Featured

Eddig „félpénzes” a szuperpapír

Eddig csak minden második forint friss pénz a MÁP Pluszban, a többi nagy részt az egyéb állampapírokból került át. Ha ez megváltozik, akkor szembe kerülhet a költségvetés két érdeke: a pörgő fogyasztás is jó lenne, de a szabad pénz is kéne. Ráadásul járulékos következményként ezzel emelkednek a kamatok.

Júniusban dobta le az „atombombát” az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK), amikor kibocsátotta a Magyar Állampapír (MÁP) Plusz nevű kötvényt kifejezetten a lakosság számára. Öt év alatt csaknem évi öt százalék kamat, automatikus tőkésítés, ingyenes visszaváltási periódusok, azokon kívül is minimális költség, kamatadó-mentesség (igaz, ez minden állampapírra érvényes két hónapja) – jelenleg verhetetlen kondíciók.

Pénzeső lebeg a szemük előtt

Kellett is a pénz, mert – ahogyan elemzésében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) írja – a háztartások 2012 és 2016 vége között új megtakarításaiknak átlagosan felét állampapír-vásárlásra fordították, de ez a dinamika 2017-ben megtört, és 2018-ban a lakosság új pénzügyi eszközeinek csupán mintegy 25 százalékát tették ki állampapírok. Ez előre tekintve akadályt képezhet abban, hogy az állami kiadások finanszírozása és a lejáró devizakötvények megújítása belső forrásokból történjen.

Összességében pedig mintegy ötezer milliárdos megtakarítás, cihapénz bevonzása lebeg az MNB korifeusainak szeme előtt, hogy még nagyobb arányban hazai forrás álljon az adósság finanszírozása mögött.

Jól mutat, de…

Nos, a számok nagyon szépek: az első hat hétben 1235 milliárdért jegyeztek MÁP Pluszt. Ennek azonban

majdnem fele a korábban megvett államkötvények beváltásából származott,

a nagyobbik hányadát korábbi papírokból hordták át az emberek.

Forrás: MNB

Kisöpörni a bankokat is

A döntéshozók nem titkolt célja az is, hogy a kereskedelmi bankokból és egyéb „obskúrus” kapitalista (pláne ha külföldi tulajdonú) pénzügyi cégektől is elszipkázzon minél több pénzt saját védőernyője alá. Ez részben máris sikeres. (Azzal persze szembe kell nézniük, hogy a kormány közelében formálódó – Mészáros Lőrinc-féle MKB-központú -, az OTP ellenlábasának tervezett bankóriás számára is veszélyt hordoz a folyamat.)

Mint az alábbi táblázatból látható, a befektetési alapokból és bankbetétekből is jelentős összegek áramolhattak át „jó kezekbe”, amiként a készpénzes tranzakciók értéke is számottevő. Az MNB-ben ezekhez a számokhoz hozzáteszik figyelmeztetésképpen, hogy erősen becsült adatokról van szó.

Forrás: MNB

Házon belüli verseny

A táblázatban látható, hogy a MÁP Plusz mellett fut még a Prémium Magyar Állampapír (PMÁP) is, amire ugyancsak beérkezett 145 milliárd. Ez voltaképpen házon belüli konkurrense a szuperpapírnak – az infláció függvényében. A PMÁP ugyanis infláció+1,7 százalékpont kamatot ad, de a pénzromlást jelentős csúszással írják jóvá ennél a kötvénynél. Ezért az ebben fekvő 2500 milliárdos tőke sorsát befolyásolja, hogyan alakul a – hivatalos – infláció. Ha marad az elmúlt időszak magas, 3,5-3,8 százalékos indexe, akkor ez a papír hosszabb távon versenyképes lehet a MÁP Plusszal. (A visszaváltás-„feltörés” költségében azonban utóbbi a nyerő.)

Fogyasztás vagy megtakarítás?

A sokkal rosszabb kamatozású régi állampapírok (amelyek egy részének jegyzését meg is szüntette az AKK) kifutása egy ideig még eltarthat, ezek birtokosai a lejáratkor kerülnek válaszút elé: felszabaduló pénzüket átteszik-e a MÁP Pluszba vagy elköltik. Azt az MNB szakértői megjegyzik, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő információ a fogyasztási-megtakarítási döntésekre.

Ez azért izgalmas, mert a kormány látva a nemzetközi folyamatokat – lassuló világgazdasági növekedés -, és a várhatóan csökkenő uniós támogatásokat, a belső fogyasztás felpörgetésére építi terveit: több áfa, szja és társasági adó. Ebben ugyan segítség lehet a kockázatmentes állampapír hozamának költésekre gyakorolt hatása, de azt könnyű belátni, hogy

ez a kötvény a vásárlások elől viheti el a pénzt.

Az pedig csak járulékos hatásnak tekinthető, amire az Alapblog hívta fel a figyelmet, hogy a MÁP Plusz magas kamatával a hazai vállalati szektor finanszírozási költségei is egyértelműen nőnek. Azzal, hogy a forgalmazó bankok úgy vették vissza a régi lakossági állampapírokat ügyfeleiktől, hogy azt nem adják tovább az államnak. Tehát a költségvetés nem csak magas kamatot fog fizetni a honpolgároknak, hanem magas kamatot fog fizetni a pénzintézeteknek is.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy ha beválik a terv és ezermilliárdszámra megy pénz a MÁP Pluszba, az jelentősen megemeli az adósságfinanszírozás költségét.

A tenerifei járat

Abban biztos vagyok, hogy ez az ügy is az MSZP kommunikációjának teljes csődjét bizonyítja. Ráadásul sokadszor bizonyítja. Ha nem a régi beidegződések, ha nem a vezetői tehetségtelenségek, ha nem az egymás elleni intrikák dominálnának akkor még tavaly ősszel nyíltan el lehetett volna mondani a szimpatizánsoknak milyen kényszerű családi gondokkal küzd Tóbiás, s az MSZP kiáll volt elnöke mellett és támogatja, hogy egy időre tudomásukkal vállalkozzon arra az embert próbáló feladatra, hogy 3800 kilométer távolságról is eleget tudjon tenni szülői és politikusi kötelezettségének.
De nem. A szokásos sunnyogás technikájával éltek, pedig tudhatnák, hogy a közösségi média korában titok nincsen, hiszen arról is mindenki tud, ami még meg sem történt. Az őszi kiköltözést követően már januárban kiderült a család tenerifei kiköltözése, lévén, hogy a feleség el nem mulasztotta a közösségi média mindenki által látogatott portálján közzé tenni milyen arany élet fogadta őket az örök nyár szigetén. (Ezek után senki ne csodálkozzon azon, hogy a „Nyugatifény” szarkasztikus aggodalommal jegyezte meg: „Reméljük, azért az MSZP-s éhségmenetekre azért hazajön”)
Kész csoda, hogy a bomba csak ennyivel később robbant. Vagy inkább mégsem olyan csoda csupán a másik oldal kommunikátorainak csalhatatlan technikája mostanra időzítette a robbanást. Ilyen időket élünk.

2019.07.25  04:04 – A Kanári-szigetekről a Kossuth térre: a családjával hagyta el az országot és innen ingázik a parlamenti képviselő – írja a Blikk.

„– A fiam légúti problémákkal küszködött, és az orvosok javasolták, hogy olyan helyre kellene vinni, ahol nincs pollen, por és egyéb allergén anyagok.

A gyerekeimért mindent megteszek, ezért költöztünk ki Tenerifére – mondta a Blikknek Tóbiás József, aki ennek megfelelően alakította át a mindennapjait, és elmondása szerint kétlaki életet él azóta. – Nem vállaltam párt- és egyéb tisztséget, a képviselői munkámat pedig ingázással el tudom látni, a kérdéseket és az interpellációkat Tenerifén is meg tudom írni – tette hozzá Tóbiás, aki két- vagy háromhetente repül Budapestre, a parlamenti menetrendnek megfelelően. –

Amikor kell, jövök, minden olyan ülésen ott vagyok, ahol szükséges

– fejtette ki.”

Ezt követően 04:31-kor jelenik meg  NLCafén-n, majd  12 óráig bezárólag robbanásszerűen végigfut még tizenhárom portálon. Ki-ki az árok két partjáról tudósít a „szenzációról”.

2019. július 25. 18:46 – a Hírklikk portálján megjelenik egy rövid interjú Tóbiással.

„Nem, nem költöztem el Magyarországról. Az elmúlt években a családomat több támadás érte, aminek többek között az lett a következménye, hogy a gyermekemnek van egy légúti betegsége, ami miatt egész évben gyógyszeres kezelésekre szorul. A család úgy döntött, hogy megpróbálja egy környezetváltozással biztosítani a gyerek számára a biztonságos életet, az egészséges fejlődést.”

„- A Blikkben megjelent cikknek az volt az olvasata, mintha Tenerifén tartózkodna életvitelszerűen, és onnan járna dolgozni.

Nem, itthon élek, innen megyek látogatóba a családomhoz. A munkámat természetesen tisztességgel ellátom, és megpróbálok családapaként is megfelelni.

Az említett cikk megjelenése előtt én jeleztem, hogy ez tévesen szerepel az interjúban. Én nem kint élek, hanem ingázom. Az újságírótól azt a választ kaptam, hogy jelzi a főszerkesztőnek. Azután így maradt.”

2019. július 25. 19:01 „Jóska, ez így nem fog menni” – élő adásban üzent Lendvai Ildikó Tóbiás Józsefnek (ATV)

„Lendvai Ildikó, a párt korábbi elnöke az ATV A nap híre mai adásában azt mondta: „bocsánat, Jóska, hogy ezt mondom, de ez így nem fog menni”.
Simon András kérdésére, hogy mit tenne, ha most is ő volna az MSZP elnöke, Lendvai azt felelte: kötelezné Tóbiást, hogy költözzön haza és itthon lássa el munkáját, vagy, ha erre nem hajlandó, felszólítaná mandátuma visszaadására.”

2019. július 26. – Az MSZP közleménye

Tóbiás József jelezte az MSZP-frakció vezetésének, hogy a családjában egy, a gyermeke egészségét érintő előre nem látott élethelyzet alakult ki. Az MSZP-frakció tudomásul vette a képviselő bejelentését azzal a kikötéssel, hogy záros határidőn belül tisztáznia kell a helyzetet, ugyanakkor addig is részt kell vennie az Országgyűlés plenáris ülésein és a képviselői feladatait, ha korlátozottan is de el kell látnia.
Tóbiás József ezeknek eleget tett, a Parlament őszi ülésszakáig pedig egyértelművé kell tennie, hogy kitölti-e a képviselői mandátumát vagy visszaadja azt.
MSZP

Mára néma csend, mindenki megnyugodott, kifújolta, kiköpködte felgyülemlett epéjét és mi dolgunk csak annyi: keressünk magunknak más csámcsognivalót.

Csakhogy néhány lényegi csámcsognivaló lóg a levegőben, amire – lehet nem is annyira véletlenül –  nem kérdeztek rá, de ha megtették volna akkor sem biztos, hogy elfogadható válasz érkezik.

  • Január óta tudvalevő volt, hogy Tóbiásék kiköltöztek Tenerifére, miért csak most kellett a a Blikknek rákérdezni és közzétenni, hogy Tóbiás József 3800 km-ről jár be „dolgozni” a parlamentbe?
  • Amikor az egész magyar média ezt az ügyet tálalta az MSZP csak hallgatott.
  • Amikor Tóbiás a Hírklikknek magyarázta a bizonyítványát, valótlanságokat állítva az MSZP hallgatott.
  • Tóbiásnak el kellene döntenie, hogy azért költöztek ki Tenerifére, mert a gyereknek légúti problémák miatt  pollen, por és egyéb allergén mentes környezetben kell élnie, vagy a családot ért támadások miatt?  Azt azonban még a jónevű „angol kutatók” sem mutatták ki, hogy a családok zaklatása és a levegő pollen, por, valamint allergén anyag tartalma között szoros összefüggés lenne! (Két nyilatkozat – Blikk és Hírklikk – két különböző állítás.)
  • Miután az ATV-ben Lendvai Ildikó nyíltan tarthatatlannak nevezte a helyzetet az MSZP tovább hallgatott.
  • Másnap közleményben reagált az MSZP,  de miért csak a balhé hatására? Tóbiásék már tavaly ősszel kiköltöztek azóta nem tartották ezt fontos és kibeszélendő ügynek?
  • A korábbi elnök munkájára nincsen szüksége az amúgy is megcsappant létszámú frakciónak?
  • Ha az MSZP-ben eddig cinkosként hallgattak az ügyről miért Tóbiást tették felelőssé a kialakult helyzetért ?
  • Ha Tóbiás az MSZP frakcióban alig vett részt a közös munkában, akkor áprilisban miért őt jelölték a törvényalkotási bizottságba?
  • Senkinek nem tűnt fel, hogy nyolc ülésből csak egyen tudott részt venni?
  • Tóbiás azt nyilatkozta a Hírklikknek, hogy több alkalommal kérte a Blikk interjú készítőjét módosítsanak a félreérthető megfogalmazáson, de azt a Blikknél elmulasztották. Ezzel szemben a Blikk informális tájékoztatásként kérdésünkre azt a választ adta, hogy több alkalommal egyeztettek Tóbiással, aki a betördelt oldal képét láthatta és olvashatta.

Egy tehetséges vezető tudná, hogy nem rontana az MSZP imidzsén még most sem szembenézni a szimpatizánsokkal, hiszen ha valami igazán riasztja a máig kitartókat, az pontosan a bezárkózás boszorkánykonyháján kifőzött titkos túlélési csomag. Igen, egy tehetséges vezető.

A kisfiúnak mielőbbi gyógyulást kívánok!

Hazajöhet Kenderesi?

Lehet, hogy csütörtökön hazajöhet Dél-Koreából Kenderesi Tamás. A szexuális zaklatással vádolt úszó eszerint pénzbüntetés fejében távozhat. Koreában egyelőre nincs hír erről.

Pénzbüntetés fejében kiengedik Kenderesi Tamást Dél-Koreából – mondta az úszóválogatott szövetségi kapitánya az úszók vizes vb utáni sajtótájékoztatóján a Duna Arénában a hvg.hu-nak. Sós Csaba úgy tudja, az olimpiai bronzérmes úszó csütörtökön érkezhet haza a verseny helyszínéről.

Kenderesit egy 18 éves koreai lány jelentette fel még vasárnap hajnalban azzal, hogy szexuálisan zaklatta őt egy éjszakai bárban. Ezután a rendőrök őrizetbe vették őt. A sportoló tagadta a vádat, azt elismerte, hogy hozzáért a nő fenekéhez, aki táncosnőként dolgozott a bárban.

Koreai tudósításunkból aztán kiderült, hogy

nem minden úgy történt, ahogyan azt Kenderesi elmondta.

A klubban készült kamerafelvételen az látszik, hogy a nő nem táncos, hanem szintén vendég volt, és mintha nem véletlen hozzáérésről lenne szó.

A koreai Yonhap hírügynökség – amely az eset minden lényeges mozzanatáról beszámolt – eddig nem adott írt Kenderesi hazaengedéséről. Utolsó írásában, ottani idő szerint hétfő dél körül arról tudósított, hogy a rendőrség vádemelési indítvánnyal átadta az ügyet az ügyészségnek, fenntartva az ország elhagyásának tíz napos tilalmát. Kenderesi pedig felajánlotta, hogy a majdani pénzbüntetés becsült összegét letétbe helyezi, hogy hazajöhessen.

Vádat emelt az ügyészség Gyárfás ellen

A Fővárosi Főügyészség felbujtóként előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt vádat emelt „Gy. Tamás” ellen Fenyő János halála ügyében. Szerintük ő bízta meg Portik Tamást, aki aztán rávette Jozef Rohácot a médiacézár megölésére.

A következetesen csak fél-monogrammal jelölt Gyárfás az ügyészek szerint felbujtója volt Fenyő János 1998-as meggyilkolásának. A vádirat szerint a vádlott az 1990-es évek meghatározó jelentőségű médiavállalkozója volt, akárcsak Fenyő János sértett, aki egy videókazetta-terjesztő és egy napilapot kiadó gazdasági társaságnak is vezérigazgatója volt – áll a közleményben. (Valójában Fenyőnek akkor már legalább tucatnyi különféle újságot kiadó – és ingatlanokat birtokló – kiterjedt médiabirodalma volt, amit halála után 15 milliárd forintért adott el özvegye.)

Kettejük között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc, és ezekből fakadóan erős személyes ellentét alakult ki. Gyárfás 1997-ben elhatározta, hogy a játszma végleges lezárása érdekében megöleti a sértettet. Emiatt 1997 szeptemberében megbízott egy, az éjszakai életből közismert személyt az „ölési cselekménnyel”, aki azt 12 millió forintért vállalta, de miután átvett 6 millió forint előleget, nem teljesítette a megbízást. Emiatt a terhelt megbízta P. (Portik) Tamást, akit 1994 óta ismert, hogy ölesse meg Fenyő Jánost.

A vád szerint Portik a megbízást elfogadta, és rávette – az emiatt időközben jogerősen elítélt – J. R-t (Jozef Rohácot) a sértett megölésére, amire 1998. február 11-én a késő délutáni órákban a II. kerület, Margit utcában került sor: a piros lámpánál, a gépkocsijában várakozó sértetthez lépett, és egy gépfegyverrel kivégezte.

A Fővárosi Főügyészség Gyárfás ellen felbujtóként előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt nyújtott be vádiratot a Fővárosi Törvényszékre.

Zsoldosok és hasznos idióták

A kiművelt fő, a pallérozott elme akadálya a populista politikai elit uralkodásának, ezért a megalapozott tudás okkult érdekből, valami megvetendő, lehurrogni való, idegen dologként tűnik föl követőik számára: ez már a szakértelem, a kompetencia leértékelődésének lejtője, ha még nem is a „vége”, mint Tom Nichols azt az USA kapcsán kifejti (lásd. – The Death of Expertise: the Campaign against Established Knowledge and Why it Matters, 2017).
Nichols abból a narcisztikus de téves meggyőződésből vezeti le a szakértelem leértékelődését, hogy amennyiben mindenki egyenlő, a jogait illetően, ugyanúgy egyformán intelligensek és felkészültek lennénk, hogy a vélemények azonos értékűek, mert ahogy mondani szokás mindenkinek van egy belőle. És nemcsak önmagában a tudatlanság válik egyféle erénnyé, hanem az indokolatlan arrogancia is, egy „egyre narcisztikusabb kultúra dühe, mely nem bírja elviselni a leghalványabb utalást sem az egyenlőtlenségre, függetlenül annak típusától”. Ez az alapvetés, melyet a média, annak különösen internetes és interaktív formája exponenciálisan fölnagyít és elképesztő gyorsasággal terjeszt a „populista kétely”-el kapcsolódik össze, mely elitellenességével oda vezet, hogy végül minden biztos, megalapozott, kiérlelt szakértői tudással szemben kételyeket ébreszt, míg az előítéletes és összeesküvés-elméletekre alapozott áltudást elfogad, sőt terjeszt.

A tudás természetének megváltozása

Azt írja egy egyébiránt és saját területén fölkészült pedagógus kolléga nemrég, hogy ő biza nem hisz a klímaváltozásban, mert a „tennap reggel es hideg vót ám”, és egyébként is az egészet csak a háttérhatalmak és titkosszolgálatok terjesztik. Amikor viszont érvelnie kellene állítása mellett, kijelenti, hogy hát nem az alapja a gondolkodásnak a Descartes-i dubito ergo cogito? A különös csak az, hogy egyre többen vallják a kételyhez való jogukat, ha tudományos eredményekről, megalapozott szakértelemről van szó, és mint barátunk teszi, egyáltalán nincsenek kételyeik a konteókkal kapcsolatban. Már ott is vagyunk a szimptómánál, hogy a populista kétely a tudományban – melynek, félreértés ne essék meglehet a maga marginális, azaz szélsőséges esetekben érvényes alapja, mert statisztikailag ugyan sokkal kisebb mértékben mint a „civilek”, de a tudósok is téved(het)nek – az igazol(hat)atlan, megalapozatlan, légből kapott, alternatív tényekre épülő és poszt-igazságokat pufogtató konteókban és előítéletekben való vakhittel társul. A rosszul értelmezett és gyakorolt álkritikai gondolkodás a másik részről mindenfajta kritika hiányával társul, mindenben ellentétesen azzal a régebbi meggyőződéssel és pedagógiai eszménnyel, hogy a tudományos tudás a biztosabb és igazolhatóbb, a jó- vagy rosszindulatú vélekedések pedig kritikai vizsgálat tárgyát kellene képezzék. Úgy hogy meggyőződésem, hogy a közös tudás, az általános műveltség természetében is változás állt be, nemcsak arról van szó – persze ez is lényeges eleme a közéletnek –, hogy a közösségi média, és általában a túl sok információt terjesztő internet és egyéb média a hibásak a tudományos világkép és képviselői népszerűségének lecsökkenése miatt, de megváltozott az elfogadott és működő köztudás, általános műveltség (éljen a brave new google-world) jellege, természete.

A manipuláció mesterei

Márpedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a professzionalizmus, a tudományos tudás presztízse csökkent, abból is, hogy mindenféle (párt)propagandának, közönséges manipulációnak, alternatív tényeknek és poszt-igazságoknak bedőlünk. És ehhez nem elég még az internet és a közösségi média világában való – akár céltalan, időtöltésből való – dagonyázás, és az infotainment, a hírek és szórakoztató tartalmak spontán hatása, a manipulációnak, noha gyakran a háttérben maradó, de avatott szakértői vannak. Szervezett troll-központok és think tank csoportok készítik elő és indítják a világhálón és minden más felületen útjukra a legvalószínűtlenebb álhíreket, összeesküvés-elméleteket (nincs is könnyű dolga, ki ilyesmivel foglalkozik, és sikeres), rágalom- és gyűlöletkampányokat.

A populista pártok politikai ténykedésének, a polkommunikáció, a stratégiai közlés kidolgozása, a manipuláció tömeges elterjesztése lett a tartalma. Jobb sorsra érdemes spin doctorok éjt nappá téve dolgoznak a megvezetés és a tudományos világkép leépítésén, azon, hogy mindenféle álhírt és konteót valósnak gondoljon a közönség.

A hitmalmok 24/7 napon működnek, nyomják a közönség elé végtermékeiket, a hamis híreket és kétes tudást, míg minden és mindennek az ellenkezője is „igaz” nem lesz, ebben a manipulált térben: a látszólagos előbbre való a valós, tapasztalati és különösen a szakértői tudásnál, mindent ki kell kezdeni és helyettesíteni populista üzenetekkel, közönséges demagógiával, hitegetéssel. Mérgezett tudás gyárai működnek mindenfele – igazán ipari méretekben a nagyhatalmak rendelkeznek álhír gyárakkal, millió trollal és fizetett zsoldosokkal, akik központi kontroll alatt töltik föl a netre a propagandát –, de ma már Magyarország is térképen van. És, ha az anyaországi kormány és különösen a „kedves vezető” elől jár a populista manipulációban, hát az beindul a határon túli, az oly sokat emlegetett Kárpát-medencei „összmagyarság” (mintha ugyan máshol nem élnének magyarok szép számmal, sőt egyre többen) teljes politikai szcénáján. A legutóbbi rommagyar kampány nacionalista üzenetei jól példázzák a jelenséget, de szerepet játszik a manipulációban az elhallgatás, a lényeges de a hatalomnak kínos témák kisebb-nagyobb botrányokkal, vagy művi botrányokkal való elfödése (jobb híján, jól jön a maga idejében egy kis nacionalista provokáció, temetőfoglalás is), vagy apró ügyek fölnagyítása, komoly problémák lekicsinylése, stb. Szóval ránk nemcsak Bukarestből és Budapestről, (no meg Szentpétervárról, stb.) ömlik az áltudomány, a manipuláció, a fake-news özön, hanem újabban Kolozsvárról is. Kisebbségi helyzetünk még sebezhetőbbé tesz az etno-nacionalista uszításokkal szemben, mert az alapséma, ugye az, hogy „minden rossz, ami román”, és ugyanakkor elfogadóbbak vagyunk a magyar nacionalista propagandával, mert ugye „ami magyar, az csak jó lehet” (mint a megfelelő fake news oldal címe is jelzi).

Hasznos idiótaság, mint társadalmi jelenség

Kerülni szerettem volna a kifejezést (melyet azt hiszem nem kis malíciával tulajdonítanak Leninnek), de kifejező, mert jól lefedi azoknak a tevékenységét, akik szándékuk ellenére tudatlanságból, elfogultságból, tudálékosságból, dühödt frusztráltságból, stb, nem fizetségért és nem megbízatásként, mint zsoldos társaik,

ingyen, s bérmentve szolgálják a populizmus, sőt az alt right érdekeit, mint kommunikációs ügynökök. Igen, itt mindenekelőtt a kommentariátusra gondolok, azokra a „hasznos idiótákra”, akik (és ezt valóban Marx mondta) „teszik de nem tudják”.

Akik felülnek mindenféle manipulációnak, ugranak a fake news-re, szent meggyőződésből terjesztik a konteókat és írtják a szakértelmet, gyűlölik és lenézik, aki többet tud náluk, egyszóval az elitellenesség és tudományos világnézet fizetetlen ellenségei. Ha csak egy napi kommentfolyamot nézünk is megdöbbentő az a frusztráltság és elvakultság, előítéletesség és negatívizmus, nekikeseredett megveszekedettség és fantáziatlanság, amivel a hasznos idióták, a kommentariátus tálalja a történéseket, dekódolja a híreket, terjeszti, többek között, a gyűlöletbeszédet, a mindenféle ellenességet. Hát ezt fizetségért nem is lehetne, vagy hogy úgy mondjam nincs az a pénz, amiért józan-racionális emberek vállalnák. Önkéntesek ők, akik egyébként gyűlölnek minden másfajta önkéntességet és vezérük sugallatára, legszívesebben betiltanának mindenféle voluntariátust és civil szervezetet. De,

ne legyenek illúzióink, a hasznos idióták segítik a populisták hatalomra jutását az USA-tól, Anglián át, Kelet-Európáig és tovább, ők a megágyazói az autokratikus rendszereknek, ők segítik a demokratikus rendszerek leépülését, diktátorok fölemelkedését.

Ahogy tapasztalom a hasznos idiótaság nem fáj művelőinek, sőt egyfajta placebó hatást vált ki: „a beteg kibeszéli (kikommenteli, kidühöngi, kitrágárkodja – lehet választani) magát, a beteg megnyugszik” alapon. Régebbi és újabban netre jött hadak együtt és danolva űzik a végtelen trollkodás, a manipulált beszéd a konteók terjesztését, a háttérbeli zsoldosok felügyelete mellett. Elképzelem, amint Orbán szövegírói, a manipulátorok, a konteók és képtelen ötletek, az alternatív tényekre és világnézetre épülő kommunikátorok hangosan röhögnek, amikor a „népek” értelmezni próbálják agymenésüket, ha a főnök azt találja mondani példának okáért, hogy „keresztény szabadság”. Nem,

hölgyeim és uraim, a keresztény szabadság fogalmának nincs semmi rendkívüli, sőt logikus értelme, töltelékszó, politikai kommunikációs (hazugság) termék, mint régebb az állandó polgározás volt, és amit a kissé megkopott „illiberalizmus” helyett vezetett be a „kedves vezető”,

hogy buta halként ráharapjanak és míg horgon vannak nem foglalkoznak egyébbel, addig is lehet büntetlenül folytatni a „közvagyon magán jellegűvé alakítását”. Olyan a rendszer, hogy önmagát gerjeszti és terjeszti, működtetői/éltetői a hasznos idióták pedig önmagukat és szövegfolyásukat állandóan újratermelik, a hasznos idióták az (autopoietikus) önmagát újratermelő rendszer láncszemei. És nem is kell hozzá más, csak áram, net és billentyűzet, mert egyébként, ahogyan azt Murphy mondaná:

„Az intelligencia mennyisége a Földön állandó, a lakosság száma pedig egyre nő!”

Tartsuk azt is szem előtt, hogy arról sem írtak még angol tudósok, hogy a hasznos idióták a mennybe mennének, kár hagyni, hogy tudatlanul is pokollá tegyék a mi és egyaránt az ők földi életét.

Újra rács mögött a Viking kapitánya

A BRFK nyomozói segítségnyújtás elmulasztása miatt gyanúsítottként hallgatják ki a Viking Sigyn szállodahajó ukrán kapitányát, akit őrizetbe vett – olvasható a Police.hu-n. Előtte a Kúria elkaszálta az óvadék kiszabását.

Napra pontosan két hónappal a Hableány tragédiája után a Budapesti Rendőr-főkapitányság ismét őrizetbe vette a Viking Sigyn kapitányát. A dunai hajóbalesettel összefüggésben halálos tömegszerencsétlenséget eredményező vízi közlekedés gondatlan veszélyeztetése miatt folytatnak nyomozást, amelyben a nyomozók a szállodahajó ukrán állampolgárságú kapitányát korábban gyanúsítottként hallgatták ki.

A szakértők bevonásával folyamatban lévő nyomozásban ma a nyomozók a kapitányt őrizetbe vették segítségnyújtás elmulasztása bűntett megalapozott gyanúja miatt.

Pár órával korábban a Kúria közölte, hogy

nincs helye óvadéknak, ha a bűnügyi felügyelet elrendelésének nincsenek meg a feltételei.

Megállapította, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság korábbi végzésének óvadékra vonatkozó rendelkezései törvénysértők.

A Kúria szerint ha a bíróság megállapítja, hogy a bűnügyi felügyeletnek nincsenek meg a feltételei, akkor óvadék kiszabásával ezt nem lehet kiküszöbölni. Vagyis ha a bűnügyi felügyelet törvényileg nem alkalmazható, az óvadék nem alkalmas ennek ellensúlyozására. Az alsóbb fokú bíróságok döntései törvénysértők, mert a bűnügyi felügyelet elrendelésének az alsóbb fokú bíróságok határozatai szerint sem álltak fenn a feltételei.

A kacifántos megfogalmazás azt jelenti, hogy a Kúria szerint

törvénysértő volt, hogy a Viking Sigyn kapitányának letartóztatását óvadék ellenében megszüntetik

és Budapestre kiterjedő bűnügyi felügyelet hatálya alá helyezik és szabadlábra kerül. Ezzel nyomkövetőt kell viselnie, és hetente kétszer köteles jelentkezni a nyomozóhatóságon. Ezután kérte a legfőbb ügyész a Kúriát, hogy mondja ki: törvénysértő a bíróságok kényszerintézkedéssel kapcsolatos döntése.

A Kúrai mostani döntése „nem töri fel a jogerőt”, csak a törvénytelenséget deklarálja. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak és fellebbezésnek nincs helye.

Az OLAF vizsgálja a Microsoft itteni korrupcióját

Az EU Csalás Elleni Hivatala is vizsgálja a Microsoft magyarországi korrupcióját. Azt, hogy az uniós forrásból fizetett szoftverek túlárazásakor történt-e csalás.

Az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) megerősítette: vizsgálja, történt-e csalás az Európai Regionális Fejlesztési Alapok és az Európai Szociális Alapok által társfinanszírozott szoftverlicencek értékesítésekor – írta a Népszava. Az OLAF sajtóirodája közölte, hogy jelenleg ennél több információt nem adhat, mert folyamatban lévő vizsgálatról van szó.
Az a múlt héten került napvilágra, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium és a Microsoft megállapodása értelmében a cég 25,7 millió dollár bírságot fizet az amerikai államnak, hogy ne kerüljön bíróság elé a korrupciós ügy. Az amerikai külügy közleményéből kiderül: a bírság korrupcióért kirótt büntetőjogi részét, 8,7 millió dollárt teljes egészében a Microsoft magyar leányvállalatának kell kifizetnie.
Az amerikai vizsgálat feltárta, hogy a hamis indokokkal elért – de nem érvényesített – árengedmény és az eredeti vételár közti különbségből magyar kormányzati személyeket kentek meg. Több alkalommal már a tender előtt ismert volt a magyarországi Microsoft előtt a jellemzően uniós pénzből fedezett beszerzésre rendelkezésre álló keret.
Az amerikai iratban felmerült Orbán Viktor miniszterelnök neve is, mint akinek hozzájárulását is beszerezték az egyik ügylethez. A csaknem két éve kipattant ügyben a Microsoft kirúgta itteni vezetőit, és szerződést bontott a kormánnyal szerződő viszonteladóinak. Ezek egyike a Humansoft, amely időközben Mészáros Lőrinc körüli érdekeltségek része lett: a vele szoros üzleti kapcsolatot ápoló Jászai Gellért tulajdonában lévő 4iG leányvállalata.

A Kenderesi-ügy koreai szemmel

„Megérkezett a férjem, útközben a repülőtérről megszerezte az úszóval kapcsolatos információkat. A magyar úszó nem véletlenül ért hozzá a lányhoz, megfogdosta a fenekét, ezt a biztonsági kamera rögzítette.” – írja S. Lee, Koreában élő, lapunkban is publikáló írónő Facebook bejegyzésében. 

A fentiekkel szemben Kenderesi Tamás Facebook oldalán a következő olvasható:

„A félreértések elkerülése végett szeretném megosztani, mi történt valójában. Szombat éjszaka, egy szórakozóhelyen a mellékhelyiségből visszafelé haladva a táncparkett felé hozzáértem egy, a pultnál álló koreai táncoslány fenekéhez. Meg sem álltam mögötte, talán egyetlen meggondolatlan mozdulatot tettem, ami miatt az érintett lány komolyan megharagudott, és feljelentést tett ellenem. A tisztánlátás végett szeretném leszögezni, hogy nem tapogattam, nem fogdostam a tömegben a 18 éves lányt. Megértve a helyzet komolyságát, teljes együttműködést tanúsítottam mindvégig.”

Eugenia S. Lee bejegyzése így folytatódik:

„A lány nem dolgozott táncosnőként ott, egy vendég volt a sok közül. Felháborodottan reagált, majd feljelentést tett. A rendőrök kimentek a helyszínre, ahonnan addigra már az úszó elment. Megnézték a felvételt, amin tisztán látni, hogy mi történt, ennek alapján eljárást kezdeményeztek a magyar úszó ellen. Az előzetes letartóztatásról a bíróság tíz nap alatt hoz döntést. Addig a rendőrség őrizetbe veheti, illetve védekezhet szabad lábon, ahogy ez esetben is történt. Idő közben ha netán bocsánatot kér a lánytól, és ő azt elfogadja, akkor csökken a büntetése. Tíz nap alatt kihallgatják a tanúkat, illetve a gyanúsítottat. A koreai jog szerint az őszinte beismerés és megbánás nagyban csökkenti a büntetést. A vallomás tétel alatt ugyanarra sok alkalommal rákérdeznek. Amennyiben egyszer is mást mond, hazugságnak minősül az állítása. A jelenlegi állás szerint mindenképp felelősségre vonják, fontos, hogy őszinte megbánást tanúsítson, és ha a sértett ezt elfogadja, akkor írhat egy levelet, amiben jelzi ezt, ez sokat segíthet az úszónak.”

A médiában jó magyar szokás szerinti maszatolás, ködösítés folyik. Az uszodáink körüli vircsaftról sok szó esett itthon is az utóbbi években. Csakhogy ez most civilizált országban történt. Következményekkel.

Mi magyarok mostanában mintha „shock” lennénk a koreaiaknak. Előbb Hableány, most ez. Hm. Azért számomra mégiscsak Eugenia bejegyzésének utolsó mondata a legelgondolkodtatóbb:

A televízióban nem beszélnek az esetről. Alul futó szalaghírekben olvasható, de csupán úgy, hogy „külföldi versenyző”. Ez azért van, hogy az adott ország hírnevén ne essen csorba.

Mondom: civilizált ország…

Év eleji gyorsulás után lassulhat a gazdaság

Felfelé módosította növekedési prognózisát a GKI, azzal, hogy a felettünk gyülekező fellegek jelentősen lassuló iramot jeleznek a második félévre. Az infláció változatlanul magas, ami jobban megeszi a kevésbé gyarapodó jövedelmeket.

A magyar gazdaság növekedése az április-májusi adatok szerint a második negyedévben lassulni kezdett a rekordsebességű első negyedévhez képest, a fékeződés mértéke azonban a vártnál kisebb – írja friss elemzésében a GKI Gazdaságkutató Zrt. Az időjárás is a korábbinál jobban segíti a mezőgazdaságot, ezért a GKI 4-ről 4,3 százalékra emelte idei GDP-növekedési előrejelzését.

Kisebb az EU-pénz serkentő hatása, óvatosabb ipar

Ezen belül azonban a második félévben markáns, 3,5 százalék körülire lassulást valószínűsít a GKI. Ennek fontos oka, hogy a már tavaly is magas szint miatt csökken az EU-támogatások beruházás-serkentő hatása, s mérséklődik a lakosság vásárlóerejének emelkedése is. Mindezek mellett az EU konjunktúra-indexe csaknem három éves, a magyar két és fél éves, a hazai szempontból fontos német ipari bizalmi index pedig ötéves mélypontján van.

Április-májusban az ipari termelés bővülése csak minimálisan lassult, 6 százalék volt. Az év egészében azonban

az EU-ban és Magyarországon is érezhetően romló várakozások,

különösen a járműipar egyre bizonytalanabb közeljövője miatt csak 4 százalék körüli termelésbővülés várható.

Folyamatosan lassul az építőipar

Az építőipar elképesztő, az első öt hónapban 40 százalékos szárnyalásában a GKI szerint szerepe lehet az alábecsült drágulásnak, különösen a közbeszerzések esetében a túlszámlázásnak is. Ugyanakkor a lassulás egyértelmű, az előző hónaphoz képest

az építőipar termelése már harmadik hónapja csökken,

a május végi építőipari szerződésállomány 8 százalékkal kisebb volt az egy évvel korábbinál.

A kiskereskedelmi forgalom idei első hónapokban 5-7 százalékos bővülése májusban 2,6 százalékra esett, ennél azonban gyorsabb, éves átlagban 5 százalék körüli bővülés várható.

Kisebb a reálkereset gyarapodása

A bérek növekedési üteme a 2017. évi csúcs óta fokozatosan, évi 1,5 százalékponttal lassul, az infláció pedig nagyjából 0,5 százalékponttal gyorsul. Ezzel a reálkeresetek a 2017. évi 10 százalék feletti ütemről 2018-ban 8 százalék körülire fékeződtek, idén pedig 6-6, százalékos, még mindig nagyon magas dinamika várható.

Teljesülni fognak a nyugdíjprémium kifizetésnek feltételei, emellett a kormány által prognosztizáltnál gyorsabb infláció miatt ősszel várhatóan 0,8 százalék körüli nyugdíjemelésre is sor kerül.

A fogyasztás bővülését a gyors béremelkedés mellett támogatja a még erős fogyasztói bizalom és a hitelezési expanzió. Ugyanakkor a lassuló reálbér-emelkedés mellett a lakhatási költségek magas és emelkedő szintje, valamint az állampapír-piacon júniustól elérhető magasabb hozam fékezi a bővülést.

Az infláció alig lohad

Március–május átlagában a foglalkoztatottak száma 1 százalékkal emelkedett. Eközben jelentősen (közel 50 ezer fővel) csökkent a közmunkások száma, s az egy évvel korábbihoz képest némileg nőtt a külföldön dolgozóké. A 3,4 százalékos munkanélküliségi ráta a negyedik legalacsonyabb az EU-ban, de a közmunkásokkal együtt számított 5,8 százalék is kisebb az EU 6,3 százalékos átlagánál.

Az infláció már bő egy éve Románia mögött a második legmagasabb az EU-ban,

több, mint kétszerese az EU-átlagnak. Az áremelkedés üteme az áprilisi és májusi 3,9 százalékról júniusra 3,4 százaléka csökkent, a maginfláció azonban 3,8 százalékon maradt. A GKI éves átlagban az első félévivel megegyező, 3,5 százalék körüli áremelkedéssel számol.

A gyenge Orbán

„Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; s még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.”

Az uborkaszezonban mindig a kelletnél sokkal nagyobb hatással szólnak Orbán Viktor tusványosi bejelentései. Idén sem maradt el a provokáció, következményei is láthatóak, de a politikus mondandójával most először nem volt képes rálicitálni a korábbi évekre. Elhamarkodott lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből, mindazonáltal felelőtlenség lenne el nem gondolkodni az okokon.

Először is azért, mert a 2014-ben tett „illiberális” bejelentést követően a magyar miniszterelnök – és politikai szerepléseinek megtervezői – következetesen olyan témákat hoztak fel tusványoson, amelyek elsősorban Orbán nemzetközi szerelésének voltak hivatva teret teremteni. Hogy itthon is volt hatásuk, az természetes, de ezt a hatást a nemzetközi közegben kiváltott reakciók tüzelték, ezeknek volt az alárendelve.

Az idei szereplés és annak tematikája jószerével csak itthon keltett igen mérsékelt figyelmet, elsősorban azért, mert szokványos témák kerültek benne elő, s azok sem sikeredtek túl provokatívra. Mi több, mintha

a miniszterelnök valamelyest védekezne, s a „gyűlölnek minket” megfogalmazás is inkább egy – Orbántól szokatlan – alárendelti szerepkört sugallt; valamilyen kiszolgáltatottságra utalva kifejezett gyengeséget mutatott.

Az idei Tusványosnál semmi sem bizonyítja jobban, hogy Orbán komoly csatát vesztett: nem lett belőle nemzetközi szereplő, inkább csak elrettentő példa, s mindeközben igazodnia kell olyanokhoz, akiket eddig megvetett, s akiket európai szinten is le kívánt győzni.

Háttal a valóságnak – Orbán Tusványoson

Az európai szintű – vagyis uniós – politika láthatóan tanult mindabból, ami 2014 óta, főként magyar kezdeményezésre, ellene zajlott. Elmondható: Brüsszel mára sikerrel fragmentálta azokat az erőket, amelyek összefogása, ha sikerült volna, több lenne egyszerű kihívásnál.

A V4-ek ismét versengve igyekeznek elárulni egymást; a szélsőjobb pedig semmilyen szinten sem tudta nemzetköziesíteni önmaga legitim európai jelenlétét.

A két forrást, melyből Orbán és a hozzá hasonlók nemzetközi szolidaritást reméltek, önnön problémái kötik le: a brit kormány karikatúrája lett mindannak, ami az egykori birodalomból egyáltalán még megmaradt; az oroszok elszigetelése pedig soha nem volt ennyire sikeres a hidegháború lezárulása óta.

Orbán iszonyatos erőfeszítése, hogy benn maradjon az Európai Néppártban annak az egyértelmű beismerése, hogy szövetségesek nélkül maradt, s ezért igyekszik valamit visszaszerezni abból a szolidaritásból, amivel a Néppárton belül egykor rendelkezett.

De hogy illúziók ehhez aligha fűzhetők, bizonyítja az a két témakor, amit korábbi provokatív, s a szélsőségeseket megszólítani képes retorikájából még megmaradt: a bevándorlás rémképének felfestése és a kereszténység megmentésének aktualizálása. Mindkettő szerepelt tusványoson is, s mindkettő hangsúlyozása valójából azt igazolja, hogy

a magyar miniszterelnök továbbra is csak a Néppárt egy hangos kisebbségéhez tud vagy kíván szólni, a Néppárt egésze számára azonban üzenetei nem elfogadhatók, mi több, egyre több jel utal arra, hogy tolerálhatóknak sem mondhatók.

Hogy elég lesz-e ennek a kisebbségnek a támogatása ahhoz, hogy a Fidesz októberben visszakapja néppárti pozícióját, azt egyelőre megmondani nem lehet. A konzervatív pártcsalád a felfüggesztett Fidesztől eddig megkapott mindent, amit korábban Orbán vonakodott neki megadni; a 12 európai-parlamenti voks ezzel meglehetősen inflálódott. Orbán személyes befolyása uniós szinten pedig teljességgel megsemmisült. Orbán minden bizonnyal tudatában van annak, hogy rá és Fideszére egyre kevésbé van szükség, épp ezért nem az a kérdés: képes lesz e visszakapaszkodni nemzetközi szintre, hanem, hogy tud-e itthon ismét olyan támogatást maga mellett tudni, ami pótolni képes az elveszett kinti bizalmat és hitelt.

Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; és még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.

Ara-Kovács Attila

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK