Featured

A román kormány lemond az EU által bírált jogi reformokról

A brüsszeli Politiconak nyilatkozott Viorica Dancila miniszterelnök asszony, aki átmenetileg átvette a kormánypárt irányítását is Romániában. Ahol a korábbi erős embert élő televíziós közvetítésben kísérték be a börtönbe, ahol három és félévet kell eltöltenie korrupció miatt. Liviu Dragnea mint a szociáldemokrata párt vezére a háttérből irányította Romániát. Ő állította Viorica Dancila asszonyt a kormányfői posztra, de védnökének bukása után a miniszterelnök asszony igyekszik új útra terelni a kormánypártot. Mindenekelőtt ki akar békülni Brüsszellel, amellyel Liviu Dragnea több kérdésben is alaposan összeveszett.

A szociáldemokrata párt Ceausescu utódpártja, és ez érezhető volt Liviu Dragnea viselkedésén is. A baloldali populista politikus összekülönbözött Frans Timmermans-szal is, aki a szocialisták listavezetője volt az európai választásokon. Timmermans úgyis mint az Európai Unió brüsszeli bizottságának alelnöke, kifogásolta a jogi reformokat Romániában.

Az igazságszolgáltatást a politika szolgálatába kívánták állítani

Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan Liviu Dragnea is arra törekedett, hogy az igazságszolgáltatás politikai ellenőrzés alá kerüljön. Ily módon ugyanis ő is és az egész politikai osztály elkerülhette  volna a korrupciós vizsgálatokat. Liviu Dragneanak sikerült is megbuktatnia a korrupció ellen küzdő főügyészt. Laura Codruta-Kövesi távozott posztjáról és Romániából, de megpályázta az EU új főügyészi posztját. Az Európai parlament támogatja a román ügyésznő jelöltségét az európai főügyészi posztra. Románia eddig makacsul ellenezte a román ügyésznő jelöltségét, de lehet, hogy most ez változni fog.

Nem jogi ügyekkel hanem az egészségüggyel, az oktatással és az infrastruktúrával akarunk foglalkozni

Ezt hangsúlyozta Viorica Dancila miniszterelnök asszony a brüsszeli Politiconak adott interjújában. A kormányfő irányváltásában persze része volt annak is, hogy a szociáldemokraták alaposan leszerepeltek az európai választásokon míg az ellenzék többségbe került.

Dan Barna, az ellenzéki USR vezetője szintén a Politiconak mondta el, hogy szerinte az irányváltás a kormánypártnál nem vehető komolyan. „Ők azt hiszik, hogy elég Liviu Dragneát kidobni a süllyedő hajóból, de ez nem így van!” Az ellenzéki politikus szerint a szociáldemokraták visszafelé viszik az országot Ceausescu rendszere felé miközben az ellenzék Európában  képzeli el Románia jövőjét.

A baloldali populista pártvezér bukása mindenképp átrajzolja Románia politikai térképét: Klaus Johannis köztársasági elnök, aki Liviu Dragnea legfőbb ellenfele volt, azonnal közölte: újra megpályázza az államfői posztot Romániában!

Dél-Koreából jelentjük

A roppant sajnálatos, koreai turistákat is érintő Dunai sétahajó baleset Koreában komoly visszhangot keltett. Errefelé drága az emberélet amúgy is, de az, hogy ez pont egy hajóbaleset volt, azt itt különösen nehezen dolgozza fel a társadalom.

A Szevalhó komp épp öt éve süllyedt el Csedzsu szigetére tartva, a baleset több száz gyermek életét követelte, ez máig be nem gyógyult seb. Természetes, hogy egy szintén koreai áldozatokat követelő, külföldön történt hajóbalesetre különösen érzékenyek.

A politikai vezetés is arra törekszik, hogy szemben az ignoráns Pák-kormánnyal, ez esetben mindent, a végsőkig mindent megtegyenek, hogy csökkentsék a baleset következményeinek ránk nehezedő súlyát.

Itteni idő szerint hajnali négykor történt a baleset, reggel már ez volt az egyetlen hír, amiről minden televízió, újság, rádió beszámolt. Folyamatosan próbáltak több és több információt szerezni. Kezdetben ez nehezen ment, ezért ott élő koreaiakat hívtak fel, adtak be élő adásba, tőlük tudakolván, mit látnak a rakparton, tudnak-e bármit a történtekről. Másnap aztán már volt hír bőven, innen szakértők, külügyesek, maga a külügyminiszter is Magyarországra utazott, Mun elnök telefonon felhívta Orbán Viktort, és kérte, hogy találják meg az eltűnteket mindenképp.

Segítségként Korea különleges mentő egységeket is küldött Magyarországra, majd hozzátartozók is útra keltek, pszichiáterek, ügyészek segítik őket a holttestek hazaszállításának intézésében. A baleset hátterét, a felelősség kérdését az itteni hírcsatornák természetesen felvetik, mégis, most sokkal nagyobb súlyt fektetnek az eltűnt személyek előkerítésére.

A koreai kultúrában az eltűnt hozzátartozó nagyobb tragédia, mint a halott hozzátartozó.

A hitük szerint amíg nincs meg valakinek a holtteste, vagy annak legalább azonosítható része, addig a halál ténye „nem biztos”. Amíg a halál ténye nem biztos, addig a halottat nem temetik el, nem gyászolják meg, nem tudják elengedni. Ezért annyira fontos számukra, hogy előkerüljenek az eltűntek.

Tegnap a híradások arról szóltak többek között, hogy a TEK nem engedi a hajótestbe történő bemenetelt, míg a koreai mentők ezt nagyon szeretnék megtenni, hogy ellenőrizzék, hány halott van bent.

Így a hajó kiemelése után tisztán lehetne látni, kisodródott-e valaki a hajó testből. A mai friss hírek szerint a TEK továbbra sem járul hozzá, hogy a koreai búvárok bemenjenek a hajóba. Beszámoltak arról is, hogy a tegnapi merülés során a magyar búvárok a hajó közelében holttestre bukkantak, azt megjelölték, majd a koreai búvárok a felszínre hozták. Említik a Harta térségében civilek által talált koreai holttestet is.

Nagyon hangsúlyos az itteni híradásokban a magyar lakosság részvétnyilvánítása, még

a tegnapi arirang-éneklésből is játszottak be részleteket.

Mutatják a hidat, a partot, ahol virágok, mécsesek, rajzok emlékeznek a koreai áldozatokra.

Állami részvétnyilvánításról, vagy annak hiányáról nem esik szó.

Mióta kint vannak a Margit hídon a fekete zászlók, azóta azt is mutatják, de ahhoz soha nincs kommentár. Tegnap Szöul polgármestere üzent budapesti kollégájának, kérte, hogy keressék meg mindenképpen az eltűnt embereket.

A koreai turisták kilenc családból tevődtek ki, a legfiatalabb egy hat éves kislány, a legidősebb egy hetvenegy éves nagypapa, jelenleg mindkettő eltűnt státuszban. Az utat a tv shopban árulták, úgynevezett package (csomagban kínált) út volt, kilenc napos, öt országot érintő körút. Kedvező árú, népszerű utazásként ismerték,

most azonban a már befizetett utak közül 4000 csoport lemondta az utazást, új befizetések alig vannak, minden Európába utaztató iroda kivette kínálatából a sétahajó programokat.

Szakértők szerint a piac rendeződéséhez hat hónaptól egy évig terjedő időre lesz szükség annak függvényében, hogy most mit tapasztalnak, milyen benyomásokat szereznek a koreaiak a mentés kapcsán.

A külügyminisztérium telefonos applikációt hozott létre, és egyéb más intézkedéseket is tesz a külföldre utazó koreaiak biztonsága érdekében, emellett ellenőrizték a Hán folyón a balesetvédelem és a biztonság állapotát is, azt mondták, egy ilyen eset mindig jel, hogy az ország tegye meg, amit csak meg lehet tenni a biztonság érdekében.

A Mun kormány a kezdet kezdetétől elsőrendű feladatai közé sorolja az állampolgárok biztonságát, annak fokozását minden téren.

Tegnap újságírói kérdésre a külügyminisztérium képviselője nem válaszolt arra a kérdésre, hogy a mentés során keletkezett véleménykülönbség a két ország mentői között okozhat-e diplomáciai konfliktust.

Érezhető, hogy a magyar nép reagálását nagyra értékelik, míg a hivatalos szervek, a kormány reagálásáról nem esik szó, kivéve azt, amikor a koreai külügyminisztérium a magyar kormánnyal való szoros együttműködésről beszél. Mun elnök tegnapi beszédében is hangsúlyozta ezt, majd azt mondta, nagyon bízik abban, hogy a hozzátartozók reménye nem foszlik szét, és megtalálják az eltűnteket.

Hajóbaleset: már kilenc halottat megtaláltak

Az eltűntként nyilvántartottak közül kilenc áldozat holttestét találták meg eddig a Dunában. Az azonosításban a koreai hatóságok is közreműködnek.

A Margit hídnál hétfőn megtalált női holttest is a múlt szerdán elsüllyedt Hableány turistahajó utasa volt – közölte a rendőrség kedd reggel. A Dunából kiemelt holttest azonosítása megtörtént, az eddig eltűntként keresett nő a hajóbaleset kilencedik dél-koreai áldozata. A hatóságok továbbra is keresik az eltűnteket a Duna teljes déli szakaszán.

Szonárral vizsgálódik a Kitûzõ V. hajó a Margit hídnál. MTI/Szigetváry Zsolt

Hétfő esti közlés szerint a hajóbaleset áldozataként azonosítottak a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán, Hartánál egy férfiholttestet, aki a hatvanas éveiben járó dél-koreaié. Emellett a Margit hídnál, az elsüllyedt hajó közeléből is kiemeltek egy tetemet, egy nőé – ezt már a szöuli külügyminisztérium tudatta kedden reggel. A Hartánál megtalált holttest azonosítását a koreai és a magyar hatóságok közösen végezték el. A női holttest azonosítása még tartott, amikor a Budapesten dolgozó dél-koreai operatív csoport tájékoztatta a külügyminisztériumot.

Ezzel még 19 eltűnt embert keresnek.

A búvárok folyamatosan merülnek a víz alá, amelynek sodrása változatlanul erős, a roncs igen mélyen, 8-9 méterrel a víz szintje alatt található.

A múlt szerdai balesetben – a Viking Sigynnel ütközés után – elsüllyedt Hableány fedélzetén 35-en voltak: 22 nő, 12 férfi és egy gyermek. A kapitányon és a matrózon kívül a többiek koreai turisták és idegenvezetők. Akkor hét embert kimentettek, hét holttestet találtak meg.

Az RMDSZ haldoklása

„Az, hogy ma a romániai magyar párt ismét egy – lehet, hogy két – képviselőt küldhet az Európai Parlamentben, persze letagadhatatlan siker, de meglehet, ez volt az utolsó, amit a párt magáénak mondhat. Az a morális ár, amit ezért most megfizet, feltárja: nem a maga jogán, politikai erejénél foga küldheti ki képviselőjét Brüsszelbe, hanem egy korrupt, a Fidesztől semmiben sem különböző párt kegyéből. Kérdés, hogy a trükk, melyre most már az egész világ figyel, végrehajtható lesz-e a következő parlamenti választáson? Mert ha nem, akkor az erdélyi magyar politikai képviselet búcsúzni fog a román parlamenttől is. És ezzel beteljesül Orbán Viktor álma: mehet a szabadrablás Erdélyben is, épp úgy, ahogy az már egy ideje Magyarországon folyik.” – újabb Diplomácia Jegyzet Ara-Kovács Attilától.

Az európai parlamenti választásokat követően iszonyatos politikai botrány bontakozott ki Romániában. Nem a nagy román pártok viselt dolgai állnak jelenleg a viták kereszttüzében, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a kormányzó szociáldemokraták közös üzelmei. Ez utóbbiak, vagyis a Román Szociáldemokrata Párt (PSD) immáron bizonyított módon voksokat szerzett a magyar szervezetnek, hogy az egyáltalán bejusson a parlamentbe. Első ránézésre számos tanulsága van az esetnek.

Bebizonyosodott – amit az RMDSZ mindig is tagadni akart –, hogy tökéletesen mindegy, ki áll az ország élén, segíti annak hatalmon maradását saját befolyásának biztosítására.

Tulajdonképpen nem lenne ezzel semmi baj, ha normális viszonyok között zajlana a szomszédos állam társadalmi élete, de már egy ideje messze vagyunk attól, hogy bármilyen normalitásról beszéljünk. A román „szociáldemokraták” pártja a Fidesz klónja, azzal a nem csekély különbséggel, hogy nincs kétharmada, s bár a gátlástalanságuk elképesztő, van néhány közintézmény, amely alkalmanként figyelmezteti erre őket. Liviu Dragnea, a román Orbán Viktor jelenleg börtönben ül, s egy ilyen üdvös fordulatról a magyar lakosság zöme egyelőre csak álmodozhat.

Bebizonyosodott az is, hogy ezzel a manipulációval az RMDSZ túlment egy határon, ami Európából szemlélve már nem megengedett. Eddig okkal mondhatta magról az RMDSZ, hogy a legeurópaibb romániai párt, ezt követően ilyesmivel már azoknál sem házalhat, akik számos – anyagi, politikai, nacionalista-indulati – megfontolás alapján eddig bármilyen döntését elfogadták. Az RMDSZ pont olyanná vált, mint bármelyik balkáni szervezet, s ezzel akaratán kívül lélekben is hozzácsatolta Erdélyt ahhoz az Európában nem kívánt, zagyva világhoz, ami valaha ugyan a Landstrassénál kezdődött (Metternich), de sok magyar remélte, hogy mégsem.

Persze lehet az esetet némi megértéssel is szemlélni:

az RMDSZ nagyon nehéz helyzetben van, mert nem csak a nagy romániai pártok azok, amelyek árgus és nem feltétlenül jó szándékokkal követik működését, de ugyanezt teszi a Fidesz is.

Orbán kezdetben – a rá jellemző nemtelen egyszerűséggel – meg akarta fojtani a pártot, épp úgy, ahol a többi határon túli magyar szervezetet is, hogy helyükbe saját hűbéri pártokat állítson. Ez számos helyen igen gyorsan sikerült, de Erdélyben, ahol a fideszes kamupártok – Erdélyi Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt – sorra elbuktak, ez nem ment könnyen, egész addig, míg az RMDSZ vezetése, meghallván az idők szavát, maga is be nem hódolt. Ha ebből a perspektívából szemléljük a dolgokat, ez a romániai szavazatvásárlási botrány a lojalitásért, illetve befolyásért cserébe, nem is elsősorban román találmány. Az elmúlt évtizedek során számos esetben előfordult Magyarországon, hogy aztán a módszert a Fidesz vigye tökélyre. Sejtvén a magyar kormányzó párt és a román szociáldemokraták intim viszonyát, még az sem zárható ki, hogy az ötlet Orbán Viktor részéről kapott biztatást vagy végső jóváhagyást.

Az RMDSZ részéről ma már messze nem a sikerről szól az össze történet, hanem a túlélésről.

Van ennek egy érthető és van egy vállalhatatlan oldala. Érthető, mert a párt vezetői okkal azt hiszik, hogy Bocskai István örököseikét két szörnyűségtől, a budapesti Fidesztől és a bukaresti politikai elvtelenségektől tudják majd messze tartani Erdélyt. Önmagukban ezt szajkózzák biztatásként és önigazolásként, és ez feledteti velük, hogy Bocskai hajdan volt sikere épp úgy az utána következő korok teremtette illúzió maradt. Az egykori erdélyi fejedelem legfeljebb ideig-óráig elodázta Erdély leszakadását Európától, megakadályozni azt képtelen volt.

Az, hogy ma az RMDSZ ismét egy – lehet, hogy két – képviselőt küldhet az Európai Parlamentben, persze letagadhatatlan siker, de meglehet, ez volt az utolsó, amit a párt magáénak mondhat. Az a morális ár, amit ezért most megfizet, feltárja: nem a maga jogán, politikai erejénél foga küldheti ki képviselőjét Brüsszelbe, hanem egy korrupt, a Fidesztől semmiben sem különböző párt kegyéből. Kérdés, hogy a trükk, melyre most már az egész világ figyel, végrehajtható lesz-e a következő parlamenti választáson? Mert ha nem, akkor az erdélyi magyar politikai képviselet búcsúzni fog a román parlamenttől is.

És ezzel beteljesül Orbán Viktor álma: mehet a szabadrablás Erdélyben is, épp úgy, ahogy az már egy ideje Magyarországon folyik.

Progresszivizmus az őrület és a fasizmus közötti pályán

Teljesen hihető – hiszen számos forrásból ismerhető -, hogy ha valaki adott volna egy interjút száz éve arról, hogy a születésétől fogva rá jellemző férfi jegyek ellenére nőnek képzeli magát, akkor még aznap megérkezett volna a háza elé egy rácsos autó nagy dudával és elvitték volna a legközelebbi zárt intézetbe. Harminc éve már nem vitték volna el, csak elkerülik az utcán. Tíz év múlva minden jel szerint hozzá fog tartozni a civilizáció (nyugati) fogalmához, hogy a összes munkahelyen LMBTQx kvóták lesznek (ti. a hozzáértésé mellett vagy akár vele szemben) és aki nem kezd el támogatóan vélekedni hangadó identitáskisebbségek elismeréshez való jogáról – tehát nem egyszerűen az emberek egymást összekötő erkölcsi és jogi egyenlőségéről – és nem támogatja ezt nyilvánosan érzékelhetően (lásd még békeharc, identitássztahanovizmus, életmódpozitivizmus, konfesszionális közösségek, felszabadítási teleológia) akár a saját kárára is az önérvényesítésben, az fasiszta. Jóllehet ez a helyzet maga lesz a fasizmus.

Tisztázzuk: liberalizmus akkor van, ha eldönthetem, hogyan vélekedem, és képviselhetem a véleményemet a nyilvánosságban,      amíg másnak nem ártok vele (fizikailag).

(Tehát a liberális nem lehet rabszolgatartó, de gondolhat és mondhat bármit a feketékről, ha nem uszít vele tettlegességre, legfeljebb magát járatja le stb.) Progresszivista gyökerű fasizmus ezzel szemben akkor van, ha csak egyféleképpen vélekedhetek, nota bene ezt kötelességemmé teszik és konfessziókat kell tartanom róla, ellenkező esetben magamnak ártok vele (akár fizikailag). A fizikai ártáson túlmenő képzelgések a károkról már mind erősen véleményesek. Annak kiderítésére, hogy mikortól ártok valakinek, ha nem bántom tettlegesen, ma ott vannak a személyiségjogi perek, és az ilyen sérelmeknek megvan a – meglehet, erősen labilis -tényállása a jogrendekben. De

az, hogy valakinek akkor is ártok, ha neki fontos ügyekben ütközik a véleményem az övével és ezt szóvá is teszem, az nonszensz.

Mégis ennek elkerülésére alakultak ki a mai „biztonságos terek” a hópihék által látogatott, pl. felsőoktatási intézményekben, de ennek megelőzése része gyakorlatilag az összes világcég etikai kódexének is, amelynek megszegése súlyos következményekkel jár az elkövetőkre. Az előbbi furcsa, de még mindig indokolható volna (vannak érzékenyebb lelkű embertársaink), ha nem terjedne ki pl. az egyetemi nyilvánosságra is és nem befolyásolna az állások és a grantek odaítélésétől kezdve a „helyes” fogalmáig mindent. Az utóbbi – corporate policy – viszont színtiszta üzleti érdek. Így ér össze egymással a rendszerint a progresszivizmussal együtt élő antikapitalizmus a kapitalista érdekekkel a nyugati világ legfontosabb inkorporált intézményeiben, az egyetemeken és a nagyvállalatokban, hogy egymást erősítve terjesszék – a szabadságellenességet. (Érzékelhetően ebben a posztban nem akármelyik életforma jogi elismerése, hanem kulturális totalitása és a mögöttes módszer ellen érvelek.)

A konfesszionális közösségekben, amikké a progresszivisták a nyugati társadalmakat akarják szervezni, az egyenlőségi napirendre rákerülő kritikus identitás- és életmódkérdésekben egyféle álláspont/módszer/nyelv (vö. egyenlőség, inkluzivitás, klíma, sex vs gender, emberi méltóság, társadalmi igazságosság, elfogadás vs. elnyomás, a fehér ember történelme stb.) lehetséges, amely azonban mégcsak nem is az összességben elérhető véleményének ütköztetésével alakul ki, hanem a nyilvánosságot uraló kisebbség programja/konstrukciója alapján. Ennek a programnak pedig egy algoritmusa van: a homogenitásé. Amelybe egyébként -a baloldal okulására – nem tartozik bele az anyagi (vagyoni, jövedelmi, hozzáférési, vagy akár az esély-) egyenlőség ügye.

Szanyi Tibor (nyílt) levelét megírta

Nyílt levelében beszólt az MSZP-nek Szanyi Tibor aki önálló mozgalmat indít, a mozgalmon belül hajlandó akár az MSZP elnöki funkcióját is elvállalni.

Kedves Elvtársam!

Immár bő egy hete ismét nem vagyunk bátrak.

A traumatikus választási vereségünk sem volt elég fejbekólintás ahhoz, hogy felébredjünk, s cselekvésbe fogjunk. Attól tartok, az MSZP politikai kómába esett.

A június 1-i Választmány ülésén, illetve előtte történtek önmagukban látleletét adják a helyzetünknek.

Az egyetlen EP-mandátumunk betöltéséről volt szó.

A vezetőink egy teljesen felesleges kérdést tettek fel titkos szavazásra, hogy tehát azt, akarjuk-e, ami a döntésünk nélkül is automatikusan bekövetkezne, azaz hogy az eredeti sorrendben kattanjon a listánk.

A gyávaság mintaesetének tudhatjuk be azt, hogy az elnökség – különösen annak fizetett része – nem akarta előterjeszteni, hogy név szerint ki legyen az egyetlen EP-képviselőnk?

Mi, választmányi kétharmaddal azt válaszoltuk, hogy mi az a párt vagyunk, amelyik semmilyen helyzetre nem képes érdemben reagálni.

Minden szép, minden jó, mindennel meg vagyunk elégedve: ezúttal a 6,62 %-kal.

Az ominózus szombati reggel egy országos elnökségi üléssel kezdődött. A pártelnök elmondta javaslatát, én viszont elvi éllel kifogásoltam, hogy a vezetés fősodra nem mer konkrét javaslatot tenni, hanem megint mismásol, s egy személyi javaslatot egy származtatott mechanizmusba burkol, azaz maradjon minden úgy ahogy van.

Aztán meg is döbbentem, minthogy rajtam kívül egyetlen más hozzászóló sem volt. Egy sem! Szóval képzeld el, egy hat nappal korábban péppé vert párt elnökségi ülését, ahol a vezetők a napirend fő kérdésében egy kukkot sem szólnak, hiszen annyira jó javaslatot tett az elnök a semmittevésre. Jobb híján hát szavazott az elnökség. Egyedül szavaztam nemmel.

Utána a megyei elnökök ülése következett. Itt is elhangzott a semmittevésre buzdító, immár “elnökségi” javaslat, ám itt sem volt hozzászólás. Igaz, szavazás sem, merthogy ez a testület csak konzultatív, ám ennek ellenére most éppen nem konzultált a napirendről, csak ülésezett. Alig egy héttel az eddigi legrosszabb választási eredményünk után!

Volt hát okom, hogy néhány fontos elvtársunk véleményét gyorsan kikérjem. Egyikük sem volt bátor, engem is féltettek. Ezért hát megszólaltam, hogy most nem a fő kérdés van elénk téve, hanem egy kamu, és engem nem a pozíciók érdekelnek, hanem a közösségünk jövője. Aztán jött a választmányi szavazás. Eszerint csak a küldöttek egyharmada akart volna változást. Későbbi felszólalásában persze mindenki.

Az MSZP évek, évtizedek óta egyre kevesebb politikai kérdést dönt el, következésképpen egyre több dolgunk dől el az idő sodrásában, köztük a sorsunk, szinte tőlünk függetlenül.

Ezért hát észre sem vettük, hogy a Bokros-csomag óta szép ütemesen adtuk fel baloldaliságunk több és több tételét, majd váltunk kormányon egy neoliberális konglomerátummá, aztán tartós ellenzékben mára ideológiailag is élő halottá. Néha kibuggyan belőlünk, hogy “Fizetésemelést!” vagy “Fizessenek a gazdagok!” és hasonlók, aztán a néma csend és mozdulatlanság.

Ma 20-30 emberből jó ha 1 (!) gondolja, hogy szükség lenne az MSZP-re. Anno velünk indult az “orrbefogásos” szavazás kultúrája. A nyilvánosság platformjain döntően a belső mutyijainkkal, külső alkudozásainkkal jelenünk meg, mások pedig leginkább korrupt bandának emlegetnek minket, ahol a vezetők a tagság vállát taposva huzakodnak az egyre kevesebb koncon. Hozzánk belépőkről alig hallunk, kilépőkről, elsétálókról, és sajnos elmentekről annál többet.

Évek óta alig láttam olyan “független” híradást, írást, amelyben jó arcunkkal tűntünk volna fel, mondjuk talán a XIII. kerület, esetleg Szeged kivételével.

Értelmiségi szimpátia sem övez minket. A baloldalinak ismert tudósaink, művészeink mára majdnem teljesen elhalkultak, rosszat pedig – udvariasan – inkább nem mondanak. Hovatovább akkor törünk ki külső-belső üdvrivalgásban, ha valaki számottevőbb ember, valami testület szóba áll velünk.

Jellemző, hogy európai listánk élbolyába lehetett kerülni azzal a hozománnyal, hogy ezáltal néhány ismertebb szakember csendes szimpátiáját esetleg kiválthatjuk.

Elnökünk alighanem téved, amikor vereségünk egyik okcsoportjaként párton belüli rivalizálásokat emleget, hiszen a nyílt jelölések, a meghirdetett pályázatok, a konstruktív viták nem szoktak ártani. Annál inkább az aljas kiteregetések, árulások, politikai indíttatásból egymás kizárására irányuló indítványok, s az ezek mögött meghúzódó álnokság, szemforgatás vagy akár gonoszság.

Elkezdtünk nem hinni egymásnak, sőt ebben haladó fokra jutottunk. 

Sokszor elképedek, amint pont az ellenkezőjét hallom vissza valakiről, mint amit nekem mondott, s mégha hamis is az adott “hír”, lám ezzel mégis előáll a hazugság. Meg az egymástól való félelem.

Ez így nem párt! Ez így csak egy degenerálódó belterjes klub, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után kapirgálunk.

6,62 %. Ha igaz, hogy a Párbeszéd egy 1-2 %-os párt, akkor mi keményen bezuhantunk 5 % alá, ami azt jelenti, hogy immár nem vagyunk országgyűlési képviseletre alkalmas tényező. És tényleg nem.

Hosszú ideje, hogy leszoktattuk szavazóinkat az irántunk való kötődésről. A hősidőkben ez úgy hangzott, hogy egyéniben ide, listán oda kell szavazni. Pártként megteremtettük az “elszavazás” gyakorlatát, ami 2018-ban oda fajult, hogy “szavazz a legesélyesebb ellenzéki pártra!” Mintha ez valami evidencia lenne a “mezei” választópolgárnak. Tartósan úgy viselkedünk, mint a kanos férfi, aki beleszeret a bárcás cédába, s mindenét odaadja neki.

Most, 2019-ben pedig elkövettük a lehető legnagyobb kampányhibát, hogy a véghajrá utolsó hetében az volt a fő üzenetünk, hogy most nem a választópolgárért, még csak nem is önmagunkért, hanem egy másik párt emberének a mandátumáért küzdünk. Mit is mondhat erre egy normális ember? Azt, hogy “szavazzon rátok a vasorrú bába!”…, aztán megoldotta saját kútfőből: DK.

Azóta sorra kapom a pártból való kilépésekről szóló üzeneteket, e-maileket, telefonhívásokat. Akik valamenyire érdekeltek az önkormányzati pozíciókban, azok most egyenként is remegésbe fogtak. Kétségbeesett alkudozások kezdődnek, hogy mi nem is vagyunk olyan kicsik. Pedig de.

Ennek a levélnek minden második és harmadik olvasója a semmittevésre szavazott múlt szombaton. Nem minősítek senkit, de rosszul tették. Adtak egy aranykulcsot annak a sofőrnek, aki a szakadékba navigálta a buszunkat. A társadalomnak szóló üzenetünk tehát most ez: nem csupán mindenkit nagyon is ott hagyunk az árok szélén, de ki is tüntetjük a sandán elsétálókat. Erre én sem szavaznék.

Sokszor mélázunk azon, hogy lehet a magyar nép olyan birka, amilyen. Rossz hírem van: mi, az MSZP-ben nagyobb birkák vagyunk!

Nekem nincs más célom, mint politikai otthont teremteni a társadalmi szolidaritás híveinek, úgymond a radikális baloldali fiataloknak, nőknek és férfiaknak.

“Holnapelőtt” jeligére mozgalmat indítok, amihez csatlakozhat bárki, aki azt vallja, hogy a Föld-i élet még menthető, ha újra a legszélesebb értelemben vett szolidaritás lesz úrrá a gondolkodásunkban. Ez egy zöldmezős beruházás, amely vörös vonalakat húz jó és rossz között, s akár pártok befogadására is alkalmas. Ha az MSZP-nek szüksége van rám, akkor elnökévé választ, azzal hogy a pártot az említett mozgalomhoz kötöm.

Hamarosan eljuttatom hozzád az általam képzelt jövő főbb téziseit, amelyek alapjai 10 éve születtek, akkor “Balra, magyar!” címmel.

Üdvözöllek:

dr. Szanyi Tibor

Mától várja pénzünket az állam a „szuperpapírral”

Jelenleg verhetetlen kamatozású állampapírt hoz forgalomba mától az államkincstár. A futamidő ugyan öt év, de rövidebb kamatperiódusonként fizetik a hozamot, és menet közben is feltörhető akár veszteség nélkül. Már egy év után az infláció körül teljesít.

Öt-hatezer milliárd forint készpénz van a magánszemélyek birtokában. A nagyítóval is alig látható banki kamatok miatt folyamatosan növekvő állományt szeretné megcsapolni a kormány és az Államadósság-kezelő Központ. Ennek jegyében mától vásárolható meg a Magyar Állampapír Plusz (MÁP Plusz), leánykori nevén Nemzeti Kötvény. Csak magánszemélyek jegyezhetik.

Az AKK leírásából kiderül, hogy

  • 5 éves futamidejű, fix, sávos kamatozású, 1 forintos alapcímletű értékpapír. Jegyzés útján kerül forgalomba. Jegyezni névértéken, azaz 100 százalékos árfolyamon lehet.
  • Kamatjuttatás az első évben félévente, az ezt követő években évente történik. A kamatjuttatás napján (az utolsó, lejáratkori kamatfizetési nap kivételével) a pénzben kifejezett kamat összegével megegyező névértékű, azonos sorozatba tartozó MÁP Pluszban írják jóvá a kamatot.
  • A kamatjuttatásokat követő 5 munkanapos időintervallumokban a forgalmazók nettó 100 százalékos árfolyamon (azaz tőkeveszteség nélkül) plusz a visszavásárlás értéknapja szerinti felhalmozott kamaton, míg a többi munkanapokon az üzletszabályzatukban leírtak szerint jegyeznek vételi árat a MÁP Plusz-sorozatokra.
  • Ezért a MÁP Plusz a futamidő alatt is eladható.

Az első jegyzési időszak mától péntekig tart, a részletek itt olvashatók.

Ha valaki az 5 évre végig megtartja a papírt, akkor 4,95 százalék éves kamatot kap.

Ennél jobb befektetés nincs az országban, pontosabban olyan, amely fix kamatozású, és kockázatmentes.

De már akkor is rendkívül vonzó lehet a MÁP Plusz, ha ennél sokkal rövidebb ideig tartja meg tulajdonosa. A kamat

  • az első félévben évi 3,5 százalék,
  • a második félévben évi 4 százalék, ez után minden évben fél százalékponttal emelkedik. Vagyis
  • a 2. évben évi 4,5,
  • a 3. évben évi 5,
  • a 4. évben évi 5,5,
  • az 5. évben pedig évi 6 százalék jár a befektetésünk után.

Ezzel érhető el az 5 év lekötéssel az évi 4,95 százalék hozam.

Forrás: ÁKK

Tehát ha a jelenlegi 4 százalékhoz közelítő inflációt vesszük alapul, akkor már két félévben visszaadhatja a reálértéket. A futamidők során egyhetes időszakok lesznek, amikor a teljes összeghez visszaváltási díj nélkül lehet hozzájutni, ami szintén unikális a magyar bankrendszerben. De még ezen időszakokon túl is 99,75 százalékos árfolyamon veszi vissza a MÁP Pluszt az ÁKK, tehát a veszteség egészen minimális. (Igaz, ez csak a kibocsátó ÁKK-nál vezetett számla esetében igaz, a szerződött viszonteladó pénzintézetek némi pénzt felszámíthatnak.)

A kamatjuttatás időpontjait mutatja a táblázat

Forrás: ÁKK

Ugyancsak óriási előnye a MÁP Plusznak, hogy – hasonlóan a júniustól kibocsátott többi állampapírhoz –

mentes a 15 százalékos kamatadó alól.

Természetesen ez azt is jelenti, hogy az állam drágábban finanszírozza adósságának azt a részét, ami a MÁP Pluszon keresztül fog történni. A cél az, hogy minél nagyobb hányadban hazai forrásból és ezen belül lakossági tartalékokból fizessék az államadósságot. Ennek érdekében pedig az új papír jegyzésének nincs alsó összeghatára nincs: egy forinttól vásárolható.

Ez a „szuperpapír” valószínűleg átírja a hazai megtakarítási piacot. Nem csak az otthon tartott rengeteg pénz egy része áramolhat a MÁP Pluszba, hanem a banki számlákról is érdemes lehet ide irányítani a pénzt.

Az új Európai Parlament, értékelés és kilátások

A Bibó István Közéleti Társaság öt nappal az Európai parlamenti választások után értékelte az eredményeket. A rendezvény előadói Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Göncz Kinga, az Európai Parlament (EP) volt képviselője (MSZP) és Donáth Anna, újonnan megválasztott Európai parlamenti képviselő (Momentum) volt. A beszélgetést Balázs Péter, a Bibó István Közéleti Társaság elnöke vezette.

A nyilvános esemény a „Chatham House” szabályok szerint folyt: a résztvevők szabadon felhasználhatják a kapott információkat a nélkül azonban, hogy hivatkoznának a megszólalók személyére, politikai vagy egyéb identitására. Így az előadók nem a sajtó számára fogalmaztak, hanem a hallgatósággal osztották meg a véleményüket.

Az Európai parlamenti választások politikai következményeit illetően Magyarországra és az Európai Unió jövőjére vonatkozóan az alábbi fő megállapítások hangzottak el.

A 2019 évi EP-választás tétje nagyobb volt a korábbiaknál, ami a megnövekedett politikai érdeklődésben és a magasabb választói részvételben is tükröződött mind Európában általában, mind pedig Magyarországon.

Nőtt az Európai Parlament súlya a kétszintű európai kormányzásban, ezért nem közömbös, hogy kik és milyen politikai célokkal vesznek részt a munkájában.

Habár az EU-szintű jogalkotásban az EP inkább a jogszabályokat jóváhagyó „felsőház” szerepét tölti be, az ún. együttdöntési eljárásban fontos beleszólást kap az elsődleges jogalkotó fórum, a Tanács mellett.

A nagy nemzetközi érdekkonfliktusokban az egyes államok – a legnagyobbak kivételével – nem alkuképesek. Például a nemzetközi klímaegyezmény végjátékában az USA, Kína és Oroszország vettek részt. Ugyanakkor a globális alkukból sem szabad kimaradni, mert akkor mások döntenek rólunk: „ha nem ülsz az asztalnál, rajta leszel a menün”. Az Európai Unió alkalmas keret a kisebb, sőt a nagyobb tagállamok cselekvéséhez, egyfajta „Noé bárkája”, amely védelmet nyújt a globalizáció tengerén.

Az EU súlya megnőtt a politikai döntéshozatalban, mivel a tagállamok számos területen ráruházták a hatáskörüket, illetve együttesen, az EU szintjén tanácskoznak és döntenek. Hátránya ugyanakkor, hogy a tagállami kormányok a rövid távú, hazai politikai érdekeiket követik, ezért csak a népszerű döntéseket hozzák meg. Például megalkották a közös valutát, az eurót, de hiányzik hozzá a fiskális és a bankunió, amelyek nélkül nem teljes a rendszer. Hasonlóképpen a közös külpolitika is „fogatlan” a közös biztonságpolitika nélkül.

Az Európai Unió a világháborús konfliktus utáni békeprojektként jött létre, azután kifejlesztette a jóléti ágát, majd Európa egyesülését követve geopolitikai dimenziókat öltött.

Jelenleg az EU a globális versenyképességi versenyben próbál helyt állni. Ma egyaránt napirenden van Európa biztonsága, az integráció gazdasági oldala az újraelosztás kérdései révén, valamint az identitáspolitika számos vonatkozása. Kérdés, hogy milyen politikai programok alapján és mely módon válaszolunk a kihívásokra? Közösen keressük-e a megoldásokat, vagy elszigetelten, egymás rovására? Ebből a szempontból is igen fontos volt az EP-választás kimenetele.

Az előzetes mandátumbecslések a radikális jobboldal előretörését jósolták, ez azonban nem következett be. A szélsőjobb pártok együttesen az EP képviselői helyek mintegy 23 százalékát szerezték meg, ezzel nem tudnak fontos döntéseket megakadályozni, amint azt remélték. Ugyanakkor Lengyelországban, Magyarországon és Olaszországban jelentős súlyt képviselnek. Az európai együttműködés hívei, a centrum pártok nem omlottak össze, egyesek részaránya csökkent (mérsékelt konzervatívok, szocialisták), ugyanakkor mások erősödtek (liberálisok, zöldek).

Eddig az Európai Néppárt és a szocialista pártcsalád összefogása elegendő volt a többséghez, az új EP-ben ehhez a liberálisokra, illetve a zöldekre is szükség lesz.

Összességében azonban az Európa-párti többség megmaradt a széthúzó „szuverenistákkal” szemben.

Ez a többség az EU vezetőinek kiválasztásába is szeretne nagyobb beleszólást kapni. E tekintetben folytatódik a verseny a tagállamokat képviselő Tanács és a politikai pártok listáin megválasztott EP között. A Tanácsban a kormányok képviselői a hazai mandátumok és érdekek szerint járnak el, ezzel szemben az EP-ben a képviselők egyéni mandátummal rendelkeznek és szabadon, önállóan foglalhatnak állást. Habár tagállami politikai pártok jelöltjeiként kerülnek az EP-be, felül tudnak emelkedni a hazai korlátokon és európai célok és érdekek szószólóivá válhatnak. Fontos azonban, hogy valamelyik nagy pártcsaládhoz tartozzanak, különben elvész a szavuk a 751 tagú parlamentben.

A következő időszakban Európa biztonsága, a közös határellenőrzés kérdései, a schengeni rendszer fenntartása, az európai energiapolitika, a gazdaságpolitika és a versenyképesség és a klímapolitika lesznek a legfontosabb témák.

Magyarországon a Fidesz a túlerős és aránytalan kormányzati hátszélhez képest viszonylag szerényen szerepelt. 13 képviselője lesz az EP-ben, ez kevesebb annál, amit remélt. Az ellenzéki oldalon jelentős átrendeződés történt, minden várakozást felülmúlva nőtt a Momentum és a Demokratikus Koalíció súlya, ezzel szemben csupán egy-egy képviselői helyet ért el az MSZP-Párbeszéd és a Jobbik és kiesett az LMP. Magyarország méltó képviselete két pártcsaládban biztosított: a szocialista és a centrista-liberális csoportokban, de hiányozni fog a zöldeknél.

Bizonytalan a Fidesz helye a változatlanul legnagyobb Európai Néppártban, a korábbi felfüggesztéséről még nem született döntés és bizonytalan, hogy visszaveszik-e.

Az EP-választás nyomán kezd kikristályosodni a hazai ellenzéki mezőny, amely az őszi önkormányzati választáson indul, és amely megrengetheti a NER-t. Az ellenzék küldetése, hogy egészséges társadalmat építsen, erősítse a demokratikus tudatot és védjen a szélsőjobb káros hatásaival – a gyűlölködéssel, a széthúzással – szemben.

Az akadémiai szabadságért tüntettek

Sokezer ember állt ki az MTA önállóságáért. A tüntetők közt volt a kormány tervének egyik legádázabb ellenfele, Orbán volt minisztere, Pálinkás József is.

Szabadságot a tudománynak! – címmel hirdettek tüntetést a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) védelmében a Közgáz elé a Fővám térre vasárnap délutánra. A szervezők Facebook-meghívójában leszögezik, hogy  Palkovics László miniszter olyan törvénytervezetet készít elő, amely az MTA közgyűlési határozatainak ellenére önkényesen, szakmai indokok nélkül szakítaná el az akadémia kutatóhálózatát, az akadémiai vagyont pedig de facto államosítaná.

Ez rablás, a szellemi és anyagi erőforrások kisajátítása

– fogalmaznak. A minisztérium a kutatóintézeteket új intézményhálózatba terelné, amely kormányzati többségű irányítótestület vezetése alatt működne a jövőben. Ez a lépés a mindenkori kormánytól független akadémiai kutatóhálózat és egyben az autonóm kutatási tevékenység végét jelenti Magyarországon. Ne hagyjuk, hogy a tudomány szabadsága (is) elvesszen! – írták.

Az MTA önállósága elleni kormányzati támadás egy éve zajlik. Költségvetési elvonás elbújtatása törvényjavaslatban, 54 percben rögzített véleményezési idő indította. Végül olyan törvényjavaslat készült, amely kiszakítaná az MTA-ból kutatóintézeteit, vagyonát ingyenes kormányzati használatba adatná, és olyan irányító testületet állítana föléje, amelyben a kormány kinevezési többsége érvényesülne.

FH

Az MTA közgyűlési határozatban már korábban elutasította a tervet. A mostani tüntetés emelletti kiállás volt.

A mintegy kétezres tömegben a tiltakozók között megjelent Pálinkás József, az MTA korábbi elnöke, aki ez előtt, 1998-2002 között az első Orbán-kormány kulturális minisztere volt, és aki mostanra az MTA államosításának egyik legádázabb ellenfelévé vált. Az MTA-székháztól induló tömegben feltűnt Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere is.

Deák Dániel egyetemi oktató képtelenségnek tartja, amire a kormány készül, de tudják, mi miért történt. Ezek az akadémiai intézmények függetlenséget élveznek, és ez a baj velük – mondta. Szerinte két út van: az egyik az egyéni alku, a másik a szerveződés, hogy közösen tegyenek valamit.

Mindannyiunk közös érdeke az összefogás

– fogalmazott.

Gárdos Judit, az Akadémiai Dolgozók Fórumának tagja szerint kormányzati ellenőrzés alá akarják őket kényszeríteni. Magyarországon feudális rendszer működik, állampolgár helyett pedig szolgákat akarnak – mondta. Felidézte, hogy háromszor tért haza külföldről, többek közt azért, hogy családot alapítson, de szerinte kérdés, hogy hiába volt-e ez.

Az MTA előtt felolvasták Lovász László MTA-elnök üzenetét, aki többek közt azt írta, a Magyar Tudományos Akadémia legnehezebb éve ez 1825-ös megalapítása óta. Lovász szerint

megrendítő a tudósok összefogása,

és embert próbáló volt az elmúlt 12 hónap. Az elnök szerint az a cél, hogy az MTA a hiteles tudomány központja maradjon. Zsoldos Attila akadémikus arról is beszélt, hogy az innováció csak álca a tudomány szabadsága elleni kormányzati támadásra.

A tömeg ezután elindult az ELTE felé, s az úton egyre gyarapodott. A CEU előtt a színész és rapper, Molnár Áron a noÁr Tanulni akarunk című dalát adta elő. Az idővel mintegy ötezresre duzzadt sokaság visszatért az MTA épülete elé ért. Felszólalt az 1956-os Intézet vezetője, Rainer M. János. Az intézetet a napokban kelt kormányhatározattal beolvasztják a kormányzati Veritasba. Rainer M. János szerint ez a véget jelenti számukra.

Az Európai Bizottság nem hagyta szó nélkül az MTA-val szembeni terveket. A hvg.hu kérdésére küldött válasza szerint szorosan követi a fejleményeket a magyar állami kutatási rendszert illetően, különösen az akadémiai és kutatási szabadság megőrzésének jelentőségére figyelemmel. Az Európai Bizottság kiáll a kutatási szabadság és az intézmények autonómiája mellett, mind a finanszírozás, mind az önkormányzás tekintetében. A Bizottság továbbra is figyeli az eseményeket, fejleményeket, és arra ösztönzi a kormányt, tartózkodjon mindenféle olyan döntéstől, ami szűkíti a tudományos és akadémiai szabadságot az országban.

Mégsem lesz szélsőjobboldali kulturális akadémia

Az olasz kulturális minisztérium visszavonta az engedélyt a Dignitatis Humanae Institute-tól, mely szélsőjobboldali akadémiát akart kialakítani egy állami tulajdonban levő kolostorban.

A Collepardo melletti leromlott állapotban levő kolostort az állam azért adta az intézetnek, hogy ott kulturális rendezvényeket tartson és hozza rendbe az épületet. „A Dignitatis Humanae Institute nem fizette be a megígért pénzeket és nem látott hozzá az épület komplexum újjáépítéséhez” – hangsúlyozta Gianluca Vacca államtitkár helyettes Rómában megindokolva az engedély visszavonását. A kulturális minisztérium a baloldali populista Öt csillag párt irányítása alatt áll miközben a szélsőjobboldali populista Liga jó kapcsolatokat ápol a Dignitatis Humanae Institute-tal. A legutóbbi európai választásokon a szélsőjobboldali Liga elsöprő győzelmet aratott míg az Öt csillag jelentős mértékben veszített a népszerűségéből.

A Dignitatis Humanae Institute mögött Steve Bannon áll.

Trump elnök egykori főtanácsadója Európában próbál egységes szélsőjobboldali mozgalmat teremteni miután kirúgták a Fehér Házból. Steve Bannon Budapesten találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel, akit úgy jellemzett, hogy „Trump előtt volt Trump”.

Olaszországban Matteo Salvini belügyminisztert, a Liga vezérét arra akarta rábeszélni Steve Bannon, hogy indítson ideológiai háborút Ferenc pápa ellen. A katolikus egyház feje a migráns ügyekben igen toleráns befogadó magatartást tanúsít míg a Liga maximálisan elutasítja az Afrikából érkező illegális bevándorlást. Matteo Salvini nem vállalta fel a nyílt támadást Ferenc pápa ellen, de a hír elterjedt Itáliában. Ahol

a Dignitatis Humanae Institute tiszteletbeli elnöke, Renato Maria Martino bíboros is felszólította a szervezetet, hogy ne foglalkozzon politikával hanem csakis kulturális kérdésekkel – ahogy az az alapító oklevélben áll.

A szervezet olyan akadémiát akart létrehozni a kolostorban, mely egész Európa számára képzett volna szélsőjobboldali propagandistákat egy ideológiai háborúhoz. Steve Bannon itáliai képviselője, a szervezet vezetője, máris közölte: fellebbeznek a kulturális minisztérium döntése ellen. Olaszországban a kormányt mindinkább Matteo Salvini belügyminiszter irányítja. Ezért a fellebbezés nem is esélytelen, de politikai akadémiát szervezni nem messze Rómától egy ősi kolostorban Ferenc pápa ellen , nem könnyű vállalkozás hiszen a katolikus egyház is ügyel arra, hogy belső ellentéteit ne tárja a nyilvánosság elé. Márpedig Ferenc pápa nézetei nem változtak: továbbra is szembeáll a szélsőjobboldali politikával és nemcsak a migráns kérdésben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK