Petike világösszeesküvése – Déli kávé Szele Tamással
Kérem szépen, nagyon sajnálom, én ma kávézni akartam magukkal, mint mindennap, de most más dolgunk lesz. Ismétlő órát kell tartanom logikából Petikének. Azért nem Petikéből Logikának, mert azt nem lehet. Hogy melyik Petikének? Hát, a magyar sajtó nem sok Petikével szokott foglalkozni, vele is csak, ha muszáj: a Szijjártó Petikéről van szó.
Petike egyszerű kis magyar külügyminiszter, vásott kis diplomata, inkább jeleskedik a futsalpályán, mint a tárgyalásokon, szóval negyvenegy éves korára sikerült kiérdemelje az „ebadta” jelzőt, mint egy kiskamasznak – mondjuk arról nehezen is győzne meg bárki, hogy ez az ember nagykorú. Maximum naptári szempontból tekinthető annak, de különben nem az aktatáska hiányzik ennek a kezéből, hanem a kakasos nyalóka. Reméljük, kap majd a Viktorkától, az most a bandavezér. Mármost a fenét érdekelné ez az infantilis személyiség, ha nem lenne magyar külügyminiszter, amiből különös törvényeink miatt egyszerre csak egy lehet: ám az, így ha böffent valami borzalmasat, az közügy, mellyel foglalkozni kell.
Akkor lássuk, mit büfikézett Petike
ma a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában (mely böffenést gondosan közöltette az Origóval és az MTI-vel is, szóval legkésőbb holnap délben ez a KESMA mind a 476 lapjában vezéranyag):
„Világméretű liberális álhírgyárak működnek, amelyek világméretű hazugságokat terjesztenek, s úgy támadnak meg embereket minden alap nélkül, hogy azt igazságnak állítják be – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.
A miniszter felidézte, amikor egy kicsit több mint két éve Donald Trumpot megválasztották az Egyesült Államok elnökének, akkor „esett le igazán” a liberális nemzetközi médiának – élén CNN-el -, és a liberális politikai elitnek, hogy nem ők választják ki az ország elnökét, hanem az amerikai polgárok választják meg.
A külügyminiszter szerint Donald Trump megválasztása hisztériát okozott az Európai Unióban is, kiforgatták az új elnök szavait például a NATO szerepe kapcsán, és rengeteg energiát vitt el az is, hogy azt állította a nemzetközi média, miszerint az oroszok beavatkoztak a választásba Trump oldalán.
„Ez történt Amerikában, két évig létezett ez a világméretű hazugság, fake news, ahogy ezt az angolszász világban mondják, tehát álhír, és ez két év után úgy omlott össze, hogy akik ezt kitalálták és két éven keresztül fenntartották, azoknak a szeme sem rebben” – emelte ki Szijjártó Péter, hozzátéve, hogy a hazugságot kitaláló és fenntartó médiumoknál senki nem kért elnézést az olvasóktól és a nézőktől ezért.”
Szép öcsém, legalább külügyminiszter ne volnál
Annyi szép szakma van a világon, váltóőrnek például jobban megfelelnél, igaz, az nem kis felelősséggel jár. De ha már így alakult, tartanád csukva a szádat, kivéve az étkezéseket. Akkor kezdjük az elején.
1. Azokat a bizonyos amerikai választásokat tényleg befolyásolták az orosz álhír-gyárak. Ezt sem a Mueller-jelentés, sem a Szenátus nem tagadja. Az már más kérdés, hogy Trump riválisa, Hillary Clinton sem lett volna az elnökök gyöngye: mit csináljunk, gyenge volt a mezőny, így alakult.
2. A Mueller-jelentés nem az amerikai „liberális média” megrendelésére készült, hanem az amerikai igazságügyi minisztérium felkérésére, és nem az orosz beavatkozás tényét vizsgálta – azt adottnak tekinti minden fél. Igen, Trump hívei is. A Mueller-jelentés arról szól, volt-e kapcsolat Trump kampánystábja és a befolyást gyakorló orosz szervek között. Erre nem találtak bizonyítékot. Tehát nem „omlott össze” a vád kártyavárként, csak nincs rá bizonyíték. Mellesleg, én azt el is tudom képzelni, hogy Szergejék minden értesítés nélkül támogatták Trump kampányát, ugyanis Hillary Clinton számukra mindenképpen rossz elnök lett volna, és nem mellesleg a mostani orosz hírszerzési-diverziós doktrína a Szurkov-elv, vagyis a Káoszgép-elmélet alapján működik, tehát mindent helyesnek találnak, amivel növelik a zűrzavart és hiteltelenítik a valódi sajtót. Aztán ha majd senki nem hisz senkinek és sutba vágja az emberiség a logikát, eljön az ő világuk, vezethetnek mindenkit az érzelmeinél és szimpátiáinál fogva.
3. A nemzetközi sajtó azért nem kedvelte Trumpot, mert a mostani elnök már megválasztása előtt ellenségként jelölt meg minden valós hírforrást, és kampányát egyértelműen a Breitbart-féle álhírlapokra építette – ezeknek hitelességéről annyit, hogy a Breitbart szerint Hillary Clinton egy washingtoni pizzériahálózat alagsorában szokott táplálkozni, éspedig kisgyermekek húsát fogyasztja, ami nem is csoda, hiszen alakváltó gyíkember.
Tehát, szögezzük le:
a nemzetközi sajtónak (mely nem egységes, ideológiai alapon álló szervezet, hanem szimplán egy szakma, egy üzletág) semmi köze nincs a Mueller-jelentéshez vagy annak végeredményéhez, azon kívül, hogy beszámolt róla, Trumpot meg jó okkal nem szereti: a POTUS kezdte a hisztikét. Akkor menjünk tovább, Pjotruska.
„Aki patrióta politikát folytat, aki ki meri mondani, hogy a saját országa az első, a vallási, nemzeti, kulturális identitás fontos, és fallal meri megvédeni az állampolgárok biztonságát, az ellen „hadjáratot folytatnak”, s megpróbálják hazugságokkal lejáratni – mondta a miniszter.
Ez a jelenség Európában sem szokatlan, és ez a bánásmód a magyar kormánnyal is, hiszen az összes „jogállamisági mázzal leöntött” támadás az álhír kategóriába tartozik – hangsúlyozta, és elmondta, Magyarországon a legolvasottabb, a legnézettebb és a leglátogatottabb médiumok mind kormányellenesek, vagy kormánykritikusok.”
Nos, kicsi fiam, itt három marhaságot tömörítettél két bekezdésbe, csak győzze kibontani az ember
Egyfelől, ha már kineveztek téged külügyminiszternek, igazán tudhatnád, hogy ami az egyik országnak patrióta politika, az a másiknak durva elnyomás: azt mondod, a saját országunk az első? Igen, de a szomszéd is azt mondja, hogy az övé az, az ő szomszédja is, míg körbe nem érünk a földgolyón (igen, Petike, ne nézz ilyen hülyén: gömbölyű). És ha mondjuk olajat vagy földgázt akarunk venni, a sok első meg kell egyezzen a sorrendben egymás között, ezt hívnánk diplomáciának, ha tudnád, mi az. De aki nem tudja, az legalább ne csinálja, ha meg csinálja, és ilyen pocsékul, ne csodálkozzék, ha a sajtó röhög rajta.
Nem „támadás zajlik”, ti csináltok bolondot magatokból.
Ami a jogállamisággal kapcsolatos vádakat illeti: ne röhögtess, te kis őrsi humorzsák, Tréfi törp, miszerint az az álhír, hogy nálunk az sérül. Kiteszlek egy átlagbérrel a zsebedben Budapest bármely pontjára, testőrök és fegyver nélkül, hogy élj meg és lakj, közlekedj, ruházkodj egy hónapig ennyiből, ha három nap múlva még egyáltalán élsz és nem vagy lecsukva, piszok szerencséd volt. Nézz már körül, kiknek beszélsz és miről. Az egy dolog, hogy fogalmad sincs még az alapjogokról sem, és lételemed a korrupció, a szabad sajtó pedig olyan elvont és magas fogalom a számodra, mint pingvinnek a bárpult, de az már mégiscsak túlzás, hogy te akarod megmondani, homályos, pocsékul összetákolt konteók alapján, melyik hír igaz és melyik nem. Ennek megállapítása egy szakma, vagy legalábbis az volt, míg hozzá nem piszkáltatok, és ehhez a szakmához te kicsit sem értesz.
A sajátodhoz sem.
Egyetlen szakmához sem.
Egy igaz gondolat azonban mégis kicsúszott a szádon a rádiónyilatkozatban: az, miszerint Magyarországon a legolvasottabb, a legnézettebb és a leglátogatottabb médiumok mind kormányellenesek, vagy kormánykritikusok.
Hát, most mit csináljunk, ha mi elvégezzük a munkánkat, a ti iparosaitok meg még a kontár-vizsgán is ismétlőre buknának?
Vagy holnaptól kötelező lesz mindenkinek rosszul írni és hazudni?
Ha ezt a suszterszakmával művelnétek, már rég elsöpört volna titeket a népharag, mert nem sántikálhat egy emberként az egész nemzet a rossz egyencipőkben.
Hát ha cipőből sincs két egyforma, véleményből miért legyen?
És azt miért pont te mondjad meg?
Ülj le, Pistike, logikából elégtelen.
Diplomáciából is.
A puli, a bolha és az elefánt – Déli kávé Szele Tamással
Nos, érdekes kísérletet teszek a mai kávé mellett: még mindig kívülről tekintem Magyarországot, földrajzi és politikai szempontból egyaránt, arra próbálok ráérezni, mit gondol erről a drótoktól öleltről a világ többi lakosa, ha meghallja a nevét – elvégre alig vannak 7 693 795 659-en, szemben a mi erős tíz-, maximum tizenötmilliónkkal.
Hát Németországban sok jót nem gondolnak mifelőlünk. Az, hogy Manfred Weber keményen megmondta – mint az lapunk más helyén is olvasható – miszerint ha csak a Fidesz szavazataival lehetne az Európai Bizottság elnöke, akkor inkább köszöni a tisztességet, de nem kér belőle – leginkább az uniós politika vezető köreinek véleményét tükrözi, igaz, azt alaposan. Most kezdik belátni a mértékadó körök, hogy mindezidáig nagyobb csibészekkel tárgyaltak, mint hitték: jobb későn, mint soha.
Varga Judit, a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára csattanósnak szánt választ adott Weber nyilatkozatára:
„Az ilyen nyilatkozat megengedhetetlen. Manfred Weber vérig sértette a magyar választókat, akik Európa többi polgárához hasonlóan egy demokratikus választás során fognak képviselőket küldeni az Európai Parlamentbe. Ismét bebizonyosodott, hogy Weber a bevándorláspárti baloldal túszává vált.”
Ez azonban pusztán annak a jele, hogy az egész világ félreérti a Miniszterelnökséget és ezen belül Varga államtitkár feladatát: azt gondoltuk eddig, ő az uniós kapcsolatok javításáért, fenntartásáért felel, holott az a dolga, hogy rontson rajtuk. Így már értelmet nyer az antidiplomácia különös gyakorlata is. Hiszen a rossz kapcsolat is kapcsolat – és ha kell, lehet rajta rontani. Ezek szerint kell, szükséges, elengedhetetlen.
De mihez akar velünk kezdeni Európa?
Már maga a kérdés is mutatja kozmopolita lelkületemet, hiszen igaz magyar ember azt kérdezte volna: „mihez fogunk kezdeni Európával (meg a világ többi részével)?”
Mint azt Katarina Barley német igazságügyi miniszter a 444-nek adott interjújában kifejtette:
„Nem a magyar népet, hanem a magyar kormányt kellene büntetni”
Ebben maradéktalanul egyetértünk, kár, hogy a beszélgetés folyamán az eljárás mikéntjéről keveset árult el, annyira keveset, hogy félő: neki legalább annyira nincs fogalma arról, miképpen kéne ezt elintézni, mint nekünk. Megnyugtató, miszerint világosan látja: „nem szabad egyenlőségjelet tenni az itt élő emberek és a kormány közé, hiszen a lakosság egyértelműen Európa-párti”, de mégis, milyen szankciós eszközökre gondol? Ugyanis az Uniónak csakis gazdasági és politikai eszközei vannak, és kivétel nélkül mindegyik országra vonatkozik: a politikai vezetőinket legfeljebb az úri kaszinókból tilthatják ki, aminek ideje is volna, lévén, hogy nem úriemberek.
De az már eredménynek számít, hogy nem tévesztenek össze minket a politikai vezetőinkkel. Habár egyelőre mégis ott tartunk, hogy mi vagyunk a kutya, a vezetőink a rajtunk élősködő bolhák, kérjük a szomszédot, hogy üsse már agyon őket, de neki meg csak husángja van, ha azzal lát munkához, a mi csontunk bánja: de ha eszünkbe jutna megfürödni, mindenki jól járna. Kivéve a bolhákat.
Tekintsünk Európán túlra!
A héten nem járt Angolában a magyar miniszterelnök, mely nem látogatásnak van némi diplomáciai jelentősége: Angola helyett ugyanis a Zöldfoki-szigetekre utazott váratlanul, ahol kissé meglepődtek a láttán, de fogadták, vendégül látták, távozása után megszámolták az ezüstkanalakat valamint kézfogáskor használt ujjaikat, és mivel nagyjából minden megvan, elmondhatjuk: erős magyar-zöldfoki szövetség született.
Ez nagyjából rendben is van: az a csoda, hogy eddig megvoltunk egymás nélkül, pedig annyi a közös bennünk, hogy azt elmondani is sok lenne – de miért nem Angolába ment Orbán Viktor?
Hej, nagy a sora annak. Különben a gépnek mindenképpen landolnia kellett volna Praiában, a Zöldfoki-szigetek fővárosában, üzemanyag-felvétel céljából, de miért nem ment tovább? Elképzelem Orbán és a pilóta párbeszédét:
– Praiában landolás!
– Tudom, tankolunk.
– Nem tankolunk. Látogatunk.
Hát bizony azért állt meg a magyar kormányfő félúton, mert az angolai elnök (és nem mellesleg diktátor), bizonyos João Lourenço úr jelezte neki: zsúfolt programja nem engedi meg, hogy méltóképpen fogadja. A zsúfolt program ezzel szemben azt megengedte, hogy a látogatás várható időtartama alatt hosszú interjút adjon egy orosz televíziónak: az tényleg fontosabb is, mint egy garabonciás magyar miniszterelnök. A rejtélyre az Expresso című portugál hetilap derített fényt. Nekik nyilatkozott egy Angolában nagyon kormányközelinek számító úr, aki világosan megmondta:
„João Lourenço hivatalosan a túl sok programjára hivatkozott, de valójában azért mondott nemet, mert nem akarta fogadni az idegengyűlölő és szélsőjobboldali magyar miniszterelnököt.”
Akkor most álljunk meg és vegyünk nagy levegőt, mielőtt jó magyar szokás szerint átesünk a ló túloldalára és elkezdjük magasztalni a magas erkölcsiségű angolai demokráciát. Angolában ugyanis minden van, kőolaj, gyémánt, mangán-, réz-, arany-, ezüst- és vasérc, csak éppen demokrácia nincs, egy milligramm sem: az országot évtizedek óta a polgárháborút megnyerő MPLA irányítja, hol többé, hol kevésbé véres módszerekkel, a mostani állapot épp a békésebbek közé tartozik, de erkölcsről vagy népképviseletről szó sem eshet az angolai vezetés vonatkozásában.
Lourenço elnök sem lett hirtelen Martin Luther King nagy híve – azonban ha már egy diktátor is xenofóbnak, és fajüldözőnek tartja a Magyarországon uralkodó politikai nézetrendszert, méghozzá annyira, hogy szóba sem áll a kormányfővel, képzelhető, mi lehet rólunk a vélekedés a demokratikus berendezkedésű államokban.
Van az így, kérem, mikor a bolha kommandírozza a szegény magyar pulikutyát, aki már mindennek örülne, csak az ugráló élősdiektől szabaduljon meg.
Az pedig egy teljesen más helyzet, amikor az elszemtelenedett bolhakirály megpróbálja a puli után az európai elefántot is irányítani.
Az már kicsit vastagabb bőrű állat, azzal nem fognak menni a csipkedések.
Meg kéne fürödni, és minden megoldódna.
Bérskandalum: a KSH a NAV-ra tolja a felelősséget
Az adóbevallási adatokat okolja a KSH azért, amiért nem tudta közölni a pontosabb kereseti számokat reggel. A legnagyobb szakszervezet viszont átverést és titkolózást lát a történtekben.
Körmönfont nyilatkozatban magyarázkodik a KSH, amiért reggel mégsem a megígért új tartalommal számolt kereseti adatokkal állt elő. Ahogyan azt megírtuk, a januári számot – 345 500 forint bruttó átlagbér – az eddig megszokott formában számolta ki a KSH.
Hibás adatok?
Sem a mediánbért, sem az öt főnél kisebb mikrovállalkozások alkalmazottainak javadalmazását nem vonta be a statisztikába. Ahogyan pedig azt januárban bejelentette.
Eszerint az adóhivataltól átvett adatokkal bővített bázist használta volna fel. Amivel pedig az eddig ismertnél lényegesen, becslések szerint mintegy 25 százalékkal kisebb keresetek jöttek volna ki. Kisebb újdonságok megjelentek, így például a női és férfi foglalkoztatottak kereseti számai.
A KSH közleményben indokolja döntésüket. Mint írják, a KSH minden adatgyűjtésből, adatátvételből származó, általa felhasznált információhalmaz esetében, így a kereseti adatok esetében is vizsgálatot végez, melynek eredményeként megállapítja, hogy az adatállomány milyen módon illeszthető be a hivatalos statisztikai rendszerbe. Vizsgálatuk szerint az új adatforrás teljes mértékű bevezetése előtt további munkálatokra van szükség: a KSH ezért tovább dolgozik
„a statisztikai felhasználhatóság szempontjából hiányos vagy javított bevallások kezelésének jobb minőségű megvalósításán”.
Mindezek következtében a részletes, teljes nemzetgazdaságra vonatkozó információk hivatalos statisztikai adatként történő publikálása későbbi időpontban válik lehetővé.
Vagy titkolózás?
Másképp látja a történteket a Magyar Szakszervezeti Szövetség. A legnagyobb konföderáció felháborítónak tartja, hogy továbbra is folytatódik a titkolózás, a valóság elkenése a valódi bérekről. Szerintük a KSH által közölt 343 500 forint
„nagy átverés, mert inkább 274 ezer forintról kellene beszélnünk”.
Kész program nélkül harangozták be?
Az igazságot természetesen nem tudjuk, ezért nem állíthatjuk, hogy a két hónap múlva sorra kerülő európai parlamenti választás áll a háttérben. Az, hogy ez előtt kellemetlen lett volna a kormány számára a valóságos bérviszonyokat sokkal jobban tükröző mediánérték és a temérdek minimálbéressel működő hazai mikrocég számaival alaposan lerontott bérstatisztika.
Az azonban további magyarázatra szorul, hogyan lehetséges az, hogy a hosszú idő alatt előkészített új metódus súlyos hibáira csak most derült fény – és erről sem a reggeli jelentésben, se azelőtt nem tettek említést, csak miután a sajtó szembesítette a KSH-t a ténnyel. A NAV adatainak első felhasználását a márciusi publikációban bő két hónapja minden kétség nélkül adták hírül. Nehéz elképzelni, hogy mindezt működő tesztprogram, úgynevezett pilot nélkül kürtölték volna világgá.
Teljes a káosz Britanniában: leszavazták a Brexit-megálllapodást
Végleg leszavazta az alsóház a rendezett Brexitet lehetővé tevő megállapodást. Ha az égiek nem segítenek nekik, két hét múlva úgy lépnek ki, hogy nincs semmilyen védőkorlát. A font bezuhant a hír hatására.
Harmadszor is leszavazta az alsóház azt a megállapodást, amelyet a kormány novemberben kötött az Európai Unióval annak érdekében, hogy ne megállapodás nélkül következzék be a kilépés. Ez esetben visszatérnek a határok, a vámok, mindkettő magában a brit szigeten, az EU-tag Írország és a koronához tartozó Észak-Írország között. Ez sokak félelme alapján a polgárháború feléledéséhez vezethet.
Ha nem, akkor is rendkívül megdrágulnak az uniós importtermékek, egy januári kísérlet alapján hat napos (!) sorok alakulnak ki a vámellenőrzésekhez, ami a friss áruk tönkremenetelével jár. És még egy sor kellemetlen következmény várható: tőkekivonás, cégek egész sorának gyorsuló távozása.
Mindenre nemet mondtak
A kormány harmadik kísérletét 344:286 arányban vetette el az alsóház. A dolog furcsasága, hogy a törvényhozók többsége minden előterjesztést elutasított. Kimondta például, hogy nem lehetséges a megállapodás nélküli, úgynevezett hard, vagyis kemény Brexit, vagyis a fent jelzett verzió. A hét közepén egy nem kötelező szavazássorozatban
elvetette a többség a nyolc variáció mindegyikét,
amelyek a vámunióban maradást, az új népszavazást is tartalmazták. Előbbit vetették el legkisebb arányban, utóbbi kapta a legtöbb támogató szavazatot a szerda esti szavazáskor.
A kialakult helyzetet jellemzi ez a jóval korábban készül mém. A szöveg szerint a kérdés az, hogy „Hé, igaz, hogy el akarjátok hagyni az EU-t?”. A válaszban pedig egymásba fonódnak az igaz és a hamis szavak.
Ma lett volna a kilépés eredeti napja, mert ekkor két éve nyújtotta be a brit kormány az eljárást elindító kérelmet Brüsszelben a 2016 nyarán tartott népszavazás nyomán. Ezen szűk, 52 százalékos többséget kapott az unió elhagyása.
Múlt héten az unió megerősítette, hogy
nem hajlandók módosítani a novemberi szerződésen,
és hozzájárult a kilépés határnapjának május 22-éig történő halasztásához. Azzal a feltétellel, hogy e hét végéig meg kell szavazni a szerződést. Ezt vetette el az alsóház. Ezután április 12-éig kell közölniük a briteknek, hogyan gondolják a továbbiakban a Brexitet (például kérik-e a hosszabb idejű halasztást), és hogy – ezzel összefüggésben – rész akarnak-e venni az európai parlamenti választáson. Ezt május 23-26. között tartják a tagállamokban (ezért volt a május 22-éig tartó ráadás).
Miután a parlament eddig mindent elutasított,
lényegében elképzelhetetlen a megállapodás nélküli kilépés.
Bár lehetséges, hogy a szerdán elvetett úgynevezett indikatív indítványok egy része – amelyek a legnagyobb támogatásúak voltak – jövő héten ismét a parlament elé kerül, jelenleg kicsi a valószínűsége annak, hogy az erdőből kifelé vezető utak egyikéből egyszerű többségű törvény válna.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke április 10-re rendkívüli ülésre összehívta az EU állam- és kormányfőit. Ez arra utal, hogy
az EU-ban most már a „no deal” Brexitre készülnek.
A font megindult a lejtőn a szavazás után, de ennek alakulása még tartogathat meglepetéseket a következő napokban. Különösen azért, mert borítékolható Theresa May távozása a miniszterelnöki székből. Már csak azért is, mert szerdán azt közölte a konzervatív képviselők előtt, hogy a Brexit-tárgyalások következő szakasza előtt távozik.
Kósa Lajos esze tokja – Déli kávé Szele Tamással
Kérem tisztelettel, én tartozom önöknek egy vallomással: ezt a kávét külföldről iszom önökkel, no, nem a Zöldfoki-szigetekről, ott amúgy sem ismerek senkit, csak Nagyváradon vagyok, hat kilométerre a magyar határtól, de már ez a piciny távolság is csodákra képes. Én, kérem, most már kezdem érteni a magyar belpolitikát. Ha nem is teljesen.
Ez a kis távlat, ez a kevés perspektíva is sokat egyszerűsít azon a végtelenül bonyolult, szubtilis folyamatrendszeren, amit mind közönségesen csak honi közéletnek hívunk. A jelenségek letisztulnak, a hírek érthetőbbé válnak: ahogy nézem a ma reggeli felhozatalt, az már például kezd világossá válni, hogy a Fidesz vezetésében szereposztás működik. Tállai András például az Avatár, mert mindent ő avat fel, most már csak be kéne festeni kékre, Németh Szilárd a Védnök – meg is értem, az ő birkózó múltjával és érzékeny, finom, klasszika-filológus műveltségével, amit ő megvéd, az meg vagyon védve! – Kósa Lajos pedig, nemes egyszerűséggel a Világ Esze.
Honnét vagyok olyan bizonyos Kósa szellemi felsőbbrendűségében?
Ő mondta, onnét.
Történt pedig, hogy Siófokon, egy Polgári Kávéház nevű rendezvénysorozat keretében ő is fellépett, kell az a kis pénz, kell a hakni mindeninek, eb, aki irigyli. Mondjuk a rendezvényről annyit, hogy sem nem volt polgári, sem nem volt kávé, maximum annyi biztos, hogy házban tartották, de láttam már nagyobb eltéréseket is a magyar közéletben, például amikor rá van írva egy vaskos kötetre, hogy „pártprogram” és belül vegytiszta halandzsa van benne, az is ilyen. Mindegy, eljöttek a siófokiak, mert nem mindennapi spektákulum volt beharangozva: Kósa Lajos okosakat fog mondani!
Mondott is, többfélét, de az aztán mind igen okos volt.
Elsőbben is migránsozással nyitott, mert anélkül nem lehet, anélkül tapodtat sem, olyan lenne migráns nélkül egy ilyen rendezvény, mint a szüreti bál bor nélkül.
„– Az Európai Unió számára a legkomolyabb kihívás, hogy miként kezelje a migrációt.
Míg az Európai Bizottságban és az Európai Parlamentben, többségben vannak a bevándorlást pártoló erők, addig az európai polgárok több mint fele elutasítja a migrációt. A politikai felállás és a választói akarat tehát nem találkozik – hívta fel a figyelmet Kósa Lajos. A politikus szerint az európai baloldal számára azért is fontos a bevándorlás, mert az iszlám hátterű szavazóbázis tudja hatalomban tartani őket.” – írja a sonline.hu
Azért szólhatott volna valaki ennek az okos, drága embernek, hogy a menedékjog egyáltalán nem jár olyan apróságokkal, mint állampolgárság vagy szavazati jog, tulajdonképpen még munkát vállalni is csak külön engedéllyel lehet, ha valaki menedékes, letelepedni, lakást bérelni is csak jóváhagyással lehet. Nem nyafognék, de most már késő, legalább ne Kósa mondta volna ezt, akit – mint említettem volt – nyilvánvaló, hogy az eszéért szeretnek. De folytassuk, mert érdemes.
Azt mondta a továbbiakban ez a szellemóriás, miszerint:
„A hazai ellenzéknek értelmezhető programja, és intellektuálisan jelentős vezetői sincsenek.”
Nem tartozom a magyar politikusok rajongói közé, sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon, erős a gyanúm, miszerint mostani vezetőink többsége olyan szellemi szinten mozog, hogy képes lenne éhenhalni egy vekni kenyérrel a hóna alatt, és ha különbözeti vizsgát kéne tenniük a kisegyszeregyből, az maximum erős segítséggel, puskázva és edzőtábor után sikerülne nekik, de azért ez az állítás – főként Kósától! – kissé megrázott.
Nem szeretnék ellenpéldákat mondani, melyek bemutatnák, mely ellenzéki politikusoknak van nála több esze, ugyanis az nem szülne jó vért: sosem érnék a lista végére, annyi nevet kéne említenem, és aki kimaradna, joggal sértődne meg. Voltaképpen könnyebb volna azokat összegyűjteni, akik butábbak nála, de részükről viszont bizonyos lenne a sajtóper, szóval esetünkben a legcélravezetőbb, ha inkább Kósa néhány csodás bölcsességét veszem elő, hogy tisztában lehessünk szellemi képességeivel – azoknak teljes valójában.
Ott volt például hajdanában-danában, mikor a hutu-tuszi konfliktust egy szimpla betűcserével megoldotta. „Huti, tuszu, vagy valami ilyesmi…” mondotta a Bölcs, és ha korábban mondja, megúszták volna az áldozatok a tömegmészárlást, hiszen nincs az a fanatikus törzsi harcos, aki ezen kiigazodna.
Vagy idézzük emlékezetünkbe a Kupakok Rejtvényét! Egy ország töprengett el, mikor Kósa 2014-ben elnyilatkozta magát fémkupak-ügyben – vajon mire gondolt a költő?
„Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását, jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.”
Megfejthetetlen. Misztérium, titok, upanisád, szent rejtelem – maga a magyar gordiuszi csomó, aki megoldja, egész Ázsia ura lesz. Vagy nem. Olyan mély az értelme ennek a gondolatnak, hogy a mi elménk nem képes felfogni. Szerintem a Kósáé se nagyon, sőt, a mondat nyomelemekben sem tartalmaz gondolatot, de álmatlan éjszakáimon elő-előveszem, töprengek az értelmén, jobb, mint bármilyen altató a patikából.
Most elő se vegyük Kósa ringó vállú csengeri violáját, azt a dúsgazdag asszonykát, akinek egy vasa sincs, és aki a legprimitívebb internetes trükkel verte át a politikust: szedjünk inkább elő egy olyan Kósa-aranyköpést, ami méltatlanul merült feledésbe, pedig a magyar humor aranykönyvében volna a helye. Nincs az a Vadnai, aki ne ölne egy ilyen poénért, Hacsek és Sajóba kívánkozik.
Az úgy volt, hogy Habony Árpádról kérdezték ezt a mi hősünket. Sokáig nem lehetett tudni, tulajdonképpen mi a szerepe Habonynak a kormányzásban, ellentétben a mai helyzettel, mikor ezzel szemben fogalmunk sincs róla. Kósa Lajos hebenygett-habonygott, végül elismerte, kapott tanácsot Habonytól, például hogy provokatív újságírói kérdésre ne válaszoljon. Mikor megkérdezték, Habony ezt milyen minőségben adta ezt neki, Kósa azt mondta:
„Jó minőségben!”
Kérem, ezt nem lehet tovább fokozni.
Kósa Lajos a magyar kormány legfényesebben ragyogó lángesze, huncut, aki nem hiszi. Ha valakinek, hát neki joga van politikustársait minősíteni intelligenciájuk alapján.
Szobrot Kósának, bronzszobrot piedesztálon, csak a feje legyen bevonva neoncsövekkel.
Hadd ragyogjon az esze tokja!
A CEU, az Orbán, és az ő Máriája
Semmilyen megkeresést, jelet, elmozdulást nem tapasztalt a CEU vezetése azóta, hogy a múlt heti néppárti fiaskó hevében Orbán Viktor azt ígérte a bajor tartományi kormánynak, hogy maradhatnak Budapesten – mondta Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese tegnap este a Klubrádió Esti gyors című műsorának nyilatkozva.
- elképzelhetőnek tartja, hogy közben a bajor féllel tárgyalnak ez ügyben, de ők nem tudnak erről
- az Oktatási Hivatal nem tervezi a CEU jogi státuszának, működési engedélyének felülvizsgálatát 2019-ben
- a kormány nem dönt az amerikai képzésükhöz kapcsolódó dokumentumok felől, talán az időt húzzák a májusi európai parlamenti választásokig
- jó hír, hogy az egyetem vezetése a képzési, oktatási feltételek bizonytalanságát áthidaló megoldásokat keresett és talált
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója blogbejegyzésére, melyben támadta Manfred Webert, azzal vádolva az Európai Néppárt csúcsjelöltjét, hogy azért szabta feltételként Orbán Viktornak a CEU magyarországi működésének biztosítását, mert Soros György erre kérte. „Nincs megfejtésem, csak egy: Soros! Megkérte és megígérte, hogy meghálálja! Úgy látszik, van az a pénz, amiért Webernek korpásodik a haja!”
A rektorhelyettes erre diplomatikusan visszaszúrt: az már kulturális, civilizációs probléma, ha valaki nem érti, miért fontos egy európai politikusnak a tanszabadság és mit jelent egy egyetem politikai okból történő bezáratása. Ebben az esetben az illető egyszerűen nem része annak az európai diskurzusnak, kultúrának, civilizációnak, amelyre amúgy olyan büszkék szoktunk lenni – jegyezte meg.
Csak félig reformált a KSH, megrettent a számoktól?
Marad a hurráoptimizmus, az átlagkereset 340 ezer forint fölött. A KSH már részletesebb adatokat is megad, de mégse közölte a valóságot inkább visszaadó, és sokkal alacsonyabb összegű mediánértéket és a mikrocégek adatait, pedig ezt ígérte. Az új metódussal is csökkent az átlag.
Januárban a bruttó átlagkereset 343 500 forint, a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset 228 400 forint volt, mindkettő 10,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva – tudatta a KSH.
Az állami hivatal a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresetét – a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokét, a költségvetési intézményekét és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetekét – számolva jutott ehhez az értékhez.
A közfoglalkoztatottak nélkül számolva a bruttó átlag 354 200 forint volt.
A bruttó átlag a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági ágban volt a legmagasabb (634 200 forint), a – közfoglalkoztatottak jelentős részét magában foglaló – humán-egészségügyi, szociális ellátás területén pedig a legalacsonyabb (230 900 forint). Közfoglalkoztatottak nélkül a humán-egészségügy, szociális ellátás ágban a bruttó átlagkereset értéke 300 700 forint volt.
Amit teljesítettek…
A KSH januárban azt közölte, hogy megújítja adatgyűjtését és –szolgáltatását, ennek hátteréről itt írtunk. A havi létszám és keresetinformációkat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal járulékbevallásából, a költségvetési szervezetek esetében pedig a Magyar Államkincstártól átvett adatokból állítja elő és publikálja, a korábbi havi munkaügyi adatgyűjtés kivezetésével párhuzamosan.
Azt is megígérték, hogy az eddigi adatgyűjtésükben nem szereplő háttér információk is elérhetővé válnak, úgymint a munkavállaló neme, kora, foglalkozásának jellemzői.
Ezeket az információkat márciustól havi, illetve a részletesebb bontásokat negyedéves gyakorisággal teszik közzé.
Ennek megfelelően most már tudhatjuk, hogy
- a bruttó átlag a teljes munkaidőben alkalmazásban álló férfiak körében 376 700 forint, míg a nők körében 311 300 forint volt, amely a férfiak esetében 11,8, a nők esetében pedig 9,8 százalékos növekedés,
- a 25 év alattiak körében 267 700, a 25–55 évesek esetében 356 300, az 55 év felettieknél 337 200 forint volt; ez 17,6, 11,2, illetve 10 százalék,
- a rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli) bruttó átlagkereset 327 ezer forintra becsülhető, amely 10,6 százalékkal nőtt egy év alatt,
- a nettó átlagkereset a kedvezmények nélkül 228 400 forint volt, a kedvezményeket is figyelembe véve 235 500 forint; a bruttó és a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset egyaránt 10,6, a kedvezmények figyelembevételével számított nettó átlagkereset pedig 10,8 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.
A fogyasztói árak előző év azonos időszakához mért 2,7%-os növekedése mellett a reálkereset 7,7%-kal emelkedett.
Az új adatgyűjtés lehet az oka annak, hogy januárban visszaesett a bruttó átlag. Decemberben még 360 000 forint volt, 10,2 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban.
…és amit nem
Amivel adós maradt a KSH, az a szintén megígért a mediánérték. Ez az a szám, amely felett és alatt éppen annyian vannak, és ami sokkal közelebb áll az „átlagember” keresetéhez. Ezt a számot eddig is kormánytól független kutatók számolták ki az szja-bevallások feldolgozása után, tehát jó egy év késéssel.
A minap írtunk arról, hogy a medián várhatóan alaposan, akár 25 százalékkal kisebb jövedelmet fog mutatni. És ugyanígy erősen „finomított” képet, vagyis alacsonyabb összegeket az öt főnél kisebb cégek alkalmazottainak bevonása a statisztikába, ahogyan ezt szintén ígérte a KSH, de most ezt se közölte.
Menekültválság 2015
Ezt az írásomat 2015. szeptemberében követtem el, a Bécsi Napló felkérésére. A lap (jogosan) túl hosszúnak találta, ezért a megjelenésre szánt cikket rendesen meg kellett rövidítenem. Most (2019. március) találtam rá az eredeti (tényleg hosszú) írásomra, ami ma is megállja a helyét, aktualitásából alig vesztett. Sőt, remek háttérnek tűnik a mai európai folyamatok jobb megértéséhez.
Menekültválság. Nem. Ez Európa, pontosabban az EU válsága. Most jöttek elő működési rendszerének hiányosságai. A gazdag nyugati és a szegény keleti tagállamok közti különbség, valamint a szervezeti egység hiányai. Az EU nem egy államszövetség, mint például az USA, Kanada, India, Ausztrália, Brazília, vagy Európában az NSZK és Ausztria. A szövetségi államrendszerben központi feladat a honvédelem, a határőrizet, a bűnüldözés, stb. Az országhatár védelméért a központi (szövetségi) kormány felel, nem pedig a határmenti tartomány, vagy tagállam.
Be kell látni, az EU ma is az a gazdasági közösség, amelynek alapját Nyugat-Európa a hidegháború idején tette le a győztes (nyugati) szövetségesek oltalma alatt. Ennek történelmi háttere a múlt század 20-as éveire, a Versailles-i békediktátum utáni időkre vezethető vissza, amikor Köln polgármestere (dr. Adenauer) elképzelte, ha kontinentális Európa két legnagyobb lélekszámú (német és francia) lakossága hasonló gazdasági szinten él, akkor eltűnik az irigység, egymás gyűlölete, és nem lesz többé háború (Nyugat-) Európában.
Az atomtöltetű rakéták árnyékában reményteljes gazdasági fejlődésnek indult Nyugat-Európa. Az EGK (Európai Gazdasági Közösség) szigorú feltételek alapján vette fel tagjait, azok csak bizonyos gazdasági szint elérése után csatlakozhattak. A nemzetközi és politikai helyzet 1989-re gyökeresen megváltozott. A „falak”, a határzárak felszámolása új helyzetet teremtett. Félő volt, hogy a szovjet által (legalább) 40 éve elnyomott, a nyugatinál lényegesen rosszabb körülmények között élők egyszer csak tömegesen elindulnak a jobb élet reményében. Ezért gyorsan kellett cselekedni.
A legjobb megoldásnak a „kétsebességű” Európa tűnt. Ezt kimondatlanul is az euró bevezetése (2002) jelezte. Az 1993-ban (Maastrich-i szerződés) EU-nak átkeresztelt laza politikai szövetség hosszú tárgyalások után 2004-ben (látszólag) keblére ölelte a volt szoc. országokat, miközben a „teljesjogú tagsághoz” bizonyos gazdasági szint elérését tűzte ki.
Hallgattassék meg…
…a másik fél is, tartja a latin jogelv, ami a sajtószakma aranyszabályai közé emelkedett. Hallgattassék bizony: de az egyik is. Mivel mai írásom nem kis vihart kavart, több illetékes is megszólalt a 2006-os tévéostrom közvetítésének ügyében, közöljük mindkettőjük véleményét, változtatás nélkül. És bemutatjuk a forrást is, amiből dolgoztunk.
Az első fél Pakots Zsolt, a Hír TV akkori gyártási igazgatója, vele párbeszédes formában sikerült felvenni a kapcsolatot.
– Kamu sajnos a történet. Ilyet ne osszatok meg. Ki az a Zentai Péter egyáltalán? Senki nem üzletelt a közvetítési jogokkal. Ha érdekel, szívesen megírom neked az igazat. De abban semmi extra nincs.
– Zentai egy rádiós újságíró, sokáig a Magyar Rádió bonni tudósítója volt.
– Hát akkor egy nagy mesemondó lett belőle…
– Érdekel, természetesen! Bolgárnak élő adásban mondta.
– Akkor is csak mese. És ez baj.
– Írd le, azonnal lehozzuk, akár névvel, akár név nélkül.
– A Hír TV aznap csak követte a tüntetőket. Az egyik helyszínen elhangzott, hogy elmennek az MTV-hez, hogy olvassák be a követeléseket. Én olyan normális időben, este 7 óra felé mentem haza. Tudod, akkor én voltam a gyártási igazgató. Akkor még kb. minden hozzám tartozott. Minden normálisan telt, este lefeküdtem aludni. Valamikor az éjszaka hívott a gyártás, hogy ég a TV. Még mondtam is nekik, hogy OK, bemegyek, de a tűzoltóságot hívjátok, ne engem. Mondták, hogy nem a HírTV, hanem az MTV… gyorsan bekapcsoltam a TV-t. Én is ott láttam a közvetítést. Mivel én voltam a kontakt minden hírügynökségnél, amint nálatok is, ezért pár perc múlva elkezdett csörögni a telefonom. A Reuters, az AP keresett, hogy átvehetik-e a közvetítést. Erre nem volt felhatalmazásom, ezért hívtam Liszkay Gábort, akivel engedélyeztettem a dolgot. Abban maradtunk, hogy mehet, mindenkinek és ingyen. Majd hamarosan a CNN is telefonált. Nekik is ment. Ez után lett a CNN magyarországi partnere a HírTV. Ennyi a story. Nincs benne több. Nem, hogy eladtuk, pénzt se kapott érte a HírTv, csak a szokásos hírcsere kapcsán adtuk tovább. Erre mind bizonyíték a gyártás, a Reuters, az AP, a CNN. Nyugodtan hozd le névvel, nem zavar. Ez az igazság. Elég ennyi? De ez tényleg így volt. A többi csak mese.
– Rendben, így hozzuk le, szó szerint! Arról egy mondatot kaphatok, hogy magáról a tüntetésről honnan tudott a Hír TV? Hiszen még csak gyülekeztek, de ti már ott voltatok! Toroczkai szólt, hiszen ő készült erre?
– Mivel két kocsival voltunk aznap, és hallottuk a tüntetőktől, hogy oda készülnek, ezért oda küldtük az egyik kocsit… ennyi. Kockáztattunk. Ilyen sokszor van, ezt Te is tudod.
– Igen, ez pontosan így van: szerencse sok mindenhez kell nekünk is…
Ezt mondta tehát lapunknak Pakots Zsolt. De mit válaszolt Zentai Péter?
– Közvetett információim vannak, egy brit tévés Berlinben mondta ezt nekem. Bizonyítékot nem kértem, azt adtam tovább, amit hallottam tőle. De, és ez fontos, a műsorban (Bolgár György Megbeszéljük című műsorának 2014. február 25-i adása) nem neveztem meg a szóban forgó televíziót, a Hír TV ezt mégis magára vette. Utána folyamatosan zaklattak, nem csinálnám még egyszer végig…
Hölgyeim és uraim, sikerült megszereznünk az említett rádióműsor felvételét, ugyanis habár a Klubrádió archívuma jelenleg átszervezés alatt áll, a YouTube megőrizte. Hallgassák végig:
Kérem tisztelettel: egy állítás áll szemben egy tagadással. Szerkesztőségünk a továbbiakban nem kívánja ezt a vitát sem folytatni, sem gerjeszteni, sem állást nem kíván foglalni benne: tanácsunk az, hogy aki ránk hallgat, annak hisz, akinek akar és egészen pontosan azt gondolja, amit akar.
ki/Szele Tamás
