Featured

Az MTA újabb csatára készül Palkovics miniszterrel, akadémikussal, az MTA tagjával

Hétfőn kezdődik az MTA 191. közgyűlése. A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar tudományosság egészének jövőjét meghatározó előterjesztésekről kell döntést hoznia az MTA Közgyűlésének május 6-án. 

A Magyar Tudományos Akadémia önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestület, amely a tudomány művelésével, támogatásával és képviseletével kapcsolatos országos közfeladatokat lát el. A Magyar Tudományos Akadémia legfőbb döntéshozó testülete a Közgyűlés. Tagjait a hazai akadémikusok és a nem akadémikus közgyűlési képviselők alkotják (utóbbi csoportban nemrég választottak új tagokat).

Az Akadémia évente legalább egyszer közgyűlést tart.

  • A Közgyűlés egyebek mellett dönt az Akadémia működésével kapcsolatos stratégiai elvekről, és szabályzatot alkot az Akadémia szervezetéről és működéséről (Alapszabály).
  • Szakmai testületek előterjesztése alapján véleményt nyilvánít a hazai tudomány és a társadalom alapvető fontosságú kérdéseiről.
  • Elfogadja az Akadémia vagyongazdálkodásával kapcsolatos szabályokat. Megvitatja és elfogadja az Országgyűlés számára készülő beszámoló koncepcióját.
  • A Közgyűlés alapítói jogkörében dönt költségvetési szervek (pl. kutatóintézetek) megalapításáról, átszervezéséről, átsorolásáról, megszüntetéséről.
  • A Közgyűlés határozatai kötelező érvényűek a Magyar Tudományos Akadémia összes szervezetére és vezetőjére.

Az elnöki köszöntő után a hagyományoknak megfelelően átadják a legrangosabb akadémiai elismeréseket.

Az ezt követő zárt munkaközgyűlés az elnöki beszámolóval kezdődik, majd a 191. közgyűlés legfontosabb napirendi pontja következik. A jelenlévő közel 500 tudós – akiknek nagyobb része egyetemi ember –

az MTA-nak a saját kutatóhálózatával kapcsolatos előterjesztéséről szavaz majd.

Mint arról röviden beszámoltunk, az eredetileg az MTA vezetői által összeállított előterjesztést az MTA Elnöksége – két közgyűlés között legfőbb döntéshozó szerve – 2019. április 30-ai ülésén megvitatta, és azokat módosítások után ellenszavazat nélkül (két tartózkodással) elfogadta, megerősítve korábbi állásfoglalásait.

A munkaközgyűlés ebédszünetében, várhatóan 14 órakor az MTA elnöke sajtótájékoztatót tart, amelyen a tervek szerint az ITM minisztere is részt vesz.

Kedden az akadémikusok gyűlésén a tagválasztással folytatódik a munka.

A tagjelölő osztályülésen titkos szavazással, egyszerű szótöbbséggel (több mint 50% „igen” szavazattal) határoztak az ajánlott személy tagjelöltségéről.

Délután az immár megszokott napirendnek megfelelően tudományos előadásokat hallgathat meg a Közgyűlés.

Szerda délután immár harmadik alkalommal kerül sor a Közgyűléshez kapcsolódva a Fiatal Kutatók Fórumára, amelyen egyebek mellett a Fiatal Kutatók Akadémiájának eddigi eredményeiről, terveiről, valamint a fiatal kutatók hatékonyabb pályázati támogatásának érdekében végzett munkájáról lesz szó.

Csodás jövőt vizionál a kormány

Száguldó gazdaságot vár a kormány a következő négy évben, mélybe hulló adóssággal és eltűnő államháztartási hiánnyal. Ehhez versenyképességi fordulat kellene, de ennek kiadási oldala nem nagyon látszik. A családvédelmi programtól remélik a növekedés másik támaszát.

Dacolva az összes – független – makrogazdasági előrejelzéssel, a kormány változatlanul magas növekedéssel tervez az Európai Bizottságnak most benyújtott konvergenciaprogramban, vagyis a következő négy évre vonatkozó tervében, amelyet Varga Mihály pénzügyminiszter mutatott be.

De hogyan lesz ekkora?

A főbb adatok a következők a 2019-23-as években:

  • a GDP (százalék): 4,0, 4,0, 4,1, 4,2, 4,0
  • államadósság (a GDP százalékában): 69,2 66,7 62,8 59,3 55,9
  • államháztartás hiánya a GDP százalékában): -1,8 -1,5 -1,2 -0,5 0,0

A legelső problémás pont a növekedés tartósan magas szinten maradása. Nincs olyan komolyan vehető elemzői vélemény, amely osztaná ezt a derűlátást. Általában

már erre az évre is inkább 3,5 százalék körüli a prognózis,

a következő évekre pedig ennél is kisebb rátát várnak. Elsősorban a világban mutatkozó gazdasági lassulás hatásaként, amely alól Magyarország se képes kivonni magát. Másodsorban az uniós támogatások kifutása (2020-tól) járul hozzá a kisebb teljesítményhez.

Voltaképpen a kormány is ezzel számol, a 2020-23 közti években 2,3, 1,5, majd 0,7-0,7 százalékos hozzájárulással kalkulálnak az EU-tól. Összehasonlításul: az elmúlt évek átlagában 3-4 százalék körül járultak hozzá a bruttó hazai termékhez (GDP) a közösségi pénzutalások, de volt olyan év, amelyben 6 százalékot meghaladó összeg érkezett.

Egyelőre tehát nagyon nem világos, hogy a felvázolt fejlődés növekedési oldala teljesülhet-e. Ha megnézzük a fenti fő számokat, akkor azt látjuk, hogy folyamatosan csökkenő költségvetési hiányt tervez a PM, olyannyira, hogy 2023-ban

már nem is lenne deficitje az éves kiadás-bevételnek.

Mindezzel párhuzamosan az államadósság szintje is radikálisan esne. Nem kis összegekről, mindent egybevetve ezermilliárdokról beszélünk, amelyeket pozíciójavulásként vár a kormány.

Versenyképesség és CSOK

De mitől várja a példátlanul állandó és magas növekedést a kormány? Először is a 2010 óta folyamatosan ígért, de mindeddig elmaradt versenyképességi fordulattól és a családvédelmi programtól. Ennek kiadást növelő hatásait mutatja a táblázat.

Mindezeket szövegszerűen is kifejtik, ebből csak három területet mutatunk be, a talán legakutabbakat. Az oktatásról kifejtik, hogy a következő időszakban a képesség-centrikus oktatásra helyeződik át a hangsúly. Ez olyan tudást feltételez, ami az elméleti összefüggések mellett a gyakorlatban is hasznosítható. A tanulók alkalmazkodóképességét a munkaadói igények erőteljes megjelenése is előmozdítja.

Az egészségügyi átalakítások középpontjába a betegségek megelőzése kell, hogy kerüljön. Ezt a különféle szűrőprogramok mellett az alapellátások fejlesztése, kapuőri szerepének megerősítése szolgálja. Ennek folyományaként a súlyos betegségek korai detektálása és így eredményesebb, egyben költséghatékonyabb gyógyítása válik lehetővé. Amennyiben betegellátásra kerül sor, az egészségügyi kezelések költséghatékonyságát szükséges szem előtt tartani, úgy, mint a rövid időtartamú ellátási formák igénybevételét. A korszerű gyógyításhoz a finanszírozásnak is igazodnia kell – áll szó szerint a programban.

Lényegében itt is évek óta ugyanezt halljuk a kormánytól,

ki-ki összevetheti személyes tapasztalataival, mekkora előrelépés történt.

Ha ránézünk a táblázat soraira, azt láthatjuk, minimális vagy szinte semmilyen pluszkiadással sem számolnak (sőt, az oktatás esetében a GDP-hez viszonyítva még csökkenne is a pluszpénz). Annyival bizonyosan nem, amekkora az ismertetett tervek rendszer-jellegű átalakulásához szükséges lenne. Miközben csak a bérekben évente ezermilliárd körüli többletráfordításra lenne szükség.

A harmadik a munkaerőpiac. Itt a tervezők szerint komoly munkaerő-tartalék áll rendelkezésre. Elsősorban a veszélyeztetett korcsoportok (fiatalkorúak, kismamák, idősebb munkavállalók) esetében tűnik lehetségesnek az előrelépés, de hosszabb távon arra kell felkészülni, hogy a képzettségi szint emelésére helyeződik át a fókusz.

A számok ezzel szemben azt mutatják, hogy valóban jelentős tartalék a közmunkások és más, értékteremtő munkát szintén nem végzők körében található. Csakhogy miközben az ország legfejlettebb vidékein helyenként lényegében eltűnt a szabad munkaerő, a nagy számú hadra fogható tömeg a nyomorban tengődő megyékben van. Itt viszont munka-kínálat nincs.

Ennek megváltoztatásához megint csak elsősorban oktatás-képzés kellene, amire jelenleg nincs pénz a költségvetésben – és a felrajzolt programban se.

Ezeken a területeken akkora a berakandó pénz igénye, amelyet nem hogy nem elszálló, hanem egyenesen eltűnő költségvetési hiány és meredeken csökkenő államadóssággal finanszírozni szinte a lehetetlenséggel határos.

A családvédelmi tervben bevezetett lakásépítési és más programtól is várja a kormány a gazdaság felpörgését, amellett, hogy további béremelkedéssel, ebből pedig a belső fogyasztás intenzivitásával számolnak.

Még egy apróság, ami kétségeket ébreszthet az emberben, a versenyképesebb gazdaság ígéretével szemben. Egy ponton a programban azt írják, hogy a gépberuházások lendületes bővülése meghatározó az elkövetkező időszakot illetően is, ugyanis a magyar gazdaság tartós és nagy léptékű hatékonyságjavulásához szükséges a termelési folyamatok korszerűsítése a legmodernebb technológiai megoldások alkalmazásával párhuzamosan. Ezen belül elengedhetetlen az automatizáció és robotizáció.

Ehhez képest folyamatosan az összeszerelő jellegű gépberuházásoknak adják az óriási összegű támogatásokat, miközben a korszerűbb gazdasági szerkezethez éppenséggel a feldolgozóipar részesedését kellene csökkenteni a szolgáltató ágazat javára. Mindez azt a gyanút erősíti, hogy tényleg nem véletlen volt az úgynevezett rabszolgatörvény: a kormány azzal számol, hogy az országban végrehajtott befektetések nem fogják kiváltani a nettó munkaerő-bevonási többletigényt, amelyet túlmunkákkal kell teljesíteni, nem pedig élenjáró technológiákkal.

Focimese – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, Latte Macchiatót kérek, ma olyan olaszos a hangulatom, itt járt Salvini is… illetve, látják, hogy ott, a szomszéd asztalnál mennyire fülel az az ember? Akkor beszéljünk inkább a fociról, ne mondhassák ránk, hogy politizálunk. Arról én már nem tehetek, hogy nálunk a fociból is politika lett – meg komoly üzlet. Nem szerencsés, mikor így alakulnak a dolgok.

Pedig ez a fociügy talán még a Salvinit is érdekelte volna, olyan, mint egy valódi maffiatörténet, egy igazi, olaszos krimi. És nagyon benne van, hogy miért beteg a magyar futball.

Egyszer volt, hol nem van egy valamikor NB I-es, most NB II-es csapat, a Balmazújvárosi FC. Ez a csapat még az NB I-es időkben elmondhatta magáról, hogy a vetélytársaihoz képest viszonylag alacsony a költségvetése, az NB I-be is először 2017-ben jutottak fel, de akkor aztán eltökélték, hogy ott maradnak, kerül, amibe kerül. Szerződtettek légiósokat, de az nem sokat segített: idény után visszaestek a másodosztályba. Harakirit szerencsére senki sem követett el, próbáltak visszajutni, csak hát egyre több lett körülöttük a botrány.

A dolog akkor került bele az országos napilapokba, mikor kiderült, hogy a játékosokat szállodába kell költöztetni a korábbi önkormányzati bérleményeikből. Mi is írtunk az esetről – hogy is volt?

„Épp a minap kelt híre, hogy az NB II.-es Balmazújváros játékosait kilakoltatták. Nocsak, mondanánk, megszorult a csapat? Nem, a csapat nem szorult meg, csak éppen a játékosok lakásai hivatalosan szociális bérlakások voltak. Azért voltak azok, mert annak nyilvánították őket. Most valamit elszerveztek – Balmazújvárosban, anélkül hogy részletezném, mert elég bonyolult az ügy, de a városi- és a sportvezetés egyik korrupciós botrányból a másikba evickél – és egy uniós felújítási program miatt el kellett hagyják a lakásokat, míg rendbe nem teszik azokat.

Utána viszont helyi, pályakezdő fiataloknak kellene kiadni a már felújított szociális bérlakásokat – nincs kétségem, hogy a csapat játékosai így vagy úgy pályakezdőnek minősülnek majd, ha másképp nem, azért, mert minden mérkőzést a pályán kezdenek.

Fiatalnak meg mindenképpen mondhatjuk őket, hiszen nem öregek.

Addig is a Pötyi szállóban helyezték el őket, én a magam részéről elég kényelmesnek nevezném a körülményeket, laktam már magam is ilyen helyen és meg voltam elégedve.

Hát akkor hol a baj? Mindenkinek van hol laknia, senki sem fázik.

Csak ott, hogy a szociális bérlakásoknak köze se lehetne a focicsapat támogatásához. Az a Balmazújváros Sport Kft. dolga lenne. Ami azonban össze van fonódva a korábban fideszes városvezetéssel, városi tulajdonú is – a balmazújvárosi profi futballcsapatot működtető cég legutolsó nyilvános, 2017-es üzleti beszámolója szerint a 39 főt foglalkoztató sportvállalkozásnál az átlagos havi nettó jövedelem meghaladta a félmillió forintot. Egyszóval úgy lettek rászorulók a játékosok, hogy az egyszerűség kedvéért annak minősítették őket.”

Van ez így, kérem, sőt, van ez még ígyebbül is, mint látni fogjuk. Ugyanis a csapat alapvető anyagi gondjait az okozta, miszerint tavaly áprilisban öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélték a Fidesz által támogatott független polgármestert, Veres Margitot hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt.

Mit művelt, mit nem, meg nem vagyok mondhatója, azért van a bíróság, hogy ők ítéljenek – de elítélték, bizonyára okkal. Mármost a csapat tulajdonosa az önkormányzat, illetve a Balmazújváros Sport Kft.-t birtokolja, a klub vezetője pedig Tiba István fideszes országgyűlési képviselő volt sokáig. Azonban az új, független polgármester, Hegedűs Péter viszont már nem volt hajlandó akkora pénzeket osztani a csapatnak a városi költségvetésből, amekkorákat kértek – kell a pénz másra, ezer helye van. Ráadásul a csapat is már csak másodosztályú. De hát mennyit is kértek?

Korábban 50 milliós támogatást kaptak évente a várostól, a legutóbbi igényük 374 millió forint volt.

Azért ez az összegecske már szabad szemmel is majdnem látható.

És ami a legszebb: azért kértek ennyivel többet, mert a klubelnök-képviselő Tiba István szerint az NB I-ből történt kiesés miatt elvesztették a szponzorokat. Az így kieső összeget kellett volna a város pótolja.

A 444 szerint:

„Amikor még NBI-es volt a Balmazújváros, a klub büdzséjének 75 százalékát (!) az MLSZ központi támogatása tette ki, míg a maradék 25-öt a város és a kisebb szponzorok biztosították. Ez NBI-es szinten nagyon kevés volt, veszteségnek viszont sok. Hogy milyen profizmus van a balmazújvárosi csapatnál: Tiba azt is mondta az Indexnek, hogy senki nem volt felkészülve arra, hogy a csapat kieshet az NB I-ből, ezért nem készítettek alternatív üzleti tervet, amiben a kieséssel számoltak.”

Ezen a ponton omlott össze Tiba képviselő és adott annak idején egy elhamarkodott interjút tavaly a DigiSportnak, melyben közölte: az a csapat lehet NB I-es, amelyiknek van NB I-es múltja, gazdag szponzora és megfelelő politikai támogatója – ő, mint egyszerű országgyűlési képviselő, ehhez már kevés is. A város nem adott több pénzt, így a csapat a magyar kormányhoz fordult segítségért.

És a kormány rendeletet hozott, miszerint az Emberi Erőforrások Minisztériumának százmillió forintos állami támogatást kell folyósítania a balmazújvárosi foci számára. Jobban mondva, a helyi sportéletet kell támogassák ezzel az összeggel. Itt van, nem csalás, nem ámítás, megjelent a Magyar Közlönyben is.

Hát, ez a pénz tán már csak elég volt nekik?

Dehogy volt. Tegnap derült ki, hogy a Balmazújvárosi FC szekerének már az NB II-ből is kifelé áll a rúdja, éspedig azért, mert 196 millió forint hiányzik a számlájukról. Tegnap a következő közlemény jelent meg a klubot működtető cég Facebook-oldalán.

„HIVATALOS KÖZLEMÉNY:

Klubunk első körben nem kapta meg a 2019-2020. évre szóló licencengedélyt! Ahhoz , hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség megadja az engedélyt, – amely eddig minden évben gördülékenyen zajlott – szükség van a képviselő testület pozitív döntésére az alábbi levélben megfogalmazottak tekintetében !

Bízunk benne , hogy csak a csapaton fog múlni a jövő évi NB II-es tagságunk!

#HajráÚjváros”

A csatolt levélben meg azt kérik a várostól, hogy apportként adja át a cég részére a stadionnak azt a részét, ami még nem a Balmazújváros Sport Kft-é. Így értékben valóban le lehetne nullázni a hiányt, csak hát

érdekes lenne a csapat éves költségvetése és NB II-es helyezése kedvéért lemondani egy ilyen értékes ingatlan tulajdonrészéről… több is, mint érdekes, valódi hűtlen kezelés volna.

Márpedig ma éjfélig ennek el kell dőlnie, így vagy úgy.

Ebből a történetből az a tanulság, hogy a magyar focihoz igazából nem kell labda. Nem kellenének még játékosok sem. Stadionok és klubok kellenek, meg szponzorok és politikusok, de játékra semmi szükség. Ha egy klub helyezése a fentiekben vázolt anyagiak és ügyletek függvénye, akkor le se kéne játszani a mérkőzéseket, amúgy sincs közönség: akkor elég volna, ha a szponzorok és a politikusok leülnének egy fehér asztalhoz, és egymás között eldöntenék az eredményt, mondjuk rablóultival, hogy stílszerű legyek.

Azt továbbra sem értem, miért hívjuk ezt a játékot labdarúgásnak, hiszen a játéknak van benne a legkevesebb szerepe, sőt, azt sem látom, hol van ebben a sport – de ilyen a támogatott magyar foci.

Ilyen lett.

Kell támogatni a sportot, hogyne kéne, de azért ennyivel mégsem – és ha lehetne, nem ártana focizni is néha.

Csak hát – minek tennék?

Látják, ha ezt a Salvini hallotta volna, menten azt mondaná: Magyarországot azonnal és feltűnés nélkül lehetne Szicíliához csatolni.

A legtöbb helyen észre sem vennék, hogy változott valami.

Hol késik az a Cattani felügyelő?

Két korszak a Fidesz történetében

„A Fidesz politikai történetének első fejezete azzal zárult, hogy Orbán elveszítette a csatát mind Európáért, mind pedig az orosz vezető kegyeiért. Nem áll már módjában kijátszani egymás ellen Brüsszelt és Moszkvát, mert az egyiktől csak pofonokat kap, a másiknak pedig már nem tud semmit ígérni. A második fejezet pedig azzal kezdődik, hogy Orbán eszeveszetten száguldozik Peking és a posztszovjet térség között, hogy újabb alternatív kiutat keressen magának.” – ezzel kezdi Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzetét.

Amikor évtizedek múlva valaki majd megírja Orbán Viktor tündöklésének és bukásának történetét, alighanem már világosan látszani fog, hogy 2019 első hónapjai cezúrát jelentettek a Fidesz és a NER életében. Mindaz, ami ez előtt történt, nem volt más, mint belpolitikailag a teljes politikai tér kisajátítása, kül- és geopolitikailag pedig Brüsszel és Moszkva kijátszása egymás ellen. A folyamat 2009-ben, Szentpéterváron kezdődött, amikor is az Egységes Oroszország kongresszusán az addig nagyon oroszellenes magyar ellenzéki vezér, immáron teljes tudatában annak, hogy 2010-ben nyerni fog, s az sem kizárt, hogy kétharmaddal, mindent megtett, hogy Vlagyimir Putyin bizalmába férkőzzön. Az óvatos és gyanakvó orosz vezető azonban nem adta magát túl könnyen; Orbánnak évekig kellett a legelképesztőbb orosz elvárásokat kiszolgálnia ahhoz, hogy tompuljon a vele szembeni bizalmatlanság.

Ez a szakasz tehát lezárult.

Siettette sok minden, elsősorban Orbán azon ambíciója, hogy európai szintű, meghatározó politikai figurává váljék, s így még kevésbé megkerülhető Moszkva számára. Ez láthatóan nem sikerült – és nem is sikeredhetett. Nehéz megérteni, hogy az egyébként nem csak gátlástalan, de racionális Orbán hogy hihette el, azaz: hogyan lehetett vele elhitetni, hogy egy olyan, minden szélesebb nemzetközi befolyástól távol álló ország éléről, mint Magyarország tovább léphet? Jelen pillanatban olasz kollégája, Matteo Salvini már javában szervezi azt, amit Orbán éveken át csak tervezgetett, s ha lesz belőle egyáltalán valami – az európai szélsőjobboldalon mutatkozó indulatok nem sok sikert ígérnek neki – legfeljebb harmadhegedűs lehet, amibe ő semmiképp sem megy majd bele.

Ám azzal, hogy Salvini ügyködése révén nyilvánosságra kerültek azok a tervek, melyeket Orbán oly titokban szövögetett, most kivetni látszik magából az a pártcsalád is, amely egyelőre csak felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ám ne legyenek illúzióink: az Európai Néppárt a májusi választások után – így vagy úgy – egészen biztosan megszabadul a magyar kormánypárttól, s e tekintetben Orbán előtt már aligha áll további alternatív lehetőség. Ugyanis, ha bennmarad, ezzel a Néppárt a szétesést kockáztatja. Így a magyar miniszterelnök 2019 tavaszán egyszerre veszítette el azt, amit biztosan és jókora befolyást magáénak mondva birtokolt, a néppárti tagságot és védelmet, valamint azt, amit csak ezután szeretett volna megszerezni: az európai szélsőjobb vezetését. Márpedig, ha egyikkel sem rendelkezik, ezt követően miért lenne rá szüksége Putyinnak?

A Fidesz politikai történetének első fejezete azzal zárult, hogy Orbán elveszítette a csatát mind Európáért, mind pedig az orosz vezető kegyeiért.

Nem áll már módjában kijátszani egymás ellen Brüsszelt és Moszkvát, mert az egyiktől csak pofonokat kap, a másiknak pedig már nem tud semmit ígérni.

Orbán és Xi Jinping elnök találkozója idén április végén

A második fejezet pedig azzal kezdődik, hogy Orbán eszeveszetten száguldozik Peking és a posztszovjet térség között, hogy újabb alternatív kiutat keressen magának. Közel sem unalmas szemlélni erőfeszítéseit, mert még mindig van benne – ha nem is sok – kreatív erő, de kétlem, hogy lenne perspektíva abban az elgondolásban, ami ezekben a hetekben a magyar miniszterelnököt hajtja. Vagyis, hogy most Pekinget játssza ki Moszkva ellen. Egy hasonló történeten a román Nicolae Ceauşescu egyszer már rajtavesztett, miként a jugoszláv Josip Broz Tito próbálkozásai sem voltak túl sikeresek, s az albán Enver Hoxhaé is csak annyiban, hogy ezzel hazáját a kontinens legszegényebb és legelmaradottabb országává tette.

Ugyanis, szemben az oroszokkal, a kínaiak nem kérnek sem a politikai játékokból sem pedig a katonai nyomásgyakorlásból – Orbán ugyanis csak ezt ajánlhatja fel nekik. Egyik sem áll tőlük persze túl távol, de azt megtartják szorosabb környezetük, a Dél-kínai-tenger térsége számára. Európát a kínai ipari túltermelés olcsó, cserében silány áruival akarják elárasztani, s e téren az Orbán által szorgalmazott Belgrád-Budapest vasútvonal akár még jól is jöhet, de a kínai célok szempontjából ez filléres rész a nagy kínai dömping teljes volumenéhez képest.

Vagyis megint csak a pillanatnyi túlélés a cél. Hogy ma mi lesz – Orbán számára ez az egyedüli releváns kérdés. A holnappal majd akkor foglalkozik, ha pár óra múlva újra felkel a nap. Magyarország kis ország – neki csak ilyen percemberkék jutottak az elmúlt száz évben.

Orbán most viszi ki a Fideszt a Néppártból?

Látványos és nyílt együttműködést jelentett be a szélsőjobboldali Salvinivel Orbán Viktor. Nem Macronra, igen Salvinire, és ők döntenek, kivel működnek együtt. Mindketten új időszámításról beszéltek május végétől. A német Marcus Söder már a találkozót is rossz jelnek tartja.

„Keresni fogjuk az együttműködést Salvinivel. Látványosan, bevallottan és nyíltan” – csapott a közepébe Orbán Viktor a Miniszterelnökségen, miután a kora délután Magyarországra érkezett Matteo Salvini olasz belügyminisztert és miniszterelnök-helyettest elvitte a röszkei határra. A fővárosi sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy csúcson van a két ország együttműködése, mindkettő keresztény alapokon álló Európát akar.

Választás elé állítják Európát

A közös pont a határok védelme, ennek fényében pedig tiszteli Salvinit, amit az a tengereken tesz a menekültek ellen – mondta Orbán. Idézte Salvinit, aki ideérkezése előtt azt közölte, hogy új Európát akar felépíteni. Az olasz politikus pedig elmondta: céljuk meghatározónak lenni Európában, vezető szerepet szeretne magának, ő pedig át akarja szabni a kontinenst.

A közeljövőről Orbán azt mondta, Európa előtt két lehetőség áll a május 23-26 közti európai parlamenti választás után:

a bevándorlás-pártiak kerülnek hatalomra, vagy az ezt ellenzők.

Az Európai Néppártban (EPP) vannak támogatók és ellenzők, mindketten azt szeretnék, ha az EPP a bevándorlás ellenzőivel működne együtt.

Orbán szerint „új fejezetre van szükség”, és Európa akkor jár jól, ha nem Emmanuel Macron francia elnökre, hanem az olaszokra és a magyarokra hallgat bevándorlásügyben.

Eddig tartott az EPP-ben?

Orbán úgy fogalmazott, ők választják meg, kikkel működnek együtt.

„Mi döntünk”

– tette hozzá. Kitért viszont azon kérdés megválaszolása elől, hogy a Fidesz az EPP tagja marad-e. De sokat sejtetően azt elárulta, hogy ha a néppárt összeköti magát a „bevándorlást támogató baloldallal”, akkor

„nehéz lesz megtalálni a helyünket.”

Szerinte az EPP-nek Salviniék felé kell nyitnia.

Matteo Salvini is arról beszélt, hogy május 27-től más lesz a helyzet Európa és az európai népek számára. „Az a célunk, hogy meghatározók legyünk Európában”, sőt, irányítsák Európa átalakulását, alternatívát nyújtsanak  jelenlegi európai irányvonallal szemben.

Salvini egyenesen nagy szövetséget lát Európában saját maguk soraiból. Mint mondta, 24 nap van hátra, az EU történetében először létrejöhet az új többség, kihagyva a néppártot és a szocialistákat.

Orbán egyértelművé tette:

„a legnagyobb szabadsággal akarok arról dönteni, kikkel működök együtt május 26-a után”.

Életerős és ambiciózus emberekkel akarok dolgozni Brüsszelben – így Orbán.

A németek mást vártak

A német kormánykoalíció kisebbik pártjának a bajor CSU-nak vezetője, Marcus Söder azt nyilatkozta, hogy számukra világos, Európában nincs és nem is lehet semmilyen együttműködés a jobboldali populistákkal. Teljesen elfogadhatatlan a Marine Le Pen-féle francia Nemzeti Tömörülés, Matteo Salvini Északi Ligája és a német Alternatíva Németországnak (AfD) között szövődő együttműködés – tette hozzá.

Magyarország pedig egyre bonyolultabb témává válik

– mondta Söder.

Eléggé lényegre törően úgy fogalmazott, hogy abban reménykedtek, hogy az EPP által Magyarországnak adott lélegzetvételnyi szünetnek pozitív hatása lesz, egy Salvinivel való találkozó azonban rossz jel. Ez a találkozó „rossz fejlemények” előjelének tekinthető, és minden bizonnyal szerepet játszik a Fidesz tagságának felülvizsgálata során az EPP-ben.

Orbán négy nap múlva az osztrák szélsőjobb vezetőjével, a Szabadságpárt elnökével, az alkancellár Heinz-Christian Stracheval találkozik. Strache, Salvinihez hasonlóan már régen „meghívta” a Fideszt az EPP-től jobbra álló tömörülésbe.

Másfél évtized az EU-ban: részben elfecsérelt időszak

A temérdek pénz ellenére Magyarország nem aknázta ki az EU-tagságban rejlő lehetőségeket. Az összesített növekedésben sereghajtók vagyunk, más mutatókban maradtunk, ahol 2004-2005-ben voltunk. A jogállam lerombolása megmutatkozik a számokban is.

Mintegy százezer (!) fejlesztés valósulhatott meg Magyarországon a 2020-as cikluszárásig az EU-támogatásával, amelyek nagyjából kétharmada 2013-ig zajlott le. Az Európai Bizottság magyarországi képviseletének kimutatása 2007 és 2013 között 63 ezer, a magyar kormány adatai alapján 2014-2020 között a támogatott projektek száma 31 305.

Pénzesőben leszakadás

A 2018-at még nem tartalmazó összesítés szerint 51,8 milliárd euró érkezett hazánkba, a saját hozzájárulást beszámítva a nyereség 40,4 milliárd euró. Az egyes évek árfolyamán kiszámolva

a nettó nyereség csaknem 12 ezer milliárd forint volt 2018-ig

(azóta ez tovább növekedett). A fejlesztési hozzájárulás uniós aránya 90-100 százalék.

Ennek a rengeteg felzárkózási támogatásnak köszönhetően évente átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) négy százaléka körüli összegek érkeztek Magyarországra. Ez az egész EU-ban (a nettó támogatott országok körében) a második legnagyobb hozzájárulás a lengyelek után.

Ez GDP-arányosan kumulálva 40 százalék körüli tétel. Ami azonban ebből „kijött”, az igen elszomorító. A magyar gazdaság ebben az időszakban összesítve nagyjából 17 százalékkal nőtt, tehát a GDP-hez mért támogatásnak körülbelül a felével. Ennél is nagyobb baj, hogy ezzel

tökutolsók vagyunk a térség országainak sorában.

A már idézett Lengyelország csaknem 60 százalékkal, Szlovákia több, mint 50 százalékkal gyarapította gazdaságát; a hozzánk képest sokkal magasabb fejlettségi szintről induló Szlovénia is 22 százalékkal növekedett. A balti országok 25-35 százalékot teljesítettek.

Megmutatkozik a leszakadó fejlődési tempó az egy főre jutó GDP-ben. Egy közelmúltbeli konferenciára készült tanulmányból kiderül, hogy a rendkívül dinamikus 2010 utáni években ez 11 ezerről 22 ezer euróra ment fel.

Csakhogy míg 15 éve Szlovénia és Csehország mögött hazánk következett ebben a mutatóban, addig mostanra már csak Bulgária és Románia van mögöttünk a közvetlen környéken.

Nem lettünk hatékonyabbak

A sok mindent megalapozó, illetve determináló adatok egyike az, amely azt méri, hogy a termelékenység (egy munkaórára jutó érték) az EU átlagához mérten hogyan alakult. Nos, ebben lényegében ott vagyunk, ahol másfél évtizede voltunk: 66,8 százalékról 67,3 százalékra „emelkedtünk”, amivel szintén a sor végén állunk.

És változatlanul olcsók vagyunk…

Vagyis a magyar gazdaság hozzáadott értéket előállító képessége érdemben nem javult (legfeljebb az itt működő multinacionális cégeké). Ez természetesen megmutatkozik az egy munkaórára jutó munkáltatói kiadásban is. Sok örömre nem lehet okunk, az EU-28-ak átlagában 20-ról 27,4 euróra nőtt az óránkénti teljes munkaerőköltség, a magyar adat 6 euró helyett tavaly 9,2 euró. Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy most éppúgy körülbelül egyharmadannyiba kerül átlagosan a munkáltatóknak egy magyarországi munkaóra, mint 2004-ben.

Ez megmagyarázza azt is, hogy az elmúlt évek dinamikus béremelkedése miért annyira féloldalasan, nagyrészt a külföldi tulajdonú cégeknél valósult meg. Ezeknél a költségeken belül a bér aránya általában alacsony, még van „tartalék”.

…meg korruptak

Sokat elárul a Transparency International Magyarország által készített grafikon arról, milyen összefüggés mutatható ki a jogállam állapota és a beruházások változása között.

Forrás: TI

Az ábra azt szemlélteti, hogy a jogállam leromlásának, vagyis a korrupció növekedésével párhuzamosan csökkent a beruházási ráta a magyar gazdaságban. Ennek számos összetevője van. Kimagaslóan magas (uniós összevetésben) az egyindulós közbeszerzések aránya (körülbelül 30 százalék), sok a „lezsírozott”, testre szabott kiírás, a több ajánlatos tenderek között is jelentős a súlyuk a vélhetően „leosztott” pályázatoknak, és a legnagyobb összegű fejlesztések zöme egy szűk körben csapódik le.

Nagyjából 25 százalékra becsülhető ezekben a túlárazás

az állami közreműködéssel elirányított tenderekben (A Korrupciókutató Központ Budapest tavalyi tanulmányai – itt és itt mindezt részletezik.).

Mindezek mögött olyan kormányzati stratégia húzódik meg, amely szinte predesztinál a pazarlásra. A 2010 utáni eurómilliárdok felhasználásakor megfogalmazott cél az volt, hogy legalább 60 százalékot közvetlen gazdaságfejlesztésre kell fordítani, ennyi pénzt azonban nem képes hatékonyan felszívni a magyar gazdaság. Az emiatti leszakadás pedig csak növekedni fog, mert a kormány már ez év tavaszára lekötötte a 2020-ig tartó EU-s támogatási ciklus teljes keretét. Ugyanebben a szellemben.

Orbán Viktor látomásai – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, kávét kérek, konyakkal. Sok konyakkal. Kevés kávét. Nekem zokog a lelkem, halk, moll melódiák zengenek benne, meg égnek kis rőzse-dalok. Hagyjon most a szódabikarbónával, nem a gyomrom ég, hanem a rőzse-dalok, kérem, nekem mindjárt megszakad a szívem, úgy sajnálom ezt a mi hősies miniszterelnökünket, azt a drága embert… Igen, ma az elfoglalt Orbán Viktorról lesz szó.

A nagyon elfoglaltról. Ez az ember, kérem, sosem alszik, sosem pihen – Néró császárról jegyezte fel Suetonius, hogy naponta csak három órát aludt, és azt is sokallta, mondjuk meg is látszott azokon, amiket művelt – de Orbán szerintem sohasem alszik, sohasem pihen, ő csak utazik, mint egy Odüsszeusz, soha meg nem áll. Nem lesz ennek jó vége.

Össze fog omlani, ezért sajnálom én őt annyira, összeomlik majd a terhek alatt, pihenés, kikapcsolódás híján – már most is látszanak a jelei ennek. És akkor velünk mi lesz?

Ahogy ismerem magunkat, egész jól fogunk élni.

De egyelőre még tartja magát, bár kapkod. Ma, ugyebár, fogadja Salvinit (ennek előkészítéseképpen jelent meg tegnap vele egy nagyinterjú a La Stampában, mindjárt elő is vesszük), holnap utazik Varsóba, megünnepelni Lengyelország uniós csatlakozásának évfordulóját. Tessék mondani, volt valami hivatalos ünnepség de legalább megemlékezés Magyarország csatlakozásának évfordulója alkalmából tegnap? Vagy az csak a lengyeleknél ünnep, nálunk nem? Elárulom a megfejtést: a miénket is Varsóban ünnepli. De utána, május tizenharmadikán jön az apoteózis, a megistenülés, kilenc év – meg még amennyivel több – munkájának gyümölcse, ugyanis azon a napon, a kora délutáni órákban fogadja őt Donald Trump, az Egyesült Államok Elnöke, és ez alkalommal nem a Twitteren ereszkedik szóba vele, hanem Washingtonban.

A találkozó szűk körben zajlik majd. A napirenden az energiabiztonság, a védelmi együttműködés, a kétoldalú kapcsolatok és a regionális biztonsági kérdések szerepelnek.

Én azért vinnék magammal pelenkát, ugyanis az energiabiztonság is, a védelmi együttműködés is azt jelenti, hogy lazítsuk a kapcsolatokat Moszkvával, míg jól van dolgunk, csak ezt diplomáciai nyelven így mondják.

Hát, nem csoda, ha azt sem tudja, hol áll a feje.

Hiszen nemrég érkezett Kínából, ahol minden eddiginél sikeresebb nép- és pávatánc-bemutatóval szórakoztatta a nagyérdeműt, nem kis honoráriumért, kapott érte egy egész vasútvonalat, amit ráér akkor kifizetnünk, mikor már csődbe mentünk.

Nem is csoda, ha kissé szétszórt – én pusztán hálából és szeretetből még ennél is sokkal jobban szétszórnám, de hát nem vagyok én gyalogsági akna.

No, akkor lássuk abból az említett La Stampa-interjúból, hogyan is gondolkodik ez a magát világsztárnak képzelő, állandóan turnézó kis vasúti szakértő, ez az országos, sőt, európai főbakter. Lássuk, miket beszél, abból sokkal többet értünk meg belőle, mint a spekulációkból.

A felvezetés irodalmi igényű, hangulatfestő, hiába, az olasz lapoknál még szakma ez a miénk…

„Orbán Viktor, az ember, aki át akarja rajzolni az EU hatalmi térképét, pontosan érkezik a volt karmelita kolostor könyvtártermébe, Magyarország miniszterelnöki irodája, a szobája két ajtónyira jobbra van.”

Akkor azért nem nagy csoda, hogy ezen a távon nem késik.

„Budáról, a Dunától Nyugatra emelkedő dombról tekint le a fővárosra, és amikor elmagyarázza nekünk, hogy egész Budapestet felújították, „szétbombázták, de újjáépítettük”, identitással áthatott, patrióta büszkeség sugárzik belőle.”

Tessék? Tényleg szétbombázták, de nem te építetted újjá, hanem a nagyszüleink nemzedéke. Csínján azzal a többes szám első személlyel, uracskám!

„Aztán kortyint egyet a teából, mielőtt felidézné első olaszországi találkozását Berlusconival, aki akkor már a politikai pályára aspirált, míg ő, Orbán akkor, 1993 novemberében még csak egy szépreményű, fiatal képviselő volt. Milanellóba ment, a Lovag ajándéka a Capello társaságában elköltött vacsora volt meg a kézrázás Van Basten-nel.

– Silvio be akart szállni a politikába, és azt akarta, magyarázzam el neki, milyen is a mozgalmam felépítése. Azt mondta: Viktor, neked kell megcsinálnod!”

Akkor most számoljunk kicsit. Orbán Viktor 1993-ban épp, hogy túl volt a székház-ügyön, a szerződést január 11-én írták alá, a sajtó május 25-én szerzett róla tudomást, a Fideszen belül eruptív átalakulások zajlottak, rengett a föld, alapítók jöttek-mentek a pártba, pártból (főleg mentek, elfele), Orbánnak nem nagyon lehetett novemberben világos elképzelése arról, mihez kezd, bár húzhatott már jobbra. Ellenben Berlusconi a Forza Italiával csak 1994 márciusában indult a választásokon, még a pártot is összesen három hónappal azelőtt januárban alapította, szóval 1993 novemberében ő egyelőre kívül állt a politikán – Orbán itt nem állít kevesebbet, mint azt: ő indította el Berlusconi politikai karrierjét. Csak remélhetjük, hogy Silvio mester két ungabunga között nem néz bele a La Stampába, mert vége lesz a szép idillnek, a legendás férfibarátságnak.

Sőt, lehet, hogy már vége is van.

„A legjobb barátom még mindig Berlusconi, nagy ember, korszakos. De Salvini szerepe most fontosabb.”

Persze, hogy fontosabb: nem Berlusconi jön ma Pestre, hanem Salvini. Miért jön?

„Nekünk az az érdekünk, hogy Salvinival jó viszonyt alakítsunk ki. Az emberek itt sorstársnak látják őt, mi ketten sorsközösségben vagyunk, mindketten támadásokat szenvedünk el. Ő az a hős, aki elsőként állította meg a tengeren keresztüli migrációt, mi a szárazföldön tettük ezt.”

Hogyne, persze, azzal a drótkerítéssel, ami alig pár tíz kilométer hosszú. Védműnek nem nevezném. Mondjuk szükség sincs rá. De ez a legenda része. Meg is kell mutatni – micsoda nagytakarítás lehet most a déli határon!

„Úgy fogadom őt, mint az olasz kormány miniszterét, miniszterelnök-helyettesét, de nem csupán kétoldalú témákról fogunk beszélni, hanem pártügyekről is. És elmegyünk Röszkére a szerbiai határra is, hogy megnézhesse, hogyan védjük mi a határt.”

Akkor nem tévedünk nagyot, ha a röszkei kirándulást szükséges rossznak tekintjük és fontosabbnak látjuk a pártügyeket.

„- Salvini azt szeretné, hogy az Európai Néppárt lépjen szövetségre vele az európai választás után. És Ön?

– Mondjuk úgy, hogy a néppárt most egy öngyilkosságra készül. Össze akarja kötni magát a baloldallal, hogy aztán így, együtt süllyedjünk el. Az igazság az, hogy sikertelenek vagyunk, egyre kevesebb néppárti miniszterelnök van Európában, és a képviselői mandátumunk is kevesebb lesz.

– De hát a pártját, a Fideszt nem függesztette fel a néppárt? Nem a kizárás ítélete vár Önre?

– Ítéletre az Európai Néppárt vár, mégpedig a választókéra. Én szeretném, ha a pártszövetségünk elkerülné ezt az öngyilkos sorsot.”

Akkor ezek szerint a Fidesz fel sincs függesztve? De, fel van, csak remélhetőleg a választók – Orbán szerint – kiszavazzák a Néppártot az EP-ből, sőt, ha lehet, az írott történelemből is, kifejezetten Vitya kedvéért. Azért erre nagy összegben nem fogadnék, sőt, a Néppárt választási kudarcára sem, de legalább most betekintést nyerhettünk a jövő egyik Origo-vezércikkébe. Mindenképpen győzni fog a Fidesz: ha a Néppárt nyer, azért (hiszen még tagja, ha felfüggesztve is), ha nem ők nyernek, akkor meg azért. Valaki itt nem képes veszíteni – és nem a szó jó értelmében. Mi a megoldás?

„Ne kössük össze magunkat a baloldallal, keressünk egy másik utat, az európai jobboldallal való együttműködés útját! Nem tudjuk, Salvini milyen formációt tud majd létrehozni, de reméljük, hogy egy erőset sikerül. A néppártnak együtt kell működnie az európai jobboldallal. Én nem csinálok titkot abból, hogy én ezt a vonalat támogatom. Később majd meglátjuk, milyen lesz ennek a partnerségnek a formája, de azt nagyon szeretném, hogy az Önök miniszterelnök-helyettese együttműködjön az Európai Néppárttal. A kulcsszerepet ebben persze a Forza Italiának kell játszania, hiszen Berlusconi pártja tartozik az EPP-be. Tehát ez olasz belügy.”

Rúgjunk fel tehát minden eddigi szabályt, szövetséget, Viktorka rossz kedvében van – és ha nem sikerül, akkor olasz belügy, ha sikerül, európai győzelem.

Az itt következő migrációs tirádát engedelmükkel kihagyom, de mi lesz Európával?

„Én három Európáról beszélek, három különböző dimenzióról. Ma három Európánk van, de úgy teszünk, mintha csak egy lenne.”

Úgy már rúgtam be, miniszterelnök uram, hogy kettőt láttam, de úgy még soha, hogy hármat is – maga rendkívüli képességekkel megáldott ember, annyit mondhatok. De meg is magyarázza!

„Az első a pénz Európája, az eurózóna, aztán ott van a biztonság Európája, vagyis a schengeni térség országai, a harmadik a közös piac Európája. Ezek egymástól különbözőek. Fontos, hogy mindenki maga döntse el, melyik csoportba vagy csoportokba akar tartozni. Akik az eurózónában vannak, azok a politikai unió irányába haladnak, ez az ő döntésük, de mi nem tartunk velük. Ami fontos, hogy mindenki legyen benne a közös piacban. Így tudunk később egy vonzó ajánlatot tenni Nagy-Britanniának vagy akár Törökországnak.”

Abszolút nem zavarja, hogy ezek nem külön halmazok, hanem átfedik egymást?

Nem. És azt hiszi, hogy ha ő nem érti, mi sem fogjuk.

Sajnos fogy a terjedelem, már csak egy kérdésre jut hely, és ez az Izraellel ápolt viszony.

„A kormányom az antiszemitizmussal szemben zéró toleranciát folytat. 20 évvel ezelőtt, még az első kormányom idején bevezettük a holokauszt emléknapot az iskolákban. Felújítottuk a zsinagógákat, rendbe hoztuk a romos zsidó temetőket, nagy zsidó közösségünk van, keresztények és zsidók jól élnek együtt. Európa legnagyobb zsinagógája egy kőhajításra van a budapesti bazilikától.”

Emlékeim szerint a két épület az előző kormányok és rendszerek idejében ugyanakkora távolságban feküdt egymástól, sőt, ez így volt még Orbán Viktor születése előtt is, akármilyen zavaró, hogy ezt a földrajzi tényt nem tekinthetjük a NER vívmányának.

Folytatnám, de nem volna értelme: szellemi összeomlást látunk, régebben sem a magyar miniszterelnök volt a legélesebb kés a fiókban, de ez az egocentrikus, monomániás, csőlátású ember sok mindenre volna alkalmas, mely munkakörök közül most egy sem jut eszembe, csak éppen Magyarország miniszterelnökének nem.

És ő megy Washingtonba tárgyalni Trump elnökkel.

Bár lehetséges, hogy Trumppal sok közös vonást fedeznek majd fel egymásban és barátok lesznek.

De azt nem tudom, hogy ennek majd örülhetünk-e.

A Huawei áldozata

Gavin Williamson bűne az volt, hogy kiszivárogtatta a Nemzetbiztonsági Tanács ülésén elhangzottakat a sajtónak. A Huawei ügyről van szó vagyis arról, hogy Theresa May miniszterelnök engedélyezte a kínai cég részvételét az ötödik generációs mobil rendszerek kifejlesztésében annak ellenére, hogy az óceánon túlról komolyan megfenyegették Nagy Britanniát.

A Huawei miatt kizárhatják Nagy Britanniát a titkosszolgálati együttműködésből

Five eyes only – ez a híres ötös jelszava: az USA, Nagy Britannia, Ausztrália, Kanada és Új Zéland ezen az alapon osztja meg a titkosszolgálati információkat egymás között. Washingtonból most megfenyegették Theresa May kormányát: amennyiben nem golyózza ki a Huaweit az ötödik generációs mobil rendszerből, akkor a britek iránti bizalom megrendülhet. Odáig is eljuthatnak a dolgok, hogy a Five eyes mindössze four eyes- ra szűkülhet.

Az amerikai kémelhárítás szerint a Huawei a pekingi hadügyminisztérium cége és ennek megfelelően szorosan együttműködik a hírszerzéssel.

A Huawei chipek egy része információkat továbbíthat Pekingbe anélkül, hogy a külföldi felhasználók erről tudomást szerezhetnének! Washingtonban eddig nem álltak elő bizonyítékokkal, de most

a  Vodafone kutatói érdekes felfedezést tettek a Huawei chipekkel kapcsolatban.

Ezek alátámaszthatják az amerikaiak gyanúját. És természetesen megnehezíthetik Theresa May brit miniszterelnök helyzetét is.

A kínaiak természetesen mindent cáfolnak. A Huawei alapító atyja kijelentette: a világ nem lehet meg a mi chipünk nélkül! Másképp látják ezt Amerikában, ahonnan korábban Mike Pompeo külügyminisztert épp azért küldték Európába, hogy lebeszélje a NATO szövetségeseket a Huawei ötödik generációs rendszeréről. Pompeo Budapesten is járt ebben az ügyben, de nem aratott sikert: Orbán Viktor miniszterelnök arra hívta fel a figyelmét, hogy sem Németország sem pedig Franciaország nem kívánja negligálni a Huaweit! Nemrég Hszi Csinping elnök külföldi állam és kormányfők jelentős csoportját látta vendégül Pekingben. Kína első embere egyértelművé tette: kiállnak a Huawei mögött. Ha pedig valaki szakítani akar a Huawei-jel politikai okból, akkor annak az országnak számolnia kell azzal, hogy Peking ezt ellenséges lépésnek tekinti, melynek azután kínos következményei lehetnek…

A Hivatal titka

Vannak ezen a világon megfejthetetlen rejtélyek. Senki sem tudja, mire volt jó Stonhenge, senki sem sejti a Nazca-vonalak eredeti célját, és senki sem képes megoldani a rejtélyt: mi az Isten csodájával foglalkozott négy évig a Központi Adatfeldolgozó Zrt. nevű állami cég? Stonhenge-ből és a Nazca-vonalakból legalább a Däniken meggazdagodott, de ebből senki sem fog.

Nem fog, ugyanis még egy perui fennsíkon is könnyebb ásatásokat végezni, mint a magyar kormány adatai között: be kéne érjük annyival, hogy a Központi Adatfeldolgozó Zrt.-t megalapították négy éve, hárommilliárd forintból, valamit művelt, aztán néhány napja felszámolás alá került. Előtte viszont gondosan stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánították valószínűleg annak érdekében, hogy a felszámolást a kormányzati felügyelet alá tartozó Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. végezhesse.

Ha viszont az végzi, akkor a nyilvánosság végképp nem fog megtudni semmit arról, igazából mi a jófenével foglalkozott ez a cég éveken keresztül.

Akkor az nagyobb titok marad, mint Dzsingisz kán sírjának helye vagy a Loch Ness-i szörny lumbágója.

Volt, dolgozott és eltávozott az élők köréből. Ne kíváncsiskodjunk.

De mégis, hátha ki lehet valamit deríteni róla – valamennyit a Népszava megtudott, más információk a világhálón végzett keresgélések folyamán derültek ki, de hogy igazából mi volt a dolguk, abban azért senki sem lehet biztos.

A cég neve alapján én valami nagy, általános állami adatkombinátra gondolnék, olyanra, amit az uniós elvek szigorúan tiltanak, amiben benne van minden adat az állampolgárról, születésétől halálig, az ingméretétől kezdve az oltásokig és a csendháborításokig – igen, pont ezt tiltja, de nagyon a GDPR, habár ahol már ilyent létrehoznak, ott afelől is gondoskodnak, hogy kellőképpen titokban maradjon a működése.

A magam részéről még a most kiépülő és egységesülő köztéri kamera-rendszer adatkezelésére is gondoltam volna, bár az azért jóval többe fájna, mint három milliárd: de elvileg ahhoz sem volt köze.

Elvileg ugyanis ez egy olyan cég lett volna, ami „hozzájárul az energiaellátás biztonságához és hatékonyságához, mi több, „választ ad a hazai közműszektor évtizedes problémáira”. A KAF feladatául szabták, hogy átláthatóbbá és egységessé tegye a közműcégek egymás közötti elszámolását, illetve pontos adatcserét és megbízható műszaki és fogyasztási információkat ígértek. Kilátásba helyezték a fogyasztás, a készletek és a hálózat összehangolását is.” (Népszava)

Magyarul, összekötötték volna a villany-, víz- és gázfogyasztás összes adatát, hogy optimalizálják. És egyúttal a közműcégek közötti konfliktusoknak is véget vetettek volna.

Ami nagyon szép és nemes gondolat, csak éppen a közműcégek között nem voltak konfliktusok. Sőt, ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a már alapításkor is létező Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal. Akkor erre nem kell másik – de mire szolgált a KAF? Volt, aki azt gondolta, majd átvenné az állami kézben lévő áram-, illetve a Mol tulajdonolta gázrendszer-irányítást. Ezt azonban cáfolták. Akadtak, akik „okos mérők” telepítését várták, megint mások az ipari fogyasztók segítőjeként tekintettek rá.

Semmi sem történt ezen a fronton. De semmi.

Akkor, mondjanak bármit is az alapításáról, ez a cég kicsit sem foglalkozott energetikával. De valami fontos munkát végezhetett mégis, mert először Seszták Miklós akkori nemzeti fejlesztési miniszter hatáskörébe tartozott, aztán átkerült Lázár Jánoshoz, végül Bártfai-Mager Andrea akkori postaügyért és nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős kormánybiztos vette át, aki azonban csak a kormányfőnek volt köteles jelenteni a hatáskörébe tartozó ügyekről. A mostani joggyakorló pedig a – Bártfai-Mager Andreához már vagyonminiszterként tartozó – Magyar Nemzeti Vagyonkezelő.

Hát, most már ugyan gyakorolhatja a felszámolás jogát, illetve… illetve, akár az újraindításét is, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. révén.

És valamit mégis dolgoztak! Dolgoztak, mert az igazgató 2016-ban például 34 millió forint fizetést kapott, „Az állományi létszám 2016-ban 40 fő volt, a bérköltség 600 millió forintra rúgott. 2017 végére 17-en maradtak, akik 327 millióba kerültek.”

Azért volt egy átlagbérük.

Egészen pontosan 19,23 millió forint évente.

Havi 1,6 millió.

Ennyit az ember még bruttóban is elfogad.

Viszont könyvelt bevételük nem volt, csak kiadásuk: 2015-ben 462 milliós, 2016-ban 1,26 milliárdos, 2017-ben pedig 912 milliós veszteséget hoztak össze. Ez okozhatta, hogy tavaly novemberben az adóhivatal, idén januárban pedig egy közjegyző indított végrehajtást a társaságnál. Április elején pedig a bíróság elrendelte a cég felszámolását is.

Most meg lám, vége a dalnak.

Az még rendben van, hogy vége, de meg tudná mondani valaki, hogy miről szólt? Mert, hogy nem energetikáról, az majdnem biztos.

Léteznek persze olyan kormányzati feladatok is, amiknek szerves része az adatkezelés és  -nyilvántartás, ráadásul könyvelhető bevételt nem hoznak, nem is hozhatnak, mi több, mindenképpen központi irányítás alatt kell dolgozzanak.

Ilyen például a hírszerzés vagy az elhárítás.

Csakhogy mivel fogalmunk sincs, mivel foglalkozott a Központi Adatfeldolgozó Zrt., azt sem állíthatjuk, hogy ez lett volna a feladata, mert erre sincs bizonyítékunk.

Azért a székházát és az adatbázisát meg kéne hagyni, hátha kiássák pár ezer év múlva a régészek és ők rájönnek.

Bár, ahogy elnézem… ezek a mostaniak nem képesek megtalálni a nyitját még Stonehenge-nek sem.

Szóval, ez reménytelen.

Örök titok marad.

A vasútépítés titkai – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, feketét, méregerősen, ma számokról és cégekről beszélünk, ma koncentrálni kell. Bizony, már megint arról a fránya belgrádi vasútról lesz szó, arról a drága kis vonalról, amit még annyit fogunk emlegetni, főleg, mikor ki kell majd fizessük, arról… Illetve inkább a céges környezetéről, mert komolyan mondom, érdemel az is némi közfigyelmet.

Ugyebár, nem győzöm ismételni, mert sokan most sem értik: az üzlet úgy néz ki, hogy a kínai kormány a kínai Eximbankon keresztül adja a hatalmas hitelt a magyar kormánynak, amely azt továbbadja az építtető, három cégből álló konzorciumnak. Ők megépítik, minél drágábban, annál jobb, de lesz ott pénz, akármennyi, megéri az a kínai kormánynak: aztán elvileg az üzemeltetésből kell kitermelje a kölcsönt a konzorcium, csak éppen nem a szakértők által megjósolt 2400 vagy 83 év alatt, hanem hamarjában kell megkezdeni a törlesztést. Ez nem fog menni, a magyar állam nem kapja meg az általa továbbított pénzt, így mi is adósok maradunk a kínai államnak, az meg majd büntetésből magához veszi a vasutacskát kilencvenkilenc évre – vagy örökre, mert ennyi idő egy vasútvonal életében elég sok.

Persze értékbecslés után, szóval államadósságunk is marad a végére szépen, vastagon, akármibe lefogadhatjuk.

Ki van ez találva, mint már mondtam párszor, de lássuk, melyik az a három cég, amely képes és hajlandó volt vállalni ezt az üzleti öngyilkosságot?

Név szerint az RM International Zrt., a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft. és a China Railway Electrification Engineering Group Kft. alkotja a konzorciumot. Ebben a mai világban ha ennyit tudunk, akkor már elég sokat tudunk, a világháló tele van adatbázissal, némelyik ingyenes is, lássuk az információkat, hasonlítsuk össze őket picit!

Először is, mit tudunk Mészáros-féle RM International Zrt.-ről?

Rövidített név RM International Zrt.
Ország Magyarország
Település Felcsút
Cím 8086 Felcsút, 0311-5. hrsz.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.11.23
Jegyzett tőke 5 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.03.25

Ez persze nem az összes adat, csak azok, amikkel tudunk is kezdeni valamit.

Lássuk ugyanezeket a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ről!

Rövidített név China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1054 Budapest, Honvéd utca 8. 1. em. 2.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.06.12
Jegyzett tőke 5 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.03.25

Hát kérem, akkor ez nem egy patinás pekingi firma, ezt is minálunk alapították, persze más kérdés, hogy az alapítója volt patinás is, pekingi is.

És mi a helyzet a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-vel?

Rövidített név China Railway Electrification Engineering Group (Magyarország) Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1134 Budapest, Váci út 33.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.12.21
Jegyzett tőke 3 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma

Akkor körülbelül ugyanaz a helyzet, mint az előző esetben. De kérem, legyünk jóhiszeműek, van az úgy, hogy nagyra hivatott pekingi vasútmérnökök feltarisznyálnak 2017-ben, hamuban sült mantout készíttetnek maguknak az útra és elindulnak Magyarországra, céget alapítani, mert megálmodták, hogy ők itt kell vasutat építsenek. Csakis így lehetett, sehogy másként.

Amint az is nagyon valószínű, hogy egy ködös novemberi reggelen, 2017-ben Mészáros Lőrinc Li Taj-po klasszikus verseinek olvasása közben jött rá, hogy neki csakis és kizárólag kínai társakkal kell majd két év múlva vasutat építenie. Leette a könyvtekercset, ivott egy korty maotáj-pálinkát és felhívta Pekinget, hogy megkérdezze: kiket ajánlanának.

Lássuk, miben hasonlít egymásra a három cég? Mindhármat 2017-ben alapították, olyan fél év szórással, mindhármat minimális alaptőkével indították: a Mészáros-félének és a China Tiejiuju Engineering & Constructionnek ötmillió szerepel a bejegyzésben, a  China Railway Electrification Engineering csak hárommillióval szerénykedik a sor végén.

De miért pont akkor alapították őket, amikor?

Annak is megtaláltam a titkát.

A Budapest-Belgrád vonal ügye nagyon-nagyon régen merült fel először (mármint: viszonylagosan mondható réginek a történet), Orbán Viktor először 2013. november 25-én, a Bukarestben zajló Kelet-Közép-Európa(KKE)-Kína csúcstalálkozón állapodott meg Li Ko-csiang kínai és Ivica Dacic szerb kormányfővel arról, hogy együttműködnek a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése érdekében. Hát megállapodni sok mindenben lehet, főleg együttműködésben, az csak egy szándék, egy gesztus, azt mondja: „nincs ellenemre, segítek is benne, ha kell”. Aztán Isten malmai lassan őröltek, a magyar kormányfő több mint egy évvel később, 2014. december 14-én jelentette be Belgrádban, az akkori Kelet-Közép-Európa-Kína csúcsértekezleten, hogy „Magyarország, Szerbia és Kína szerdán aláírja a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítéséről szóló megállapodást.”

Jó munkához idő kell, rosszhoz még több: arra további egy évet kellett várni, hogy a magyar és a kínai kormány aláírja a megállapodást a vasútvonal fejlesztéséről és finanszírozásáról – erre 2015. november 24-én, Szucsouban került sor. Ennek alapján a Budapest és Kelebia közötti, 166 km hosszú, egyvágányú pályát kétvágányúvá fejlesztik.

Közben volt egy uniós korrupciós vizsgálat, de 2016 novemberében megalakult a fejlesztésért felelős Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. is, amelynek tulajdonosai 15-85 százalék arányban a MÁV, valamint két kínai vasúttársaság, a China Railway International Corporation (CRIC) és a China Railway International Group (CRIG). Ennek viszont nincs köze a kivitelező cégekhez, azok a fentebb említettek. Azonban 2017 november 26-án Li Ko-csiang kínai kormányfő megérkezett Budapestre a Kelet-Közép-Európa-Kína csúcsértekezletre, másnap pedig megjelent a projekt kivitelezéséről szóló közbeszerzés ajánlattételi felhívása.

Jegyezzük meg a dátumot: 2017. november 27.

Mikor is alapították a Mészáros-féle RM International Zrt.-t?

2017. november 23-án. Négy nappal a közbeszerzési tender kiírása előtt.

(A kronológiáért köszönet az Átlátszónak)

Ez a Mészáros egy vátesz, a jövőbe lát, ha csak négy napra is, de jós ez az ember, látnok, próféta.

Ez gyorsan alapított egy céget, ami azóta sem művelt semmit, direkte azért, hogy jó eséllyel pályázhasson erre a vasúti kivitelezésre. Az, hogy a kínaiak is látnokok, már más kérdés, persze, hogy azok, ők meg biztos a I Chinggel jósolták meg, mikor van szerencsés nap cégalapításra, arról már a konfucianizmus tehet, meg a jóscsontok, hogy így eltalálták a tutit.

Egyáltalán, van ennek a Mészárosnak tapasztalata vasúti ügyekben?

Nem fogják elhinni: valamennyi van. Ugyanis tavaly januárban összesen 14,05 milliárd forintnyi megrendelést nyert el Mészáros Lőrinc két cége, az R-Kord Kft., illetve a Prolan Irányítástechnikai Kft. vasúti korszerűsítési munkákra. A feladat első része Pusztaszabolcs–Dombóvár között központi forgalomirányító rendszer kiépítése, a második rész központi forgalomirányító rendszer kiépítése Rákos–Újszász–Szolnok vonalszakaszon, illetve biztosítóberendezési áramellátások korszerűsítése a MÁV Zrt. országos hálózatán. Ezt a budakalászi székhelyű Prolan egyedül nyerte. Az R-kord a V-Híd Zrt.-vel közösen nyert egy közel 14 milliárdos vasútfelújítást is a Debrecen-Ebes vonalon.

Igen ám, de ezek nem lehetnek referenciamunkák az RM International Zrt. számára – hiszen egyikhez sincs semmi köze. Az RM International ugyanis mindezidáig két szalmaszálat sem tett keresztbe, társai úgyszintén nem.

Hogyan is mondta az RTL Híradójának Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója?

„Itt nem a tulajdonosi háttéren van a hangsúly. hanem a cégek felkészültségén és azon a vállaláson, amit a beruházás érdekében tesznek.”

Igen, jól tetszettek olvasni. Ezeknek a cégeknek a felkészültségén, amelyek eddig még egy sorompót vagy bakterházat sem építettek. A vállalás sem valami óriási: a három cég összalaptőkéje tizenhárom millió forint, ennyit Mészáros kevesebb, mint egy óra alatt megkeres, különösebb erőlködés nélkül (ugyanis a napi.hu kalkulációja szerint óránként 18.2 millió forint bevétele van neki).

Szóval, csőd esetén sem sokat kockáztat. Bagatell, így mulat egy magyar úr.

Tudják mit?

Nem írom le, miféle következtetésre jutottam.

Kell a fenének a per.

Pont arra, amire maguk.

Igen, azt, oda.

Beléje.

Neki.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK