Megváltó hideg ásványvízért megyek a közeli élelmiszerboltba. Negyvenes apa jön alig kamaszodó fiával.
Az apán póló, mellén Kitartás felirattal. Nem csak magyarul, valamilyen általam nem ismert nyelven… ékírással.
Fián is póló, simán csak NIKE. Magam elé engedtem őket.
Kár volt.
Az apa hátán ” ne a Dunához, a Dunába veletek…” jelmondat és persze karvalyorrú alakok, na meg turul, meg árpádsávos nagy Mo…
Valahogy nem is vagyok olyan szomjas… kibírom… csak azt srácot sajnálom a NIKE pólóban.
Egy év alatt csökkent a terrortámadások száma az EU-ban, a befejezetteké és a sikerteleneké is, nőtt a megakadályozottaké. Tucantyi halálos áldozatot követeltek az attakok, ötödannyit, mint 2017-ben, de mind dzsihadista merénylettől. A támadások kétharmada viszont etnikai és szeparatista jellegű volt. Minket senki se akart megtámadni.
Tavaly összesen 129 politikai indíttatású támadást regisztráltak az EU-ban. Ezek magukba foglalták a sikeres, a felszámolt és sikertelen eseteket is – derül ki az Europol éves jelentéséből. A legtöbb cselekmény, 60, Nagy-Britanniában történt, Franciaországban (30), Olaszországban (13), Spanyolországban (11) volt kétszámjegyű merénylet. Egy évvel korábban még 205 támadást hajtottak végre.
Sokat mondóak azok az adatok, amelyek szerint a 2017-es 10-hez képest harmadával kevesebb (7) befejezett támadás volt. A sikerteleneké 12-ről egyre esett, a felszámolt, megakadályozott próbálkozásokból viszont több lett, 16 a 11-gyel szemben. Vagyis jelentősen javult a bűnügyi szervezetek felderítő munkája.
További 53 ember szenvedett sérülést (46 volt dzsihadista eset). Ez jelentős csökkenés a 2017-es évhez képest, amikor tíz támadásban 62 embert öltek meg.
Egy év alatt 33-ról 24-re csökkent az elfojtott, sikertelen és befejezett dzsihádista terrortámadások száma.
Az EU-ban tavaly 1056 letartóztatást hajtottak végre terrorista bűncselekmények miatt. Ezek közül 511 a dzsihádista terrorizmushoz kapcsolódik. Franciaországban a legmagasabb letartóztatások száma 310 volt, ezt követi az Egyesült Királyság 273-val, Belgium pedig 166-tal.
A támadások és a terrorizmus miatti letartóztatások számait mutatja a statista.com grafikonja országonként.
Az ábrából, és az Europol jelentéséből is kiderül, hogy Magyarországot senki se akarta megtámadni: az 1056 letartóztatás között egyetlen magyar esetet se tartanak nyilván.
Annak ellenére, hogy nem eredményeztek haláleseteket, az etno-nacionalista és szeparatista támadások száma az EU-ban továbbra is meghaladják a tisztán terrorista támadásokét. A 129 támadás nagy része (83) etnonacionalizmusból és a szeparatizmusból fakadt, vagyis
A tendencia itt is csökkenő: 2017-ben 137 volt az etnonacionalista és szeparatista erőszakcselekmény, 33 dzsihadista és 24 szélsőbalos.
A tendencia 2017-ben hasonló volt, amikor 137 etnonacionalista és szeparatista támadás volt, szemben a 33 dzsihádista és 24 szélsőbalos erőszakkal. Az összes dzsihádista terrortámadás egy személyes volt, célpontjai civilek és a hatalom szimbólumai. Az elkövetők motivációja és más radikalizált egyének vagy terrorista csoportok közötti kapcsolatok gyakran nem voltak egyértelműek az Europol jelentése szerint. A mentális egészségügyi problémák hozzájárultak a jelenség összetettségéhez.
Az európai rendőri szervezet értékelése szerint nagyon alacsony volt az olyan külföldön „működő” európai külföldi terrorista harcosok száma, akik 2018-ban utaztak az iraki és szíriai konfliktuszónába. A dzsihádistákat továbbra is főképpen az Iszlám Állam propagandája inspirálta. Ehhez hasonlóan az EU-ba visszatérők száma is nagyon alacsony maradt, miközben több száz európai polgárt továbbra is fogva tartanak Irakban és Szíriában. „Nem tűnik rendszerszintűnek” a terroristák általi visszaélés az EU-ba való belépésre irányuló migrációval. Vagyis továbbra sem számottevő a menekülők közé rejtőző ex-ISIS-tagok száma, amivel sok európai párt és politikus ijesztget.
Korábbi ígéretüket megtartva minden kerületben csak egy ellenzéki jelöltet állítanak a kormánypártok jelöltjével szemben. Azt is bejelentették, hogy a tegnapi nyilatkozatháború után kialakult válság rendezésére a Ferencvárosban előválasztáson döntik el, kit indítsanak. A képviselőjelöltekről később egyeztetnek.
Hat ellenzéki párt, az MSZP, a Párbeszéd, a DK, a Jobbik, az LMP és a Momentum megállapodott arról, hogy az őszi önkormányzati választásokon közösen támogatott jelölteket indítanak az összes budapesti kerületben.
Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje pénteken az érintett pártok részvételével tartott sajtótájékoztatón azt mondta, megállapodtak abban, hogy mind a 23 fővárosi kerületben egyetlen kihívója lesz a Fidesz jelöltjének.
Molnár Zsolt, az MSZP budapesti választmányának elnöke ezt azzal egészítette ki, hogy Pesterzsébeten később jelentik be, kit jelölnek polgármesternek, Ferencvárosban a következő hetekben előválasztást tartanak, Soroksáron pedig az ellenzéki összefogáshoz később csatlakozott Jobbik által javasolt Bereczki Miklóst támogatják majd.
Az ellenzéki polgármesterjelöltek listája tehát így néz ki jelenleg – a 24.hu-n megjelent lista szerint:
I. V. Naszályi Márta – Párbeszéd
II. Őrsi Gergely – MSZP
III. Kiss László – MSZP
IV. Déri Tibor – Momentum
V. Tüttő Kata – MSZP
VI. Soproni Tamás – Momentum
VII. Niedermüller Péter – DK
VIII. Pikó András – Momentum, a C8 nevű helyi szervezettől kérték fel
IX. Előválasztás lesz Jancsó Andrea és Baranyi Krisztina között
X. Somlyódy Csaba – MSZP
XI. László Imre – DK
XII. Élő Norbert – DK
XIII. Tóth József – MSZP
XIV. Horváth Csaba – MSZP
XV. Németh Angéla – DK
XVI. Nemes Gábor – DK
XVII. Gy. Németh Erzsébet – DK
XVIII. Szaniszló Sándor – MSZP
XIX. Gajda Péter – MSZP
XX. Balog Róbertről, az MSZP támogatásával
XXI. Erdősi Éva – MSZP
XXII. Havasi Gábor – Momentum
XXIII. Berecki Miklós – Jobbik
A német SPD alelnöke, korábbi elnöke, EP-képviselője szerint nem szavazhatják meg az Európai Bizottság élére Ursula von der Leyen néppárti politikust. Zsarolásról is beszélnek Orbánék részéről. Az EP szocialistái nélkül nincs meg a Macron-Merkel-javaslat többsége.
Július közepén kell szavaznia az Európai Parlamentnek (EP) az Európai Bizottság élére jelölt Ursula von der Leyenről, aki az Európai Tanács (az állam- és kormányfők szerve) által elfogadott politikus. Angela Merkel egyik legrégebbi szövetségese, 2003 óta vesz részt a német kormányzati politikában.
A védelmi miniszter asszony neve az utolsó előtti pillanatban került elő, miután Merkel számára világossá vált: pártfogoltjának, Manfred Webernek nincs többsége, a szűk körű egyeztetés után alternatívaként jelölt Frans Timmermans szocialista EP-csúcsjelölttel szemben pedig szintén óriási az ellenállás az Európai Néppártban (EPP).
Ezután Emmanuell Macron francia politikus (liberális frakció) állt elő von der Leyen nevével, megnyerve hozzá Merkel támogatását. Ehhez aztán csatlakoztak a V4-ek és az olaszok.
Így lett Orbán Viktorék által diadalittasan bejelentett „saját” jelölt von der Leyen, elsősorban persze a csaknem 40 milliós Lengyelország miatt. Vagyis egyesek túlbecsülik Orbán súlyát a döntésben, ahogyan „túlgondolják” Merkel magatartását, azt, hogy Timmermans volt a csali azért, hogy aztán von der Leyent, közeli személyes hívét jelölhesse.
Ursula von der Leyen az eddigi életrajzi adatok alapján igazi kozmopolita, az Európai Egyesült Államok híve, a német parlamentben megszavazta a melegházasságot, sőt, „migránssimogató”. Őt kaphatják meg az EU-kritikusok azért cserébe, hogy mind Webert, mind Timmermanst sikerült kiütniük.
De tényleg megkapják? Az új felosztásban az EP-ben hárompárti (EPP, szocialisták, liberálisok) kellenek a többséghez. Szerdai és csütörtöki nyilatkozatok szerint
az, hogy az utolsó pillanatban a korábban „pályán kívüli” von der Leyen neve került a szavazólapra.
Szerdán még csak Sigmar Gabriel, az SPD előző elnöke, a nagykoalíciós Merkel-kormány korábbi külügyminisztere és alkancellárja nyilatkozta azt, hogy von der Leyen jelölése elfogadhatatlan és alkalom lehet arra, hogy legott
Ez egyelőre nem kapott támogatást, de az elégedetlenség terjedni látszik.
Ezután a kormány Európa-ügyi államminisztere, Michael Roth szólította fel az EP-t, hogy szavazza le von der Leyent. Az SPD európai parlamenti képviselője, a múlt ciklusban az EP alelnöke, Evelyne Gebhardt a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak azt mondta, hogy az ET elnöki posztjára vonatkozó javaslat elfogadhatatlan. A szociáldemokraták nem fognak szavazni Leyenre – jelentette be.
„Mint német szociáldemokraták, egyetértünk abban, hogy nem fogunk Ursula von der Leyenre szavazni”.
„A vesztesek” javaslata volt ez, mert Leyen belföldi politikája nyomás alatt volt (utalt arra, hogy védelmi miniszterként von der Leyen igen rossz hírű lett). Ehelyett Európának a legjobbra van szüksége – mondta.
Az SPD alelnöke, Ralf Stegner azt feltételezi, hogy az EP–ben pártbeli kollégái von der Leyen ellen szavaznak. A szocialista képviselőknek nincs okuk, hogy megszavazzák őt – mondta.
„Végül is ez titkos szavazás, de feltételezem, hogy legalább a német szociáldemokraták így viselkednek”.
Stegner a Deutschlandfunkban ezt megismételve arról is beszélt, hogy Sigmar Gabrielnek igaza van abban, hogy von der Leyen jelölése nem a berlini koalíciót erősíti. Mert mindkét fél, az uniópártok és az SPD a csúcsjelölteknek kampányolt.
Ebből szerinte az következik, hogy az EP szociáldemokratái nem fognak szavazni Leyenre. A szocialista képviselőknek azért nincs okuk erre, mert a csúcsjelöltet nem a német SPD, hanem az Európai Szocialista Párt állította, ahogyan a konzervatív oldal is Manfred Webert. A szocdem vezető szavaiból kitűnik, hogy még mindig jelöltjüknek tartják Frans Timmermanst.
Von der Leyen jelölése során zsarolási kísérlet volt Merkel és Macron ellen is a V4-ek részéről – válaszolta Stegner arra a kérdésre, hogy von der Leyen Orbán és Kaczynski jelöltje-e. Arra utalt ezzel, hogy a V4-olasz-koalíciónak ugyan nem volt meg a blokkoló kisebbsége (szavazat- és népességarányosan), de Merkel nem akart a két nagy (Lengyel- és Olasz-) ország ellenében dönteni.
Mindenesetre ezt a helyzetet Weber úgy összegezte, hogy
és – ki nem mondva – az ő esélyét is, legalább részben. Weber egyelőre marad az EPP frakcióvezetője, s alighanem lesz befolyása arra a döntésre várhatóan novemberben, hogy mi történjen a Fidesszel: fenntartják néppárti tagságát vagy kizárják? (Jelenleg utalnak jelek arra, hogy előbbi felé billen a mérleg nyelve.)
A veszélyt szimatolhatta meg Donald Tusk, a von der Leyent jelölő Európai Tanács leköszönőfélben lévő elnöke. Csütörtökön az EP-ben kérlelte a képviselőket, hogy szavazzák meg a német politikust. Máskülönben tényleg nagy kavarodás lesz: kezdhetik elölről az alkudozást, persze feltépve a friss sebeket – és mindezt a nyári szabadság helyett.
Formailag független jelöltként indul Szeged polgármesterségéért Nemesi Pál, akit a Fideszen belüli Kubatov-vonal választottjának tartanak. A vállalkozó milliárdos közbeszerzéseket nyert el eddig.
Függetlenként indul a szegedi polgármesteri posztért Nemesi Pál, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – jelentette be ő maga Szegeden. A szegedi székhelyű Ferroép Zrt. vezérigazgatója megmagyarázta, miért független jelölt lesz.
Azért, mert nem tartja elfogadhatónak azt a „politikai mocsarat”, amely ma Szegedet jellemzi.
ehhez – párthovatartozástól függetlenül – keresi a partnereket, ezért egyaránt tárgyalásokat folytat fideszes és szocialista politikusokkal, ám ezekről a megbeszélésekről azok lezárultáig nem kíván részleteket közölni.
Cége mindazonáltal milliárdos értékű közbeszerzéseket nyert el. Például a szegedi zsinagóga és a szegedi klinika felújítását, a Lezsák Sándor-féle Lakitelki Népfőiskolájának területén épülő termálfürdő építését.
Emellett Nemesi lett a befutó a Fideszen belüli „castingon”, amelyen esélyes jelöltet kerestek Botka Lászlóval szemben. A helyi kormánypárti belharcban végül Kubatov Gábor pártigazgató diadalmaskodott, és lényegében saját kezébe vette a szegedi Fidesz-szervezetet, amely korábban olyan kétes hírű személyt is hadba küldte Botkával szemben, mint (a korábban az MSZP-ben és a DK-ban szerepet kapott) Szabó Bálint. Például a Szeviép-üggyel, amiről kiderült, hogy a Botkának tulajdonított korrupció alaptalan. A helyi háborúba beszállt Lázár János is, aki már kikerült a kormánypárt élvonalából.
Az egymást váltó helyi Fidesz-jelöltek közül végül Nemesi került ki győztesként Kubatov közbelépése után. Valószínűleg azonban
végül a „függetlenséget” választották.
Bemutatkozó sajtótájékoztatóján Nemesi úgy fogalmazott, Szeged fejlődése sokkal több lehetőséget rejt magában, mint amennyit abból „mostanában megvalósítunk”. Hangsúlyozta, véget kell vetni annak a politikai civakodásnak, amely az utóbbi egy-két ciklusban jellemezte a várost. Az árkokat be kell temetni, együtt dolgozni Szegedért.
Szerinte Szeged folyamatos lemaradásban van versenytársaihoz képest, elvesztette vezető pozícióját, aminek oka részben az, hogy a városvezetés nem találta meg az utat azokhoz a kormányhoz köthető programokhoz, amelyek nélkül nemzetközi szinten nem lehet menedzselni a települést. Az elmúlt 17 évben jelentős fejlesztés nem érkezett Szegedre, komoly ipar nélkül pedig egy település fejlődése nem lehet dinamikus – szögezte le a kamarai elnök.
Nemesi Pál készülő programjából kiemelte, célja, hogy Szeged legyen a legerősebb vidéki város, ez hozzájárulhat az itt élők jövedelmének és életszínvonalának emelkedéséhez. Egy nemzetközi cég megtelepedéséhez a beruházás megvalósítására előkészített területre, jól képzett munkaerőre – ez utóbbi az egyetemnek köszönhetően biztosított -, valamint kiszámítható gazdasági környezetre, helyi szabályozásra van szükség – mondta.
A szegediek életminőségének javulásához a helyi közlekedésben is változások kellenek. Elengedhetetlenül szükséges a harmadik híd megépítése, a parkolási rendszer átalakítás, a díjak csökkentésével és új parkolóházak építésével – közölte. A társadalom perifériájára került embereknek átfogó programmal kell segíteni visszatérni a munka világába, a nyugdíjasok számára pedig a város teljes területén működő vészhívórendszer, valamint gyógyszer házhozszállításának indítását tervezi.
Németország tíz legfontosabb tudományos szervezete nyílt levélben emlékezteti a magyar kormányt a kutatás szabadságára. Ebből kiderül, hogy az ellentmondásos átalakításban a kormány nem támaszkodhatott az általa idézett német modellre.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szervezetének átalakítását, megcsonkítását (az intézethálózat elvételét) elrendelő törvény kapcsán tíz vezető német tudományos szervezet képviselői közöltek nyílt levelet a Die Zeit című újságban. Azt írják, hogy ezzel a magyar kormány közvetlen befolyást gyakorolna az új kutatási hálózat tudományos orientációjára. Ezzel növelni kívánja a tudomány területén gyakorolt befolyását.
Néhány évvel ezelőtt az Országos Tudományos Kutatási Alap nemzeti támogató szervezetet egy kormányzati szervbe olvasztották, a Közép-európai Egyetem pedig Budapestről Bécsbe költözik a törvény megváltoztatása miatt – emlékeztetnek a közelmúltra.
A magyarországi tudományos közösségek és az európai ernyőszervezetek
– írják a német tudósok. Februárban pedig kilenc német tudományos szervezet fordult Palkovics professzorhoz, a kormány tudományos miniszteréhez, hogy támogassa az MTA elnökségét.
Palkovics miniszter szerint a szerkezetátalakítás magában foglalja a németországi nem egyetemi kutatási szervezetek modelljét, az összehasonlítás azonban szerintük nem valós: számos akadémiai intézet beillesztése a Leibniz-szövetségbe nemcsak a független német tudományos tanács által végzett szigorú tudományos értékeléstől függ, hanem az intézetek számára
Különösen aggasztó az új kutatási hálózat finanszírozási módja. Németországban az állami finanszírozást a szövetségi és állami kormányok tárgyalják gondosan végrehajtott folyamatban együtt a tudományos szervezetekkel, az új magyarországi hálózat projektalapú kutatási finanszírozása politikai lesz – szögezik le.
A tudományos önkormányzás, mint például a Leibniz Egyesületben és a Max Planck Társaságban, Magyarországon nem biztosított, és
„az az állítás, hogy az akadémiai intézetek új szerkezete pontosan megfelel a Max Planck Társaságénak,tényszerűen hamis”.
Arról itt írtunk, hogy a kormány állításával szemben mennyire más a német modell.
Míg a német szervezetek finanszírozása mindig magában foglalja az alapfinanszírozást, amellyel a szervezetek szabadon rendelkezhetnek (amint korábban az MTA esetében), most a finanszírozást szinte kizárólag projektalapon kell biztosítani. A pénzügyi tervezés biztonságának hiánya elkerülhetetlenül a hosszú távú és fenntartható kutatások, valamint a bizonytalanná váló tudományos karrier veszélyeztetéséhez vezet.
Magyarország az elmúlt években a legsikeresebb 13 EU-ország egyike volt az Európai Kutatási Tanács magas szintű kutatási támogatásainak elnyerésében, részben az MTA hosszú időn át tartó eredményeinek köszönhetően. (Palkovicsék előszeretettel hangoztatják, hogy nemzetközi összehasonlításban alacsony a hazai kutatás színvonala. Nemzetközi átvilágítás cáfolja ezt.)
A döntő a normatív és anyagilag is garantált tudományos szabadság. Ennek az elvnek a plurális tudományrendszerben való rögzítése és a tudomány és a politika jól meghatározott, különálló funkcionális szerepei megőrzik a közhasznú kutatások integritását.
Az aláírók:
Hans-Christian Pape, Alexander von Humboldt Alapítvány
Peter Strohschneider, a Német Kutatási Alapítvány
Reimund Neugebauer, Fraunhofer Társaság
Peter-André Alt, a német rektorok konferenciája
Matthias Kleiner, Leibniz Egyesület
Jörg Hacker, Nemzeti Tudományos Akadémia Leopoldina
Wintermantel, német egyetemi szolgálat
Otmar Wiestler, Helmholtz Egyesület
Martin Stratmann, Max Planck Társaság
Martina Brockmeier, Tudományos Tanács
Eörsi Mátyás keresetlen egyszerűséggel bohócnak nevezte a Klubrádióban Orbánt, akit szerinte meg sem említettek Timmermans elnökjelöltségének bukása kapcsán, csak a visegrádiakról esett szó. Erről Molnár Csaba korábbi kampánya jut eszembe, aki az ATV-ben is, a Klubrádióban is, újságcikkben is azt adta elő jól tájékozott EP-képviselőként, hogy Orbánt Brüsszelben senki sem veszi komolyan, ő csak itthon erős, Brüsszelben az európai politika páriája, akinek nincs befolyása az ügyekre.
Az elmúlt napok ennek ellenkezőjéről szóltak. Manfred Webert, a Néppárt csúcsjelöltjét nemcsak Orbán és a többi visegrádi ország miniszterelnöke, de Macron francia elnök is elutasította, így került le a megválasztása a napirendről. Az Európai Parlament frakciói viszont mindenképpen ragaszkodtak a csúcsjelöltek elvéhez, akik a nyilvános kampányban ismertették az Európai Unióra vonatkozó elképzeléseiket az európai választókkal, és amelynek jegyében öt éve a Néppárt által jelölt Jean-Claude Juncker lett a Bizottság elnöke. Ezért állapodott meg az osakai csúcson Macron és Merkel Timmermans szocialista csúcsjelölt személyében, akit a kampány és korábbi biztosi tevékenysége alapján jól ismerhettek az európai polgárok. Ez a javaslat a visegrádi négyek és Olaszország ellenállásán bukott meg. Igaz, nélkülük is meglett volna a kettős többség (az országok számát és lakosságszámát tekintve), mégsem szavazták le a visegrádiakat és Olaszországot.
A német kormány minisztere, a CDU alelnöke nagyszerű asszony, felvilágosult politikus, a nacionalizmus, mindenféle kirekesztés határozott ellenfele. Azzal tele van a magyar internet, hogy von der Leyen az Európai Egyesült Államok híve, aki a Bundestagban – Merkeltől eltérően – igent mondott a melegházasságra. Arról kevesebb szó esik, hogy mennyire kritikusan reagált Trump megválasztására, vagy, hogy amikor Wehrmacht-szimbólumok kerültek elő a Bundeswehr egyes laktanyáiban, von der Leyen minden ilyesmit megtiltott azzal, hogy a Bundeswehr a náci Németország hadseregével semmiféle kontinuitást nem vállal, csak a Hitlerrel szembeni ellenállók öröksége a kivétel. Nemigen van olyan politikusa a CDU–CSU-nak, akinek nézetei távolabb állnának Orbánétól, mint éppen ő. Vannak olyan politikusok a CDU-ban, akik bírálták Merkel menekültpolitikáját, de ő mindig kiállt mellette.
Azok a Fidesz-támogatók azonban, akivel Orbán el akarja hitetni, hogy általa támogatott személy lesz az Európai Bizottság új elnöke, keveset tudnak erről.
Mégis: Ursula von der Leyen mint bizottsági elnök jobb lehet Orbánnak, mint Timmermans lett volna. Egy dolog, hogy milyen politikai nézeteket vallott a CDU alelnökeként, a Merkel-kormány minisztereként, és egy másik dolog, hogy mit fog képviselni, mit képviselhet majd bizottsági elnökként. Timmermanst korábbi állásfoglalásai elkötelezték a jogállam lengyelországi és magyarországi felszámolásával szemben, a menekültkérdés humánus kezelése mellett. Ebbéli elkötelezettségét európai tévénézők milliói előtt adta elő a csúcsjelöltek vitáiban az EP-választás előtt, és korábban EU-biztosként is egyértelművé tette. Von der Leyen nincs ilyen módon elkötelezve, tehet olyan engedményeket bizottsági elnökként, amilyeneket személyes politikai nézetei alapján nem tenne meg.
Be kell tehát látnunk: Orbánnak, akit Molnár Csaba rendszeresen az európai politika páriájának, Eörsi Mátyás legutóbb bohócnak nevezett, sikerült megakadályoznia Timmermansnak, Macron és Merkel közös jelöltjének bizottsági elnökké választását. Sok év kitartó munkájával hozta létre és erősítette meg a visegrádi kormányok szövetségét, és politikai szövetséget kötött Matteo Salvinival, az olasz kormány erős emberével. Az a reménye, hogy a szélsőjobbnak az Európai Parlamentben lesz blokkoló kisebbsége, nem valósult meg.
(Miközben persze félrevezetik hallgatóságukat, amikor hallgatnak a jelöltek politikai karakteréről.)
Orbán már lerombolta a magyar jogállamot, a magyar demokráciát, és ezekben a hetekben is öles léptekkel halad tovább ebben az irányban. Átgondoltan épített fel az országban egy önkényuralmi rendszert. Joggal véli úgy, hogy egy erős, föderatív Európai Unióval, amelynek építésén az Unió nyugat-európai vezetői munkálkodnak, rendszere nem férne össze. El van szánva arra, hogy lerombolja a föderatív elemeit megtartó és bővítő Európai Uniót, és ebben is ért el eredményt, amikor blokkolta bármely, a föderatív Európa modelljét követő csúcsjelölt megválasztását. Megvolt ehhez Brüsszelben is az ereje. Súlyos konfliktust váltott ki a Bizottság és a Parlament között, sőt a német kormánykoalíció pártjai között is. Ez akkor is így van, ha az új tisztségviselők nézetei legalább olyan távol állnak Orbánétól, mint elődeikéi. Brüsszelben sem bohóc, nem pária, hanem elszánt , és szövetségeseket szerezni is képes ellenfele a föderatív Európai Uniónak.
Kevés nagyobb hibát követhetünk el a politikában, mint ha alábecsüljük politikai ellenfelünk erejét. Aki páriának, bohócnak nevezi Orbánt, ezt a hibát követi el. Rosszul teszi.
Öt éven belül a horvátok, a románok és a bolgárok is euróval fizethetnek. Magyarország esetében még céldátum sincs, valójában hiányzik a kormányzati akarat.
Horvátország a hét végéig kérni fogja felvételét az európai árfolyam-mechanizmusba (ERM-II) – jelentette ki Zdravko Maric horvát pénzügyminiszter, az euró bevezetésével foglalkozó nemzeti tanács ülését követően. Csütörtökön a kormánynak még formálisan is fel kell hatalmaznia a pénzügyminisztert és a jegybankelnököt, hogy aláírja és elküldje a szándéknyilatkozatot.
Az ERM-II-t az euró előszobájának szokás nevezni, két évet kell eltölteni ebben a fázisban. A követelmények (államadósság, államháztartás hiánya, infláció) határértékének teljesítésével kerülhet sor a pénzváltásra. Az euró bevezetését legkésőbb 2024-re tervezi Horvátország, addigra az ország megfelelhet valamennyi maastrichti kritériumnak.
nyilatkozott, legutóbb a nyáron erősítették meg ezt a dátumot. Bulgária esetleg még ennél is előbb, talán már 2022-ben bevezetheti a közös pénzt egy január végi bejelentés szerint. A térségben Szlovákia tíz éve, Szlovénia 12 éve tért át az euróra.
Magyarország esetében még céldátum sincs. A kormány lényegében a „soha napján kis kedden” szellemében lebegteti a valamikori euróátvételt. Valójában nincs politikai szándék a forint elhagyására a „nemzeti szuverenitás” jegyében.
Az elfideszesedett (a kifejezést az elkövetkezőkben konkrét tartalommal fogom kitölteni, mert ez adja a keretét, a rommagyar politikának) rommagyar politika betáplált és előrelátható kudarcainak kora köszöntött ránk, mely kiterjedt az összes olyan témára, melybe a politikai mainstream belekeveredett. Mondom belekeveredett – mert a rommagyar pártok kezdeményezőkészsége, napirend-kijelölő képessége mára lenullázódott –, mint kocsmai verekedésbe szokás: valahogyan.
A Fidesz-fiókpárt(ok) (rövidítve: FfP) sikeresen túszul ejtette/ték, azzal együtt zsugorodó közönségüket, viszont formális legitimitásuk, de facto hiteltelenségük miatt, nem önálló politikai színpadot, hanem a túszejtő és a túszul ejtettek köré húzott falak közötti zárt teret hozott létre. Ebben az egyre szűkebb körben, a politikai homokozó kulisszái között, körbe-körbe futkosva próbálják a róka fogta csuka meséjét eljátszani, szembekötött, fül- és orrbefogott nézőik épülésére, egyre inkább saját maguknak. Abszurd közjáték, melyhez az értelmiség jórésze is “adja a nevét”, már úgy értem főként mély hallgatással, az egyéni különalkuk ideig-óráig védelmet nyújtó ketreceinek elfogadásával, zsoldosokként. A kép kiegészül a kommentariátussal, a hasznos idiótákkal, akik “ingyen, s bérmentve”, rögeszméik hajkurászásának élményéért, rezonálnak populista szólamokra, kitöltve, főként a szájbert. Szóval csupa móka, s kacagás, vagy legalábbis tragikomédia, melynek vesztesei leszünk mindahányan és nem utóbb, mint előbb.
Öt rövid felvonásban igyekszem megragadni a közjáték lényegét:
1. Választást nyertek
2. Vásárhely jobban teljesít
3. Temetőt győztek
4. Félfordulattal maradtak a PéSzéDével
5. Zsoldosok és hasznos idióták, mint rezonátorok
A nagyobbik rommagyar FfP, az EP választások “nagy nyertese”, de érdemes többes szám harmadik személyben fogalmazni, mert közösségi haszon csak nagyon áttételesen, majd, ha … alapon, egyszer majd…, és ha minden igaz, lesz. Minden esetre lett két EP-mandátum, bár mint bizonyítani próbálom, megfizethetetlen áron, egyelőre hitelben, és csupán a hitelezők pillanatnyi zavarának köszönhetően – Dragnea börtönben, Orbán az európai politika partvonalain kívül hadonászik – a kamatos kamat még nem látszik, de a behajtó-fiúk előbb-utóbb megjelennek a színen, és az adósnak fizetnie kell, még a gazdaságinál is keményebb, politikai-korrupciós piac szabályai szerint.
A FfP két helyről Bukarestből és Budapestről is kölcsön kért, hogy túszul ejthesse választóit, illetve bianko mandátumot szerezzen két képviselőjének, viszont a kölcsön rövid lejáratú, magas kamatozású, és lényegében vazallusi, kétszeresen kiszolgáltatott, helyzetbe hozza a kölcsönkérőt. A maffia-szabályok, melyek a politikai korrupció világát szabályozzák kegyetlen törvények, és két típusból állnak, egyfelől kölcsönök, le- és elköteleződések hálózatát termelik, ahol az erősebb – a keresztapa és hadnagyai – vazallusi pozícióba szorítják a kölcsönkérőt, másrészt az egész akció elrejtésére kitalált vendetta szabályai érvényesek. És a politika, különösen a médiapolitizálás korában, nehezen bír „titkot tartani”, a korrupt akció elrejtésére való igyekezet, a befektetett energia, többe fájhat, mint maga az egész akció megszervezése, a vásárló kiszolgáltatottá, politikai értelemben zsarolhatóvá válik. Ez pedig gúzsba köti, tehetetlenné teszi a tartozót, megalázó és abszurd helyzetekbe hozza, rossz éjszakákat és rémálmokat szül.
Nem csak egyszerű szépséghiba, hogy a) párton kívüliek szavazatainak megvásárlásával sikerült a bravúr; és, hogy b) az így elnyert formális legitimitást nem sikerül (nem sikerülhet) reális, azaz köznapi értelemben vett bizalommal, feltölteni; az igazi botrány az, hogy a szavazatvásárlással egy időben c) az eltúlzott és az EP-ben egészen nyilvánvalóan teljesíthetetlen kampányígéretek és etnonacionalista propagandaszövegek tévútra vitték a domináns politikai diskurzusokat. Úgy pozicionálták az FfP-t, hogy abból a helyből képtelenség reális problémákat fölvetni és megoldani, sőt még a business as usual-hoz, a köznapi politikai menetrendhez visszatérni is problematikus.
Tényként tudható, hogy az FfP gyanús ügyletek és befolyások nyomán, olyan plusz szavazatokat kapott, melyek nem pártbeliektől, vagy „jegyzett és közismert” párttámogatóktól, hanem alkalmi szavazatbiztosoktól, megfigyelőktől és családtagjaiktól, vagy az általuk így-úgy meggyőzött másoktól származnak. Ez elsősorban azokban a megyékben/körzetekben föltűnő, ahol sem helyi szervezet nem működik, sem rommagyar szavazók nem élnek és ahol a szervezet mégis szavazási megfigyelőket, számlálóbiztosokat állított, akiket – közpénzből – megfizettek szolgálataikért, és akik azután az FfP-re szavaztak. (Ez ugyanúgy megtörténhetett, olyan megyék körzeteiben is, ahol más régiókban vagy településeken van FfP, illetve magyar szavazó, csak ott kevésbé föltűnő, hogy szín-román településeken is átszavaztak). Cseles és nem szabványos, mondhatni kreatív módszer a szabályok kijátszására, hiszen – elvben legalábbis – nehezen bizonyítható, mert ugye mindenki szavazhat mindenkire és az sem bűn, ha egymást valahogyan meggyőzik az emberek arról, hogy átszavazzanak horribile dictu, egy másik etnikai pártra adják le voksukat, csakhogy. Egyfelől a hatalmon levő párttal való összejátszás – aki tulajdonképpen és legalábbis helyi szinten megszervezte az ügyletet, arra hajlamos átszavazókat szerzett, akik napidíjért (esetleg egyéb juttatásért) cserében az FfP-re szavazott – igen könnyen leleplezhető. Különösen ott sebezhető a dolog, ha az átszavazóknak, mondjuk fényképpel, vagy egyéb trükkel, bizonyítaniuk is kellett, hogyan voksoltak, mert az már egyértelmű szabálysértés volt. Egyébként a telefonos beszélgetések és egyéb kommunikációs hálózatokon való üzengetések, akárcsak a júdáspénzek, nyomot hagynak, az ügyletek kideríthetők, a korrupció leleplezhető és a korruptak felelősségre vonhatóak, ez nem technikai, csak politikai akarat kérdése. Mindenesetre a szavazatvásárlás önmagában kikezdi a demokratikus egyenlő, titkos és szabad akaraton alapuló választások eszméjét, de hát azt tudtuk eddig is, hogy demokraták nélküli demokráciát „építeni/működtetni”, fából vaskarika. Még nagyobb a torzító hatás, a választási jogok csorbulása, ha a FfP a megvásárolt szavazatokkal jutott be az EP-be, érte el a bűvös 5%-ot. És a megalapozott feltételezések szerint ez is megtörtént, mert ugyan a Kárpátokon kívüli mintegy harmincezer szavazatra reflektált egyáltalán a párt – hol cinikusan, hülyének nézve közönségét, hol tudálékosan de szintúgy –, miközben erdélyi, bánsági, partiumi megyékben éppen úgy megeshetett, a szavazatvétel, mint Teleormányban.
Márpedig, ha ez kiderül, ha a worst case scenario következik be, ha újra kell osztani a két illegálisan szerzett mandátumot, akkor a botrány Európa-szintűre terebélyesedik és menthetetlenül elássa, hosszú-hosszú időre sarokba állítja az FfP-t és korrupt segítőit is. Logikusan következik tehát, hogy a szavazás kivizsgálására létrehozott parlamenti bizottság, illetve a feljelentések nyomán, növekedni fog az FfP-re nehezedő nyomás, illetve a leleplezéssel való fenyegetés már a kamat, a korrupciós zsarolás, a visszafizetésre tett fölszólítás első köre.
Rossz üzletet kötött az FfP saját – amúgy túszul ejtett – szavazóival is, amikor végérvényesen az etnonacionalista populizmus útjára lépett a kampányban, mert olyan ígéreteket sejtetett, melyeket betartani képtelenség. Minden kampány sajátja az ígérgetés, de jó, ha azokat mértékkel teszik, ha többé-kevésbé beválthatók, és nem csupán hiú reményeket keltőek. A kampány etno-nacionalista üzeneteinek következményére alább, és egy másik felvonásban reflektálok, itt hadd említsem a Minority SafePackre való ráépítését a kampány „racionálisabbnak tűnő” oldalának. Ezzel kétségtelen, hogy azt a benyomást keltették, azt ígérték, magyarán, hogy a közeljövőben – a két mandátum lejárta előtt, akár – európai szintű kisebbségvédelmi szabályozást fognak kieszközölni. Ez a dolog két sebből is vérzik, egyfelől ilyen szinte biztosan nem lesz, azaz nem lesz EU-s kisebbségi jogok szabályozása, még az alapszerződés módosításának esetén sem, mert belátható történelmi és geopolitikai politikák tekintetében sem, azaz kétszeresen nem lehet konszenzust kialakítani körülötte. Másfelől pedig ha valami csoda folytán létrejönne egy ilyen konszenzuális szabályozás, az olyan általános szinten és ugyanakkor, olyan alacsony küszöbértékekkel lenne képes kialakulni, ami nem szolgálná még a rommagyar kisebbség érdekeit sem, sőt. Alapot adna arra, hogy lecsökkentsék még a meglevő, nehezen kiharcolt és működő nyelvjogi megvalósításokat is. Probléma az is, hogy a két most megválasztott képviselő semmiféle konkrétumot nem fog tudni fölmutatni ezen a téren sem, igaz hogy számonkérésük se lehetséges, viszont köznapi értelemben vett legitimitásuk is problematikus marad.
Legnagyobb gond viszont, hogy az FfP a kampányban egyértelműen úgy pozicionált, hogy az etnonacionalista és populista térfélre szorult, az sem mentség, hogy nem önként, hanem budapesti nyomásra tette. Márpedig arról a helyről egyetlen kisebbségi jog sem védhető, vagy pláné nem kiterjeszthető. Nem itt a helye megmutatnom, hogy az úzvölgyi eset mennyiben az allegóriája a téves pozicionálásnak, viszont egyértelmű: a kisebbségi nacionalizmus, mindenkor vesztes a többségivel szemben. Ahol mindkét fél az idegengyűlöletre, a történelmi sérelmekre, az etnonacionalista diskurzusokra hivatkozva politizál ott konfliktus, sőt adott esetben nem csak verbális, hanem reális agresszió fog bekövetkezni és nem a viszonyok pacifikálása, nem közös célok megvalósítása. Márpedig a rommagyar politikai mainstream ezt a kártyát játssza, ezt sugallja Orbán, és egyfajta „népi nyomás” is, amit maguk keltenek populista diskurzusaikkal, érzelmekre és történelmi sérelmekre épülő üzeneteikkel és akcióikkal, decivilizációs eljárásaikkal.
Szóval egyfelől a PéSzéDé minden nép- és demokráciaellenes kezdeményezés támogatására veszi rá az FfP-t, a leleplezéssel fenyegetve/zsarolva. Másfelől meg az etnonacionalista illiberális nyomás, mely Orbántól indul, gettóba zárja, ahelyett, hogy megnyitná a rommagyar politikai mezőnyt, és ezzel a kudarc garantálható. Még az is hátra van, hogy Orbán, akkor fog „valamit kérni”, amikor kiderül, hogy pártját kizárják az EPP-ből és akkor majd kényszerből követniük kell őt, a most mandátumot szerzett képviselőknek valamely ásatag, EU-ellenes, szélsőjobbos frakcióba. A helyzet – megjósolhatóan – fokozódni fog, mint majd következő epizódban ki is fejtem.
A fideszes Járóka Líviát és Dobrev Klárát, a Demokratikus Koalíció képviselőjét is alelnökévé választotta az Európai Parlament (EP) szerda délután. A Fidesz minden bizottságban helyet kapott: visszafogadják őket?
Járóka Líviát megrősítették az EP alelnöki tisztségében. Őt az Európai Néppárt jelölte és 349 szavazattal választották újra. A szociáldemokrata frakció által jelölt Dobrev Klárát 402 képviselő szavazta meg. Mindkettejük jelöltségét már az első szavazási fordulóban jóváhagyta a testület.
Ugyancsak választási hír, hogy a Fidesz-KDNP képviselői az Európai Parlament mind a 22 szakbizottságában helyet szereztek. A szakbizottságok vezető posztjairól jövő héten határoznak, amely szavazás során a fideszes képviselők jó eséllyel további vezető tisztségeket töltenek be – fogalmaz a Fidesz közleménye.
Ez előjele lehet annak, hogy a magyar kormánypártot visszafogadja soraiba az Európai Néppárt (EPP), amely márciusban felfüggesztette a Fidesz tagságát. Noha ez nem vonatkozik az EP-beli tisztségekre, a frakció megtehette volna, hogy alakuló ülésén nem fogadja be soraiba a Fideszt, illetve nem jelöli őket tisztségekre.
