Featured

A munkát kéne az emberekhez vinni

Ha nem viszik a munkát az emberekhez, egész térségek fognak kiürülni, a közmunkában felszabaduló pénzt vissza kell forgatni a munkaerőpiac erősítésére. Ez a végkövetkeztetése a Policy Agendának, amely az ismét kevesebb kiadás hátterét elemezte.

A munkaerőhiány mellett nem ritkák a helyi munkaerőpiaci krízisek, amelyek olykor több száz ember munkáját fenyegetik. A 2020. évi költségvetésben az állam csökkenti a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadásait. A Policy Agenda (PA) azt vizsgálta meg, hogy mi áll a háttérben, milyen változások voltak az elmúlt 10 évben.

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap (NFA) feladata az, hogy az állam az adófizetők pénzéből a foglalkoztatás javítását, a munkanélküliség kezelését és a képzési rendszer fejlesztését segítse elő. Az NFA egyik bevételi lába a munkajövedelem utáni befizetések. Az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék egy része, valamint a szociális hozzájárulási adó szintén évente megállapított része az egyik ilyen bevételi forrás. A másik pedig a szakképzési hozzájárulás teljes egésze. Ezekből és az Európai Uniótól kapott visszatérítésekből „működik” az NFA.

Forrás: PA

Befizetnie kell a foglalkoztatási alapnak

Az NFA bevételéről az éves költségvetés rendelkezik. Valójában semmilyen köze sincs ahhoz, hogy mennyien dolgoznak, vagy mennyi a munkaadók, munkavállalók befizetése – írja a PA. Ugyanis a kormány akár már előre elvonhat ebből a pénzből. A jövő évi költségvetési tervezet szerint ez most meg fog történni: 71 milliárd forintot (a teljes kiadási oldal 16 százalékát) a központi kasszába be kell fizetnie a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak.

Az adatok azt mutatják, hogy 10 év alatt 100 milliárd forinttal emelkedett az NFA bevételi oldala. Érdemes összehasonlítani, hogy miből tevődött össze a két év bevételi „lába”.

Forrás: PA

Miközben az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék NFA-t megillető hányada nominális értéken csak 27 százalékkal emelkedett, ugyanezen időszakban az átlagbér 95 százalékkal nőtt. Ha a foglalkoztatotti létszám bővülését nem számoljuk, akkor is

jelentősen növelni kellett volna a munkaerőpiaci járulékból beszedett összeget.

Ennek oka az, hogy a kormány jelentősen átalakította az adó- és járulékrendszert, és csökkent a munkaerőpiaci járulék mértéke is (2,5-ről 1,5 százalékra). Mindezt úgy, hogy csak a foglalkoztatottnak maradt meg ez a járulék, a munkáltatónak megszűnt, pontosabban beleolvadt a szociális hozzájárulási adóba.

A helyi problémák nem fontosak

Ez azt jelenti, hogy az aktív munkaerőpiaci támogatásokat (például a helyi munkaerőpiaci problémák kezelését) nem tartja fontosnak a kormány. Sokkal inkább a közmunkarendszer finanszírozásával, és az EU-tól kapott pénz felhasználásával vélték megoldottnak ezt a problémát, úgy, hogy a közfoglalkoztatás valójában nem az átmeneti munkaerőpiaci problémák kezelését szolgálja.

Az elmúlt tíz évben a tényadatokkal, és az idei, valamint a jövő évi tervszámokkal kalkulálva a közmunkára elköltött pénz az NFA összes kiadásának 46 százalékát tette ki (1787 milliárd forintot). Volt négy olyan év is, amikor a közfoglalkoztatásra elköltött összeg többet tett ki, mint minden más kiadásra fordított teljes kiadási elem.

Fordítva ülnek a lovon

A PA szerint hiába költ kevesebbet az állam a közfoglalkoztatotti rendszer működtetésére, az itt felszabaduló pénzt nem forgatja vissza a „munkaerőpiac javításába”. Nem teszi ezt, noha elejét kellene venni annak, hogy egész térségek válnak foglalkoztatói szempontból olyan válságos területté, ahonnan a munkaerő csak elvándorol. A munkaerőhiány problémája pedig arra is rá kell, hogy irányítsa a figyelmet, hogy

nem jó az a gazdaságpolitika, amelyik csak a munkaerőt viszi a foglalkoztatóhoz.

Ezzel ugyanis az ország egyes részei kiürülnek. Arra kell megoldást találni, hogy az adott térség munkaerejéhez „vigyék” a foglalkoztatót, vagy legalábbis a válságtérségekben még működő cégeket próbálják megmenteni. Ehhez pedig eszközrendszert tudna adni az NFA, ha nem forráskivonásokkal lenne terhelt.

Sokaknak nem telt bőségkosárra

A Pészach után hét héttel következik a Sávuot ünnepe, amely a lelki felszabadulást ünnepli: a zsidók szövetségét istennel. Ebből az alkalomból gyümölcsökből és sajtos süteményekből álló bőségkosár jár minden zsidónak, aki meg tudja azt fizetni.

A Yedioth Ahronoth internetes kiadása szerint mind több kisnyugdíjasnak okoz gondot az infláció. Számukra nem a bőségkosár az igazi kérdés, hanem az, hogy megengedhetik-e maguknak az orvosok által oly lelkesen javasolt gyümölcsök megvásárlását?

Az infláció hihetetlen mértékben felgyorsult a gyümölcs piacon

Az elmúlt évtizedben 54 százalék volt az áremelkedés a gyümölcsök piacán. Ez a hivatalos statisztikai jelentés adata, de azok a kisnyugdíjasok, akiket a Yedioth Ahronot riportere megkérdezett, megfizethetetlennek tartják az árakat. A 78 éves Sol Levy így nyilatkozott: „nem sütöttem sajtos süteményt és nem tudom, hogy vásárolhatok-e egy kis gyümölcsöt. Elnézve az árakat… Már vissza sem tudok emlékezni arra az időre, amikor egy kiló vagy akárcsak fél kiló gyümölcsöt vettem. Legfeljebb egy-két gyümölcsöt engedhetek meg magamnak.”

Neki marad Efraim háza, vagyis a szegények konyhája. Ott napi egy meleg ételt kap. Így tud megbirkózni az inflációval. Amely a tejtermékek piacán csak most gyorsul fel igazán. Ezt a piacot ugyanis a kormány ellenőrzi. A Sávuot ünnepe után jelentik csak be az emelkedést. Benjamin Netanjahu ugyanis új választások elé néz. Hiába nyert ugyanis áprilisban, mert Avigdor Lieberman megakadályozta a kormányalakítást.

Az exszovjet zsidók között sok a szegény

Lieberman törzsszavazói az egykori Szovjetunió tagállamaiból érkeztek Izraelbe – többnyire felnőtt korban. Izraelben többségük nem tudott megfelelő nyugdíjat szerezni. Az egykori Szovjetunió tagállamaiból érkező nyugdíjból – ha egyáltalán érkezik – nem telik sokra. Benjamin Netanjahu azokat képviseli, akiknek jól megy Izraelben. Ugyancsak a Yedioth Ahronot írja, hogy soha ilyen sok dollármilliomos nem élt még Izraelben, mint ma. A nagy nemzetközi bankok egyre-másra nyitnak vagyonkezelő irodákat Tel Avivban. A leghíresebb dollármilliárdos, Izrael leggazdagabb embere, Roman Abramovics is a Szovjetunióban cseperedett fel. Székhelyét azután Londonba helyezte át, ahol megvette a Chelsea csapatát. Aztán megromlottak a brit-orosz kapcsolatok és Putyin kedvenc oligarcháját kipaterolták Nagy Britanniából. Roman Abramovics nem esett kétségbe: felvette az izraeli állampolgárságot és egy csapásra Izrael leggazdagabb polgára lett.

Mindez hidegen hagyja Sol Levyt, aki havi 3000 sékel nyugdíjából próbál megélni (egy sékel körülbelül 80 forintot ér). Vannak gyerekei, de nem kíván a terhükre lenni, hiszen nekik ott van az unokák gondja. David Pis és neje – mindketten hetvenen túl – 5100 sékelből szeretnének megélni. Alig mozdulnak ki otthonról Beer Shevaban. „A hűtőszekrény általában üres, az ünnepen sem tudjuk megtölteni” – nyilatkozta a szegénységi küszöb alatt éldegélő idős házaspár.

Shosh Alburg 80 éves, de nem tudja megünnepelni születésnapját, mert nincs miből. Egész életében egy bankban dolgozott, de a nyugdíja csak 3000 sékel. Ebből nem tud semmit sem vásárolni a piacon a legszükségesebb dolgokon kívül. Yael Eckstein, az Ephraim házakat fenntartó alapítvány vezetője elmondta a Yedioth Ahronoth riporterének, hogy több, mint 17 ezer nyugdíjasnak nyújtanak segítséget Izraelben. De ez csepp a tengerben, ugyanis több százezer öreg van, aki a Sávuot ünnepe alkalmából se tud se gyümölcsöt, se pedig sajtot vásárolni Izraelben – írja a Yedioth Ahronot internetes portálja

Történelemóra

Egy remekbe szabott interjú végén, Soros György apropóján, Schmidt Mária az alábbiakat mondja a riporternek: „Tudja, az apját, Soros Tivadart katolikusként regisztrálták 1916-ban, miután hadifogságba esett. Nem tudom, hogy tényleg zsidó-e. Miért térne vissza a zsidó hitre valaki a ’30-as években? Soha nem viselkedett zsidóként, egy rejtély a számomra.”

Ennyit mondott a történészasszonynak vélt pártpropagandista. Egy rejtély a számára.

Akkor hát segítsünk neki megfejteni ezt a rébuszt! Mondjuk el a Terror Háza Múzeum főigazgatójának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárának, a Szabadság téri szárnyas ótvar éceszgéberének, a Sorsok Háza projektért – minden ellenkező híreszteléssel szemben, s a változatlanul hatályban lévő kormányrendelettel összhangban – felelős Közép- és Kelet-európai Történelmi és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány elnök asszonyának, hogy kis kezicsókolom, picinyt rosszul tetszik feltenni a kérdést. Ugyanis, tetszik tudni, a 30’-as években tündérlak Magyarhonban nem az volt a módi, hogy valaki fogta magát, aztán visszatért a zsidóságba, vagy nem tért vissza a zsidóságba, azt majd én döntöm el alapon. Viszont az volt a módi, hogy – meglehet, kissé udvariatlanul – meg sem kérdezték a jelölteket, hanem, tetszik tudni, megmondták nekik, kedves elnök asszony, hogy kikeresztelkedés ide, oltáriszentség oda, mik is ők valójában, mert azt majd mi döntjük el

(„Wer bei mir Jude ist, bestimme ich!” – „Az, hogy ki a zsidó, én mondom meg!”).

És ha elnök asszonynak elkerülte volna a gondos, a múltat objektíven pásztázó történészi figyelmét, halkan jelezném, hogy remek Reiseführerek, iránymutatók és tájékozódási felületek álltak a hőn szeretett hatóság rendelkezésére, amelyekkel magabiztosan és minden felesleges és kukacoskodó vitát elkerülve hozhatták meg bölcs döntéseiket: ott voltak például a nürnbergi törvények néven rendkívül népszerűvé vált jogszabályok, így például az Állampolgársági törvény (1935. szeptember 15.), amely Soros Tivadar bácsi dilemmájára biztos kezű eligazítást nyújtott, amennyiben legalább 3 zsidó nagyszülővel rendelkezett (teljesen zsidó), vagy 1 zsidó szülővel vagy 2 zsidó nagyszülővel (elsőfokú keverék), vagy 1 zsidó nagyszülővel (másodfokú keverék). Aztán szépen sorjában jöttek a magyarországi zsidótörvények is, amelyek közül már az első volt szíves deklarálni, hogy az 1919. augusztus 1. után kikeresztelkedetteket is zsidónak nevezte meg, aztán a második (1 szülő vagy legalább két nagyszülő zsidó, a három generáció óta megkeresztelkedetteket nem érintette a törvény), majd huss, egyszeriben kisurrant a harmadik zsidótörvény is, a törvényalkotó vigyázó szemét immár a nürnbergi törvényekre vetve, szigorúan a náci terminológia szerint (két nagyszülő esetében már zsidó).

Hát így volt ez, kérem szépen. Így volt ez Soros Tivadar bácsival, meg a kis Soros Gyurival is, aki bizonyára csak a gyerekek megszokott bújócskáját játszotta, amikor rejtőzködnie kellett.
Ha pedig önmagát a korszak nagy szakértőjének tekintő hölgy mindezt nem tudja, akkor számomra ennek oka az igazán nagy rejtély. S akkor most megsúgom neki: nemcsak a Soros-családdal, hanem még nagyon-nagyon sokakkal volt ez így akkoriban.

Gábor György

A TEK a hajóbalesettel debütált ilyen feladatban

Rövidesen eldől, maradtak-e holttestek a Hableányban az iszapréteg alatt. A TEK mindenesetre átadta a munkát a rendőrségnek. A koreaiakat nem engedték be a hajó roncsába.

Még lehetnek áldozatok a Dunából kedden kiemelt Hableány sétahajóban, ám ezt a vizsgálatot már nem a Terrorelhárítási Központ (TEK), hanem a rendőrség végzi el – közölte a TEK főigazgatója. Hajdu János vezérőrnagy elmondta: az elsüllyedt hajóban vastag iszapréteget találtak, amely akár holttesteket is rejthet. Ha viszont nem találnak senkit a hajóban, akkor valószínűleg az ütközéskor zuhantak ki a járműből, ezért a Belügyminisztérium megkettőzte az eltűntek kutatásában résztvevő erőket a Duna mentén.

Még sose csináltak ilyet

Hajdu azt mondta, hogy a TEK igen nehéz feladatot kapott a belügyminisztertől, mert olyan feladatot kellett teljesíteniük, amilyet még soha nem hajtottak végre,

ezért rutinjuk se volt.

De a rendkívül sok résztvevő alkotta csapat tagjai hamar összeszoktak.

A 13 nap rendkívül megfeszített munkával telt, a mentésben résztvevők naponta négy-öt órát pihentek, az éjszakai munkavégzést pedig csak azért nem rendelték el, mert veszélyesnek ítélték – mondta Hajdu János. A főigazgató köszönetet mondott a mentésben és a hajóroncs felszínre hozatalában résztvevő összes szervezetnek, és a technikai eszközöket és tudást biztosító civil szervezeteknek. Ugyancsak köszönetet mondott az osztrák, a cseh, a norvég és a német segítő szervezeteknek, valamint a dél-koreai búvároknak és tanácsadóknak. Nagy támogatást adott a sajtó tárgyilagos, korrekt tájékoztatása is.

A TEK kiszállt

Hajdu János leszögezte: a TEK munkája véget ért a roncs kiemelésével, az összes többi vizsgálat a Budapesti Rendőr-főkapitányság feladata. A művelet költségeit firtató kérdésekre Hajdu János azt mondta, azokat még nem összesítették, várják a mentésben résztvevő vállalkozások igénybejelentését, és azt követően összesítenek.

Korea mindent megköszön, de

Szong Sun Keun ezredes, a Dél-Koreai Köztársaság Budapestre akkreditált katonai attaséja is azt hangsúlyozta, hogy a továbbiakban is mindent megtesznek az eltűntek felkutatásáért. Ő is köszönetet mondott a Belügyminisztériumnak, a magyar kormánynak, a TEK munkatársainak, a magyar lakosságnak, a cseh, az osztrák, a norvég kormánynak, továbbá a civil szervezeteknek, a koreai nagykövetségnek és a koreai vállalatoknak, hogy segítették a mentési munkálatokat. Megköszönte Szlovákiának, hogy a Duna vízhozamának szabályozásával támogatták a mentést, valamint Szerbiának és Romániának, amiért továbbra is segítik az áldozatok felkutatását.

Az attasé azt mondta, a koreai fél képviselői

szerettek volna bemenni a már kiemelt hajótestbe, ám a magyar hatóságok ezt nem tették lehetővé.

Csupán egy keresőkutyát engedtek be, ám az nem jelzett holttestet.

A Hableány sétahajó május 29-én este süllyedt el a Margit híd közelében, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval. A fedélzeten 35-en utaztak, 33 dél-koreai állampolgár és a kéttagú magyar személyzet. Hét utast sikerült kimenteni, hét holttestet még aznap éjjel megtalálták. Azóta több is előkerült, mostanra az összes megtalált áldozatot azonosították. Négy embert továbbra is keresnek. A hajót kedden emelték ki a Dunából.

Mert csak: ezt a választ kapta az MTA a kormánytól, Palkovicsék nem hátrálnak

A kormány nem tudta megindokolni, miért akarja elvenni az MTA-tól a kutatóintézeteket, ami fenyegeti a kutatói autonómiát és szabadságot – hangzott el Lovász László nemzetközi sajtótájékoztatóján. Az MTA nem tud Bécsbe költözni, mint a CEU – mondta. Az ITM szerint minden úgy jó, ahogy ők akarják.

Az éppen egy évvel ezelőtti történést idézte fel Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke: akkor 54 percet kaptak a kormánytól az akkori költségvetési tervezet véleményezésére. Ma pedig elkezdődött a parlamentben annak a törvénynek vitája, amelyben a komplett intézeti hálózatot, háromezer kutatóval együtt venné el tőlük a kormány.

A sajtótájékoztatón a nemzetközi sajtó tőlünk tudósító krémje jelent meg, megfigyelőként az Európai Bizottság, az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége is.

Forrás: MTA/Szigeti Tamás

Az átvétel nem javít semmin

Lovász szerint a kormány terve fenyegetés az akadémiai szabadságra és a kutatói autonómiára. Mint mondta, a magyar kormány eddig nem tudta megindokolni, miért lesz jó, ha a kutatóintézetek nem az MTA irányítása alatt működnek tovább.

Jól működő, magas színvonalú irányítás alatt volt eddig is az akadémiai kutatóhálózat, az elért eredmények és a rendelkezésre álló pénz alapján

a kutatóhálózat Európa legjobbjai közé tartozik

– szögezte le Lovász.

A vita során az MTA elismerte, hogy a kutatóintézetek működése javítható, de arra egyszer se kaptak választ, miért kell leválasztani a őket az MTA-ról. Folyton csak azt ismételgették nekik, hogy nem jó az innovációs teljesítmény, de ennek megjavítására nem álltak elő stratégiával. Lovász úgy fogalmazott, hogy

„nagyapaként jó ismerem a gyerekek érvelését: mert csak”.

Meggyőződésük, hogy az állítólagosan alacsony innovációs teljesítmény nem fog javulni, ha az MTA alapkutatást végző intézeteit kiveszik a köztestület felügyelete alól. A kutatóintézet leválasztása ellenben nagyon komoly jogi problémákkal fog járni.

Eltűnhetne az alapfinanszírozás

A törvényjavaslat értelmében az MTA kutatóintézetei az újonnan létrejövő Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH) kerülnek, amelynek tizenhárom fős irányító testületébe hat főt az MTA, hat főt a kormány delegál. Emellett létrehoznák a tizenegy tagú Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot. A kizárólag a miniszterelnöknek felelős testület véleményt alkot és javaslatot tesz a kormány KFI tevékenységével kapcsolatban.

Az MTA szerint rendkívül aggályos, hogy a javaslatban nincs biztosíték a kutatóintézetek alapfinanszírozására, és nincs törvényi garancia a kutatóhálózat képviseletére sem az ELKH-t vezető testületben. Emellett a javaslat sérti az MTA tulajdongyakorlási jogait is.

Inkább zsarolás, mint vita

A felek közti vitában az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) megkérdőjelezhető tárgyalási módszerekhez, fenyegetőzéshez, zsaroláshoz folyamadott – értékelte az egy évet Lovász. Ezért a parlamenti frakcióvezetőknek írt levélben kérte, hogy az országgyűlési képviselők fontolják meg a tervezet elfogadását.

Az MTA elnökeként legfontosabb feladatának tartja, hogy ne romoljanak a kutatók munkakörülményei az új rendszerben se. Lovász arról is beszélt, hogy nagyon remélik, a magyar tudósok ne hagyják el az országot. Nem ennyire optimista Török Ádám főtitkár, aki szerint

„56 után újabb hulláma érkezhet a kutatók távozásának”.

Lovász szerint mindenki veszítene az átalakítással, de a társadalomtudományok jobban sérülhetnek a természettudományoknál.

A MTA helyzete más, mint a CEU-é, ez a legrégebbi magyar tudományos intézmény – reagált az egyetemmel kapcsolatos felvetésre. Mint mondta,

„mi nem tudunk Bécsbe költözni”.

A parlamenti vita előtt Lovász László minden frakcióvezetőnek rövid levélben foglalta össze érveiket, álláspontjukat. Ezek értelmében az MTA

  • nem ismeri az elfogadásra váró törvény célját,
  • az új irányító testületébe az MTA minden törekvése ellenére sem került be az irányított kutatóhálózat képviselete, ami ellentmond az eddigi és indokolt önkormányzatiságnak,
  • közfeladata ellátásához az MTA költségvetési támogatásában rendszeres pénzt kell adni a vagyonelemek fenntartási és fejlesztési költségeire; a köztestület tulajdongyakorlásának ettől eltérő módon történő korlátozása ellentétes lehet az Alaptörvénnyel az ellentételezés nélküli kisajátítás miatt,
  • megkerüli a tervezet az ELKH intézményeiben foglalkoztatottak személyi bérének nem pályázati úton történő biztosítását,
  • az MTA Közgyűlése határozott arról, hogy kutatóhálózatát saját szervezetén belül kívánja tartani, egyben a köztestület kész arra, hogy a kutatóhálózat irányítását olyan szervezet kezébe adja, amelyben az állam a nemzetközi gyakorlat szerinti arányban képviselteti magát.

A kormány nem hátrál, ez derül ki a az ITM közleményéből. Ennek legfontosabb mondata az, hogy

„minden kutatásra fordított állami támogatásnak kézzelfoghatóan meg kell térülnie a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára”.

Ez nyilvánvalóan lehetetlen, a k+f eredményét képtelenség előre megtervezni. Több magyar szabadalomra, találmányra van szükség, ami a magyar gazdaságot erősítheti – írja a Palkovics-minisztérium, amely megismétli az MTA által alátámasztatlannak tartott ítéletet, hogy a jelenlegi rendszer nem hatékony, Magyarország lemaradásban van, ezért mind az intézményrendszert, mind a pénzügyi finanszírozást meg kell erősíteni.

Leírják, hogy a 2020-as költségvetés 32 milliárd forinttal tovább növeli a kutatás-fejlesztés és innováció támogatását, megteremti az egységes, teljesítményalapú forráselosztás feltételeit. Szerintük az eddigi széttagoltság megszüntetésével megvalósul a kutatás-fejlesztés és innováció egységes szerkezetű, teljesítményalapú finanszírozása.

Az ITM szerint a változásokkal a kutatóintézeti hálózat autonómiája nő. Vagyis közvetlenül

a kormánypárti többségű parlament, és nem egy választott tagokból álló köztestület alá kerülnek.

A kutatóhálózatot egy kétharmad részben a tudomány művelőiből álló, a minőségért személyükben felelősséget vállaló testület irányítja, javulhat a kutatók és kutatóintézetek által benyújtott és nyertes hazai és uniós pályázatok aránya is – írja még az ITM. Az ő olvasatukban a kormány egy éven át tárgyalt a kompromisszumos megoldás kialakítása érdekében az MTA vezetésével, eredménytelenül.

Mai kérdés – Kit is választanék főpolgármesternek?

Klikkeljen a képre és szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Kit is választanék főpolgármesternek?

 

Mikor jó döntés Kálmán Olga?

Láttam ma Vágó Istvánt A nap híre című ATV-műsorban, majd Kunhalmi Ágnest az Egyenes Beszédben. Mindketten felidézték, ahogy az EP-választást követően Gyurcsány Ferenc még úgy nyilatkozott, hogy az EP-választáson elért siker nem befolyásolja sem a kerületi polgármester-jelöltek elosztásáról négy párt között létrejött megállapodást, sem pedig azt, hogy az előválasztás második fordulójában a DK Karácsony Gergelyt támogatja, majd néhány nap elteltével Dobrev Klára előállt azzal, hogy a DK az első fordulóban a független polgármester-jelöltként elinduló Kálmán Olgát támogatja.

Gyurcsány pár napja az Egyenes Beszédben ezt azzal indokolta, hogy Karácsony nem elég jó jelölt, nem elég harcos ellenfele a Fidesz jelöltjének, Tarlósnak, Kálmán Olga viszont igen, vele le lehet a Fideszt győzni. Nem volt kétségem, hogy az MSZP-ben ezt sokan szószegésnek tekintik. Ez derült ki Kunhalmi Ágnes mai interjújából is az Egyenes Beszédben. Ági őszinte felháborodással beszélt a történtekről és arról, hogy egy Momentum-aktivista azt kérdezte tőle, amikor kiderült a dolog: ezt akkor mindenkivel meg lehet csinálni?

Noha nagyon izgat minden politikai ügy, és ami izgat, arról írni szoktam ezen az oldalon, erről nem írtam. Pedig foglalkoztat, miként alighanem nagyon sokakat. Amikor egy járművön utazva megkaptam az e-mailt, amelynek csatolmányában nyomban megnézhettem Dobrev Klára és Kálmán Olga sajtótájékoztatóját, sőt, már amikor megláttam a képet, ahol egymás mellett megjelentek, és ebből azonnal megértettem, hogy miről lehet szó, én is megdöbbentem, mint annyian mások. Hosszan gondolkoztam a dolgon.

Én magam hosszú ideje azt gondolom, sokszor le is írtam, hogy önkényuralmi rendszerben élünk, ahol az ellenzék nem nyerhet választást.

Tudjuk, hogy a Fidesz úgy alakította át a választójogi törvényt, a választási eljárási törvényt, úgy alakítja a médiaviszonyokat, hogy ez ne fordulhasson elő. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy egy-egy időközi választást, egy-egy várost, kerületet az önkormányzati választásokon megnyerhet az ellenzék, mert ez az országos hatalmi viszonyokat nem érinti. Az EP-választással kapcsolatban sem hittem, amit számos ellenzéki politikus célként megfogalmazott, hogy elérhető volna, hogy a Fidesz kevesebb mandátumhoz jusson, mint az ellenzék. Azt sem hittem, hogy a fővárosban Tarlós legyőzhető lenne, vagy, hogy az ellenzék megszerezhetné azokat a kerületi polgármesteri posztokat, ahol az országgyűlési választáson nyert a Fidesz. Ez ugyanis már nem azt jelentené, hogy egy-egy helyen ugyan veszít, de egészében nyer a Fidesz, a főpolgármesteri poszt és a fővárosi közgyűlési többség elvesztése már olyan változás lenne, amely megingatná Orbán országos hatalmát. Ezt pedig mindenképpen meg fogják akadályozni. Ahogy öt éve úgy akadályozták meg, hogy a fővárosi közgyűlés listás választása helyett a kerületi polgármestereket emelték be a közgyűlésbe, vagyis többségi elvűvé tették a fővárosi közgyűlés választását is. Valamit most is találnának, ha a közvélemény-kutatások aggasztóak lennének.

Egyelőre ugyanis nem azok. Igaz, hogy mind az egyes budapesti kerületekben, mind a főváros egészében a Fidesszel szemben többsége van az ellenzéknek, akár még a Jobbik nélküli ellenzéknek is. Csakhogy

nem a Fidesz indul a főpolgármester-választáson, hanem Tarlós, aki jóval népszerűbb, mint a Fidesz.

Az eddigi kutatások szerint ugyan Karácsonynak vannak a legjobb esélyei Tarlóssal szemben a korábban felmerült ellenzéki jelöltek közül, de még neki is kisebbek az esélyei, mint Tarlósnak. A fideszes kerületi polgármesterek is többnyire jóval népszerűbbek az adott kerületben, mint a Fidesz. Mindeddig úgy látszott, hogy Karácsony is és az ellenzéki kerületi polgármester-jelöltek is akkor nyerhetnének, ha az általános politikai közhangulatban történne fordulat. Az EP-választás pedig azt mutatta, hogy ilyen fordulat nem történt, a Fidesz támogatottsága továbbra is nagyobb, mint az ellenzék egészéé, a Jobbikot is beleértve.

Kálmán Olga DK-s támogatásának az a nyilvánvaló alapgondolata, hogy az ő mint új szereplő fellépése ahhoz hasonló változást idézhet elő Budapesten az önkormányzati választáson, mint amit Dobrev Kláráé és a Momentum két lányáé az EP-választáson. Ahogy nekik mint új szereplőknek sikerült a DK illetve a Momentum mellett mozgósítani az ellenzéki választók százezreit, úgy sikerülhet Kálmán Olgának mint új politikai szereplőnek mozgósítania Tarlóssal szemben Budapest választóinak még szélesebb körét, és ennek hatása akár a kerületi polgármester- és képviselőválasztásokra is átterjedhet. Erre mondja Kálmán Olga, hogy a helyzet változott. Elvégre, aki elmegy, hogy Tarlóssal szemben Kálmán Olgára szavazzon, az könnyebben szavazhat Csepelen Borbély Lénárd Lászlóval, Óbudán Bús Balázzsal, a Terézvárosban Hassay Zsófiával, az Erzsébetvárosban Vattamányi András Zsolttal, Újpesten Wintermantel Zsolttal szemben az ellenzéki polgármester-jelöltre. (Öt olyan kerületet soroltam fel, ahol ma fideszes a polgármester, viszont az országgyűlési választáson a DK, az Együtt vagy a Párbeszéd „koordinált” jelöltje biztosan nyert. Még ennek az öt kerületi polgármesteri posztnak a megszerzése sem elég a fővárosi közgyűlési többséghez, ehhez további három-négy kerületet is meg kellene nyerni.) Azt tételezik fel tehát, hogy Kálmán Olgának az ilyen mozgósításra jóval nagyobb az esélye, mint Karácsonynak lenne.

Amit eddig leírtam, azok köztudott dolgok. Csak azért foglaltam így össze mindezt, mert végighallgattam az ATV két említett ma esti műsorát. Kunhalmi Ágnestől megint, minden korábbinál meggyőzőbben hallottam, hogy mekkora bizalmi válságot okozott az MSZP-ben és a Párbeszédben a DK váratlan döntése. Vágó István pedig azzal zárta érvelését, hogy ha Karácsony Gergő nyeri az előválasztást, akkor mindenki mögé áll, és ő indul Tarlós ellen, ha viszont Kálmán Olga nyeri, akkor ő indul októberben Tarlós ellen, és akkor helyes volt a DK döntése. Ez így szerintem nem pontos.

A DK döntése csak akkor igazolódik, ha Kálmán Olga nemcsak az előválasztást nyeri meg júniusban, hanem a főpolgármester-választást és a közgyűlési többséget is októberben.

Gondoljuk csak végig: a Dobrev–Cseh–Donáth-hatás arra volt elegendő, hogy az ellenzéken belül rendeződjenek át az erőviszonyok a DK és a Momentum javára, az MSZP–Párbeszéd, a Jobbik és az LMP rovására. Arra nem, hogy az ellenzék a Fidesszel szemben is erősebbnek bizonyuljon. Ha Kálmán Olga fellépése csak arra elég – és az előválasztás megnyerése ezt jelentené –, hogy az önkormányzati választáson megismétlődjön az ellenzéken belüli átrendeződés, de arra nem, hogy a Fidesszel szemben is győzni lehessen, az nem biztos, hogy megéri a DK iránt a többi demokratikus pártban fennálló bizalom megingását. Merthogy ott, ahol több párt együttműködésén múlik minden, a politikai sikernek nemcsak az erő, de a bizalom is feltétele.

Veszik a népek az állampapírt, mint a cukrot, de ennek ára lesz

Soha ennyi állampapírt nem vásárolt a lakosság ennyi idő alatt, mint az új szuperkötvényből: 529 milliárdot. Ennek azonban ára van: jövőre több kamatot fizet az államkassza.

Minden idők rekordját állította be a Magyar Állampapír Plusz (MÁP): egy hét alatt – az első kibocsátás öt napján – 529 milliárd forintért vettek belőle – mondta Varga Mihály. A pénzügyminiszter szavaiból kiderül, hogy ezzel 8060 milliárdra nőtt a lakosság kezében lévő állampapírok értéke (vagyis az első hat hónap növekményét nagyjából ez a papír fedte le). A terv az, hogy négy év múlva 11 ezer milliárd összegben a lakosság finanszírozza az államadósságot.

Mindent visz

A MÁP sikere nem véletlen: ennyire kedvező és fix kamat semmilyen nem kockázatos pénzügyi termékkel se érhető el – legalábbis ameddig az infláció nem hág magasabbra. Addig az öt év alatt kapható több, mint 27 százalék hozam verhetetlennek látszik, ráadásul menet közben is kivehető a pénz semmilyen, vagy egészen minimális veszteséggel. Erről részletesen írtunk itt.

Több kamatkiadás, kevesebb adóbevétel

A pénzügyminiszter elmondta, hogy az új állampapír nemcsak a magyar emberek számára előnyös, hanem Magyarország stabilitását is erősíti. Ez valóban így van, de ennek ára van a költségvetés számára. A jövő évi büdzsé tervezete alapján a PM pár évnyi csökkenés után ismét növekvő (ezermilliárdot megint átlépő) kamatkiadással számol az államadósság finanszírozására kibocsátott állampapírok után.

Ezen belül a lakosságnak szánt termékekre 341 milliárdot szánnak, ami közel duplája a 2018-asnak. Ami azt valószínűsíti, hogy általában a kamatok növekedésével kalkulálnak a PM-ben amellett, hogy látványos felfutást várnak a magánszemélyek megtakarításainak e módon lekötésében.

S mindezek mellett a mostantól kibocsátott ilyen állampapírok, köztük mindenek előtt a MÁP esetében a 15 százalékos kamatadót se vasalja be a kormány. Vagyis ez tovább növeli ennek vonzó voltát, és még többe kerül a közös kasszának.

Budapest nyerhető város

Láttam néhány napja Gyurcsányt az Egyenes beszédben utána néhány perc múlva ugyanott Karácsony Gergelyt. Most olvasom Karácsony Indexnek adott interjúját. Bölcsebb lett volna mindkettőnek, ha egymással vitatják meg kinek ki és mit ígért, és ki mit nem tartott meg.

Gyurcsány kérte vonuljon háttérbe az EP választási kampánya idejére, ne legyen az a faramuci helyzet, hogy míg a DK támogatja Karácsonyt főpolgármester- jelöltségében közben Karácsony a DK ellen az MSZP-P jelöltjeinek kampányol.

Karácsony kis szeplővel megtette. A szeplő egy az MSZP-P kampányrendezvényén keletkezett ahol még beszédet is mondott. (Erre mondta ma az Egyenes beszédben Rónai Egonnak Kunhalmi Ágnes, hogy „lényegében” Karácsony megtartotta ígéretét. Azt azonban elfelejtette meghallani, hogy a műsorvezető visszakérdezett mit jelent, hogy „lényegében”, vagy megtartotta vagy nem?!)

Aztán eljött a választás napja és tudjuk az eredményt. Az MSZP-t és Karácsonyt is az éltette, legalább a kerületi polgármesterek kialkudott aránya valamint főpolgármester-jelölti támogatás megmarad.

A Momentum bejelentette saját jelöltet indít, meg is nevezte  Kerpel-Fronius Gábor személyében névtelen, de rátermettnek tűnő jelöltet állítottak csatasorba.

Innen kezdve peregtek az események.

Gyurcsány állítása szerint már két hete pedzegette Karácsonynak, hogy nemigen fogja tudni tartani a választás éjszakáján tett ígéretét. „Nagy a nyomás rajtam”- mondta. Azt nem részletezte ki nyomta és miért, de engedve az „erőszaknak” lépésre szánta el magát. Talán valóban mások nyomására, talán saját maga döntötte el, hogy Karácsony gyenge ellenfele lesz Tarlós Istvánnak. Így került képbe K.O., azaz Kálmán Olga.

Magyarul Karácsonyt nem érhette váratlanul, hogy a DK nem tart ki mellette. Ha a DK lépésére számíthatott is azt csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy ki is az új támogatott személye.

Karácsony méltósággal fogadta a bejelentést. Vállalja a megmérettetést – mondta. Az MSZP magára hagyta, Kunhalmi nyilatkozatáig meg sem szólaltak. Talán most sem tették volna meg, ha nem ad interjút az Indexnek. De adott.

„Igaz a szóbeszéd, hogy Gyurcsány és ön között az volt korábban a megállapodás, avagy gentlemen’s agreement, hogy a DK támogatásáért cserébe ön háttérbe húzódik az EP-választáson, és nem kampányol az MSZP-Párbeszéd listájáért?

– Igen, ő kérte, megállapodtunk, én pedig betartottam.” (index.hu)

Vagyis Karácsony feláldozta párttársát, Jávor Benedeket, – ez még akkor is így van, ha Jávor Benedek tudott a megállapodásról. Jávort feláldozta, pártjának szavazóit becsapta, miként azokat is, akik csak Jávor bejutása érdekében szavaztak az MSZP-P szövetségre. (Korábbi cikkben már elmélkedtem vajon mennyi szavazatot hozott az MSZP-nek Karácsony személye, méginkább sokak óhaja Jávor jusson be, ötéves munkájával rászolgált, lehet nélkülük az 5%-ot sem érte volna el az MSZP.))

Gyurcsány szerint Karácsony a kompromisszumok robotosa. Ez a kisebb baj, de robotolni és rossz kompromisszumokat kötni (öngól a zuglói parkolási MSZP-Fidesz mutyi vétójának elmaradása is) bizni, az sokkal nagyobb.

Budapest nyerhető város. De elveszíteni azért még lehet.

Kiemelték a Hableányt, a csepeli szabadkikötőbe szállítják

Hétórás mentés után a terveknek megfelelően sikeresen kiemelték a május 29-i balesetben elsüllyedt Hableány turistahajót a Margit hídnál. A hajót egy uszályra helyezték, amely a csepeli szabadkikötőbe szállítja a járművet.

A mentés alatt négy holttestet hoztak felszínre, azonosításuk folyamatban van, de vélelmezhetően az egyik halott a hajó magyar kapitánya, egy másik pedig az egyetlen gyermek utas – mondta Gál Kristóf, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője.

Ezek után még négy embert keresnek.

Pintér Sándor belügyminiszter kérésére

megduplázták a keresésben részt vevő rendőrök számát.

A hajót a csepeli kikötőbe szállítják, ott pedig a BRFK hajózási, nautikai és műszaki szakértő bevonásával, az ügyészség képviselőjének jelenlétében szemlének vetik alá a járművet. Csepelen már napokkal ezelőtt kialakították a helyszínt a szemléhez, amelyet viszont már a mentéssel egy időben megkezdtek, hogy a kiemelés során keletkezett elváltozásokat is rögzíteni tudják.

Gál Kristóf elmondta azt is, hogy hétfőn a Viking Sigyn szállodahajó ismét Magyarországra érkezett, és mivel szükségessé vált új bizonyítékok beszerzése, valamint a tényállás teljes körű tisztázása,

a rendőrség új szemlét tartott a Vikingen, és olyan bizonyítékot szereztek, amely vélhetően teljesebb képet ad a történtekről.

Vagyis mégis voltak olyan nyomok, amiket nem rögzítettek közvetlenül a baleset után. Emiatt többen – például a Hableány magyar matrózának családját képviselő ügyvéd – kétségbe vonták a rendőrség korábbi döntését. Azt, hogy két nap elteltével útjára engedték a Vikinget, amelynek orr-részét azóta kijavították. A dél-koreai hírügynökség pedig – ahogyan azt délelőtti hírfolyamunkban írtuk – úgy értesült, hogy a hajó egy részét átfestették, hogy eltüntessék róla a nyomokat.

Mivel részletesebben nem jelölték meg, mire vonatkozik információjuk, csak sejthető, hogy az említett „kritikák” azonosak lehetnek a hétfői fényképpáron is látható változással.

Mindenesetre a Yonhap is úgy fogalmaz legutóbbi összefoglalójában, hogy az újabb szemle a Vikingen a „növekvő kritika közepette” zajlott, és eszerint

nem volt alapos az első vizsgálat közvetlenül a baleset után.

A baleset miatt a BRFK folytat nyomozást, jelenleg egy gyanúsított van, a szállodahajó ukrán kapitánya. Őt vízi közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlanságból elkövetett veszélyeztetése vétségének gyanúja miatt hallgatták ki gyanúsítottként és tartóztatták le.

A kiemelés eseményeit fordított időrendben itt olvashatják.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK