Featured

Hosszú Katinka verhetetlen

Hosszú Katinka aranyérmet nyert 400 méter vegyesen a kvangdzsui úszó-világbajnokság vasárnapi zárónapján. Ezzel ötödször, zsinórban pedig negyedszer diadalmaskodott, ami egyedülálló.

A háromszoros olimpiai bajnok, a szám világcsúcstartója 4:30.39 perces, a világ idei legjobb idejével győzött, a döntő másik magyar versenyzője, Jakabos Zsuzsanna 4:39.15-tel a hetedik lett.

Pályafutása során Hosszú ötödször, sorozatban negyedszer nyerte meg ezt a számot,

ezzel kétszeresen is történelmi sikert aratott.

Ő az első női úszó, aki egy számban ötször diadalmaskodott, a sportágban pedig elsőként sorozatban négyszer nem talált legyőzőre 200 és 400 méter vegyesen sem.

Az immáron kilencszeres világbajnok a magyar úszósport történetének 32. vb-aranyát nyerte, Kvangdzsuban ez volt a negyedik magyar elsőség. Hosszú két sikere mellett Milák Kristóf és Kapás Boglárka 200 méter pillangón diadalmaskodott, előbbi Michael Phelps 2009-es világcsúcsát megdöntve. A nyíltvízi úszók között Rasovszky Kristóf lett első 5 kilométeren.

Szexuális zaklatással gyanúsítanak egy magyar úszót Koreában – ÚJ: Kenderesi

Kenderesi Tamást az éjszaka őrizetbe vette a világbajnokság idején a koreai rendőrség. Egy éjszakai bárban történt incidens után egy 18 éves nőt tett feljelentést ellene. Kenderesi: hozzáértem a táncosnő fenekéhez.

Szexuális zaklatás miatt nyomoz a dél-koreai rendőrség Kenderesi Tamás olimpiai bronzérmes úszó ellen, Kenderesi tíz napig nem hagyhatja el Dél-Koreát – közölte a Reuters hírügynökség a dél-koreai hatóságokra hivatkozva.

A Kvangdzsuban zajló vizes világbajnokságon részt vevő Kenderesit vasárnap hajnali háromkor tartóztatták le és kérdezték ki egy éjszakai klubban történt incidens után. A dél-koreai Yonhap hírügynökség szerint egy 18 éves nő jelentette fel Kenderesit szexuális zaklatás miatt. A nő azonnal hívta a rendőrséget, amely a helyszínen őrizetbe vette Kenderesit.

Kenderesi tagadja a vádakat, de

a következő 10 napban nem hagyhatja el az országot.

A sportoló közleményben mesélte el, mi történt az ő olvasatában. Mint a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) honlapján írja, szombat éjszaka egy szórakozóhelyen a mellékhelyiségből visszafelé haladva a táncparkett felé hozzáért egy ott dolgozó koreai táncoslány fenekéhez.

Meg se állt mögötte,

egyetlen, talán meggondolatlan mozdulatot tett, ami miatt az érintett lány komolyan megharagudott, és feljelentést tett.

Megértve a helyzet komolyságát, teljes együttműködést tanúsított mindvégig. A rendőrségen közölték, hogy az esetről a biztonsági kamera felvétele rendelkezésükre áll, igaz, ezt neki nem mutatták meg.

Ezek alapján őszintén bízik abban, hogy igazolást nyernek a szavai.

„Úgy gondolom, nem követtem el semmilyen súlyos vétséget, azt viszont meg kell értenem, hogy megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amely a helyi értékrend alapját képezik”.

A történteket sajnálja, a koreai lánytól szeretne elnézést kérni, ha valóban megbántotta, de a szexuális zaklatás vádját teljes mértékben visszautasítja.

A MÚSZ korábban közleményben tudatta, hogy a koreai magyar nagykövetség munkatársaival együttműködve mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kétséget kizáróan tisztázódjék, jogosak-e a Kenderesi Tamás ellen felhozott vádak.

A vizsgálati szakaszban a magyar válogatott tagját megilleti az ártatlanság vélelme, ugyanakkor ha hivatalosan igazolást nyer vétkessége, úgy a MÚSZ a szövetség fegyelmi bizottságát fogja felkérni a további lépések megtételére – írják, hozzátéve: elítélnek mindennemű, az emberi méltóságot sértő cselekedetet, a magyar úszóválogatott tagjaitól pedig mindenkor a nemzeti színekhez és a sportág hagyományaihoz méltó magatartást követelnek meg. Ezen elvek megsértői az elkövetett vétség súlyának megfelelő büntetésre számíthatnak.

A Kvangzsuban zajló – és ma véget érő – vizes világbajnokságon Kenderesi 200 méteres pillangóúszásban nyolcadik lett. A 2016-os olimpián bronzérmet szerzett.

Orbán már tizenöt évre tervezi, az egyén szabadságának csorbítását

Orbán Viktor az egész EU számára írt elő feladatot. Azt, amit ő itthon szeretne 15 év alatt: az illiberalizmus jegyében az egyén és a közösség egyenjogúságának felszámolását. Válságot is lát, már jövőre.

A 30-ik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott előadásában ország-világ megtudhatta Orbán Viktortól, hogy a magyar nemzet birtokában van azoknak a képességeknek, amelyekkel meg tudja magát védeni, biztató pályán van,

további fejlődését pedig nem belülről, hanem kívülről fenyegeti veszély.

A miniszterelnök mindjárt 15 évre szóló feladatokat, pontosabban az ő terveit ismertette, világossá téve, hogy végleges politikai berendezkedést építettek ki az „illiberális demokrácia” néven, és azt szeretné, ha ez válna uralkodóvá egész Európában.

Rendszerváltások sora

Megtudtuk, hogy a rendszerváltó nemzedéknek az volt a feladata, hogy kivívja az ország függetlenségét és szabadságát.

  • 1990 és 1994 között következett az első, „liberális rendszerváltás”, a tőkés piacgazdaság, illetve egy demokratikus jogi és politikai intézményrendszer felépítése.
  • 1994 és 2010 között a szocialista rendszer és internacionalista segítőik visszatért utódcsapatait kellett legyőzniük.
  • A második, „nemzeti rendszerváltás” tervrajza a 2006-2010 között készült el, majd be kellett vezetni, ki kellett építeni az új, közösségelvű nemzeti rendszert, az ehhez szükséges politikai győzelmet – a kétharmadot – ki kellett vívni.

Most pedig következik 15 év feladata.

Előtte lesznek kihívások, már jövőre

Szerinte az ország önrendelkezését visszaszerezték, a Nemzetközi Valutalap „hazament”, Brüsszellel sikeresen vívták meg küzdelmüket és a határokat is megvédték a migrációval szemben. És bár minden rendben van,

  • Magyarország ma biztató pályán van,
  • rendezett pénzügyek,
  • csökkenő adósság,
  • erős növekedés,
  • emelkedő bérek,
  • izmosodó kis- és középvállalatok,
  • gyarapodó családok
  • és lendületes nemzetépítés,

az ország biztató pályán maradását nem belülről, hanem kívülről fenyegeti veszély, ezeket a támadásokat kell elhárítani.

Sőt, ha a jövő év tavaszán beigazolódik az európai gazdaság kilátásaira tett helyzetértékelésük,

már 2020 tavaszán egy második gazdaságvédelmi akciótervre lesz szükség, ősszel pedig egy harmadikra is.

Ezeknek a versenyképességet kell javítaniuk

Feladatszabás az Európai Bizottságnak

Ezután megszabta az Európai Bizottság feladatait azután, hogy „bonyolult manőverek eredményeképpen” sikerült megakadályozni, hogy Soros György embere kerüljön az EB élére, és hogy ideológiai gerillákat helyezzenek fontos európai tisztségekbe. Az EB-nek

  • abba kell hagynia a politikai aktivizmust,
  • mert nem politikai testület,
  • nem dolga, hogy programja legyen,
  • nem dolga, hogy politikai támadásokat intézzen a tagállamokkal szemben.

Ezzel szemben az irányt meghatározó, stratégiai döntéseket a választott miniszterelnökökből álló Európai Tanács hozza meg, az EB-nek ki kell vonulnia a migráció témaköréből és a schengeni övezethez tartozó tagállamok belügyminisztereiből létrehozandó tanácsnak kell átvennie a migrációval kapcsolatos összes jogkört és teendőt.

Az ideológiai szembenállás

A „15 éves terv” kerete egy elvi-ideológiai szembenállás. Az, hogy a nemzetközi közvélekedés szerint a világban liberális demokráciáknak kell működniük, ezeknek egyfajta liberális internacionalizmust megvalósítaniuk, ebből egy liberális birodalomnak kell kikerekednie. Az EU pedig nem más, mint ennek megtestesülése.

„Nyilvánvaló, hogy ami Magyarországon történik, az valami más.”

Orbán szerint amikor 2010-ben arra kellett felelni, hogy a megörökölt problémák megoldása elképzelhető-e a liberális demokrácia keretein belül, azt válaszolták, hogy ezeken a kereteken belül nincs jó válasz, mást kell létrehozni. Úgy ítélték meg: fenn kell tartani a tőkés piacgazdaság kereteit, a demokratikus jogi és politikai intézményeket, de a társadalmi szerveződés módját meg kell változtatni. Ez nem más, mint az, hogy „demokrácia igen, liberalizmus nem”.

Az egyén nem egyenlő a közösséggel

Fontos vonulata az orbáni ideológiának az egyén és a közösség viszonya. Mint  mondta,

új elvi alapokra helyzeték a közösség és az egyén egymáshoz való viszonyát.

A liberális rendszerben egyének egymással versengő halmaza a társadalom, nincs nemzet, legfeljebb politikai nemzet. Az illiberális vagy nemzeti nézőpont szerint viszont a nemzet történetileg és kulturálisan meghatározott közösség, amelynek tagjait védelmezni kell, felkészíteni a világban való közös helytállásra és az az egyéni teljesítmény érdemel elsősorban elismerést, amely a közösség javát is szolgálja.

Az elismerésre méltó teljesítmény pedig nem magánügy.

Ilyen például az öngondoskodás, a munka, a saját egzisztencia megteremtése, az adófizetés, a családalapítás, a gyermeknevelés, valamint a nemzeti önreflexióban való részvétel.

Orbán maga is arról beszélt, hogy

Magyarországon létrejött egy illiberális állam és egy valódi államelméleti, politikaelméleti modell,

sajátos keresztény-demokrata állam.

És hogy világos legyen, mit jelent ez a fentiekkel összefüggésben, kifejtette: az illiberális gondolkodásmód szerint

az egyén szabadságra való hivatkozása nem írhatja felül a közösség érdekeit.

Kijelentette: illiberális az, aki védi a határait, védi a nemzeti kultúráját és elutasítja a külső beavatkozást és a birodalomépítési kísérleteket. Az illiberális politika értelme tehát nem más, mint a keresztény szabadság, a keresztény szabadságért dolgozó politika pedig arra törekszik, hogy megvédjen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek.

Vagyis a következő 15 évet „azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal, mert Magyarországot csak így tudjuk megerősíteni”. Bár „a pálya feléjük lejt”.

Akinek nem csak a július műanyagmentes

Belicza, a megszállott. Hol a világot, hol magát menti meg. Hittel és ezerszeres energiával teszi mindkettőt. Jó, nem… a világra sokkal több energiát fordít, meg is váltaná, de az valamiért nem hagyja magát.

„Nekem minden hónap műanyagmentes, igyekszem a körültekintő vásárlással, sőt leginkább nem vásárlással elérni, hogy egyszer használatos műanyag soha, többszöri pedig a lehető legtovább szolgálja otthonunk. Nekem az a kérdés, mi lesz a már kint lévő palackokkal, miközben a világ minden pontján, napi szinten sokszorozzuk őket, mintha palackos cukros vagy és cukortalan víz nélkül nem lenne élet.

belicza

Több mint 10 éve küzdök így vagy úgy a minél kevesebb szemetet termelő világért. Afrikában és itthon még használható hulladékból (karton, konzerv doboz, műanyag falkon, szabótól begyűjtött anyagdarabok….) készítettünk játékot, oktatási anyagot, ékszert leginkább gyerekekkel. Voltak versenyek, ahol hulladék volt az eszköz és közben tanultunk valamit arról például, hogy mehet-e az elem, gyógyszer a vegyes szemétbe? Tanítottam nemzetközi önkéntesképző iskolában, hogy az otthonunk nagyobb, mint a házunk, ezért nem mindegy, mennyi szemetet termelünk, mert hiába viszik el a házunktól, messzebb is mérgezik a vizet, talajt, levegőt. Egyre több szemét van és egyre kevesebb jó megoldás az eltávolítására. Angliában élek, ahol kiemelkedően sok a gyorsétterem és kész ételek a boltban műanyagban kínálva, rengeteg alkoholos és nem alkoholos ital műanyagban, chipsek és cukrok agyoncsomagolva. A szelektív gyűjtés is gyenge, de így is jelezte már Kína, hogy nem kér több hulladékot az Egyesült Királyságból, az utolsó adagok érintetlenül állnak, nem tudják feldolgozni. És nem beszéltünk olyan országokról, ahol nincs is szemétgyűjtés, nemhogy szelektív.

Az utóbbi években kezdtem lemondani a gyártsunk bármit szemétből ideámról.

Nem akarok semmi feleslegeset, semmi olyan díszt, amit két nap múlva kidobunk. Inkább a műanyagmentes háztartásunkra koncentráltam. A műanyagmentes július azonban minden nap emlékeztetett, hogy hiába kezdenek ezrek okosabban élni, egyelőre a sokszorosuk sokszorozza a mindenféle palackjukat. Ezért szeretném megmutatni, hogyan épül ház belőlük. Panama egy kis falujában turistáknak épült villa flakonokból, Algériában egy menekülttáborban készült 25 ház palackokból. Én Nigériában tanultam, hogyan lesz a kóbor flakonokból tégla, és milyen szép. A mesterem nem épít, hanem tanít, hogy bárki, aki megtanulja, tovább adhassa a tudást.

Megalkudnak?

I may be wrong – mondják angolul. Magyarul egy szó: tévedhetek. Lehet, hogy tévedtem már tegnap, amikor elővettem Ursula von der Leyen múlt heti interjúját, és arra következtettem belőle, hogy félő, hogy az új bizottság nem lesz következetesebb a jogállam kelet-közép-európai lebontóival szemben, mint az előző, esetleg annyira sem.
Aggasztónak tartottam, hogy – elfogadva a pártok erre vonatkozó kijelentéseit, hiszen titkos volt a szavazás – az új bizottsági elnök megválasztásához nélkülözhetetlenek voltak a Fidesz és a Jog és Igazságosság (az Orbán- és a Kaczyński-párt) szavazatai.
Most újabb hír érkezett: a jogállamiság ügyét az új bizottsági elnök nem Frans Timmermansra, hanem egy kelet-európaira, nevezetesen Valdis Dombrovskis lett biztosra, korábbi lett miniszterelnökre, néppárti (és nem szocialista, liberális vagy zöld politikusa) bízná, aki nem jogász, hanem eredetileg műszaki ember, aki hazájának pénzügyminisztere majd többszörös miniszterelnöke volt, és az Európai Bizottságban is költségvetési kérdésekért volt felelős.
Merthogy Timmermanst a visegrádiak nem látnák szívesen ebben a pozícióban. Eszembe jut, hogy megválasztása előtt von der Leyen azt ígérte a szocialistáknak és a liberálisoknak, hogy csúcsjelöltjeik, Timmermans illetve Margrete Vestager kulcspozíciót kapnak az új bizottságban. Lehet, hogy a visegrádiaknak mást ígért?
Von der Leyen már találkozott Varsóban Morawiecki lengyel miniszterelnökkel, és néhány napon belül Brüsszelbe várja Orbán Viktort. Ez természetes, találkoznia kell a tagállamok miniszterelnökeivel, akiktől biztosjelölteket vár. De hogy minden áron kerülni akarja a konfliktust a jogállam kelet-közép-európai lebontóival, a lengyel és magyar kormánnyal, az – ha tényleg erről van szó – aggasztó.
Tévedhettem, amikor von der Leyennek többek között a DK és a Momentum képviselőinek szavazatával történő megválasztása után azt írtam itt: én nemmel szavaztam volna. De az is lehet, hogy nem tévedtem.

Mit keresett Boris Johnson egy orosz oligarcha itáliai villájában?

Előkerült egy fénykép Nagy Britannia mai miniszterelnökéről, mely egy erősen másnapos úriembert mutat, aki éjszaka nem ágyban aludt. A fénykép tavaly májusban készült az Assisi Szent Ferenc repülőtéren, ahol Boris Johnson magányosan bóklászott. Holott akkoriban – mint Őfelsége külügyminiszterének – állandó személyi biztosítás járt volna.

A Palazzo Terranova jólismert a brit elit köreiben, mert Alekszandr Lebegyev orosz oligarcha ott látja vendégül azokat a VIP személyiségeket, akikre valamiért szüksége van. Boris Johnson majdnem törzsvendégnek számított a villában, mert már negyedszer járt ott! Miközben hazája szankciókat alkalmazott Oroszország ellen amiatt, hogy orosz hírszerzők megpróbálták meggyilkolni a GRU híres árulóját, Szkripal ezredest Salisburyben Nagy Britanniában.

Kicsoda Jevgenyij Lebegyev, aki a brit média egyik királya lett? Alekszandr Lebegyev nem lehet ismeretlen a brit kémelhárítás előtt, mert korábban az orosz hírszerzés londoni főnöke volt. Aztán Putyin hazarendelte: lojális média birodalmat építeni minden oroszok urának. És nemcsak otthon hanem külföldön is: Jelenleg is övé az Evening Standard és az Independent. Boris Johnson múlt áprilisi látogatása idején Alekszandr Lebegyev, akinek névleg a fia a tulaj, megpróbálta elpasszolni a két brit lap tulajdonjogának a 30%-át. A vevő egy titokzatos szaúdi oligarcha, aki körülbelül olyan viszonyban lehet hazája titkosszolgálatával mint Alekszandr  Lebegyev az orosszal. A brit kémelhárítás ezúttal éber volt: felhívta a kormány figyelmét arra, hogy Szaúd Arábia bekerülése a két lap tulajdonosi körébe azzal a veszéllyel járhat, hogy a lapok egyre inkább idegen érdekeket szolgálnának. Érdekes módon ez Alekszandr illetve Jevgenyij Lebegyev esetében nem jutott a brit elhárítás eszébe  pedig Londonban köztudott volt:

Putyin elnök emberei minden eszközzel támogatják a brexitet, mert ily módon akarják gyengíteni az Európai Uniót.

A brit kormány végül megakadályozta a szaúdi üzletet, de Boris Johnson szereplése enyhén szólva problematikusnak tűnik még akkor is, ha nem sokkal később lemondott külügyminiszteri tisztségéről. Dehát Boris Johnson mindig politikai kaméleon volt: régebben tudósítóként dolgozott Brüsszelben és lelkesedett az Európai Unióért. Aztán ahogy változtak a körülmények, úgy változtak Boris Johnson nézetei is: először a tárgyalásos kilépés híve volt, majd pedig a hard brexit hőseként lett Nagy Britannia miniszterelnöke. Fogadkozik: 100 nap alatt kivezeti hazáját az Európai Unióból. Washingtonból biztatják: az USA és személyesen Trump mesés szabadkereskedelmi egyezményt ígér a kilépés után. Boris Johnsont szereti Putyin és Trump, és utálják az Európai Unió brüsszeli központjában. De akárhogy is: jelenleg ő Őfelsége miniszterelnöke! Rajta a világ szeme úgyhogy már nem mutatkozhat másnaposan és biztonsági kíséret nélkül mint tavaly áprilisban egy itáliai repülőtéren.

Ketyeg a tanárbér-bomba

A szociális kiadások visszavágása rövidesen robbanhat. Az egészségügy mellett az oktatásban végrehajtott kiadásmegvágás stabilizálta a költségvetést. Az oktatásra fordított közkiadás ma is alacsonyabb a GDP-ből, mint tíz éve volt.

A szociális terület kisemmizettségéről hírek százai láttak napvilágot az elmúlt években. Az egészségügyben a rémes történetek legutóbbika a daganatos betegek ellátásában egyik legfontosabb szerepet betöltő Országos Onkológiai Intézetben tapasztalható embertelen állapotokról tudósít.

Brutális tanári bérolló

Ennél egy fokkal fontosabb az oktatás, amely az egészségügy számára is előkészíti a talajt, az itt tapasztalható állapotok tehát hosszú távon meghatározzák az ország intellektuális teljesítményét, képességét. A kevés jelentkező-sok pályaelhagyó duelluma évek óta szorongatja a társadalmat, legutóbb a Népszava hívta fel a figyelmet arra, hogy a pályakezdők 30 százaléka egy év után, további 30 százalék öt év után otthagyja a katedrát.

Az ágazat sanyarú helyzetét szemlélteti a Concordeblog írása, amely kimutatta, hogy a munkaerő-hiánnyal küszködő

versenyszférában öt év alatt 47 százalékkal, azaz közel másfélszeresére nőttek a bruttó bérek. Egy kezdő gimnáziumi tanár bére ezalatt 11 százalékkal nőtt.

Forrás: Concordeblog

A költségvetésen belül a közoktatás bérköltségének alakulását vizsgálva azt találjuk, hogy 2015 óta az egy pedagógusra jutó kiadás összesen 15 százalékkal nőtt a költségvetéseken belül.

A tanárok esetében persze bonyolultabb a kereset, mint a versenygazdaságban. Bértáblára épül, az életkor előre haladtával automatizmus növeli a javadalmazást, pótlékok tovább komplikálják ezt. Ezzel együtt sokat mondóak a számok, amelyek a karrierpálya különböző szakaszaiban lévő pedagógusok nettó fizetését hasonlítja össze a versenyszféra jövedelmével.

Forrás: Concordeblog

Megalapozott tehát az az egyébként cseppet se meglepő megállapítás, hogy

a versenyszféra bérei csak az elmúlt pár évben 30-40 százalékkal húztak el a tanárok fizetései mellett.

Vagyis a piac logikája szerint a képzett tanárokat egyszerűen elszívják a munkaerőhiánnyal küzdő magánvállalatok.

Folyamatos a visszaszorulás a költségvetésben

A baj átfogó voltát érzékelteti, hogy a kormányzati fogadkozások, sőt, nagy (olykor lódításokkal vegyes) bejelentések ellenére az oktatásra fordított kiadások nominálisan ugyan növekedtek (ez se mindig volt így 2010 óta), de

a gazdaság teljesítményéhez képest rosszabb a terület pozíciója, mint kilenc éve.

Azóta a ráfordítások 30 százalékkal nőttek (az inflációval megtisztított reálérték nagyjából 13 százalék), ám a bruttó hazai termékből részesedés mértéke a Fidesz-éra kezdeti csaknem hat százalékról folyamatosan csökkent, az utóbbi idő kiadásnövekedése dacára is idén alig mintegy négy és fél százalék.

Pedig pénz van, ezt nem csak a rengeteg területre kiterjedő költekezésen látjuk. Az állam működésére fordított kiadások ugrásszerű gyarapodása mellett az oktatás az állami kiadásokon belül most nagyjából egy százalékponttal kevesebbet kap, mint 2010-ben.

Klasszikus neoliberális megszorítás

Ha tehát a most nem tárgyalt másik mostohagyerek, az egészségügy-szociális terület kiadásait nézzük, azt láthatjuk, hogy a kormány a költségvetés hiányát lényegében e két területen keresztül vágta vissza. Tehát több évtizedes, tőről metszett neoliberális restrikció a valóság Orbán „megszorításellenes” gazdaságpolitikája. Ami természetesen a jövedelmek felfelé csatornázásával párhuzamosan azzal jár, hogy a gazdagodó felső osztály egyre több jövedelemből veszi meg a minőségi szolgáltatásokat, a plebsznek meg marad a romló tömegminőség.

A miértre a válasz valószínűleg egyszerűbb, mint sok makrogazdasági és társadalompolitikai fejtegetés. Amiről e két területen elsősorban szó van, a mohácsi vészként pusztító bérleszakadás kipótlása – akár csak részlegesen, de mégis érzékelhetően –

évről évre kötelező kiadási automatizmusként terhelné a költségvetést.

Az említett megszorító politika pedig éppen ezeket a tételeket söpörte ki.

Folyamatos leszakadás

A legutóbbi évek – EU-támogatásokkal húzott – gazdasági növekedése közepette érthető az a leszakadás a térségben, ami Magyarország uniós tagságának legutóbbi évtizedét különösen jellemzi. Erről írtunk részletesen pár hónapja.

Ami a humán kiadások súlyos megvágását különösen aggasztóvá teszi, az a jövőbe történő beruházás elmaradása. Ez pedig megmutatkozik az olyan mutatókban, mint például a minap közzétett globális innovációs index. Ennek számai, eredményei közvetlen összefüggésben vannak a lemaradásunkat okozó általános versenyképességi térvesztéssel.

Forrás: statista.com

Az idei innovációs rangsor élmezőnyét mutatja a statista.com ábrája. Magyarország 129 ország között a 33-ik helyen áll (mint tavaly), Európában a 22-iken.

Ha fontos részmutatókat nézünk, akkor azonban sokkal sötétebb a kép. A humán tőke és kutatás fő mutatója a 41-ik helyet adja ki. Ennek részeként azonban

az oktatás már csak az 52-ik, a terület GDP-beli részesedése az 59-ik.

A politikai környezet a 41-ik helyre sorolja az országot, ezen belül a kormányzat működésének hatékonysága a 43-ik. A szabályozói környezet is rosszabb az átlagnál (36.), a szabályozások minősége 42., a jogállami besorolás a 40-ik helyre jó. Az üzleti környezet már a mezőny közepe felé található (59.) Vannak ennél sokkal rosszabb mutatóink is, a piaci kifinomultságban a 76-ikok, ezen belül a magánszektornak nyújtott hazai hitelekben 89-ikek vagyunk.

Civilként folytatom

Sajnos eljött az idő, amikor mindent mérlegelve, kilépek abból a közösségből, ahol 26 éven keresztül nagyon jól éreztem magam. Most sem azért lépek ki az MSZP-ből, mert ez az érzés megváltozott. 1993 óta küzdöttem azért, hogy minél sikeresebbek legyünk, elkötelezett baloldaliként próbáltam segíteni az embereknek a problémáik megoldásában.

 

Sosem hátráltam meg a kihívások elől, és bár az elmúlt évtized az igazam bizonyításával telt el, nem adtam fel azt a lehetőséget, hogy rehabilitálódjak. Határozott véleményem, hogy egy meghurcolt politikus csak akkor tud rehabilitálódni, ha a választók rehabilitálják. Mondjuk azzal, hogy egy választáson szavazhatnak rá, és ez nem a pártelitek döntése.

Emiatt idén megkérdeztem a VII. kerületi választókat, hogy mit gondolnak az esetleges indulásomról. Több mint ötezer ember az ajánlásával kérte azt, hogy ne hagyjam abba a kerületi politizálást. Ez óriási erőt adott abban, hogy helyes úton járok.

A helyi ellenzéki politikai pártok tárgyalásai során előállt az a politikai helyzet, hogy az összefogott ellenzéki pártok némelyike kizárta azt a lehetőséget, hogy megmérettessem magam. Ezzel, az MSZP nem tudott mit kezdeni és nem tudta megoldani a problémát.

Hosszasan töprengtem, mit tegyek, és úgy döntöttem, hogy nem leszek gátja az ellenzéki összefogásnak, hogy a kerületi MSZP szervezet a személyemen keresztül blokkolja azt. Mindent megtettem, hogy az összefogás létrejöjjön. A mai naptól, azonban már a saját utamat fogom járni, és ezt az utat tiszteletben kell tartani mindenkinek.

Nincs bennem rossz érzés, nem haraggal megyek el, mert nincs miért haragudnom. Remélem, akikkel baloldaliként is barátságot ápoltam, barátaim maradnak ezután is. A fentiek okán, a mai nappal kilépek az MSZP-ből és civilként folytatom a politizálást.

Hunvald György

Civilek unszolták, városvezető lenne Herényi Károly

Eddig nem volt ellenzék Balatonföldváron, most lehet: Herényi Károly indul a polgármesterségért. Függetlenként, az ellenzéki pártok többsége már jelezte, nem indít jelöltet ellene.

Megfelelő mérlegelés után úgy döntöttem, hogy élve a demokrácia legfontosabb alapintézménye adta joggal, a választás és a választhatóság jogával, az őszi önkormányzati választáson független jelöltként elindulok a polgármesteri tisztségért – jelentette be a Facebookon Herényi Károly.

Herényi a fuhu.hu-nak elmondta, hogy elsősorban civilek unszolták, biztatták. A szóbeli megállapodások alapján az ellenzéki pártok jelentősebbjei azt ígérték neki, támogatják őt, és nem indítanak ellenjelöltet. A DK-ban megkeresésünkre megerősítették, hogy Herényi mögé állnak.

Van hova fejlődnie a balatoni településnek, mert a jelenlegi fideszes polgármester úgy nyerte az előző választást, hogy nem volt ellenjelölt, a közgyűlésbe se került be ellenzéki.

Feltett szándéka Balatonföldvár lakói között az együttműködés kultúrájának erősítése, a ma országosan domináló szembenállás „kultúrája” helyett.

„Jelmondatom, amit teljesen őszinte szívvel vallok: nekem Balatonföldvár POLGÁRAI a legfontosabbak!”

A következő napokban bemutatják azoknak a képviselőjelölteket, akikkel egy csapatban indulnak a választáson.

Herényi Károly 12 éven át – 2010-ig – az MDF színeiben volt parlamenti képviselő, a frakció vezetője is. Azóta – ellentétben az MDF-esek többségével – élesen Fidesz-ellenes álláspontot foglal el nyilvános megnyilatkozásaiban.

Orosz kémet keresnek Ausztriában

Az osztrák ügyészség szerint a magát Igor Jegorovics Zajcevnek nevező férfi az orosz GRU munkatársa volt.

A GRU, az orosz katonai hírszerzés különösen aktív volt Ausztriában amíg a belügyminisztérium élén Szabadságpárthoz tartozó politikus állt. Ez a szélsőjobboldali párt ugyanis igen jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. Putyin elnök táncolt a külügyminiszter asszony esküvőjén, akit a Szabadságpárt állított a tárca élére. Strache, a Szabadságpárt vezetője épp abba bukott bele, hogy egy videó kapcsán fény derült szoros orosz kapcsolataira. A CIA többször figyelmeztette az osztrákokat, hogy korlátozzák orosz kapcsolataikat különben kizárják őket a nyugati titkosszolgálatokat egyesítő berni egyezményből. Kurz akkori kancellár értette a finom célzást: saját irányítása alá helyezte a hírszerzést és a kémelhárítást.

Ezt követően letartóztatták Martin M. ezredest, aki fontos szerepet töltött be az osztrák hadseregben. Az ügyészség szerint 1992 és 2018 óta folyamatosan információkkal látta el az orosz hírszerzést. A 26 éves kapcsolat utolsó orosz partnere lehetett az a GRU tiszt, aki magát Igor Jegorovics Zajcevnek nevezte. Ausztria nem tagja a NATO-nak, mert az oroszok azzal a feltétellel vonultak ki 1955-ben az ország területéről, hogy Bécs sohasem lép be az észak-atlanti szervezetbe.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK