ÉLŐ: Megszűnő gyerekotthonok, kilakoltatások, dugódíj. Gulyás Gergelyt kérdezzük a Kormányinfón
Közzétette: atv.hu – 2019. április 18., csütörtök
Kormányinfó – Élő közvetítés
Paks II. szerződései: régi csibészek
A paksi bővítésnek sok értelme nincs, magyarázata is kevés, de ezek közül az egyik legfontosabb a projektből kilopható pénz. Korábban is jól látszott, hogyan áramlanak a milliárdok a Fidesz holdudvara felé. A projektcég 2017-es szerződéseinek elemzése ugyanennek a folyamatnak a továbbélését támasztják alá. Fideszes politikusok, Rogán Antal szomszédja, és még sokan mások sütögetik a pecsenyéjüket az egyre bizonytalanabb kimenetelű bővítés körül. Ha nem is épül meg a két új blokk soha, amíg a projekt él, addig is a pénz bőven buzgó forrása a Fidesz-körüli üzleti körnek. Sajnos a mi pénzünk buzog abban a forrásban – ezzel kezdi Facebook-bejegyzését Jávor Benedek.
Még egy kapavágás sem történt, de Paks II. így is sok tízmilliárd forint közpénzt éget el évente, ahogyan az Átlátszó.hu is megírta, 6 év alatt körülbelül 15 milliárdot fizettek ki csak bérekre. De nem csupán a bérköltségek óriásiak, hanem az egyéb beszállítói szerződések is hatalmas összegeket emésztenek fel. Korábban a Közérdekvédelmi Központtal együttműködésben nyilvánosságra hoztam a 2014 és 2016 kötött szerződéseket, tavaly ősszel a 2017-ben kötött egymillió forint feletti szolgáltatási és beszerzési szerződéseket kértem ki közérdekű adatigényléssel, ebben a bejegyzésben ezeket mutatom be. És bár a Paks II. Zrt a dokumentumokat csak költségtérítés befizetése után volt hajlandó megküldeni, úgy döntöttem, a nyilvánosságnak joga van ezekhez a szerződésekhez, és kikértem őket. Nézzük hát, mire költötte a Paks II. Zrt.a pénzünket.
A szerződések döntő többsége a társaság működéséhez kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére irányult, többek között irodabérletre, névtábla készítésére, páncélszekrények beszerzésére, autómosásra, mobiltelefon javításra, tolmácsolásra és jogi szolgáltatás nyújtására, ahogyan természetesen nem maradhattak ki a különböző kommunikációs szerződések sem a sorból. A rendelkezésemre bocsátott mintegy 30 szerződésből nézzünk meg néhány érdekeset.
- Irodabérlet Pakson
A MO-VIMMO Ingatlanforgalmazó Kft-vel 2017. augusztus 17.én kötött szerződés alapján Paks II. bérbeveszi a 667 négyzetméteres bútorozatlan egykori posta épületét a hozzá tartozó parkolóhelyekkel együtt. A bérleti díj havi 11 ezer Euro + ÁFA, amelyhez még hozzájön az üzemeltetési díj, amelynek mértéke mintegy 2,5 millió forint havonta, tehát évente hozzávetőlegesen 41 millió forint bérleti díjat és 30 millió forint üzemeltetési díjat kapnak Paks II.-től. A bérbeadó Kft. ezzel az üzlettel jelentős mértékben megnöveli üzleti eredményét, hiszen a cégjegyzékben elérhető adatok szerint 2016-ban a nettó árbevétele 47 millió forint volt, amelyet a következő évben 70 millióra növelt. Az együttműködés mindenesetre mindkét fél számára gyümölcsöző lehetett, mert a Paks II. honlapján közzétett információ szerint 2018 nyarán az épület alagsorát is kibérelték 10 évre, amelyért 217 millió forintot fizettek. A MO-VIMMO új ügyvezetője 2019. január 29-e óta Bakos Tamás, aki információink szerint a makói Fidesz alapszervezetének alelnöke volt, jelenleg a Makó Polgármesteri Hivatal – Innovációs és Városfejlesztési Iroda irodavezető-helyettese.
- Őrző-védők
A Jánosik és Társai Kft. a takarítás- piacon igazi nagyágyúnak számítanak. Ők takarítják egymilliárd forintért a MÁV állomásainak egy részét, de az Országos Vérellátó Szolgálat beszerzésén is ők győztek. Némiképp meglepő, hogy az állami atomcég budapesti irodájának recepciós pultjánál ellátandó személy- és vagyonőri szolgáltatás nyújtására kiírt közbeszerzést is ők nyerték meg. A szerződés szerint mintegy 67 millió forintért vigyáznak az iroda recepciójára. Láthatjuk tehát, hogy a Jánosik és Társai Kft. komoly portfolió-bővítést hajt végre az elmúlt években, hiszen a Németh Szilárd gondos felügyelete mellett ők építik a Csepeli Birkózó Akadémiát is, amelyhez az adófizetők 2 milliárd forinttal járulnak hozzá..
- Közönségtájékoztatás
Az Euroshow Kft. is megbízható ügyfele lett a Paks II. Zrt-nek, hiszen az országot „interaktív” kamionnal járva már korábban is aktívan tájékoztatták a lakosságot a felépítendő atomerőmű minden előnyéről. Az új szerződés szerint 2017. június 21-e és 2018. december 31-e között tovább folytathatták ezt a tevékenységet mintegy 270 millió forintos keretösszegért. A szerződés a keretösszegen belül meghatároz egy 112 millió forintos keretet, amelyből többek között a közterületfoglalási díjakat is fedezni kellett volna. Mindez csak azért érdekes, mert ahogyan azt egy korábbi blog-bejegyzésben kifejtettem, az Euroshow szinte valamennyi, a roadshow-ban érintett önkormányzattól igyekszik mentességet kérni a közterületfoglalási díj kötelezettsége alól.
- Médiatervezés- és monitoring
A paksi bizniszből természetesen Rogán Antal szomszédja, Csetényi Csaba sem maradhatott ki, hiszen cégei a korábban megnyert központosított közbeszerzésen keresztül szerződtek Paks II.-vel médiavásárlási- és tervezési, reklámügynökségi, valamint közvélemény-kutatási feladatok ellátására. A 2017 márciusától az év végéig terjedő időszakra Network 360 Reklámügynökség Kft és az Affiliate Network Kft. konzorciuma 138 millió forintot kapott. Mindkét cég a Csetényi és Krskó Tibor által gründolt Hamu és Gyémánt Média Kft. körüli szövevényes birodalom része, ahogyan azt az Átlátszó cikke kiválóan bemutatja. Krskó amúgy Tombor Andrással közösen a rádiós piacon is jól hasít, mindennek ellenére nehéz anyagi helyzetben lehet, hiszen a rászorulók megsegítését szolgáló operatív program forrásaiból is jelentős szeletet hasít ki, a program eredményeinek kommunikálására, amire a teljes program keretösszegének harmadát fordíthatják. De hát ki szorul itt ma jobban rá az uniós forrásokra, mint a Fidesz-körüli oligarcha-kör?
A fentiek csupán néhány példa a Paks II Zrt. által kötött szerződésekre, ezen a linken az összes szerződés megtalálható. Ezek a példák is megmutatják azonban, hogyan vált a paksi bővítés már a projekt korai szakaszában megbízható kifizetőhellyé, ami előrevetíti azt is, hogy a későbbi szakaszokban, amelyeknél összehasonlíthatatlanul nagyobb volumenű munkák várhatóak, mire számíthatunk. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogyan fonja egyre szorosabban körül az egész atombizniszt a hol Mészáros Lőrincnek, hol Garancsi Istvánnak, hol Paár Attilának, hol másnak látszó miniszterelnök (erről cikkek itt, itt, itt, itt és itt).
A paksi bővítés azonnali leállítása nem csupán amiatt elengedhetetlen, hogy egy értelmetlen beruházásból időben, még relatíve kis veszteséggel kiszálljunk. A közpénzek szemérmetlen elrablásának is így tudunk a leghatékonyabban gátat szabni.
Sarkvidéki kémtörténet – Déli kávé Szele Tamással
Hát, kérem, ma valami enyhe kávét kérnék, tejjel, a gyomromra mehetett a sok stressz, idegeskedés – de mi az én kis gyengélkedésem ahhoz képest, ahogy szegény Frode Berg érezheti magát? Bakfitty, kérem, bakfitty. A fentemlített norvég urat épp tegnap ítélték tizennégy év szibériai munkatáborra, pedig már alaposan benne van a korban… az FSZB szerint oroszt tengeralattjárók után kémkedett.
Ez úgyszólván kézenfekvő: ugyanis Moszkvában tartóztatták le, habár az orosz fővárosban viszonylag ritka a tengeralattjáró, a Moszkva folyó is sekély, a Jauza is, de ha az FSZB szerint kémkedett, akkor kémkedett. Igaz, jó másfél évet húzódott az ügye, még 2017-ben fogták le – és nem kis nemzetközi botrányt is kavart.
Hogy kicsoda igazából Frode Berg, az az események szempontjából – bármilyen furcsán is hangzik ez – nem különösebben fontos. Az a fontos, minek tekintik. Márpedig az orosz belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó FSZB szerint veszélyes nemzetközi kém, norvég polgártársai szerint ártatlan, jóindulatú nyugdíjas. És ebben az esetben nincs középút: bár az is tény, hogy az igazság sem számít.
A hatvankét éves norvég nyugdíjas Frode Berg 2017. december 5-én kilépett a moszkvai Metropol szálló kapuján, és azonnal le is tartóztatta az elhárítás. Állítólag veszélyes nemzetközi kém lett volna. Bizonyítékként lefoglaltak egy nála levő borítékot, melyben Berg szerint háromezer euró volt, amit egy Natalia nevű hölgynek küldött egy norvég ismerőse (illetve az ismerősének az ismerőse), az orosz kémelhárítás viszont azt állítja: lapultak abban titkos utasítások, sőt államtitkok is, melyek az orosz Északi Flottára vonatkoztak. Csakhogy a borítékot maguknál tartják, és innentől kezdve bármi lehet benne, és bármi is lehetett.
Berg azt állította, egyik norvég barátja hozta össze egy ismerősével, aki ezt az összeget el akarta juttatni az említett hölgynek – épp a postára indult, hogy feladja. Ez a történet teljesen ártatlanul hangzik, az összeg sem csillagászati: forintban még egymillióról sincs szó, ennyiért nem szokás kémkedni. Hogy aztán az FSZB mire gyanakodott, az kizárólag az FSZB-től függ, hiszen a szervezet alig pár nappal korábban képes volt letartóztatni Dagesztán miniszterelnökét is, és nem indokolta meg, miért. De hogy Frode Berg akkor sem lehetett kém, ha annak állítják be, az igen valószínű.
Ő ugyanis nyugállományú határőrtiszt volt, az orosz–norvég határ norvég oldalán fekvő Kirkenes városából, és az elmúlt huszonöt évét éppenséggel a két ország közötti kapcsolatok javításának, a közeledésnek szentelte. Kirkenes egyébként leginkább arról nevezetes, hogy a második világháború alatt odatelepítették a német Kriegsmarine egyik bázisát, így aztán az akkor sem túl nagy települést a háború folyamán 350 légitámadás érte – az eredeti épületek közül csak tizenhárom maradt meg. Kivégeztek a németek 11 kirkenesi lakost is, akik segítették a partizánokat, aztán jött a Vörös Hadsereg, és felszabadította a városkát, illetve, ami még állt belőle. A lakosság most négyezer főre rúg, és igen vegyes összetételű: laknak ott norvégok, finnek, de minden nyolcadik lakó bizony orosz emigráns. Kis kikötőváros, erősen multikulturális hagyományokkal, légkörrel – alig egy kőhajításra az orosz határtól.
Itt vonult nyugállományba Frode Berg, és mivel határőrtisztként szolgált, jól ismerte az orosz nyelvet, orosz embereket, szabad idejében – még aktív korában kezdte meg a tevékenységét – közös, határon átívelő programokat szervezett, például egy norvég–finn–orosz síversenyt, közös képzőművészeti céhet hozott tető alá, sőt minden befolyását felhasználva valahogy elérte, hogy engedélyezzék Kirkenes körzetének a kishatárforgalmat is, tehát az ottani lakosok vízummentesen léphessenek be Oroszországba, a közeli orosz Nikel lakosai meg Norvégiába. Ennek aztán lett is eredménye, ugyanis addig évente kétezer határátlépés történt, a kishatárforgalom bevezetését követő évben viszont háromszázhúszezer alkalommal lépték át a közeli lakosok a határt.
Kirkenes kereskedelme megélénkült, a kikötőben megjelentek az orosz kereskedőhajók és rákhalászok, a városka is fejlődésnek indult – igaz, az orosz–norvég diplomáciai viszony közben erősen közelített a fagyponthoz, de ezt a jó sarkvidéki emberek nem vették komolyan.
Míg Frode Berget egy hivatalos útján le nem tartóztatták. Most persze nemcsak ő van bajban, hanem Nikel nemzetközi ügyekért felelős vezetője, Tatjana Bazanova is, mert ha Berg volt az atyja az arktikus közeledésnek a két ország között, ő a szülőanyja volt ennek a szép gondolatnak, mindent együtt találtak ki, szerveztek meg: most hát Tatjana Bazanova is halálra váltan várja, melyik éjszaka csengetnek az FSZB emberei nála.
Ami várható, hiszen az orosz bíróság bűnösnek mondta ki Berget – ha ugyan már nem került sor a hölgy letartóztatására.
Kirkenes pedig – a Barents Observer címu lap tudósítása szerint – forrong. A lakosság szervezett már szimpátiatüntetést Berg mellett, összegyűjtöttek neki tizenötezer eurót is, hogy enyhítsenek a börtönviszonyain, melyek nem lehettek túl kellemesek, hiszen a legszigorúbban őrzött lefortovói börtönben tartották fogva mint szuperkémet.
A kirkenesi polgármester szenvedélyes hangvételű levelet írt Norvégia miniszterelnökének, Ine Eriksen Soreidenek, követelvén, hogy azonnal bocsássák szabadon az ő ártatlan polgártársukat – azonban a miniszterelnök, aki sokkal inkább van otthon a nemzetközi cselszövényekben, meglehetősen kitérő választ adott. Nevezetesen azt, hogy a kiadatás konzuli ügy, és a diplomácia csak akkor léphet közbe, ha a kérelem konzuli úton nem rendeződik. A kirkenesi városházán hatalmas zászló lobogott, rajta felirat: „Segíts hazahozni Frodét!” Rune Rafaelsen polgármester azt mondja, addig marad ott, míg Berg úr haza nem kerül.
Hát, erre legkorábban tizennégy év múlva kerülhet sor.
Az nem túl valószínű hogy Frode Berg valóban kém lett volna, sőt még futár sem nagyon lehetett. Ilyen korú és ennyire ismert embereket ritkán alkalmaznak a hírszerző szolgálatok. Igaz, huszonöt éve dolgozik a két ország kapcsolatainak javításán, és ez orosz szemszögből nézve lehetne egy kiváló fedőfoglalkozás – csak hát az orosz elhárítóknak már rég tudniuk kellett volna arról, ha Frode akár csak rákérdez bármi kényes dologra. Az nem kizárt, hogy a boríték közvetítő útján hozzá eljutott feladója viszont ügynök volt: de kiknek az ügynöke?
A norvég hírszerzés ennél komolyabban dolgozik – leginkább az látszik valószínűnek, hogy az oroszok kreáltak maguknak egy „kémet”, akire aztán látványosan lecsaphattak. Egy balekot, aki végig a markukban volt.
De mire jó ez Oroszországnak?
Nagyon sok mindenre, valóságos adu, ha a javuló kapcsolatokat rontani akarják, és valami rosszban törik a fejüket a skandináv térségben. Kiváló ürügy bármilyen viszonválaszra, represszióra, ellencsapásra – és maga Frode is első osztályú túsz, valóságos cserealap, ha saját, esetleg lebukó kémeiket akarják majd visszaszerezni.
Itt tartunk tehát. Az északi országok légterét naponta sértik meg az orosz katonai gépek, a műholdak orosz flottaösszevonásokról küldenek fotókat, valami készül a magas Északon… Az északi sarkkörön túlra is telepít legmodernebb légvédelmi rakétarendszeréből Oroszország, írja a Telegraph az Izvesztyijára hivatkozva. Az orosz lap értesülései szerint 2020 végéig ki is építhetik a rakétarendszert a Jeges-tenger partvidékén. S-400-as rakétákat telepítenek majd, ezekkel akár négyszáz kilométeres távolságból is kilőhetők az Oroszországot fenyegető repülők és rakéták.
Ez azért is lehet kulcsfontosságú, mert a globális felmelegedés hatására hajózhatóvá kezdenek válni az arktikus vizek, a Jeges-tenger, lerövidül az út Európa, Ázsia és Amerika között – aki a sarkvidék, aki az ottani kereskedelmi utakat ellenőrzi, azé a jövő.
Birodalmak feszülnek egymásnak a Sarkkörön túl – és egy ártatlan, jóindulatú nyugdíjas elindult a Gulágra.
Mely egyébként hivatalosan nem is létezik, csak, mint láthatjuk, mégis lehet embereket oda küldeni.
Tárgyilagosan úgy kéne fogalmazzunk: Oroszország kapcsolatai mintha nem véletlenül romlanának skandináv szomszédaival. Lehet ebben némi szándékosság.
Nagy tétért folyik a játék: ebben a partiban Frode Berg csak szimpla gyalog volt, de a sorsa nagyon jellemző.
Ha kém volt, ha nem.
Falusi csok: legalább a figyelem látszatát megkapják?
A segítségnyújtás, a figyelem látszatát mindenképpen megkapják a kormánytól a falusi csok-ban érintett kistelepülések lakói – írja a Policy Agenda. Az intézet kimutatta: itt eddig is jól szerepelt a választásokon a Fidesz, most is profitálhat ebből.
Erősen kétesélyes a falusi családi otthonteremtési kedvezmény sikere, különösen azután, hogy kiderült: a júliusban induló támogatást csak olyanok igényelhetik, akiknek legalább egyéves folyamatos TB-viszonyuk van. Ez kétszer annyi, mint a jelenleg is igényelhető csok esetében. A kétgyermekes családoktól tehát egy, a háromgyerekesektől kétéves munkaviszonyt kérnek. A munkalehetőségek hiányától sújtott, nagy közmunkaarányú országrészek kistelepüléseiben szinte kizárja ez a feltétel a csok igénybevételét.
Ez megoldás?
Ami a banki folyósítás és a garanciát vállaló költségvetés szemszögéből nézve logikus is, ha el akarják kerülni az alacsony jövedelműek tömeges hitelcsődjét. Novák Katalin államtitkár mindenesetre türelmet kért, annak kivárását, hogyan válik be a gyakorlatban a falusi csok. Ha kell, változtatnak rajta – mondta az ATV-ben.
A fentihez hasonló következtetésre jutottak a Policy Agendában (PA) is, amikor azt írják: az
vitatható, hogy a lakástámogatási rendszeren keresztül megoldhatók-e azok a problémák,
amelyeknek gyökere az alacsony bérek, és ebből adódóan az egyéni fejlődési lehetőség hiánya.
Támogatásban eddig se volt hiány
A PA most megvizsgálta a falusi csok-ba bevont 2486 hátrányos helyzetű kistelepülést abból a szempontból is, hogyan „teljesítettek” a legutóbbi választásokon.
Ezen a 2486 településen 2,6 millióan élnek (körülbelül 2 millió választó). Arányait tekintve két megye – Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye – adja ennek 24 százalékát. Kelet-Nyugat-viszonylatban nézve jól látszik az országon belüli területi egyenlőtlenség.
A falusi csok-kal érintett településeken élők 56 százaléka az ország keleti megyéiben lakik,
5 százalékuk Pest megyében, és 39 százalékuk a nyugati megyékben.
A csaknem 2500 kistelepülés választási eredményei azt mutatják, hogy amíg (csak a belföldi szavazatok alapján) a Fidesz-KDNP közös lista tavaly áprilisban 47,4 százalékot kapott, addig a falusi csok-kal érintett településeken 57 százalékot. A falusi csok-kal nem érintett falvakban a kormánypártok támogatottsága 53 százalék volt. A 2014-es országgyűlési választáson még csak 49 százalék volt ebben a körben a szavazati arány.
Azaz
a falusi csok-kal kecsegtetett településeken a Fidesz-KDNP négy év alatt 8 százalékkal növelte támogatottságát,
amely 152 ezer plusz szavazatot jelentett.
Az ellenzéki pártok a fentiekből következően ezeken a településeken is csak mérsékelt támogatást kaptak. A Jobbik, amely 2014-ben még 25,5 százalékot szerzett, 2018-ban már csak 22-t. A többi ellenzéki párt pedig be sem jutott volna a parlamentbe (az MSZP a Párbeszéddel közös lista okán).
Sőt, a kormánypártok támogatottsága nem csak ekkor volt magas a falusi csok-os településeken. A 2016-os kvótanépszavazáson az országos részvételi arány 41 százalék volt, ezeken a településeken 45. Vagyis a Fidesz ebben a kérdésben is jól tudott mozgósítani ezeken a településeken – írja a PA.
Az elemzés készítői maguk is elismerik, hogy nem lenne jogos a falusi csok-ot csak azon a szemüvegen keresztül nézni, hogy ez a társadalmi réteg a legerősebb támogatója a kormánypártoknak.
Valós problémára próbál választ adni a kormány,
hiszen a csökkenő lélekszámú települések valóban olyan társadalmi folyamatokat mutatnak, amelyek a magyar vidék lassú elnéptelenedését eredményezhetik.
Utalva azonban arra a kérdésre, hogy a súlyos szociális problémáktól gyötört kistelepülések számára valóban a lakástámogatás-e a gyógyír, többször láttuk a kormánytól, hogy meglévő problémára úgy ad választ, hogy ezzel
legalább politikai értelemben megteremti a segítségnyújtás látszatát
– fogalmaznak.
Vagyis a falusi csok-kal elvileg érintett településeken élők azt mindenképpen megkapják a kormánytól, amire jogosan várnak, ez pedig a figyelem, és a problémájuk iránti érzékenység mutatása. Ennek biztosan látjuk jeleit, amikor a Fidesz kampánygépezete a falusi csok jelentette üzenettel megjelenik ennek a 2486 településnek jelentős részén. Ez pedig politikai értelemben biztosan kamatozni fog a Fidesz számára már az EP választásokon is – vonja le a következtetést a Policy Agenda.
A nemzetállamok Európája
A magyar média nem igazán számolt be olyan részletesen és pártatlanul a milánói találkozóról, mint az elvárható lett volna a nyugati, elsősorban angol nyelvű tudósítások alapján.
Sokkal inkább belterjes, provinciális módon, (és kárörvendően) Orbánt tették az ott történtek középpontjába annak ellenére, hogy a magyar miniszterelnök – sportnyelven – labdába sem rúgott, ezért el sem ment, pedig meghívása volt! Ugyanakkor a találkozónak komoly visszhangja lett a világsajtóban. Az EU választások előtt igenis oda kell figyelni, mi történik a világban, különösen Európában. A nyugati megfigyelők a „szélsőjobb” (far-right) jelzővel illetik azt az új formációt, amely erős frakciót alakíthat a májusi európai parlamenti választások után. Ennek az új EU-s frakciónak az olasz Északi Liga elnökét, jelenlegi kormányfő-helyettest és belügyminisztert, Matteo Salvini-t tekintik a szellemi atyjának.
Igen, valamikor szó volt, hogy Orbán is jelentős szerepet kaphat, de a „pávatánc”-ot a nyugat-európai szélsőjobboldaliak sem veszik be.
Ha Orbán egy új frakcióban akar vezető pozíciót (mondjuk alelnöki posztot), akkor előbb ki kellene lépnie az EP legnagyobb frakciójából, a néppárti tömörülésből (EPP). Mint ahogy ezt 2000-ben tette, amikor lemondott a Liberális Internacionálé alelnöki tisztjéről, és pártjával (Fidesz) együtt átlépett az Európai Néppártba. Napjainkra eltűnt ez a húsz évvel ezelőtti (politikai) elszántság, helyette populista lett, aki – mint a magyar lélek kiváló ismerője – csak azt fújja, amit hazai hívei hallani szeretnének.
Az EU-s választási kampányban jó partnernek bizonyul a hazai ellenzék is, mely ugyancsak a megszokott Orbán-ellenes szövegeket szajkózza, miközben még csak célzás sincs alternatívára, például a jövőt illetően, mit kellene Magyarországnak tennie. A „maradjunk az EU-ban”, meg „mi európaiak akarunk maradni”, édeskevés. Épp olyan semmit mondó, de jól hangzó (populista) kortes beszédek, mint az EU-s kampánytól független eddigi ellenzéki megszólalások. Sehol egy utalás, magyarázat, figyelemfelkeltés, hogy valójában van-e koncepciója Orbánnak arra, hogy mi legyen Európával, és benne Magyarországgal, ha annyira megerősödne az európai parlamenti szélsőjobb, hogy kormányzási, de legalábbis beleszólási jogot szerezne? A megszokott nacionalista szlogeneken kívül („megvédjük határainkat”, „idegeneket nem engedünk be és nem keveredünk velük”, „a mi hazánkban nekünk senki se dirigáljon külföldről”, stb.)
Orbán, eddig semmilyen jövőképet nem vázolt fel. Például, hogyan nézne ki a „nemzetállamok Európája”? Különös tekintettel annak gazdaságára, melynek fel kell majd vennie a harcot az USA-val és Kínával.
Ez a legfőbb probléma ma is az EU-ban. Ezt Nyugat-Európában látják, és ha eddig csak szőrmentén jelezték, azért tudvalevő, komoly átalakításokat terveznek a májusi választások után. Ezt jól érzi és látja Orbán is. Nem hiába rémisztgetik, pardon „készítik fel”, miniszterei a lakosságot a közeledő „válságra”. Magyarul, az EU-s pénzek elapadására.
Különben az összes feltörekvő szélsőjobboldali mozgalommal ez az igazi baj: halvány lila elképzelésük sincs a nemzetállamok együttműködéséről, az európai gazdaság működéséről. Ha nem „Brüsszel irányít”, akkor mi lesz a gazdasággal? Ha központilag nem szednek be adókat, mert az a nemzetállamok kezébe kerül, és minden ország maga intézi dolgait, akkor az esetleges pillanatnyi pénzügyi nehézségeiket hogyan fogják egymás közt kisegíteni? Vajon a nemzetállamok például védővámokat fognak bevezetni tartalékaik feltöltésére? Mi lesz a „közös valutával” (euró)? Ismét váltani kell majd a „nemzeti valutákra”, ami igencsak meg fogja nehezíteni a külkereskedelmet, a kezelési költségekről nem is beszélve!
Egyáltalán, hogyan képzelik el az európai prosperitást (a gazdasági, üzleti fellendülést), a versenyképességet az USA-val, Kínával szemben? Ezek nagyon fontos dolgok, egy ország, egy nemzetállam, és azok Európája számára. Ezt hiányolják leginkább a szakértők is az alakuló új európai parlamenti frakció, és jövendő tagjai, elképzeléseiből.
Jelenleg négy európai országban van szélsőjobboldali, populista kormány hatalmon: Olaszország, Magyarország, Ausztria és Lengyelország. Legalább még két országban (Franciaország és Hollandia) jelentős a szélsőjobb. A milánói összejövetelre 20 országot hívott meg Salvini, amire végül csak négyen jöttek el. Salvini-n kívül két EP képviselő, Jörg Meduthen, a német AfD-től, és Anders Vistisen, a dán „néppárt”-tól, valamint Olli Kotro, aki nagy reménységű jelölt a nacionalista finneknek az EU-s parlamenti választásra. A most vasárnap (2019. március 14.) tartott finn parlamenti választáson mindösszesen 0,2 %-kal (5.000 szavazattal) maradt alul a győztes szociáldemokratáktól, a Finnek nevű párt, mely igen erős (szélső)jobboldali jelenlétet mutat a finn politikai életben.
Megfigyelők szerint, bármennyire is erősödnek a szélsőjobboldali pártok (saját hazájukban), egy ütős, erős parlamenti frakció létrehozása nem valószínű. Borzasztó nagy elvi ellentéteket kellene félretenniük. Salvini szoros barátságot épített ki a francia Marine Le Pen Nemzeti Gyűlés/Tömörülés nevű pártjával. Ugyanezt az olasz szélsőjobboldali Salvini-nek nem sikerült elérnie a lengyel Jarosław Kaczyński-val, mert bármennyire is azonos a gondolkodásuk a migráció és az „európai kultúra” terén, a lengyelek történelmi orosz-ellenességét senki sem tudja megváltoztatni. Különösen Salvini nem, aki köztudottan Putyin csodálója, és az Oroszország elleni szankciók mielőbbi megszüntetésének szorgalmazója.
Megfigyelők szerint a franciákat és a lengyeleket nem lehet közös nevezőre hozni.
Salvini meg akarja törni a jelenlegi Európát (EU) domináló francia-német tengelyt is. Mint látható, Orbántól eltérően, a nyugat-európai szélsőjobbnak van elképzelése egy „új Európa megteremtésére”, kivéve a gazdaság átalakítására, ami nélkül nem lehet prosperáló Európát építeni. Kicsit hasonló a probléma, mint a szélsőbaloldali eszmék terjedése és uralkodása idején. A kommunista rendszerek is a gazdaságba buktak bele.
A vak koldus botja – Déli kávé Szele Tamással
Kávét, pincér, feketét, mint a gyász – szomorú ügyekről lesz ma szó. Most, mikor Európa sajtójának színe és java a Notre Dame égésével foglalkozik, mi ne tegyük ezt: elkerülné a figyelmüket az elmúlt nyolc év egyik legaljasabb kormányzati ügye. A rokkantsági ellátások megvonására gondolok, aminek apropója is van, éspedig egy határidő lejárta.
De menjünk szépen, sorban. Hogyan is történt?
Hajdanában-danában, de mindenképpen 2011-ben az Országgyűlés meghozta az az évi CXCI. törvényt, minek következtében teljesen új feltételek álltak elő a csökkent munkaképességű polgártársaink ügyének elbírálásában. Főleg egyes módosítások vetettek fel komoly kérdéseket, igen aggályosak voltak, hiszen ezek értelmében vált megvonhatóvá a korábbi évek munkájával megalapozott rokkantsági járulék kifizetése. Ami bizony szerzett jog, és ily módon sérült – mit sérült, meg is semmisült, bár ezzel a mi bölcs törvényhozóink nem sokat törődtek, ha arról van szó, hogy pár fityinget visszagurigázzanak az államkasszába. Mert bizony az így megspórolt összegből nem lehetne stadiont építeni, ugyan tán még házacskát sem nagyon. Ez valóban csak arra lett volna elég, hogy néhány csökkent munkaképességű ember eltengesse magát belőle, igen szerény körülmények között.
A törvényt parádés propaganda-hadjárat vezette fel, ezt még valamikor tanítani fogják a médiaszakokon: egy fél országot sikerült meggyőzni akkoriban arról, hogy a rokkantnyugdíjasok csalók és élősködők, akik titokban makkegészségesek, mi több, luxuskörülmények között mulatozzák el az államtól és a polgártársaiktól kicsalt pénzeket. Szemenszedett hazugság volt ez, mint még annyi más is a részükről – de a magyar ember szeret hinni a hazugságnak, ha utána sértettnek érezheti magát.
Havi 22 800 forintra csökkent a legtöbb ellátás,
hogy „visszavezessék a munka világába” a rokkant, súlyosan beteg embereket, vissza ám, de ebrúdon. Ennyiből, belátható, megélni sem lehet, gyógyszert venni sem – valamiféle spártai eszme, magyar Tajgetosz lebeghetett a törvényhozók szeme előtt, miszerint a munkaképtelenek majd éhen fognak halni. Ebben sokat segített az a gyakorlat is, melyet akkoriban a sajtó sokat kritizált, nevezetesen a felülvizsgálatoké – nekem magamnak is volt végtaghiányos ismerősöm, akit rendszeresen becitáltak a nem kissé durva bizottság elé, hogy meggyőződjenek arról, nem gyógyult-e meg. Az új felülvizsgálati rendszer lényege pont az volt, hogy mivel alacsonyabban állapították meg a munkaképesség kategóriáját, aki korábban rokkant volt, az számíthatott egészségesnek is, meg kevésbé rokkantnak is, de mindenkiről látványos javulást állapítottak meg – persze, hiszen ha változik a viszonyítási alap, a „mihez képest”, akkor változik minden.
Végül is a nagy munkaerőpiaci visszavezetés így is csak vagy húszezer ember esetében járt sikerrel, az igaz, hogy öt év alatt valóban 180 ezerrel csökkent a rokkantsági, rehabilitációs vagy más egészségkárosodási ellátásban részesülők száma, de inkább azért, mert sokan közülük időközben elérték a nyugdíjkorhatárt, vagyis rendes nyugdíjra váltak jogosulttá. Ez idő alatt több tízezer új rokkantsági kérelmet utasított el a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal.
Az érdekeltek – és százezrekről beszélünk! – minden létező fórumot bejártak a sérelmük miatt, egy csoportjuk a hágai Nemzetközi Bírósághoz is eljuttatta a kérelmét, amely azonban formai okok miatt – akkor még nem született határozat az ügyeikben az összes hazai fórumon – el kellett utasítsa kereseteiket.
De jogorvoslat mégis létezik, vagyis nem létezik, csak de.
Szóval az úgy van, hogy tavaly novemberben az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot egy konkrét ügy kapcsán, miszerint a kormány megszegte az Emberi Jogok Európai Egyezményét azzal, ahogy elvette a rokkantnyugdíjasok juttatásainak nagy részét anélkül, hogy figyelembe vette volna az ellátásra jogosultak tényleges fizikai állapotát. Idézzük:
„Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként rögzítette, hogy a rokkantsági ellátások felülvizsgálata során állapotjavulás alatt nem egyszerűen a jogszabályok által meghatározott, és a jogalkotó által bármikor megváltoztatható állapot százalékos változását, hanem minden esetben az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni.”
Azonban, mivel az Alkotmánybíróság szemponton, az elven változtatott, hatásköréből kifolyólag, ugyanebben a döntésében leszögezte:
„Az Országgyűlés nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását valósította meg akkor, amikor nem alkotott olyan szabályokat, melyek lehetővé tennék az ellátás összegének meghatározása során a tényleges fizikai állapotjavulás mértékének, illetőleg a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított rokkantsági nyugdíj összegének figyelembevételét. Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. március 31. napjáig tegyen eleget.”
Hallali-halihó, törvénykezni volna jó! Azonban sajnos sem a kormány, sem az országgyűlés nem tett semmit a határidő leteltéig, és ez megalapozhatja az állam polgári jogi kárfelelősségét.
Akkor most van remény a károsultaknak egy emberibb ellátásra?
Vagy van, vagy nincs, efelől nem mondhatunk biztosat. Mert egyfelől nem módosították a törvényt, újat sem hoztak a határidőig, de ha most azonnal meg is tennék, a születő szabályozásnak nem lenne visszamenőleges hatálya. Viszont a legújabb joggyakorlat szerint az államot nem illeti meg feltétlen mentesség a jogalkotással, illetve annak elmulasztásával összefüggésben okozott károkért. Ráadásul ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotó elmulasztotta jogalkotási kötelezettségét, és ezzel alaptörvény-ellenes helyzetet idézett elő, akkor a jogalkotói mulasztás jogellenessége nem is vitatható. A károkozó magatartás kezdete ebben az esetben az a pillanat, amikor az állam még jogkövetkezmények nélkül eleget tehetett volna kötelezettségének.
Azonban lássuk, mit válaszolt a kérdésben egy korábbi alkotmánybírósági határozatra hivatkozva az EMMI a 24.hu-nak:
„Az Alkotmánybíróság rokkantsági ellátások átalakításának alkotmányosságát korábban már vizsgálta, és azt nem találta alaptörvénybe ütközőnek. Az AB a korábbi döntést most is fenntartotta, tehát a rendelkezések jogtalanságát nem mondta ki. Az Alkotmánybíróság mostani döntésében nem konkrét intézkedésre tett javaslatot, csupán elvi döntést hozott. Az elvi döntés gyakorlatba ültetését és a jogszabályi környezetet a kormány jelenleg is vizsgálja.”
Persze, hogy vizsgálják, míg vizsgálják, addig sem kell érdemben foglalkozni az üggyel, vagy pláne fizetni.
De hát nincsenek javaslatok a megoldásra?
Dehogy nincsenek, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége ez év március 21-én levélben is megküldte az összes országgyűlési képviselőnek a kéréseit – idézzünk ebből is:
„Javaslataink főbb vonalakban a következők:
– Az érintettek ellátásának összegeit felül kell vizsgálni visszamenőleges hatállyal, melynek során érvényre kell jutnia az Alkotmánybíróság által is követelményként támasztott azon elvnek, miszerint az új ellátásnak valamilyen módon összefüggést kell mutatnia a korábbi, járulékfizetésen alapuló ellátás mértékével, illetve összegével.
– A kiesett jövedelem kárpótlását tartjuk igazságosnak!
– Az Mmtv.-ben definiálni kell az állapotjavulás fogalmát, csak az érdemi, valós állapotjavulást tartjuk elfogadhatónak!
– Orvosszakértői vizsgálat keretében kell tisztázni, hogy történt-e az érintett esetében tényleges fizikai állapotjavulás, és az erről szóló határozattal szemben jogorvoslatot kell biztosítani.
– Hangsúlyozzuk: a rehabilitációs ellátás összegének számítására vonatkozó rendelkezések úgyszintén teljes mértékben figyelmen kívül hagyják az érintettet korábban – járulékfizetés alapján – megillető rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának, átmeneti járadékának összegét, minek köszönhetően ők is komoly jövedelemcsökkenést szenvedhettek el. Ennek értelmében a MEOSZ szerint a szabályozás helyreállításának azon emberek is alanyai, akik ezt az ellátást kapják.”
Ezek bizony pontos kérések, javaslatok, emlékeztetőnek is nagyon megfeleltek volna, tíz nappal a határidő letelte előtt.
Javaslat van, vizsgálat van, előrelépés nincs.
Nem mondom, mit kívánok azoknak a törvényhozóknak, akik ezzel az időhúzással még a vak koldustól is ellopják a botját, ha már más vagyontárgya nincs neki.
Illetve: mondom.
Azt, hogy ha már ellopták, kelljen is használniuk, és ugyanúgy, mint az előző tulajdonos.
A Mazsihisz gyűjtést szervez a Notre-Dame-ért
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) gyűjtést indít a tűzkárt szenvedett súlyosan megrongált Notre-Dame székesegyház újjáépítésére.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke a szövetség honlapján kedden azt írta, a Zsidó Világkongresszus alelnökeként javaslatot tett Ronald S. Lauder, a kongresszus elnökének arra, hogy a világ zsidósága nyújtson segítséget a helyreállításhoz.
Egyben együttérzését fejezte ki a katolikus közösséggel és a francia nemzettel. Szerinte „nincs olyan hívő ember a világon, akinek ne marna szívébe a pusztulás. Egy istenhez imádkozunk, keresztény testvéreink fájdalmában osztozunk.”
Az egymás iránt érzett felelősség arra ösztökéli a szervezetet, hogy a szavakon túl szimbolikus adománnyal is segítsék a Notre-Dame újjáépítését.
A francia főváros egyik jelképében hétfőn kora este keletkezett tűz. A lángok a világhírű épület felső részét elpusztították, összeomlott a felújítás alatt álló katedrális szimbolikus főtornya, a huszártorony, és odaveszett a teljes tetőszerkezet.
„Bizalmi kézbe” kerül a TV2 csoport?
Adótervezés, rugalmas, hatékony konstrukció: ezeket írja magáról az a vagyonkezelő, amelynek kezébe kerülhet a TV2 csoport, a kormányközeli Takarékbank vezetője, Vida József útján. Az Abraham Goldmann Bizalmi Vagyonkezelő igazi „háttérhatalmi” cég: ötszáz éves zsidó bankárcsalád.
Vida József érdekeltségébe kerülhet a TV2 médiacsoport – ezt maga Vida közölte az MTI-vel hétfőn. Mint mondta, a médiapiacon bővítené magán üzleti érdekeltségeit Vida József, aki megbízottjai útján előrehaladott tárgyalásokat folytat a TV2 Média Csoport Zrt. megvásárlásáról.
A TV2-t Andy Vajna szerezte meg néhány éve, és tavaly év végén nem került be a kormányzati gigaholdingba, a 476 orgánumot tömörítő Közép-Európai Sajtó- és Médiaalapítványba, amelyeket tulajdonosai „önként” ajánlottak fel ingyen. Halála után elkezdődtek a találgatások a TV2 jövőjéről.
A Fidesz-közeli bankcsoport
A 14 társadóval rendelkező kereskedelmi csatornahálózat az ügylettel az Abraham Goldmann Bizalmi Vagyonkezelő cégéhez kerülne, a tárgyalások előrehaladásától és eredményétől függően a tranzakció júniusban zárulhat le. Az ügyletet üzleti titokként kezelik, ennek megfelelően a tárgyalások lezárásáig a felek nem kívánnak bővebb tájékoztatást adni.
Vida a Takarékbank Zrt. elnök-vezérigazgatója. A 15. legbefolyásosabb hazai üzleti döntéshozó a Manager Magazin 2018 júniusában felállított TOP 101-es listáján.
A Takarékbank egyike azon pénzintézeteknek, amelyek szeretnék megvenni
az eladósorban lévő Budapest Bankot, s amelyről azt beszélik a piacon, hogy idővel a Mészáros Lőrinc többségi érdekeltségében lévő MKB Bankkal egyesülve válna az OTP riválisává teljes kormányzati háttértámogatással.
Saját magának adná a TV2-t
Az Abaraham Goldmann Bizalmi Vagyonkezelő Zrt., ahogyan magukról írják, az új Polgári Törvénykönyv új jogintézményének nyomán alakult meg. A bizalmi vagyonkezelés a nyugati államokban már korábban elterjedt módja a befektetések és a vagyontranszferek kezelésének. A vagyonkezelés megoldást nyújthat különböző vagyongyarapítási, vagyonmegőrzési, illetve hasznosítási célok eléréséhez, de jó megoldás lehet akkor is, ha a vagyon nagysága vagy összetétele miatt a hasznosítás külön szakértelmet kíván.
A 2017-ben alapított
Abraham Goldmann egyik tulajdonosa maga Vida József
Gál Miklós és az Arthur Bergmann Jogi-, Adó- és Pénzügyi Tanácsadó Kft. mellett. Alkalmazottja nincs a vagyonkezelőnek. Legutóbbi, 2017-es beszámolója alapján adózott eredménye 116 millió 188 ezer forint volt, osztalékot nem fizetett a 186,188 milliós saját és 70 milliós jegyzett tőkéjű társaság.
Magukat bemutató bevezető írásukban ismertetik a bizalmi vagyonkezelő célját, hasznát. Eszerint ennek három szereplője van: a vagyonrendelő, a bizalmi vagyonkezelő és a kedvezményezett. A vagyonrendelő a vagyon tulajdonosa (ebben az esetben Vida lesz, ha megveszi a TV2 csoportot), aki meghatározott feltételekkel átadja vagyonának tulajdonjogát a bizalmi vagyonkezelőnek.
A vagyonrendelő dönt a bizalmi vagyonkezelővel kötött szerződésben arról, hogy ki legyen a kedvezményezett, illetőleg megjelölheti a kedvezményezetteknek egy meghatározott csoportját is. Sőt, az sem kizárt, hogy maga a vagyonrendelő legyen a kedvezményezett. Vagyis Vida, ha akarja, saját magának adhatja a kedvezményezetti jogosultságot. További lehetősége a vagyonrendelőnek, hogy nem nevez meg kedvezményezettet, és feljogosíthatja a vagyonkezelőt, hogy ő maga rendelkezzen a kedvezményezett személyéről.
Látható tehát, hogy a bizalmi kezelés intézménye gyakorlatilag
lehetővé teszi egy vagyon(tárgy) jogi és gazdasági tulajdonosának elkülönülését
– fogalmaz az Abraham Goldmann.
Kimenekíti a hitelezők elől?
Garanciális szabály a vagyon megőrzése érdekében, hogy a bizalmi vagyonkezelőnek a vagyont más vagyoneszközöktől elkülönülten kell nyilvántartania. Főszabályként
a vagyonrendelő hitelezői nem léphetnek fel a kezelt vagyonnal szemben,
csak ha a vagyonkezelő egyben kedvezményezett is. Ehhez tudni kell, hogy a TV2 csoport súlyosan veszteséges, évente több milliárdos deficitet „termel” a rengeteg állami hirdetés dacára. Egyik hitelezője éppen az MKB Bank mintegy hatmilliárd forinttal.
A bizalmi vagyonkezelés a gazdasági életben számos cél megvalósítására lehetőséget biztosító rugalmas, hatékony és differenciálható konstrukció, amely
megoldásokat, adótervezési lehetőséget biztosíthat mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások számára
– ajánlja magát a vagyonkezelő.
A névadó Abraham Goldmann a szélsőjobbos gondolkodásmód tipikus céltábla-figurája lehetne. Története a megbízhatóság és diszkréció története. A szorgos, kitartó munkájáról és megbízhatóságáról saját korában és környezetében közmondásossá vált Abraham, egy anconai zsidó kereskedő második fiúgyermekeként látta meg a napvilágot. A pontos évszám sajnos nem maradt fenn, de biztosra vehető, hogy valamikor 1505 és 1507 között született – mutatja be „ősét” a cég. Az alapoktól kezdő bankárdinasztia, amelynek hagyományát, ami megbízhatóságon, a kitartó, szorgalmas munkán, valamint a tudás helyi keretek között történő valós tapasztalatokra épülő alkalmazásán nyugszik, máig őrzik.
Kicsiny ügyeink – Kávé Szele Tamással
Kávét kérek, csak úgy egyszerűen, két cukorral – ma nincs egy meghatározott témánk, fecsegjünk csak úgy, bele a vakvilágba, a mi kis ügyeinkről, arról, hogy milyen világban élünk, milyen emberek között, mi magunk is milyenek vagyunk, milyenek lettünk. Hát, hogy is mondjam csak: nem dicsekedhetünk. Ennyi botrány és szamárság a harmincas évek óta nem volt Magyarországon.
Pedig az a szélhámosok aranykora volt, és a magyar svindler-szellem azóta sem halt ki teljesen – valóságos mai Strasznov Ignác lehetett az a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságon egy klasszikus kóklermódszerrel próbálta meg lerázni az érdeklődő Szél Bernadettet. Szél Bernadett a fóti gyermekotthon ügyében érdeklődött a szervnél, amiről tudjuk, hogy idén május végén el kell hagyják a mostani lakói, vagyis az állami gondozott gyermekek – született erről kormányhatározat is:
„A Károlyi István Gyermekközpontban biztosított ellátásokat a jövőben más helyszíneken nyújtja a rászoruló gyermekek számára – tudta meg lapunk. A gyermekeket Kalocsán, Aszódon, Zalaegerszegen és Budapesten helyezik el.
Várhatóan az év első felében bezárja a kapuit a fóti Károlyi István Gyermekközpont, az ott gondozott gyermekeket négy településen helyezik el. Zalaegerszegen és Kalocsán európai uniós forrásból megvalósuló új, korszerű férőhelyek garantálják majd a gyermekotthoni ellátás minőségének javulását. A tárca hangsúlyozta, Zalaegerszegen és Kalocsán a központi speciális gyermekotthon vezetése, szervezete és szakmai irányítása is megújult, így az ombudsman által megállapított korábbi hiányosságok megszűntek. E két helyszín mellett Aszódon és Budapesten helyezik el a most még Fóton gondozott gyermekeket.”
Az ügy roppant korrupciógyanús, ingatlanpanamáról szólnak a hírek, ugyanis a Károlyi-kastélyból szálloda lesz, a gyermekek elhelyezése is több, mint aggályos, mint arról írtunk is volt, hiszen a megjelölt intézmények zsúfoltak, alkalmatlanok… nos, a gyermekek sorsáról próbált érdeklődni Szél Bernadett, mivel az valamivel fontosabb emberi szempontból, mint az ingatlané – érdekes, hogy kormányoldalon ez mintha fordítva lenne.
Nos, roppant figyelemreméltó választ kapott a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság egyik illetékesétől:
„A fóti Károlyi István Gyermekközpontban (továbbiakban: KIGYK) speciális, különleges ellátás igénylő gyermekek illetve kísérő nléküli kiskorúak kitagolásáról a 2122/2017. Kor. határozattal módosított 2063/2016. Korm. határozat rendelkezik.”
Hát, ha rendelkezne, jó lenne – csak az a helyzet, miszerint 2063/2016. iktatószámon kormányhatározat egész egyszerűen nem létezik. 2122/2017. iktatószámon már van egy, de ez nem a fóti gyermekotthonról, hanem a csokhoz adott állami támogatás előkészítéséről szól. És van egy 2063/2017 néven is, csakhogy abban mindössze a civil szervezetek támogatása kapcsán esik szó gyermekekről. Az „illetékes” abból indulhatott ki – valószínűleg kisebb pályán mozgott mostanáig – hogy az ügyfelek úgysem néznek utána a törvényhelyeknek, kormányhatározatoknak, körülbelül tudta, hogy kell kinéznie a számozásnak, és odaírt két varázsigét, hátha az elkergeti a kényelmetlen érdeklődőt.
Nice try, mondja az angol, ügyes próbálkozás, de megbukott. És akkor mi lesz most?
Mi lenne? Semmi. Tévedés történt, melyet senki sem fog korrigálni, és kész. A gyermekeket szétzavarják az arra alkalmatlan intézetekbe és valamelyik NER-lovagnak lesz egy kacsalábon forgó szállodája. Majd ott ad egy sajtótájékoztatót, javasolnám, hogy a gyermekvédelem tárgyában tegye, az lenne az igazi.
Mi meg váltsunk témát.
Tetszettek hallani, mi lesz a Gellért-hegyen? Volt már pár ötlet, ugyanis az, ami most van, vagyis, hogy Szent Gellért szobra legyen ott, ha már ő adta a hegy nevét, reménytelenül logikus, így tehát tarthatatlan állapot: 2010 óta már sok javaslat felmerült, mit kéne odatenni. Szent Gellért még maradhatna, de a Szabadság-szobor is kellemetlenül emlékeztet a szabadság fogalmára… helyette javasoltak már Nemzeti Panteont is (ráadásul, mivel Makovecz Imre tervezte, ennek komoly esélye is volt a megvalósulásra), Szent Koronát, igen nagy méretben, de most eldőlni látszik a kérdés: via ferrata lesz.
Ami annyiban jó, hogy nem teszi tönkre a látványt, lévén a via ferrata tulajdonképpen nem egyéb, mint egy extrém természetjárási forma, amikor a turisták ösvények helyett a sziklafalakra fúrt létrákon és drótköteleken közlekednek. Még nem alpinizmus, de már nem séta. A magyar állam most háromszáz millió forintot fordítana kis honunkban az ilyen via ferraták építésére, ami sportfinanszírozási szempontból aprópénz: még egy átlagos stadion költségének is csak a harmincada, a Puskás-stadion hatszázszor ennyibe fog kerülni, de azért mégis pénz és nem utolsó sorban a természetet befolyásoló tényező. Időközben már építik is az első, vaslétrákból és drótkötelekből álló via ferratát az eddig óvott Gellért-hegyre – ezt még az állami támogatástól függetlenül, illetve a költségeinek maximum a harminc százalékát állja a kormány. Tulajdonképpen, ahogy az Indexnek Nádasdi Oszkár sziklamászó nyilatkozott:
„Ez nem a természetjárás, hanem a kalandpark alternatívája. A via ferratákat a világban mindenhol több száz méteres sziklákra építik. Magyarország alacsony sziklái nem igazán alkalmasak ilyesmire. Cseszneknél például 15 méter magas falakra építettek utakat.”
Igen, már léteznek ilyenek az országban, csak hát láthatjuk: nem az igaziak. Próbáljunk udvariasan fogalmazni: Magyarországon kissé eltúlzott fogalmak élnek arról, mi is az a hegy… de hagyjuk is ezt, lássuk inkább, hogy fog kinézni a Gellért-hegyen ez a látványosság?
Úgy, hogy a turisták az Erzsébet híddal szemben, a sziklán futó pályán kapaszkodhatnak fel a Gellért-hegy tetejére.
Hát, nem szeretnék ítélkezni, nem is tisztem, sem pro, sem kontra nem látok döntő érvet – annyi igaz, hogy egy gigantikus Szent Koronánál vagy Nemzeti Panteonnál mindenképpen jobb ötlet, és kevesebbet ront a városképen, aztán a többit majd meglátjuk.
És azt tetszettek hallani, hogy mi tiszteletben tartjuk mások kultúráját, ha azok is tiszteletben tartják a miénket?
Nem bolondultam meg, csak eszembe jutott az óriásplakátok szövege:
„Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!”
Ebből az következne, hogy ha mi megyünk külföldre, ugyanígy teszünk más országokéval.
Vagy nem: a múlt hét egyik extrémnek is nevezhető híre volt, miszerint erősen megkergették a TV2 stábját Sri Lankán, ugyanis az Ázsia Expressz második szériájának forgatása közben a szereplők a feladatuk szerint tradicionális esküvői viseletbe öltöztek. Mármint a férfi szereplők, női ruhába. Ezek után egy közeli templom felé indultak, ám kissé zaklatott tömeg gyűlt köréjük, ordítva, és egyiküket meg is ütötték. Majd a szállodájukat vették ostromzár alá – valahogy sikerült megúszni a nagyobb bajt, de azért érdekes a történet.
Érdekes, mert feltevődik a kérdés, hogy mi történne, ha két matyóhímzett menyasszonyi ruhába öltözött, kopasz ám szakállas arab sejk akarna bemenni a Mátyás-templomba filmforgatás céljából?
Nyilván valami hasonló, csak nálunk nem a tömeg vagy a hívek intézkednének, hanem a karhatalom. De igen nagy volna a felháborodás, és magam előtt látom az Origo vagy a Magyar Nemzet másnapi címlapjait…
Látom, de nem reprodukálom.
Hát, most mi nem tartottuk tiszteletben mások kultúráját. Így jártunk. Megjegyezném, pontos adatok híján azt nem lehet megállapítani, mely vallás templomáról volt szó, de tekintve Sri Lanka lakosságának vallási megoszlását – 70% buddhista, 12% hindu, 10% muszlim és 8% keresztény – nagy az esély arra, hogy buddhista szentéllyel gyűlt meg a stáb baja.
Az jó, hogy komoly kár nem esett senkiben, az viszont gondolkodóba ejti az embert, hogy a forgatócsoport hová indult folytatni a munkát.
Indiába.
Hát, ha ott sem tartják tiszteletben a ráadásul egymás mellett élő vallásokat, kultúrákat, nem ússzák meg egy pofonnal…
Remélem, az indiai kormány kitesz nekik néhány óriásplakátot, miheztartás végett.
De hindi nyelven ám!
Amerika Hangja – Aggodalom a kémbank, az IIB miatt
A Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) Magyarországra költözése aggasztja a biztonsági szakembereket, és újabb adalék a magyar és az amerikai kormány közötti feszültségekhez.
A cikk emlékeztetett az eredetileg a KGST keretében működő, viszonylag kicsi, alig 350 millió dolláros tőkével rendelkező bank történetére, valamint arra, hogy a pénzintézet vezetőjeként Vlagyimir Putyin személyesen választotta ki Nyikolaj Koszovot, akinek az azonos nevű apja az 1956-os felkelés elnyomására Magyarországra küldött KGB-tisztek között volt. A bank Budapestre költözését februárban felvetette az amerikai kongresszus Budapestre látogató, négyfős küldöttsége, és amerikai tisztségviselők szerint korábban megtette ezt Mike Pompeo külügyminiszter is magyar miniszterekkel tartott találkozóján.
Orbán Viktor miniszterelnök fiatal kommunista-ellenes disszidensnek nevezte el magát, aki tüzes orosz ellenes beszédet mondott Nagy Imre, az 1956-os szovjetunió elleni magyar lázadás vezetőjének 1989-es újújratemetésén. Mára az amerikai és nyugat-európai vezetők megelégelték Orbán keletre fordulását és Putyinnal való barátságát, amelyet két emblematikus nemzeti erős ember szövetségének tekintenek.
Az IIB átköltözését a nyugat-európai és amerikai szakemberek újabb fejezetnek tekintik az Orbán és Putyin között kibontakozó „különleges kapcsolatban”, amely Magyarországot Moszkva legjobb barátjává tette.
Az Orbán és Putyin közötti kapcsolat a magyar miniszterelnök 2010-es megválasztása óta elmélyült. Orbán Putyint nevezte meg szerepmodellként – írta a szerző. Az ellenzék részéről Vadai Ágnest, a DK alelnökét idézte, aki kifejtette: Orbán tulajdonképpen azt követi, amit Putyin tesz a jogállamiság és a demokrácia kérdéseiben, a civil társadalom korlátozásában, és azoknak a civil szervezeteknek az elnyomásában és fenyegetésében, amelyeket nem tud ellenőrzése alá vonni.
A cikk szól a paksi bővítésről kötött szerződésről, amelyet vetélytársak nélkül adtak ki, és amelynek iratait titkosították, mígnem egy bíróság kötelezte a kormányt a dokumentumok feltárására. De nem kerülte el a nyugati biztonsági tisztségviselők figyelmét a bankelnök származásában megmutatkozó történelmi irónia sem. Koszovnak, az apja mellett, az édesanyja is a KGB munkatársa volt, Amerikában dolgozó atomkémeket irányított, és ez fokozza a riadalmat, hogy a bankot illegális tevékenységre, és kémtevékenység leplezésére használhatják fel, még csak nem is kizárólag Magyarországon, hanem bárhol, így a schengeni övezet egészében.
A magyar kormány teljes diplomáciai immunitást biztosít a bank munkatársainak, konzultánsainak és minden meghívott látogatójának – ezt Szlovákia megtagadta, amikor korábban Moszkva azt a lehetőséget puhatolta, hogy oda költöztethetik a pénzintézetet.
Dezső Andrást, az Index.hu munkatársát idézve a szerző azt írta: mindez olyan időpontban történik, amikor a szakértők szerint Oroszország gondban van az Európában dolgozó ügynökökkel, miután a kettős ügynök Szergej Skripal és lánya megmérgezése után tömegesen utasították ki a kémkedéssel gyanúsított oroszokat. Dezső szerint a magyar elhárításnak nem lesz elegendő embere ahhoz, hogy figyelemmel kísérje a jövés-menést, és ez várhatóan arra indítja majd a külföldi titkosszolgálatokat, hogy ők is megjelenjenek a színen. Budapest olyan lesz, mint Bécs volt a hidegháború idején, amikor arról volt ismert, hogy az a különféle titkosszolgálatok embereinek gyűjtőhelye. Nem kísérik majd figyelemmel a bank pénzügyi tranzakcióit sem, vagyis – írta a szerző ismét Vadai Ágnest idézve –, bármiféle üzlet lehetséges. A politikus hangsúlyozta: pártját nagyon aggasztja ez a bank.
Az Amerika Hangja kért a kérdésben interjút Orbán Viktor szóvivőjétől és Szijjártó Péter külügyminisztertől, de a kérést elutasították.
A bank közleményt adott ki, amelyben cáfolta, hogy Koszov elnöknek bármi köze lenne az orosz titkosszolgálatokhoz, elutasította azt is, hogy a bankot orosznak minősítsék, hiszen multilaterális pénzügyi szervezet. A közlemény arra is rámutatott, hogy az Európába költözéstől a bank tőkéjének és kihelyezési tevékenységének növekedését, a pénzintézet ismertebbé válását és újabb résztulajdonosok bevonásának lehetőségét várják.
A cikk emlékeztetett rá, hogy Orbán Viktor első kormányzása idején eléggé aggódott a bank átláthatatlansága miatt ahhoz, hogy abból kiléptesse Magyarországot, de egy évtized elteltével újra belépett.
A cikk Julius Horvathot, a CEU professzorát is idézte, aki kifejtette: az Orbán és Putyin közötti politikai barátság alapja szerinte nem az ideológiai közelség, hanem az, hogy a magyar vezető átértékelte az európai hatalmi egyensúlyt, és azt látja, hogy nő Putyin befolyása a régióban. Végül Nyilas Gergő, az Index.hu újságírója azt mondta a szerzőnek:
