bizalmat, nem maradhat meg a rendes, teljes jogú tagság” . Jean-Claude Juncker bizottsági elnök ezzel szemben a kizárás híve.

Gül baba kereskedőháza – Déli kávé Szele Tamással

Feketén, kérem, pincér, ma nincs jó kedvem – senkinek sincs, mindenki a néppárti kizárás esélyeit latolgatja, melyből akármi is lehet, legalább öt különböző forgatókönyv valósulhat meg, nem is érdemes foglalkozni vele, míg el nem dől, széna-e vagy szalma. De akkor miről beszéljünk? Beszéljünk a pénzről és a magyar külkereskedelemről, mert van ugyanolyan érdekes.

Tegnap került elém a Direkt36 írása a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. tündökléséről és bukásáról, és jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat… szóval, hogy is volt ez?

A 2010-es kormányváltás (és, valljuk be: rendszerváltás) után bekerülhetett a legfelsőbb vezetésbe egy romantikus lélek, aki sokat olvashatott mindenféle egzotikus országokban játszódó kalandregényeket és szerelmes lett Kelet kincseibe. Persze valószínű, hogy beérte volna Dél, Nyugat vagy Észak kincseivel is, csak azoknak nincs olyan jó sajtójuk, meg nem is adják őket ide ingyen. Igaz, a keletieket sem, csak ezt a magyar külgazdász nem tudta. Mármint, hogy Ázsiában ázsiaiak laknak, nem hülyék. Meghirdették a keleti nyitást, melynek keretében körülbelül azt gondolták, hogy üveggyöngyökért és színes rongyokért megvehetjük a világ minden gazdagságát, és azokat majd a messzi földek népei ezüsttálcán fogják elénk hozni.

Nem hozták, főként azért sem, mert

náluk otthon is fejlett az üveggyöngy-ipar, sőt, színes rongyból sem mutatkozik komolyabb hiány.

Nem először fordul elő a magyar történelemben, hogy Ázsiától (és más távoli kontinensektől) várjuk a külkereskedelmünk felvirágzását, már 1910-ben is azt mondta Teleki Pál a Turáni Társaság megalakításakor, miszerint „Keletre magyar! Nemzeti, tudományos és gazdasági téren keletre!” Ami lehetett volna jó gondolat is, ha lett volna megfelelően olcsón előállítható csereárunk, saját kereskedelmi flottánk (mert a szállítás sokba kerül), és ismertük is volna a távoli piacokat, de erről szó sem volt: a huszadik század elején az első magyar-kínai gazdasági kapcsolatot az jelentette, hogy megpróbáltunk textilárut szállítani Santungba, amin a jó kínaiak sokat mosolyoghattak: aztán megmutatták a világhírű kelméiket. De ugyanígy jártak akkoriban a magyar kukoricaexporttal is, szóval a romantikus elképzelések és az akkori kereskedők egyaránt csődöt mondtak.

Ugye azt mondtam, hogy

az egzotikus (és mindenféle) kereskedelemhez három dolog kell, csereáru, saját szállítóeszköz és a helyi piac ismerete.

Hát hiába pergett le száz év az idő rokkáján, ezt a hármat azóta sem sikerült megszereznünk, tehát mikor 2012-ben megalakult a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt., kicsit sem indultunk jobb eséllyel a távoli piacokon. És lehet ugyan a személyes és politikai kapcsolatoknak némi jelentősége, de a megfelelő alapfeltételeket az sem pótolja: az embernek az volt az érzése, hogy a magyar külkereskedelem szerint elég megmutatni a fenekünkön a foltot és már öntik is elénk Golkonda kincseit.

Nem öntötték, folt ide, folt oda.

Alakultak „kereskedőházak” (vagyis tulajdonképpen külkereskedelmi közvetítő cégek, amelyek arra szerződtek, hogy a világ különböző pontjain a magyar kis- és középvállatok exporttevékenységét segítsék, közvetítsék), alakultak sokfelé, és ha megmaradtak volna vállalt feladatuknál, akkor sem lettek volna nyereségesek, de hamar kiderült, hogy ezek inkább kirakatcégek, kifizetőhelyek a megfelelő káderek számára. És hát a külkereskedelem egy szakma, amihez érteni kéne… az igaz, hogy kéne a piac a magyar árunak, nagyon kéne, csak az a nem mindegy, hogy milyen feltételekkel rendelik meg.

Tegyük fel, hogy mondjuk én egy borász vagyok Szekszárdon, és kiváló óvöröst termelek, a kadarkám is remek. Csak épp nem ismerik a boraimat, elküldöm hát a mintákat mondjuk a hanoi magyar kereskedőházhoz. A vietnamiaknak ízlik, de nagyon: rendelne is belőle egy helyi bolthálózat. Mennyit parancsol a kedves vevő? Vietnamnak van százmillió lakosa, a szőlőbort kevesen ismerik, de aki ismeri, az szereti is: legyen mondjuk kezdetnek tízezer hektoliter, az elég. Mennyi? Tízezer hektó. Az a tolnai borvidék össztermelésének az egyhatoda, annyi nálam sosem terem meg, de még a töredéke sem… Akkor nagyon sajnálják, de ennél kisebb tételben nem rendelhetnek, mi van, ha jön a vevő és kéri a már megkedvelt bort? Csak nem mondhatják neki, hogy nincs.

És ugyanez a helyzet mindennel a világon, nem csak a borral, akár a matyóhímzett ruhával vagy a fűszerpaprikával is. Nekünk nálunk sokkal nagyobb vagy népesebb országokkal csak akkor érdemes kereskedni, ha nem tömegárut szállítunk. Csak ezt sem vették tekintetbe a kereskedőházak.

Egyáltalán, az egész elképzelés – a centralizáltan ellenőrzött külkereskedelemmel együtt – a kései Kádár-kort idézte, de ha működött volna, ez sem lett volna baj – csak épp soha nem működött, egy percig sem.

A hálózat indulásától veszteségesen működött, és jóval többet kellett költeni rá, mint amennyi üzletet össze tudott hozni.

A kormány azzal védte meg a kereskedőházakat, hogy míg az exportfejlesztés költségei őket terhelik, addig a bevételek a magyar vállalkozásokhoz kerülnek, így az exportsikerekhez hozzájárult az MNKH is.

Csakhogy ha egy kereskedőcég nem hozza a pénzt, hanem viszi, azt előbb-utóbb fel kell adni. Az MNKH Zrt. különben is gyanúsan viselkedett, a Quaestor-csőd idején a kereskedőház a tőkéjét a brókercégnél tartotta, a pénzt azonban a bedőlés előtt sikerült kimenteniük, biztos tibeti lámák vagy egyiptomi mágusok jósolták meg nekik, hogy nagy bukás várható. 2016 szeptemberében pedig az derült ki, hogy egy olyan cég tartozik többmilliárd forinttal az MNKH-nak, amelynek a tulajdonosai üzleti kapcsolatban állnak a miniszterelnök feleségének rokonaival. A sok kicsi sokra ment, a végén már a kormány is megelégelte: tavaly nyáron bezárták, illetve átalakították a céget. Az afrikai és nyugat-kanadai érdekeltségeket ugyan már tavalyelőtt feladták, mert sehogy sem akart elefántcsont lenni a bűvöskockából, és gyémántot sem cseréltek pörköltkonzervre vagy Piros Aranyra, de tavaly nyáron véget vetettek az ázsiai és más fiókok működésének is. Ez azért nem zavarta a megszűnt MNKH Zrt.-t abban, hogy még kössön egy 59.6 millió forintos szerződést a New Land Media Kft. és a Lounge Design Szolgáltató Kft.-kkel a 2018-2019-es grafikai tervezési, gyártási és online ügynökségi feladatokra – melyeket ellátni nem lehetett nagyon nehéz, lévén, hogy a cég maga semmiféle tevékenységet nem fejtett ki.

De megszűntek a kereskedőházak.

Egy kivétellel, kérem.

Egy szerződés életben maradt és meg is újították az MNKH utódjaként működő HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökséggel: és ezt az Adnan Polat török üzletember tulajdonában álló ALX Magyar-Török Kereskedelmi Központ Kft.-vel kötötték. Márpedig ez üzemelteti a törökországi magyar kereskedőházat.

Mármost ez elvben nem törvénytelen: végső soron más jogi keretek között, de ha üzemképes és nyereséges egy fiók, akkor az anyacég pusztulása nem okvetlenül jelenti a végét, fennmaradhat, csak más módon kell üzemeltetni. No, de mitől maradt fent pont ez a kereskedőház és ki az az Adnan Polat?

Ő bizony elég misztikus figura. „A Magyarországon energetikai és ingatlan befektetésekkel is rendelkező török üzletember, Adnan Polat közeli viszonyt ápol Orbán Viktorral. A Bors 2017-ben több képet közölt, amelyen az látható, hogy a miniszterelnök személyesen kalauzolja körbe a felcsúti stadion tetején. Polat jelen volt Orbán 2018-as miniszterelnöki eskütételén, néztek együtt focimeccset és a török vállalkozó tagja volt az Orbánt legutóbbi kínai látogatására elkísérő csoportnak is.” – foglalja össze a Direkt36. De azért tudunk róla többet is, mást is.

Kereskedelemben, ingatlanban, energetikában érdekelt, például van egy olyan terve, hogy öt év alatt 700 millió dollárt, azaz 200 milliárd forintot kíván Magyarországon napenergiába fektetni, napelemes erőművekbe, már fel is vásárolta a Pest megyei Apajon érdekelt projektcéget és leszerződtette az Orbán-kormány energetikai államtitkárságának korábbi titkárságvezetőjét.

Na, neki nem mondja az L. Simon, hogy a napenergia éjszaka használhatatlan.

Ami ennél is érdekesebb: ő kapta meg Gül baba türbéjének üzemeltetését is a működtetés után. Ugyan eddig nem reklámozták, de az alapítványt a magyar állam hozta létre, Polaton kívül Szijjártó Péter külügyminiszterhez közeli emberek vezetik, évi 700 millió adóforintból. Az alapítvány 2020-ban közhasznúvá fog alakulni, addig a külügyminisztérium támogatási szerződést köt vele, bár a 2019-es szerződés még nem készült el. A 2017-ben létrehozott alapítvány azt ígéri, 2019. február végén nyilvánosságra hozza alapító okiratát és működési szabályzatát. Ami azért érdekes, mert a komplexumot gondozó Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány kuratóriumának tagjai között tudhatja Adnan Polatot Suat Gokhan Karakus, Rahói Zsuzsanna, Szalai István és Bán-Czifra Gabriella társaságában.

Kik ezek?

Rahói Zsuzsanna egy időben volt Rogán tanácsadója is, egy tavalyi hír viszont már miniszterelnöki főtanácsadónak nevezi, Bán-Czifra Gabriella a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a törökösen hangzó nevű Küküm kabinetfőnöke, Suat Gökhan Karakus pedig török üzletember, Adnan Polat köréhez tartozik. Gökhan volt az egyik ügyvezetője az isztambuli magyar kereskedőháznak, melyet Polat cége üzemeltetett. Ő vezeti az AMX HS Real Estate Management Hungary Kft-t, és vezette az AMX Nador House Kft-t – mindkét cég a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz is köthető ingatlanügyletekben érdekelt. Szalai István neve túl gyakori ahhoz, hogy biztosat mondhassak felőle, de ugyanúgy hívják, mint az időközben megszűnt Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. egyik volt igazgatóját.

Hölgyeim és uraim: a káder nem vész el, csak átalakul.

Ezek után csak annyit mondhatunk: Adnan Polat nem lehet más, mint maga Gül Baba, személyesen!

És csodákat is tesz, mint a szent életű dervis.

Képes volt feltámasztani egy halott kereskedőházat…

Orbán hátraarca a CEU ügyében, vagy ismételt trükk?

Lehetséges, hogy német segítséggel meghátrál a CEU ügyében Orbán Viktor. A német kancelláriaminiszter nyilatkozatából ez is kiolvasható, de az nem, hogy a CEU teljesen Budapesten maradhat.

Nem várta meg a bajor miniszterelnök, Markus Söder levelét, hanem maga ragadott tollat, és arról biztosította a bajor kormányt, hogy a CEU részt vehet a magyar felsőoktatásban – ez derül ki a bajor Süddeutsche Zeitung (SZ) írásából.

A lapnak Florian Herrmann kancelláriaminiszter a levélről azt mondta, hogy abban a magyar miniszterelnök garantálta, hogy

a CEU továbbra is Magyarországon kutathat és oktathat. 

Herrmann szerint ez már egyértelmű jele a békülésnek.

A teljes levelet a SZ nem közli, de egy talán szó szerinti idézet szerint

„A magyar kormány nevében biztosíthatom Önöket, hogy a müncheni műszaki egyetem magyar felsőoktatásban való részvétele a CEU-val való együttműködés keretében nem lesz akadály.”

Utóbbi a Manfred Weber váratlan ajánlattal módosított követelésére adott válasz.

Az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője a mai, sorsdöntőnek ígérkező választmányi ülés előtt kiegészítette három feltételének a CEU-ra vonatkozó részét. Az eredetileg úgy hangzott, hogy az egyetem visszatérhessen Budapestre és továbbra is adhasson ki amerikai diplomát.

Ezt egészítette ki budapesti útján azzal, hogy a müncheni műszaki egyetem és a BMW autógyár finanszírozóként lépne be a CEU működésébe. A dolog érdekessége, hogy a CEU nem panaszkodott anyagi gondokra, és Bécsbe költözve éppúgy uniós intézménynek minősül, ahogyan a német közreműködéssel történne.

A cikket ismertető 444.hu szerint ezzel Orbán azt ígéri, hogy nem fog keresztbe tenni annak, hogy a müncheni egyetem a CEU-val való együttműködésének keretében részt vegyen a magyar felsőoktatásban.

A levélben azonban a cikk alapján semmilyen ígéret nincs a kutatás és oktatás folytathatóságán túl.

A kormány érvelése a CEU ügyében eddig az volt, hogy

az egyetem nem is ment el, változatlanul itt van.

És ez igaz is, a magyar posztgraduális képzés folytatódik Budapesten. Az amerikai diplomát kiadó oktatás – a program túlnyomó része – azonban Bécsbe kerül (?) a lex CEU miatt.

A SZ cikkében

nem olvasható olyan mondat, hogy az egyetem visszakaphatja teljes budapesti státuszát.

Ahogyan ezt a CEU igényli. Weber ajánlata után közleményben tudatták, hogy „világossá kell tennünk, hogy a lehetséges együttműködés előkészítését csak akkor folytathatják tovább a résztvevő felek, ha Magyarország miniszterelnöke egyértelmű politikai állásfoglalásban biztosítja arról európai partnereit, hogy a CEU amerikai és európai diplomákat kiadó szabad intézményként Budapesten maradhat”.

Az események súlyát jelzi, hogy hétfőn Orbán még azt mondta az atv.hu-nak, hogy „ha minden igaz, a bajor miniszterelnöktől fogok kapni egy levelet, arra adok majd egy választ, attól függően, hogy mi lesz benne”.

Az mindenesetre nem sokára kiderül, Orbán valóban hátraarcot hajt végre a CEU ügyében. A Weber által támasztott másik két feltételnek lényegében nem tett eleget, illetve az EPP-beli kritikusok szerint nem hihetően. A mai vita előtt összefoglaltuk a lényeget.

Ma döntenek (?) a Fideszről az Európai Néppártban

Bármi lehetséges: kizárás, felfüggesztés, elhalasztás. Az EPP feladványa: mi a kevésbé rossz, ha kizárja a Fideszt, s ezt mikor tegye, vagy ha bent tartja. Mit hoz ki a matek, és hogyan lehet bizottsági elnök Manfred Weber?

Az egyetlen bizonyosság az, hogy semmi se biztos. Az előjelek alapján lehetséges, hogy a várhatóan délutáni választmányi (politikai gyűlési) ülés előtti utolsó pillanatokban derül ki, milyen javaslatot terjeszt a 262 delegátus elé az Európai Néppárt (EPP) vezetése.

A lehetőségek

Az eddigiek alapján a legvalószínűbb a kizárás és a tagság felfüggesztése közti választás lehetősége. Egyáltalán

nem lehetetlen azonban, hogy elhalasztják a határozathozatalt

az április 8-9-iki összejövetelre; ekkor még időben lesznek a május végi európai parlamenti választások előtti kampányhajrá előtt. Addig mérlegelhetik, mi a legkevésbé rossz számukra. Vagyis mi visz el többet: benntartani a vitán felül tehertétellé vált Fideszt és ezzel mandátumokat megtartani a következő EP-ben, vagy ezeket elveszítve szavazatokat nyerni a választók körében.

Mert a Fidesznek, sőt, magyar pártnak

aligha volt ilyen rossz sajtója nyugaton, mint mostanában a Fidesznek,

és ennyire elutasító a német közvélemény hazánkkal szemben. Ezt támasztja alá az a közvélemény-kutatás is, amely szerint a németeknek, de még a CDU-CSU híveinek is a kétharmada piros lapot követel Orbánék számára.

Az EPP vezetésének (elsősorban Joseph Daul elnöknek és Manfred Weber EP-frakcióvezetőnek) és főképpen a 262 delegátusnak nagyjából három tényezőből álló egyenletet kellene megoldania:

  • legpontosabban megtippelni a közvélemény hangulatát a fentiek alapján,
  • szembenézni azzal, hogy Manfred Weber jelöltségét csak akkor tudják sikerre vinni az Európai Bizottság elnöki tisztére, ha megkapják a centrumtól balra álló frakciók (szocialisták, liberálisok és zöldek) támogatását; márpedig ezek jó eséllyel ezt a Fidesz kirúgásához fogják kötni – a szocialisták szinte biztosan,
  • ha legkésőbb áprilisban nem teszik ki Orbánékat, akkor a Fidesz tizenvalahány képviselőjét később csak egyenkénti szavazással (úgynevezett kis kétharmaddal) tudják kizárni az EP-frakcióból, vállalva az ezzel járó teljes elhúzódó háborúskodást.

Mindezek előtt pedig azt kell számba venniük, hogy

a kompromisszum értelmes lehetőség, valóságos alternatíva-e.

Az tudniillik, hogy – amiként az elmúlt hetek megnyilatkozásaiban ez elhangzott néhányszor – hihetnek-e még Orbánnak abban, hogy „mostantól ismét rendes demokrata lesz”.

Ehhez nyilván mérlegre teszik a weberi hármas feltétel sorsát, amelyek teljesítésében állítólag ezek megfogalmazója szeretne kapaszkodót találni ahhoz, hogy a bent tartás mellett érveljen. (Vagy nem. Az elmúlt napok értesülései, nyilatkozatai ellentmondásosak, például az Orbánnal lezajlott budapesti találkozó után elmondottakkal szemben másnap azt közölte, hogy nem is volt tárgyalás, hanem lényegét tekintve ultimátumot adott elő. Később pedig azt indítványozta, hogy egy testület ellenőrizze a jogállami normák betartását, és ehhez kösse a támogatások odaítélését, ezt most, az EPP összejövetele előtt újságcikkben megerősítette – írta az Index.)

Weber feltételei voltak.

  • Hagyja abba a magyar kormány a Soros-Juncker-féle kampányt. Ezt Orbánék megtették, de a Napnál világosabb, hogy kényszer hatása alatt, s első körben Jean-Claude Juncker helyettesét, a szocialista Frans Timmermanst tervezték helyére tenni, majd a felháborodás nem csitulása láttán lett belőle a hirtelenjében előhúzott „családvédelmi akcióterv”-hirdetés. Az egyéb felületeken azonban azóta is vidáman fut az eredeti „tájékoztatás”.
  • Kérjen bocsánatot az EPP tagpártjaitól. Ebből az lett, hogy a „hasznos idiótáktól” kész elnézést kérni, ha bárki úgy érzi, megsértette ezzel. De a „támadó hangnem” sajnálata mellett álláspontjuk nem változott – mondta el Orbán és néhány sanchopanza.
  • Hagyja békén a CEU-t, tegye lehetővé, hogy az ismét budapesti intézményként adhasson ki amerikai diplomát. Erre lényegében nem érkezett semmilyen tartalmi válasz. Igaz, Weber itt szorított egyet a satun azzal, hogy belengette: a müncheni műszaki egyetem és a BMW autógyár anyagi segítségével tartanának fenn szakokat, noha a pénzszűke eddig nem volt fenn a CEU problématérképén. Erre Orbán annyit mondott: várja a bajor miniszterelnök levelét erről. Azét a Markus Söderét, aki látványosan farolt vissza a CDU mögé az orbáni politika megítélésében.

Mindezek ismeretében az a kérdés, hogy a választmányi küldöttek – és persze az előterjesztésüket ismertető EPP-vezetők – merre hajlanak.

Komolyan gondolják, hogy Orbán az a tigris, aki hajlandó áttérni a vegetariánus étrendre?

Vagy arra jutnak, hogy le kell zárniuk ezt a sehová se vezető vitát. Ahogyan azt – megint állítólag – Annegret Kramp-Karrenbauer új CDU-elnök szorgalmazza, hogy tiszta lappal folytassák a kormányzást.

A szerdai vita – amelyen Orbán is részt vesz – tehát túlmutat azon, amit eddig megtudhattunk. Hogy mára 14 párt kezdeményezte a Fidesz kizárását. Ezek javarészt kisebb tagjai az EPP-nek. Az eddigi információk alapján 58 szavazatuk van a kizárást követelő pártoknak. Ennél nagyjából tízzel kevesebb a támogatóknak (amelyekből 11+2 a Fideszé és a KDNP-é).

Az EPP-n belüli rendszerből azonban az következik, hogy a szavazati jogú tagpártokon túl a különféle tisztségek alapján is jár egy csomó voks. Mintegy 150 szavazat a támogató és vélhetően ellenző pártdelegáltakén felüli a Politico táblázata alapján. (A 264 szavazatból le kell vonni az egyik horvát párt két tagjáét, amely időközben kilépett az EPP-ből.)

A nyilatkozatok ellentmondásos voltára jellemző a kedden a Reutersnek nyilatkozó német CDU-s politikus, Andreas Nick beszámolója tapasztalatiról. Ezek szerint „a Budapesttől érkező összes jel azt sugallja, hogy a kilépés a céljuk… és úgy tűnik, tényleg azért könyörögnek, hogy kirúgják őket”. Mármint Orbánt és a Fideszt.

Pedig ez tényleg a legvégső opció. A legnagyobb EP-frakcióból kiszorulás már középtávon se lehet érdeke a Fidesznek a 2021 utáni költségvetési ciklus előkészítésekor. Igaz, mentsvárul olyan pártokkal készül (?) összefogni, amelyek többsége (nettó befizető országban) azzal kampányol évek óta, hogy az uniós támogatásokat vegyék vissza Keletről.

Orbánék lesznek terítéken hét közben

Nem csak az Európai Néppárt dönt(het) a Fidesz tagságáról, másnap az Európai Parlamentben áttekintik a 7-es cikkelyes eljárással kapcsolatos eddigi fejleményeket. Azt vizsgálják meg, történt-e előrelépés az uniós alapértékek súlyos sérelmében.

A hét közepén a Fidesz tagságának sorsáról várható parázs vita az Európai Néppártban (EPP), egyelőre teljesen kiszámíthatatlan, mi várható. Úgy fest, hogy Manfred Weber EPP-frakcióvezető letett azon szándékáról, hogy esetleg nem terjeszti szavazásra a kérdést. A jelek szerint a német CDU elnökasszonnya, Annegret Kramp-Karrenbauer és Joseph Daul EPP-elnök is ragaszkodik a formális aktushoz. Várhatóan két javaslatot terjesztenek a 264 delegátus elé az EPP politikai gyűlésén (választmányában): felfüggesztés vagy kizárás.

Másnap aztán folytatódik a magyarországi ügyek uniós vizsgálata. Az Európai Parlament (EP) állampolgári jogi szakbizottsága (LIBE) csütörtök délután áttekinti a magyarországi fejleményeket. Azt nézik meg, hogy tavaly szeptember óta

történt-e előrelépés a jogállami folyamatokban

– derül ki az EP keddi közleményéből.

Az EP tavaly szeptemberben kérte az uniót, hogy az indítsa el a 7-es cikkelyes eljárást Magyarországgal szemben, annak vizsgálatára, hogy az országban fennáll-e a veszélye az uniós alapértékek súlyos, rendszerszintű sérelmének. A LIBE szakbizottság most tekinti át az azóta eltelt időszak fejleményeit, a jelenlegi helyzetet, és hogy a tagállamok mennyit haladtak előre a parlamenti kérés vizsgálatában.

Az EP kezdeményezése mögött az igazságszolgáltatás függetlenségével, a szólásszabadsággal, a korrupcióval, a kisebbségek jogaival, a bevándorlók és menekültek helyzetével kapcsolatos aggodalmak álltak. Ha a tagállamok úgy vélik, hogy Magyarország rendszeresen és súlyosan megsérti az uniós alapértékeket, akkor elindíthatják az EU-alapszerződés 7. cikkében leírt eljárást, amely végül szankciókhoz, például Magyarország szavazati jogának felfüggesztéséhez is vezethet.

A LIBE ülésén részt vesz az Európai Bizottság (EB) és az Európai Tanács képviselője is. Az EB-t Frans Timmermans (aki eredetileg Jean-Claude Junckert váltotta volna a magyar kormány „tájékoztató” plakátján) első elnökhelyettes képviseli.

A Magyarországgal korábban foglalkozó Sargentini-jelentés szerzője, a holland zöldpárti képviselő szerint nem elegendő, hogy az EPP foglalkozik a Fidesz tagságának kérdésével,

meg kell kezdenie végre az etikai nagytakarítást,

és kérdőre kell vonnia Orbán Viktort, hogy milyen viszonyt kíván ápolni a pártcsaláddal és hogyan viszonyul az EPP által képviselt politikához.

Judith Sargentini úgy véli, hogy nem várható a Fidesz kizárása. De Manfred Webernek
egyértelmű döntést kell hoznia, hogy merre kormányozza az EPP-t, hagyja-e annak jobbra tolódását – közölte Judith Sargentini.

A képviselő elmondta: noha az Európai Unió Tanácsa nagy jelentőséget tulajdonít a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok fenntartásának, nem teljesíti ígéreteit, ha nem tudja „behúzni a vészféket”, hagyva így, hogy egy tagállam kormánya következmények nélkül sértse meg rendszerszinten az Európai Unió alapértékeit.
A politikus szerint fél évvel az általa jegyzett jelentés elfogadása után nem történt semmilyen lényegi intézkedés az ügyben.

Moby Dick Felcsúton – Déli kávé Szele Tamással

Egyszerű duplát kérek, pincér, ma nincs pontosan kijelölt témánk, csak csapongunk a mi kis magyar hírecskéink között, fecsegünk, ahogy azt kávéházban szokás, semmi különösről nem lesz szó. Illetve ellenkezőleg: csak különös dolgokról fogunk beszélgetni, hiszen a hétköznapi ügyek nem igazán érdekesek. No, de semmi sorsdöntő nem történt, és már ez is jó.

Aztán ahhoz mit tetszenek szólni, kérem, hogy már át is adták a felcsúti tavat? Ilyen gyorsan eddig csak az Anyatermészet dolgozott, ő is csak földmozgás vagy tűzhányó útján, mi alig tudtuk meg szombaton, hogy egyáltalán szóba fog kerülni az ottani záportározó átminősítése csónakázó tóvá, szigettel, a szigeten Robinsonnal és Péntekkel, valamint hétvégén, mikor Péntek szabadnapos Vasár- és Ünnepnappal, híddal, vendéglővel, láncos lobogóval és csicseri pacsirtával, most meg már meg is van a tó.

Na jó, a híd, a vendéglő, a Robinson, a Péntek és a láncos lobogó meg a csicseri pacsirta nincs meg, de tó már van! Ez azzal lehet összefüggésben, hogy az utóbbi napokban esett az eső, megtelt a záportározó és a már benne lévő sziget – mely gyakorlatilag abból áll, hogy korábban összetolták dózerrel a földet, kavicsot, sódert, amit épp találtak – sziget jelleget öltött, mintegy elszigetelődött, át lehetett adni. Szerintem Mészárosék sem gondolták volna, hogy alig pár nappal a lakossági fórum után, melyen bejelentették a grandiózus tervet, már át is adhatják. Kérem, a természet erői kiszámíthatatlanok, üzleti szempontból jobb lett volna, ha két hónap múlva telik meg a meder, ez a májusi eső valóban aranyat ért volna, de ha már így alakult, legalább le van tudva a beruházás egy része.

Határidő előtt.

Az igaz, nagy esők nem jöttek, a mederben csak imitt-amott csillognak a pocséták, de a víz akkor is víz, így a sziget is sziget.

Sziget, kérem, de miből?

Mészáros László polgármester a lakossági fórum előtt azt mondta a HVG-nek, hogy magyar költségvetési forrásból fizették a tó, és benne a sziget kiépítését, majd a lakossági fórumon már uniós pályázati pénzről beszél. Utóbbi igaz. Kétszáz millió forintnyi uniós forrás ment el eddig erre a szigetecskére.

No, de ami kell, az kell: én már komolyan kezdtem aggódni a magyar bálnavadászat jövője miatt, de így már megnyugodhatok. Igaz, nagy bálnákra nem fognak vadászni abban a tóban, csak kisebbekre, illetve egészen kicsikre, melyeket a szaknyelv „ebihalnak” nevez, de lesz magyar bálnavadászat holnap is.

Már várom, hogy valaki megírja a „Moby Dick, a magyar bálna” című klasszikust.

Mellesleg az említett lakossági fórumon az is kiderült, hogy az odavezető, híres kisvasút most remízben pihen, ugyanis csak tavaly nyolc millió forint veszteséget termelt (ami egy vasútvonalnál nem is olyan nagy deficit, láttam már pár nullával nagyobbat is), no, de majd most, mikor belendül a sziget miatt az idegenforgalom, most csodát látunk. Igaz, a vonal hatszáz millió forint uniós támogatásba került, szóval egy darabig eltartana, ha magánvállalkozás lenne, míg behozza az árát.

Pedig, ha volna eszük, azzal reklámoznák, hogy olyan ez a járat, mint az első orosz vasútvonal, ami Szentpétervárt kötötte össze Carszkoje Szelóval, kizárólag a cár, a családja és a vendégei használták, és ha télen nagy volt a hideg, nem mozdony húzta, hanem lovak.

Tényleg, Mészáros úr, lóvasút még nincs Felcsúton, csak mondom.

No, de történt más is, például elhunyt Baló György.

Nem jó hír ez, nagyon nem, egy ország gyászolja, nagy tanára volt ő a valódi sajtószakmának, sajnálhatjuk is, hogy már a Mennyei Kávéházban szerkeszt: de a kormánymédiának csak sikerült meggyalázni az emlékét.

Az történt ugyanis, hogy a Debreciner elfogott egy levelet. A megyei (kormány)lapok tartalmát összeállító központi szerkesztőség küldte a helyi szerkesztőségeknek, feladója Eleméry Máté, emígyen szól:

„Sziasztok!

Baló György halálhírét a központ nem hozza, kérlek mindenki vérmérséklete szerint kezelje a hírt helyben.

Üdv:
Máté”

Ilyenkor cserél pelust a kormánymédia összes munkatársa, ugyanis nincs központi utasítás! Rájuk bízták, hogyan döntenek, és általában nekik egyvalami a legtilosabb: az önálló döntés. Nincs is benne nagy gyakorlatuk. Így aztán a különböző Mediaworks-ös újságok valóban eltérően viszonyultak az esethez: a Heves Megyei Hírlap vagy a Komárom-Esztergom megyei 24 óra például címlapon foglalkozik a tévés halálhírével, míg sok más megyei lap, akárcsak a Dunántúli Napló egyáltalán nem említi meg.

Biztos, ami biztos: amit nem adunk le, ami nem jelenik meg, abból baj sem lehet.

Hát, Baló halálhíre kimaradt a Dunántúli Naplóból

Belekerült azonban – hogyne került volna! – ha már médiáról van szó, az a világrengető szenzáció, miszerint az Echo TV beleolvad a Hír TV-be, de annyira, hogy még a székházukat is átadják nekik. Itt az a kérdés merül fel, hogy igazából ki olvad kibe, és az is, hogy a néző miből fogja észrevenni a változást?

Mert nagy különbség nem volt mostanság, leginkább annyi, hogy az Echo TV sokkal többet foglalkozott a nemzeti ezotériával, az összeesküvés-elméletekkel és hogy úgy mondjam, gátlástalanabb volt: a radikálisabb honfiak Bayer-show vagy Angárd nélkül nehezen lesznek meg, ezeket valószínűleg át fogják emelni a Hír TV műsorába is, ezekre mutatkozik igény. Mutatkozna a három évvel ezelőtt megszűnt Világpanorámára is, Szaniszló Ferenc vezetésével, mely műsor arról volt nevezetes, hogy minden negatív IQ-rekordot megdöntött és hétről hétre újabb összeesküvéseket termelt, de sajnos Szaniszlóra nincs szükség a kormánymédiumoknál, túlzottan jobbra sodródott, mikor utoljára látták, a jéghegyek felé tartott törékeny ladikján.

De az nagyon fontos, hogy két azonos tartalmú csatorna összeolvad

Baló György halálhírénél mindenképpen fontosabb.

Már, akinek, persze.

Különben van egy olyan érzésem, hogy ha ilyen iramban racionalizálják a kormánymédiát, a következő sajtótermék, ahol már most is el lehet kezdeni a csomagolást és a tartós tejet is ki kéne inni a hűtőből, a Magyar Hírlap lesz. Az eladott példányszáma hosszú ideje mérhetetlen, mármint abból a szempontból, hogy nem lehet mérni. 2010-re 13 ezerre, 2012-re kilencezerre esett vissza, majd mikor elérték a hatezer eladott példányt naponta, többet nem auditáltatták magukat, mert kényes lett volna megtudni, hogy még csomagolópapírnak sem veszik a valamikor komolynak, mértékadónak számító napilapot. Másfelől meg: a Magyar Hírlapban és az Echo TV-ben van egy közös pont, éspedig Bayer Zsolt, szóval baljós jeleket lát a béljós, a Magyar Hírlap munkatársai jobban teszik, ha már most elkezdik böngészni az álláshirdetéseket (nem, attól ne tessenek tartani, hogy a kormányzat majd tekintettel lesz korábbi érdemeikre: máskor és másokkal sem tette, ők a mórok, megtették kötelességüket és elmehetnek).

Kivéve Bayert, ő mindent túlél.

Aztán még mi történt tegnap?

Úgy megoldódott a hírek szerint a gyermekeikkel alvó kismamák helyzete a Debreceni Gyermekklinikán, hogy arról koldulnak. Ugyebár, egyszer már kapott a klinika összecsukható tábori ágyakat az Ágyat az anyukáknak akciót elindító Orosvári Zsolttól. Azokat nem használják, a hivatalos verzió szerint azért, mert kényelmetlenek.

Utána a kormány is megoldotta a már egyszer megoldott kérdést, március másodikán ugyanis közzétették, miszerint az első negyedév végén elindul az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) által fenntartott kórházakban a szülők elhelyezésére szolgáló ágyak beszerzése.

Akkor tehát kétszer is meg van oldva a probléma, nem?

Nem.

Debrecenben a civil tábori ágyakat nem engedélyezik ugyebár, az állami ágyak nincsenek sehol

Ellenben a kismamák alhatnak vagy a földön, vagy 45 centiméter széles kozmetikai székeken, amiken alvás közben megmaradni is indiai fakírmutatvány.

Úgy, hogy vannak ágyak, csak „kényelmetlenek” a kórházi szakértő szerint.

A mostani megoldást nem találja annak.

Javasolnám, merő egy szívjóságból, hogy aki kényelmesnek találja a kozmetikai széket alvás céljára, az egész hátralévő életében aludjon azon, hagyja az ágyakat a többiekre. Mellesleg, ami a helyhiányt illeti, az összecsukható fekhelyek bőven beférnének a kórtermekbe, az éjszaka végén pedig egy 15x15x60 centiméteres, hálózsáknyi helyen tárolhatók.

De ha nem, akkor nem.

Hát, ilyen helyen élünk, kérem.

Ilyen az, amikor mi könnyeden fecsegünk.

Pincér, mégis hozzon egy féldecit…

Márki-Zay mozgalma kifulladóban – az ok

A szimpatikus Márki-Zay Péter (MZP) heroikus küzdelme saját városában a Fidesszel nagyobb sikerekkel kecsegtet, mint az országos szereplése. Ennek – az országos sikerek elmaradásának – világos okai vannak, amiken nem érdemes meglepődni. MZP-nek meg kellett volna oldania egy kollektív cselekvési problémát, amit az ellenzék sok éve nem tud megoldani: ti. az egységes fellépést valamilyen formában (a nagyobb kollektív haszon érdekében).

MZP célja, hogy elérje a pártok visszalépését egyetlen pártonkívüli jelölt javára a különböző választásokon, a lényegét illetően sem különbözik a korábbi elgondolásoktól, pl. attól, hogy hogy a pártok elosszák egymás között, kinek a jelöltje mögé állnak be, vagy hogy egységes listán indulnak, vagy hogy nem indulnak. Ezek mind ugyanannak a kollektív cselekvési problémának a különböző megmutatkozásai, ami ez: hogyan tudnak cselekvők a saját (vélt vagy valós) közvetlen érdekeik ellenében egy közösségi stratégiát előnyben részesíteni, ha ennek beláthatóan nagyobb a hozzájárulása a közjóhoz (magasabb kollektív haszonnal járhat), de nem okvetlenül növeli a szereplők egyéni hasznát és/vagy a hozzá vezető út (az implementáció) bizonytalan.

A kollektív cselekvési problémák megoldásához mindenekelőtt arra a meggyőződésre van szükség, hogy az ennek eredményeként beláthatóan előálló kollektív (politikai) haszon valamiért kívánatosabb lehet (a probléma megoldásához) elegendő számú cselekvő számára. Elvileg ezt jelentené a mi esetünkben annak a belátása, hogy az Orbán-rendszer elegendő szereplő (párt) szervezeti érdekét, ezen belül elegendő kritikus döntéshozójának személyes érdekét sérti jobban, mint a rezsim pusztulása. MZP eddigi kudarca arra világított csak rá, amire az eddigi „összefogósdik”: a pártok által elérhető kollektív haszon (és azon belül az egyes pártokra és vezetőkre jutó haszon) nem elég nagy ahhoz, hogy legyőzze a szervezeti és egyéni szereplőknek a status quóhoz fűzött személyes érdekét (a status quo hasznosságát).

A személyes érdekek a kollektív cselekvés ellen szólnak

Még ha be is látják ezek a szereplők a rezsim károsságát akár az országra, akár – adott esetben – a pártjaikra, a személyes érdekek (jelesül a titkolt és nyilvános juttatások, ideértve a magas országgyűlési képviselői díjazásokat, önkormányzati bulikat, közvetett közbeszerzési érdekeltségeket, informális kapcsolati hálókat stb.) a kollektív cselekvés ellen szólnak. (Hozzátartozik ehhez, hogy ezt a döntésüket a szereplők politikai – nem pedig erkölcsi – döntésként élik meg.)

MZP akkor tudott volna segíteni ezen a helyzeten, ha felismeri a kollektív cselekvési problémát és különleges motivációt tudott volna tenni a megoldás mögé – méghozzá háromféle módon: akár a rezsimhez fűződő párt- és pártvezetői érdekek hiábavalóságának beláttatásával, akár annak biztosításával, hogy ezek a szereplők növelni tudják a hasznukat a rezsim bukásával, akár kellően hatékony politizálással közvetlenül a szavazókra hatva -, és ez kritikus számú ellenzéki szereplőt lendített volna a kollektívan optimális megoldás felé. De a három lehetőségből egyet sem tudott és nagy valószínűséggel már nem is tud felmutatni. (Röviden és némileg leegyszerűsítve: nem tudott új bizalmi centrumot létrehozni maga körül.) Ha viszont így van, MZP és a mozgalma csak tovább bonyolítja a komplex ellenzéki struktúrát és valójában a NER stabilitását erősíti. Mivel még nem akarom (magamban) lezárni az MZP-fejezetet, ezzel a cikkel szerettem volna ráirányítani a figyelmet a kollektív cselekvési probléma jelentésére ebben a helyzetben.

Végül a korábbi cikkeimre reflektálva meg kell erősítenem: a rezsim bukásának kiváltó oka a gazdasági és külpolitikai környezet változása lesz, nem a belső ellenzéke, illetve minél színvonalasabb ellenzéki konfiguráció lesz elérhető abban a pillanatban, annál jobb lesz az országnak. Ezért az új ellenzéki politikusok és mozgalmak célja elsősorban az ellenzék tisztulása és felkészülése kell hogy legyen, amiben MZP-nek viszont fontos szerepe lehet. Az összefogósdinak semmi értelme, a kiszorítósdinak és az ellenzéken belüli pozíciószerzésnek annál több.

Egy merénylet utóélete

Már tegnapi számunkban beszámoltunk a bestiális új-zélandi merényletről, melynek során ötven imádkozó muzulmán embert gyilkolt meg egy fehér felsőbbrendűséget hirdető radikális, bizonyos Brenton Tarrant, foglalkozására nézvést személyi fitnesz-edző. Tegnap közreadtuk a hírt, most jöjjenek a részletek – és a következmények, mert azok is vannak ám.

Először is: Tarrant a rémtettét élő adásban közvetítette, a fején viselt GoPro-kamerával, a közösségi oldalakon megosztva, ami valóságos szintlépés a gonoszságban. Szerencsére azonban az oldalaknak helyén volt a szívük is, az eszük is, és a gyalázatos közvetítést eltávolították. El, de nem akárhányszor.

A Facebook közlése szerint moderátorainak a mészárlás utáni első 24 órában 1,5 millió olyan videót kellett eltávolítaniuk, amik a támadást ábrázolták. Másfél milliót – ennyien osztották meg. Nos, legalább tudjuk, hány őrült és fanatikus facebookozik. A felhasználók milliárdjaihoz képest ez nem is rossz arány, de ha azt vesszük, hogy egy megosztás is sok lenne… Nem sokkal azután, hogy a rendőrség riasztotta a közösségi oldalt, a támadó profiljait a Facebookon és az Instagramon is törölték. Valamint minden olyan tartalmat eltávolítanak, ami Tarrantot vagy az általa elkövetett tömeggyilkosságot éltetné. Kis neonáciknak mondom: ne rajongjanak feltűnően a mészárosért, nem lesz kifizetődő.

Ausztráliában egy szenátor, bizonyos Fraser Anning visszahívását követelik mintegy milliónyian – pontosabban, egymillió aláírás gyűlt össze a nem túl népes földrészen azért, hogy az ország felsőházából visszahívják Fraser Anninget – írja a Sydney Morning Herald. A 70 éves szenátor korábban az Egy Nemzet (ONP) ausztrál szélsőjobboldali párt színeiben, jelenleg függetlenként ül Ausztrália törvényhozásában Queensland képviseletében. Ő ugyanis olyant bírt mondani az ügyben tartott sajtótájékoztatóján, hogy

„elutasítja az erőszak minden formáját, de a merénylet rávilágít arra az Ausztráliában és Új-Zélandon is érezhetően erősödő félelemre, amelyet a muszlimok növekvő jelenléte okoz.”

Az ám, de a szélsőjobboldali politikus sajtótájékoztatóját megzavarta egy 17 éves fiatal, aki egy tojással fejbe verte a szenátort, az meg válaszul ököllel arcon ütötte a fiút, akit ezután többen a földre vittek, fojtogattak. A fiút később rendőrök vezették el.

Tekintve, hogy Ausztrália lakossága a 2016-os népszámlálás alapján 23 401 892 fő, egymillió aláírás arrafelé elég sok… meg fogja ő még bánni, hogy a terrorcselekményt meglovagolva akart politikai tőkét kovácsolni magának.

Sőt, kérem, magyar vonatkozások is vannak

Az Independent tudomására jutott, hogy Tarrant európai útján radikális

szélsőjobboldali csoportokkal vette fel a kapcsolatot, többek között Magyarországon, Bulgáriában és Romániában is,

illetve Romániában nem, mert ott csak átutazóban fordult meg. Ezt a mozzanatot jegyezzük meg, mert később szerepe lesz.

Konkrétan abban lesz szerepe, hogy megszólalt egy köztünk élő, meg nem értett lángelme, akit Bayer Zsoltnak hívnak. Bayerzsocáról sokan hiszik, hogy egyszerűen csak a kormány legjobban fizetett, leglibériásabb lakája a sajtóban, de most (és legyünk őszinték: máskor is) megismerhettük profétikus oldaláról is. Ez az ember átlát téren, időn, falakon és a női napozó oldalán is, ez az ember védőháló nélkül, egyedül a kupolában megfejtette a terrortámadás hátterét.

Nem csigázom a türelmüket: természetesen Orbán Viktor elleni akcióról volt szó.

Új-Zélandon.

Igen, ő így fejtette meg. Azt mondja:

„Ennek éppen most, éppen így, éppen ott kellett megtörténnie.

Olyan az egész, mint egy megszervezett, megrendezett titkosszolgálati akció.

(…) Európa választásokra készül, Európa Parlamenti választásokra. (…) Európa fél és fel van háborodva. Unja ezt a rá zúduló muszlim hordát és csőcseléket, a koszt, a mocskot, a gettókat és no-go zónákat. (…) Egyre erősebb és határozottabb az iszlám-ellenesség szerte Európában, és akkor megérkezik Brenton Tarrant, a 28 éves ausztráliai fitnesz edző, és Christchurch-ben maga mögött hagy 49 muszlim halottat. (…) És akkor láss csodát! Már a merénylet estéjén „kiderül”, hogy a 28 éves ausztrál tömeggyilkos a közelmúltban járt Magyarországon. De most komolyan, hogy micsoda véletlenek vannak! Valaki meggyilkol 49 embert Új-Zélandon, letartóztatják, még ki sem hallgatják, még senki nem tud róla semmit, de a sajtó máris világgá repíti a hírt: a tömeggyilkos nemrégiben Magyarországon, Szerbiában és Bulgáriában járt. Vajon honnan tudták ezt meg ilyen példátlan gyorsasággal?”

Zsoca, nyugodj le. Bulgária főügyészétől, Szotir Cacarovtól, ő tette közzé. Olvass is, ne csak írj.

„Magyarország, a bevándorlás-ellenes tábor vezetője, s a két balkáni állam, amely szintúgy ellenáll és kerítést is épít. Pont e három országot kereste fel a tömeggyilkos (Románián csak átutazott, az nem érdekes!), és ezekről az utakról nagyjából hat órával a tömeggyilkosság elkövetése után már hírt is ad a világsajtó. A bolgár főügyész pedig már meg is indítja a nyomozást, feltárandó, nem voltak-e „kapcsolatai” az illetőnek ebben a régióban. Nos? Nem gyanús ez az egész?”

Nem. Az a gyanús, hogy neked a világon mindenről az jut eszedbe, miszerint Magyarország elleni erők mozognak a felszín alatt és összeesküsznek. Ezt ma már nagyon alaposan tudják gyógyítani, de te nem szeded a gyógyszert.

„És akkor sem leszek különösebben meglepve, ha nagyjából jövő hét közepén kiderül majd, hogy Brenton Tarrant igenis rendelkezett kapcsolatokkal errefelé. Ezért jött ide, a bevándorlás-ellenes országokba, legfőképpen Magyarországra.”

Azon speciel én sem. Tele vagyunk a neonácik különb-különbféle változataival, épp lehettek nálunk is kapcsolatai. És az sem lehetetlen, hogy tetszett neki a magyar kormány üres szócséplése, amit ideológiának nevezel.

„És ugye nem leszünk meglepve, ha néhány nap múlva az éber rendőrség megtalálja majd a tömeggyilkos holmija közt Orbán Viktor valamelyik beszédének, nyilatkozatának angol nyelvű fordítását. Mondjuk azt, hogy a migráció méreg Európa számára. Igen, szerintem ezt fogják megtalálni Tarrantnál, ugyanis műveleti nyelven ezt hívják semlegesítésnek. Így kell egy népszerű és támogatott nézetet áttolni a népszerűtlen és támogathatatlan zónába.”

Tehát akkor szerzőnk elképzelése szerint Christchurchben, Új-Zélandon, a földgolyó ellentétes oldalán

Brenton Tarrant terrortámadást hajtott végre Orbán Viktor ellen, melyhez csak mellékesen volt szükség ötven civil áldozatra és rengeteg sebesültre.

A valódi támadás Bayer szerint nem őket érte, hanem Orbán Viktort.

Hölgyeim és uraim: nincs több kérdésem az ügyben.

Megjegyezni is csak annyit szeretnék, hogy ha a kormánynak ilyenek a legjobb barátai, ellenségekre már semmi szüksége.

És ezek a barátok igazán törődhetnének a tulajdon egészségükkel.

Például szedhetnék azt a gyógyszert, ha már a doktor úr felírta…

De lebegjen minden politikus előtt és lakájaik előtt is, aki ebből a borzalomból tőkét akar kovácsolni, az ausztrál szenátor, Fraser Anning sorsa.

Az eseményeket követjük és a fejleményekről folyamatosan be fogunk számolni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK