Featured

A hit és a törvényalkotás

Sokaknak nem tetszik, s érthetetlennek tartják, hogy Ferenc pápa a minap (nem először) elutasította az abortusz gyakorlatát, a magzatelhajtást „bérgyilkosságnak” nevezve. Hogyan lehetséges az, hogy ez a „liberális pápa”, aki együtt érez a szegényekkel, s aki nem rekeszti ki az üdvözülés rendjéből a melegeket, most ilyen csúnyán és ellentmondást nem tűrő módon támadja az abortuszt?

A helyzet az, hogy Ferenc pápa – s az itt most természetesen más kérdés, hogy ez kinek tetszik, s kinek nem – abszolút következetes saját hitéhez, amikor a szegények, a kiszolgáltatottak, a nélkülözők és a nincstelenek mellett áll ki, abszolút következetes, amikor a melegektől nem tagadja meg az üdvözülés lehetőségét, s abszolút következetes, amikor elutasítja az abortuszt. A Didakhé, a legrégebbi ránk maradt egyházi rendtartás, az ókeresztény irodalom kiemelkedően fontos szövege (i.sz. I. század vége – II. század eleje) az alábbiakat mondja: „…ne hajtsd el a magzatot…”. Igaz, azt is megemlíti a textus, hogy „gyermeket meg ne ronts” (II,2.), s csak jelzem, hogy ez utóbbi tilalom is változatlanul érvényben van, még akkor is, ha igen sokan erről megfeledkeznek. Vagy a III. század 20-as éveiben meghalt Tertullianus keresztény apologéta egyik legfontosabb írásában ezt mondja: „az anyaméhben fogamzott magzatot sem pusztíthatjuk el…” (Apol. IX,8.) De lássunk friss szöveget is, mondjuk II. János Pál Evangelium vitae kezdetű enciklikáját, ahol – egyebek mellett – az abortuszt (a II. Vatikáni zsinat nyomán) „utálatos bűncselekménynek” nevezi (Ev 58.) Mindez tökéletesen egybecseng a katolikus hagyománynak az életről és a fogantatásról szóló antropológiai szemléletével.

Szóval nem Ferenc pápával van baj, sem itt, amikor elutasítja az abortuszt, sem ott, ahol kiáll a szegények, a megalázottak és a megnyomorítottak mellett, vagy akkor, amikor nem átkozza ki a melegeket, hanem őket is Isten teremtményeinek tekinti, annak minden következményével.

Jó lenne végre ezeket tisztázni ebben az országban, kiváltképp akkor, amikor ócska és tudatlan pártpropagandisták hada, avagy akár a hazai püspöki kar pártpolitikai alapon kiglancolt püspöke harsog a hazai hatalomnak tetsző, s a pápát elítélő baromságokat, midőn Ferenc pápát liberalizmussal illetik. Nem liberális Ferenc pápa, s most, amikor az abortusz ellen szólt, nem antiliberális, hanem saját hitét és a keresztény tanítást konzekvensen követő egyházfő.

Következetességével ő valóban védi a kereszténységet (függetlenül attól, hogy ez kinek tetszik, s kinek nem tetszik), szemben azokkal a hangos és otromba „keresztényvédőkkel”, akik egész életmódjukkal és megannyi cselekedetükkel a kereszténységet tapossák páros lábbal, saját politikai érdekeikhez igyekezvén igazítani a kereszténységet, fennhangon „keresztényvédőknek” becézgetvén magukat, ám közben szakadatlanul megsértvén a keresztény tanítás legalapvetőbb értékeit és előírásait, miközben a nemzet ügyét saját maguk, családjuk és haveri körük gyanúsan megteremtett jólétével és meggazdagodásával azonosítják.

És csak megjegyzem, mielőtt kitörne itt a vita: én nem a kereszténységnek az abortuszról szóló tanítását értékeltem – magam például erről igen eltérő módon gondolkodom -, pusztán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy érdemes megismerni a keresztény hagyományt, mielőtt Ferenc pápáról bármit is állítunk.

Máskülönben, tudatlanságunk okán, akár még komolyan is vehetjük a nagyszerű „keresztényvédőinknek”, az egy Fideszre eső feltűnően sok keresztény apologétának a manipulatív és hazug zagyvalékait.

És még valami: a keresztény embereknek jogukban áll a hagyományuknak megfelelően gondolkodni az abortuszról, jogukban áll ennek megfelelően dönteni, s élni az életüket. Másnak meg jogában áll elutasítani az abortuszról szóló keresztény tanítást, jogában áll ennek megfelelően dönteni, s élni az életét.

A törvényalkotásnak viszont nincs joga, sem ebben a kérdésben, sem másban ahhoz, hogy hitelvekre (bármely egyház vagy felekezet hitelveire) alapozva alkosson törvényeket, s tegye azokat általános normatívává.
Gábor György

Tájkép csata után

Nyert a Fidesz. Nem kicsit, nagyon. Majdhogynem képes volt csodára is: alig maradt le egy tisztán listás választáson megszerzett kétharmadról. Ez az egyetlen gyógytapasz, amibe az ellenzék kapaszkodhat és kapaszkodik is.

Merthogy az ellenzék egy tapodtat sem javított helyzetén, már ha nem nevezzük az átstrukturálódás környezettisztító folyamatát annak.

Hiába hivatkozna bárki arra, hogy mennyire lejtett a pálya, a helyzet az, hogy előre tudta mindenki, milyen feltételekkel és körülményekkel számolhat és ennek tudatában vágott bele a megméretésbe.

Az önfogyasztás kétes dicsősége

Az MSZP hosszú, szorgos és kemény munkával erodálja magát, de csak most először nem volt képes különböző kommunikációs módszerekkel „elfedni a bajt”. Hangerővel már ezen a sekélyes pályán sem lehet érvényesülni. Egyedül Újhelyinek van hangja, s szintén egyedüliként Korózs Lajos szokott igazat mondani. Ráadásul ezt a csodás eredményt, a 6,68 százalékot a Párbeszéddel karöltve hozták össze, méghozzá úgy, hogy

sokan csak azért szavaztak a pártszövetségre, hogy legalább harmadikként bejuttassák Jávor Benedeket

képviselőként. Tudom, a ha nem egy politikailag értékelhető fogalom, de azért én eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy nélküle az MSZP úgy járhatott volna, mint az MKP Szlovákiában, amely épphogy lecsúszott a képviseletről…

Néhány hete azt kérdeztem a Párbeszédtől, nem sajnálják e, hogy pártépítés helyett az MSZP farvizén ugyan bejutottak a parlamentbe, de az MSZP által rájuk kényszerített megalkuvó félrenézés (parkolási ügy) és további alkuk során elveszítették a zuglói polgármester jövőbeni pozícióját, felcserélték a főpolgármester-jelöltség mára elérhetetlennek tetsző álmával.

Szerintem néhány héten belül Karácsony Gergelyt lecserélik „Harcos Szabó Tímeára” és csak azért nem szakítanak a szocikkal, mert akkor odavész a parlamenti frakció számottevő apanázsa.

A jó választás erénye – feleségnek is

A Demokratikus Koalícióról annyit: a jó vezetőnek nem kell mindent jobban tudni a többieknél,

elég, hogy meg kell tudja választani, kivel száll egy hajóba. Gyurcsány jól választott. Feleséget is.

Talán már előbb kellett volna.

Ha túl nagy az arc

Nem látok az LMP belügyeibe. Hétről hétre érzékelhető volt a leépülés, a két pártvezető hangja egyre csendesült, egy ideig Ungár Péter aktívan ásta tovább az ellenzéki árkokat, majd a szépen fogalmazott magába visszaforduló mondatai hatékonytalanságát felismerve összefogáspárti hangokat is megpendített, de úgy, hogy

„összefogok veletek, ha hajlandóak vagytok elfogadni, amit én akarok”.

Itt van például a Puzsér-féle rémálom. Puzsér jó a médiában provokátornak, de már megbocsásson a világ, egy sétáló utcák programmal csak akkor vált nulla fölé értékelhetővé, amikor Vágóék hozzátették zöld víziójukat. Igaz, abban is talán a szlogen volt az egyetlen önálló gondolat, vagy talán az sem.

Azon nem csodálkozom, hogy az elnökség lemondott, azon sem. hogy Ungár hangos mea culpába kezdett, pedig ő aztán legalább azt a kétes értékű eredményt fel tudja mutatni, hogy sikerült a polgármester-választást a köz számára átláthatatlanná tenni, ami majdnem lehetetlenné teszi a most átstrukturálódott ellenzéki oldal számára az új főpolgármester-jelölt felépítését.

(Igazán sajnálom, hogy néhány hete Bokros Lajos nem állt kötélnek, nem adott interjút a FüHü-nek, pedig szándékaim szerint az első kérdésem lett volna: Ha ismét felkérik, elvállalná-e a főpolgármester-jelöltséget?)

Ha túl nagy a mellény

A nagy mellényt, ami az ellenzék legnagyobb pártja címmel járt, a Jobbiknak most szépen le kell vetni, és beállni valamelyik sorba. Lehet az LMP-vel összebútorozni, és ott még az erősebb jogán nosztalgiázni is a régi szép időkön, vagy

a szép lassan lemorzsolódó tagságot hagyni feloldódni

a Mi Hazánk kénsavas üstjében. Ha a tagság változása egy irányú, és csak odafelé mennek, el tőlük, abból sok nem sül ki. Végül pedig ne mondhassa senki, hogy előítéleteim vannak, így eshetőségnek meghagyom: igenis lehet a nyilas kutyából demokratikus szalonna.

Egy új mai mese: az okos leányok

Amikor a momentumosok elkezdték politikai pályafutásukat és igazi „vízen járóként” kiosztottak és kioktattak minden politikai résztvevőt, nem sok jót néztem ki belőlük. Jó helyre születtek és ezért a környezetükben szép számmal megtalálható, a politikai boszorkánykonyhát rutinosabban használók elkezdték lefaragni vadhajtásaikat, mígnem aztán egyszer csak kezdtek szerethetővé válni azon túl is, hogy a sármos Fegyőr mosolyáért odavoltak a tinilányok. Lányok. Igen, a két lány, nevezetesen Donáth Anna és Cseh Katalin okos és politikushoz méltó mondatai célba értek,

a fiúk pedig kezdtek igazodni az okos gondolatokhoz,

nemcsak jól hangzó mondatokkal ostromolták korosztályukat. Beértek. Gratulálok.

Aggodalomra csak az ad okot, hogy a két lány elmegy Brüsszelbe és kétségem sincsen afelől, hogy szép pályát futnak be ott. De vajon van-e harmadik éles eszű gondolkodó a Momentum tarsolyában? Nem bánom, lehet pasi is…
ha lehet egy javaslatom: Igazolási időszak van, Szél Bernadett és Hadházy Ákos jó erősítés lehet.)

Nagy győzelem Orbánnak, az EPP-ben mégis kicsengethetnek neki

A reméltnél kisebb Fidesz-siker és a szélsőjobb gyengébb térnyerése láttán nem látszik a maradás az EPP-ben. Erről beszélt Weber, és ezt mutatják az erőviszonyok.

Részvételében rekord lett az EP-választás, nálunk is, Európában is, a Fidesz azonban az óriási – a nyomasztó jelző se túlzó – propaganda és mozgósítási fölény ellenére az 52,2 százalékkal gyengébb eredményt ért el, mint tíz éve (56,4 százalék), ellenzékben. Akkor 1,6 millió szavazójuk volt, most 1,78 millió.

Nem meggyőzők a mosolyok

Nem csoda, hogy nincs őszintén kitörő öröm az arcokon: elmaradt a remélt 60 százalék körüli, kétharmados többség, meg kell elégedniük az eggyel több, 13 székkel az EP-ben. Arról nem beszélve, hogy ezt a tömeget is úgy söpörték össze, hogy a vidéket – azon belül is a legnyomorultabb helyzetűeket – szinte tarvágás-szerűen, 90 százalékkal állították maguk mellé, az ország ezen felüli másik fele lényegében nem kér Orbánékból. (Arról más írásban kell foglalkozni, miféle jövőt sejtet az ország számára az, hogy a kormány – elnézést a kifejezésért, nem sértőnek szánva – a vidéki prolikon kívül lényegében csak az általa felpumpált felső tized egy részét tudhatja maga mögött.)

Európa se arra ment, amerre „kellett volna”

Ennél rosszabb hír azonban, hogy elmaradt a szélsőjobb áttörése, noha kétségtelenül teret nyertek. Orbán legnagyobb szövetségese, az olasz Matteo Salvini Ligája várakozáson felül szerepelt, 33,64 százalékot kapott és nyert. Jelenlegi koalíciós partnere, az ugyancsak euroszkeptikus 5 Csillag 16,6 százalékal harmadik lett Olaszországban, de a két párt között alig van jövőbe mutató közös vonás. Silvio Berlusconi Forza Italiája pedig csupán 7,81 százalékot szerzett.

A Salvinivel is inkább rivalizáló Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése kis mértékben, 24:22,5 százalék arányban legyőzte az EP-ben a liberálisokhoz (ALDE) csatlakozó Emmanuell Macron pártját, az En Marche-ot. A sokak reménye, de egyre inkább neonáci AfD a reméltnél sokkal rosszabbul szerepelt, 10,5 százalékkal nem lesz meghatározó erő.Lengyelországban viszont a magyar modell érvényesült. Az ellenzéki összefogás túlságosan sok színű lett, a kormányzó Jog és Igazságosság a négy évvel ezelőtti 32 százalékhoz és 19 mandátumhoz képest most 46,5 százalékot és 28 helyet szerzett.

Nem jött be a spanyol széljobb Vox előreugrása (6,2százalék), nyertek a szocialisták, az északi országokban is a szocdemek és a centrista erők uralták a választást. A briteknél az új Brexit-párt ugyan 32 százalékot szerzett, de ha kilépnek az EU-ból, ezek a mandátumok is megszűnnek a jobbszélen.

Forrás: Európai Parlament

A hagyományos nagy pártok komoly veszteségeket szenvedtek el. Németországban a CDU 35-ről 28-ra esett, az SPD viszont 27-ről 15,5 százalékra valósággal zuhanórepülést vett. Ez alapos figyelmeztetés számukra, és az EU-, EP-beli tisztségelosztás eddigi terveit szabhatja át, de ettől függetlenül – ahogyan azt éjszakai első értékelésünkben megírtuk – az eddig is együttműködésre készülő (kényszerülő) pártcsoportjai, az EPP, az S&D és a plusz 32 hellyel nagyon megerősödő ALDE olyan kényelmes többségben lesznek a 751 tagú EP-ben, hogy se az EPP, se a három együtt

nem szorul rá a Fidesz 13 szavazatára.

(Sőt, a Zöldek is 18 mandátummal bővültek).

Nincs visszaút?

Még úgy se, hogy a két legnagyobb erő teret vesztett. Az EPP 217 helyett 182, az S&D 186 helyett 147 széket foglalhat el az EP legfrissebb mandátumkiosztása alapján (ami pár hellyel eltér az éjfél után közölt számoktól). A többséget összehozni képes pártcsoportok közül a szocialista, a liberális (és a zöldek) ádáz ellenfelei a Fidesznek, nélkülük se EP-, se bizottsági elnök nem választható meg, az EPP tehát mindenképpen alkura kényszerül.

Ha lett volna kérdés a Fidesz jövője körül, az első jelek ezt alighanem eloszlatták.

Manfred Weber, aki jelenleg hivatalosan az EPP jelöltje az Európai Bizottság élére, leszögezte, hogy nem akar együttműködést a nacionalista pártokkal.

Ha tehát a részben megnövekedett, részben súlyt vesztett euroszkeptikus vagy éppen EU-ellenes csoportokból sikerülne is összegyúrni mondjuk a Salvini által megalapított új erőt, az eddig (legalábbis a nyilatkozatok alapján ) mintegy tucat pártot tömörítő Népek és Nemzetek Európai Szövetségét (EAPN), ez a Fidesz 13 emberével együtt se lesz képes komolyan botot dobni a küllők közé. Ráadásul, amint a Salvini-féle zászlóbontás alkalmával megírtuk, sokféle érdek feszíti szét ezeket az alakulatokat.

A velük való nyílt kiállással és Manfred Weber jelöltségének elutasításával, amikor összeborult az azóta süllyesztőbe kerül Heinz-Christian Strachéval, már látszott, hogy ha csak nem lesznek kiélezett viszonyok az EP-beli többség megszerzéséért, a Fidesznek nem nagyon van jövője az EPP-ben. Ezt vetíthette előre Orbán győzelmi beszéde is, amelyben visszatért az olyan korábbi fordulatokhoz, hogy meg akarja változtatni Európát, az EU pedig legyen a nemzetek Európája.

Ki is az a John Bolton?

John Bolton, Trump elnök biztonsági tanácsadója, a „háborút suttogó” (war wishperer). Az Iráni Iszlám Köztársaság idén ünnepelte megalakulásának 40-ik évfordulóját. Bolton annyit üzent: „nem fogjátok megünnepelni a 41-iket!”.

Nos, ilyen megfontolt ember ő. Ha Trump elnök nála sokkal higgadtabb, visszafogottabb, akkor nem járok messze az igazságtól. Ennyit az USA biztonságát érintő első számú szakértelemről. Hálistennek van második és harmadik számú szakértelem is, ami megfontoltabb.

De nézzük a tényeket. Irán 2015-ben megkötötte a nukleáris egyezményt a P5+1-el. Ennek értelmében Irán nem állíthat elő olyan koncentrátumú dúsított uránt, ami nukleáris fegyver gyártására alkalmas lenne. Ennek fejében feloldották az Iránt évtizedek óta sújtó gazdasági szankciókat, visszakerülhetett a nemzetközi bankforgalomba, olajtermelését napi 1-ről napi 3 millió hordóra növelhette. Ez kihatott az olajárakra. Az egyezmény aláírása előtt egy hordó 90-110 USD volt, utána ez az ár egy éven belül 45 dollárra csökkent. Szaúd Arábia sikítva, fejvesztve érzékelte a változásokat, bevételei annyira csökkentek, hogy addig ismeretlen fogalmat, adót vetettek ki cégiekre, vendégmunkásaik egy részét deportálták, az ARAMCO vállalat sorsa pedig kérdésessé vált, hogy belép-e a tőzsdére és részben eladásra kerül. Ez pánik helyzet.

Szaúd Arábiának és más olaj exportőrnek, így Oroszországnak nem volt jó ez a helyzet, de az importőröknek, így az EU-nak kedvezett. Az egyezmény megkötését követően egyből megindult a Renault, Peugeot, Citroen, akik a fejlődő iráni járműiparban fektettek be, felpezsdült az informatika és távközlés, megjelent a Vodafone és mások. Ne feledjük, hogy Irán 80 milliós lakóssága és fizetőképessé válása óriási piac. A 80 millió nagy része szakképzett, tehát helyi munkaerőnek és fogyasztónak egyaránt alkalmas. Ne feledjük, hogy Irán a GDP kb 50%-át állítja elő olajból, a többit ezen kívüli ágazatokból termeli ki és ezek az ágazatok óriási fejlődésnek indultak. Az EU-nak pedig pont ez volt a jó. Olcsón jutott olajhoz és eredményesen fektethetett be minden másba Iránon belül.

Időközben Trump lett az elnök, akit nyugtalanított az EU térnyerése.

Az USA a palagáz kitermelése óta exportőr, így az olajár esés kihatott a bevételeire. Nem csoda, hogy aggódva hallgatta a szaúdiak panaszát és megértésük nem sokáig késlekedett. A szaúdiak ekkor Mohamed ben Salman-ra (MBS), a trónörökösre bízták az ország ügyeit, aki nem fukarkodott megtenni a legszokatlanabb lépéseket. Először is összegyűjtötte az egyik luxusszállóba a királyi család tagjait (rossz nyelvek szerint letartóztatta őket) és addig nem engedte ki őket, amíg dealeket nem kötöttek vele. Ezek a dealek bizonyos vagyonrészekről lemondásokat és az ő hatalmának megkérdőjelezhetetlen elfogadására vonatkoztak. A rokonok pár nap múlva szabadon távoztak, a dealek megköttettek. MBS nem késlekedett kirobbantani Jemenben a háborút, melybe Irán beszállt. Ezt hívják ma Proxi hadviselésnek, amikor az ellenfelek nem közvetlenül ütköznek meg, hanem egy harmadik ország területén érvényesítik haditechnikájukat, befolyásukat. Gyakorlatilag ilyen háborúk folynak Szíriában, Irakban, Líbiában, ahol USA, Oroszország, Izrael, Irán és ki tudja még kiknek az érdekei ütköznek és a világ csak annyit lát, milyen hülyék ezek a szírek vagy irakiak, pedig szegényeknek semmi közük az egészhez. Viszont a jemeni beavatkozás MBS számára fontos volt, mert szövetségesi rendszer épített ki általa. Mögé állt Egyiptom, Izrael, Szudán és pár futottak még kategória.

Az iráni mumus leküzdéséhez pedig fegyver is kell.

MBS nem bízik saját hadaiban, hiszen a szaúdi sereg tábornokai különböző törzsek delegáltjai, ami nem egészséges, a katonák pedig nem minden esetben szaúdiak. Tehát MBS a korábbi királyoknál is jobban lefeküdt az USA-nak. Ehhez a behódoláshoz azért iráni fenyegetettség is kellett! Tehát tegyük tisztába: egy erős Irán nélkül MBS nem rohan Trumphoz! Az eredmény: Trump 110 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket MBS-nek azonnali hatállyal és további 350 milliárd dolláros fegyverszállításról szerződtek 10 éves futamidővel. Szaud Arábia költségvetésében a hadiipar 70 milliárdos, Iránéban 8 milliárd dolláros tétel. Csupán Szaud Arábiának 75 ezer, Iránnak 400 ezer katonája van. Igaz, az USA a térségben 120 ezer katonát állomásoztat, amihez hamarosan további 1500 fog csatlakozni. USA az iráni forradalmi gárdát, az iráni hadsereg leütőképesebb egységét terrorista listára tette, Irán pedig a térségben állomásozó amerikai csapatokat tekinti terroristának. Megyek az adok-kapok.

Akárhogy is, Trumpnak óriási bevételt jelent az iráni atomalkuból való kilépés, a feszültség fenntartása Iránnal, mert:
– az olajárak lassan emelkednek. Mára 70 dollár körül mozog. Ne feledjük, hogy a norvég tengereken, ahol a legdrágábban lehet felszínre hozni az olajat, az alacsony árak miatt pár fúrótornyot be kellett zárni, mert önköltség alatt lehetett volna termelni. Jelenleg újból működnek.
– a szaúdi fegyverkezés óriási amerikai bevételt generál
– az EU-t el lehet ütni az iráni bevételektől és függő helyzetbe lehet hozni. Mert az ugye tudnivaló, hogy az USA és EU van, amiben szövetséges, de ha pénzről van szó, akkor itt mindenki mindenkinek halálos ellensége.
– proxi háborúkban össze lehet vetni az USA és orosz technikákat
És még ki tudja milyen stratégiai célok jönnek szóba!

Tehát a világ azt látja, hogy Irán és Szaúd Arábia utálják egymást, a tök primitív tömegek pedig arra hangolódnak, hogy a szunniták és síiták ölik egymást. De állat banda ez! A valóság pedig…. hosszú.

Ami az USA szankciókat illeti Iránnal szemben, felvetheti azt a kérdést, hogy miképpen rendelheti el USA a szankciók betartását más országok számára? Ott is, ahol nem USA kormányoz? Na kérem, itt vannak a gazdasági érdekek, amik mindent felülírnak, teljesen mindegy ki van hatalmon.
A nemzetközi bankforgalom alapja a SWIFT rendszer. Minden banknak SWIFT kódja van és ezen keresztül kommunikál. Amikor megszüntették az Iránnal szembeni szankciókat, Irán újra tagja lett a SWIFT-nek. Hol a SWIFT központja? Brüsszelben!
Mi az EU egyik legnagyobb tengeri szállítmányozója? A dán MAERSK. A szállítmányozáson, pénzügyi tranzakciók felügyeletén, kikötőkön, biztosító társaságokon keresztül teljes kontrollt lehet biztosítani egy ország forgalma felett. Itt nyúl bele Amerika az Iránt érintő témakörökbe. De ezek jó része EU befolyás alatt áll. Ugye jól érzékeljük a feszültséget?
Tehát az USA érdek Irán kapcsán a feszültség fenntartása, az Arab Öböl fejése és EU gyengítése. De a háború Iránnal nem USA érdek!

Erre jön Bolton és súg-búg.

Irak lerohanása előtt sokkal egyértelműbb volt a kép. Bush megkapta a szenátus támogatását, felállt egy nemzetközi szövetségesi rendszer, hadiipar, pénzügyi háttér, Szaddam nemzetközi elszigeteltsége, az iraki hadsereg gyengesége, Irak belső megosztottsága stb. És ilyen feltételek mellet is félsiker, félkudarc az eredmény.
Irán sokkal erősebb és egységesebb ország. A szenátus megosztott, nemzetközi szövetség egy ilyen hadműveletet nem támogatna, az EU pedig kifejezetten ellenérdekelt. Bármely hadművelet a Hormuzi szorost, melyen a világ olajkitermelésének 30%-a halad át, működésképtelenné tenné, hatalmas menekültáradat zúdulna a környező országokra és főleg az EU-ra és folytathatnám a végtelenségig.
Miért ez a sok speach Iránról, Amerikáról és Szaúd Arábiáról?
Azért, mert az ott folyó eseményeknek közvetlen hatása van az EU-ra, amiben élünk. Magyarország pedig még dimenziót sem képez ebben a globális ütközetben. Csupán elgondolkodtató, hogy egy ilyen komplex szituációban miként értékelendő egy Trump-Orbán találkozó!

És a torta csak nagyon kis szeletét említettem! Nem szóltam Oroszország és Kína érdekeiről, akiknek Irán stratégiai partnere. Oroszország a melegvizű tengerek felé csak itt tud kijárni, Kína selyemútja is itt vezet keresztül és ezer más, amit nem is látunk! Hát kérem, ez a való világ, ebben élünk!

Mihálffy Balázs

A Fidesz nélkül is meglesz a fősodor többsége az EPP-ben

Elmaradt a szélsőjobb áttörése az EP-választáson. A teret vesztett két nagy pártcsoport az amúgy is szükséges harmadik partnerrel a Fidesz nélkül is összehozhatja az abszolút többséget.

Jelentősen vesztett súlyából az EP két legnagyobb pártcsoportja, az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták (S&D), az EP nem végleges számítása szerint közel 40-et, illetve mintegy 35-öt.

 

Forrás: Európai Parlament

Az a korábbi becslésekből világossá vált, hogy az új ciklusban kevés lesz kettejük koalíciója. Az volt a kérdés, hogy a szélsőjobb mekkora teret nyer, illetve a lehetséges partnerek, a liberális ALDE és a Zöldek hogyan szerepelnek. A Salvini-Le Pen-alkotta

szélsőségesek nem törtek át, sőt,

az ALDE pedig a Macron-párttal kiegészülve jelentősen növelte mandátumait, ahogyan a Zöldek is.

A 751 tagú EP-ben 376 kell a többséghez. Az EPP és az S&D együtt 332 helyre számíthat. A Zöldekkel (67) kiegészülve 399, az ALDE+R-rel (105) már 437-re.

Mindkettő esetében elmondható, hogy nem szorulnak rá a Fidesz 13 emberére.

A kérdés ezután már az, hogy visszafogadják-e a Fideszt, amelynek igénye megmutatkozott Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozataiban (például amikor nem támadólag beszélt Angela Merkelről), vagy az eredmények láttán lezárják az együttműködést. Orbán eredményértékelő beszédében mindenestre visszatért a kemény hangütéshez. Arról beszélt, hogy „meg akarjuk változtatni” Európát, és a „nemzetek Európájának” megvédését nevezte meg választói megbízásként.

Weber elégedett

Elég mandátumot szereztek az Európai Parlamentben. az irány változatlan nem kérnek semelyik oldal szélsőséges pártjaiból.

Az Európai Néppárt ünnepsége után az Európai Parlament sajtótermébe is mosolyogva érkezett Manfred Weber. Öröme nem lehetett felhőtlen, de ez széles mosolyán nem látszott.

A politikus legfőbb mondandója itt is az volt mint korábban: szélsőséges pártokkal nem hajlandó együttműködni, akár balról, akár jobbról. A szociáldemokratákkal, vagy a liberálisokkal szívesen együttműködne, de fontosnak tartja azt is, hogy megmaradjon a csúcsjelölti rendszer.

„Ez nem egy győzelem számunkra, de azért boldog vagyok, mert az Európai Néppárt maradt a legnagyobb erő az Európai Parlamentben” – mondta Weber, aki kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy – „Az Európai Néppártnak körülbelül 26 mandátumos többsége van, mi vagyunk a legnagyobb képviselőcsoport. Azt hiszem, ez megválaszolja a Fidesszel kapcsolatos kérdést is” – válaszolt Weber, nem kimondva, de nem is titkolva, hogy a többség megszerzéséhez nincs szükségük a 13 mandátumot szerzett magyar kormánypártra.

Nem akar olyanokkal együtt dolgozni, akik el akarják pusztítani Európát, nem akar nacionalistákkal együtt dolgozni.

Fidesz: nincs kétharmad, nagy győztes a Momentum és a DK

Nagyon győzött a Fidesz, de nincs kétharmada, az MSZP az eltűnés szélén. Nagy nyertes a Momentum és a DK. Rekordrészvétel volt az EP-választáson. Orbán: korszakos győzelem.

Soha ekkora, részvétel nem volt EP-választáson, 43,36 százalékos arányban jelentek meg a szavazók. A győztes a Fidesz-KDNP lett 52,14 százalékkal, 1,777 millió szavazattal. Ezzel 13 képviselője lesz az Európai Parlamentben, de nem sikerült elérni titokban megfogalmazott céljukat, a kétharmadot.

Meglepetésre a DK futott be a második helyre 16,26 százalékkal (554 286 szavazat), és ugyancsak minden előzetes becslést túlszárnyalva harmadik a Momentum: 9,92 százalék, 338 314 szavazat. Ezzel a DK 4, a Momentum 2 képviselőt küld az EP-be.

Történelmi vereséget szenvedett az MSZP-Párbeszéd 6,68 százalékkal

(227 786 szavazat).

A Jobbik 6,44 százalékkal (219 539 szavazattal) jutott be még az EP-be. Mindkét párt egy-egy képviselővel lesz jelen.

A szélsőséges, a Jobbikból kiszakadt Mi Hazánk 3,33 százalékot ért el. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt 2,63 százalékkal követi őket.

Lényegében eltűnt az LMP, amely nem csak kihullott az EP-ből,

hanem 2,19 százalékkal leszerepelt. A Munkáspárt 0,42 százalékot ért el.

Az eredmények kiszivárgása után az LMP teljes elnöksége lemondott. Az MSZP vezetése viszont nem – jelentette be Tóth Bertalan pártelnök. A választmány fogja eldönteni, hogy ki foglalja el az egy képviselői széküket.

Korszakos győzelemről beszélt Orbán Viktor az eredmény ismeretében.

Ez azt jelenti, hogy Magyarország maradjon Magyarország, Európa maradjon az európaiaké – mondta. Megbízatást kaptak arra, hogy állítsák meg a bevándorlást, védjék meg a nemzetek Európáját és a keresztény kultúrát.

Üzent is az Európai Néppártnak, miszerint Európa a mi hazánk is, ezért meg akarják változtatni.

Megint zavar a választási irodában – szivárognak az adatok

Még mindig nincsenek adatok a választási részvételről se, noha fél nyolckor mindenhol bezártak a szavazóhelyek. Eközben a kormánysajtó már csaknem 90 százalékos feldolgozottságú eredményt közöl – törvénytelenül.

A tavaly áprilisi több órás rendszerleállási skandalum után a Nemzeti Választási Iroda még a választási részvételi adatokat se közölte, noha a legutolsó szavazókör is bezárt 19.29-kor – közölte Pálffy Ilona, az NVI elnöke vasárnap esti sajtótájékoztatóján negyed kilenc után. A szokás az, hogy egy órával az urnazárás után végleges részvételi adat van.

Eközben a kormánysajtó már javában szivárogtatja az adatokat, noha 23 óra előtt ez törvénytelen. A Magyar Nemzet 88 százalékos feldolgozottságú adatokat tud. Eszerint 53 százalékkal vezet a Fidesz-KDNP az EP-választáson, ez 13 EP-képviselőt jelentene nekik.

A második a Demokratikus Koalíció 16 százalékkal, és így 4 képviselőt juttathatna az Európai Parlamentbe. Ezen adatok szerint a 9 százalékos Momentum 2 jelöltje lenne befutó, a Jobbik (7 százalék) és az MSZP-Párbeszéd szövetség (7 százalék) is pedig 1-1 képviselőt küldhetne Brüsszelbe.

Mi várható a 17 órás eredmények alapján?

17 óra: 37,06%. 2016-os népszavazási kampányban ez 39,88% volt, vagyis jelentősen csökkent a részvételi ütem. 15 óra óta 6,5 százalékponttal nőtt a részvétel. Maximum 41-42% várható a végére.

Települések 17 órakor: baloldali vidéki városok részvétele átlag körüli; fideszes városok közül több is nagyon magas. Kiemelkedik a XII. kerület a maga több mint 50 százalékos részvételével. Ezek az adatok nagyon erős fideszes mozgósításra utalnak.

ASz

Centrális erőtér – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, ír kávét kérek, kell a lélekjelenlét: remeg a nadrágom, inamban a bátorság, jaj, megróttak a kormánymédia vezetőségétől! Hogy ebből még mi lesz, azon kívül, hogy semmi? Szerintem igen nagy röhögések lesznek mindjárt, amint kifejtem, hogyan is történt az a szidalmazás, ugyanis a módja – nos, az nem volt hétköznapi.

Szóval, tegnap a Népszava értesülései és saját információim, valamint tapasztalataim alapján arról írtam, méghozzá pont ide, miszerint kiszivárgott egy terv a kormánymédia, a KESMA felső köreiből. Mondjuk nagy meglepetést nem okozott, nem akkora koponyák ülnek ott, mint akik a Manhattan-tervet hozták tető alá: arról szólt a dal, hogy várhatóan az önkormányzati választások után – mert addig azért kellenek! – a vidéki napilapokat tökéletesen centralizálnák, megszűnnének a jelenleg működő megyei napilapok, és a helyüket egy központilag szerkesztett újság venné át. Ezek minden megyében ugyanazon a néven és arculattal jelennének meg, minimális helyi tartalommal, amit megyénként néhány újságíró állítana elő. Helyben nem lennének vezetők, főszerkesztők sem. Egy ilyen rendszer természetesen jóval olcsóbbá tenné a működést, márpedig a KESMA létrehozásának ez az egyik bevallott célja.

Nem kell még egyszer mondanom: ez agyrém, ráadásul buta ember agyréme: helyi lapot helyben kell írni, szerkeszteni. Minden más megoldás elfogadhatatlan.

A még független magyar sajtó maradéka is hozzám hasonló megrökönyödéssel fogadta a hírt – nem ért senkit sem váratlanul, lehetett ugyan sejteni, hogy valami ilyesmit szeretnének ezek az antitalentumok, de azért maradjunk annyiban, hogy sajtórombolásban idáig még Rákosi sem ment el. Másfelől azonban, mivel a független sajtó munkatársai sem nem tulajdonosok, sem nem tényezők a KESMA-ban, egyebet nem tehetünk annál, mint hogy figyelmeztetünk a közelgő veszélyre.

Mely köszöni szépen, és tőlünk függetlenül továbbra is közeleg.

Illetve: sértődötten közeleg.

Ugyanis túl jókat vagy túl igazakat írhattunk, mivel Pauska Zsolt, a Mediaworks tartalomfejlesztési vezetője üstöllést billentyűzetre kapott, és írt valamit, amit ő cáfolatnak vél, de nem az – hanem előbb lássuk, szó szerint, mit mond.

„Szomorú nap ez a magyar sajtó történetében

Azt írja címlapján a Népszava szombati online kiadása „A megyei napilapok teljes bedarálására készülhetnek” című cikkében, hogy „Felszámolnák a már ma is csak papíron önálló megyei lapszerkesztőségeket, a folyamat eredményeként pedig akár a teljes vidéki napilaphálózat is megszűnhet a jelenlegi formájában.”

Idáig jutottak balliberális polgártársaink – mert kollégáknak már nem nevezhetjük őket. Az újságíró ugyanis arról ismerszik meg, hogy legalább megpróbál igazat írni. Ők már, jól láthatóan, nem is próbálkoznak ezzel.

A Népszava cikke szemenszedett hazugság.

Az abban foglaltak még a fake news kategóriájába sem sorolhatók, a fake news ugyanis arról ismerszik meg, hogy első hallásra legalább hihetőnek tűnik, még ha ki is derül róla hamar, hogy nem volt igaz. Az idézett hírről viszont első hallásra is tudható, hogy egy baromság.

Csak kérdezzük: ki az az eszement, aki elhiszi, hogy egy nyereséges, napi egymillió olvasót kiszolgáló médiahálózatot a tulajdonos tönkre akarna tenni? Nos, megvan már erre is a válasz: a Népszava.

zomorú nap ez a magyar sajtó történetében.”

Hát akkor most osztályozzunk. Nyelvtanból egyes, ugyanis nem észlelte szerzőnk a feltételes módot. Végig állításként kezeli egy lehetőség felvetését. Aztán jön a logika: abból is egyes, mivel, ha alaposan végigolvassuk, ez nem cáfolat. Nem bizonyít, csak tagad. Ismételten tagad, egy érvet hoz csak fel, azt, hogy a mostani hálózat nyereséges. Ő ne tudná, hogy míg a kormány kezében van a hirdetési piac legnagyobb része, bármi nyereséges volna?

Egy sajtpapír is, csak legyen rajta hely a reklámnak?

Dehogynem tudja, ebből él.

Csak nincsenek érvei, mert ezt sem nevezném annak.

Azt elhiszem, hogy ideges, mert kiszivárgott a jajdebonyolult mesterterv,

amit egy kisiskolás is szőhetett volna és ugyanezen a szinten lehetett kikövetkeztetni is – habár az eredeti forrás, a Népszava informátorokra, vidéki napilapok szerkesztőire, vezetőire hivatkozik, szóval sajtóetikai szempontból helyesen járt el, ez nem spekuláció, hanem bizonyított tény. Hogy az informátorok nevét nem adja ki? Pauska úr, ha maga olyan szakértője a sajtónak, ismerhetné a hatályos sajtótörvényt: nem is kötelességük kiadni. Bizony, igen előkelő helyen áll még a mostani magyar sajtótörvényben is az informátor védelme.

Akkor most vegyük a sértéseket: azt mondja Pauska mester, akinek pedig van szakmai gyakorlata, nem vitatom el tőle, hogy nem vagyunk kollégák, és nem is próbálunk igazat írni. Az első állításról Csortos Gyula jut eszembe, akit egyszer úgy köszöntött egy fiatal, csinos és sikeres filmszínésznő, hogy „Jó napot kolléga úr!” Csortos általában is morózus ember volt, de a köszöntés még jobban megharagította, visszaszólt: „Kolléga? Mióta vagyok én kéjnő?”

Szóval ennyit a kollegialitásról. Elképzelhető, hogy nem vagyunk kollégák, de nem azért, amit ön mond, hanem ellenkezőleg: azért, mert a független sajtó munkatársaitól idegen az üzletszerű kéjelgés, mint megélhetési és karrierépítési módszer. Ha nem volna idegen, akkor nem is tartanánk ott, ahol.

De azt kikérem magamnak, hogy nem is próbálunk igazat írni, főleg egy olyan cáfolat kapcsán, ami nem tartalmaz cáfolatot, csak görcsös tagadást.

A „de igen!”, „de nem” érvelés az óvodai kiscsoport szintje. Ellenben nekem – és nem csak nekem, ezen röhög tegnap óta az egész szakma – azért volna érvem is.

Azt tetszik állítani, hogy szó sincs semmiféle sajtócentralizációról, központi irányításról, minden lapban egyszerre megjelenő, egy helyről szétküldött cikkekről.

Akkor mivel magyarázza, tekintetes úr, hogy ez a válasza is egyszerre, egy időben, egy szó változtatás nélkül, betűhíven másolva jelent meg tegnap a Délmagyar, a Fejér Megyei Hírlap, a Kisalföld, a Somogy Megyei Hírlap, a Békés Megyei Hírlap, a Heves Megyei Hírlap, meg persze az összes többi, sőt még a Magyar Nemzet címlapján is?

Mi lelte magukat, uram? Nincs centralizáció, de akkora az egyetértés KESMA-n belül, hogy minden szerkesztő szó, sőt, írásjel szerint ugyanazt gondolja, amit ön és azonnal, összebeszélés nélkül, percnyi pontossággal veszi át flekknél rövidebb írását?

Pusztán a véleményközösség mián?

Ekkora egyetértést, harmóniát, amikben még a vesszők is konszenzus tárgyát képezik, én még soha, sehol nem láttam.

Uram: ez öngól volt. A sajtócentralizálást tagadó jegyzetet sikerült centralizálva lehozni.

Más szóval: megszólalt egy kórus és azt zengik érces baritonban: „Mi nem vagyunk kórus”.

Kérem tisztelettel, most és így már semmi szükség nincs is a centralizálás bizonyítására.

Azt megtette ön.

Én most már csak hátradőlök, és kérek még egy kávét a kisasszonytól.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK